A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=355434#post355434][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.08.10. 03:12[/b][/url]

Nála sincs ki mind a négy kerék, nem vall rá, hogy dalolva vállalja az önkéntes megmentő szerepkörét, aztán lányokat segítsen ki a sikátorból, vagy épp röhögje őket szemközt. Utóbbit persze műveli amúgy is, de most látszólag minden ok nélkül tette, mint aki totálisan megbolondult, vagy épp közel áll a széthulláshoz. Nem, ez utóbbi kijelentések inkább a zabolázatlan röhögésére igazak, az valóban a semmiből bukott felszínre, ám hamar tovatűnt.A kifakadt nedvességcseppeket gyorsan kisimítja szeme sarkából, mielőtt bármit is tenne. A mai estéje roppant furcsán alakul, ezt már az első pillanattól leszűrte; az csak ráadás, hogy az agyi funkciói befolyásolás alatt állnak egy hangyaköpésnyit és nem fognak javulni az éjszaka során.
- Elintézni... Minek pazarolnám az energiáim felesleges cselekedetekre? Legalább ne bánts meg, logikus emberi lénynek tartom magam. - Negédes mosolyt mutat be, mielőtt feldobná a kocsmázás lehetőségét Raccs Kisasszonynak, aztán már irányba is állnak a csárda felé. Út közben elhangzik a neve is, mint holmi mellékes információ, hogy tudják egymást kölcsönösen szólítani, ha egyikük már lábra sem tud állni teszem azt. Mihael ezen a szinten mozog, a lány viszont még tesztelés alatt áll, nem ismeri a tolerancia indexét. Majd most kiderül. Ráérős léptekkel haladnak az utcán, de közben a tekintete minduntalan végigjár "Karina" hátsó karosszériáján. Néha elkapják egymás tekintetét, de ő a rezzenéstelen farkasszemnézésen túl semmi más tanúbizonyságot nem ad, hogy észlelte volna, rajtakapták. Hűséget fogadott, nem vakságot, bár, ha így folytatja, a hűségét is dobhatja a kukába bele, oda. Szégyentelen egy alak azért, mást szeret, mégis fut a hülye feje után, amerre lát.
A csárdába lépve a szokásos aljanép fogadja őket ezen az órán. A szelektív csúcsforgalmi időn már túl vannak, innentől a kétes alakok időzónájába léptek. Ha viszont végignézünk párosukon, biztosan nem lógnak ki ebből a bagázsból, ahogy ott üldögélnek rövid idő múlva az asztaluknál a poharakkal és az italaikkal. Nem aprózzák el a dolgot, jól feltankolnak és magában elismerően adóz a lány ízlésének, nem rossz szerzeményeket pakolt le a falapra. Áldoznak elég időt a töltésekre, végül következik a koccintás is.
- Egészség. - Egy hajtásra fellöki a perzselő folyadékot és a jólesően borzongató érzés rögtön elkezdi átjárni a végtagjait: mintha gombostűk szurkálnák ujjbegyeit és forróvizet zubogtatnának szét az izmaiban. Felemelő és ellazító érzésvilág. A szabály úgy szól: ha üres a poharad, a másik utántölt, de erre biztos rájönnek hamar a gyerekek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=357123#post357123][b]Ombozi Zsigmond - 2014.08.12. 15:42[/b][/url]

Ombozi Noel

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=358100#post358100][b]Farkas Zétény - 2014.08.14. 11:19[/b][/url]

- Még két vajsört. Nincs valami ütősebb? – nézek rá minden szeretetemmel, amitől egy kicsorbult bögre is tovább repedne. Egyébként is, ami szeretet lakozott bennem, azt a Leonie nevezetű képződmény teljesen lemerítette, visszatérése bizonytalan ideig szünetel.
- Minek neked kettő kisfiam? – kérdezi a pultos, amire már muszáj pálcát húznom, mert úgy látszik ez a kastély és a környéke el van átkozva az idiotizmus mélyen gyökerező fájával. Végül csak félig kerül elő a pálca, nem ér annyit, hogy balhé legyen, visszacsúsztatom a helyére.
- Mert kértem. Fizetek, nem tök mindegy az magának? Kérhetnék százat is – kivágok a pultra egy marék aprót, ami ránézésre is legalább tíz vajsör ára. A pultos gyorsan – naná! –besöpri a pénzt és hoz két sört még, meg valami sárgásabb folyadékot. Biccentek neki kelletlen fejjel, majd leülök az egyik asztalhoz. Kíváncsi vagyok, hogy mikor jönnek a kéregetők, de úgy néz ki, ma elmarad a hősködés, talán tudják, hogy ki vagyok. Szerepeltem már pár újságban, a pletykalapok imádják apám családjáról a szaftos infókat, én pedig eleget adtam nekik. De pont nem tud érdekelni, hogy ki mit gondol. Most sokkal nagyobb a probléma, mivel a szösszencs nem talált semmit, hogy kibújunk a házasság alól. Pedig tényleg, szívből utáljuk az egészet, egymást is, ez csak egy rossz vicc, amit apáink „okosan” kitaláltak. Jó, végül is Lyra, meg én sem tehetünk róla, szóval őt nem annyira utálom, de a kékbe vetett kevés hitem is szertefoszlott, amikor megláttam a fancsali fejét a rossz hírrel. De majd még tovább keres, meg minden, mondta, én meg csak legyintettem. Majd beszóltam kettőt, ő meg elviharzott, és ezzel rövidre is zártuk az aznapi összejövetelünket.
Lehúzom a sárga italt, majd egyből köhögni kezdek. Öcsém, ez mérget itatott velem, Lyra de rohadt szerencsés lett! A cucc úgy marcangolja a torkom, mint mantikór a szűzlányt, ráadásul teljesen lever a víz. Gyorsan elkapom az egyik korsó sört és inni kezdem. Szerencsére enyhül a fájdalom, és megfulladni sem fogok, mindjárt jobb kedvem is lesz. Persze páran röhögnek, de sosem foglalkoztatott a pórnép.
Most viszont, hogy rendben vagyok, ideje körülnézni egy kicsit. Van pár csajszi, akivel lehetne szórakozni valamit, de semmi komoly, vagy párral vannak.  Remélem, számomra is akad majd valami szórakozni való, bár ez a kocsma elég züllött ahhoz, hogy egy jó kis verekedés bármikor kitörjön. Csak várni kell még, gyerek az idő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=367149#post367149][b]Ombozi Nelli - 2014.08.24. 14:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=367267#post367267][b]Sharlotte Johanson - 2014.08.24. 17:06[/b][/url]

Az utóbbi időben az igazat megvallva a "se éjjelem, se nappalom" dolog nagyon is ráillett, mert vagy dolga volt mindig, vagy csak simán egyáltalán nem foglalkozott azzal, mennyi az idő, hányadikát írunk, sőt, melyik év. Na jó, ezt még tudta, de Jace apjával is egy kis probléma akadt, azt is meg kellett oldani, és nem érezte úgy, hogy ez őt innentől egyáltalán érdekelné.
A szülinapja is elment, úgy, hogy észre sem vette, csak napokkal később. Akkor pedig jött a meglepetés, egy évfolyamtársával ez egy napra esik. De pontosan, minden, és ebből jött, hogy mivel amúgy is jóba van a sráccal, hát ezt mindenképpen be kell pótolni, mert az ilyen azért ahhoz túl ritka, hogy várjanak még majdnem egy évet.
A háza kiesett a két kicsi miatt, de sokat gondolkozni így sem kellett, szinte egyértelmű: a csára. Még a mindenféle hústornyoktól és elsőre talán elrettentőnek tűnő alakoktól sem kell tartani az ünneplés megzavarását illetően, tökéletesen megfelel nekik a VIP terem, és ki is jár..
A cukrászdai munka megtanította néhány dologra, így a fiú betegségére külön ügyelve készített két minitortát. Egyet neki, egyet pedig magának, és még ha nem is fogynak el, be lehet dobozolni és későbbre is jó az. De ezen felül továbbra is teljesen cukormentes csokis kekszet is csinált, valami irdatlan mennyiségben, bár nem úgy tervezte, hogy mindent megesznek, az azért sok lenne. Ezen felül pedig nem csak édességgel készült ám, szendvicseket is csinált, mert miért ne alapon,  biztos, hogy olyan is kell. Neki elengedhetetlen a kávé, így abból is tett el, de külön cukrot, édesítőszert, hátha Bálintnak is.. Fura, hogy már megint egyre inkább ügyel a környezetében lévő emberekre, elfelejt csak magával foglalkozni, de nem zavarja, még örül is neki. Éppen ezért gondol át mindent, és dönt úgy, hogy akkor még a felrúnázott magnó is kell, egy rakat kazival. Van egy ismerőse, az csinálja neki a mai számokból ezeket meg, és áldja is érte az eget, hogy tud zenét hallgatni.
Már majdnem el is felejtette, hát amit nagyon fontosnak talált, az a fiú ajándéka. Nos igen, ha már szülinapot ünnepelnek, akkor egyértelmű. Kicsit bajban is volt vele, mert annyira nem ismeri, hogy meg tudja mondani, mi az, ami biztosan elnyeri a tetszését, de reményei szerint ennek is örülni fog, úgyhogy eltette azt is.
Az utolsó, ami eszébe jutott, az az volt, hogy innivalókkal nagyon nem is kell problémázni, lévén a csárdában ilyet bármikor tudnak szerezni. Ismeri már magát, az egy alapja lesz az estének. Na de persze a Levitást annyira nem ismeri, meg ott van a betegsége is, de azért reméli legalább koccintanak majd, azt mindenképp kell.
Szóval amint összeszedett mindent, ellátta a csomagjait egy lebegtetőbűbájjal, lejelentkezett bátyjánál, ellenőrizte fiát és húgát, aztán nyugodtan hagyta ott őket. Ahogy megbeszélték, a fő utcán találkoznak, és időben is van, most nem akart késni, de hamarabb kiérni sem sikerült. Így a késő délutáni, kora esti órákban még elegen járnak Bogolyfalva utcáin, de nem volt nehéz kiszúrnia Bálintot.
- Szia! - odaérve hozzá már vigyorogva köszönt neki. Három-négy üzletnyire a csárdától találták meg egymást, odáig elsétálni már - nem mintha odáig az lett volna - egyáltalán nem megerőltető. Az ajtón belépve rögtön sokkal több szempárt érezhetnek magukon, mint úgy általában, de ő már ezt megszokta, mindig így van, ha ide jön, de ebből még csak nagyon kevésszer adódott problémája is. Most a cuccaikkal együtt viszonylag feltűnésmentesen, továbbra is a figyelő szempárokat érezve magukon sétálhatnak oda a pulthoz, Samutól el is kéri a már korábban kibérelt terem kulcsát, de nem kérek egyéb más semmit, ott lent önkiszolgáló pult van.
- Ott, balra - mutatom a lépcsőt a srácnak, merre is kellene megindulnunk. Leérve, akár ő ment elől, akár én, már fordulok is jobbra el, a lépcső alatt van a következő ajtónk. Na igen, az évek, meg a rutin.. Már elég jól ismerem a helyet. Kinyitom, és a fáklyák a meredek lépcsősort épphogy csak megvilágítják, amire egy igen halk káromkodásnál többel nem reagálok, mert már növesztem is magunk előtt a hőt nem adó tűzgömböt, legalább lássunk valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=369459#post369459][b]Wessinger Lilla - 2014.08.26. 18:56[/b][/url]

Várkonyi Zoltán

Kihasználván a nyár talán utolsó napjait, Lilla kora este úgy dönt, meglátogatja a mostanság keveset látott lakótársát annak munkahelyén. Nem téveszthető szem elől az a tény sem, hogy az elmúlt hetekben erőteljesen megfigyelhető hangulatingadozását a csárdában óhajtja örökre lezárni, gyógyszeréül választva néhány kör koktélt, vagy ha úgy hozza a sors, néhány pohárka erősebbet is akár. Otthonát az őt jellemző kellemes illatfelhővel hagyja el, magassarkúiban ügyesen lépegetve a még meleg estében. A falu már csendes, az idősebbek lassan visszahúzódnak a négy fal közé, a legtöbb fiatal pedig a kastély könyvtárában lebzsel. A csinosan öltözött nő mellén összefont karokkal sétál, barna tekintetét napszemüveg mögé rejtve; ha beköszönt az ősz, már úgy sem veheti fel kedvenc kiegészítőjét, mely szinte már hozzáragadt arcához.
- Szia! - köszön kedélyesen a csárda küszöbét átlépve, és egyenesen Zsigmondhoz siet, hogy a férfi közvetlen közelében, a bárpultnál foglaljon helyet. Mosolyogva nézelődik, szemüvegét maga mellé teszi a furcsamód tiszta pultra, majd lakótársára vigyorog. - Kérlek, gyógyíts meg valami erőssel...
A kocsmáros, miután együtt él az utóbbi időben hisztissé váló nőve, pontosan tudja mire céloznak a rúzsozott ajkak, így minden további kérdés nélkül vajsör helyett whiskey-vel szolgálja ki. Lilla hálásan néz rá, de az ital felhajtása előtt még játszadozik a pohárral. Finom kezei között ide-oda tologatja azt, s közben válla fölött hátrapillantva szemügyre veszi az italozó népet. A férfifelhozatal igen gyér, a barnaság keresve sem találna náluk rosszabb látványt. Száját félrehúzva fordul vissza Zsigmondhoz, és fejét elégedetlenül megcsóválva fakad ki.
- Hát, ne érts félre, nem panaszkodásnak szánom, de most tényleg Zsiga, nézz körbe, és végre megfogod érteni, hogy miért bújom én állandóan a romantikus regényeket...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=393357#post393357][b]Szombat Anna - 2014.09.27. 12:18[/b][/url]

Lora

 Semmi. Semmi, semmi és újra semmi. Amióta csak visszaért az iskolába kutatgatott, és levelezgetett. De senki nem tudott semmit, hogy mi történhetett, vagy hogy egyáltalán tényleg az apja volt-e az, akit akkor látott. Az is kezdte érdekelni, hogy mi történt az anyjával és ki is volt ő? Amióta megjelent az az ismeretlen férfi  gyámhatóságtól, egyre több kérdés fogalmazódott meg benne. A baj csak annyi volt, hogy senki nem tudott válaszolni.
 Bár otthon még küldözgetett leveleket a tébolydának, ahova bezárták az apját, de nem válaszoltak. Ilyenkor bánta, hogy a varázslók nem használnak telefont. Egyszerűbben szóba tudott volna az ápolókkal állni, ha nem tudták, hogy ő az. Még az újonnan beszerelt telefonfülkét is kipróbálhatta volna. De nem, ebben a világban valahogy mindig mindent túlbonyolítanak.
 A kudarcra való tekintettel úgy döntött, hogy mielőtt még igazán belevetné magát a tanulásba - ami valljuk be, enyhén szólva irreális feltételezés -, kiélvezi a szabadságot és leugrik a csárdába. Jobb dolga úgysem akadt, és egy kis alkoholos ital biztos jót fog tenni megfáradt idegeinek.
 Betérve a csárdába körbe sem nézett, egyenesen a pulthoz indult, hogy rendeljen. Kért valami erős italt, és mellé egy kellemesebb vajsört, hogy legyen mivel leöblítenie, aztán kinézett magának egy félreeső zugot, ahol nyugodtan megírhatja az utolsó levelét a tébolydának.
 A legújabb ötlete, hogy álnév alatt, valamilyen befolyásos emberként mutatkozik be, és érdeklődik Véghváry Zalán múltjáról és állapotáról. Ha egy tizenhét éves lánnyal nem állnak szóba, talán egy felnőtt emberrel igen. Majd valakitől kölcsönkér egy baglyot, amivel még biztosan nem küldött levelet. Ha más nem is, de legalább megtudja, mennyire van titkosítva minden adat.
 Előhalászta táskájából a pergament és a tintát, aztán egy agyonnyűtt tollat is, és nekifogott az írásnak. Mikor kihozták az italokat, félbehagyta a munkát, gyorsan lehúzta a röviditalt, aztán folytatta is az írást. A papíron több volt az áthúzott szó, mint a levél. Nagyon nem nézett ki profi munkának, de még piszkozatnak is gyatra volt. Olyan ideges és izgatott volt, hogy gondolatai össze-vissza ugráltak és képtelen volt normális, összefüggő mondatokat alkotni. Fáradtan hátradőlt, letette a tollat és a vajsörért nyúlt. Ha csak nem érkezik valami csoda, biztos, hogy rájönnek a csalásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=397041#post397041][b]Ombozi Noel - 2014.10.02. 18:28[/b][/url]

Szendrei Ella
Aug. 26. kedd késő este

A csárda zsúfolásig telve, mintha nem is kedd, hanem egyenesen péntek estét írnánk, és a tömeg egy országszerte kedvelt zenekart várna vendégül. A rellonos határozottan furakszik át a hangosan vitatkozó, idejekorán ittas jelenlevők között. Fekete, elegáns megjelenésével kitűnik az átlagból, s az idegen tekintetek hihetik akár azt is, hogy az ifjú színházba készült, csak nem a megfelelő ajtón lépett be. Innen csak kevesen ismerik öltözködési szokását, a rendezett, igényes stílusra törekvő természetét. És bár a varázslók nagy része egyáltalán nem törődik vele, pultig jutása során több, őt mustráló tekintettel is találkozik. Arca komor, vonásaiban szokatlan nyughatatlanság játszik. Szűkre húzott szemei idegesen járnak fel-s alá, mintha nem találnának valami igazán fontosat, mintha végleg elvesztették volna a lényeget. Noel két szabad bárszék közé túródik, ahol utolsó mentsvárát; a nemrégiben Bogolyfalvára költözött nagybátyját keresi, ám Zsigmond helyett csak egy idegen felszolgálót lát, így kissé csalódottan kéri ki első kör boldogságát, hogy a két szék közül az egyikre ereszkedve könyököljön fel a koszosnak tűnő pultra. Az őt körülvevő emberekről mint máskor, úgy ma sem vesz tudomást, de most még mini szoknyákból kilógó hosszú combok után sem kutat, hogy éjszakáját azok dekoratív tulajdonosával múlassa át. Rég nem ismerkedett már itt lányokkal, akik ha csak egy órára is, de jókedvű csacsogásukkal elterelték figyelmét saját, olykor igencsak zűrös gondolatairól. A csapos mögé bámulva emeli fel átlátszó itallal töltött üvegpoharát, melyet némileg megdöntve önmagának mond néma tósztot. S bár a nép szája szerint csak a szamarak isznak magukban, ő társaság nélkül is tökéletesen érzi magát. Egyetlen hosszú korty után engedi koppanni pohara alját a pulton, de alighogy leteszi, máris körözni kezd annak száján. Ujja egyre gyorsabban siklik, talán így futva versenyt az idővel, s élvezve ki a magánymentes, túlságosan is ritkán előforduló egyedüllétet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=397269#post397269][b]Angelina Mary Philips - 2014.10.02. 23:20[/b][/url]

- Na - pattanok fel, mert nekem ez már bőven sok volt. Abban sem voltam biztos, hogy ép elmével kibírom idáig, de mivel láthatóan acélból vannak az idegeim... lényeg a lényeg, nem ajánlatos tovább feszíteni azt a bizonyos húrt.
Manda csak értetlenül pislog, mire én felsóhajtok.
- Figyelj, kétórányi bőgést és gügyögést viseltem el, végignéztem, ahogy pelenkázod, majd megeteted a nyálgépet... had legyek már egy kicsit önmagam - kivételesen még azt is hagyom, hogy a mérhetetlen világfájdalom kiüljön az arcomra, aztán már el is hagyom a házat, még mielőtt Manda röhögése, olyasmire késztetne, amit aztán megbánnék.
Nos, igen.. eddig csak sejtettem, de mára már teljesen biztos vagyok benne, hogy az én nyakamban nem fog csüngni egyetlen ilyen bűzbomba se. Nem bírnám.
Ebből is látszik, hogy ikerhúgomnak jutott több az empátiából, de mi ezt már rég megszoktuk, vélhetően ennek köszönhető az is, hogy a mi kapcsolatunk se mérgesedett el.
A kastélyba viszont nem vagyok hajlandó visszamenni, nem hiányzik még újabb adag visítás, és amúgy is… szünet van, így inkább a csárda felé veszem az irányt, és olyat készülök tenni, amit már rég nem.
Sose éltem példaértékű életet, nem hajtok sem a szentté avatásra, sem az év embere díjra, de álszent sem vagyok, nem fogom megjátszani magam… ha csak az érdekeim nem kívánják úgy, és jelenleg sehogy se kívánják.
Kiengedem copfba kötött hajam, és próbálok neki valami formát is adni az ujjaimmal, mert a látszat azért még mindig fontos.
Nem mondom, hogy törzsvendég vagyok erre, de azért döbbenet, hogy akad itt ismerős arc, nem mintha akár egy pillantásra is méltatnám őket. Nem, az valahogy nem én lennék.
Ahogy kikérem magamnak az italom, keresek is valami félreeső helyet, mert… na jó, nekem aztán igazán nem kell félnem attól, hogy bárki meg merne zavarni. A tapasztalat nem ezt mutatja, és ennek köszönhetően nem írta le magát a szememben az emberiség. Nagyon úgy tűnik, akadnak még olyanok, akikben aktívan üzemel a túlélési ösztön.
A poharat forgatva bámulok ki a fejemből, majd kis idő múlva, meg is húzom azt, hogy végigfolyhasson a torkomon a tartalma, ezzel előcsalva egy már rég érzett, de annál inkább hiányolt érzést. A régi szép idők, mikor az ivás a mindennapjaim része volt, és nem volt a közelemben egy vinnyogó törpe… nem tudom, Manda hogy bírja ezt napi huszonnégyben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=429917#post429917][b]Vikohino Thaihasy - 2014.12.02. 20:04[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=433141#post433141][b]Adam Kensington - 2014.12.07. 19:59[/b][/url]

Meglehet, a nívósnak koránt sem mondható máguscsárda szokásos népe eleve nem éppen bizalomgerjesztő, azonban a most betoppanó páros végképp okot ad arra, hogy még ha el is tekint bárki feléjük... vagyis felénk, gyorsan más nézelődni valót keressen magának. Egy auror és egy vámpír. Kell ennél több ahhoz, hogy az ember behúzza fülét-farkát és -ha már itt tartunk- a nyakát is?
Dwayne és én laza jelentőséggel érkezünk meg a helyre, egyenesen az egyik félreesőbb asztal felé véve az irányt, valahová hátra. Nem szeretek bent lenni a sűrűjében és hiába éles érzékeim, jól esik belátnom a teret. Szerintem ezzel társaságom sincsen másképp. Társaságom, aki néhány perce felbukkant a házamnál, hogy elhívjon beülni valahová. Felkaptam a dzsekimet és már indulhattunk is. Átsétáltunk a karácsonyi vásáron idefelé jövet. Noha a mi botlunk is kitelepült egy bódéba, csak futólag szemléltem meg eddig a kínálatot és a látnivalókat. Megeshet, hosszabban tiszteletemet teszem majd valamikor.
Elég az hozzá, miután megérkezünk, a férfi szerez magának italt. Részemről ezt némán várom ki, aztán ledobjuk magunkat a helyünkre, egymással szemben. Kényelmesen hátradőlök, lábaim szétvetem az asztal alatt, kezeimet combjaimra dobom. Körbenézek a csárda terében, aztán tekintetemet Dwaynere engedem. Derűsnek tűnik. Legalább kettőnk közül valaki az. Persze, rajtam nem látni, hogy rossz passzban vagyok. A vonásaim ugyanolyan simák, mint mindig. Talán csak szemeim rezignált fénye árulkodik kissé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=434374#post434374][b]Keith D. Kenway - 2014.12.09. 17:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=448065#post448065][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.01.04. 19:07[/b][/url]

Borostyán Lenke
Kocsmahangulat


Az elmúlt két évben összesen nem kapcsolódott ki annyiszor, mint a Bogolyfalván eltöltött első egy hete során. Csalfa vigyor ül arcán, ahogy belép a csárda csengőbongó ajtaján, akárcsak egy fiatal srácnak, kinek az elmúlt éjszaka a tervezettnél sokkal, de sokkal jobban sikerült. A mínusz fokok ellenére szövetkabátja gombolatlanul leng rajta, testét alatta meleg pulóver fedi. Derűs gondtalanságban kér magának egy vajsört a pultnál, kedélyességéből még az sem zökkenti ki, hogy a sör tetején több centis málló hab lebeg. A már elfoglalt sarokhely közelében álló asztalkához telepszik le, hogy estéjét csendes magányában ott töltse el. Kabátját a széktámlára teríti, s kényelembe helyezvén magát, az asztalon heverő hírújságért nyúl. A hivatalban egyébként is mindenről idejében értesül, de munkahelyén túl is minden adandó lehetőséget megragad arra, hogy olvasson a világ aktualitásairól. Persze, előfordul, hogy az írottakon csak nevetni, vagy éppen hangosan bosszankodni tud, hiszen nem egyszer cikkeznek trollméretű ostobaságokról. Most is fejét csóválva halad a sorokkal, baljában korsóját tartja, amiből néhány mondatonként hörpint egyet. Az íz már az első kortynál sem nyeri el tetszését, és ezen a továbbiak sem változtatnak; kesernyés szájízzel pillantgat bele a korsóba, mintha azzal megoldást nyerhetne, majd tehetetlenül visszafordul az újság hasábjaihoz. Néhány fontosabb rovat után a horoszkópokhoz lapoz, és nem túlzó figyelemmel gyorsan átfutja a jóslást. Sohasem hitt asztrológiában, ennek ellenére minden héten megnézi a Sellő címszó alatti részt. Aztán hátradől a nyitott újság felett, és italát ízlelgetve figyeli a helyiség cimboráit. Fülel, hogy egyes asztaloknál miről társalognak, és alig észrevehetően szemmel tartja a bejárati ajtót is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=457862#post457862][b]Catherine Alexis Rawen - 2015.01.26. 18:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=464910#post464910][b]Tiffany Elswood - 2015.02.16. 21:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=466583#post466583][b]Álmosvölgyi Kilián - 2015.02.23. 17:58[/b][/url]

Besétáltam a csárdába és helyet foglaltam a tőlem megszokott asztalnál, amit mostanában kisajátítottam magamnak. Nem ez volt az első hogy itt lézengtem, ráadásul még csak nem is az utolsó. Régebben még volt egy kis tétje, de mára már unalmas és lehangol lett ez az egész... Nem kellett aggódnom amiatt, hogy valaki a nyakamra jön azért, mert itt iszogatok, vagy mert kint vagyok a sulin kívül ilyenkor. Igazából ez sosem érdekelt túlzottan, még akkor sem, ha megfenyítettek miatta. Maximum egy vállrándítással tudtam le a problémát aminek sem a tanárok, sem más nem örült egy kicsit sem. Érdekelt is engem, ha levonnak pontot? Nem! És az, hogy megbüntetnek? Olyan durva dolgot még csak ki se tudnak találni ami engem zavarna... Körbepillantva megint rengeteg érdekes arcot véltem felfedezni, de nem zavartak, legalábbis addig nem, míg belém nem kötnek. Az ajtó nyílt, egy újabb idegen tévedt be és a kicsit sem határozott lépteit figyeltem. Hamarosan letelepedett két "nagy"emberhez és elkezdtek beszélgetni. Közben persze odajöttek megkérdezni mit kérek, én pedig a szokásosat rendeltem. Itt sosem ellenőriztek (maximum a defenzort láttam itt időnként, de akkor okos voltam és leléptem), na meg tizennyolc elmúltam, éljen a magyar felnőtté válás kora. Milyen "kár", hogy már egyel idősebb is vagyok a tizennyolcnál. Miután leadtam a rendelésem, azután újra a környező asztalok furcsa szerzeteit szemléltem, mígnem megakadt a tekintetem pár érdekesebb fickón. Nem voltak átlagosak, habár itt általában senki sem az, ritka ha egy vagy talán két diák bejön a suliból ide, mármint a fiatal kategóriából... Most éppen nem volt itt közülük senki rajtam kívül amit igazán jó ómennek éreztem, mert nem volt kedvem kölyköket pesztrálni, hogy menjenek vissza a suliba, mert néha betévednek a prefik és akkor lesz itt nagy baj. Még mindig a kis csapatot szemléltem, mikor feltűnt valaki a színen, akit reméltem hogy eddig nem vett észre, mert ha valami butaságot csinál, akkor biztosan le fogom állítani. Ismertem már ennyire magam és valószínűleg ő is engem. Egyelőre nem tettem semmit, csak az érkező italomat megszerezve vártam, türelmesen...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=467758#post467758][b]Katherine Danielle Averay - 2015.02.26. 15:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=474052#post474052][b]Grace Erin Green - 2015.03.11. 00:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=475797#post475797][b]Álmosvölgyi Asztrid Szira - 2015.03.13. 22:08[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=482108#post482108][b]David Bennett - 2015.03.25. 19:58[/b][/url]

A vaskos felszerelésemet kisebb nyögés keretében helyeztem el az asztalszerű tákolmányra a rezidencia egyik kibérelt szobájába, majd hanyatt vágtam magam a kétszemélyes francia-ágyon s pillanatokon belül már úgy horkoltam, mint valami csecsemő. A találkozó előtt bő egy órával duruzsolt a karórám a fülembe, hogy ideje felkelni te naplopó, így megejtve a zuhanyt és borotválkozást, valami tiszta ruhát előbányásztam magamnak a kofferből. Fekete, alul kicsit szűkülő nadrágba bújtam s egy kockás ingbe, melynek ujjait hanyag eleganciával könyékig feltoltam, amint beértem a csárdába. Az újabban pink hajú lányon először úgy keresztül néztem, mint annak a rendje, ám amint jelzett, úgy meglepett arckifejezéssel bár, de odaslattyogtam jól ismerve a járást ebben a helységben. Intettem Eszternek, a pultos lánynak, hogy riszálja ide a csípőjét (amit a távozáskor szépen meg is csodáltam), s nem apróztam el: kezdésnek két kör veszett kutya, agmiral valamint sambuca, ha már egyszer hölgy társaságában vagyok - no meg kísérőnek egy sör. Bár az első pár korty nehezen ment le, a többi viszont már sitty-sutty lement és lassan azt az egy üveg sörömet iszogattuk, amikorra már mindketten elértünk egy adott állapotot. Jöttek a sztorizgatások, így elmeséltem neki, amikor pár éve meg akartam varrni egy pólómat, aminek a végeredménye gyanánt a hasát a hátával együtt úgy összefoltoztam, hogy varázslattal se lehetett megmenteni az anyagot. Előkerült az is, amikor Leonard Harrist egy dementortól mentettem meg, vagy amikor Mihaellel szétszedtük ezt az egész kócerájt s mindkettőnk tárcája ráment arra az estére - de legalább nem haltunk bele!
 Sajnos hamarosan előkerült az, hogy merre is voltam, miért nem vagyok itt mostanában, miért adtam fel a kviddicses csapatot és a párjaik, amiket igyekeztem nem túl feltűnően hárítani, no de kérem szépen, 3 kör alkohol után ne várja el tőlem senki, hogy maximálisan működjön a személyes tűzfalam.
- Áh, vagyok én erre meg arra, aztán erre meg.. Jah. Na és te? Napjaidat hogy tengeted? Hallom valami vadállatot választottak meg prefektusnak Michelle mellett. Tényleg egy vadbill kategória? - aha, lehet, hogy nem ismeri a Halálsoront, akkor majd néz egy nagyot, de kinézem belőle ezeket az alapvető műveltségi ismereteket. Nina mostanra már dőlne a röhögéstől, erre mérget veszek, de ő is, most hol van? Biztos valahol Dwayne lakásán eszi a pattogatott kukoricát egy habfürdőben. Talán holnap tiszteletemet teszem nála a lakásán is.. áh, lehet inkább mégse.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=487338#post487338][b]Húji Mentes Díjjas - 2015.04.02. 23:35[/b][/url]

Csodálatos, nemde bár? Hogy pont a saját prefektusom kap el egy takarodó utáni időpontban, a Rellon körlet felől visszamasírozás közben. De főleg az a büntetés, amit kiszabott rám: mostantól 2 hétig heti 3 alkalommal fogadnom kell egy érkező diákot a vasúton és kedvesnek lenni vele, elnavigálni az iskola területén bla bla bla.
Martin Romberg. Elsős mestertanonc a Rellonban, Svájcból, most lesz nem sokára 19. Nálam alacsonyabb, sovány, barna haj. Hát, úgy nagyjából ilyesféle információkban részesültem az eligazításon, hogy aztán gyorsan magamra kapjak egy szürke pólót és egy duplacipzáros tavaszi pulóver-kabátot. Wolgast a trónon székelve dekkolt és nézegette magát abban a tükörben, amit születésnapjára adtam neki, szinte azt se vette észre, amikor megléptem a szobából. Míneának összehoztam még egy hieroglifákkal tarkított levelet, miszerint ma este megint navigálásban kell részt vennem - de ügyes a barátnőm, meg tudja fejteni az én macskakaparásomat.
 A srác rendesnek tűnt, ahogy a csomagjaival leszállt a vonatról. Nem úgy nézett ki, mint egy pökhendi, beképzelt alak, full normális kisugárzása volt, így aztán a sablonos szöveget most kiszínesítettem, miután kezet ráztam vele és bemutatkoztam. Elég hamar kiderült, hogy a franciát mind a ketten jobban beszéljük, mint a magyar nyelvet, így aztán eme mások számára köpködős nyelvrendszert alkalmaztuk. Megkérdeztem, hogy miért pont ide vezetett az útja Herzbergből, ő visszakérdezett, hogy hogy kerültem ide a Beauxbatonsból. Oda-vissza ment ez a labdadobálás. Cigarettával kínáltam és felajánlottam neki, hogy ha már így péntek este felé jár az idő, igyunk már meg egy sört a csárdában. Remélem nem kérette magát és nem volt szükség a győzködésre, mert akkor az én kedvem is hamar elszáll, de előbb vagy utóbb bejutottunk és egy, már igencsak kiült fotel párosba tettük le magunkat. Két vajsört kértem a pincérlánytól, aki mily meglepő, szintén mestertanonc a Rellonban és hogy tudja fizetni az iskolát, mellette még besegít kiszolgálóként.
- Na és haver, mik a tervek? Mit fogsz itt csinálni? A lányok is nagyon szépek itt Magyarországon, nekem elhiheted. - iszok egy kicsit a sörből, aztán kényelmesen elhelyezkedem a bárpulton, miközben folytatom. - De komolyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=500582#post500582][b]Axel Sjölander-Wayne - 2015.07.27. 17:29[/b][/url]

Cyanne, Elliot
a bál estéje, nem sokkal a nyitótánc után

- Mibe, hogy pletyka lesz belőle, hogy veled táncoltam a nyitótáncot - kuncog, miközben Cyanne mellett lassú léptekkel sétál a csárda felé. Valahogy szórakoztatja a kép, mert a maga részéről kitartóan állítja, hogy még ha a távkapcsolat nem is tett különösebben jót nekik, de még mindig stabil párkapcsolatban él és semmi oka nincs félrelépni. Cupido persze bármikor belezavarhat a képbe, de remélhetőleg nem fog. Éppen elég volt, hogy egyszer megtette. Még sok is. Nyakkendőjétől megszabadult már, amint kilépett a nagyteremből, most ujjai között lóbálja, és amilyen ügyes, elejteni is sikerül. Lehajol, hogy felvegye, és amint feláll, valami idióta bagoly, ami feltehetőleg túl alacsonyan próbált elhúzni fölötte, nekivágódik. Meg is tántorodik kicsit, még szerencse, hogy nem valami nagyra nőtt uhu a szerencsétlen, így egy lépéssel sikerül korrigálni az egyensúlyi állapotában felmerülő gondot és nem esik orra. A bagoly úgy csapkod összevissza, mintha részeg lenne. Száját húzva dörzsöli a tarkóját, mert ez az ütközés kicsit sem esett jól. Fiatal gyöngybagolynak tűnik, ami mintha még ismerős is lenne, bár ezek is amilyen egyformák, főleg az utcai lámpák fényében, erre inkább nem fogadna, hogy ismeri.
- Hess már, menj a dolgodra - legyint a madár felé, de az inkább vakmerő módon az ujjába csíp, majd köröz egyet fölötte, hogy aztán ismét az arca előtt kezdjen csapkodni. A fene. Lehet, hogy ez az új családi bagoly? Valamit írt az anyja, hogy Annie hazacipelt egy új baglyot nemrégiben, de ki emlékszik mindenre? Főleg, ha a levelet csak átfutotta és annyit kapart válaszul egy darab pergamenre, hogy szóljanak, ha valami van. Reggel küldte vissza vele az őskori, már kopaszodásnak indult vén baglyukat, és lehet, hogy ez akkor most a másik lenne és neki jött? Amint eddig a következtetésig jut, már mohón kap a levél után. Megszerezve nem törődik vele, hogy szépen bontsa fel, inkább sietősen, kapkodva tépi és majdnem orráig emeli, hogy el tudja olvasni. Szemüveg nélkül ez már macerás kezdett lenni, ilyen fényviszonyok mellett különösen. Szavakon akad meg a tekintete.
- Ez nem igaz... - szólal meg hangosan. Cyanne mintha ott sem lenne, pedig az előbb még remekül elvoltak. Megrázza a fejét, idegesen túr bele a hajába, és újraolvassa. Svédül szalad ki az első káromkodás a száján, a következő pillanatban viszont elneveti magát.  
- Azt írják, meghalt az apám. Tuti elszúrtak valamit. Ez csakis tévedés lehet - állapítja meg a lány felé fordulva, miközben zsebébe gyűri a levelet, és már indul is be az ajtón, mert ezt most Elliotnak is el kell mondja, közben még tán magát is meggyőzi, és esetleg az eredeti tervhez sem ártana tartani magukat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=501412#post501412][b]Roxanne Megane Saint-Venant - 2015.07.30. 01:04[/b][/url]

Tehát megvolt a vacsora, volt némi tánc, aztán az este hátralévő részét se töltötték el unalmasan, erre.. erre másnap megpattan a férj. Pazar. A szöszi már maga se tudja, hogy mióta nem járt odahaza a lakás másik tulajdonosa, de köszöni szépen, teljesen jól van. Naphosszat pepecsel a nagybőgőjével, tisztogatja, szeretgeti, jó, hogy nem beszél hozzá. A zenét maximumra kapcsolja és közben üvölt hozzá, korántsem énekes-hanggal (ami azt jelenti, hogy legalább 2 hanggal mindig el van csúszva), és a szomszédok kopogására úgy tesz, mint aki nincs otthon (aha, közben ordít a háttérben a muzsika). Odaégetett már egy palacsintát, most pedig, éjjel fél kettőkor akart készíteni rántottál, amit, akárcsak az előző próbálkozását, szénné sütögette. Ablakot kellett nyitni hozzá, és legyezővel próbálta kiűzni azt az istentelen szagot a konyhából, amivel természetesen levert egy tányért. Véletlenül sem csapkodott, miközben éktelen káromkodások közepette a hálószobába csattog és magára kap valami elviselhető göncöt (mely állítás pontosan egy fehér valami ruhát takar, egy farmerdzsekit meg egy nagyon elegáns fehér zoknit, amit később a bakancsába gyűröget, miután felhúzta azt). Össze kéne pakolni már a lakást. Áh, bőven ráér. A tükörhöz slattyogott, gondolván, hátha valamit tud kezdeni azzal a maszlaggal, ami a feje tetején uralkodik, ám a harmadik próbálkozás után feladta az egészet. Bepakolta a pénzt meg egy pár szükséges dolgot valami kis táskába, aztán szépen csöndben behajtotta maga után az ajtót, bezárta a kismilliónyi rekeszt meg zárat, majd elegánsan levonult a lépcsőn.
 Úgy 20 perccel később már ott csücsült a csárdában, ahol a rendelése nem állt többől, mint egy pohár sör meg egy jó nagy adag sült krumpli. Az előző már ott hűsölt a kezében a dinkának, aki, tekintve, hogy alig voltak már ilyenkor ebben az üzletben, szabadon válogathatott a helyekből. Egy ablak mellé ült. A középső ablak mellé, egy két személyes asztalhoz. Szívesen rágyújtott volna, de ezek a megháborodott magyar szabályok, hogy nem lehet zárt helységben rágyújtani.. Katasztrófa. Így aztán csak itta a sört, ami egy picurka bajszot is odavarázsolt a lány szája fölé, és várta az ételt - meg valami égi jelet, hogy nem kell az éjszakát megint egy üres lakásban töltenie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=504231#post504231][b]Leonie Rohr - 2015.08.11. 23:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=507552#post507552][b]Bakonyi Annamária - 2015.08.21. 13:22[/b][/url]

Lotte

Fáradt. Iszonyatosan fáradt, de ma még dolgoznia kell és bár mondaná, hogy majd holnap délelőtt kialussza magát, akkor meg tanulnia kell, mert nyakán a sok vizsga. Nem is tudja, hogy gondolta, hogy menni fog ez az egész együtt, hogy túlélje az iskolát, átmenjen minden vizsgán, kviddicsezzen, dolgozzon és még... hoppá, nincs és még, Rey egy ideje mintha kerülné. Mindegy, legalább annyival kevesebb, ezt mondogatja magának. Egyetlen pillanatra töpreng el azon, mi is lehet a fiúval, hogy úgy eltűnt, lehet, hogy csak nagyon készül a vizsgákra, ha már annyira nyúzzák a szülei a jó teljesítményért, ez a pillanat viszont pont elég a bajhoz. Az egyik vendég, aki már távozóban van, nagy lendülettel taszítja hátra a székét, ami elől még ellép az utolsó pillanatban, ám a tálca meginog a kezében, akárcsak a rajta árválkodó sörös korsó is. Nem elég gyors, amikor megpróbálja egyenesbe hozni a tálcát, meg elkapni sem sikerül, így a korsó a földön végzi csörömpölve esve szét darabjaira. Hirtelen fojtogatni kezdi a torkát a sírás, olyan egyszerű lenne itatni az egereket itt most kicsit, mert semmi se jó, sose lesz vége ennek a napnak és még ez a fránya korsó is eltörött és biztos mindenki őt bámulja, hogy itt szerencsétlenkedik, de nyel egy nagyot inkább, lerakja a tálcát és előszedi a pálcáját, hogy helyrehozza a korsót. A fenébe, reszket a keze. Nem biztos benne, hogy így is menni fog a varázslat, akármilyen kis egyszerű is legyen egy sima reparo, de nagy levegőt vesz és... roppant mód zavarja, hogy úgy érzi, mindenki rá figyel. Menni fog, menni fog, menni fog, győzködi kitartóan magát, aztán elmotyogja a varázsigét, és semmi. Valahol valaki hangosan nevet, ő pedig biztos benne, hogy rajta, de csak azért is kihúzza magát, bármennyire is nehezére esik és újrapróbálkozik. Még diák. Még nem vészes, hogy nem megy elsőre, nem igaz? Hátraigazítja vörös tincseit, kicsit izzadó tenyerét fekete pólója aljába törli, és ismét nekifut a varázslatnak.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=507661#post507661][b]Szendrei Ella - 2015.08.21. 22:33[/b][/url]

Habár a faluba érve Ella már sokkal bátrabban bánt a hangjával, mégsem csaptak különösebben nagy zajt, ahogy végigsétáltak a kihalt utcán, a pislákoló fényben csillogó macskaköveken botladozva. Legalábbis a navinés lány botladozott eleget, mert nem nagyon figyelt oda, merre lép, a srácon csüngött inkább, és időről-időre rántott rajta egyet, hogy továbbra is belé kapaszkodva felugorhasson egy-egy padra, vagy a szökőkút peremén táncoljon végig, meg-megcsúszva, nevetve. Azt se bánta volna, ha beleborulnak a vízbe, miben különbözne az attól, mintha leisszák magukat?
- Legyél prefektuuuuuuus, naaa! Biztos iszonyú menő a fürdőjük! - nyúzta tovább Kornélt, miközben tényleg majdnem vett egy fürdőt a kútban.
De végül ehelyett csak sikerült irányba állniuk, és eljutniuk a csárdáig. És ahogy benyitottak, a viszonylagos csönd úgy robbant semmivé, hogy Ella egy pillanatig úgy érezte, mintha eddig siket lett volna.
A csárda tele volt vendégekkel, a késői óra ellenére, vagy épp azért. Prefektus persze egy se volt köztük, vagy csak középkorú, szakállas férfiaknak, és masszív alkoholistáknak álcázták magukat, annyira komolyan vették a munkájukat. Vagy épp annyira elegük lett volna belőle? Mindegy, Ella úgyse nagyon gondolt tovább a prefikre, legfeljebb a fürdőjük járt még a fejében.
- Keresek asztalt! Hozz kéket! Vagy mályvaszínűt. Jaj nem is, a neonzöldet! De füstölögjön ám! - azzal eleresztette Kornélt (vagy inkább irányba lökte a pult felé), ő pedig az asztalok közt szlalomozva keresgélt.
Megbökdösött pár vendéget, akik már kevésbé tűntek ébernek, de aztán a fenyegető mozdulatokra tovább is slisszant.
Egész a csárda végében lelt egy asztalt, amelynél ugyan ült egy kissé fura szagú, ránézésre félóriás fazon, de mivel az asztalra borulva hortyogott, Ella úgy találta, itt jó lesz. Kirántott egy széket a szemben lévő asztaltársaság egyik tagja alól, aki úgyis félig az asztalon volt inkább, és így már Kornélnak is volt helye a kis (félig foglalt) asztalnál.
Ahogy ezzel megvolt, lelkesen integetett a srácnak, mint jó repülésirányító.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=509316#post509316][b]Ombozi Noel - 2015.08.25. 19:19[/b][/url]

A csárda hátsó szegletében ül és a késő esti, sárgásan ragyogó fényeket figyeli. Megbabonázva, rá nem jellemző áhítattal mustrálja a villódzó testeket, akárha néhány boldogan táncoló angyalkát nézne. Asztala üres, még egy korsó vajsört sem rendelt, csak jött és a pultot nagy ívben elkerülve leült szokásos helyére. Akkor még ott volt egy vénülő, csúnya boszorkány is, de a fiút még az ő jelenléte sem zavarta. Bár céltalannak tűnt; mind tétova mozdulatai, mind pedig az arcán átsuhanó, folyton változó érzelmek miatt, de se nem tévedt el, se nem csak úgy bolyongott.
Elmosolyodva pillantott le a ragacsos faasztalon pihenő tenyereire, melyekbe  néhány hete váratlanul újra élet költözött. Magáról elfeledkezve, önkívületi állapotban gyönyörködött ismét bálványozott tagjaiban, úgy kuncogott, s motyogott kivehetetlen szavakat nekik, mintha szeretett, csodálatos gyermekeihez szólna. A mellette ülő boszorkány talán ekkora döntött úgy, hogy jobb, ha távozik, de a negyedéves azt sem vette észre, hogy egyáltalán ott volt.
Már nem kellett lehunynia a szemét ahhoz, hogy elfeledkezzen a világ zavargásáról. Nem kellett elnémítania gyötrő gondolatait, hiszen rálelt a kapcsolóra, amit ha átpöccint a másik oldalra, magán kívül senkit sem lát, hall vagy érez. A csárda népe egy pillanat alatt némafilmszereplőkké, a csapos parádés pantomimmá válik. Noel süketként süpped bele az ereiben lappangó erőbe. Érzi a vérét hevítő melegséget, a bőrén, akár egy szűrőn átfolyó forró cseppeket. Tenyere kigyullad, a felcsapó lángok visszatükröződnek véreres, zöld szemeiben. Jobb szeméből parányi könnycsepp indul útnak, hogy végigszánkázva a fiú fehér orcáján, leérjen szája széléig, majd aláhulljon a csárda koszos padlójára. A lángok megrövidülnek, hamarosan irányított formát vesznek fel a rellonos összeérintett kezei között. Csodálatosan szép ovális gömbformává alakulnak, pontosan úgy, ahogy alkotójuk azt szerette volna. A fiú nagyot nyel, örömében szeméből újabb könny kel lábra. Régen volt része ebben a csodában, és sokáig nem is hitte, hogy valaha is érezni, babusgatni fogja még a testéből fakadó tüzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=511657#post511657][b]Christopher Blake - 2015.08.31. 19:27[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=513648#post513648][b]Mesélő - 2015.09.05. 21:19[/b][/url]

Szépvölgyi Richárd és Nadine Rohr

Egy szép, kellemes este a Mátra Máguscsárdában. A csárdáról csúnya pletykák terjengenek manapság a faluban, főleg a biztonságosságát illetőleg. Bogolyfalva apró, nem túl forgalmas, tökéletesen eldugott hely, hogy az emberek úgy érezzék, bármit tesznek, az itt marad, eme mágusfalu határain belül. Esetleg a kastélyba szivárog be némi információ, de abból sem lehet olyan nagy baj, igaz?
Ennek ellenére a diákok szabad idejükben, főleg a szünet alatt rendszeresen látogatják a helyet. Finom, viszonylag olcsó vajsört lehet itt kapni, készségesen ki is szolgálják az embert. Az őszi hónapokban egyre hívogatóbb az ajánlat. A helyből árad a melegség, az elhaladók gyomra pedig egyből megkordul az isteni illatokra, melyek körbelengik a csárdát.
A Mátra Máguscsárda mindenki számára egy ártatlan, békés helynek tűnik. Illetve szinte az egyetlen ilyen típusú, beülős hely a faluban, így nem csoda, hogy viszonylag sok embert vonz és tesz törzsvendéggé. Az sem csoda, hogy a diákok is kedvelik. Talán a sors akarta, hogy Szépvölgyi Richárd és Nadine Rohr a mai napon a csárádban tartózkodott és rendelt magának valamit, vagy talán megbeszélték volna a találkozót? Már ősrégi barátok, vagy éppen csak annál az asztalnál volt hely, ezért kerültek oda?
Talán ez nem is számít, hiszen megkapják rendelt italukat mindketten. Aztán egy furcsaság történik velük. Amint a pohárhoz érnek, hirtelen mintha megváltozna a csárda. A melegség kiszökik belőle, az emberek olyan távolinak tűnnek. Mindenki más furán viselkedik, talán még lassabban is mozog, mint eddig. Az ital íze kellemes, pont olyan, mint minden alkalommal, mégis, mintha valami más lenne. Ez motoszkálhat most mindkét fiatal agyában. Más. Valami más. De akkor sem jönnének rá, mi változott meg, ha az életük múlna rajta.
Aztán az egyik ajtón ragad mindkettejük tekintete, mintha nem is önszántukból pillantanának hátra, egy eldugott részre. Az ajtó résnyire nyitva. Mintha fura hangok szűrődnének ki a folyosóról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=519486#post519486][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.09.17. 13:04[/b][/url]

Szokásos, csendes péntek estének néz elébe ezúttal galibák, elintézendő találkák és felhalmozódott papírmunka nélkül. Megkönnyebbülés egyszer végre úgy beülni a csárdába egy italra, hogy semmi teendője nincs a gondolatai rendezgetésén kívül. Észrevétlenül lép be, és zárja maga mögött a bejárat ajtaját, ellavíroz néhány asztal mellett, és letelepszik a pult előtti székek egyikére.
Mindent összevetve egész tűrhetően megúszta a közelmúlt miniatűr kalandját, de ez mit sem változtat a szomorú tényen, hogy megint tartozik annak a tetűnek. Roxy és David is étlapon vannak még. Mikor esnek neki, hogy felelőtlen volt? Vagy Michelle? Vagy ebből már kinőttek? Képtelen megállapítani. Áh, majd elvicceli legrosszabb esetben.
Filozofálás közben koppint egyet a pultra, hogy a nem csak dekorelemként tartott kiszolgáló lány töltsön egy pohár Lángnyelv whisky-t. Felhívhatná Lottit, szerzett-e új infókat, vagy csak úgy, mi a helyzet? Úgysem beszéltek a londoni futó találkozásuk óta. Ismét foglalkozniuk kell majd a problémával, mert még egyik csapat sem akadt nyomra. Mindenki előtt szeretné teljesíteni a feladatot, Roxyval már sokszor átbeszélték a dolgot, és szintén ezen a véleményen van a lány is. Ez verseny, teljesítményre megy, és van, aki bizony jobban áll, mint ők. Be kell hozzák a lemaradásuk... Azt...
~ Aztarohadt, de jól néz ki ez a csaj. ~  Már túlesett azon az életkoron, hogy kitekerje a nyakát és feltűnően bámuljon meg egy nőt, de hülye lenne nem oldalt nézni és végigmérni tetőtől talpig a besasszézó barnát. Pedig istenére, a barnák nem különösebben az esetei, de ez... 60-90-60, vagy e körüli. Tökéletes. Még egy korty a whisky-jéből. Tényleg csendes lesz ez az este.