37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Han Eun Hye
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 12. 19:30 | Link
Karina


Nagy örömmel töltött el, hogy ideérkezésem után már munkát is kaptam ebben a nagyszerű csárdában, ahol most dolgozom. Nem igazán volt ínyemre az, hogy a rosszindulatú extanárom miatt ott kellett hagynom a külföldi mágusiskolát, de hát nem volt más választásom, mennem kellett onnan. Sang-ot is nagyon sajnáltam emellett, legalábbis azt, hogy ilyen szerencsétlenül alakult a kapcsolatunk, amiből más szituációban bimbózó szerelem lehetett volna. Sajnos ő is későn vallotta be az érzéseit, úgyhogy mondhatni egyáltalán nem volt jó az időzítése, talán ha előbb mondja ki amit hallani akartam, akkor máshogy alakul az egész életem. Leveleztünk egy ideig, de várható volt, hogy ennek egyszer csak vége szakad, mert idővel sajnálatos módon alább hagytak az érzelmek, aztán már nem is írtunk egymásnak. Egy hete gondoltam, hogy írok neki és rákérdezek, hogy hogyan alakult idáig az élete és legnagyobb meglepetésemre vissza is írt. Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő után veszi majd a fáradtságot és életjelet ad magáról, bár ne tette volna. A leveléből ugyanis kiderült, hogy új barátnője van és nagyon boldogok együtt, persze nekem is sok boldogságot és sikert kívánt... de egy sablonos szöveg. Még mindig rosszul esett, hogy van valakije, pedig már úgy tűnt, hogy közömbös vagyok iránta, de mégis nagyon elszomorított, hogy más mellett találta meg a boldogságot helyettem. Igaz, mit is várhattam volna ekkora távolságból... Próbáltam őt elfelejteni, de nehezen ment, jobb lett volna, ha nem is írt volna vissza, de most már tudtam, hogy megtalálta a számításait és happy életet él. Próbáltam elhessegetni ezeket a negatív gondolatokat, úgyhogy igyekeztem a munkámra koncentrálni. Ez volt a legelső munkanapom itt, úgyhogy tudtam, hogy teljesítenem kell, ezért minden igyekezetemmel azon voltam, hogy gördülékenyen menjen a munka. Kiszolgáltam néhány szomjas szájat, aztán a poharakat kezdtem el törölgetni, idáig minden jól ment, reméltem, hogy a helyzet változatlan marad.
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. november 16. 18:57 | Link
Han Eun Hye

Nem vagyok az a csárdába járó típus, de ha egyszer azt kérik, hogy itt legyen a találkozó, akkor az utolsó pillanatban már hogyan mondjak mást? Nem igazán van hozzá kedvem, de nem lehet minden rózsaszín. A combközépig érő szoknyámon lopva végigsimítok, veszek egy nagy levegőt, végül pedig elindulok befelé. Hát ez is megtörténik, most már nem mondhatom el magamról, hogy még nem jártam itt.
Odabenn fülledt levegő van, egy pillanatra meg is szédülök az arcomba csapó meleg, és italszag keveredésétől. Ez tuti bele fogja inni magát a ruhámba. Azt hiszem jobb lesz, ha majd kint elmondok egy tisztítóbűbájt, mielőtt hazamegyek. Nem azért, mert anyámék ne lennének lazák, de egészen biztos vagyok benne, hogy furcsán néznének, és most nincs kedvem hozzá, hogy feleslegesen aggódjanak. Elég nekem ez az egyetemi cirkusz.
- Szia.
Egy lány áll a pult mögött, nagyjából egyidősek lehetünk. Őszinte elismerésem, hogy egy ilyen helyet bevállalt. A pub ehhez képest egy álom, pedig ott is megfordulnak olyan alakok, akikkel nem biztos, hogy kint is szívesen összefutna az ember. A kabátomat és a táskámat a mellettem lévő székre rakom, csak utána ülök fel a magasított bárszékre.
- Valami alkoholmenteset szeretnék, ami akár alkoholosnak is kinézhet, valami koktélt vagy ilyesmit. Nem akarok nagyon kilógni, csak egy lányt várok.
Az biztos, hogy ő nincs itt, a munkaideje körülbelül hat perc múlva jár le, de inkább vagyok itt bent, mint kint, ahol lassan már állandó jelleggel mínusz fokok lesznek, már most is olyan hideg van, hogy elő kell keresnem a kesztyűmet, mert már tegnap se volt melegem.
- Van ilyesmitek?
Kérdezem, mert nem akarom, hogy hülyének nézzen, gondolom látszik rajtam, hogy kicsit el vagyok veszve, még ha nagyon is igyekszem úgy csinálni, mint aki nincs.
Hozzászólásai ebben a témában
Han Eun Hye
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 26. 13:32 | Link
Karina


Szinte már az összes poharat eltörölgettem, amikor egy új vendég érkezett a csárdába. Első látásra szimpatikus volt, rögtön köszönt és eléggé kirítt a tömegből, amit nagyon díjaztam, mert már kicsit untam a sok szomjas szájú egyént. A lány magabiztosnak tűnt, de volt egy olyan érzésem, mintha kicsit elveszve érezné magát ezen a helyen, amin egyáltalán nem csodálkoztam, mert egyszerűen nem volt ide való. Nekem sem ez volt álmaim mellékállása, de jól jött a pénz és voltam olyan kemény, hogy elbírjak azokkal, akik kissé túlzásba vitték az italozást, legalábbis az évek során megtanultam, hogyha határozottan lép fel az ember másokkal szemben, akkor könnyebben leszállnak róla, mintha kimutatná a félelmét. A gyengéket eltapossák és engem egyébként sem olyan fából faragtak, hogy könnyen feladjam a dolgokat. Reméltem, hogy nem lesz incidensem, de tisztában voltam vele, hogy bizonyos emberek néhány pohár után még kiállhatatlanabbakká válnak, de engem ez egyáltalán nem tántorított el attól, hogy itt dolgozzak. Egyébként is auror leszek, ha minden jól megy, akkor pedig úgyis megleckéztetem azokat, akik erre rászolgáltak.
- Szia! - köszöntem vissza a lánynak egy mosollyal, majd meghallgattam, hogy mit szeretne rendelni. Majdnem elkacagtam magam, amikor alkoholmentes italt kért, mert az itt ritkaságszámba megy, de nem tettem meg, mert mégiscsak ő volt a vendég, akinek mindig igaza van.
- A helyedben közelebb húznám magamhoz azt a széket, ha nem szeretnéd, hogy néhány perc múlva hűlt helye legyen a cuccaidnak! - mondtam neki jó tanácsként, mert bizony sokszor előfordult, hogy egyes emberek dolgai csak úgy eltűntek, ha nem figyeltek rájuk eléggé...
- Hát két választásod van: van alkoholmentes sör meg alkoholmentes sör. Ez nem az a hely, ahol spórolnának az alkohollal... az emberek inni járnak ide. Szóval mit kérsz? - kérdeztem tőle nyomatékosan, mert valóban nem volt itt más ilyen jellegű ital, de aztán beötlött még valami:
- Vagy tudok adni csapvizet, ha megfelel - tettem hozzá nagy mosollyal az arcomon. Furcsállottam, hogy ide jött alkoholmentes italt inni, ez nem egy puccos bár, ahol nevetgélve koktélozgatnak az emberek, csak szét kell nézni.
- Vársz valakire? - érdeklődtem kedvesen, miközben vártam, hogy melyik ital mellett dönt, hogy aztán kiszolgálhassam. Csak szimplán érdekelt, hogy mégis mit keres ezen a nem neki való helyen, és ugyan miért tévedt ide.
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. november 26. 23:46 | Link
Han Eun Hye

Rápillantottam a székre, amire a cuccaimat halmoztam, majd egy néma mozdulattal közelebb húztam magamhoz. A táskám értékesebb jelenleg, mint az életem. Benne vannak a jegyzeteim, a könyveim, a fizetésem, a csinos kis borravalóval, a határidőnaplóm, és belegondolva minden, ami ahhoz kell, hogy túléljek. Egyszerűen nem szeretnék kockáztatni azzal, hogy valaki meglovasítja. Sokan csak kidobnák a nagy részét, vagy elégetnék, nem is tudva, hogy milyen kincseket rejt. Felsőbbévesektől szerzett jegyzetek, Merlin szentségére, azok tényleg nagyon súlyosak.
- Köszönöm.
A tanácsát azért illik megköszönni, még ha első körben, hirtelen nem is szóltam semmit, másodszorra azért megjött a hangom, és ha nem is azzal a karinai magabiztossággal, de hálával telten köszönöm meg a tippet, és még egy kedves mosolyt is küldök a lány felé.
- Ojj.
Hát ez nem a legjobb kínálat, ha az ember nem akar feltűnni, de nem is akar olyat inni, ami miatt olyat tenne, amit később megbánna, sokszorosan. Ismerem magam, tudom, hogy nem kell sok ahhoz, hogy bátor legyek, és azt is, hogy az alkoholmentes sör nálam maximum placebóként működik, hiszen majdnem ugyanazt a hatást el tudja érni, mint az alkoholos. Én legalábbis annyira nem érzem a különbséget, és bizony megy ilyenkor a téves üzenet az agyamnak, meg a felbátorodás is.
- Azzal életet mentenél. Kifizetem érte egy rendes ital árát, csak nem akarok feltűnő lenni.
Kicsit még a számat is elhúzom a tényre, hogy ha nem iszok, akkor kilógok a sorból. Arra meg szinte le is kámpicsorodik, hogy mit tehetnek velem, ha kiderül, hogy nem iszok, csak vagyok itt. Szóval a leginkább igyekszek feltűnésmentes maradni.
- Igen, ezt a helyet jelölte meg. Egyetemi jegyzeteket hoz nekem, utána meg itt találkozik a haverjaival.
Kint meg elég hideg van, és bár én jobban örültem volna bármi másnak, azért ez a hely még mindig jobb annál, mint, hogy kint várakozzak, ahhoz eléggé elrettentő fokok vannak kint.
- Jó a fizetés itt? Te sem tűnsz éppen ebbe a közegbe illőnek.
Azt hallottam, hogy itt csak kigyúrt emberek vannak, erre itt egy törékeny lány, és fogalmam sincs, mit is kereshet egy ilyen helyen, hogy miért nem tart az emberektől.
Hozzászólásai ebben a témában
Han Eun Hye
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. december 3. 16:34 | Link
Karina



- Nincs mit, ez alap - válaszoltam mosolyogva a lánynak. Nagyon merész volt, hogy egyáltalán idejött, mert totál lerítt róla, hogy enyhén szólva is kilóg a sorból itt. Na persze ezt én is elmondhattam magamról, de engem egyszerűen hidegen hagyott az egész, amúgy is volt bennem annyi kurázsi, hogy megvédjem magam baj esetén, ha meg mégis történne valami, az úgyis a munkaadóm lelkén fog száradni. Mindenesetre egyáltalán nem féltettem magam, túl sok volt bennem ahhoz a feszültség, hogy ezzel foglalkozzak.
- Azért vigyázz, mert a melletted ülő férfi már elég készen néz ki, úgy látom, be is aludt. Nem örülnék neki, ha rád dőlne, nem hiányzik a dráma. Örülök, hogy elvannak magukkal foglalva a kedves vendégek, maradjon is így! - emeltem ki a "kedves" szót ironikusan, miközben a lányra néztem. Reméltem, hogy veszi az adást és helyet cserél a táskájával, mert akkor kivédheti, hogy álmában a pityókás vendég ne pont őt vegye célba.
- Tudod mit? Itt van a csapvíz. Tessék! Ingyen adom, bár rád férne valami erősebb, de te tudod - csúsztattam oda neki a pohárkát, amit az imént megtöltöttem hideg csapvízzel. Nem volt pofám ezért pénzt kérni, ha más italt rendelt volna, akkor annak természetesen elkértem volna az árát.
- Hát azt meg kell hagyni, hogy csudajó helyszínt választott az ismerősöd - jegyeztem meg félhangosan neki, mert úgy gondoltam, hogy kinyilatkoztatom neki a véleményemet. Bár ahogy elnéztem az arcát, láttam rajta, hogy ő is inkább egy másik találkahelyet választott volna, de egyelőre ezzel kellett beérnie. Elgondolkodtam, hogy vajon akire vár, az is hasonló lehet, mi ő, de aztán nem folytattam tovább ezt a gondolatmenetet, mert nem lett volna értelme.
- Hogyne! Ez álmaim munkahelye! Hát nem látod, hogy milyen boldog vagyok itt? Jó a társaság, kellemes a zene, fantasztikus a légkör... mi kell még? - kérdeztem tőle élcelődve, majd elnevettem magam és folytattam:
- A fizu tűrhető, azért nem mondanám rossznak és valamiből meg kell élni. Ha lesz lehetőségem, akkor továbblépek, de egyelőre ez van, ebből kell kihozni a legjobbat.
Közben eltörölgettem még néhány poharat, aztán kiszolgáltam egy újabb jött-ment alakot, majd visszatértem a lányhoz.
- Na, és te? Mit tanulsz, milyen szakon vagy? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel, hiszen nemrég megemlítette, hogy egyetemi jegyzeteket hoz neki az ismerőse.
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. december 5. 13:51 | Link
Han Eun Hye

- Őszinte csodálatom, hogy ezt így bírod csinálni. Nekem nem menne. A pubba csak néha jönnek be furcsa arcok, de az a néha is bőven elég, itt meg már délután matt részeg mindenki.
Egy kicsit el is húzom a szám, nem éppen az a közeg, ami nekem való. Ó, ha ezt valaha a szüleim megtudják! Abból lesz ám csak a nagy baj. Nem, nem szabad így történnie. Hiába lazák, hiába vagyunk szinte egy korosztály, hála annak, hogy én váratlan baba voltam, mégis vannak dolgok, amiket nagyon rossz szemmel néznek. Például az alkoholt.
- Készülj arra, hogy akkor sikítozós esőtáncot fogok bemutatni.
Persze nem, nem fogok, még a végén a kelleténél is jobban felfigyelnek rám. Nem mintha a vörös haj ne lenne eléggé feltűnő, kell nekem mindig túlzásba esni, de hát ilyen az élet.
- Sosem ittam még. Mármint alkoholt, vizet azért már igen.
Az első mondat elég hülyén hangzott ahhoz, hogy kellőképpen bambának érezzem magam, így aztán gyorsan hozzátettem még ezt a kis pluszt, bár ezzel talán csak még jobban belezavartam magam a dologba. Ügyes vagyok, meg eléggé fáradt is ahhoz, hogy bekábuljak, ráadásul a tömény alkohol se segít túlságosan.
- Szerintem a vendégek kifejezetten örülnek, hogy nem egy nagydarab, kopasz melák szolgálja ki őket, ráadásul lány is vagy, ennek a célközönségnek ez bejön.
A velem szemben álló pedig még szép is, úgyhogy alkohol se kell hozzá, hogy felfigyeljenek rá. Ráadásul a vonásai miatt még különlegesnek is számít, én is biztos vagyok benne, hogy nem fogom elfelejteni. Arra, hogy jó helyet választott, csak elhúzom a számat. Na igen, ez pont az a hely, ahova nem tettem volna be a lábam semmi pénzért. Jegyzetekért viszont igen. Az egy egyetemistának olyan csoda, ami bizony függőséget okozhat.
- Igazságügy és varázstörvénykezés. Ha nagy leszek, akkor szeretnék ezen a területen sikereket elérni. Szeretném, ha a varázslények igazságosabb besorolást kapnának, több lehetőséget és nagyobb fogú biztonságot. Ez lesz, remélhetőleg, a szakterületem.
Az arcom a lelkesedéstől kipirult, érzem, ahogy egy ponton már ég a bőröm, persze nem zavarón. Ha erről a célomról beszélek, az arcom egyszerűen ragyogni kezd, és úgy érzem, hogy ez az, amire születtem. Már most is, alig néhány hónap alatt, többet tanultam, mint hittem. Alig várom, hogy lehetőségem is legyen.
- Óóó a fene vinne el téged, milyen helyre hoztál!
Meglátom az éppen belépőt, aki nem messze lakik tőlünk, és már végzett ezen a szakon. Széles mosollyal nyújtja át a vastag jegyzetekkel teli füzeteket, könyveket, én pedig mohón átveszem tőle, és elkezdem átnézni őket.
- Egy Isten vagy! Óóó, had mutassalak be titeket egymásnak. Ő itt Milan Blaise Felagund, igen a félelmetes professzor fiacskája, ő pedig… te jó ég, be se mutatkoztunk egymásnak! Simfel Karina.
Nyújtom felé a kezem, ez mondjuk így eléggé illetlen, de jobb később, mint soha.
- Nekem viszont rohannom kell, szóval, köszönöm szépen az italt, a jegyzeteket. Mindkettőtöknek jövök eggyel. Köszönöm!
Felkapom a táskám, és a jegyzeteket magamhoz ölelve szinte futok hazáig. Muszáj a szüleim előtt hazaérnem, különben megérzik rajtam a kocsma szagot, és akkor kinyírnak.

Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed