A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=157283#post157283][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2013.07.30. 23:26[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=157427#post157427][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2013.07.31. 11:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=162013#post162013][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2013.08.12. 13:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=177866#post177866][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2013.09.29. 09:38[/b][/url]

Hogyne értette volna? Elég kifinomult a hallása, hogy eljussanak hozzá a rejtett kis utalások, eldugott tartalmak, bár azt nem állítja, hogy ő mindig képes lenne ilyen simulékonyságokra. Legfeljebb lányok esetén működik, de még ott sem mindig.
-Ez olyan iparbelien hangzott.- Egy vigyor azért szétszalad a képén, mert Sharlotte tényleg enyhén erre emlékeztető megjegyzést tett most, de ezen akadna fenn utoljára. Az arckifejezéséből is látszik, hogy inkább mulattatta az adott válasz. Ő részéről így-úgy önálló életet él, szívességeket gyűjt be és tesz meg hozzá mért ár fejében; máshogy szóba sem áll a másik féllel, nem hogy meghallgassa a könyörgési hullámát. Azért ő sem madár.
Szerencsére nem úgy fest, mintha ez a lány bármit is akarhatna tőle üzleti téren- legfeljebb magánéleti kellemességekről eshetne szó, s azt bizton nem utasítja vissza soha, ha ilyen szemrevaló a társasága.
Fokozza hát a dolgokat, s bedobja, mi lenne, ha tétre innának akár? Miért ne? Legfeljebb megcsapja őket az ital, ha nem bírják (mondjuk neki még van mit gyakorolni, hogy hardcore módon bírja ezt a műfajt) .
-Azt majd a végén eldöntjük.- Hát ezek alapján Sharlotte is sejtheti, mennyire lesznek ők normálisak akkorra; pardon, Mihael most sem normális, bár ez már ránézésre is látszik sokszor, ki sem kell nyitnia hozzá a száját. A lány reményei ugyan nem teljesedhettek ki, mert határozottan elnapolta a gyerek a konkrét tét megnevezését, de ettől még belecsaphatnak a fogadásba... aminek lényegében alapja sincs és hát, hogy a végére mi lesz itt, túlságosan nem nehéz megfejteni.
-Ja és egy apróság...- Itt egészen közel hajol egy vigyor kíséretében Sharlotte-hoz. -... A nevem Mihael.- Hirtelen nagyon a fair play híve lett... Na persze, fenéket. Simán adódhat még olyan helyzet, amikor fülcsiklandozóan kellemes visszahallani a saját nevét, ennyi az egész. Az italokat gurítgatják szép ütemesen, s talán jobb elhalványítani itt a történet fonalát, mert a többi már tényleg csak kettejükre tartozik. Magában Mihael azért feljegyezte a képzeletbeli jegyzetfüzetébe, hogy Sharlotte-ot ezután nem fogja kerülni, mert nem egy hp kategória.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=190208#post190208][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2013.10.27. 17:52[/b][/url]

Az eső ütemesen kopog körülöttük, a zajok is elültek már. Nincs bunyóra vágyó gorillatestület, nincsenek kések, csak a vér csordogál egyenletes sebességgel apró patakot alkotva, majd a betonon kiszélesedik, elmosódik, keveredik a vízzel és egész kis tócsává oldódik. Persze nagyobb területet színez, mint amennyi ő maga mennyiségre. Ha ennyi vére elfolyt volna, már rég halott lenne, de még messze áll ő a haldoklástól.
Furcsa csavar, hogy pont Daviddel hozta össze ma éjszaka a véletlen, pontosabban a srácot idevetette az útjába, bár ha nem így történik, a torka már el lenne metszve és itt feküdne kiterülve. Helyette itt fekszik a betonon, a még jobban rákezdő esőben, és azon filózik, hogy össze kellene szedni a sebét, meg önmagát és elkél ehhez a segítség.
Nem kellene hősködnie, persze, tudja, óh, de még mennyire. Az általa okozott szúrt sebekkel sem szabad könnyedén bánni és most visszájára fordult az egész. Első kézből tapasztalhatta meg, milyen az, ha beleáll az oldalába egy éles szerszám. Fura, sőt vicces, hogy határozottan röhög magában ezen az egészen. Nem azt érzi, hogy „Úristen, megszúrtak!”, hanem „Tök poén, végre tudom, milyen ez.” .  Szerencsére szervet nem ért a kés, vagyis hát, ha valaki is megvizsgálná, gyógyító ember, az azonnal rájönne, hogy a szerencsés véletlennek köszönhetően sem a mája, sem semmije nem lett lyukas.
Kinyög egy köszönetet, s ami igaz az igaz, nem szokta ezt gyakran használni, de ha már a nyomorult életéről volt szó, igenis kinyitja a pofáját ennyire, sőt még el is vigyorodik, csak ez se tart sokáig. A fájdalom letöröl mindent az arcáról elég gyorsan. Üggyel-bajjal feltápászkodnak, ő nem ellenkezik David manőverei ellen és valahogy elindulnak a csárda felé. Már áhítozva gondol a jó orosz vodkára, ami majd lezsibbasztja reményei szerint mind az agyát, mind a sebét. Csak össze kell varrja és bekötözze- az elmélet egyszerű, a gyakorlat ezután jön.
Kissé köhög még az úton, menni megy viszonylag rendes tempóban, csak grimaszolva, s közben válaszolni is jut ereje. Egész szívós, ezt meg kell hagyni.
-Francosan fáj az oldalam... de nem hiszem, hogy szervet talált... az rosszabb lenne... Te hallod... kezdjük rögtön két üveg vodkával, oui? – megint elvigyorodik, miközben odaérnek a csárda elé, s nemsokára már be is mennek. A figyelő tekintetekre most tesz rá magasról és amúgy is... Ki a francot érdekli, míg bele nem kötnek? Odabent a két üveg vodkát lerendelik, aztán már csak a tű meg a cérna és némi meleg víz kellene... Na jó, előbb a pia, aztán a többi. Ha már megvan a szükséges muníció, tele tölti fél kézzel magának is, Davidnek is, s ő részéről húzza is le a sajátját, még ha most meg is fogja csapni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=190316#post190316][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2013.10.27. 22:11[/b][/url]

A csárdába már majdnem úszva esnek be, legalábbis úgy néznek ki, mint a japán bálnavadászok egy redva éjszaka után, amikor semmit nem fogtak. Mi tagadás, ritka trágya egy idő lett rövid idő alatt, ráadásul ilyenkor az eső nem simán hideg, hanem vérfagyasztó hatású. Ritka kritikán aluli és összefagyasztja még a nemesebbik felét is főleg nekik. Jól jön most a két üveg vodka és részéről azért még tölt, mert nem meri vállalni, hogy egyből benyakaljon egy üveggel. Jobb adagolni, mint a gyógyszert, ha már most annak szánja.
A pia jólesően égeti végig a torkát és ezzel időlegesen kiüti a tetves köhögését is, de nem csak ennyi, hanem szabályosan lángra lobbantja a belsőjét is. Ezzel együtt az első pillanatokban még élesebben érzi a sebét, aztán elkezd zsibbadni az egész, meg vele együtt az agya is átmegy valami transz állapoton, hogy mire magához tér, már túl van azokon a pontokon, hogy fáradtság, fájdalom, és csak az alkohol kezd dolgozni benne. Mert időközben újratöltött azért magának, kell a kezelés.
-Mihael.- Biccent egy rövidet még mindig a transzos állapotban egyelőre, melynek mindjárt vége szakad és átesik abba a másik jobbikba. A megjegyzésre rápillant Dave-re, majd megereszt egy bárgyú, kissé beállt félvigyort, s csak megrázza a fejét előbb.
-Pedig ezt össze kell, boccs. Másképp lőhetem magam. Na még eggyel.- Ez úgy a negyedik gyorspohár, de nem sajnálja, és milyen jó, hogy most már átlibbent a feje az éber helyzetbe, mert ekkor kapja el Dave tekintetét is. Hát az mintha kisregény volna. Tisztán olvas belőle, hogy gáz van és nem kicsi, ahogy a csend is ezt mutatja. Az agya mégis egész tisztán kattog, ha nem számolja az oldalába nyilalló fájdalmat mozgáskor. Ugyanis kitapogatja az öngyújtóját a zsebében, checked. Nyakon ragadja a vodkás üveget és akkorát húz belőle, amennyi elfér a szájában lenyelés nélkül. Checked. Ezután feláll, röviden biccent a vigyorgó, közeledő trógerek felé, maga elé, a szája magasságába tartja az öngyújtót, beindítja, majd permetezve kiköpi a vodkát... Ismerjük a hatást? Ez a natúr lángszóró, ha még nem láttál ilyet?
Azt már nem sasolja, hányat kapott el vele, mert éppen utántölt, amennyire gyorsan csak tud. Azt reméli, közben Dave is akcióba lendült és lefoglalja a dögöket, míg ő feltankol a következő túrával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=190537#post190537][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2013.10.28. 18:00[/b][/url]

A csárdában nem teketóriázik egyikőjük sem: hamar elkezdenek a pohár fenekére pislogni, Dave esetében egyenesen az üveg alja kerül vizsgálat alá. Ő meg elég könnyedén átlendül a nehézfejűség állapotán (szó szerint értve) a tiszta, éles, de már félrészeg állapotba. Tökre nem zavarná semmi, ha nem hasogatna a francos oldala, de még arra is van megoldás, a forró kés mindjárt érkezik és akkor legalább beforraszthatja a sebet úgy ahogy, aztán összevarrja akár tetszik társának, akár nem. Elég mocskosul makacs tud lenni, úgy hogy ezen lehet, megint összebalhéznak majd, de hát istenem, ki a dögevés szólna bele a kettejük vitájába? Két állat, két monstrum bunyóját senki nem akarja megszakítani átlag ésszel.
Ekkor szállingóznak be az extra vendégek, akiket nem kívántak a hátuk közepére sem. Leesik neki a tantusz már David nézéséből is, hogy itt parasztlázadás lesz perceken belül, szóval spontán ötlettől vezérelve kisebb grillpartyt rendez sebtében nem sajnálván a jó orosz vodkát és az öngyújtóját sem. Megérdemlik a mocskos disznók, sőt még többet is a pofájukba. Nem sajnálja egyiket sem, csak permetezi a vodkát, amíg tart, aztán már húzza is a következő túrát, míg David nekimegy a többinek késsel, tálcával, ami a kezébe akad. Kemény, egyre jobban vigyorog, főleg, hogy nyelt is valamennyi piát közben. Attól még a mozdulatai elég stabilak, ez dicséretes ilyen állapotban, hogy ő van. A vendégek nagyrésze már kereket oldott mellesleg- senki nem szeretne késhegyre vagy megégve kidögleni.
Legközelebb arra figyel már fel, hogy David a földön egy másik fazonnal, egy szintén a földön dekkol eszméletlenül, és az utolsó hapsi meg felé tart felhúzott ököllel. Na jó, eddig tartott a türelme (most igazán bárány volt! ): a pálcája előkerül az alkarjára szíjazott tartóból (nem, nem igazán egy pálcás ember, ha bunyóról van szó) és reppen a barom felé egy Petrificus Totalus, hogy nyughasson végre. Nos, amint a csávó eldőlt, a pálcát visszacsúsztatja a helyére, lehúzza a maradék vodkát az üvegből (jó nagy adag! ), majd az üveg alját odavágja a pulthoz (pultos lány sikítására ügyet sem vet) és megragadja hátulról a Davidet agyaló szemetet. A grabancánál fogva lök egyet rajta, hogy elüsse a legközelebbi asztalt a csávó, de közben ő maga is megroggyan kissé- a sérülése még mindig megvan ugye. Ez persze nem zavartatja abban, hogy homályos látással és egyre fogyó erővel ugyan, de a következő percben teljes súlyával ránehezedjen a kis leprás agyúra és a csorbát a torkának nyomja. A vér csíkot kezd rajzolni a tag bőrére, ahogy az üveg megvágja egy ponton.
-Na most... Elkotródsz innen a haverjaiddal együtt... nem jössz vissza többet... és, hogy legyek érthető, itt egy kis szuvenír, haver!- Ezzel megragadja a pasas jobb karját, felrántja rajta a kabátot és a csorbát üzembe helyezi: egy jó nagy X jelet váj bele véres úton az üvöltő férfi kezébe biztos, ami biztos alapon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=201831#post201831][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2013.11.19. 13:05[/b][/url]

Az öngyógyítás hívei lehetnek mindketten, vagy hát ő biztosan, mert fájdalomcsillapítás terén a vodkára esküszik ő is ilyen helyzetben, de aztán mondjuk jó volna elnézni a gyógyítóig is, hogy összefoltozza őket. Hála az újból megjelenő "barátoknak", nemsokára kész csatatérré változtatják a szerencsétlen csárdát. A kártérítést majd be lehet nyújtani az igazgatónál, mert róluk bajosan fogja bárki is legombolni a zsét erre. Vagy miért nem kapkodják majd össze a megvert barmokat és nyögetik ki velük a szétvert pia árát? De biztos kreatív a tulaj, megoldja majd ő.
Zajlik a grillezés, majd az utántöltés, közben Davidet is kidekorálják, az anyjuk kínját, hát muszáj ő is odasózzon mágiával többek között. Aztán meg már tetoválja a retardált agyament karját, kiikszeli, hogy ez is megvolt neki elpáholási szinten. Komolyan, mire kellett ezek visszamásszanak ide és keressék a bajt?
Dave pocsékul fest, bár igazság szerint egyikük sem indulhatna most a szépségversenyen felcsipkézett oldalakkal és hassal. Még jó, hogy a másik vodkás üveg túlélte a bunyót. Ő most kihagyja a vedelést, noha elkélne, de nyilvánvalóan Davidnek jobban betett most ez az egész, mint neki. Az emlegetett kés elgurult, de társa hamar összeszedi a sóbálványos jeti alól. A kérdésre nyakon ragadja a megmaradt vodkás üveget és Dave kezébe nyomja amolyan érzéstelenítőnek.
-Kezdd te. Gázabb a sebed az enyémnél.- Kissé krákogva beszél és a végén egy hörgős köhögés is elhagyja a száját, de még valahogy bírja az iramot feltehetően az adrenalin miatt.
David bizniszelése alatt rászól arra a szerencsétlen pultos lányra, hogy üzenjen fel a kastélyba a gyógyítóért, így mire társa elrendezi magát, a segítség is kifut hozzájuk. Holnapra már fent lapulnak mindketten a kastély betegszobáján és persze jön a szokásos blablabla a konzekvenciákról, de innen tovább tesz rá magasról, csak az érdekli, hogy össze lettek kaparva és azok a férgek megkapták a magukét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=271013#post271013][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.04.10. 12:38[/b][/url]

Tündérem, McK  

Néhány napja már nem jár vissza a kastélyba. Megszaporodtak a teendői, egy új üzlet van kialakulóban és rá nézve elég kellemetlen volna, ha elszalasztja, mert a fél kliensköre elpártolna tőle. Nagy a nyomás, egyre ingerlékenyebb, még Michelle-lel is nagy vitáik vannak a semmin. Részben ezért döntött úgy, hogy ezt a hetet lent tölti a csárdában, hogy senki iskolabeli ne zavarjon bele a dolgaiba. Az egyetlen, aki sűrűn lófrál erre, az Avery, de ha lehet, még őt is nagy ívben elkerüli. Az a kis patkány elég alattomos a zsaroláshoz, kinézi belőle és okot nem adna, hogy fogást találjon rajta.
A reggele meglehetős izgalommal indult: befutott a hír, hogy a szállítmány úton van, naplemente után pedig lebonyolítják a tranzakciót Bogolyfalvától néhány kilométerre. Már egy órával a megbeszélt időpont előtt kirakta a lábát a csárdából, megfelelő mennyiségű kést és egyéb vágószerszámot vett magához, hogy egy kisebb darabológépet fel lehetett volna öltöztetni a készletéből, és a pálcája olyan helyre került, hogy pillanatok alatt előhúzhassa, ha szükség lesz rá. Márpedig nem ringatta magát illúziókba; szinte biztosra vette, hogy szüksége lesz egy szál mágikus fegyverére.
Órák teltek el és mire végzett, gazdagabb lett egy erszényre való varázslópénzzel, két rúgással az oldalába, egy hátráltató átokkal és egy vágással az arcán, de összességében megúszta élve az egészet azzal a fogadalommal együtt, hogy soha többé nem üzletel ezekkel a retardáltakkal. Mikor már visszafele igyekszik a csárdába, az éjszaka rég elárasztotta a falut zümmögő csönddel betakargatva. A legtöbben alszanak már és aki nem, az a csárdában vagy a pubban üti el az idejét. Még egy éjszaka és ennyi, holnap visszamegy a Mennydörgőbe. Igazság szerint már alig várja, hogy beledőlhessen az ágyába, mert a csárda mérhetetlenül zavaró egy hely a sok nagy hangú alakjával.
Az ivó előtt nem szoktak ácsorogni az emberek, még kevésbé vacillálni, bemenjenek-e vagy sem. Vagy eldöntik, hogy ma inni akarnak, esetleg verekedni, vagy fogják maguk és továbbállnak. Rendesen felvonja a szemöldökét, amint észreveszi hátulról az ácsorgó nőt – a csárdából kiszűrődő fények legalábbis arra engednek következtetni, hogy nőneművel van dolga, vagy egy transzvesztitával. Elgondolkodtató, hogy épületet akar robbantani, keresi a részeges férjét, vagy mi dolga lehet itt, hogy nem megy be? Végül is őt nem kellene érdekelje semennyire sem, de a kíváncsisága nem hagyja nyugodni, így hát utolsó nekifutásként megszólítja.
- Ha nem mondod az ajtónak, hogy Szezám tárulj, nem fog kinyílni. – A burkolt csipkelődésből, mellyel a hezitálást méltatja, kiérződik, hogy roppant szórakoztatónak találja ezt a vacillálást.
- Bent meleg van és pia, kint meg idefagysz, ha egész éjjel az ajtó előtt óhajtasz strázsálni. És, ha nem mész valamerre, ki kell kerüljelek, márpedig nem szívesen kezelnék egy lányt akadályként. – Beszéd közben adóz az egészségkárosító szenvedélyének is néhány másodperces melóval meg némi füsttel, hogy teljesebb legyen az este és tompább az arcában éledező lüktetés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=308777#post308777][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.06.08. 21:55[/b][/url]

Feldolgozni azt, hogy lány lett egy nap alatt nem megy, de még a puszta gondolattal sem tud szembenézni csak úgy. Michelle gyorstalpalót tartott testének használatából, de ezzel együtt még mindig borzalmasan zavarja a tanga, a melltartó, a szoknya, a magassarkú, amiben képtelenség egyensúlyoznia és olyan, mint egy részeg, magamutogató kacsa. Volt szerencséje megtapasztalni, hogy nem csak ő és a nővére jártak ilyen szerencsétlenül, de még csapattársai közül is van ilyen gyári hibás ember. Lassan, de biztosan ért ahhoz a következtetéshez, hogy ideje lesz némi atomot beszereznie és felrobbantania ezt a kócerájt, hogy kifüstölje az egész varázslatot. Természetesen ő és Michelle, meg Lin tisztes távolságból figyelnék a világ másik feléről, ahogy ég a Bagolykő. Csak semmi rizikó, szeretne élni még néhány évet, ha nem baj.
Mostanra nagyjából lenyugodott, főleg, csak a keze sajog már, annyi boxot vitt be a Michelle-t bámuló retardáltaknak. Akadt vagy öt-hat, aki nem értett a szóból, hogy el a kezekkel. Hiába viseli a nővére arcát, szívügye, hogy senki ne nézze örömlánynak a tesót. Ráadásul kötelessége rendes Saint-Venantként nem túlságosan lerontani Michelle hírnevét, de azért éppen megfelelően öregbíteni ez alatt a zűrzavar alatt.
Mivel jobb gyógymódot nem ismer, mint az etilszármazékokat ilyen vészesetre, ma este ide húzódott le, a csárdába, egész pontosan az egyik sarokba egy üveg igenfinom tömény mellé, de még így is van, aki jócskán megbámulja az acélbetétes, rövid fekete szoknyás, mélyen dekoltált felsőjű lánytestét. nem hibáztatja őket, Michelle amúgy is jelenség, csak ne akarjanak lecsapni rá ennyire nyilvánvalóan, mert ütni fog. Még csak nem is bírná ki, hogy hozzáérjenek... ÚRISTEN! Érzi Michelle hormonjait azért befigyelni, mert alapjáraton nem nagyon nézegeti a férfiakat, itt meg teljes piackutatást végzett már fél óra és a második kör legurítása közben. Ha még sokáig fog ebben a bőrben rostokolni, van egy olyan halvány gyanúja, hogy a történelem egy bizonyos momentuma megismétlődik, bár szó se róla, nem köhögne érte különösebben, csak érdekes lenne a változás. Mindegy, most inkább arra próbál koncentrálni, hogy elfelejtse a szorítást, amit a melltartója okoz. Szerencsétlen nők, áldás, ha a pasik megszabadítják őket a feles ruhadarabtól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=308863#post308863][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.06.08. 23:13[/b][/url]

Kikérte az üveg töményet, pipa, kapott poharat is- mutatóba. üvegből szokott inni, nem pazarolja az idejét töltögetésekkel, csak ha versenyt vedel a lányokkal, de ez esetben nincs lány a közelében, hogy próbálgassa az állóképességét eggyel. Nem néz körbe, ki gyűlt be a csárdába, csak annyira szemrevételezi a terepet, hogy kiszúrja az asztalt és letegye Michelle karosszériáját a székre. Őszintén szólva elég egy megerőltető nap volt és utoljára az hiányozna, hogy valami részeg retardált rámásszon, mert lát két dinnyét és egy feneket megvillanni. Magának is nehéz azért bevallani, de fél annyira Michelle megtorlásától, hogy rendesen ügyeljen a viselkedésére és a kinézetére, de még a testbeszédére is. Meglepően jól jön, hogy három nővére van- nem nehéz adaptálódnia, csak a lelki trauma figyel be periodikusan.
Éppen nyakon ragadná az üveget, mikor nem várt társaságként az ex háztársa dobja le magát az asztalához. Vörös kód! Pont ma reggel beszélgettek róla, mit kezdjenek az ismerősökkel, de Benji pont nem volt a pakliban. Miazistenlegyen? Először is azt sem tudja, Michelle meddig jutott a taggal - durva. Másodszor, Benjivel ugyan tárgyalgattak, de most aztán végképp nem volna jó lelepleznie magát, hogy ő Mihael és nem Michelle. Lányos beszéd, de mégis Michelle-hez igazított. Az milyen? Sosem figyelt a nővére stílusára, de abban biztos, hogy nem affektál, nem cukisodik, de nem is keménykedik, ahogy ő szokott.
Mindez körülbelül két-három másodperc alatt szalad végig az agyán, a végén pedig megszületik a döntés: flört üzemmódban történő tárgyalásra még ő is képes talán. Lányként még sosem próbálta.
- Hát téged is látni? Azt hittem, elnyelt a nagyvilág. - Michelle arcán szépen kirajzolódik egy sunyi típusú mosoly, miközben int még egy pohárért a pincérnőnek és nemsokára mindkettejüknek tölt a szilvaszármazékból.
- Nem mert senki sem elkísérni egy kis pénzverésre, most mondd meg. Ennyire félnek, hogy az asztal alatt kötnek ki. - Bujkáló mosolyba vált át, miközben fogja a saját részét és felgurítja egy hajtásra.
- Merre jártál? - Van annyi esze, hogy érdeklődő hangsúllyal kérdezzen, ne valami elmebeteg felelősségre vonósan, amitől hátraarcot vágna a srác indulásból. Az lenne még a rövid beszélgetés, bár Benji vigyorát elnézve sosem tudhatja az ember, hogy csak a száját fogja-e használni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=336818#post336818][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.07.15. 01:01[/b][/url]

Leszállt az éj, Bogolyfalva rendes lakói nyugovóra tértek, a rendetlenek pedig szétszéledtek a kis községben. Ma költöztek le Michelle-lel, és bizony nem kis munkán vannak túl: először is mindent át kellett takarítani, amit igen elegánsan megoldottak varázslattal, aztán a bútorokat a helyükre lebegtették, bepasszították a sarkokba a nagyobb darabokat, a kicsiket kézzel tették helyre. Összeszerelték a fürdőszobai kis szekrényeket, felállították az állványokat, feltöltöttek mindent a megfelelő készletekkel és végül áthurcolkodtak a szobáikból. Mindezt egyetlen nap leforgása alatt, igen. Ha mugli módon iparkodtak volna, még sehol sem tartanának.
Az egész napos melózás után úgy gondolták, a házavatót még tolhatják kicsit, de a relaxáció mindkettejükre ráfért. A nővére bevetette magát a fürdőszobájába, ő pedig szólt, hogy kiteszi a lábát a csárdáig felfrissülni a szokásos módon. Kapott néhány lekezelő ciccegést, de mindet elengedte a füle mellett. Tudja, hogy aggódik érte a nővére; az érzés kölcsönös. Mindig.
Halk, surranó léptekkel halad a csárda felé út közben körbe-körbekémlelve, hátha felfedez valami oda nem illő, gyanús árnyat. Igazából boldog volna, ha ma este nem kellene védekeznie, mert valakinek éppen filézhetnékje támad. Csak egy zökkenőmentes estére vágyik, semmi többre. Az ajtó mögül hívogatóan szűrődik ki a benti zsongás hangja, a csivitelésnek betetsző fecsegés, a gajdolás és a szokásos cseprőbb veszekedések hangjai. Nem hezitál egy percig sem, benyit az ajtón, belép, gondosan bezárja maga mögött, majd a pulthoz sétálva koppint egyet a fára. Megadja a szokásos illendő köszönést a kocsmárosnak, s felveti magát az egyik székre, míg a rendelés megérkezik. Tényleg eseménytelen estének ígérkezik, bár a hangos csoportosulás a jobb sarokban kissé problémás lehet még. Egy-két pohár és belejönnek az embereskedésbe. Semmi kedve kiütni egy-két fogat...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=355434#post355434][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.08.10. 03:12[/b][/url]

Nála sincs ki mind a négy kerék, nem vall rá, hogy dalolva vállalja az önkéntes megmentő szerepkörét, aztán lányokat segítsen ki a sikátorból, vagy épp röhögje őket szemközt. Utóbbit persze műveli amúgy is, de most látszólag minden ok nélkül tette, mint aki totálisan megbolondult, vagy épp közel áll a széthulláshoz. Nem, ez utóbbi kijelentések inkább a zabolázatlan röhögésére igazak, az valóban a semmiből bukott felszínre, ám hamar tovatűnt.A kifakadt nedvességcseppeket gyorsan kisimítja szeme sarkából, mielőtt bármit is tenne. A mai estéje roppant furcsán alakul, ezt már az első pillanattól leszűrte; az csak ráadás, hogy az agyi funkciói befolyásolás alatt állnak egy hangyaköpésnyit és nem fognak javulni az éjszaka során.
- Elintézni... Minek pazarolnám az energiáim felesleges cselekedetekre? Legalább ne bánts meg, logikus emberi lénynek tartom magam. - Negédes mosolyt mutat be, mielőtt feldobná a kocsmázás lehetőségét Raccs Kisasszonynak, aztán már irányba is állnak a csárda felé. Út közben elhangzik a neve is, mint holmi mellékes információ, hogy tudják egymást kölcsönösen szólítani, ha egyikük már lábra sem tud állni teszem azt. Mihael ezen a szinten mozog, a lány viszont még tesztelés alatt áll, nem ismeri a tolerancia indexét. Majd most kiderül. Ráérős léptekkel haladnak az utcán, de közben a tekintete minduntalan végigjár "Karina" hátsó karosszériáján. Néha elkapják egymás tekintetét, de ő a rezzenéstelen farkasszemnézésen túl semmi más tanúbizonyságot nem ad, hogy észlelte volna, rajtakapták. Hűséget fogadott, nem vakságot, bár, ha így folytatja, a hűségét is dobhatja a kukába bele, oda. Szégyentelen egy alak azért, mást szeret, mégis fut a hülye feje után, amerre lát.
A csárdába lépve a szokásos aljanép fogadja őket ezen az órán. A szelektív csúcsforgalmi időn már túl vannak, innentől a kétes alakok időzónájába léptek. Ha viszont végignézünk párosukon, biztosan nem lógnak ki ebből a bagázsból, ahogy ott üldögélnek rövid idő múlva az asztaluknál a poharakkal és az italaikkal. Nem aprózzák el a dolgot, jól feltankolnak és magában elismerően adóz a lány ízlésének, nem rossz szerzeményeket pakolt le a falapra. Áldoznak elég időt a töltésekre, végül következik a koccintás is.
- Egészség. - Egy hajtásra fellöki a perzselő folyadékot és a jólesően borzongató érzés rögtön elkezdi átjárni a végtagjait: mintha gombostűk szurkálnák ujjbegyeit és forróvizet zubogtatnának szét az izmaiban. Felemelő és ellazító érzésvilág. A szabály úgy szól: ha üres a poharad, a másik utántölt, de erre biztos rájönnek hamar a gyerekek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=519486#post519486][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.09.17. 13:04[/b][/url]

Szokásos, csendes péntek estének néz elébe ezúttal galibák, elintézendő találkák és felhalmozódott papírmunka nélkül. Megkönnyebbülés egyszer végre úgy beülni a csárdába egy italra, hogy semmi teendője nincs a gondolatai rendezgetésén kívül. Észrevétlenül lép be, és zárja maga mögött a bejárat ajtaját, ellavíroz néhány asztal mellett, és letelepszik a pult előtti székek egyikére.
Mindent összevetve egész tűrhetően megúszta a közelmúlt miniatűr kalandját, de ez mit sem változtat a szomorú tényen, hogy megint tartozik annak a tetűnek. Roxy és David is étlapon vannak még. Mikor esnek neki, hogy felelőtlen volt? Vagy Michelle? Vagy ebből már kinőttek? Képtelen megállapítani. Áh, majd elvicceli legrosszabb esetben.
Filozofálás közben koppint egyet a pultra, hogy a nem csak dekorelemként tartott kiszolgáló lány töltsön egy pohár Lángnyelv whisky-t. Felhívhatná Lottit, szerzett-e új infókat, vagy csak úgy, mi a helyzet? Úgysem beszéltek a londoni futó találkozásuk óta. Ismét foglalkozniuk kell majd a problémával, mert még egyik csapat sem akadt nyomra. Mindenki előtt szeretné teljesíteni a feladatot, Roxyval már sokszor átbeszélték a dolgot, és szintén ezen a véleményen van a lány is. Ez verseny, teljesítményre megy, és van, aki bizony jobban áll, mint ők. Be kell hozzák a lemaradásuk... Azt...
~ Aztarohadt, de jól néz ki ez a csaj. ~  Már túlesett azon az életkoron, hogy kitekerje a nyakát és feltűnően bámuljon meg egy nőt, de hülye lenne nem oldalt nézni és végigmérni tetőtől talpig a besasszézó barnát. Pedig istenére, a barnák nem különösebben az esetei, de ez... 60-90-60, vagy e körüli. Tökéletes. Még egy korty a whisky-jéből. Tényleg csendes lesz ez az este.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=523596#post523596][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.09.26. 05:49[/b][/url]

Nyugalomban iszogatott- a múltidőn van a hangsúly. Rendben megkapta az italát, beletemetkezett, ki szerette volna élvezni. Volna. Nem gondolt olyan földi problémákra, mint a bénaság, vagy a megveszekedett hülyeség, amivel képtelen valaki felmérni egy egészséges távolságot az ivó emberektől. Mondom, abszolút nyugodtan és békésen indult az első két korty. Aztán.. nos aztán elfogyott a béke, felcsaptak a hullámok, s arca telítődött nem kevés minőségi whisky-vel. Egy pillanatra elhallgattak a körülöttük társalgók, némán meredtek Mihael és az idegen kisegítő párosára. Aztán lassan elkezdett ismét csörgedezni a kommunikáció békés csermelye.
Ő már nem ilyen birkatürelmű. Nyugodt mozdulatokkal nyúl szalvétáért a nagy csomóba, tisztára törli az arcát először is. Másodszor felitatja nagy gonddal a pulton maradt itóka nyomait- nem szeretne ugye belekönyökölni. Harmadszor feláll a helyéről ruganyos mozdulattal, és szembefordul azzal a szerencsétlen, kötöznivaló hülyével, aki gondolta, a figyelmetlenség nem bűn. De, öregapám, bűn, főleg, ha valaki piájáról van szó!
- Akkor most csukd be szépen a szemed. Kevésbé lesz traumatikus az élmény. – Ezzel az ökle meglendül, és észveszejtő gyorsasággal elindul a tőle kartávolságon belül elhelyezkedő ürge nyálas pofája felé. Szét fogja törni a fejét a pulton, úgy éljen. Nem is az itala zavarja, hanem az egyszerű feszültség levezetés sarkallja mozgásra. Beütni az arcot újra és újra a falba, amíg véres pépet nem farag belőle. Nesze neked elrontott este. Megpróbálhat menekülni, de… van értelme? Max a hely fogja bánni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=553536#post553536][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.12.15. 23:26[/b][/url]

Éteri nyugalommal pöccinti le a cigaretta végén feltornyosult hamut, bal kezével körberajzolja a pohár szájának körvonalát. Hosszú, kecses ujjakat kölcsönzött a mai találka tiszteletére, továbbá a csinos arc, a törékeny alkat és a klasszikus-kellemes megjelenés járt a csomagolással. Ismételten: a Százfűlé főzet csodákra képes. Teszem azt, egy morózus, nagy darab rellonosból percek alatt bájos tündérkét varázsol, ha az érdek megkívánja. Mivel a jelenlegi munkája magában foglalja bizonyos műkincsek felkutatását, és ehhez semmiféle támpontra nem lelt a hagyományos csatornákon keresztül, kapva kapott az alkalmon, hogy kihasználja egy régi, és futó ismeretség előnyeit: Avery Lyall, exbűnöző, leszerelt bűnbánó. Ezt az egy szót az olaszok különösen undorítónak tartják nem titkolt okok miatt.
Gondos és nyugodt tervezést kivitelezett: levelet küldött két hete Averynek. Szeretné megírni néhány híres, még élő mágusbűnöző önvallomását, többek között Mr. Lyall rövid, biográfiaszerű történetét is. Ki ne hallott volna a nemrégiben történt letartóztatásról, a nagy port kavart, nyilvánosságra hozott nevekről? Rövid idő alatt nagyon ismertté vált a Lyall név. Nagy precízen azt is elhintette a levélben, hogy jobb szeretné Averytől hallani a történetét, mint megkeresni a családját és kifaggatni őket, de hát, ha netán Avery nem érne rá, kénytelen volna beérni velük. A testvérekkel és a szülőkkel. Nem titkoltan kisebb alattomos (és nyilvánvaló) húzásnak szánta ezt a lépést, próbálta ezzel kipuhatolni, mennyire hiú a férfi, és félti-e a családját? Az eredmény magáért beszél: most itt ül a csárda egyik tisztára sikált asztalánál fehér ingben, farmerben, bokacsizmában és szemüvegben. Utóbbi az egyetlen hiteles elem, amit az igazi alakjában is hord néha, ha épp nem kontaktlencsékkel kommandózik. Percek kérdése, és az interjúalanya -és egyben reményei szerinti információforrása- belép azon az ajtón, és elkezdődhet ez a kis játszma. A végén szeretne néhány hasznos infóval távozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=554129#post554129][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.12.19. 00:14[/b][/url]

Talán azért olyan kirívó az eset, mert sokakról haláluk után születnek a jelentőségteljesebb könyvek, életükben viszont alig övezi őket figyelem. Nos, ez egy bűnözőről nem igazán mondható el. Ahogy más hírhedt gonosztevőt, Averyt is felkapták az újságok. Talán számított megkeresésekre, talán nem, ez végül is teljesen mindegy, hiszen most itt ül az asztalnál egy "hölgy", és az ő pályafutásáról szeretne kérdezni. No persze, ha az úgy menne. Lyall bolhából mondjuk... egy tisztes kardfogú tigrissé nőtte ki magát. Elefántot nem mondana, ahhoz még nem elég nagy, s ki tudja, fog-e még akkorára nőni hír- és társadalmi szempontok szerint. Számára egyetlen perdöntő érv szolgált a kis színjáték kivitelezésekor: a srác ismeri az egyik általa keresett személyt, konkrét bizonyítéka van a kontaktra Avery és a pasas közt. Ha előre akar lendülni a melójában, ezt valahogy ki kell imádkozza most belőle. Először meglágyítja, aztán halad az árral gondosan figyelve a részletekre. Egyelőre nagyobb és kidolgozottabb tervvel nem készült, viszont a külsőre elegendő figyelmet fordított. Az a fránya, lassan két éves rutin...
Igazít egy keveset az orosz gallér szegélyén, az ingujjat egy pöccintéssel feljebb tűri. Olcsó kis részletekkel pipiskedik, amíg vár, pontosan úgy, ahogy Titin megtanította. Az asztal alatt megbúvó lábait keresztezte, ujjai között pedig ott pörög immáron a purlicer penna, és egy füzet. Diktafon a mugliknak jár, a penna a mágusok virtusa. S végre-valahára az interjú sztárja is beilleg a képbe. Már azt hitte, külön meghívóra lesz szükség, másként nem jön el. Illem diktálta gesztusként felemelkedik a székből, kezét előre nyújtja fogásra, mindezek mellé pedig kellemes, diszkrét mosolyt társít, hogy úgy tűnjön, egy teljesen profi, összeszedett sajtósként szerepel ma ebben a lepukkant kocsmában.
- Üdvözlöm, Mr. Lyall. A nevem Hella Crawford, a US Wizards munkatársa vagyok. Köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet, és interjút ad. - Miután végez az apró bevezető formalitással, visszaülve a helyére felveszi előbbi testtartását, a keresztezett lábakat és az asztalon nyugvó két kezét teljes rálátásba helyezi Avery számára.
Hahh, milyen sietős a dolga. Talán sürgős sötét ügye akadt? Aligha... Azt rebesgették, mióta köpött az auroroknak, egy leláncolt kutya is több szabadsággal rendelkezik, mint ő. Hogy ebből mennyi igaz, természetesen nem tudhatja, amíg saját maga le nem ellenőrzi, de a pletykákat mindig érdemes meghallgatni.
- Akkor megpróbálom minél jobban kihasználni az időnket. - Rövid protokollmosolyt villant Avery felé. Igazából nem az a célja, hogy lenyűgözze, vagy flörtöljön vele, sőt ezek kombinációja és variációja sem nagyon jöhet szóba. Egyszerű, letisztult álcát akar bemutatni: minél kevesebb a megbuktató részlet, annál hitelesebb a történet- szól az általánosan megfogalmazható tanulság a hazugságokra vonatkozóan.
- Kezdetnek meséljen kérem a legalapvetőbb részletekről. Honnan jön? Mi volt Ön a bűnözői élete megkezdése előtt? Óh, igen... - Rövid időre megszakítja saját ritmusát, hogy rámutasson a pennára, ami -ki tudja, mikor- önállósította magát, és most ráállva a jegyzettömbre, munkára készen várja, hogy leírhassa Avery elhangzott szavait. - ... Van kifogása az ellen, hogy purlicer pennával rögzítsem a beszélgetésünket?-

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=554133#post554133][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.12.19. 01:00[/b][/url]

Ez egy patthelyzet. Határozottan patthelyzet. A következő másodpercben a penna eldől a jegyzetfüzet mellett, ő pedig lassú, macskaszerű mosolyra húzza a száját. Utálja ezt a kis gennyládát. Hogy rohadna meg. Belevágná a fejét az asztalba, aztán addig dörzsölné hozzá, míg egy merő szálka nem lenne a helyes kis pofi. Aztán kettétörné a karját, igen. Ingerenciája volna rá, hogy kárt tegyen ebben a kötözködő féregben, csak hogy üres kézzel riszálja ki a hátsóját a Mátrából utána. Mert nyilván semmit sem érne el az erőszakos megnyilvánulással azon kívül, hogy ispotályba juttatná Averyt. Ehh, ráadásul, ha pont a Fővárosiba kerülne, az ő keze alá... Hát csodás.
Eltelik úgy három néma másodperc, egy hosszabb lélegzetvételű csendnek megfelelő időtartam. Pont elegendő ahhoz, hogy hátradőljön a széken, de a mosolya mit sem csorbuljon.
- Touché. Az első akadályt legyőzte, pedig szépen akartam kezdeni. De rendben, valamit valamiért. Nem használom a pennát, csak az emlékeimet. Így mindent pontosan rögzíthetek, és az Ön szavait sem módosítom. Így megfelel? - Egyáltalán nem rossz ajánlat: csak egy merengő, és néhány "letöltött" emlék szükségeltetik hozzá, s máris kész a remekbe szabott életmű... ami sosem lát napvilágot. Ha már így levetkőzték a formalitásokat, kissé előrébb dől, könyökeit megtámasztja az asztallapon, tekintetét pedig Avery arcára függeszti. Kutakodó, fürkésző pillantással illeti.
- Indítsunk valahonnan onnan, hogy miben utazott egész pontosan? Az aurori közlemény roppant szűkszavú volt, minket pedig rendkívüli mód érdekelne, milyen egyénekkel, illetőleg szervezetekkel került közvetlen kapcsolatba, Mr. Lyall? Az olvasóink odavannak a kihagyott részletekért, és az Ön krimikbe illő néhány éve igazi ínyenc falat... még nekünk, riportereknek is, akik sokat láttunk már, de sosem eleget. Egy nemzetközi csempész és szélhámos munkaköre így önmagában túl tág fogalom... Szűkítsük le kicsit, rendben? - Ügyel a hangsúlyra, és -hordozásra, hogy ne tűnjön túl rámenősnek, de legalábbis erőszakosabbnak egy átlagos riporternél, viszont elég meggyőzően kell viselkednie, hogy Avery egyáltalán hajlandó legyen kinyitni a száját, és válaszolni. Akármennyire rühelli a riportereket, most roppant hálás, hogy Nina az egyik legjobb barátja, és látta már "akció közben" .

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=559339#post559339][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.12.30. 21:12[/b][/url]

Ha valódi riporter lenne, most bizonyára szívná a szája szélét. Ez egy rendkívül aljas húzás minden mugliszármazású, vagy félig a muglivilágból jött mágus részéről a varázsriporterekkel szemben. Ma már persze használnak felrúnázott diktafont, és a régi, hangos fényképezőgépeket is digitális, mágikus darabok cserélték fel az iparban, de a purlicerpenna egy örökzöld, jól bejáratott darab. Kevés újságíró mond le róla szemrebbenés nélkül. Őszintén szólva örült volna, ha csak megközelítőleg is, de lediktáltathatja a tollal a szükséges infókat, de Avery nem akarja megkönnyíteni a dolgát. Miért is tenné? A férfi helyében ő el sem jött volna az interjúra, kezdjük itt a történetet. A műsornak viszont folytatódnia kell: hagy némi kétséget kiülni a csinos női arcra, óvatosan beharapja az alsó ajkat, aztán jól hallhatóan kiengedi a levegőt, de utoljára még vet egy bizalmatlan pillantást a telefonra. Természetesen ismeri, az arca viszont arról árulkodik, hogy most találkozik élőben először ilyen mugli ketyerével.
- Ez az a... mobilteló? Amit a muglik fejlesztettek ki? - Még össze is húzza a szépen kifestett szemeket, hogy hitelesnek tűnjön bizalmatlankodása. Nem túljátszott, éppen annyira boszorkányos, amilyennek lennie kell, ha Merlin lánya tisztavérű családba született, és ritkán érintkezik a varázstalan világ vívmányaival. Ügyel rá, hogy még a nevet is plázacicásan ejtse, mint aki teljesen ostoba a névügyek terén, és csak elcsípte a megnevezést, de nem akar járatlannak tűnni, így használja.
- Ön egy ritka bizalmatlan ember... Nem mintha nem érteném meg teljes mértékben az indokait. Az ön helyében valószínűleg hasonlóképpen cselekednék... Nos, az alku részemről is áll. - S most, hogy ezt megszülték, enyhíthet Hella arckifejezésén, visszacsempészheti szemeibe a mohó érdeklődést, arcára pedig a riporterekre jellemző udvarias érdeklődést. A kisugárzásra is ügyelnie kell: az Avery felé sugárzott, sakálszerű kíváncsiskodás nem lehet sem több, sem kevesebb, mint egy riporteré. Vicces dolog a szerepjáték, határozottan vicces. Egyetlen apró, elrontott részlet (mint például a sajtóigazolvány bemutatásának elmulasztása - és ezért később majd leanyázza Ninát), és máris gyanakszik az áldozat.
Avery válaszol. Avery ajkáról csurognak a szavak. Semmi használható. Odabent, a képzeletbeli mása idegesen rúg egyet egy képzeletbeli falba. A rohadék óvatos. Naná, hogy óvatos, ez nem is kérdés, eddig körözött bűnöző volt, majd hülye lesz kitálalni dalolva egy firkásznak mindenről. De legalább elkezdett beszélni.
- Értem. A hatásköre... illetve a működési területe, nos, meddig terjedt ki? Teszem azt, volt olyan elve, hogy kizárólag Angliában kereskedjen, vagy más országokban is megfordult? - Gyakorlatlan. Határozottan egy gyakorlatlan, nagyképű, liba firkász képét mutatja neki. Hadd gondolja azt a másik, hogy egy idiótát fogott ki, aki csak egy ostoba amerikai, és azt hiszi magáról, hogy ő találta fel a spanyolviaszt. Semmi baj, a java úgyis csak ezután következik majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=559446#post559446][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.12.30. 23:27[/b][/url]

Whatever- hirdeti a női mimika a "cuki vagyok, mosolygok, de teszek rá" stílusban, noha bólint, hogy jelezze, megértette, nem mobilteló, hanem mobiltelefon a tisztes neve.
~ Kit érdekel? Ki a jó anyámat érdekli, minek hívom? Te hülye, idióta, rohadék, egoista kis víziegér. Legszívesebben a hülye hajadnál fogva kötnélek fel a csillárra, te utolsó tetű. ~ Mosoly. Gyönyörű, protokoll, érzelmektől megkímélt csillámmosoly. Mindenki tudja, hogy az ilyen arcmimika mögött nincs semmi valódi, mosolyra okot adó indok, helyette annál több kicsinyes, undorító  éhes apropó, hogy kifaggathassák a nyomorult interjúalanyt. Igazából már rég nem érdekli az egész interjúztatás, de a szerepjáték része határozottan izgalmas, tettetni a buta, de magabiztos libát. Végül is tudta előre, hogy fifti-fifti, vagy bejön, vagy nem. A színészi szakma tőle olyan távol áll, mint ide Mekka, így nem is számított különösebben nagy eredményre az interjúztatás kapcsán, de azért már megérte elkezdeni, hogy Averyt kirángassa a rejtekhelyéről. A körözött bűnözők címe azután sem válik publikussá, hogy feladták magukat, de a bagoly rendszerint megtalálja a címzetteket. Főleg, ha előtte a megfelelő csatornákon keresztül a megfelelő összekötő emberhez irányította a madarat, és úgy küldette tovább azt a bizonyos meghívót bűnbánó Lyallnek. Egy szó mint száz, kezdi látni a színjáték végét, főleg Avery önelégült mosolya és szavai után.
Ártatlan, ámuló arckifejezéssel rebbenti meg szempilláit, hogy a bamba döbbenet hatásosan ülhessen ki a képére. Se robbanás, se düh nem mutatkozik meg, helyette a várva-várt, jellegzetes, lassú félmosoly végre felvázolja, mi következik: a lényeg.
- Váltsunk helyszínt, Mr. Lyall. Ez a csárda túl forgalmas a mi beszélgetésünknek. Aggodalomra semmi ok, csak egy kis utcai levegőre gondoltam, a forgalom nyugalmára, tudja. - A tekintete határozottan megváltozott. Lendületes, szinte parancsoló mozdulattal emelkedik fel az asztaltól. A pohara félig tele van, de nem zavartatja magát. A pennát és minden egyéb holmiját belesuvasztja a táskájába- egy egyszerű, nemtelen, fekete aktatáskába, majd, ha Avery hajlandó követni, elindul kifelé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=559528#post559528][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.12.31. 00:39[/b][/url]

Lassan telnek a másodpercek, szinte vontatottan telik el az a nyúlfarknyi idő, mialatt kijutnak a csárdából a kinti levegőre. Valóban akad forgalom az utcán, a járókelők épp mindennapi teendőiket végzik, bevásárolnak, nézelődnek, stb. A szőke haj lobogva villog Avery előtt mutatva az utat. Egy terebélyesebb fa mögé/mellé áll be, úgy, hogy ha Avery bárhogy helyezkedik a közelében, illetve az orra előtt, őt, Avery-t lássák a járókelők, ne a szőke libát. Álújságírónőnk pályafutása lassan a végéhez közeledik, ami azt illeti. Az előbb, a pálca láttán kissé megrebbent a tekintete- ebben semmi művi nem volt, bár jogos lenne a kérdés, hogy lehetne ezt a gesztust megkülönböztetni az eddigi eljátszott előadásoktól? Végül is nincs jelentősége, a végeredmény ugyanaz: a szabad levegőn vannak megfelelő mennyiségű emberrel körülvéve, akik gyanútlanul járnak-kelnek a közelükben.
- Még néhány perc. Addig a türelmét kérem. Mh... meg ettől is megszabadulhatok végül is... Csak nyugalom, le szeretném szedni a kezemről ezt. - Eddig az ingujj takarta, de most láthatóvá válik egy olcsó kinézetű, bizsuszerű karkötő a bal csuklóján, ahogy felemeli a kezét, és jobbjával rámutat az ékszerre. Avery figyelő tekintetétől követve (merjük feltételezni, hogy egyetlen másodpercre sem veszi le róla a szemét) odanyúl a bal csuklójához a jobb kezével, és leoldja róla a karperecet.
A változás nem túl látványos, de észrevehető: az ing átalakul férfiinggé, a farmer kisebb fazonváltozáson esik át csupán, a bokacsizmából pedig acélbetétes válik. Az illúziótárgy megtette a dolgát, most a nő ujjai között hever.
- Még egy utolsó dolog, amiért nem szeretnék átkot kapni az arcomba: kiszedném a hajcsatomat. - Az előbb bemutatott lassú, precíz mozgást alkalmazza, hátranyúl a jobbjával, megoldja a kontyot, kiereszti a hajtömeget, és hagyja aláhullani a szőke tincseket.
Ugyanebben a pillanatban elkezd alakulni a teste: a szőke haj visszahúzódik meglehetősen gyorsan a fejbőrbe, színe ébenfeketévé sötétül. A szemek kékből vizeszöldbe hígulnak, az állkapocs markánssá és borostássá formálódik, míg a felsőtest mellrésze beesik, a mellkas kiszélesedik és -izmosodik betöltve az ing űrtartalmát. A farmer eddigi lötyögése is megszűnik, ahogy a százkilencvenkét centiméteres benga rellonos szépen lassan visszaváltozik a Százfűlé főzet szavatosságának lejárta után. Az Avery előtt álló személy nem más, mint Mihael Gérard Saint-Venant.
- Helló, Avery. - Hogy az üdvözlés teljes legyen, elereszt útjára egy csúfos félmosolyt külön az egykori rellonosnak címezve. Édes a viszontlátás. Se.