A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

Egyre csak feszül és feszül a halántékán az a bizonyos dühér. Soha nem gondolta volna, hogy az ő rangjával lesüllyed ilyen "mélyenszántó" (kapás paraszt) emberek közé. Ha nem vesztett volna Kai-jal(!!!) szemben a fogadásban (Kai roppant ösztönösen rájátszott Zsófia undorítóan elkényeztetett természetére, és kő-papír-ollóban gyepálta el), most nem kellene itt üljön és ezekkel a semmirekellőekkel... társalognia (kell neki egyfeszt játszani a nagymenőt a semmiért). Talán még ez a legkonszolidáltabb kifejezés arra, hogy két idióta éppen próbálja felszedni. Mióta nem csupa kráter a feje, mert elmentek Diával egy hozzáértő gyógyítóhoz, hogy rendbe hozza a bőrét, egészen felzárkózott a normális tizenkilenc éves korához, és sajnálatos módon megjelentek a zavaró legyek.
- Nem érek rá. - Próbálja kurtán-furcsán lerázni a hívatlan majmokat.
- Hé, péntek este van, ne hülyéskedj! Sietsz haza macskát etetni, vagy mi? Ne légy ünneprontó. - Unszolja a másik IQ bajnok keményen, de Zsófiánk nem mutat túl nagy hajlandóságot. Csupán végignéz a szedett-vetett külsejükön teljes lenézéssel és úrihölgyi gőggel, aztán elfordul. A másik alak persze felpaprikázódik erre:
- Ja hogy neked nem akárki jó? Kis l****, mit képzelsz te magadról? - Katt! Ez lányunk agyában hangzott el. Egy simulékony kattanás, ami arra sarkallja, hogy a fogadásból kikért italos üveget teljes erőből vágja hozzá az őt szidalmazó fejéhez fordulatból. Reccs. Egyrészt végigfut egy adag vér a pasi arcán, másrészt ő olyan szép visszakezes pofonban részesül, hogy öröm nézni. Több se kell, indulhat a kora esti buli: az egyik tábor felháborodott a lányverésen, a másik a lányt védőkön. Köbö laza tíz-tizenkét ember esik egymásnak nem kímélve semmit és senkit. Az össznépi programoknál nincs is jobb, nemdebár? Zsófiánk baromi gyorsan vonul fedezékbe a legközelebb asztal mögé, hogy ne őt rúgja fejen egy eltévedt bakancs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=717815#post717815][b]Eszterházy Zsófia Johanna - 2018.03.23. 18:11[/b][/url]

Egyre csak feszül és feszül a halántékán az a bizonyos dühér. Soha nem gondolta volna, hogy az ő rangjával lesüllyed ilyen "mélyenszántó" (kapás paraszt) emberek közé. Ha nem vesztett volna Kai-jal(!!!) szemben a fogadásban (Kai roppant ösztönösen rájátszott Zsófia undorítóan elkényeztetett természetére, és kő-papír-ollóban gyepálta el), most nem kellene itt üljön és ezekkel a semmirekellőekkel... társalognia (kell neki egyfeszt játszani a nagymenőt a semmiért). Talán még ez a legkonszolidáltabb kifejezés arra, hogy két idióta éppen próbálja felszedni. Mióta nem csupa kráter a feje, mert elmentek Diával egy hozzáértő gyógyítóhoz, hogy rendbe hozza a bőrét, egészen felzárkózott a normális tizenkilenc éves korához, és sajnálatos módon megjelentek a zavaró legyek.
- Nem érek rá. - Próbálja kurtán-furcsán lerázni a hívatlan majmokat.
- Hé, péntek este van, ne hülyéskedj! Sietsz haza macskát etetni, vagy mi? Ne légy ünneprontó. - Unszolja a másik IQ bajnok keményen, de Zsófiánk nem mutat túl nagy hajlandóságot. Csupán végignéz a szedett-vetett külsejükön teljes lenézéssel és úrihölgyi gőggel, aztán elfordul. A másik alak persze felpaprikázódik erre:
- Ja hogy neked nem akárki jó? Kis l****, mit képzelsz te magadról? - Katt! Ez lányunk agyában hangzott el. Egy simulékony kattanás, ami arra sarkallja, hogy a fogadásból kikért italos üveget teljes erőből vágja hozzá az őt szidalmazó fejéhez fordulatból. Reccs. Egyrészt végigfut egy adag vér a pasi arcán, másrészt ő olyan szép visszakezes pofonban részesül, hogy öröm nézni. Több se kell, indulhat a kora esti buli: az egyik tábor felháborodott a lányverésen, a másik a lányt védőkön. Köbö laza tíz-tizenkét ember esik egymásnak nem kímélve semmit és senkit. Az össznépi programoknál nincs is jobb, nemdebár? Zsófiánk baromi gyorsan vonul fedezékbe a legközelebb asztal mögé, hogy ne őt rúgja fejen egy eltévedt bakancs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=717934#post717934][b]Sárközi Erik Levente - 2018.03.24. 10:05[/b][/url]

Egy ideje már itt ülök, egyetlen korsó sör társaságában, amit békésen iszogatok. Nem szoktam ennél többet inni, egyébként is elég béna testem van, nem kell még részeg is legyek mellé. A hangos gyerekekre nagyjából a korsó felénél figyeltem fel. Fogalmam sincs, miért kezdtem el őket nézni, valószínűleg azért, mert ebben a romkocsmában jelenleg nincs semmi, ami érdekesebb lenne. Aztán hopp gy lány, hopp egy fiú, hopp egy tömegverekedés. Aprót szusszantva nézek a saját helyemre, amit ösztönösen úgy választottam ki, hogy ablak mellett legyen - mint mindig, mindenhol -, mindent lássak, és elég kis asztalokkal legyen körbevéve ahhoz, hogy egy ilyen társaság ne akarjon ide ülni, még úgy sem, ha összetolják őket. Összeráncolom homlokom, majd felvonom szemöldököm is, amikor valaki eme jól választott kis asztalkám alatt próbál kibújni, ezzel nyilván végigmászva a bakancsomon is. Lehajolva nézek be, majd találom szembe magam az előbbi lánnyal, aki az öt perccel ezelőtti kinézetétől csak annyiban különbözik, hogy már egy kéznyom is vöröslik az arcán. Csodálatos. És még az apám csodálkozik, hogy a húgom rövid időn belül elk.rvult. Valahogy túl kell élni az iskolai kasztrendszert.
- Én a helyedben harcképtelenné tettem volna egy jól irányzott tökönrúgással - jön is a kéretlen tanács a hirtelen jövő felbátorodásommal együtt, mert én ugyebár nem szoktam csak úgy megszólítani idegeneket. Idegen lányokat! Egyúttal kijjebb is húzom a székem, magammal együtt, s lenyújtom felé jobbom, azzal a célzattal, hogy akkor felsegítem vagy valami.