36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Mátra Máguscsárda - Bánfai Odett Zoé hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2012. december 28. 19:27 | Link

Endre




Ismét itt. A Karácsonyt otthon töltöttem a családdal, akik már nagyon hiányoztak. Főleg a húgom Abigél. Az otthon töltött első nap nyugisan telt, majd pedig kezdődtek a veszekedések köztem és Abigél között. De ez megszokott. Sose voltunk mintatestvérek, de ennek ellenére imádjuk egymást. Amikor egymásnak esünk, és üvölteni kezdünk akkor anya vagy apa mindig közli, hogy Ejjejjj,aztán ezzel le van tudva a fegyelmezésünk. Ők is tudják, hogy ez csak a szokásos testévére közötti civakodás, és nem komoly, hanem hétköznapi. Eleinte féltek, hogy nehogy megátkozzam Abigélt, na és mióta tudják, hogy piromágus is vagyok... Apa mindig azzal viccelődik, hogy nem gyújtunk be, hanem engem állítanak be a szoba közepére és majd ha fáznak akkor körbeállnak és melegednek. Ezen mindenki röhögni szokott, kivéve engem. Ilyenkor felveszem a duzzogós arckifejezésem, összefonom a karjaimat és dühösen huppanok le egy ülőalkalmatosságra.
Na de vissza a jelenbe.
Tegnap érkeztem vissza a suliba. Szeretek itt lenni, de egy ilyen hosszú otthon töltött idő után, hát eléggé honvágyam van, és haza akarok menni. Mai napom is úgy telt, hogy az erdőbe ücsörögtem Madcappel és sírtam, hogy nem akarok itt lenni, haza akarok menni. De nem lehet! Szóval úgy határoztam, hogy jó kedvre derítem magam, amit pedig úgy szoktam, hogy lemegyek a faluba. Ott mindig vicces dolgok történnek, na és persze ott van Csongi is. Madcappal lerepültem, majd ismét elrejtettem őt a temetőbe. Ott szoktam eldugni, mert be senki nem lát, este pedig igen kevesen merészkednek be oda. Tökéletes hely szárnyas lovak eldugására. Kikötöm egy fához, ő lelegeli a közeli sírról a virágokat, de cserébe mindig hagy ott egy kis trágyát. Bunkóság, hogy ott hagyom, és nem kellene, de mindig a temető legeldugottabb részére viszem, ahol olyan sírok vannak, melyet alig látogat valaki.
Madcap most is ott dekkol én pedig a csárda ajtaja előtt toporgok. Menjek be?! Ne menjek be?! Bemegyek. Lenyomom a kilincset majd belépek a bűzös helyiségbe, a sok rossz arcú varázsló és boszorkány közé. A padlóra meredve sietek egészen a pultig. Csak ott merek felnézni, és akkor is csak a pultosra.
- Egy vajsört kérnék! -
A pultos végigmér, majd biccent, és hamarosan kapom a finom italt. Felemelem a korsót a pultról, majd nagy lendülettel fordulok. Na és ezzel a nagy lendülettel öntöm le a mellettem ülő fiút, akit eddig észre se vettem.
Szemeim kidüllednek, állam leesik, majd hatalmas pislogások közepette nézek a fiú szemébe.
- Bo..bo...bocsánat! Én nem.... nem akartam! -
Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2013. január 2. 15:42 Szál megtekintése

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2012. december 30. 22:54 | Link

Amikor közli velem, hogy ez igen... nos akkor már láttam a vesztemet. Elképzeltem magam előtt, ahogy leugrik a bárszékről, majd azt egy határozott mozdulattal ellöki. A szék nekicsapódik valaminek és darabjaira törik. Ezután a szemei kidüllednek, és vérbe kezdenek úszni. Fogait csikorgatja, és vicsorít hozzá. Mindemellett pedig az izmai kidagadna, a haja pedig égnek áll. Ilyen kinézettel kezd el haladni felém, de olyan lassított felvételbe, mint ahogy a filmekbe szokták mutatni. Én eközben hátrálni kezdek. Felborítok három széket, neki megyek egy boszorkánynak, aki megátkoz, miközben a véres szemű fiú csak felém tart ökölbe szorított kezekkel, miközben dörmög mellé olyanokat, hogy: Most meghalsz! Neked véged!. Végül pedig nekimegyek még valaminek, seggre ülök, ő pedig. Hát inkább nem folytatom, mert sok a vér, és 18-as karikát is átlépő jelentek következnek.
Már majdnem elindult a meleg lötty a lábam szárán, amikor is.... csak az italt sajnálja. Arcomon egy halvány mosoly jelenik meg, ami egyre szélesebb, és szélesebb, és szélesebb lesz. Hamarosan hangot is kiadok magamból kuncogás formájában, ami átvált nevetésbe, végül pedig éktelen röhögésbe török ki. Szerintem az előbbi stresszhelyzetet úgy tudom csak lereagálni, hogy röhögőhörcsögöt, akarom mondani röhögőgörcsöt kapok. Pszichológia az egész, de most nem kezdem el ecsetelni.
Látom, hogy a fiú egy egyszerű varázslattal helyreteszi, amit én elrontottam, de nem tudok megszólalni. Amúgy nekem eszembe se jutott volna, hogy ezt egy egyszerű pálcamozdulattal el lehet tüntetni. Mennyire okos, azta!
A kérdésre miszerint ráérek-e, csak biccentek, hogy igen, de a nevetéstől rendes választ nem tudok adni. Már a könnyeim is ömlenek a szemeimből, a hasfájásról már ne is beszéljünk. Levegő után kapkodok, ami kisebb-nagyobb sikerrel sikerül is.
Követem a fiút, majd az egyik asztalnál lehuppanok a székre. A nevetésem már csillapodik, így végre nem mindenki engem bámul olyan nagyon csúnyán. Én is követve a fiú példáját leveszem a kabátomat, és a támlára teszem, ezután pedig koccintok vele.
- Egészségedre! -
A fiú kérdése közben én iszom egy kortyot a sörből, majd mit sem törődve, hogy az orrom alatt ott a sör habja, válaszolok neki.
- Igazából fogalmam sincs. Talán kellett egy kis adrenalinlöket. Azt pedig itt bőőőőőven megkapom... - nézek körbe a helyiségbe, így utalva a sok rossz arcú alakra.
- Ezek szerint, ha jól sejtem, akkor te igen sűrűn szoktál ide járni. Ennyire adrenalinfüggő vagy, esetleg szimplán szereted a veszélyeket, vagy nem akarsz tovább élni, és arra vársz, hogy...-
Nem fejezem be a mondatot, hanem inkább egyik kezemet vízszintesen elhúzom a nyakam előtt. Ezzel elmagyarázva, hogy mire is gondolok.
Hamarosan a bemutatkozást is letudjuk, így már nem kell esetleg, Hé öcsi!-nek vagy Hé szépfiú!-nak szólítanom, ha azt akarom, hogy rám figyeljen.
- Nagyon örülök Endre. Én Odett vagyok! -
Széles mosolyát én is egy olyannal viszonozom, ha nem szélesebbel.
- Melyik ház becses képviselője vagy? -
Nem mernék most tippelni, szóval nem mondok inkább semmi butaságot.
Szál megtekintése

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2013. január 5. 19:53 | Link

Endrétől valami bókfélét kapok, vagy legalábbis egy kis kedveskedő mondatot. Élvezet velem az ittlét… Hát igen, dobtam a szomorúságot és király lettem. Nem mintha szomorú lettem volna, de ezt így szokta mondani az egyik barátom. Le is szögeztük vele, hogy mi ketten királyok vagyunk. Vagyis én királylányka. A Drága Bálint így is hív, nem képes kimondani a nevem. A többi barátomnak pedig pindur vagyok a magasságom miatt. De nem tehetek róla! Anya alacsony, apa sem túl magas, akkor ne várják el, hogy én meg 2 méteres legyen. Másik pedig, hogy az ő hibájuk, hogy a mai pasik szinte mind a 2 méteres magasságot érik el.
Koccintás után válaszolok, de úgy veszem észre, hogy Endre nem nagyon figyel rám oda. Valami más köti le a figyelmét, és nem tudom, hogy mi. Eléggé idegesítő, amikor én mondom a magamét, ő meg le se kakil. Ezen sikeresen sikerült felhúznom magam. Végül Endre csak kiböki, hogy mi szúrja a szemét. Lesújtó tekintettel nézek rá, majd …
- Zavar?! ... Így jártál! -
Nem akartam én bunkó lenni, de ez így kicsúszott a számon. De, hogy Endre csőrét ne piszkálja az a kis hab, előbb kidugom a nyelvem és amit elérek az lenyalom, majd lejjebb húzom a pulcsim ujját, a többit azzal törlöm le. Remélem így már megfelel az úrnak.
Körbenézek a helyiségben, amikor a mindenféle emberről kezd beszélni, többek között a varázstalanokról is. Ekkor elég érdekes arckifejezés suhan át rajta, ami azonban ennek ellenére is feltűnik nekem.
- Nocsak. Esetleg bajod van a muglikkal? Aranyvérű vagy?! –
Komoly, rezzenéstelen arccal nézek rá. A leggyengébb pontomat találta el ezzel, ugyan is az egész családom varázstalan, csak bennem jött ki ez a vér. Se anya, se apa, se húgom nem képes varázsolni, szóval én totálisan sárvérű vagyok. Bár ezzel nem szoktam dicsekedni. Nem hiányoznak nekem a csúnya, lenéző tekintetek.
Mikor Endre arra kér, hogy nézzek körbe, akkor ismét körbetekintek, de még mindig semmi változás, majd miután végigmondta amit akart, elég gyorsan letudom a válaszadást.
- Ühüm… meg...teljesen! -
Sose voltam az a típus, aki azért jött le a faluba, hogy jól berúgjon aztán utána ne találjon vissza a suliba. Nem értem, és talán sose fogom megérteni, hogy mit élveznek ebben az emberek. Nem azt mondom, hogy nem vagyok bulizós, mert az vagyok, de nincs szükségem alkoholra ahhoz, hogy jól tudjam érezni magam. De mindegy. Én ilyen vagyok, Endre meg olyan. Két külön világ. Bár azt szokták mondani, hogy az ellentétek vonzzák egymást.
Endre rátér arra, hogy mostanában nem szokott lejárni, mert prefektus a barátnője. Amikor a korsóját kezdi el nézegetni olyan, mintha szomorú fejet vágna.
- Ja, tudom, Bea! De ha ennyire bánatos vagy emiatt, akkor mi a bánatnak vagy vele?! Hallottam a zűrös dolgaitokról. –
Hogy ne tudnék én mindent, amikor az Edictumba írogatok, ahol van pletykarovat és paparazzi is. Ha az ember lánya oda bekerül, akkor nincsenek titkok előtte. Már ezért is érdemes volt bekerülni. Az év cikkírója címről már nem is beszélve. Ami igaz, hogy titkos, de ennek ellenére én mégis büszke vagyok rá, és dicsekszem vele. Hadd tudják csak meg, hogy ki írja azokat a cikkeket!
A házas kérdésemre is érkezik válasz és egy kérdés is. Felvont szemöldökökkel nézek a fiúra, majd feltűnően méregetni kezdem. Iszok egy korty sört, majd csendben tovább bámulom. Végül oldalra biccentem a fejem, egy nagyot sóhajtok és válaszolok neki.
_ Há’ honnan tudjam!? Nem is ismerlek! -
Ennyiből nem lehetett leszűrni, hogy milyen jellem. Oké az, hogy iszogatni szokott járni eléggé rellonos beütést kelt, de ez még semmit sem jelent.
- Szerinted én illek a Levitába?! -
Hah… kölcsön kenyér visszajár! Erre válaszoljon valami okosat akkor a nagyfiú! A kérdés mellé szempilla rebegtetést társítok, összefonom az ujjaimat, majd az asztalra könyökölök, végül pedig államat az összekulcsolt ujjaimra helyezem.
Szál megtekintése

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2013. január 5. 22:01 | Link

Ahogy észreveszem Endrénél is kényes részre tapintottam a véres dologgal. Látja rajtam, hogy kezdek pipa lenni, de az első mondatával nem sokat segített a helyzetén. Ő már Araczki, nemesi származású, ősmagyar, meg aranyvérű, blablabla. Rezzenéstelen arccal figyelem, talán kicsit érdekes tekintettel, majd a mondata után elég rendesen bokán rúgom az asztal alatt.
- Jaj bocsi... véletlen volt! -
Már csak az hiányzott volna, hogy az orrát is jól felemelje az égnek. Most úgy festhet, hogy az irigység beszél belőlem, pedig nem! Egyszerűen csak negatív élményeim vannak az aranyvérűekkel, így senki ne várja el, hogy szeressem őket. Mindegyik nagyra tartja magát, azt hiszik, hogy ők... a spanyolviaszt. Nem szeretem ezt. Nem tetszik ahogy élnek, viselkednek. Mintha nem is a 21. században élnének, hanem még le lennének ragadva valahol a régi időkben. Se TV, se internet, se semmi. Atya ég, ez számomra elképzelhetetlen!
A bokarugdosás után hallgatom tovább az úrfit, és komoly arccal figyelem minden szavát. Reméltem, hogy végre elhallgat és befejezi ezt a témát, de nem! Csak mondta és mondta és mondta, én pedig csak figyeltem, meg bólogattam, hogy Oké, értem!. Felfogtam, hogy nincs baja velem, a véremmel, szimplán csak a saját vérét imádja.
- Endre! Hallgass el vagy elhallgattalak! ..... Remek módszereim vannak rá! -
Arcom még mindig komoly, de orrom alatt már ott lapul a szokásos sok wattos mosoly, mely nagyon felszínre kívánkozik már. Eszembe jutnak a módszereim, és ezek mindig megnevettetnek, főleg amikor visszagondolok egy már megtörtént kipróbálásra. Azok az arcok. Sose fogom elfelejteni őket!
A vérről rá és Beára terelődik a szó, ami eléggé felzaklatja. Kifejti nekem, hogy mennyire utálja a pletykákat. Én is utálom, éppen azért igyekszem megakadályozni, hogy keringjenek rólam.
- Nyugalom! A suliba még falnak is füle meg szeme van. Nem tudod elkerülni. Ha valaki összejön valakivel, akkor az úgyis bekerül az újságba. Én is benne voltam múltkor. De ha nem csináltok semmi extrát, akkor nem kell félni attól, hogy újságsztár leszel. -
Igyekszem lehűteni Endre kedélyeit, és valami oknál fogva egyik kezem az ő kezére teszem, miközben magyarázok neki. Amikor észreveszem, hogy mit is művelek, akkor hirtelen elkapom a kezem, nyelek egy hatalmasat, és ijedt arccal bámulok rá, hátradőlve a székben. Hoppá...
Jobbnak láttam áttérni a házas dologra, bár nekem közben Csongi jut az eszembe, hogy mennyire jó lenne ha most itt lenne. Nagyon hiányzik! Csak ne lennék ennyire bújós fajta. El tudnám viselni, hogy egész nap vele legyek és ölelgessem. Bár az egy idő után nagyon sok. De amióta nem láttam, egy nap simán beleférne!
- Rellonosnak!?!!! Miééééééééért?!?!?!-
Majdhogynem kiabálva kérdezem. Tenyereimet rácsapom az asztalra, és hatalmasra nyílt szemekkel, leesett állal, előredőlve bámulok rá.
- Ugye most viccelsz?! Nagyon messze állok én azoktól a kis izéktől! -
Teljesen elképedve csóválom a fejem, majd elkapom a korsó fülét és majdhogynem kiiszom az egészet, ami még benne van. Erre muszáj volt inni! Én és a rellon, hah... jó vicc, bár sértő is. Nem vagyok gonosz! Kedves vagyok és vicces, meg barátságos.
Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2013. január 5. 22:15 Szál megtekintése

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2013. január 6. 20:06 | Link

A kis bumburnyák csak nem bírt magával. A bokarugdosást megbosszulta, és én jártam rosszabbul. A drága az asztal alatt elővette a pálcáját és „megátkozott”. Hirtelen elkap a röhögés, mivel olyan érzésem támad, mintha csiklandoznának mindenhol. Szörnyű érzés és nem tudok ellene semmi sem tenni. Csak röhögök, és már mindenki engem figyel. De egyszerűen nem tudom abbahagyni. Már folynak a könnyeim és a hasam is elkezdett fájni. Szinte már visítok, mivel képtelen vagyok kulturáltan röhögni.
- Fejezd be!!!! -
Nagy nehezen kinyögöm ezt a két szót, de alig lehet érteni a nevetéstől. Bár nem kell megerőltetnie magát, hogy rájöjjön, mit akarok, vagyis mit nem akarok. Ha végre megenyhül a szíve, és befejezi a kínzásomat, akkor rátérünk az edictumra.
Megtudom, hogy félti a kapcsolatát. Igazat megvallva meg is értem. Majd egy kérdést intéz felém. Ennek hallatán egy széles mosoly fut végig arcomon. A szám a fülemig ér a mosolygás közben.
- Semmi extrát. Összejöttem az étterem szakácsával, Csongival. Kapcsolatom lett, amit megemlítettek az újságba. Vagyis akkor még csak ismerkedtünk, de már látszott, hogy lesz valami. -
Röviden és hosszan is ennyi a történetem, és van egy érzésem, hogy Endre sem fogja megúszni a népszerűséget, mint ahogy egyik párocska sem.
A nagy nyugtatás közben a kezem Endréére téved, amit eléggé kellemetlenül élek meg, és ez látszik is rajtam. A fiúnak se nyeri el túlzottan a tetszését, ő is elhúzza a kezét és hátradől, de nem haragszik rám.
Szerencsére ezen gyorsan túllépünk a ki hova tartozik dologgal. Én kitörök magamból, mint koszos malac az ólból, mikor meghallom, hogy rellonosnak hitt.
- Nincs rellonos stílusom! Nagyon is messze állok tőlük! …… Az igaz. –
Rendesen visszaülök a székbe, de duzzogóra fogom a dolgot. Karjaimat összefonom, ajkaimmal csücsörítek, és duzzogó arcot vágok.
- De miért?! -
Remélem Endre érti a kérdést, és rájön, hogy az érdekel, hogy miért hitt rellonosnak. Mit látott bennem, ami rellonos? Nem értem, egyszerűen nem értem!
Megkapom a választ, majd még egy kicsit beszélgetünk. De nekem megárt az egyszerre lehúzott rengeteg sör. Elkezdek csuklani, és picit szédülni. Szóval megkérem Endrét, hogy segítsen visszajutnom a suliba. Szerencsére készségesen felgyalogol velem.  
Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2013. január 6. 20:38 Szál megtekintése

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Mátra Máguscsárda - Bánfai Odett Zoé hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed