Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Nadine Rohr
Öltözet

A találkozó, amelyet leszerveztem szimpla mellékes munka volt, nem pontosan az én szakterületemhez köthető, ám szükség volt rá. Nem tudhattam mit is rejt magában az ékszer, noha igazán nem is érdekelt, inkább az, hogy mi köze is volt a célszemélyemhez és arra, hogy miért szorongatta úgy, mintha fontosabb lenne az életénél is. Ez volt az ami igazán felkeltette a tárgy iránt az érdeklődésem, viszont engem nem vonzottak a különleges ékszerek, vázák meg az ehhez hasonló cifraságok. Ezért is kerestem fel Nadine-t, akit az egyik munkatársam ajánlott nekem, mikor rákérdeztem. Megszerveztük a találkozót a csárda falai közé, aminek nagyrészt örültem, elvégre nem szerettem volna házhoz menni feleslegesen. Amennyit kiderítettem Nadineről egész jó benyomást keltett bennem, de csak arra vonatkozóan, hogy tud majd segíteni nekem. A csárda felé sétáltam és figyeltem az embereket az utcán. Teljesen közönséges volt, olyan mintha valaki levetítette volna ezt újra és újra. Emberek sokasága igyekszi A pontból a B pontba, ami a csárdától egészen a házukig bármi lehetett. Szórakozottan néztem, amikor az egyik férfi a kisfiát próbálta elhúzni a kirakatból. Már majdnem mulatságos volt, ahogy próbálkozott az elcsitításával. Megigazítottam magamon a kabátom és tovább indultam. Még volt pár percem a találkozó időpontja előtt, de nem voltam a késés híve, inkább a nyomtalanul való eltűnés volt a specialitásom. A csárda ajtajánál elengedtem a kifelé tartó férfit, aki láthatóan örült, hogy egyáltalán megállt a két tulajdon lábán. Elnyomtam a késztetést, hogy segítsek megismertetni vele a földet és beléptem. A csárdában voltak páran, de történetesen tudtam kit keressek a tekintetemmel. Hamarosan rá is akadtam az egyik asztalnál így hamarosan mellé is értem és a kezemet nyújtottam.
- Szép estét. – mondom, és ha sikerült kezet fognunk lekapom a kabátom és elhelyezkedem vele szemben. – A levelezésből már nagyjából tudhatja miért is kerestem meg önt. – teszek le elé egy kisebb csomagot, amelyben tulajdonképpen az adott ékszer található.

Nadine Rohr
Öltözet

Figyelemmel kísérem őt, ahogy helyet foglal, majd azt, hogyan néz a dobozra. Biccentek a kérdésére, elvégre pontosan azért hoztam el, hogy megnézze és véleményezze nekem, hátha többet mesél neki, mint nekem.
- Nem, nem érintettem meg kézzel. – mondom tényszerűen, elvégre nem vagyok ostoba, hogy csak úgy megfogdossak bármit, amiről azt sem tudom mi és veszélyes-e rám nézve. Rajta tartom a szemem, amíg szemlélődik, látom rajta hogy erősen koncentrál, gondolkozik. Előkap egy könyvet és lapozni kezdi, ám hamarosan újra rám emeli a tekintetét én pedig állom azt.
- Nem igazán, de annyit segíthetek, hogy a tulajdonosa féltette eléggé ahhoz, hogy még az utolsó pillanatban is szorongassa… - felelem komoly tekintettel, igyekezve a választ úgy mondani, hogy csak az ő számára legyen hallható. Ismertem a kocsmát, járnak ide olyan emberek is akik szívesen eltulajdonítanák azt amiről szó vagy, hogy aztán jó összegekért el tudják adni és őszintén szólva nem volt kedvem éjszakai verekedésbe, vagy éppen párbajba keveredni. Körbepillantok a kocsmában, ám egyelőre egyetlen kíváncsi tekintetet sem fedezek fel, aki a mi kis találkánk miatt érdeklődne, de ez nem számít semmit. A szarka is csak akkor csap le, amikor meglátja a csillanását a tárgynak, addig az csupán egy tárgy lesz amit lát… Ezzel a gondolattal visszatekintek az előttem ülőre és kíváncsian figyelem mire jut vele.
- Tulajdonképpen Miss Rohr, ha szeretné akár magával is viheti és otthon rájöhet a titkára. Nem félek attól, hogy eltulajdonítaná. – teszem hozzá a mondatot, ám ő is sejtheti, hogy ha ezzel megpróbálkozna, akkor nem járna jól. Senki sem kívánja, hogy egy auror lihegjen a nyomában, pláne ha az egy likidátor.