36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. január 20. 19:09 | Link

Anna

Egy-két napja furcsán viselkedik, ami talán nem tűnt még fel bátyján kívül senkinek. Ebben a pár napban a feleségét is kerülte, pont azért, hogy ne vegye rajta észre viselkedését.
A csárdában tölti néhány óráját, most Anna is dolgozik és míg a nő elöl a pultban sertepertél, férje az irodában intézi a dolgait. A csárda és a német ügyletek dolgait. Utóbbi a furcsa viselkedésének oka, olyasmi, amibe nem akart belemenni, mégis így alakult és már nem tudja visszacsinálni. Egyszerűen csak nem akarta, hogy Noah egyedül vigye el a balhékat, hogy már megint menekülnie kelljen. Épp csak besegít.
- Főnök, jöttek magához - egy kopogás után lép be az egyik pincérnő az irodába, mire Niko összerezzen és néhány papírt ráhúz a mappákra.
- Jövök - bólint, mintha mi sem történt volna és feláll, hogy az irodaajtót maga mögött bezárva kisétáljon ahhoz, aki keresi.
Egy látszólag igényes, öltönyben, zsebre dugott kézzel várakozó férfi tekint körbe a csárda berendezésén. Arckifejezése nem árul el semmit, de szemei karikásak, véreresek. Niko lopva pillant Annára, azt reméli, nem vesz észre semmit abból, ami ott zajlik.
Kézfogással üdvözli a férfit, majd kabátot vesz és kiinvitálja egy cigarettára. Nem ez az alkalmas hely ennek a beszélgetésnek a lefolytatására.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. január 20. 20:47 | Link

Niko

 Hosszú napjai voltak, és fárasztó volt a két kutyára is vigyázni. Vágyott egy kis nyugalomra és Niko közelségére, de férje mostanában túl sokáig maradt bent. Hosszabb ideig, mint ameddig Anna dolgozott. Néha egyedül aludt el, Niko csak aztán ért haza.
 Aznap azonban együtt dolgoztak. Anna kint a pultnál szolgált ki. A vendégek már egészen hozzászoktak a jelenlétéhez, ő pedig legalább ennyire otthonosan mozgott már a csárdában.
 - A szokásos, igaz? - mosolygott az egyik éppen leülő vendégre, és már töltötte is ki neki a csapolt sört, mikor belépett az idegen.
 Már a látványától, a tekintetétől kirázta a hideg. Valami rossz érzés fogta el, de nem igazán tudta megmagyarázni, hogy pontosan mitől. A régi idők ugrottak be neki. Még a bagolyköves évei előtt. Mikor még Józsival...
 - Persze, már adom is. - Elvette a galleonokat, és mikor visszapillantott, már az idegen férfi már Nikoval együtt sétált ki a hidegbe.
 Biztosan valami üzleti dolog. Más nem lehetett. Vagy egy régi ismerős, akivel már évek óta nem találkoztak. Mindenesetre Anna addig lefoglalja magát, amíg Niko vissza nem ér. Mosogatni kezdett, amíg a vendégek cseverésztek. Lopva azonban folyton az ajtó felé pillantott.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. január 20. 21:01 | Link

Anna

Hogy meddig titkolhatja el a másik életét felesége elől? Nem sokáig. Nem is akarja. Nem is akar második életet, csak azt, hogy minden rendben menjen. Szépen ahogy eddig, hogy a feleségével jól meglegyenek és a testvérei is rendben maradjanak úgy, ahogy vannak. Túl sok emberért kell aggódnia, ami miatt talán magát sodorja veszélybe.
Nem suttognak, mindent szépen, kicsit virágnyelven, németül beszélnek át. AZ egy szál cigi helyett kettő-három szívódik fel csak úgy a semmiben - meg a tüdejében. Az az ember nem csak a többiekre hozza a frászt, Nikora is. Igaz, ebből semmit nem mutat, de már rég nem volt dolga ilyenekkel.
Megvárja a beszélgetés végeztével, hogy a férfi eltűnjön, majd megigazítja a haját mielőtt belépne a csárda ajtaján. Halvány mosoly jelenik meg arcán ahogy kiszúrja feleségét a pultban. zsebre dugott kézzel sétál oda hozzá, majd hátulról a csípőjére helyezi kezeit és belecsókol nyakába. A törzsvendégek megszokhatták.
- Még elintézek pár dolgot. Volt egy kis gond a megrendeléssel. Megint - úgy beszél, mintha nem lenne világos, hogy az imént nem ezzel kapcsolatban látogatta volna meg az ember.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. január 20. 21:44 | Link

Niko

 Bízott a férjében, azonban ez az újonnan érkező férfi felkavarta az állóvizet. Kézzel törölgette el a poharakat, hogy teljen az idő, miközben próbálta lefoglalni gondolatait.
 Eszébe jutott az első találkozása Józsival. A peronon. Akkor még azt hitte, rendes ember. Aztán azok az alakok az irodájában... Igen, ez a férfi pontosan azokra az alakokra emlékeztette.
 Az üveg megrepedt a kezében, ahogyan kissé jobban rászorított. Káromkodott egy kört, miközben előhúzta a pálcáját és megjavította. Lopva az ajtó felé pillantott. Még mindig semmi. Hosszú beszélgetés.
 Kezébe vett egy újabb poharat. Figyelt rá, hogy ezt ne kelljen megjavítania. Talán csak elugrottak cigit venni. Azt tarthatott ilyen sokáig.
 Összerezzent az érintésre. Csak egy századmásodpercbe telt, míg rá nem jött, hogy Niko az. Elmosolyodott, és jólesően simult hozzá.
 - Aha, a rendelés... - A mosoly gyorsan lehervadt az arcáról, mikor újra bevillant neki az a tekintet. Biztos volt benne, hogy nem a hordónyi sörök megérkezéséről társalogtak odakint.
 - Niko! - Letette az üveget a pultra, és férje felé fordult. Látni akarta a tekintetét, mikor felteszi a kérdést. - Ugye elmondanád, ha van valami? Ha bármi baj történne?
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. január 24. 11:17 | Link

Anna

A titkolózás Anna előtt nem olyan könnyű, mint amilyen szeretné, hogy legyen. Nem mintha sok dolog lenne, amit el akarna hallgatni előle, mégis van, amiből jobb szeretné kihagyni a nőt. Az ő érdekében. Meg azért, mert nem akarja látni a szemében a megvetést és az aggodalmat. Egyelőre tudja mit csinál, kézben tartja a dolgokat. Egyelőre.
- Mi baj történne? - mosolyodik el.
Jobbjával kisimít egy pár hajszálat a nő arcából, majd gondosan eligazgatja a válla mögött. Párszor még beletúr, ujjára csavarja, aztán homlokon csókolja.
- Tudod, milyen ez a vendéglátás. Néha az asztalra kell csapni, hogy minden úgy legyen, ahogy mi akarjuk - vállat von és egy valódi gondterhelt arckifejezés veszi át mosolya helyét.
Sóhajtva dől a pultnak, fél kézzel támasztja meg magát. Alaposan szemügyre veszi a csárdában iszogató vendégeket. Átalakult az évek során az ide járók összetétele, egyre kevesebb a rossz arcú öreg. Nem biztos, hogy ez jó, de az üzlet jól megy.
- Hogy bírod? Ettél ma már valamit? - tereli más vizekre a beszélgetést amíg nincs tolongó sor a pultnál, hogy elrabolják az asszonyt.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. január 30. 00:11 | Link

Niko

 Muszáj volt megkérdeznie. Valami nem hagyta nyugodni. Beharapta alsó ajkát, miközben Niko mosolyát figyelte, majd élesen kifújta a levegőt. Ez nem az a mosoly volt, amit annyira szeretett. Ez most valami más volt.
 - Nem tudom. Bármi. - Nem nézett férjére. Behunyta a szemét, miközben ő a hajtincseivel játszott. Próbálta megnyugtatni és elcsendesíteni a fejében szóló vészharangokat. Minden egyes porcikájában érezte azt a menekülési kényszert. Mintha lábai azt kiáltották volna, hogy fuss, agya pedig készülj vagy tartsd nyitva a szemed mondatokat kiáltotta volna neki.
 Felsóhajtott. Ő azonban hinni akart Nikonak. Hinni benne és a szavaiban. Hinni abban, hogy nem titkolna előtte el semmit.
 Kinyitotta szemeit és zöldjeivel felnézett férjére. Hosszan figyelte arcának minden vonását. Halványan elmosolyodott, és mielőtt még eltávolodott volna, megfogta kezét, majd baljával végigsimított az arcán.
 - Nagyon szeretlek. Ugye tudod? - Nem tudta, miért mondta ki. Persze, hogy tudta! Mindketten tudták. Egyszerűen csak úgy érezte, ki kellett mondania akkor.
 Lábujjhegyre állt, hogy egy finoman megcsókolhassa. Aztán végigsimított a kézfején, mielőtt még visszatért volna a vizes poharakhoz.
 - Elég nyugis napunk volt ma, úgyhogy igen. Szerintem maradt még egy kevés hátul a konyhában. Hacsak a manók nem hasznosították újra. - Eltette az utolsó eltörölt poharat is a helyére, hogy a ruhát a pult szélére dobva ismét Nikora fügessze tekintetét. - Hozzak neked valamit? Nem néztem, vittek egyáltalán enni neked?
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2019. január 30. 19:36 | Link

Anna

Nem akarna hazudni neki. Elmondaná, ha tudná, hogy ezzel nem ér rá később. Egyelőre megtartja magának, mert bízik benne, hogy hamar megoldja anélkül, hogy bármi oka lenne csalódást okoznia feleségének. Azt nem szeretné. Anna sokkal többet ér neki a világ minden kincsénél, épp ezért meg kell óvnia. Ha titkolózással, akkor azzal.
- Hogy ne tudnám? - mosolyog a nőre magabiztosan, talán mindent leplezni tud azzal a kis csillanással a szemében.
Mint amikor az első igazi randijukon táncoltak. Mint a lakásában, ami már kettejüké, amikor először kérdezte meg, hogy megcsókolhatja-e. Azóta nem kér engedélyt. Inkább csak döntéseket hoz, de az egyetlen döntése, amit biztosan tud, hogy helyes volt, az Ő.
Arra a kis időre megszűnik körülöttük a világ és nem érzékel semmit abból, hogy a csárdában vannak, csak a nőre figyel. Gyengéden viszonozza a csókot, ami kifejez rengeteg kimondatlan dolgot.
- Akkor jó - bólint egy picivel nyugodtabban a helyzethez képest. - Én nem vagyok éhes. Majd vacsorára hozok valamit a Vértes melletti bisztróból. Nemsokára elmegyek, ott is minden elb*szódik ami csak elb*szódhat.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2019. január 31. 23:01 | Link

Niko

 Elmosolyodott arra a magabiztos válaszra. Nem. Ő nem hazudna neki sosem. Csak a különös alak kapcsolta be a vészjelzőt a fejében, semmi másról nem volt szó.
Túl sok emlék és érzés kavarodott fel benne. Csupán ez okozta a pillanatnyi kételyt.
 Nagyot szusszant, mikor eltávolodtak egymástól, és vissza kellett térnie a munkához. Mostanában megint kevesebb idő jutott egymásra. Hiányzott a férje, mikor úgy aludt el, hogy Niko még valamelyik csárdában a rendeléseket javította ki és a papírmunkát intézte. A férfi ezzel az üzenetével küldött mostanában egyre gyakrabban baglyokat.
 - South egy órán belül érkezik. Ha annyira nem sürgős, elmegyek veled. - Elé állt és karba fonta a kezét. - Amúgy is be akartam a napokba ugrani a Központi Levéltárba anyagért a cikkhez.
 Őt is lefoglalta a kutatás a témához, sok anyagot nézett át már, de még mindig nem állt össze teljesen a kép. És ha Niko is dolgozik, akkor legalább kihasználja a lehetőséget.
 - Utána hazamehetnénk együtt. Megvacsoráznánk, aztán... elfoglalnánk magunkat. - Egy széles mosoly jelent meg az arcán, úgy nézett fel Nikora, miközben tálalta a felvetését.
 Igazán megérdemelnének egy kis időt együtt a hálószobájuk meghitt magányába húzódva. És valahogy úgy gondolta, ez az ötlet férjének is igen csábító lesz.

//Köszönöm! Pirul //
Utoljára módosította:Anna Weißling , 2019. január 31. 23:26
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed