36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 6. 21:29 | Link

Ráhel

Egyszerű lesz, mint a karikacsapás. Belső szövetségesének biztatására csak bólintana, ha megtehetné, de nincs egyedül, hogy a szabad és hangos válasz luxusát megengedhesse magának. Helyette csak gondolatban ért egyet, azt is megérti a másik benne. Zsebében nyugszik a mai délután munkájának gyümölcse, mostanra összeértek a hozzávalók, hatásos kell, hogy legyen a bájital. Igyekezett nem túl erősre elkészíténi a főzetet, nem akar ártani Ráhelnek, csak épp sokkal jobb lenne, ha nem magán kívül hengeregne a világutálatban, hanem mondjuk megint lehetnemvele rendesen kommunikálni, ahogy korábban. Meg mást is. Főleg mást is, őszintén szólva jó gyerekként ő már sokkal többet várt, mint amennyi az ideális idő lenne. Olyan nagy dolog, hogy szeretné ezen a téren is sínen tudni a dolgokat? Meggyőződése, hogy Ráhelben is helyrebillenne néhány frusztráció, de legalábbis kiegyensúlyozottabb lesz. Azt mondják, ez is egy előnyös mellékhatás. Küldött a lánynak baglyot, hogy találkozna vele, helyszínt, időpontot is megadott, itt várja egyelőre türelmesen. Úgy van vele, hogyha most nem jön el, akkor nem fog utána rohangálni, lealacsonyítónak tartaná, és egyébként is rég rossz, ha egy lánynak erre van szüksége. Zója sem a legszimpatikusabb a hallottak után, bár ki tudja mik voltak a körülmények. Mindegy is, neki a nő senkije sem, egy szemernyit sem érdekelt az ügyeiben.
Várakozás közben egy korsóval már végzett, egyelőre nem megy újat rendelni. Lassan meg kéne érkeznie Ráhelnek a menetrend szerint, ha ez megtörténik, akkor úgyis meg fogja hívni a lányt is egy italra.
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. július 6. 21:40 | Link

Dante

Még az utolsó métereknél is ott van bennem a késztetés, hogy nemes egyszerűséggel visszaforduljak, de nem... mert kíváncsi vagyok, mert naivan reménykedek abban, hogy belátta, hogy nem volt fair, amit tett, bár... mindegy is.
Sose jártam a csárdában, és kicsit kellemetlen is, hogy oda kell bemennem, de hát... egyszer mindent ki kell próbálni, nekem meg már úgyis mindegy, mit hisznek rólam. Ha én próbálom helyrerázni, a családom tesz róla, hogy egy pillanatig se legyenek rólam jó véleménnyel, így innentől kezdve már tényleg nem törődök másokkal. Elég volt.
- Pont ide? Nem fogok asszisztálni a részegedésedhez - felvont szemöldökkel ülök le Dantéval szembe, nekem elég volt az alkoholból egy életre, és azt se szeretném bégig nézni, ahogy ő issza le magát, bár... sejtem nem erről van szó. Akkor is furcsa ez a helyválasztás, és még inkább az lesz, ahogy körbenézek, és olyan alakokat látok, akikkel nem szívesen futnék össze egy sötét utcán.
Az a furcsa, hogy nem érzem igazából azt a haragot, amit a tónál, szerintem már kiment belőlem, vagy nem tudom, leginkább olyan semmilyen hangulatom van, ami még rosszabb, mert egyhangú és unalmas.
- Miért hívtál? - ez csal belőlem leginkább elő némi kíváncsiságot, hisz volt idő, mikor akartam sem találtam, talán most először van, hogy ő keresett meg engem, ami... furcsa, de valahol mélyen még jól is esik. Mert Dantéról van szó, aki ilyen hülyeségeken nem töri magát, mert minek? Meg energia... ki érti őt is.
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 6. 22:06 | Link

Ráhel

A lány befut, leül elé, és maga az érdektelen hangszín mondjuk még nem is zavarja, azt legalább ismerősként üdvözli, használja ő is eleget, köszöni szépen. Dante viselkedésében első látásra túl sok változás nincsen, furcsa is lenne, a saját személyiségét tagadná meg, ha hirtelen könyörgő pincsivé válna. Főleg, hogy tovabbra sem érzi magát semmiben sem hibásnak. Mindenesetre elhatározta, hogy ezt ma nem fogja erőltetni vagy hangoztatni. Ő maga nem gondolt erre, de az alkimista javaslatát megfogadta.
- Csak azért, mert lassan megiszik valaki egy alig 4 százalékos sört, nem lesz részeg. - Valóban teljesen tiszta a tekintete, ráadásul a fiú az az alkat, aki jól viseli, ha le akarna részegedni, az nem lenne túl költséghatékony a művelet. Hátradől a székében, Ráhel arcát fürkészi.
- Gondoltam megkérdezem, hogy még mindig - nehogy úgy merj fogalmazni, ahogy most a nyelveden van - olyan zaklatott vagy-e, mint legutóbb.
Végül idejében átfogalmazza, mielőtt idejekorán tönkretette volna a saját terveit. Őszintén szólva még mindig nem él-hal a lehetőségért, hogy értesüljön a Mácsai-dráma részleteiről, de hátha némilég lenyugodva a lány már feldolgozhatóan tálalja azokat és nem kezd vele kiabálni, ha nem az elképzelései szerint reagál. Különben sem tett semmi olyat, amit korábban nem ígért meg. Többször is, de egyszer biztosan konkrétan megbeszélték, emlékei szerint pont Ráhel kezdeményezésére, hogy Dante mondja meg, ha sok a viselkedése. Ő csak megmondta, ahogy épp érezte. Ki érti a nőket? Félrebiccenti a fejét, mint akinek most jut eszébe valami, lenéz az üres korsóra.
- Meghívlak valamire. És nem, nem csak alkoholt adnak.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 6. 22:14
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. július 6. 22:26 | Link

Dante

Úgy ülök le igazából, hogy bármikor könnyedén fel tudjak pattanni. Nem, hiába a remény, nem látok sok esélyt arra, hogy Dantéval hirtelen fordult volna egyet a világ, és ha megint elkezdi... nos, nem kell végighallgatnom. Pedig Merlin legyen rá a tanúm, hogy utálok veszekedni, főleg olyas valakivel, akit még kedvelek is, és igen... régen inkább vállaltam magamra a dolgot, és könyveltem el hisztinek én magam is... régen. De ez most más, most minden összejött, és csak levegőt akarok kapni, meg egy kis időt, hogy végiggondoljam, egyáltalán mit akarok kezdeni a helyzettel, mert ez nem olyasmi, amit szőnyeg alá söpörhetnék, és aztán úgy tehetnék, mintha meg se történt volna.
- Jogos - biccentek, az üres korsót vizslatva, de a kellemetlen emlékképek hatására elhúzom a szám. Valljuk be, én és az alkohol talán sose leszünk jóban, de ez jól is van így.
Ránézek, így pislogás nélkül. Látni akarom, hogy tényleg érdekli-e, vagy ez is csak valami olyan, amit illemből dobnak fel. Közben meg el kellene döntenem azt is, hogy állunk. Persze, nyilván nem hosszú gondolkodásmenet előzte meg a szakítást, csak... könnyebb volt, és azt még meg is bántam.
- Jól vagyok - motyogom, vállat vonva, aztán fel is sóhajtok. Gondosan kerülöm ezt a témát. Nem akarom beavatni, vagy elhinteni, mit tervezek, mert félő megint ugyanott lyukadnánk ki, és nincs rá szükségem.
- Zója hazament - ezt még azért hozzáteszem, direkt játszva úgy a szóval. Mert hogy én jelen pillanatban Simfeléknél csövezek, és tökéletesen megvagyok ott. Még mindig jobb, mint a kastély, annyira meg hát mégse vagyok jól, hogy a nevelőanyám elé álljak.
- Ohh... akkor narancslét kérek... köszönöm - halvány, mosolyféleség is az arcomra kerül, de legalább a szemem felcsillan, még ha csak egy pillanatra is, de legalább kicsit élőbb, mint az ábrázatom úgy alapból.
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 6. 22:58 | Link

Ráhel

Dante csak a szokásos. Nem erőlködik jobban, mint általában, nem is viselkedik eltérően a szokásoshoz képest, végtelenül természetesnek hat a maga módján. Beszélgetnek, fiatalok, emberek, semmi világrengető dolgot nem tudnak tenni vagy előidézni. Minden szituáció véget ér valahogy, ha az ember számára pozitívan, annak lehet örülni, ha negatívan, akkor .. ? Akkor mi van? Minden megy tovább, a világ nem áll meg csak azért, mert valaki rosszul érzi magát. Csakis az illető szenved hátrányt, saját magát gátolva. Olyan végtelenül logikátlan ez az ördögi kör az ő szemszögéből, nem is akar részt venni benne. Ezért nem éli meg a csalódásokat és a kudarcokat olyan szélsőségesen. Helyette más tekintetben lobbanékony, de azt szerencsére ritkán triggerelik vagy provokálják.
Veszekedni sem tervez azon egyszerű okból, hogy egyszer már elmondta a véleményét Ráhelnek, az nem változott azóta sem, kar ismételgetni és sulykolni, nem lesz a lány számára meggyőzőbb sokadjára sem.
- Aha, akkor most jó Warrennek ... Vagy mi. - Tudja is ő, az aurorral teljesen más témákról szoktak beszélgetni. Biccent a kérésre, a pulthoz vonul, hogy kikérje az italokat. A sorban állók és már amúgy is pultnál ülők tömegében még az ő magas alakja is elveszik, épp ezért az az apró, jelentéktelen mozdulat is, amellyel a bájitalból Ráhel naracslevébe csöpögtet. Magának es naracslevet rendel, nehogy a lány kitalálja, hogy ő is kér belőle, mert egy dolog, hogy Ráhelt készségessé teszi, de az nem biztos, hogy az ő türelmetlenségéből nem erőszakos késztetéseket váltana ki. Márpedig, bár erősen kétségbe vonható a morálja, nem akar durva lenni a lánnyal.
Elkeveri az italt, az aljasan teljesen beleolvad a narancslé színébe, a gyümölcs határozott illata és savas íze pedig elleplezi a főzet mellékízét. Tökéletes, igaz nem meglepő. Ezeket arra találták ki, hogy a másik fél tudta nélkül itassák meg vele. Belepottyant a lányt számára egy szívószálat, így tér vissza a helyükhöz.
- Na meghoztam a rendelést. - Megnyikordul a szék, ahogy kihúzza, hogy ismét leüljön Ráhellel szemben.
- A tónál nem igazán tudtalak, de megpróbállak követni, hogy miért vagy ennyire kiakadva. - Nem teljesen, idegtépően érdektelen, csak higgadt, nem kerít nagy feneket. Attól nem fogja jobban megérteni.
- Szóval hogy derült ki ez a dolog anyáddal?
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 6. 23:03
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. július 9. 09:40 | Link

Dante

- Öhm... még mindig hidegen hagy Warren lelkivilága - nem, nem változott ez azóta sem, mióta instant hamutartónak használt, pedig... az ember azt hinné, hogy ez a bizalom első jele, de nem. Warren egy pszichopata, ezt minden ép agysejttel rendelkező ember le tudja szűrni, én meg kifogtam az egyik rosszabb napját. Hát ez van. Semmit nem tett, ami annyira megrökönyödésre késztetett volna, bár tudom, hogy legalább egy kicsit megszeppeni illett volna.
Dante közben elmegy az innikért, így alkalmat hagyva nekem, hogy addig is, bejárhassam tekintetemmel a helyet. Nem, nem ez lesz a kedvencem. Az alakok, akik itt lézengenek pontosan olyanok, akikkel nem szeretnék egyedül sötétben összefutni. Ez a szag sem kellemes, ami itt terjeng, de sebaj, egyszer kibírom. Közben pedig azon kattognak a fogaskerekeim, hogy vajon a rellonos is szakításnak vette-e, vagy hogy most mi van velünk, de... nem lenne jogom erre rákérdezni, ha már egyszer én adtam ki az útját, meg amúgy is... kiforrja magát előbb utóbb.
- Köszönöm - veszem el az italt, majd jólesően bele is kortyolok. Nem is tudtam, hogy így megszomjaztam, szóval azzal az elánnal, felé fel is hajtom.
- Ne... nem akarok megint veszekedni, csak... hagyjuk - sóhajtok fel, a plafonra emelve a tekintetem. Tényleg hülyeség volt egyáltalán beavatni őt, tudnom kellett volna, mennyire hidegen hagyja ez az egész, de most már legalább tisztában vagyok vele, hogyan is állunk.
- Csak... minden összejött, így egybe... ennyi rossz. Mert igen, ha neked nem is, nekem rossz. A saját nevelő anyám csinált hülyét belőlem, érted? Mi... megfogadtuk, hogy mindent elmondunk a másiknak, erre ő... - megrázom a fejem, ennyi. Tényleg nem akarom ezt boncolgatni.
- De mindegy, lenyugodtam, és sajnálom, hogy úgy viselkedtem. Én... nem gondoltam komolyan, hogy emiatt akarok szakítani veled, csak... azt sokkal könnyebb volt, mint várni, hogy lehiggadjak kicsit, és átgondoljam a dolgaim... - igen, mert képes vagyok bocsánatot kérni, ha tudom, hogy én hibáztam.
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 11. 11:39 | Link

Ráhel

Tudja, hogy türelmesnek kell lennie. Ha valamiféle alkoholba adagolta volna a bájitalt, akkor szinte azonnal hatna, így viszont, narancslében elkeverve beletelhet jópár percbe amíg egyáltalán a hatás elkezd megmutatkozni. Nem készítette erősre magát az italt, eltologatta az arányokat benne saját (bár ilyenkor mindig arra gondol, hogy tudat alatt inkább az Alkimista) belátása szerint. Nem szándékozza teljesen kiforgatni magából Ráhelt, nem is gondolja úgy, hogy erre feltétlenül szükség lenne. Az kéne még, hogy a hatás elmúltával majd úgy igazán nagy balhé legyen. Ha szerencséje van, Ráhel talán észre sem veszi majd a változást, elvégre nem jelentősen a saját érzéseitől különböző reakciókat csikar ki belőle Dante. Ugyan azt elismeri, hogy ez a módszer enyhén szólva sem etikus.
Ki érti a lányokat, először azt mondja, hogy hagyják a témát, és már majdnem bólintana, hogy oké, amikor egy "csak.."-ot követően folytatja. Ez most végül is jól jön, ha beszél, gyakrabban vesz levegőt, gyorsabban áramlik az oxigén a vérben, gyorsabban terjednek szét a főzet hatóanyagai a szervezetében.
- Ah, szóval nem is igazán az a baj, mivel foglalkozik az anyád, hanem hogy Zója.. ? - Nem annyira tiszta ennyiből, hogy pontosan mi történt, a tónál csak egy gyors felsorolást kapott, amiből mondjuk a félvéla pszichológus pont kimaradt, illetve ebből sem lehet egyértelműen összerakni a történéseket. Ez egyébként még érdekli is, mert ha vihar van a biliben, akkor nem biztos, hogy el kell mennie majd erre a családi vacsorára, amiről szó volt.
Néhány másodpercig csak néz Ráhelre a magyarázat után. Megfordul ugyanis a fejében, hogy most az lenne a legjobb lépés, ha végtelen megkönnyebbültséget mutatna. Egyébként valóban fellélegzett kicsit, nem lenne teljesen hazugzás, de szemtelen túlzás lenne egy látványos gesztus. Végül abban marad, hogy kár lenne ilyesmivel erőlködni. Főleg mostmár. Ráadásul Ráhel is ismeri annyira, hogy tudja, a fiú egyszerűen csak nem a széles emocionális kinyilatkoztatások embere.
- Megfordult a fejemben, hogy valami ilyesmi lesz, de azért örülök, hogy ezt hallom. Szóval.. akkor rendben vagyunk? - Valamivel előrébb dől ültében, egyik szemöldökét kérdőn felvonja, miközben a Ráhel keze után nyúlva finoman ráfog. Diszkrét érdeklődéssel figyeli a lány arcát, merthogy bár finomított a bájital frontális hatásán, Ráhel annyira egy szuszra húzta le az egész adagot, hogy még ő sem biztos, hogy az azonnali hatás milyen lesz.
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. július 11. 13:12 | Link

Dante ♥ ♥ ♥

Jól esik az ital. Csak úgy tolom magamba, hamar kiürítve a poharat, a végén még fel is sóhajtok. Nem hiába, a hőség az hőség. Jobban belegondolva ez a hely is teljesen jó, mert hűvös, és nem kint a tűző napon van.
- De az is... meg, hogy aput lecsukták, mert... valami rosszat tett, csalt, vagy nem is tudom... túl hivatalos volt a levél, nem értettem - ráncolom a homlokom. Teljesen normálisan mesélek most már. Csak... meg akarom vele osztani.
- Erre kiderül, hogy akiről azt hittem, legalább normális és apa miatt hagyott el, ahogy azt egy levélben megírta... nos... teljesen mást csinál... nem tudom, mintha az egész családom rossz lenne, én meg cefet naiv, mert eddig nem vettem belőle észre semmit. És már nem is érzem, hogy jónak kéne lennem, mert... minek? Úgy is hátba szúrnak, mert megteszik, és akkor én miért törjem magam azon, hogy jó legyek? Érted? Nem tudom... már nem látok úgy semmit, ahogy eddig - nem tudom, mennyire hangzik ez hülyén, nem is igazán érdekel. Azt hiszem sikerült teljesen kiábrándulnom így a világból.
- És akkor bárkihez fordultam, az csak megvonta a vállát, vagy hisztiként könyvelte, pedig... pedig tényleg nagyon rossz volt. Csalódtam, és... most azt se tudom, én ki vagyok... - az ajkamba harapok, nem értem, honnan, vagy miért jön ez az őszinteségi roham. Én ezt nem akartam megosztani vele, mert nem. Mert haragudtam rá is, de mintha az a harag elszállt volna, és most megint csak örülök, hogy meghallgat, és jól esik, és... kedvelem.
És bocsánatot kérek, mert egyre biztosabb vagyok abba, hogy kell. Hogy vannak alkalmak, mikor igazán megéri félredobni azt a fránya büszkeséget, és felvállalni, hogy igen... rosszul reagáltál, igen, olyanon csattant az ostor, akin nem kellett. Tudom, ha továbbra is makacskodnék, az se vezetne semmire, vagy szimplán elveszíteném, és nem akarom.  
Megfogja a kezem, és nem csak ezzel lep meg teljesen, hanem már magával a kérdéssel is. Igazság szerint, nem nagyon gondoltam erre kapcsolatként, mert végig ott volt bennem a tüske. Az a mindegy... de most, most olyan, mintha mégse lenne mindegy. Lassan bólintok, kicsit megszorítva a kezét. Hezitálnom kellene, vagy szólni valamit Arlenről, meg a bizonytalanságról, ami... hol is van? Egyszerűen köddé vált. Nem tudom, mikor, vagy hogyan, de egyszerűen, mintha azt a szálat elnyisszantották volna. Nincs lelkiismeretfurdalásom, nem érzem, hogy szeretnék bárhol máshol lenni ebben a pillanatban, sőt... én tényleg csak Dantéval akarok lenni. Azzal, aki elfogad, még akkor is, ha hisztizek, vagy bizonytalan vagyok magamban is. Vagy megint újabb hódítási kísérletekkel hoznak hírbe.
- Én... nagyon kedvellek - felsóhajtok, mert ez igaz... meg igaz is volt, csak eddig valamiért sose ment, hogy ezt kimondjam. Előrébb is hajolok egy kicsit, csak hogy könnyedén elérjem az ajkait, és egy puszit adok rájuk.
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 11. 15:21 | Link

Ráhel

Lehet, hogy a szülői részt azért nem érzi át annyira, mert neki magának soha nem volt semmilyen kötődése egyikhez sem. Már kisgyerekként is azt tapasztalta, hogy a szüleinek mindig van valami más, ami fontosabb. Amiben mániákusan elmerülhetnek, ami leköti a teljes figyelmüket. Az, hogy mellette van egy gyerekük, majdhogynem mellékes tény volt. Aztán pedig, mikor végre komolyabb figyelmet fordítottak rá, az is rosszul alakult. A később mellé kirendelt gyám is inkább felügyelő, mint gondviselő. Nem olyan rendkívüli hát részéről, ha nem tulajdonít a szülői kapcsolatoknak nagy jelentőséget. Teljesen más ez, mintha igénye lenne a kötődésre, vagy szerepet játszana az énképének alakulásában az, honnan eredeztethetőek a gyökerei. Jó gyerekként nem válaszol arra, hogy mi a hiszti és mi a nem, tényleg neki sincs kedve újra veszekedni. Az biztos, hogy ebben nem fognak egyetérteni sem most, se később - de nem is kell, hogy mindenben egyezzen a véleményük. Az jóformán lehetetlen, már csak abból kifolyólag, hogy teljesen más típusú személyiségek ők ketten.
- Az, hogy te ki vagy milyen ember vagy, nem olyan emberek határozzák meg, akik jóformán nincsenek is melletted. - Ezt azért hozzá kell tennie, mert szinte sérti a fülét a kis mondatrész. Mégis mi köze az ember jelleméhez egy olyan különálló individuumnak, amely más tapasztalatokkal, más életkorral rendelkezik, ráadásul ismeretei szerint az anyjáról Ráhel eddig jóformán még csak nem is tudott, az apja pedig olyan ritkán foglalkozott vele, hogy inkább más gyámsága alá került a lány. Ha már valakinek a jellemére egy másik személyiség behatással tud lenni, akkor az leginkább az ő esete. Tíz évre napról napra összezárva lenni egy teljesen különböző entitással, amely folyamatosan reflektál és visszajelez a legtöbb gondolatása és cselekedetére. (Nemcsoda, hogy Dante közel sem tekinthető rendes embernek. Jó embernek még annyira sem.)
Elkezdett hatni. - Igen, észrevettem.
Rövid párbeszéd, de mindketten nyugtázzák Ráhel vallomásánál, hogy ez már valószínűleg a bájital bátorító hatása. Valahol elégedettséget is érez, mint minden alkalommal, amikor egy főzetéről bebizonyosodik, hogy eleget tesz a funkciójának. Nem rontott el semmit, minden rendben ment, a komponensek nem vesztek kárba, még azzal együtt sem, hogy módosított a könyvben szerepeltekhez képest. Ahogy Ráhel előrébb hajol, megcsapja a lány kellemes illata. Nem túl erős, mintha karakteres parfümöt használna, csak a szappan és a női bőr természetes, a férfiakétól sokkal lágyabb és frissebb odőrje, amit még nem fogott meg a benti alkohol és füst szaga. Nem tud rögtön válaszolni, mert puha ajkak nyomódnak a szájára, egyelőre ártatlan könnyedséggel, nem is erőlteti rögtön még, hogy több vagy más legyen. Csak fokozatosan, még biztosan nem terjedt szét teljesen a befolyásolómágia Ráhel szervezetében.
- Én is. - Cinkos éllel szélesedik ki az addig épp csak féloldalas mosolya, ahogy tovább fűzi a mondatot. - Ez megnyugtatóbb kinyilatkoztatás, mint az "elegem van, hagyj békén" volt a tónál.
Tudja ő is, legalábbis sejti, hogy nem emlékszik pontosan Ráhel akkori szavaira, ilyenkor az embernek sokkal jobban megragad az, ahogy a bizonyos gesztusokat vagy félig elvakkantott szavakat interpretálja magában.
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. július 11. 19:01 | Link

Dante ♥ ♥ ♥

- De mégis róluk ítélnek meg. De komolyan. Láttad volna Nyestét, mikor az első edzésen voltam. Azt hitte, csak mert apám profi kviddicses, én is kisujjból rázom ki. Csak hát apa tiltott tőle. Mások meg azért néznek furcsán, mert vélákkal lakom, ha most még kiderülne, hogy több közöm van Mácsaiékhoz, mint kéne... Ja tényleg... Mácsai Odett, ez a rendes neve - forgatom meg a szemem, mert a művész nevével még mindig nem vagyok képben, és nem is szeretnék képben lenni. Egyszerűen számomra ez még mindig gyomorforgató.
- Jó, tudom, hogy te máshogy látod, de az emberek többsége pontosan ezt csinálja... és.. oké, nem kéne ezzel foglalkoznom - de akkor se olyan könnyű lemondani arról, amiért évekig gürcöltem.
Nyílik az ajtó, az én szemem meg elkerekedik, mert ez az alak meg már tényleg minden, csak ép bizalomgerjesztő nem. És hát furcsán csend is lesz egy pillanatra, ebből merek arra következtetni, hogy valahol, valamilyen körökben biztos nagy hal lehet. És felteszem magamnak a kérdést szép halkan, mit keresek még mindig itt... ezen a helyen. Ha félreteszem a jó érzést... ijesztő.
- Szerintem egyedül nem fogok idejárni - motyogom, jobb híján a poharamnak, de figyelek arra, hogy Dante is meghallja. Én nem tudom, ő hogy ilyen nyugodt még most is. Félhet egyáltalán valamitől is?
Aztán így ezek elfelejtődnek, mert hozzám ér. Igen, naivan azt hiszem, az érintése az, ami így a helyére billenti a dolgokat, és örülök neki. Semmi kétely nincs bennem, még csak zavar sem, mikor közlöm vele, hogy érzek. A mosolyát látva pedig nekem is mosolyognom kell.
Fészkelődni kezdek, mert egyből nem jó nekem így. Túl távol van, nem úgy, mint a társalgóban, vagy abban a furcsa szobában, és a pír megjelenik az arcomon, mikor eszembe jut egy kósza gondolat... még az ajkam is beharapom.
- Figyelj, ha már úgyis itt lent vagyunk.... nincs kedved nálunk aludni? Izéé... velem? - ebben azért nem vagyok teljesen biztos. Mármint abban igen, hogy szeretném, csak abban nem, hogy az időzítés jó-e. De aztán mintegy magamban vállat vonva, nézek a szemeibe. Mert mikor, ha nem most?
- Zójáék nincsenek otthon, meg szerintem Bella sem... üres a ház - halkan beszélek, azért nem lenne jó, ha ezt olyan is hallaná, akinek aztán kedve támadna betörni.
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 12. 11:37 | Link

Ráhel

Neki nem számít, mit gondolnak mások, de ezt már máskor kifejtette Ráhelnek, ezért sem ismétli meg ezt. Még mindig az a rosszabb lehetőség inkább, hogy el is hiszi mások véleményét magáról. Pedig aztán a véleménynél szubjektívebb dolog aligha létezik. Neki a máguscsárda nem tűnik olyan vészes helynek, igaz, a fiúk más helyzetben vannak. Amíg egy törékeny lány feszengve megy végig az utcán, nekik ez kisebb hívás mentálisan is.
- Nem is kell.. - Azért szervezte ide a találkozót, mert itt könnyen, olcsón és gyorsan tud kivenni szobát, ha szükség lenne rá. Eleinte így tervezte legalábbis. Viszont amit Ráhel felvet az sokkal jobban hangzik, főleg, ha valóban senki sincs otthon, mint azt mondja. Nincs sok kedve összefutni aggódó hozzátartozókkal, hogy mégis kivel keveredett egy társaságba a navinés, márpedig valljuk meg, Dante nem az iskola eminens rétegéhez tartozik, aki a szülők álma lenne. Kósza pillantást vet a lány ajkaira, arra a pontra, ahol imént beharapta a száját, aztán visszakanyarodik a tekintetéhez. Az első kortyot leszámítva, amit még azután ivott, hogy visszaért az italokkal az asztalhoz, hozzá sem ért a narancslevéhez - és most sem siet azzal, hogy minél gyorsabban lehúzza, nehogy kárba menjen.
- Csak, ha nem gond. Szeretnél menni? - Ha a lány igenlő választ ad a kérdésére, akkor ő az aki előbb felkel a helyéről, és megkerülve az asztalt megvárja, míg Ráhel is indulásra kész. Ez a megoldás némi pénzt is megspórol neki, de tény, hogy bár nem lerobbant szobákkal van felszerelve a felső szint, Ráhel is kellemesebben érzi magát ismerős környezetben. Egyik kezével ráfog a lány derekára, részben, hogy ezzel is a személyes terén belül maradjon, részben pedig azért, hogy könnyebben navigálja el a csárda forgatagában a kijáratig.
- Nem tudom, merre kell menni, szóval innentől rád bízom a navigációt.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. július 12. 21:59
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed