28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Még akadnak nyitott pozíciók a Bogolyfalvi Tanácsban, csekkold a híreknél! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Mátra Máguscsárda - Araczki Endre hozzászólásai (17 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 20:48 | Link

Hűen vágyott társaságának, tehát nagy taps a színpadon következő Hisztérikának

Kosz. Ez volt az első gondolata Araczkinak, aki a hely kilincsével bajlódva csak nagy nehezen jutott be oda. Szánt szándéka volt, hogy minél kevesebb idő alatt, minél több hellyel ismerkedjen meg. Leginkább a beülős helyekre fente a fogát, a kocsmák és pubok ezzel prioritásban igen magasan vezettek.
- Igen - vigyorodott el, ez a hely valóban férfiaknak való, és talán lecsúszott nőknek, akik már nem lelik örömüket másban, az élet apróbb-nagyobbacska ajándékaiban. - Férfias helynek tűnik.
Legalábbis a szaga, a piszka és az itt tartózkodók kinézete alapján. Ide betérnem tévedés lett volna?
Ekkor pillantotta meg azt az ismerősnek tűnő, és nagyon nem szimpatikus arcot, akivel nem is olyan régen, egyik kedvenc helyén: a konyhában találkoztak először.
De akkor még egészen más hajszínben pompázott ez az elkényeztetett lány, akiről Endrének halvány lila gőze sem volt, hogy miért van éppen most, - és legfőképpen, hogy miért van - éppen itt, ezen a helyen, ahol a kosz, a baktériumok, és a legtöbb lecsúszott varázsló, boszorkány, és ki tudja még, hogy milyen lény tartózkodott.
- Szép. Mesterséges intelligenciát varázsoltál magadba, a hajadon keresztül? - kiabált oda az ajtóból a lánynak, majd meg sem várva a valószínűleg kellemetlen választ, odament a pulthoz, helyet foglalt egy bárszéken, és szólt a kiszolgálónak vajsör ügyben. Elégedett volt az itteni árakkal, legalábbis az árlapot szemügyre véve, és a közérzete sem lett rosszabb attól, hogy éppen itt tölti szabad estéjét. Sem szorgalmi írásra, sem vaskos könyvek olvasására nem vágyott ezekben a percekben.
Szál megtekintése
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 21:37 | Link

Hisztérikának sok szeretettel

Szóval nem volt túl nehéz arra a következtetésre jutnia, hogy igen, tévedés volt ide betérnie ezen az estén. Viszont ez a hely is kihívásokkal volt teli, méghozzá rögtön az első szembejövő attrakciót a sötét - ez mindent elmond - lány szolgáltatta neki. A felé intézett mosolyt ugyan nem látta, de a hang eljutott az ő fülébe is, de egyelőre nem törődött vele túlságosan. A nők fecsegnek, ez a fajta meg általánosságban véve cincog, ha kell, ha nem.
- Hiányoztam, mi? - mondta halkan a vajsörnek, hangján szarkazmus éle ült, de ezt csak a fiú mellett terpeszkedő kövér és nagyon büdös boszorkány hallhatta. Endre vidáman kortyolgatta a finom nedűt, amely akár fel is vehette volna a versenyt a jóval drágább, és persze csillogóbb pubbal szemben is.
- Ez jó! - bólogatott szava igazának valóját mutatva a pultos felé, bár azon nem látszódott, hogy akár egyetlen vendég véleménye is érdekelné. Ez viszont a fiút nem zavarta, ő magában is szívesen beszélt, egy kocsmában meg - főleg az ilyen utolsó csárdák egyikében - gyakori volt, hogy a részeg vendégek elcseverésztek olykor magukkal is.
- Hiszen néha meg kell hallgatni egy zseni véleményét is, nem igaz? - tette fel a kérdést ajkaihoz emelt korsójának, majd az éles hangra hirtelen fordult meg. Cincogó ismét kinyitotta a már jól ismert, igen okosnak vélt száját, és mintha a pultnál ülőt szólítaná kis mondókájában. Körbenézett, de maga körül nem látott olyat, aki szóba jöhetett volna, hiszen jobbján a büdös nagyasszony, balján pedig két nagyon öreg varázsló diskurált a Minisztérium adósságkezeléséről. Endre hátrafordulván, érdeklődve bámulta a feketés sörényű Opheliát, majd felhúzott szemöldökkel hallgatta, ahogyan megszólította azt a nagydarab pasast, aki ocsmány és undorító is volt egyben, na meg elcsukló hangjából ítélve, szomjas sem volt ma már.
- Drága, Ophelia - pattant fel a kissé már szakadt bőrfelületű bárszékről, és levette dzsekijét, felgyűrte vörös ingének ujjait, majd összehajtva a bőrkabátot, letette előzőleg elhagyott helyére. - Kegyedért, bármit.
Visszafordult egy pillanatra a pulthoz, több, nagy kortyot vitt véghez, majd kissé remegve, de megközelítette az ocsmányságot. Ajkait undorodóan húzta, testtartásából messziről látszott, hogy nem szívesen ül le az 'úrral' szemben. Hátrapillantott Hisztérikára, majd saját magát nyugtatni akaró sóhajtás után leült, és jobb könyökét felvágta az asztalra.
- Egyszer élünk, nem? - nevetett fel, de humorára jelenleg senki sem volt kapható. Volt, aki közönyösen bámulta véges kimenetelű párbajuk kezdetét, volt, aki rázta a fejét, és volt egy boszorkány a sarokban, aki - Endre szerint - totál begerjedve nézte a fiatal fiút.
- Szóval, kezdhetjük - mondta, miközben baljával idegesen ütögette combját, és erőteljesen izzadni kezdtek tenyerei.
Ugyan, ez csak egy részeg ember... ez csak egy büdös disznó... igen, ez csak egy varázsló, aki mindjárt kitöri az egész karomat.
A férfi szintén felkönyökölt, majd gonosznak szánt, de a részegségtől már kissé visszataszítóbb vigyort villantott, amely láttatni engedte, hogy egyetlen foggal sem rendelkezik már, csak itt-ott tűnt fel pár darab csontmartalék. A fiatal és az idősebb kezek összeértek, a fiú érezni kezdte a nyomást, izmai feszültek, ahogyan csak bírták az inak.
Ez nem fog menni, Araczki, arra mérget vehetsz.
Gondolatai ezekben a másodpercekben szárnyaltak, és még csak alig fél perce küzdött a kocsmák sportjában, homlokán már megjelent az első izzadtságcsepp is. Úgy tartotta a büdös férfit, amennyire csak ereje engedte, de lássuk be, esélye sem volt győzni. Körülöttük az emberek vijjogtak, harsányan nevettek, és mindenki látta, ahogyan Araczki keze landol az asztal lapján.
Szál megtekintése
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 22. 17:11 | Link

Ophi

Kacér a lány, és Endrének tetszik ez a fajta szabadság, amit a fiatal közvetít felé, a kocsma embereinek, a kastélynak, vagy talán az egész világnak. Endre is az élet örömének, lehetőségeinek rabja, a szabadság képviselője. Talán ez az este nem is bizonyul majd akkora tévedésnek.
Ez esetben viszont a győzelem nem az ő pártját fogta, a fiú mégis hatalmas vigyorral emelkedik fel korhadó székéből.
- Hogy mondod? - nevet fel a küzdelem miatt erőlködve, aztán kis levegőket szedve folytatja. - A hősöd, mi?! Na ne nevettess, a kutyád, nos be kell valljam, az nem vagyok, de nem is leszek!
Szemeit forgatja, és a lány gunyoros megjegyzéseire csak huncut vigyorral tud felelni.
- Ó! Tényleg? - kérdez vissza fejét csóválva, és az asztalon magányosan álldogáló kis pohárra néz. Összehúzza szemöldökeit, majd egy pillanat alatt lenyúl érte, szájához emeli, és sebesen issza ki annak erős tartalmát. - Ehh, ez erős volt.
Megtörli száját, majd hangosan felhorkant.
- Saaaajnááálsz, jajj, hogy oda ne rohanjak - nevet gúnyosan, szürkéiben mégis valamiféle játékosság csillog.
- Uram - böffenti fel az ital utóízét, és sűrű kézmozdulattal néz le a fogatlan részegre, aki az előbb majd' kitörte karját. - Asszem ez az ital is az öné volt, de gondolom megelégszik öt galleonnal cserébe.
Mélyen a zsebébe nyúl, és előveszi az előbb említett pénzt, az asztalra veti őket, és felhúzott szemöldökkel, kihívó vigyorral néz Opheliára. A meleg levegő, ami a suttogás alatt füle alját, és a nyakán meghúzódó vékony bőrréteget éri, elég ahhoz, hogy Endrét végigrázza a hideg. Jól esik neki, a benne élő férfinak, és a hormonjainak leginkább, csak azt nem érti, amit a lány mondott.
- Bocsánatot? - kérdez vissza összezavarodva. - És ugyan miért kellene a kedves bocsánatodért esedeznem?
Aztán Opheli eltávolodik, enged pár pillanatot a magas varázslótanoncnak, majd pedig látványos előadásába kezd.
- Ó, igen! - mondja Opheliának, majd kettőt hátrébb lép, egy másik asztalról is felkap egy poharat, amelyből sárgás folyadék csurog le Endre torkán. - Hallják?!
Hangjával az egész helyiséget felszólítja, most mindenki körét ő állja, a lányét is beleértve, és nem is késlekedik tovább, odalép a pulthoz.
- Hé, maga! - szól rá a pultosra, és mutogatni kezd különböző italos üvegekre. - Adja nekem oda azt a whiskey-s üveget, és nem leszek hálátlan.
A megszólított azonnal felméri a helyzetet, és nem haboz odaadni a kért üveget a navinésnek.
- Ma éjjel mindenki annyit iszik, amennyit nem szégyell! - mondja hangosan, és végignéz az összes kocsmában tartózkodóra. Ujjai közben a kupakot távolítják el az üvegről, és hamar jóízűt hörpint a finom, ámbár erős italból.
- Ophelia? - sétál vissza a lányhoz, és vigyorogva bújik a már fekete hajzuhataghoz. - Egészségedre!
A lány szájához emeli az üveget, és nagy reményeket fűz annak átvételéhez. Szeretne jól szórakozni, és már nem túl sok kell ahhoz, hogy a szervezetébe juttatott alkoholmennyiség elhomályosítsa elméjét. Újból kortyol, majd ismét, és ismét.
- Emberek! - hangja az egész helyet betölti, ahogyan körbenéz a tekinteteket keresi, csak és kizárólag nekik akar beszélni. - Ophelia, ez a lány itt mellettem - mutogat üveggel a kezében a leányzóra - azt mondta nekem, hogy ha fizetnek neki, hajlandó... - a lányra pillant, és vigyorogva teszi fel kérdését. - Édes, mire is vagy hajlandó?
Endre megint ajkai közé veszi az üveget, és helyet foglal az egyik közel eső széken. Kíváncsian várja, mit reagál erre az ex-szőkeség.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. november 22. 17:17 Szál megtekintése
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 23. 10:45 | Link

Ophi

- Azért el ne sírd magad itt a nagy együttérzésedben! - köti az ebet a karóhoz, csak nem enged, ha már elkezdődött a játék, nem ő fogja befejezni. Hacsak nem issza magát annyira padlóra, hogy ne tudja felfogni amit a háztársnő hozzá intéz. A hangulata az egekben csúcsosodik, egészen másképp érzi magát jól, mint azt az első falusi napon Veronikával tette. Ophelia egyre szimpatikusabb neki, főleg a mosolya és a sok kis nevetős hangja teszi barátságossá gonosznak és beképzeltnek hitt személyiségét.
Endre felemeli jobbját, és mutatóujjával figyelemre inti a navinés lányt. Ő nem szokott csak úgy, szórakozásból vádaskodni, és a többiek idegeire menni azzal, hogy olyanokkal illeti őket, amelyek valótlan állításoknak bizonyulnak a későbbiek során.
- Hé! - kezd bele és egy pillanatra teljesen más arca jön elő, mint az előbbi, bulizós, szórakozós helyzetben. - Ophelia, amit akkor mondtam, úgy is gondoltam. Azok alapján, ahogyan viselkedtél, jó... viselkedtünk egymással, és abban a helyzetben, amiben akkor, ott voltunk, szerintem minden normális korombeli srác így reagált volna.
Komolyan beszél, és nagyon szeretné, ha a lány is így érezne ezzel kapcsolatban. Nem tudja, hogy mennyire bánthatta meg a keménynek gondolt lelkét, de a maga igazából sem akart engedni. Nem fog bocsánatot kérni olyanért, ami a helyzetnek megfelelően, őszintén hangzott el.
- Nem sajnálom, amit elmondtam, de azt igen, hogy a konyhában nem voltál ilyen felszabadult, és huncut - céloz a ma estére már enyhe vigyorra húzva ajkait. Ophelia elveszi ugyan az üveget, meg is húzza párszor, majd közli, hogy ő aztán jó kislány, nem kér, nem iszik, és egyébként is.
- Mi van?! - röhög fel Endre hangosan, ezt ő már nem tudja helyretenni magában, ő nem érti ezt a lányt, a nőket, a világot, nem is gondolkodik ezen tovább, inkább újra az üveg fenekére néz. A kocsmatagok közben úgy tűnik, élnek a fiú ajánlotta lehetősséggel, és ez a kör Endre komoly zsebpénzébe fog kerülni. De mit számít, neki van, és sohasem költ semmire, egy estét igazán megérdemel, és persze azok a részeg pacákok is, akik szerencséjükre Endre képében kifogták ma estére az aranytojást tojó tyúkot.
- Igyanak, hölgyeim és uraim! - pillant feléjük, és az alkoholtól mámoros arccal nézi őket. A vajsörrel koccintó idős varázslók egy része neki emeli korsóját, amit a fiú whiskey üvegének dicső lobogtatásával viszonoz. A kocsma a lehető legjobb hely itt a kastély környékén, és ha nem is fog ennek az éjszakának az összes momentumára, szórakoztató pillanatára emlékezni, vissza fog még ide térni, ha úgy lesz. (És általában úgy lesz.) - Ez itt kérem szépen, egy vissza nem térő pillanat, fogyasszanak szabadon!
A galleonok zsebében csörögnek, és a fiú szívesen osztja meg csillogó fényüket az egyre kedvesebbnek és ismerősebbnek tűnő csárdavendégekkel.
- Azt szeretném, ha velem együtt élveznéd ezt az estét - unszolja Opheliát, és reméli, hogy nem fog tiltakozni a lány. - Bármit megveszek neked, amit csak megkívánsz, kérlek.
Nem igazán tudja már irányítani tekintetét, de igyekszik minél megnyerőbbnek mutatkozni, és lelkesedésével hangulatba hozni a navinés elsőévest.
- Naaa - húzza el a szócskát amennyire csak tudja, majd megfogja a lány kezét, és ha az engedi, akkor a pulthoz sétál vele. - Igyál valami finom, női italt, csokilikőrt, vagy bármit, amit megkívánsz.
Ha már így hozta a sors, és itt vannak, igazán elengedhetik magukat mindketten. Nemsokára úgyis reggel lesz, és különválnak útjaik, elkezdődik ismét a pörgés, könyvtárba járás, a vaskos könyvek felett való elalvás, az órára járás, és az egyébként néha oly unalmas hétköznapok szürkesége is beáll közéjük.
- Majd felvánszorgunk valahogy a kastélyba, azzal ne is törődj! - mondja két korty között, majd szomorúan összehúzott szemöldökkel lötyögteti meg azt a kevés kis alkoholt az üveg alján. - Nézdmá', hogy elpárolgott ez a szutyok is. Na mindegy, iszok veled valamit, mit is kérsz akkor?
A pultoshoz fordul, és ujjaival mutatja, kettőt kérnek abból, amit Ophelia választ, és nincs olyan, hogy a lány nem kér semmit sem.
- Iszunk, és kész - jelenti ki Endre, és az utolsó kortyokat is felhörpinti az átlátszó üvegből. Leteszi azt az asztalra, és jókedvű, de már nem színjózan vigyorra húzza száját. Nem is tudja igazán, mi tetszik neki ennyire, de ezt az állapotot Opheliának is át kell éreznie, méghozzá azonnal. Ebben az egyben biztos. Nem rúghat be egyedül, ha kiskorú, ha nem, a szórakozás mindenkinek jár. Nos, az alkohol egy kicsit durva formája ennek, de ugyan, senki sem tudja meg...
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. november 23. 11:47 Szál megtekintése
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 7. 18:39 | Link

Ákos

A mai nap csodája az estére várt, hiszen eddig nem csinált mást a fiú, csak olvasott, és a korcsolyázók tömegében veszett el, mint szemlélődő. Nagyon várta már, hogy Veronikával korcsolyacipőt húzzanak, és megközelítsék a csúszós talajt. Anno, még előző iskolájában ismerkedett meg jobban ezzel a finom téli sporttal, és azóta minden évben gyakorolta, hogy formáját minél tovább megtartsa. A könyvtár hangulata - ahol délelőttjének nagy részét töltötte - meleg és ünnepi volt, még egy mikulásnak öltözött szőke lányt is látott, aki előtt toronymagasan álltak a kviddiccsel foglalkozó tankönyvek. Endre nem tudta eldönteni, hogy ez a lány csapattag, de semmit sem tud a történetről, vagy lelkes szurkoló, aki a későbbiek során szeretné erősíteni az iskola egyik csapatát. A nagyteremben eltöltött süteményezés is folyamatosan ott keringett gondolataiban, mint éhező keselyűk, akik újra és újra áldozataik fölé kerülnek, és halálukig kecsesen szálldosnak az égben.
- Na jó, ki kell mennem - sóhajtott fel könyvei felett, és egy mozdulattal csapta le bűbájtan tankönyvének poros kemény fedelét. - Ezt egyszerűen nem lehet ép ésszel bírni.
Önmagával folytatott halk csevegése nem mindig segített nehezebb vagy könnyebb problémái fennállásának elsimításában, de Endrének esze ágában sem volt leszokni a beszédről - még akkor sem, ha épp csak a festmények tudtak reagálni szavaira. Felállt, beletúrt párszor a hajába, majd kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. Nem volt kérdés, hogy útja hova fog vezetni, és mivel órái sem voltak már aznap, azonnal célba vette Bogolyfalva csárdáját.
Útja nem tartott sokáig, még abban a hóban sem, ami már különböző játékokra is alkalmas lehetett. Hamar odaért a szép emlékekkel gazdag kocsmába, és benyitva az ajtón azonnal megérzi a bűzt, amit Opheliával való alkoholmámoros estéjén is érzett.
- Üdv itthon! - mondja széles vigyorral az arcán, majd pár másodpercig csak nézelődik az ajtóban. Természetesen a részeges szkanderbajnokot keresve tekintetével, egy új arcon állnak meg a szürkés lélekdarabok. A pulthoz sétál, és az ismert kiszolgáló felé fordul.
- Egy vajsört, ha adna - kezd bele kis mondókájába. - igazán hálás lennék érte!
A pultos profin tölti ki egy koszosnak látszó korsóba a finom nedűt, és nemsokára már Endre kezei között lötyög a barnás ital. A navinés a számára ismeretlen felé indul, és dzsekijének cipzárját lehúzva, az asztalra teszi a korsót. Az hangos puffanással jelzi Endre érkeztét, és a fiú már várja, hogy a szőke srác végre rápillantson.
- Ha nem bánod, csatlakoznék - szól határozottan, és reméli, hogy Ákos nem fog másképp dönteni, és hamarosan leülhet a csatakos asztalhoz.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 7. 20:18 Szál megtekintése
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 8. 20:29 | Link

Katkó és Ákos

A kocsma hangulata természetesen olyan, amilyennek lennie kell. A helyiségtől már megszokott a förtelmesnek vélt bűz és a koszos kinézet; ez egy ilyen ellátó helyiségtől alap követelmény. Egy fontos szempont. Ha nem lenne ilyen, már nem is látogatna vissza ide Endre. De az is lehet, hogy a múltkor csak annyira berúgott, hogy most önmagával sztorizgatva, és felelevenítve azt a semmit amire emlékszik, jó érzése támad, és hiába finnyáskodik rajta kívül a többi diák, ő akkor is vigyorog a rá - a kacsintgató pocakos varázslókból, és sherryvel koccintó, erősen festett boszorkányok arckifejezéséből ítélve -  bizonyára emlékező idegenekre, úgynevezett kocsmalakókra, és ivólegényekre. A nőkkel annyira nincsen jóban, azokat elég csak messziről szemügyre venni, és az embernek még a másik nem iránt érzett vágya is elillan.
Ákos érdekesen fura figura az itteni emberek között, valahogy nem túlzottan tűnik idevalónak, főleg ahogyan majd megfullad a vajsörtől, és hevesen mutogat az Endre melletti székre. A negyedéves tűnődve nézi a fiút, és hallgatja nyilvánvaló kitalációját a Turnman leányzóról.
- Szóval Katkónak te lennél a barátja? - kérdezi széles vigyort megeresztve, majd - éppen időben - befut a falra festett személy is. Katát sem látta mostanában, csak még mikor a kísértetházban beszélték ki magukat Iván esküvőjéről, illetőleg számba vették ügyes-bajos dolgaikat. Akkor valahogy elfelejtette mondani a leányzó, hogy kapcsolatban van valakivel, de még azt sem említette, hogy esetleges kiszemeltje akadt.
- Nocsak - mondja oldalra pillantva, és sokat sejtetően kérdőre vonja szemöldökét. - Hájhó, Katkó!
Időközben levetkőzi a meleget adó dzsekijét, és helyet foglalva az alkoholtól, és ki tudja még, hogy mitől ragadó asztalnál elkezdi letekerni nyaka köré vetett sálját.
- Nincs valami mesélni valótok nekem? - kérdezi csillapíthatatlan nevetéskényszerrel, és az fel sem tűnik neki, hogy Ákossal még meg sem ismerkedtek. Végül megrázza magát, és előredőlve az asztalra, kezébe veszi korsóját, hogy megízlelhesse a negédes italt. - Ó!
Kiáltása a koccintás elmaradását jelzi, így habos felső ajkát beszippantva a társaság közepére nyújtja kezét, hogy mindkét háztársa ugyanígy tehessen.
- Koccintsunk a beköszöntő ünnepekre, és a régen látott szeretteinkre! - mondja saját gondolatait, de szívesen veszi, sőt, talán valamennyire el is várja, hogy a többiek is kiegészítsék sajátjaikkal. Náluk ez így volt szokás, bármerre is kezükbe vettek egy kupica vagy egy korsó italt, a jókívánságok és kérések körbementek, mindenki elmondta a saját kis gondolatát, és a koccintás ereje meghozta a siker szerencséjét.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 8. 20:30 Szál megtekintése
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 8. 22:23 | Link

A lelkes bandának   Smiley

A világ tele van udvarias balfékekkel, ajtót nyitogató, széket húzogató kutyákkal, akik boldog-boldogtalannak jóságos dolgokat kezdeményeznek. Endre kellő modorral reagálja a helyzeteket, és hidegen hagyják a haver-csajok, akiket férfiszámba tekint, nem pedig levadászni való prédának. Katkó nagyon szerethető kastélylakó, aki annak ellenére, hogy az esküvőn hogy alakult a kapcsolatuk, pálfordulással aranyozta be Endre estéjét a temető környékén fekvő romos házban tett kirándulásuk alkalmával.
- Ákos - bólint oda a fiúnak, és továbbra sem veszi le szürke szemeit a zavarban lévő, túlságosan is félénknek és túlbuzgónak tűnő fiatalról, aki láthatólag majd elsüllyedne vörös színváltozatainak fényében. Endrét mulattatja a dolog, hiszen ilyen helyzettel még nem találkozott, és nem is gondolja, hogy valaha is fog -saját életét állítva szembe a másikéval. Egyelőre nem tudja eldönteni: Ákos tényleg fülig szerelmes lett Katába, vagy éppen abban a korban van, amikor minden nőnemű egyed jelenléte zavarba ejtő hatással van rá. Turnman egyetlen ócska pillanattal ajándékozza meg a negyedévest, aki erre nem hajlandó érdemi válasszal szolgálni, inkább körbenéz a helyiségben, és izgalmat rejtő társaság után tekintget. Talán az a férfi volt múlt alkalommal a szkanderbajnok? Az nyomott volna le? Kellene egy visszavágó...
Társasága időközben látványosan megtalálta egymással a hangot, így az sem tűnt fel nekik, hogy koccintani szeretett volna velük. Ugyan, talán az ilyesmi nem is szokás köreikben, lehet ezt csak aranyvérűek teszik. Sosem tudni, hogy a szokások hogyan hanyatlanak a további kategóriák családjaiban. Endre már nem figyel az asztalnál történtekre, inkább kitolja székét, és egy éppen belibbenő 'csinibabát' vesz szemügyre. Igazán idevaló, hájas, öreg asszonyság, foga egy sincsen már, de a kocsmalakó barátnői szemmel láthatólag nagyon örvendnek megérkezésének.
A vajsör szépen fogy, és Endre csak leinti Kata kérdését. Már nem fontos, és nem óhajt visszatérni oda, hiszen ennél a pontnál teljesen értelmetlen volna. Nem szeretne a szerelmi szálak kibontakozásának útjába állni, így megmarad a néma figyelemnél, és az ital ízlelgetésénél. Ha megitta a sört, vásárol még magának egy kis forralt bort is, de azt minden bizonnyal jobb volna - saját - romantikus társaságnál eltölteni.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2013. január 9. 21:02 Szál megtekintése
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 19. 21:42 | Link

Katkó és Ákica

A szék háttámlájának dőlve, karjait összefonva szemléli a jelenetet, és hallgatja a beszélgetést, amiből már nemcsak társasága által, de saját döntése alapján is kimarad. Kviddics, és gyakorlás, és ne szúrjál meg, és... ugyan már. Blablabla és tralala, megy az oda-vissza tetszel, nem tetszel csevej, Endre pedig hidegen tartott, fénytelen szürkéivel nézi őket. Micsoda egyszerű ismerkedés. A fiatal, meg a még fiatalabb. Sokkal érettebbnek érzi magát őtőlük, és lassan teljesen elhalványul tekintete előtt az asztal. Barna tincseket lát, és különös, oly ismerős illatot érez lelkében. Ez lehetetlen. Nem érezhet illatot, nem láthat tincseket, tekintetet, nem érezheti azt, aki nincs is itt. Hátrahajtja fejét, és tág pupillákkal bámulni kezdi a rozoga plafont. Nem szerethet egy lányt. Még egyszer sem gondolt arra, hogy talán többet érezne, nem is lehet, nem is történhet ilyesmi. A kissé borostás arcához ér kezeivel, és nyögő hangot hallat. Az a lány túl csodálatos, túlságosan közeli, és annyira vonzza Endrét, mintha önmagában mágnesként született volna. Mintha Endre saját mágnese lenne. Mintha feladatként azt kapta volna, hogy varázslatos emberségével elvegye Araczkiék kisebbik fiának eszét. Behunyja szemeit, majd egyetlen csodás pillanatig muzsika szó mögött vöröslő fátyolba zuhan, elveszti a valóságot, elveszti önképét, a rettentő mélységet közelíti, mégsem fél. Azután kinyitja szemeit, és ahogyan jött, úgy távozik a röpke gondolatfolyam. A barna haj eltűnik, az illat elhal, Endre pedig szürke lelkét Ákosra szegezi, hallja, ahogyan Katalin válaszol neki.
- Az esküvőn találkoztunk - bólint egyetértőn, majd arra gondol, hogy mennyire más lenne ma a világ, ha aznap nincs esküvő, nem ismeri meg Katkót, nem költözik el, nem ismeri meg az illatot, a barna hajzuhatagot, a fényt. - Egy asztalnál ültünk, Katkó igazán csinos volt, kár, hogy nem láttad.
Mohón mondja, az izgatottságot tökéletesen hozza arcára, had szenvedjen a fiatal, had kapjon vérszemet, ha kell neki ez a lány, kelljen nagyon. Érezze, amit ő érez, harcoljon, ahogyan ő is teszi. Szenvedjen csak, pusztuljon, ahogyan ő is hanyatlik. A lány ruhájára már nem is emlékszik, hiába ül itt, arcát is aligha tudná pontosan felidézni.
- Szívószállal? - kérdez vissza, és érzi, hogy egyre inkább inna valami erősebbet. Sárkányszeszt, vagy ír whiskeyt, felejtetőt, és bátorítót.  - Nem, hozzád nagyon is illik az a szívószál.
Forog vele a föld, és nem tudja hogy ez most az itt ülők miatt van-e, hogy Ákos látványosan igyekszik ismerkedni Katalinnal, és hogy valószínűleg ebből még több is lesz, ha a lány is így gondolja, de Endre csak morcosabbá, és fájdalom telibbé változik. Tagadhatatlan, de bevallani biztosan nem fogja. Ákos kérdése persze telitalálat. Hogy barátnő? Neki nem kell barátnő, ő nem barátnős fajta. Neki csoda kell, egy hamarosan nővé serkenő leányzó, egy céltudatos, kedves ábra, álomkép, megfoghatatlan gyönyör.
- Nem veled fogom megbeszélni a magánéletemet - mondja kitérően, és már majdnem feláll, hogy helyét nem találván alkohollal némítsa lelkét, amikor Katkó forralt borért kiált. Ránéz a lányra, és réveteg tekintettel sétál oda a pulthoz. Félig felül a bárszékre, és könyökével támasztja meg arcát. Olyan bánatot érez, amit nem volna szabad, temetkezni, mikor még az építésbe sem kezdtek bele, nem reális. A kocsmáros odalép hozzá, és Endre végül a szokásost kéri duplán, whiskey vörösen, minimális piros szesszel keverve. Vérzik az ital, mint a szíve is. Megkapva a kis pohárkát nézegeti egy ideig, a vörös oldódásban elmerengve, időt hagyva az ottmaradtaknak, majd ajkaihoz emeli a torokégető vizet, hogy az azonnal lecsúszhasson. A másik pohár még maga előtt áll, magabiztosan, tökéletes biztonság látszatát keltve a fiatalemberben. Endre kér még egy forralt bort, és azzal és saját italával visszasétál nemrégiben elhagyott asztaltársaságához.
- Katkó - teszi le a lány elé az italt, és leül a helyére, hogy italában megláthassa képzeletének fényességét.
Szál megtekintése
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 21. 17:31 | Link

Gergely koma

A bál óta nem mozdult ki, még csak a bagolyházba sem ment el, hogy levelet írjon haza. Pedig közeleg az ünnep, és Endre életében először nem tölti együtt szeretteivel a birtokon. Nem is vágyódik haza, jobb neki itt, távol mindenkitől akihez bármi is köti. Bár ez nem volt teljesen igaz, a korát meghazudtolóan férfias fiatalt már a kastélyhoz is kötik érzelmek, legalábbis az itt tanulók egyikéhez. Abigél csodás volt a bálon, és Endrét enyhítette a vele töltött idő, az este, és a lány finom társasága. Igazán vidámnak érezte magát, s bár látta Veronikát abban a kék ruhában, nyelnie kellett egy hatalmasat, és élnie, szórakoznia. Nélküle.
Ma este szívfájdalommal, és kicsapongó énjével kellett szembenéznie, amit nem tudott szobájában enyhítésre bírni, lázongott, és forrt a vére. Amióta itt van, a kocsma volt mindennapjainak színtere, és lassan törzsvendégnek számított a navinés. Valószínűleg ez a viselkedés nem jellemző házára, és most csak negatív példát mutat, lehúzza házának nevét, és csak 'hírnevet' alkot az unikornisoknak. Szégyen és gyalázat. Por és hamu. Endre fekete bőrdzsekit húzott, alatta kedvenc v-nyakú fekete hosszú ujjú pulóvere tapadt mellkasához, nadrágnak pedig egy frissen mosott farmert választott. Nehéz bakancsába lépett, parfümöt ragadott, és fogmosás után kilépett a navine védelme alól. Nem érezte magát jól, nem érezte magát házába valónak, és már tinédzsernek sem. Már nem volt fiatal viselkedésében, csak egy semmit el nem érő alkoholista, aki olyan dolgok rabja, amit ennyi idősen még csak óvatosan szabadna ismerni, nem pedig az élvezet kárhozottjaként létezni. Szőrös arccal sétált a hidegben, arcát felfrissítette a kinti levegő. A mentolos fogkrém csípte ínyét, és nyelvét, még a szemei is bekönnyeztek tőle.
- Erre még egy kis szesz, és kifolyik a szemem is - morog halkan magában, majd megpillantja a fényeket, és még a gyomra is görcsbe rándul. Ha édesanyja tudná, hogy mennyi idejét tölti a csárdában, és mennyi jeges italt gördít le torkán, hogy mennyire elhanyagolja azokat a finom és eleganciával teljes dolgokat, amire tanították, biztosan sírva fakadna, és baglyot küldene fiának. A nagyobbik - Iván - tökéletes tanulmányi átlaggal, tökéletes illemmel, viselkedéssel, tökéletes feleséggel méltó az Araczki névre. A kisebbik viszont...
- Rázd meg magad ember - fújja ki a hűvös levegőt, és megáll a csárda előtt. - Iszol két felest, és enyhülni fog. Elmúlik. Minden rendben lesz.
Ezzel az ajtóhoz nyúl, de még mielőtt belépne, a lépcsőbe veri párszor bakancsainak orrát, hogy a ráragadt hó-és egyéb kosz származék leessen róla, és tisztán térjen be az amúgy mocskos helyiségbe.
- Na hát jó estét! - köszön nem túl hangosan, és körbe sem nézve a pulthoz sétál. A pultos, mint ismerősre tekint Endrére, és megkérdezi a fiút, hogy a szokásosat kéri-e vagy valami másra váltana ezen az estén. A navinés a whiskey-vörös szesz - úgyszólván szokásos - kombinációra bólint rá, majd megvakargatva hasát, körbetekint a helyiségben. Először nem hisz a szemének, úgy tűnik, szürkéi ma becsapják őt, de jobban megnézve, tényleg egy nagyon fiatal fiút szemlélget. Lecsúsztatja félig feltett hátsóját a bárszékről, és italával odasétál hozzá.
- Hékás - szól hozzá, egyenesen a szemeibe nézve, majd pedig körbetekint, és nem lát mást, csak hatalmas, dagadt iszákosokat, majd a kisfiúra pillant újból, és vállára téve kezét, elirányítja egy szélső asztalhoz. - Ülj le - mondja neki, majd ő is helyet foglal vele szemközt. - Eltévedtél, vagy miért vagy itt?
Italát az asztalra helyezi, még nem iszik belőle, úgy érzi nem volna illendő, ha a fiú előtt húzná le az alkoholtól tüzelő finomságot.
- Kérsz valami finomat? - mosolyog kis ismerősére, és a kocsmáros felé int fejével. - Vajsört nyugodtan ihatsz, meghívlak egyre. Szereted?
Szál megtekintése
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 21. 21:25 | Link

Gergely koma

A kisfiún látszik, hogy zavart állapotban van, és még bizonyára nem járt ezen a helyen - ami nem is csoda, hiszen nem szoktak ennyire fiatalok a csárdában leledzeni. Aki ilyen fiatalon kezdi, azzal valami baj lehet lelkileg, tudatban, vagy ki tudja; akkor is, nem szokás padlócirkálókat kocsmákban látni. Endre figyelmesebben kezeli ezt a kis srácot, mint máskor a lányokat szokta. A fiút meglepi Endre, és zavartan válaszol neki.
- Áhá - mondja finoman elmosolyodva a válaszon. - Szóval kíváncsi voltál. És mi a véleményed? Erre gondoltál, ilyen ez a hely?
Őszintén kíváncsi a fiú válaszára, így szürkéit le sem veszi kedves kis asztaltársaságáról. Mókásan mutathatnak így együtt, de ezzel úgy tűnik, egyikük sem törődik.
- Nevelőapukád alkoholista? - kérdezi, miközben kezeivel tologatja poharát az asztalon. Neki nincs egyetlen ilyen emléke sem, a szülei tökéletes emberek, megérdemlik gyerekeik tiszteletét. Igazán kiérdemelték. - Nekem szerencsére szülőkből a legjobb járt. És a testvérem is jó ember volt. Ma már a politikát szolgálja, de jó nevelést kaptunk.
Endre a kastélyban töltött idő óta egyetlen emberrel sem tudott normálisan beszélgetni, és elszomorítja, hogy ez a jó érzés, az igazi beszélgetés öröme pont egy ilyen fiatalúrral éri nyomon.
A gyermek újabb válasza, miszerint anyukája megölné, ha megtudná, hogy elfogadja, és iszik is a vajsörből, nevetésre ösztönzi Endrét, aki nem folytja el, és hátradőlve a szék támlájához, egészen jókedvre derül.
- Egy pillanat, és jövök - mondja a fiúnak, majd az asztal lapjára támaszkodik, és úgy segítve magát, felegyenesedik. - Mondd, hogy is hívnak?
Miután megtudja a fiatal nevét, odasétál a pulthoz, és kér egy körülbelül fél adagnak betudható vajsört. Kis korsó, kis sör, kis hab. A gyereknek tökéletesen elég lesz, alkoholtartalom megközelíti a nullát, még a feje sem fog megfájdulni.
- Köszönöm! - bólint a kocsmárosnak Endre, majd odagurít neki pár sarlót, meg némi borravalót.
Endre nem sokkal ezután már le is teszi a sörös korsót az úrfinak.
- Egészségedre! - mondja, miközben hirtelen elönti az érzés, hogy majd ha neki egyszer fia lesz, milyen lesz majd az első közös sörözés öröme. Még csak 18 éves, de gondolkodásába teljességgel belefér a gyerekvállalás eszményképe is.
- Nemrégiben töltöttem a tizennyolcat - ül vissza helyére, és mosolyogva felel a fiúnak, miközben megvakarja az állán serkenő borostát. - Idősebbnek tűnök?
Szál megtekintése
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 22. 16:34 | Link

A kiskrapek és a kegyetlen nőszemély

Endre megközelítve Gergely gondolat-hullámait, teljesen rákapcsolódik a fiúra, s hamar azonosulni tud vele, nézeteivel, gyermekded rálátásával az életre.
- Igazad van! - nevet fel hangosan a navinés, tényleg "csak egy" kocsmáról beszélnek, ráadásul nem a világ legjobban karbantartott, tiszta helyiségéről van szó ez esetben. A már félig-meddig felnőtt fiatalember mégis szeret idejárni, odavan az itteni hangulatért, az itt megtalálható magányért, vagy társaságért. - Nem a mámorért járok ide, hanem azért, hogy elfeledhessem az érzelmeimet. Mostanában túl sokat gondolok érzésekre, többször kapom azon magam, hogy mereven bámulok magam elé, szinte látom, hogy a tekintetem üvegessé válva állapodik meg valamin.
Gergelynek mesél először érzéseiről, eddig még magának sem vallotta be ezek létezését, és most különös könnyedséget, igazi megkönnyebbülést érez. Régebben a bátyjával tudott elmélyülten beszélgetni, hosszasan nevetni, hatalmasakat hemperegni a fűben. Viszont amikor megjelent a leendő menyasszony, végül feleség, Endre nem óhajtott újra, és újra közeledni Ivánhoz. A nagy testvérnek már nem volt fontos az öcskös, egyre többször maradoztak el a beszélgetések, kutatások, a tündöklő csillagok rejtélyeinek fejtegetése. Iván szerelmes lett Andreába, és a boszorkány feltűnéseiből hamarosan odaköltözés lett, majd Endre teljes kiutasítása bontakozott ki Iván mindennapi életében. A politika sem tett jót a fiúk kapcsolatának, hiszen Iván nézetei elutasították a kisebbik Araczkiét. Sokat vitatkoztak, legtöbbször a közös étkezéseknél, amiknél sűrűn előfordult, hogy a két utód pálcát ragadva átkozta a másikat. Ennek Nimród, az édesapa vetett általában véget, de előfordult, hogy Endre édesanyjának könnyei tették az i-re a pontot. Endre az esküvő óta nem látta családját, azóta nem beszélgetett ilyen mód senkivel sem, és most úgy érzi, mintha egy régen látott, már nagyon hiányzó testvérére lelt volna Gergelyben.
- Ó, ne, ne fogadkozz! - mondja a fiúnak, és tovább hallgatja mesélni valóját. Hamar megtudja, hogy Gergőnek alkoholista nevelőapa és öngyilkos nevelőanya is kijutott a múltban, amire Endre azonnal ráncba szedi homlokát, arcát torz mimika jellemzi. - Ez szép! Remélem, azért most már jobb sorod van?!
Épp, hogy felteszi kérdését, a kisfiú azonnal válasszal ajándékozza meg, nagyon lelkes, és bőbeszédű, pont mint általában az ilyen korú gyermekek szoktak. A navinés bólint egyet a jó hírre. Arcán nem látszódhat, de gondolatban igazán sajnálja Janeyt, amiért olyan férje van, aki nem biztos, hogy tiszta lelkiismerettel rendelkezik.
- Örülök, hogy Janey jó hozzád - feleli üdén a fiatalember, és észre sem veszi, hogy saját italához még hozzá sem ért. Csak nehogy elpárologjon belőle a nemes alkohol. Akkor bizony szentségelni fog a navine ház gyöngyszeme.
- Araczki Endre, tisztelettel - mutatkozik be, jobbkezét átemelve az asztalon előrenyújtja, hogy kezet rázhasson Gergővel. - Illik hozzád a neved, jól választottak a szüleid!
A bogolyfalvi kissrác a vajsörről kérdezget, amire Endre csak vigyorog, ő kevésbé szereti a sört, inkább az erősebb röviditalokat kedveli. A sajátjáért nyúl, egy pillanatra a magasba emeli Gergő felé mutatva, majd garatára engedi, égessek csak nyelőcsövét a szesz.
- Egészségedre! - üdvözli a fiút a felnőttek körében, miközben átengedi testét az italt követő forróságnak. - Ami jó, az jó. De majd mutatok ennél sokkal jobbat is.
Rákacsint a sörrel ismerkedő fiúra, akinek úgy látszik nincs ellenére a finom mézes íz.
- Húsznak? - elismerően bólint egyet Endre, sokan mondják, hogy koraérett, idősebbnek tűnik, mint amennyi valójában, de ez egyáltalán nincs ellenére. Neki nem a számok adják a jelentőséget, sokkal inkább a személyiségnek enged utat. - Általában senki sem találja el elsőre az éveim számát, képzeld el, egyszer már 23-nak is néztek, egy nő, egy igazán dekoratív egyéniség, teszem hozzá.
Az emlékre jó érzés keríti hatalmába, de ez nem több, mint néhány egymást követő álomkép, ami amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen távozik is. Gergő ijedt felkiáltása Endrét érdeklődésre sarkallja, és ő maga is az ajtó felé fordítja fejét. Tényleg belépett rajta egy szikárnak mondható, merev arcizmaival első nekiindulásra nem túl szimpatikus nő. Ez lenne Janey? Az a kedves teremtés, aki örökbe fogadta a kisfiút? Most komolyan? A fiatal nő ott is terem az asztaluknál szinte azonnal, és egy harmatnyit mintha idegesnek tűnne. Felszólító kérdésére Endre csak megcsóválja fejét, igazából nem zavart meg semmit, vagyis egy jóízű beszélgetést, na azt biztosan, de azt telibe-totál.
- Jó estét magának is - köszön udvarias hanggal Endre, gőze sincs arról, hogy az előtte álló kicsoda, itt tartózkodása óta egyetlen egyszer sem látta. Gergő láthatólag beijedt, így a navinés bátorítólag rámosolyog a kis srácra, olyan "nem lesz itt semmi baj" nézéssel. Janey viszont nem így áll hozzá a dolgokhoz, láthatólag végezni akar a bűnbe csábító, csúnya, gonosz ördögi fiatallal, aki tágra nyílt szemekkel hallgatja anyai aggodalommal fűszerezett kérdéseit.
- Szerintem még senki nem halt bele egy féladagnyi vajsörbe, ezenfelül nemsokára tizennégy éves lesz, elsős diák - néz az idegtől tépett nő szemébe, higgadtságát talán csak egy piszok erős kínzó átokkal tudná megzavarni a másik fél. - Ezen nem tudom mit kellene magyaráznom. Ha netán erősebb szesszel kínáltam volna, vagy kábultságot előidéző szerekkel, akkor megérteném ezt a jelenetet, de így, nem igazán. Jobb volna, ha egy rosszakaró vén pacák társaságába került volna? Ha az utcán próbálja ki valami utolsó söpredékkel?
Remélhetőleg kérdéseivel megnyugtatja Janeyt, és az leereszti pálcáját, mert még a végén kiszúrja vele Endre szemét.
- Araczki Endre vagyok, ide járok az iskolába - mutatkozik be nyugodtan, ezzel is csillapítani óhajtja az ideges társaságot. - Egyébként meg, ha ez ennyire kikészíti magát, akkor ideje felkészülnie arra is, hogy nemsokára ki fog röppenni a fészekből ez a fiatal úr. Ha most mégis úgy dönt, hogy megöl, előtte engedje meg, hogy igyak még egy pohárkával.
Kutyaszemekkel néz fel a nőre, utolsó szavai mellé postáz egy hosszú, fogvillantó mosolyt is, majd a pult felé fordítja szürkéit, és gondolkodó szájtartással a whiskeyk felé tekint.
Szál megtekintése
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 24. 09:53 | Link

Katkó és Áki
- a búcsú háesz

A negyedéves nem hitte volna, hogy a furcsa szőke srác tényleg komolyan gondolja a szívószál-mizériát, és egyébként is sütött Endre hangjából a sajnálat, amikor Ákos felhozta ezt a gondolatát. Hogy valaki ennyire eszénél legyen, szinte képtelenség. Igyekszik maximálisan a szemlélő harmadik szerepében maradni, és csak akkor szólal meg újfent, mikor Ákos megköszöni a "tanácsát".
- Magadnál vagy, ember?! - hőköl hátra a fiú szavain. Egészen hátradőlve a széken, kissé még ajkai is elválnak egymástól a meglepettségtől. - Nem lehetsz ennyire...
Nem folytatja. Elszámol gondolatban tízig, majd tizenötig, végül lecsillapítva indulatos személyiségét összezárja száját. Továbbra is csak bámulja Ákost, szemeit le sem veszi a láthatólag - alkoholtól? - kipirult arcról, a zavar alól ki sem látszó harmadévesről. Katkó jelenleg nem jut túl nagy szerephez, hiszen Endre csak és kizárólag Ákost nézi. Követi annak minden idétlen mozdulatát, különc stílusának leképeződését a valóságban, és figyelmesen hallgatja a bizonyára nem egy síkon zajló mondandó szavait. Önti magából a fiú az ötleteket, és Endre egyre biztosabb abban, hogy a fiatalabb srác dugiban beivott a kastélyban, ide meg már csak lazítani, s az utóhatásokat élvezni jött. Ha ez nincs így, akkor Ákos éppen most gyalázza meg a férfinépet. Szürkéit lehunyja egy pillanatra, kifújja a levegőt, és nyugodt tanoncként "ébred fel újra". Ákos közben vetkőzésbe kezd, dicső megvilágításba helyezve NADINE feliratú sárga pólóját. Endre rápillant a szövegre, ami házuk nevét szeretné jelenteni, de most csak helyettesítheti azt. Katkó persze azonnal elájul az unikornis-felsőtől, és olvadozva váózik, dícsér, és örvend. Endre csak elvigyorodva döntögeti fejét, és azon mereng, hogy mennyire más típusai léteznek az embereknek.
- Az navine szeretne lenni, Katkó - felel a lány kérdésére, mielőtt még Ákos megszólalhatna. De most is csak hangja juthat el hozzá, tekintetét ezekben a percekben sajátjának mondhatja a szőke.
A fiú aztán természetesen ismét megszólal, összehordva különböző szavakat, beszél Katkóról, darcról, Ikimonóról, bénaságról - ekkor Endre felhorkant, és alig-alig tudja visszatartani fejrázós nevetését. Lassan arra kell gondolnia, hogy Ákos valamiféle mugli találmányt tesztel, a kandikamerát, amihez még nem volt szerencséje, viszont ez a viselkedés következtetni enged rá.
- Ugye most csak viccelsz? - mondja el rövidke kérdésében összefoglalt véleményét, és azt gondolja magában, hogy most vagy kidob egy pár nehéz galleont, és a későbbiek során majd visszateleportál a hálókörletébe, vagy most azonnal itt hagyja a párost. Rápillant Katára, és ugyanazt az értetlenséget látja megjelenni a lány arcán is, mint ami őt is elérte. Száját vigyorra húzza, és a lánynak szemeivel üzen, vállait megrántja, hogy Ne aggódj Katkó, én sem tudom hová tenni ezt a viselkedést, ezeket a szavakat, és a viháncoló, beszédre alkalmatlan fiút önmagában véve. Ráncolt homlokkal és húzgált szemöldökkel küldözgeti értetlenségének jeleit a lány felé, úgyszólván játékosan szemez vele, és még el is neveti magát.
- Van darc, ott hátul keressétek - int fejével a társaság háta mögé, egyből a mosdóknál található játék irányába. - Viszont szerintem ne most próbáljátok ki, mert Ákos még a végén saját magába szúrja, vagy fenéken dob téged, Katkó.
Az, hogy Ákos egyre rosszabbul koordinálja mondandóját, vihog és aztán még a lányokról is elkezd fel-alá zagyvázni, hát őszintén, nem a legmegfelelőbb jel a stabil lábakra nézve, ami azért elég fontos ennek a mugli játéknak az elkezdéséhez. A fiú erőfeszítése, hogy elterelje Katkó figyelmét bontakozó érzelmeiről - legalábbis a fizikai vonzalomról, elég szánni való, de Endre teljes mértékben megérti. Nem biztos abban, hogy ő valaha is viselkedett így, azt hogy így fog, teljességgel kizárja. Bár, az ég se tudja mit hoz még a világ a fiú számára.
- A falu legjobb helye! - ért egyet a vajsörtől mámoros arcú Ákossal, és bólogatva Katkóra pillant. A navinés lány biztosan nem gondolja úgy, mint a fiúk, és valószínűleg meggyőzni is csak némi töménnyel lehetne, de Endrének ehhez most nincs hangulata. Elég kiábrándító Ákos viselkedése is, nem szeretne egyszerre két embert cipelni a hátán visszafelé. - Alvásidő van, Ákos, szerintem nem kellene többet innod. Még a végén megárt.
Katkó is pánikolni kezd, és mikor a fiú vihogva, dalolászva, az itteni légkörhöz híven, igen kultúráltan kibandukol a mellékhelyiségbe. Endre rávigyorog a szembenülő leányzóra, de nem kezd bele hosszabb, minőségi témák boncolgatásába, hiszen szerencsés esetben Ákos úgy sem órákig fog a mosdóban ténykedni. Katkó kétségbeesett arccal kérdez, érződik, hogy megbízik háztársában. Endre nyugtató tekintettel néz rá, látja, hogy nem tetszik neki ez a helyzet, és teljességgel meg is érti.
- Nem lesz vele semmi baj - mondja óvatos mosollyal. - Kilép a hidegbe, hidd el, azonnal észhez fog térni.
Tudja, hogy nem téved, hiszen se nem ivott sokat a fiú, se nem annyira szerencsétlen, hogy ebből az egyetlen korsó vajsörtől komolyabb bajba sodorja magát. Endre megvárja míg Ákos visszatántorog, majd feláll asztaltársasága mellől, bőrdzsekije után nyúl, és felkapva azt magára, elköszön a navinésektől.
- Akkor én most elhagyom köreiteket - mondja, és ellenőrizve zsebeit, kabátját, pólóját is megtapogatja párszor, hogy semmit se hagyjon itt. Haját megigazgatja, és betolja maga után a széket. - Legyetek jók, és csak ügyesen azzal a vajsörrel, Ákos! Talán pihentetni kellene a dolgot...
Csak jótanácsként mondja utolsó szavait a fiúnak címezvén, majd Katkóra néz, és sokatsejtető mosollyal fordul el tőlük. Még a pultohz lép, kér egy utolsó kör ízt, és azt felhajtva némi lelkiismeret furdalással távozik a kocsmából. Bízik abban, hogy Katkó elbír majd a szőke herceggel, és nem fognak problémákba ütközni egymással. A hidegbe kilépve jogosnak érzi a Katkónak mondott szavait, Ákosnak a feje hamar kifog szellőzni ilyen szeles, rideg környezetben. Hamarosan megnyugszik lelke, és úgy érzi távoztával még jót is tett a párosnak. Nem jó harmadiknak lenni, főleg nem akkor, ha te magad vagy az.


Köszönöm szépen az első befejezett játékom résztvevőinek a türelmet meg úgy mindent! Smiley
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 25. 22:44 Szál megtekintése
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 27. 19:30 | Link

Odett

Az ünnepek utáni első lépései a kastély falain kívül. Lábán a bakancs keményen tapossa a havat, bőrdzsekije alatt libabőrös karok húzzák egyre csak összébb magukat. A fiú nem a helyes úton jár, és biztos benne, hogy nyomát gyönyörű prefektusi szemek figyelik, de valamiért úgy sejti, a csokoládészín tekintet ellágyul majd, ha finom csókot lehel azokra a finom, ízes prefektusi ajkakra. Azon a kis úton, amelyen annyiszor járt, és jár mostanában gondolataiba mélyedve teszi meg, végig azon filózva, hogy az érzelmek mennyire nem az ő világába tartoztak még Bagolykő előtt. Mióta viszont itt tanul, s éli mindennapjait, nem telik el úgy óra, hogy valamit ne érezne. Lehet, hogy az éppen nem a szerelem, vagy a boldogság érzete, hanem düh és idegesség, mégis érez. Bea teljesen elcsavarta a negyedéves kócos fejét, így napjainak nagy részét a lány illatának felidézésével, szemei melegének rá tett hatásával és dalolászással tölti. Nemes egyszerűséggel ketyósodott meg a fiatal, és hogy észhez térítse magát, úgy gondolta ideje meglátogatni imádott, de a napokban teljesen elhanyagolt helyét: a csárdát. Talán ezentúl nem fog annyit lejárni oda, hiszen ha komolyabbra fordul Bea és közte a dolog, akkor több szempontot is szem előtt kell, hogy tartson. A lány prefektusi létére nem biztos, hogy jó hatással lesz a kicsapongó barát megléte, így Endrének más kedvenc időtöltés után kell néznie. Kérdés, hogy Bea kíván-e azzá válni?
A csárdához érkezvén megköszörüli torkát, kezeit megdörzsöli új bársony nadrágjában, hogy amennyire lehet, felmelegedjenek, és úgy lép be az ajtón, mintha csak hazatérne. Az idáig vezető út pillanatok alatt telt el, kettőt pislantott, és már közelít is jobbja a sokat megélt kilincs felé. Kíváncsi, hogy ezalatt a pár nap alatt változott-e valami odabent, mondjuk az italválaszték, vagy a bent tivornyázók arculata, de széles vigyorra húzva ajkait észleli, hogy minden a régi, minden rendben, tökéletesen úgy áll bent a dolog, mint ahogyan ő hagyta. A világ csodás. A körforgás remek. Endre elégedett, mi több, egészen elfogta a boldogság érzése. A pulthoz veszi az irányt, és kabátjában ül fel a bárszékre. Mindkét lábával támasztja a lábtartót, könyökeit a pult mocskos lapján pihenteti. A kocsmáros minden bizonnyal hiányolta a navinés ifjoncot, mert hamar odasiet a fiatalhoz, és a szokásos kérdés mellett érdeklődik a karácsonyról is, megemlítve azt, hogy ezalatt a három nap alatt egyszer sem látta lent a srácot.
- Csak a szokásos - mondja hangosan, hogy biztosan meghallja az őt kiszolgáló férfi, és mesél egy kicsit az elmúlt napokról is. - Megismertem egy lányt, tudja?
A kocsmáros kitölti a whiskeyt a fiúnak, közben hamiskásan csillogó szemekkel jelzi Endrének, hogy figyel rá, meséljen csak nyugodtan, ha akar.
- Prefektus - teszi hozzá a fiú, és felpillantva a kövér férfira, sokatmondó tekintettel találkozik a sajátja. A kocsmáros pontosan tudja, hogy ez mit jelent, mint ahogyan a navinés is. Endre átveszi a felé tartott párcentest, majd az átvétel lendületével fel is hajtja az égető szeszt. A kocsmáros odahajolva a fiúhoz várja a folytatást, de a fiatal nem kíván többet mondani egyelőre. Elég, hogy az ég megajándékozta egy csodás teremtéssel, ahogyan adott, úgy vett is el tőle. Hiszen ez a csoda egy prefektus. Tökéletes. - Adjon még egy kört.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 27. 19:32 Szál megtekintése
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 16:57 | Link

Odett

A kocsmáros ezekben a percekben a lehető legjobb társaságnak bizonyul, akinek a fiú bármiről mesélhetne, mindegy volna, a lényeg, hogy galleonjainak nagy részét továbbra is odahordja hozzá, amiből már jócskán bevásárolhatott az asszonynak virágcsokrokból, sav-a-júj cukrokból és ugráló csokibékakupacokból. Endre többször nekiindul az egyszerűen nők címet viselő témának, de valahogy egyszer sem jut a végére, a megoldásra pedig biztosan nem itt fog rádöbbenni. A kocsmáros segítőkész, és valamennyire érezhetően át is látja a navinés fő gondját, de hozzászólni, és érdemi-minőségi gondolatokat már nem igen képes adni a fiúnak. Beszélgetnek, a nagy hasú férfi közben kiszolgál, és ez így megy, míg oda nem fúrja magát egy lány, - feltehetőleg diáktárs - és kér egy vajsört. Endre rápillant, és amikor látja, hogy beszélgetőpartnere éppen végez a leányzó kiszolgálásával, ő maga is kér egy kupával, aztán már folytatná is szavainak felgöngyölítését, amikor a vajsörével forduló Odett megakad Endre vállában. A fiú a hideg lötty érzetére lehunyja a szemeit, és igyekszik kivárni, míg türelme visszatér, csak aztán nyitja ki újból szürkéit, hogy megrázva fejét a lányra nézzen.
- Ez igen - kezd bele, de nem tud haragudni, hiszen a lány jobban megrémült, mint amennyire ő maga felhúzta magát. - Csak a drága és finom italodat sajnálom, ne izgulj.
Nevetni kezd, és pálcáját előhúzva a ruhájára irányítja annak hegyét, és halkan megszólalva, kiejti a megfelelő igét:
- Evapores! - ahogy elhangzik a varázsszó, úgy szárad fel a nedvesség ruhájáról, és a fiú kedves mosollyal teszi el jóságos munkaerejét. Ennyi az egész, nincs mit sajnálni, csupán a kilöttyent és a levegőben eltűnt italt, amit már soha, senki nem ihat meg. Szomorú dolog, de túl kell tennie magát ezen, és ha már így hozta a sors, hogy egy újabb boszorkánnyal ismerkedhet meg, hát igyekszik nem elszalasztani a lehetőséget, és leereszkedve a bárszékről, egy asztal felé mutat.
- Ráérsz? - kérdezi udvariasságból, és elindul egy szabad asztal felé. Reméli, hogy a lány nem vár társaságra, főleg nem fiúéra, mert ha igen, akkor a szituáció még kínossá is válhat. Ennek reményében várja meg, hogy a lány helyet foglaljon, majd vele szemben ő maga is elhelyezkedik. Leveszi dzsekijét, és a szék támlájára dobja. Pulóverben kényelmesebb, és ha a társaság még alkotni szeretne valamit az este folyamán, legalább a nagyon szeretett, nagyon menő és nagyon drága bőrkabát maradjon ki belőle.
- Hogy-hogy betértél a csárdába? - kérdezi érdeklődve, és koccintásra nyújtja kupáját, majd egy Egészségedre italköszöntés után mélyeket kortyol az amúgy nem annyira szeretett sörből. - Nem szoktalak itt látni.
Pedig ez nagy szó. Mondhatni, hogy Endre már, mint törzsvendég van számon tartva itt, aminek a kedves nem igazán örül, de ettől eltekintve ez még így van.  Elgondolkodik a fiú, csűri-csavarja agyát, de nem ugrik be a lány arca, szinte biztos benne, hogy nem látta erre eddig.
- Araczki Endrének hívnak egyébként - mutatkozik be két korty között, illendően, és még tipikus, hosszú, széles mosolyt is biggyeszt neve után. Odett talán ismeri név alapján, talán nem, azt soha nem lehet tudni.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 30. 17:00 Szál megtekintése
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 5. 15:06 | Link

Odett

Azt gondolván, hogy lesétál a faluba, beül egy italra, és közben megbeszéli nőügyeit a csapossal, badarságnak bizonyul. Belemelegszik ugyan a szövegelésbe, és a csapos feltartásában is rendkívül jó, aki munkakörének kielégítése helyett legfőképpen a fiatal férfiúval törődik. Ápolja annak lelkét a megértő tekintetével, és ízlelőbimbóira is odafigyel a kiadott vajsörök mennyiségével. Igaz, hogy az utóbbiban jobban jeleskedik az úr, de az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ez így van rendjén. Endre napját végül egy bolondosabb diáktársának megjelenése dobja fel, és egy pillanatig sem habozik, hogy ezt ki is élvezze.
- Végre valaki, akivel élvezet az ittlét - elismerő tekintettel löki korsóját a lányéhoz. Jó érzését és emelkedett hangulatát széles vigyorral köszöni meg mókás partnerének, Odettnek.
A koccintás örömére a sörből mélyet kortyoló levitás prefektus habbajusszal az orra alatt fog bele Endre kérdésének megválaszolásába, amit a navinés egy pillanatra összezáródó szemekkel kísérel meg nevetés nélkül kibírni. Hallgatja társaságát, igyekszik figyelmes partner maradni, de szürkéi csak a habot látják, szinte szemeznek a fehér réteggel, és már mutogatásba is fog saját szája felé, hogy ezzel segítsen az adrenalinkereső bolondgombának.
- Van egy kis... hab a szád fölött... - mutat saját borostás arca felé, miközben a szemben csacsogó orra alját nézi. - Itt.
Nehézkesen tér vissza a beszélgetés mezejére, pörgeti az emlékeit pár másodperccel ezelőttig. Erőlteti elméjét, hátha segítségére siet, de csak az adrenalin, és a csárdatársaság szavak rémlenek fel, amiből talán az egyiket ki sem ejtette a levitás.
- Itt mindenféle ember megfordul, néha olyan érzésem van, mintha varázstalanok is jelen lennének, és távolról figyelnének minket - mondja a lánynak, s nyugtalan pillantást vet jó néhány rossz arcú férfira. Vannak 'elméletei' a muglikról, amiket nem szívesen mesél el másoknak, így most is inkább elhessegeti maga elől őket, majd megtisztultan, már mosolygósan néz vissza Odettre. Azután a mosolyból nevetés fakad, hiszen a levita ház egyik prefektusának mimikahasználata és kezeinek gyakori beszélgetéssegítése mellett nem lehet komoly arccal kibírni.
- Nézz körbe - kortyol egyet a megszokott, ám de nem szeretett ízvilágból, majd a kocsmában időző varázslókra és boszorkányokra mutat. - Már magáért a társaságért érdemes benézni ide egyszer-kétszer... nemrégen még majdhogynem minden délután itt voltam, sokszor hajnalban vánszorogtam fel, vagy amikor társaságban voltam, akkor egymást segítettük vissza a kastélyba.
Szavait mosoly követi, és amikor Opheliára gondol, a nevetés sem marad el. Igaz, hogy alig emlékszik arra az estére, de azzal tisztában van, hogy sok butaságot csináltak akkor éjjel.
- Már nem járok le sűrűn - folytatja mondandóját, és a korsójára szegezi tekintetét. - Prefektusbarátnő, tudod.
Keveset árul el, a szavak továbbgöngyölítéséből végül csak ennyi lesz. Reméli, hogy az asztal másik oldalán ülő leányzónak ennyi is elegendő, és nem merülnek el a partnerkapcsolat kivesézésében. Endrének nincs hozzá elég ereje, ideje és kedve. Nem szeretné, ha szavai más hatást keltenének Odettben, mint ahogyan ő azt valójában gondolja, így éppen annyit említ, amiből ami ha kell, leszűrhető.
- Kedves Odett, én a Navine házat népszerűsítem, több-kevesebb sikerrel - hajt fejet a lány előtt szavai végén. - Szerinted illek a házamba?
Már elgondolkodott álmatlan éjszakáin ezen a kérdéskörön, és egyszer sem jutott dűlőre magával és a Navinével kapcsolatban. Nem hitte, hogy másik házba jobban illene, mégis néha annyira kilógó egyednek érezte magát a sárgák között, hogy az elgondolkodásra ösztönzi.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2013. január 5. 15:10 Szál megtekintése
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 5. 21:19 | Link

Habcsók

Fájdalmas arcvonásokkal nyugtázza, ahogyan az asztaltársul jutott leányzó eltünteti szája felől a habot. Az első felvonás, amikor nyelve bukkan elő résnyire nyitott ajkai közül, mi tagadás, nincs ellenére a fiúnak, de amint előhúzza, - ezzel nyújtva és koszolva egyszerre az anyagot - pulóverét, és azzal törli le a maradék, nyelvével el nem érhető részt, Endre minden örömét letöri. Isten ad és elvesz. Endre megszólalni sem tud az előző jelenet hatására, így a levitás prefektus nyugodtan beszélhet, hallgatósága figyelemmel és döbbenettel teli lesz. A varázstalan emberekről gyártott titkos elméletei általában nem az ő zavaró jelenlétüket szokta minősíteni, így Odett kérdéséről rögtön a rosszul lekommunikált érzelmei és gondolatai jutnak eszébe. Csak, mint a kedvessel eltöltött medencés pillanatoknál, itt sem rosszmájúan értette, amit mondott, csupán sorban kiestek torkán a hangok.
- Szóval - kezd bele hátradőlve a székén, jobbjával az egyre fogyatkozó korsóját piszkálva. - Te nem vagy aranyvérű. Én, minthogy Araczki, vagyis nemesi eredetű vezetéknevem van, ősmagyar származású, aranyvérű tanonc vagyok itt jelen.
Mivel a lány arca a mosolygós, bolondos vonásait ledobta magáról és komoly, szikár berendezkedésre cserélte azokat, Endre biztosra vette, hogy itt vér fog folyni. Bal kezével megszorította zsebében lapuló pálcáját, és csak remélni merte, hogy nem kell egy prefektus ellen használnia. Otthon azt tanították neki, hogy az aranyvér a legfontosabb, az egyetlen igazi kincs a jövőt nézve, és hogy bármi áron meg kell védeni. Igazán becsülte családjától kapott, és majd az ő véreire továbbadni vágyott ajándékát, és most, hogy Odett még szinte őt nézi le érte, az ő arcát is megkeményítette.
- Félreértesz - csóválja meg párszor a fejét, majd belenéz a lány szemeibe. - Nagy tisztelője vagyok a mugli művészetnek, és alapjában véve nem gondolom, hogy bármit is meghatároz a vérünk. Viszont, úgy hiszem, méltón lehetek büszke a családomra, és arra, hogy a vérem tiszta.
Reméli, hogy szavait tiszteletteljesnek érzi Odett is, és megérti, hogy nem a varázstalan embereket nézi le, hanem inkább az aranyvérűeket óvja, és tiszteli külön őket, hiszen alig vannak már olyan tiszta családok, mint amilyenek az Araczkiék is. Még szerencse, hogy Andrea tiszta származású. Hirtelen jut eszébe testvérének újdonsült arája, akit eddig nem kedvelt túlzottan, és most sem repdes érte, de öröm az ürömben, arany folyik az ereiben.
- Odett, hé - szólítja meg a levitást, hogy erősen figyeljen oda rá egy pillanatra. - Engem nem zavar semmilyen vértípus, lehetnél akármilyen, ha kedvellek, úgy is kedvelni foglak. Nem tudom Beus aranyvérű-e, de nem is érdekel, szerelmes vagyok belé, és nem azzal kezdtük az ismerkedést, hogy Hahóka, mutasd a véred...
Lehet, hogy többet beszél erről, mint amennyi elvárható, de biztosra akar menni abban, hogy Odett nem érti félre mondanivalóját. Pálcáját sem szorongatja már, nyugodni látszik, és korsójából is gyorsan kiissza a maradék italt.
- Hogy miről hallottál?! - engedi el nyugodalmát máris, hogy összeszorított ajkakkal, és a gyorsan jött idegességtől ráncos homlokával nézze a szemben helyet foglaló levitást. - Nem tudom, hogy mit beszélnek a nagyon okos és túl unalmas élettel megáldott emberek, de nekem elhiheted, hogy Bea és köztem nincsenek zűrök.
Felhúzza előbb még ráncba szaladó szemöldökeit, és értetlenül simít végig homlokán, majd arccsontjain. Nem érti, hogy a friss kapcsolatukról miért kell már pletykákat szőni, egyáltalán kiknek nincs jobb dolguk ennél?!
- Azért vagyok vele, mert szeretem, azért járunk, mert együtt jobb, mint külön! - teszi még hozzá, remélve, hogy ezzel rövidre tudja zárni a témát. Eddig sem volt kedve erről beszélni, de most még annyi sem maradt. - Komolyan kíváncsi vagyok, hogy ki hall nem létező dolgokat, hogy aztán továbbadhassa azt boldog-boldogtalannak.
Túl dühös, és túlságosan haragos ahhoz, hogy kellő figyelmet tudjon arra fordítani, mit mond Odett az ismeretről, tudásról és hasonlókról. Sokkalta jobban érdekli az, hogy a pletykák már keringnek, pedig még csak most kezdődött el a Beával közös szál az életükben.
- Levitás vagy? - kérdezi egy pillanatra felülemelkedve előző gondolatain, és még ajkait is lebiggyeszti döbbenetében. - Minimum rellonosnak gondoltalak.
Szál megtekintése
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 6. 17:50 | Link

Odett

Hogy fontos kérdés-e a vértípus, vagy a gyökerek? Nézőpont kérdése. A navinés fiatalnak sokat jelent magyar származása, és büszkén dagadó mellkassal gondol arra, hogy családfájukban egyetlen varázstalanra sem lehet rábukkanni. Ettől függetlenül felmenői között nincs elmebajos, degenerált, rokonai nem kötöttek házasságot testvérrel, szülővel, csemetével - ahogyan az napjainkban elhíresülni látszik több aranyvérű család személyes történetében. Endre szülei szerencsésnek mondhatják magukat, hogy házasságuk szerelmen alapszik, nem kötelezettséget teljesítettek a gyűrű oltalmában. Csöndesen figyeli Odettet, nem szól, nem sértődik meg, még arcára sem rajzolódnak ki érzelmei, amikor tompa fájdalmat kezd érezni lábaiban. Odakap bal kezével, majd szúrós szemekkel néz a magát színésznőnek képzelő levitásra. Még, hogy nem gonosz?!
Endre nem habozik, az asztal alatt csúsztatja ki előzőleg már megtapintott pálcáját, és a rúgás vélhető irányába célozza az unikorniscsődör magot rejtő varázseszköz hegyét.
- Rictusempra! - suttogja, hogy a csárdában meglévő zajban ne érthesse ki senki, még a leányzó sem, aki a rúgás, na meg a navinés fiú kedvessége végett, erőteljes csiklandozásban fürödhet a következő percekben. A negyedéves elvigyorodik, majd vállát megvonva hozzáteszi: - Ó! Ne haragudj, véletlen volt!
Ez a kis szeretgetés remélhetőleg lezárja a kettejük között zajló színpadias küzdelmet, és ha a levita ház egyik gyöngyszeme is úgy gondolja, akkor szavak nélkül léphetnek a vér értékén, és az azok közötti különbségeken túl. A lány szavait meg sem hallja, anélkül is elhallgat, hiszen nem érdeke, hogy bármivel is felbosszantsa amúgy kedvesnek tűnő asztaltársaságát. Inkább kiissza az utolsó pár korty ízt a korsójából, és rámosolyog Odettre, amiért ő igyekszik nyugtatni őt.
- Féltem a kapcsolatunkat - mondja halkan, és hozzátenne még ehhez a rövid kijelentéshez több mást is, mégsem beszél tovább. Nem bízik a szemben ülővel, hiába levitás, hiába kedves, tart attól a fiú, hogy ebből a találkozásból még valami rossz fog kisülni. - Ennyi az egész.
Az edictum hallatán, még úgy is, hogy maga az újság nevét nem említette meg a partner, Endre megrázza a fejét. Nem szereti a pletykától úszó folyóiratokat, és nem is olvassa őket. Sok rosszat hallott már róla, főleg háztársaitól, így amennyire csak teheti, kerüli az olyan helyzeteket, amikből bárki is forró újságcikket tud kovácsolni.
- Mi kellett ahhoz, hogy benne legyél? - kérdezi őszinte kíváncsisággal, hiszen a válasz nagy segítségére lehet az újságból való kimaradásra. - Remélem az Araczki Endre név egyszer sem kerül bele, rossz volna visszahallani bármit is, főleg nem létező dolgot magamról.
A nagy nyugtatgató akció végére még Odett keze is a fiúéra kerül, amit a navinés jó néhány pillanatra nem tud hova tenni, így hol a levitás arcára, hol az egymáson pihenő kezekre engedi szürkéinek fényét.
- Minden rendben - szól a lánynak, aki mintha pírban úszna, és ő maga is visszahúzza jobbját, egészen hátradőlve recsegő székén. Biztosan szeretethiányban szenved, vagy csupán ennyire érzékeny és kedves, hogy mindenkivel azonnal kialakít egy bensőségesebb kapcsolatot. Gondolatban tisztázza a jelenetet, majd hatalmasra tágult pupillákkal mered a hangos társaságra, aki mint valami tigris tápászkodik az asztalon.
- Hey! - nevet fel Endre, és széles vigyorral nézi a lányt. - Ne haragudj, de elég rellonos stílusod van. Szerintem nem állsz olyan messze tőlük, de figyelj, most látlak életemben először, ha ismernélek, biztosan másképpen gondolnám.
Szál megtekintése
Mátra Máguscsárda - Araczki Endre hozzászólásai (17 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed