36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Mátra Máguscsárda - Lilith Branwen la Faye hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Lilith Branwen la Faye
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 5. 19:57 | Link

kis kaland

Erre a gyanús, sötét helyre figyelmeztették egy párszor a jólelkű helybéliek - üdítő változatosság volt, hogy kislányként kezelték és óvni próbálták, miközben akaratlanul is csak a kíváncsiságát csigázták. Akárhogy is, ma este szánta el végre magát, hogy lassan használható nyelvtudásával felvértezve elmenjen körbeszimatolni a máguscsárdát, mert eddig nem sokat látott az itteni "alvilágból", ami még kirándulás szintjén is érdekesnek ígérkezett, bár nem remélt tőle nagy durranást - ez a falu csak azért volt nagyobb, mint az átlagos mágustelepülések, mert az iskola lábához épült, így inkább szabályszegő diákok lézengenek erre, semmint igazán nehézsúlyú bűnözők. Az ajtón belépve kellemes félhomály fogadta, ami azonnal szimpátiapontot jelentett, ráadásul a terem, amennyire meg tudta ítélni, egész tiszta volt, már a magyar vasúthoz viszonyítva - annál koszosabbal eddig nem találkozott, így mostanában ahhoz mérte a dolgokat. A helyiségen átvágva érezte az őt követő tekinteteket és felé forduló fejeket, de megszokta a megjelenését kísérő bámulást, így céltudatosan tartott a kiszemelt, szabad sarok felé, ahol kényelmesen letelepedhetett az apró asztalhoz. Kabátját a szék támlájára terítette és meleg, vastag pulóverének hosszú ujját egészen kézfejére húzogatta, amíg várakozott. Csakhamar meg is jelent a pincérnő és rövid diskurzus után sikerült rendelnie - ugyan fogalma sem volt, mi az ördög a bundáskenyér, de a lány ígért a tetejére némi sajtot, úgyhogy hagyta magát rábeszélni, ital terén pedig egy adag forraltbort kért, mert legutóbbi kirándulása alkalmával nagyon ízlett neki. Értékelte, hogy a korát itt sem kellett bizonygatnia - ugyan nem kell már sok, hogy betöltse a tizenhetet, komolyan nem értette, miért az alkoholfogyasztást tiltják ahelyett, hogy megnevelnék a kölyköket. Amíg várt, az egyik szalvétával játszott, egyszerű kis virágot hajtogatva belőle, amit aztán a vacsorájával megjelenő lánynak ajándékozott. Mielőtt nekifogott volna az ételnek, egy apró fiolából egy cseppet ejtett a pohárba, majd mivel semmi sem történt, egy biccentéssel nyugtázta és megkóstolta - evidensen más bort használtak alapul, de még mindig elég finom, édes italt kapott, így nem panaszkodhatott. A bundáskenyér illata is egész vonzónak hatott, úgyhogy majszolni kezdte, nem igazán törődve környezetével. A sokak által jósolgatott balszerencse azonban alighanem most érte utól, ahogy hirtelen árnyék vetült az asztalára és magára is, majd egy jókora férfi telepedett le, az udvariastól fényévekre álló, háromnapos borostás arcához illően sima, csiszolt modorral.*
- Távozzon, kérem.-*Mosolygott rá, még mindig nem tökéletes kiejtését ellensúlyozva. Az alak azonban, mintha a falnak beszélt volna, a mosolytól csak felbátorodott és bár alapból el tudta magát szórakoztatni ilyen emberekkel is, most egyáltalán nem volt hozzá hangulata. Ráadásul nyomulni kezdett, mintha egyetlen, udvarias mosolyka zöld utat jelentett volna - Lilithnek nem állt szándékában jelenetet rendezni, de miután sem az elhúzódására, sem az egyértelmű ignorálásra nem reagált a férfi, sőt, hozzáért, bizalmasan combjára téve a kezét, egyetlen mozdulattal, gondolkodás nélkül öntötte arcon a még relative forró italával. A hatás azonnali volt - a varázsló elbődült, amint feldőlt a székkel, evidensen nem számítva a támadásra, utána viszont felpattanva szitkozódott és pálcát is rántott.
Szál megtekintése
Lilith Branwen la Faye
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 5. 22:45 | Link


Mielőtt még szabadjára engedhette volna mágiáját, három szó harsant - az elsőtől az ismeretlen alak szaporán kalotaszegi legényest kezdett járni, a másodiktól mindezt új dimenzióba helyezve folytatta a padlón, leginkább partavetett potykára emlékeztetve kedélyes vergődésével. Csak most állt fel, hogy elhúzódjon, miközben az előző hang tulaja felé tartott - nála valamivel magasabb, hosszú hajú srác sietett a segítségére, aki valószínűleg azóta figyelte, hogy betette ide a lábát, mert másképp aligha reagálhatott volna ilyen gyorsan. Lovagja nem tudhatta, hogy korántsem szorul annyira a védelmére, mint az első pillantásra tűnhet, de hova lenne az élvezet és az izgalom, ha rögtön minden titkát kiadná? Lesütött szemmel nemet intett hát, odébblépve, hogy elkerülje a kiömlött bort, de így is érzékelte az újonnan érkezőket. Végül mégsem történt semmi, mert a pultos közbelépett, Lilith véleménye szerint végre méltóztatva észrevenni, mi történik az orra előtt. A pincérlány jóval együttérzőbb volt, ahogy megjelent feltakarítani a keletkezett tócsát - tőle elnézést kért és egy másik adagot.*
- Lilith, szintén örvendek.-*Biccentett aztán, Avery felé fordulva, de nem nyújtva rögtön kezet - maszatos volt, így előbb megtörölte, mert ennyit igazán felkínálhatott az előbbi látványos mentőakcióért cserébe. Valahol számított rá, hogy itt nem épp az értelmiség gyűlik össze olvasóestet tartani, de nem gondolta, hogy ilyen gyorsan és bunkón kikezdenek vele. Igazából nem volt kihívó vagy a hivalkodó megjelenése - nem csillogott rajta több kiló ékszer, nem úszott utána illatfelhő, még csak sminket se hordott, mindössze ruhája készült minőségi anyagból és illett rá tökéletesen. Puha, kötött vastag pulóvere alól fehér, rakott szoknyácska kandikált elő, ami lentebb térd fölé érő zokniban folytatódott és fehér surranóban végződött. Az összeállítás hétköznapi volt, hanyag, kényelemorientált eleganciát kölcsönzött neki és épp csak két falatnyi bőrt hagyott fedetlenül.*
- Remélem, nem okoztam...kellemetetlenséget.-*Intett alig észrevehetően fejével a terem másik végéből gyilkos pillantásokat lövellő bagázs felé. Az ügy valószínűleg nem zárult le ezzel a kényszeredett visszavonulóval, de őszintén, nem tudott tartani ettől a bandától. Nem is akart velük tovább foglalkozni.*
- Meghálálhatom valahogy? Egy ital?-*Érdeklődött, ismét helyet foglalva, lesimítva szoknyáját és megvárva Avery válaszát - amennyiben letelepszik, ma estére garantáltan békén hagyják, nyugodtan elköltheti a vacsoráját és ki tudja, talán még beszélgethet is egyet valakivel, aki vele nagyjából egykorú.
Szál megtekintése
Lilith Branwen la Faye
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 7. 01:07 | Link


Nem adta jelét, hogy zavarná a másik alig leplezett fürkészése - vagy nem vette észre, vagy megszokta, elvégre számára biztos nem újdonság albinizmusa. Elég védtelenül viselkedett - cseppet sem tűnt feszélyezettnek és az előzők is leperegtek róla, mintha nem is vele történt volna az egész, gyanútlan, gyerekes módon nézett fel Averyre.*
- Valóban?-*Kérdezte szórakozottan, pulóvere ujját húzogatva, majd biccentve a fiú felvetésére.* - Csak tessék.-*Intett a szabad szék irányába, miközben elfoglalta sajátját és megköszönte gőzölgő italát, míg Avery elé vajsört tettek - felismerte az illatáról, ezt odahaza is ismerte, bár meg mert volna esküdni rá, hogy itt sokkal gyengébbnek tűnik.
- Leszek. Nyelvet tanulok, ezért korábban jöttem.-*Egyelőre nem akart nagyon hosszú mondatokra vállalkozni, de lehetőségeihez mérten igyekezett választékosan fejezni ki magát. A magyar elég nagy kihívást jelentett számára, épp ezért igyekezett az elmúlt hónapokban minél több időt tölteni az itteniek közt, hallás után is tanulva, ami segítette a különféle szavak, szókapcsolatok megjegyzésében. Kavarodást csupán az okozott, hogy nehezen tudta elkülöníteni a köznyelv, az irodalmi magyar, a szleng és a különféle zsargonok kifejezéseit, így időnként elég zagyva mondatokat rakott össze. Mindenesetre, a mozdulatai nem azt sugallják, feszélyezné annak lehetősége, hogy nevetség tárgyává válik; helyette figyelmesen hallgatja alkalmi társaságát, kissé oldalradöntött fejjel. Aztán könnyed nemet int.*
- Ugyan. A finom nem egyenlő a sznobbal. Megvan ennek a ...á, maga varázsa.-*Közben töretlen jókedvvel lát újra falatozáshoz, darabokat törve a kenyérből, mert az olvadt sajt nagyon nyúlik és mégis kevesebb maszattal jár így az egész. Talán egy picivel több fűszert tudott volna elképzelni a kenyérhez és kevesebb sót, de nem panaszkodik, ez nagyjából kedvére való. Óvatosnak kellett lennie az itteni konyhával, mert nagyon zsíros, nehéz, csípős ételeket készítenek, de apránként szoktatta magát hozzá és egyes fogások bekerültek a kedvencei közé is.*
- Jól ismered a környéket?-*Érdeklődött, amíg kezét megtörölve pohara után nyúlt - ezt is ellenőrizte, feltűnés nélkül ejtve bele a cseppet, amit akár édesítőnek is vélhetnek, mielőtt belekortyolt. A fiút nézte, csendes derűvel ajkain.
Szál megtekintése
Lilith Branwen la Faye
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 9. 00:08 | Link


- Harmadikon.-*Évvesztes, így tényleg közelebb is jár a tizenhéthez, mint a tizenhathoz, megtévesztő arca ellenére. A hangja se túl mély, se túl magas, úgyhogy nem tépi a dobhártyát, de nem is igazán árulja el, mennyi idős. Inkább a viselkedése, nyugodt, sietség, kapkodás nélküli mozdulatai azok, amikből hiányzik a gyermeteg szertelenség. A beszélgetés is ráérős tempóban folyik, van ideje folytatni vacsoráját.
- Köszönöm.-*Apró mosollyal fogadta a bókot, aztán számolás nélkül válaszolt.*- Hat hónapja. A faluban lakom, meg utaztam. Minden érdekes, de nehéz - a nyelv, az ételek...az emberek.-*Gesztikulál alig észrevehetően korábbi "társasága" felé, bár valószínűleg egy másik szóval keverte össze. Mindenesetre, ennek a mondatnak a fényében már nem meglepő, hogy nem próbált azonnal lélekszakadva menekülni, nem először fordult elő. Persze, barmok mindenütt vannak, csak az arányok változnak.
- Némelyik. Túl sok zsír, hagyma, szalonna, a fűszer annyira nem zavar.-*Az utolsó pár falattal is végez, félretolva tányérját és kupáját húzza maga elé, a még mindig gőzölgő itallal, hogy apró kortyokban élvezze az édes ízét, vigyázva, hogy ne égesse le a nyelvét. Úgy tűnt, a kezét melengeti a poháron, ahogy előkúszott a pulóver ujjából, hófehér, ápolt kacsót és karcsú ujjakat fedve fel, tovább erősítve a porcelánbaba benyomását.*
- Az édességek finomak. Ettem somlóit, gesztenyét, palacsintát, gerbaud-t, turós tortát és... olyan...lyukas kalácsot.-*Eddig ujjain számolva vette sorra mindazt, amit megkóstolt, de itt elbizonytalanodik, makacsul meredve az asztallapra, homlokát ráncolva próbálva emlékezni a szóra. Végül segítségkérően pillant Averyre.*
- Hengeres, cukorba, dióba, ilyenbe mártják. Le lehet tekerni...-*Kezével is igyekszik mutogatni, nagyjábóli méretét, formáját, meg a tekergetést is. Akár találnak rá megoldást, akár se, feladja - annyira nem fontos, hogy ezen őrlődjön, inkább a következő kérdére tér át.*
- Nem ismered. Kicsi hely Angliában, tulajdonképp csak a családom lakja. Szép, vad vidék, közel a tengerhez.-*A legtöbb varázslófalu apró, kis közösségek elszórt szövevénye lakatlan helyeken, így a nagyvárosok szóra szinte felcsillan a szeme. Nem támaszkodik az asztalra, de előrébb hajol, *
- Mesélj még!-*Mindkettejük italából csak egy kevés fogyott és egyáltalán nem úgy tűnik, mintha sietne bárhová is. Nincs, aki takarodót fújna számára, ráadásul a haragosaik is kitartóan gubbasztanak a terem másik végében, kicsit illene próbára tenni a türelmüket, hátha elunják a játékot.
Szál megtekintése
Lilith Branwen la Faye
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 16:08 | Link


- Nem. Hagyomány, hogy a család tanítja a kicsiket. Olyan helyen élünk, ahova véletlenül se jön muggli. Sok dologhoz nem is kell pálca.-*Mutat még rá, bár nehéz megítélni, hogy magabiztossága tudásra vagy épp tudatlanságra épül-e. A megjelenése nem azt mutatja, hogy igazán harcias lenne, túl finom - a kéz, ami a poharat fogja, éppoly törékenynek tűnik, mint a amaz. Ennek viszont kicsit ellentmond az, ahogy nem kívánt vendégével bánt el nem is olyan rég. Mindenesetre, most olyan nyugodtan kortyolgatja italát, hogy senki sem hinné el róla.*
- Az jó. Ha utazom, mindig helyit eszek, mert az is érdekes. Mi a jó abban, ha mindenhol csak szendvicset veszek?-*Vonta meg vállát, mint aki tényleg nem érti, egyesek miért esznek rántott húst rántott hússal, akárhova mennek is. Persze, nem árt az óvatosság, mert az ember gyomra nem bírja el a korlátlan kísérletezést, de ha a mértékekre figyel, akkor nem eshet nagy baja. Ebből a szempontból a nemzetközi konyha abszolút főnyeremény.*
- Az!-*Lelkesedett.*- Furcsa szó az eleje. Szoktak az iskolában is csinálni?-*Érdeklődött, talán egy pici reménykedéssel hangjában, mint aki nem akar letörni, ha esetleg nem, de titokban azért nagyon örülne neki.
Aztán kortyol, jóleső apró sóhajjal nyugtázva az ital ízét, s közben figyelmesen, előrehajolva hallgatja a felsorolást. Aprókat bólintva szinte itta Avery minden szavát, nem szakítva félbe a meséjét, mintha rá is átragadt volna a lelkesedése kicsit.*
- Jó lehet...-*Jelentette ki végül, hangyányit álmodozó hangon - ahogy sejthető volt, egy tengerparti varázstelepülésen neon, pörgés meg ilyen izgalmak nem nagyon vannak. Nem mintha teljesen ismeretlen lett volna számára, elvégre egyetlen szón sem állt le értetlenkedni, de pohara peremén körözve ujjával elmerengett egy kicsit, csak a kérdésre pillantva fel, picit megrázva fejét.*
- Nah, sose költöztünk. Csak utaztunk, telente - síelni, karácsonyozni, ilyesmiket. Azt nem olyan jó városban, nagy a tolongás.-*A tömeg gondolatára apró, nem tetszését jelző fintor kunkorodik szája szélére, de hamar tovatűnik.*- Főleg Franciaországban, meg most itt jártam. Tetszettek a fürdők.-*Amikor Magyarországra készült és feltúrták a könyveket és kérdezgették az ismerősöket, a termálvizek mindig előbukkantak és miután kipróbálta, igazat kellett adnia nekik, remek volt.*
- Milyen amúgy az iskola?-*Kérdezte végül, hogy ne nyúljon olyan hosszúra a csend, ha már megakasztotta kicsit a beszélgetést.
Utoljára módosította:Lilith Branwen la Faye, 2014. március 20. 16:09 Szál megtekintése
Lilith Branwen la Faye
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 26. 15:37 | Link


Egyáltalán nem reagált a fürkészésre - akármire is gondolt az imént, nem jött zavarba a kitartó meredéstől, inkább csak türelmes kíváncsisággal várta, hogy beszélgetésük folytatódjon. Az embert pedig elbizonytalanította ez a nyugalom - elvégre ott a bájitaltan, a bestiák, a gyógynövények, a reptan és társaik, amikhez tényleg nem kell pálca. Még csak titkolózónak sem tűnt, hiszen minden kérdésre válaszolt és nem rejtette véka alá véleményét.*
- Ha nem szabad manók, nem akarok.-*Jelentette ki határozottan, elutasító mozdulatot téve kezével, érezhetően ellenszenvesnek találva az ötletet, hogy csak a saját kis szeszélyéért ugráltassa őket, elvégre ha minden nemzet konhyájáról kínálnak valamit, akkor a választék nem kicsi. Aztán kortyolt egyet, enyhén összevont szemöldökkel kelletlenül konstatálva, hogy már csak egy pici maradt belőle, és az is langyosra hűlt. *
- Londonban és Pesten. De a londoni jobb.-*Bővebb kifejtés nélkül is sejthető volt, hogy járt a kék metró vonalán és cseppet sem ragadta magával a nosztalgikus érzés. Valószínűleg nehezére esett a koszréteg alatt rejlő értékek felismerése, de nem ment bele mélyebben a miértekbe, ha nem kérdezték. Akadt érdekesebb témájuk is.*
- Sose jártam iskolába.-*Ingatta fejét, a tanárokról, órákról, vizsgákról és a többiről hallva. Az órakerülés gondolatára is értetlen, furcsálló arcot vágott, bár a kifejezés enyhült, ahogy Avery a könyvtárat és könyveket említette. Némán töprengett pár pillanatig, mielőtt felelt volna, mint aki megpróbálja lefordítani az egészet, egy másik világra.*
- Arra tanítottak, hogy ne utasítsak el semmilyen tudást, mert hasznomra lehet. Most nem tudom megítélni, mi lesz majd.-*Persze, ez nagyon furán hangozhat az ő szájából, elvégre az ilyesmi inkább illik meglett, hosszú szakállú varázslókhoz és hajlott hátú boszorkákhoz, mégis, az, ahogy mondta, jelezte, hogy hisz benne. Ha az ember belegondolt, alapból annak sincs értelme, hogy Nagy-Britanniából idáig utazott, egy Európában teljesen őrültnek számító nyelvet tanul, mégis ezt az utat választotta.
Egy darabig még feltett egy-két kérdést, a furább tanárokról, a prefektusokról és szellemekről, de a fokozódó kiabálás egyre inkább zavarta és úgy tűnt, nin ezzel egyedül. Arra, hogy Averynek "véletlenül" van kulcsa, épp csak hangyányit rándult meg szája széle, mintha mosolyt tartana vissza, egyébként komoly, megfontolt arccal tanulmányozza az utolsó korty bort poharában. Végül felhajtja, s előredőlve engedi a poharat vissza az asztalra, a fiú tekintetét keresve.*
- Véletlenül van.-*Elhajolva odaintette a pincérnőt, kifizetve az italaikat és a vacsoráját, mielőtt kabátját karjára vetve követte volna Averytaz emeletre.
Szál megtekintése
Mátra Máguscsárda - Lilith Branwen la Faye hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed