Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

EMANDORIE : )


Nos, mivel a legutóbbi csárdázásom vége életmentő akcióba fulladt, így ezt az estémet szenteltem a pótlásra. Egy kötegnyi pénzt vettem magamhoz, az öngyújtómat, mintha azon akarnék spórolni meg persze a cigarettás dobozomat, amiben már csak két szál árválkodott. Hogy ezek se legyenek meg sokáig, az úton lefelé mindkettőt eltüntettem, a csárda előtti szemétbe pedig kidobtam az elrongyolódott papírt. Betoltam az ajtót, és egészen meglepődtem, mennyien leledzenek itt karácsony utolsó estéjén. Elismerően hümmentettem egyet, majd a bárpult felé igyekeztem. Egy széket kihúztam majd fel is polcoltam magam rá. A csaplárral sajnos régi ismerősök vagyunk, úgyhogy minden udvariassági formulát elhagyva közöltem vele, hogy egy pohárka vodkát legyen szíves kihozni. Levágta a pultra a törölgetőrongyot, fogta a hatalmas sörhasát, és elment tölteni egy kupicával. Nem tettem megjegyzést a műanyag pohárra, amiben felszolgálta az italt, elvégre egy alkalommal szétvertük az egész berendezést. Italoktól elkezdve poharakon keresztül a székekig sok dolgot. Ellenfelem az egész tárcáját itt is hagyta, én csak azt a pénzt, ami nálam volt. De mondhatni törzsvendég vagyok, úgyhogy azóta szerintem a balhé árának a felét is lefizettem.
Egy doboz - megszokott - Black helyett most ugyancsak Djarumot kértem, de szegfűszeges helyett vaníliásat kértem, ami árban nem különbözött a Blacktől, de minden más cigaretta árának majdnem a háromszorosába került ez is. Nem volt pofám rágyújtani bent a csárdában, tehát felvettem a kabátot, zsebre vágtam a pénztárcát és kibattyogtam az ajtó elé pöfékelni. Itt sem két ember ácsingózott, hanem vagy 20-an is, de nem nagyon törődtem vele. Elővettem a fehér-vanília színű dobozt, kivettem belőle egy szálat, és már csak attól, hogy elhúztam az orrom előtt a dohányt, mosolyra húzódott a szám. A szegfűszegesnek is van illata, de ennek egészen más. Előkapartam valahonnan a zöld tüzemet is, és 5 másodpercen belül már égett is a vanília színű csomagolásban lévő dohány. Valami ismerős azért nem lenne rossz, mert egyedül iszogatni - persze - nem rossz, de társasággal még jobb.

EMANDORIE : )


Nos, mivel a legutóbbi csárdázásom vége életmentő akcióba fulladt, így ezt az estémet szenteltem a pótlásra. Egy kötegnyi pénzt vettem magamhoz, az öngyújtómat, mintha azon akarnék spórolni meg persze a cigarettás dobozomat, amiben már csak két szál árválkodott. Hogy ezek se legyenek meg sokáig, az úton lefelé mindkettőt eltüntettem, a csárda előtti szemétbe pedig kidobtam az elrongyolódott papírt. Betoltam az ajtót, és egészen meglepődtem, mennyien leledzenek itt karácsony utolsó estéjén. Elismerően hümmentettem egyet, majd a bárpult felé igyekeztem. Egy széket kihúztam majd fel is polcoltam magam rá. A csaplárral sajnos régi ismerősök vagyunk, úgyhogy minden udvariassági formulát elhagyva közöltem vele, hogy egy pohárka vodkát legyen szíves kihozni. Levágta a pultra a törölgetőrongyot, fogta a hatalmas sörhasát, és elment tölteni egy kupicával. Nem tettem megjegyzést a műanyag pohárra, amiben felszolgálta az italt, elvégre egy alkalommal szétvertük az egész berendezést. Italoktól elkezdve poharakon keresztül a székekig sok dolgot. Ellenfelem az egész tárcáját itt is hagyta, én csak azt a pénzt, ami nálam volt. De mondhatni törzsvendég vagyok, úgyhogy azóta szerintem a balhé árának a felét is lefizettem.
Egy doboz - megszokott - Black helyett most ugyancsak Djarumot kértem, de szegfűszeges helyett vaníliásat kértem, ami árban nem különbözött a Blacktől, de minden más cigaretta árának majdnem a háromszorosába került ez is. Nem volt pofám rágyújtani bent a csárdában, tehát felvettem a kabátot, zsebre vágtam a pénztárcát és kibattyogtam az ajtó elé pöfékelni. Itt sem két ember ácsingózott, hanem vagy 20-an is, de nem nagyon törődtem vele. Elővettem a fehér-vanília színű dobozt, kivettem belőle egy szálat, és már csak attól, hogy elhúztam az orrom előtt a dohányt, mosolyra húzódott a szám. A szegfűszegesnek is van illata, de ennek egészen más. Előkapartam valahonnan a zöld tüzemet is, és 5 másodpercen belül már égett is a vanília színű csomagolásban lévő dohány. Valami ismerős azért nem lenne rossz, mert egyedül iszogatni - persze - nem rossz, de társasággal még jobb.

David

Ha Karácsony este, akkor fűszeres vajsör. Ha fűszeres vajsör? Egy sör nem sör, két sör fél sör… és nem folytatom, mert azt hihetné az ember, hogy alkoholistát nevelek magamból, pedig nem így van. Csak egyszer egy évben van olyan hangulatom, hogy na, most aztán jól akarom magam érezni, tehát fogtam magam és levánszorogtam a Csárdába, természetesen leánytársaim unszolására. Bút akartam, nagybetűsen akartam felejteni. Ugye nem nagy baj?
A rengeteg kosz, a tömeg teljesen elhanyagolható volt az első kör után, bár még mindig erősen élt bennem az egyszervolt este élménye, amikor sikerült borzasztóan hülyét csinálnom magamból egy nagy társaság előtt. Régi élet, bohó élet, tán meg sem történt.
Szeretem azt hinni, hogy az emberek átnéznek rajtam. Hogy nem vagyok olyan feltűnő jelenség, de talán pont azzal teszem magam azzá, hogy fényes nappal mint az árnyék, úgy közlekedem, a kviddicsarénában tudok elmebeteg lenni, ilyenkor meg… nos talán az idióta szót tudnám a nyakamba varrni.
A második kör vajsör és némi ciki sztori előadása után a jókedv teljesen felülkerekedett szürke énemen és azon kaptam magam, hogy a nyelvem összeakad magával, ami lássuk be, már művészet és egyre hangosabban fejezem ki társaimon való szórakozásomat.
A harmadik vajsör után úgy döntöttem, hogy levegőre van szükségem. A fejem égett, mintha egy gyertya lenne, vagy egy lumostól izzó pálcavég a sötétben, nem tudtam már egy normális mondatot összerakni, tehát ez egyenlő volt azzal, hogy meg kell céloznom az ajtót, különben rögtön rosszul leszek.
A tömegen keresztülrombolva értem el az ajtót, amit hangos csattanással kivágtam és kabát, sőt pulcsi nélkül az emberektől nyüzsgő utcára vetettem magam. Talán mégsem nekem találták ki az alkoholt. Csak a bajt hozza a nyakamra… nameg  a kocsma előtt buzgón dohányzó Benettet.
 - Őőő… hello  - mintha régi nagy cimborák lennénk, belebokszoltam a karjába. Vagyis bokszoltam volna, ha nem vétem el és ütöm meg a nagy semmit.

Emi

Amíg bent legyűrtem a vodkát és valami idegen ürgével társalogtam, egy - pusztán látásból ismert - lányt figyeltem. Nem nagyon tűnt jártasnak errefelé, és úgy nyakalta a vajsört, hogy öröm volt nézni. A Vaníliás cigarettám megszerzése után kiléptem elszívni belőle egy szálat, és talán a második slukk után kivágta valaki a hátam mögött az ajtót. Hirtelen minden tekintet vonzott, hogy mi történhetett, a beszéd megszűnt, még csak morajlások sem voltak. Az imént említett hölgyemény vágta ki az ajtót, egy darab pólóban. Ránézni is rossz volt szegényre, és talán mint egyetlen ismerőse a tumultusban, hozzám jött. Elmosolyodtam, a vodka nálam is már kezdett hatni, de ez még kispályás volt a tervemhez képest. A koordinációját elég hamar tönkre vágta, és az elvétett ütés miatt kis híján elesett. Egyik kezemmel átkaroltam a derekát, majd ugyanezzel a mozdulattal közelebb húztam magamhoz. Pár pillanat alatt be is ugrott a lány neve és a háza is. Közben a dohányzó emberek ismét magyarázni kezdtek egymásnak, és kellemes hangzavar vett minket körül.
- Szevasz. Nincs egy kicsit hűvös ehhez a stílushoz?
Vettem lazára a dolgot, és ahelyett, hogy megvártam volna a választ, kicipzároztam a fekete dzsekimet, kibújtam belőle óvatosan, hogy a cigi és a lány se essen ki a kezemből, majd Emi hátára terítettem. Igyekeztem elég hamar elszívni azt a vackot a kezemben, majd ezek után kicsit támogatva a lányt, beügyeskedtem magunkat a bárpulthoz.
- A whiskyvel hogy vagy, cicabogár?
Villantottam rá egy mosolyt, és a csapos, aki az előbb vodkával szolgált ki, kérés nélkül már hozta is a két italt. Visszapillantottam az Eridonosra, akinek a szeméből eltűrtem egy tincset a hajzuhatagába.
- Mivel mérgezted magad eddig, hmm?
Finoman akartam kérdezni, hogy mégis mitől állt már be annyira, hogy elég jól érzi magát. Nekem még kell két whisky meg egy pálinka, akkor majd számomra is kezd homályosodni a világ és nem fog érdekelni egy gond sem, ami eddig zaklatott.

David

Szinte észre sem vettem, máris egy kabát termett a vállamon és egy erős kar a derekamon. Vanília és dohányfüst kevergett a levegőben, meg némi férfias illat. Igazán jó kombó, igazán jó.
 - Fűt a szere…. pia – el sem hiszem, hogy majd nem kimondtam a szerelem szót. Azt a szót, amit soha többet nem akarok hallani, meg érezni sem. Kikészíti az embert. Sárba tiporja, az őrületbe kergeti. Ha beteljesült, ha nem. Nem válogat, csak bolondít.
Nem sokkal később megint odabent, a koszos bárpultnál találtam magam, immáron a daliás ifjúval, illetőleg Daviddel az oldalamon, pontosítva én az ő oldalán. Közel a sárga föld, az édes sárga föld.
 - Nemöö va-gyok-ci-ca-bo-gár – természetesen nem beszélni tanultam, csak jobbnak láttam szótagolva, kissé talán túlságosan is nyomatékosan kifejezni a nemtetszésemet a becenév hallatán.
Válaszolnom sem kellett a kérdés valódi tartalmára, a két adag whiskey máris előttünk landolt. Nem volt mit tenni, inni kellett. Annyira talán még hülye sem vagyok, hogy visszautasítsak egy ilyen ajánlatot. Mi baj lehet belőle? Egy újabb rossz ágy? És akkor mi van? Megszoktam. A gyengéd érintéseket viszont egyáltalán nem, sőt elidegenedettem tőlük.
 - Ühm. Vajsört ittam, párat – felhúztam szemöldököm, még az előző apró mozdulaton voltam kiakadva. Talán csak túldramatizálok egy teljesen jelentéktelen dolgot. Részegen az ember képes eltúlozni mindent, képes belegondolni mindent mindenbe. Ez az egyik nagy hibánk.

Emi

Bólintottam a magyarázatára, hogy miért van ennyire alul öltözve. Így is megközelíthetjük a dolgokat. A félig elharapott szavára meg tapintatosságból nem kérdeztem vissza, vagy inkább mert még nem volt bennem elég ital a tapintatlansághoz.
Kicsit.. Nagyon támogattam a legutóbbi ellenfelemet a pulthoz. Volt egy olyan belső gondolatom, hogy ha elengedem, akkor nem sok fogja elválasztani attól, hogy a földbe szerelmes legyen és azzal töltse az éjszakát.
- Hát persze, hogy nem vagy, tündérke.
Felvontam kicsit a szemöldök, mert úgy szólt vissza, mintha egy dedóshoz beszélne, aki nem érti a beszédet. Ismerem ezt az állapotot, de már csak azért is incselkedtem vele. Elvégre ellenfél, és eddig nem is néztem rá más szemmel. Eddig. Most úgy nézek rá, mint aki pillanatokon belül kiadja a délutáni mindent.
Nem utasította el a lehetőséget, koccintottunk, és elég hamar lehajtotta a whiskyt. Elismerően bólintottam, majd az asztalhoz csaptam az üveget, mert ezt a menetet abban kaptam.
Egészen kiguvadtak a szemei attól, hogy hozzáértem, ami tetszett. Szemmel láthatóan nem bírta feldolgozni ezt a mérhetetlen mennyiségű információt, hogy egy tincset kisöpörtem a szeméből, de hát egy bizonyos mennyiség után..
- Hogy .. mit? Két pálinkát!
Most rajtam volt a sor, hogy elképedjek, mitől néz ki így. Vajsör. Az úgy azért nem rossz. A krapek kihozta mindkét pálinkát, majd egyiket a másik után legyűrtem. Arcom megráztam, vonásaimat rendeztem, mert azért ez ahogy lecsúszott, ez mart.
- És te hogy kerülsz ide? Vagyis mit keresel itt? Ráadásul egyedül.
Idő közben kértem ismét két adagot, de most meghagytam, hogy a vodkát keverjék össze hideg kakaóval. Életemben nem ittam még olyan finom anyagot, mint a kakaós vodka.
Pluszban, hogy ne hagyjam érzelmek nélkül, végigsimítottam ujjaimmal az arcát. Józanon nem incselkednék, ennyire biztos nem, de így már egészen vicces.

David

Az emberi tapintatlanság képes határtalan mértéket ölteni, főleg ha az ember fia vagy lánya részeg. Kissé megnyugodva, egy pillanatnyi tiszta állapotomban megállapítottam, hogy a fiúra az általános rellonos sablon ebben a helyzetben nem illett. Lehet, hogy túl előítéletes voltam vele szemben már az első perctől fogva, hiszen eleve ellenfél, akitől talán még félni is lehetne, kellene.
 - Tündérke? M’ért nem  mucikám, nyuszikám, cicukám vagy val’mi? – igazából mindig is utáltam a beceneveket, mert ezek mindig buta színben tűntetik fel az embert. De hogy milyen az a buta szín? Biztos meg lehet érteni, a kifejtése nekem most túl bonyolult volna.
A vajsör és a whiskey okozta kék ködön keresztül próbáltam gondolkodni, vagy inkább csak elmélkedni azon, hogy David vajon miért ilyen kedves velem. Valószínűleg az állapotomat és naivitásomat próbálta kihasználni, hogy valamiféle élményhez jusson a vaníliás cigijén meg az alkoholon kívül.
- Neked aztán erős gyomrod van! - nagy szemeket meresztettem rá, ahogy lecsapta mindkét pálinkát, méghozzá rögtön egymás után . Soha sem értettem, hogy lehet ilyeneket kibírni, meginni. Csak úgy, ja meg szeretni is.
 - Nem, nem egyedül jöttem. A lányokkal… - automatikusan hátrafelé fordultam, hogy a barátnőimre bökjek, de nem voltak ott. Mintha a föld nyelte volna el őket, pedig meg mertem volna esküdni rá, hogy a közelmúltban még ott csücsültek mindannyian az egyik koszos asztalnál, természetesen vajsört szürcsölgetve.
 - Ja és tudod, pasizni jöttem.  Célom, hogy az éjszaka folyamán valakit az ágyamba cipeljek… – igen gyönyörű életcél volna – najó, csak vicceltem. Inni jöttem. És te? Alvómacit keresel?

Emi

Nem volt túl nagy esély erre az egész hülye szituációra. 3 vajsör már úgy látszik meg rajta, mintha benyakalt volna fél liter házipálinkát. Akármikor, amikor ez eszembe jutott az éjszaka folyamán, mindig nevetnem kellett rajta, mert ez.. ez röhejes. Mármint nem hittem volna, hogy az Eridonosok közül némelyik ennyire nem bírja, vagy nem szokott alkoholt inni.
- Miért nem mucikám? Mert a tündérke jobban illik rád.
Fordultam felé egy kaján vigyorral megfűszerezve. Tetszett, hogy mindenen kiakadt, amit mondtam, és hogy olyan gyámoltalannak tűnik. Hihetetlen mikre képes az emberi agy, ha most valaki egy kést nyomna a torkához, nagyon hamar kijózanodna.
Mikor meghallottam, hogy korábban mit fogyasztott, szükségem volt arra a két páleszre. Nem azt mondom, hogy egy szinten akartam vele lenni, de túl józan voltam még.
- Ahhh, tündérke, a tiednél biztosan.
A válasz első fele inkább csak egy morgás volt, mihelyst leküldtem a torkomon az alkoholt. Egy utóhatás volt, csak utána reagáltam a gyomromat illető megjegyzésre. Hát nem tehet róla az ember, hogy a mája is meg a gyomra is hozzászokott a masszív alkohol lebontásához.
Követtem a tekintetét a "lányokhoz", és a döbbent arckifejezésén megint csak el kellett mosolyodnom. Nem csodálkoznék rajta, ha a barátnői itt hagyták volna. De ezen meg látszik, hogy ennyit érnek a barátnők. És ilyenkor jön a támogató ellenfél.
- Pasikat hajkurászni? 10 perce odakinn még szerelmes voltál.
Vágtam a szavába mielőtt rákérdezhetett volna az én itteni célomra.
- Mint láthatod, épp téged próbállak elcsábítani, mint következő alvómacimat, de eddig nem jártam túl sok sikerrel.
Villantottam rá fogaimat, míg végigsimítottam a karján. Kíváncsi vagyok, hogy meddig bírja szegénykém. Az első eshetőség lenne az, hogy elájul egyik pillanatról a másikba, a második.. azt nem tudom.
Idő közben rendeltem két 2:1-es vadászt magunknak. Ennek csúnya vége lesz, akár így, akár úgy.