36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 7. 16:51 | Link

Endre

~Igen, ma rám nézett. Úgy. Biztos, hogy úgy, mert láttam. Én pedig nagyon jól ismerem az embereket ám. Na, jó, nem tudom, hogy nézett rám, de szerintem tetszem neki. Igen, biztos. Miért ne tetszenék? Csapattársak lettünk, és ő olyan szép. Én meg őrzök. Még párszor át kell olvasni a szabályzatot, de biztosan fantasztikusan őrzöm majd azt a négy… izé három karikát. Meg nézhetem, ahogy Ikimono szálldos. Vagy Lorelai… vagy… hú. Mind olyan szépek, csak hát nem mernek megszólítani. Mert én odamennék, lehet hozzájuk. Végül is csapattársak, például mondhatnám nekik: „helló, neked is szorítja a cipő a lábadat? Tudod ez új, és…” Á, béna vagyok. Mindig az voltam, ezek a csajok meg… De játékos lettem és kezdek! Nem semmi! Ezt megünneplem!~ Benyitottam a kocsmába büszkén, keményen kihúztam magam, majd ahogy körülnéztem, máris egyre kisebbé kezdtem összemenni. Tiszta kosz volt minden, undorító. Az emberekről meg ne is beszéljünk. ~ Az tuti részeg, fújj! Mindjárt lerókázza a barna macit ott mellette, mert az meg úgy néz ki, hogy… Ja semmi, ne nézzek oda, mert lecsap. ~ Elkapom a tekintetemet, majd gyorsan odasunnyogok nem túl bátran a pulthoz.
- Egy sört kérek! – mondom határozottan, és hangosabban, aztán halkabban még hozzáteszem. – Van alkoholmentes, igaz? - szemeim körbevillannak, hogy nem látnak-e mások, de megnyugodok, hogy ha látnak is, nem hallják. Amint meghozza némi fejcsóválás után a gülüszemű pincér a sörömet, máris megint kihúzom magam és keményen leülök egy kétszemélyes asztalhoz… ahol a legkevesebben láthatnak.
- Hurrikánokra! Ikimonora! Lorelaira! A lányokra! Akiket rohadtul nem érdeklek! Éljen Ákos, aki bejön egy kocsmába és majdnem betojik, ha ránéznek! Mindjárt megyek! Nem maradok! De a sört megiszom, mert kifizettem és drága volt! Hülye vagyok! Na, erre! – Suttogom magam elé, a szemeim, meg mintha megrázott volna az áram, jobbra-balra figyelik az ellenséget. Tehát mindenkit, aki felém jön. Úgy tűnik, senkinek sem szúrok szemet, még szép, hiszen sörözök! Belekortyolok az italba és… csak azért nem köpöm ki, mert nagyon égő lenne. Nem mintha eddig olyan jó lettem volna, azért vannak határok. Például Röszkénél is van. Szóval behunyom a szemeim és megiszom a keserű lét, amitől ráadásul be sem fogok rúgni. A legrosszabb kombináció, érdemes volt bejönni. ~ Szép volt Ákos, megint bizonyítod, hogy te vagy a hét lúzere. ~
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 7. 18:39 | Link

Ákos

A mai nap csodája az estére várt, hiszen eddig nem csinált mást a fiú, csak olvasott, és a korcsolyázók tömegében veszett el, mint szemlélődő. Nagyon várta már, hogy Veronikával korcsolyacipőt húzzanak, és megközelítsék a csúszós talajt. Anno, még előző iskolájában ismerkedett meg jobban ezzel a finom téli sporttal, és azóta minden évben gyakorolta, hogy formáját minél tovább megtartsa. A könyvtár hangulata - ahol délelőttjének nagy részét töltötte - meleg és ünnepi volt, még egy mikulásnak öltözött szőke lányt is látott, aki előtt toronymagasan álltak a kviddiccsel foglalkozó tankönyvek. Endre nem tudta eldönteni, hogy ez a lány csapattag, de semmit sem tud a történetről, vagy lelkes szurkoló, aki a későbbiek során szeretné erősíteni az iskola egyik csapatát. A nagyteremben eltöltött süteményezés is folyamatosan ott keringett gondolataiban, mint éhező keselyűk, akik újra és újra áldozataik fölé kerülnek, és halálukig kecsesen szálldosnak az égben.
- Na jó, ki kell mennem - sóhajtott fel könyvei felett, és egy mozdulattal csapta le bűbájtan tankönyvének poros kemény fedelét. - Ezt egyszerűen nem lehet ép ésszel bírni.
Önmagával folytatott halk csevegése nem mindig segített nehezebb vagy könnyebb problémái fennállásának elsimításában, de Endrének esze ágában sem volt leszokni a beszédről - még akkor sem, ha épp csak a festmények tudtak reagálni szavaira. Felállt, beletúrt párszor a hajába, majd kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. Nem volt kérdés, hogy útja hova fog vezetni, és mivel órái sem voltak már aznap, azonnal célba vette Bogolyfalva csárdáját.
Útja nem tartott sokáig, még abban a hóban sem, ami már különböző játékokra is alkalmas lehetett. Hamar odaért a szép emlékekkel gazdag kocsmába, és benyitva az ajtón azonnal megérzi a bűzt, amit Opheliával való alkoholmámoros estéjén is érzett.
- Üdv itthon! - mondja széles vigyorral az arcán, majd pár másodpercig csak nézelődik az ajtóban. Természetesen a részeges szkanderbajnokot keresve tekintetével, egy új arcon állnak meg a szürkés lélekdarabok. A pulthoz sétál, és az ismert kiszolgáló felé fordul.
- Egy vajsört, ha adna - kezd bele kis mondókájába. - igazán hálás lennék érte!
A pultos profin tölti ki egy koszosnak látszó korsóba a finom nedűt, és nemsokára már Endre kezei között lötyög a barnás ital. A navinés a számára ismeretlen felé indul, és dzsekijének cipzárját lehúzva, az asztalra teszi a korsót. Az hangos puffanással jelzi Endre érkeztét, és a fiú már várja, hogy a szőke srác végre rápillantson.
- Ha nem bánod, csatlakoznék - szól határozottan, és reméli, hogy Ákos nem fog másképp dönteni, és hamarosan leülhet a csatakos asztalhoz.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 7. 20:18
Hozzászólásai ebben a témában
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 7. 20:20 | Link

Endre

A sör nem lesz jobb, ahogy telik az idő és a hangulatom sem. Ráadásul egyre többen jönnek a „csárdába”, ami még nem lenne baj, de egyre több rossz arcú illető -  De szépen mondtam! - is érkezik, ami kezdi az én kis helyemet veszélyeztetni. Mi van, ha valamelyik barom leül ide és okosan nyomni kezdi a részeg sódert. „Hé, aggyá má’ pénz, mert kell vonatra, meg egy fröccsre.” Aztán ha véletlenül nem adok, akkor ő ad, de csak egy jó nagy pofont. Csakhogy én nem vagyok részeg és pálcám is van… nekik is lehet. De nem szabad elveszettnek látszani, mert azt nagyon megérzik „ezek”. ~ Amúgy nem félek ám! Maga vagyok a megtestesült naaaaagy… Nyúl Béla. ~ Szürcsölöm ezt az ihatatlan izét, ráadásul meg is jön lassan alul a hólyagnyomás is, hogy el kéne menni vécére is, pedig alig ittam belőle. De a lényeg, hogy még nem jöttek ide, úgyhogy itt az ideje elmenni vécére… aztán elhúzni a csíkot. Felállok… felállnék, de megszédülök. ~ Te jó ég! Egy alkoholmentes sör ilyen hatással van rám. Biztos, hogy az, mert azt kértem. ~ Rásandítok a pultos fickóra, akivel pont találkozik a tekintetünk. Na nem vagyok meggyőződve, hogy jól szolgált ki, biztos elnézhetett valamit. Nagy sörös vagyok, meg tudom különböztetni, hogy ez rossz, az meg még rosszabb, nagy baj nem lehet. ~ Na mindegy, akkor még jobb, ha simán elhúzom a csíko…~ Újból felállnék, de akkor egy nagydarab srác érkezik, aki nem néz ki nagyon idősnek. Az azért jó, mert ő még jól orrba is nyom, ha kekeckedek, de meglepődöm. Udvariaskodni kezd és le akar ülni. ~ Persze pajtás, hát nagyon nagy kedvencem van hozzád, meg a hülyeségekre. ~ Érzem, ahogy picit elvigyorodom, az érzéseimen sosem tudtam uralkodni, tehát gyorsan beleiszom a sörbe, ami valahogy most még rosszabb, mint eddig. Ráadásul a folyik ki a szám szélén a pólómra és büdös is mellé, de ezzel még nincs vége a dolognak. Köhögni kezdek, mert okosan félre is nyeltem a nagy kapkodásban. Ez nem tántorít el attól, hogy beszélni kezdjek, fulladozva.
- Ja. khmm Ülj csak lekh naakh üjj mákhh öhh öhhöhh. – a szám elé teszem a söröskorsót miközben a másik kezemmel mutogatok a szemben lévő székre. ~ Ezaz, egyre jobb vagy Áki bébi! ~ Lehet, hogy itt legilimentorok is vannak, mert többen felröhögnek a mutatványomon, ezért gyorsan leülök, tehát rászédülök a székre, egy kis sört kilögybölve az asztalra.
-  A csajomat várom, ö… Turnman Katit. – közlöm a sráccal, bár aki jó emberismerő biztosan nem hiszi el. De ha jobban utánanéznek, láthatják, hogy a csapattársam, tehát igaz lehet. Ahogy körbenézek, szerintem azt sem tudják, hogy kik ezek a Vegyes Hurkák. ~ Miket beszélek? Heves Hurrikánok! Ebben a sörben lehet alkohol! ~ Felfedezem a nyilvánvalót, ha eddig nem voltam benne biztos. ~ Remélem Katiig – akiről kábé a nevét tudom, meg egyszer-kétszer láttam már meccseken –nem jut el ez a dolog, mert ki leszek nyírva. ~ Prefektus, te jó ég, meg fog kopasztani, majd beletesz olvadt csokiba! Csokiba fogok belefulladni, te nagyon idióta saját magam! ~ Elkerekedett szemekkel és félelemmel nézek a srácra, lehet, hogy még le sem ült. Vagy de?
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2012. december 7. 20:21
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. december 7. 22:36 | Link

Endre & Áki Cheesy

Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy tényleg ezt kellene csinálnom. Mármint nem arra gondolok, hogy a csonttá fagyni a főutca közepén, amennyiben nem mozdulok valamerre, hanem, hogy a csárdába menni. Mármint, az egy rossz hely, nem túl bizalomgerjesztő vendégekkel tele, nem az én helyem. Ebből következik, hogy nem kellett volna, hogy megforduljon a fejemben, hogy odamenjek. De mégis megfordult. Elvégre miért mondom, hogy valahová nem akarok menni, ahol még sosem jártam, mert azt mondtam magamnak, hogy nem akarok oda menni. Néha már magam sem tudok kiigazodni a percenként változó világnézetemen és döntéseimen. Mostanában nagyon elegem van abból, hogy kiszámítható, megfontolt és logikus legyek. Nem is voltam mindig ilyen, csak valahogy az évek során így kellett viselkednem, hiszen prefektus vagyok, példát kéne mutatnom. Csak éppen azt nem tudom már, hogy mi az amit azért csinálok és mondok, mert úgy akarom, és gondolom, és mi az, amit azért, mert azt hiszem, hogy azt kell tennem, mondanom. Frusztráló.
Abban azonban holtbiztos vagyok, hogyha még sokáig tyúklépésben araszolgatok az úton, jégtömbbé fogok fagyni. Talán öltözhettem volna rétegesebben, mint hogy egy vastag leggings, csizma, póló, hosszított kardigán meg persze télikabát van rajtam. Ez az igen elrettentő lehetőség végülis arra ösztönöz, hogy gyorsabban szedjem a lába a csárda felé, ahol remélhetőleg meleg van, vagy ha nem, hát egy vajsör majd átmelegít.
Tehát az egyik oka a kis kiruccanásomnak, az, hogy kirúgjak a hámból, csináljak valami tőlem szokatlant, a másik pedig az, hogy Ákost csekkoljam. A múltkor, talán az egyik edzés után, vagy már nem is emlékszem, mikor, futólag váltottunk pár szót. Ezalatt a rövid csevej alatt, szóba jött valahogy a csárda, meg hogy Ákos lehet, hogy majd lenéz oda a hétvégén, mire én megjegyeztem, hogy talán lemegyek vele. Egyszóval nem volt éppen egy komoly megbeszélés, később sem egyeztettünk, de eljött a hétvége. Én pedig - mint a mellékelt ábra mutatja - tényleg úgy döntöttem, hogy le kéne menni a csárdába. Kerestem is a srácot a navinében, de nem találtam, úgyhogy végül egyedül indultam a csárda felé. Ha esetleg Ákos is ott lenne, nagyon örülnék, ugyanis totál egyedül nem szándékozok sokáig ott maradni.
Kipirosodott arccal lépek be a koszos helyiségbe. Mert ez az első, amit megállapítok róla; a kosz. A második a bűz. Az emberek és maga a helyiség annyira nem köti le a figyelmem. A pulthoz megyek, és veszek egy vajsört, majd a pultot támasztva, az italomat kortyolva kezdem az embereket fürkészni, hátha ismerőst látok. Vagy legalább egy aránylag szimpatikusnak tűnő személyt, akit megközelíthetek, ha a pultnál ülő nehézsúlyú ivóbajnok le akarna szólítani. Szerencsére erre nem kerül sor, mert nagy meglepetésemre meglátom Ákost az egyik asztalnál. Nem is tudom, miért futott át rajtam a meglepetés, őszintén szólva nem hittem, hogy ő tényleg itt múlatná az idejét. Azonnal a fiú felé indulok, és csak menet közben veszem észre, hogy áll az asztalán nekem éppen háttal valaki. Ahogy megkerülök egy másik asztalt, az új szögből már látom a csávó profilját is, és Endrére ismerek benne. Megfordul a fejemben, hogy hátulról ráijesztek vagy valami, de inkább elállok ettől az ötletemtől.
- Sziasztok! - köszönök neki vigyorogva, megállva Endre mellett.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 8. 20:29 | Link

Katkó és Ákos

A kocsma hangulata természetesen olyan, amilyennek lennie kell. A helyiségtől már megszokott a förtelmesnek vélt bűz és a koszos kinézet; ez egy ilyen ellátó helyiségtől alap követelmény. Egy fontos szempont. Ha nem lenne ilyen, már nem is látogatna vissza ide Endre. De az is lehet, hogy a múltkor csak annyira berúgott, hogy most önmagával sztorizgatva, és felelevenítve azt a semmit amire emlékszik, jó érzése támad, és hiába finnyáskodik rajta kívül a többi diák, ő akkor is vigyorog a rá - a kacsintgató pocakos varázslókból, és sherryvel koccintó, erősen festett boszorkányok arckifejezéséből ítélve -  bizonyára emlékező idegenekre, úgynevezett kocsmalakókra, és ivólegényekre. A nőkkel annyira nincsen jóban, azokat elég csak messziről szemügyre venni, és az embernek még a másik nem iránt érzett vágya is elillan.
Ákos érdekesen fura figura az itteni emberek között, valahogy nem túlzottan tűnik idevalónak, főleg ahogyan majd megfullad a vajsörtől, és hevesen mutogat az Endre melletti székre. A negyedéves tűnődve nézi a fiút, és hallgatja nyilvánvaló kitalációját a Turnman leányzóról.
- Szóval Katkónak te lennél a barátja? - kérdezi széles vigyort megeresztve, majd - éppen időben - befut a falra festett személy is. Katát sem látta mostanában, csak még mikor a kísértetházban beszélték ki magukat Iván esküvőjéről, illetőleg számba vették ügyes-bajos dolgaikat. Akkor valahogy elfelejtette mondani a leányzó, hogy kapcsolatban van valakivel, de még azt sem említette, hogy esetleges kiszemeltje akadt.
- Nocsak - mondja oldalra pillantva, és sokat sejtetően kérdőre vonja szemöldökét. - Hájhó, Katkó!
Időközben levetkőzi a meleget adó dzsekijét, és helyet foglalva az alkoholtól, és ki tudja még, hogy mitől ragadó asztalnál elkezdi letekerni nyaka köré vetett sálját.
- Nincs valami mesélni valótok nekem? - kérdezi csillapíthatatlan nevetéskényszerrel, és az fel sem tűnik neki, hogy Ákossal még meg sem ismerkedtek. Végül megrázza magát, és előredőlve az asztalra, kezébe veszi korsóját, hogy megízlelhesse a negédes italt. - Ó!
Kiáltása a koccintás elmaradását jelzi, így habos felső ajkát beszippantva a társaság közepére nyújtja kezét, hogy mindkét háztársa ugyanígy tehessen.
- Koccintsunk a beköszöntő ünnepekre, és a régen látott szeretteinkre! - mondja saját gondolatait, de szívesen veszi, sőt, talán valamennyire el is várja, hogy a többiek is kiegészítsék sajátjaikkal. Náluk ez így volt szokás, bármerre is kezükbe vettek egy kupica vagy egy korsó italt, a jókívánságok és kérések körbementek, mindenki elmondta a saját kis gondolatát, és a koccintás ereje meghozta a siker szerencséjét.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 8. 20:30
Hozzászólásai ebben a témában
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 8. 21:02 | Link

Katkó és Endre

Borzalmasan alakul eddig az estém. Ráadásul a srác is biztos jókat röhög rajtam, miközben hellyel kínálom fulladozva. Persze ez még nem elég, mondok én magamtól is ökörségeket. Ahogy kell, meg is érkezik Turnman Kati, én meg rákká vörösödök szégyenemben és remélem, nem vesz észre minket.
- Katkó? Jaaa, neeem, csak izé, csak úgy mondtam. – próbálom menteni a menthetetlent, és a pechszéria folytatódik tovább. Katalin idejön hozzánk, és most ugrik be, hogy ezt meg is beszéltük! ~ Idióta vagy Ákos fiam. Ezért ugrott be a neve, teee elfuserált hősszerelmes! Most kéne elmenned, amíg nem késő! ~ Komolyan szédültem, de nem csak a sörtől, hanem Katalintól, aki oda is köszönt nekünk.
- Szia! – tovább vörösödök, ha ez még lehetséges, az új srác pedig még ki is használja ezt. ~ Köszi, rendes vagy, majd küldök neked viszketőátkot ajándékba, díszdobozban! ~ Ráöltöm a virtuális nyelvemet, mert a rendeset nem merem. Tudom, egy hős vagyok…
- Neked? Nem tudom ki vagy. De… csapattársak lettünk, igaz Kati? – kérdezem a barna hajú csinos csajszira nézve, talán mégsem annyira veszett a helyzet. Csak, ahogy a szemeibe néztem, majdnem elolvadtam és elég bárgyú képet is öltöttem fel, szokásom kifejezni az érzéseimet a képemen. Sajnos. Zavartan meredtem gyorsan a korsómra és újra inni kezdtem belőle. ~ Ne mellém ülj le lécci-lécci! Ott van a nagyfiú, úgyis ismered már. Sokkal jobb lenne úgy neked, naaa. ~ Kérlelem Katit magamban, mert ha mellém ül, nem lesz menekülési utam. ~ Hoppá, böffentyűűű. ~ Érkezik lentről az érzés, de gyorsan becsukom a számat. A sör felugrik a torkomon, de elég halkan szerencsére, mert időben csuktam be a számat, viszont felfújódik az arcom, mint egy hörcsögnek. Hirtelen nem is tudom, hogy mihez kezdjek, kis lyukat formázok az ajkaimnál és a lufi, amit én csináltam az arcomból, lassan leereszt. Gyorsan vigyorgok, mintha nem szégyellném, de az arcom színe, még mindig vörös. ~ Remélem azt hiszik, csak leégtem a napon. Persze leégtem… ~ Summázom, majd egy hirtelen ötlettől felpattanok és meginogok.
- Szeretnél leü… persze, hogy szeretnél. Hozok egy széket magamnak, te meg ülj le oda légyszi. – mondom Katinak, majd kérdően nézek rá. Remélem, belemegy és akkor minden szuper, mert az új szék a lehető legközelebb lesz majd a kijárathoz, én pedig azon fogok ülni. ~ Háháhá! De okos vagy Ákos! Tiéd a nap ötlete. ~ Végre valami jó dolog, csak közben a világ lassan forogni kezd, de még nem vészes. Simán elérek majd a székig.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2012. december 8. 21:09
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. december 8. 21:57 | Link

Endre & Áki

Nem tudom hová tenni az Endre arcára kiülő meglepettséget, de nagyon remélem, hogy hamarosan én is megtudom, mi folyik itt. Endre közben leül az asztalhoz. ~ Milyen udvarias...~ Jegyzem meg egyelőre csak magamban, mert ha józan vagyok és jókedvű, nem szokásom szóvá tenni az ilyen apróságokat, hogy egy fiú nem enged maga elé valahol, vagy történetesen leül az asztalnál egyetlen üres székre.
Endre kérdését hallva értetlenül nézek előbb rá, majd Ákosra siklik a tekintetem. Azt hittem, ő tudni fogja mire akart utalni Endre, mert ott volt a hangjában, hogy valami konkrét dologról beszél. Ákos viszont nagyon szépen kikerüli a választ. De ez a tény számomra eltörpül amellett, amit mondott. Ugyanis Endre eddigi megnyilvánulásaiból egyáltalán nem úgy tűnt, hogy most találkoznak először.
- Ákos, Ő Endre; Endre, Ő Ákos - mutatom be egymásnak a két fiút vigyorogva.
- Igaz, azt már neked is mondtam, hogy kviddicsezek, nem? - fordulok egy pillanatra Endréhez, majd újra Ákosra fókuszálok.
- Le fogjuk nyomni a Főnixeket! Ha olyan formában leszel, mint a múltkori edzésen, egy gólt se fognak dobni! - váltok át lelkesítő üzemmódba, és tartom a jobb tenyerem, hogy lepacsizzak Ákossal. A nagy lelkendezésben pedig valahogy, úgy rákoncentráltam Ákosra, hogy Endre szavai valahol eltűnnek az éterben, vagy inkább mintha száz méterről hallanám őket. Még mindig nem értem miért rákvörös Ákos, de nagyon szeretném tudni. Aztán a srác feláll, de nagyon úgy tűnik, hogy a menés már nem biztos, hogy menne neki. Nagyon úgy tűnik nekem, hogy a srác valami erősebb piát választott a kelleténél, vagy ami még elég valószínű, hogy nem bírja az alkoholt. Ettől függetlenül nagyon lovagiasan felajánlja, hogy majd ő hoz egy széket magának, én meg csak üljek le. De eszemben sincs hagyni, hogy még a végén Ákos beessen itt valamelyik asztal alá.
- Jaj, hagyjad, megoldom - intem le egy mosollyal. Elég egy fél lépéssel eltávolodnom Ákosék asztalától, hogy a legközelebbi üres széket elérjem, és Ákosé mellé húzzam, mivel az az oldal volt közelebb a szék eredeti helyéhez is. Én is leveszem a kabátomat meg a kabátomat meg a sálam, és leülök a frissen szervált székemre. Mivel Ákos amúgy is fura most nekem, nem fogom a jeleit, hogy ne üljek mellé.
- Jaj, Endre, bocsi, mit mondtál az előbb? - fordulok hozzá a vajsörömet kortyolva, mert még rémlik, hogy valamibe belekezdett, csak nem figyeltünk rá. Választ várva magamban gyorsan megállapítom, hogy mégiscsak jó ötlet volt idejönni.  
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 8. 22:23 | Link

A lelkes bandának   Smiley

A világ tele van udvarias balfékekkel, ajtót nyitogató, széket húzogató kutyákkal, akik boldog-boldogtalannak jóságos dolgokat kezdeményeznek. Endre kellő modorral reagálja a helyzeteket, és hidegen hagyják a haver-csajok, akiket férfiszámba tekint, nem pedig levadászni való prédának. Katkó nagyon szerethető kastélylakó, aki annak ellenére, hogy az esküvőn hogy alakult a kapcsolatuk, pálfordulással aranyozta be Endre estéjét a temető környékén fekvő romos házban tett kirándulásuk alkalmával.
- Ákos - bólint oda a fiúnak, és továbbra sem veszi le szürke szemeit a zavarban lévő, túlságosan is félénknek és túlbuzgónak tűnő fiatalról, aki láthatólag majd elsüllyedne vörös színváltozatainak fényében. Endrét mulattatja a dolog, hiszen ilyen helyzettel még nem találkozott, és nem is gondolja, hogy valaha is fog -saját életét állítva szembe a másikéval. Egyelőre nem tudja eldönteni: Ákos tényleg fülig szerelmes lett Katába, vagy éppen abban a korban van, amikor minden nőnemű egyed jelenléte zavarba ejtő hatással van rá. Turnman egyetlen ócska pillanattal ajándékozza meg a negyedévest, aki erre nem hajlandó érdemi válasszal szolgálni, inkább körbenéz a helyiségben, és izgalmat rejtő társaság után tekintget. Talán az a férfi volt múlt alkalommal a szkanderbajnok? Az nyomott volna le? Kellene egy visszavágó...
Társasága időközben látványosan megtalálta egymással a hangot, így az sem tűnt fel nekik, hogy koccintani szeretett volna velük. Ugyan, talán az ilyesmi nem is szokás köreikben, lehet ezt csak aranyvérűek teszik. Sosem tudni, hogy a szokások hogyan hanyatlanak a további kategóriák családjaiban. Endre már nem figyel az asztalnál történtekre, inkább kitolja székét, és egy éppen belibbenő 'csinibabát' vesz szemügyre. Igazán idevaló, hájas, öreg asszonyság, foga egy sincsen már, de a kocsmalakó barátnői szemmel láthatólag nagyon örvendnek megérkezésének.
A vajsör szépen fogy, és Endre csak leinti Kata kérdését. Már nem fontos, és nem óhajt visszatérni oda, hiszen ennél a pontnál teljesen értelmetlen volna. Nem szeretne a szerelmi szálak kibontakozásának útjába állni, így megmarad a néma figyelemnél, és az ital ízlelgetésénél. Ha megitta a sört, vásárol még magának egy kis forralt bort is, de azt minden bizonnyal jobb volna - saját - romantikus társaságnál eltölteni.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2013. január 9. 21:02
Hozzászólásai ebben a témában
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 9. 00:05 | Link

Katkó és Endre

- Endre, oké. Szóval ismeritek egymást. – Ez gyorsan leesett nekem, hiszen, különben nem mutatta volna be Katalin Endrét. Talán még a zöldszemű szörny is megcsillant a szememben, mintha lenne jelentősége, vagy tényleg úgy lenne, mintha járnánk és nekem féltékenységre lenne okom. Jól van, jóképű a srác, de bárkit megkaphat valószínűleg, szóval miért pont „Katkót” ha már így szólította. ~ Amúgy se lenne jövőjük, Kati biztos nem bukik az ilyen jóképű, izmos pasikra. Biztos nem. ~ Végül is ezzel le is zártam rövidre a témát, nyilvánvaló én vagyok a nyerő kettőnk közül, vagyis lennék, ha több lenne a bátorság bennem, mint egy légyben. Újabb vörösödés jönne menetrendszerűen, szerencsére már nincs hova.
- Köszi, de nem voltam olyan jó. van még mit gyakorolni. Meg a szél is fújt, szerencsém volt. – sütöm le a szemeimet, és nem teszem hozzá, hogy néha azt sem tudtam mi lesz, csak szerencsém volt. Volt olyan, hogy el akartam kapni és kicsit túlmentem a labdán, amit a fejem hárított. na, onnan két percig nem láttam, vagy ha igen, akkor kettőt, és akkor mindenki rosszul célzott, vagy fújt a szél és a nagy része mellé ment. De nem baj, majd biztosan védeni is fogok egyszer, ha lesz, aki tanítgat. Mert jó az edzés, meg nagyon jó a repkedés, de stresszhelyzetben bajban vagyok. Mint, ahogy most is kábé, nekem ez stresszhelyzet. A menekülési kísérletemet Katalin megállítja, hamarabb hoz magának egy széket és ül le mellém, mint, ahogy én kimondanám, hogy:
- Igazán hoztam volna neked. De végül is jó így is. Honnan ismeritek egymást? Katit, ha szabad becéznem téged, már láttam máskor is, meg meccseken, de téged sosem. Már ha nem csal a sejtésem és ide jársz te is Endre. – Egyikőjükről a másikukra pillantok, ahogy magyarázok, majd sikeresen kiloccsantok még egy kis sört, pedig a felét már megittam.
- Szívószállal gáz lenne? – kérdezem Endrét, mert Katalinra nem merek pillantani. Érzem a közelségét, és ez megizzaszt, mert lány nem nagyon szokott hozzám ilyen közel kerülni. Egy evaporessel felszippantom a sört, majd olyan gyorsan elteszem a pálcám, amilyen gyorsan elővettem. A baj csak az, hogy kicsit melléteszem a zsebemnek és valami puhába fúródik a hegye. Lepillantok és látom, hogy Kati lábát találtam el és gyorsan elhúzom a pálcát, majd elteszem a helyére, a saját zsebembe.
- Jaj, bocs, nem akartalak szurkálni, csak… begörbült a hegye és azért volt a dolog. Amúgy nem. – hablatyolok össze-vissza, és véletlenül belepillantok a barna szemekbe. ~ Ó, ne, nem akarom. Mi van, ha belém szeret? Majd akkor elveszi az időmet a papírhajó készítéstől? Vagy az a baj, hogy attól félek, hogy gáznak találna, egy ilyen peches srácot? Inkább ez. ~ Sóhajtok, majd újra Endrét nézem. Belekortyolok a sörbe és akkor veszem észre, hogy közben megittam az egészet.
- Várjál csak! Holnap játszunk? – pillantok Katalinra. - Biztos nem a jövő héten? Hú, a nagymamámnak lehet, hogy fáj a lába és nem tudok menni. De azért megpróbálok. – gyorsan kiült rajtam az idegesség, mert csak most váltott kettesbe az agyam és felhívta a figyelmem a beavatási meccsre. Hát, ha ott leégek, végem van. Ma már mindegy, úgy látom, sokkal rosszabb nem lehetek.
- Neked van barátnőd Endre? – terelem gyorsan el magamról a témát, lehet, hogy nem a legjobb pillanatot választottam, a témában pedig egészen biztos vagyok. De ez az ital egész jót tett a bátorságomnak, most legalább már nem félek hülyeséget mondani, pedig eddig ahhoz is bátorság kellett. Hátradőlök és nagyot nyekken a szék, amire én összerezzenek, de nem lett baj, nem törik össze.
- Nyikorog. – Nézek le a szék lábára, de bekerül a mellettem ülő lány hasonló testrésze is a látóterembe. Majd visszatérek inkább Endrére, hátha mondd valamit. Jó lenne, különben tényleg idiótának fognak nézni. Teljes joggal.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2012. december 9. 13:39
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. december 9. 12:22 | Link

Fiúk Cheesy

Miután gyorsan bemutattam a fiúkat egymásnak, Ákossal azonnal a kviddicsről kezdek beszélni, mivel jószerével ez az egyetlen közös témánk. Nem tudom, hogy a fiú miért van ilyen zavarban, meg miért ilyen önbizalom hiányos szegény. Nekem is szoktak szerencsétlen pillanataim lenni, ha olyan a társaság, de hát nem hinném, hogy mi Endrével rátettünk volna még egy lapáttal Ákos zavarára. Én biztos nem akartam semmi ilyesmit tenni. A kviddicset sem értem, hogy miért kell kimagyaráznia, ahhoz képest, hogy még nincs valami sok tapasztalata igenis nagyon jól játszott, és különben egész tanulékony. Vagy csak még nem ismerem őt eléggé?
Leülve az asztalhoz, próbáltam utólag helyre hozni, hogy nem figyeltünk Endére, de a fiú leintett. Már eddig is ott motoszkált bennem, hogy ez nem volt szép dolog, de Endre arckifejezését látva aztán legszívesebben elásnám magam. Amúgy sem indult a legeslegjobban az ismertségünk, és hiába, hogy a kísértetházban tett látogatás óta jóban lettünk, azért félek, hogy ez a barátság túl törékeny. Én pedig nem akarok rosszban lenni Endrével. Már épp kezdenék bele, hogy de tényleg ne durcizzon a fiú, és "bocsibocsbocsi", de Ákos közben rákérdez, hogy honnan ismerjük egymást.
- Endre bátyjának az esküvőjén találkoztunk - válaszolok a kérdésére mélyen Endre szemeibe nézek, igyekszem tekintetemmel üzenni, hogy "Bocs, hogy bunkó voltam" és hogy ha egy mód van rá ne vágjon már ilyen fancsali képet. Aztán meghagyom a lehetőséget, hogy ha szeretné, Endre részletezhesse a megismerkedésünk körülményeit. Aztán a vajsörömet iszogatva hallgatom a fiúkat, meg nézem, hogy Ákos kiönt egy adag sört. Még jó, hogy nem hozzám intézi a szívószálas a kérdését, mert is tudom, mit mondtam volna neki. Így csak elkerekedik a szemem a hallottak miatt, amit viszont csak a szemben ülő Endre láthat, és ő sem sokáig, mert igyekszem rendezni a vonásaimat, és kevésbe fennakadni Ákos kérdésén. Ami azért nagy művészet, mert eléggé viccesen fest a lelki szemeim előtt megjelenő kép, amin Ákos szívószállal issza a sört. Tudom, hogy nem szép dolog, hogy lényegében megmosolygom az ötletet, de nem bírok magammal. Remélem Ákos nem veszi észre, vagy ha igen, fel vagyok készülve a mentegetőzésre, hiszen én nem akarok senkit megbántani.
Arra, hogy Ákos miképpen tünteti el a ragacsos folyadékot nem nagyon figyelek, csak az tűnik fel, hogy nem sokkal ez után valami kemény ütközik a combomnak. Felvont szemöldökkel pillantok le, és látom, hogy Ákos bökte nekem a pálcáját. Még jó, hogy a pálca teljesen jó állapotban van, mert egy ilyen felelőtlen böködéssel még akár kárt is tehetett volna bennem. Ákos zavaros magyarázatát vigyorogva hallgatom, ezért nem róhat meg senki, ez a helyzet egyszerűen vicces.
- Igen, holnap - biztosítom Ákost, aki ezek után még magyaráz valamit a nagymamája fájós lábáról. Na ez az a pont, ahol hivatalosan is megállapítom, hogy Ákos kicsit fura. Egyáltalán nincsen vele bajom, csak kicsit fura. Az időközben kiürült söröskorsó oldalán babrálok az ujjammal, csak a csapattársam kérdésére kapom fel a fejem. Kíváncsi vagyok, na. Magamtól pedig sosem szegeztem volna neki ezt a kérdést Endrének. De egy futó pillantás után újra a korsómra nézek. Nem akarok nagyon tolakodó lenni, és végképp nem szeretném, hogy Endre azt higgye, pletykasóvár vagyok, mert tényleg nem vagyok az. Csak egészséges kíváncsiság, meg baráti érdeklődés van bennem.
Ha Endre a pult felé veszi az irányt, még gyorsan megállítom, mielőtt - ha rövid időre is - kettesben hagyna minket Ákossal.
- Endree, ha szépen megkérlek, hozol nekem is forralt bort? - nézek rá csillogó szemekkel, és hajlik a kérésemre, átadok neki pár sarlót. Ha meg nem, akkor elintézem magamnak a dolgot.
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 19. 21:42 | Link

Katkó és Ákica

A szék háttámlájának dőlve, karjait összefonva szemléli a jelenetet, és hallgatja a beszélgetést, amiből már nemcsak társasága által, de saját döntése alapján is kimarad. Kviddics, és gyakorlás, és ne szúrjál meg, és... ugyan már. Blablabla és tralala, megy az oda-vissza tetszel, nem tetszel csevej, Endre pedig hidegen tartott, fénytelen szürkéivel nézi őket. Micsoda egyszerű ismerkedés. A fiatal, meg a még fiatalabb. Sokkal érettebbnek érzi magát őtőlük, és lassan teljesen elhalványul tekintete előtt az asztal. Barna tincseket lát, és különös, oly ismerős illatot érez lelkében. Ez lehetetlen. Nem érezhet illatot, nem láthat tincseket, tekintetet, nem érezheti azt, aki nincs is itt. Hátrahajtja fejét, és tág pupillákkal bámulni kezdi a rozoga plafont. Nem szerethet egy lányt. Még egyszer sem gondolt arra, hogy talán többet érezne, nem is lehet, nem is történhet ilyesmi. A kissé borostás arcához ér kezeivel, és nyögő hangot hallat. Az a lány túl csodálatos, túlságosan közeli, és annyira vonzza Endrét, mintha önmagában mágnesként született volna. Mintha Endre saját mágnese lenne. Mintha feladatként azt kapta volna, hogy varázslatos emberségével elvegye Araczkiék kisebbik fiának eszét. Behunyja szemeit, majd egyetlen csodás pillanatig muzsika szó mögött vöröslő fátyolba zuhan, elveszti a valóságot, elveszti önképét, a rettentő mélységet közelíti, mégsem fél. Azután kinyitja szemeit, és ahogyan jött, úgy távozik a röpke gondolatfolyam. A barna haj eltűnik, az illat elhal, Endre pedig szürke lelkét Ákosra szegezi, hallja, ahogyan Katalin válaszol neki.
- Az esküvőn találkoztunk - bólint egyetértőn, majd arra gondol, hogy mennyire más lenne ma a világ, ha aznap nincs esküvő, nem ismeri meg Katkót, nem költözik el, nem ismeri meg az illatot, a barna hajzuhatagot, a fényt. - Egy asztalnál ültünk, Katkó igazán csinos volt, kár, hogy nem láttad.
Mohón mondja, az izgatottságot tökéletesen hozza arcára, had szenvedjen a fiatal, had kapjon vérszemet, ha kell neki ez a lány, kelljen nagyon. Érezze, amit ő érez, harcoljon, ahogyan ő is teszi. Szenvedjen csak, pusztuljon, ahogyan ő is hanyatlik. A lány ruhájára már nem is emlékszik, hiába ül itt, arcát is aligha tudná pontosan felidézni.
- Szívószállal? - kérdez vissza, és érzi, hogy egyre inkább inna valami erősebbet. Sárkányszeszt, vagy ír whiskeyt, felejtetőt, és bátorítót.  - Nem, hozzád nagyon is illik az a szívószál.
Forog vele a föld, és nem tudja hogy ez most az itt ülők miatt van-e, hogy Ákos látványosan igyekszik ismerkedni Katalinnal, és hogy valószínűleg ebből még több is lesz, ha a lány is így gondolja, de Endre csak morcosabbá, és fájdalom telibbé változik. Tagadhatatlan, de bevallani biztosan nem fogja. Ákos kérdése persze telitalálat. Hogy barátnő? Neki nem kell barátnő, ő nem barátnős fajta. Neki csoda kell, egy hamarosan nővé serkenő leányzó, egy céltudatos, kedves ábra, álomkép, megfoghatatlan gyönyör.
- Nem veled fogom megbeszélni a magánéletemet - mondja kitérően, és már majdnem feláll, hogy helyét nem találván alkohollal némítsa lelkét, amikor Katkó forralt borért kiált. Ránéz a lányra, és réveteg tekintettel sétál oda a pulthoz. Félig felül a bárszékre, és könyökével támasztja meg arcát. Olyan bánatot érez, amit nem volna szabad, temetkezni, mikor még az építésbe sem kezdtek bele, nem reális. A kocsmáros odalép hozzá, és Endre végül a szokásost kéri duplán, whiskey vörösen, minimális piros szesszel keverve. Vérzik az ital, mint a szíve is. Megkapva a kis pohárkát nézegeti egy ideig, a vörös oldódásban elmerengve, időt hagyva az ottmaradtaknak, majd ajkaihoz emeli a torokégető vizet, hogy az azonnal lecsúszhasson. A másik pohár még maga előtt áll, magabiztosan, tökéletes biztonság látszatát keltve a fiatalemberben. Endre kér még egy forralt bort, és azzal és saját italával visszasétál nemrégiben elhagyott asztaltársaságához.
- Katkó - teszi le a lány elé az italt, és leül a helyére, hogy italában megláthassa képzeletének fényességét.
Hozzászólásai ebben a témában
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 19. 23:26 | Link

Katkó és Endre

- Igen, biztos nagyon csinos lehetett… izé, lehettél. – elrántom a fejem balra és mosolygok, mint egy hülye kis óvodás. Nagyjából annak is érzem magam, az elvörösödő fejemmel együtt. Aztán a sört is kiloccsantom és megbököm a pálcámmal Katit. Nagyon égő az egész, és nem szabadulhatok, a barna vízesés elválaszt a menekülési útvonalamtól. Kezd melegem is lenni, ezért leveszem a pulóverem, alatta pedig előbukkan a navinés pólóm. Apa csináltatta, egy narancssárga unikornis van rajta „Nadine” felirattal. Oké, ő sem tökéletes, de nekem nagyon is tetszik ez a póló.
- Akkor majd hozok egy szívószálat és köszönöm a segítsé… ged. – nehezebben forgott már a nyelvem valamiért, talán túl sokat ihattam. Nem szoktam, de talán gyakorolni kéne ezt. Gyorsan el is tereltem a figyelmem magamról, de elég bénán, mert Endrének nem tetszett, hogy az ő életét akarom boncolgatni.
- Bocs, tényleg igazad van. Hát jó, Kati te neked… ja, semmi. – megint csak belevörösödök a dologba és belekortyolok a sörbe, de most már vigyázok, hogy a számba folyjon bele, nem mindenhova máshova. Persze Endre is itt hagy, ez most egy jó alkalom lenne, egy kicsit udvarolni, vagy valami. ~ De hogy a sárkánypikkelybe kezdjek neki? Jaj, Katkó olyan szép a szemed! De csak ha nincs barátod, akkor szép nagyon. Hát, megbuktál, Ákimáki… ~ magamban morgok egyet, ami véletlenül élőszóban is megjelenik. Idegesen fészkelődöm egyet – vagy hármat -, mit kéne tennem? Talán, ha nem jelent volna meg, Endrét megkérdeztem volna, ő olyan magabiztosnak tűnik, otthonosan mozog Kati közelében, meg úgy mindenhol. De így elég ciki lenne tanácsot kérni, főleg, hogy félek hirtelen megszólalni, még valamit rosszul mondok. Közben megérkezik Endre és átadja a forralt bort a lánynak, amit ő kért.
- Itten, izé, nincs olyan az a, izé a? Hogy mondják? Dark, vagy mi. Darc, az lehet, Darc. Van itt olyan van e itt? – kérdezem kissé furcsán a kettőstől, arra a dobójátékra gondolok, amikor bedobják a nyilakat a körbe. Még sosem játszottam, csak láttam, amikor apu elvitt egy ilyen mugli szórakozóhelyre, de persze nem mertem beállni.
- Me’-mer’ játszhatnánk is. De persze, beszélgethetünk tovább, csak én eléggé béna vagyok ebben. Mondjuk abban is, de ott legalább csendben vagyok és akkor nincs baj. – valami megoldhatta a nyelvemet elzáró ajtó lakatját, mert szabadon indult meg és a gondolataim vízesésszerűen terítették be a két asztaltársamat. Ráadásul az őszinteségi roham elég rosszul érint engem, de nem ma lesz a napja, hogy abba fogom hagyni. minek is? Tök jól megy és az őszinteség fontos dolog.
- Ikimononak van barátja? – kérdezem Katitól, de nem állítom meg a szóáradatot.  
-Tök csinos… Jaj Endre, szinte csak csinos és jó fej lányok vannak a csapatunkban. Gondolom te is szurkolsz nekünk, a legjobb csapat. Há’ de tényleg! Kati te is jól nézel ki mondjuk ám. Persze te biztos foglalt vagy, mert… meeert... meeeeert… csak. – kimondtam és most vigyorgok a csapattársamra. Tudom ám, hogy jól eltereltem a gyanút Ikimonora, aki tényleg csinos és olyan szép mandulaszemei vannak, hogy imádnám megpucolni és nézegetni.
- Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de ez a hely egészen varázslatos, ha nem lenne koszos, vagy pont ezért? Mondjuk, azért vannak, akik kiragyogják magukat, aztán visszamennek a kastélyba a barátjukhoz, de azért a csárda, az már csak ilyen koszos, amikor… Hány óra? – kérdezem kétségbeesetten, és a poharamra nézek, ami a nagy beszélgetés közben kiürült. Felfordítom, de nem jön belőle semmi, tényleg üres, kiittam. De szuper volt, kár, hogy nem emlékszem az ízére, de csakis jó lehetett a „vége”. Igen, oda töltik a finom részt, különben nem fogyott volna el ilyen gyorsan. Kár, hogy kissé beindította a wc kényszeremet, ezért fel is pattanok.
- Bocsi Kati, csak el kell mennem oda hátra, hogy ott majd, tudod. Kijön a sárga, pedig nem is spárga. Meg satöbbi. – mondom vidáman és felállok, eléggé szédülősen.
- Fohog vehem a vihág. – viccelődöm és még kuncogok is hozzá. Aztán, ha Kati kienged könnyű dolgom van, amúgy megpróbálok kimenni mögötte. Amint sikerrel vettem ezt az akadályt, a fal mentén elmegyek a toalettig.  Beállok az első piszoárhoz és elvégzem a dolgom.
- Könnyű úton járj és ne lépj rá a sárga útra, mert az eső éppen esik, te pedig vizes leszel, hej. – éneklek közben, a hangerőről nincs tudomásom, de olyan halk sanzonos lehet.
- Na, most kimegyek, elkapom a csajt és enyém lesz holtodiglan, hehehe. – vihorászok, majd kisétálok magabiztosan dülöngélve, vissza az asztalhoz. Nem esek el, pedig akár ez is előfordulhatott volna. Visszatuszkolom magam a helyemre, majd csillogtatva szemlencséimet a párosra megkérdezem, mi jót csináltak.
- Aztán, mi jót dumáltatok? – nem bonyolítottam túl a kérdést, de nagyon jól éreztem magam.
- Kosmáros, adjál már ide még egy körtöt! Légyszi! – kiabálom a pult felé, és közben belenézek a barna szemekbe. ~ Ejha, de sokan lettek, ez már azér’ túlzás drágám. ~ Vigyorgok a csapattársamra, aki minden bizonnyal most szeretett belém.
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. december 22. 15:32 | Link

Endre & Áki

Elsőre szinte el is hiszem, hogy Endre komolyan beszél, mikor felhozza, hogy milyen csinos is voltam. Szeretném, ha elhihetném, de egyrészt ennél már jobban ismerem Endrét, másrészt meg nekem is megvannak a saját emlékeim az esküvőről. Nem úgy tűnt, mintha Endre tényleg azzal lett volna elfoglalva, hogy hogyan nézek ki, tekintve, hogy amikor először találkoztunk a faluban, nem is tudott hová tenni. Ezért aztán nem értem, miért kellett ezt megjegyeznie. Mindenesetre elpirulok a bók hallatán, amit még ráadásul Ákos is elismétel. Miközben Ákos a sört véletlenül sört löttyint az asztalra, meg megbökdös a pálcájával, én igyekszem telepatikusan gyorsan kérdőre vonni Endrét az előbbi miatt. A telepatikus beszélgetéssel, csak ott a bökkenő, hogy valójában nincsenek ilyen képességeim, így nagyon remélem, hogy Endre veszi a lapot tekintetem és arckifejezésem alapján is. Nem igazán várok tőle választ, csak szeretném, ha tudná, hogy mennyire értékelem ezt a szükségtelen megszólalását. De ennyi is az egész, azon kívül, hogy nem értem Endre logikáját, nem számít az egész.
A fiúk megtárgyalják a szívószál dolgot, majd Endre kitér hozzá intézett kérdés elől. Még jó, hogy ezek után Ákos végül nem teszi fel nekem is ezt a kérdést. Ugyanis én sem szeretem megbeszélni - ha nem muszáj - hogy éppen kivel nem vagyok, viszont valamiért képtelen vagyok ilyen egyszerűen hárítani a személyes kérdéseket, mint Endre. Ezek után Endre feláll, hogy igyon még valamit, meg hozzon nekem egy forralt bort, ha már ilyen szépen megkértem rá.
- Váó! Áki, nagyon cuki a pólód! Miért pont Nadine? - fordulok vigyorogva a fiúhoz, miután Endre a pult felé vette az irányt. Nem nagyon veszem tudomásul a háztársam fészkelődését, meg zavart arckifejezését. Mióta itt vagyok ilyen, és amúgy is tudom, hogy nem nehéz őt zavarba hozni. Szóval már akkor felfigyeltem a nem mindennapi ruhadarabra, amikor Áki levette a pulcsiját, de akkor éppen volt más téma, így nem akartam közbevágni. Azóta kerestem a megfelelő szót a pólóra, ami se nem volt férfias, se nem túl gyerekes, bolondos volt inkább és cuki. Igen, mert a 'cuki' szó mindenre jó, sokan a falra másznak tőle, de akkor is univerzális.
Ezután visszatér Endre, a forralt borommal együtt, amit meg is köszönök neki. Az italomat kortyolom, miközben Áki elkezdi magyarázni, hogy dárcozni szeretne. Ez a kérdés nem az én asztalom, én most vagyok itt először, úgyhogy kérdően nézek Endrére, hármónk közül ő tudja a legjobban, mi van itt és mi nincs.
- Felőlem játszhatunk - vonom meg a vállam. Attól nem félek, hogy esetlen beégetném magam a játékban, és nincs is bennem annyi alkohol, hogy megnehezítse a célzást. A bortól kicsit kipirul ugyan az arcom, de ez a mennyiség még nem fog a fejembe szállni. Ellenben Ákos elnézve nagyon úgy tűnik nekem, hogy bármit is ivott, erősebb volt egy vajsörnél. Az ő kezébe már nem biztos, hogy hegyes végű dolgokat kellene adni.
- Öhm... Tudtommal nincs.  - válaszolok kissé megütközve Ákos semmiből jött kérdésére. Furcsa most hallani így beszélni Ákit, akit egy visszahúzódó fiúnak ismertem meg. Azzal meg aztán végképp nem tudok mit kezdeni, hogy csak úgy megjegyzi, hogy mellesleg én is jól nézek ki, meg hogy biztos foglalt vagyok. Nagyra nyílt szemekkel pislogok, de nem is kell máshogy reagálnom, mert Áki megint témát vált. Most a helyről hadovál, amit annyira nem tudok követni, de nem is érzem nagy veszteségnek. Én egyáltalán nem érzem varázslatosnak a csárdát. Szeretnék válaszolni Áki kérdésére, de hiába pillantok a karomra, nincs nálam óra. Nem úgy készültem, hogy majd hagyom magam olyan tényezők által korlátolni, mint az idő.
Aztán Áki, bejelenti, hogy elmenne oda, ahová a király is gyalog jár, úgyhogy én gyorsan kiengedem őt. Még utána nézek, ahogy a falba kapaszkodva eltántorog a mosdóig.
- Nem kéne visszavinni a kastélyba... vagy valami? - fordulok Endréhez. Nem nagyon jön be ez a szitu, hogy Áki a jelek szerint eléggé felöltött a garatra, és értelmes beszélgetést már nem nagyon remélhetek tőle, Endre meg nem úgy tűnik, mint aki nagyon élvezi a társaságunkat. Két lehetőséget látok, hogy hogyan érezzem magam én is jobban, az egyik, hogy Áki kap egy vödör hideg vizet az arcába, hogy kijózanodjon, a másik egy üveg Kalinka.
- Áh, semmit. - válaszolok a visszatérő Ákinak. Aki ezek után átkiabálva a helyiségen, rendel egy újabb kört, majd rám vigyorog. Egy halvány mosolyt küldök felé. Nem vagyok benne biztos, hogy még innunk kéne. De a fenébe is! Nem pont azért jöttem, mert nem akarok azzal foglalkozni, hogy mit kéne és mit nem?!
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 24. 09:53 | Link

Katkó és Áki
- a búcsú háesz

A negyedéves nem hitte volna, hogy a furcsa szőke srác tényleg komolyan gondolja a szívószál-mizériát, és egyébként is sütött Endre hangjából a sajnálat, amikor Ákos felhozta ezt a gondolatát. Hogy valaki ennyire eszénél legyen, szinte képtelenség. Igyekszik maximálisan a szemlélő harmadik szerepében maradni, és csak akkor szólal meg újfent, mikor Ákos megköszöni a "tanácsát".
- Magadnál vagy, ember?! - hőköl hátra a fiú szavain. Egészen hátradőlve a széken, kissé még ajkai is elválnak egymástól a meglepettségtől. - Nem lehetsz ennyire...
Nem folytatja. Elszámol gondolatban tízig, majd tizenötig, végül lecsillapítva indulatos személyiségét összezárja száját. Továbbra is csak bámulja Ákost, szemeit le sem veszi a láthatólag - alkoholtól? - kipirult arcról, a zavar alól ki sem látszó harmadévesről. Katkó jelenleg nem jut túl nagy szerephez, hiszen Endre csak és kizárólag Ákost nézi. Követi annak minden idétlen mozdulatát, különc stílusának leképeződését a valóságban, és figyelmesen hallgatja a bizonyára nem egy síkon zajló mondandó szavait. Önti magából a fiú az ötleteket, és Endre egyre biztosabb abban, hogy a fiatalabb srác dugiban beivott a kastélyban, ide meg már csak lazítani, s az utóhatásokat élvezni jött. Ha ez nincs így, akkor Ákos éppen most gyalázza meg a férfinépet. Szürkéit lehunyja egy pillanatra, kifújja a levegőt, és nyugodt tanoncként "ébred fel újra". Ákos közben vetkőzésbe kezd, dicső megvilágításba helyezve NADINE feliratú sárga pólóját. Endre rápillant a szövegre, ami házuk nevét szeretné jelenteni, de most csak helyettesítheti azt. Katkó persze azonnal elájul az unikornis-felsőtől, és olvadozva váózik, dícsér, és örvend. Endre csak elvigyorodva döntögeti fejét, és azon mereng, hogy mennyire más típusai léteznek az embereknek.
- Az navine szeretne lenni, Katkó - felel a lány kérdésére, mielőtt még Ákos megszólalhatna. De most is csak hangja juthat el hozzá, tekintetét ezekben a percekben sajátjának mondhatja a szőke.
A fiú aztán természetesen ismét megszólal, összehordva különböző szavakat, beszél Katkóról, darcról, Ikimonóról, bénaságról - ekkor Endre felhorkant, és alig-alig tudja visszatartani fejrázós nevetését. Lassan arra kell gondolnia, hogy Ákos valamiféle mugli találmányt tesztel, a kandikamerát, amihez még nem volt szerencséje, viszont ez a viselkedés következtetni enged rá.
- Ugye most csak viccelsz? - mondja el rövidke kérdésében összefoglalt véleményét, és azt gondolja magában, hogy most vagy kidob egy pár nehéz galleont, és a későbbiek során majd visszateleportál a hálókörletébe, vagy most azonnal itt hagyja a párost. Rápillant Katára, és ugyanazt az értetlenséget látja megjelenni a lány arcán is, mint ami őt is elérte. Száját vigyorra húzza, és a lánynak szemeivel üzen, vállait megrántja, hogy Ne aggódj Katkó, én sem tudom hová tenni ezt a viselkedést, ezeket a szavakat, és a viháncoló, beszédre alkalmatlan fiút önmagában véve. Ráncolt homlokkal és húzgált szemöldökkel küldözgeti értetlenségének jeleit a lány felé, úgyszólván játékosan szemez vele, és még el is neveti magát.
- Van darc, ott hátul keressétek - int fejével a társaság háta mögé, egyből a mosdóknál található játék irányába. - Viszont szerintem ne most próbáljátok ki, mert Ákos még a végén saját magába szúrja, vagy fenéken dob téged, Katkó.
Az, hogy Ákos egyre rosszabbul koordinálja mondandóját, vihog és aztán még a lányokról is elkezd fel-alá zagyvázni, hát őszintén, nem a legmegfelelőbb jel a stabil lábakra nézve, ami azért elég fontos ennek a mugli játéknak az elkezdéséhez. A fiú erőfeszítése, hogy elterelje Katkó figyelmét bontakozó érzelmeiről - legalábbis a fizikai vonzalomról, elég szánni való, de Endre teljes mértékben megérti. Nem biztos abban, hogy ő valaha is viselkedett így, azt hogy így fog, teljességgel kizárja. Bár, az ég se tudja mit hoz még a világ a fiú számára.
- A falu legjobb helye! - ért egyet a vajsörtől mámoros arcú Ákossal, és bólogatva Katkóra pillant. A navinés lány biztosan nem gondolja úgy, mint a fiúk, és valószínűleg meggyőzni is csak némi töménnyel lehetne, de Endrének ehhez most nincs hangulata. Elég kiábrándító Ákos viselkedése is, nem szeretne egyszerre két embert cipelni a hátán visszafelé. - Alvásidő van, Ákos, szerintem nem kellene többet innod. Még a végén megárt.
Katkó is pánikolni kezd, és mikor a fiú vihogva, dalolászva, az itteni légkörhöz híven, igen kultúráltan kibandukol a mellékhelyiségbe. Endre rávigyorog a szembenülő leányzóra, de nem kezd bele hosszabb, minőségi témák boncolgatásába, hiszen szerencsés esetben Ákos úgy sem órákig fog a mosdóban ténykedni. Katkó kétségbeesett arccal kérdez, érződik, hogy megbízik háztársában. Endre nyugtató tekintettel néz rá, látja, hogy nem tetszik neki ez a helyzet, és teljességgel meg is érti.
- Nem lesz vele semmi baj - mondja óvatos mosollyal. - Kilép a hidegbe, hidd el, azonnal észhez fog térni.
Tudja, hogy nem téved, hiszen se nem ivott sokat a fiú, se nem annyira szerencsétlen, hogy ebből az egyetlen korsó vajsörtől komolyabb bajba sodorja magát. Endre megvárja míg Ákos visszatántorog, majd feláll asztaltársasága mellől, bőrdzsekije után nyúl, és felkapva azt magára, elköszön a navinésektől.
- Akkor én most elhagyom köreiteket - mondja, és ellenőrizve zsebeit, kabátját, pólóját is megtapogatja párszor, hogy semmit se hagyjon itt. Haját megigazgatja, és betolja maga után a széket. - Legyetek jók, és csak ügyesen azzal a vajsörrel, Ákos! Talán pihentetni kellene a dolgot...
Csak jótanácsként mondja utolsó szavait a fiúnak címezvén, majd Katkóra néz, és sokatsejtető mosollyal fordul el tőlük. Még a pultohz lép, kér egy utolsó kör ízt, és azt felhajtva némi lelkiismeret furdalással távozik a kocsmából. Bízik abban, hogy Katkó elbír majd a szőke herceggel, és nem fognak problémákba ütközni egymással. A hidegbe kilépve jogosnak érzi a Katkónak mondott szavait, Ákosnak a feje hamar kifog szellőzni ilyen szeles, rideg környezetben. Hamarosan megnyugszik lelke, és úgy érzi távoztával még jót is tett a párosnak. Nem jó harmadiknak lenni, főleg nem akkor, ha te magad vagy az.


Köszönöm szépen az első befejezett játékom résztvevőinek a türelmet meg úgy mindent! Smiley
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 25. 22:44
Hozzászólásai ebben a témában
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 23:52 | Link

Katkó és a távozó Endró

~ Minden rendben van, látom, hogy ők is jól érzik magukat. ~ Visszafelé tartok az asztalunkhoz, és most jövök rá, hogy nem is válaszoltam eddig semmilyen kérdésre. Minek is tettem volna? Kell egyáltalán? Illik, talán illik, szóval most összeszedem magam, és közben elérem a régi székemet, beszuszakolódom Katkó mögött és lecsüccsenek vigyorogva.
- Na, szóva’ dágáim az va’, ho Endricek etanáta, ez Nadine akar lenni, csah Apám csinátatta a póót. De ige’, nekeis tesszik, ezér’ hordóm é sígy mé’ egy kis piko…piki…pokio…pikentóriája is van az egésznek. – vigyorgok, a beszéd nem annyira megy, de ez nem gátol meg abban, hogy folytassam. Mivel már nagyon biztosan ülök, csak hallgatom a figyelmeztetést, amit Endre mond.
- Jó, nem iszok többet főnök… vagy, apa? – felröhögök, mert szerintem igen vicces, hogy Endre az apámnak képzeli magát, és most én is annak. Milyen jó fejek lennénk pedig, együtt járnánk kocsmázni és megbeszélnénk a dolgokat, meg nyomatnánk a "Darcot". Meg a biliárdot, mert abban is béna vagyok, és ha már itt élnénk nagy békességben az majdnem, hogy kötelező. Mármint jónak lenni ezekben a játékokban. Este meg két pofa sör mellett Apa segítene megírni a leckét bűbájtanból. Ezek aztán igazán jó kedvre derítenek, intek „apának” aki elmegy tőlünk.
- Te se igyá’ már többet, mer’ izé, tuod. – ingatom a fejem jobbra-balra, és még egy kacsintást is beleviszek e szép manőverbe. Mivel kettesben maradtunk e szép hölgyeménnyel, illetve én maradtam vele együtt, felkönyökölök az asztalra és felé fordítom vigyorgó tökfejemet.
- Milyen gonosz má’, hogy itt hajott, mi Kadi? – teszem fel a kérdést és egyre jobban azon gondolkodom, hogy meg kéne csókolnom. ~ Mert miért ne? Szinte úgy lángol a szeme, hívogat, hogy menjek közelebb a számmal és tapasszam az övére. Má’ nem az övére… érted. ~ Vitatkozom magammal, de persze nem merek cselekedni. Mert ha innék még két sört, megtenném, de ha nem ittam volna egyet oda is tudnék menni, így aztán marad a várakozás.
- De amúgy meggondoltam téged, vagyis magam. Nem vagyok olyan jó a Darcba, még kinevetné, azt akkor aztán vége a dógoknak, igaz? – réveteg tekintetemben alig-alig látszik értelem, viszont remekül csinálom az egészet, úgy érzem. Teljesen jól vagyok, semmi sem akadályoz meg abban, hogy most már visszamenjek a kastélyba…minek is? Mindegy, volt ott valami dolgom… Felpattanok, majd Katkóra nézek.
- Figyejj, mivel nem akarsz megcsókolni, talán vissza kéne kísérnélek tégedet, különbeh még úgy járz, mint Janó, a medve, akit elraboltak a mókusok, aztán nem ment haza és kiírták, hogy vége. – még a mutatóujjam is felemelem figyelmeztetésképpen. Hogy a mese így volt-e már nem tudom, meg, hogy a szereplők is ezek voltak-e, azt sem, de mintha valami ilyesmi lett volna.
- Szerintem későn van, és még elkésünk, aztán megbüntethecc, mer’ repektus vagy. Én meg nem bírom a fentrőtámaszt. – a vállaim automatikusan vonódnak meg, és várom, hogy elinduljunk innen… oda.

*Ákos beszéde szándékos elírásokat tartalmaz, mert részeg. Kérem ne javítsátok.*
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. január 2. 22:36 | Link

Endre &Áki - zárás

Hiába, hogy Endre nagyon magabiztosan próbál megnyugtatni, hogy Ákossal minden rendben lesz ha kimegy a hidegre, ettől még aggódok a csapattársam miatt. Egyelőre ugyanis nem vagyunk odakint, bár én már nem bánnám ha arrafelé vennénk az irányt. Illetve komolyan megfordul a fejemben, hogy jobban tenném, ha inkább én is elengedném magam, és kérnék valami töményet. De mindezek helyett csak a forralt boromat iszogatom. Nem lenne okos dolog, ha ahelyett, hogy támogatnám Ákost csak én is kiütném magam. Egyébként sem vagyok az í típus.
Közben Endrének meg aztán a visszatérő Ákosnak hála megvilágosodok én is, a fiú pólóján lévő kis hiba ügyében. Így már teljesen érthető, és tényleg csak egy betűben különbözik a Navine-től, de nekem elsőre mégis a női név jutott eszembe róla. De ez a tény már teljesen jelentéktelenné válik amellett, hogy Ákosnak már kisebb bonyodalmat okoz a beszéd is. ~ Majd támogathatjuk felfelé a kastélyba... Remélem hányni nem akar. ~
Ezek után Endre bejelenti, hogy távozik. Erre aztán igencsak szúrós, szemrehányó pillantásokat küldök felé. Elfelejthetem a többes számot a gondolataimból, mert ezek szerint csak én fogom visszatámogatni Ákost. Majd. De egyelőre kettesben maradunk, ami jelenleg egyáltalán nem jön be. Nem mintha bajom lenne Ákossal, csak jobban szeretem ha józan és lehet vele értelmesen beszélgetni. De hát mit csinálhatnék? Elköszönök Endrétől és visszafordulok Ákos felé. Furcsa dolog így látni őt eléggé kifordulva magából, most nem igazán hasonlít visszahúzódó, aranyos önmagára. Egy darabig még vicces volt, de már nem az.
- Az! Ezért még számolok vele - motyogom Endre után nézve, aki éppen elhagyja a helyiséget, nem hiszem, hogy Ákos rendesen odafigyelne a szavaimra.
- Igaz. Majd legközelebb darcozunk. - hagyom rá a fiúra. Örülök, hogy meggondolta magát, és nem nekem kell lebeszélnem róla.
Eléggé meglepődök, amikor a fiú felpattan az asztaltól, a szavaira meg aztán csak még jobban merednek a szemeim, és elpirulok. Nem értem miért kellett ezt ilyen nagy őszinteséggel közölnie, de lényegében a fiúnak igaza van. Eszem ágában sincs a közeljövőben csókolózni vele, bár, hogy egy másik helyzetben miképp reagálnék, azt nem tudom...
- Nem szeretnék úgy járni, úgyhogy kísérj! - mosolygok a fiúra és én is felállok.
- Szerintem ezt majd ne emlegesd az edzésen. És egyébként sem azzal büntetnélek - jegyzem meg vigyorogva, miközben magamra veszem a kabátomat, és a nyakam köré tekerem a sálam. Ákos is összeszedi magát, némi segítséggel a részemről, ugyanis a jobb keze sehogy sem akarja megtalálni a kabátja ujját, de végül mind a ketten menetkészek vagyunk. Anélkül kijutottunk a csárdából, hogy Ákos akár egy széket is fellökött volna, majd a tél hidegben elindultunk a kastélyba.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. január 2. 22:36
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed