A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=531888#post531888][b]Ombozi Noel - 2015.10.17. 15:29[/b][/url]

Béna szövegének tökéletes tudatában vigyorog bele sörösüvegének szájába, majd a szőkéhez hajol, s erőlködésében összeszaladó szemöldökkel fülel. A zenén túl olyan harsányak a körülöttük szórakozó emberek, hogy még így is csak mondattöredékeket hall, s azokból igyekszik minél gyorsabban kisilabizálni, mit is kiabálhat neki éppen a prédának is kiváló leányzó. Hétvége, elkerülték egymást, tanév elseje(?). Ühm, hát biztos úgy van, ahogy mondja.
- Aha - tarkóját vakargatva, komoly hangon kiabál vissza, de kétli, hogy az újra és újra feltörő üdvrivalgáson át bármit is halljon a lány. Némi csalódottsággal egyenesedik vissza, és az együttes felé fordulva végre engedi, hogy az ő teste is megmozduljon; az üveg nyakára markol, kezei azzal együtt emelkednek, lábai maguktól járnak, tánc közben ide-oda csoszog. Pillantása közben többször is a mellette ringatózó fenevadra esik, és az egyik alkalommal hozzá is tapad. Ó, Noel, hát persze!
Felismerésére nevetni kezd, és szabad kezét átemelve Odett vállán, jókedvűen húzza őt magához. Széles vigyorral hajol füléhez, de mielőtt megszólalna, még kihörpinti az üveg alján várakozó utolsó korty mézsört. Aztán cuppant egy nagyot, és homlokát egy röpke pillanatra a lány halántékának dönti.
- Azon a nyáron írattak be ide - búgja a szőke fülébe, ösztönösen mély lélegzetet véve a parfümös nyakból. - Huhú, milyen rég is volt már!
A lelki szemei elé tolakodó emlékképeken egyre nagyobbakat nevet, keze közben Odett válláról egészen ujjaiig csúszik, hogy sajátjaival összekulcsolva őket, kihúzza őt az első sorból.
- El ne engedd a kezem! - válla fölött pillant hátra a Gátfalvi lányra, és a pulthoz húzza, ahol még éppen akad egy hely. - Ülj le. Zsiga bá', kérünk két erőset!
A sanda mosolyú nagybácsi tekintete találkozik Noelével, biccent, de mivel bőven akad dolga a pult másik végén, egyelőre esély sincs kiszolgálásra. A rellonos a márványlapra könyökölve nézi Odettet, arcáról nem akar lehervadni a hosszú percek óta ott éktelenkedő bárgyú vigyor.
- Kinguci, micsoda meglepetés! - mondja fejét csóválva, aztán egy óvatlan, de leplezetlen pillantást vet domborulataira. - Jó megnőtté', hallod. Négy-öt éve még... hát, egész más voltál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=531919#post531919][b]Gátfalvi Odett Kinga - 2015.10.17. 16:22[/b][/url]

Való igaz, hogy beszélgetésre nem éppen alkalmas a helyszín jelen állapotában, ezért nem is próbálkozik túl hosszú mondatokkal, hiszen a masszív dobszóló azelőtt elnyeli szavait, még mielőtt akár saját füleihez elérhetne. Csak a mellkasát masszírozó basszust érzi, ettől eleinte mindig köhöghetnék jön rá, hozzá kell szokni a hangerőhöz. A fiú le sem tagadhatná, hogy halvány gőze sincs arról, mi folyik itt, szőkénk pedig próbál ezen nem túl feltűnően mosolyogni. Élvezi, hogy előnyben van, határozottan. Nem, mintha féltve őrzött emléke azonnal riadóztatott volna, a nem alaptalanul önelégült vigyor árulta el Noelt, ami mit sem változott az évek múltán.
Kezd egyre melegebb lenni idebent, vagy csak izgatottsága teszi a régi ismerős láttán? Akivel egy pillanatra tökéletesen simul össze a testük, lánykánk pedig kifejezetten örül, hogy háttal áll, zavart pislogását tincsei nagyrészt takarják, arcának pirosságát pedig ráfoghatja a hőmérsékletre, vagy a folyamatos mozgásra. Éppen elkezd gondolkodni azon, mikor világítson rá, hogy akit ma esti partinak kiszemelt, nem más, mint… nos, egy ilyen nőcsábásznál sosem tudni, de elmondása szerint az első csókja. Még mielőtt komolyan elgondolkodhatna azon, vajon mi ilyen szórakoztató, a vállán nehezékként megérzi a fiú karját, aki bizony nem cicózik, máris magához húzza a lányt, aki ösztönösen emeli maga elé kacsóit, hátha ellenkezni kell a komoly hátsószándékok miatt. Végigborsódzik a gerince mentén, ahogy Noel lehelete csiklandozza a fülét, és amikor szavai értelmet nyernek, elvigyorodik, és feszült tartásából is enged. Hosszú ujjak kulcsolódnak az övéi közé, és szorosan mögötte maradva igyekszik nem elesni, ahogy áttolakodnak a tömegen.
 - Mintha lenne rá lehetőségem – morogja az öltönyzakó hátrészének, mindeközben pedig eszementen vigyorog. Figyelembe véve, hogy már ezer éve nem látták egymást, sőt, igazándiból azon a nyáron találkoztak utoljára, nem rója fel a parancsolgatást és a pultos bá’ sokat mondó pillantását sem firtatja inkább. Kényelembe helyezi magát, és közelebb is húzódik, merthogy annyival azért nem kevésbé zajos a pultot támasztva sem, de élesíti szájról olvasó készségét is a biztonság kedvéért.
- Úgy érted, fiatal és ártatlan? Már komolyan kezdtem aggódni, hogy csak mert kivasaltam a hajam és melleket növesztettem, fel sem ismersz… - vigyorog megállás nélkül. Fél szemöldöke enyhén feljebb szökik a gyors vizslatásra, de töretlen mosollyal húzza össze maga előtt a háza színében játszó bőrdzsekit. Igazán hozzászokhatott volna már, és sokkal inkább jelzésértékű a mozdulat, semmint sértődött vagy zavart. – Te is megváltoztál, de a mosolyod leleplezett. Fogalmam sem volt róla, hogy ide jársz.
Nehezére esik napirendre térni a tény felett, hogy éppen Noelbe sikerült ütköznie. Már négy-öt éve? Fejcsóvál, kacarászik. És ő még azt hitte, magányos és elveszett lesz, ismeretségek nélkül!  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=532030#post532030][b]Révész Kornél - 2015.10.17. 21:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=532046#post532046][b]Szendrei Ella - 2015.10.17. 21:42[/b][/url]

Kornél már ott várt rá a lépcső tetején, és nagyon elégedettnek tűnt. Ella nem is állta meg vigyorgás nélkül, ahogy baktatott felfelé, pedig azért figyelnie sem ártott, hogy ne lépjen rá valami ott felejtett felmosórongyra, vagy újságpapíros kupacra. Felérve aztán átadta a tálcát és biccentve egyet a lovagias férfiúnak köszönte meg az útmutatást.
- Vettem még két csavartat is, azért. Azokat ingyen kéne osztani, és még az is sok lenne értük - kacarászott közben, ahogy kerülgetve az újabb akadályokat egymás mellett elindultak szobájuk felé.
Ella megkereste jobbjával a srác szabad bal kezét, és ujjait az övéibe fűzve lóbálni kezdte.
- Remélem nem a nyolcast kaptad. Voltam ott szilveszterkor, és fúú.. vagy várj.. lehet, hogy az nem is itt volt?
Annyira nem volt képben, mint a falon lévő freskók szereplői, de azért legalább a falut eltalálta. Épp csak ez nem a Bérczes volt.
Mindenesetre a szobát, mely a ma esti lakhelyük (már ha épp lakni használták volna) várt rájuk, nem a nyolcas számú ajtó mögött volt, így az előbbi probléma nem is igazán érdekelte tovább a lányt. Annál inkább a tálca, annak tartalma, és persze aki tartotta. És mindez összeköttetésben állt az ő kezével, így nem húzta tovább az időt, behúzta maga után Kornélt, és gyors, és felületes körülnézést követően már le is ült vele az ágyra.
- Ja.. ajtó. Becsukod? Légyszi - vette el tőle vigyorogva a tálcát, majd tette le a dohányzóasztalra mellettük (melyben ki tudja, hogy nem estek el).

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=532083#post532083][b]Révész Kornél - 2015.10.17. 23:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=532116#post532116][b]Szendrei Ella - 2015.10.18. 00:08[/b][/url]

Ital, pipa. Szoba, pipa. Ágy.. éppen hogy, de pipa. Az ajtó is csukva volt, mire Ella feleszmélt, így vagy megelőzte őt Kornél a gondolattal, vagy csak kicsit lelassult a világ forgása körülötte. Vagy épp felgyorsult. Fene se érti a fizikát. Főleg nem Ella.
De azt értette, hogy csokis eper és pezsgő nem lesz, és bár az utóbbit annyira nem, az édességet sajnálta. Le is görbült a szája széle, ahogy kissé szerencsétlenül üldögélt az ágyon, Kornélra várva.
- Ez biztos? Lehet, hogy csak késik. A szobaszerviz szokott olyat. - A Bérczesben legalábbis késett. Vagy csak ő volt megint túlpörögve, és nem győzte kivárni.
Kornél kérdésére aztán egy pillanatra elgondolkodott. Elég régen volt már, talán nem is idén, hanem még múlt év szilveszterén. Szóval rég. Úgyhogy komoly elmerengést igényelt a dolog, és az ilyesmi a becsiccsentett Ellától nem volt egyszerű elvárás. De még ha józan lett volna, se.
Kornél puffanva landolt mellette, mire Ella végül megszólalt.
- Van az a srác, tudod, az Blair. Vagy Black. - A nevekben sose volt jó, Kornélra is rendszeresen Régészként utalt. - Akkor még nem tudtam, hogy ő is navinés, de aztán később láttam órán. Legalábbis szerintem vele voltam szilveszter éjjel.
Kissé idétlenül elnevette magát, majd a szerencsétlen Kornél felé nyújtotta az egyik poharat.
- Pepszit! - emelte meg sajátját is a pohárköszöntő keretében, és egyik lábát felhúzva az ágyra fordult a srác felé.
- Háton fekve akarsz inni? - kérdezte nevetve, majd közelebb húzódott hozzá, és saját poharát egyensúlyozta oda a kiterült Kornél fölé. - Mehet? - kérdezte, de igazából már öntötte is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=532129#post532129][b]Révész Kornél - 2015.10.18. 00:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=532133#post532133][b]Szendrei Ella - 2015.10.18. 00:36[/b][/url]

Az már biztos, hogy az Ella-Kornél páros jóban volt az iskolai manókkal, legalábbis ők előszeretettel kihasználták szegény kis szerencsétleneket, amazok meg boldogok voltak, hogy a kedvükre tehettek. Kinek nem jó üzlet az ilyesmi?
Szóval Kornél ígéretére a lány kissé felderült ismét, és egyébként sem volt sok oka az orrát lógatni, vagy legalábbis több volt arra, hogy épp az ellenkezőjét tegye. Például, hogy ledöntsön Kornélka torkán valamit, amit egyikük sem tudhatott előre, micsoda. Micsoda izgalmak!
Ella áldozata persze bőszen jelezte (főleg utólag), hogy ő felült volna igazán, de ami volt, elmúlt, Ella pedig nem foglalkozott a múlttal. Vagyis.. próbált. De most igazán fel volt ahhoz dobódva, hogy semmin se aggódjon. Még az a lehetőség sem hozta rá a frászt, hogy Kornél esetleg itt hal meg neki a csavarttól. Illetve nem volt ideje erre a következtetésre, mert a srác csakhamar azt élte át, amit a lány is kicsit korábban.
- Ahaa! Szóval az lehetett az enyémben is! - kacagott fel diadalittasan, és ahelyett, hogy adott volna a szenvedőnek egy pohár vizet, vagy egy pisztolyt, hogy könnyítsen fájdalmán, egy újabb körrel kínálta meg.
- Kocc, aztán dőlünk hátra - magyarázta a stratégiát, mert neki is ki kellett természetesen próbálni, milyen fekve inni valami botrányosan borzalmas lét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=532164#post532164][b]Révész Kornél - 2015.10.18. 02:10[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=532216#post532216][b]Szendrei Ella - 2015.10.18. 11:36[/b][/url]

Kornél olyan komolyan vette a feladatot, hogy még segített is Ellának dőlni, pedig ment volna neki magától is, de még milyen könnyen! De így fölébe kerülhetett a srác, ami nyilván a célja volt, a navinés lánynak pedig nem igazán jutott eszébe ellenkezni - bizonyára mert nem is akart. Tudta ő már az elején, hogy ha nem a vécében, akkor itt fognak kikötni, és egyszerre volt türelmetlen és nézett elismerően a másikra, amiért az nem kapkodott nagyon. Sokan mások, akikkel Ella összeakadt, már rég a pólójából hámozták volna ki, és nem is költöttek volna ennyit rá.
A kérdésre aztán csak megrázta a fejét, és így elfekve kezdte igazán érezni, hogy mi is jutott eddig belé. Valahogy nem tűnt nyerő ötletnek folytatni a dolgot ebben a formában.
- Most egy kicsit inkább belőled kérek - felelte szokatlanul ártatlan mosoly keretében.
Mivel kicsit tartott tőle, hogy  nem volt elég egyértelmű az utalás, kezét felemelte, és Kornél nyakára simította, és finoman megcirógatta fülét is. Valószínűnek tűnt, hogy másnap reggel rettenetesen fogja magát érezni, de az nem Kornél számlájára lesz írandó, hanem az egészségügy által bizonyára igencsak betiltott katyvaszéra.
Tekintete találkozott Kornéléval, és amennyire tudta, ott is tartotta, közben arcán vigyor játszott, és nehezen gyűrte le a nevetését, mielőtt nagy nehezen kimondta volna:
- Megcsókolsz végre, vagy mi lesz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=533012#post533012][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.10.21. 17:48[/b][/url]

Természetes, hogy nem fogadja el a felkínált összeget az italokért, már csak a jól belé nevelt udvariassági normák miatt sem. Másrészt pedig Elizának, ahogyan elnézi, elég rossz napja van anélkül is, hogy hirtelen felindulásból nagyobb összegeket adjon ki. Eszébe sem jut, hogy elkérje Elizától a pénzt, így mindössze egy lapos oldalpillantással kíséri végig annak visszakerültét a nadrág zsebébe. Elég nyilvánvalóvá teszi a kocsma vendégei, különösen a pulthoz közel ülő, az alkohol fanyar, kellemetlen aromájától szagló idősebb varázslók számára, hogy a hölgy nem, nincs egyedül és nem, nem ma lesz az az este, amikor elkeseredett életük további keserves perceire kellemes emlékeket szerezhetnek a fiatal puha bőrről, friss gyümölcsös női illatról. Undorító. Végső soron semmi különbség a kivénhedt alkoholisták között, legyen az akár varázstudó, akár egyszerű mugli.
Ám mielőtt kiérnének az épületből, félúton Eliza megtorpan és elé pördül, mintha valami fontos dolgot készülne mondani neki. Szóval ehhez mérten helyezi Ethan is hátrébb a súlyát, megakasztva saját lendületét. A hely pedig mintha feléledne, perifériáján mozgás kel, velük nagyjából egykorú vendégek súgnak össze, s bár korábban is észrevette már őket, talán csak nem vett eléggé tudomást róluk. Most azonban aligha lehetne figyelmen kívül hagyni az izgatottságukat, mormogásuk, kíváncsiságuk teljesen rátelepszik az aprócska belső térre. A kamerák figyelő vakuját a csigolyáiban érzi. Elgondolkodva harapja be az érzékeny, vékony bőrt a szája belsejében, miközben a vele szemben álldogáló teljesen védtelen és sebezhető lányt nézi. Annyira közel húzódott hozzá, csak most veszi észre, mikor figyelme visszatér a terem más részeiről saját magára és a saját helyzetére. Tudatosan nem néz a kamerákba teljesen, legfeljebb a profilját mutatja, aztán azt sem, amikor legyűri a maradék távolságot is kettejük között.
Kezét Eliza derekára csúsztatja, átfogva és stabilan tartva a karcsú alakot, s míg közelebb húzza magához, néhány sötét tincset lassú mozdulattal hátratűr a lány füle mögé. Nem sieti el, feltérképezi magának az állkapocs kellemesen lágy, nőies ívét, érintése a nyakhajlaton szalad végig, onnan hátra vándorol a tarkóra, ujjai a puha, dús hajszálak közé vesznek. A gyengéd, kutató érintésekkel kontrasztos az a határozottság, ám még közel sem erőszakba forduló magabiztosság, amellyel végül összesimítja ajkaikat.
Nem tart sokáig, nincs ebben még semmi eget rengető, szoknyaletépős hév, inkább tűnik ez úgy, mintha pillanatnyi kíváncsiságának engedett volna. Aztán, ránézésre, valószínűleg eszébe juthat kellemetlen közönségük a fogadó másik végében, mert elhúzódik, összébb húzza Elizán a kabátját, aztán irányba állítja a hölgyet - a kijárat felé. Persze a keze egészen véletlenül a vállán marad.
- Tényleg menjünk, így is pont annyival több kép készült, mint amennyinek kellett volna. Sajnálom, kissé elfeledkeztem magamról.
Kilépve a fogadóból, a hűvös levegő jót tesz, segít ismét átgondolni a dolgokat és számba venni a következményeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=533213#post533213][b]Mezőssy Eliza - 2015.10.22. 09:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=533215#post533215][b]Ombozi Sára - 2015.10.22. 10:52[/b][/url]

- De ugye érted mire akarok kilyukadni? Ő egyáltalán nem olyan típus, aki kapcsolatra teremtetett, és az a baj, hogy én sem vagyok az - egy könnyed sóhajjal nyugtázza mondanivalóját. Beszéd közben erősen és roppant indokolatlanul gesztikulál, ezzel magyarázva Zsigmondnak a dolgokat. Nem véletlen pörög így a nyelve és használ ilyen csodás kifejezéseket, nem most kezdett a problémája taglalásába, volt az már vagy két órája. Amikor is lejött a csárdába, könnyed szórakozást keresve. Nos, ez egészen egyedi formája a könnyed szórakozásnak, de ilyesmin Sáránál mostanában nagyon nem kell meglepődni. A pulton forgatja üvegpoharát, a maradék gin tonicjával benne, amiről már ő maga sem tudja hányadik is pontosan.
- Annyira nem akarok ezen szenvedni. Mikor szenvedtem én ilyesmitől? Soha. Az a Sára akarok lenni, aki csak csettint, - ezt egy kissé koordinálatlan mozdulattal meg is mutatja, a művelet közben majdnem leverve italát - és aztán már tovább is lép. Csak úgy otthagy mindent. Nem fáj, nem kattog, csak előre néz és meg se kottyan neki az élet. Hol van ez a Sára? Ez a Sára akarok lenni.
A magyarázás nagy lelkesedésében pedig lehajtja inkább a maradék italt, mielőtt még kárba veszne. Ahogy a poharat forgatja kezei között, nem figyel magára és akaratlanul is lebiggyeszti ajkait. Bár még ebben az állapotban is a tőle megszokottan tökéletes a megjelenése. Makulátlan manikűr, szép gyűrűk, egy csinos nyaklánc, hibátlan, visszafogott smink. Szokás szerint egy hajszál sem áll el, mintha csak engedelmeskednének Sára akaratának és rendezetten, csinos hullámokban omlanak vállára - ezúttal leengedve. Az egyetlen ami jelzi, hogy már eléggé illuminált állapotban van, az a pír az arcán, kissé koordinálatlan mozgása, de főleg az, hogy tulajdonképpen nem is érdekli, Zsigmond odafigyel-e arra, amit mond, vagy válaszol-e bármit. Tulajdonképpen nem is beszél, annak ellenére, hogy csillogó zöld tekintetét gyakran rajta legelteti.
Egy ilyen alkalommal meg is látja, hogy Zsigmond ingének egyik gombja kicsit meglazult. Különös késztetést érez, hogy megnézze közelebbről, így a pultba kapaszkodik, felemelkedik a székről, hogy közelebb hajoljon és egyik ujjával finom, körkörös mozdulatokkal szórakozik a gombbal. Tekintete elkalandozó, és látszik, hogy pár pillanatig messze jár és roppant részeg.
- Zsiga-biga, gyere ki... - szinte nem is tudja, mit beszél, de a mondóka csak úgy a nyelvére jön. Aztán visszaül, leesik neki, hogy tulajdonképpen milyen hülye poént nyomott és igazán őszinte, csilingelő nevetéssel honorálja azt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=533230#post533230][b]Ombozi Zsigmond - 2015.10.22. 13:23[/b][/url]

Órákkal ezelőtt szólalt meg a csárda vékony hangú, utálatos csengője, s jelezte csinos unokahúga érkeztét. Hosszú, kínkeserves órákkal ezelőtt. Addig egész jó napja volt, kevés vendéggel, csupán egy-két ócska poénnal, amiken tettetett kedélyességgel nevetett, és már töltötte is újra a pultot támasztó vendég korsóját.
Aztán a szőke lány gondterhelt arccal leült, kért egy italt, és azóta jóformán be sem áll a szája. Tiszta anyja. Merlin fülére, ez a csaj Bori kettő. Csak blabla és hablabla és igen és ez történt és így történt és blablabla és... mi van?
Zsigmond fáradt, álomkóros szemekkel pislog az artikuláló, hadaró ajkakra - pont mint az anyjára szokott -, hallgatja a pult másik oldalán sóhajtozó, élete drámájáról esszéző nőt, és közben arra gondol, hogy vajon bejött-e a két napja feladott tippmixe. Merthogy belekezdett ebbe a remek mugli sportágba, mi több, most, hogy megízlelte a szerencse fanyar forgandóságát, fel sem akar vele hagyni. Egek, hát izgalmasabb, mint a kviddics!
- Sacika - mutatóujját figyelmeztetően felemelve szólal meg végre, mikor bátyjának legidősebb gyermeke két gondolatmenet közben levegőért kap. - Csibém, ugye tudod, hogy most egy szerelmi kapcsolatot érintő kérdésben vársz tőlem tanácsot?
Igazán nem akarja megzavarni a gintonikját szórakozottan lötykölgető, egyértelműen zavarodott nőt, de amiket az elmúlt órákban kénytelen volt végig hallgatni, nos... enyhén szólva sem az ő műfaja. Bármiben szívesen segít a négy ivadéknak, bármikor elkíséri őket boltba, gyógyítóhoz, meg vesz nekik cigit, alkoholt, tampont, de hogy megoldást találjon egy amúgy is bonyolult, egynemű viszony érzelmi kérdéseire, hát nem, inkább a tippmix.
- Ide figyeljé' - mondja, de mielőtt folytatná, lelki és szellemi erősítésként megfogja a mellette álló, érintetlen poharat, s felhörpinti tartalmát. - Asszem ezt tőlem örökölted. Hogy nem vagy kapcsolatban élő típus. Bocs érte. Az is lehet, nem is leszel, de nem kell ezen így behisztizni, attól még lehet boldog életed. Há' nézz rám, én is tök megvagyok!
Még bólogat is szavai mellé, úgy néz a tipikus Ombozi szempárba. Sárika édes egy teremtés, akit nem lehet nem szeretni. A becsiccsentett csettintésre elneveti magát, aztán rácsap a márványlapra, s felsóhajtva kiegyenesedik.  
- De most akkor várjá', nem értem a problémát. Régóta együtt vagytok, amúgy jól érzed vele magad, szeretitek egymást, oszt most mégis itt szenvedsz nekem. De, ha minden klappol, akkor mér is? - kérdése végére szemöldökei összeszaladnak, homlokán elmélyülnek az értetlenségért felelős ráncok. Valahol, mielőtt figyelme a tippmix felé terelődött, elvesztette a fonalat. - Sárika, az van, hogy azért szenvedsz, mert bugyit hordasz és nem gatyát. Ez mán csak így megy. De azé' ne add fel, lesz ez még jobb is. Azé' a Cameron gyereknek se lehet könnyű veled. De tudod, én nagyon bírlak. Tök szép vagy, hála a magasságos Merlinnek, nem apád szépségét örökölted. Meg okos is vagy, nem félek, hogy eladnak sárkánytojásért.
Hogy tématerelésben mennyire jó, arról fogalma sincs, de mikor Sára gyönyörű, nőies mozdulattal ráfekszik a pultra és énekelni kezd az inggombjának, egészen lassú, óvatos mozdulattal lép hátrébb, és két ujjával ráfogva a vékony csuklóra, emeli azt el a felsőjétől.
- Izé, most berúgtál, vagy mi van? - kérdezi kikerekedett szemekkel, megfelelő, biztonságosnak hitt távolságból figyelve maximálisan kínlódó unokahúgát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=533235#post533235][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2015.10.22. 13:57[/b][/url]

Szinte eltorzul arca a szavak hallatán. Nem is volt és nem is akar az lenni. Persze az mellékes, hogy erre esélye sincs, akkor is próbálkoznia kéne. Egy fintor kíséretében felhajtja poharának maradék tartalmát és nagyon csúnyán néz a férfira.
- Mert valójában bezárhattak egy toronyba és nem engedtek ki, sőt, mind a mai napig süketnéma és agyhalott voltál, gondolom ez a megfelelő magyarázatod - maró gúnnyal fűszerezve szavait forgatja meg szemeit. Annyira tipikus, hogy máris tolja másra a felelősséget. Hogy ez nem úgy történt, meg miegymás, pedig annyira egyértelmű, hogy Zsiga hazudik! Mert őszintén, kinek higgyen az ember lánya? Annak, aki felnevelte és végig mellette volt, vagy egy felszívódott, sohasem létező vérrokonnak, aki egész életében link volt, mint a véres hurka? Bizonyára borzalmasan nehéz a döntés, de azért csak jutunk ma még valamire.
- Ha a többiek is úgy járnának, ahogy én, akkor ez még talán szerencse is lehet - fájdalmasan felnevet saját mondatán, majd az üres poharat bámulja maga előtt. Nem azért kereste meg Zsigmondot, hogy bántsa. Azért, hogy miután mindent elveszített, újra tartozzon valahová, mégsem tud szeretettel és elfogadással tekinteni erre az emberre. Aki a valódi apja, aki miatt most itt ül. Míg a szíveket bárddal szíjjelszedő és hasogató történetet hallgatja, végig egyetlen szó villog az agyában. Semmirekellő. Egy nyomorult, semmirekellő alak az apja, ez a nagy helyzet. Annyira kapaszkodik a szabadságába, hogy képes azért mindent eldobni, egy boldog és szerető családot is. A saját vérét is. - Amikor? Jaj, ne hagyd abba, most jön a drámai rész - unottan dobol a pulton, amolyan "kérlek, mesélj még" stílusban. Csak az a förmedvényes mosoly hiányzik arcáról, hogy teljes legyen a kép.
- És miért nem voltál biztos? Azt hiszed, hogy ez indok? Mert most ezt az egészet összefoglalva az van, hogy te egy kib*szott önző ember vagy, aki magadat választottad nemcsak anya helyett, de helyettem is. Jól értem? - ez a tömörítés enyhén durva megfogalmazása a valóságnak, de ha szigorú értelemben nézünk mindent, végül is ez történt. Nyilván annak kell az első követ vetnie Zsigára, aki nem így cselekedett volna ott és akkor, meg ugye az is igaz, hogy Barnabás nagyon jó apja volt Rebekának. Csak... - Tudod, tizenkilenc év után rájönni arra, hogy az apád nem az apád, egy picit sokkoló. Azt hittem ismerem a családom, azt hittem ismerem a szüleimet, vagyis inkább azt hittem a szüleimet ismerem. De anya hazudott, te leléptél, én pedig itt maradtam egyes egyedül - oké, ott van neki Marcsi, de ha most konkrétan a szülőket nézzük, akkor mi maradt? Zsigmond. Ez pedig jelen helyzetben nem túl biztató fejlemény, már ami Rebeka személyes véleményét illeti.
- Ha lehet is, úgy tűnik nem én leszek - széttárja karját és elkeseredetten elmosolyodik. Rendbe lehet ezt hozni? Sosem lesz az apja, persze, hogy nem. Maximum jó barátok, haverok lehetnek, de apa-lánya viszony... Nem, az kizárt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=533246#post533246][b]Ombozi Noel - 2015.10.22. 14:46[/b][/url]

Nagybátyja mindent elmondó, pillanatig sem sejtelmes kacsintására vigyora kiszélesedik, fogai előbújnak ajkai rejtekéből. Köhögős nevetéssel fordul vissza Odett felé, és bár leplezni igyekszik, kipirult, forró arca elárulja, hogy zavarban van egykori legszebb emlékeinek főszereplője előtt. Azon a nyáron, sőt, még kastélyba kerülése után is sokszor eszébe jutott a zavarában szőke tincseit arcába húzó lányka, akivel életében először tapasztalt meg intimebb kapcsolatot. Noha az csak egy ártatlan csók volt, ami mostanra, közel húsz évesen már csak a mélyebb érintkezés előfutára lehet, sokat jelentett. Az a csók volt kamaszkora első emlékezetes momentuma, és ő onnan, attól a pillanattól számítja lényegi életét. Ott kezdődött el minden.
- Mondjuk úgy - nevetve felel az őt figyelő macskaszemekbe, és az előzőleg még a szőke dekoltázsát fixírozó tekintetével most az évek alatt megnőiesedő vonásokat járja be. Széles vigyora visszafogott, finom mosollyá szelídül.
Aztán egy apró sóhajjal lepillant a pultra, torkában dobogó szívének esélyt adva ezzel a megnyugvásra. Nagyon furcsa, nagyon-nagyon érdekes ez a helyzet, ami nemcsak az emlékeket hozza vissza, de önkéntelenül is izgatni kezdi a rellonos fantáziáját. - Nagyon megváltoztál. Én akkor is ilyen voltam, csak a hajam nőtt meg, meg nemtom, megszőrösödött az arcom. Ja, meg azóta sokkal jobban csókolok...
Visszafogott mosolyába leplezetlen huncutság költözik, lesütött, csillogó, zöld szempárja újra az ovális arcot mustrálja, keresi a szemkontaktust. Emlékszik, hogy a táborban milyen ideges volt, ha Odett a közelébe került és arra is, hogy mennyire reszketett a keze, mikor a nagy pillanatra végül rákerült a sor. Nem volt egyszerű, de a tudat, hogy mióta nem találkoztak, neki rengeteg alkalma volt gyakorolni, egészen izgalomba hozza.
- Sok dolgot nem tudsz rólam - egészíti ki a kacagó eridonos szavait, és bár vigyorog, hangja komoly marad. Félelmetes, hogy mennyi minden történt vele öt év alatt, az pedig, hogy bőven akad köztük olyan is, amire nem lehet büszke, nem dobja fel. Jobb keze a zene ütemére dobol a márványon, szemei átsiklanak Zsiga bácsira, aki fáradhatatlan kedélyességgel szolgálja ki vendégeit. - Kiderült, hogy van egy kis érzékem az elemi mágiához. Pyromágus lettem. Pár napja volt a vizsgám, ha minden igaz bejegyeztek.
Beszélni kezd, hogy a régi kedves ismerős betekintést nyerhessen mostani élete egy, talán legfontosabb szegletébe. Hol a pultra, hol a lányra néz, szája széle félmosolyra húzódik.
- Te jössz. Mit nem tudok rólad? - kérdezi hangosan, hogy a másik a tomboló fiatalság mellett is biztosan meghallja őt. Még magának is furcsán hat, hogy nemcsak kérdez, de figyel is. Szemeiben kíváncsiság sejlik fel, szája összetapad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=533321#post533321][b]Ombozi Zsigmond - 2015.10.22. 17:40[/b][/url]

Gondolataiba befészkeli magát Anett egykori, nekiszóló mosolya, az orcáin elmélyülő gödröcskék és egy pillanatra még hangját is képes felidézni. Kedves, könnyed nevetése éppen, hogy felhangzik fejében, közös lányuk bosszús, gúnyos hangja azonnal félbe is szakítja.
Zsigmond nehezen, de nyugalmat erőltet magára, úgy pillant fel Rebekára, akit - hogy őszinte legyen magához - most legszívesebben vállainál megragadva rázna, eltorzult arccal üvöltene vele, talán még meg is pofozná, hogy hallgasson el, maradjon végre csendben, üljön le és gondolkozzon végre tiszta aggyal! Ehelyett azonban összeszorított ajkakkal, erős tekintettel állja a sokszor sértő, mindkettejüknek fájó szavakat.
- Fogd be - kínos lassúsággal suttog a rámeredő, gyűlölettel megtelt szempárba, és közelebb hajolva hozzá, ujjaival idegesen ráfog a pulton doboló kézre. Szorítja a vörös csuklóját, hogy az ne mozdulhasson, ne dobolhasson többé. Tizenkilenc év óta ez az első érintése, első érintkezése lányával, és tessék, ezt is az elfojtani próbált düh szüli meg. Ugyanolyan összeszűkült, mérges szemekkel néz Rebekára, mint ő rá. Ugyanaz a szemforma, ugyanazok a ráncok. Csak az övéi már mélyek, míg lányáé alig észrevehetők, még puhák. - FOGD BE!
Hirtelen mozdulattal engedi el a nyomástól bizonyosan pirosra színeződő csuklót, s hátrál a vodkakülönlegességeket hirdető polcokig. Maga mögött támaszkodik meg, bosszús pillantását először a padlóra, végül lányára vetve. Fejét ingerülten megcsóválja, szapora légzését közel s távol jól hallani.
- Én anyádat választottam - szűri fogai között, akár egy ítélőszék elé kényszerített vádlott. - De akkor már képben volt Barnabás is. Értsd már meg te nyavalyás!
A húr elszakad, türelmetlenné válik, és mert még soha nem volt része apa-lánya beszélgetésben, gőze sincs arról, hogyan kell helyesen kezelnie a dührohamokat. Mert azok aztán vannak ám dögivel. Noha három unokahúga is akad, ilyen formában még egyik sem esett neki, de még csak hasonlót sem tapasztalt részükről. Pedig Nelli közel sem nevezhető normálisnak és mostanában Sára is furcsán sokszor nézi őt zsebkendőnek.
- Ne nevezz önzőnek - hangosabban közöl, mint az elvárható volna, mire két varázsló fel is áll a pulttól, hogy egy félreeső, nyugodtabb asztalhoz telepedjenek át. - Egyedül téged néztünk. Ha én neveltelek volna, az... nem olyan lett volna, mint amilyen volt, vagy tudom is én. Nem lettem volna otthon, nem lettem volna ott, ha szükség van rám. Épp, hogy veled kapcsolatban nem voltam soha önző. Hát nem érted meg?! Odaadtalak egy másik férfinak!
Hangjában rekedtség képében jelenik meg a feszültség, kezei teste mellett, a fára támaszkodva remegnek. Azt sem tudja, mit mondjon, már alig emlékszik arra, hogy majd húsz éve mit ígért meg Anettnek, de úgy érzi, hamarosan eljön az idő, mikor teljesen mindegy lesz, Rebeka úgyis kiharcolja magának a teljes igazságot. Dacos pillantása a lány tekintetén időzik, szótlanul harcol vele.
- Ez van. Én vagyok az apád, tetszik vagy sem. És amíg én élek, nem vagy egyedül, akarod vagy sem. Most pedig innom kell - fejezi be első, valóban apai észosztását, azzal a sörcsaphoz lép, és a mellette álló, saját poharáért nyúl, hogy tömény whiskyt öntsön bele. Egy utolsó pillantás Rebekára, s az ital volt, nincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=534108#post534108][b]Révész Kornél - 2015.10.24. 01:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=535049#post535049][b]Ombozi Sára - 2015.10.25. 20:52[/b][/url]

- Igen, tudom, és ez épp eléggé példázza elkeseredettségem és összeszorult szívem végső kétségbeesését! - igen, pontosan úgy beszél, mintha egy tizenkilencedik századi drámából lépett volna ki. Meglepően ügyesen forog a nyelve, ő ilyen érdekes részeg, stílust vált. Sőt, szinte színpadon érzi magát, és ahogy nem érzi Zsiga megjegyzésének aprócska élét, úgy a sajátját sem tudja éppen megfelelően mérlegelni. Mert éppen annyira el van foglalva mással - saját magával és a lelki világával -, és ezzel a tarthatatlan állapottal.
- De Zsiga bácsi, én úgy szeretném, ha benőne a fejem lágya és végre normálisan viselkednék - nyöszörgi végül elkeseredetten. Amúgy meggyőzni szinte lehetetlen jelen állapotában, persze, azért figyel Zsigára és arra, amit mond, csak olyan mélyen nem tudja megérinteni. Az alkoholfüggöny, ami megszűri számára a valóságot, igen kevés tényleges információt enged át.
Megunta már a poharával szórakozást, szóval koncentrációját vesztve inkább Zsiga bácsi borostáját figyeli elmélyülten. Nem tudja mit talál benne olyan érdekesnek, de még a pultra is támaszkodik, megtámasztja a fejét, ábrándos, értetlenül csillogó zöld tekintetét a másikon legelteti. Elgondolkozik közben, de olyan, mintha figyelne a nagy hegyibeszédre. Nem akar ő hálátlannak tűnni, az utolsó pár mondatot mégis elkapja figyelmével. Lehet, hogy ez elemi reflex, még alkohol hatása alatt is működik, hiszen ha a dicséretéről van szó, arra mindenképp oda kell figyelni.
- Tudja mit, uram? Abszolút egyet kell értenem nézőpontjával - fogalmaz ismét hülyén, de legalább a lelkesedése, amivel mondja, tükrözi az eredeti hangulatát. Felhörpinti a maradék italt és aztán, valami furcsa állapotba költözik ismét. A gomb ragadja meg a figyelmét, a laza, gonosz kis gombocska, aki elcsámborgott és máris nőiesen mászik át félig a pulton, hogy hozzáérjen és még énekel is hozzá. Meg persze jól nevet a saját hülyeségén, amikor leesik neki, tulajdonképpen mi történik. Zsiga pedig végre lélekben is megérkezett a helyzethez, megfogja Sára csuklóját, akinek ez szinte fel sem tűnik. Nem akar minden áron tovább mászni, inkább sóhajt és visszacsüccsen a székére. Azonban kissé túl nagy lendülettel teszi ezt, a pultba kapaszkodva kell megkapaszkodnia, hogy véletlen se boruljon hátra. Szép. Kilátások.
- Mi? Ez szemen szedett hazugság, misztifikáció - szinte még kicsit sértődött is. Még hogy ő részeg? Soha nem is volt. Egy hölgy sosem részeg. Nincs neki semmi baja, csak kicsit húz a feje, meg amúgy is, biztos fáradt, azért koncentrál ilyen nehezen. Ennek ellenére az alkohol igenis dolgozik benne, oldja gátlásait és hihetetlen jó ötleteket szül fejecskéjében. A vérében keringő alkohol azt mondja neki, hogy ez lesz a tökéletes beszédtéma, szóval gond nélkül veti fel a következőket.
- Na és, kérlek mesélj nekem kicsit, még sosem volt alkalmunk egy igazán mély beszélgetést megejteni, de most itt a tökéletes alkalom. Mesélsz nekem Rebekáról és az anyjáról? - tökéletes kérdését pedig mindenféle szégyenérzet vagy finomkodás nélkül teszi fel, érdeklődőn pillog a másik felé. Zsigmond még nem tudja Sára áldásos vagy éppen bosszantó tulajdonságát: holnap valószínűleg vajmi kevésre fog emlékezni ebből az egész beszélgetésből. A legjobb beszélgetőpartner ilyenkor, kedvesen meghallgat, aztán elfelejti az egészet, ezáltal pedig hallgat, mint a sír.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=535777#post535777][b]Gátfalvi Odett Kinga - 2015.10.27. 20:43[/b][/url]

A parketten, épp csak egy pillanattal korábban a felismeréséből érzett magabiztossága úgy szublimál el, hogy már szinte abban sem biztos, volt- e egyáltalán ilyen, vagy csak bebeszélte magának. Most, hogy szemtől-szembe kerültek, kedve lenne zavarában eltakarni az arcát, ennek ellenére igyekszik tartani a szemkontaktust. A márványon könyökölve egy hajtincsét azért kitartóan csavargatja, talán elárulva magát; belevalóság ide vagy oda, az ilyen találkozások minden esetben izgalmasak, és bizony felszínre csalogatják az emlékeket.
Az első csók. Hogy aggódott, nehogy bénázzon, elrontson valamit! Ha egy kicsit megerőlteti magát, szinte előtte van az egész jelenet, az óvatos, ismerkedő érintések… azonnal el is kapja pillantását Noelről, és inkább a pult mögött álló férfit nézi, ahogy kiszolgál. Szapora pislogás közepette próbál megszabadulni a zavarba ejtő gondolatoktól, figyelmét épp visszafordítja a régi ismerős felé, amikor a zöldek felé villannak. Az utolsó megjegyzés és a hozzá járó mosolyt látva felnevet, finoman csóválja fejét, érezte, hogy a közös élményük kapcsán még nem tárgyaltak ki mindent.
- Sejtem – mosolyog, pillái mögül les a másikra. Nem iszákos és még csak nem is bírja a röviditalokat, de most már igazán elkélne a kikért itóka, bármi is kerüljön végül majd a pultra. Körbejáratja tekintetét az összegyűlt kisebb tömegen. Biztosan jó estének számít a mai, látogatottság és bevétel terén, de nem lenne Zsiga bá’ helyében, az már egyszer biztos. – Ennyi erővel rajtam sincs sok változás, az előbb felsoroltakon túl.  
Tér vissza a témához, mert elképzelni nem tudja, mi olyan nagyon más benne. Persze, minden nap látja a tükörképét, öt év pedig sok idő, mindketten felnőttek. Mondhatni. Érdeklődve dönti oldalra fejét, állát a tenyerébe támasztva várja az újdonságokat, mi minden történt Noellel az elmúlt évek alatt, a sejtelmes bevezetés csak tovább csigázza izgatottságát, zöldjeiben kíváncsiság csillan.
- Egy kis érzéked, mi? – egyenesedik ki ültében azonnal. – Azta, ez nagyon menő! Gratulálok – mosolya kiszélesedik, őszinte öröm sugárzik arcáról az első találkozásuk alkalmával még rejtett tehetség hallatán. Ez tényleg nem semmi! Csupa különleges ember veszi körül, gondoljunk csak a nővérére. Bezzeg nála az égvilágon semmi ilyesmi még csak fel sem ütötte a fejét, de kezd beletörődni, hogy a nagy átlaghoz tartozni sem akkora katasztrófa. Ugyanakkor bármi előfordulhat még… Ajkait összepréselve töpreng, mit mondhatna magáról, ami érdekes, az életében valamiféle mérföldkő, de lehetőleg nem szomorú. Nehéz kérdés. Vállat von zavartan, tenyerét a hűvös márványhoz simítja. – Ilyen kaliberű infókkal nem szolgálhatok… de nyilván sok mindent. A Beauxbatonsban tanultam korábban, rajongok azokért a vacak képregényekért, jógázom, akaratos vagyok és szeretem a napfelkeltét nézni a hajnali kávé mellett. Ja, és nem bírom a piát, szóval vigyázz azokkal… – Ha már egy nagy dolgot nem tudott kiemelni, jöhet a több, jelentéktelenebb, random morzsácska, közben pedig, utolsó szavánál mutatóujjával az érkező poharak felé bök, amit Zsiga bácsi egy, a korábbihoz hasonló mosollyal csúsztat le eléjük.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=538330#post538330][b]Ombozi Zsigmond - 2015.11.02. 12:23[/b][/url]

Igen, én is nagyon szeretném, ha benőne a fejed lágya és végre normálisan viselkednél - gondolja, de akkor sem mondaná ki hangosan, ha tetemesebb összeget ajánlanának fel érte. Nincs apa, legyen az igazi, vagy épp nagybácsi, aki ezt belemondaná a felnőttkor küszöbén álló lánya - jelen esetben unokahúga - szemébe. Ahhoz ugyanis túlságosan félnek.
A pult belső, alacsonyabb részén támaszkodik, úgy nézi Sárát, mintha egy absztrakt festmény lenne, ami szép-szép, de egy magafajta ember soha az életben nem fogja tudni értelmezni. Halkan szuszogva hallgatja a nővé cseperedő lányt, aki nemrég még babákért könyörgött, most meg úgy iszik, mint ő, és olyan gondjai vannak, amiket nem tud megoldani. Tekintete komoly, ajkai összezárnak, valóban figyel Sárikára.
- Szóljá' Noelnek, hogy verje meg, biztos örömmel megtenné - szólal meg végül, mikor már olyan mélyen áll be közéjük a csend, hogy a csárda leghátsó asztalainál folyó beszélgetéseket is tisztán érteni. Sára részegségtől csillogó szemei közben mindvégig a férfi arcán időznek, olyan vágyakozón nézik a szőrzetét, hogy Zsiga kezdi magát nagyon kellemetlenül érezni. Ellöki magát a pulttól, s kiegyenesedve, kissé megbillentett fejjel kezdi fixírozni a rellonos mestertanoncot. - Sárika, ugye nem akarsz tőlem semmi olyat?
Egészen halkan kérdez rá, vonásai eltorzulnak, szemei összeszűkülnek, aurája megtelik páni félelemmel. Ezen nemrég túlesett a lányával, és már a gondolattól is, hogy ha csak egy rövid perc erejéig is, de bizony úgy nézett Rebekára, felfordul a gyomra. Baljával oda is kap, hastájékon lapogatja magát, aztán böfög egy embereset és a pult másik oldalára sétál, hogy kiszolgáljon egy törzsvendéget.
- Mi? Honnan tudsz te... - kérdőn pillant vissza Sárára, de nem fejezi be mondatát, hiszen felrémlik előtte az emlékkép, amint lánya vérszemet kapva kiabál vele, hogy miként is kellett találkoznia az unokatestvéreivel. - Ja, vagy úgy.
A törzsvendég fizet, ő pedig fejét vakargatva, száját balra-jobbra húzkodva ballag vissza a vallatónak felcsapó, részeg unokahúgához. Vele szemben könyököl fel a pult szélére, és néhány csendes pillanat után megvonja vállait. Nem mondhatta el senkinek, és bár ez így utólag gyér kifogás, ennyi a történet. - Szerelmes lettem - zavartan jelenti ki, kiszáradó száját benedvesíti, tehetetlenül felsóhajt. - Anettnek hívták a lányt, édes kis pofija volt, meg szép nagy, almaformájú mellei - mosolyogva mesél, barna szemei a semmibe révednek, arca kipirosodik az emlékre. Kezeivel közben megpróbálja hűen ábrázolni az említett mellformát. - Hát tudod, hogy van ez, nem vagy már kislány. Történtek dolgok. Élveztük az életet. Aztán teherbe esett.
Élettel teli vigyora lehervad arcáról, révedező tekintete visszatalál Sára zölden világító szempárjához.
- Inkább arról mesélj, hogy vannak apádék? Él még az öreg? - köszörüli meg torkát, és gyenge próbát tesz a téma elterelésére. Rebeka még bizony egy nagyon fájdalmas pont. Szúrja a mellkasát, fojtogatja a lelkiismeret. Kérlelőn pillant fel szemben ülő unokahúgára. Kérlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=540796#post540796][b]Dwayne Warren - 2015.11.08. 22:32[/b][/url]

Amikor annak idején három hét erőgyűjtés és belső viaskodást követően összeszedte minden férfias bátorságát és elhívta a nőt valahová, ebbe a füstszagú talponállóba hozta. Elvégre különösebb terve nem volt vele, azzal a huszonhat éves csitrivel, aki hanyatt esett a saját lábában, ha pedig hozzáértek, meghűlt benne a vér, mint egy tizenéves szűzlányban.
Most pedig ugyanitt van, mindössze a helyzete változott: Léna látszólag már nem az a szerencsétlen istenverése, felnőtt nő lett, ő pedig... őt pedig már egész más motiválja, mint egykor. Ha egyáltalán motiválja valami.
Tompán bámul a pult felé, ami - mint megszokhatta már - számottevően megürült, ahogy beléptek a csehóba. Bár a közvélemény róla tudja, hogy épp, hogy nem érdekli, milyen sötét mágusok gyülekeznek errefelé és azzal is tisztában vannak, egy fizetett körért hajlandó jótékonyan félrenézni akkor is, ha a pofája előtt egy sárkánytojás cserél is gazdát; Lénára azonban ez nem igaz. Groteszk nód jelenleg ő az, aki meghüleszti a levegőt és komor sutyorgást kelt a félreeső sarkokban.
   -  Szóval - a hangja rekedt és bizonytalan, az asztal felszínét kezdi el kapargatni a tenyere alatt - Kérsz valamit vagy nem t'om?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=541130#post541130][b]Farkas Zétény - 2015.11.09. 21:35[/b][/url]

Nem bírom már, komolyan, öcsém! Mit kezdjek magammal, bele fogok őrülni. Ráadásul a kastély legalább ötven százaléka szőke, tehát ha meglátom ezt a színt egy fejen, máris szívrohamot kapok. Nagyon bekavarodtam, mint egy rántás, de komolyan! Érzelmileg nem is tudnám jellemezni magam, de lehet, hogy ha kibérelnék egy szobát és beülnék a sarokba sírni, az jót tenne. De nem vagyok lány, és amúgy sem megy a sírás, ezért valahogy rendbe kell hoznom magam, mert ez így elég szánalmas. És még én mondtam rá, hogy úgy néz ki, mint egy Vizi hulla. Akkor engem kétszer nyírtak ki azóta és meg is büdösödtem, mert kábé halszemekkel és érdektelenül járok-kelek kastélyban. Szerencsére kevesen próbálnak a kedvemben járni, de ők is abbahagyják pár pofon után, nemre és korra való tekintet nélkül. Leginkább magammal nem tudok elbánni, meg a rohadt szívemmel, ami állandóan csak össze-vissza ver, ha a kék szemekre gondolok, vagy meglátom a tulaját.
Na, ma úgy döntöttem, hogy felejtős napot tartok. Nem vagyok az az iszákos fajta, én élvezni szoktam azt a pár pohár bort, amit megiszok néhanapján, vagy alkalmakkor. nem is hiszem, hogy azt a minőséget itt kapni lehet, vagy hallottak-e már róla. De azt mondták, hogy egy napra, vagy éjszakára el tudok felejteni mindent, ha egy kicsit nagyon sokkal többet iszom a kelleténél. Lementem a csárdába, és kifizettem VIP helyiséget az éjszakára, még az is lehet, hogy a dupláját kapta a tulaj, nem számoltam. Mivel nem elégedetlenkedett, én is elégedett voltam. Annyit mondtam csak neki, hogy küldjön majd be egy csajt, akinek barna és valamilyen színű – de nem szőke! – haja van, ha akar szórakozni egy kicsit ingyen. Vagy inni, vagy dumálni, vagy akármi. Az egyedüllét nagyon károsan hat rám, azt már tudom, Lyra meg ugye szőke, vele meg amúgy sem lenne bölcs döntés megbeszélni azt, hogy: tök jó, hogy el vagyunk jegyezve, de Izát szeretem. Ugye nem baj? Ó, repesne az örömtől, annyira nem, mint most én, de nyilvánvaló, hogy mennyire örülne nekünk. Bár gőzöm sincs, hogy Ly mit gondolna, de remélem, megölne. Akkor mégiscsak elé kéne mondani neki…
Egyelőre még csak pár pohárral ittam valami lángnyelv izéből, ha nem is volt jó, legalább hatott. Szóval a Dartsot dobálgattam a berendezésbe, miközben iszogattam azt a löttyöt, és talán tényleg kezdtem elfelejteni őt egy pillanatra. Oké, több pillanatra! Meg fogok bolondulni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=541139#post541139][b]Szendrei Ella - 2015.11.09. 22:12[/b][/url]

Megint itt volt. Tudta, hogy nem kellene itt lennie, hogy ez semmit sem változtat semmin, mégis itt volt. És közben minden körbekémlelő pillantásával igyekezett elterelni a figyelmét arról, hogy azon gondolkodjon, nem kellene itt lennie. Túl sok hülyeséget csinált mostanában, és emlékezett rá, nagyjából legalábbis, hogy a többségét itt, vagy a pubban kezdte, de legalábbis hasonló pohárral mint amilyen most is pihent előtte.
Hirtelen felkapta, megitta tartalmát, és egy pillanatra elborzadva a maró italtól, fújt egyet. Oké, ennyi volt, elmegy inkább táncolni, vagy sétál egyet a faluban. Az is eszébe jutott, hogy felül egy késő esti vonatra, és utazik egyet. Persze butaság lett volna ilyenkor lelépni, és nyilván nem érni vissza használható állapotban a holnap reggeli órákra. Már az is szabályszegés volt, hogy Hétfőn itt találta az este, ha még több óráját is ellógja, biztos kiteszik a szűrét. És Véda nem fogja megvédeni, nem tudja.
Szedd már össze magad! Miért olyan nehéz ez..? Hogy lehet ilyen nehéz?
Megdörgölte szemeit, mert szúrtak kissé. Elhatározta magát, már hetekkel ezelőtt, mikor egy hasonló este kivételesen máshogy ért véget, hogy változtat ezen, hogy nem süllyed jobban el ebben az életvitelben, de hiába. Egy ideig hatott a "gyógyszer", de már túl régen nem látta az eridonost. Pedig még az főnixek házába is beszökött. Ha megint vele lehetne.. csak egy kicsit.. az sokkal jobb, mint ez. Az segítene. Biztosan tudta.
A kedvéért meg kellett próbálja. Felállt, és leszórta az asztalra az utolsó knútjait. Úgysem volt több pénze, és most nem látott senkit, aki meghívta volna. Most csak a kiégett öregek tanyáztak itt. Szóval kész volt távozni, és akkor odalépett hozzá az egyik dolgozó, és nagyon halkan, bizalmasan megkérdezte, szeretne-e ingyen fogyasztani. Ella pislogott rá párat, és mire észbe kapott, már ott is találta magát a privát részlegen, ahol nem volt más, csak egy rellonos. Erre biztosan emlékezett, a nevére már nem.
- Helló - integetett idétlen vigyorát felöltve.
Végül is, még pár pohár belefér. Ismeri elvégre a srácot, nem egy vadidegen hívta meg gyanús körülmények között, amit látva még egy ilyen butácska, és már egyébként sem teljesen beszámítható lány is azonnal levágott volna, hogy á-á, vedd menekülőre.
- Úgy hallom, nem győzöd egyedül - ciccegett, és lehuppent a srác mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=541141#post541141][b]Farkas Zétény - 2015.11.09. 22:33[/b][/url]

Egyelőre valahogy még mindig nem voltam elégedett. Nem is tudom, hogy miért vagyok itt, minek csinálom ezt. Hiszen semmi értelme! Iza nem szeret, csak megcsókolt. Létezik ilyen? Én mondtam neki? Vaaagy mert ez volt a jutalmam a filmnézésért? Nem, nem áll össze, nem értek semmit, mert nincs is értelme. Arra már rájöttem egyedül is, hogy szép lassan ellopta a szívem, persze jó értelemben. A rossz értelem az, hogy én nem az övét. Nem a derékszíját, hanem a szívét. Ó, a jó francba már, el kéne innen mennem, vagy beugrani a kandallóba és magamra gyújtani.
- Helló – rázkódom össze, amikor egy női hang – és nem az Övé, szerencsére – megszólít. Megpördülök, és a vigyorát viszonzom, még a poharam is megemelem, és iszom egy kortyot. Ami azt illeti, nem ismerem őt személyesen, csak láttam már a kastélyban. Hát kábé ennyi, annyian járnak oda, hogy nem tudok mindenkit megjegyezni és legtöbbször nem is érdekelnek. Kicsit azért most hiányolom ezt a tudást, de annyit tudok, hogy valaki jó munkát végzett, hiszen itt van a lány. Leülök és figyelem, ahogy odajön mellém, hirtelen nem tudok mit mondani neki. Szerencsémre megtöri a csendet, én pedig odafordulok felé.
- Jók az információid… hmm. Zétény vagyok – biccentek, mert kezet nem nyújtok neki, egyelőre. Lehet, hogy kéne? Lehet, nem tudom igazán.
- A te neved? Mondhatsz bármit, valószínűleg nem fogok utánanézni – vigyorodom el, majd ránézek. Szerintem igazán szomjas lehet.
- Kérsz valamit inni? Látom rajtad, hogy nem vagy jól, az ital segít, állítólag. Legalábbis remélem, különben nagy sz*rban leszünk – kuncogok, mint egy idióta és bemegyek a bárpult mögé. Remélem, követés akkor felvehetem a rendelést. Egyébként nem öltöztem ki, 50-60 galleonnál nagyobb értékű ruha nemigen volt rajtam. Egy vékony ing, egy hosszú nadrág és a hideg miatt egy szövetkabát, ami a terem bejáratánál lógott a fogason.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=541151#post541151][b]Szendrei Ella - 2015.11.09. 23:05[/b][/url]

A kétségei még pár röpke pillanatig kísérték, hogy talán tényleg, de igazán leléphetne, de aztán elfeledett mindent. Csak a most volt, mert csak a mostban tudott jó kedélyű maradni, és gondtalan.
Egy pillanattal ezelőtt még eszébe jutott, hogy talán nem épp tiszták a másik szándékai, de elnézve a Zétényként bemutatkozó arcát, ugyanazt a megjátszott derűt vélte felfedezni rajta, amiből ő is készítette maszkját. Ő is csak szórakozni, kikapcsolódni volt itt. És történetesen láthatóan volt is rá pénze, nem úgy, mint a lánynak.
- Ella - viszonozta a köszönést, és ki is nyújtotta pracliját. - Szendrei.
Eszébe se jutott kamuzni a nevéről, elvégre nem értette, az mire lett volna jó. És kicsit talán tudat alatt még némi óvatosság is dolgozott benne, ami arra késztette, hogy bedobja a "tanár rokona vagyok" kártyát.
Aztán a srác felállt, és bárpulthoz ment italokat készíteni. Ella soha nem járt még ezen a részen, így most, hogy végre letisztázták, mit is keresnek itt, körülnézett.
- Klassz hely.. - jegyezte meg, és egyre biztosabb volt benne, hogy valami kő gazdag illetővel hozta össze a sors.
Persze aztán rögtön bólintott is párat.
- Igen, kérek. Ezért vagyok itt, azt hiszem - vigyorgott egy újabb széleset, majd hátradőlve kényelembe helyezte magát. Harisnyás lábait keresztbe fonta, egyik karját pedig az ülőalkalmatosság támlájára helyezte, hogy fejét támasztva nézzen az ügyködő Zétény felé.
- Miből gondolod, hogy nem vagyok jól? Remekül vagyok - jelenti ki, magát is győzködve. Elvégre jól kellett, hogy legyen, másként minek van itt egyáltalán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=541546#post541546][b]Farkas Zétény - 2015.11.10. 22:37[/b][/url]

Elkapta Ella kezét és megrázta, normálisan. Nagyon régen fogott már kezet valakivel, nem szokta csak úgy nyújtogatni akárkinek, főleg nem egy idegennek, és főleg egy olyan idegennek nem, aki nincs lecsekkolva. De a lángnyelv most elnyomta a sznobizmusát, és a negatív tulajdonságai nagy részét. Máskor biztosan nem így cselekszik, de most nem máskor van. Jelenleg nem érdekli az sem, ha Ella esetleg sárvérű, ami nála el nem mondhatóan nagy szó.
- Farkas Zétény – ezzel kicsusszan a keze a másikéból, csak jobb a hűvös poharat fogdosni, mint eljátszani a kedves embert. Igaz, most talán Ella kitüntetésben gondolhatná magát, ha ismerné őt. De mindkettőjük szerencséjére ez nem így van.
Közben a pulthoz ment és elővette a kínálatot. Meglepődve tapasztalta, hogy van O’rum, ami jellegzetes közepes márka az égetett szeszekből. Ráadásul olyan mellékhatása van, hogy többször elszíneződik a világ, a színek helyet cserélnek. Természetesen bódító. Ára egy kisebb vagyon, akinek ez megterhelő, de úgy látszik tényleg sokat fizethetett, vagy ezeket később számítják fel.
Kitölti a két italt félig jéggel telt poharakba, egy tálcára teszi az üveggel együtt és már Ella mellé is ül, az asztalra lepakolva a cuccokat a kezéből.
- Ez tetszeni fog Ella – mondja vigyorogva, majd eszébe jut, hogy megkérdezték. – Nem tudom, okoskodtam – vonja meg a vállát, de azt nem közli, hogy ő bizony nemigen van jól. Persze Ella már így is jócskán elterelte a figyelmét. Rámutat a pohárra és megvárja, amíg a másik elveszi a sajátját, majd felveszi az övét is. Koccintásra emeli, majd mond egy rövid tósztot.
- Cupidó halálára! – fel is röhög, majd amint koccannak a poharak le is gurítja az egészet, holott ez nem túl jó ötlet, mert ez az ital tényleg elég gyorsan hat. De most az egyszer élünk játékot játssza és felejteni akar. ha pedig van vele egy másik lány, aki nem szőke, talán még sikerül is majd neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=541587#post541587][b]Szendrei Ella - 2015.11.10. 23:09[/b][/url]

Egy pillanatra, ahogy a röpke kézfogás tartott, eszébe ötlött, hogy talán rokonok lehetnek Kamillával, de végül egy jóízűt nevetve hamar el is vetette a dolgot. Ez a Zétény nagyjából annyira jött egy közegből Kamival, mint amennyire egy papagáj jönne a jegesmedvék közül. Vagy egy kis édes elefánt (ha már hasonlítgatni kell) valami.. hát valami egész más közösségből. Ráadásul barátnője nem is említette, hogy lenne egy dúsgazdag kuzinja, pedig sokat csacsogtak a szobájukba ragadva.
Gondolatai már csak azért sem időztek ezen a dolgon sokat, mert nagy érdeklődéssel figyelte közben a srác ügyködését. Jég is került a pohárba, tálca pedig alá, szinte csodálta, hogy nincs egy saját külön pincére is. De nyilván nem véletlenül volt egyedül.
Ha egy kicsit kevésbé kötötte volna le a kitöltött ital mibenléte, lehet elmerengett volna azon, hogy mit is keres itt, de nem, Ellára egyébként sem volt jellemző, hogy ilyen gondolatokkal fárassza agyát. Pláne, hogy ha dolgozni hagyta, túl sok más is eszébe jutott, amit éppen feledni készült. Lábai is ezért vezették ide.
- Ne okoskodj, inkább igyunk! - javasolta vigyorogva, és koccintott, bár ő a halálát nem kívánta semmiféle képzelt vagy létező teremtménynek. De mindegy, úgyis az ital számított, nem a kísérő szöveg.
És bár fogalma sem volt, mi is az, ami tetszeni fog neki, igazából eszébe se jutott, hogy olyasmit kortyol, amit még soha azelőtt nem ihatott, és eztán nem is fog többet. Na nem azért, mert rossz lenne.. sőt! Szinte nyomban érezte is, hogy egyáltalán nem az. De hogy nem az ő knútjainak való volt, az is biztos.
- Na éés te is remekül vagy? Azért vagy itt ilyenkor egymagad? Úúú..! És amúgy látod azokat a lila párnákat ott? Várj, mégse lila. Pedig az előbb még nem volt sárga egyik se - vihogott kissé Zéténynek dőlve, mert ha a másik irányba dől, biztos vízszintesbe kerül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=542555#post542555][b]Farkas Zétény - 2015.11.12. 20:47[/b][/url]

- Igaz – koccintok a lánnyal, aki egyre szimpatikusabb nekem. Nem igazán érdekli, hogy miért hívtam meg, úgy tűnik, csak sodródik az árral. ~ Vagy csak szomjas. ~ Szórakozom magamban, miközben nézem őt. Egész csinos végül is, mindig jobb egy olyan társaságban lenni, aki nem taszít. Kérdés, hogy jelen állapotomban ki taszítana igazán. Rohr, ő biztosan.
Hatni kezd az ital, Ella pedig nevetgél és felfedezi a hatását. Nekem is kezdenek színt váltani a dolgok, nagyon mókás. ~ Merlin szakállára, ilyen szavakat használok, hogy mókás!  ~ Tovább kortyolgatom az italt és várom a kérdést, mert bízom benne, hogy lesz neki.
- Mióta megjöttél, remekül. Addig unatkoztam – vigyorgok, nem mintha Ella bármit is tett volna, hogy elmúljon a rosszkedvem. Valószínűleg pont elég, hogy itt van velem, és nem vagyok egyedül. Fura, új érzés, mert nagyon szeretek egyedül lenni, sőt. Inkább egyedül vagyok, mint idegenek és idegesítők társaságában.
- Párnák? Azok zöldek – vihogok vele, te jó ég, és elkapom őt. A fejünk összekoccan ezzel el is kapom a sajátom, és odakapok, miközben röhögök tovább. Tipikus, mint a színdarabokban, amiken halálra untam magam anyámékkal. De most igazán vicces, ahogy őt nézem. Az ajkai lilává varázsolódnak, a szemei pedig szivárványszínes lesz.
- Azta, de kemény a szemed, öcsém! – röhögök, de akkor Ella fülei megnyúlnak. Persze csak úgy látom, szerintem nem nőhettek meg, csakis az ital hatása lehet. Az illúzió ebben teljesedhet ki.
- Tudsz táncolni? – benyúlok az asztal alá és tapogatni kezdem, mintha keresnék valamit. Ez valóban így van, van itt valami gomb, amit, ha megnyomok elindul a zene.
- Ez lesz az! – mondom, és úgy elszórakozok az asztallal, hogy nem veszem észre, hogy előbb a navinés lábát nyomom meg a térdénél, majd az orrát. – Ö… hoppsz – nevetek tovább, majd újra lenyúlok az asztalhoz. Közben nem tudom, hogy mijét érintem még meg, de siker koronázza a tetteimet, lágy zene csendül fel.
- Gyorsabb nincs? – fintorodok el. – Erre nem akarok táncolni - duzzogok, de azért iszok még egy kortyot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=543134#post543134][b]Szendrei Ella - 2015.11.14. 17:54[/b][/url]

Valóban elég szórakoztató volt a lötty hatása, ahogy a színek, mintha csak folyamatosan kifordulnának önmagukból, új és új árnyalatot véve váltakoztak itt-ott körülöttük. Ella jól elvolt az eseménysorozat nézegetésével, de úgy tűnt, a srác még inkább a hatása alá került. Vagy talán ő már sokkal előrébb volt a pohár fenekére nézésében, mint a lány, mindenesetre folyamatosan, kissé zavarbaejtően vihogott. Persze nem Ellát ejtette zavarba, ő csak kuncogva szemlélte őt mellőle.
- Szuper, örülök, hogy feldobtalak - mondta, és egész odavolt, hogy ez a feldobás ilyen szinten sikerült. Nem mintha az ő érdeme lett volna, de Zétény neki tulajdonította, Ella pedig nem vitázott sárkányokkal.
Közben a másik nekiállt valamit matatni az asztal alatt, de mivel nem is igazán figyelt oda, hisz nyilván a váltakozó színeket csodálta Ella arcán, és körülöttük is, a lábát sikerült megérintenie, mire a lány megint nevetésben tört ki.
- Biztos, hogy nincs beépített lemezjátszóm! - biztosította felőle Zétényt.
Ő is megnyomta a srác orrát, hátha amaz csak összekeverte kettejükét, és neki tényleg van beépített lejátszója, de persze nem hitt komolyan a dologban. Egyszerűen csak muris volt a rellonos orrát nyomkodni, miközben az a lábát taperolta, keresve az asztalt, ami alatt az állítólagos gomb volt.
Igen, először arra gondolt, hogy Zétény csak béna kifogást keres arra, hogy fogdossa őt, de mivel nem zavarta a dolog, és aztán valóban felhangzott valami zene, végképp nem bánta.
Imádott táncolni.
- Ne finnyáskodj, pattanj! - ragadta meg a kezeit, és próbálta teljes súlyát beleadva felrángatni a másikat. A fény színe is váltakozott már, olyan volt, mintha valami modern szórakozóhelyre tévedtek volna be, ami történetesen csak az övék volt.