Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Vadmacska

A reakciója az arcomon megjelenő grimasz láttán szórakoztatóbb volt mint ezen a napon bármi, mégsem mutattam jelét ennek. Ráhagytam amit mondott újfent és inkább rákérdeztem honnan ismeri a bátyámat mire elkezdett valami vakrandiról hablatyolni. Felvontam a szemöldökömet, mivel totál értetlenül álltam a helyzet előtt, de hamarosan rájöttem, hogy sikerült bekajálnom amit mondott.
- Mindig is tudtam hogy Kyle egyszer csak rászánja magát a nőzésre, de... hagyjuk, ez nem olyan téma amit veled szeretnék megosztani. A tanár dolog az oké. - gondolkoztam el egy pillanatra, de aztán újra megszólaltam. - Szóval téged is magával ragadott a faaprítás és az egyéb ezzel járó macera. - mondtam és valamiféle mosolyt produkáltam, de nem neki, csak tetszett hogy Kyle ilyen sokra vitte, na meg hogy oktat. Barangoltunk az utcákon, mígnem rákérdeztem melyik típusba tartozik. A válasza egy vigyort csalt a képemre, de szinte csak átsuhant rajta.
- Szóval micimackó... - mondtam sejtelmesen, de persze a Csárda felé vettem az irányt. Még válaszoltam neki azzal kapcsolatban hogy itt fogok egy ideig tanyázni, mire motyogott maga elé és csak azért hallottam, mert figyeltem rá.
- Szinte sajnálom hogy ide toltam a képem. - sóhajtottam fel és kinyitottam előtte az ajtót, majd ha bement besétáltam utána a pultig felmérve közben a környezetemet. Sikerült kiszúrnom egy olyan szabad asztalt amitől a környezetemet szemmel tudom tartani, így arra biccentettem a fejemmel, hogy ha rendeltünk üljünk le oda.

Vadmacska

Nem vettem úgy hogy járna vele Kyle, de talán félreérthetően beszéltem, mivel azt hitte full komolyan vettem amit mondott. Megtudhattam hogy éppen pasiundora van és még azt is, hogy nem az esete kyle, amiből nem meglepően következtethettem rá hogy én sem. Nem igazán foglalkoztatott a dolog, nem voltam nőfaló vagy ilyesmi és csak azért hívtam meg magammal, mert bírtam a stílusát. Volt mersze megmondani a magáét. Rátértünk a micimackós dologra amiből azt következtette ki, hogy én a hamupipőkét bírom.
- A Hamupipőke nem az én mesém, inkább az igazi Piroska és a Farkas, nem az amelyiket a kölyköknek mesélik. Bla bla a vadász megmentette őket, unalmas. Mondjuk az eredeti Hamupipőkében az egyik mostohatestvér levágja a lábujjait, míg a másik a sarkát, de lebuknak és amikor elveszi hamupipőkét a herceg a galambok kivájják a két mostohatestvér szemét. Na azt a típusút elviselem. Visszatérve a mesékre, kedveltem őket, habár az igaziakat amelyek nem védik a szegény gyerekek elméletileg ártatlan lelkivilágát. - magyaráztam és beengedtem, majd a pulthoz érve láttam a mozdulatot ami a fejem felé közelített, de nem kaptam el a kezét, habár éreztem rá késztetést hogy megállítsam. Nem bírtam ha fogdosnak...
- Láz? Nagyon régen voltam utoljára lázas, már nem is emlékszem rá mikor. - vontam meg a vállam és ráhagytam hadd nevessen azon amit mondott. Mikor kikaptuk az italokat az asztalhoz sétáltunk és leültem vele szemben. Egy ideig nem szólaltam meg, de aztán csak sikerült valamiféle témát felhoznom, amit tulajdonképpen jogosan is tettem, elvégre ő tudja a nevem, de én nem tudtam az övét.
- Most hogy így leültünk elmondhatnád a nevedet. - intettem felé és ittam a sörömből. Jó ideje nem vettem magamhoz sem ételt sem italt, szóval jó érzéssel töltött el hogy leerőszakolok valamit a torkomon.

Vadmacska

Már érdemes volt dumálnom valamennyit a mesékről, mert ebből megtudhattam, hogy van egy testvére.
- Le merném fogadni, hogy az ikertestvér, de tutira kétpetéjűek vagytok. - érveltem, majd elvigyorodtam. - Ami meg a szociopata jelzőt illeti szerintem jó fej lehet a srác. Tanulhatnál tőle, habár te sem szenvedsz hiányt pár dologban. - fejeztem be a monológot és inkább másfelé tereltem a beszélgetés témáját, pontosabban ő azzal, hogy azt magyarázta lázas vagyok. Király, a csaj még önmagát is képes ironizálni.
- Szóval önmagadban is szeretsz kárt tenni? Érdekes.. - ennyivel le is tudtam a dolgot és nemsokára leültünk az asztalhoz kettecskén én meg rákérdeztem a nevére. Mivel sejtettem hogy nem éppen magyar a csaj, így nem lepett meg amikor közölte hogy ő aztán nem helybéli.
- Áh, én is Mardekáros voltam de nem ismerlek, mondjuk lehet köztünk pár év szóval valószínűleg ez az oka...  - mondom nemes egyszerűséggel és újra a sörömért nyúlok. Nem nagyon volt mit mondanom ebben a helyzetben, szóval inkább a sörömre koncentráltam, illetve a környezetemre. Nem azért mert annyira érdekes a hely, inkább a társaság keltette fel az érdeklődésemet, habár nem túlzottan. Egy ideig csend telepedett közénk már ha ő nem kérdezett, vagy éppenséggel mondott valamit. Visszanéztem Gracere, majd elmosolyodtam.
- Gondolom unod a társaságom és alig várod, hogy lehúzd azt az italt és leléphess. - dőltem hátra a székben, de a mosoly nem tűnt el a képemről. - Nem lepne meg, nem vagyok túlzottan jó társaság. - közlöm mint valami tényt.

Vadmacska

Megint elkezdett szapulni, ami újfent nem tudott meghatni. Talán efféle lesz a társalgás további menete is, de ki tudja. Lehet csak azért nem veszem fel mert már egyszerűen nem érdekel mit mondanak rólam.
- Nem szívesen lógnék a testvéreddel. Ami pedig a társaságot illeti teljesen félreértettél. A lehető legkevésbé sem zavar a társaságod. - válaszolom ezt a szavaira. A kviddicsnél kelti fel újra az érdeklődésemet, úgyhogy rögtön meg is szólalok amint befejezi a mondatát.
- Az alkatodból nem sejtettem volna hogy kviddicsezel. Viszont a stílusod, illetve a makacsságod szerint minimum terelőnek tippellek. - mondom és elgondolkozom. - A három nap az király. Én a suliban csak párszor kerültem a gyógyító elé mert igyekeztem nem összetörni magam, de ha megesett is inkább szenvedtem volna évekig, mint azokat az undorító cuccokat nyeljem le amiket belém tuszkoltak. - fintorodtam el a gondolatmenet végén és inkább próbáltam más vizekre terelni a beszélgetést. Az hogy régen mardekáros volt nem lepett meg, ellenben az aki onnan a levitába kerül eléggé nagy változáson mehetett keresztül, hiszen ha jól tudom az olyan akár a hollóhát. Nem érdekelt túlzottan az itteni suli, de amiket az itteni rokonoktól hallottam az alapján tudtam erre következtetni. Egy ideig csendben maradtunk, így sikerült egy kissé összeszednem és megreguláznom a gondolataimat illetve az érzelmeimet. Mikor felhoztam neki a társaságommal kapcsolatos gondolataimat rögtön úgy vettem hogy felkapta a vizet, ami egyrészt volt szórakoztató, másrészt pedig eléggé zavaró, habár a nevetése miatt inkább tűnt ténynek, de jobbnak véltem megmagyarázni a dolgot.
- Figyelj, nem úgy értettem hogy húzz el. - sóhajtottam mivel nem túlzottan repestem az örömtől hogy el kell magyarázzam. - Bírom a képedet szóval ne vedd úgy hogy most el lettél zavarva vagy ilyesmi. Ami az én képemet illeti te már közölted a lényeget szóval ne firtassuk ezt, csupán egy megjegyzés volt. Általában tíz percnél többet nem bír senki sem elviselni belőlem. - jegyeztem meg és figyelemmel kísértem ahogy ő is hátradől majd a plafont kezdi vizslatni amiben én nem találtam semmi érdekeset, de sejtettem hogy a gondolatai nem éppen a plafonon lévő apró kis folton járnak. Meg is szólalt nemsokára én meg vállat vonva sóhajtottam fel újra.
- Nézz érzelgős f*sznak de akarom látni azt a szerencsétlent. Sok éve nem láttam és valahogy nem elég ha csak a tükröt fixírozom. Oké, hogy tök úgy néz ki mint én, de itt ki is merültek a hasonlóságaink. - ezzel én is a plafont kezdtem vizslatni. - Amúgy ha már itt tartunk. Te miért jöttél ide? Elég messze vagy Angliától...

Vadmacska

A kajálással kapcsolatban bólogattam helyeslően.
- Tényleg olyan van mint az a csontsovány macska a sikátorban. - mondom habár nem bunkóság volt a részemről, csupán szimpla ténymegállapítás. Figyeltem a következő mondatára is amiben persze megkaptam, hogy egy irritáló szobor vagyok amivel sikerült egy újabb mosolyt csalni a képemre.
- Nem vagyok túl jó szobornak mivel mióta megismertelek többször is sikerült megmosolyogtatnod. Ami azt nézve hogy jó ideje nem sok embernek ment egészen szép arány. - mondom afféle dicséretként, habár őszintén szólva nem annak szántam. Valamiért elkezdtem érdeklődni aziránt, hogy miért került ide, amire nemsokára meg is kapom a választ azzal, hogy szóba került a bátyám és az ő tesója. Olykor a testvérek tökre jó beszédtémák. Kölyökként gyakran tudtam arra érvelni, hogy minden rosszat ő csinált. Milyen mázlista az aki a fiatalabbnak születik...
- Szóval felgyújtottad a tanárt. Szuper vagy! Kár hogy nem voltunk évfolyamtársak.. bírtad volna amiket csináltam. - kacsintok rá és egy rosszfiús vigyor jelenik meg a képemen. - Én sem voltam egy angyal a suliban, de ez még azelőtt lehetett hogy oda jártál. Az utolsó évek felé benőtt a fejem lágya amikor rájöttem, hogy ész is kell ahhoz amit csinálni szeretnék. Aztán leléptem a suliba, onnan meg ide-oda küldtek szóval jó ideje eltűntem a családom életéből én is. - magyarázom neki, habár nem igazán tudom hova tenni, hogy mikor lettünk ilyen közlékenyek egymással, de most már mindegy. Legalább beszélgetünk és viszonylag elszórakoztatjuk egymást. Figyeltem ahogy megtörli a pulcsijába a száját, illetve hogy elfogyott a sör is.
- Kérsz még? - érdeklődtem, mivel nem akartam feleslegesen kérni még neki, de ha akart természetesen intettem a pultosnak hogy kérünk még. Egyrészt bírtam hogy érti mire célzok azzal, hogy miért is akarok találkozni a testvéremmel, másrészt még mindig eléggé ködös volt a tény, hogy miért is csinálom én ezt. Tulajdonképpen amúgy is összefutnánk ha itt maradok egy ideig a faluban elvégre nem akkora hogy könnyen elvesszek benne.
- Jó ember vagy te Grace... - mondom neki és én is lehúzom a sörömet. - A tesód is tutira ezen a véleményen van, na meg sokan mások. Már ha nem az első öt percben borítanak ki. - mondom szarkasztikusan habár nem azért mert gúnyolódni akarok vele, inkább magamra értem. Az ajánlata azonban meglepett, mivel nem ismert azért olyan sok ideje, hogy ilyenekkel dobálózhasson.
- Hát tudod azt hiszem el tudnék bánni egy pszichopata emberrel, de köszönöm az ajánlatot, viszont úgy hiszem nem kellene elfogadjam. Biztosan zavarná a lakótársad vagy valakit hogy ott nyomorog valami szerencsétlen punk fickó nálad. Már ha nem kevernek össze a hasonmásommal. Az talán még nagyobb gond lenne a részedről elvégre nála tanulsz. - mondom és elgondolkozva meredek rá egy kicsit. - Amúgy sem vagyok túlzottan jó alvó, szóval kibírom ébren is ezt a pár órát, de tényleg kösz az ajánlatodat. Elvégre nem ismersz igazán és honnan vehetnéd, hogy nem vagyok valami őrült, vagy nem akarok valamit tőled. - vonom meg a vállam.

Vadmacs az általam anorexiásnak vélt cicalány

Megkaptam hogy béna vagyok a csajozásban, még ha az ellentétét mondta is mire vállat vontam.
- Inkább legyek őszinte mint egy nyálcsorgató f*szkalap aki be akar lesni minden csaj ruhája alá. - mondom nemes egyszerűséggel és pont láthattam ahogy a nagy nevetgélés után a szája elé kapja a kezét amiből kitaktikázhattam hogy vagy nem szeret nevetni, vagy pedig nem szokása. A következő témánk elég érdekes volt, már ha valakit érdekel az efféle csínyekről szóló téma. Engem érdekelt, szóval mikor kijelentette hogy szuper valamiféle nevetéshez hasonlót produkáltam.
- Még hogy én vagyok egoista! - mondom csak úgy, majd a mondata másik részén töröm a fejem. - Nem tűnsz selejtnek csak alultápláltnak és alváshiányosnak. - mondom és ez is a véleményem. Mivel kért még intettem a csaposnak hogy kérünk még egy kört, majd ránéztem. - Majd ha fagy... akkor fizeted te a sörödet amikor piros hó esik és befagy a pokol. - vágtam rá rosszalló tekintettel. Azért még is csak félig meddig angol is vagyok és tanultam valamiféle úriemberhez méltó viselkedést is. Elvégre csak nem hagyom hogy ő fizessen ha én hívtam meg? Nincs semmiféle gyereknap... - Még mielőtt vitatkoznál leszögezem hogy meg se próbáld kitaktikázni, vagy ellenérvekkel bombázni. Ezzel kapcsolatban nem fogok engedni. - mondom határozottan és ezzel le is zártnak tekintettem ezt a témát. Még hogy ó fizet? Na ne nevettessenek már.. nincs április elseje tudtommal. Nem volt semmi gond ezután míg ki nem jelentettem, hogy ő egy jó ember. Ettől úgy kiakadt mintha azt mondtam volna hogy nőtt egy harmadik szeme az orra felé. Még az az elszörnyedt fej is rátett a hatására annak amit mondott, de sikerült megúsznom egyetlen hang nélkül az egészet, szóval nem nevettem ki szerencsétlent ok nélkül. Mondjuk nem tehettem róla, elvégre az a reakció amivel válaszolt a szavaimra nevetséges volt. Persze nem bírtam ezután megállni, hogy szóba ne hozzam a punkos szövegét mire nevetett egy sort, majd egy hatalmas egoista beszólással kommentálta azt és még mosolygott is, habár ez már inkább állt közelebb ahhoz a Gracehez aki ebben a nőben lakhatott, mintsem az akit eddig mutatott. Valaki valamit nagyon elb*szhatott nála az már feltűnt, de volt bennem annyi udvariasság, hogy nem érdeklődtem erről. Elvégre mi okom lett volna rá, semmi. Elmagyarázta, hogy az anyja dekkol nála és hogy egy szar szülő mert nem ő vigyáz a kölykeire. Nem hittem volna hogy vannak gyerekei, így nem tudtam megállni, hogy ne vonjam fel kérdőn a szemeim, de szavak nem hagyták el az ajkamat, mivel időm sem volt rá az azután elhangzott mondata miatt. Sikerült megnevettetnie, de úgy igazán, szóval kellett egy kis idő hogy összeszedjem magam.
- Hát tudod az a macska nagy benyomással volt rám. Bírom az állatokat meg a kölyköket. - vontam meg a vállam, még mindig mosollyal a képemen. - Ami az őrültséget illeti az nálam már inkább meghatározó dolog. Nem ismerek egyetlen normális épeszű embert sem... És most bizonygatod hogy te sem vagy az. - mondom kis híján újra nevetve, de aztán megköszörültem a torkom és sikerült lehiggadnom teljesen. A piát is megkaptuk közben, úgyhogy magamhoz vettem a sajátomat és őt néztem.
- Akkor ha nem nagy gond elfogadom a kanapés ajánlatot, de nekem a föld is megfelel. - mondom neki és az italomba kortyolok.

Vadmacs

Hát igen, tényleg volt benne valami, elvégre nem voltam az a típus aki enyeleg egy csajnak hogy ilyen meg olyan szép. Nevettem egy jót azon amit mondott, de csak azért nem nevettem tovább, mert sikerült leküzdenem a késztetést, na meg mert érdekelt mit mond.
- Nem is te mondod, hanem sokan mások. Az alvással nekem is vannak gondjaim, de a kajálást nem nagyon vágom. Hány naponta eszel? Öt? - érdeklődtem kissé piszkálódva, de persze csak mértékkel, elvégre ki vagyok én hogy ezen kötözködjek. A fizetéses dolgot persze nem akarta annyiban hagyni és tényleg elég ütős állítása volt.
- Nem, ez tényleg nem egy randi és oké, legyen. Kifizetheted nekem. - mondtam, de persze azt nem tettem hozzá hogy mikor. Szépen felejtse is el, de ha ez sem jön be lazán fogom és veszek neki valamit csak hogy visszaadjam amit a kezembe nyomott. Elvégre azt csak nem akarja majd kifizetni... legalábbis remélem. A beszélgetés kezdett terelődni egy teljesen más irányba és mi is kezdtünk oldódni egy kicsit, sőt talán jobban is mint azt elterveztem az elején, elvégre nem volt szokásom nevetőgörcsöket kapni. Mikor rendeztem az arcvonásaim sikerült egy újabb mondattal a padlóra küldenie.
- Szóval egy póló, ne dumáljak és minden oké... - elgondolkozott fejet vágva meredtem rá. - Oké, megjegyzem ha valaha is csajozni szeretnék. Mondjuk az sohanapján lesz mert lássuk be... Nem vagyok egy Adonisz. - vigyorogtam rá – A legtöbb nő ráadásul egy hárpia, komolyan még egy kutyát is hamarabb vennék feleségül mint valami őrült macát. A cipők, a ruhák a smink és a többi f**ság nekem kicsit sok. Oké, vannak kivételek is, de nem könnyű velem. - mondtam és a gondolattól is kirázott a hideg. Na meg ott volt ugyebár a melóm és az kilőtte a lehetőségét annak, hogy valakit én olyan nagyon közel engedjek magamhoz. Milyen élete lenne csórinak. Lehúztam az italomat gyorsan, ám majdnem sikerült félrenyelnem amikor kijelentette, hogy zaklatni óhajt. Csak az volt a szerencsém hogy már épp lenyeltem az utolsó kortyot.
- Szóval zaklatni... - mondom, pedig már kijelentette hogy ne vegyem komolyan. Csak egy mosoly jelent meg a képemen, de nem fojtattam a gondolatmenetet. Megvártam míg megissza az italát, majd odasétáltam a csaposhoz a két pohárral és odaadtam az ital árát, hogy aztán visszatérve hozzá megszólaljak.
- Akkor Vadmacska - döntöttem el hogy így fogom hívni, ha már egyszer egy sikátorbeli macskához hasonlítottam. - Mehetünk?

Rozsdás

Grace otthona felé vettem az irányt, ahogy azt pár órája elterveztem. Egy kicsit zavart, hogy nem kerestem fel mióta volt az a melóm, de most majd valamiféle bocsánatot kinyögök magamból. Jézus, megbolondítja a pasikat a női nem esküszöm. Nem voltam hülye, hoztam is magammal valamit neki a dzsekim zsebébe rejtve, remélve bírni fogja. Igazából nem voltam biztos benne, hogy bírja az ilyesmit, de ki tudja. Ahogy lekanyarodtam a főútról láttam egy pár félét elhaladni a csárda felé és nem kellett sok, hogy rájöjjek kit látok összeölelkezve valami sráccal. Kíváncsi voltam ki a srác, így utánuk indultam beleveszve a tömegbe. Ugyan a magasságom miatt kiszúrható voltam, de azért még tartogattam pár trükköt a tarsolyomban, ha el kellett tűnjek. A csárdáig sikerült követnem őket, de nem merészkedtem közel és csak jóval utána sétáltam be utánuk. Beérve a pulthoz mentem és kértem egy italt, majd rögtön a megszokott helyemre helyezkedtem, így pontosan láthattam őket. Páran voltak bent, de ilyenkor nem volt valami nagy a forgalom. Az italomba kortyolva igyekeztem őket szemmel tartani, de úgy, hogy ez ne tűnjön fel nekik. Szerencsére azért ehhez konyítottam és nem kellett nagyon aggódnom azért, hogy túl hosszan, vagy túl feltűnően bámulnám őket.

Rozsdás

A megfigyelésem alatt láttam mindent, de hamarosan rá kellett jöjjek, hogy akit eddig megfigyeltem az nem más mint a testvére.  Majdnem hülyén éreztem magam a helyzet miatt, de azért ennyire nem voltam érzelgős típus. Már éppen lehajtottam az utolsó pohár sörömet amikor meghallottam Grace hangját mellőlem. Pedig egészen jól sikerült észrevétlennek maradnom. Még a srác is lelépett…
- Dehogy vesztem el. Ha így lenne most nem ülnék itt. – mondom és intek a pultosnak, hogy töltse újra a poharam. –Szia rozsdás. – mérem végig ma már legalább huszadjára. Volt egy olyan sejtésem, hogy a leányzó jelenleg átkozza a percet hogy észrevett. Na meg azt, hogy nem kerestem fel egy ideje, de őszintén szólva a falu közelében se voltam. Na meg épp hozzá tartottam amikor láttam a testvérével.
- Gondolom nem örültél volna neki, legalábbis remélem. Mármint ha őszinte akarnék lenni, ami általában nem vagyok – mondom és az italba kortyolok amit közben odaadott a pultos. – akkor nem szívesen végeztem volna egy yeti gyomrában. – mondom letéve a poharat és rá emelem a tekintetem. – Haragszol? Tudom hogy egy f*sznak tartasz amiért nem kerestelek fel. – keresem a tekintetét. – Éppen hozzád tartottam amikor kiszúrtalak a sráccal, de közben leesett, hogy ő a testvéred. – biccentek az ajtó felé ahol pár perce kilépett a srác.

Rozsdás

A reakcióján elvigyorodtam.
- Igen, itt. Vagyok ekkora nyomo*ék, hogy ide mertem ülni. – teszek rá egy lapáttal a mondatára, de azért van benne igazság. Hanyagoltam, most megy csak úgy idejöttem és leállok dumálni vele mintha mi se történt volna. Ez az én formám.
- Csak eggyel? – érdeklődőm kíváncsian, de persze azért tudom, hogy ha nem hiányoztam volna neki, akkor nem lenne mérges.  Azért ennyire nem vagyok IQ gyök.  Figyeltem a reakcióit, de nem sok dolgot tudtam kivenni azon kívül, amit most vágott a fejemhez. Csalódás. Szuper, mint mindig csalódást okoztam valakinek. Listát kellene vezetnem azokról, akiktől ezt hallom, vagy mondjuk, kérhetnék egy Galleont. Elég hamar sikerülne egy kisebb vagyont összeszednem.
- Oké figyelj, mert nem szokásom ilyesmit mondani, de igazad van. Csalódott vagy mert voltam olyan hülye és nem figyelmeztettelek téged, hogy egy ideig nem látod azt a h*lye fejem, de nem sok ember van akit érdekel mi van velem. Sőt, jelenleg rajtad kívül talán az ikrem az egyetlen. Nem vagyok jó ezekben az emberi nyavalyákban, mint a kapcsolatok meg a barátkozás. – magyarázom neki, de folytatom. – tudom, hogy épp a hátad közepére sem kívánnád a magyarázkodást, de lehet jobb is lenne ha békén hagynálak. Elvégre csak bajt hoznék a te és a családod fejére is. – ezzel befejezem a monológot és éppen fel készülök állni, ám még hozzám vágja, hogy semmi közöm ahhoz kivel van és mikor.
- Ja, ebben tényleg igazad van. – teszem hozzá megjegyzésképp és a pultra dobom a pia árát. – De azért engem mégis csak érdekelt.

Nadine Rohr
Öltözet

A találkozó, amelyet leszerveztem szimpla mellékes munka volt, nem pontosan az én szakterületemhez köthető, ám szükség volt rá. Nem tudhattam mit is rejt magában az ékszer, noha igazán nem is érdekelt, inkább az, hogy mi köze is volt a célszemélyemhez és arra, hogy miért szorongatta úgy, mintha fontosabb lenne az életénél is. Ez volt az ami igazán felkeltette a tárgy iránt az érdeklődésem, viszont engem nem vonzottak a különleges ékszerek, vázák meg az ehhez hasonló cifraságok. Ezért is kerestem fel Nadine-t, akit az egyik munkatársam ajánlott nekem, mikor rákérdeztem. Megszerveztük a találkozót a csárda falai közé, aminek nagyrészt örültem, elvégre nem szerettem volna házhoz menni feleslegesen. Amennyit kiderítettem Nadineről egész jó benyomást keltett bennem, de csak arra vonatkozóan, hogy tud majd segíteni nekem. A csárda felé sétáltam és figyeltem az embereket az utcán. Teljesen közönséges volt, olyan mintha valaki levetítette volna ezt újra és újra. Emberek sokasága igyekszi A pontból a B pontba, ami a csárdától egészen a házukig bármi lehetett. Szórakozottan néztem, amikor az egyik férfi a kisfiát próbálta elhúzni a kirakatból. Már majdnem mulatságos volt, ahogy próbálkozott az elcsitításával. Megigazítottam magamon a kabátom és tovább indultam. Még volt pár percem a találkozó időpontja előtt, de nem voltam a késés híve, inkább a nyomtalanul való eltűnés volt a specialitásom. A csárda ajtajánál elengedtem a kifelé tartó férfit, aki láthatóan örült, hogy egyáltalán megállt a két tulajdon lábán. Elnyomtam a késztetést, hogy segítsek megismertetni vele a földet és beléptem. A csárdában voltak páran, de történetesen tudtam kit keressek a tekintetemmel. Hamarosan rá is akadtam az egyik asztalnál így hamarosan mellé is értem és a kezemet nyújtottam.
- Szép estét. – mondom, és ha sikerült kezet fognunk lekapom a kabátom és elhelyezkedem vele szemben. – A levelezésből már nagyjából tudhatja miért is kerestem meg önt. – teszek le elé egy kisebb csomagot, amelyben tulajdonképpen az adott ékszer található.

Nadine Rohr
Öltözet

Figyelemmel kísérem őt, ahogy helyet foglal, majd azt, hogyan néz a dobozra. Biccentek a kérdésére, elvégre pontosan azért hoztam el, hogy megnézze és véleményezze nekem, hátha többet mesél neki, mint nekem.
- Nem, nem érintettem meg kézzel. – mondom tényszerűen, elvégre nem vagyok ostoba, hogy csak úgy megfogdossak bármit, amiről azt sem tudom mi és veszélyes-e rám nézve. Rajta tartom a szemem, amíg szemlélődik, látom rajta hogy erősen koncentrál, gondolkozik. Előkap egy könyvet és lapozni kezdi, ám hamarosan újra rám emeli a tekintetét én pedig állom azt.
- Nem igazán, de annyit segíthetek, hogy a tulajdonosa féltette eléggé ahhoz, hogy még az utolsó pillanatban is szorongassa… - felelem komoly tekintettel, igyekezve a választ úgy mondani, hogy csak az ő számára legyen hallható. Ismertem a kocsmát, járnak ide olyan emberek is akik szívesen eltulajdonítanák azt amiről szó vagy, hogy aztán jó összegekért el tudják adni és őszintén szólva nem volt kedvem éjszakai verekedésbe, vagy éppen párbajba keveredni. Körbepillantok a kocsmában, ám egyelőre egyetlen kíváncsi tekintetet sem fedezek fel, aki a mi kis találkánk miatt érdeklődne, de ez nem számít semmit. A szarka is csak akkor csap le, amikor meglátja a csillanását a tárgynak, addig az csupán egy tárgy lesz amit lát… Ezzel a gondolattal visszatekintek az előttem ülőre és kíváncsian figyelem mire jut vele.
- Tulajdonképpen Miss Rohr, ha szeretné akár magával is viheti és otthon rájöhet a titkára. Nem félek attól, hogy eltulajdonítaná. – teszem hozzá a mondatot, ám ő is sejtheti, hogy ha ezzel megpróbálkozna, akkor nem járna jól. Senki sem kívánja, hogy egy auror lihegjen a nyomában, pláne ha az egy likidátor.