A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

Elhatároztam magam és ez ellen senki nem tud tenni semmit. Rendben, elég lenne egy ne menj és nem mennék, de akkor sem hagynám, és ez a lényeg. Kicsit bonyolult, tudom én, és elfogadom, de az a legfontosabb, hogy már puccba vágtam magam és vígan sétálgatok a csárda felé, mert úgy hallottam ott lelhető fel a nő. Márpedig nekem kell a nő, hogy megcsináljon egy interjút az egyik pesti mágnással, akire nekem nincs időm, mert a puccos estélyen leszek apámmal és anyámmal. És ha minden jól megy, meg összeszedem a maradék bátorságomat - és igent mondd - akkor Henrikkel. Nem, még mindig nem hívtam el, mert ez nekem most fontosabb, hogy minthogy kísérővel vagy kísérő nélkül jelenek meg apám pofavizitjén a sok néni és bácsi előtt. Szóval szükségem van a nőre, mert nem egy cikkét olvastam már és egyszerűen pazar a nő, csak az időpont ütközés... na az egyáltalán nem pazar. Tehát van az estély, amin kötelező megjelennem, plusz van az interjú, amit nagyon nagy küzdelmek árán sikerült lebeszélnem a férfival, mert soha nem ér rá körülbelül, és kellene egy hős, aki megmenti a napot meg az interjúmat. Nyilvánvalóan a nő neve fog megjelenni a cikk mellett, alatt, fölött, mit tudom én, ahogy szeretné.
Na kérem. A csárda előtt egy utolsó mély lélegzetet veszek a kellemesen hűvös levegőből, majd belököm a csárda ajtaját, ahol meglepően sokan vannak, ahhoz képest, hogy este hét óra van. Belépek, utam rögtön a pulthoz vezet, lehuppanok egy bárszékre, és türelmesen megvárom, amíg a pult mögött hevesen dolgozó férfi végre felém fordítja a tekintetét.
- Üdvözlöm - nyújtom felé jobb kezemet mosolyogva. - Én Anna Weißling-ot keresem - a kézrázás után visszahuppanok a székre, majd mint aki jól végezte dolgát ujjaimat összekulcsolom, államat rátámasztva várom a remélhetőleg pozitív választ. Szemöldököm a magasba emelkedik, amikor leesik, hogy minden információt közöltem, csak azt nem, amit a leginkább kellett volna. - Halty Lianna Zaina, a WoMentől. Szeretném, ha megcsinálna helyettem egy interjút - mosolyodom el a férfi felé zavartan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=778354#post778354][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.10.17. 21:30[/b][/url]

Elhatároztam magam és ez ellen senki nem tud tenni semmit. Rendben, elég lenne egy ne menj és nem mennék, de akkor sem hagynám, és ez a lényeg. Kicsit bonyolult, tudom én, és elfogadom, de az a legfontosabb, hogy már puccba vágtam magam és vígan sétálgatok a csárda felé, mert úgy hallottam ott lelhető fel a nő. Márpedig nekem kell a nő, hogy megcsináljon egy interjút az egyik pesti mágnással, akire nekem nincs időm, mert a puccos estélyen leszek apámmal és anyámmal. És ha minden jól megy, meg összeszedem a maradék bátorságomat - és igent mondd - akkor Henrikkel. Nem, még mindig nem hívtam el, mert ez nekem most fontosabb, hogy minthogy kísérővel vagy kísérő nélkül jelenek meg apám pofavizitjén a sok néni és bácsi előtt. Szóval szükségem van a nőre, mert nem egy cikkét olvastam már és egyszerűen pazar a nő, csak az időpont ütközés... na az egyáltalán nem pazar. Tehát van az estély, amin kötelező megjelennem, plusz van az interjú, amit nagyon nagy küzdelmek árán sikerült lebeszélnem a férfival, mert soha nem ér rá körülbelül, és kellene egy hős, aki megmenti a napot meg az interjúmat. Nyilvánvalóan a nő neve fog megjelenni a cikk mellett, alatt, fölött, mit tudom én, ahogy szeretné.
Na kérem. A csárda előtt egy utolsó mély lélegzetet veszek a kellemesen hűvös levegőből, majd belököm a csárda ajtaját, ahol meglepően sokan vannak, ahhoz képest, hogy este hét óra van. Belépek, utam rögtön a pulthoz vezet, lehuppanok egy bárszékre, és türelmesen megvárom, amíg a pult mögött hevesen dolgozó férfi végre felém fordítja a tekintetét.
- Üdvözlöm - nyújtom felé jobb kezemet mosolyogva. - Én Anna Weißling-ot keresem - a kézrázás után visszahuppanok a székre, majd mint aki jól végezte dolgát ujjaimat összekulcsolom, államat rátámasztva várom a remélhetőleg pozitív választ. Szemöldököm a magasba emelkedik, amikor leesik, hogy minden információt közöltem, csak azt nem, amit a leginkább kellett volna. - Halty Lianna Zaina, a WoMentől. Szeretném, ha megcsinálna helyettem egy interjút - mosolyodom el a férfi felé zavartan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=778611#post778611][b]Nikolai Weißling - 2019.10.20. 20:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=778688#post778688][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.10.21. 20:16[/b][/url]

Tökéletesen elképzeltem mindent. Minden szükséges információt és iratot átadok a nőnek, mert itt lapul minden a táskámban gondosan összekészítve. Felkészítem arra, hogy egy arrogáns bunkóval kell beszélgetnie, és úgy kellene megcsinálni az interjút, hogy ez le is jöjjön belőle, de ne olyan feltűnő mértékben, mert akkor megkapom a magamért rendesen. Egy visszafogott interjú kellene a tevékenységről, amit végez, de úgy, hogy érezhető legyen az valójában milyen ember. Igen, kicsit nehéz, de majdnem az összes újságíró vérében benne van ez, ráadásul a nő tényleg valami zseniális.
Igen, nos, azzal az egyetlen eshetőséggel nem számoltam, hogy esetleg nem tartózkodik itt, és "csak" a férjével sodor össze az élet. Baszki, ez egyáltalán nem volt belekalkulálva az olyan tökéletesen felépített tervembe, így nem tetszésemet kifejezve fújtatok egyet, majd felkönyökölök a pultra. Ökölbe szorított kezemnek támasztom arcomat, így tekintek fel a férfira.
- Akkor egy pohár száraz vörös bort, legyen szíves - ennél rosszabb már nem is lehetne. Annyira biztos voltam abban, hogy Anna elbírja majd vállalni, hogy B tervvel nem is készültem, és ilyen szűkös határidővel már nem is találnék senkit, aki elvállalná, hiszen még a nő is necces volt. Nincs más lehetőségem, mint felkeresni az illetőt és új időpontot megbeszélni vele, nyolcvanszor bocsánatot kérve a kellemetlenségért, mert az ő ideje nem játék, hiszen egy nagyon fontos ember. Blablabla, rendben. Senki másé sem játék, de mindegy.
- Ha már felsültem, akkor iszok egy pohárkával. Abból talán még nem lehet baj - szemöldökömet ráncolva várom italomat. - Ha nem bánja, tegeződjünk. Igyunk egyet arra, hogy ez a bunkó hajlandó legyen másik időpontot megbeszélni - csalódottságom felőrli a bennem rejtőző gátakat, nem szoktam ennyire beszédes lenni, de most ilyen minden mindegy alapon, már tényleg csak arra vágyom, hogy egy kellemes ember társaságában töltsem az este hátralévő részét, egy kellemes csevej mellett. Nem kell több. Maximum egy kis bor, bánatom elűzésére, de az sem mérvadó ebben a helyzetben, elég ha elterelődnek a gondolataim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=779039#post779039][b]Nikolai Weißling - 2019.10.26. 10:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=779252#post779252][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.10.28. 13:35[/b][/url]

Szám szélét harapdálva merülök el gondolataimban. Mégis hogy lehetne ezt megoldani? Anna volt az utolsó esélyem, és ha holnap beszélünk meg mindent, akkor más késő, én meg így is, úgy is felsülök, mert a legközelebbi időpont az körülbelül két hónap múlva lesz, én meg beígértem a következő havi számba a cikkemet. Remek, kérem, nehogy elfelejtsem felhívni a szerkesztőt meg a fazon titkárnőjét egy másik időpont miatt.
- Az is jó - forgatom meg szemeimet derűsen, mert jelenleg tényleg nem érdekel, hogy milyen alkoholos folyadék csúszik le a torkomon, csak egy pillanatra hadd felejtsem el a kavalkádot, ami körülöttem van. Szó nélkül huppanok le a Nikolai által kiválasztott asztalhoz, majd pillantásomat a plafonra emelem egy mély sóhajtás kíséretében. Ahogy visszatekintek a whisky már az asztalion vár ránk, ujjaimat a óvatosan fonom a pohár felé, majd Nikolaira nézek, megemelem felé poharamat, majd kortyolok belőle.
- Nekem most kellett volna a nő - mint egy durcás kislány fújtatok még egyet. - De mindegy, magamnak köszönhetem, maximum várok megint pár hónapot - vonom meg vállaimat. A társaságnak nagyon régen örültem ennyire, mert a gondolatok, amik nap, mint nap fejemben járnak egyáltalán nem szívesen látott vendégek már ott. Mindig vissza-visszatérek Henrikre, és Arie szavaira, mintha bármiben is igaza lehetne, főleg abban, hogy Henrik hívjon el engem, amikor azt sem tudja, hogy vannak ilyenek. Ráadásul hogyan?!
- Nem fontos. Tényleg egy seggfej - iszom egy kortyot, majd a pohár az asztalon koppan. - De valaki hazugságokat állít arról, hogy a cége nem is a környezetszennyezés ellen, hanem mellette van. Oké, ez így elég drasztikus - vonom meg vállamat. - De lesarkítva ennyi. És akármekkora seggfej is, ez nem igaz - ajkaimhoz emelem a poharat, kortyolok egyet, majd ujjaim között tartva a poharat állapodik meg tekintetem a férfin.
- Jól értesültem, hogy tiéd a hely? - jobb kezem ujjaival kezdek el dobolni az asztalon. Tudtam, hogy Nikolai nevezetű férfié a hely, de arcot nem tudtam hozzá kötni, de így, hogy az előttem ülő Nikolai, és még Weißling is, nem volt nehéz összerakni a képet. Jár a taps. És a keksz. Köszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=779323#post779323][b]Nikolai Weißling - 2019.10.28. 23:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=779362#post779362][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.10.29. 18:00[/b][/url]

Ha már az amiért jöttem szemtelen módon meghiúsult, úgy döntöttem, hogy egy kis beszélgetés és iszogatás nem fog megártani. Egy ki szórakozás nekem is árt, főleg, hogy olyan gondolatok járnak a fejemben, amiket csak és kizárólag Arienak köszönhetek, és egyáltalán nem kellene ott lenniük, de mindegy. Az alkohol majd kicsit elfeledteti velem a dolgokat, amiket az agyam jár folyamatosan. Talán azt is sikerül elnyomnia, hogy valójában mennyire is izgulok a november másodika miatt. A nyakamban van már, határozott választ nem kaptam még Henriktől, de valamiért úgy érzem, ha nemet mondd, akkor csalódott leszek, és keserű szájízzel megyek el. Pedig az este elvileg rólam fog szólni. De mindegy. Ezt nem kell tudnia.
- Igen - bólintok egyet a férfi felé, mert a hely valahogy magával ragadja az embert. Próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy Nikolai - az én kedves vendéglátóm - fürkészi az arcomat. - Olyan... nem is tudom. Magával ragadó az egész. Nyugodt, de közben mégis felpezsdíti az embert. Érted? - mosolyodom el halványan, ahogy a bennem megfogalmazódott gondolatok próbálom átadni neki, vajmi kevés sikerrel. Mert oké, ő is fürkész engem, de az nem mondtam, hogy én nem néztem meg magamnak, mert még mindig az van, hogy a névhez nem tudtam arcot párosítani, és kellemeset csalódtam. Szemem van, használom is, de azért a határokon belül, és meg kell mondjam, hogy kellemeset csalódtam.
- Ott még nem jártam, de hallottam már róla - biccentek egyet a férfi felé, majd somolyogva kortyolok egyet a pohárból. - Hogy jött az ötlet, hogy te vidd tovább? - oldalra biccentett fejjel, érdeklődő tekintettel nézem az előttem ülőt a válaszra várva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=787879#post787879][b]Nikolai Weißling - 2020.01.05. 21:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=788252#post788252][b]Dr. Halty L. Zaina - 2020.01.08. 12:57[/b][/url]

Bólintok a férfival együtt, mert ha valóban ezt akarta elérni, akkor sikerült neki. A helynek pontosan meg van az a varázsa, hogyha csendesebb helyen szeretnél belemerülni a gondolataidba, mondjuk egy könyv társaságában, amikor éppen nem magaddal veszekszel, akkor tökéletes. A pub túl hangos, majdnem mindig tele van emberrel, de a csárda erre megfelel. Talán, ha nagyon unom magam munka közben otthon, akkor felkapok mindent és eljövök ide dolgozni. Nem is rossz ötlet!
- Mindenképpen - ismét egy apró kortyot iszok, majd a székről kissé oldalvást fordulva állapodik meg tekintetem hosszabb ideig egy-egy részleten a csárdában. Ízléses, megnyugtató a szememnek, amit látok. Visszafordulok a férfihoz, amikor beszélni kezd, érdeklődő tekintettel fürkészem az arcát, ajkaim ó-t formálnak, miközben kicsit megrázom közben a fejem. Hát honnan tudnám? Nem vagyok én akkora befektető vagy business man, hogy értsek ezekhez vagy tudjam mit merre kell csinálni, hogy megszerezz egy ilyen helyet. Mondjuk talán a megszerzéssel még nem is lenne akkora probléma, mint a megtartással, végül a fenntartásával. Mert ugye, egy ilyen helyet fenn is kell tartani, meg meg is. Ah, engedjük el.
- Bár nem tudom, de értem miről beszélsz - nevetek fel halkan, nem fogok hazudni. Tökéletesen nincs elképzelésem milyen érzés lehet ez, de valóban értem, amit mondd, mert talán apám is így van ezzel az újságnál. Bár ő átadja másnak a vezetést, de mégis a lányának. Akkor az olyan, mintha megtartotta volna, hiszen családban marad, nemde? Vagy lehet ez nem is ennyire összetett, csak megint feleslegesen gondolkodom.
- Ó - lepődök meg, majd borospoharamat tenyereim közé fogom pár pillanatra, a benne csillanó italt figyelem, míg végül felpillantok Nikolaira. - Tudod, apám a WoMen igazgatója, szóval talán már tollal a kezemben születtem. Van diplomám másból is, de valahogy ez vonzz jobban. Mondjuk, hogy a véremben van - vonom meg vállaimat, oldalra billentett fejjel mosolygok folyamatosan felé. Most vagy tényleg ilyen jó kedvem van, vagy kezd beütni az első pohárka bor. Ha az utóbbi, akkor az nagyon kellemetlen, és le kellene állni, mert ha becsiccsentek, akkor az, nos... még kellemetlenebb. Számat elhúzva iszom meg az utolsó kortyot, majd a poharat kissé eltolom magamtól. - Te honnan tudtad, hogy ezt szeretnéd csinálni? - mutatok körbe a csárdán, érdeklődéssel teli barnáimat emelem Nikolaira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=789981#post789981][b]Nikolai Weißling - 2020.01.20. 11:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=790109#post790109][b]Dr. Halty L. Zaina - 2020.01.21. 20:22[/b][/url]

Kérdése meglep, telibe a közepébe! Ajkaim kicsit is nyílnak egymástól, ahogy elmerengek a kérdésen, mert soha nem jutott eszembe megközelíteni ilyen oldalról a dolgot. Igazából soha nem erőltették rám a szüleim az újságírást, ezért végeztem el a pszichológusit is, aminek félig-meddig öröm is övezett, de valahogy mindig az újságírás felé húztam. Határozott mosollyal és tekintettel nézek a férfira.
- Szeretem – bólintok egy határozottat is a mosoly mellé. – Nem erőltették rám soha, és ha fel is sülök, van B tervem, úgy bizony! – bólogatok még párat vidáman, miközben ujjaim valami ismeretlen ritmust kopognak az asztal felületén. Rendben, ez sok mindent jelenthet, de leginkább azt, hogy vagy meghibbantam, vagy a bor kezdi kifejteni a hatását. Mégis milyen bor az, ami egy pohárka után beüt, és én már vidámságot érzek tőle? Csillagokat még nem látok, tény és való, de ez már azért elég ciki lehetne, ha nem vigyázok. Akkor mostantól fék, oké?
- Ezzel egyet kell értenem – dobom keresztbe lábaimat az asztal alatt. – Túl sokan ragadnak benne egy olyan munkában, amit nem azért csinálnak, mert szeretik, hanem, mert „nem volt más”. Érted mire gondolok? – ráncolom kicsit a szemöldököm, ahogy felpillantok Nikora és arcát fürkészem, mert még a macskakörmöket is szemléltettem ám ott, ahol kellett. Nem vagyok biztos abban, hogy érteni fogja, de nem baj, maximum addig visszük tovább a témát, amíg meg nem érti. Amúgy is nagyon ráérek jelenleg, a társaság is jó, főleg, hogy kér még egy kört. Hogy mi? Ellenkeznék, de a pincér már az asztalunknál is terem, Niko pedig nekem szegezi a következő kérdést.
- Nem tudom – vonom meg vállamat, még fejemet is megrázom, és meglepő, de nem jövök zavarba. Érdekes. – Jó kedvem van, még annak ellenére is, hogy felsültem – megköszönöm a pincérnek az újra töltést, majd ismét Nikora emelem pillantásomat. – Lehet lassítanom kellene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=790305#post790305][b]Nikolai Weißling - 2020.01.23. 20:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=790460#post790460][b]Dr. Halty L. Zaina - 2020.01.25. 00:13[/b][/url]

- Annyira talán nem is nagy – húzom össze szemeimet kicsit, még ajkaimat is csücsörítem pár másodpercig, végül vállat vonok és ugyanolyan jó kedvvel pillantok Nikora. – Pszichológus vagyok. Vagyis nem vagyok, csak meg van a végzettségem, de kötelezőkön kívül nem praktizáltam soha. Pár visszatérőm van csupán – mesélem lelkesen az amúgy elég meglepő B tervet, mert soha nem értette senki, hogy hogy jön össze az újságírás a pszichológiával, de most elárulom akkor; sehogy. Mindkettő érdekelt, mindkettőt szeretem csinálni, így tényleg az volt a terv, hogyha felsülök, mint újságírónő, akkor a pszichológusi végzettségem majd megment az éhezéstől. Ez így eléggé le van sarkítva, mert anyámék támogattak volna, de ki szeretne huszonhét évesen a családjával lakni, és anyukája főztjét várni minden délben? Ugye, hogy ugye?
- Akkor jó, mert nem tudtam volna elmagyarázni – kuncogok fel halkan, majd jobb kezembe fogom az új poharat és ajkaimhoz emelem azt egy óvatos mosollyal. Nekem tényleg hatalmas szerencsém van azzal, hogy amit a jövőmnek képzeltem el, bejött, és szeretem csinálni, még akkor is, ha ez a munkám. Nem sokan mondhatják el ezt, az élet körforgása, pedig nagyon sok embert bedarál, nem hagyják őket kikerülni ebből a mókuskerékből. Szerencsés vagyok, és ahogy ez tudatosul bennem, szélesen mosolyogva pillantok vendéglátómra.
- Úúú – lelkesülök fel rögtön. – Kapunk köpenyt is? Az lenne az igazán hősös – a legfontosabb kérdés, mert bár van az a mondás, hogy nem minden hős visel köpenyt, de azért egy köpennyel mindenki sokkal menőbb hős lehetne, nem? – De nyugi, ne foglalkozz vele, lemondtam az interjúról, nem is olyan fontos igazából – vonom meg vállaimat zavartan, ismét kortyolok egy aprót, majd felkönyökölök az asztalra, karjaim közé helyezem a poharat, ahogy Nikot fürkészem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=790607#post790607][b]Nikolai Weißling - 2020.01.25. 22:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=790701#post790701][b]Dr. Halty L. Zaina - 2020.01.26. 17:26[/b][/url]

Csak bólintok egyet, mert ahogy elhagyja ajkait ez az egyetlen szó, van egy olyan érzésem, hogy vagy nem kedveli őket, vagy egyszerűen ki nem állhatja a pszichológusokat, a pszichiáterekről nem is beszélve. Elmondanám neki, hogy minden kollégámmal ellentétben, akik praktizálnak is, én egyáltalán nem szoktam elemezni a beszélgetőpartnereimet, nem nézem az apró jeleket, amik bármire engednek következtetni, túl messze visznek ezek a dolgok. Nem-nem, én csak beszélgetek és a doktor a nevem előtt, bár jól hangzik, de ha tehetem nem is mondom senkinek. Minek? Újságíró vagyok, hamarosan egy lapnak az igazgatója, ismerjenek így, ne úgy, mint egy Dr.-ral kezdődő nevűt. Nekem megfelel a Halty Zaina teljesen. Vagy különleges esetekben Halty Lianna, de az nagyon ritka. És nagyon különleges. És... igen. Apró pír kerül arcomra, ahogy eszembe jut a férfi, de csak még vörösebb leszek, amikor Niko beközli a fehérneműs dolgot. Zavartan nevetgélek, mint valami tinilány, hogy leplezzem az egyértelmű zavaromat, de nemigen megy, így csak tenyerembe temetem arcomat, ahogy rögtön elém kerül a kép. Annával állunk egymás mellett, csípőre tett kézzel, lágy szellő fújja a köpenyünket - mert hősök vagyunk, na -, és a fehérneműnk meg, na igen. Kint villan. Azért egy kis őszinte nevetés elhagyja ajkaimat, nem tagadom, de még így is vörösen és zavarban tekintek fel Nikora.
- Szerintem annak nem örülnének annyira az emberek - kissé összeszűkült szemekkel képzelem magam elé ismét a képet, de csak megint nevetnem kell tőle, így el is engedem és inkább fejemet megrázom, majd egy jókorát kortyolok a hűvös borból, amit majdnem félrenyelek, amikor a férfi megszólal. Párat köhécselek, majd ráemelem tekintetem.
- Ne haragudj, nem akarlak feltartani! - kerekednek ki a szemeim. - Teljesen elvesztettem az időérzékem, sajnálom, már itt sem vagyok - apró kortyokban tüntetem el a bort, mert ennél kellemetlenebb aligha lehetne a dolog. Én itt nagyban eldumálgatok a hely tulajdonosával, miközben neki dolgoznia kellene. - Még egyszer köszönöm a... mindent - tárcámat elővéve teszem az összeget az asztalra, majd mielőtt Nikonak ideje lenne tiltakozni esetleg, kapom vállamra kabátomat, fogom meg táskámat és vidáman integetve sietek ki a csárdából, hogy boldogan, kissé talán imbolyogva induljak hazafelé. Azért a hűvös levegő megkönnyíti a tájékozódást. De még mennyire...