28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Még akadnak nyitott pozíciók a Bogolyfalvi Tanácsban, csekkold a híreknél! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Mátra Máguscsárda - Sharlotte Johanson hozzászólásai (30 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 8. 16:09 | Link

Bonnie

Amint reggel felkelt, és az ablakon kinézve meglátta, hogy esik a hó, rájött, hogy a mai napon változások lesznek. Nagyon nagy változások. Nem tudta miért volt ez az érzése, csupán úgy jött. De jó érzés volt, mivel ennek hatására sokkal felszabadultabbnak és szabadabbnak érezte magát. Szabadságáról néha eszébe jutott az a rossz utazás, de hamar elhessegette a gondolatokat, és tovább tette a dolgát.  Iskolanap van, tehát a tanítás végeztével, és majdnem rögtön azutáni hazaérkezésével megint rátörtek azok a forradalmi gondolatai. A változás...Mi lehet? Ötlete sem volt. Éppen ezért próbált egy kicsikét megnyugodni. Az első gondolata, mint általában szokott lenni, a séta volt. Átöltözött tehát, és el is indult. Szinte teljesen elfelejtett mindent. Csak az járt a fejében, hogy változtatni kell. Nem tudta miben, egészen addig, amíg a Fő utczára nem tévedt. Végigsétált, de csak képletesen, mivel egy helyen megállt. Hát igen, ez is eljött. Megállt egy olyan ajtó előtt, ahol nem gondolta volna, hogy bármikor szánt szándékkal megáll, és talán be is megy. De ez megtörtént, és rá is jött mi lesz az a reform. Tényleg nagy, az igazság kedvéért, de nem érdekelte. Kinyitotta az ajtót, és belépett a Mátra Máguscsárda nevezetű fogadóba. Persze a fogadó nem érdekelte, csakis a kocsma része. Nem foglalkozott vele, hogy kinek mi lesz a véleménye ezután. Ki mit fog gondolni azt látván, hogy egy ilyen lány egy ilyen helyre be mer menni. Elhagyta a külvilágot, és csak magával foglalkozott. Odasétált a pulthoz, és kezdésnek kért egy vajsört, amit aztán egy viszonylag távoli üres asztalhoz vitt, ahol le is telepedett.

Öltözet
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 8. 20:37 | Link

Bonnie

Napját a függetlenség öleli át. Elöször nem tudja milyen formában kellene ezt kinyilvánítania, egészen addig, amíg a Fö utczára nem téved. Pontosabban a Csárda elé. Ott tört rá a megvilágosodás, hogy ha már forradalmár gondolatai vannak, lázadozni is kellene. Nem érdekelte ki mit fog szólni ahhoz, hogy kocsmába jár, csak bement, és remélte, hogy nem az lesz ott az utolsó látogatása. Kért is egy vajsört, és elvonult egy távolabbi asztalhoz. Magányt nem tervezett, de nem akart egy kigyúrt hapekkal sem beszédbe elegyedni. Kellemes meglepetés érte azonban itókája kortyolgatása közben. Ismeröst vélt felfedezni, aki pedig felfedezte öt.
-Szia...Bonnie. Persze, nyugodtan.- mosolyodott el, de az is csak látszatmosoly volt. Mostanában minden csak látszat. Látszat a boldogság, az öröm, minden. Csak éppen a bánat nem. De éppen azért volt ott, hogy ezt elfelejtse.
-Ne is mondd. Elképesztöen sok gond van. De ez most nem fontos. Örüljünk, vagyis próbáljuk meg.--mosolyodik el hosszú ideje elöször igazából. Kortyolt is egyet a vajsörböl, de jó nagyot. Furcsa szituációnak bizonyult újra, de nem annyira, mint az a cica-nyuszi alakítás. Nem baj, majd máskor lesz überelve. Most ez is elég. Úgy is elég sok volt az események sora az elmúlt héten. De, felejteni kell, vagy próbálkozni.
-Nem iszol valamit?- érdeklödik már valamivel felszabadultan. Semmi sem tántoríthatja el a lázadozástól. Igen, gyökeres változások jönnek most. Nem szándékozik még alkoholista állapotokba eljutni, de nem fogja senki megismerni, ha hazamegy. Ha egyáltalán hazamegy. Az biztos, hogy nem mostanában lesz, esetleg ha megnyugodott. Bár akkor sem valószínü, mert fenn áll a veszély, hogy nem lesz ereje visszajönni. Azt pedig nem akarja.  Sok barátja van már itt, és még sok hátralévö éve. Ezen gondolatok közepette várja a lány válaszát. Rajta is látszik, hogy nincsen épp a toppon, de a tapintat az mindenkinek jár, így nem zaklatja kérdéseivel.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 9. 11:56 | Link

Bonnie

A tények makacs dolgok. Először összehoznak egy nyuszit meg egy cicát, aztán két szomorkás kedvű lányt a kocsmában. Kicsi az esélye ugyan az ilyen dolgoknak, de azon szerencsések közé tartoznak, akikkel megtörtént.
-Hát ha tényleg tudni akarod...-vitte le hangját, és nagy lélegzetet vége a lányra nézett.-Nem tudom említettem-e neked, hogy itt lakik velem Alex a bátyám a faluban. Valami hivatalos ügy miatt azonban haza kellett utaznia. Én ennek először örültem, aztán nagyon nagy kíváncsiságom miatt a múlt hétvégén hazautaztam. Ott olyan dolgokkal szembesültem, amikkel nem akartam, és szerintem ők sem akarták. Anyám rákos....vagyis csak volt. Belehalt, 3 napja kaptam róla hivatalos értesítést. Hazautazni azonban nem merek, mert félek, hogy nem tudnék visszajönni...-fejtette ki a történteket párás szemmel, de Bonnie tekintetét figyelve. Nem volt kíváncsi a reakcióra, most az egyszer nem. Csak jó volt ezt így elmondani valakinek, aki nem vadidegen számára. Jó, így sem annyira ismeri, de legalább ismeri, és ez a lényeg. Aztán kérdést tett fel, amire meg is kapja a választ. Így nem kell egymagában innia. Nem ezt az egyet tervezte, hanem még egy jó párat, de az még csak a kezdet.
-Az idő valóban megy. Elképesztően gyorsan. Csak van amikor ezt jobban lehet érezni, van amikor pedig nem.-megáll, és itt szünetet hagyva újra kortyol egy nagyon a sörből.-És tényleg, hogy-hogy újfent szőkeségnek lehet téged is titulálni?-fogalmazta meg elég kacifántosan kérdését, de biztos volt benne, hogy megérti majd. Jó, ő is hajszínt változtatott, de csak a kevésbé feltűnőség miatt. Most azonban, hogy lázadozni és forradalmárkodni fog életében, lehet, hogy befesteti valami extrémebb színre. Ezen gondolatok közepette húzza le az utolsó maradványokat az italából, és azonnal int is a csaposnak.
-Még egyet.-hangzik el talán kicsit alkoholista megnyilvánulása, de igazán nem érdekelte, hogy ki mit fog szólni viselkedéséhez. Csak élt, és próbált felejteni.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 9. 18:16 | Link

A másik lehetetlenség Cheesy

A helyzethez hozzáfüzni semmit sem lehet, csak elfogadni azt. Mivel érdeklödést tapasztal, így elmondja mi történt. Láthatóan megdöbbent a hallgatóság is, aztán részvétet nyilvánít, melyre mosolyogva szólal meg.
-Köszönöm. - lenéz szünetet hagyva, majd mindent tisztázóul tovább beszél. -Azért is jöttem vissza, mert itt talán egyszerübb felejteni.- mondja ki. Aztán kifejtik az idö gyors múlásával kapcsolatos egyetértésüket. Erröl mindkettejüknek eszébe jut említrteni a hajszínváltozást.
-Jól áll neked a szöke. Én még Alex elutazásának napján festettem át. Túl feltünö és lázadozó volt...De szerintem most  kell majd valami sokkal extrémebb. Mondjuk zöld.- neveti el magát rögtön. De igazából. Nem tudta miért, de örült a találkozásnak. Ennek hatására rendelni is akart még sört, de Bonnie nem engedte. Egy pillanattöredékig kérdön nézett rá, aztán elmosolyodott. Hamar meg is érkezett az ital. Elkezdte iszogatni, aztán valamely gondolata megint megszólalásra késztette.
-Nem akarom nagyon boncolgatni a témát, de téged mi akadályoz az örömben?- kérdezte kmég komolyan, de kedves hangon. Nem volt vele tisztában, hogy meddig tud komoly maradni. Ma estére az ajtó elött állva azt tervezte, hogy minimum leissza magát. A többi már a jövö zenéje. Nem sokat gondolkodott, lehúzta azt a korsót is, aztán mint egy rutinosabb egyed, lecsapta az asztalra. Igen, ez hiányzott már neki. Hogy azt kezd az életével, amit akar.
-Te iszol még?- kérdi a lányt, mert rendelni szeretne, de nem tudja, hogy a másik félnek milyen véleménye van effelöl. Igazábólm mindegy is, mert ö biztosan inni fog, de kedvesség még szorult belé.
-Jajj ténuleg, köszi. Ha szükség lesz rád, akkor szólok.- mondta mosolyogva, amit elfelejtett.  Fejében közben elkezdenek érdekesebbnél érdekesebb gondolatok keringeni. Sok furcsa, és lehetetlen gondolat. De olyan nincs. Minden lehetséges, erre ök az élö példák.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 11. 18:20 | Link

Ivótársam <3

A sok probléma elöl a függetlenség szellemében a kocsmába menekült. Nem számított társaságra, de aztán kellemes meglepetés érte. Bonnie megtalálta, és örült neki, már amennyire tudott. Egy ideig a szomorkás hangulat uralkodott mindkettejükön  aztán a harmadik kör környékén kezdtek feloldódni. Persze átérezték egymás problémáit, de az öröm, mit a lehetetlen helyzeteik okoztak, az a sok rossz ellenére is meghozta a hangulatot. Persze csak az ivás mellett, mert az volt a lényeg. Az összetartó erö, amitöl szétcsúszik minden. De legalább felejteni srgít, igen, föleg mikor elöjöttek a hajszíntémák.
-Az biztosan jó lehetett...- nevetett ö is már együtt vele. Hát hogy gyorsan felejt, azt csak a sörnek köszönheti, de azt jól csinálta. Elfogyott azonban az örömcsináló, ezért érdeklödött, hogy a lány kér-e. Miután választ kapott intett a csaposnak, és újra rendelt. Kellett az, végül is nem egy jókuslányos napot tervezett egyikük sem. Az ivás pedig illett  ehhez. Megérkezett a negyedik korsó, és már ivott is. Tervezett jól berúgni,  de még kitaposatlan úton járt. Támadtak is eszeveszett ötletei, hozzájuk pedig elég kába fejet vágott. Eszeveszettül nézhetett ki, de kicsit sem foglalkozott vele. Elhatározta többek között, hogy teljesrn új életet dog kezdeni. Akkorra már azon korsó végénél járt.
-Mit szólnál hozzá, ha felszerelnénk magunkat jópár üveges példánnyal, és elindulnánk hozzánk?- mutogatott az itókájának forrására, miközben felvetette egyik érdekes gondolatát. Ez van. Totál meghülyül. Lehet, hogy be is festeti a haját még, ki tudja mi lesz a nap vége. Korán van még. Délután. Lesz még este és éjjel, minden kérdéses  azonban azokkal kapcsolatban.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 29. 16:21 | Link

Elizabeth
Szilveszter

Vége egy évnek. Hiába is szeretné az ember visszahozni a csodás emlékeket, vagy talán a rosszakat, hogy jóvá változtassa őket, nem lehet. Az idő múlik, és bele kell törődni. Elmúlik sok csodás pillanat, és sok rossz. Meg azok is, amiket nem tudunk minősíteni, átlagosak voltak. Minden elmúlik egyszer, és a véghez is közeledünk minden egyed nappal. Minden héttel, hónappal, évvel és évtizeddel, de még a másodpercek is előrébb hozzák a végünket.
Ezek voltak egy pesszimista gondolatai, de Sharlotte egyáltalán nem mondható annak. Még örül is, ha vége múlik sok rossz dolognak, a csodás emlékekkel pedig úgy van, hogy lesz még jobb is. Ezzel pedig magát biztatja mindenre. Talán kicsit naiv és túl optimista életszemlélet, de ilyennek is kell lenni néha. Akkor, azon a napon pedig túlnyomó boldogságot árasztott magából. Már attól a pillanattól kezdve, hogy reggel kinyitotta a szemeit, tudta hogy ez egy jó nap lesz. Persze, nem volt mindig ennyire optimista, és nem is szokott az lenni, így ez szokatlannak és ritkaságnak számított tőle. Általában a realista jelző illik rá, főleg a tragédia óta. De azt a napot csak a jónak szentelte, kevés nosztalgiázással együtt, természetesen. Egész napját mosolyogva, vagy éppen vigyorogva töltötte el, és mindent boldogan tett. Olyat is, amit addig utált, vagy nem volt kedvére való. Aznap semmi sem számított. Délután kezdett el kicsit gondolkozni azon, hogy ha már ez egy ilyen jó nap volt, és lesz is, akkor ünnepelni kellene. Testvérét kérte, hogy látogasson el vele a csárdába, de nem szívlelte az ötletet, mivel még akkor sem tudta elfogadni, hogy húga szívesebben jár oda, mint iskolába. Így hosszas ruhaválasztás következett, ami után magára is hagyta Alexet a negatív gondolataival. Kezét zsebébe mélyesztette a hideg ellen, és nyakát kicsit visszahúzva sétált a célpontig. Belépve első útja a pulthoz vezetett, ahol kért egy pohár whiskeyt kezdésképpen, majd miután megkapta keresett magának egy asztalt a szemével, és elindult felé. Nem volt túl eldugott, de nem is kellett annak lennie. Kabátját levette, a szék támláján talált neki helyet. Ezt követően ledobta magát arra az ülőalkalmatosságra, és hátradőlve, nagy sóhaj keretében kezdte fogyasztani italát.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 6. 12:58 Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 29. 17:39 | Link

Elizabeth

Nagyon kellemes, vidám hangulatú napja koronázásaként -főleg a Szilveszter alkalmából-, úgy döntött, hogy ellátogat a csárdába. Az idő aznap is múlt ugyanúgy, ezért még délután próbált információkat szerezni testvérétől, aki nemleges választ adott neki. Nem akarta elkísérni, bár egymagában azért ő is szívesen üldögél ott fél napokat. Nem is foglalkozott vele, napját semmi sem árnyékolta le. Ruhát választott magának az alkalomhoz illően, aztán indult is, mert az a momentum elég sokáig tartott neki. Már sötét volt, de annyira késő nem. Ezen elgondolkodott, de sokat nem foglalkoztatta, hiszen huzamos idejű iszogatásra és ünneplésre indult. Hát igen, nagy változás ez számára. Az utóbbi időre ezt az életformát választotta magának, de valószínű, hogy sokáig így is marad. A jó kislányból rossz kislány lett, és ezt a környezete vagy elfogadja, vagy nem. Az a csodálatos napja sem egy tipikus jógyerekes tevékenységgel végződött, de annyira nem akart angyalkát játszani. Csak jó kedve volt, ennyi az egész. Ennek hatására pedig nem akarta hanyagolni az éjszakai tevékenységeket sem, így kocsmázás mellett döntött. Odaérése után rendelt is, és miután talált magának megfelelő asztalt, ledobta magát és inni kezdett. Pont, mint egy alkoholista. Eléggé olyasmi látványt nyújtott, mert rutinosnak mondhatta magát. Vetett egy pillantást az "éltető nedűre" a poharában, aztán le is húzta, nem játszadozott vele. Lerakta az asztalra, majd mikor már elhatározta agyában, hogy kér még egyet, majdnem ráborult egy lány. Hát ilyen szerencsésnek mondhatja magát, hogy legalább a kilöttyenő ital nem őt vette célba. Az az asztalon érte végét. Kedvesen nézett az ismeretlenre, nem volt kedve veszekedni.
- Semmi baj, nem öntöttél le - mosolygott rá őszintén. - Ha van kedved ülj le nyugodtan, én addig rendelek valamit - rendelt is egy újabb kör whiskeyt, majd amíg odaérkezett az ital,addig pedig letörölte a vajsört az asztalról.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 6. 13:13 Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 29. 21:08 | Link

Elizabeth

Szórakozottság, boldogság, ok nélküli vidámság jellemezte napját. Ez inkább az idő múlása iránti öröm és elismerés, mert már várja a következő évet. Azt nem tudta volna megmondani miért, csak hogy inkább szeretett volna a jövőben lenni, és a rossz dolgokra véletlenül sem emlékezni. De akkor ott volt, a jelenben, azon események közepette. Otthonról hamar elszabadult, és lazításra vágyva indult meg a már jól ismert csárda felé. Igen, a kelleténél jobban ismerte a helyet, még kedvenc asztala és széke is volt. A csapos pedig lehet, hogy sok vendéget szolgál ki, de azért emlékszik rá. Ez pedig neki jó, hogy mások mit gondolnak, az meg mindegy, mert csak az ő boldogsága számít. Akkor pedig inni készült. Megszokott helyére ült le, és kis gondolkodás után le is húzta a kezdő pohár whiskeyt. Éppen azon lett volna, hogy rendel egy másikat is, aztán majd még többet, de megakadályozta egy lány. Méghozzá majdnem rádőlt, de valahogy ettől sem tudott elmenni jókedve. Kedvesen mosolygott az ismeretlenre, aki szerencsére nem öntötte le vajsörrel. Akkor nem lett volna ilyen barátságos. De nem így történt, ezért még marasztalta is az asztalánál. Addig kért magának újabb pohár itókát.
- Én Sharlotte vagyok - árulta el nevét a lány után. A megérkezett italt lerakva segített még letörölni a vajsört, aztán azt a pohárnyi nedűt is lehúzta. Vett egy átlagosnál mélyebb levegőt, aztán lecsapta az asztalra a poharat. Nem akarta, hogy alkoholistának nézze Elizabeth, ezért magyarázkodásba is kezd.
- Igen, oda járok - mosolyodott el. - Ez az előbbi lehet, hogy alkoholista, kocsmatöltelékekhez hasonló viselkedés, vagy látvány volt, de hidd el, hogy talán még egy üveg Jack Daniel's után is normális vagyok - furcsa volt neki ezt így kimondani, és elhinni is, de ha az kell, meg is mutatja. Erről jutott eszébe, hogy tényleg kellene egy üveggel.
- Egy pillanat... - felállt, és a pulthoz sétálva kért egy példányt az előbb említett alkoholfajtából. Annyira tényleg nem akart lesújtó képet adni magáról, de arra még szüksége volt. Különben sem egyszerre akarta, mert az kétes volt, hogy sikerülne. Mikor utoljára vetette ennek neki magát, akkor felejtés céljából ivott. Ami aztán olyan jóra sikeredett, hogy azt is elfelejtette, mit csinált. Visszatérve leült, lerakta szerzeményét.
- Melyik ház tagja vagy? - tette fel végül kérdését. Fogalma sem volt. Magáról is tudta, hogy nem igazán hozzá illő házba került. Inkább valami Rellon-Eridon keverék lenne, de a Navinéba került.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. január 23. 13:56 Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 4. 18:55 | Link

Elizabeth

A kocsma az a hely, ahol alkoholt lehet találni. Egyszerű megállapítás, mégis nagyon lényegre törő, vagy éppen hasznos. Miért is? Ha már más nincs, az alkohol segít felejteni. Nem feltétlen kell alkoholba fojtani bánatod, de végső esetben megteszi. Ezért volt számára kissé kedvelt hely a csárda. Mert segített neki,mást nem tudott volna mondani. Nem szereti úgy egyébként, mert tele van mindenféle sötét alakokkal, de hogyha más szemszögből nézi, akkor más véleményre jut. Ezen, és sok más gondolat közepette húzza le már második whiskey-ét, ami után kicsit mentegetőzni is kezd. Miután a lány szavait hallgatta, rájött, hogy azért kicsit tényleg túlreagálta, mert az alkoholista az már más fokozat. Ő csak jól bírja az alkoholt. Ezen észrevételét egy mosollyal konstatálta, majd már el is tűnt egy üveg "csodáért". Visszatérve egy szokásos kérdéssel lepte meg a lányt, amire szinte már várt választ kapott. Azután a visszakérdezés, erre is várt.
- Navine - mondta a végére elhalkulva. Már egyáltalán nem volt odaillő. Az a jó tanuló, okos, kedves, mindig pozitív és aranyos gyerekek helye. Ebből ő már csak kedves és talán az intelligenciából sem vesztett. De ki tudja. Mindegy is, a lényeg, hogy nem tartotta már megfelelőnek a helyet, de attól ugyanúgy szerette. Ízig-vérig sárgának érezte magát, még különcsége ellenére is. Egykoron tökéletesen megfelelt annak a képnek, de már nem. Ahogy ezt végigjátszotta fejében, feleszmélésképpen töltött magának egy pohár itókát, és összeszedte gondolatait a következő kérdésre.
- Igazából kértem a bátyámat, de nem akart ide velem jönni - nevetett fel kicsit, és talán már jókedv is volt mögötte. Nevetséges indok, meg kell hagyni, de ha nem akar jönni, nem fogja erőltetni a dolgot. Jó így, talán jobb is lesz. Annyira nagyon tapintatlan nem akart lenni, de muszáj volt visszakérdeznie.
- És Te? - kérdezte meg végül az 'é' betűt elnyújtva, majd belekortyolt az italba. Még mindig ugyanaz az íz, illat, de már összebarátkozott vele, mondhatni, és még egy darabig nem akarta megunni a sajátos ízvilágot. Majd amikor már érzi, hogy elég lesz.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 6. 13:12 Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 19. 14:44 | Link

Elizabeth

Egyre jobban kételkedett benne, hogy jó helyen van ott. Kezdte sajnálni, hogy nem testvérével szilveszterezik, és akkor feleszmélt, hogy nincs egyedül. Hirtelen, de ok nélküli boldogság öntötte el, aminek hatására mosoly ült ki arcára. Hogy miért, azt nem tudta, csak egyszerűen boldog volt. Talán elkezdett hatni a whiskey, az volt a legvalószínűbb. A lányra nézve hallgatta a válaszát, majd ahogy a végén felnevetett, ős is ezt tette.
- Nem túl jó - mondta közben, majd kortyolt még egyet az italából. Fel sem fogta, hogy mit csinál akkor, mi lehet a következménye, vagy éppen hány szabályt szeg meg. Akkor semmi sem érdekelte, csak a jókedve, amit legalább az év utolsó napján, annak is utolsó pár órájában élvezni tudott. Imádta, ha nem kezelik kisgyermekként, de sokszor nem látta át, hogy miért teszik. Azért, mert leginkább arra hasonlít viselkedése. Felelőtlenül, mindenbe belevág, és nem érdeklik a következmények. Lelkiismerete természetesen van, de sokszor az is kikapcsol, és csak későn lép újra üzembe. Pont gondolatmenete végére érve hallotta Elizabeth hangját, és a feltett kérdést.
- Igen, egy pár hónapja - mosolyodott el. Visszakérdezett volna szívesen, de tudta, hogy a másik a kastélyban lakik, így erre nem volt lehetősége. Biztos volt benne, hogy akkor talál majd valami beszédtémát, hiszen nem volt nehéz, akkor már kezdtek rátörni jobbnál jobb ötletei. Ezt teszi vele az alkohol, de saját magának érte el ezt, nem szólhat egy szót sem. Ez pedig csak a kezdet, ki tudja, mi lesz, ha folytatja. Akkor, abban a pillanatban állt meg benne valami. Hirtelen kissé megrázta fejét, és vett egy mély levegőt. Mintha csak kijózanodott volna, de mégsem. Csupán gondolkodásmódja vett egy másik irányt. Ránézett a poharára, melyben már nem volt semmi. Elképedt egy kissé, hogy mi lett belőle. Azonnal letette az üvegpoharat az asztalra. A lányra pillantott idegesen, majd, hogy a változás ne tűnjön fel Neki, villantott egy félmosolyt, és a pulthoz sietve kért inkább egy korsó vajsört. Rájött, hogy nem igazán kellene leinnia magát, így inkább valami lightosabb mellett döntött. Egy vajsörtől még biztosan nem jut el arra a pontra, hogy igazán 'boldog' legyen. Visszasétált hát az asztalhoz, majd leült, és vetett egy pillantást a lányra. Szinte biztos volt benne, hogy vagy hülyének nézi, vagy várhat egy olyan kérdést, hogy: 'Ez mi volt?'. De nem baj, minden egyes egyedül az ő hibája. Már ott elkezdte a sorozatot, hogy eljött. Aztán a kért ital, majd hogy többször is ivott. Most pedig észrevette magát, aminek valahol belül örült is. Mivel már megvásárolta, így azt az üveg Jack Daniel's-t szépen elrakta, majd visszatért a korsóhoz. Kortyolt belőle egyet, majd egy aprócska grimasszal vette tudomásul, hogy teljesen más íze van, mint a másik fajta alkoholnak. Azután már mindent olyan természetességgel csinált, mintha nem történt volna semmi. Valami beszédtémát keresett közben, hogy még inkább terelje a szót.
- Hogy-hogy pont itt kötöttél ki? Nem lett volna jobb megenni egy sütit, vagy csak sétálgatni? - teszi fel a kérdést, amit magának is címezhetett volna. Persze ezt kedvesen mosolyogva tette, nem számon kérő hangsúllyal, ahogy azt a szülők szokták tenni. Ha visszakapja a kérdést, valószínűleg nem tud majd rá válaszolni, csak sok gondolkodás után, mert a akár saját magának is feltehető kérdést sem gondolta át.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. március 28. 14:37 | Link

Jamie
ruha

Ahhoz képest, hogy tavasz lenne, az időjárás nem ezt mutatja. Pedig neki biztos elhatározása, hogy akkor is megy sétálni. Nem tudja érdekelni sem a hó, sem szél, de még a jeges út sem, ha valamit akar. Azt meg fogja csinálni, bármi áron. Ha sétáról van szó, akkor meg pláne. Éppen ezért gyorsan összeszedte magát és szó nélkül távozott.
Az út annyira nem bizonyult kellemesnek, de esze ágában nem volt visszafordulni, csak ment valamerre. Első ötlete az volt, hogy mászkál csak egyet a faluban, és ha esetleg valaki látja közben, ilyen alapon hadd nézze csak hülyének. Nem olyan ő, hogy nagyon érdekelje mások véleménye. Végül azonban már kezdte unni a fel-alá járkálást, habár kint volt minimum fél órája. Az is rekord, hogy nem fagyott meg, de csinálta volna tovább, ha nem száll el a lelkesedés.
Pont jó helyen állt meg a Fő utczán, nem is gondolkodott sokat, biztos volt benne, hogy akkor ez a kis kiruccanás most a Csárdánál megáll. Sok emlék köti ide. Rossz is, jó is, vagyis eléggé vegyes, de mindig szívesen visszatér. Csak úgy, okkal, vagy bárhogyan. Akár csak nosztalgiázni is, most pedig egy kicsit megállni és feltöltődni, hogy folytathassa útját.
Egy határozott mozdulattal nyitotta ki az ajtót, majd lépett is be. Olyan nagyon sokan nem voltak, bár ez a hely általában - vagyis szinte mindig - tele van sötét alakokkal. Jó, normálisak is járnak ide, de mégis. Az irányt rögtön a pult felé vette, mindig is ez volt az első lépés. Ám most nem szándékozott elsunnyogni egy távoli asztalig, és elmélyülni gondolataiban, mint régen. Csak reméli, hogy annak az időszaknak vége.
- Egy vajsört kérnék - mondja, amint elhelyezkedik az egyik bárszéken. Kabátjától és sapkájától megszabadult, maga mellé helyezte, majd stílusosan a pultra helyezte könyökét és arra támaszkodva nézett ki magából. Hát azt nem tudta meg, miért olyan jó ez, de muszáj volt kipróbálnia, és akkor már úgy is maradt az ital megérkezéséig. Közben nézeget erre-arra, valami olyasmi célzattal, hogy elteljen az a kis idő is, lehetőleg gyorsan.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. március 29. 12:13 | Link

Jamie

Miután leül és rendel sok idő nem is telik el, hogy megkapja amit rendelt. Abban a pár másodpercben azonban megszabadul kabátjától és a pultra könyökölve vár. Ezt jobb kezével teszi, tekintget körbe, majd lábán pihenő bal kezén akad meg. El is mosolyodik a gondolatra, mivel csupán pár napja van ott az a kör. Meg az egész a nyaralásra emlékezteti, amiből csupán jó néhány órája, valamikor az éjszaka közepén tértek haza. Közeli emlék, de most próbálja kizárni, legalábbis egy kis időre. Egészen meredten bámulta csak kezét, persze mosolyogva, majd egy hang zökkentette csak ki, ami azt jelezte, hogy az ital az bizony ott van, előtte. Abban a pillanatban felnézett, és kicsit a fiú felé is fordult.
- Köszönöm - mosolyodott el, majd kezébe is vette a vajsört. Most volt pár pillanat, amíg meglepődhetett, mivel még sosem látta itt a pultost. Jó, egy ideje nem is tért be a csárdába, de azért elég szembetűnő változás, annyit meg kell hagyni. Eddig itt néhány ismerősén kívül csak magas, kigyúrt, vagy elég sötét megjelenésű embereket látott. Ő pedig egy normális srác. Sőt, nagyjából korabeli is, ez aztán nagy csoda.
- Új vagy itt? Még sohasem láttalak - teszi fel aztán kérdését. Még azt sem tudja, miért akar egyáltalán beszélgetni vele, csak egyszerűen megkérdezi ami foglalkoztatja. Meg aztán a mosolygást nagyon is tudja díjazni. Ő is imád mosolyogni, önkéntelenül is, bármikor. Így pedig elég furcsa látvány egy vigyorgó fiú a pult mögött, fura látvány azokhoz képest, akik itt megszoktak fordulni. De hát ilyen is kell, jó az a bizonyos változatosság.
Most már az eddig csak szorongatott poharat szájához is emelte, hogy igyon belőle, mert végül is ezért rendelte, nem csak dísznek. Addig is csak szépen csendben figyeli az idegent, a könyökölést már abbahagyja, amíg nem jut eszébe valami más is, egy téma, vagy csak kérdés, amivel folytathatná a beszélgetést. Még mindig nem tudja, miért, csak egyszerűen jelen pillanatban ezt akarja. Talán majd rájön.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. március 29. 15:47 | Link

Jamie

A fiú meglepődöttsége, hogy szólt hozzá, neki nem volt fura. Tényleg eléggé hihetetlen lehetett, de ő ezt akkor nem látta át, csak örült, hogy azért reagál is rá valamit. Az utolsó szónál felcsillant a szeme, és el is mosolyodott hozzá.
- Az szuper, én ott születtem – mondta egészen közvetlenül. Ha egy sötét alak lenne, akkor sem menne sokra ennyivel, meg kezdjük ott, hogy ezt nem is nézte volna ki belőle, így aztán teljes nyugodtsággal osztotta meg vele az információt. Csak nézett ki magából egy darabig, leginkább a fiút, majd amikor az letette a poharat és kezét felé nyújtotta, ezt ő is megtette, hogy aztán megtörténhessen a legalapvetőbb üdvözlési forma. Ehhez persze fel is állt, majd visszaült helyére és a másikkal egyetemben elárulta nevét, mivel logikusan ez következett a bemutatkozásból meg a kérdésből.
- Sharlotte Johanson – jelentette ki egyszerűen, ebben semmi olyan nem volt, amiért másképp kellett volna. Csupán a mosolya, ami megmaradt. Imádja ezt, és hogy a srác is mosolyog, egyre inkább késztetést érez, hogy csinálja. Közben természetesen tesz azért, hogy a vajsör fogyjon, hiszen nem csak dísznek rendelte. Meg persze Jamie is teszi a dolgát, mert ugye ez egy munkahely, és Sharlotte csak csendben figyeli, ahogy elsétál egy öreghez a rendelést felvenni. Előtte csupán egy kedves mosollyal válaszol, hogy semmi gond, de nem kell sokáig nélkülöznie a társaságát, mert az vissza is tér, elég hamar. Ráadásképpen még egy kérdést is kap, amire szívesen válaszol. Nem csak azért, mert nem akar bunkónak tűnni, hanem tényleg jobbnak érzi úgy, hogy beszélgetnek, mintha egyedül ülne az egyik távoli asztalnál.
- Igen, egy ideje a faluban lakom a bátyámmal. És akkor gondolom te is – vigyorog tovább. Igazán természetes ez nála, nem tud faarccal mondani vagy tenni semmit, csak ha éppen olyan kómás állapotban van, hogy még a neve sem jut eszébe. Na akkor képes eléggé érdekes arckifejezésekkel menni a világnak, de az ritka. Ez most nem olyan. Magában elmélkedik, ahogy kortyolgat az italából és figyeli, ahogy a röviditalok a kis poharakban a tálcára kerülnek. Ezalatt egy újabb kérdésen töpreng, és szinte rögtön eszébe is jut egy eléggé kézenfekvő téma.
- És milyen itt, eddig? - kérdez rá a lehető legnagyobb komolysággal, már ami tőle telik. Az is csak annyit tesz, hogy ugyanúgy vigyorog, és megkülönböztethetetlen a másik nézésétől. Nem tudja, hogy mikor érkezett, de néhány dolgot biztosan láthatott már, akármennyi ideje is tartózkodik a faluban. Ha meg nem tudott véleményt alkotni, majd ő elmondja milyen jó, meg szép. Egyszer biztosan kialakul róla a teljes és saját véleménye, de az se lehet annyira rossz.
Szál megtekintése


Mrs. E. Perott
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. április 1. 12:52 | Link

Jamie

Hogy lényegében mit keres itt, hát az egy rejtély, még neki is. Rá lehet fogni, hogy a hidegről jött be, de akkor normális esetben nem a pultnál ücsörögne, és valljuk be, ha már ilyen célzattal akart volna bárhova is bemenni, az nem biztos, hogy a csárda lett volna. De itt akár még nosztalgiázni is tudna. Vagyis ez aztán nem került sorra, mivel akadt társasága, de jó elképzelés volt.
Aztán az a bók. Elsőnek sokként érte, zavara biztosan látszódott arckifejezésén is. Nincs ehhez hozzászokva. Akitől kaphatna, azzal szavak nélkül is megértik egymást, de hogy bármivel őt dicsérjék ilyen szempontból, az furcsa.
- Öhm... köszi – mondta már mosolyogva, a másik szemeit fürkészve. Valami furcsát látott benne, de hogy minek tudhatta volna be, azt homály fedte, egyelőre csupán értetlenül állt a tény előtt, hogy bókoltak neki. Persze a beszélgetést tovább folytatták, ő szépen lassan tüntette el italát, a fiú pedig végezte a dolgát, azaz minden ment, ahogy kellett. A kitöltött röviditalok is megérkeztek az öreghez, aki rendelt, majd a feltett kérdésre visszatérése után válaszolt is a srác. Kicsi késéssel ugyan, de ezt Lotte nem is nagyon vette észre, meg akkor sem érdekelte volna.
- Ó, értem – beszélt még mindig kedvesen. Ez megszokott, de ebben a helyzetben ha akarna sem tudna goromba lenni. Miértjét a dolognak továbbra sem tudta, de nem is érdekelte már.
- Ugyanúgy vannak itt boltok, mint máshol. Beleérte az ajándékboltot, van régiségkereskedés, cukorkabolt, meg miegymás. Éttermet és cukrászdát is találsz. Aztán van kísértetház is a lakósor végén. Jól hangzik, de nem hiszem hogy bármi kísértet lenne is ott. Van egy dísztavunk, de egy tök jó sétány is... - magyaráz igazán lelkesen. Igazából a kérdés a jó helyekre vonatkozott, hát ez mind az, már akinek. Ő nem tudja kinek mi számít jónak, neki meg minden az, mivel itt lakik, és a legtöbbet nagyon jól ismeri. Azért még gondolkodó fejet vág, és elmélkedik is, hátha kifelejtett valamit, majd arcán kiütközik, hogy bizony van még. - Ja, és egy hotel is van, nagyon jó hely. Meg persze a csárda, én nagyon imádom – teszi még hozzá, de nem csak kedvességből, vagy bármi szándékkal, csupán ténylegesen szereti ezt a helyet, és a mondathoz fűzött mosolya biztossá tette állítását.
Italából kortyolt, közben gondolkodva, hogyan is folytassa. Nem igazán ugrott be olyan kérdés, ami odaillő lenne, meg elkerüli a sablonosságot is. Leet, hogy aztán valami furcsa dolog jön ki belőle, de ő ilyen, és hozzá kell szokni. Szeretni nem kell, de megváltozni nem fog, csak ha ő akar.
- Na és mondd, hány éves vagy, hogy itt dolgozol? Nem tűnsz nálam idősebbnek... – veti fel végül, ami eszébe jut. Tényleg érdekes a helyzethez képest, nem egy tipikusan olyan kérdés, amit ilyenkor fel szoktak tenni, de őt érdekli.
Közben kissé meglepetten tekint poharára, amiben mondjuk úgy, alig van már valami. Egy laza vállrántás után lehúzta azt is, majd szépen vissza tette az alátétre. Le is csaphatta volna, ahogy azt szokás, de valahogy nem a stílusa, és kedve sem volt igazán hozzá.
- Öhm... akkor kérnék még egy ilyet – mutogat a pohárra, de ugyanazon kedves mosolyával, mert nem akar alkoholistának tűnni, vagy bármivel is rossznak feltüntetni magát.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 19. 15:58 | Link

Márk

A gondolat már rég megfogant agyában, hogy az uncsitesóval beszélni kéne, de addig is rengeteg ideje akad még, így a faluban sétál még egy ideig, csaknem amíg megint jön egy isteni szikra. Az a szikra sem vezet semmi jóra, vagyis hogyha a kocsmába vezet, az már nem biztos, hogy az. Vagyis relatív, és hozzáállás kérdése; kinek mi a jó? Neki... nehéz lenne megválaszolni, de érzi, hogy mennie kell. Nem is bonyolítja túl a dolgot, nem habozik, habár a falu szélén jár, valahol az erőd mellett, az elhatározás holtbiztos, és a kocsma felé indul el, azaz először is az utat keresve, és akkor onnan a fő utcára; onnan nem nehéz.
Mivel siet, egyértelmű, hogy gyorsan oda is ér, belépve pedig, mint oly sokszor útja a pulthoz vezet, és mit is kérni? Nem kell kérni, csak egy meghatározó pillantást vetni a csaposra, és az már tudja is, hogy vajsör rendel. Ő nem tagadja, hogy elég sokszor van itt, de ha akarná se menne vele semmire, mert nincs láthatatlanná tévő köpenye, meg nem is kell. Az sem ritka, ha mást iszik, de jelen pillanatban nem valami lelki probléma az ittlétének oka, vagy mélypont, egyszerűen csak jött, és így a minimális alkoholmennyiség perfect lesz számára.
Mivel senki ismerőst nem lát, és abban sem biztos, hogy olyan nagyon szocializálódni akar, így egy távoli asztalhoz indul el, csendben, de azért végigtekintve a benn lévőkön, mert nincsenek olyan sokan. A megszokott emberek nagyjából, akik mindig itt vannak. Na hát ő most ezektől szeretne eltávolodni, és nyugiban meginni, amit rendelt magának, na meg rájönni, miért is akart idejönni.


ruha
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 19. 16:46 | Link

Márk

Milyen szép is lett, volna, ha nyugiban tud inni és békén hagyják. Bár most nincs rossz kedve, így a fiúcska annyira nem rontotta el a dolgot. Bár ez majd viselkedésétől függ, meg attól, hogy Lottinak éppen milyen pillanatnyi megvilágosodásai lesznek.
- Heló - talán kicsit csodálkozóra sikerül a köszönés, de azért ennyire még képes, hiába tört rá egész egyszerűen a gyerek. Nem is ismeri, de ez úgy látszik nála nem probléma. Kortyol még egyet a sörből, de persze az ismeretlen is folytatja a dumát, így csak csendben figyeli, amíg is rájön, mi ez valójában, és akaratlanul is egy kicsit talán gunyoros félmosolyra húzódik szája.
- Aha.. tehát.. innál, de nem adnak. Ami érthető is, talán elsős lehetsz... És ez a.. büntetést felhasználnád, azaz saját kis hogy is mondjam.. kicsit sem tanárbarát céljaidra kihasználnád. Két kérdésem van; miért segítsek? És.. mit írnék a papírra? Tessék megdicsérni.. nem is tudom kit, mert fizetett nekem egy sört? - talán így elsőre elég érdekesen jön ki a dolog, bár hangja nem olyan, mint tekintete, meg az a mosoly. Sokkal inkább mondható semlegesnek, a kedvesség apró szikrájával. Bár azért nem biztos még abban, hogy mit akar csinálni, vár is egy kicsit, mit reagál erre a másik. Elő tud-e állni valamivel, ami meggyőzi? Neki van pénze, most nem azon múlik, hogy jajj, mert fizeti. Lerí róla, hogy inni akar és kész.
- Ja, és még egy, bocs. Hogy hívnak? - ezt már valahogy olyan szépen nem tudja előadni, mint az előzőeket. Hátradőlve a széken veszi újra kezébe a korsót és iszik is belőle, várva egy nevet, vagy bármit, aztán majd ő is bemutatkozik.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 19. 18:10 | Link

Márk

- Aha.. szóval másodlagos.. értem - azaz nem, de nem lényeg, a komoly nézés elég lesz ehhez. - Tényleg? És ezt te honnan tudod? - mármint, hogy nem elégszik meg vele, mert aztán ki tudja. Ő még nem, hogy mennyit akar inni, de kettőnél több valószínűleg nem lesz, mert még programja van, és az is kocsmában, csak olyan helyen, ahol kevesebb a sötét alak, bizony. És ott az is ritka, hogy csak így odamennek hozzá.
A fiú következő megszólalását csak csendben figyeli, nem szól semmit, a sejtelmes félmosoly pedig még mindig ott virít arcán. Ebből aztán sokat nem tud meg, de még mindig csak gondolkodik a dolgon, így nem is tudna semmi konkrétat kiolvasni a tekintetéből sem.
- Áh, Márk, üdv. Én Sharlotte vagyok, harmadéves, noha végzősnek kéne már lennem, és Navine - ez a tettetett cukiság, annyira mű, és annyira sablonos, de érzi, hogy kell. Az angyali mosoly, az aranyos hang, Jézus... - Hát.. Van egy bátyám. De a hat éves húgomnak még nehezebb téged elképzelni... - csak az igazat mondja, végül is Hanna nem kér sört. Vannak elképesztő gondolatai, de ilyen helyzetbe Lotti is csak remélni tudja, hogy húgával majd nem kerül. Bár neki szó nélkül kérne, és fizetné is, korától függően.
- Na... akkor, add a pénzt... - egyszerűen lerendezi a dolgot, semmi túlbonyolítás, csak egyszerűen feláll, hogy ha végül oda is adja az árát a srác, akkor mehessen kérni neki itókát. Hangja egyáltalán nem megadó, sőt, valami olyasmi is van benne, hogy most aztán örülj magadnak. Már el is tűnik, azaz inkább indul, méghozzá a pulthoz, és két percen belül visszatér a vajsörökkel, letéve őket az asztalra.
- Tessék - még egy angyali mosoly, feje oldalra döntésével, és valami elrettentő képet alkothat magában róla Márk. Ez ugyan nem zavarja, vannak már néhányan rossz véleménnyel róla. Ha többen lesznek, az nem tragédia.
- És akkor most? Ha megfelel, amit írsz arra a papírra, akkor aláfirkálom neked - közömbös kijelentés, de szinte csodaként fogható fel, még ha ezzel nincs is tisztában a levitás. Majd egyszer talán még rájön. Bár remélhetőleg olyan sokáig már Lotti sem tartózkodik itt, a mesterképzés... eléggé kétes dolog, a plusz két év is soknak bizonyul. Azonban, ha nem bukik, akkor nem is olyan szörnyű.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 19. 19:21 | Link

Márk

- Ugyan, nem kell, köszi.. - nem igazán szereti a hálálkodós dolgokat, bár van néhány kivételes ember, de ők tényleg közel állnak hozzá. Meg azok vannak, akik annyira nem, hogy már elfogadja tőlük, és itt véget ér a sor.
A papírra vetett még egy pillantást, elolvasva persze ami rajta van, és csak úgy fogta kezébe a ceruzát, hogy aláírja. Így végül nincs benne semmi konkrétum, csak a lényeg, és valamennyire igaza is van a fiúnak azzal kapcsolatban, hogy mindketten jól jártak. De inkább csak a kékecske járt jól, Lotti egyébként is vett volna magának még egy sört, most azonban kettőt el kell tüntetnie így egyszerre, remek. Nem gond, dehogy.
- Máskor.. hozzá aztán fordulhatsz... Csak attól függ, milyen kedvemben leszek - igen, attól nagyon. Meg hogy él-e majd még, vagy nem-e lesz megint olyan mélyponton, hogy semmi se fogja érdekelni. Nem áll olyan messze tőle, hiszen problémák mindig vannak, nem is kicsik, csak néha napján félrerakja őket.
Végre, hogy egy kicsit nyugiban tud inni pár kortyot, bár még a srác jelenlétében - és kezdi nem zavarni - gondolkodik el, hogyan is tovább, majd kérdés zökkenti ki újra. Más helyzetben ezzel a lépésével mindent elrontott volna, de Lotti is szépen lassan eljut arra a szintre, hogy minden oké, amíg hagyja.
- Nem, nem vagyok az, egy picikét sem. Vagyis egy egészen csöppöcskét talán megeshet, nem követem vissza az őseimet, de amúgy nem - őszintén meglepte a kérdés. Ilyennel még nem álltak elé, bár az iránt már érdeklődtek, hogy metamorfmágus-e. Hát nem az, csak akkoriban eléggé.. lázadó kinézete volt.
- Hallod.. mivel van ez büntetés... milyen csodálatos dolgot követtél el? Meg Rédeyt említettél. Házvezetőbácsi nyakon csípett gondolom - ez édes mosoly a végéről elmaradhatatlan. Igazándiból sok kedve nincs egy beszélgetéshez, de ez még érdekli, aztán majd lesz, ami lesz.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 30. 23:58 | Link

Mihael
ruha feketében

Nagyon jó érzés tud lenni, amikor az ember hazaér a munkából, és akkor még főzhet és takaríthat, főleg úgy, hogy előtte meg a suliban punnyadt, és este esett haza. De nem.baj, ezt vállalta, és már egy teherrel kevesebb. Megszabadult érzésektől, emlékektől, és a tudattól, hogy bárhogyan is korlátozva van - nem mintha ez foglalkoztatta volna. Csak a kezébe varratott közös mintázattól nem szabadult még meg, és nem is fog, az ottmarad.  haja viszont egy másik szent dolog. Változás, színváltás, ezek nála párhuzamban vannak. Most majd fekete lesz talán, vagy vörös, mert olyan nem volt, vagy épp semmilyen, hanem szakít ezzel a szokásával. Még eldől, de általában pillanatnyi gondolatokból és felindulásokból cselekszik. Mint most, hogy felüti fejében magát a gondolat, miképp is le kellene menni a csárdába. Azaz inkább csak elslattyogni odáig, egy-két vajsört benyomni, aztán egy fokkal vidámabban hazajönni. Erre legalább jó, ideiglenesen mindig segít. Hosszútávra nem nézi a kicsit se hasznos hatását, az nem érdekli, csak a mának él. Ezért is jelenti be, hogy lelép, aztán már megy is a kocsma felé. Egész kellemes kis idő van, de nincs ideje ilyesmivel foglalkozni, viszont nem.is gondolkodik. Furcsán közömbös mindenhez, meg valószínűleg mindenkihez, csak mivel az utcán az illető nagy szerencséjére nem jön vele szembe senki, így erre biztosat nem lehetne mondani. Ettől függetlenül így is hamar odaér, és határozottan be is nyit, semmit se várva. Néhány tekintetet a nyakába kap, de csak egy pillanatra, mert az ide járók többségének már nem nagy látványosság, beleivódik a hétköznapok szürkéibe. Útja is a megszokott, a pulthoz vezet, ahol mindenféle nyikkanás nélkül már tudja is a leányzó, hogy egy vajsör rendel. Nem biztos, hogy előny az itteni ismertség, de nem érdekli. Csak lazán a korsó után nyúl, és indulna is egy távoli asztalhoz, amikor a pultnál, tőle nem is olyan messze meglát egy ismerős arcot. Automatice félmosoly, és már indul is feléje, hogy mellé érve a szomszédos bárszéket elfoglalja.
- Na helóka - valljuk be, érdekes köszönés csak így, de ez jött. - Mi járatban itt lent , ilyen későn? - sejtelmes félmosolya persze továbbra is ott virít arcán, és aki igazán ismeri az hangján is észrevehet valamit, de olyan szerencsére nincs a közelben.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 31. 12:02 | Link

Mihael

Mikor elindult még határozottan követte az elvét, hogy akkor most csak inni fog, mert semmi kedve bájcsevegni, vagy nem túl rokonszenves emberekkel akár csak két szót is váltani. Amíg vajsörét kikérte is ez volt a véleménye, de  amint a trófeatermes srácot megláta ez rögtön meg is változott. Hát ha már érdemleges társaság is van, akkor miért ne?
- Ha sűrűbben fogsz idejárni, akkor többet fogod látni a disney csárdás Hamupipőkét - ha meg nem, akkor értelemszerűen az ellentét lép életbe, de ez mindegy, egyszerűen nem lehet olyan hülye, hogy ne jöjjön rá. Az enyhe túlzással kedvesen méregető tekinteteket megszokta, így közelről sem akad fenn a fiú viselkedésén. Talán természetes is, ha egy olyan lány, mint ő, egy olyan helyre látogat, mint a csárda. A srác viszont a trófeateremben is így állt hozzá, tehát nincs vele gond.
- Enyhén más a helyzet, ha az a kislány munkából esik haza - az angyali vigyor pedig elengedhetetlen, csak hogy ezzel is tudassa: más a helyzet. Azt meg hozzá se teszi, hogy aztán otthon is tehette a dolgát, ezután pedig nem is meglepő nála, hogy elindul, és itt köt ki. - Amúgy én is csak elugrottam inni - azért végül is ez a válasz a kérdésre, tehát a lényeg is ez lenne. De akkor már felmerül, hogy mit is. A vajsör elég lightos cucc, aztán kiderül elég-e neki ez most, vagy valami mást is iszik majd. Azonban ettől még a korsó tartalmának fokozatos, de nagy adagokban való eltüntetését nem szünetelteti, amikor nem beszél dönti magába.
- Mondd csak... valami tartalmasabban nem gondolkodtál? Vagy maradsz a vajsörnél? - többek között ez nála olyan alapkérdés, amit jó, ha az elején tisztáznak, még ha teljesen mindegy is. Ő maga vajsörért indult le, azt tervezett inni, mert otthon a töményebbekből van választék. Jelenlegi itókája végét húzza még le, aztán elég minimálisan nőiesen vissza is teszi azt a pultra, végül pedig kérdő tekintettel néz a rellonosra. Ez biztos, zöld lesz a gyerek.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. augusztus 12. 15:35 | Link

Mihael

Értette a célzást a fiúcska, tehát csak egy elégedett mosoly ül ki pár pillanat erejéig arcára, mert valljuk be őszintén: ha jó a társaság, akkor ő is szívesebben jár le a csárdába. Nem a legkellemesebb hely, de ha van miért - meg amúgy ok nélkül is -, akkor szívesen átugrik egyet inni.
- Mert jól érzem magam, és még pénzt is kapok érte - már amikor, de lényegében igaz. Azt hitte, hogy ez nem épp neki való munka, de ha már elkezdte önállósítani magát, akkor abba az is beletartozik, hogy nem apuka pénzeli, hanem ha valamit akar, megveszi magának. Bár ilyen szempontból a tanulást nagyon mellőzi, az óráinak csak egy minimális részére jár be, és a háztartási munkák közül is csak azt csinálja, amit Alex nem hajlandó. De persze ettől függetlenül ijesztően aranyos mosolyát elő kell vennie, mert ő nem kóstol vissza a gyereknek. Most nincs meg az alaphangulat ahhoz, hogy mindenkibe belekössön, és ha erőlteti nem megy.
Hamar jön egy alapkérdéssel témát változtatva, de a kissé önelégült, csibész mosolyból nem tud konkrétat kiolvasni, csak sejti a választ, és végül is valami olyasmit kap, amit várt. Csak hasonló, de ez az ötlet még jobban tetszik neki, így  hasonlóképpen sejtelmes vigyora ül ki bájos pofijára.
- És milyen tétre gondoltál? - nagyjából egy hangyányit sem fontos, mert úgy is belemegy, most ilyen kedve van, vevő bármire, tehát amint valami reményei szerint határozott választ kap már jelzi is beleegyezését. Ha pedig csak behatárolja, hát akkor majd segít neki kicsit jobban összeszedni, miért ihatnak. Az pedig itt már teljesen lényegtelen, hogy egyébként fogalma sincs róla ki a srác, a nevét se tudja, csak a ház van behatárolva, a másik viszont ha figyelt, akkor a trófeateremből talán berémlik neki a neve, mert Amira ezt ilyen jól összehozta. Szeret apróságokon, és borzasztó hülyeségeken gondolkodni, amíg vár, de attól még a tengerzöld íriszeken leragadt tekintete nem vándorol sehova. Mosolyából látszik, hogy egyértelműen kedve van eljátszadozni most, iszik ő szívesen, és jól is érzi magát így, meg persze ezt még lehet fokozni, csak rajtuk áll.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. október 12. 20:00 | Link

Amanda <3
ruha


10 hét. Csak ennyi volt, amíg senki sem hallott róla semmit. Nem adott életjelet, senki sem tudhatta hol van, mit csinál, vagy él-e még, igazából Alex sem. Mikor régi életét lezárta, és elkezdte az új fejezetet, akkor már voltak tervei, hogy ez miből is fog állni, és noha gyökeres változásnak is tűntek azok, amiket művelt, igazából még alig történt vele valami. Aztán jött egy hirtelen gondolat, hogy el kell innen mennie. Úgy kezdett neki a pakolásnak, hogy vissza se jön, majd mire a végére ért már sikerült rendbe tennie gondolatait annyira, hogy ezt az ötletet hanyagolja. Hogy hova, és miért tehát még kérdés, csak lejelentkezett és ment. Mindig is voltak értelmetlen gondolatai, lesznek is, de talán ez túltett mindegyiken.
Nem a térképre rábökős módszer, és nem is egy idegen megkérdezése döntötte végül el, hogy hol is fog megmaradni, hanem az álma. Felült a vonatra, és egész egyszerűen elaludt. Innen jött az ötlet, hogy a végállomás Flöha lesz. Egy német kisváros. Soha nem járt még ott, csak hallott róla, de azok alapján biztos volt benne, hogy ez jó lesz neki. Még csak véletlenből sem ismerheti senki, szinte meg sem tud szólalni németül - bár az angol majd bizonyára kisegíti -, valamint itt nyugalomra talál. Nem elsődleges célja, mert tombolni is szeretett volna, de így volt teljes a változás.
Szóval kivett egy albérletet a város külső részében, a természethez közel, és teljesen normális életet élt. Ugyanúgy szórakozott, rengeteget, és mivel senki sem ismerte egy kicsit sem, bizonyára egy minimális kicsike kis jó véleményük sem volt róla. Csak ez őt nem érdekelte. Főleg azért, mert a lelki világa romokban hevert, így azonban minden megmaradt neki. A magány, az volt neki.
Aztán a következő ötlete volt teljesen abszurd. Mikor beleszokott, akkor egy kicsit jobban megismerkedett egy fiúval. Nem történt köztük semmi, csak tömör három órában elmesélte neki az élettörténetét, és utána rájött, hogy elrontotta. Elrontotta ezen élete építésének kezdeti fázisában... És jól tette. Úgyhogy mindent otthagyott és visszajött.
Amint hazaért az volt az első, hogy igazándiból semmivel sem foglalkozva ledobta otthon a cuccait, és táskáját felkapva elindult. Hogy hova? Hát egyértelmű, hogy a csárdába. Gyorsan, feltűnés nélkül elérte célját, majd a belépve természetesen kapott pár furcsálló és meglepődött tekintet, meg a megjegyzéseket, a 'De rég láttalak'-on át a 'Hát te még élsz?!'-ig. Csak mosolygott, hát azért el nem felejtették. Ahogy azt sem, hogy az alap a vajsör, így a pultos lány már nyomta is a kezébe, ő pedig elindult egy nem is távoli, szimpatikus asztalhoz, lerakta a táskáját, majd kényelembe helyezte magát a széken. Kortyolt egyet italából, aztán egy látszólag igazi mosollyal gondolkodott, most akkor hogyan tovább.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. október 17. 15:27 | Link

Manda <3


Igazság szerint talán nem a legjobb dolog, amit tehet, hogy egyedül marad a gondolataival és még iszik is, mert hogy azt bizony nagyobb mennyiségben tervezte. Tisztában van vele, hogy nem megoldás, és hogy csak pillanatnyi feloldódás, ellazulás, aztán másnap meg sokszorosan annyit kell agyalnia, mint előtte, de hát érdekli is őt. Jól elvan a maga kis világában, amíg egy ismerős arcot nem vél felfedezni maga mellett. Amanda, akit milyen régen is látott, és most rögtön öleléssel és két puszival üdvözli. Valahogy az első ösztönös érzése, hogy oka van most az ittlétüknek, és ez bizony nem véletlen, de reflexből mosolyra is húzódik szája. Halovány, de legalább igazi ez már, mert tényleg örül a lánynak.
Hirtelen jönnek a szavak, de azért sikerül felfognia, hogy négy tequilát rendelt barátnője, így még egy pillantást vet a vajsörre, amit a rellonos szavai után egy határozott mozdulattal jó távol helyez magától. Magabiztos félmosollyal hallgatja a további mondandóját, majd nem is vár pár másodpercnél többet a válaszadásra.
- De ha ezzel kezdem, akkor legalább még az elején teljesen tiszta gondolataim vannak... - talán értheti is, hogy mire gondol a szőkeség. Végül is, ha már itt így összefutottak, és szavaiból is megítélve... nem a legrózsásabb időszakot élik. Éppen ezért egy apró sóhaj után folytatja. - Az ok nálam egyszerű. Visszajöttem, és kezdésként rögtön szükségem volt erre, hogy visszarázódjak. Tudom, nincs értelme kerülgetnem a témát, hogy miért is léptem le, meg hogyan s miként volt ez az egész, de... kezdhetnél - ezzel pedig lényegében minden gondolatát elmondta, ami eszébe jutott. A meséléshez egy kicsit még össze kellett szednie magát, de igazából annyira nem is egy hűdehűha történet... csak a lelki világának megterhelő, és amennyire a vele szemben ülő ismeri, tudni is fogja. Ennek ellenére pedig képes nem mindig saját magával foglalkozni, és a szemkontaktust tartva, a másik érezheti, hogy tényleges érdeklődést is mutat feléje. Mivel komolyan tudni szeretné, hogy vele mi van. Az alap kíváncsisága, és ki tudja miért fontos is neki a lány, így ez természetes.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. november 1. 13:52 | Link

Manda <3


Valahogy Amanda nagyon átlátja a helyzetet, és ez még csak kicsit sem meglepő. Mindennek oka van, ez tény és való, éppen ezért már-már természetes, hogy most pont itt ülnek, egymással szemben, és pont ebben a helyzetben. De ezt nem is kell firtatni, mindketten tisztában vannak vele.
- Talán nem is kellenek azok a tiszta gondolatok - hangos gondolkodás ez csak részéről, a megszokottnál is kedvetlenebb hangsúllyal, szinte már sóhajként. Tényleg miért is akarna gondolkodni? Lazítani szeretni, kikapcsolni az agyát és jól érezni magát végre.
Persze amint Mandát kéri a kezdésre, teljes figyelmét neki szenteli, nem igazán figyelve arra, hogy az italokkal már feléjük tartanak, csakis a lányra koncentrálva, mert ez a minimum. Csendben, szinte kifejezéstelen arccal hallgatta a pár tömör mondatot, majd ahogy a rellonos arcán megjelent a sokat kifejező mosoly, az ő szája is enyhén felfelé húzódott.
- Ha jól sejtem.. ez nem egy "heló-szia de rég láttalak" viszontlátás volt.. - a lehető legtermészetesebb, valahol mélyen még talán kedvességet is sugárzó hangnemben szólalt meg, ami halvány mosolyával még egyszerűbbnek tűnhetett, noha ezzel a mondatával mindent elmondott. A véleménye, a gondolatai Kornél visszatéréséről ezt teljesen magába foglalták, látva barátnője arckifejezésében történt változásokat a két név említése közben.
A vele szemben ülőnek azonban még volt mondanivalója, mert ennyire ugye nem lehet egyszerű, mikor már ez sem az... Az egyetlen gondolata, ami beugrik még pár másodperces átgondolásra vár.. Kezdetben nem biztos abban, hogy erre ezt kellene mondani, mert a lányt bizonyára aggasztja a helyzet, de, ha már itt ülnek, szinte nyílt lapokkal játszanak, olyan mindegy...
- Lehet furcsa.. de ne is bánj meg semmit. Soha! - jogos, hogy mindenki azzal jön, hogy ha bűnt követ el, vagy vétkezik, akkor meg kell bánni tettünket, és tiszta lesz a lelkünk meg, minden.. De neki meggyőződése, hogy ennek semmi értelme. Szabadon kell élni, élvezni kell, és semmit sem szabad megbánni, sokszor nem szabad gondolkodni, csak cselekedni, és kész. Valójában egyszerű, csak az emberek túlbonyolítják.
Furcsa módon nem öntik el a gondolatok. Ez még nem az a szint, vagy már nem az, amikor nem tud rendet tenni, mert jön minden egyszerre. Igen, még túl tiszta minden, ezért az elé lerakott tequila felé nyúl, közben pedig a kérdések is eljutnak tudatáig.
- Nem tudom... - maga elé meredve, a végére elhalkulva, szinte a semmibe beszél, majd tekintetét felemeli és Amandáét keresi vele. Amint megtalálja folytatja. - Tudod.. lehet, hogy minden okkal történik, sőt, biztos. De rengeteg esetben csak egyszerűen nem számít, vagy csak nincs értelme keresni. Igen, én is tudom, hogy rettentően zavaró a tanácstalanság, mert ez lényegében az. Megrekedsz a dolgokkal, és se előre, se hátra, nem tudsz mit tenni. De csak egy darabig. Aztán már ösztönösen teszel magasról az okra - sok a duma, de mindezt így egyszerre el kell mondani, hogy teljes legyen a kép, hogy maradéktalanul megértse. Még ha bízik is benne, hogy félgondolatokból is megértené, kiegészítené, mert nagyon ugyanazon a vonalon vannak... Csak így érzi jónak mégis.
Na de akkor az este másik meghatározó pontja, a pia. Amit eddig teljesen hanyagolt, na nem mintha olyan rég itt lenne.. Csak jött a barátnő, és a vajsört is eltolta magától, amíg a tömény meg nem érkezik. Viszont már azt kezében fogja, és döntené is magába, csak hát nem. Van egyfajta norma, ő mondjuk bármit iszik és bárkivel, előtte a koccintás az kell. Csak ezután húzza meg, egyszerre le az egészet, majd rögtön a citrommal barátkozik, ám arckifejezése hűen tükrözi: ez sem egy lightos ital. Mondjuk nem is a kedvence, de az agyát kikapcsolni tökéletes.
- Na, akkor most én jövök? - tudja, hogy a válasz igen, csak azért még egyértelműsít, miközben a poharat visszahelyezi maga elé, közben tartva a szemkontaktust.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. november 21. 15:49 | Link

Manda <3

Ez a jó a nem felszínes, nem csak látszatbarátságokban.. Be se kell fejezni a mondatot, nem kell mondani semmi egyértelműt, vagy akár meg se kell szólalni, csak próbálni játszani a "szerepünket", és a máik tudja, hogy mi a helyzet. Ha valami nincs rendben, ha boldog az ember, vagy össze van zavarodva; teljesen mindegy, az igazi barátai megérzik, és mellette vannak, segítenek, ahogy tudnak, meghallgatják, tanácsokat adnak, kiállnak mellette, mert ez úgymond hozzátartozik a barátsághoz. A kapcsolat alapja ez a fajta bizalom, és ők még ha nem is éreztetik olyan sűrűn egymással, tudják, hogy számíthatnak a másikra, és ott van, ha kell.
- Persze, hogy értem - lényegtelen, de azért megerősíti egy halvány félmosollyal. Teljesen egyetért vele, átérzi, mert neki is kellett ez a fajta szabadság, és valami teljesen hasonlóba kezd belefolyni. Semmi kötöttség, szórakozás, egy szempontból ugyanaz a helyzet, a körülmények mások talán, bár ez alig változtat valamin.
Aztán persze, ahogy átfutottak a rellonos részéről a helyzeten, felvázolta ott mi a helyzet, már tudta, hogy ő jön, de azért rákérdezett. Manda előrehajolt kissé, és még pár másodpercig csak meredt rá semmitmondó félmosolyával, aztán gondolatait összeszedve és még maga elé bámulva kezdett bele.
- Én el akartam húzni, mindent itt hagyni, aztán elkezdtem pakolni és mire végeztem elvetettem az ötletet. De mennem kellett, muszáj volt változtatni, így röpke 10 hétig Flöhában voltam. Szórakoztam, élveztem, hogy senki sem ismer, kilógtam a nyugodt kisváros normális életéből. Annyira jó volt ez a másság, hogy maradtam volna, ha nem rontom el ott, hogy összebarátkozok egy sráccal és elmesélek neki mindent. Onnantól már képtelen voltam szabad és független lenni, mert.. igazából nem bíztam meg benne eléggé, hibáztam - furcsa, hogy igazából még mindig romokban hever, de annyira nem érdekli. Talán az is motiválja, hogy ha már egyszer padlóra került, nézzük a jó oldalát; nem a sárban fekszik. De mindez lényegtelen, mert nyugodt és egységes hanglejtése akármit mondhat a lánynak. Reméli, hogy azért megérti, nem bánt meg semmit, és hirtelen ötletei így is lesznek még, csak egyszerűen képtelen szocializálódni, a pár ember, aki kiérdemelte a bizalmát, csak velük kedves, megértő, a többiek pedig jobb, ha elkerülik. Mindez a változáshoz tartozik, ami miatt elítélhetik, ez sem érdekli; a saját útját járja.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. augusztus 24. 17:06 | Link

Bálint
ruha

Az utóbbi időben az igazat megvallva a "se éjjelem, se nappalom" dolog nagyon is ráillett, mert vagy dolga volt mindig, vagy csak simán egyáltalán nem foglalkozott azzal, mennyi az idő, hányadikát írunk, sőt, melyik év. Na jó, ezt még tudta, de Jace apjával is egy kis probléma akadt, azt is meg kellett oldani, és nem érezte úgy, hogy ez őt innentől egyáltalán érdekelné.
A szülinapja is elment, úgy, hogy észre sem vette, csak napokkal később. Akkor pedig jött a meglepetés, egy évfolyamtársával ez egy napra esik. De pontosan, minden, és ebből jött, hogy mivel amúgy is jóba van a sráccal, hát ezt mindenképpen be kell pótolni, mert az ilyen azért ahhoz túl ritka, hogy várjanak még majdnem egy évet.
A háza kiesett a két kicsi miatt, de sokat gondolkozni így sem kellett, szinte egyértelmű: a csára. Még a mindenféle hústornyoktól és elsőre talán elrettentőnek tűnő alakoktól sem kell tartani az ünneplés megzavarását illetően, tökéletesen megfelel nekik a VIP terem, és ki is jár..
A cukrászdai munka megtanította néhány dologra, így a fiú betegségére külön ügyelve készített két minitortát. Egyet neki, egyet pedig magának, és még ha nem is fogynak el, be lehet dobozolni és későbbre is jó az. De ezen felül továbbra is teljesen cukormentes csokis kekszet is csinált, valami irdatlan mennyiségben, bár nem úgy tervezte, hogy mindent megesznek, az azért sok lenne. Ezen felül pedig nem csak édességgel készült ám, szendvicseket is csinált, mert miért ne alapon,  biztos, hogy olyan is kell. Neki elengedhetetlen a kávé, így abból is tett el, de külön cukrot, édesítőszert, hátha Bálintnak is.. Fura, hogy már megint egyre inkább ügyel a környezetében lévő emberekre, elfelejt csak magával foglalkozni, de nem zavarja, még örül is neki. Éppen ezért gondol át mindent, és dönt úgy, hogy akkor még a felrúnázott magnó is kell, egy rakat kazival. Van egy ismerőse, az csinálja neki a mai számokból ezeket meg, és áldja is érte az eget, hogy tud zenét hallgatni.
Már majdnem el is felejtette, hát amit nagyon fontosnak talált, az a fiú ajándéka. Nos igen, ha már szülinapot ünnepelnek, akkor egyértelmű. Kicsit bajban is volt vele, mert annyira nem ismeri, hogy meg tudja mondani, mi az, ami biztosan elnyeri a tetszését, de reményei szerint ennek is örülni fog, úgyhogy eltette azt is.
Az utolsó, ami eszébe jutott, az az volt, hogy innivalókkal nagyon nem is kell problémázni, lévén a csárdában ilyet bármikor tudnak szerezni. Ismeri már magát, az egy alapja lesz az estének. Na de persze a Levitást annyira nem ismeri, meg ott van a betegsége is, de azért reméli legalább koccintanak majd, azt mindenképp kell.
Szóval amint összeszedett mindent, ellátta a csomagjait egy lebegtetőbűbájjal, lejelentkezett bátyjánál, ellenőrizte fiát és húgát, aztán nyugodtan hagyta ott őket. Ahogy megbeszélték, a fő utcán találkoznak, és időben is van, most nem akart késni, de hamarabb kiérni sem sikerült. Így a késő délutáni, kora esti órákban még elegen járnak Bogolyfalva utcáin, de nem volt nehéz kiszúrnia Bálintot.
- Szia! - odaérve hozzá már vigyorogva köszönt neki. Három-négy üzletnyire a csárdától találták meg egymást, odáig elsétálni már - nem mintha odáig az lett volna - egyáltalán nem megerőltető. Az ajtón belépve rögtön sokkal több szempárt érezhetnek magukon, mint úgy általában, de ő már ezt megszokta, mindig így van, ha ide jön, de ebből még csak nagyon kevésszer adódott problémája is. Most a cuccaikkal együtt viszonylag feltűnésmentesen, továbbra is a figyelő szempárokat érezve magukon sétálhatnak oda a pulthoz, Samutól el is kéri a már korábban kibérelt terem kulcsát, de nem kérek egyéb más semmit, ott lent önkiszolgáló pult van.
- Ott, balra - mutatom a lépcsőt a srácnak, merre is kellene megindulnunk. Leérve, akár ő ment elől, akár én, már fordulok is jobbra el, a lépcső alatt van a következő ajtónk. Na igen, az évek, meg a rutin.. Már elég jól ismerem a helyet. Kinyitom, és a fáklyák a meredek lépcsősort épphogy csak megvilágítják, amire egy igen halk káromkodásnál többel nem reagálok, mert már növesztem is magunk előtt a hőt nem adó tűzgömböt, legalább lássunk valamit.
  
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Megkésve nagyon, de neked is! *-*
Írta: 2014. szeptember 27. 11:07
| Link

Bálint

Furcsa még számára, hogy talált egy ilyen embert is. Valamiért mindig megtalálja azokat, akik mások valamiben, vagy valamiért kötődhetnek hozzá, de egy iskolában, egy évfolyamon, mekkora annak az esélye, hogy két ember ugyanazon a napon született? Jó, ide a világ minden tájáról járnak, ami sokat segíthetett ebben a véletlenben, de azért kicsit hihetetlen.
Gondolataiból kilépve pillantja is meg Bálintot, akihez közelebb érve köszön is.
- Köszönöm! - édes vigyorral persze, tényleg jól esik neki ezt hallani, nőből van. - Ó, nem kell, de aranyos vagy, így lebegtetve egyszerű - és itt ütközik ki, hogy nem is mindig olyan nőies. Átadhatta volna a cuccokat, megköszönhette volna azt is, és mehettek volna úgy tovább, ehelyett inkább úgy, mint eddig, csak már ketten.
A csárdában hamar megtalálják a keresett helyet, pontosabban hamar leérnek oda, mert megtalálni már nem szükséges, Lotti nagyon jól ismeri itt a járást. Csoda, hogy még VIP kártyája, vagy valami hasonlója nincs, de ha összejön, amiben reménykedik, ilyenre nem is lesz szüksége.
Lent ugyanúgy a fáklyák fénye uralkodik, eddig sosem zavarta ugyan, most azonban nem vágyik sötétben ünnepelni. Gondolatmenetét félbeszakítja a fiú, ahogy vigyorogva megszólal és lepakol, amire neki is önkéntelenül mosolyognia kell.
- Köszönöm, neked is boldog szülinapot! - a pult fölé emeli a pakkjait, és nonverbálisan megszünteti eközben a lebegtető varázslatot. Csak ezután megy oda a levitáshoz, hogy meg is ölelgesse. Fura azért ez tőle, biztosan nem tudja a másik, de hát örül, hogy volt szülinapjuk, és most ünnepelhetnek. Végre nem olyan vadul, mint szokta.
Fejben azért visszatér a fény részleges hiányához, és ahogy eltávolodott a sráctól, a két hozzájuk legközelebbi fáklya lángjának erejét növeli. Olyan szépen tud nézni közben, szóval vigyorog majdnemikertestvérére, közben pedig igazából a tűzre koncentrál, mert többet szeretne látni.
- Szóval, nem tudom, körbenéztél-e, meg félhomályban mennyit látsz, de van itt néhány játéklehetőség. Ha valamit nem ismersz, elmagyarázhatom, ha nem szereted, meg nem baj, van más - úgy érezte már, muszáj elmondania, ezért is tesz így, aztán folytatja - Ja és hoztam magnót, nyugi, ez működik. Egy rakat kazi is van, új számok, át lettek írva - még csak csendben sem kell "szenvedniük", ezt azért jó tisztázni a legelején, és ha kihámozza, akár már most választhatnak is valamit, amit mindketten szeretnek, vagy másik esetben ezek által prezentálhatja ízlését.
- Éééés, tudod mit csináltam magunknak? Minitortát. A tiéd diabetikus - talán egyértelmű, hogy nem egy cukorbombát készített neki, tudja, hogy hogyan is van ez, főleg, mert a cukrászdai munka ezt is megkövetelte. Oda se csak teljesen egészséges emberek járnak, na meg a sok diétázó...
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2015. augusztus 21. 13:59 | Link

Annamari

Az egész napja rohanás, de egyáltalán nem bánja, hozzászokott már, két kisgyerekkel nem is tudna unatkozni. Nem is akar, mindig akad valami, mindig csinálhat valamit a kicsikkel közösen, vagy adott esetben nélkülük. Testvéreinél jártak, szerencsére semmiféle távolság nem akadályozza meg, hogy meglátogassa őket, ha ideje akad. Szeret hazajárni, bár otthonaként már arra a házra tekint, ahol Jamie-vel élnek.
Éppen csak hazaérnek, indulhat újra el. Még akad dolga a faluban, kedvese pedig arra is megkérdi, hogy az öccsét esetleg megkereshetné, mert lenne hozzá egy életbevágóan fontos kérdése. Hát hogyne, tudja ő mekkora túlzásról van szó, de azt is, hogy hol találhatja meg a srácot. Minden egyéb elintézni valója után útba is ejti a csárdát, ahova belépve tekintete rögtön a pultra szegeződik. Mivel pedig ott nem találja Elliot-ot, körbepásztázza szemeivel az egész helyet. Pár másodpercen belül egyértelművé válik számára, hogy nincs itt a fiú, azonban feltűnik valami más.
A padlón az ezernyi darabra tört korsó és a szétfröccsent tartalma mellett álló pultos lány. Már másodszorra próbálkozik a helyrehozó varázsigével, és láthatóan zavarja a helyzet. Így belecsöppenve már Lottét is, nem tetszik neki, hogy egy kis ügyetlenségért az egész vendégbagázs gúnyos pillantásokkal illeti Annamarit, vagy nevet rajta. Persze ez egy ilyen hely, mit is várhatna, nem a legjobb modorú, segítőkész alakok járnak ide, sötétebbnél sötétebb személyekkel van mindig tele.
Saját magáról sem mondhatja el, hogy ő az a tettre kész, jólelkű lány lenne, de most a vöröske mellé sétál az asztalok és vendégek között kígyózva, míg nonverbálisan rásegít arra a reparo-ra, a korsó pedig pár másodpercen belül összeáll darabjaiból újra egy egésszé. Túlzás lenne azt mondani, hogy szebb, mint új korában, de a célnak továbbra is megfelel majd.
- Minden oké? - fordul immáron a mellette állóhoz. Valamiért még mindig ő az egyetlen alkalmazott itt, akit azért bír, hiába is, hogy Bogárka már majdnem rokon.
- Ne foglalkozz velük, nem történt semmi - intéz még pár biztató szót a lányhoz, majd az itt ott még mindig megjelenő, szinte megvető tekintetekre sokkal irritálóbb nézésével válaszol a tömegnek. Ő sem szándékozik ennél tovább figyelmet szentelni rájuk.
  
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2015. augusztus 21. 15:38 | Link

Annamari

Nem egészen így képzelte el a látogatást a csárdába, amikor elindult, bár akkor még konkrét elképzelései sem igazán voltak, azzal kapcsolatban sem, hogy tegyük fel 20 perc múlva mi lesz, csak ment mert dolga volt.
Persze mindig lehet közben mással is foglalkozni, évek alatt már rájött, hogyha az egyik dolog nem megy, nekiugorhat egy másiknak, amíg az első könnyebb nem lesz. Így van ez most is, ha Elliot sehol, akkor Annamarihoz siet, és egészen megkönnyebbül a lány ugyan halvány mosolyától. A lényeg, hogy legalább mosolyog, és nem sokkolta le a kis szerencsétlenség. Neki is volt már, amikor minden apróságon, amit elrontott kiakadt, és bár az élethelyzetek változóak, alapjáraton tudja milyen.
- Biztosan nem csinálna belőle valami nagy problémát, de nem mondom el, nyugi - mosolyog is hozzá kedvesen, tényleg esze ágában sincsen ezzel rohanni a főnökhöz, ilyen bárkivel előfordulhat. Itt meg amúgy a vendégek óvatlanságából és sokszor illuminált állapotukban hirtelen felindulásából bármely tevékenységre is okoz ilyesmit, tisztán emlékszik elég sok hasonlóra, mikor kivédhetetlen volt egy-két törés a jelen állapotok miatt, de mindent megoldottak eddig is.
- Öhm, igazából azt hittem itt lesz Elliot, szerintem meg is várom - beszéd közben pedig önkéntelenül is elmosolyodik, válaszként a másik mosolyára. - Meg addig egy vajsört is kérnék - muszáj hozzátennie, részéről ez már megszokott. Az Annamari előtt itt dolgozó az évek során már megtanulta, nem is kellett kérni tőle, mikor betévedt, de bízik benne, hogy a kis vörösnek is sikerülni fog.
- Amúgy.. veled mi újság? - hangzik következő kérdése, még csak nem is tettetett érdeklődéssel, mert most komolyan foglalkoztatja a dolog. Konkrétan nincs válasz, amit várna erre a kérdésre, de úgy érzi, hogy le lesz rendezve a megszokott semmi különössel. Mégis, talán nem, és el tudnak beszélgetni, ő tényleg örülne neki.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2015. augusztus 21. 21:50 | Link

Annamari

Nem lepi meg, hogy megköszönik neki jóságát, amúgy is ritka dolog ez. Igazából pedig azok, akiknek ezt a tulajdonságát meg szokta mutatni, tudják, hogy nem árt ezzel a szóval kinyilvánítani számára hálájukat, még ha jelen helyzetükben nem is érzik, mennyire jó nekik úgy. Nem az a fajta ember, aki rögtön problémát csinálna ilyesmiből ugyan, de hosszútávon senkinek sem érdeke, hogy a lányban rossz érzéseket keltsen.
Persze most ilyenek eszébe sem jutnak, csak kedvesen mosolyog tovább, azt is mondhatná szívesen.
- Én egy házban élek vele, tényleg nem olyan ember - további biztató szavakat lehet ég tőle hallani. Nem is szeretne semmi rosszat mondani, de fényezni sem senkit, pusztán az igazságot. Még Lottinak sem ugrott neki a srác semmiért, de lehet, hogy ennek leginkább a családi viszonyuk az oka, ki tudja.
Mindenesetre amíg a Annamari is bizonygatja, hogy Elliot hamar visszaér rendel egy vajsört, aztán rögtön érdeklődik is a másik felől. Kellemes csalódás számára a válasz, nem két szóval elrendezett sablon.
- Ismerős helyzet, ilyenkor nehéz összehozni a dolgokat. Én négyszer éltem túl a kviddicsidény végén lévő hajtást vizsgaidőszakkal. Rég is volt már. Na de el fog az múlni tényleg, és szerintem meg tudod csinálni - valamiért hihetetlenül kedves a nap folyamán mindenkivel, de eddig a legtöbbet ebből a családon kívül a kis vörös tapasztalhat.
Még visszakérdez a lány, majd rögtön jelezvén hogy mindjárt jön is vissza, folytatja a munkáját, merthogy még ha el is lehet felejteni rövid időre a dolgot, az eridonos itt bizony dolgozik. Végignézi Annamari útját oda és vissza, majd ugyanígy még egyszer, amíg a pult mögé érve már újból a szőkeséghez intézi szavait.
- Nos, velem egy ideje már ugyanaz. Próbálok rájönni, hogyan foglalkozhatok a barátaimmal való szórakozással, a munkával és a kicsikkel is egyszerre. Kezdek belejönni. Egyébként hála az égnek, nagyon jól vannak - ez a tény mindig képes mosolyt csalni az arcára. Van két kicsi csöppsége, akik tőle függenek és persze az apjuktól, mindkettejüknek kis két lábon járó boldogságforrások.
Mindeközben vajsöre szépen fogy, olyan ütemben, ahogy általában az szokott, nem sieti el, éppenséggel nem arra megy ki a dolog, hogy minél többet, most másféle társasága akadt.
- Mellesleg, visszatérve... milyen poszton játszol? - ha már kviddics, természetes, hogy érdekli. Ő maga nagyon rég nem is játszott, de amíg itt tanult, az elemi mágián és ezen a sporton kívül nem is érdekelte semmi.  
Szál megtekintése


Mátra Máguscsárda - Sharlotte Johanson hozzászólásai (30 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed