A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=616985#post616985][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.09.12. 22:24[/b][/url]

Már az ajtóból könnyen felfedezte Ave és Viktor kettősét, intve nekik, mielőtt átverekedte volna magát Feather kíséretében az ivón, hogy hallótávolságon belülre kerüljön. Kabátjával bíbelődve végigpillantott az asztalon, csupa söröskorsót látva csak.*
- Nekem senki se rendelt?-*A hang szomorú kiskutyaszemekkel meredt az asztaltársaságra, míg Seth tekintete nyomokban sem hordozta ezt - inkább egyfajta elégedettséggel vegyes fáradtság ült bennük, ahogy letelepedett, kutyáját maga mellé "parancsolva", hogy ne legyen láb alatt. Averyhez fordulva kézcsókkal rótta le hódolatát, Viktornak dobott egy mosolyt és odaintette a pincért. Amint leadta rendelését (nem kedvelte a magyar söröket, így inkább valami töményebb mellett döntött), a támlára dobott zakójának zsebéből elővette a cigarettatárcáját és körbekínálta, mert okvetlen szükségét érezte egy szálnak, egyedül viszont nem szívesen gyújtott volna rá. Alighogy az első kortyot lenyelte, megkönnyebbülten dőlt hátra, egyik karját kedvese háta mögött nyugtatva.*
- Lenne egy ötletem, de kelletek hozzá. Senki másra nem számíthatok,-*konferálta fel vészjóslóan, bár lehet, hogy csak az fokozta drámaivá a hatást, ahogy kivetkőzött némileg megszokott eleganciájából. Várt még egy slukknyit, hogy belefogjon a mondandójába, türelmetlenül pislogva a pult irányába, de fájdalom, az itala nem repült csak úgy elébe.*
- Belemásztam amúgy valamilyen értelmes/fontos téma közepébe?-*Hangyányi fáziskéséssel, de mégis kérdez; szemlátomást kicsit szétszórt és jórészt azért toppant be, mert megígérte, hogy ha teheti, elszabadul munkából egy italra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=621701#post621701][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.09.25. 00:44[/b][/url]

Feather az asztal alatt átkúszik Viktorhoz, hogy alapos szagmintákat vegyen - már ha engedik, hogy kiélje kíváncsiságát, amit főleg a három macska éltet - de ha a vörös nem hajta el, akkor tartósan letáboroz mellette, lábának dőlve és ölébe téve fejét. Terápiás állatként érzékenyen reagált mások hangulatára és mostanában Seth gyakran azon kapta az ebet, hogy barátját próbálja vigasztalni a maga gyöngéd, farkcsóválós módján. Mivel úgy érezte, Viktor valamiért nem akar vele beszélni az őt kínzó dologról - holott mindketten látták az elefántot a szobában - négylábú kedvencére bízta. Ő csak annyit tehetett, hogy sok időt töltött Viktorral és minden lehetőséget megadott.
A barátaitól kapott reakcióra jóformán felhördül. Szívéhez kapta a kezét, felháborodással vegyes fájdalommal tapasztva tenyerét a képzeletbeli sebre, amit az iménti szavak ütöttek mellkasán. Micsoda bárdolatlanság!*
- Hogy te rosszra gondolsz, azt még valahol értem,-*ráncolta a homlokát Avery sötét szempárját fürkészve összeszűkült szemekkel, mielőtt Viktorhoz fordult volna.*- te viszont megleptél. Úgy érzem, túl sok időt töltesz görényekkel.-*A hatásszünetben szívott egyet a cigarettáján, hogy lehunyt szemmel fújja ki a füstöt, láthatóan élvezve a vaníliás mérget, amit viszonylag ritkán engedélyezett magának. Lepercintette a felesleges hamut az odakészített kis tálcára, hogy nyugodtan gesztikulálhasson és ne terítsen be közben vele mindent és mindenkit.*
- Arra gondoltam, hogy év elején...Áh, köszönet,-*az italát elébe lebegtető pincérnek hálásan intett, valószínűleg nem utoljára ma este, bár nem tervezte leinni magát. Ráérősen forgatta a poharát néhány pillanatig, mielőtt belekortyolt és jóféle borzongással méltatta az alkoholt.*
- Ssszóval, megkaptuk az állásokat Sebbyvel. Ő legili, én bűbájtan és sötét varázslatok tanár leszek - döbb-döbb, megjegyzem - és szerintem ez méltó ünneplésért kiált.-*A dolognak egy mozdulattal adott hangsúlyt, amivel kis híján belehamuzott a whiskeyébe, az utolsó pillanatban azonban sikerült elkerülnie a katasztrófát. Ezzel a lendülettel folytatta is terve ecsetelését, mostanra kicsit zilált haját jellegzetes mozdulattal dobva hátra, hogy ne lógjon a szemébe.*
- Ránk férne egy ereszdelahajam este, züllős mágikus társasjátékokkal. Mindünkre. Sebby, te, te, Ricsi, Ethan és én az alap felállás, amiben gondolkodtam, de felőlem osztogathatjuk is a belépőket.-*Ezt persze ő sem gondolta komolyan, mivel A, bár sosem tartotta be maradéktalanul az iskolai szabályzatot, nem is űzte sportként a megszegésüket B, túl paranoiás volt hozzá és C, Ethan egymagában egy csordányi partiállattal ért fel. Épp elég lesz többé-kevésbé féken tartani, hogy az öccsei maradandó lelki traumák nélkül vészeljék át az estét-éjjelt.