A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=393357#post393357][b]Szombat Anna - 2014.09.27. 12:18[/b][/url]

Lora

 Semmi. Semmi, semmi és újra semmi. Amióta csak visszaért az iskolába kutatgatott, és levelezgetett. De senki nem tudott semmit, hogy mi történhetett, vagy hogy egyáltalán tényleg az apja volt-e az, akit akkor látott. Az is kezdte érdekelni, hogy mi történt az anyjával és ki is volt ő? Amióta megjelent az az ismeretlen férfi  gyámhatóságtól, egyre több kérdés fogalmazódott meg benne. A baj csak annyi volt, hogy senki nem tudott válaszolni.
 Bár otthon még küldözgetett leveleket a tébolydának, ahova bezárták az apját, de nem válaszoltak. Ilyenkor bánta, hogy a varázslók nem használnak telefont. Egyszerűbben szóba tudott volna az ápolókkal állni, ha nem tudták, hogy ő az. Még az újonnan beszerelt telefonfülkét is kipróbálhatta volna. De nem, ebben a világban valahogy mindig mindent túlbonyolítanak.
 A kudarcra való tekintettel úgy döntött, hogy mielőtt még igazán belevetné magát a tanulásba - ami valljuk be, enyhén szólva irreális feltételezés -, kiélvezi a szabadságot és leugrik a csárdába. Jobb dolga úgysem akadt, és egy kis alkoholos ital biztos jót fog tenni megfáradt idegeinek.
 Betérve a csárdába körbe sem nézett, egyenesen a pulthoz indult, hogy rendeljen. Kért valami erős italt, és mellé egy kellemesebb vajsört, hogy legyen mivel leöblítenie, aztán kinézett magának egy félreeső zugot, ahol nyugodtan megírhatja az utolsó levelét a tébolydának.
 A legújabb ötlete, hogy álnév alatt, valamilyen befolyásos emberként mutatkozik be, és érdeklődik Véghváry Zalán múltjáról és állapotáról. Ha egy tizenhét éves lánnyal nem állnak szóba, talán egy felnőtt emberrel igen. Majd valakitől kölcsönkér egy baglyot, amivel még biztosan nem küldött levelet. Ha más nem is, de legalább megtudja, mennyire van titkosítva minden adat.
 Előhalászta táskájából a pergament és a tintát, aztán egy agyonnyűtt tollat is, és nekifogott az írásnak. Mikor kihozták az italokat, félbehagyta a munkát, gyorsan lehúzta a röviditalt, aztán folytatta is az írást. A papíron több volt az áthúzott szó, mint a levél. Nagyon nem nézett ki profi munkának, de még piszkozatnak is gyatra volt. Olyan ideges és izgatott volt, hogy gondolatai össze-vissza ugráltak és képtelen volt normális, összefüggő mondatokat alkotni. Fáradtan hátradőlt, letette a tollat és a vajsörért nyúlt. Ha csak nem érkezik valami csoda, biztos, hogy rájönnek a csalásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=395955#post395955][b]Szombat Anna - 2014.09.30. 19:48[/b][/url]

 Tisztelettel megkérném, hogy... Nem, ez nem jó. Felhívom figyelmét korábbi leveleimre, melyekre... Nem, ez meg túl nyers. Na és ha esetleg úgy folytatná, hogy... Arra kérném Önöket, válaszoljanak kérdéseimre most és azonnal.
 Mérgesen a pergamenre dobta a tollat, majd hangosan folytatta gondolatmenetét.
 - Vagy csak egyszerűen kezelhetnének végre úgy, mint egy embert!
 Újabb fújtatások, és még nagyobb kortyok következtek, amikor egy lány jelent meg az asztalánál engedélyt kérve tőle. Nem akart ellentmondani, inkább örült, hogy végre van társasága és nem azzal az átkozott levéllel kell foglalkoznia végre, így intett az üres székre.
 - Persze, csak rád várt a hely...
 Bár hangja fáradt és színtelen volt, remélte ezzel nem ijesztette meg az újonnan érkezettet. Idegesen beletúrt kissé megnőtt hajába, és a lányra nézett. Körülbelül annyi idős lehetett mint ő, bár még nem látta az iskolában. Ez azonban nem jelentett nála semmit. Amúgy is sokszor csak végigsiklik a tekintete az embereken, mostanában pedig más kötötte le a figyelmét. Na igen,meg kéne már írnia ezt az átkozott levelet végre. Megígérte magának, hogy addig itt fog ülni, amíg be nem fejezi és el nem küldi. Na jó, az elküldésben talán megvárja a kastélyt, ahol először is szerez majd egy tollashátút. Csak jusson már el odáig!
 - Oké, te hogyan írnád meg a levelet, amire már előre tudod, hogy úgysem válaszolnak, mert tudják ki vagy, és már egy vagyont elköltöttél pergamenre meg tintára miattuk - fakadt szegény lánynak előtte, majd elhallgatott, kicsit eltátotta száját, és szinte már lehetett látni az isteni szikra megjelenését a feje körül. - Hát persze! Álnéven mutatkozom be! Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Köszönöm!
 Arca felragyogott, majd előhalászott egy újabb pergament és villámsebességgel írni kezdett. Két perc nem telt el, és már kész is volt a levéllel.
 - Meghívlak egy újabb kör vajsörre! - itta ki a maradék italt a korsójából. Végre úgy érezte, egy lépéssel közelebb kerülhet a rejtély megoldásához. Azzal már nem akart foglalkozni, hogy talán ezt a levelet is kidobják a tébolydában. Most ünnepelni akart.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=399879#post399879][b]Szombat Anna - 2014.10.06. 23:51[/b][/url]

 Annyira körmölte azt a levelet, hogy csak fél füllel hallotta az ismeretlen lány mondatait. A mondatok pedig nagyon könnyen gördültek le a tollról. Minek is kéne kiadnia magát... Újságírónak? Vagy valami hivatalos személynek? Aurornak? Annak biztos válaszolnának, de lehet, hogy előtte leellenőrzik, és akkor bukta a dolog. Maradt inkább az egyszerű álnévnél, különösebb bemutatkozás nélkül. Majd eldöntik, hogy hajlandóak-e válaszolni vagy sem.
 Kihozták az újabb kört, amit Anna nagy lelkesen és meggondolatlanul rendelt - alig volt nála pár galleon, így örömmel elfogadta Lora meghívását. Aztán rájött, hogy ő még csak be sem mutatkozott. Micsoda illetlenség!
 - Anna vagyok, Eridon - biccentett egy aprót, majd ahogy felajánlotta Lora, hogy segítene át is nyújtotta neki a lapot. - Átolvasnád? Hátha akad benne valami hiba... Meg jó lenne tudni, hogy elég hivatalosra sikeredett-e.
 Nem volt benne semmi, ami részletesen elmondaná a történetet. Csak egy név. Véghváry Zalán. Egy körülbelül vele idős, levitás diák csak nem fogja részletesen kikérdezni, ki ez. Még csak a cím sem volt feltüntetve, csak egy Tisztelt Uram/Hölgyem megszólítás. Úgyhogy bátran adta át a kéziratot.
 Megvakargatta a feje búbját, meg az állát, amíg Lora olvasott. Aztán a Kézfejére húzta a pulcsija ujját, és ivott egy korty sört. Kicsit fészkelődött, és a táskájában turkált. Nem tudta, pontosan mit keres, csak csinált valamit. Aztán újra a lányra nézett, és egy másodperc után a ruhaujját feltűrte az alkarjára.
 - Na, milyen? Nagyon borzalmas? Mert arra is gondoltam, hogy talán valami hivatalos személy nevében is írhatnám. Mit szólsz a Mágiaügyi Miniszterhez? Az már túl nagy falat lenne nekem, nem? Vagy akkor egy auror? Vagy az egészségügy vezetője? Hogy is hívják azt az embert?
 Ha ideges, vagy izgatott mindig kinyílik a szája. Meg kell tanulnia kicsit kontrollálni magát. El is hallgatott azonnal, mikor rájött, megint mennyit beszélt a még olvasó Lorának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=402138#post402138][b]Szombat Anna - 2014.10.11. 22:10[/b][/url]

 A harmadik korsó sörüknél tartottak viszonylag rövid idő alatt. Anna pedig biztos volt benne, hogy mindezek után még a tapasztalt alkoholistának is megeredne a nyelve. Így hát nem is nagyon foglalkozott, mikor automatikusan válaszolt Lora kérdése.
 - A diliháznak akartam írni, vagyis megtudni egy-két dolgot a csávóról, de nem akarnak válaszolni. Pedig már hetek óta bombázok őket levelekkel. Szerintem már lassan nincs olyan bagoly, ami ne járt volna náluk. Szerinted mit tudnak csinálni annyi állattal? - kortyolt bele az előtte álló sörbe, majd kézfejével le is törölte a szájára ragadt habot. - Lassan az összes megmaradt pénzemet pergamenekre meg tintára költöm. Nem is tudom, megéri-e...
 Kellemes bizsergés futott végig rajta, mikor kinyitották az ajtót mögöttük, és a kinti levegő egy kis része beszökött a terembe. Nem volt túlzottan hideg, de azért mégis felállt a szőr a karján.
 - Anyukád gyógyító? Komolyan? Ezt eddig miért nem mondtad? - Fel is pattant egy pillanatra a székről, olyan hirtelen érte a válasz. Meg is ragadta volna a lány vállát, ha az asztal nem állt volna közéjük. Bár talán még egy korsó sör és akár az asztalra is felmászott volna.
 - Hát ez fenomenális! Neki biztosan válaszolnának a diliházban. Egy hónapnyi problémámat megoldanánk ezzel!
 Fogta magát és még egy pergament elővett a táskából. Mintha papírtemetőben ülne. Nem is volt benne biztos, van-e még neki tiszta lapja.
 - Hol dolgozik pontosan? Tuti nem fogja megtudni, ugye? Mármint a választ ugyanazzal a bagollyal küldik vissza hozzám, és nem anyukádnak, ugye? Mármint anyukádnak címezve, de... na, szóval vágod, mire gondolok... - magyarázott folyamatosan, miközben az előbbi levél alapján ismét megírta a remélhetőleg végleges változatot.
 Lora kérlelésére viszont abbahagyta a körmölést. Ki lenne ő, hogy nemet mond egy ilyen meghívásra?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=407731#post407731][b]Szombat Anna - 2014.10.22. 10:04[/b][/url]

 Hirtelen nem is tudta, hogyan köszönje meg a leányzó segítségét. Ez felért neki egy igazi megváltással. Teljesen hihető lesz, ha az aláírás és a gyűrűn szereplő név is stimmel. A kényelmetlen kérdést pedig egyszerűen elengedte a füle mellett. Vagy meg sem hallotta, annyira belelendült a levél megírásába.
 Mikor kész lett vele, felemelte a fénybe, és hagyta, hogy megszáradjon rajta a tinta. Igazi mestermű lett, ebben biztos volt, bár remélte, hogy kézírása az alkohol hatására nem változott túlzottan meg.
 - Nem akarok ám családi zűröket okozni ilyesmiért, szóval ha kellemetlen a dolog vagy valami, akkor inkább hagyjuk - dőlt hátra a széken Anna. Kicsit már kényelmetlenül is érezte magát a lány kedvességétől. Nem akarta ám őt kihasználni, meg semmi ilyesmi, de a felkínált lehetőségeket meg kell ragadni, nem?
 - Tudod, nem is gondoltam volna, hogy ha lejövök ide, ekkora szerencsém lesz. Bár ki tudja, ha megkapom a választ, lehet hogy már azt kívánom, bár ne küldtem volna el... De mit tehetek, túlságosan kíváncsi vagyok, kérdezz meg bárkit! Komolyan.
 Mélyet sóhajtott és beszívta a kocsma alkoholszagát, majd ugyanazzal a lendülettel ki is fújta. Nem tetszett neki, kicsit csípte az orrát, így rögtön utána meg is dörgölte azt.
 - Ugyan, ugyan, nem kell, hát van énnekem elég pénzem ez... ez csak egy hasonlat volt, tudod. Tényleg elég sok levelet küldtem, de azért nem vagyok én olyan hülye, hogy minden pénzemet erre költsem - mosolyodott el, és a zsebében megcsörgette a maradék aprót. Ez így nem volt teljesen igaz, ugyanis tényleg volt olyan meggondolatlan, és az összes pénzét pergamenre, baglyokra és tintára költötte. Na meg erre a sörre itt az előbb. A zsebében pedig csupán egy sarló és két knút hevert ott, de hangjukról remélhetőleg ezt nem lehetett megállapítani.
 - Amúgy... nem akarok gorombának tűnni meg semmi, de te miért vagy itt? Ide csak azok járnak, akik vagy le akarják inni magukat, vagy már megtették korábban...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=408961#post408961][b]Szombat Anna - 2014.10.24. 17:35[/b][/url]

 Kifejezetten kellemesen érezte magát. Meleg volt bent, kényelmessé vált a szék, és bizony a társaság is egészen jó volt. Lora figyelt rá, és a problémájára, úgyhogy akarva-akaratlanul is beszélni kezdett.
 - Az az igazság, hogy... szóval nem is nagyon ismerem  csávót - morogta zavartan. Lora kitűnően értett a lelkesítő beszédhez. - Csak egy ember  a múltból, akire még csak nem is emlékszem.
 Nagyot sóhajtott. Alapjában véve nem szívesen beszélt a múltjáról, vagy ha igen, akkor is kitalált dolgokat. "Az anyám a minisztériumban dolgozik, apám híres felfedező, számtalan bűbájt és átkot alkotott már." Vagy "Anyám és apám külföldi minisztériumokkal tartják a kapcsolatot, ezért rengeteget utaznak, de nagyon fontos emberek." Annyi mindent kitalált már, de most... Most valahogy egy jó hazugság sem jutott az eszébe.
 - Tudod, én nem ismerem a szüleimet. Vagyis fogalmam sincs kicsodák, és honnan jöttem... - érezte, ahogyan szépen lassan belesüpped az önsajnálat hihetetlenül puha díványába, és ez kezdte zavarni. Nem szerette, ha mások látják, milyen gyenge.
 Jó nagyot kortyolt az előtte álló korsóból. Ha bár az üvegben egyre kevesebb volt az ital, Anna számára egyre nehezebbé vált a megemelése. Majdhogynem visszacsapta az asztalra, kilöttyentve egy kis sört az asztalra.
 - Szóval le akartad inni magad? - váltott inkább témát, és Lora barna szemébe nézett. Valahogy nem illett a lányhoz ez a módi. - Mégis miért akartad itt elkölteni a pénzedet, hogy másnap olyan rosszul érezd magad? Csak nem szerelmi bánat? - vigyorodott el kissé bután a lány, mintha ilyen probléma nem is létezne ebben a világban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=412475#post412475][b]Szombat Anna - 2014.10.28. 20:36[/b][/url]

 - Nem fura, inkább bonyolult... - válaszolt Lora megjegyzésére, miközben az időközben kiüresedett korsóját fixírozta. Ujja közben végigfutott a krigli száján. Oda és vissza. Talán azt várta, hátha zenélni kezd majd ettől.
 - Nem tudom. - Vállat vont, mintha csak az időjárásról beszélnének. - De megőrülök attól, hogy ha nem tudok valamit. Ráadásul ez még kivételesen érint is engem. Meg ott tartják, szóval csak tudnak róla valamit. Mondjuk, hogy miért is zárták be, meg ilyenek... - mesélte nyugodtan. Nem érzett különösebb kötődést az állítólagos apjához. Csak kíváncsi volt. És ha már éreznie is kellett volna valamit, az leginkább a sajnálat és a szánalom között helyezkedett el.
 Meg is lepődött, mikor Lora egyszer csak átölelte. Jó szorosan, de úgy, hogy levegőt sem tudott venni. Bár az is lehet, hogy ez a döbbenet miatt volt. Még sosem találkozott ilyen kedves és nyitott lánnyal. Sem az otthonban, sem itt. Persze, mindenki kedves volt - néhányan a maguk fura módján -, de Lora tényleg meghallgatta és figyelt rá. Ilyen, valljuk be őszintén, nem sokszor fordult elő.
 - Nos, elég sok helyen... egy ideig voltam nevelőszülőknél, meg különböző intézetekben. De most már a Budapesti Napfény Gyermekotthonban vagyok majdnem négy éve. Szerintem az utolsó évemet is ott töltöm. Amikor nagykorú leszek, kidobnak, mert kell a hely a többi gyereknek. - Nem nagyon szokta ezt sem elmesélni, mert az embereknek alapvetően semmi közük hozzá, de ez a sör és Lora épp elég volt, hogy megtegye a hatását. Meg a kocsmában is kezdett meleg lenni.
Lehet, hogy holnapra megbánja a dolgot, de most ez nem érdekelte. Vagy legalábbis nem volt olyan állapotban, hogy ilyeneken gondolkodjon.
 - De elég volt belőlem! - Komolyan is gondolta. Nem találta olyan szórakoztató témának, de nem is sértett fel nagyon mély sebeket. Ezek csupán tények, amiket mindenki le tud ellenőrizni.
 - Szóval azt mondod szerelmi bánat? Hát akkor mesélj! - biccentett mosolyogva Lora felé, miután beleegyezett abba a whiskey-be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=703073#post703073][b]Anna Weißling - 2017.09.20. 22:48[/b][/url]

 Az utcán csörtetett végig, aztán megtorpant, egy kicsit maga elé nézett, és újból elindult. Ezt egy párszor eljátszotta minden jövő-menő ember előtt. Igazi látványosság lett az alatt a húsz perc alatt, mire egyáltalán a csárda közelébe ért. A kis faluban minden furcsaság látványosság volt, Anna mégis úgy érezte, mintha a velejéig látnának az emberek. És mindent tudnának.
 Kissé lassított a tempóján, és nagy sóhajok mellett lépett be a csárdába. Nem igazán tudott otthon maradni. Most kellett látnia őt. Most és akkor kellett vele beszélnie.
 Kissé arrébb a bejárattól, egy sötétebb sarokban állt meg. Biccentett a többieknek, de szemével folyamatosan Nikot kereste. Karba tette a kezét, a vékonyka kabátot is összehúzta maga előtt. Ha elől nem látja, valószínűleg hátul lesz, Anna viszont még nem vette rá magát, hogy elinduljon arra. Vagy hogy beszéljen Nikoval.
 Most, hogy megérkezett a csárdába, a bátorsága is inába szállt. Beharapta alsó ajkát és beszívta a levegőt. Egy kicsit benntartotta, majd az orrán keresztül fújta ki. Kihúzta magát, és elindult a kocsma belseje felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=703346#post703346][b]Anna Weißling - 2017.09.22. 15:25[/b][/url]

 Persze habozott, mikor megtudta. Legalább egy egész órát töltött egyedül a mosdó ajtaját magára zárva. Csak az első nagyobb sokkhatás után indult el végül a csárdába, hogy mindenféle kopogás és jelzés nélkül lépjen be a hátsó irodába férjéhez.
 Nem éppen így tervezte, de mikor meglátta férjét, néma maradt. Hogyan is mondhatná el neki? Milyen szavakkal kellene ezt leírni? Alsó ajkát beharapva bólintott. Igen. Történt valami, amire valószínűleg egyikük sem számított.
 Felsóhajtott, beljebb lépett, és becsukta maga mögött az ajtót. Szerette volna már elmondani, de nem találta a megfelelő szavakat. Célozzon rá? Vagy írja körbe? Metaforákban beszéljen?
 A férfi sötét szemébe nézett, aztán megrázta a fejét és elindult felé. Odahúzott mellé egy széket, és leült rá. A kezeit az ölébe ejtette, egy kis ideig azokat nézte, majd összeszedve minden erejét, feltekintett zöld szemeivel Nikora. Minden arcrezdülését látni akarta, mikor kimondja.
 - Terhes vagyok. - Az egyszerű kijelentés magától értetődőnek tűnt most már. Nem kellett a köntörfalazás, nem kellettek a barokkos körmondatok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=703536#post703536][b]Anna Weißling - 2017.09.23. 14:46[/b][/url]

 Niko érintése megnyugtatta. Már amennyire egy ilyen szituációban meg lehet nyugtatni valakit. Annát sikerült annyira, hogy kimondja hangosan a szavakat. A szavakat, amik sokkal valóságosabbá tették a hírt. Eddig csak a fejében létezett, ott volt a gondolat, de az, hogy hangosan kimondta, és saját fülével is hallotta, igazzá és megmásíthatatlanná tette.
 Látta a férfi arcán azt a döbbenetet, amit ő is érzett, mikor megtudta. Majdnem egy órával ezelőtt pont ugyanúgy reagált, és pont így tette fel magának a kérdést.
 - Kétszer is leellenőriztem - bólintott. Mindenféle tesztet kipróbált, amit lehetett. Nem volt túl sok lehetősége, de ő sem akarta elhinni.
 - Nem tudom, hogyan. Nem értem az egészet. Mindent úgy csináltunk, mint előtte. - A kezét tördelte, ahogyan próbálta magának is megmagyarázni, mi történhetett, ami ennyire félresikerült.
 Felsóhajtott, és hátradőlt a széken. Fogalma sem volt, hogy mihez kezdjenek ez után. Nem érezte magát késznek erre. Nem érezte egyiküket sem késznek egy ilyen változásra, és ez bizony mindkettejük arcáról lerítt abban a pillanatban. Mihez kezdhetnének ezek után?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=703618#post703618][b]Anna Weißling - 2017.09.23. 20:35[/b][/url]

 Kilátástalannak érezte a helyzetet. Pontosan úgy érezte magát, mint aki mozgó földrészen áll, az előtte lévő utat pedig összetörték, és nem vár rá semmi, csak a nagy és bizonytalan sötétség.
 Kissé felhúzta vállait, és összefonta maga előtt karját, mint aki fázik. Nem akarta ezt az egészet. Legszívesebben felébredt volna, és mintha mi sem történt volna, folytatta volna az életét tovább. Hisz itt volt a lehetőség az újságnál is.
 A torkát fojtogató érzés a csenddel csak egyre inkább fokozódott. Nem tudta, mit mondhatott volna, milyen érveket hozhatott volna fel mi mellett. A tények magukért beszéltek. Azzal is tisztában volt, hogy Nikonak is kellett egy kis idő, mire feldolgozza az információt.
 Felsóhajtott, és férjére pillantott. Hangja oldotta a benne feszülő idegességet, és elhitette vele, hogy tényleg minden rendben lesz, és tényleg meg tudják oldani együtt.
 Behunyta a szemét, és mélyen beszívta a férfi illatát. Érezte, ahogyan szívverése is lassult, neki pedig rendeződtek gondolatai.
 - Mihez kezdünk most?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=745494#post745494][b]Anna Weißling - 2019.01.06. 17:17[/b][/url]

 Az órájára pillantott, és a körmével kopogott az asztalon, miközben a főszerkesztő kiselőadását hallgatta. Az értekezlet jóval tovább tartott annál, mint ahogyan előre betervezték, köszönhető annak az okoskodó Leventének. Minden egyes újabb felvetéssel szabályos gyilkosságot folytatott le Anna, aminek egyetlen, ámde kellő brutalitással meggyilkolt áldozata a vele szemben ülő, feltűnési viszketegségben szenvedő zöldfülű újságíró.
 Ismét az órájára lesett. Már legalább öt perce Bogolyfalván kellett lennie. Martin már biztosan várt rá. Végülis ismeri, nem? Az iskolai években is folyton elkésett az órákról.
 A körme kopogását a kemény faasztalon a főszerkesztő egyre hangosodó beszéde sem tudta elnyomni. Néhány megrovó pillantás után pedig végre szélnek eresztette az egész szerkesztőséget. Anna pedig az elsők között távozott az irodából.
 A bogolyfalvi hoppanálás kissé szétszórta sikeredett, meg is sínylették a kezében tartott papírok, amiknek egy kis része pár századmásodperccel később ért a helyszínre.
 Szinte berontott a csárdába, és csak egy lihegő intésre futotta a többieknek, szemével már a megfelelő asztalt kereste.
 - Bocs a késésért, tényleg! Ezeknek esküszöm nincs időérzékük. Később kezdenek, és még annál is később fejezik be ezeket az értekezleteket. - Lepakolt maga mellé, a papírokat és mappákat az asztalra dobta, és lehuppant Martinnal szemben a székre. - Nem iszol még semmit? Várj, ne is mondd! Vajsör, igaz? - Már pattant is fel, hogy mindkettejüknek hozzon egy-egy korsó italt. Addig legalább Annának is lesz ideje rendbe szedni szabálytalan légzését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=745880#post745880][b]Anna Weißling - 2019.01.08. 21:37[/b][/url]

 Kérdés nélkül hozta a söröket, Martin a vendége volt. Egyébként is még érezte a lendületet és az adrenalint a késés okozta rohanásból, kicsit le kellett nyugodnia, és egy kör a pulthoz meg vissza éppen elégnek bizonyult.
 - Egészségedre! - A korsót Martin elé pakolta, miközben sajátját még az asztalra sem tette le, már kortyolt is belőle párat.
 A megjegyzésre a mellette sorakozó mappákra lesett és elhúzta a száját. Na igen, újságírás ide vagy oda, nem túl gyakran rohangált ennyi papírral a kezében. És mindez egyetlen cikk kedvéért! A főszerkesztőnek is elment a józan esze, ebben biztos volt.
 - Na igen, általában azért ennyi minden nem kell a munkához. - Visszafordult Martin felé és megejtett egy gyászos félmosolyt. - Úgy látszik, engem ért ezúttal a megtiszteltetés.
 Felsóhajtott és egy fél pillanatra még egyszer felmérte a borzasztóan soknak tűnő papírt, amiben - és ebben majdnem teljesen biztos volt - a fele önismétlés volt.
 - Na igen! Anno bezzeg simán el tudtunk volna lógni egy órát, hogy lejöjjünk - mosolyodott el a gondolatra. Milyen szép világban élnének, ha ilyen egyszerűen tudnák azt mondani, ma inkább egy korsó sör mellett szeretne dolgozni.
 - Áh, csak a szokásos. Most az az új mániája a főszerkesztőnek, hogy komolyabb cikkeket adjunk le. "Szintlépés" kell - rajzolt macskakörmöket a levegőbe magyarázás közben. - Ezért ilyen tesztként adott egy témát. Oknyomozás. Valami műkincs vagy ereklye nem is tudom. Igazából még nem néztem bele. Azt mondta, ezekben minden benne van - bökött fejével oldalra. Inkább rá se nézett már. Elég lesz akkor, amikor neki kell ülnie átbogarászni őket.
 - Na és milyen a hivatali élet? Bírod még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=746963#post746963][b]Anna Weißling - 2019.01.20. 20:47[/b][/url]

 Hosszú napjai voltak, és fárasztó volt a két kutyára is vigyázni. Vágyott egy kis nyugalomra és Niko közelségére, de férje mostanában túl sokáig maradt bent. Hosszabb ideig, mint ameddig Anna dolgozott. Néha egyedül aludt el, Niko csak aztán ért haza.
 Aznap azonban együtt dolgoztak. Anna kint a pultnál szolgált ki. A vendégek már egészen hozzászoktak a jelenlétéhez, ő pedig legalább ennyire otthonosan mozgott már a csárdában.
 - A szokásos, igaz? - mosolygott az egyik éppen leülő vendégre, és már töltötte is ki neki a csapolt sört, mikor belépett az idegen.
 Már a látványától, a tekintetétől kirázta a hideg. Valami rossz érzés fogta el, de nem igazán tudta megmagyarázni, hogy pontosan mitől. A régi idők ugrottak be neki. Még a bagolyköves évei előtt. Mikor még Józsival...
 - Persze, már adom is. - Elvette a galleonokat, és mikor visszapillantott, már az idegen férfi már Nikoval együtt sétált ki a hidegbe.
 Biztosan valami üzleti dolog. Más nem lehetett. Vagy egy régi ismerős, akivel már évek óta nem találkoztak. Mindenesetre Anna addig lefoglalja magát, amíg Niko vissza nem ér. Mosogatni kezdett, amíg a vendégek cseverésztek. Lopva azonban folyton az ajtó felé pillantott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=746971#post746971][b]Anna Weißling - 2019.01.20. 21:44[/b][/url]

 Bízott a férjében, azonban ez az újonnan érkező férfi felkavarta az állóvizet. Kézzel törölgette el a poharakat, hogy teljen az idő, miközben próbálta lefoglalni gondolatait.
 Eszébe jutott az első találkozása Józsival. A peronon. Akkor még azt hitte, rendes ember. Aztán azok az alakok az irodájában... Igen, ez a férfi pontosan azokra az alakokra emlékeztette.
 Az üveg megrepedt a kezében, ahogyan kissé jobban rászorított. Káromkodott egy kört, miközben előhúzta a pálcáját és megjavította. Lopva az ajtó felé pillantott. Még mindig semmi. Hosszú beszélgetés.
 Kezébe vett egy újabb poharat. Figyelt rá, hogy ezt ne kelljen megjavítania. Talán csak elugrottak cigit venni. Azt tarthatott ilyen sokáig.
 Összerezzent az érintésre. Csak egy századmásodpercbe telt, míg rá nem jött, hogy Niko az. Elmosolyodott, és jólesően simult hozzá.
 - Aha, a rendelés... - A mosoly gyorsan lehervadt az arcáról, mikor újra bevillant neki az a tekintet. Biztos volt benne, hogy nem a hordónyi sörök megérkezéséről társalogtak odakint.
 - Niko! - Letette az üveget a pultra, és férje felé fordult. Látni akarta a tekintetét, mikor felteszi a kérdést. - Ugye elmondanád, ha van valami? Ha bármi baj történne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=746981#post746981][b]Anna Weißling - 2019.01.21. 00:10[/b][/url]

 Felnevetett, ahogyan Martin csak vállat vont a mondata végén. Hát persze, ilyenkor ezt szokás mondani, de mindketten azt hitték, hogy az úgynevezett nagybetűs élet azért mégis mást tartogat majd a számukra.
 - A legolvasotabb női magazin. Biztosan élvezni fogod a sok baba-mama cikkeket - vigyorgott szélesen Martinra. Ha nem elég elrémítő maga a női magazin tudata, hát a gyerekes téma már annál inkább. Anna próbálta távol tartani magát ezektől a cikkektől. Elsősorban a múltban történtek miatt. - Egyébként a Modern Boszorkányba írok. De csak besegítek. Külsősként alkalmaznak. Tudod, "nincs keret újakat felvenni" - rajzolt macskakörmöt a levegőbe, miközben újabbat kortyolt a vajsörből.
 Hagyta, hogy Martin belenézzen egy-két aktába. Jócskán kopott a tudása az iskola óta, és nem ártott, ha van valaki, aki tud majd neki segíteni. Persze hivatalosan nem éppen szabadna ezt megtennie, de úgyis leírja majd a cikkben, bármiről is legyen szó, nem igaz? Martinnak pedig - hiába telt el annyi év - bízott eléggé abban, hogy ne húzza messzebb az aktákat, mikor feléjük nyúlt.
 - Akkor remélem nem bánod, ha megkereslek, miután mindezt átnyálaztam - hálásan mosolygott rá. Tényleg nem gondolta, hogy képes lenne külső segítség nélkül egy jó sztorit kihozni belőle, és Martin kapcsolatai a minisztériumban mindig jól jöhetnek. Meg egyébként is. Ennek a cikknek tényleg jónak kell lennie. Reménykedett benne, hogy talán majd ez segíthet neki végre eljutni a ranglétra következő fokára.
 Talán azt kellett volna csinálnia, mint Martinnak. Ragaszkodni a szakmához, amit kitanultak. Talán Nikoval együtt kiköltözhettek volna Angliába, mikor Jack felajánlotta neki azt az állást.
 - Gondolom elárasztanak munkával. Te vagy ott az egyetlen tényleg hozzáértő? - Nem puhatolózni akart. Szó se volt erről. Egyszerűen csak érdekelte, milyen lehet Martin élete. Jól nézett ki. Kiegyensúlyozottnak.
 - Tudom. Ne is mondd. Mikor visszajöttem Egyiptomból, minden annyira fura volt. Pedig csak három hónapra mentem el, nem évekre, ahogyan te - nevetett fel ismét, és kortyolt bele az italba. - Komolyan nem hittem volna, hogy ennyi idő alatt képes az ember új szokásokat kialakítani és elfelejteni a régieket. Az első héten, mikor visszajöttem, szabályosan fáztam éjszakánként, pedig akkor még csak éppen beköszöntött az ősz itthon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=747950#post747950][b]Anna Weißling - 2019.01.30. 00:11[/b][/url]

 Muszáj volt megkérdeznie. Valami nem hagyta nyugodni. Beharapta alsó ajkát, miközben Niko mosolyát figyelte, majd élesen kifújta a levegőt. Ez nem az a mosoly volt, amit annyira szeretett. Ez most valami más volt.
 - Nem tudom. Bármi. - Nem nézett férjére. Behunyta a szemét, miközben ő a hajtincseivel játszott. Próbálta megnyugtatni és elcsendesíteni a fejében szóló vészharangokat. Minden egyes porcikájában érezte azt a menekülési kényszert. Mintha lábai azt kiáltották volna, hogy fuss, agya pedig készülj vagy tartsd nyitva a szemed mondatokat kiáltotta volna neki.
 Felsóhajtott. Ő azonban hinni akart Nikonak. Hinni benne és a szavaiban. Hinni abban, hogy nem titkolna előtte el semmit.
 Kinyitotta szemeit és zöldjeivel felnézett férjére. Hosszan figyelte arcának minden vonását. Halványan elmosolyodott, és mielőtt még eltávolodott volna, megfogta kezét, majd baljával végigsimított az arcán.
 - Nagyon szeretlek. Ugye tudod? - Nem tudta, miért mondta ki. Persze, hogy tudta! Mindketten tudták. Egyszerűen csak úgy érezte, ki kellett mondania akkor.
 Lábujjhegyre állt, hogy egy finoman megcsókolhassa. Aztán végigsimított a kézfején, mielőtt még visszatért volna a vizes poharakhoz.
 - Elég nyugis napunk volt ma, úgyhogy igen. Szerintem maradt még egy kevés hátul a konyhában. Hacsak a manók nem hasznosították újra. - Eltette az utolsó eltörölt poharat is a helyére, hogy a ruhát a pult szélére dobva ismét Nikora fügessze tekintetét. - Hozzak neked valamit? Nem néztem, vittek egyáltalán enni neked?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=748191#post748191][b]Anna Weißling - 2019.01.31. 23:01[/b][/url]

 Elmosolyodott arra a magabiztos válaszra. Nem. Ő nem hazudna neki sosem. Csak a különös alak kapcsolta be a vészjelzőt a fejében, semmi másról nem volt szó.
Túl sok emlék és érzés kavarodott fel benne. Csupán ez okozta a pillanatnyi kételyt.
 Nagyot szusszant, mikor eltávolodtak egymástól, és vissza kellett térnie a munkához. Mostanában megint kevesebb idő jutott egymásra. Hiányzott a férje, mikor úgy aludt el, hogy Niko még valamelyik csárdában a rendeléseket javította ki és a papírmunkát intézte. A férfi ezzel az üzenetével küldött mostanában egyre gyakrabban baglyokat.
 - South egy órán belül érkezik. Ha annyira nem sürgős, elmegyek veled. - Elé állt és karba fonta a kezét. - Amúgy is be akartam a napokba ugrani a Központi Levéltárba anyagért a cikkhez.
 Őt is lefoglalta a kutatás a témához, sok anyagot nézett át már, de még mindig nem állt össze teljesen a kép. És ha Niko is dolgozik, akkor legalább kihasználja a lehetőséget.
 - Utána hazamehetnénk együtt. Megvacsoráznánk, aztán... elfoglalnánk magunkat. - Egy széles mosoly jelent meg az arcán, úgy nézett fel Nikora, miközben tálalta a felvetését.
 Igazán megérdemelnének egy kis időt együtt a hálószobájuk meghitt magányába húzódva. És valahogy úgy gondolta, ez az ötlet férjének is igen csábító lesz.

//Köszönöm! //

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=749576#post749576][b]Anna Weißling - 2019.02.10. 21:29[/b][/url]

 A vállát vonogatta, miközben bólogatott és magához emelte a korsó sört. Ez van, lassan mindketten megtanulják, hogy a világ bizony így működik, és az élet nem éppen habostorta.
 - Félre ne érts, tök jó volt cikkeket írni nekik, mikor még frissen végeztem a Bagolykőn. De azért most már tényleg jó lenne, ha látnék valami előrelépést is. - Ismét megvonta a vállát, miközben belekortyolt a sörébe. Aztán még egyet és még egyet. Hogy húzza az időt, mielőtt még válaszolnia kellene a következő kérdésre.
 - Nikoval jól megvagyunk. Mondjuk a kutyákkal kellően meggyűlik a baja szegénynek, de látom rajta, hogy azért szereti őket. - Elmosolyodott a mondat végére, és egy kicsit még közelebb is hajolt Martinhoz, mintha egy titkot akarna megosztani vele.
 Megpróbálta kikerülni a gyerek témát. Martin nem olyan rég jött vissza, de még akadhatnak olyan emberek, akik beszélnek a velük történtekről. Az ispotálylátogatásokról és a hngos vitákról. Nem beszélt senkinek erről. Ha hallott Martin bármit is a faluban, akkor remélte, hogy nem fog belemenni ebbe a témába.
 - Majd átugrok egy-két unalmas szerkesztőségi között egy kávéval - emelte korsóját Matin felé. Vehette ezt egy ígéretnek is akár, anélkül, hogy kezet ráztak volna rá vagy ilyesmi.
 Tényleg egészen kiegyensúlyozottnak tűnt Martin, ami akaratlanul is mosolyt csalt Anna arcára. Még fel is nevetett. Anno az órák alatt néha az őrületbe kergette a tudálékossága. De ami tény, az tény, valóban jobban tudta az anyagot, mint Anna.
 - Persze. Mindenki más elmehetne újrajárni a mesterképzését, nem igaz? - Belekortyolt a sörbe. Egészen gyorsan fogyott, már több mint a felén túl jártak mindketten. Ha így haladnak, kelleni fog még egy újabb kör.
 - Hohohó, ácsi - nevetett fel, ahogyan a kérdések elkezdtek záporozni felé. - Akkor most ki is az újságíró? - Tudta, hogy Martin imádta a munkáját, de azért erre a hirtelen kitörő lelkesedésre nem számított. - Hát tudod nem volt az igazi. Eléggé összevesztünk Nikoval, mikor kimentem. Nem is beszéltünk majdnem egy hónapig, úgyhogy nem igazán tudtam odafigyelni. Egyébként csak a katalogizálást bízták rám. Viszont azt pletykálták az ottaniak, hogy találtak valamit, amiről nem tudták megállapítani, micsoda. A feletteseim persze nem mondtak semmit, de olyan pletykát is hallottam, hogy valami nyomra bukkanhattak a Feljegyzések Csarnokának bejáratáról. - Egészen lelkes lett ő is, ahogyan elkezdett róla mesélni. Talán annyira, mint Martin a kérdései során. - Persze ez csak pletyka.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=751463#post751463][b]Anna Weißling - 2019.03.09. 20:19[/b][/url]

 Vészesen fogyott a korsóból a vajsör. Jól esett neki a fárasztó szerkesztőségi után. Pláne ha belegondolt, milyen melóval fog még majd járni a kutatómunka a cikkhez.
 - Ha nem változik semmi, esküszöm élni fogok a lehetőséggel! - Egészen fellelkesítette Martin hozzáállása. Sőt, ami azt illette, még egy pillanatig el is tudta volna képzelni magát a félrevezetésin. Csak mindenféle vicces és semmilyen történést kellene kitalálnia, hogy a gyanú minden apró szikráját eloltsa a naiv muglikban. Az egyedüli probléma ezzel az volt, hogy hazudnia kellene. Azóta nem szeretett hazudni, mióta megtudta, hogy az apja az ELMÉben raboskodott. A túl sok titok megmérgezi a kapcsolatokat és az életet. Ez volt az elve.
 - A menhelyről hoztuk őket. Karácsonyra akartam adni Nikonak, erre ő is ugyanezzel készült. Úgyhogy vissza akartuk őket vinni, de nem vitt rá a lélek. Kalóz és Csizma is nálunk laknak már egy ideje. - Vállat vont a kijelentésre, mintha nem lenne nagy ügy. Holott néha úgy érezte, mintha háromgyerekes anyuka lenne. Nem sok mindenre maradt idejük, és kettesben sem tudtak maradni. Legutóbb bezárták a háló ajtaját, de a kutyák addig ugattak és nyüszítettek, amíg kénytelenek voltak kitárni az ajtót.
 - Hmm... Neked? - hátradőlt a széken. Szépen lassan végigjáratta tekintetét Martinon, mintha felmérné az adottságait. Aztán megállapodott az arcán, és széles vigyorral az arcán válaszolt. - Egy lajhár. - Várt egy kicsit, majd felnevetett és a korsót az asztalra rakva heves gesztussal kezdett magyarázni. - De most tényleg. Vicc nélkül. Képzeld el! Nem fogyaszt sokat, nem gond, ha sokáig dolgozol, mert úgyis végigaludja, és még csak babusgatásra sincs szüksége.
 - De egyébként meg nézz be a menhelyre. Biztosan találsz valakit magadnak te is ott. Aranyosak, úgyhogy tudnak majd neked segíteni. - Anna is tanácstalan volt, mikor bement. Aztán Csizma egyszerűen kiválasztotta őt. Ahogyan mondani szokás.
 - Vaaagy vegyél egy papagájt, hogy az egódat kordában tartsa. Majd én megtanítom pár jól bevett mondatra - ismét szélesen vigyorgott rá. Szerette piszkálni, egészen könnyen is ment neki, az volt az igazság. De Martin ismerte már annyira, hogy ne keveredjenek sértett beszélgetésekbe.
 Jólesően sóhajtott fel, ahogyan letette a már majdnem kiürült korsót. Igen, féltékenység. A távolság nehéz volt. Nekik eg pláne. Mióta csak megismerkedtek, ragaszkodtak egymáshoz. Talán túlzottan is. Anna biztosan. Niko volt a pont, amire számíthatott. A stabilitás.
 - Persze egyébként érthető volt. Csak nehéz. - Felsóhajtott, és Martinra nézett. Jóvágású férfi volt, bár egy kissé gyanúsan fiatal arcvonásokkal. Nem is nagyon értette, hogyhogy nem talált még magának senkit. - Na és veled mi újság? Van kivel randizgatnod?
Ha Martin válaszol, legalább elvonja Anna figyelmét az egyiptomi párkapcsolati dolgairól. Nem mintha haragudott volna Nikora. Talán egy kicsit. De nem ment volna el még egyszer, ebben biztos volt. Nélküle nem.
 - Tudom, hogy lehetetlenségnek tűnik megtalálni. Meg mi van, ha csak legenda satöbbi. De tényleg. Képzeld el, hogy megtaláljuk és voilá, egy csomó elfeledett tudás az ülönkbe hullana. Én tudom, érzem, hogy tényleg létezik, csak talán annyira egyszerű a megoldás, hogy nem is gondolnánk rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=760677#post760677][b]Anna Weißling - 2019.06.05. 20:27[/b][/url]

 Egészen fellazult a beszélgetés során, ami nem feltétlenül a vajsör jótékony hatásainak tudható be. Martinnal már tényleg régen beszélt is kifejezetten üdítő volt a társasága. Kicsit olyan volt, mintha visszacsöppentek volna a múltba.
 - A Liebhart pár. De Tobi is elég sokat van ott. Szerintem őt te is ismereda suliból. A falu szélén van a menhely, de annyira nem vészes. Meg egyébként tényleg sokat segítenek. - Újságíró volt, mindenkit ismernie kellett, legalább névről, hogy pontosan tudja, kit kell majd keresni, ha valami kérdése lenne. Úgyhogy Martin akármilyen keresztkérdést is feltehetett volna, Anna nagy valószínűséggel tudta volna a választ. Vagy legalábbis úgy csinált volna, mint aki tényleg tudja. Az pedig már majdnem ugyanaz.
 - Hmmm... Például, hogy vigyázz, lassíts, mert ajtó közeledik és nem fér be az arcod - nevetett fel a gondolatra. Nagyon sok mindent tudott volna még tanítani annak a papagájnak, de féltette volna az életét, így inkább nem sorolta tovább az ötleteket.
 Úgy tűnt, sikerült ügyesen rátalálnia arra a pontra, amiről nem szívesen beszélt Martin. Annának kifejezetten tehetsége volt hozzá, hogy beletenyereljen hasonló témákba. Vagyis ez azt jelentette, hogy rendszerint elakadt a beszélgetés. Kivéve az interjúknál. Ott egészen jól jött ez a képessége. Most azonban nem akarta tovább ütni a vasat. Épp elég, hogy elpirult a kérdés hallatán, és bármennyire is kíváncsi lett volna, mi történt vele az elmúlt pár évben ezen a téren, inkább lenyelte a kérdést, mielőtt még jobban belefutott volna valami kellemetlen részbe.
 - Persze, persze, az is nagyon izgalmas lehet. Mármint biztosan van olyan varázslatuk az ilyen csoportoknak olyan varázslataik, amikről még életünkben nem hallottunk. Ki tudja, az is lehet, hogy könnyebben tudnánk az átkokat gyógyítani vagy ilyesmi! De gondolj bele! A Feljegyzések Csarnoka! Nem csak egy új dolgot találnánk, hanem egy egész évezredre valót!
 Kellemesebb is volt ez a téma, és hát bizony a fogyó vajsör is kellően belelkesítette őt a témával kapcsolatban. Végre talált valakit, akivel kellő szakértelemmel tudja majd kibeszélni ezt a témát. Ahhoz azonban kelleni fog még egy korsó.
 - Várj, mindjárt jövök!
 Az üreseket megtöltve tért vissza az asztalukhoz, hogy egy kellően hosszúra nyúló és ígéretes beszélgetés megalapozza.
 - Szóval, mondd, te melyik csoportnál kezdenél.

// Köszi a játékot!   //

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=764726#post764726][b]Anna Weißling - 2019.07.23. 17:37[/b][/url]

 - Máris hozom - fordult a csapolt sörök felé Anna, miközben kerülte a szemkontaktust a vásárlóval.
 Szinte teljesen biztos volt benne, hogy Niko nem ugrik be váratlanul a csárdába. South azt mondta, valami tárgyalása van, vagy valami hivatalos ügyet intéz. Azok sokáig tartottak. Pláne ha a német barátaival folytatta ezeket.
 Leemelte a korsót a polcról és a csap alá tette. Nem voltak sokan, így ráérősen megvárta, míg az aranyló sör a pohárba csurgott. Végigfolyt az átlátszó üveg oldalán, míg el nem érte az összegyűlt kis patakon a korsó alján.
 Hetek teltek el, mióta nem hallott róla. Már nem is tudta számon tartani, mikor látta őt utoljára. Ideje nagy részét a kastélyban töltötte, és ha lenézett a csárdában, Niko nem volt sehol. Egy ideje már itt sem járt. South-tól olykor megkérdezte, mi van vele. Vajon sikerült valakinek rendbehozni a vállát? Vajon most is valami életveszélyes dolgot csinál? Miért hazudott neki?
 Elzárta a csapot és megvárta, amíg a maradék ital is kifolyt a korsóba. Letörölte az oldalán kiserkent habot, majd a vendég felé sétált.
 - Egészségére! - Nem nézett rá, csak a feladatát végezte. Megvárta, míg az apró előkerül a zsebéből, és kiszámolta az összeget és odaadta neki. Aztán a kassza felé fordult.
 Vajon miért félt attól, hogy soha többet nem fogja látni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=765458#post765458][b]Anna Weißling - 2019.07.29. 19:08[/b][/url]

 A pénztárgéppel babrált, mikor nyílt az ajtó. A felakasztott csengő dallamára figyelt fel, nem is a köszönésre. Csak felpillantott, még a fejét sem emelte fel. Niko ott állt az ajtóban. Pont úgy, ahogyan hetekkel ezelőtt. De valami más volt mégis. Valami sötétség, ami eddig nem lengte körbe őt. Valami, ami miatt Anna gyomra görcsbe rándult. Szeretett volna odamenni hozzá, átölelni és megnyugtatni, hogy minden rendben lesz, csak térjen végre észhez. De csak ott állt a pult mögött, a félbeakadt mozdulattal. Kezében az apróval, miközben azt is elfelejtette, hogy valaki a távolban feltett neki egy kérdést.
 Aztán ő elindult. Bármiféle érzelem nélkül az arcán. Az irodába ment, hova máshova ment volna! Talán valami üzleti dolog. Talán a rossz arcú német ia megjelenik nemsokára.
 Anna becsukta a kasszát és a konyhába lesett, hátha akad valami munka ott.
 Niko nem jött vissza akkor. Ott hagyta őt, és azóta sem hallott felőle. Nem akarja, hogy a közelében legyen. Mégis minek kellene utána mennie? Mit mondhatna neki? Csak kérdései vannak. Sérelmei. És az égető hiánya.
 Megköszörülte a torkát és az iroda ajtaja felé pillantott. Levett egy poharat a polcról, és elkezdte törölgetni. Újabb pillantás az ajtó felé. Mintha azt várta volna, hogy behívja majd. Valaki. Ő. Hogy mosollyal az arcán üdvözölje és magához ölelje. Pont úgy, mint azelőtt.
 Felsóhajtott. A pohár keményen koppant a pulton. Egy pillanatra habozott, mielőtt mozdult volna. Bekopogott, mintha valami idegen lenne. Várt rgy kicsit, nem volt biztos benne, mit mondhatna, ha válaszol. Ha egyáltalán válaszol. Megrázta a fejét, és benyitott az irodába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=765532#post765532][b]Anna Weißling - 2019.07.30. 21:33[/b][/url]

 Már egyáltalán nem próbálta elhitetni magával, hogy minden rendben. Levette a szemüveget, amivel eddig torzította a képet. Nem tudhatta teljesen biztosan, de gondolta, hogy South is benne van a dologban. Persze, hogy nem lepődött meg, mikor bent találta az irodában.
 Két lépéssel állt arrébb, hogy ne állja el South útját kifelé menet. Niko megváltozott. Nem tudta pontosan megmondani, mi, de valami határozottan változott. Olyasmit látott rajta, ami eddig megkülönböztette ikertestvérétől. Noah-hoz hasonló a tekintete.
 Amikor elindult felé, egy pillanatig azt hitte, üdvözölni fogja. Egy öleléssel vagy egy csókkal, ahogyan azt majdnem minden nap tették ezelőtt. Érezte a mellkasában ütemesen verő szívét, ahogyan egyre közelebb ért hozzá. Aztán mintha hideg zuhany érte volna. Mintha a papírok helyett egy hordónyi jeget kapott volna az arcába.
 - Hogy mi?
 Sok minden végigfutott a fejében az elmúlt hetekben, de egyik sem közelítette meg azokat a szavakat, amiket Niko kimondott. Gyűlöli. Ráébredt, hogy ez az igazi énje. Hogy ez hiányzott az életéből és most talált egy másik nőt, aki jobban passzolt ebbe a képbe.
 - Nem írom alá! - Végig sem gondolta a mondatot. De abban biztos volt, hogy ő vele ezt így nem játszhatja el. Magyarázatok kellenek. Indokok. És az, ami erre az útra vitte őt. - Hetek óta azt sem tudom, mi van veled, aztán csak annyit tudsz mondani, hogy váljunk el?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=766434#post766434][b]Anna Weißling - 2019.08.09. 22:20[/b][/url]

 Nem értette. Kezdett egyre jobban összezavarodni. Először a válási papírok, most a levelek és a virágok. Na meg a testvére. Neki mégis mi köze van hozzá? És miért nem kereste meg személyesen? Miért költözött akkor el otthonról? Miért kerülte ennyire?
 Az első pár napban biztos volt, hogy nem akart vele beszélni. Aztán hazament, majd a kocsmába. De ő sehol sem volt. Sosem volt ott, ahol Anna, és a nő így biztosra vette, hogy nem akarja látni.
 - Milyen virágok? - Széttárta a karját, miközben az előtte álló arcát figyelte. Valószínűleg pontos tükörképe volt az ő arcának, ahogyan értetlenül bámultak egymásra. Mint akik egy történetben szerepelnek, mégis mintha csak minden második oldalt olvasnának el.
 - Azt hittem, szándékosan költöztél el otthonról. Bori meg nem mondott semmit és egyébként is volt az a bájitalos eset a kastélyban és káosz volt a rellonban is és... - A fejéhez kapott és beletúrt a hajába. Úgy fogta a fejét, hogy ujjai közt csúsztak ki a vörös tincsek. Felhördült, ahogyan a gondolatok egymásba ütközve próbáltak utat zörni maguknak. Miért nem mondott Bori semmit? Hiszen látta rajta. Látnia kellett rajta.
 - Hol voltál? - A hangja már kicsit sem volt számonkérő.  Halkan beszélt, kezeit maga mellé ejtette és úgy nézett ra zöld szemeivel, mintha most látná őt utoljára. - Miért nem jöttél vissza?
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=775984#post775984][b]Anna Weißling - 2019.09.29. 21:08[/b][/url]

 Hetek teltek el, ő pedig abban a biztos tudatban próbálta túlélni a napokat, hogy az a férfi, akihez az életét hozzákötötte, már nem az övé. Hogy ez a férfi egy olyan útra lépett, egy olyan életet élt, amiben ő, Anna nem fért bele. Úgy élt, mintha kiszakítottak volna egy darabot belőle. Elvesztette a részét.
 Egyszerre mozdultak Nikoval. Úgy ölelték egymást, mintha bármelyik pillanatban elszakíthatnák őket a másiktól. Szorosan kapaszkodott bele. Beszívta az illatát, érezte kezei alatt a megfeszülő izmokat. Abban a pillanatban minden rendben volt. Abban a pillanatban megszűnt az elmúlt hetek gyötrő bizonytalansága.
 Úgy csókolta, mintha ez lenne az utolsó csókjuk. Megálltak az addig cikázó gondolatok a fejében. Nem volt más, csak ő. Ő, aki kitöltötte azt az ürességet, ami egyre csak nőtt benne. A kétely és a tudatlanság emésztette a határait. Aztán jött Niko, és csak egy pillanatába, csak egy mosolyába, egy apró lépésébe és mozdulatába került, hogy a haldokló részeit újra élettel töltse meg.
 Az asztal felé hátráltak. Nem akart beszélni. Nem akarta tudni, hogy mi történt vele. Csak érezni akarta. Annyi idő után végre érezni akarta ismét őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=776011#post776011][b]Anna Weißling - 2019.09.29. 22:05[/b][/url]

 Hangosan felnevetett a Samu által előadott viccre. Nem is volt sok dolga, egyedül ácsorgott a pultban, miközben próbálták valahogy elütni az időt a nagydarab munkatársával.
 - Nem, biztos vagyok benne, hogy a másik csajjal lépett le múltkor... - közölte fennhangon véleményét, miszerint Mr. Pénzeszsák melyik alkalmi partnerét vitte el legutóbb. Volt néhány jól bejáratott nő is, akik azért többször megfordultak, de az utolsó szőke biztosan nem volt köztük.
 - 10 galleon rá, hogy nem fogjuk azt a csajt még egyszer látni a csávóval - már emelte a kezét a fogadásra, mikor berobbant az őrült srác. Anna csak megdermedt egy pillanatra, majd széles mosolyra húzódtak ajkai, ahogyan figyelte azt a csípőmozgást. Legalább olyan kimeredt szemekkel bámultak rá a korai törzsvendégek is.
 Felnevetett, miközben karbatette a kezét és várta, hogy közelebb érjen a pulthoz.
 - Nahowsky Valentin. Te már megint mit vettél be, hogy ilyen bolond vagy? - Tény, hogy jól kijöttek egymással. Az őrült feje folyton nevetésre késztette Annát. Olyan jókedv sugárzott belőle, hogy azt képtelenség lett volna nem átvenni.
 A srác kapott pár füttyöt és tapsot a vendégektől, miközben produkálta magát. Anna is tapsra emelte a kezét. Szépen lassan érintette össze a tenyerét, miközben mosollyal az arcán várta, vajon most mit tervezett a másik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=776175#post776175][b]Anna Weißling - 2019.09.30. 18:45[/b][/url]

 Nevet és szemével figyeli, ahogyan táncol be a pult mögé. Nem, lehet nem kellene engedni, de hát ki állítaná meg ezt az őrült figurát? Ha Samu beállna a pult mellé,ő még képes, és átmászik hozzá. Anna simán elhitte volna.
 Egészen furcsa volt hallani a nevét. A leánykori nevét. Talán Boritól hallotta utoljára, mikor megjelent az ajtajában.Az is lassan már egy éve volt.
 - Nekem is kell abból a gombából, amit szedsz - állította talpra a meglehetősen romantikusra vett férfit. Vicc ide vagy oda, azért a határokat meg kellene tartania még neki is.
 - Na kifelé a pult mögül, ez itt az én helyem - tessékelte ki a diákot, de a virágot még a kezébe vette, mielőtt nyúlt volna a söröskorsóért. Ha már lúd, akkor legyen kövér. Ha tényleg ilyen sületlenségeket hord össze, akkor legyen is indoka a lovagnak.
 - Egyébként is, már régen nem használom azt a nevet. - Csapolta az arany levet, miközben rásandított a pultra leejtett virágra. Elmosolyodott és már nyújtotta is a sört a váratlan vendégnek.
 - A virágért cserébe.