A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=753189#post753189][b]South West - 2019.03.25. 23:42[/b][/url]

Nincsenek könnyű napjai, és ezt a csárdában is észrevették már. Ha a viselkedésén nem is, de azon mindenképpen, mennyi időt töltött bent a csárdában, ami az elmúlt hetekben menedékként szolgált számára.
Otthonosan mozgott a pult mögött és már kérés nélkül töltötte ki a törzsvendégeknek a szokásos italaikat. Háttal állt a pultnak, éppen a lángnyelvért nyúlt, és töltötte meg a poharat Lajosnak, mikor meghallotta a köszönést.
Már fordult is, menet közben odaadva az italt az új vendéghez, miközben fél kézzel még az üveget tette a többi mellé.
- Szia, Nik... - olai nincs bent. Akarta volna mondani, de a vörös nőre nézve egy pillanatra egészen megzavarodott. Első pillantásra esküdött volna rá, hogy Anna érkezett meg a férjét keresve, de valahogy mégsem. Más volt a tartása, és a hanglejtése. Pedig egészen kísérteties volt a hasonlóság.
- Attól függ, mennyire vagy oda a csendes falusi életért - elmosolyodott, miközben már nyúlt is pohárért, majd az előbb félretett whiskey-ért. - Azt hiszem neked valami erőssel lenne érdemes kezdeni. - Jó megfigyelő volt, és mióta a "baleset" történt, mintha kitisztultak volna az érzékei. Mint mikor South West nem létezett. Mikor létfenntartás volt mások kiismerése.
Most, ahogyan a nőre nézett, olyan élesen látta a különbséget és a körvonalakat. Biztos volt benne, hogy nem elég kielégítő számára az álmos, falusi életmód. Kérés nélkül töltötte ki az italt neki, és rakta elé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=753381#post753381][b]South West - 2019.03.28. 16:26[/b][/url]

Többek között azért szeretett a csárdában dolgozni, mert a falut látogatók vagy ide vagy a pubba mindenképpen betették a lábukat. Így mondhatjuk, hogy elég széles skálát kínáltak South-nak. Az emberi természet minden fajtája megfordult. Voltak utazók, lecsúszott mágusok, az életről lemondott kalandorok és még csak most kivirágzó kamaszok. Ez a nő viszont egy új kategóriát hozott az eddig is széles skálára. Azt még nem tudta volna megmondani, milyet, de valami más volt benne.
Elmosolyodott a kérdésre. Valami ilyesmire gondolt, mikor azt mondta, új kategória. A legtöbb ember könnyen becsapható, mert azt akarják, hogy hazudjanak nekik. Kevesen látnak a lepel mögé.
- Ebben most nagyon igazad van. - Nem a nő volt az első, aki meghívta egy italra, és valószínűleg nem is az utolsó. Talán mostanában túl gyakran fogadta el ezeket.
Fogott egy poharat, és töltött magának is az italból. Finoman érintette a másik poharához, éppen csak összekoccant a két üveg.
- Egészségedre! - A kelleténél talán egy kicsit hosszabb ideig időzött el a  zöld szemekben, mielőtt lehúzta volna az erős italt. Érezte, amint végigmarja a torkát, de már hozzászokott, neki pedig tovább kellett állnia a következő vendéghez.
Nem voltak sokan, de éppen elegen ahhoz, hogy lefoglalják a pult mögött. Figyelmét azonban nem kerülte el, hogy az ismeretlen, mégis olyan ismerős nő egyedül ült le az asztalhoz. Vagy várt valakit vagy magában iszogatott. Mindkettő elég sok mindent árult el róla.
Lopva lesett felé, mikor a pult mögül egy tálcával a kezében indult el az asztalok között, hogy összeszedje az üres poharakat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=753720#post753720][b]South West - 2019.03.31. 21:58[/b][/url]

Először azt hittem, Nikolai csak azért alkalmazta, mert a faluban elterjedt a halálból feltámadt halálfaló híre. Hogy majd minél több embert bevonzzon a csárdába. Ha az ő helyében lett volna, valószínűleg csak ezért próbálta volna ki alkalmazottként. Ám az idő rácáfolt előzetes feltételezésére, és mára már elmondhatta, hogy talán ez eddigi élete egyik leghuzamosabb munkahelye. Mostanra már egészen hozzászokott az iskolába járó lányokhoz, akik néha bátorságpróbának vetették alá egymást. Vajon ki meri legközelebb leszólítani őr?
- Persze - nyúlt a pohárért, miközben a nőt figyelte. Egyedül jött és nem vár senkit. Vagy megváratják. De első ránézésre sem tűnt olyannak, aki bárkire is várna. Pláne nem ennyi időt.
Egy rövid kerülővel indult el a pult mögé, hogy újratöltse a poharat az erősebb, de mégis finomabb ízesítésű whiskey-vel. Egy másodpercre pillantott fel, mikor észrevette, hogy az egyik igen részegesnek mondható vendég elindul az idegen nő felé. Nem ismerte a férfit, nem volt törzsvendég.
Éppen beszélni kezdett hozzá, mikor South kikanyarodott a pult mögül. Nem hallotta a szavakat, de el tudta képzelni, mit mondott neki a férfi. South azonban nem sietett. Ráérősen indult el a távolabbi asztal felé. Kíváncsi volt, hogyan reagál majd rá a nő. Legrosszabb esetben sem volt túl messze tőlük, hogyha baj történne, ne érjen oda időben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=754340#post754340][b]South West - 2019.04.03. 19:28[/b][/url]

Elmosolyodott a nő megjegyzésén és a kicsit sem hozzá illő arckifejezésén. A férfi először fel sem fogta, mit mondott neki a vörös. Ugyanolyan idiótán vigyorgott rá azzal az opálos tekintetével, ami elárulta, abban sem teljesen biztos, éppen hol van most. Aztán egyik pillanatról a másikra eltűnt a vigyor a képéről, és tágra nyílt szemekkel meredt az eőtte állóra.
Körülbelül ebben a pillanatban ért oda az asztalhoz South. A nő felé emelte a pohár whiskey-t, hogy elvegye South-tól, majd az idegen férfi felé nézett.
- Azt hiszem, ez egy félreérthetetlen visszautasítás volt - vázolta fel nyugodtan, egy apró mosollyal a szája szegletében, jelezvén, hogy talán ideje lenne lelépnie. Samu már készenlétben figyelte a jelenetet, de a férfi felemelte a kezét, legyintett egyet, egy-két trágár szónál még össze is akadt a nyelve, majd visszatért az asztaltársaságához. South csak a fejével intett Samunak, hogy igen, lehet rájuk kéne majd nézni a közeljövőben, de amíg nem okoztak nagyobb galibát, addig fizető vendégei voltak a csárdának.
- Bocs a kellemetlenségért. Általában ilyenkorra már vagy kidőlnek, vagy valaki hazaviszi őket. - A mondat közben letörölte az asztalra löttyintgetett sört. Mindent, amit maga mögött hagyott a részeg férfi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=755686#post755686][b]South West - 2019.04.17. 17:41[/b][/url]

Nem nézett a nőre, anélkül is pontosan tudta, hogy őt figyeli. Érezte azt a perzselő, kíváncsi tekintetet, amitől úgy érezte, ég a bőre. Bólintott a kijelentésre, miközben egy félmosoly jelent meg az arcán. Biztos volt benne, hogy ebben a szituációban inkább a férfi forgott nagyobb veszélyben, semmint a nő. Ettől függetlenül azért belement  játékba.
- Ne aggódj, remek kidobónk van - elmosolyodott a kijelentésre, miközben fejével Samu felé biccentett.
A kérdés azonban váratlanul érte. Nem is válaszolt azonnal. Annelie arca jelent meg előtte. Ahogyan az ispotályban látta. Aztán Sam és Laney. Bármennyire is egyértelmű volt, hogy nem hasonló ajánlattal próbálkozott, mint az előbbi részeg vendégük, mégis tudata hazaparancsolta. Szíve azonban ellent mondott. Kíváncsi volt arra, mit akar vajon tőle. Kíváncsi volt arra, ki ő, ahogyan arra is, miért került ide. Ő, akiről már messziről látszott, mennyire más volt, mint az ittlakók többsége.
Az órára pillantott, majd a pult felé. Már megérkezett a váltás. Az elmúlt hetekben még akár egy órát is ráhúzott a műszakra, ha úgy hozta a helyzet.
- Tíz perc múlva. - Szűkszavúan válaszolt. Még nem teljesen döntötte el, melyik irányba induljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=755694#post755694][b]South West - 2019.04.17. 18:36[/b][/url]

Egyik porcikája sem kívánkozott haza. Haza. Mostanában inkább a csárdát érezte az otthonának, mint azt a helyet, ahol a családjával lehetett. Sűrű csendek és nehéz levegő várta csak otthon, amit olykor Laney sírása, máskor pedig Sam kacagása tört meg. Mintha a gyerekek semmit sem vettek volna észre abból a feszültségből és eltávolodásból, ami a szüleik között húzódott. És South nem volt abban biztos, hogy valaha változni fog-e a helyzet.
- Hidd el, hogy nem várnak haza - viszonozta a mosolyt, miközben a vállára csapta a rongyot.
Nem tudta, hogy vajon jó döntést hozott-e. Kíváncsi volt. Túlzottan kíváncsi volt arra a személyre, aki annyira hasonlított a főnök feleségére, és aki mégis annyira más volt, mint bárki ebben a szürke, falusi környezetben. De abban is biztos volt, hogy otthon sem várták tárt karokkal.
Visszaindult a pult felé, és miközben töltötte ki az újabb korsó sört, pillantása folyton visszatévedt az idegen nőre, hogy aztán tíz kerek perccel később, a kabátját magára kapva hagyja el vele a kocsmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=756263#post756263][b]South West - 2019.04.22. 21:55[/b][/url]

- Jó pihenést! - Intett Samunak, miközben bezárta utána az ajtót és kirakta a táblát. A Mátra Máguscsárda húsvétra való tekintettel zárva tart, de kedden már ismét várja vendégeit egy hideg vajsörre.
Több nap szabadságot kapott, így több ideje marad a családjára. Talán ezért is húzta az időt még egy kicsit. Még egy utolsó portörlés a pulton, még eltörli azt a poharat és helyére teszi az üveget. Csak az utolsó simítások, amiket a lassan menedékké vált csárdában tölthet, egyedül.
Felsóhajtott és végignézett az üres asztalok között, majd a rongyot szépen leterítette a mosogatóhoz, és magához vette a kabátját. Indult volna ki, mikor a néme csendet hátulról érkező, tompa zajok ütötték meg.
Biztos volt benne, hogy senki nem maradt a csárdában rajta kívül. Érzékei kiélesedtek, miközben mozdulatlanul meredt a hang irányába. Tompa puffanások és érthetetlen mondatok szűrődtek ki a raktár felől.
A közeli székre dobta fel a kabátot és húzta elő a pálcáját, hogy hangtalan léptekkel közelítse meg a terepet. Megállt a raktár ajtaja előtt és várt. Várta, hogy bent egy pillanatra elcsendesedjenek a kedélyek. Ilyen közelről már biztos volt benne, hogy átkok repkednek. Két hangot tudott csak megkülönböztetni. Az egyik biztosan Nikolai volt.
Nem akart sok időt vesztegetni, abban a pillanatban, ahogyan egy lélegzetvételnyi csend támadt, kitárta az ajtót és egy pajzsbűbájjal adott időt magának, hogy felmérje a benti helyzetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=757126#post757126][b]South West - 2019.05.02. 22:08[/b][/url]

Érzékei kiélesedtek. Egyetlen másodpercbe telt, míg felmérte a körülményeket. A repkedő papírokat, a csóvát, ami éppen Nikolai felé repült. Mintha lelassult volna az idő. Olyan, mint amikor az auror elől menekült az erdőben.
Lendült a pálcája, hogy kivédje az átkot. Egy pjazsbűbájjal akart semlegesíteni, de nem volt elég ideje. Egy századmásodperccel késett el. A vér szaga azonnal megcsapta az orrát, az idegen férfi arcán egy pillanatra még egy mosoly is megjelent. Egészen addig, amíg Nikolai el nem indult felé.
- Nikolai! - A megütött férfi vért köpött és röhögött. Bele a másik arcába, miközben németül közölt valamit. Nem értette, de nem is számított. Tudta jól, hogy mit jelentett ez. Azt, hogy épp itt az ideje közbelépni.
- Nikolai, elég volt! - Keményen csattant a hangja, túlharsogva a másik röhögését és az ököl újabb csattanását.
Megragadta a férfi karját, hogy lehántsa az idegenről, mielőtt még olyan dolgot tenne, amit egész életében bánni fog. Hátralökte Nikolai-t, miközben pálcájával kötöző bűbájt használt a hátramaradt férfira. Na nem mintha lett volna még benne annyi erő, hogy hátbatámadja őket, de biztosra ment.
- Hallottad? Elég volt! - Ha újra a másik felé indult volna, a mellkasánál fogva lökte vissza, miközben egy gyors pillantást vetett még a sérülésére. Elég csúnyán nézett ki, de a ruha eltakarta a seb nagy részét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=757518#post757518][b]South West - 2019.05.05. 14:45[/b][/url]

Hátralökte, aztán újra és újra. Elé állt, hogy ne tudja megtenni, amit józan ésszel sem tenne meg. Arra gondolt, hogy a legegyszerűbb az lenne, ha őt magát is elkábítaná, mielőtt még elszabadulna a pokol.
Már rá is szorított a pálcára, mikor végre úgy tűnt, kezdett megnyugodni. Az adrenalin még hajtotta tovább, még ott lüktetett az ereiben, de legalább már nem akart nekimenni a németnek.
Látta a másik szemében a változást. Hogy olyasmire készül, amit nem kellene megtennie. Olyan volt a tekintete, mint azoknak a halálfalóknak, akkorm és ott, mikor még apjával az oldalán mentek el a gyűlésre.
- Nem teheted meg - határozottan, de halkan közölte a mondatot, és egy pillanatig tényleg elhitte, hogy tud a józan eszére is hatni. Aztán villant a zöld sugár. Éppen mellette cikázott el, amíg el nem találta a német összecsuklott testét.
Egy pillanatig csak állt. A mögötte elterülő testre nézett, majd vissza a csárdatulajra.
- Kiba*tt nagy szarban vagy! - Hidegvérrel közölte a mondatot. Ezt Nikolai sem gondolta át, ebben biztos volt. South pedig ennek az egész káosznak a szemtanúja lett. - Merlinre! - belerúgott a mellette álló székbe, mire az felborult. Két kézzel hátrasimította a haját, és fel-alá járt a szobában, miközben szorosan markolt rá a pálcájára. Nem attól félt, hogy Nikolai megtámadná. Inkább kellett neki valami, amiben megkapaszkodhatott. - Mi a franc folyik itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=757573#post757573][b]South West - 2019.05.05. 18:43[/b][/url]

Azt mondta Astrid, hogy innentől kezdve már teljes életet élhet. Hogy maga mögött hagyhatja a múltját. És most tessék. Itt tart újra. Újra és újra. Mintha ő keresné a bajt. Talán ő is kereste. Hisz le is léphetne innen, mintha mit sem látott volna.
Orrán szívta be a levegőt, miközben agyában keményen zakatoltak a fogaskerekek. Egyértelmű volt, hogy Nikolai valamit eltitkolt, és hogy ez a titok nem éppen a kellemes kis talányok közé tartozott. South épp elég titokkal élt együtt, hogy felismerje ezt. És éppen ezért nem akarta beleütni az orrát.
De most már látta. Most már itt volt, és az idege férfi teste ott hevert előtte. Nem fog ezek után válaszok nélkül hazamenni!
- Merlinre Weißling, mégis mit akarsz csinálni ezek után ezzel? - bökött pálcájával a földön elterülő test felé. - Talán húsos pitét csináltatsz a manókkal?
Felsóhajtott és az asztal szélének dőlt. Beletúrt a hajába és rágyújtott ő is egy szálra. Jelezni akarta, hogy ő innen bizony nem fog egyhamar távozni. Addig biztosan nem, amíg nem ad valami magyarázatot erre.
- Tedd le a segged, amíg megnézem azt az átkozott sebet - szívott bele hosszan a szálba. Le kellett foglalnia magát. Minél előbb cselekedni és helyrerakni ezt a káoszt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=757593#post757593][b]South West - 2019.05.05. 19:40[/b][/url]

Nem tudta, milyen viszonyban volt Nikolai és az apja. Ha saját magából indult ki, akkor megértette, miért nem akart azokból az ügyekből kérni. Abban biztos, hogy azóta, mióta South West meghalt, neki nem volt köze az apja ügyeihez. És ez így volt jó, egészen addig, amíg az az ember börtönben rohadt, ő pedig itt élt Bogolyfalván. Talán Nikolai is hasonló helyzetben volt. Talán a szükség hozta így ezt a heyzetet. Talán tényleg nem volt más választása.
- Azt hittem, apád meghalt évekkel ezelőtt. - Akkor mégis miért most? Mi történt, ami változott?
Elfintorodott, ahogyan végigfutatta tekintetét a karján. Elég csúnyán nézett ki, és biztos volt benne, hogy ez nem fog begyógyulni pár óra alatt. Márpedig ha ezt titokban akarják tartani, akkor ezzel kezdeniük kell valamit.
- Elég durva sérülés, de azért nem fogsz belehalni. - Rá sem nézett Nikolai-ra, miközben ő beszélt. Koncentrálnia kellett az igéhez. Pálcáját a férfi karja felé tartotta, és egy bűbájjal megtisztította a sebet. Az átok mélyen felhasította a szöveteket. Nem sok reményt látott rá, de azért megpróbálta összezárni a sérülést egy újabb igével.
- Ezt gyógyítónak kellene látnia - sóhajtott fel, miközben a vágást figyelte. Meg sem mozdult a széle. Ahogyan jobban megfigyelte, még talán némely részéről szivárgott a vér is. - Ezt biztosan nem fogjuk tudni helyrehozni. Talán otthon van valami bájital, ami segíthet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=757643#post757643][b]South West - 2019.05.05. 20:47[/b][/url]

Ha akarna sem tudna szólni az auroroknak. Egy ilyen szituációban biztosra vehetné, hogy őt csukják le. A halálfalót, aki megtámadott egy csárdatulajt és megölt egy üzletfelet. Ha hétköznapi körülmények között élt volna, talán már régen a parancsnokságon lenne.
Felsóhajtott és kötöző bűbájjal ideiglenesen helyrerakta a sebet. Vagyis eltűntette szem elől. Ideig-óráig még tartani fog, de Nikolai-nak is tisztában kellett lennie azzal, hogy nem fog sokáig tartani. Erre erősebb szerek kellettek, amiket csak feketén vagy ispotályban fog tudni megkapni.
- Körülbelül két órát adok a kötözésnek. - Hátradőlt, és beleszívott a szálba. Még megszemlélte a művét, majd a cigit a szájába véve hátranézett a test felé.
Utoljára Amerikában látott holttestet. Akkor tényleg azt hitte, hogy ennyi volt. Hogy többet nem kell ilyesmivel foglalkoznia. Hogy nem viszi haza a mocskot a családjához.
- Ezt elintézed egyedül? - Nem tudta, miért bízott meg annyira Nikolai-ban, hogy a segítségét ajánlja egy ilyen este után. Hogy miért maradt ott és miért fordult vissza akkor, mikor  a hangokat hallotta az irodából.