36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 12. 19:06 | Link

Szofi

Egy napot beáldozott kettejükre. Erre a napra lefoglalta a csárda legalsó szintjét, a VIp részt, kitakarított néhány felbérelt személy segítségével és vacsorát rendelt. Utóbbit úgy oldotta meg, hogy felment a kastélyba, és a konyhán a manókkal rakatott össze mindenből egy-egy nagyobb adagot.
Vacsorára hívta meg Szofit, mert szinte nulla romantika nem volt még a kapcsolatukban, ezt pedig pótolni akarta. Miközben a gyertyákkal bajlódott, rájött, hogy a húsz éve alatt egyetlen randija se volt. Semmi vacsora, semmi virág, csak ami utána jön.
Túl élete első randiján, fáradtan és feszengve fogja kézen kedvesét, hogy átvigye a hálószobába. Minden vágya, hogy kettesben legyen vele, azzal is teljesen megelégedne, ha most csak összebújnának és elaludnának a finom vacsora után.
- Látod? Olyan, mintha nem is az emeleti szobában laknék - mondja a tarkóját vakarva.
Becsukja maga mögött az ajtót, és kigombolja ingének felső gombját. A nagy estére finoman kiöltözött. Fekete farmerjába betűrte a kék inget, lábára is elegánsabb cipőt húzott. Úgy érzi, mindent megtett azért, hogy jól alakuljon az este, de hiányosnak érzi, vagy Szofi az, aki miatt feszült. Mintha titkolna valamit.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 19:37 | Link

Niko

Izgatottan készült a szobájában a mai estére. Elővette a kis fekete ruciját, aminek minden nő szekrényében megtalálhatónak kell lennie, a legcsinibb fekete tűsarkúját és a haját laza hullámokba rendezte, miközben a tükörképét szidta, aki hirtelen elfelejtett sminkelni. Egyszóval enyhén szólva feszülten indult el az esti randira, de ehhez képest minden a lehető legjobban alakult.
Bár szívesen megnézte volna Nikot, miközben ezt az egészet megrendezte, mert szinte teljesen biztos volt benne, hogy megérte volna. Nem az a típusú férfi volt, aki minden második nőt romantikus vacsorára invitál és Szofi azt gyanította, hogy mélyen legbelül nagyon kényelmetlenül érezte magát olykor.
Niko kezébe kapaszkodva ment fel Szofi a szobába és ezúttal nem zavarták olyan apróságok, mint hogy túl sokat ivott és esetlegesen kapaszkodóra lenne szüksége, mint legelső alkalommal. Most kivételesen többnyire józan volt –bár nyilván a részeg énje volt a nem megszokott-, miközben besétált a szobába, majd megfordult és figyelte a fiút.
Bármennyire is szerette volna, nem tudta elengedni azokat a dolgokat, amik éppen megtöltötték az agyát és nem hagyták aludni. Dai, az apja… Caleb. Mert hogy azt a kevés időt, amit a kastélyon kívül szándékozott tölteni, most megoszthatta vele.
- Engem az emeleti szoba sem zavar. –jegyezte meg, mintegy mellékesen. - Nagyon jól nézel ki, egyébként. –tette még hozzá egy halvány mosollyal, de nem lépett közelebb a fiúhoz.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 12. 20:11 | Link

Szofi

Mikor egy férfi odáig van egy nőért, pontosan ezeket a dolgokat valósítja meg a kedvéért. Nikolai pedig teljesen odáig van a lányért, akivel kapcsolatuk lassacskán körvonalazódik, de csiga lassúsággal teljesedik ki.
A vacsora végezetével úgy érzi magát, mint egy jóllakott óvodás. Pocakja is kidudorodik, mintha legalább három hónapos terhes kismama lenne. Kicsit sem törődik vele, még meg is simogatja miközben Szofit hallgatja. Elmosolyodik, majd a cipőjéhez hajol, hogy megszabaduljon a fogságából.
- Szeretnélek egyszer tényleg hazavinni. Nem oda fel. Saját lakásba, ahol ketten vagyunk. Nem értem miért vagy még velem - mintha minden önbizalma elszállna, ha erről a témáról van szó.
Saját magát hergeli azzal, hogy teljesen feleslegesen előhozakodik újra és újra ezzel a témával, az erkélyen egyszer már kifakadt, gyengének mutatta magát, nem akarja újra.
- Egyébként te...te meg rohadt szexi vagy ebben a szerelésben - férfisóhaj hagyja el száját.
Vacsora közben is megakadt a szeme a nőcin, meg a ruha kivágottabb, minibb részein, csakhogy a kaja mindenek előtt áll. Előbb a gyomor, aztán a többi.
- Nem bámultak meg sokan idefelé?
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 20:25 | Link

Niko

Niko újra és újra előhozakodik a témával, Szofi pedig egyszerűen nem tudja, hogy miért kell mindig itt kikötniük. Ő már elmondta az erkélyen, hogy hogyan is érez a vele szemben álló férfi iránt, aki ma este a lehető legromantikusabb és legtökéletesebb vacsorát hozta össze, amit egy nő csak kívánhat magának.
Megforgatta a szőke a szemeit és végre valahára közelebb lépett Nikohoz, de nem túl közel. Az a része még nem érkezett el az estének, bár tagadhatatlanul közel van. Szofi már így is ezer dolgon aggódott és Nikolai folyton újra meg újra emlékeztette rá, mennyire törékeny is kettőjük jövője.
- Komolyan megint azt akarod, hogy neked menjek?
Akkor az erkélyen a lánynak komolyan megfordult a fejében, hogy valami nagyon naggyal és nehézzel fejbe csapkodja a srácot, akiért néha úgy érzi, életét adná, máskor meg egészen úgy tűnik, hogy csak az egyikük maradhat élve ebben a kapcsolatban. De a szőke elég sötét körökben mozog ahhoz –hála az apjának-, hogy tudja, pontosan mik is azok a módszerek, amivel túlélhet, szóval nem aggódik.
Egy halvány mosoly jelent meg az arcán a bókra és tett még egy lépést a fiú felé. Utálta magát, amiért nem volt képes annyira élvezni ezt az estét, amennyire szerette volna, ezért érkezett most is a kérdésre egy kicsit kedvetlen válasz, miközben elfordult Nikotól és felmérte a szobát.
- Dehogynem, az egyikük komoly ajánlatot is tett. Saját lakása is van, meg minden. –célozgatott kissé csípősen, miközben hátralesett a válla felett és igyekezett a lehető leghitelesebbnek tűnő arckifejezést elővenni.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. szeptember 12. 20:25
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 12. 20:47 | Link

Szofi

- Élvezném - vonja meg a vállát, és elvigyorodik.
Nehezen tudja elképzelni, milyen az agresszív Szofi, de eljátszott már a gondolattal, milyen lehet amikor belőle is kitör az állat. Niko már jó ideje nem ütött meg semmit élettelen tárgyakon kívül, és nem biztos, hogy egy számára ennyire fontos személyen szeretné újra kipróbálni, milyen erővel is bír.
Aztán a bókot saját formájába öntötte, formálta, és vette oda egy csavarral a kissé túl rövidbe bújt nőnek. Neki nem baj, egyáltalán, hisz minél kevesebb, annál kevesebbet kell megvarrni, ha netán elszakadna, de azt azért már nehezebben tűri, hogy az ő tulajdonát más is megbámulja.
Így a kérdésre érkező válaszra elkomorul az arca, majd felegyenesedik.
- Mi? - szemei összeszűkülnek.
- Nem értettem jól. Leálltál egy pasival dumálni ebben a ruhában? Na nem. Amíg az én barátnőm vagy, nem nézheti más...ezt - emeli fel jobbját, hogy egy lendítéssel végigmutasson a testén.
Karja visszaesik eredeti helyzetébe, majd ökölbe szorítja. Hosszan bent kell tartania a levegőt, mert különben eldurranna az agya.
- Tudod mit? Egész nyugodtan menj utána. Neki legalább van fedél a feje fölött - durrog tovább.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 21:36 | Link

Niko

- Ne legyél ennyire biztos benne. –vigyorodott el a szőke.
Dai mesélhetett volna róla, milyen veszélyes is tud lenni Szofi, amikor kihozzák a sodrából. Már ha még lett volna bármi kapcsolata is a lánnyal, aki gyakorlatilag mellette nőtt fel. Elég sokat és sokszor harcoltak egymással, a legapróbb dolgoktól kezdve a legkomolyabbakig. És általában a lány volt az, aki hamarabb kijött a sodrából, mint kellett volna.
Bár Szofi csak viccnek szánta, talán csak egy kicsit oda szeretett volna szúrni a fiúnak, arra nem számított, hogy Niko ennyire magára veszi a dolgot és máris robbanni fog. Más körülmények között a lány máris visszavonulót fújt volna, most azonban ő sem volt éppen a helyzet magaslatán. Érzelmileg labilis volt és kissé talán hisztis. Egyébként ebből a durcázásból sohasem lehetett volna vita.
- Nem szeretem, ha megmondják, mit tehetek és mit nem. –fordult lassan a fiú felé és összefonta a kezeit a mellkasa előtt. - A párod vagyok, nem a tulajdonod. Miért ne beszélgethetnék bárkivel, akivel akarok?
A szőke nehezen viselte, ha megpróbálják keretek közé szorítani és Niko most éppen azt csinálta. Megpróbálta irányítani őt és megmondani mikor, kivel, hol és mit tehet. Szofi nem egy tárgy volt és nem egy kisállat, akinek parancsolni lehet. Ha így lenne, akkor most éppen leült volna, majd pitizik egyet, nehogy a gazdi dühös legyen rá.
Ez a lakás téma bekattant Nikonál, azóta ezen pörgött, hogy ott az erkélyen kimondták, mi is van közöttük. A rellonost nagyon hidegen hagyta, hogy a fiúnak van-e háza vagy bármije egészen addig, amíg ott áll Szofi mellett, de ezt képtelen volt elfogadni. Szofi pedig ezt a makacsságát nem tudta megérteni.
- Tudod mit? Lehet, hogy utána is megyek! –ilyen az, amikor két hisztis összetalálkozik. A lány a táskájáért nyúlt és az ajtó felé lendült. - Köszönöm a vacsorát!
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 20. 21:30 | Link

Szofi

Az erkélyen szóba került Nikolai számára néhány igencsak fontos dolog, főleg ami kettejük kapcsolatát illeti. És ebbe beletartozik az, hogy ha már kimondták, hogy egy párt alkotnak, akkor bizony az ő barátnője ne álljon le idegen férfiakkal trécselni a randijuk előtt, amire ő annyit készült, mintha maga Merlin érkezett volna vendégségbe.
- Az egy és ugyanaz! - emeli fel a hangját.
Át se gondolja, mit vág kedvese fejéhez, csak kiszakad belőle a dühös énje, azt pedig szinte képtelenség visszanyomni a helyére. Veszi a mély levegőket, hátha az lecsillapítja, de végül még magának szúr oda egy hatalmas tüskét.
Álla megfeszül fogai összepréselésében, szemében harag tüze gyúl. Követi tekintetével Sofia megmozdulását és a választ csak eközben dolgozza fel. Nem szól semmit, mert csak üvölteni tudna, de a keze lendül, amint a nő olyan távolságba ér, ahonnan könnyedén megfoghatja.
Finomságot mellőzve kapja el a lány csuklóját, könnyedén fonja át ujjaival. Kissé előre dönti fejét miközben tekintetét a lányéba fúrja és közelebb hajol hozzá. Szofinak esélye sincs rá, hogy meneküljön ha már tartja, sőt, a másik kezét is elkapja.
- Nem mész innen sehova - mély, agresszív hangja eddig bujkált a sok hazugság és titok alatt.
Csak az lebeg a szeme előtt, hogy ez a nő feldühítette, és csak az tartja kontrollban, hogy az apja lebeg lelki szemei előtt. Nem akar olyan lenni, sosem bántaná a párját.
- Az enyém vagy!
Csuklóinál fogva rántja oldalra, ahol a falnak löki, és saját testével szorítja oda. A lány karján már látszik Nikolai ujjainak lenyomata, a szorításból eredő fehérség, ezt azonban ő nem veszi észre. Tág pupillái feketén fénylenek, izmai belefeszülnek a szorításba, a tartásba. Mindkét kezével a feje fölött tartja, a falhoz szorítva, és szinte teljesen benne van az arcában.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 20. 21:47 | Link

Niko

Szofi nem akart reagálni, amikor Niko emlékeztette rá, hogy a tulajdona. Kezdjük ott, hogy tényleg beszélt egy sráccal, aki tőle tudakolta meg, merre találja az állomást, de ennyiben ki is merült a kettejük kis románca. Ennek ellenére a szőke nem tervezett magyarázkodni, miért is tenné? Őt senki sem irányíthatja, nem egy agyatlan báb, vagy egy neveletlen kislány.
Niko ujjai az övére fonódtak és Szofia felszisszent, ahogy átkulcsolta a csuklóját, de ennél komolyabban nem adta jelét annak, hogy fájna, amit a fiú csinál, vagy hogy esetleg megijedt volna. Megedződött már. A szíve mégis hevesebben kezdett verni, ahogy Niko visszahúzta magához, de konokul felszegte a fejét.
- Fájdalmat okozol. –sziszegte vissza a kedvese arcába és összecsattantak a fogai.
Vele nem lehetett játszani, nem lehetett kontrollálni és főképpen nem lehetett megijeszteni. Erős lány volt, talán törékeny, de annyi mindent élt már át, hogy a legkevésbé sem volt képes meghunyászkodni. Hogy Niko ráhozta-e a frászt? Rettenetesen. De ezt nem láthatta, mert a szőke tudta, hogy ez részben az ő hibája és a bűntudata felülírta a kitörni készülő dühét.
A lány feje koppant a falon és egy pillanatra lehunyta a szemét, nehogy a könnyek utat törjenek maguknak. A fiú közelsége sohasem zavarta, kifejezetten vágyott rá, de ebben a pillanatban bekapcsoltak a túlélő ösztönei és bármit megtett volna, hogy kiszabaduljon.
- Nem vagyok a tulajdonod! –ismételte meg vicsorogva a lány, miközben a csuklóit rángatta abban a reményben, hogy esetleg a férfi lazít a szorításán. A fájdalom végigcikázott a testén minden egyes apró mozdulattal és a könnyek elfutották a szemét, bármennyire is titkolni próbálta. -  Bántani akarsz? Akkor tedd meg!
Szofi közelebb hajolt a férfihez, már amennyire a béklyója engedte és tekintetét az övébe fúrta. Testük szinte teljesen egymáshoz feszült és a lány a lelke mélyén készen állt rá, hogy megvédje magát.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. szeptember 20. 21:50
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 25. 13:26 | Link

Szofi

Abban a pillanatban kikapcsol minden ép észt kontrolláló kis érzéke, melyben Szofi túllépi a határait. Lehet, hogy alapból vicces lett volna, de most amilyen lelki állapotban Nikolai van a vizsgák és a lehetetlen jövőkép miatt, kicsit sem sikerült poénosra a helyzet. Nem tudja meghazudtolni önmagát. Agresszív, támadó, az is csoda, hogy egész idáig tartotta magát. Amit Szofi iránt érez, most jelentéktelenné válik. Úgy érzi, elárulta, úgy érzi, hazugság volt minden. Megtört egy nő előtt, engedte, hogy fontos legyen számára, melyet egész életében csak egy személynek engedett; a húgának.
Mélyebben veszi a levegőt, mellkasa magasan emelkedik. Könnyedén keni fel a falra párját, csuklóit béklyóként fonja körbe ujjaival. Érzi a szőke tartását, szavai azonban csak hergelik. Felbőszített bikaként viselkedik és nem lát semmit a saját gondolatain kívül. Bosszút akar állni, feltehetőleg a semmiért.
Szofi szemébe néz, arcizmai belefeszülnek abba, ahogy visszafogja magát. Felvillan a stop tábla lelki szemei előtt, az apja körül forognak gondolatai. Ő nem lehet az apja. Nem bánthat már senkit, különben ugyanolyan lenne...
Ha lehet, még egy fokkal erősebben szorít rá a nő kezére. Ezt azonban nem követi bántalmazás, sokkal inkább olyan szenvedély, melyet még nem élt át. Ajkait a másik ajkaira tapasztja, testével a másik testének simul. A mérhetetlen dühöt vágyak győzik le. Szofira vágyik.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 26. 10:44 | Link

Niko

Niko ujjai a csuklóján fájón égtek és kész lett volna bármit megtenni, hogy kiszabaduljon. Nem az a típus volt, aki könnyedén pánikba esik, de most tényleg megijedt. Nem a férfitől és még csak nem is attól, ahogyan a falhoz préselte, sokkal inkább attól, hogy mit képes kiváltani Nikoból egyetlen rosszul megválasztott mondattal. Elvégre ő csak viccnek szánta és talán kissé dacos volt, de semmiképpen sem gondolta komolyan és nem hitte, hogy a másik ezért majd ilyen hevesen fog reagálni.
Teste a szőkéének préselődött és Szofi igyekezett legyűrni a kétségbeesést, mert az volt a lehető legrosszabb opció ebben a helyzetben. Az agya kikapcsolt és automatikusan sorra vette, hogy merre és hogyan tudna elmenekülni, ha esélye nyílna rá. A szanatórium és a kihallgatások velejárója.
Visszatartotta a lélegzetét és mereven a fiúra függesztette a tekintetét. Megijesztette az, amit a szemében látott. Szinte biztos volt benne, hogy képes lenne őt komolyan bántani és végtelenül hosszúnak tűnő ideig el is hitte, hogy meg fogja tenni. Látta, amikor minden megváltozott és volt egy röpke másodperce levegő után kapni, mielőtt a szemeit elfutották volna a könnyek.
A csuklójára nehezedő nyomás hatására összekoccantak a fogai, de tartotta magát. Nem sírt, nem borult ki és nem esett kétségbe. Csak lehunyta a szemeit, amikor a férfi ajkai megtalálták az övét és valószínűleg hevesebben viszonozta a csókot, mint az eredetileg szándékában állt volna. Előrébb hajolt, annak ellenére, hogy a csuklói még mindig a falhoz voltak szegezve.
Bármennyire is nehezére esett bevallani, még a tulajdonképpeni fizikai erőszak sem tudta megváltoztatni az érzéseit Niko iránt. Egyre jobban és jobban vonzódott hozzá. Nem tudta gyűlölni azért, amit tett. Akarta őt, mindenestől.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. október 5. 07:05 | Link

Szofia

Állat módjára viselkedik azzal a nővel, akivel nem is olyan régen még kisgyerekként ácsorgott az erkélyen. A hideg idő, a félelmei és lelkének visszafogott darabkái akkor a gyenge arcát hozták elő. Képes volt a saját hülyesége miatt őrlődni.
Most is hasonló történt, de nem azt váltotta ki belőle, mint ott. Képtelen visszafogni dühét. Talán már az elején el kellett volna mondania a lánynak, hogy javítóba zárták és csak a felszínen javult meg. Belül ugyanaz az állat volt, és ha most Balázs látná, több, mint valószínű, hogy azonnal bezáratná. Csakhogy innen már nem a javítóba kerülne, hisz nagykorú.
Szerencsére egy kicsit észhez tér, lazít a szorításon, és ajkait Szofi ajkaira tapasztja. Szenvedéllyel csókolja, vérében dübörög az adrenalin, mely átjárja egész testét. Feje teteje is belesajdul.
Levegő után kapkodva, szabálytalan légzéssel húzódik el a nőtől. Lassan engedi el a kezeit, melyeken látja ujjainak nyomát. Hátratántorodik, egészen az ágyig lép, ahol leül. Arcát a tenyerébe temeti, kissé beletép sötétbarna hajába. Dühös morgás szakad fel a torkából.
- Gyűlölsz - nem lehet eldönteni, hogy kérdésnek szánja-e, vagy kijelenti, de inkább utóbbinak hat.
Szemében fájdalom látszik ahogy felnéz a szőkére. A szemébe akar nézni. Máshogy nem tudja elmondani, mennyire sajnálja amit tett.
- Szofi...
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. október 5. 16:05 | Link

Niko

Valószínűleg mindkettejük múltjában elég sok sötét folt volt, amiről legalább egymásnak illett volna beszélni, de Szofi a lehető legmélyebbre temette el magában az érzéseit és még Dainak sem nagyon nyílt meg az apjával történtekkel kapcsolatban. Nem mesélte el sohasem, hogy milyenek voltak a kihallgatások, hogyan érezte magát közben és utána és arról sem beszélt, hogy milyen volt a szanatóriumban egy rakat másik beteg emberrel. Mert a szőke egyáltalán nem tartotta magát betegnek és mégis arra kényszerítették, hogy lásson másokat, igazán betegeket elveszni.
Most pedig nem volt hajlandó ismét elgyengülni, vagy éppenséggel Nikora haragudni. Mert túlságosan szerette a fiút, még ha nem is mondta ki soha és mindemellett nem okolhatta a történtekért. Szofi hibázott.
Ahogy Niko megszakította a csókot a nyomás Szofi csuklóin szűnni kezdett és ő szinte azonnal magához húzta a karjait, abban a reményben, hogy a férfi nem látja meg a saját ujjai nyomát a karján. Lassan, felváltva dörzsölgette a kezét és figyelte, ahogy a másik elhúzódik tőle. Szerette volna megnyugtatni, szerette volna azt mondani, hogy minden rendben van és nem haragszik, de képtelen volt rá. Nem haragudott, csak éppen torkán akadtak a szavak.
Némán figyelte, ahogy Niko felpillantott rá és elveszett kislánynak érezte magát. Az agya úgy reagált, ahogyan az sokk után elvárható. Úgy érezte, a saját testén kívülre került és képtelen kontrollálni a történéseket. Csak állt és a fejében ezernyi gondolat kavargott egyszer.
- Nem gyűlöllek. –szólalt meg végül meglepően tiszta hangon. - Képtelen vagyok gyűlölni téged.
Kissé lassú léptekkel ment közelebb a férfihez és telepedett le vele szemben a padlón. Nem volt biztos benne, hogy mellé szeretne ülni. Még egy pillanatnyi időre és egy mély levegőre volt szüksége.
- Csak szeretnélek megérteni. –fejét Niko térdének támasztotta és egy pillanatra lehunyta a szemeit. - Kérlek! –tette még hozzá halkan.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. október 8. 23:01 | Link

Szofi

Hozzá képest Szofi tartja magát, úgy néz ki, kettejük közül ő az erősebb. Míg Niko meggyötörve, a bűntől elsötétült pillantással néz a párjára, a szőkeség tagadja, ami a másik szerint nyilvánvaló. Gyűlölnie kellene. Úgy kéne gyűlölnie, ahogy ő az apját, amiért kezet mert emelni anyjára és húgára. Az nem számít, hogy őrá is, de aki nőt bánt, az gerinctelen féreg a szemében. Erre... Saját szorításának nyomát látja viszont a csuklóin, melyeket bár próbál elrejteni a tulajuk, az ő figyelmét nem kerüli el.
Fáradt morgásba torkollik az a motyogás, amibe belekezd mikor a lány közeledik hozzá. Nagyot nyel, szíve kihagy egy ütemet a mostani finom érintkezésre. Jobb keze remeg, de Szofia hajába fúrja ujjait óvatosan. Szüksége van a kontaktra.
Tekintetét a szemközti fal alig látható repedésére szegezi, míg fejét megtöltik a gondolatok. Minden bizonnyal itt van az ideje annak, hogy beszéljenek olyan dolgokról, amiket már nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Ő anno nem figyelt az asszonykára, mert egyszerűen nem érdekelte semmi, amihez neki nincs köze.
- Nagyon sajnálom, Szofi. Helyetted is gyűlölöm magam. Én... Titokban tartjuk, nem kell a közönség. Amikor ide kerültem, nem Svájcot untam meg. A javítóintézetben töltöttem két évet botrányos magaviselet miatt és itt helyezett el a Minisztérium. A család fekete foltja vagyok apám szerint. Fater alkoholista, és napi szinten vert minket. Engem, anyámat, a húgomat... Ezt nem hagytam egy idő után. Én ellenszegültem, Emmát védtem, azok meg elváltak és tartani kellett a család jó hírét. Javítósként ez k**va nehéz - mély levegőt vesz és nem érdekli, hogy nincs ablak a helyiségben, remegő kézzel húz elő egy szál cigarettát ingzsebéből és gyújt rá.
- Fater mindig mondta, hogy olyan vagyok mint ő, a vért nem tagadhatjuk meg. A suliban menő voltam, bandavezér. Megkaptam mindent meg mindenkit, csak csettinteni kellett. Alkohol, erősebb szerek... Balhéztunk. Sokat. Verekedtünk és nem fogtam vissza az átkokat. Nem tudom, mi tette be a kaput, de egy erősebb átok lehetett... Nem akartam olyan lenni, mint ő! - csattan fel és mélyen letüdőzve a cigaretta füstjét Szofira mered.
- Eddig ment, Emmáért. Ha balhéba keveredek, engem bezárnak, és onnan nem biztos, hogy kijövök, addig ő meg... Hozzá kerül...
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. október 10. 00:21 | Link

Niko

Niko itt volt, mellette. Az ujjai a hajába túrtak és a lány szívverése lassulni kezdett. Némán hallgatta végig a fiú történetét és közben semmiféle érzelmi reakciót sem mutatott. Az elmúlt pár perc eseményei megviselték, ez az érzelmi hullámvasút neki már túl sok volt. Válaszokat akart, hát megkapta, most pedig nem tudta, hogyan is kellene éreznie. Nem azért, mert hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot vettek az érzései Niko irányába és még csak nem is azért, mert felkavarta mindaz, amit elmondott –bár kétségtelen, hogy ennek is komoly szerepe volt a helyzetben–, sokkal inkább azért, mert ő képtelen volt így megnyílni.
Az egyetlen barátja, aki gyermekkora óta ismerte Dai volt és még ő sem tudott semmit arról, mi is történt a szanatórium alatt a szőkével. Persze, az egy teljesen más jellegű kapcsolat. Mégis, hiába volt Niko ennyire őszinte, ez Szofit talán sokkal jobban megrázta, mint az várható lett volna.
Kifújta az eddig bent tartott levegőt –észre sem vette, hogy lassan a fuldoklás határára jutott– és egyáltalán nem nézett a fiúra, akit, mint azt már bevallotta magának, mindenkinél jobban szeretett.
- Ugye tudod, hogy nem megoldás, ha mindezt magadban tartod? Ez nem egyedül a te problémád, Niko! – kissé rekedten beszélt, az események kezdtek kiütközni rajta.
Szemei elnehezültek és a gondolatai elkalandoztak. Időre volt szüksége, hogy feldolgozza mindazt, ami ma este történt –kifejezetten kellemes estének indult, ha már itt tartunk– és egyelőre még nem döntötte el, hogy ezt a fiú közvetlen közelében akarja-e megtenni, vagy a saját szobájában. Egyedül.
Bár ő volt kíváncsi, ez a teher mostmár az ő vállát is nyomta. Pedig neki bőven elég lett volna a saját elbaltázott életével és családjával foglalkozni! Mégis, egy kapcsolat erről szól nem? Hogy támogatjuk egymást akkor is, amikor az szinte lehetetlennek tűnik.
Felemelte a fejét, hogy Niko szemébe nézhessen, hangja nem volt erősebb a suttogásnál.
- Szeretném, ha tudnád, hogy ami most történt nem csak a te hibád volt. Nem okolhatod magadat és nem várhatod el, hogy gyűlöljelek, amikor nekem is elég komoly szerepem volt ebben az… egészben. –int körbe jelzésként. - De nem szeretném, ha megismétlődne.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. október 13. 15:58 | Link

Szofi

Rengeteg érzelem uralkodik most emberünkön. Szeretné visszaforgatni az idő kerekét legalább egy fél órával, de ami elmúlt, azon nem lehet segíteni. Csak az lebeg a szeme előtt, hogy egy szemétláda, aki egy fikarcnyit sem érdemli meg azt a csodálatos nőt, aki annak ellenére amit vele tett, most is ott ül, és nem fél az érintkezéstől.
Sötét múltjáról most beszél először. Most érzi úgy, hogy képes szavakká formálni gondolatait, képes bevonni a szőkét abba a káoszba, ami az ő élete címszó alatt fut.
Tömör próbál lenni, minél előbb túl akar esni rajta. Szofi szavait szinte meg se hallja, csak őrlődik és várja a végét, a kiutat. A cigaretta segítség, némiképp megnyugtatja ezerrel kalapáló szívét.
Beszámolója végeztével nem törődik a tisztasággal, a padlóra dobja cigicsikkjét, cipőjével elnyomva azt. Nagyot nyel kedvese szavaira. Annyi férfiasság van még benne, hogy ne hagyja eluralkodni fájó érzelmeit, egy könnycseppet sem enged szemeibe.
- Nem akartalak bántani. Soha nem fog ez többet előfordulni...bízz bennem - sóhajtja remegő hangon.
Jobbjával óvatosan Szofi karja után nyúl. Úgy veszi kezeibe a megszorított végtagot, mintha egy újszülöttet tartani. Gyengéden fedi fel ujjainak nyomát.
- Aludj ma itt. Én felmegyek, és majd találkozunk...valamikor.
Halkan szól, elengedi a lányt. Pár pillanatig a szemébe néz, majd feláll, farzsebéből előveszi a kulcsokat, és az éjjeliszekrényre rakja. Az ajtóhoz sétál, ahonnan már csak egy mondat erejéig fordul vissza.
- Szofi...nagyon fontos vagy nekem.

//Köszönöm! Love//
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed