A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

Hajnal van. Még a napkeltétől igen messze állunk, de mivel erősre sikerült az este, így kettő óra után sikerült csak kitennem az utolsó vendéget. Ezt követtem még a pénztár rendbe rakása, átszámolása, mosogatás, elpakolás, takarítás. Szóval bőven volt már három óra is, mikor végre végeztem. A raktár egyik zugából előkotortam a kabátom és a táskám. Miután mindent magamra húztam – értsd ez alatt kabát, sapka, sál, kesztyű, táska – újra ellenőriztem minden ablakot. Az utca felőlieket szoktam a végére hagyni, mivel értelemszerűen ezek mellett van a kijárat. Mikor kilépek az ajtón még egyszer hátra fordulok, hogy megbizonyosodjak a villanyok állapotáról, végül a kijárat csukódik, végül pedig egy kattanással zárul a zár. Mint mindig, most is körbetekintek, de valami nem stimmel. Biztos sokaknak ismerős az, mikor úgy érzed, valaki figyel. Na ez így hajnalba, tök egyedül az utcán, eléggé félelmetes tud lenni. Még jobban körbetekintek, mikor is egy ismerősnek vélt alakot látok a fák mellett elosonni. Mintha a „kedves” exem lenne, akitől nem sikerült a legjobban búcsút vennem. Arról a csöpp összegről nem is beszélve, amit elvettem tőle, mivel járt nekem. Egy igen nagyot nyelek, miközben lassú, higgadt mozdulatokkal kezdem a csárda kulcsát keresni zsebembe. Mikor végre megvan, szélsebesen dugom a zárba, nyitom az ajtót, majd belülről újra bezárom. Futva haladok a pult mögé, ahol a földre roskadok. Táskámban kezdek turkálni, ahonnan előbb a telefonom, majd a cigim kerül elő.

„Csárda, SOS”

Remegő kezekkel pötyögöm be ezeket, majd nyomok rá a küldés gombra. Következő pillanatban már a számban a cigi és kattan az öngyújtó. Lehet ezért meg leszek ölve, de  most még ezt is vállalom.
- Gyere már… – motyogom magamban, miközben mélyeket szívok a cigarettából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=786372#post786372][b]Szendrey Adél - 2019.12.28. 19:35[/b][/url]

Hajnal van. Még a napkeltétől igen messze állunk, de mivel erősre sikerült az este, így kettő óra után sikerült csak kitennem az utolsó vendéget. Ezt követtem még a pénztár rendbe rakása, átszámolása, mosogatás, elpakolás, takarítás. Szóval bőven volt már három óra is, mikor végre végeztem. A raktár egyik zugából előkotortam a kabátom és a táskám. Miután mindent magamra húztam – értsd ez alatt kabát, sapka, sál, kesztyű, táska – újra ellenőriztem minden ablakot. Az utca felőlieket szoktam a végére hagyni, mivel értelemszerűen ezek mellett van a kijárat. Mikor kilépek az ajtón még egyszer hátra fordulok, hogy megbizonyosodjak a villanyok állapotáról, végül a kijárat csukódik, végül pedig egy kattanással zárul a zár. Mint mindig, most is körbetekintek, de valami nem stimmel. Biztos sokaknak ismerős az, mikor úgy érzed, valaki figyel. Na ez így hajnalba, tök egyedül az utcán, eléggé félelmetes tud lenni. Még jobban körbetekintek, mikor is egy ismerősnek vélt alakot látok a fák mellett elosonni. Mintha a „kedves” exem lenne, akitől nem sikerült a legjobban búcsút vennem. Arról a csöpp összegről nem is beszélve, amit elvettem tőle, mivel járt nekem. Egy igen nagyot nyelek, miközben lassú, higgadt mozdulatokkal kezdem a csárda kulcsát keresni zsebembe. Mikor végre megvan, szélsebesen dugom a zárba, nyitom az ajtót, majd belülről újra bezárom. Futva haladok a pult mögé, ahol a földre roskadok. Táskámban kezdek turkálni, ahonnan előbb a telefonom, majd a cigim kerül elő.

„Csárda, SOS”

Remegő kezekkel pötyögöm be ezeket, majd nyomok rá a küldés gombra. Következő pillanatban már a számban a cigi és kattan az öngyújtó. Lehet ezért meg leszek ölve, de  most még ezt is vállalom.
- Gyere már… – motyogom magamban, miközben mélyeket szívok a cigarettából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=786508#post786508][b]Závodi Soma - 2019.12.28. 23:16[/b][/url]

Adél

Hiába mentem el az erőnlét termébe, hogy egy kicsit karban tartsam az izmaimat, és a sportolással levezessek némi feszültséget, ez nem egészen sikerült. A zuhanyt követően csak forgolódtam az ágyamban, hiába próbálkoztam olvasással, nem tudtam elaludni, mindvégig csak az otthoni gondok jártak a fejemben. Döntenem kellett volna minél előbb, mert a húgom napról napra több időt töltött az apámmal, s már előre féltem attól, hogy bántani fogja őt. Ha nem fizikálisan, akkor talán lelkileg. Eszembe jutottak azok az esték, amikor anyámat szidta, mindig veszekedett vele és soha nem volt jó neki semmi. Engem nem bántott, többnyire tudomást sem vett rólam. Egyszer akart csak megütni, akkor is azért, mert anya védelmére keltem. Ennek ellenére nem tudhattam azt, hogy mit hoz ki belőle az ital, s vajon nem-e fog kezet emelni a húgomra. Emiatt többször is volt rémálmom, most viszont az álmatlansággal küzdöttem.
Már harmadszor ültem fel az ágyamban, annak szélén támaszkodva egyik kezemmel, másikkal a szemeimet dörgöltem, s hosszan fújtam ki a levegőt, hogy így próbáljak megszabadulni a terhektől. A telefonom ekkor rezzent meg az éjjeliszekrényen, hunyorogva pillantottam a kijelző éles fényeibe, s először az órát akartam lecsekkolni. Hajnali három körül lehetett. Ki a f*** keres ilyenkor?
Először el sem tudtam képzelni azt, hogy ki lehet, de ahogy megnyitottam az üzenetet, megláttam Adél nevét, és a sorait, már azonnal tudtam, hogy baj van. Ő nem az a csaj, aki csak unalomból küldözget ilyen sms-eket. Vagány lány, tele tetkókkal, aki képes megvédeni magát a legtöbb helyzetben. Ez viszont sokkal komolyabb lehetett ennél. Nem is ültem tovább tétlenül, azonnal felpattantam, majd megbotlottam a szőnyeg szélében, amire egy szitokszó is kicsúszott a számon, majd sietve kaptam magamra a gatyát, zoknit, pólót, pulcsit, hogy végül bakancsomba ugorva, kezemben a kabátommal megiramodjak a csárda felé.
Hogy ne kelljen rám sokat várnia, hoppanálva érkeztem meg a csárda közelébe, onnan pedig csak néhány métert kellett megtennem sietős léptekkel, hogy aztán elérjem az ajtót. Közben már írtam neki egy sms-et hogy úton vagyok, így nagyjából az üzenetváltást követő negyed órán belül odaértem a vendéglátóegység elé, s azonnal bezörgettem annak az ajtaján.
- Adél, én vagyok az, Soma. Engedj be! - tovább kopogtattam, remélve, hogy nem értem ide túl későn, közben egyik kezembe vettem a pálcámat, és körbepillantottam, hogy minden rendben van-e a közelben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=786695#post786695][b]Szendrey Adél - 2019.12.29. 16:30[/b][/url]

Múlnak a percek és számomra olyan, mintha egy órája ülnék a földön. Fejemet a pultnak döntöm és az előttem álló szekrényt bámulom, mely roskadozik a különféle rövidektől. Újra beleszívok a cigarettába, ami így el is fogy. Cipőm talán elnyomom a csikket, majd a kukába pöccintem. Felállok és egy feles poharat veszek elő a helyéről, a pultra csapom, majd újra a felhozatalt kezdem vizsgálni. Nem sokkal később a kis pohár megtelik csordultig ginnel, amit egy húzásra meg is iszom. Érzem ahogy átjárja egész testemet az alkohol, amely először bizsergető, majd hirtelen mintha minden erő eltűnt volna belőlem, teljesen lezsibbadok a fejem búbjától a talpamig. Igen, most erre az érzésre van szükségem, mivel pár percig talán elfeledteti velem, hogy ki vár rám odakint. Leguggolok és újra a táskámban kezdek kutatni. Egy újabb szál cigaretta kerül elő, melynek vége az öngyújtó kattanása után pirosan kezd izzani. Mélyet szívok belőle, majd felegyenesedek és felülök a pultra. Várok. Szerencsére már csak pár perc és hallom az ismerős hangot. Hirtelen mintha nehéz súlyokat vettek volna le rólam. Talán még egy mosoly is átsuhan arcomon. Leugrok a pultról és az ajtóhoz sietek. Ahogy az ajtó kinyílik, Somát a karjánál fogva rántom be az épületbe, majd zárkózom vissza. Ezt követő mozdulatom akarva akaratlanul jön, ugyanis a nyakába vetem magam és szorosan megölelem.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – motyogom a nyakába fúrva arcomat. Igaz, Soma fiatalabb nálam pár évvel, de ennek ellenére nagyon jól kijövünk. A hasonlóan szar gyerekkorunk, illetve az együtt ledolgozott nyár elég szoros köteléket hozott létre kettőnk között. Lemászok róla, majd újra a pult felé veszem az irányt.
- Bocsánat, hogy ilyenkor rángattalak ide, de megmondom őszintén nem mertem volna egyedül kimenni az utcára. Vagyis megtettem, mivel elindultam hazafelé, de mintha a kedves exemet láttam volna. Tudod, akitől megfújtam egy kis pénzt, mivel nem fizette ki a munkámat. – kezdek bele, majd a pulthoz érve előveszek még egy poharat, ezt követően pedig mindkettőt színültig töltöm. A tiszta poharat Soma felé lököm, ezzel jelezve, hogy az övé. Újra beleszívok a cigibe, mely a nagy ölelgetés közben kissé leégett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=786901#post786901][b]Závodi Soma - 2019.12.30. 19:20[/b][/url]

Adél

Adél erős egy csaj volt, jól ismertem ahhoz, hogy tudjam, csakis akkor küldene nekem vészjelzést, ha valami nagy zűr van körülötte és veszélyben van. S mivel jól ismertem már őt, mert nagyon sok mindent megosztottunk egymással, volt egy rossz megérzésem, hogy mi lehet az ok, amiért fél. Pontosabban két dolog is megfordult a fejemben, az egyik rosszabb volt, mint a másik. Idegesen ütöttem a csárda ajtaját, hogy minél előbb bejussak hozzá, mire az ajtó hirtelen kitárult, ő pedig azonnal berántott azon keresztül a helyiségbe.  
- Mi történt? - néztem rá aggódva, de a válaszra még várnom kellett, mert ijedten vetette magát a karjaimba. Reflexből öleltem magamhoz, hogy megnyugtassam a jelenlétemmel, majd csak akkor engedtem le a karjaimat, ha úgy éreztem, hogy Adél is megnyugodott.
- Nagyon rám hoztad a frászt, mond mi a baj? - sietve végig futtattam rajta a pillantásom, de külső jele nem volt annak, hogy valaki bántotta volna, ellenben elég idegesnek tűnt ahhoz, hogy nagy legyen a gond.
- Jaj ne, mond hogy nem Dimitri az. - elhúztam a számat, amikor megtudtam, hogy Adél exe a közelben van, és a lány után leselkedek. Kemény fazon volt, ráadásul orosz. Nem csíptem az ilyen alakokat, és volt egy olyan érzésem, hogy a fickó seftelt is az alvilági kutyákkal.
- Emlékszem, biztos a pénzét akarja. Hjajj Adél - sóhajtottam, aztán a vállaira helyeztem a kezeimet. - Dehogy haragszom, ne viccelj már. Jó, hogy szóltál, most már nem lesz semmi baj. Nem hagylak egyedül, holnap meg majd kitalálunk valamit, hogy visszaadd a pénzt nekik - azt inkább már nem kötöttem a lány orrára, hogy nekem is volt mások felé tartozásom, s hogy még azt a pénzt sem sikerült megszereznem. De az ő ügyét most fontosabbnak tartottam.
- Eh, mi ez, gin? - belekóstolva a pohárba, egy kicsit elhúztam a számat, annyira nem voltam oda a piáért mostanában, de azért amit kitöltött, azt legurítottam.
- Szerinted tudja azt, hogy hol laksz? Mert ha igen, akkor most nem kéne hazamenned. A suliba meg nem tudom, hogy be tudnálak-e csempészni...lehet, hogy itt kellene töltenünk az éjszakát - magyaráztam, miközben próbáltam kitalálni azt, hogy mi lenne a legjobb lehetőség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=789689#post789689][b]Szendrey Adél - 2020.01.18. 14:55[/b][/url]

Míg én a pulthoz érek és kitöltöm az italt Soma próbál megnyugtatni, kisebb nagyobb sikerrel. De mikor meghallom, hogy „visszaadd a pénzt neki”, lefagyok. Értetlenül pislogok rá.
- Hogy mi? Kizárt! Az a pénz az enyém! Sose fogja újra látni! Meg egyébként is, már rég elköltöttem, szóval megb***hatja! – kissé ingerülten és talán emelt hangon válaszolok neki. Ezután teszem le a pultra az üveget, mely nagy csattanással landol, mivel erősebben sikerült a mozdulat, mint terveztem. Nem várom meg Somát, hanem lehúzom a pohár tartalmát, amit végül a ő is megtesz.  Mivel a cigi menet közben szinte leégett, így egymás után kettő nagyot szívok bele, majd elnyomom.
- Az új helyet nem tudja szerencsére, így ha csak nem követ, akkor ott rendben leszek. De az sem biztos, hogy ő az, lehet csak képzelődtem. Lehet csak valaki, aki nagyon hasonlított rá. Basszus, olyan rég volt már, hogy azt hittem rég elfelejtette. Na és mi van, ha tényleg elfelejtette és csak én vagyok megint bekattanva. – hadarom, majd mögöttem lévő szekrénynek dőlök. Fejemet hátra hajtom és a plafont bámulom.
- Na most mi legyen? Nem dekkolhatunk itt reggelig, nem szeretnék itt aludni! Igaz, hogy már csak pár óra, de hulla vagyok és holnap este megint én vagyok beosztva. Ötlet? – nem nézek rá, hanem kb. a plafonnak beszélek, de ezt Soma már megszokhatta tőlem. Vele szembe merek tényleg önmagam lenni, mivel ismer és tudja milyen is vagyok valójában. Ilyenkor nem kell szerepet játszanom. Egy nagy sóhaj tör fel belőlem. Ellököm magam a pulttól, majd újabb kört töltök magunknak, végezetül pedig újra lehúzom a tartalmát. - A hátsó ajtón nem tudunk kimenni, mivel az mai szállítmány elé lett bepakolva. – közlöm Somával, majd ha megitta az italát elveszem a poharat előle és a mosogatóba teszem. Táskám zsebébe kezdek kotorászni, majd a megivott italok árát- természetesen a dolgozói kedvezményt kihasználva – a „pénztárba” dobom. Megnyitom a csapot és kezemet alá dugva várom, hogy megérkezzen a meleg víz. Végül a szivacsot benedvesítem, mosogatószert nyomok rá, a két pohár pedig pár percen belül szépen csillog a szárítón.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=789695#post789695][b]Závodi Soma - 2020.01.18. 15:32[/b][/url]

Adél

Valamiért legbelül éreztem azt, hogy Adél majd kiakad az ötletem hallatán, de nem volt könnyű helyzetben, s valamit ki kellett találnunk, hogy egyszer és mindenkorra lekopjon róla az exe.
- Hé nyugi! Totálisan megértem a kiakadásodat, és igazad van. Az a pénz téged illet, mert megdolgoztál érte. Majd kitalálunk valami mást- próbáltam nyugtatni őt, s mivel eléggé idegesnek tűnt, jobbnak láttam azt, ha most kihagyom a baráti ölelést, mert jól ismertem már Adélt. Ilyenkor hagyni kellett, hogy egy kicsit kidühöngje magát, mielőtt még hozzám vág valamit, mondjuk egy poharat.
- B*** meg az a szemét, hogy nem tud leszállni rólad - morogtam magam elé, s közben figyeltem, hogyan szív nagyokat a cigiből. Ismerős érzés volt ez, amikor ideges voltam, nekem is jól esett a nikotin, éppen ezért megértettem őt, ahogy azt is, hogy talán most egy legurított, erős pia is jól eshetett a szervezetének.
- Hogy te bekattanva? Nem, én láttalak már bekattanva, de az nem ilyen. És amennyire sikerült megismernem azt a pasit, kinézem belőle, hogy képes erre. Már akkor is megmondtam neked, hogy ne kezdj vele..- ez utóbbi mondatot talán nem kellett volna mondanom, hisz barátként nem az volt a tisztem, hogy elítéljem őt. Annak idején volt egy rossz megérzésem a sráccal kapcsolatban, s emlékszem, hogy ezt mondtam is Adélnak, őt azonban vitte magával a kalandvágy, vagy talán a szerelem, ki tudja. Mindenesetre ez már a múlt, s nekem sem kellett volna ezt az orra alá dörgölnöm. Utólag már meg is bántam ezt.
- Öhm, bocs, nem ezt akartam mondani - elnézést is kértem tőle, s közben közelebb léptem hozzá, láthatóan nagyon ki volt borulva szegény.
- Szerintem...- mondtam volna, hogy talán sok lesz a pia, de Adélról beszéltünk, akire talán ebben a percben ráfért ez a mennyiség. Igaz, nem hittem az alkohol efféle probléma megoldó készségében, sokszor elleneztem is ezt a módszert, de úgy voltam vele, hogy itt még nem lépek közbe, legfeljebb a következő pohárnál.
- Jó, akkor viszont kimegyünk a főajtón és hazakísérlek. Pálca az van nálam, szóval egy percig se félj, megvédelek - rá is kacsintottam, és még oldalba is böktem, hogy ezzel derítsem egy kicsit jobb kedvre, bár még mindig érződött rajta a feszültség.
- Pont két ilyen szorgos kézre lenne szükség a rellonban, már a manók sem a régiek - jegyeztem meg neki egy szemtelen mosollyal, ahogy vállammal a falnak dőlve figyeltem, amint elmosogat. Ha végzett, egy a kezem ügyébe akadó konyharuhát nyújtottam felé.
- Két opció van egyébként, nekem van egy kis félretett pénzem, szóval ha te attól jobban érzed magad, akkor kifizetem neki, csak húzzon a fenébe. Ha ezt végképp nem akarod, akkor viszont szólok néhány haveromnak, és egy kicsit elbeszélgethetünk vele. Bár...talán az lenne a legjobb, hogy nem is vennél róla tudomást, akkor talán lekopik. Mert még az is lehet, hogy nem is a pénz kell neki, hanem te. Erre még nem gondoltál? Végül is, úgy emlékszem, hogy te hagytad el őt, nem pedig fordítva - gondolkodóba estem, s próbáltam felvázolni a lánynak minden eshetőséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=789697#post789697][b]Szendrey Adél - 2020.01.18. 15:48[/b][/url]

Mikor Soma az orrom alá dörgöli, hogy ő megmondta, elég csúnyán sikerült ránéznem. Nem szólok semmit, csak egy gyors, gyilkos pillantást vetek rá. Ez most nem az a szitu, ahol a másik fejéhez kell vágni, hogy ő márpedig előre szólt. Nem szép dolog a másik orra alá dörgölni a hibáit, még akkor sem ha jogos. Szerencsére ezt Soma is érzi, így bocsánatot kér, mire én csak megvonom a vállaim. Most ezzel mit kezdjek? Úgyis tudja, hogy nem tudok rá haragudni… Soma ma nagyon vágja maga alatt a fát. Sikerül egy újabb mondatot elejtenie, ami nem illik a jelen helyzetben, s amin máskor jót nevettem volna, de most újabb csúnya pillantás jár érte.
- Bekaphatod Závodi! – közlöm vele tök bájosan… Elveszem tőle a konyharuhát, majd megtörlöm benne kezem, miközben hallgatom őt. Egy mély sóhaj tör fel belőle és megcsóválom fejem.
- Látom még mindig nem érted… Nem fog egy forintot sem látni tőlem, se tőled! Azt pedig szintén verd ki a kis fejedből, hogy neki akarsz menni. Esélytelenek nyugalmával indulnál. Aztán napokon keresztül kereshetnélek, hogy melyik árokban fekszel szarrá verve. Köszi de nem! – hevesen csávólom közben a fejem. Imádom azt a gyökeret, de néha ki tud borítani. Való igaz, hogy a fiúk később érnek, és ő még szerintem egy kicsit még a gyerek kategóriába sorolható. Talán pont emiatt nem lett köztünk több szimpla barátságnál. Azt az egy estét leszámítva…. Mikor vázolja, hogy lehet engem akar, csak felnevetek kínomban.
- Kizárt!  Az ő elmondása alapján én megloptam őt, egy utolsó kis k**vának tart… - még mielőtt nagyon belemélyednénk ebbe a dologba, így ezt gyorsan le is zárom. A táskámba kezdek újra turkálni, majd egy újabb szál cigi kerül elő belőle. Már nem remegek, így könnyebben meg tudom gyújtani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=789703#post789703][b]Závodi Soma - 2020.01.18. 16:12[/b][/url]

Adél