A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni. Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni. A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük. Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva) A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai WeißlingAlkalmazottak:
- Endrédy Patrik
- Gombos Eszter - NJK
- Hortobágyi János „Samu” - NJK
- South West
- Anna Weißling
- Szendrey Adél
|
|
|
Tanonckám szombat
A koszos porfészek. Ismét. Amira szívéhez eléggé közel áll a csárda, sűrűn látogatta, azonban egy ideje már alig-alig tévedt be a rossz arcúak közé. Egy kis vérfrissítésre vágyott, úgymond ki szeretett volna kapcsolódni a vizsgái kivégzése után. Egyedüli ünneplést csapott ezen a szép kis szombati estén. Egy fal melletti asztalnál ült már vagy egy órája, sorra itta a rövideket, ha most Kristóf látta volna, valószínűleg egy elég nagy veszekedés szemtanúi lehettek volna a mindenhonnan érkező varázslók. Nem érdekelte semmi, kezét karónak használta a feje alá, lefelé nézegetett, és gondolkozott. Nem világmegváltó dolgokon, csak azon, hogy milyen világos habja van az előtte pihenő sörnek, és milyen alakok rajzolódnak ki benne. Pontosan így kell eltölteni az estét. Egyébként is, a napjai furcsák, valahogy eljött megint az a régi, nemtörődöm lány, kiszedve a sztoriból azt a részt, hogy az éppen aktuális párját megcsalja az első szembejövővel. Mondjuk a mostani felhozatal nem túl igényes, még véletlenül sem nyúlna hozzá egy szakállas csavargó mágushoz, ha már egyszer egy félisten a pasija. Mikor feleszmélt, a táskájához nyúlt. Ugyanis a kabátja mellett fekete kézitáskája is a szék háttámlájára volt akasztva. Ugyebár a női táska olyan mint egy fekete lyuk, nem csoda, hogy eltelt fél perc, mire a legaljáról előhalászta az Edictumot. Jókor olvassa el ő is, igen... Fogható arra, hogy nem volt ideje...sem kedve. De hallotta, hogy valami új pletyka reppent fel róla, szóval kíváncsian nyitotta szét, és rakta le maga elé.
|
|
|
Amira Loveguard INAKTÍV
offline RPG hsz: 339 Összes hsz: 10127
|
Írta: 2013. március 6. 20:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=75270#post75270][b]Amira Loveguard - 2013.03.06. 20:21[/b][/url] TanonckámszombatA koszos porfészek. Ismét. Amira szívéhez eléggé közel áll a csárda, sűrűn látogatta, azonban egy ideje már alig-alig tévedt be a rossz arcúak közé. Egy kis vérfrissítésre vágyott, úgymond ki szeretett volna kapcsolódni a vizsgái kivégzése után. Egyedüli ünneplést csapott ezen a szép kis szombati estén. Egy fal melletti asztalnál ült már vagy egy órája, sorra itta a rövideket, ha most Kristóf látta volna, valószínűleg egy elég nagy veszekedés szemtanúi lehettek volna a mindenhonnan érkező varázslók. Nem érdekelte semmi, kezét karónak használta a feje alá, lefelé nézegetett, és gondolkozott. Nem világmegváltó dolgokon, csak azon, hogy milyen világos habja van az előtte pihenő sörnek, és milyen alakok rajzolódnak ki benne. Pontosan így kell eltölteni az estét. Egyébként is, a napjai furcsák, valahogy eljött megint az a régi, nemtörődöm lány, kiszedve a sztoriból azt a részt, hogy az éppen aktuális párját megcsalja az első szembejövővel. Mondjuk a mostani felhozatal nem túl igényes, még véletlenül sem nyúlna hozzá egy szakállas csavargó mágushoz, ha már egyszer egy félisten a pasija. Mikor feleszmélt, a táskájához nyúlt. Ugyanis a kabátja mellett fekete kézitáskája is a szék háttámlájára volt akasztva. Ugyebár a női táska olyan mint egy fekete lyuk, nem csoda, hogy eltelt fél perc, mire a legaljáról előhalászta az Edictumot. Jókor olvassa el ő is, igen... Fogható arra, hogy nem volt ideje...sem kedve. De hallotta, hogy valami új pletyka reppent fel róla, szóval kíváncsian nyitotta szét, és rakta le maga elé.
|
|
|
|
Mary Glotter INAKTÍV
Gyermeklelkű Terrorgombóc offline RPG hsz: 168 Összes hsz: 7361
|
Írta: 2013. március 24. 19:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=87823#post87823][b]Mary Glotter - 2013.03.24. 19:59[/b][/url] Mira-Mester Mostanra szokássá vált Marynél a faluban sétálgatás. Nem tudott olyan részt, ahol ne járt volna, feltéve, ha nem számítjuk az épületeket. Mert hát a házakban nem járt, ahogy nagyon sok boltban sem volt szerencséje nézelődni sem. Nem mintha bármi megakadályozta volna ebben, csak nem volt kedve. Bár már tervezett bekukkantani az új antikvitásba, szerette a régi holmikat, szépnek és érdekesnek találta őket. Amennyiben van rá keret, szívesen venne is belőle valamit. De terve ellenére, eddig nem ment be. Inkább sétálgatni szokott a faluban, s közben elmélkedni erről-arról. Ezt a szép hétvégei napot is erre szánta, sétára. Maga elé bambulva hagyta, hogy lábai tetszőlegesen vigyék amerre csak akarják, ő meg az elmúlt évnek szentelte figyelmét. Mit ne mondjon, elég sűrű volt, na és korábbi életéhez képest igen csak szokatlan, sőt, abszurd. Nem csoda hát, hogy mostanra kifáradt. Először a levél, mi szerint felvették a Bagolykőbe, majd a nagyszüleinél az erdőbéli problémák, minek köszönhetően bajba kerül, utána suli, ott egy-két kaland... Ezek a bizonyos kalandok pedig nem valami szokványosak a lány számára, és igen csak nehezen emészthetők. Legalábbis neki. Másoknak valószínűleg a világ legtermészetesebb dolga, hogy valaki valami ráboruló löttyfélétől összemegy, vagy csak úgy elkezd füstölni a fal, és hirtelen elfelejt mindent, seprűkön száguldozik, és pálcával hadonászik. Marynek azonban nem, pontosabban nem volt az. Az elején. Bár, amennyiben nem rúgják, vagy veszik ki, és maradhat - amit őszintén remél -, még hét, legalábbis négy évig itt tengetheti az időt, szóval még mindig az elején van. Lesz ám ideje hozzászokni ezekhez a számára még furcsa, ám mégis egyre inkább természetes dolgokhoz. Néha még, mikor reggel felébred, nem mindig emlékszik az elmúlt hónapok tartalmára, így pár másodpercig nem érti, mit keresek ott, ahol van. Aztán ahogy a felismerés megérkezik, meglepi, hogy mind ez hogyan lehetséges. Van viszont, hogy minden teljesen természetes számára, nem is gondolja végig, csak sodródik az árral. Ahogyan most is, hiszen nem is figyeli, merre megy, csak megy. - Hogy az a... - hallatszik a mérgelődés, ugyanis most járta meg, hogy nem nézett a lába elé. Kibicsaklott jobb bokája fájt ám rendesen, ezzel megugorva a nem valami alacsony fájdalomküszöb már-már elviselhetetlen részét. Ráállni sem igen tudott, így körülnézett, hol is van most pontosan, hátha le tudna ülni valahova. Mákjára pont a kocsma előtt állt, így úgy döntött, kínszenvedések árán, de betér. Végül is, lényegesen közelebb van a kastélynál. Be is ment, azonban kedveszegetten el is húzta száját, mivel egy szabad asztalt sem látott. Mikor másodszorra is körbenézett, egy hosszú, sötét hajú lányt pillantott meg, egy újság fölött görnyedve. Pár másodpercig tartó töprengés után odabicegett az asztalához. - Szia! Bocs a zavarásért, szabad ez a hely? - érdeklődve tekintett a lányra, az egyik szék felé bökve, az igenlő válasz reményében. Lába valami furcsa oknál fogva a helyett, hogy egyre jobb lett volna, csak még inkább sajogni kezdett.
|
|
|
|
Amira Loveguard INAKTÍV
offline RPG hsz: 339 Összes hsz: 10127
|
Írta: 2013. március 28. 18:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=91446#post91446][b]Amira Loveguard - 2013.03.28. 18:49[/b][/url] MaryA folytonos pusmogás, és ezt megszakító kiabálások, morgások már olyan alapzajnak számítottak a csárdában, hogy aki sűrűn jár oda, furcsállná, ha nem ez lenne. Amira emellett a zajongás mellett olvasta az Edictumját, közben meg nagyokat kortyolt a sörből. Fejét visszahelyezte a tenyerébe, így teltek a percek. Az újságban sem talált semmi jót, lassan azon kezdett agyalni hogy mi legyen a következő amit csinál. Lehet, hogy be kéne mennie az erdőbe, vagy valami... Gondolatmenetét egy lány hangja zavarta meg. Hirtelen jött, a semmiből, eléggé zavaró tényező volt a megszokott sustorgás közben. Felpillantott rá, de csak egy fél másodpercre, a válaszon viszont még annyit sem gondolkodott. -Nem -vágta rá kifejezéstelen hanggal, és arckifejezéssel. Visszanézett az újságjára, de szemöldökét összeráncolva visszanézett a lányra. Annyira ismerős volt neki, majdnem megkérdezte, hogy honnan ismeri. Pár pillanat után fejével a székre bökött, hogy üljön le. -Rossz helyen jársz -jegyezte meg neki ugyan olyan stílusban, mint az előbb. A kérdésből arra lehetett utalni, hogy valamilyen féltés szerű van a dologban, habár itt Mira csak magát féltette. Utálja, ha olyan társaságban látják, ami ciki neki, ha meg bajba is kerül miattuk az már csak olaj a tűzre. Az utolsó korty után eltolta magától a poharat, és kérdőn nézett a lányra. Előre dőlt, karjait összefonta az asztalon. Smaragdzöld szempárja szinte már égetően fixírozta a kislányt, várta, hogy talán rájön magától is, mire kíváncsi.
|
|
|
|
Mary Glotter INAKTÍV
Gyermeklelkű Terrorgombóc offline RPG hsz: 168 Összes hsz: 7361
|
Írta: 2013. április 4. 03:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=97610#post97610][b]Mary Glotter - 2013.04.04. 03:19[/b][/url] Mira Lehet, hogy nem volt épp a legzseniálisabb ötlet pont aznap lejönni a faluba, de már mindegy volt. Csak arra vágyott, hogy végre leülhessen, és kényelembe helyezhesse, ellazíthassa fájó lábát. A fájdalom erősödött, bokája mintha lüktetett volna, a fájdalom meg kezdett kisugározni lába többi részébe is. Elég kellemetlen volt, de ez nem látszott a lány arcán. Elég jó a fájdalomtűrő képessége, a nővére szerint fakír. Mikor meg közölte vele, hogy mivel tűri ilyen jól, ha valamije nagyon fáj, mazochistának könyvelte el, pedig egyik sem illik Maryre. Mikor a fekete hajú lánynál érdeklődik az ülőhely szabadságát illetően, az csípőből mond nemet. Persze Mary nem mérgelődik meg ezen, a válasz várható volt. El is intézi egy vállvonással, és már épp új lehetőség után kutatna, ha ki nem szúrná, hogy a feketeség visszapillant rá. - Kösz! - böki ki, az intésre célozva, és leül. Lábait keresztbe teszi, majd a fájót kezdi masszírozni, hátha jobb lesz. Még emlékszik, hogyan csinálta neki az édesapja, amitől mindig jobban lett. - Már miért járnék rossz helyen? Tán gondolod, konkrét helyet kerestem, ahova menni akartam, és idetévedtem helyette? - kérdi a lánytól, semmit mondó tekintettel. Persze érti ő, mire gondolt a hölgyemény, egyszerűen csak kijött belőle. A lábfájás rossz kedvet hoz, a rossz kedv meg efféle modort. Ami ellen ez esetben semmi kedve tenni. Pár pillanatig nézte a lábát, amit masszírozott, majd mikor tekintete visszaugrott a lány szemeire, ismét szólásra nyitotta a száját. - Ha az érdekel miért vagyok itt, megnyugtathatlak, nem berúgni jöttem. Csupán ez a hely volt a legközelebb. Jó napot, kérnék egy... Vajsört! Köszönöm. - utóbbi részt már a felbukkanó pincérnek címezte. Szeme újból a lány felé fordult. Furcsa mód ismerősnek találta. ~ Biztos láttam már a kastélyban, vagy a faluban... ~
|
|
|
|