36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2016. április 5. 15:10 | Link

Léna

  Kellemes tavaszi késő délután van a faluban, amikor Nándor megérkezik a hoppanálási zónába. Mélyet szippant a tiszta, hűvös levegőből, majd megindul a falu felé. Nem gyakran jár Bogolyfalván, hiszen, minden amire szüksége van, megtalálható Budapesten is, ő maga pedig az ország nyugati részén lakik. De amikor megpróbálta meggyőzni Lénát, hogy a Csárdában lehet a legjobb meggybort kapni, a nő majdhogynem kigúnyolta, ezt pedig nem hagyhatta annyiban. De nem csak egy ilyen ostoba kis okból keresi ám fel a helyet, de nem ám...
  Annak idején, amikor még zöldfülű auror volt, s sikerült felgöngyölítenie egy ügyet, a kollégáival mindig elmentek utána meginni egy-két vagy akár több üveg italt. Egy ilyen dorbézolás alkalmával kötött ki a Csárdában is, amikor még az igen vonzó Varró Viktória vezette a csehót, s a nem kevésbé formás Isilya is itt dolgozott. Sármja sok helyre bejuttatta már... ezt persze most nem fogom részletezni. De az egykori tulaj saját kis boros raktára is feltárult számára, s akármikor erre vetette a sors megkóstolhatta a legjobb nedűket. Azóta sok minden változott, nincs már olyan kellemetlen bűz, a kosz sem annyira visszataszító már, de Nándor abban reménykedik, hogy a régi jó szokások megmaradtak.
  Belépve, némileg elégedettséggel tölti el, a vendégkör megmaradt, s továbbra is lapos oldalpillantások kísérik el a pultig. Mára azonban végzett a munkával, csak azért van itt, hogy kedvenc kis aurorját kényeztesse. Magához inti a pultost, aki az elsuttogott szavakat követően összeszűkíti szemeit, de bólint s eltávozik néhány pillanatra a hátsó régiók felé. Szürke, félhosszú kabátját kibontja, de nem veszi le egyelőre, meglehet, csak a jeges pillantások miatt, de nincs túl meleg idebent.
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2016. április 5. 18:27 | Link

Nándor

Egy ruhadarab ide, egy ruhadarab oda, s az oly' nagy becsben tartott rend csúfos véget is ért. Már rég elkésett, amikor a kutyán átbukdácsolva kiesett a langyos, tavaszi délutánba, maga mögött pedig egy atomrobbanás helyszínét hagyta. Koptatott famerba bújtatott tagjait sűrűn kapkodva közeledett a Csárda felé, ami legnagyobb szerencséjére nem volt olyan vészes távolságban. Amilyen katonás rend uralkodik a Parancsnokságon Nándor uralma alatt, simán kinézi a férfiből, hogy egy ilyen munkától teljesen független helyzetben is képes lenne lekapni a tíz körméről egy kis késés miatt.
Bár csak egy ártalmatlan kis borozgatásról volt szó alapjaiban, gyomra mégis görcsbe rándult, akárhányszor arra gondolt, hová is tart éppen. Nándi viselkedése némiképp megváltozott a Citadellás eset óta, ő pedig nem tud azóta mást tenni, csak belepirulni minden egyes figyelmes gesztusba vagy átható pillantásba. Munkahelyi gyötrődése is átcsapott kellemes légkörű munkába, életének ezen része így sínre került, de mégsem tudta magát teljességgel elengedni. Szemében nem helyes dolog a főnökkel találkozgatni ilyen nyíltan, még akkor sem, ha az a bizonyos főnök úgy vonzza, mint szeget a mágnes...
Hevesen verő ketyegővel, mégis nagy mosollyal az arcán lépte át a kocsma küszöbét, tekintete szinte azonnal megállapodott a pultnál álldogáló délceg alakon. Csak remélni merte, hogy nem késett el túlságosan.
 - Szóval meggybor? - hangjába és mozdulataiba némi bátorságot öntve került a férfi mellé. Kár lett volna szabadkozással vagy fenntartásai kimutatásával indítani ezt a cseppet sem formális találkozót.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2016. április 5. 20:06 | Link

Léna

  Nem tudná megmondani, mennyi ideje ácsorog a pultnál, elhatározta ugyanis, nem fog az órájára nézni. Léna kért időt, hogy rendbe szedhesse magát, s noha a férfi nem igazán értette, mit is kell magán rendbe szednie, egy nőnél ez sohasem néhány perc. Míg várakozik, rendel magának egy kupica ribizli snapszot, s lefolytat egy rövidebb eszmecserét a visszatérő csapossal is.
  - Meg kell hagyni, sosem gondoltam volna... - vigyorodik el, miközben fejét ingatja, s ledönti a pálinkát. A percek lassan telnek, s hamarosan meghallja Léna hangját maga mellől. Ajkai mosolyra húzódnak, ahogyan válla felett lepillant a nőre..
  - A legjobb meggybor, amit valaha kóstoltál - teljes testével felé fordul, inge a harmadik gombig ki van gombolva, nyakkendőjétől is régen megszabadult már. Valóban nem egy egy formális találkozóról van szó. Néhány pillanatig a csinos kis pofit tanulmányozza, s nem éri csalódás. Lerí a barnáról, hogy zavarban van.. Sebaj, iszik egy kicsit és elmúlik a zavara.
  Felmarkolja a két üveg nedűt, s a két poharat, melyeket melléjük kért, majd a hely villámgyors körbepásztázását követően fejével az egyik box felé biccent. Itt nem szabad sokáig nézelődni, még valaki azt hiszi, belé akar kötni a mágus, e pillanatban pedig semmi szüksége az ilyesfajta felfordulásra. Ahogyan a másik auror mögött sétál, ismét végigméri, soha sem látta még farmerban, ennyire hétköznapian, már-már muglisan öltözve. Nem férfiból lenne, ha tekintete nem tévedne a dereka alatti gömbölyű részre, de nem hibáztathatjuk érte, annyival magasabb nála, ha lenéz rá, automatikusan a perifériájába kerül.
  - Nos, most pedig jön az a pillanat, amikor igazam lesz. Megint... - Mindig visszhangzik fejében a javítás. Kicsavarja a dugót az egyik palackból, s a nő felé nyújtja. Megtölti az egyik poharat, majd a másikat is. A bor színe olyan mélybordó, hogy a kocsmában uralkodó félhomályban majdnem feketének látszik, átnyújtja Lénának az egyiket, saját magáét kissé ünnepélyesen maga elé emeli, megszagolja, kicsit meglötyköli, majd a nőre függeszti kékjeit. - Akkor az első megoldott ügyedre! - Ha Léna koccint vele, akkor mélyet kortyol a borából, melyet aztán hosszan ízlel, s csak aztán nyel le. Tekintete mindvégig a nőn marad, kíváncsi a véleményére és... egyébként is kedvel ránézni.
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2016. augusztus 13. 18:05 | Link

Nándor


- Meg talán az egyetlen is - válaszolta egy zavart, kissé bárgyú mosoly kíséretében. Ő egyszerűen nem az a fajta, aki nagykanállal falja az életet és mindent kipróbál, amit az útjába sodor az élet. Szégyen, nem szégyen, talán még nem ivott meggybort életében, de ezt a szörnyű tényt eddig még nem merte beismerni sármos főnökének. Apropó, sármos... nos a lezser, nyakkendő nélküli ingviselet meglepően jól mutatott a férfi szépen izmolt mellkasán, ez a tény pedig nem kerülhette el figyelmét, még akkor sem, ha annak érintése a saját magának felállított erkölcsi tiltólista legkiemeltebb helyét foglalta el.
Nándor tekintetét követve aprót biccentett, majd megindult a kiszemelt box felé. Határozott lépteiket kétes alakok figyelték, ám a legperzselőbb pillantások nem az utálatot sugárzó csőcselék felől érkeztek. Szinte égett a tarkója, s az egész lénye az őt szorosan követő szép kék szempártól.
Igazából nem is érti, miért, de egyszerre érezte magát zavartnak, idegesnek és rettentően izgatottnak. A vér egy ménes erejével vágtatott végig az ereiben, ahogy lehuppant a székre és ismét szemben találta magát a férfivel. Harminc éves létére szende szűzlánynak érezte magát az átható szempár kereszttüzében - Nándor tapasztalaihoz képest nagy valószínűséggel tényleg az is -, s arca vörössége ahelyett hogy alábbhagyott volna, még inkább erősödött, ahogy belekapaszkodott a felé nyújtott boros pohárba.
 - Az elsőre?! Ennyi erővel kezdhetted volna a megszületésemmel is - kuncogott fel hangosan, majd hozzákoccintotta poharát a férfiéhez. Tágra nyílt barnáit le nem véve partneréről kortyolt bele a bordó italba.
 - Hmm... - jólesően zümmögött, ahogy a meggyízű csoda bebarangolta az összes ízlelőbimbóját. Meg kell hagyni, Mr. Always Right most sem lőtt mellé.
 - Nem gondoltam, hogy ezt kell mondjam, de egy-null a javadra. Tényleg nem ittam még ennél jobbat.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2016. augusztus 13. 22:58 | Link

Léna


Nem ez az első alkalom, hogy Nándor és Léna kettesben töltik el az idejüket, volt már -a nő számára bizonyosan végtelennek tűnő- irodai munka, egy véletlen folytán holdfényes hamburgerezés egy igencsak romantikus helyen, a ma este azonban mégis más. Legalábbis a férfi szemszögéből mindenképpen. A korábbi alkalmak mind valamilyen módon szakmai keretek között zajlott, noha előkerültek személyes témák is, csak finoman érintve. Ám a munka mára véget ért, mindketten lezseren, kényelmesen, s szabad akaratukból vannak itt.
  Furcsán hat számára, amikor most először Léna tegeződik vele, ízlelgeti is a hangzását, s akaratlanul is halvány mosolyt csal az arcára. Ez tovább szélesedik, amikor aurorja beleköt még a tósztjába is. Nem is ő lenne.. suhan át agyán a gondolat, s már most eldönti, nem hagyja ezt repost nélkül, nem szeret megjegyzésekkel adós maradni. De most csak figyeli pohara karimája mögül, ahogyan a nedű az ajkait simogatja, az arcát, ahogyan élvezi azt az édes-savanyú ízt. Az idilli összképhez aztán hang is társul, mégpedig természetesen az elismerés hangja.
 - Remélem, nem csalódottságot hallok.. - incselkedik a nővel. Fel sem merült benne, hogy esetlegesen mellé lőne az itallal, eddig mindig bejött, ha bevetette.
 - Akkor mehet még egy tószt, bocsáss meg, nem tudtam, hogy a születésedért is elismerést vársz.. - hirtelen végigjárja tekintetével az elbűvölő arcot, a gyönyörű barna szemeket, a selymes, fényes barna tincseket - ... bár én megmondom őszintén, erre inkább Édesanyáddal koccintanék. Az elismerés mindenképpen jár - így. Így flörtöl egy zseni...
  Korábban felmerült benne, hogy megemlíti, a meggybor kissé erőteljesebb, mint a normális, mugli szőlőbor, köszönhetően a különleges eljárásnak, az íze mint a nehéz bársony, egy kis savanykás utóízzel, ami megvadítja az ízlelőbimbókat, ám ravaszul, észrevétlenül kúszik az elmére, s bódítja el kissé. Lénának talán jót is tesz, az első pohár után bizonyára a zavara is múlni fog.
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2016. augusztus 13. 22:59
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2016. augusztus 14. 00:13 | Link

Nándor


Ki gondolta volna pár hónappal korábban, hogy ők ketten egyszer még ilyen tökéletes egyetértésben borozgatnak a Csárda kellős közepén? Még élénken élt benne az első hivatalos, négyszemközt lezajló találkozójuk élménye, s bár a férfiről alkotott véleménye azóta jócskán megváltozott, azért az a bizonyos alárendelt hozzáállás még ilyenkor is meg-megmutatkozik gesztusaiban. Eltöltöttek már együtt több csodálatos estét a parancsnoki iroda falain belül, papírokat nyálazva és jelentéseket írva, sőt még Mekiztek is a Göncölszekér alatt, de ez mind teljesen más jellegű időtöltés volt, mint a laza borozgatás. Talán ez az oka az amúgy totálisan indokolatlan mennyiségű adrenalinnak, ami a szervezetében tombolt. Talán ha egy pillanatra el tudná engedni a gondolatot, hogy az asztal másik végében ücsörgő félisten a főnöke...
 - Csalódott már valaha ebben bárki is? - tette fel a kontrakérdést. Természetesen nem hitte, hogy Nándor minden egyes nőnél a meggyborozással startol és attól függetlenül, hogy színügyileg lassan tényleg hajaz egy szőkére, a tartós egyedüllét még nem vette el a józan eszét. Sanda félmosolyát egy újabb korty borba temette.
 - Hát pedig... - kezdett volna bele saját személyének dicsőítésébe, de a férfi nem várt mondatbefejezése beléfojtotta a szót. Hirtelen köpni-nyelni nem tudott, sőt már abban sem volt biztos, hogy nőből van egyáltalán. Csak bámult a nagy kék szemekbe egy pillanatig, aztán tekintetét lesütve ismét kortyolt egy nagyot a poharából.
 - ... öhm... nem vagyok benne biztos, hogy szeretnéd megismerni Anyukát.
Bravó, Almásy Léna, gyönyörű vágás és a világ legidiótább reakciója egy ilyen tökéletes bókra. Talán mégsem olyan helytálló az az elismerés, varázsolhattak volna valamivel több önbizalmat is belé a gyártási folyamat során.
 - Mindenesetre ez az év tósztja volt - ezzel felemelte a poharát, s ha a férfi koccint vele másodjára is, mit sem sejtve eltűnteti a kitöltött bor maradékát is. Nem tehet róla, nem találkozott még olyan itallal, ami ilyen szinten itatta volna magát és ami azt illeti, ilyen bombázások mellett jócskán szükségét is érezte az alkohol lazító hatásának.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2016. augusztus 14. 23:34 | Link

Léna

  Sohasem volt szokása az előéletét megvitatni éppen aktuális randevú partnerével, ez természetesen most sem lesz másképpen. Léna amennyire szemérmesnek és szégyellősnek mutatkozik olyan elszólásai, megjegyzései is vannak. Ez alkalommal vékony jégre merészkedett, ám botorság lenne részéről elrontani az estét, amikor az még el sem kezdődött, így ismét csak elmosolyodik. Jég kék tekintete mélyen a meleg barna szemekbe mélyed, majd könnyedén válaszol...
 - Nem lepett volna meg, ha te vagy az első, aki igen - ha most gyerekek lennének még talán a nyelvét is kiöltené a nőre. De már rég kinőtt a gyermekkorból, s már inkább másféleképpen próbál hatni a másik nemre. Ez persze sohasem ugyanaz alapján a séma alapján történik, minden nő másféle, mindegyikük szeszélyes, csak épp máshogyan. Ezért érdeklődik irántuk annyira.
  Ha öntömjénezésről van szó, abban Aurorparancsnokunk kvázi verhetetlen, így nem is engedi, hogy Léna a babérjaira törjön, hamar belefojtja a szót. De persze csak átmenetileg, mert eme nőpéldány sajátosságai közé tartozik ama képesség vagy jelen esetben képtelenség, hogy csak élvezze a bókot, még ha az kicsit fűszeresebben is van tálalva, mint azt megszokhatta. Úgy tűnik ma estére a marcona főnök úr szögre akaszthatja a fa arcot, mert ismét csak mosolyra, sőt inkább vigyorra húzódik a szája.  A szégyellős emberekkel nehéz témát találni, de az ő reakcióik a legjobbak.
 - Annyira azért nem lehet rossz a kedves, Mamma...? - el sem tudja képzelni, milyen lehet a nő anyja, neki magának sohasem volt, az apja nevelte... - Nem kell ám féltened - jegyzi meg nevetve. Hogy Nándort nem kellene-e félteni Léna édesanyjától, vagy éppen fordítva, arra inkább nem térnék ki...
  Poharát ismét a nőéhez koccintja, s belekortyol az italába.
 - És mi a következő? - érdeklődik aztán. A kérdésén szándékosan nem pontosít, meghagyja az aurorhölgynek a választást. Hogy mi lesz a következő ügye? Mi lesz a következő, amire koccintanak? Mi lesz a következő elismerésre méltó dolog, amit el szeretne érni? Rengetegféleképpen lehet értelmezni, és neki tulajdonképpen mindegy, miről is van szó. Csak hallgatni akarja, csak nézni őt, ahogyan az arca kirózsásodik, mert most rajta van az a bizonyos reflektorfény.
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2016. augusztus 15. 11:13 | Link

Nándor


Nem kell ám őt sem félteni. Borzasztóan félénk természete általában csak az ismerkedési fázisra terjed ki, főleg ha a megismerni szándékozott fél a férfiak táborát erősíti. Előélete ismeretében ez viszont egyáltalán nem róható fel neki, még akkor sem, ha a kommunikációja ilyenkor a béka hátsója alatti szintet sem üti meg.
 - Ilyet feltételezel rólam? - jobb szemöldöke úgy egy centivel feljebb csúszott. A bor érezhetően dolgozott már a szervezetében, nem meglepő hát, hogy a maga köré épített jégvár lassan olvadozni kezdett. Arca még mindig a vörös ezer árnyalatában játszott, de hosszú ujjai már nem reszkettek, ahogy átfonták ürülőfélben lévő poharát, mosolya pedig egyre szélesebbé húzódott.
 - Higgy nekem. Még be sem mutatkozol, de már beléd töm legalább három nagy szelet tökös pitét, megmutatja az egész családi albumot és legalább négyszer megkérdezi, hogy mikor veszel fele... - mire rájött, hogy az alkohol okozta nagy lendületben mibe is kezdett bele, már késő volt. Szépen, szofisztikáltan elharapta az utolsó szót és nagy zavarában a haja mögé bújva dézsmálta meg ismét poharát. Tulajdonképpen nem hazudott, mert kedves édesanyja tényleg ilyen buzgómócsing. Ha lehetett volna, már tíz évesen férjhez adta volna egy szem leányát és valószínűleg ez is az oka annak, hogy Léna nem igazán preferálja a hosszabb időintervallumú látogatásokat, végképp nem férfi társaságában. Ő is el tudja intézni magának ilyen beszólásokkal, hogy kellemetlen szituációkba keveredjen, nem kell hozzá Anyuka segítsége és tökös pitéje sem.
Nándi kérdése némiképp kifogott rajta. Alkohol hatása alatt amúgy is hajlamos az ember lánya filozofálni, hát még ha túllépett a harmadik x-en is és jóformán se kutyája, se macskája, csak az a rengeteg papírhalmaz várja haza a hűvös otthonába. Az, hogy mit is akar az élettől, már réges régen mindegy, csak sodródik az árral, elevickél a háborgó folyó tetején és igyekszik nem gondolni arra, mennyi időt pazarol el az életéből teljesen jelentéktelen dolgokra.
 - Őszintén... nem tudom - pillantott fel poharáról a jégkék szemekbe - De koccinthatnánk Rád is, mert nem is vagy olyan borzasztó, mint ahogy azt a Parancsnokságon gondolják.
No igen. Léna kezébe pohár nem való.

Utoljára módosította:Almásy Léna, 2016. augusztus 15. 11:21
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2016. augusztus 16. 22:00 | Link

Léna


  A nő kérdésére és ő is csak egy sokat mondó arckifejezéssel válaszol, melyet ha szavakba öntene úgy hangzana: "Most komolyan, Léna?" Erre a néhány pillanatra nem mosolyog, saját két szemöldöke is felszalad kissé, kékjei pedig csibészes fénnyel csillannak meg. Nándor nem féltételez, pláne nem olyanokról, akikkel együtt, vagy akik éppen alatta dolgoznak. Jobban ismeri az embereit, kollégáit, mint azok gondolnák. Az itt ücsörgő, lassanként pityókássá váló aurorral is több órát töltött már el az irodájában, s mindamellett, hogy számtalanszor végigmérte már tekintetével mondhatni talptól-skalpig, természetesen más karakteri jegyeit is megfigyelte.
  Mikor úgy véli, a nő már leolvasta, amit lehetett arckifejezéséről, elmosolyodik, s engedi továbbfolyni az eseményeket. Ugyan a férfi esetében ártatlanságról beszélni igencsak nehézkes, Léna édesanyját csak kevés hátsószándékkal említette meg. Ettől függetlenül érdeklődve hallgatja a hölgy sztoriját, s igencsak szórakoztatja a felismerés, mennyivel beszédesebb lett partnere így, hogy már több mint feléig kiürítette a poharát. Milyen kis cserfes.Ez mindenképpen újdonság a számára, de egészen kedvére való, ahogyan a barna nőszemély csacsog, mint egy tini, majd hirtelen elharapja a mondatot. Most rajta van a szemöldökfelvonás sora. Egy gondolatnyival később aztán valami olyasmi történik, ami már emberemlékezet óta nem történt vele.. Egy pillanatnyi, de tényleg csak egy pillanatnyi zavar ül ki az arcára, s ha esetleg valaki éppen jókor pillant sármos arcára, egy gondolatnyi időre halvány, nagyon halvány pír ül ki rá. De rutinos róka lévén az egész elég gyorsan zajlik le, ám így is megköszörüli a torkát, s csak aztán nevet.
  - Arra az albumra mindenképpen kíváncsi lennék... - jegyzi meg talán egy leheletnyivel kevésbé könnyeden, mint szándékozta volna. Gratuláció, Almásy Léna, zavarba hoztad az Aurorparancsnokot! Nehéz lenne megmagyarázni, mi is váltja ki ezt a reakciót belőle, s amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tova is múlt.
  Ahogyan az lenni szokott azonban, ha egyszer megnyitjuk azt a bizonyos csapot... Aurorjánál pedig úgy tűnik, megindult valami, lassan szemtelenbe fog átmenni, de amíg nem lépi át a vonalat, a Parancsnok úr nem bánja. Mindenesetre harmadszor is felvonja szemöldökét, majd valódi meglepetést színlelve mered a nőre:
  - Ezt meg hogy érted??
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2016. augusztus 16. 22:04
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2016. szeptember 24. 14:10 | Link

Nándor


Pontosan ezért nem volt benne biztos, hogy ez a kiruccanás jó véget fog érni... Ha gyenge kis szervezete alkohol hatása alá kerül, nyelve egyre élesebbé, agya pedig egyre tompábbá válik és igen hamar bekövetkezhet a nem kívánatos apokalipszis. Ilyen téren semmiben sem különbözik az olcsó kis fruskáktól, talán ez is az oka annak, hogy társaságban nem igazán hódol borkóstolói hobbijának.
Csak egy sanda pillantást kellett vetnie Nándi arckifejezésére, amit bárgyú kérdése váltott ki. Igen, valószínűséggel ha nem is papírra vetve, de akad a férfi agyában szerény szémélyéről is egy vaskos akta, ahová mindenféle ehhez hasonló dolgot feljegyez magának. Ha így nézzük, Parancsnokunk számára ő egy teljesen nyitott, kiszámítható ponyvaregény, aminek nemhogy a következő fejezetét, de csúfos végét is tudni lehet már a legelején. Ezek után nem is nagyon firtatta tovább a 'mit feltételezel rólam' témát.
Poharának tartalma emelkedő ütemben fogyatkozott, ahogy egyre több könnyelmű gondolatnak adott hangot. Ajkai egy furcsa, talán még kacérnak is nevezhető mosolyra húzódtak, ahogy a haja mögül vizslatta a vele szemben ülő férfit. Hogy lehet valaki még egy ilyen helyzetben is ennyire makulátlan...? Ennyire tökéletes?! Nem mondhatjuk, hogy nem nézte még meg magának kedvenc főnökét, hogy nem ismeri már minden egyes vonását, ha bosszús, ha derűs vagy éppen zavart.. Tud egyáltalán a mindig magabiztos Révay Nándor zavarban lenni? Mintha egy pillanatra... Ugyan. Már biztos fejbevágta az a pohárka meggybor, amit eddig magába döntött, mert ha teljesen ismeretlen lenne számára a Parancsnok, még azt hinné, hogy némi pírt vélt felfedezni annak orcáján.
Nándor színlelt meglepettségén hangosan felkuncogott. Kizárt dolog, hogy nem hallott még semmit az őt övező legendákról és szóbeszédekrők, vagy hogy nem érezte a rettegés szagát, ahogy megjelent egy-egy beosztottja közelében.
 - Hát tudod... félnek tőled. Egoistának és... hát... bunkónak tartanak. Valaki szerint muglikat kínzol a pincédben, hogy kiéld a frusztrációidat, mások szerint valami szekta tagja vagy, ahol mágikus lényeket áldoznak a szépség érdekében, de hallottam már olyat is, hogy sok ügyet te magad rendezel meg, csak hogy sikeresnek tűnj és megtarthasd a pozíciód..
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2016. szeptember 26. 12:15 | Link

Léna

 
Nándor kifejezetten élvezi a helyzetet, ő is kortyolgat bőszen, ám neméből és termetéből adódóan nála sokkal, de sokkal lassabban üt, mint a Lénánál. Ha csak alig is, de ő is érzi a bor jótékony hatását, ettől ugyanis lassan megállás nélkül mosolyog társaságára, s a beszélgetés is kezd mindenféle komolyságot nélkülözni. Noha meglepettséget színlel, egyáltalán nem éri meglepetésként, hogy beosztottjai suttognak a háta mögött. Nem példa nélküli a dolog és valaha ő is csak egy szimpla auror volt, s neki magának is megvolt a véleménye saját feletteseiről. Most azonban alkalma van azt is kideríteni, mik is valójában ezek a suttogások. Mielőtt Léna cserfes kis nyelve megeredne, rengeteg lehetőség villan át agyán, tudván miket tett a múltban, és hogy nem beszél senkinek a magánéletéről. Mit eredményez ez? A képzelőerő szárnyalását! A valóság sem nélkülöz őrült dolgokat, lenyűgözőeket, hajmeresztőeket és még megdöbbentőeket is, így kíváncsian várja, mivel nyűgözi le aurorja.
  Helyes, féljenek csak, legalább jobban dolgoznak...keményebben. Elégedett mosoly terül szét arcán, miközben tovább hallgatja a gyönyörű barnaságot. Az egoista jelzővel sincsen semmi problémája, elvégre, ha Nándor nem szeretné önmagát, senki sem tenné, s tulajdonképpen énközpontúságának köszönheti, hogy eljutott addig, ahol most tart. Ezt követően azonban a humorostól a képtelenig hall mindenféle feltételezést. Nem is bírja ezt kuncogás nélkül. Azon sem akad fenn, hogy kollégái bunkónak titulálják, nem azért a főnökük, hogy a hátsójukat nyalogassa. Az csak a kiváltságosaknak jár...
  Sajnos nem vág a parancsnok jellemébe, pedig a hallottaktól kitörne belőle a röhögés, s a végére már a földön hemperegve verné öklével a padlót. Így azonban csak elvigyorodik, -amely ugyanannyira ritka tőle-.
  - Le vagyok nyűgözve a kreativitásuktól - még a fejét is megingatja mielőtt egy újabbat kortyol a borból. - De a megnyugtatásodra közlöm, nem muglikon töltöm ki a frusztrációmat.. - hanglejtése és az ahogyan a nőre néz ismét, a minisztériumban felér egy szexuális zaklatással, itt azonban csak ellenállhatatlanul bugyinedvesítő és valahol talán kissé elgondolkodtató is. A többi agymenést arra sem méltatja, hogy tagadja vagy kikérje magának. Van, ami jobban foglalkoztatja.
  - És neked melyik feltételezést köszönhetem? Vagy melyik az amelyiket leginkább valószínűnek tartod? - kíváncsi kékjeit az alkoholtól immáron csillogó barna szempárra függeszti kíváncsian, miután két nagyobb korttyal kiürítette a poharát.
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2016. szeptember 27. 09:56 | Link

Nándor


Ha csak a falusi életből indul ki és abból, hogy az élő térfigyelő rendszer rosszmájú nyelvei szerint ő titokban már háromszorosan elvált és duplán anya, elszégyelli magát. Bizony volt egy olyan időszak, közvetlenül a megrovása után, amikor mindenféle kérdés nélkül hitt a Nándort övező pletykáknak. Egy, de talán két hétig is a munkahelyi klikkek egyik legrosszabbikját erősítette, pontosan azt, amelyikben a Parancsnok szerepelt kedvenc célpontként. Azonban, hogy mi igaz az akkor elhangzottakból és mi nem, a mai napig nem tudja. Nem sok idő kellett hozzá, hogy a mindenki által rettegett férfi belopja magát a szívébe, talán tényleg igaz a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ott, a lepusztult kis kocsmában ücsörögve, maga sem tudja, milyen okból kifolyólag, de csüngött Nándi minden egyes mosolyán és szaván, mintha csak egy önmagát és a másik nemet frissen felfedezett tinilány lenne.
Kezét szája elé illesztve kuncogott fel ismét. Nos, igen. Ez a teljesítmény mindenképpen lenyűgöző, főleg ha azt nézzük, elvileg tanult, éles eszű aurorokról és hivatalnokokról beszélünk. A monoton munka kétségkívül káros hatással lehet az ép elmére, de ezen képtelenségeket még talán egy elmegyógyintézet lakó is megirigyelnék.
Poharát megemelve kiitta belőle a kitöltött nedű utolsó cseppjét is, sötétjeit közben le nem véve jóképű partneréről. Már nem szegte le a fejét, már nem kapta el a tekintetét, még ha néha nehézkesen is, de állta a férfi minden egyes pillantását. Egészen eddig a pontig.
 - Ezt... örömmel hallom - igazán diplomatikus válasz hagyta el száját, de mi mást várhatnánk tőle? A víz egy pillanat alatt leverte attól a mondattól. Attól a hangsúlytól. Attól a nézéstől. Szíve akaratlanul is belendült, s amellett, hogy minden egyes apró szőrszála égnek meredt, égető forróság járta végig testének apró szegleteit. Révay Nándor kivédhetetlen bugyihúzogató sármja magával ragadta, beszippantotta és ami talán a legmeglepőbb az egészben, ebben a pillanatban ő ezt egyáltalán nem bánta. Általános, magának alkotott szabályait már akkor felrúgta, amikor átlépte a Csárda küszöbét, tudván, hogy a lavina egy piallanat alatt megindulhat... és meg is indult. Hirtelen elkapott, izgalomtól ragyogó barnáit ismét a férfire függesztette - Talán bélyeget gyűjtesz?
Mintha száznyolcvan fokos fordulatot vett volna józan jellemétől, remegő kezét megzabolázva nyúlt a borosüveg után. Nem igazán csinált hiúsági kérdést belőle, ha Nándor megengedte, utántöltötte poharát, s aztán a sajátját is. Nem igazán volt még része ilyen nyílt flörtölésben, de az az elképesztő energia, ami kettejük körül keringett, önbizalmat töltött belé.
 - Szerintem szabadidődben beszélő kecskéket mészárolsz a fészeredben található kőoltáron. Persze még nem szereztem meg a vád emeléséhez kellő bizonyítékokat, de ígérem, amint átütő sikereket aratok, megírom a részletes, mindenre kiterjedő jelentést és átadom ellenőrzésre.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2016. szeptember 29. 12:28
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2016. szeptember 28. 17:03 | Link

Léna


  A percek észrevétlenül száguldanak, miközben ez a kettő egy lassú filmben érezheti magát. Az első borosüveg már teljesen kifogyott, Nándort kellemesen fűti az alkohol és ahogy parancsnokunk meg tudja állapítani, Léna sem feltétlenül azért nyúl a második üvegért, mert annyira szomjas.
  Elégedettséggel konstatálja, hogy a nő igencsak vevő az ő kis húzásaira és nem is hagyja viszonzás vagy reakció nélkül. Eddig is tisztában volt vele, nem hagyja hidegen, noha eleinte őszinte és nyilvánvaló ellenszenvet táplált felettese iránt, ahogy telt az idő az aurorhölgy édes kis pofija már nem a gyűlölettől vagy haragtól lángolt, hanem lányos zavarának jele volt. De ugyan ki hibáztathatja érte, Nándor igazán elbűvölő tud lenni, ha éppen úgy tartja kedve, vagy a céljai elérése érdekében erre kényszerül.. meg úgy egyébként is, de ezt csak kevesek tapasztalhatják meg. Hogy ma este milyen okból ilyen, azt csak ő tudhatja, Léna dolga egyszerűen annyi, hogy élvezze, amíg tart.
  Ahogyan a nőre néz, szinte pontosan tudja, mi játszódik le benne, azt azonban szinte sohasem látja előre, mi fog kiszaladni a kívánatos kis ajkai között. Kissé elneveti magát a feltételezésen, miszerint ő, Révay Nándor Aurorparancsnok a felgyülemlett frusztrációját bélyegek gyűjtésével vezetné le, és a szabadidejét kecskék mészárolásával tölti. Ez most komoly? Nyilván nem, ha Léna zavarban van, hajlamos az ilyen kis csacskaságok mondására. Talán percek múlva is ezt fogja emlegetni. Fejét ismét megingatja, miközben emésztgeti a hallottakat. Természetesen engedi a nőnek újratölteni a poharát.
  - Szerintem neked nem kellene többet innod, már így is félelmetesen félrebeszélsz, vagy csak nagyon félreismersz. Noha nem vagyok egy állatimádó, de legyen akármennyire is koszos vagy büdös, nem mészárolom őket unalmamban - közli, miközben a poharában lévő feketés nedűt forgatja. - Most kóstold meg, még finomabb, ha szellőzött egy kicsit! - beleszimatol saját poharába, bár az orrát teljesen átjárja már a Csárdában terjengő erjedt alkohol szag keveredve minden mással, ám még így is lehet érezni valamennyire.  
  - De ha esetleg ki szeretnél hallgatni, mert ugye hazudhatok is akár és egy magad fajta aurornak kötelessége alaposan utánajárni a dolgoknak, elmehetünk hozzám, hogy a saját szemeddel győződj meg róla, sem kőoltár, sem pedig egyetlen árva, fogvatartott, segítségért sápítozó kecske nincs a fészeremben, sem pedig a birtokom egész területén. - kissé kihívóan pillant most Lénára, és rettentően kíváncsi, hogyan reagál a "meghívásra" vagy éppenséggel inkább kihívásra. Nem biztos, hogy jól teszi, ha elfogadja...
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2016. november 12. 23:03 | Link

Nándor


Bormámoros barnáit le sem tudta venni Nándor vonzó mosolyáról. Mintha megállt volna az élet körülöttük, az állott levegő pedig egyre forróbbá vált volna. Persze az is lehet, hogy csak szende aurorunk szervezete nem volt felkészülve a meggybor alattomos hatásaira, a mértékletesség azonban ennyi pohár után egyáltalán nem jellemzi, így újabb kortyért folyamodott. Ízlelőbimbóit kellemesen simogatta a gyümölcsös nedű, arca teljesen kipirult tőle, vöröslő ajkai pedig levakarhatatlan vigyorra húzódtak. Gondolatainak már semmi sem szabhatott akadályt, s meglehet, Nándi néhány szava már nem igazán jutott el a tudatáig. Csak bámulta a férfit, szemérmetlenül, állatias ösztönei pedig szépen lassan ködbe borították amúgy racionális elméjét. Csak bámulta az ajkait, ahogy formálta a számára érthetetlen szavakat, bámulta őket, ahogy rátapadtak a finom üvegpohárra és csak egyetlen dologra tudott gondolni abban a pillanatban.
Ő akar a bor lenni.
A felszólításra jó alkalmazotthoz híven nagyot kortyolt a frissen kitöltött italból, de nem merte beismerni, számára pontosan ugyanolyan volt, mint az előző. Érzékei teljesen másra hegyeződtek ki, de ezt már nyilván a Parancsnok is tudta. Ő, mint zöldfülű fruska, tényleg nyitott könyv egy ilyen férfi számára, így nem volt mit takargatnia, bátran tartotta kontaktust a jégkék tekintettel.
Nándor következő szavai már nagyon is célt értek, de azok valódi súlya csak két másodperccel később jutott el a tudatáig.
 - A magamfajta aurorok elég elfoglaltak - észre sem vette, akaratlanul is végigfuttatta nyelvét kicserepesedett alsó ajkán -, főleg ilyen késői órán. De ha azt kívánod, természetesen szabad kapacitásom függvényében meghallgatom a vallomásod egy erre alkalmasabb helyen.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2016. november 12. 23:51 | Link

Léna


 Sajnálatos, Léna mennyire nem értékeli a meggybor különlegességét, zamatát, fanyarságát, testességét, illatát, erejét. Nándor ellenben akár órákon keresztül tudna áradozni minden egyes apró molekulájáról, ahogyan az jó alkimistához illik. A kis burkukon belül még mindig minden egyes kis részletre figyel, felfigyel. Ahogyan a nő pofiján egyre látványosabb arcpír jelenik meg, barnái borostyánként csillognak a fáklyafényben, még a lélegzetvételeit is látja, ahogyan mellkasa nagyokat emelkedik és süllyed. Az a kis idült, levakarhatatlan vigyor a csinos kis arcon, az egyre mélyebb pillantások, mintha egy lassított felvételt nézne.
 Talán volt egy hajszálnyi esélye, hogy Léna kihátrál az utolsó pillanatban, de a bor kellő kacérsággal ruházta fel, s hamarosan, Nándor nagy megelégedésére beleegyezik az asztalbontásba. Nem hagyja hidegen az az apró mozdulat, kékjei szomjasan követik a pajkos kis nyelvet, ahogyan végigsimít a rózsás ajakon. Szemeit összeszűkítve szusszan egyet.
 - Nos, akkor jobb, ha nem vesztegetjük az idődet, nemde? - kérdezi halvány, ám annál ragadozóbb mosollyal. Egy kortyra felhajtja a maradék bort, majd a poharat szinte lecsapja az asztalra. - Az igazságszolgáltatás nem várhat.. - jegyzi meg s végre felemelkedik helyéről. Megvárja, amíg Léna is hasonlóképpen tesz, majd felsegíti rá a kabátját, azután pedig sajátját magára terítve indul meg a Csárdán keresztül. Egy pillanattal később azonban úgy dönt, kézen fogja a barna szépséget, mindenféle kellemetlen, a távozásukat késleltető balesetet elkerülendő vezeti ki Lénát a krimóból a hűvös éjszakába. A levegő sokkal hűvösebb, mint mikor érkeztek.

[folyt.köv. valahol]
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed