A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

Elmélázva üldögélek az egyik sarokban lévő asztalnál. Fiatal még az este, alig múlt el fél tíz. Lassan azonban egyre jobban megtelik a csárda és én egyre kevésbé vagyok feltűnő itt magamban. Kortyolok egyet a vajsörömből. Eredetileg csak azért rendeltem, hogy kicsit átmelegedjek tőle, azóta már itt ülök vagy húsz perce, de még mindig nem ittam meg az egészet.
Valahogy nincs hangulatom a szilveszterhez. Itt jön persze a teljesen logikus kérdés, hogy akkor mégis mi a frászt keresek a csárdában, ahol buli van. Igazából én sem tudom. Még kora délután érkeztem vissza a kastélyba és megint az a hülye érzés fogott el, mint még év elején, hogy már semmi nem olyan, mint volt. Leginkább én változtam sokat és nem lelem a helyem. Felcuccoltam a Navinébe és egész délután csak olvasgattam az üres szobában. A jelek szerint minden szobatársamnak volt jobb dolga, mint ott gubbasztani. Pedig tudom, hogy én vagyok az, aki az utóbbi időben kivonta magát a közösségi tevékenységekből. Nem tudnám megmondni, hogy mikortól is alakult ez így, de az utóbbi fél évben eléggé elhanyagoltam a barátaimat, csak úgy éltem bele a vakvilágba céltalanul. vagyis nem teljesen, igaz, hogy volt pár felelőtlen húzásom és házirend szegésem, de legalább sikerült kitalálnom magamnak, hogy auror akarok lenni. Úgyhogy céltalan azért nem vagyok, csak komolyabban kellene vennem a dolgokat. És teszem azt, nem benevezni a Hullócsillag Kupára, aminek már eleve az elnevezése sem éppen biztató.
Ahogy kezdett esteledni, szembe kellett néznem a ténnyel, hogy senkivel nem beszéltem meg semmilyen programot az estére, de még csak fogalmam sincs, hogy ki mit fog csinálni, és igazából kedvem sincsen ahhoz, hogy bulizzak. Ennek örömére aztán fogtam magam, felöltöztem és lejöttem ide a csárdába, mert az mégse lehet, hogy egész éjjel egyedül gubbasszak. Majd úgyis megjön a kedvem! - felkiáltással hagytam el a kastélyt.
De most egy picivel sincs több kedvem a szilveszterhez. Nagyon jól elvagyok azzal, hogy másokat figyelek, üldögélek és mindenfélén járatom az agyam. Például, hogy akár jelentkezhettem volna kisegítőnek, és legalább keresnék egy kis pénzt. Sőt, egyáltalán nem ártana valami melót találnom a faluban. Közben kizökkent a gondolatritmusomból, hogy pár asztallal arrébb valakinek sikerül felborítania pár poharat, valaki felsikkant, kezdődik a jelenet. Pórbálom kevésbé feltűnően figyelni az eseményeket. Egy másik asztaltól mélyenszántó gondolatfoszlányokat hallok arról, hogy az asztal miért is nem készülhetett lucfenyőből. Egyszóval nagyon jól szórakozok a körülöttem lévőkön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=220236#post220236][b]Turnman Katalin - 2013.12.27. 23:34[/b][/url]

Elmélázva üldögélek az egyik sarokban lévő asztalnál. Fiatal még az este, alig múlt el fél tíz. Lassan azonban egyre jobban megtelik a csárda és én egyre kevésbé vagyok feltűnő itt magamban. Kortyolok egyet a vajsörömből. Eredetileg csak azért rendeltem, hogy kicsit átmelegedjek tőle, azóta már itt ülök vagy húsz perce, de még mindig nem ittam meg az egészet.
Valahogy nincs hangulatom a szilveszterhez. Itt jön persze a teljesen logikus kérdés, hogy akkor mégis mi a frászt keresek a csárdában, ahol buli van. Igazából én sem tudom. Még kora délután érkeztem vissza a kastélyba és megint az a hülye érzés fogott el, mint még év elején, hogy már semmi nem olyan, mint volt. Leginkább én változtam sokat és nem lelem a helyem. Felcuccoltam a Navinébe és egész délután csak olvasgattam az üres szobában. A jelek szerint minden szobatársamnak volt jobb dolga, mint ott gubbasztani. Pedig tudom, hogy én vagyok az, aki az utóbbi időben kivonta magát a közösségi tevékenységekből. Nem tudnám megmondni, hogy mikortól is alakult ez így, de az utóbbi fél évben eléggé elhanyagoltam a barátaimat, csak úgy éltem bele a vakvilágba céltalanul. vagyis nem teljesen, igaz, hogy volt pár felelőtlen húzásom és házirend szegésem, de legalább sikerült kitalálnom magamnak, hogy auror akarok lenni. Úgyhogy céltalan azért nem vagyok, csak komolyabban kellene vennem a dolgokat. És teszem azt, nem benevezni a Hullócsillag Kupára, aminek már eleve az elnevezése sem éppen biztató.
Ahogy kezdett esteledni, szembe kellett néznem a ténnyel, hogy senkivel nem beszéltem meg semmilyen programot az estére, de még csak fogalmam sincs, hogy ki mit fog csinálni, és igazából kedvem sincsen ahhoz, hogy bulizzak. Ennek örömére aztán fogtam magam, felöltöztem és lejöttem ide a csárdába, mert az mégse lehet, hogy egész éjjel egyedül gubbasszak. Majd úgyis megjön a kedvem! - felkiáltással hagytam el a kastélyt.
De most egy picivel sincs több kedvem a szilveszterhez. Nagyon jól elvagyok azzal, hogy másokat figyelek, üldögélek és mindenfélén járatom az agyam. Például, hogy akár jelentkezhettem volna kisegítőnek, és legalább keresnék egy kis pénzt. Sőt, egyáltalán nem ártana valami melót találnom a faluban. Közben kizökkent a gondolatritmusomból, hogy pár asztallal arrébb valakinek sikerül felborítania pár poharat, valaki felsikkant, kezdődik a jelenet. Pórbálom kevésbé feltűnően figyelni az eseményeket. Egy másik asztaltól mélyenszántó gondolatfoszlányokat hallok arról, hogy az asztal miért is nem készülhetett lucfenyőből. Egyszóval nagyon jól szórakozok a körülöttem lévőkön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=220294#post220294][b]Ombozi Noel - 2013.12.28. 10:58[/b][/url]

Kati
~ szilveszter este

Hogy szilveszter estére nincs programja, azt csak saját magának köszönheti, hiszen akadt volna társaság, és helyszín is, ahová csapódhatott volna, mégsem bólintott rá egyik felvetésre sem. Az első szakítása után érthető módon csupán önmagára vágyik, és annyi vajsörre, amennyit csak letud önteni kiszáradt torkán. A szobájában készül el, ünnepi öltözetbe bújik, s bár nem így tervezte, a spontaneitás a mai este is győz, és öltönybe bújik. Szereti a szilvesztert, és ha most üresnek is érzi magát, legalább szabad, a szó legnemesebb, legszebb értelmében. Azt tesz amit csak szeretne, és immáron ismét önmaga lehet. Senkihez sem kell igazodnia ezentúl, és abban is biztos, hogy ha még egyszer ráveszi a lélek, és lánnyal kezd, azt nem engedi járásba fajulni. Találkozzanak, élvezzék egymást, de semmi több. Nem kellenek megértő szavak, kíváncsiskodó kérdések meg még olyannyira sem. Őt sem érdekli a másik azon felül, amit adni képes, és a másikat se érdekelje ő. Végtére is üzletet kötnek majd, amiben kielégítik egymás szükségleteit, és teljesítik egymás kívánságait. Ez a tökéletes egyesség. Egy kiváló megállapodás.
A falu szilveszteri díszekben ragyog, és több diák van lent, mint ahányat egész évben összesen nem lehet látni. A rellonos észrevesz pár ismerős arcot is, de egy intésen túl egyiket sem méltatja. Nem fog a falu utcáin fagyoskodva jó arcot vágni az óévet, és újévet ünneplő társaságokhoz. Zsebében pálcáját simogatja hosszú ujjaival, szereti a szőlőfa anyagát, a göcsörtös fa apró dudorait érinteni, és ujjbegyét újra és újra végighúzni rajtuk. Ez az ő pálcája, ez az ő igaz szerelme. A csárdában elhanyagolt, és valószínűleg már délután óta ittas varázslók és boszorkányok trécselnek, fiatal arcokat aligha lát, és kabátját leengedve hátán, jobb karjára igazítja, hogy öltönyben, magabiztosan sétálhasson a pulthoz.
- Egy vajsört kérek - mondja a csaposnak, majd míg az engedi a sört, ő a pultnak támaszkodva néz ismét körbe a jelenlevőkön. Akkor látja meg az ismeretlen, ám az itteni átlagkorosztálynál fiatalabb lányt. Elmosolyodik, és bár egyedül akarta tölteni a szilvesztert, az ismeretlen még saját magánál is jobban izgatja fantáziáját. Minden új izgalmat rejt magában, és ez a lány sem lehet ez alól kivétel. A csapos átadja a korsó vajsört, amit azonnal kifizet a fiatal, és még hallja a sarlók és knútok csörgését a pult falapján, de már közelít az egyedül ücsörgő lány asztalához.
- Remélem nem vársz senkit a mosdóból - int fejével a mellékhelyiség felé, majd egy félmosollyal húzza ki a partnerrel szemben levő széket, aminek támlájára ráteríti hosszú, fekete szövetkabátját, ő pedig egyik kedvenc öltönyében foglal helyet.
- Fél órán belül dugig lesz ez a hely - mondja csak úgy mellékesen, és belekortyol vajsörébe. A faluban látott ismerősök bizonyára nem maradnak egész éjszaka kint a hidegben, és valahova jönniük kell. Márpedig ha fáznak, mi melegítené jobban fel őket, mint az alkohol? Talán a szerelmes csókok, de az keveseknek jut részül.
- Hogyhogy egyedül? - kérdezi a támlának döntve hátát, egészen belebámulva a szép arcba. Fogalma sincs miért szilveszterezik egyedül egy lány, akit valószínűleg körülvesznek a lelkes lánycsapatok, hogy együtt sikítsanak bele az újév első percébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=220366#post220366][b]Turnman Katalin - 2013.12.28. 12:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=223257#post223257][b]Ombozi Noel - 2014.01.02. 15:33[/b][/url]

Szilveszter este
~ Kati

Az asztalnál helyet foglaló lány sokáig egyszerűen észre sem veszi, hogy társasága akadt, s azután is úgy viselkedik, mintha nagy elmélázásból ébredezne éppen. Noel szavaira is furcsán, nem e világi stílusban felel, vagy talán mugli titkos ügynököt játszik, és annak megfelelően válaszol.
- Kezdek megijedni.
Viccesnek szánva mondja, és szája szegletében is megbújik egy apró mosoly, de hirtelen egészen más elképzelései lesznek ezzel az estével kapcsolatosan, főként a szórakoztatóbb részét tekintve.
- És mondd, vannak itt gyanús alakok is?
Az izgatottság maszkja mögött, ártatlan arccal néz a vele szemben ülőre, majd ide-oda forgolódva lopott pillantásokat küld a kocsmában tartózkodókra, ezzel is felvéve a játék menetét. Végül vigyorogva állapodik meg tekintete a navinésen.
- Én nem látok egyet sem.
Vállat von, de huncutkás mosolya nem apad. Biztos benne, hogy az egyelőre ismeretlen lány csupán játékra csalja, de a titkos küldetés, és a gyanús emberek figyelése nem illik bele a mostani, szilveszteri hangulatú képbe. Így hát nem gondolkodik tovább, koccintásra emeli korsóját, és úgy teszi fel nem mellékes kérdését.
- Kedves szupertitkos bevetésen résztvevő kém, megtudhatom a neved? Vagy... teljesen mindegy, hogy miképpen kérdezem, úgyis egy álnevet fogsz mondani nekem, és azután, hogy kiléptünk a csárda ajtaján, eltűnsz egy életre?
Nem teljesen tiszta neki, hogy érthetően fejezi-e ki magát, de nincs ereje újragondolni előző levezetését. Kortyol párat a vajsörből, majd az ajtó felé pillant, amin egyszerre többen is belépnek. Valószínűleg igaza lesz, és tényleg hamarosan betelik a hely, és végül mindegy lesz beszélgetnek-e a titkos ügynökkel, mert minden szavukat elnyomja majd a harsány beszélgetés, a zene, és az ünnepi korsók, s poharak csengő koccanása.
- Érdekes egyébként, hogy ha már úgy hozta az élet, hogy - valljuk be - egyedül töltöd az év utolsó éjszakáját, pont ide jöttél.
Szó sincs a másik életében való vájkálásról, ugyan. Helyette a navinés bátorságára utal, és arra, hogy bár idősebbnek látszik, mint a fiú, és bizonyára ügyesen megtudja védeni magát a rá leselkedő veszélyektől, mégiscsak egy törékeny lány, aki helyében bizonyosan nem a kocsmát választotta volna az újév ünneplésére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=224731#post224731][b]Turnman Katalin - 2014.01.05. 18:09[/b][/url]

~ Ezeket most komolyan én mondtam?~ Nem tudom, honnan vettem, hogy menni fog az önfeledt, összevissza hadoválás, hiszen egyáltalán az én stílusom az ilyesmi. Elsőre úgy tűnik, a srác is inkább a dilinyós kategóriába sorol. Vagy én reagálom túl már megint? Ha valamit elmondhatok, hát az az, hogy az utóbbi időben a túlreagálás terén pozitív irányba fejlődtem. Vagyis ennél mélyebbre nem merülök a céltalan agonizálásban afelett, hogy mit gondolhat a másik, és mégis mit csinálok. Megeresztek felé egy zavart mosolyt, mintegy azt üzenve: "bocs, ez van". Ennyivel pedig le is zárom magamban a témát, hiszen elég valószínű, hogy soha többé nem is fogunk találkozni, vagy ha mégis, miért is foglalkoznék vele. A lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Nagyjából fél éve követem ezt az életfilozófiát, de azért néha-néha még emlékeztetnem kell magamat rá.
Teljesen alaptalannak is látszik, hogy az imént még beindult az önbizalom hiányos felem, hiszen a fiú belemegy a játékomba, még ha nem is volt az évszázad ötlete és nem is tudom, hová vezet.
- Persze, hogy vannak, csak azért nem látod őket, mert még nem kaptad meg a kiképzést - magyarázom a másiknak, mintha egy teljesen magától értetődő dolgot nem értene, közben minden megfontolt szándék nélkül, csak úgy magától, kacér fény csillan a szememben a "még" szócskát kiejtve.
- Most, hogy így mondod, elég csábító a gondolat...de Kati vagyok, esetleg Katkó, ha érdekelnek az idióta becenevek is. - mutatkozom be nevetve, remélem viszonzásul én is gazdagabb leszek egy névvel. Majd felemelem én is a korsóm és az övéhez koccintom. Igen, én egy körrel máris előbb tartok, mint ő, ezzel a korttyal most már sikerült kiürítenem a korsót. Követem a másik tekintetét, én is vetek egy pillantást az érkezőkre, de ebből is megállapítom, hogy nincs köztük ismerős.
A srác csak visszatér az eredetit kérdéshez, amire viszont továbbra sem szeretnék részteles magyarázattal szolgálni.
- Valljuk - hagyom rá kelletlenül. Igen, a kocsma nem éppen a legjobb hely, ahol egy tizennyolc éves lány múlathatja az idejét. De a faluban vagy ez van, vagy a pub, ahol bizonyára sokkal több ismerőssel összefutottam volna. És itt... amíg nincs baj, nincs baj, ha meg mégis, meg tudom védeni magam.
- De ugyanezt el lehet mondani rólad is, nem? - érzem, hogy ebben azért kicsit sántít a logika, de ilyesmivel már nem törődök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=225844#post225844][b]Ombozi Noel - 2014.01.09. 15:09[/b][/url]

Szilveszter
~ Kati

Egyszerű szilveszterre számított. A kocsma egy sarki zugában meghúzódva, pár korsó vajsör mögül akarta nézni a lányokat, miként jótékonyan feloldja őket az alkohol istene, és könnyedén nevetnek bele minden jöttment szemébe. Egyszeri flörtöket, egy alkalomra összeállt párosokat jött nézni, akik bizonytalan közös jövőjükkel mit sem törődve élvezik a mát. A pontban éjfélkor megejtendő újévi csókokat a távolból akarta figyelemmel kísérni, míg ő a világos sör ízét nyalja le szájáról, s miután a buli hervadni kezd, feláll, magára ölti kabátját, és zsongó gondolataival visszasétál a kastélyba.
Ehelyett szupertitkos kémekről, bevetésekről, rossz, gyanús személyekről, és kiképzésről beszélget egy vadidegen lánnyal, akiről még nem sikerült eldöntenie, hogy az asztalon üresedő korsó az oka, vagy örökké ilyen bolond, esetleg igazat mond, és mivel tudja, hogy a rellonos úgysem hiszi el képtelen történetét, nyíltan beszámol munkájáról.
- Szóval kiképzés.
Könyöklő jobbjával állát simogatja, ujjbegyei cikornyásan keringnek sima bőrén. Tekintete a már-már magyarázkodó Katin, és akárhogy igyekszik, sajnos nem jut előrébb vele kapcsolatosan. Egyszerű lenne azzal letudni, hogy azért ilyen bolond az idősebb fél, mert a sárga ház diákja, de ez koránt sem ennyiből áll. Mélyet sóhajt, és hogy gyökerestül tépje ki a gazt szilveszter éjszakájukból, eldönti, hogy nincs több bevetés, feladat, titok, vagy kém.
- Noel vagyok, szia - emelkedik meg ültő helyéből, hogy kezét átnyújthassa az asztal felett, majd visszaereszkedik, és a bemutatkozás megkoronázására kortyol párat korsójából. Kati itala fogyóban, és ő sem szeretne lemaradni, főként, hogy elhatározása szerint a következő kört ő fogja fedezni. Gondolatára hátrapillant a csárda választékra, majd vigyorogva fordul vissza asztaltársaságához.
- Amondó vagyok, hogy igyunk egy lángnyelv whiskeyt, aztán dobjuk fel az estét!
Ha már egymás útjába sodorta őket a nagynevű élet, akkor élvezzék ki, táncoljanak, mulassanak, és jókedvvel-bőséggel köszöntsék a következő év első napját. Egyértelmű, hogy a navinésnek nem kedvenc témája az itt tartózkodása, és bár Noelnek az, hogy talán egyedül kellett volna töltenie az estét egyáltalán nem kínos, most mégis megkegyelmez a lányon, és nem kérdez többet esetleges magányáról.
- Húzóra!
Korsóját a lányéhoz csapja, majd azt a keveset, ami még sajátja aljában habzik felhörpinti. Nagyot cuppantva ajkaival, majd a levegőt is hosszan fújva ki magából vigyorog Katira, kíváncsian várva hogy elindulhatnak-e a pulthoz kikérni versenyitaluk első fordulóját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=226789#post226789][b]Turnman Katalin - 2014.01.11. 22:21[/b][/url]

A kölcsönös bemutatkozást követően a beszélgetésünk iránya kicsit komolyabbra, vagy legalább is normálisabbra fordul. Érzem, hogy nem is kell erőltetni a korábbi  zagyválást, egyszerűen csak az kellene, hogy tényleg elengedjem magam. Sokat változtam az utóbbi időben, tényleg lazább vagyok, egy görbe este, vagy egy ellógott óra nem okoz már lelkifurdalást, de azért alapjában véve ez inkább egy felvett viselkedés, afféle megszokás, és nem a jellememből fakad. Ezért is van az, hogy néha nem igazán találom a megfelelő, laza hangot. De mindenre van megoldás, Noel pedig szinte azonnal fel is ajánlja a legkézenfekvőbbet. Igazából nem szerepelt a terveim között, hogy pár vajsörnyi értéknél magasabbra emeljem a véralkoholszintem, de kifejezetten örülök neki, hogy így alakulnak a dolgok. Hogy is hagyhatnám ki Noel ajánlatát? Elvégre szilveszter van, ha már itt vagyunk, igyunk és bulizzunk.
- Tetszik a gondolatmeneted - vigyorgok a fiúra. Tudom magamról, hogy egész jól bírom a piát és ismerem a határaimat, így aztán különösebb aggodalom nélkül egyezek bele a javaslatába. Azt természetesen nagyon szilárdan elhatározom, hogy azokat a bizonyos határokat - amikor már kevésbé tudom átgondolni, hogy mit mondok és teszek - nem fogom feszegetni.
Türelmesen megvárom, amíg a fiú is befejezi a vajsörét, aztán együttesen elindulunk a pult felé. Most nem túl előnyös, hogy ennyire a helyiség sarkába voltam húzódva, mert így jó pár tömött asztal között át kell magunkat verekedni. Kapunk is néhány szúrós pillantást. Mikor két szorosabban lévő szék között sasszézok át, valaki letaperol. Az érintésre ösztönösen a pálcám irányába rándul a kezem, de csak egy hideg, lenéző pillantást küldök a málészájú varázsló felé.  De eljutunk a pultig anélkül, hogy bármivel leöntenének, amit sikerként könyvelek el. Várnunk kell egy kicsit, mire sorra jutunk és kikérhetjük az italainkat.
- Egészségünkre! - emelem koccintásra a poharam. Kortyolok párat és megállapítom, hogy nem hiába lángnyelv whiskey-nek nevezték el. Közben körbenézek a helyiségen, ami mostanra már tényleg tele lett emberrel, és megakad a szemem valamin.
- Úúúú, nincs kedved dartsozni? - fordulok lelkesen a fiúhoz, majd a falra függesztett tábla felé bökök. Csoda, hogy még nem csapott le rá senki. Közben beugrik az emlék, hogy Ákos volt egyszer nagyon odáig a játékért, de akkor már nem lett volna neki túl biztonságos hegyes dolgokat a kezébe adni. De mi még teljesen jól vagyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=227803#post227803][b]Ombozi Noel - 2014.01.17. 10:43[/b][/url]

Szilveszter
~ Kati


Amint megjelenik Kati arcán a széltében elhúzódó mosoly, tudja, hogy az este nincs veszve, ez lehet élete egyik legjobb szilvesztere, elfeledvén azokat a kellemes pillanatokat, amit Sárával, vagy szüleivel töltött az előző évek során. Huncutul félrehúzza ajkait, majd felhörpinti a maradék vajsört is, hogy az utolsó akadályt is legyőzvén elindulhassanak a pult felé.
A rellonos kitolja maga alól a széket, és ahogy feláll a navinés lány fölé magasodik. Elsőéves korához képest igen magas, és pár hónap alatt észrevétlenül is nőtt egy-két centit. Kati töri az utat számukra, és nem egy kéz nyúl formás feneke után, mire Noel fejét csóválva neveti el magát. A lányt ugyan nem kell félteni, elég a hideg pillantása is ahhoz, hogy a rossz helyre tévedő kezek meggondolják magukat, de mindettől függetlenül a fiú szívesen beverné a nyálcsorgató férfiak arcát, pálcáját be sem piszkolva ezekre a férgekre.
- Nos, egészségünkre! - koccint vidáman, arcvonásai egészen lágyak, úgy emeli szájához az apró pohárkát. Társasága kortyolgatni kezdi az italt, amire Noel szemöldökei hamar az égbe kapaszkodnak. - Húzóra, drágám, nem ittál még alkoholt, vagy csak előttem játszod a szerény lányt?!
Saját poharából egy szuszra tünteti el a tüzes italt, ami útja során felégeti a fiú torkát, és gyomrába érve is fájdalmas táncba kezd. Kifújja a levegőt, s lecsapja poharát a pultra, tekintetével jelezve a csaposnak, hogy ebből jöhet még egy kör.
- Versenyről volt szó - jegyzi meg a lánynak oda sem pillantva. Az italát várja, ha már egyszer szilveszter van, minden megengedhető. - Igyunk még egyet, vagy kettőt, utána dartsozhatunk ha mindenképpen veszíteni akarsz.
Rövid, kihívó vigyort ereszt meg a lánynak, majd az újabb pohár lángnyelv whiskey-vel koccint vele, és szemeit egyetlen hunyásnyira lecsukja, hogy teljes egészében átadja magát az égető varázslatnak.
- Brrrr - rázza meg fejét, és nevetve fordul Katihoz. - Ha nyerek, az éjféli csókod az enyém, ha veszítek... azt te szabod meg. Benne vagy?
A válasz után ellöki magát a pulttól, és a felgyülemlett embertömegen át a darts felé veszi az irányt. Hátrapillant, hogy a lány követi-e, majd az emberek ünnepi, megváltozott arcán mereng. Lát egy csókolózó párost is, akikről lerí, hogy egy átlagos napon talán még köszönni sem köszönnének a másiknak, most pedig egymás ajkain csüngnek, mintha véget érne éjfélkor a világ. Talán igazuk is van, valami véget ér, amit egy egészen más követ, egy új év, új esélyekkel.
- Ha megengeded, kezdenék - hajol meg, akárcsak egy varázslópárbajon szokás, majd felegyenesedvén a táblához lép, és leszedegeti róla a hegyes nyilakat. Az egyik közeli asztalra teszi őket, egy szimpatikus, zöld szárút meghagyva magának. A megfelelő távolságig hátrál, hogy aztán a lányra kacsintva eldobja szerencsenyilát.
- Vesztettél.
Összeüti tenyereit, és hangosan nevet. A külső bullt éri nyila, és bár azt remélte, hogy eltalálja a belsőt, a tábla vöröslő középpontját, kezdésnek ez sem rossz. Átadja Katinak a terepet, ő pedig a lány helyére lép, onnan figyeli a következő nyíl útját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=228287#post228287][b]Turnman Katalin - 2014.01.18. 23:22[/b][/url]

Kicsit belepirulok a fiú félig vicces, félig őszinte felháborodásra utaló megjegyzésébe, még az nem tűnik fel - legalábbis egy percig sem zavar -, hogy közben már drága lettem. Grimaszolok egyet,és további szócséplés nélkül  lehúzom, ami még a poharamban maradt.
- Nem volt szó versenyről! - hevesen rázom is fejem, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak. Fontosnak tartom ugyanis leszögezni, hogy Ombi most említi ezt először, egyébként meg már csak azért is ellentmondok a fiúnak.
-Hah! Hát legyen  - egyezek bele mégis, nagy szemforgatások közepette -, hogy előbb még erősítsük a hangulatunkat. A srác kissé tenyérbemászó vigyorát figyelmen kívül hagyom, bennem sokkal kevésbé lobog a versenyszellem. Mégis mi van akkor, ha nem sikerül az asztal alá innom, vagy éppen jobban dartsozik, mint én?
A második körnél már igazán nem kéretem magam, lehúzom whiskey-t, mire pillanatra végigfut rajtam a remegés, mire leteszem a poharat, Noel már megint a versenyzésnél tart. Nos, igen, ha van tét, úgy már azért más a helyzet. Erre azért már bennem is feléled a vágy, hogy nyerjek. Nem azért is azért, mert annyira rosszul hangzik az az eshetőség, hogy veszítek, de mégis jobb nem alulmaradni. A válasszal azonban egy pillanatig sem várakoztatom meg a rellonost, ösztönösen szakadnak fel belőlem a szavak.
- Persze, hogy benne vagyok, esélyed sincs, életem! - vigyorgok hirtelen jött, nagy magabiztossággal. Fogalmam sincs mennyire jó a játékban, vagy én mennyire vagyok jó, de csak nem hagyhatom, hogy azt higgye, könnyű dolga lesz.
Követem Noelt a tömegen át, közben megfogalmazódnak bennem olyasfajta kérdések, hogy mit is akarok én tulajdonképpen ma este. De mielőtt belemerülhetnék a megválaszolásukba, már át is araszoltunk a dartshoz, és csak az tölti ki minden gondolatom, hogy ne hagyjam magam nagyon lealázni.
- Csak nyugodtan - engedem át neki a terepet, egy kicsit félreállok, hogy ne zavarjam és karba font kézzel várom, mit produkál. Egy pillanatra elismerő kifejezés suhan át az arcomon, de aztán észbe kapok, hogy nem kell őt biztatni.
- Na, figyeld a profit - vigyorgok a srácra és felkapok egy nyilacskát az asztalról, beállok Noel korábbi helyére, emelem a karom, kisöprök egy kósza tincset az arcomból, célzok, már dobásra kész vagyok, véletlenül a szemem sarkából még vetek egy pillantást Noelre, és mielőtt útjára indíthatnám a nyilat, összeránt a nevetés.
- Inkább ne nézzél közben, mert nem bírok így koncentrálni - közlöm Noellel, mikor már szóhoz jutok a nevetéstől. Megint visszafordulok a tábla felé, ezúttal már kevesebb rákészüléssel, egyszerűen csak eldobom a nyilacskát, ami egyszerűen csak a húszas és az ötös szektor határán(de azért az ötösben) a triplázó és a külső bull közötti területen fúródik be.
- Ez is miattad van - természetesen Noelt okolom a nem túl erős kezdésért, miközben átadom neki a helyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=229731#post229731][b]Ombozi Noel - 2014.01.25. 15:33[/b][/url]

A Katival töltött szilveszter este

A lány tiltakozik, de ő is tudhatja, hogy nincs értelme. Noellel nem érdemes vitázni, mert valamilyen úton-módon úgyis kivívja magának saját igazát, és akármi legyen is a tét, ráveszi akaratára a másik felet. Meg van benne a kellő manipulatív erő, és bár fiatal még, már most is intenzíven képes azt alkalmazni másokon. Személyisége ha nem is vonzó, de külleme, fokozatosan mélyedő hangja, és stílusa képes eltakarni a bensőt, elfedni a nem látható rosszat. Úgy alakítja a helyzeteket, úgy erőszakolja ki másokból saját vágyait, hogy azt a másik fél még csak nem is gondolja rossznak, vagy akár kellemetlennek.
- Az élet egy nagy verseny, ha beszélsz róla, ha nem. Ha akarod, ha nem.
Katira kacsint, és már húzza is italát, hogy aztán az alkoholtól égő torkán végigsimítva közelítse meg a darts táblát. Jó, és tudatos dobó, akit az lángnyelv whiskey csak még inkább feltüzel, és nyerésre késztet. A navinés lány beleegyezik a csókba, amit először kétkedve, felvont szemöldökkel fogad a rellonos. Tényleg nem gondolta volna, hogy ilyen könnyedén kapja meg vágyait, hogy ilyen hatással van a másik nemre. Ha nem is tetszik Katinak, a 2013 utolsó csókját úgy tűnik mégis egymásnak adják, ha utána soha többé nem találkoznak, akkor is.
- Ezt nevezem, kis anyám!
Elkiáltja magát széles vigyorával, majd megtapsolja a lány helyes döntését. Élvezi az estét, ennél jobban nem is alakulhatna. A legtöbb ember a szilveszter estéjét a barátaival, családjával képzeli el, de Noel a következő tíz évében is pontosan így akarja eltölteni az év utolsó éjszakáját. Nincs is annál izgatóbb, és adrenalinnövelőbb, mint idegen lányokkal játszani, csókra, és érintésekre tenni a tétet.
A darts az ő játéka, jobban megy neki, mint a billiárd, pedig ez is az is kocsmajáték, a dobás, és a nyilakkal való célzás közelebb áll hozzá, mint a síkban való golyóütés az előzőleg kihegyezett dákóval. Kati végignézi precíz célzását, és egy pillanatig átjárja formás kis arcát az elismerés. Noel rávigyorog, majd átadja neki helyét.
- Tessék parancsolni. Csak aztán tudod, légy ügyes, mert ha nem, enyém a szád...
Alkohol nélkül is csípős a nyelve, és bátran kimondja vágyának tárgyát, de most, több lángnyelv whiskey után már könnyedén ereszt el olyan mondatokat is, amiket talán legbátrabb napján is inkább megtartaná saját magának. Vigyorog a lányra, akin szintén látszik a túlzott jókedv. A huncut vidámság, mellyel kezeli a fiút pedig egyértelműen alkoholgyanús.
- A profit, mi? Mutass is valamit, ne csak a szád járjon, drágám!
Nevetve felel, azonban nagyon kíváncsi Kati tudására, szerencséjére, és a vérében úszkáló alkoholszintre. Még felhívja Noel figyelmét arra, hogy inkább ne nézze, mert még zavarba jön, és ha rosszat dob kislányos zavara miatt, akkor természetesen a rellonos lesz a hibás. Sokáig célozgat, az ittlévők összes ügyességét igyekszik elszívni, mint egy vérszegény vámpír, aztán elhajítja nyilát, amely nem hoz annyi sikert neki, mint előzőleg a fiúnak saját nyila, de annyira nem is vészes.
- Miattam, persze...
Még mindig nevet, és elégedetten rázza meg fejét. A lány időközben elhagyott helyére lép, és egy újabb nyilat véve ujjai közé, precízen céloz, és már dob is.  Most sem kell csalódnia magában, és a következő körökben is hasonlóan jó dobásokat tudhat maga mögött. Az egyikben sikerül a belső bullba is belehajítania egy zöld nyilat, ami után a győzelem elégedett vigyorával tekint partnernőjére.
- Talán van még időnk egy felesre, mielőtt éjfélt ütne az óra.
Felpillant a kocsma koszos órájára, amin a hosszú mutató a kilencesen tanyázik, és mintha ezzel egy időben felpezsdülne ereiben a vér. Kati valószínűleg már nem tud változtatni az álláson, és a hangos zene, a tömegnyomor, és a füst is mind arra ösztönzik a fiút, hogy elhúzza a lányt a számára vesztes hadtérről, és a pulthoz furakodjanak még egy kör felesre.
- Na gyere, egy utolsó íz bátorság nem árt semelyikünknek.
Ha hagyja a navinés, akkor Noel kézen ragadja őt, és úgy közelít vele a pult felé. Ő megcsókolná intimitás nélkül is, de mégis, a kezek összefonódása mindenkinek ad egy alaphangulatot, amit könnyebben követhetnek újabb, és újabb közeledések.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=230168#post230168][b]Turnman Katalin - 2014.01.26. 21:26[/b][/url]

Nagy levegőt veszek, hogy kifejtsem a véleményemet Noel nagy életbölcsessége kapcsán, de végül nem szólalok meg, csak elgondolkodva nézegetem a fiút, azt latolgatom, mégis megosszam-e a nézőpontomat. Egyáltalán nem értek egyet ezzel a felfogással, helyesebben nem akarom, hogy így legyen. Egyrészt mennyire kiábrándító már így tekinteni az életre? Másrészt pedig komolyan nem hiszem, hogy ez lenne az élet lényege. De úgy ítélem, hogy ez a pillanat nem a legalkalmasabb arra, hogy mély filozófia vitákba bonyolódjunk, még néhány kör után talán majd lehet róla szó.
Belepirulok a srác kissé hitetlenkedő tekintetébe, meg összességében a leplezetlen önelégültsége miatt is égni kezd az arcom. Bár így utólag nem sok haszna a szemérmeskedésnek. Nem gondoltam át ezt a dolgot, igazából nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Egy csók még igazán belefér egy ismeretlennel szilveszter éjjel. Noelnek azért is van nagy szerencséje, mert nem ismerem, nem csinálok belőle problémát, hogy vajon ennek milyen hatása lehet a későbbi kapcsolatunkra, mit fog ezek után rólam gondolni. Semmilyen joga nincs, hogy ítélkezzen felettem, és ez adja az alapját, hogy ilyen bevállalós lettem. Valamiért amúgy is az az érzésem, hogy akkor is elcsattanna, ha nem beszéljük meg ilyen nyíltan.
A dartshoz megyünk, ahol kiderül, hogy Noel tényleg nem csak a levegőbe beszélt, mert jól megy neki a játék. Egészen addig még sikerül is komolyan vennem magamat, amíg a kis fogadásunkra tett utalásával ki nem billent a lelki békémből. Most komolyan, hogy lehet ilyen pofátlan is még a tetejébe? Ahelyett, örülne, még hangsúlyozza is, hogy nyerő pozícióban van. Normális esetben ezen felhúznám magam, de most csak irulok-pirulok, vigyorgok, mint a vadalma és először megpróbálok tudomást sem venni a fiúról, csak a játékra koncentrálni. Mint a mellékelt ábra is mutatja, ez nem megy. Válasz helyett csak grimaszolok felé, és végül dobok egy bénát, amit gyorsan Noelre is kenek.
- Igen így van, az aurád negatív hatással van célzásomra - kitartok az álláspontom mellett, miközben átengedem neki a terepet. A második körben már sokkal jobbat sikerül dobnom, most már mondhatom, hogy először csak izgultam. De hiába mutatok fejlődő tendenciát(kétszer még a külső bullt is eltalálom!), bele kell törődnöm, hogy akármeddig is dobálgatnánk, nem tudnám behozni a lemaradásom. Noel győzelemittas képét látva nagyon kifinomultan, elegánsan és mindenekfelett éretten sértődötten felhúzom az orrom és a fiúra öltöm a nyelvem. Én is felpillantok az órára, és kicsit meglepődök, hogy már így elszaladt az idő. Kissé kelletlen képet vágok, duzzogok egy kicsit, amiért kikaptam, de azért hagyom, hogy Noel kézen fogjon és a pult felé vezessen.
Miközben a fiú töri az utat, kicsit jobban rátapadok a hátára, csak hogy biztosan hallja, ahogy gyerekesen követelőzve tudtára adom a kívánságomat:
- De aztán, csináljunk valami olyat, amiben én nyerek!  
A pulthoz érve várnunk kell egy kicsit, hisz az új évet szinte mindenki teli pohárral a kezében akarja köszönteni, és ezt a kis időt kihasználom, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak, nehogy itt a feles után el is felejtődjön minden.
- De tényleg, valamiben nekem is nyernem kell! Mert ez így nem ér. Remélem van ötleted, mert... hát én nem tudom, mi legyen az... - nevetem el magam, mert mégiscsak vicces, hogy nem is tudom pontosan mit akarok.
Aztán sorra kerülünk és megkapjuk a feleseket. Az órára pillantok, még három perc éjfélig. Vidáman, a melegtől, az alkoholtól, és a közeljövő eseményeinek gondolatától kipirulva tekintek Noelre.
Két perc..., egy perc...
- Boldog új évet! - koccintunk, lehúzom az italt, de szinte nem is figyelek rá, hogy ég a nyelőcsövem, a pohara gyorsan letéve Noel tekintetébe fúrom a sajátom, és ahogy éjfélt üt az óra ajkaink azonnal egymásra találnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=231573#post231573][b]Ombozi Noel - 2014.02.01. 14:01[/b][/url]

A Katival töltött szilveszter este

A levegőben mindvégig ott van az est végkimenetele, jól tudja a fiú és valószínűleg a lány is, hogy mibe fog torkollni apró kis játékuk. A rellonos magabiztosan céloz, majd dob, míg az ötödéves navinés zavarban érzi magát amiért Noel leplezetlenül bámulja őt. Tetszik neki a helyzet, hiszen még soha nem volt hasonlóban sem, és éppen itt az idő arra, hogy elkezdje élvezni a másik nem adottságait, melyek a férfiélet ajándékait képezik. Bizonyára legnagyobb szenvedélyét nem fogják tudni felülmúlni a nők, de a szépségükön való gondolkodás, csókos ajkukban való élvezetszerzés, és illatos hajukban való bujkálás benne lesz kedvenc időtöltéseinek hosszú listájában.
A navinés lány auráról, majd olyan játékról beszél, amiben győzedelmeskedhet rellonos társa felett, minderre viszont a fiatalember alig figyel. Figyelmét ugyanis leköti a mozgó száj, a hangok formálásában előtűnő nyelv. Hallgatja a finom hangot, nevet, amikor Kati is, de a jelen percek helyett a hamarosan elkövetkező jövőben jár. Talán az ital, talán az őt éltető tűz miatt, de a múlt egyetlen pillanata sem járja át elméjét, kábult állapota csak és kizárólag a mellette álló lányra szűkül. Most akarja, itt mindenki előtt, a befülledt kis kocsma alkoholtól csúszó padlóján állva. Kati morcos, gyermeki sértődöttséggel fogadja el játékban való alulmaradását, s miután engedi, hogy a rellonos kézen fogja és úgy vigye őt a pulthoz, egy pillanatra kiül arcára az izgalom. Valakit először csókolni meg mindig különleges érzés. Először érezni a másik ízét, a másik illatát, és bőrét olyasfajta gyönyör, amiről egyelőre képtelen lenne lemondani az elsőéves. A pultnál állva nincs több kétely. Kati is akarja őt, várja az éjfélt; ez látszik a tekintetén, érezhető közelségén, úgy tüzel közöttük a levegő, hogy félő ha még egy whiskeyt isznak, kigyullad az egész kóceráj.
A pultnál álló tömeg lassan eloszlik, és a fiatalok még éppen idejében, percekkel az Újév előtt jutnak italukhoz. Noel még gyorsan a megfelelő mennyiségű sarlóért kotorászik zsebében, majd a bőséges borravaló letétele után, a jelenlevők hangos visszaszámlálása közben koccint a lánnyal. Tekintetét le sem veszi Kati izgatottságtól csillogó szemeiről, majd a pohár kiürítésekor egy pillanatra elsötétül, s elnémul körülötte minden, hogy aztán élesebben, és tisztábban tisztuljon ki az éjfélt ütött óra.
- Na, gyere ide.
Csak ennyit mond, de már húzza is magához iskolatársát. Nem hazudtolja meg magát, semmi gyengédség nincs csókjában, az érzékenység és romantika lapjai kimaradtak élete paklijából. Erősen tartja a lányt, nem okoz fájdalmat, de Kati érezheti a fehér kezeket hol derekát szorítani, hol fenekét simítani. Hosszú ujjai a lány gerince mentén szlalomoznak, kiélvezve az Újévet köszöntő csók minden egyes pillanatát. Végül a fiatalok elválnak egymástól, és Noel elégedett vigyorral nyom egy köszönöm csókot Kati homlokára.
- Boldog Új Évet, csókos szájú boszorkányom!
Hangosan mondja a navinés fülébe jókívánságát, hiszen a kocsmában az éljenzés miatt semmit nem lehet hallani. Noel vigyorogva vezeti vissza régen elhagyott asztalukhoz a lányt, és ha engedi akkor felsegíti rá kabátját, majd saját öltözékét is felkapja. A hidegbe vágyik, és szeretne még beszélgetni is csókpartnerével, azt pedig idebent képtelenség megvalósítani.
- Menjünk ki!
A csárda bejárati ajtaja felé mutat, majd ismét megfogja Kati kezét, és átfurakodva a hangos, és egyre részegebb tömegen kijutnak a hideg, fehér utcára.
- Biliárd.
Összehúzza kabátján a cipzárt, úgy mondja ki a játék nevét. Nem szereti azt a kocsmajátékot, így nem is jó benne. Gyengeségeiről más esetben mélyen hallgatna, de úgy érzi fizetnie kell ezért az estéért. Szembe áll az ötödévessel, majd hosszas mosolygás után ismét hangokat formál szájával.
- Abban megverhetsz, ha komolyan gondoltad a bent mondottakat.

Az együtt töltött szilveszter éjszaka után már az Újév kezdetén sétálnak haza. Az italoktól, s minden bizonnyal egymás társaságától is az úton végig nevetve érnek vissza. A bejárati csarnokban válnak el útjaik, ahol a rellonos már nem húzza magához a lányt, hogy még egyszer csókra kérje őt, csupán összemosolyognak, és egy intés után ellentétes irányba indulnak, hogy álomra hajtsák mámortól ittas fejüket.