Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Szilveszteri buli
Egyelőre Jenny

A Karácsony olyan jól sikerült, hogy ha tehetném, visszapörgetném az időt és átélném még párszor. Otthon bemutattam a kis családomat, és ahogy Ellnek megjósoltam, anyukám körbeugrálta, mert "olyan kis sovány, enni kell ennek a gyereknek". Persze a szöszkém is tetszett nekik, és próbáltam ott lenni sokat Lex mellett, hogy ne legyen annyira kínos neki az első találkozás. Már másnap bemutatkozott a nagybátyáméknak is, és ezzel Ell is megkapta a lehetőséget, hogy az apjával karácsonyozzon.
Hamar elmentek a napok, és úgy döntöttem, hogy a csárdában idén rendezek egy kisebb buliszerűséget. Jó bevétel, és a falusiak, meg a diákok is élvezhetik a társaságot anélkül, hogy messzire kéne menniük. Nehezen, de megértettem a veszélyesebb törzsvendégekkel hogy most nem igazán örülnék, ha jönnének, de aztán ki tudja, ki fog megjelenni az este folyamán. Arra számítok, hogy sokan lesznek, nem véletlenül vettem fel kisegítőt még pluszban. A drága unokahúgom már hétkor átment, hogy tartsa a frontot, rá egy órára pedig érkezett az öregebb férfi, András.
Én még készülődtem egy kicsit, hogy kellemes illatom legyen, meg valami csinosabb kinézettel érkezzek. Kék ingbe, és fekete farmerba bújtam, a fejemet meg megráztam, hogy valamerre megálljon a hajam. Mondtam indulás előtt Lexinek, hogy majd örülnék, ha benézne, de ki tudja, eljön-e.
A csárdába érve elsőre hátra mentem, hogy a kabátomat felakasszam, aztán kifelé menet nyomtam egy puszit Bogárka arcára, és a pultnak támaszkodva kerestem a tekintetemmel Jennyt, akivel eddig csak bagolyban beszéltünk a részletekről.

Szilveszteri buli
Egyelőre Jenny

A Karácsony olyan jól sikerült, hogy ha tehetném, visszapörgetném az időt és átélném még párszor. Otthon bemutattam a kis családomat, és ahogy Ellnek megjósoltam, anyukám körbeugrálta, mert "olyan kis sovány, enni kell ennek a gyereknek". Persze a szöszkém is tetszett nekik, és próbáltam ott lenni sokat Lex mellett, hogy ne legyen annyira kínos neki az első találkozás. Már másnap bemutatkozott a nagybátyáméknak is, és ezzel Ell is megkapta a lehetőséget, hogy az apjával karácsonyozzon.
Hamar elmentek a napok, és úgy döntöttem, hogy a csárdában idén rendezek egy kisebb buliszerűséget. Jó bevétel, és a falusiak, meg a diákok is élvezhetik a társaságot anélkül, hogy messzire kéne menniük. Nehezen, de megértettem a veszélyesebb törzsvendégekkel hogy most nem igazán örülnék, ha jönnének, de aztán ki tudja, ki fog megjelenni az este folyamán. Arra számítok, hogy sokan lesznek, nem véletlenül vettem fel kisegítőt még pluszban. A drága unokahúgom már hétkor átment, hogy tartsa a frontot, rá egy órára pedig érkezett az öregebb férfi, András.
Én még készülődtem egy kicsit, hogy kellemes illatom legyen, meg valami csinosabb kinézettel érkezzek. Kék ingbe, és fekete farmerba bújtam, a fejemet meg megráztam, hogy valamerre megálljon a hajam. Mondtam indulás előtt Lexinek, hogy majd örülnék, ha benézne, de ki tudja, eljön-e.
A csárdába érve elsőre hátra mentem, hogy a kabátomat felakasszam, aztán kifelé menet nyomtam egy puszit Bogárka arcára, és a pultnak támaszkodva kerestem a tekintetemmel Jennyt, akivel eddig csak bagolyban beszéltünk a részletekről.

Szilveszteri buli
Jamie

*Az egész téli szünetet, így a karácsonyt is a kastélyban tölti, nem volt kedve hazamenni, itt legalább nyugodtan tud készülni az órákra is, már amikor nem ajándékot csomagolt, bálozott vagy munkalehetőség után kutatott. Ahogy meglátta a faliújságon a kiírást, miszerint szilveszteri bulira keres kisegítőt a csárda, azonnal írt is egy baglyot Jamie-nek, nehogy lemaradjon róla. Egyébként is unatkozott, ezért is kap rögtön az alkalmon, na meg nem utolsósrban egy kis zsebpénz mindig is jól jön mindenkinek, így neki is.
Kényelmes, mégis elegáns ezüst ruhát vesz fel, haját elegáns kontyba fogja, így nem zavarja a munkában sem, de mégis bulihoz illően öltözik fel, nem túl erős sminkkel kiegészítve, és alacsony sarkú cipővel. A megbeszélt időpontnál pár perccel hamarabb érkezik, nem akar rossz benyomást tenni, hogy elkésik. Belép az ajtón, látja, hogy jó páran már összegyűltek, és még jönni is fognak. A pult mellé lép, ahol meglátja az egyedül támaszkodó fiút, a leírás alapján, amit bagolyban kapott, valószínűsíti, hogy Jamie-ről van szó, és megszólítja.*
- Hello. Jamie, igaz?
*Mosolyog rá kedvesen.*

Jamie & Jenny
Ruha


Itt van az ide év vége. Ahogyan így belegondoltam, annyira hamar elment az egész. Gyors volt, és unalmas. Félek, hogy valaki megkérdezi mivel is töltöttem el ezt az évet, én pedig egy izgalmas történetet se tudok mesélni. Talán a legizgalmasabb, az volt, hogy átjöttem a Roxfortból ide. Tény, hogy itt sokkal jobb, mint ott volt, még is, picit egyedül vagyok. A minap viszont láttam a faliújságon egy hirdetést, amit Jamie írt. Szervezi a Szilveszteri bulit. Remek! Legalább lesz hol kikapcsolódnom, és Jamievel is rég beszéltem már, jó lesz megint látni. Épp készülődtem, próbáltam magamat elfogadható külsőre hozni. Előkaptam az egyik kedvenc ruhámat, ami ugyan még csak egyszer volt rajtam, de igazából erre a szilveszterre tartogattam. Ez az egyik kedvenc ünnepem.
A ruhám rövid, kis fekete volt, derekán pedig egy hatalmas rózsaszín öv díszelgett. Nagyon tetszett! Igaz, odakint eléggé hideg volt, de a falu nincs messze, így csak magamra kaptam egy fekete magassarkút, majd egy melegebb kabátot. Gyorsan még megnéztem magamat a tükörben, és megigazítottam hosszan lelógó, kis szőke loboncomat. Kiléptem az ajtón, majd elindultam a faluba. Már csak abban reménykedtem, hogy hamar odatalálok Jamie csárdájához, mert ha nem, akkor biztosan megfagyok.
10 perc alatt értem el a célomhoz, ami hozzám képest egy egyéni rekord lett. Volt okom sietni. A csárdából kiszűrődtek a fények, és az emberek zaja, majd mikor benyitottam, kabátomnak egy akasztót kezdtem keresni. Felakasztottam, szememmel pedig ismerős arcokat kezdtem el keresni. Volt pár diák a suliból, aztán megpillantottam Jamiet. Számomra egyelőre még egy ismeretlen lánykával álldogált a pultnál. Kis ideig azon gondolkoztam, hogy odamenjek-e vagy sem, de inkább a nem mellett döntöttem. Olyan vagyok amilyen, de azt utálom, ha meg kell szakítanom valakik között a beszélgetést. Picit elmosolyodtam magamban, majd egy üres asztalhoz mentem, és leültem.
Furcsán nézhettem ki egyedül, aki rám nézett biztosan azt kérdezte magában, hogy még is ki az a szerencsétlen aki egyedül jön el, egy szilveszteri buliba? Hát én, Yvonne Lorelaine West, üdvözletem mindenkinek! Tekintetem néha Jamiere tévedt, majd megráztam a fejemet. Nem lehetek ennyire gyáva! Felálltam, majd a fiú mögé mentem, ahol ujjammal megkocogtattam a vállát, arcomra pedig egy hatalmas vigyort csaltam.
- Hello, idegen! Mondtam, majd a fiúval szemben álló lányra pillantottam, és mosolyogva biccentettem neki is, ezzel jelezve a köszönésemet. Kicsit sem volt ismerős, szóval nem lehet kastélybeli, vagy ha még is, akkor nagyon elkerülte a figyelmemet. Nem foglalkoztam vele sokat, inkább a fiúra koncentráltam, vigyorogva mint a tejbetök. Jamievel mindig jó volt ünnepelni, remélem az idei szilveszteremet is fel tudja dobni!

Szilveszteri buli
Jenny és Yvy

Elég jó kedvvel indultam neki az estének, kíváncsi voltam már nagyon, hogy milyen amikor valakinek a saját kocsmájában buliznak úgy igazán. Persze eléggé valószínű, hogy én magam is fogok inni pár pohárral, hogy jól érezzem magam saját társaság nélkül is, de ez még a jövő zenéje. Egy kis ideig.
Amíg a pultnál vártam, jól szemügyre vettem az embereket. Sok volt a fiatal, aminek egyrészt örülök, másrészt nem, ki tudja, kik fognak betévedni és leellenőrizni, mi folyik bent.
Miközben felmértem a terepet, megállt mellettem egy lány, és megszólított. Egyből tudtam, hogy ő lesz Jenny, az arcomra széles mosoly ült ki. Gyorsan végigmértem, igazán csinos példánynak bizonyult...
- Pontosan. Te pedig Jenny, ha jól gondolom - azért némi megerősítésre szükségem van, mielőtt még egy idegent vinnék el körbevezetésre, de amint ez bekövetkezett, a kezéért nyúltam, hogy ismerkedésünk normális formájának megtartása ügyében finoman megcsókoljam kézfejét.
- Örülök, hogy egy ilyen csinos lány lesz a segítségemre. Körbevezetlek, és rögtön a mély vízbe doblak, ha nem gond - mosollyal az arcomon indultam el hátra a személyzeti részbe, ahol a tiszta kötényekből elővettem kettőt. Az egyiket a hölgyemény kezébe adtam, a másikat pedig egy pillanat alatt magamra kötöttem.
- Add csak a kabátod - elég furcsa volt ez a jelenet számomra, mert mióta megvan Lexi, egy lánynak sem segítettem levenni a kabátját, az övét is maximum felakasztom. Valahogy ő túl fiús hozzá, hogy így kezeljem, de nem is nagyon várja el. Jenny kabátját felakasztottam a többi mellé, aztán körbenéztem.
- Nos itt mindent megtalálsz, de ha szükséged van valamire, bátran szólj. Itt van az unokahúgom is, kedves lány, jól kijöttök majd, ha esetleg unatkoznál. Természetesen szabad italozni is, de mértékkel, mert nem enne túl jó, ha a vendégek nyakába borítanánk a tálcákat. Van ropi, meg szendvicsek kint a pulton. Fő a folyamatosság. Ha látod, hogy fogyóban vannak, bejössz, viszel ki. Ugyan így az italok is. Ha nem muszáj, a vendégeket ne várasd meg. Dolgoztál már ilyen helyen? - amit lehetett és eszembe jutott, gyorsan elmondtam neki. Nincs szükség ehhez nagy tudásra, csak egy kis odafigyelésre.
Ha minden tiszta sor volt neki, kimentünk, és beállítottam a pultba, hogy ott is elmagyarázzam, mit hol talál. A vége felé jártam a magyarázatoknak, mikor egy ismerős hangot hallottam a hátam mögül.
- Yvy! - meglepődtem, de magamhoz öleltem a kis barátomat. - Hú de jól nézel ki, randi? Vagy egyedül jöttél? - összevontam a szemöldököm. Yvonne nem éppen az a fajta, akit mindig díszkísérettel látni, bár nem tudom... - Ó, ő itt Jenny. Jenny, ő Yvonne, egy nagyon jó barátom - a bunkóságot elkerülve gyorsan lerendeztem az egymásnak való bemutatást, aztán beletúrtam a hajamba, és szusszantam egyet. - Figyelj csak, ülj le, már csak néhány dolgot kell elmondanom Jennynek.
Ha neki ez így oké volt, egy puszit nyomtam az arcára, és a szépséges segítőm mellé mentem. Szívószálak, mosogatószer, csapolás...mindennel kész voltunk. Még kiadtam neki azt, hogy gyakorlás képpen egyelőre maradjon a pultban, ezt követően pedig kitöltöttem két pohár pezsgőt, és Yvhez léptem.
- Hiányoztál - igaz, hogy azért nem volt olyan régen amikor találkoztunk, de mindig hiányzik. A az a lány, akiről nem tudnék semmi többet elképzelni, mint nagyon, de nagyon jó barátot. A kezébe adtam az egyik poharat, és leültem mellé.

Jamie & Jenny


Imádtam nézni Jamie mosolyát, így most is azonnal jobb kedvem lett, mikor megpillantott, és szerencsémre megörült nekem. Az én arcomon is megjelent egy széles vigyor, majd megöleltük egymást. Kezdem sajnálni, hogy legtöbbször csak szilveszterkor találkozunk, de ezen mindenképpen szeretnék változtatni. meg is fogom majd neki mondani, csak nem lesz ellenére.
Hallottam pár szót abból, amit a másik lánynak mondott. Azokból azt vettem ki, hogy a barna lányka dolgozni jött ide. Dicséretes dolog! Én szilveszter este biztosan nem tudnék, de nem is akarnék dolgozni. Nem vagyok valami nagy parti állat, de akkor is, sokkal jobb jól érezni magunkat emberek társaságában, mint kiszolgálni őket, és fel alá rohangálni a rendelésekkel.
Elejtettem egy halk kacajt a fiú kijelentésén, majd meghajoltam előtte.
- Köszönöm...De ismersz. Egyedül, sajnos, mint mindig. Mondtam, majd rákacsintottam. Kicsit furcsa, hogy ezt már megszokásból mondom. Néha szégyellem is a dolgot, hogy sosem volt még senki, komoly az életemben, és lassan 18 leszek. Lehet, hogy a lelkem kicsit meg is nyugodna, hogyha találkoznék magamhoz hasonlóval, de épp ez ebben a dologban a vicces. Nincs még egy ilyen szerencsétlen mint én. Néha már képes vagyok magamon röhögni, az elnyomja a szenvedést.
Örültem, hogy legalább Jamie van nekem, és tetszett neki a ruhám. Én is imádtam, még jó hogy anno megvettem, és direkt megtartottam mára. A fiú gyorsan bemutatott a mellette ácsorgó lánynak. Kissé bunkónak éreztem magamat, hogy csak így, gyakorlatilag befurakodtam kettőjük közé, de pár másodperc múlva ez az érzésem már el is szállt. Egy apró mosolyt vetettem a lány felé, majd kezet fogtam vele.
- Örvendek, Jenny. Mondtam, majd a fiú utasítására visszavonultam egy sarokban lévő, üres asztalkához és leültem. Táskámat az asztalra dobtam, felkönyököltem, majd nézelődni kezdtem. Hihetetlen milyen sokan jöttek le, hogy itt ünnepeljék az újév kezdetét. Egyre többen szállingóztak be az ajtón, lassan már kezdtem attól félni, hogy el fogják előlem szívni a levegőt.
Alig telt el pár perc, mire észbe kaptam Jamie már előttem állt, majd megszólalt. Kijelentésén elmosolyodtam, olyan szélesen mint még soha. Hatalmas nagy mázlim van, hogy legalább Ő van nekem. Mi lenne velem nélküle, de most komolyan?
- Jajj, Te is nekem, azt elhiheted! Mondtam nevetve, majd felálltam, és ismét magamhoz szorítottam a fiút. Nem voltam valami erős, így nem féltem attól, hogy netán úgy megszorítanám, hogy a bordáit töröm. Elengedtem, majd visszaültem a székre, és onnan néztem fel rá.
- Mi újság veled, mesélj csak! Mindenre kíváncsi vagyok, mi történt veled, mióta utoljára láttalak! Mondtam, szinte már parancsolóan, de még is játékosan. Kíváncsi voltam mik történtek Jamievel.