A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=757938#post757938][b]Kevin F. Rohr - 2019.05.07. 21:32[/b][/url]

Hogy az első nap ilyen szerencse érjen, hogy találkoztam Vajda Esztivel?! Eddig nagyon jól indul a visszatérésem. Már csak az AMS-re kellene még elmennem bejelentkezni, mert az sem lesz egy egyszerű ügy. Oké, minden papír nálam, csak hát a drágák eldugdossák. Most viszont mára végeztem megint, és Nadot még mindig nem látogattam meg. Nem érdekes. Biztos nem fog megsértődni majd rám! Hát hogy tehetné!
- Oké, mindenki megvan? - teszem fel a kérdésem a szobűba olyan lényeknek, akik nem fognak válaszolni. De azért Kriszti előtolhatná a kis képét. Amióta a prof nekem ajándékozta, nagyon vigyázok a tüskésfejű-marionra. Megkedveltük egymást és már fél éve nem ébreszt azzal, hogy a fenekemet szurkálja a tüskéivel. Hát nem egy csoda? Megjelenik, majd mintha elmosolyodna, elindul az ajtó felé. Mármint futásban. Nem tudja, hogy be van csukva, csakhogy nem lassít!
- Neee, kérlek! - ugyanis remek tulajdonsága, hogy szereti felfedezni az új helyeket, legyenek ezek bármilyen veszélyesek is. Csak az a baj, hogy nem könnyű megtalálni, és utálom keresgélni. viszont hiányzik, ha két napnál tovább van távol, így kénytelen vagyok korlátozni az ő kis szabadságát. Egyébként csak olyan 15 cm hosszú, a marmagassága meg 10 cm, szóval nem egy hatalmas állat. Szóval rohanok utána, a kis galád leszalad a lépcsőn és elveszítem szem elől. Lassan nindzsázok körbe körbe, míg meglátom - egy vélhetően lány - hátán. Nem vette még észre, mert nagyon ügyes a kis tündérke, viszont engem sem lát. Profi állatbefogó vagyok kérem szépen!
- Most megvagy - ugrok oda, Kriszti viszont éppen észbe kap és leugrik a lány asztalára, szembe vele. Én pedig... nos... ráesek valamennyire. Kriszti persze vigyorog - SZERINTEM, NA! - és letelepedik az asztal közepére, ha nem történik ellene támadás. Próbálom összeszedni magam és a villámnál is gyorsabban lemászok a lányról, akit félig beterítettem magammal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=759057#post759057][b]Kevin F. Rohr - 2019.05.22. 14:17[/b][/url]

Kriszti üldözése, ha nem is jár tökéletes sikerrel, de legalább nem szökik meg - egyelőre -, ahogy szokott. A nagyobb probléma, hogy a kis lény szándékosan vezetett a lányhoz, legalábbis nagy százalékban mernék fogadni rá, látva,hogy most az asztalon rám vigyorog. Én pedig vakarhatom a fejem, hogy hogyan is kérjek bocsánatot. Marion őnagysága a hölgy pohara felé veszi az irányt, és körbejárja, meg szagolgatja óvatosan, ránk sem hederítve. Talán, ha nem piszkáljuk, nem fog itt hagyni minket.
- Ö... bocs - kérdek elnézést, némileg pironkodva, majd felveszem a rendszeresített Kevin féle arcot, ami mosolyog. FF, ahogy Lencsi mondaná, Finci fej.
- Nem, nem sárkány, ő egy marion, egy tüskésfejű marion. Én meg Kevin - mosolygok a lányra... és... és... ismerem! Tuti, hogy ismerem, mert Eridonos volt!
- Várj, te nem?! De ugye igen? Te vagy az a izé... még prefi is voltál - vakarom meg a fejem, és tudom, hogy be fog ugrani a neve! Hát egy tündérbogárkirály volt ez a lány!
- Megvan! Hétvégi Anna, nem! Szombat! Szombat Anna! Juhiii - ebben a pillanatban ölelem meg - már ha hagyja -, és megmarkolom a vállát finoman, majd visszalépek. Nagyon örülök, hogy látom, jól megnézem magamnak. Igazán csinos nővé vált, csak azt nem értem, hogy mit keres itt egyedül. Hűűű, lehet, hogy...
- Vársz valakit? Nem akarok zavarni! - mondom egy pillanattal később, majd egy kicsit arrébb tessékelem a poharától Krisztit. Már majdnem volt olyan bátor, hogy bedugja a villás nyelvét. Azért, nana! Közben Anna mellé ülök, úgy érzem, hogy végre találkoztam valakivel, akit végre ismerek, hiszen a többi arc eddig teljesen ismeretlen volt.