36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. november 14. 19:16 | Link



Elegánsan felöltözve, mellényben és meglazított nyakkendőben könyököl a pulton; lassan kiürülő poharát szórakozottan csúsztatgatja kezei között ide-oda. Tekintetével lustán követi az ital útját, s közben kitartó türelemmel hallgatja az egész helyiséget betöltő borzalmas zenét. Nem érti, hogy egy efféle, látogatottnak tűnő csárda hogyan engedheti meg magának azt a luxust, hogy a sarokban álló leharcolt gramofonból ilyen iszonyúan rossz dalok szóljanak. Kiábrándító és sajnos komolyan lehangolja. Egyfelől valóságos merényletnek érzi, másfelől viszont egészen elnézően gondol rá, hiszen nem elhanyagolható a tény, hogy ma bizony hétfő van. Ahhoz pedig mi más illene jobban, mint ez a gramofonból folyó mocsok? Bár az is igaz, hogy már este van, és hamarosan keddre virrad, de a hét első napja akkor is nehézkes és sokszor hagy maga után kellemetlen, kesernyés szájízt.
A tömött asztalok felől hullámokban felhangzó fülledt zsivajból és hahotázásból ítélve ez az egész hétfő-rossz zene mizéria egyedül csak őt meg az unott arcú kocsmárost zavarja. Vet egy pillantást rá, majd elnéz saját válla fölött. Míg a mögötte ülő bizalomgerjesztő alakokat vizslatja, a poharában árválkodó utolsó korty tömény is leszalad kiszáradt torkán.
- Ugyanezt, köszönöm – visszafordulva int a mosogatónál álló férfinak, és jelzésértékűen felé tolja poharát.
Ha más nem is, a kiszolgálás legalább jó, de azt, hogy még egy estéjét itt töltse, ebben a pillanatban elég valószerűtlennek tartja. Csak remélni meri, hogy van a faluban egy másik, valamivel üdítőbb, tisztább, lepukkant varázslóktól és boszorkányoktól mentes hely - ami nem a pub -, ahol jól érezheti magát. Mert ha nincs... a végén még kénytelen lesz visszairatkozni a Roxfortba. Hogy örülnének neki egykori tanárai! Nosztalgikus gondolatára elvigyorodik, de öröme nem tart sokáig.
A gramofonban felcsendülő újabb rémes dalra arcizmai megremegnek, szemeit lehunyja, s italába kapaszkodva vesz egy lassú, mély lélegzetet. Fejét lemondóan megcsóválja, szájával csalódottan cuppant egy nagyot. Nincs tovább, feladta.
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 14. 19:54 | Link



Van, hogy az ember napjai üresek és egyhangú mederben sodródnak... Az enyém, hát... nézőpont kérdése, hogy ki és mit mondana rá. Személy szerint hiányoltam belőle valamit, ami régen megvolt, most pedig se híre se hamva. Üldözheti az ember az egyszarvúját, meg cseveghet sellőkkel, közvetlenül azután, hogy összekapott az aurorral, aki belé van bolondulva, ha egyszer  nem is érdekli az egész! Pf. Semmi ejtőernyőzés, oda a kviddics és én ettől rettenetesen magam alatt voltam.
Talán ez volt az egyetlen ok arra, hogy egy ilyen fránya, utálatos napon kitegyem a lábamat a házból. Nem is akárhogy, hanem kivételesen értelmes kinézettel. Mert hogy indulás előtt magamhoz képest... nőnek öltöztem? Rettenetes, de valahogy nem jellemző rám, hogy érdekeljen, hogy nézek ki. De ugye, ha az ember egy öt éves kviddicses szériát zár le, akkor adja már meg a módját.
Kissé jobban összehúztam magamon a kabátomat, megszaporázva a lépteimet a csárda felé. Fele sem tréfa az időnek, máskor kétszer is meggondolom a dolgot, mielőtt arra vetemedek, hogy szoknyát vegyek fel. Már-már megkönnyebbülve léptem be az ajtón, hiszen egyből olvadozni kezdett a kicsi, jéggé fagyott kacsóm. Mert ugye én kecses és nőies vagyok, nem egy enyhén ideggyenge ex-terelő. Ezt bárki megmondhatja.
A pulthoz vettem az irányt. Valahogy nem hiányzott a boldogságomnak, hogy egyedül ücsörögjek egy asztalnál, mint akit felültettek egy randin és esetleg Mr elmebeteg megint arról faggasson, hogy én kivel és miért iszogattam. Röhej.  Mintha lenne bármi beleszólása is az életembe!
Halkan felsóhajtva doboltam az ujjaimmal a bárpulton, miközben a soromra vártam, majd meglehetősen határozottan kijelentettem:
- Egy dupla lángnyelv lesz.
Nem mondhatnám, hogy különösebb meglepetést okoztam ezzel, jártam már itt egy párszor. Mostanra már továbbléptek azon, hogy első ránézésre egy esetlen ropi vagyok, aki ettől a padlón végzi.
A zene katasztrofális volt, a társaság pedig fenemód elbizonytalanító, már ha az előttem rendelő urat nem számítjuk. Azért ő meglehetősen jól nézett ki. Sorry not sorry? Talán majd legközelebb kevésbé feltűnően mérem végig.
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. november 19. 14:55 | Link



Saját pulton pihenő keze mellett ki tudja, mikor jelenik meg egy jóval kisebb, jóval lágyabb kézfej, melynek hosszú ujjai halkan dobolni kezdenek a márványon, mire a Levitás fiatalember addig poharát tanulmányozó tekintete lassan feléjük siklik. Néhány rövidke pillanatig csupán a női kezet figyeli, a körmeit és hófehér bőrét, hamarosan azonban kékes szemei felfutnak a vékony csuklón, végig a karon, egészen az idegen arcáig, hogy a szemkontaktust felvéve vele, immáron botrányos feltűnéssel nézzen végig csinos alakján. Hunter pillantása egy időre a szoknya alól kivillanó combokon ragad, de illemtudó úriemberhez méltóan a legvégén visszatér háztársnője arcához, hogy kutató szempárja az övében telepedjen meg.
- Téged ismerlek – szólal meg csibészes fél mosollyal, arról említést sem téve, hogy az előbb bizony elkapta Grace őt vizslató tekintetét. Úgy hiszi ezt éppen az imént beszélték meg – szavak nélkül. – Miss Green. Levita, másodéves mestertanonc. Vagy tévednék?
Rákérdez ugyan, de tudja, hogy nem téved. Nem egyszer hallotta már a csapatkapitány nevét, és ha személyesen még nem is futottak össze a klubhelyiségben vagy a hálókörletek között, ő messziről már látta is a határozottnak tűnő nőt. Lehet, hogy épp akkor is repült.
- Egészségedre! - felélénkülve emeli koccintásra whiskys poharát. Az estéje során eddig központi szerepet játszó zenét egy ideje már nem is hallja, az csak a hátteret tölti be, és így nem is tűnik olyan borzasztóan rossznak. Talán tényleg igaz a mondás: minden csak nézőpont kérdése.
Rámosolyog Grace-re, szemeiben ritkán látható, egészen meghatározhatatlan fény csillan. Az egyszerre éhező-szomjazó, ösztönös és mélyből fakadó. Mintha fel akarná falni a csapatkapitányt.
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 19. 15:31 | Link



Amint az italomra várakoztam, akaratlanul is kicsit jobban szemügyre vettem a csárda ma esti társaságát. Páran az asztaloknál hőzöngtek, vagy éppen a falnak dőlve sutyorogtak egymás között és a rémes zenére toppogtak a lábukkal. Valamikor ekkor tévedt a tekintetem a szintén pultnál időző pasira. És hát, azt hiszem, hogy mondhatjuk, hogy a látvány kárpótolta az este további hiányosságait.
Viszont alighanem lebuktam, ami a részemről nagyon ritkán esett meg. Eleve nem is igen szoktam senkit különösebben megbámulni magamnak. Most viszont face to face voltam a sráccal, aki szintén nem szégyellte el magát egy kis nézelődéstől. Na hoppácska.
- Igazán? - szaladt fel a szemöldököm egyből, de halványan elmosolyodtam, a szemkontaktust nem megszakítva. - Hm... Attól tartok, nem téved. Sajnos én viszont túl keveset időzöm a kastélyban ahhoz, hogy tudjam, kihez is van szerencsém... Esetleg megtennéd, hogy elnézed nekem ezt a kis malőrt és felvilágosítasz?
Sosem rajongtam azokért a helyzetekért, mikor a másik fél tudta, hogy én ki vagyok, fordítva ez viszont nem volt igaz. Nem azért zavart, mert mondjuk ki tudja mit tud - ugyan már, rólam annyi mindent mondtak már, nem igazán zavartatom magam -, hanem az, hogy én viszont kínosan tájékozatlannak tűntem. Mentségemre legyen mondva, hogy rémesen kevés időt töltöttem a kastélyban a tanórákon kívül. Talán ezen változtatni fogok a mai este után.
Immár egyre szélesedő mosollyal - az úr igazán megbecsülheti magát, kevés embert tüntetek ki ilyesmivel - emeltem fel a saját poharam a pultról, majd finoman az övéhez koccintottam.
- Inkább a tiédre - jegyeztem meg szórakozottan, majd az italomba kortyoltam. Jóleső borzongás futott végig a gerincemen, aztán ismét az arcát kezdtem tanulmányozni. Mondhatnám, hogy kár volt, hiszen a pillantása egy másodperc alatt zavarba ejtett. Kissé az ajkamba haraptam, miközben nagyjából összeszedtem a megmaradt lélekjelenlétem.
- És mégis mit keres egy levitás úriember egy ilyen helyen? - a hangom továbbra is határozottan csengett. Szép munka, Grace.
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. november 19. 17:08 | Link



Ha ez a beszélgetés most épp Roxmortsban, és nem itt, egy Magyarországon levő Isten háta mögötti kis varázslófalucskában bontakozna ki, ahol még alig járatos, Hunter bizonyára a lelkére venné a férfi önérzetét sértő megjegyzést. Annak idején, a Roxforti folyosókon hamar végigszántott a híre, csakhamar boldog-boldogtalan ismerte a nevét, és az első néhány év után már egyszer sem kellett bemutatkoznia, hiszen mindenki, legyen szó kicsiről vagy nagyról, tudta, ki ő.
Mielőtt felelne, nyelve hegyével végigsimít felső fogsorán, majd némán türelemre inti magát és időhúzás gyanánt beszívja ajkait, s legyűri a mellkasában egyre csak erősödő kellemetlen kis érzést: ennek a nőnek itt mellette fogalma sincs a nevéről vagy róla. Mégis hogy lehet ez?
Vesz egy apró lélegzetet, fejét megingatva elmosolyodik, aztán belepillant az övéit kutató mélykék szemekbe. Egy kicsit talán haragszik, de az ereiben lüktető izgalom jóval erősebb ennél a még éppen elnézhető hibácskánál.
- Hunter Bailey, örvendek – mutatkozik be csendes határozottsággal, s fél lábával a padlóra lépve kissé felemelkedik a bárszékről, hogy jobbját kinyújtva kezébe vegye a nő már szemügyre vett kacsóját. Nem szokása, de most előrehajol, és közelebb húzva ajkaihoz Grace kezét, egy rövid, kifinomult csókot lehel rá. Hüvelykujjával közben végigsimít a nő fehér bőrén, majd mintha soha nem is érintette volna, engedi el. Visszahelyezkedik székére, és ujjaival az üvegpohár lekerekített száján körözve fürkészi tovább magával ragadó társaságát.
- Nem mondtam, hogy Levitás vagyok – jegyzi meg halkan, míg kortyol italából. Aztán egy jól eső sóhajjal felkönyököl a márványpultra, s egy ideig figyeli a csapos munkáját. Később onnan pillant le oldalra, Grace-re. A kérdésén szélesen elmosolyodik, szemöldökei is feljebb kúsznak homlokán, majdhogynem már nevet. Az ajkai körüli ráncok észrevétlen mélyülnek el. - Attól tartok, hogy téged, miss Green.
Tekintete kutató, és noha hangját érthetetlen nevetés színezi meg, komolyan beszél. Maga sem érti teljesen, de hisz abban, hogy véletlenek nem léteznek. Mindig ott van, ahol lennie kell, ahol dolga van, és azokkal találkozik, akikkel akkor, az adott helyzetben találkoznia kell. Grace szemeit fürkészve emeli poharát szájához, és egy újabb korty után továbbfűzi szavait.
- Most járok itt először, de... ez a hely nem az én stílusom - pillant körbe, még válla fölött is hátranéz, hátha időközben kicserélődtek az asztaloknál italozó boszorkányok és varázslók, de mint azt előre sejteni lehetett, nem változott semmi. Visszafordul, s oldalra billentett fejjel néz bele miss Green vonzalmat ébresztő tekintetébe. - Szerintem a tiéd sem.
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 19. 17:33 | Link



Azt hiszem, nem várt fordulatnak számított, hogy nem ismertem az ő nagyrabecsült személyét. Ez inkább az én hiányosságom volt, semmint az ő színtelensége. Hiszen ha jól sejtem, azért a legtöbben tudták a nevét. Ha rendesen bejárnék, nekem is nehezemre esne, hogy ne tudjam, sőt, már-már sértené az önérzetemet. Így viszont nagyjából rendbe volt.
Végül egy átlagosnak nem éppen nevezhető bemutatkozást kaptam. Manapság mégis ki csókol kezet? Na, félreértés ne essék, az ajkamba harapva sikerült csak elfojtanom egy kikívánkozó vigyort. Legutóbb talán Angliában volt hasonlóhoz szerencsém, itt a Bk falai közt az ember már annak örülhetett, ha egyáltalán a kézfogásig eljutott az illetővel.
- Úgyszintén. Ígérem, mostantól észben tartom - nevettem fel halkan, majd miután elengedte a kezem, az italom után nyúltam. Hát ezt öblíteni kell. A poharat visszatéve egy pillanatig a pultot tanulmányoztam, de aztán győzött bennem a késztetés, hogy ismét a társaságomra figyeljek.
- Nem, tényleg nem. De ismerős voltál, és mivel az iskolában talán még a házamon belül mozgok a legtöbbet, ez érthető magyarázat lenne - közöltem egyszerűen, kissé megvonva a vállamat. Amúgy sem tudtam volna hasonló szokásokkal más házban elképzelni. Ő a csapost kezdte figyelni, hát én is hagytam magam kissé elkalandozni. Pár pillanat erejéig a a pulttól nem messze ücsörgő társaságot figyeltem. Minden ilyen alkalommal rá kellett ébrednem, mennyire nem szeretek társaságban lenni. Most viszont egészen kellemesnek tűnt a dolog. Az imént feltett kérdésemre azonban, miszerint mit keres ő itt, határozottan meglepő válasz érkezett.
- Attól tartok, közölnöm kell veled, hogy rettenetes ízlésed van... Vagy túl sok felesleges időd, én minden esetre kitalálnék valamit, ami után érdemesebb keresgélni - közöltem pillanatnyi habozás után, s bár az arcomra nem hagytam kiülni, a hangomban még ott bujkált az a bizonyos elégedett mosoly. Most már semmi kedvem nem volt a kétes alakokat figyelni a helyiségben, Mr Bailey valahogy sokkal inkább lekötött. Viszont a feltételezésére nem válaszoltam azonnal. Elgondolkozva az ujjam köré kezdtem csavargatni egy hajtincsem.
- Nos, valóban nem a te stílusod. Én viszont többször jártam már itt, mint gondolnád, szeretném, illetve illene - igazat mondtam, még csak nem is valami döbbentőt. Sokkal egyszerűbb volt ide beugrani és meginni egy vajsört, mint mondjuk felmenni a kastélyba és nyüglődni attól, hogy túl sok az ember körülöttem.  - Honnan is hallottál rólam, ha esetleg nem veszed zokon a kérdést?
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. november 26. 09:39 | Link



Az ígéret nyomán ajkai finom mosolyra húzódnak. A csárda fényeiben élénken csillogó szemeit le sem veszi a nő szájáról. Legyen így. Grace halk nevetésére saját mosolya is kiszélesedik, közben végig a vizslatott száj pici szegletében elmélyülő ráncokat figyeli. Kellemes látvány. Aztán a fáradt levegőt kieresztve lesüti pillantását, és ráérősen italába kortyol. Miss Green eszmefuttatására az erős szeszt ízlelgetve, jóleső meglepettséggel bólint. Az nem hibádzik, teljes mértékben logikus. Okos. Egy messzemenőkig pozitív, váratlan csalódás.
- Ügyes – mondja egy újabb, elégedett biccentés kíséretében, s kipillantva a pohárból, megkeresi a nő tekintetét. – De azt hiszem, az éleslátás meg gyors észjárás minden további nélkül elvárható egy csapatkapitánytól.
Szívesen hozzátenné azt is, hogy a vonzó megjelenés valószínűleg már nem felvételi követelmény, mégis – szemmel láthatólag – adottsága a kisasszonynak, de nem akar sem tolakodó lenni, sem olyan srácnak tűnni, aki csak azért van itt, hogy az esti szórakozását felcsípje. Szó sincs róla. Rég kinőtt már az ilyesfajta szórakozási cikkek hajszolásából, sőt, igazából soha nem is volt az a nagy csajozó fajta, amivel az emberek általában első pillantásra megbélyegzik. Persze, ha eszébe jut Szofi és az elmaradt esküvő, saját magát kell megcáfolnia. Nem, ha így nézi, nagyon is szoknyapecérnek tűnik – különösképp abroncsos, menyasszonyi ruhapecérnek. Ott valami elborult az agyában, de az is lehet, hogy csak a másikról való gondoskodás hajtotta, hiszen így, hogy felnyitotta az orosz lány szemét, megakadályozott egy úgyis bekövetkező válást. És egyébként is, Miss Chenkova volt a kezdeményező fél. Hunter, ne légy túl szigorú magadhoz.
- Oh, valóban? – nevetve fordul Grace-hez, s bár hangja elhal, szája széles vigyorban marad. A pulton könyökölve, szemöldökeit feljebb húzva fürkészi a haját csavargató csapatkapitányt, fejében számtalan izgalmas gondolat kalandozik. – Nézd, olvasni utálok, a klubhelyiség tele, a dolgozataim kivétel nélkül készen sorakoznak az asztalomon. Épp ráérek.
Közben, a kapitánnyal való szemkontaktust csak egy pillanatra szakítva meg fordul a mosogató kocsmároshoz, hogy kérjen még egy kör italt. Aztán kíváncsi tekintetét visszavezeti partnerére, s cinkos mosollyal továbbfűzi szavait.
- Nem mondták még, hogy nem szép dolog mások ízlését fikázni? - színpadias sóhajjal csóválja meg fejét, de ajkai nem biggyednek le, csak még feljebb, majdhogynem füléig futnak. - Inkább hagyd ezt meg nekem, hadd döntsem én el.
Az újabb poharak előttük koppannak a márványpulton. Hunter az egyiket Grace oldalára tolja, a másikat maga elé húzza. Közben figyelmesen hallgat, próbálja rendezni magában a nő szavait. Túl sokat jár itt, rendben van, nincs gond, ez kiküszöbölhető. Csak jobb helyeket kell neki mutatni.
- Mindenki ismeri a háza csapatkapitányát - feleli egyszerűen, a pohara alját beszínező utolsó cseppet is eltüntetve. - Arról mesélj, mi a gond veled? Érdekel, miért is kéne más elfoglaltság után néznem...
Félhangosan beszél, hangja és egész testtartása is nyugodtságot sugall. Tekintete hol Grace arcát fürkészi, hol pedig a tőlük nem messze daloló gramofonra téved.
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 26. 15:55 | Link



Azt hiszem, hogy akaratomon kívül is sikerült egy kicsit imponálnom a ma esti társaságomnak, mire elégedett mosollyal bámultam a pultot pár pillanatig. Mégsem stírölhettem őt nonstop még a végén félreértett volna - vagyis éppen hogy nem.
- Lehetséges. Iza ezekkel rendelkezett, ennyi biztos  - nem mondom, hogy zavarba hozott, pedig de. Nem éreztem úgy, hogy ez a feladat pont rám lett szabva, de végül jelentkeztem rá, mert ha én nem, akkor ki? Ugyan már...
A kviddics volt az egyetlen, ami az iskolában tartott, és most egyáltalán nem bántam a döntésemet. Ha nem jöttem volna vissza még egy második turnusra, akkor valószínűleg nem futottam volna össze Hunterrel. Határozottan nagy veszteség lett volna, ha úgy vesszük.
Közben kiürítettem a poharamat, majd a pultos felé toltam, hogy felőlem viheti, én a részemről végeztem, köszöntem. Talán a kijelentésem kissé merész volt, még szerencse, hogy nem egy hisztisebb példánnyal van dolgom, mert már kaphattam volna a nyakamba azt is, hogy én mekkora bunkó vagyok. És milyen igaza lett volna...  Ő ehelyett nevetve elemezte ki, hogy mégis miért is van itt ma este. Alig bírtam elszakítani a pillantásomat az ajkaitól, ami ismételten zavaró tényező volt. Most komolyan nem szabad ránéznem, ha figyelni szeretnék arra, amit mond? Csak hogy a kísértés mégiscsak nagyobb volt, hát ismét a szemébe néztem. No tessék...
- Hát rendben, én nem fogok veled azon vitatkozni, hogy mivel töltöd a felesleges idődet... - tartottam fel a kezeim megadóan. Nem sűrűn láttam be a vereségemet, de ez most nekem kedvezett, hát hajlandó voltam meghozni ezt az "áldozatot".
Ő eközben kikért még egy kört, mire csak felvontam a szemöldökömet. Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet még több alkoholt vinni a szervezetembe, pláne nem egy jó pasi társaságában, de már mindegy volt.
- Mondták már, de engem valahogy nagyon nehezen tudnak meggyőzni róla. Rémes vagyok és önfejű, szeretem kinyilvánítani a véleményemet, még akkor is, ha esetleg nem túl kedves - kuncogtam fel, majd hálás mosollyal pillantottam rá a poharat magam elé húzva, futólag érintve Hunter kezét. Egészen véletlenül.
Szóval azt akarja tudni, mi a gond velem... húúúha, vékony a jég, amire tévedtél, kedves...  Lesütöttem a pillantásom, hogy aztán mély levegőt vegyek.
- Inkább mi nem. Szerintem az a tény, hogy alapban lobbanékony vagyok, meglehetősen tapintatlan és még ezek mellé elég pimasz is, alapban nem jó kiindulási alap - nevettem el magam, majd megsimítottam egy könnyed mozdulattal az úriember állát. Mintha ez teljesen normális lenne, egyáltalán nem zavartattam magam.
- Azért a helyedben nem csüggednék, bőven akad még boszorka a környéken, akit levehetsz a lábáról. Mi olyan érdekes abban a gramofonban? - ittam a poharamba a mondandóm befejeztével.
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. november 26. 19:30 | Link



Hm? Iza? Most tényleg Izabellára gondol? A Nemesre? Érdeklődő, nyílt tekintettel fordul Grace felé, ugyanakkor szemöldökei is megemelkednek, mintha valamit nem értene, vagy valamivel nem értene egyet. Persze, neki is van szeme, még a szemüvegére sincs szüksége ahhoz, hogy közel tökéletesen lásson, ráadásul férfiból van, de...
- Izus aranyos – érkezik a szikár, egyszerű megállapítás, mintegy kurta válaszként, amihez semmi további hozzáfűznivalója nincs. Vagy talán mégis. – Szép, nagyon, persze, ezt bárki megmondhatja, aki ránéz, de...
És nyitva hagyja a mondatot, hiszen tekintete megakad a kézfején végigsimító ujjakon. Pillantásába kimondatlan kérdések költöznek, azokkal együtt néz bele a nő kék íriszeibe. Aztán poharáért nyúl, azt egy hosszú korttyal köszönti köreikben.
- Áh, hogy rémes. Nyilvánvalóan – mosolyogva biccent, vonásaiból kiolvasható, hogy látatlanban sem ért egyet a kapitánnyal, de ennek egyelőre nem ad hangot. Esetleg majd később. Sokára. - Lobbanékony, tapintatlan, pimasz - sorolja úgy, mintha épp feljegyezné az elhangzottakat, és bár folytatná, egy meglepő mozdulat ismét torkára fagyasztja a szavakat. Grace váratlanul állához ér, ujjai nyomán serceg napos borostája. - ...és random megérinti az embereket. Szeretne esetleg máshol is megtapizni?
Kihívó, huncut vigyorával kérdez, szemeiben megcsillan az épp az imént felébresztett vágy. Az előbb némán, csak magában kereste a megfelelő jelzőket, amelyek hűen jellemeznék Izabellát, de hiába, nem találta őket. Most azonban egyszerre rájuk lelt; pont ez a mozdulat mutatott rá a lényegre.
- Na, itt van. Ez hiányzik Izusból - mondja poharáról felpillantva, semmi egyebet nem fűzve mondandójához. Bízik benne, hogy ebből mindent érteni fog Grace - azt is, ami a gondolataiban maradt. Spontánság, kéretlen flört, játék. Piszkosság. Ez kell neki. Ez mind.
A megjegyzésre, miszerint bőven akad boszorka a környéken, akit levehet a lábáról, kiszakad belőle egy jóízű, hangos nevetés, hirtelen még poharát is leteszi, az hangosan koppan a márványon.
- Mit gondol, az a típus vagyok, aki minden este más ágyát melegíti? - kérdezi őszinte érdeklődéssel, s egy finom sóhajjal - ekként jelezve, hogy figyel - felkönyököl a pult szélére. Noha vigyorog, tekintetében komolyság ül. Kíváncsi a válaszra, ami már önmagában is meglepő. Hol szokta őt érdekelni más véleménye? Főleg őróla? Sehol.
- Arra gondoltam, hogy megtáncoltatom - közli újfent a gramofon felé pillantva, de miután körbenéz maguk mögött, félrehúzott szájjal ingatja meg fejét. - De nem itt. Majd Pesten. Ha van kedve hozzá?
Hogy mikor váltott át magázódásra, és mikortól lett szilárd elképzelése arról, hogy el kell vinnie ezt a lányt táncolni... jó kérdés. Visszafordul üvegpoharához, s ajkaihoz emelve, némi habozás után újabbat kortyol. Majd még egyet. És még egyet.
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 26. 20:40 | Link



A válasz valahogyan félbe maradt, nem fényezte tovább Izut. Szerettem az ec-cskmat, mer hát, sokszor ott volt, mikor szükségem volt rá, de részben azért kicsit örültem, hogy nem kell azt hallgatnom, ahogy áradozik róla. Az elég durva gyomorszájon-vágás lenne az egómnak. Talán nem is volt annyira rossz ötlet hozzáérnem... Bár a fene se tudja, még mérlegelnem kellett az egész helyzetet.
- Talán zavar? - kérdeztem pimasz vigyorral, miközben az italomba ittam, amit szerencse, hogy nem egy pillanattal később tettem, mert akkor jóformán a pohárba prüszköltem volna. Micsoda nőies vagy Grace... Szóval nagy nehezen komolyságot erőltettem a vonásaimra, majd kissé végigmértem. - Ki tudja? Lehet...
Na ezt sem tudtam, hogy most hirtelen honnan jött. Lehetséges, hogy nem is kellett volna kimondanom, de hát utánam az özönvíz. Ha mindig mindent átgondolnék, rettenetesen unnám az életemet.
Hunter nem is folytatta a mondandóját, de nem is kellett, azt hiszem, hogy a lényeget így is sikerült levennem belőle, hát halványan elmosolyodtam és csak ezután emeltem a poharat ismét az ajkaimhoz. Az ivás pillanatáig nem jutottam el, hiszen Mr Bailey nevetésben tört ki, nekem pedig muszáj volt ránéznem azzal a bizonyos arckifejezéssel. "Parancsolsz?". Bár a mosoly még mindig az ajkai szegletében múlatta az időt, korántsem tűnt viccnek a kérdés. Így hát hezitáltam pár pillanatig a válaszom előtt.
- Nem tudom. De remélem, hogy nem - böktem ki végül, majd idegesen tűrtem hátra a hajamat. Kivételesen nem szándékoztam megbántani, ami tőlem újabban ritka érzésnek számított. Azt hiszem eléggé ki is jöttem a gyakorlatból.
Az ajánlatra egyből hatalmas kérdőjelek rajzolódtak volna a fejem fölé a levegőben, ha ez most egy rajzfilm lenne. A való életben nem sűrűn történik ilyesmi, hát leginkább a döbbent arckifejezésemből szűrhette le, hogy nem teljesen erre számítottam.
- Nos, ki vagyok én, hogy nemet mondjak egy ilyen ajánlatra? Bár attól tartok, lassan inkább az itala hozza meg a döntéseit, mint Ön, Mr Bailey - jegyeztem meg huncut mosollyal, hogy aztán kissé oldalra biccentett fejjel nedvesítsem meg az ajkam. Nem mintha nekem jogom lenne ezért szólni neki, ha teljesen tiszták lennének a gondolataim, eleve hozzá sem érek.
- Most viszont elköszönök. Kellemes további szórakozást - húztam le még a maradék italom, kifizettem az eddig elfogyasztott italmennyiséget, majd még intettem és az ajtó felé billegtettem a formás hátsóm. Ennyi szórakozás mára bőven sok volt.

// zártam //
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2017. január 2. 22:23
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed