Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Fülöp Farkas

Öltözék
Régen jártam már Bagolyfalván, szóval gondoltam órák után elnézek arra. Az utcákat róttam egy ideig, betévedtem pár üzletbe is, de végül mindenhonnan üres kézzel távoztam. Őszike néni könyvesboltjába is benéztem, jó pár könyvet át is lapoztam. Szerintem vagy egy órát is elidőztem ott, végigjártam az egész üzletet, de egyszerűen egyik könyv se fogott meg annyira, hogy nekem azt most feltétlen meg kelljen vennem. Habár szívesen olvasgatnék most, egészen megjött a kedvem hozzá, de a végzős év és az ezzel együtt járó hajtás ezt teljesen lehetetlenné teszi. Igazából nem is értem, miért jöttem ide be a faluba, ahelyett, hogy inkább tanulnék. Nagyon félek a vizsgáktól, félek, hogy elfogok bukni rajtuk, hogy nem fognak sikerülni. Hiába tanulok éjjel-nappal, mégis úgy érzem, hogy mindez nagyon kevés.
Csalódott vagyok, hogy besétáltam Bagolyfalvára, és üres kézzel kell távoznom, de annak örülök, hogy legalább nem vertem el a pénzem értelmetlen hülyeségekre. Képzeletben megveregetem a vállam, ugyanis rossz jellemzőm, hogy elég gyorsan elszórom a pénzem, nem igazán tudok spórolni sajnos, de ezúttal sikerült megúsznom mindenféle kisebb-nagyobb kiadás nélkül. Már épp indulnék visszafelé a kastélyba, amikor a Mátra Máguscsárda előtt sétálok el. Jól esne most egy kis frissítő! Nem a Máguscsárda a legszebb és légszemfényvesztőbb hely a faluban, de most úgy döntök, hogy túl teszem magam rajta. Csak megiszok egy pohár hideg üdítőt, aztán már sietek is vissza a kastélyba.
Sietve lépek be a csárdába, körül se nézek igazán, nincs kedvem a gyanús alakok pillantását állni. A pulthoz lépkedem és az egyik magasított bárszékre felkecmergek. Felemelem kissé a kezem, jelezve, hogy rendelnék. Egy hideg baracklé mellett döntök, amit szinte azonnal meg is kapok. Gyorsan kifizetem az érte járó összeget még egy kisebb adag borravalót is adok a kiszolgálónak, majd mindketten egy gyors köszönömöt mondunk egymásnak, én a kiszolgálásért, ő pedig a borravalóért; azzal tovább is rohan, sokan vannak a csárdába, sok szomjas gyomor van, igyekszik mindenkit kiszolgálni.
Lassan kortyolgatom az italomat, jeget is kaptam bele, így pedig aztán tényleg nagyon hideg, szinte szétfagy a nyelőcsövem. Két kezem közé veszem a poharam, és az üvegre kiült nedvességet kezdem unalmamban törölgetni. Egy pillanatra körbepillantok, de nem igazán látom ismerőst, szóval visszafordulok és tovább kortyolgatom a baracklémet.

Fülöp Farkas

Öltözék
Régen jártam már Bagolyfalván, szóval gondoltam órák után elnézek arra. Az utcákat róttam egy ideig, betévedtem pár üzletbe is, de végül mindenhonnan üres kézzel távoztam. Őszike néni könyvesboltjába is benéztem, jó pár könyvet át is lapoztam. Szerintem vagy egy órát is elidőztem ott, végigjártam az egész üzletet, de egyszerűen egyik könyv se fogott meg annyira, hogy nekem azt most feltétlen meg kelljen vennem. Habár szívesen olvasgatnék most, egészen megjött a kedvem hozzá, de a végzős év és az ezzel együtt járó hajtás ezt teljesen lehetetlenné teszi. Igazából nem is értem, miért jöttem ide be a faluba, ahelyett, hogy inkább tanulnék. Nagyon félek a vizsgáktól, félek, hogy elfogok bukni rajtuk, hogy nem fognak sikerülni. Hiába tanulok éjjel-nappal, mégis úgy érzem, hogy mindez nagyon kevés.
Csalódott vagyok, hogy besétáltam Bagolyfalvára, és üres kézzel kell távoznom, de annak örülök, hogy legalább nem vertem el a pénzem értelmetlen hülyeségekre. Képzeletben megveregetem a vállam, ugyanis rossz jellemzőm, hogy elég gyorsan elszórom a pénzem, nem igazán tudok spórolni sajnos, de ezúttal sikerült megúsznom mindenféle kisebb-nagyobb kiadás nélkül. Már épp indulnék visszafelé a kastélyba, amikor a Mátra Máguscsárda előtt sétálok el. Jól esne most egy kis frissítő! Nem a Máguscsárda a legszebb és légszemfényvesztőbb hely a faluban, de most úgy döntök, hogy túl teszem magam rajta. Csak megiszok egy pohár hideg üdítőt, aztán már sietek is vissza a kastélyba.
Sietve lépek be a csárdába, körül se nézek igazán, nincs kedvem a gyanús alakok pillantását állni. A pulthoz lépkedem és az egyik magasított bárszékre felkecmergek. Felemelem kissé a kezem, jelezve, hogy rendelnék. Egy hideg baracklé mellett döntök, amit szinte azonnal meg is kapok. Gyorsan kifizetem az érte járó összeget még egy kisebb adag borravalót is adok a kiszolgálónak, majd mindketten egy gyors köszönömöt mondunk egymásnak, én a kiszolgálásért, ő pedig a borravalóért; azzal tovább is rohan, sokan vannak a csárdába, sok szomjas gyomor van, igyekszik mindenkit kiszolgálni.
Lassan kortyolgatom az italomat, jeget is kaptam bele, így pedig aztán tényleg nagyon hideg, szinte szétfagy a nyelőcsövem. Két kezem közé veszem a poharam, és az üvegre kiült nedvességet kezdem unalmamban törölgetni. Egy pillanatra körbepillantok, de nem igazán látom ismerőst, szóval visszafordulok és tovább kortyolgatom a baracklémet.

Kiss Brenda Natália

Farkas az egész tegnapját arra áldozta, hogy a mai eseményre előkészüljön. Nem dilemmázott azon, hogy Navinés létére miért bizonygatja éppen, hogy ő a Legbelevalóbb Eridonos. Éppen a főnixek bázisán járt, éppen meglátta a hirdetményt és éppen ott leledzett az a tag is, akinél jelentkezni kellett. Egyedül volt, Félixhez készült, hát mit tett volna. Nem tért ki arra, kicsoda is ő, a jó hiszemű eridonos pedig nem firtatta. Lehet, hogy meglepődött, amikor Fülöp2 is jelentkezett nála, de Félix biztos kimagyarázta a dolgot.
Az iskolában nem tudta nyomon követni, hogy áll az aktuális mugli világbajnokság (Vagy nem volt a Bagolykőben tévé, vagy mindet jól eldugták a tanárok. Biztosan ők is a meccseket nézték szabadidejükben.) Ezért úgy döntött, improvizálni fog. Dekázni már egész ügyesen megtanult a labdával, amit a kviddics szertárból csent el. Régebben ő is hajtó volt a Navine csapatában, ezért senki nem furcsálta, miért emel ki egy kvaffot a hálóból, és miért sétál ki vele fütyörészve a pályáról. A pórul járt kvaffot mára fekete-fehér pepitásra festették a gondos kezek. Farkasnak okozott egy kis fejtörést, 5 vagy 6-szögekből áll egy focilabda mintázata. Legkönnyebben a jelmezszerzés ment. Félix ládájából túrt magának egy térdig érő fehér zoknit, rá vett egy kék rövidnadrágot, és hozzá egy egyszerű pólót,  aminek a maradék festékkel a hátára festette: BUZOGÁNY 6. Égnek álló haját fekete fejpánttal gyűrűzte meg. A Bogolyfalváig vezető úton se jobbra, se balra nem nézett, nem viszonozta a pillantásokat. Félix nélkül sokkal félelmetesebb volt ilyen kalandokba csöppenni. A Mátra Máguscsárda előtt vett egy mély levegőt, jobb kezébe vette át a kipingált kvaffot, a baljával pedig belökte az ajtót. Kezdődhet az előadás!
- Szervusztok mindenki! - kiabálta a verőfényes napsütésből belépve a vendéglő félhomályába. - Kinek van kedve egy fergeteges futballmérkőzéshez!?
Feldobta a labdát, lábával elkapta, és emelt rajta egyet kettőt. Harmadikra sajnos a labda irányt tévesztett, néhány megrökönyödött fogyasztó feje fölött a hátsó szektorba reppent. Semmi gond, Farkas önmagával is tudja népszerűsíteni ezt a remek sportot! Csípőre vágta a kezét, és megállt az egyik asztal mellett.
- Ma este 6-kor várok szeretettel mindenkit a kviddics pályán, amelyet a futball világbajnokág tiszteletére kicsit átalakítottam. (Nem alakította át, de ha mégis jól sikerülne a toborzás, majd akkora kitalál valamit.)
Egy másik asztalnál egy férfi ökölbe szorított kézzel felállt, hogy jól beolvasson a megkergült fiúnak, de Farkas beléfolytotta a szót.
- Így is van, barátom, jobb, ha máris nekikezdesz az edzésnek! - veregette hátba az urat, és már repült is tovább, egy hosszú hajú idegenhez, akinek csuklószorító volt a kezén. Farkas ebben vélte felfedezni a köztük lévő szoros kapcsolatot.
- Befonhatom a hajad? - kérdezte tőle komolyan, közel hajolva az emberhez, aki meg minduntalan távolodni igyekezett. - Te tudod, pajtás, de focizás közben még megzavarhat - visszakozott a fiú, és eljutott a sarokba gurult labdájáig.
- Szöglet! - rikoltotta, és felvette a labdát. Ekkorra két pincér végre megtalálta a lélekjelenlétét, és karon ragadták Farkast.
- Ne! Vigyázzatok! Holnap meccsem lesz!
- El tudnád nekem magyarázni, hogy mire való ez a hosszú bot, amivel mindenki kalimpál? - suttogta az egyik dolgozó fülébe Farkas, a felbosszantott varázslókra pislogva. Magában azért imádkozott, hogy ne átkozzák el nagyon, mert még van itt dolga bőven. Ha az imént felpattant férfi jön is focizni és esetleg beszervezi az egyenlőre fonatlan hajú gyereket is, sajnos még messze vannak a teljes focicsapat kiállításától.
Labdáját a pult felé hajította, az éppen baracklevet kortyolgató osztálytársa irányába. A pincérek is arrafelé vontatták. Farkas megragadott egy odarögzített bárszéket a lány mellett, és nem hagyta magát elcipelni.
- Segíts! - nyögte Brendának, miközben félig a széken, félig a két pincéren csüngött.

Fülöp Farkas

Öltözék
Egy egyszerű napnak indult a mai, valójában ugyanolyannak, mint a többi megszokott, azzal a kivétellel, hogy ellátogattam Bagolyfalvára, aminek ugyan sok értelme nem nagyon volt. Mondhatnám, hogy legalább kikapcsoltam az utolsó éves hajrázásból, de sajnos nem így van. Lejártam a lábam, mostanra már fáj is, sokkal inkább csak elfáradtam, mint pihentem. Talán sokkal egyszerűbb és kényelmesebb lett volna, ha ma is úgy döntök, hogy kastélyban - vagy legalább a területén - maradok. Mindegy, így alakult, de ha már itt vagyok, megpihentem kicsit a Mátra Máguscsárdába. Magányosan szürcsölgetem az italomat, közben magamban egy képzeletbeli listát böngészgetek, hogy mennyi teendőm van még. Visszavinni a kikölcsönzött könyveket a könyvtárba; a Sárkánytan beadandóm leadni; levelet kéne írni a szüleimnek... Vagy egy tizenöt percig csak a gondolataim rendezgettem, hogy mit, milyen sorrendben lenne célszerű megcsinálni és közben azon reménykedek, hogy semmit se felejtsek el. Nagyon rossz szokásom, hogy képes vagyok mindent, de tényleg mindent az utolsó pillanatra hagyni. Talán még nem túl késő ezen a rossz tulajdonságomon változtatni, mindenesetre most a legkevésbé sincs időm a hibáimmal foglalkozni, sokkal inkább az összeszedett teendőimre kéne időt szánnom. Gyorsan megiszom a maradék baracklémet és még sötétedés előtt visszaindulok a kastélyba.
Már éppen pattannék le a magasított bárszékről, mikor a megszokott alapzajnál hangosabb ricsajra leszek figyelmes. A csárda belső megvilágítása nem éppen mondható tökéletesnek, sokkal inkább csak félhomályt lát az ember, legalábbis az biztosan, akinek szemüveget kéne viselnie... Nem is értem, hogy miért nem hoztam el?!  Kicsit hunyorogva követem a hangoskodó alakot, aki kviddcsiről és foci bajnokságról beszél. Foci? Ezek szerint az illető egy mugli származású, a varázslóknál tudtom szerint nem létezik foci. A hang irányába fordítom a fejem. A fiú, aki egy focilabdával is felszerelkezett és nem is rest azt használni, eléggé nagy port kavar a csárdában, olyannyira, hogy nem is telik el pár perc, a pincérek máris közbeléptek. A labda pedig repül, mégpedig egyenesen felém, de szerencsére semminek nem ment neki, illetve csak a bárpultnak, onnan pedig még mielőtt lepattant volna és még több kárt okozott volna, gyorsan megfogtam. Közben a srácot mellettem vontatják el a pincérek, ő pedig segítséget kér tőlem. Egészen eddig fel sem tűnt, hogy az egyik évfolyam-, és egyben háztársam kezdett rombolásba, Farkas. Mosolyogva csóválom a fejem. - Nem is te lennél. - Bár azért ez kicsit nagy kitörés volt a fiú részéről. Mindenesetre a pincérek után nyúlok, az egyiknek megfogom a vállát, hogy lassítsanak le. - Kérem, hadd maradjon! Ígérem nem lesz több felfordulás a részünkről! - Nem volt egyszerű meggyőzni a pincéreket, de nehézkesen végül sikerült. Persze ígérgetni kellett, hogy ez az utolsó alkalom, nincs több esély, ha bármi van repülünk, blablabla. Én visszahuppanok kényelmesen a székre, talán maradok még egy picit. - Tessék. - Nyomom Farkas kezébe ami - elvileg - őt illeti. Nem is értem, honnan jött ez a fergeteges ötlet, hogy egy csárdában kezdjen labdázni. - Mondd, kedves Farkas, honnan ez a csodálatos ötlet a focival kapcsolatosan és miért itt a csárdában kell kitombolni magad? - Kérdezem, de közben persze nevetek, egyszerűen nem lehet komolyan venni. Közben intek a pincérnek, aki először nem nagyon akart észrevenni, de végül sikerült rendelnem egy újabb pohár baracklevet.

Kiss Brenda Natália

- Brenda, a megmentőm! - hálálkodott szépfiúsan mosolyogva Farkas, ahogy osztálytársa megkezdte a pincérek fűzését.
- Olléolléolléollééé! - kiáltotta, amikor már nyeregben érezte magát. Ezzel ugyan csak rontott a helyzeten, de Brenda minden meggyőző erejét bevetette és végül győztesként került ki a vendéglátósokkal folytatott szájkaratéból.
- Kösszencs - mondta Farkas, és felmászott a magas bárszékre. Az ezt megelőző percekben a nem létező bűnbűnatát leleplező huncut vigyort próbálta eltakargatni a kezével, míg a pincérek egymás szavába vágva szidták, mint a bokrot. Farkast azonban ez sem törte le. A hajára húzott hajpánt peckesen állt mindennel dacoló frizurájában, ő pedig még mindig teljesen fel volt villanyozva. Az elmúlt percekben azt élte meg pontosan, milyen Félixnek lenni. Farkas is benne volt mindig a bohóckodásban, de az ilyen féktelenség nem volt rá jellemző.
Megkapta kvaffját, akarom mondani focilabdáját és a hóna alá csapta. Az ajándékozó, Brenda nevetve kérdezte, mi is volt az elmúlt előadás. Farkas lehalkította a hangját, és úgy suttogta a lánynak:
- Próbáltál már...tudod...tudod. Kipróbáltad már milyen elszívni egy mandragórát? - sokat mondó pillantással bólogatott. Ez mindent megmagyarázott.
A valóságban persze még neki sem volt fogalma sem arról, milyen elszívni egy mandragórát. Azt sem tudta, hogy lehet olyat, és hogy hogyan. És biztosan nem lett volna szíve egy keservesen bömbölő csecsemőre rágyújtani.
Farkas nem rendelt magának baracklevet, mert úgy érezte jogosan, hogy nincs a legnagyobb pajtiban a pincérekkel. Még a végén sót öntenének a colájába... vagy valami rosszabb.

Fülöp Farkas

Öltözék
Arcomon egy kisebb mosollyal ráztam a fejem, komolyan hihetetlen ez a srác. Habár mintha egy kicsit magánkívül lenne. A pincérek halkan, de mégis jól hallhatóan szidják Farkast, és hát végül is teljesen jogosan. Farkas kedveli a felfordulást, na de hogy ennyire?
A helyemen ülve körbe fordulok és felmérem a terepet. Igen, viszonylag mindenki minket néz és egy cseppet sem értenek azzal egyet, hogy Farkas a csárdában maradhatott. Talán jobb lenne ha lelépnénk? Egy kopaszodó, ráncos bácsika rendkívül megvetően mered rám. Én bocsánatkérően emelem fel mind két kezem, aztán inkább gyorsan el is fordulok. Most komolyan ennyire minek ki akadni? Nem hiszem, hogy Farkas volna az első, aki egy kisebb felfordulást okozott. Ugyan már, hiszen ez egy csárda! Biztosan akadtak már sokkal ittasabb egyének, akik sokkal nagyobb balhét rendeztek.
Értetlenkedve fordulok vissza a bűnöshöz, aki úgy látszik nagyon jót szórakozik a történteken. Valami tényleg nincs rendben, habár a srác alapból nem egy szomorú természet, de még a kérdésem is figyelmen kívül hagyta...
- Te, minden rendben veled? - Fogom meg gyengéden a karját, hogy észrevegyen végre és rám figyeljen.Mint egy rossz ötéves kisfiú, aki nem tudja, hogy mit szabad és mit nem, aki folyton csak beszél és hiperaktív. Értetlenül meredek Farkasra, de egyszerűen nem tudok rájönni, hogy mi lehet a baj. Aztán egyszer csak előáll egy olyan kérdéssel, hogy tudom-e milyen elszívni egy mandragórát? Mi?? Honnan tudnám? Soha az életbe nem jutott még eszembe, hogy elszívjak egy mandragórát, de még mást se! Talán ő kipróbálta és ez volt rá ilyen hatással? Aggódva pillantok rá, keresem a tüneteket, bár fogalmam sincs, hogy pontosan mi lenne az, vagy hogy mit kéne most tenni. - Te... te komolyan kipróbáltad? - Hitetlenkedve mérem végig, habár egy pillanatra elfog a kísértés, hogy talán nem is olyan rossz ötlet. Mostanság amúgy is bele vagyok betegedve a rengeteg tanulnivalóba, hátha kicsit felengednék tőle. Nem, nem nem! Megrázom a fejem, most muszáj tisztán gondolkodnom! Tanulnom kell és amúgy is, ki tudja, hogy milyen mellékhatásai lehetnének annak, ha elszívnék egy mandragórát? Levánszorgok a bárszékről és Farkas szemét kémlelem.
- Szerintem most az lenne a legjobb, ha szépen visszamennénk a kastélyba. Vagy legalább levegőznénk egy picit. - Ahogy kimondom, már látom is az arcán, hogy nem igazán van kedve elhagyni a csárdát, mindenesetre én reménykedem.

Brenda - lezárom

Szegény Brendát jól összezavarta Farkas az alakításával. Nem tehetett mást, muszáj volt folytatnia a színjátékot.
- Ó igen, minden a legnagyobb rendben - mondta széles mosollyal, de közben nagy bűntudata volt, hogy a másik olyannak nézi, aki valaha is mandragórát szívna. Sajnos nem tagadhatta le az elhangzottakat, de majd talán később megmagyarázza.
Érezte Farkas az őt érő bosszús pillantásokat, a feszült hangulatot, ami a csárdára ereszkedett a parádé miatt. Brenda sem érezhette száz százalékosan jól magát, mert leszállt magasított székéről, és távozni készült. Ó a mangusztába, elszúrtam - gondolta Farkas, és egy pillanatra elszontyolódott. Elég nehezen szerzett barátokat itt a kastélyban. Valószínűleg mert folyton a testvérével lógott vagy éppen őt kereste, és együtt elég nehéz volt elviselni a két fiút.
Farkas is lecsúszott a székéről, és a focilabdának befestett kvaffját a pultra csapta.
- Meg tudod mondani, merre kell menni Brazíliába? El akarok szökni - fejezte be játékát az utolsó badarsággal, amit mára tervezett, és nagy bátorságról téve tanúbizonyságot, megfogta Brenda kezét. Maga után húzta ki a csárdából, még köszönni is elfelejtett.