A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=616905#post616905][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.09.12. 19:37[/b][/url]

Izgatottan készült a szobájában a mai estére. Elővette a kis fekete ruciját, aminek minden nő szekrényében megtalálhatónak kell lennie, a legcsinibb fekete tűsarkúját és a haját laza hullámokba rendezte, miközben a tükörképét szidta, aki hirtelen elfelejtett sminkelni. Egyszóval enyhén szólva feszülten indult el az esti randira, de ehhez képest minden a lehető legjobban alakult.
Bár szívesen megnézte volna Nikot, miközben ezt az egészet megrendezte, mert szinte teljesen biztos volt benne, hogy megérte volna. Nem az a típusú férfi volt, aki minden második nőt romantikus vacsorára invitál és Szofi azt gyanította, hogy mélyen legbelül nagyon kényelmetlenül érezte magát olykor.
Niko kezébe kapaszkodva ment fel Szofi a szobába és ezúttal nem zavarták olyan apróságok, mint hogy túl sokat ivott és esetlegesen kapaszkodóra lenne szüksége, mint legelső alkalommal. Most kivételesen többnyire józan volt –bár nyilván a részeg énje volt a nem megszokott-, miközben besétált a szobába, majd megfordult és figyelte a fiút.
Bármennyire is szerette volna, nem tudta elengedni azokat a dolgokat, amik éppen megtöltötték az agyát és nem hagyták aludni. Dai, az apja… Caleb. Mert hogy azt a kevés időt, amit a kastélyon kívül szándékozott tölteni, most megoszthatta vele.
- Engem az emeleti szoba sem zavar. –jegyezte meg, mintegy mellékesen. - Nagyon jól nézel ki, egyébként. –tette még hozzá egy halvány mosollyal, de nem lépett közelebb a fiúhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=616923#post616923][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.09.12. 20:25[/b][/url]

Niko újra és újra előhozakodik a témával, Szofi pedig egyszerűen nem tudja, hogy miért kell mindig itt kikötniük. Ő már elmondta az erkélyen, hogy hogyan is érez a vele szemben álló férfi iránt, aki ma este a lehető legromantikusabb és legtökéletesebb vacsorát hozta össze, amit egy nő csak kívánhat magának.
Megforgatta a szőke a szemeit és végre valahára közelebb lépett Nikohoz, de nem túl közel. Az a része még nem érkezett el az estének, bár tagadhatatlanul közel van. Szofi már így is ezer dolgon aggódott és Nikolai folyton újra meg újra emlékeztette rá, mennyire törékeny is kettőjük jövője.
- Komolyan megint azt akarod, hogy neked menjek?
Akkor az erkélyen a lánynak komolyan megfordult a fejében, hogy valami nagyon naggyal és nehézzel fejbe csapkodja a srácot, akiért néha úgy érzi, életét adná, máskor meg egészen úgy tűnik, hogy csak az egyikük maradhat élve ebben a kapcsolatban. De a szőke elég sötét körökben mozog ahhoz –hála az apjának-, hogy tudja, pontosan mik is azok a módszerek, amivel túlélhet, szóval nem aggódik.
Egy halvány mosoly jelent meg az arcán a bókra és tett még egy lépést a fiú felé. Utálta magát, amiért nem volt képes annyira élvezni ezt az estét, amennyire szerette volna, ezért érkezett most is a kérdésre egy kicsit kedvetlen válasz, miközben elfordult Nikotól és felmérte a szobát.
- Dehogynem, az egyikük komoly ajánlatot is tett. Saját lakása is van, meg minden. –célozgatott kissé csípősen, miközben hátralesett a válla felett és igyekezett a lehető leghitelesebbnek tűnő arckifejezést elővenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=616973#post616973][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.09.12. 21:36[/b][/url]

- Ne legyél ennyire biztos benne. –vigyorodott el a szőke.
Dai mesélhetett volna róla, milyen veszélyes is tud lenni Szofi, amikor kihozzák a sodrából. Már ha még lett volna bármi kapcsolata is a lánnyal, aki gyakorlatilag mellette nőtt fel. Elég sokat és sokszor harcoltak egymással, a legapróbb dolgoktól kezdve a legkomolyabbakig. És általában a lány volt az, aki hamarabb kijött a sodrából, mint kellett volna.
Bár Szofi csak viccnek szánta, talán csak egy kicsit oda szeretett volna szúrni a fiúnak, arra nem számított, hogy Niko ennyire magára veszi a dolgot és máris robbanni fog. Más körülmények között a lány máris visszavonulót fújt volna, most azonban ő sem volt éppen a helyzet magaslatán. Érzelmileg labilis volt és kissé talán hisztis. Egyébként ebből a durcázásból sohasem lehetett volna vita.
- Nem szeretem, ha megmondják, mit tehetek és mit nem. –fordult lassan a fiú felé és összefonta a kezeit a mellkasa előtt. - A párod vagyok, nem a tulajdonod. Miért ne beszélgethetnék bárkivel, akivel akarok?
A szőke nehezen viselte, ha megpróbálják keretek közé szorítani és Niko most éppen azt csinálta. Megpróbálta irányítani őt és megmondani mikor, kivel, hol és mit tehet. Szofi nem egy tárgy volt és nem egy kisállat, akinek parancsolni lehet. Ha így lenne, akkor most éppen leült volna, majd pitizik egyet, nehogy a gazdi dühös legyen rá.
Ez a lakás téma bekattant Nikonál, azóta ezen pörgött, hogy ott az erkélyen kimondták, mi is van közöttük. A rellonost nagyon hidegen hagyta, hogy a fiúnak van-e háza vagy bármije egészen addig, amíg ott áll Szofi mellett, de ezt képtelen volt elfogadni. Szofi pedig ezt a makacsságát nem tudta megérteni.
- Tudod mit? Lehet, hogy utána is megyek! –ilyen az, amikor két hisztis összetalálkozik. A lány a táskájáért nyúlt és az ajtó felé lendült. - Köszönöm a vacsorát!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=620093#post620093][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.09.20. 21:47[/b][/url]

Szofi nem akart reagálni, amikor Niko emlékeztette rá, hogy a tulajdona. Kezdjük ott, hogy tényleg beszélt egy sráccal, aki tőle tudakolta meg, merre találja az állomást, de ennyiben ki is merült a kettejük kis románca. Ennek ellenére a szőke nem tervezett magyarázkodni, miért is tenné? Őt senki sem irányíthatja, nem egy agyatlan báb, vagy egy neveletlen kislány.
Niko ujjai az övére fonódtak és Szofia felszisszent, ahogy átkulcsolta a csuklóját, de ennél komolyabban nem adta jelét annak, hogy fájna, amit a fiú csinál, vagy hogy esetleg megijedt volna. Megedződött már. A szíve mégis hevesebben kezdett verni, ahogy Niko visszahúzta magához, de konokul felszegte a fejét.
- Fájdalmat okozol. –sziszegte vissza a kedvese arcába és összecsattantak a fogai.
Vele nem lehetett játszani, nem lehetett kontrollálni és főképpen nem lehetett megijeszteni. Erős lány volt, talán törékeny, de annyi mindent élt már át, hogy a legkevésbé sem volt képes meghunyászkodni. Hogy Niko ráhozta-e a frászt? Rettenetesen. De ezt nem láthatta, mert a szőke tudta, hogy ez részben az ő hibája és a bűntudata felülírta a kitörni készülő dühét.
A lány feje koppant a falon és egy pillanatra lehunyta a szemét, nehogy a könnyek utat törjenek maguknak. A fiú közelsége sohasem zavarta, kifejezetten vágyott rá, de ebben a pillanatban bekapcsoltak a túlélő ösztönei és bármit megtett volna, hogy kiszabaduljon.
- Nem vagyok a tulajdonod! –ismételte meg vicsorogva a lány, miközben a csuklóit rángatta abban a reményben, hogy esetleg a férfi lazít a szorításán. A fájdalom végigcikázott a testén minden egyes apró mozdulattal és a könnyek elfutották a szemét, bármennyire is titkolni próbálta. -  Bántani akarsz? Akkor tedd meg!
Szofi közelebb hajolt a férfihez, már amennyire a béklyója engedte és tekintetét az övébe fúrta. Testük szinte teljesen egymáshoz feszült és a lány a lelke mélyén készen állt rá, hogy megvédje magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=622283#post622283][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.09.26. 10:44[/b][/url]

Niko ujjai a csuklóján fájón égtek és kész lett volna bármit megtenni, hogy kiszabaduljon. Nem az a típus volt, aki könnyedén pánikba esik, de most tényleg megijedt. Nem a férfitől és még csak nem is attól, ahogyan a falhoz préselte, sokkal inkább attól, hogy mit képes kiváltani Nikoból egyetlen rosszul megválasztott mondattal. Elvégre ő csak viccnek szánta és talán kissé dacos volt, de semmiképpen sem gondolta komolyan és nem hitte, hogy a másik ezért majd ilyen hevesen fog reagálni.
Teste a szőkéének préselődött és Szofi igyekezett legyűrni a kétségbeesést, mert az volt a lehető legrosszabb opció ebben a helyzetben. Az agya kikapcsolt és automatikusan sorra vette, hogy merre és hogyan tudna elmenekülni, ha esélye nyílna rá. A szanatórium és a kihallgatások velejárója.
Visszatartotta a lélegzetét és mereven a fiúra függesztette a tekintetét. Megijesztette az, amit a szemében látott. Szinte biztos volt benne, hogy képes lenne őt komolyan bántani és végtelenül hosszúnak tűnő ideig el is hitte, hogy meg fogja tenni. Látta, amikor minden megváltozott és volt egy röpke másodperce levegő után kapni, mielőtt a szemeit elfutották volna a könnyek.
A csuklójára nehezedő nyomás hatására összekoccantak a fogai, de tartotta magát. Nem sírt, nem borult ki és nem esett kétségbe. Csak lehunyta a szemeit, amikor a férfi ajkai megtalálták az övét és valószínűleg hevesebben viszonozta a csókot, mint az eredetileg szándékában állt volna. Előrébb hajolt, annak ellenére, hogy a csuklói még mindig a falhoz voltak szegezve.
Bármennyire is nehezére esett bevallani, még a tulajdonképpeni fizikai erőszak sem tudta megváltoztatni az érzéseit Niko iránt. Egyre jobban és jobban vonzódott hozzá. Nem tudta gyűlölni azért, amit tett. Akarta őt, mindenestől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=625576#post625576][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.10.05. 16:05[/b][/url]

Valószínűleg mindkettejük múltjában elég sok sötét folt volt, amiről legalább egymásnak illett volna beszélni, de Szofi a lehető legmélyebbre temette el magában az érzéseit és még Dainak sem nagyon nyílt meg az apjával történtekkel kapcsolatban. Nem mesélte el sohasem, hogy milyenek voltak a kihallgatások, hogyan érezte magát közben és utána és arról sem beszélt, hogy milyen volt a szanatóriumban egy rakat másik beteg emberrel. Mert a szőke egyáltalán nem tartotta magát betegnek és mégis arra kényszerítették, hogy lásson másokat, igazán betegeket elveszni.
Most pedig nem volt hajlandó ismét elgyengülni, vagy éppenséggel Nikora haragudni. Mert túlságosan szerette a fiút, még ha nem is mondta ki soha és mindemellett nem okolhatta a történtekért. Szofi hibázott.
Ahogy Niko megszakította a csókot a nyomás Szofi csuklóin szűnni kezdett és ő szinte azonnal magához húzta a karjait, abban a reményben, hogy a férfi nem látja meg a saját ujjai nyomát a karján. Lassan, felváltva dörzsölgette a kezét és figyelte, ahogy a másik elhúzódik tőle. Szerette volna megnyugtatni, szerette volna azt mondani, hogy minden rendben van és nem haragszik, de képtelen volt rá. Nem haragudott, csak éppen torkán akadtak a szavak.
Némán figyelte, ahogy Niko felpillantott rá és elveszett kislánynak érezte magát. Az agya úgy reagált, ahogyan az sokk után elvárható. Úgy érezte, a saját testén kívülre került és képtelen kontrollálni a történéseket. Csak állt és a fejében ezernyi gondolat kavargott egyszer.
- Nem gyűlöllek. –szólalt meg végül meglepően tiszta hangon. - Képtelen vagyok gyűlölni téged.
Kissé lassú léptekkel ment közelebb a férfihez és telepedett le vele szemben a padlón. Nem volt biztos benne, hogy mellé szeretne ülni. Még egy pillanatnyi időre és egy mély levegőre volt szüksége.
- Csak szeretnélek megérteni. –fejét Niko térdének támasztotta és egy pillanatra lehunyta a szemeit. - Kérlek! –tette még hozzá halkan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=626886#post626886][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.10.10. 00:21[/b][/url]

Niko itt volt, mellette. Az ujjai a hajába túrtak és a lány szívverése lassulni kezdett. Némán hallgatta végig a fiú történetét és közben semmiféle érzelmi reakciót sem mutatott. Az elmúlt pár perc eseményei megviselték, ez az érzelmi hullámvasút neki már túl sok volt. Válaszokat akart, hát megkapta, most pedig nem tudta, hogyan is kellene éreznie. Nem azért, mert hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot vettek az érzései Niko irányába és még csak nem is azért, mert felkavarta mindaz, amit elmondott –bár kétségtelen, hogy ennek is komoly szerepe volt a helyzetben–, sokkal inkább azért, mert ő képtelen volt így megnyílni.
Az egyetlen barátja, aki gyermekkora óta ismerte Dai volt és még ő sem tudott semmit arról, mi is történt a szanatórium alatt a szőkével. Persze, az egy teljesen más jellegű kapcsolat. Mégis, hiába volt Niko ennyire őszinte, ez Szofit talán sokkal jobban megrázta, mint az várható lett volna.
Kifújta az eddig bent tartott levegőt –észre sem vette, hogy lassan a fuldoklás határára jutott– és egyáltalán nem nézett a fiúra, akit, mint azt már bevallotta magának, mindenkinél jobban szeretett.
- Ugye tudod, hogy nem megoldás, ha mindezt magadban tartod? Ez nem egyedül a te problémád, Niko! – kissé rekedten beszélt, az események kezdtek kiütközni rajta.
Szemei elnehezültek és a gondolatai elkalandoztak. Időre volt szüksége, hogy feldolgozza mindazt, ami ma este történt –kifejezetten kellemes estének indult, ha már itt tartunk– és egyelőre még nem döntötte el, hogy ezt a fiú közvetlen közelében akarja-e megtenni, vagy a saját szobájában. Egyedül.
Bár ő volt kíváncsi, ez a teher mostmár az ő vállát is nyomta. Pedig neki bőven elég lett volna a saját elbaltázott életével és családjával foglalkozni! Mégis, egy kapcsolat erről szól nem? Hogy támogatjuk egymást akkor is, amikor az szinte lehetetlennek tűnik.
Felemelte a fejét, hogy Niko szemébe nézhessen, hangja nem volt erősebb a suttogásnál.
- Szeretném, ha tudnád, hogy ami most történt nem csak a te hibád volt. Nem okolhatod magadat és nem várhatod el, hogy gyűlöljelek, amikor nekem is elég komoly szerepem volt ebben az… egészben. –int körbe jelzésként. - De nem szeretném, ha megismétlődne.