36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. július 30. 23:05 | Link

Roxanne MSV

Még mindig semmi hír nem érkezett a bajba jutott szülőkről. Egyre jobban idegesített a tudat, hogy nem tudok semmit. Ez nem várt dolog, senki sem számított rá, habár biztosan volt egy forgatókönyv, ami ilyen esetekben életbe léphet. Apám elég paranoiás, hogy mindenre, tényleg minden eshetőségre legyen valami válasza. A baj az, hogy ezek nem a családdal, hanem az ügyvédekkel van megosztva, jó szokás szerint. Egyértelmű, hogy van egy időkorlát, ami után majd cselekedniük kell, addig pedig rághatjuk a kefét. Nem volt kedvem senkihez, akit ismerek, így hát amikor már elcsendesedett a kastély, tehát a takarodó idő beköszöntött, lementem a faluba. Nagyon trehányan öltöztem fel, de jelen helyzetben nem érdekelt, hogy hogyan tekintenek rám. Szóval csak egy sima csíkos ing, egy térdfarmer és egy szandál, amivel nekivágtam lefelé a faluba vezető útnak. Nyilván egy kisebb vagyont értek ezek is, de hozzám képest nem túl elegáns szerelésben mutatkoztam. És ha már így hozta a sors, akkor egyszer élünk felkiáltással a csárdába kanyarodtam be. Nos, elég kihalt volt ez is, erre nem számítottam, viszont muszáj volt valamivel elterelni a gondolataimat. Körbenézve egyetlen értékelhető lányt láttam, egy szőkét, aki a kétszemélyes asztal egyik felét foglalta el és sört kortyolgatott. Rendeltem magamnak én is egy vajsört és miután fizettem, egy étlappal a kezembe odaslattyogtam a csajhoz.
- Helló, szabad a hely? - olyan rendes voltam, hogy megkérdeztem ezt, miközben választól függetlenül leültem vele szemben. Felmértem magamnak, csinos, de még mindig lehet mugli, akkor pedig csak simán mákja van, hogy jól néz ki. Hoznak neki egy adag sült krumplit, ami kissé meglep engem, de hát nem én fogom megenni. Én kinyitom az étlapot és lapozgatni kezdem.
- Te is itt tanulsz? - nem tudom, hogy mennyire akar kommunikálni, de nekem most ehhez van kedvem, és remélhetőleg unatkozik és nem másra vár. Bár ez nem az az igazi randihely, ahova a diákok elviszik a csajokat, arra ott van az étterem és a gyorsétterem, vagy a tavacska. Megállok a pizzáknál, és úgy érzem, hogy ez lesz ma a nekem való. A pizza viszonylag gyorsan megvan, és eléggé variálható. Az ujjaim futtatom a betűkön, és belekortyolok a vajsörbe. Nyilván vizezett sz**, de ma még ez sem érdekel.
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2015. július 30. 23:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 1. 17:03 | Link



- Hát, ebben biztos lehetsz! - közöltem oldottan, ismét meglökvén Axel csípőjét. - Főleg ebben a ruhában... biztos.
Igazság szerint nem érdekelt túlzottan, hogy esetlegesen egy edictumos cikk áldozata lehetek; már így is leközöltek rólam valamit az újságban, ami egyáltalán nem igaz. Miközben Axel leejtette a nyakkendőjét, nevetve közöltem ezt az információt.
- Tudtad, hogy az újság szerint én vagyok Dr. Who? Tudod, aki tanácsokat ad a nyavalygó embereknek... - Mielőtt befejezhettem volna elkezdett gondolatmenetemet, mely nagyjából annyiból állt, hogy nem is értem, hogy hihetik ezt, mert én nem értek az érzelmekhez; szóval, mielőtt befejezhettem volna, egy bagoly zavart meg. Megfeszültem. Próbáltam a címzésre fókuszálni, és amint Axel kezébe került a boríték, egy pillanatra sikerült is. Minisztérium. Az a fajta címzés volt, ami a Minisztériumból jön.
Ahogy Axel olvasni kezdett, láttam arcán az elképedést, hallottam a káromkodást, és hogy "ez nem lehet igaz". Ugye nem? Ugye nem az apja?...
Aztán a srác kimondta, amitől féltem, és hozzáfűzte, hogy biztos tévedés. Lehunytam a szemem. Axel... istenem...
Mielőtt bármit is mondhattam volna, Axel benyitott a csárdába. Sóhajtottam egyet.
- Ne, Axe, várj... - szóltam utána, de ő rögtön a pult felé ment. Nem volt mit tenni, követnem kellett. Axel apja meghalt. Meghalt. Rám törtek azok az érzések, amiket az én levelem okoztak. Ugyanaz lehetett a szöveg: "Tisztelt Sjölander úr, sajnálattal értesítjük, hogy XY Sjölander hősi halált halt..." Minden szóra pontosan emlékszem a saját levelemből; ott hevert ebben a pillanatban is abban a dobozban, amiben a legértékesebb dolgaimat tartom.
Tehát, követtem Axelt a pulthoz, és a vállára tettem a kezem.
- Axel, mi lenne, ha innánk valamit? - kérdeztem azt remélvén, hogy az alkohol hatására majd talán felfogja a dolgot. Tudom, hogy kegyesnek kellene lennem, hogy hagynom kellene esetleg, hogy azt higgye, tévedés az egész, de... nem hagyhattam. Jobb lenne minél hamarabb elkezdenie feldolgozni. Én átéltem ugyanezt, majdnem pontosan egy éve; ki lenne a legtökéletesebb segítő most Axelnek, ha nem én?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 11. 23:39 | Link

Az én Dinnyém!

Kellemes, derűs este. A lehető legjobb arra, hogy az ember lánya elmerüljön egy földet körbeérő mosolyban. Ehhez a legkönnyebb út egy szépen megtekert herb. Natural herb. Lencse pedig gyakorlott mozdulattal lobbantja lángra a végét, és aprókat szívva kezd neki a vacsorának. Kacsás mamusz, térdig érő, mélyzöld, bőujjú, kigombolt selyeming van rajta, alatta egy bársony kis szoknya és egy sárga kötött top. Hajában itt-ott fonott tincsek díszelegnek, de ha jobban megnézzük, még fagyöngyökre is lelhetünk valahol a rengetegben. Látszik, ezt a hajat sem fésülik meg minden nap, tán még madarak is fészkelnek benne. Ennek, mondjuk, Leonie kifejezetten örülne, hiszen minden reggel vidám dalolászásukra kelhetne.
Mutató és hüvelykujja közé szorítva a békét, tenyerét arca felé fordítja, és miközben rápislog az égő cigarettavégre, kifújja a füstöt. Ez korábban mindig Kísz meglepetése volt, mint valami pikáns előétel egy kiadós zaba előtt. Azóta kicsit megváltozott a helyzet; a művésznegyedben legalább olyan otthonosan jár-kel, mint pajtása, s megannyi ismerősén keresztül már ő maga is tud nagybevásárlást tartani.
Ellöki magát a csárda falától, s tesz egy-két lépést előre, hogy körbenézzen az utcán. Teljesen elvesztette az időérzékét, így fogalma sincs róla, mennyivel előbb vagy később érkezett, mint a megbeszélt időpont. Már előre örvendezik a szíve, hogy végre eltölthet nővérével egy igazi csajos estét. Egy kocsmában. Sörrel, füsttel, és sok-sok szeretettel. Kell ennél több? Oké, egy beszélő, táncoló maki egészen biztosan meg tudná dobni a hűű-faktort ezen a mesés estén, de ne legyünk olyan telhetetlenek. Lencse is igyekszik leszokni a “mindent ide, most azonnal akarom, enyém, enyém, enyém” stílusáról. Több-kevesebb sikerrel. Kevesebb. Igen, inkább kevesebb sikerrel, valljuk be őszintén. Talán terápiára kéne járnia Zója nénihez, csak egy ilyen kérés hallatán a néni nagy valószínűséggel elsírná magát, és abbahagyná a praktizálást. Nehéz az élet. Főleg akkor mégsem, ha az ember lánya képtelen felnőni.
Szip, szip, szip, kifúj. A haja alatt végigbizsereg a koponyája. Ránéz a csárda ajtajára, s vigyorogva odainteget az éppen kilépő ismeretlennek. olyan nagyon régen járt már itt. Kísszel folyamatosan Budanekeresd és a padlás között ingáznak, sőt, olyan is akadt, hogy egészen furcsa, ismeretlen vidéken, egy kellemes kis vityillóban ébredt fel hölgyünk pár lepukkant hippi mellett. Meg aztán itt volt ez az iskolai nyaralás is, egyszerűen nem jutott le ide, bármennyire kedveli eme bájos kis késdobálót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2015. augusztus 12. 22:38 | Link

Leonie
öltözék ♦︎ ajándékok: mert szép, mert elefántos

este fél hét környékén


 Nadine pontosan időben lép ki a kastély ajtaján ahhoz, hogy odaérjen a megbeszélt találkozóra a faluba. Egy egyszerű csíkos ruha van rajta, nem viszi túlzásba, de mégis különleges este ez egy kicsit. Leonie olyan sokáig nyaggatta, míg beadta a derekát és a közelgő vizsgaidőszakra fittyet hányva egy estére elengedi magát. Persze a kis vörös örömujjongásban tört ki, mikor ezt meghallotta, és a barnánk meg kivételesen volt elég szemfüles ahhoz, hogy időben fedezékbe vonuljon, így a húga máson élte ki a jókedv-rohamait. Nem mondanám, hogy Nad nyűgnek érzi ezt a kis időtöltést; a hugica tényleg tud idegesítő lenni, de alapvetően furcsa lenne az élete, ha nem ilyen lenne. Szereti a kis energiabombát.
 A sétálás közben lóbálja a kis ajándékzacskót, tudja jól, hogy Lencse szomorú lenne, ha üres kézzel érkezne. Ami egyedül aggasztja most, az a helyszín. Sajnos megengedte neki azt a kiváltságot, hogy válasszon, így a csárda előtt van a találka. Ha Nadine-on múlna biztos a kávézót választotta volna, vagy valami rendesebb helyet, de ezt most át kellett engednie. Az utcán sétálgatva odaint egy-két ismerősnek, talán ideje lenne már ideköltöznie a faluba. Lassan végez az iskolával, és még mindig nincs elég konkrét, biztos jövője. Nem szeret csak sodródni a semmiben. Kíváncsi rá, hogy vajon a húga időben érkezik-e, vagy sem. Jellemző rá, hogy még az évet is összekeveri, nemhogy a napot. Nem is tudja, valaha felnő-e a lányka, vagy élete végéig ilyen kis szeleburdi szélvihar marad.
 Befordulva a csárdához már fel is tűnik neki a vörös hajzuhatag. Elmosolyodik magában, és csak reméli, hogy nem kellett sokat várnia. Az biztos, hogy ő pontos, akkor jön, mikor kell. Odaérve megáll Lencse előtt, és átnyújtja neki az ajándékot.
- Szia Leonie! Tessék, ezt neked hoztam. Régóta vársz itt? - Kezd bele rögtön, és csak reméli, hogy a lánynak tetszeni fognak a ruhák. Mikor elindult válogatni, Nadine igyekezett a legeldugottabb turkálókba benézni, de végül mégis egy boltban kötött ki. Viszont a két ruha közül nem tudott dönteni, így megvette mindkettőt a vöröskének. Csak reméli, hogy nem tér nagyon el az ízlésétől, de ha nagyon nem kell neki, úgyis kitalál valamit, átfesti, átvarrja, vagy akármi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 13. 02:00 | Link

Dinnye

Dinnye az ő legkedvencebb nővére. Igaz, nincs is másik, de ha lenne, akkor is egészen biztosan őt szeretné a legjobban az összes közül, mert majdnem olyan, mint az anyukájuk. Csak fiatalabb. És őt másképpen lehet nyúzni, meg szabadabban lehet viccelődni vele. És mert olyan a mosolya, mint a felkelő nap fényében megcsillanó szivárványszínű harmatcsepp egy tulipán szirmán. Meg van győződve róla, hogy Nadine nagyon jó ember lehetett előző életében is, amiért ilyen szép és okos lett. Ráadásul Rohr. Hát kellhet ennél nagyobb ajándék egy embernek? Oké, az alvajárás talán kicsit kellemetlen, de Lencsének rengeteg mókás pillanatot okozott már vele. Kis hölgyünk régen rengetegszer játszotta azt, hogy éjszaka mindenféle csintalanságot elkövetett Fynncivel, majd reggel ráfogták arra, hogy Nad megint alvajárt. Így történt egyszer, hogy mire felébredt, egy egész tyúkól vette körül a legidősebb testvért, ők pedig váltig állították, hogy éjszaka látták a lányt kotkodácsolva átmenni a szomszédhoz, ahonnan bizonyára áthívta hasonszőrű, pardon, hasontollú haverjait. De akadt olyan is, hogy kicserélték a ruhatárát, a haját pedig átszínezték, és miután a lány punkként hatalmas színes taréjjal ébredt, elmesélték neki, hogy éjszaka hatalmas koncertet adott láthatatlan közönségének, miközben aludt. Ők persze nem tehettek róla, hogy Nad hitelesen akart színpadra lépni, már miért is akadályozták volna meg benne? Ilyen ez a testvéri szeretet…
No, de kanyarodjunk csak vissza a csárda utcájába, és állítsuk le a biciklit az ajtó mellé, ahol Lencse épp az utolsókat rúgja… akarom mondani, szívja; megsodorja az izzó véget, hogy kiessen belőle a maradék parázs, majd hüvelyk és mutatóujja közé fogva a csikket átpöccinti az utca túloldalára. Kezdetleges csík szemeit végighordozza az utcán, s csak ekkor tűnik fel neki nővérkéje.
-Nadiiiine - pár szökkenéssel elébe siet, és a nyakába veti magát fűszeres illatfelhőt vonva köré is. Kikapja kezéből a csomagot, és izgatottan túr bele rögvest. Testvére túl jól ismeri már, az ajándékozás roppant fontos része a hétköznapjainak, ugyanis imád kapni. Az ajándék jellege persze teljesen mindegy, még egy nyállal összeragasztott pufiemberkének is tud örülni. Ám nem csak a fogadó oldalon szeret állni. Ugyanúgy szívből szeret adni is. Mikor éppen mi található meg nála, azt szereti továbbadni másoknak.
-Köszönöööm! - fülig érő szájjal tartja maga elé a ruhadarabokat, majd belenyomja nővére kezébe, és elkezdi levenni a selyeminget.
-Átöltözöm - közli derűsen. Mert, ha már kapott valamit, azt illik használatba venni, nem?
-Nem várok régóta… umm… tulajdonképpen nem is tudom. Azóta egyszer láttam elsétálni, majd visszajönni egy fehér macskát. Szerintem időközben megvacsorázott. A macskák gyorsan esznek? - fecseg egy kellemes, vidám mosoly kíséretében. S ha Dinnye nem állította meg, már le is vette magáról az inget.
-Ha a fekete szerencsétlenséget hoz, akkor a fehér szerencsét? Én mondom, az idei vizsgaidőszakban rám férne… anya azt írta, ha megbukok valamiből, kitelepíti a kedvenc kerti törpe családomat az udvar végéből. Hát nem kegyetlenség? Igaz, az egyikük megharapott, de én is haraptam már meg eridonost, aki feljött a padlásra… - nem ért egyet az ilyen barbár, szívtelen módszerekkel. Szegény törpéknek is lakniuk kell valahol…
-Amúgy… bemegyünk? - bök a háta mögé. Már alig várja, hogy kikérje maguknak az első korsót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2015. augusztus 14. 01:13 | Link

Lencsilány
öltözék
este fél hét környékén


 Nem is Leonie lenne, ha nem rohanna nővére elébe, lobogó haját vörös csíkként maga után húzva, meg mindenféle ruháját is. Persze Nadine fel van készülve a fogadtatásra – már amennyire ilyenre fel lehet készülni újra és újra. Testvére közelségével rögtön megcsapja a jellegzetes illat is, és végigtekintve a lányon, dorgálóan összevonja a szemöldökét.
- Lencsi, csak nem megint...? - Nem fejezi be a mondatot, akármennyire is próbálná nevelni a lányt, most azért jött, hogy kellemes időt töltsenek el egymás társaságában, nem azért, hogy egy újabb elkeseredett vitával igyekezzen összeszedni a vöröske életét. Nos, ezt az elhatározását pár perc múlva fel is adja, mikor mindenféle fecsegés közben Lencsi az utcán kezd neki az öltözködésnek.
- Mégis mit csinálsz?! - Hitetlenkedve tekint rá, és már nyúl is az ing után, hogy szelíden visszahúzza Leonie karjaira az inget. - Vedd szépen vissza, majd bent, a mosdóban átveheted, jó? - Kérdése végén belenéz az ismerős szemekbe, igyekezve megértetni vele, hogy nem ártani szeretne neki, és persze megengedi, hogy normális göncbe bújjon, mármint, hogy felvegye az ajándékát.
- Szerintem egyébként macskája válogatja. Biztos van, amelyik olyan lassan eszik, mint Hans bácsi – Válaszolja meg a kérdést egy mosollyal a szája szegletében. Nagybácsijuk híresen lassú evő, és, hogy fellelhető legyen a családi vonás, Leonie legalább annyit beszél, mint amennyit a bácsi, étkezések alatt megállás nélkül dől belőle a szó, ezért is olyan lassú az evésben. Azt hiszem egy átlag embernek, aki először találkozik a Leonie-jelenséggel elég nehéz lehet követni a tempóját, de szerencsére Nadine már hozzászokott a fecsegéshez, és remekül oda tud figyelni húga szavaira, ha éppen nem túl fáradt hozzá. Így most is rögtön reagál az elhangzottakra, még akkor is, ha az pár tágra nyílt szemű pislogásban nyilvánul meg elsőként.
- Te megharaptál valakit az iskolában? - A kérdést költőinek szánja, hiszen Leonie éppen az előbb mesélte el, de nem bírja ki, hogy meglepettségében ne tegye fel. - A probléma gyökeréhez visszatérve pedig mondtam, hogy szólj, ha segítség kell! Tanulok veled. De legjobb lenne, ha idén időben nekikezdenél. Mondjuk már egy hete kellett volna – Egy nagy sóhaj kíséretében mondja ezt húgának, nem egyszer nyaggatta már a segítségével, csak Lencsikének általában későn jutott eszébe a nővéréhez fordulni. Nadine reméli legalább most megfogadja a tanácsát.
- Persze, menjünk – mosolyogva válaszol a lánynak, de a gyomra egy kicsit összerándul. Mi tagadás Nad nem kedveli túlzottan ezt a helyet. De a család jó hangulata áldozatokkal jár. Olyanokkal, amiket ő nagyon is szívesen hoz meg. Belép az ajtón, a valószínűleg folyamatosan beszélő Leonie társaságában, hogy egy üres asztal után nézzen. Még nincs túl késő, így gyorsan felmérve a terepet, Nadine egy tisztább asztalhoz lép, ez lesz a helyük ma estére, feltéve, ha a vörös másképp nem dönt, és nem keresett más helyet. Nadinka kérdő pillantást lövell Lencse felé, hogy meg van-e elégedve a kiválasztott asztallal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. augusztus 14. 21:48 | Link

Zétényünk

Nem számolt a hölgy bármilyen társasággal. Eleinte kifejezetten bőszítette maga a gondolat, hogy valaki más gyakorlatilag jóváhagyás nélkül az ő személyes légterébe férkőzik, de amint felpillantott a vajsöre mögül, hogy jobban szemügyre vegye az egyértelműen férfi hang tulajdonosát, gonosz vigyor suhant át az arcán. Az ismeretlent a haja színétől a combjáig felmérte, ameddig látta, s bizony egy adott pontnál kifejezetten elmosolyodott. Lehet mégse lesz unalmas a ma éjszakája? Eszébe se jutott, hogy fehér kis bajuszka virít a szája fölött a sör habjától, de azért végigtörölte a karjával a szóban forgó részt majd kezével az üres székre mutatott, noha a tag már önszántából helyet foglalt. Tetszett a hölgyünknek a merészség, holott nagy általánosságban az ilyet nem igazán tolerálja túl jól. Mielőtt elkezdhettek volna beszélgetni, kihozták a dinka krumpliját, mire a vele szemben ülő fazon szemmel láthatóan vágott egy pofát, de eleresztette a szöszi, helyette inkább beleszürcsölt az italba, csak hogy ne kelljen a pincérhez szólnia.
- Yap. Legalábbis próbálok. A varázskörökhöz például sík hülye vagyok. - elővillantott egy szép mosolyt, mármint hozzá képest szépet, majd egyik kezét (a jobbat) a fiú étlapot tartó kezéhez érintette. - na és te? Ilyenkor hogy kerülsz ilyen helyre? Kirakott otthon az asszony? - hát ha valaki, akkor ő aztán megértette az ilyet. Amikor valami rossz fát tett a tűzre Mihael, olyankor ki szokta pakolni a cókmókját az előszobába, noha ilyet azért elég ritkán tett, elvégre a férje olyankor le se bírta hunyni a szemét. Hogyan toljunk ki a párunkkal lvl over 8000. Megint beleivott a poharában sárgán csillogó italba, bekapott egy pár szem szült burgonyát, aztán érdeklődő tekintetét ismét a másikra függesztette. - jut eszembe. Roxy. - kicsit felállt, bár csak annyira, hogy félig-meddig áthajolhasson az asztalon egy puszi erejéig. Nem az a puszilkodós fajta, ezt bárki megmondhatja, de az átlagosnál jobban tetszett neki a társa.  Dzsekijét mostanra lefejtette magáról, ami így nyugodtan pihent a széke háttámláján, mélyen dekoltált fehér kis ruhája pedig mély belátást engedett a másiknak, már ha az élt a lehetőséggel. Semmi kedve nem volt visszamenni az üres lakásba, amit nem is rejtett véka alá - már ha a pizzát rendelő illetőnk fogta az adást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. augusztus 16. 22:51 | Link

Roxanne MSV

Kellett valami figyelemelterelő. Igaz, ezt azóta minden nap eljátszom, amióta hazatértünk Madagaszkárról a rossz hírekkel. Úgyhogy a mai nap is ez a helyzet és meg is látok egy erre alkalmas személyt. Ami durva, hogy jelenleg csak azt látom benne, hogy csinos, még azt sem tudom, hogy mugliivadék-e, vagy sem, pedig általában ezután jön a valódi szemrevételezés. Megártott a hír, tudom jól. Még az is lehet, hogy el kell innen mennem, az pedig meg milyen durva már? Mármint… biztosan jó lenne, de valahogy kezdem megszokni a közeget és főleg azt, hogy senki sem dirigál. Amit lássunk be, még egy ilyen lepusztult helyen is ajándék, méghozzá valódi, gyémánt értékű. Szóval leülök a szöszkéhez, és rendelek egy italt. Majd kérdezgetni kezdem, ugyanis láttam, hogy felmért magának. Nem maradtam adósa, nem kell félni.
- Én semmihez, csak nem érdekel. De annak úgysincs értelme, gondolom. Nem tanulom – vonom meg a vállaim elegánsan, miközben az étlapot böngészem. A csajszi a kezemhez nyúl és kérdez, a mozdulatára kénytelen vagyok kipillantani a befóliázott papír mögül. Jelentőségteljesen nézek a kezére a válasz előtt.
- Éhes vagyok és gondolatelterelés kell. Az asszony? Ügyes kérdés. Van is, meg nincs is és a választ magam sem tudom, pláne most – érdeklődve nézek rá, csak, hogy még félreérthetőbb legyen a válasz. Ebből aztán mindenfélét leszűrhet, akár a neki tetszőt is. Nekem egyelőre ő tetszik, meg a bolognais pizza. Valószínűleg azt fogok rendelni. Most jön a svéd – ha tudnám, hogy francia! – csavar, a csaj áthajol az asztalon és puszira nyújtja az arcát. Hát, ha már ilyen rendes… Puszit váltok vele, és megtudom a nevét is. Szóval ő sem idevalósi, mondjuk ezen nem kéne már csodálkoznom. Talán emelkedett az oktatás színvonala, amióta ide járok, és azért van egyre több külföldi. Például nagyon jól ki tudok oktatni bárkit, ha úgy adódik.
- Zétény, a jobbik fajtából – kap tőlem is egy mosolyt és természetesen megnézem a dekoltázsát, ha már volt szíves felfedni. Érett dinnyék, de talán nem kéne meglékelni, csak finoman a dolgokkal. Na, de egyelőre hagyjuk ezt, korai még az este, és még nem is ettem.
- Kérsz még valamit, rendelek. De gyanús, hogy oda kell mennem… - hát igen, ez nem valami jó kis étterem, ebben kevés az értelem. Megvárom a választ, majd elviharzok és megrendelem a pizzát, hozok Roxynak italt, ha kért, meg magamnak még egyet. A legjobb borukból kértem, két poharat is mellé, de az első párat, amit leakaszt, elmosatom még egyszer. Azért van az higiénia… amit itt nem kapok meg, de legalább a látszatja meglegyen.
- És te mit keresel itt? Nem tűnsz idevalónak te sem – persze, nyilván kiszúrta, hogy én nem, de ő sem olyannak tűnik. Sült krumplit eszik egy csárdában. Oké, én meg pizzát, egy-egy. Tudom, hogy meg fogom bánni a minőséget, de most az kell, hogy jobban érezzem magam.
- Táncolunk? – érdeklődöm meg gyorsan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 19. 20:15 | Link

Cyanne, Elliot
a bál estéje, nem sokkal a nyitótánc után

- Azt hiszem, még jól is szórakoznék rajta. Hátha kitalálnak valami egész érdekeset - gondolkodik el hangosan, bár azt is gyanítja, hogy Elliot kevésbé értékelné még a pletykát is és biztosan kérdőre vonná, mennyi alapja van az egésznek. Talán még Cyanne-hez is beállítana, ha olyan napja van, ki tudja. Ezen a ponton azonban inkább abbahagyja a sötét jövőkép felvázolását lelki szemei előtt, részben azért, mert nincs kedve esetleges veszekedésekre alapot szolgáltató kérdésekbe nagyon belemerülni, így sem rózsás minden, másrészt meg mert elejti a nyakkendőjét és a gondolatmenetét sikerül félbehagyni, miközben az említett kiegészítőt szedi össze.
- Dr. Who? Komolyan?... Ne vedd zokon, de sose gondoltam volna, hogy ennyire érdekelne mások lelki épsége vagy félreismertelek és minden vágyad, hogy tépelődő tiniknek segíts eldönteni, merjék-e megszólítani... aucs - jajdul fel tarkóját dörzsölgetve, ha már olyan sikeresen nekimegy az a szerencsétlen bagoly. Némi huzavona és töprengés után elveszi a levelet, amiről kiderül, hogy neki van címezve, elolvassa és ledöbben egy pillanatra, mielőtt még nagyon gyorsan úgy nem dönt, hogy egyszerűen nem hiszi el a levélben foglaltakat. Az ő apja nem lehet hallott és kész. Minden bizonnyal tévedés. Nagyon makacsul ragaszkodik hirtelen kiötölt elképzeléséhez, még ha szíve mélyén valahol tudja is, hogy a minisztérium ekkorát csak nem téved és több, mint egy hete nem tudtak már semmit az apjáról, ilyen korábban pedig soha nem fordult elő, még akkor sem, amikor egy-két ritka alkalommal viszonylag komolyabban megsérült. Nem hallgat a lányra, inkább eltökélten kapaszkodva az egyetlen gondolatba, ami jelenleg visszatartja attól, hogy összeomljon, benyit a csárdába, a pulthoz megy és leül. Kissé mereven könyököl a pultra és összerezzen, amikor a lány a vállára teszi a kezét, a következő pillanatban fülig szalad a szája, ahogy rá pillant és bólint az ötletre.
- Igyunk. Lángnyelv jöhet? Vagy valami egyébhez lenne kedved esetleg? - kérdezi, Elliotnak pedig már meg sem említi a levelet pillanatnyilag, mintha csak elfelejtette volna, hogy létezik egyáltalán. A kapcsolatuk jelenleg elég vékony jégen mozog, amiért Madagaszkáron egyetlen balul sikerült próbálkozás után meg sem próbálta elmondani, hogy mitől van annyira kibukva, ez a döntés pedig feltehetőleg csak még több problémát fog okozni, de talán majd otthon megpróbálkozik vele.
- Nna... ezt arra, hogy túléltünk még egy évet - emeli meg a poharát a lány felé, amint megkapta az italát, majd le is hajtja egyből. Csak ő érzi furcsán magát? Ujjával lazítani próbál inge nyakán, aztán úgy dönt, egyszerűbb, ha kigombolja, mert hirtelen mintha meg akarna fulladni tőle. Mikor lett ez túl szoros? Eddig nem volt. Zsebre dugja a nyakkendőjét, de ujjai beleakadnak az összegyűrt papírba, hát egyszer kihúzza azt. Rápillant, aztán Elliot elé teszi.
- Szerintem elszúrtak valamit - állapítja meg ismét, majd Cyanne-re pillant - Még egy kör? Válassz nyugodtan, én majd úgyis legfeljebb ledolgozom - és most komolyan arra gondol, hogy majd veszi a fáradtságot és takarít például vagy mosogat, nem kell ám félreérteni.
Utoljára módosította:Axel Sjölander-Wayne, 2015. augusztus 19. 22:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 19. 20:58 | Link

Nővérke

Bájos, ártatlan vonalszemekkel tekint fel imádott nővérkéjére, olybá tűnhet a fekete bogarak teljesen felették a színeket íriszében.
-Jajj, ne haragudj, hogy nem vártalak meg vele - sajnálkozik, mintha ugyan nem tudná, hogy a lány mennyire ellenzi ezeket a szabad repüléseket. Pedig aztán Nadine is biztosan szokott gyógynövényes teákat inni, nincs abban semmi rossz, nem az ördögtől való.
-De hát... - egészen meglepődik, hogy Dinnyécske nem engedi az utca kellős közepén átöltözni. Fél másodpercig csak pillog értetlenül, majd elneveti magát, és újabb ölelésben részesíti a hölgyeményt. Hihetetlen, milyen szemérmes egy fehérnép.
-Ha attól kevésbé éreznéd magad zavarban, persze... Majd áthúzom odabent - derűsen ráhunyorog.
-Még sosem voltál nudista strandon? Ott sokkal több mindent látni... gondolom. Mondjuk még én sem jártam olyan helyen. Eljössz velem egy nudista strandra? Amikor kicsik voltunk, mindig együtt fürödtünk, emlékszel? Én nem, de biztos mókás volt... Ez nem különbözne attól. Csak kicsit több lenne a pucér popó. De Kíszt ne vigyük - már a gondolatától is rosszul van, hogy pajtását ki kell hagyni egy ilyen remek mókából. Viszont a másik eshetőségtől - hogy dekoratív ismeretlen hölgyek kívánnának meg vacsorára egy jó kis kiflifelfújtat - belülről kezd viszketni a koponyája, és nekiáll szédelegni, mint egy részeg postás a tűző napon.
-Mit iszol? - neki aztán mindegy, hova ülnek, így miután Nad helyet foglalt, és kitalálta, mit fogyasztana, Lencse a pulthoz lép, és kikér maguknak két lángnyelv whiskyt, kísérőnek pedig két vajsört. Ennyit a szabad akaratról.
-Mikor kezdődik a vizsgaidőszak? - ráncolja a homlokát, miután végre leült nővérével szemben. Nagyjából mindig ugyanazokat a köröket futják le ők ketten. Nadine folyamatosan nyaggatja, hogy üljön le tanulni, Lencse pedig addig húzza-halasztja, míg egy napja marad bevágni a tananyagot, és mehet Dinnyéhez nyavalyogni, hogy segítsen valamiképp. Persze nővére türelmével és jószívűségével hatalmas mázlija van.
-De olyan időpazarlás leülni tanulni - jelenti ki egy durcás kisgyerek hangján.
-Egészségünkre - emeli poharát koccintásra, majd belekortyol a whiskybe. - Khm... - megköszörüli torkát, és nagyokat pislog. Hát ez a nedű olyan, mint egy nyílt lábszártörés. Egyszerűen könnyfakasztó.
-Nadine... Te mihez fogsz kezdeni, ha befejezted az iskolát? - mostanság többször eszébe jutott a hogyan tovább kérdése. Kísszel erőteljesen két végéről égetik a gyertyát; de vajon meddig lehet ezt együtt csinálni anélkül, hogy valamelyikük túlnőne a másikon? Ez a kérdés meglepően aggasztja a kis törpét józan pillanataiban.
-Szerinted Bogolyfalván le lehet élni egy egész életet? Ha ott maradnál, nem zakkannál meg az egyhangúságtól? Nem akarnál világot látni inkább?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 21. 13:22 | Link

Lotte

Fáradt. Iszonyatosan fáradt, de ma még dolgoznia kell és bár mondaná, hogy majd holnap délelőtt kialussza magát, akkor meg tanulnia kell, mert nyakán a sok vizsga. Nem is tudja, hogy gondolta, hogy menni fog ez az egész együtt, hogy túlélje az iskolát, átmenjen minden vizsgán, kviddicsezzen, dolgozzon és még... hoppá, nincs és még, Rey egy ideje mintha kerülné. Mindegy, legalább annyival kevesebb, ezt mondogatja magának. Egyetlen pillanatra töpreng el azon, mi is lehet a fiúval, hogy úgy eltűnt, lehet, hogy csak nagyon készül a vizsgákra, ha már annyira nyúzzák a szülei a jó teljesítményért, ez a pillanat viszont pont elég a bajhoz. Az egyik vendég, aki már távozóban van, nagy lendülettel taszítja hátra a székét, ami elől még ellép az utolsó pillanatban, ám a tálca meginog a kezében, akárcsak a rajta árválkodó sörös korsó is. Nem elég gyors, amikor megpróbálja egyenesbe hozni a tálcát, meg elkapni sem sikerül, így a korsó a földön végzi csörömpölve esve szét darabjaira. Hirtelen fojtogatni kezdi a torkát a sírás, olyan egyszerű lenne itatni az egereket itt most kicsit, mert semmi se jó, sose lesz vége ennek a napnak és még ez a fránya korsó is eltörött és biztos mindenki őt bámulja, hogy itt szerencsétlenkedik, de nyel egy nagyot inkább, lerakja a tálcát és előszedi a pálcáját, hogy helyrehozza a korsót. A fenébe, reszket a keze. Nem biztos benne, hogy így is menni fog a varázslat, akármilyen kis egyszerű is legyen egy sima reparo, de nagy levegőt vesz és... roppant mód zavarja, hogy úgy érzi, mindenki rá figyel. Menni fog, menni fog, menni fog, győzködi kitartóan magát, aztán elmotyogja a varázsigét, és semmi. Valahol valaki hangosan nevet, ő pedig biztos benne, hogy rajta, de csak azért is kihúzza magát, bármennyire is nehezére esik és újrapróbálkozik. Még diák. Még nem vészes, hogy nem megy elsőre, nem igaz? Hátraigazítja vörös tincseit, kicsit izzadó tenyerét fekete pólója aljába törli, és ismét nekifut a varázslatnak.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2015. augusztus 21. 13:59 | Link

Annamari

Az egész napja rohanás, de egyáltalán nem bánja, hozzászokott már, két kisgyerekkel nem is tudna unatkozni. Nem is akar, mindig akad valami, mindig csinálhat valamit a kicsikkel közösen, vagy adott esetben nélkülük. Testvéreinél jártak, szerencsére semmiféle távolság nem akadályozza meg, hogy meglátogassa őket, ha ideje akad. Szeret hazajárni, bár otthonaként már arra a házra tekint, ahol Jamie-vel élnek.
Éppen csak hazaérnek, indulhat újra el. Még akad dolga a faluban, kedvese pedig arra is megkérdi, hogy az öccsét esetleg megkereshetné, mert lenne hozzá egy életbevágóan fontos kérdése. Hát hogyne, tudja ő mekkora túlzásról van szó, de azt is, hogy hol találhatja meg a srácot. Minden egyéb elintézni valója után útba is ejti a csárdát, ahova belépve tekintete rögtön a pultra szegeződik. Mivel pedig ott nem találja Elliot-ot, körbepásztázza szemeivel az egész helyet. Pár másodpercen belül egyértelművé válik számára, hogy nincs itt a fiú, azonban feltűnik valami más.
A padlón az ezernyi darabra tört korsó és a szétfröccsent tartalma mellett álló pultos lány. Már másodszorra próbálkozik a helyrehozó varázsigével, és láthatóan zavarja a helyzet. Így belecsöppenve már Lottét is, nem tetszik neki, hogy egy kis ügyetlenségért az egész vendégbagázs gúnyos pillantásokkal illeti Annamarit, vagy nevet rajta. Persze ez egy ilyen hely, mit is várhatna, nem a legjobb modorú, segítőkész alakok járnak ide, sötétebbnél sötétebb személyekkel van mindig tele.
Saját magáról sem mondhatja el, hogy ő az a tettre kész, jólelkű lány lenne, de most a vöröske mellé sétál az asztalok és vendégek között kígyózva, míg nonverbálisan rásegít arra a reparo-ra, a korsó pedig pár másodpercen belül összeáll darabjaiból újra egy egésszé. Túlzás lenne azt mondani, hogy szebb, mint új korában, de a célnak továbbra is megfelel majd.
- Minden oké? - fordul immáron a mellette állóhoz. Valamiért még mindig ő az egyetlen alkalmazott itt, akit azért bír, hiába is, hogy Bogárka már majdnem rokon.
- Ne foglalkozz velük, nem történt semmi - intéz még pár biztató szót a lányhoz, majd az itt ott még mindig megjelenő, szinte megvető tekintetekre sokkal irritálóbb nézésével válaszol a tömegnek. Ő sem szándékozik ennél tovább figyelmet szentelni rájuk.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 21. 15:09 | Link

Lotte

Talán kellene kérnie egy szabadnapot lassan, biztos megértené Elliot is, hogy minden összegyűlt, eddig nem úgy tűnt, mintha ő lenne a megtestesült kőszívű tulaj, aki imád rabszolgahajcsárt játszani. A mai műszakot azonban még túl kellene azelőtt élni, majd ha zárásig beesik a fiú, akkor megkeresi az elképzeléssel, hogy mi lenne ha holnap mondjuk valaki más jönne be és esetleg ledolgozza szünetben. Csak van megoldás rá. Jelen pillanatban azonban ez a kisebb probléma, ami képes számára gyomorideget okozni, távoli lesz, elveszíti minden jelentőségét, ugyanis a központi gonddá roppant hamar az növi ki magát, hogy figyelmetlenségének egy korsó esik áldozatul és nem boldogul a reparoval. Két éve még fogalma sem volt róla, hogy ilyet is lehet, ez viszont nincs a homlokára írva. Talán jobb is, hogy nem tudják, elképzelhetőnek tartja ugyanis, hogy van, akinek gondja lenne azzal az aprócska ténnyel, hogy a szülei nemhogy nem varázslók, de még utálják is, hogy ő meg a bátyja ilyen kis félresikerült csemeték lettek varázserővel megáldva. Kitartóan próbálkozik másodjára is, de harmadjára sikerül csak, amikor már éppen feladná azzal a gondolattal, hogy egyszerűbb, ha hoz egy seprűt és szépen levonják majd a fizetéséből az árát. Meg is lepődik egy egészen picit, majd megkönnyebbülten szusszant fel és a felbukkanó Lotte-nak már halvány mosoly kíséretében bólogat.
- Igen, csak sikerült leejteni egy korsót - válaszolja és ő maga is igyekszik elfeledkezni róla, hogy az imént itt bénázott, inkább a pult felé indul, hogy letegye a tálcát és a korsót, mielőtt még ismét elejtené netán.
- Ühm, légyszi ne mondd el Elliotnak. Elvileg mindjárt visszajön, csak elugrott valahová, de nem tudom, mennyire értékelné, hogy itt bénázom. Általában nagyon figyelek rá, hogy ne törjek el semmit, meg a varázslatok is menni szoktak, csak hosszú nap volt és kicsit fáradt vagyok - magyarázkodik máris, amint a pulthoz ér és biztonságba helyezte szerencsétlen korsót. Még örül is, hogy csak Lotte látta, mennyire szerencsétlen ma este. Fogalma sincs, Elliot mit szólna, de már annak a gondolatától is megint gyomoridege lesz, hogy szabadnapot kellene kérni. Biztos megoldás lenne ideiglenesen, ha aludna is néha, de a pöttyöst sem akarná elrúgni. Ehh, igaza van Rey-nek, mindig mindent túlgondol, ezt is.
- Miben segíthetek amúgy? - kérdezi inkább segítőkészen, előszedve egy egészen jól sikerült mosolyt, ami nem nehéz, Lotte-t egyébként is kedveli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2015. augusztus 21. 15:38 | Link

Annamari

Nem egészen így képzelte el a látogatást a csárdába, amikor elindult, bár akkor még konkrét elképzelései sem igazán voltak, azzal kapcsolatban sem, hogy tegyük fel 20 perc múlva mi lesz, csak ment mert dolga volt.
Persze mindig lehet közben mással is foglalkozni, évek alatt már rájött, hogyha az egyik dolog nem megy, nekiugorhat egy másiknak, amíg az első könnyebb nem lesz. Így van ez most is, ha Elliot sehol, akkor Annamarihoz siet, és egészen megkönnyebbül a lány ugyan halvány mosolyától. A lényeg, hogy legalább mosolyog, és nem sokkolta le a kis szerencsétlenség. Neki is volt már, amikor minden apróságon, amit elrontott kiakadt, és bár az élethelyzetek változóak, alapjáraton tudja milyen.
- Biztosan nem csinálna belőle valami nagy problémát, de nem mondom el, nyugi - mosolyog is hozzá kedvesen, tényleg esze ágában sincsen ezzel rohanni a főnökhöz, ilyen bárkivel előfordulhat. Itt meg amúgy a vendégek óvatlanságából és sokszor illuminált állapotukban hirtelen felindulásából bármely tevékenységre is okoz ilyesmit, tisztán emlékszik elég sok hasonlóra, mikor kivédhetetlen volt egy-két törés a jelen állapotok miatt, de mindent megoldottak eddig is.
- Öhm, igazából azt hittem itt lesz Elliot, szerintem meg is várom - beszéd közben pedig önkéntelenül is elmosolyodik, válaszként a másik mosolyára. - Meg addig egy vajsört is kérnék - muszáj hozzátennie, részéről ez már megszokott. Az Annamari előtt itt dolgozó az évek során már megtanulta, nem is kellett kérni tőle, mikor betévedt, de bízik benne, hogy a kis vörösnek is sikerülni fog.
- Amúgy.. veled mi újság? - hangzik következő kérdése, még csak nem is tettetett érdeklődéssel, mert most komolyan foglalkoztatja a dolog. Konkrétan nincs válasz, amit várna erre a kérdésre, de úgy érzi, hogy le lesz rendezve a megszokott semmi különössel. Mégis, talán nem, és el tudnak beszélgetni, ő tényleg örülne neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 21. 18:37 | Link

Lotte

A hab a tortán az lett volna már csak erre az egészre, ha most még valaki le is hordja, hogy mennyire béna, de ez elmarad. Lotte-nak most is inkább biztató szavai vannak hozzá, mint általában, talán ezért is kedvelte meg tőle szokatlanul gyorsan.
- Köszönöm - válaszolja és egy megkönnyebbült sóhaj is elhagyja ajkait, amint kimondja ezt a rövidke szót.
- Az mondjuk igaz, hogy nem tűnik olyan embernek, aki leenné mások fejét, de nem igazán ismerem annak ellenére, hogy a főnököm - válaszolja őszintén. Alapvetően inkább semleges a kapcsolata a többiekkel amúgy is, itt van, amennyit kell, végzi a dolgát, de csak úgy beszélgetni nem igazán szokása néhány ritka kivételtől eltekintve.
- Nem tudom, hová ment, de valami olyasmit mondott, hogy legfeljebb fél óra. Csak visszaér hamarosan - mondja el, amit tud, közben meg Lotte a vajsörét is megkapja. Még nem dolgozik elég régóta itt ahhoz, hogy ezt már rutinszerűen vegye elő, ha felbukkan a nő, de hamar megjegyez mindenfélét, ez is biztos menni fog. Belejön ebbe is, mint az egész varázslósdiba.
- Nem sok. Vége lassan a kviddicsidénynek, kezdődik a vizsgaidőszak, most kicsit egymáson van minden, de csak lejár - próbál optimista lenni, bár ez végképp nem az erőssége, de egyszer tényleg csak eljut addig, hogy aludjon is. Ha másként nem, hát majd kidől.
- És veled? Hogy vannak a gyerekek? - érdeklődik máris terelve magáról a szót, Rey-ről még Gergőnek sem beszél, most sem fog, inkább érdeklődik Lotte és a családja iránt, akiket van szerencséje legalább futólag ismerni, még ha a gyerekek például nem is fordulnak meg itt, hiszen ez nem egy nekik való hely.
- Egy pillanat - tűnik el, amikor újabb vendég érkezik, kiszalad megkérdezni, mit vihet, fordul egyet két pohárnyi itallal, aminek még a szagától is képes megszédülni, de úgy tűnik, van, aki bírja inni, nem az ő dolga, visszaérve pedig töröl egyet a pulton és Lotte-ra nézve felkönyököl.
- Bocsánat. Szóval hol is tartottunk? - igyekszik felvenni a félbehagyott beszélgetés fonalát, a belépő kiskorú kipakolását már nyugodt lélekkel hagyja az éppen felbukkanó Bogárkára.  
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. augusztus 21. 18:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2015. augusztus 21. 21:50 | Link

Annamari

Nem lepi meg, hogy megköszönik neki jóságát, amúgy is ritka dolog ez. Igazából pedig azok, akiknek ezt a tulajdonságát meg szokta mutatni, tudják, hogy nem árt ezzel a szóval kinyilvánítani számára hálájukat, még ha jelen helyzetükben nem is érzik, mennyire jó nekik úgy. Nem az a fajta ember, aki rögtön problémát csinálna ilyesmiből ugyan, de hosszútávon senkinek sem érdeke, hogy a lányban rossz érzéseket keltsen.
Persze most ilyenek eszébe sem jutnak, csak kedvesen mosolyog tovább, azt is mondhatná szívesen.
- Én egy házban élek vele, tényleg nem olyan ember - további biztató szavakat lehet ég tőle hallani. Nem is szeretne semmi rosszat mondani, de fényezni sem senkit, pusztán az igazságot. Még Lottinak sem ugrott neki a srác semmiért, de lehet, hogy ennek leginkább a családi viszonyuk az oka, ki tudja.
Mindenesetre amíg a Annamari is bizonygatja, hogy Elliot hamar visszaér rendel egy vajsört, aztán rögtön érdeklődik is a másik felől. Kellemes csalódás számára a válasz, nem két szóval elrendezett sablon.
- Ismerős helyzet, ilyenkor nehéz összehozni a dolgokat. Én négyszer éltem túl a kviddicsidény végén lévő hajtást vizsgaidőszakkal. Rég is volt már. Na de el fog az múlni tényleg, és szerintem meg tudod csinálni - valamiért hihetetlenül kedves a nap folyamán mindenkivel, de eddig a legtöbbet ebből a családon kívül a kis vörös tapasztalhat.
Még visszakérdez a lány, majd rögtön jelezvén hogy mindjárt jön is vissza, folytatja a munkáját, merthogy még ha el is lehet felejteni rövid időre a dolgot, az eridonos itt bizony dolgozik. Végignézi Annamari útját oda és vissza, majd ugyanígy még egyszer, amíg a pult mögé érve már újból a szőkeséghez intézi szavait.
- Nos, velem egy ideje már ugyanaz. Próbálok rájönni, hogyan foglalkozhatok a barátaimmal való szórakozással, a munkával és a kicsikkel is egyszerre. Kezdek belejönni. Egyébként hála az égnek, nagyon jól vannak - ez a tény mindig képes mosolyt csalni az arcára. Van két kicsi csöppsége, akik tőle függenek és persze az apjuktól, mindkettejüknek kis két lábon járó boldogságforrások.
Mindeközben vajsöre szépen fogy, olyan ütemben, ahogy általában az szokott, nem sieti el, éppenséggel nem arra megy ki a dolog, hogy minél többet, most másféle társasága akadt.
- Mellesleg, visszatérve... milyen poszton játszol? - ha már kviddics, természetes, hogy érdekli. Ő maga nagyon rég nem is játszott, de amíg itt tanult, az elemi mágián és ezen a sporton kívül nem is érdekelte semmi.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
március 10. késő este
Írta: 2015. augusztus 21. 22:33
| Link

Kornella

Habár a faluba érve Ella már sokkal bátrabban bánt a hangjával, mégsem csaptak különösebben nagy zajt, ahogy végigsétáltak a kihalt utcán, a pislákoló fényben csillogó macskaköveken botladozva. Legalábbis a navinés lány botladozott eleget, mert nem nagyon figyelt oda, merre lép, a srácon csüngött inkább, és időről-időre rántott rajta egyet, hogy továbbra is belé kapaszkodva felugorhasson egy-egy padra, vagy a szökőkút peremén táncoljon végig, meg-megcsúszva, nevetve. Azt se bánta volna, ha beleborulnak a vízbe, miben különbözne az attól, mintha leisszák magukat?
- Legyél prefektuuuuuuus, naaa! Biztos iszonyú menő a fürdőjük! - nyúzta tovább Kornélt, miközben tényleg majdnem vett egy fürdőt a kútban.
De végül ehelyett csak sikerült irányba állniuk, és eljutniuk a csárdáig. És ahogy benyitottak, a viszonylagos csönd úgy robbant semmivé, hogy Ella egy pillanatig úgy érezte, mintha eddig siket lett volna.
A csárda tele volt vendégekkel, a késői óra ellenére, vagy épp azért. Prefektus persze egy se volt köztük, vagy csak középkorú, szakállas férfiaknak, és masszív alkoholistáknak álcázták magukat, annyira komolyan vették a munkájukat. Vagy épp annyira elegük lett volna belőle? Mindegy, Ella úgyse nagyon gondolt tovább a prefikre, legfeljebb a fürdőjük járt még a fejében.
- Keresek asztalt! Hozz kéket! Vagy mályvaszínűt. Jaj nem is, a neonzöldet! De füstölögjön ám! - azzal eleresztette Kornélt (vagy inkább irányba lökte a pult felé), ő pedig az asztalok közt szlalomozva keresgélt.
Megbökdösött pár vendéget, akik már kevésbé tűntek ébernek, de aztán a fenyegető mozdulatokra tovább is slisszant.
Egész a csárda végében lelt egy asztalt, amelynél ugyan ült egy kissé fura szagú, ránézésre félóriás fazon, de mivel az asztalra borulva hortyogott, Ella úgy találta, itt jó lesz. Kirántott egy széket a szemben lévő asztaltársaság egyik tagja alól, aki úgyis félig az asztalon volt inkább, és így már Kornélnak is volt helye a kis (félig foglalt) asztalnál.
Ahogy ezzel megvolt, lelkesen integetett a srácnak, mint jó repülésirányító.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. augusztus 25. 19:19 | Link

Gwen L. Blake


A csárda hátsó szegletében ül és a késő esti, sárgásan ragyogó fényeket figyeli. Megbabonázva, rá nem jellemző áhítattal mustrálja a villódzó testeket, akárha néhány boldogan táncoló angyalkát nézne. Asztala üres, még egy korsó vajsört sem rendelt, csak jött és a pultot nagy ívben elkerülve leült szokásos helyére. Akkor még ott volt egy vénülő, csúnya boszorkány is, de a fiút még az ő jelenléte sem zavarta. Bár céltalannak tűnt; mind tétova mozdulatai, mind pedig az arcán átsuhanó, folyton változó érzelmek miatt, de se nem tévedt el, se nem csak úgy bolyongott.
Elmosolyodva pillantott le a ragacsos faasztalon pihenő tenyereire, melyekbe  néhány hete váratlanul újra élet költözött. Magáról elfeledkezve, önkívületi állapotban gyönyörködött ismét bálványozott tagjaiban, úgy kuncogott, s motyogott kivehetetlen szavakat nekik, mintha szeretett, csodálatos gyermekeihez szólna. A mellette ülő boszorkány talán ekkora döntött úgy, hogy jobb, ha távozik, de a negyedéves azt sem vette észre, hogy egyáltalán ott volt.
Már nem kellett lehunynia a szemét ahhoz, hogy elfeledkezzen a világ zavargásáról. Nem kellett elnémítania gyötrő gondolatait, hiszen rálelt a kapcsolóra, amit ha átpöccint a másik oldalra, magán kívül senkit sem lát, hall vagy érez. A csárda népe egy pillanat alatt némafilmszereplőkké, a csapos parádés pantomimmá válik. Noel süketként süpped bele az ereiben lappangó erőbe. Érzi a vérét hevítő melegséget, a bőrén, akár egy szűrőn átfolyó forró cseppeket. Tenyere kigyullad, a felcsapó lángok visszatükröződnek véreres, zöld szemeiben. Jobb szeméből parányi könnycsepp indul útnak, hogy végigszánkázva a fiú fehér orcáján, leérjen szája széléig, majd aláhulljon a csárda koszos padlójára. A lángok megrövidülnek, hamarosan irányított formát vesznek fel a rellonos összeérintett kezei között. Csodálatosan szép ovális gömbformává alakulnak, pontosan úgy, ahogy alkotójuk azt szerette volna. A fiú nagyot nyel, örömében szeméből újabb könny kel lábra. Régen volt része ebben a csodában, és sokáig nem is hitte, hogy valaha is érezni, babusgatni fogja még a testéből fakadó tüzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. augusztus 25. 21:41 | Link

Noel
a farkasles előtt egy nappal

Nem talált senkit, aki eljönne vele. Ez egy nagy nap, mert ilyen soha nem esett meg vele. Se Kilián, se Alina, se egy idegen. Jó, az utolsó csoporttal nem jönne el, inkább iszogat egyedül, mint most. Sajnálja, hogy nem jött senki, de egy kis egyedüllét senkinek sem árt. A legtöbb helyzetben tud hangzavarban is gondolkozni és most erre van szüksége. Még jobb is, hogy nem jött vele senki, így át tudja gondolni a holnapi dolgokat. Az a levél és a holnapi este. Nyugtalanítja a dolog, de annyi szent, hogy nem hagyja ki. El fog menni, ha nem is érti meg a dolog lényegét. Szerinte Krisz azt akarja megértetni vele, hogy farkasként sokkalta rosszabb, mint emberként. Mégis a szőke ezt nem akarja elhinni. Lehet, hogy a javító és a farkasság együtt a legrosszabb párosítás, de nem ezek határozzák meg az embert. Azt az utat járja, amit választ. Miután a srác lelépett az eridonos reménykedett, hogy visszajön, az ebédlőben ott fogja várni és megöleli. Még a Szirás dolgot is elfelejtené érte. Ha ezt valaki a szemébe mondaná, azt szentimentális bolondnak tartaná, de legbelül igazat adna neki. Bonyolult dolgok ezek. De holnap nem küldheti el Gwent, mint a legutóbbi alkalommal. Ez azért már javulás, vagy nem? Bár a szőke mindent annak vesz.
A csárdába belépve megcsapja az az érzés, ami általában ilyenkor szokta, körbenéz, hogy lát-e ismerőst, majd a pulthoz sétál. Kezdésnek egy vajsört rendel, ezzel indul útnak asztalt keresni. Most is rengetegen vannak itt, az embertömegen alig látni túl. Az emberek kártyáznak, lökdösődnek, meg az általános kocsmai dolgokat. Az italát mentve próbálja átverekedni magát a lány az egyik szabad helyhez, ahol az egyik évfolyamtársa foglal helyet.mióta is nem látta Noelt? Azt sem tudja, hogy a javítóból mikor engedték ki. Párszor látta a kastélyban, valamint a faluban, de ennél többet nem társalogtak.
- Szia, leülhetek? - kérdezi a fiút.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2015. augusztus 28. 09:48 | Link

Húgica
öltözék
este fél hét környékén


 Nadine előre tartott ettől a találkozótól, hiába szerzett már nagy rutint a húgával való bánásmód végtelen hosszú kézikönyvéből, a kis vörös még mindig képes neki meglepetést okozni. Talán meg is sértődne, amiért Lencse pont a találkozójuk előtt fordult a növények felé, ha nem tudná, hogy teljesen a kiszámíthatatlan leányzó igazából néha még azt is elfelejti milyen év van. Gondterhelten ráncolja a homlokát válasz közben.
- Nem haragszom én, csak remélem, hogy azért vizsgaidőszakban majd inkább a tanulásra koncentrálsz a... minden egyéb helyett – Igen, ez most pontosan az a felelősségteljes nővér volt, aki egész életében hiába próbálkozik Leonie-t kicsit rendszeresebb útra terelni. Nem egyszer elgondolkodott már azon, hogy talán benne van a hiba, amiért a próbálkozásai rendszeresen kudarcba fulladna. Talán ő nem csinál valamit jól. A gondolatmenetét meghazudtolva ocsúdik fel arra, hogy sikerült rávennie Leonie-t, hogy ne az utcán öltözzön át, és még egy ölelést is kap.
- Köszönöm – mosolyodik el, és jó tudnia, hogy azért egy icipicit igenis számít a húgának, hogy mit mond, még ha csak azért is, mert tuti zavarba jött volna, ha elkezd itt átöltözni.
- Hogy hol? Nudista strandon? Öhm... nem, még nem voltam, és nem is igazán terveztem menni. Inkább szerzünk nektek egy medencét, ott aztán abban fürödtök, amiben akartok – próbál enyhíteni az eszeveszett ötleten, mert a nudista strand gondolatára is kirázza a hideg. Sajnos ahhoz Nadine túl szégyellős és józan.
 Időközben sikerül bejutni a csárdába, ahol rövid tanakodás után helyet foglalnak, bár ez inkább csak az idősebbik lány részéről volt kérdés, Lencsének minden jó. Persze a következő dolog az ital, amit esélye sincs megválaszolni, mert húga már kér is. Nad mondjuk szereti a vajsört meg a whiskey-t is, nincs vele gondja, de lehet, hogy most jobban örült volna egy pohár bornak. Azért nem sérti meg Leonie-t, és mosolyogva fogadja az italt.
- Leonie Linnéa Rohr! Már nincs egy hét a vizsgaidőszakig – igyekszik ennek a mondatnak most tényleg nyomatékot adni, hátha erre emlékezve a hölgyemény holnap reggel csodálatos pálfordulással nekiáll majd tanulni. Haha, szép remények.
- Hidd el, nem időpazarlás, és tudod, hogy segítek, főleg, ha nem az utolsó pillanatban szólsz – elmosolyodik, és igyekszik kedvesen megérteni a kis buksival, hogy nem megy kárba a tanulásra szánt idő. Lencsével együtt emeli a poharát, és nagyot sóhajtva ő is belekortyol a whiskeybe. Éget. Régen jutott már ilyen finomsághoz, és most is könnybe lábad egy kicsit a szeme az erős italtól. Ennek ellenére jól esik neki a fárasztó napok után. Leonie tipikusan olyan, hogy ami eszébe jut, azt megkérdezi, és Nadine most pár percig csak pislog, és lesüti a szemét. Ezen a kérdésen bizony ő is nagyon sokat gondolkodott. Lassan mérlegel egy kicsit, mielőtt válaszol.
- Bogolyfalva nagyon jó hely, és mindig pezseg az élet, de igazad van. Látni kéne a világot, és én is sokszor gondolkodom rajta, hogy suli után először el kéne menni utazni - Na, ez volt talán a könnyebbik része a kérdésnek, most jöjjön a korábbi, de nehezebben megválaszolható. - Lencse, elárulok egy titkot. Még fogalmam sincs. Tudod, keresni kéne valahol munkát, lakást... - itt egy sóhajtás, majd egy halkan elmotyogott befejezés következik. - ..meg valakit, akivel megoszthatom az életem - Nadine-féle sirámok, első rész. Na igen, sosem irigyelte Lencsét a boldogsága miatt, csak jó volt néznie, hogy megtalálta a társát Keith személyében. Ezt az idősebbik Rohr még nem tapasztalta meg. De inkább vidámabb dolgokról kéne diskurálni, így Nad is visszakérdez.
- És te? Van már terved? - egy mosoly kíséretében hangzik el a kérdés, és kíváncsian várja a kacsalábon forgó palotákról szóló álomkép tervét. - Budanekeresden maradsz Keith-szel? Vagy jobban tetszik Bogolyfalva?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Christopher Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2015. augusztus 31. 19:27 | Link

/Egy keddi napon/
Vér Lanetta


Olyan meleg van, hogy este úgy feküdtem le, hogy én Chris Blake vagyok, de reggel már grillcsirkeként ébredtem fel. Ennek örömére elhatároztam, hogy én bizony, ha az égből tűz esik, ha a madarak visszafelé repülnek -a kolibri életében ez nem nagy cucc-, és bármi más természetellenes dolog történik, akkor se fog a négy fal között ülni. Milyen dolog már az, hogy ilyen hőségben kell vizsgákat írnunk?
Egy szabadnapom van, amikor nem kell vizsgáznom és ezt kihasználva ki is lógtam a kapun. Dacolva minden olyan teremtménnyel, amit a képzeletem szült, átkeltem hegyen, völgyön és egy izzadság csepp nélkül énekeltem el A muzsika hangja betétdalát. Na, jó csak kimentem a kapun, elsétáltam nyugodtan Bogolykőig és kész, de sokkal jobb színesíteni az uncsi sztorikat. Még mindig szépnek találom ezt a kis városkát, de egy helyen még sose jártam, ezért most muszáj vagyok meglátogatni a Máguscsárdát.
A csárdába belépve -röpült felém anyám....- csak embereket láttam, volt egy-két szabad asztal, de mondjuk úgy, hogy nem éreztem egyedül magam. A pulthoz libbentem közben jobbra és balra, illetve hátra tekingettem nehogy valaki nekem jöjjön és kértem egy vajsört. A vajsörömmel együtt foglaltam helyet az egyik üres asztalnál és egy kicsit félve, de kortyoltam egyet az italból. Ha őszinte, de udvarias akarok lenni, akkor azt mondom, hogy jobbra számítottam. Még sose ittam vajsört, de már sokan ajánlották és a leírások alapján az istenek itala, de ez olyan mintha egy kis vízbe tettek volna C-vitamin pezsgő tablettát, ha limonádét akarok inni, akkor a strandra megyek, de ide nem azért jöttem. No, nem akarok panaszkodni, hisz ebben a forróságban a hideg ital csodálatos, de jó lenne, ha jobb lenne. Apró kortyokkal fogyasztom az italom, közben az ablakon kifelé bámulok.
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2015. szeptember 3. 19:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. szeptember 1. 17:06 | Link

Christopher
/ egy keddi napon legkedvesebb ellenségemmel :3 /


  A nap forró sugarai kemence lángjaként perzselték a leány hamvas,hófehér bőrét, miközben végigsétált az utcák kusza hálózatán. Mindig az út közepén haladt, meg sem próbált bekuporogni az árnyékok palástja alá, tudta, ott is éppúgy belemar a nap, azért a pár fok mínuszért igazán fölösleges lett volna a kommandószerű ugrabugrálás.
  Felnézett kínzójára, halkan felsóhajtott és folytatta tovább útját. Jelenleg a vizsgaidőszak kellős közepén áll, és egy nap, amikor nem kell körmölnie egy hófehér papírlapra, hogy eldöntse saját sorsát, igazán kellemesnek bizonyult, függetlenül az időjárástól és más zavaró tényezőktől. Ilyen szép napokon pedig nincs ínyére az iskolában való örökös semmittevés. Egyenlőre nem tudta, mi a célja, talán a legközelebbi menedék, ahol megkínálják egy hideg itallal.
  Szemei a házakat pásztázták, és hirtelen megakadtak egy aranyos cégéren ami a közeli viskó faláról lógott. Jobban szemügyre véve, nem hasonlított a többi, körötte ücsörgő épületekhez, sem semmilyen más épülethez, amit a leány kék szemei valaha is láttak. Egy csárda volt. Még csak azt sem tudta Lanetta, hogy Bagolyfalván van csárda.
  A halk zaj, mely lyukat fúrt magának a benti térből, becsábította a lányt. Behúzta maga mögött az ajtót, itt már sokkal hangosabb morajok fogadták: elnyomott csacsogás, ügyetlenül visszafojtott kuncogás, poharak csilingelése, székek sikolyai, mind egyszerre talált rá a betévedt fülére.
  Első útja a pulthoz vezetett, ahol hamar rendelt magának valamit, ami hideg volt. Meg se nézte magának különösebben a kezében tartott poharat, inkább a helyeket figyelte, az arcokat, az embereket, hátha lát valakit, akihez könnyűszerrel leülhetne. Talált is. Egy a közelében lévő asztal mellett, egy ismerős fiú nyaldosta a vajsörét.
  Hamar odasétált biztos lábakkal hátulról, hogy a fiú véletlenül se lássa meg őt, majd kedélyesen felrikkantott ahogy szabad kezével a békésen szürcsölgető vállára csapott.
- Buhhh - remélte magára önti az italát a társa, vagy legalább egy bosszús morcos pillantást kap cserébe a fáradozásaiért.
Utoljára módosította:Vér Lanetta, 2015. szeptember 4. 18:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Christopher Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2015. szeptember 2. 14:00 | Link

/Lanetta/

A csárdában lévők azt gondolhatják, hogy ez a fiú csak bámul ki az ablakon és alig fogy a söre, de igazából bent a fejben nagy munka folyik. A fogaskerekek csak úgy pörögnek, jobban, mint Vin Diesel tuningol kocsija, sőt az a kocsi a fogaskerekekhez képest csak egy kis hintócska. No, de vajon min gondolkozhat ez a srác egy ilyen helyen? Chris a főutcát bámulva azon gondolkozik, hogy milyen lenne, ha itt villamos közlekedne. Meddig tartana az építkezés egy varázsvilágban? Pár percig vagy itt is több évig, mint a mugliknál? Honnan indulna és hová tartana a villamos, a végtelenbe vagy tovább? Chris már el is képzelte ahogy utazik a villamoson, közben mosolyogva integet az embereknek, hogy bizony ez az ötlet először jutott neki az eszébe. És azt is elképzeli, ahogy egy csinos jegyellenőr hölgy elkéri az utazásra jogosult érvényes menetjegyét, amit főhősünk mosoly kíséretében nyújt át. És az ellenőr csak nézi, nézi a jegyet és az utazót, majd ennyit mond: -Buhh!- mi van? Miért mondana ilyet egy ellenőr? Ekkor Chris hátrafordul -még mindig a fantáziájának világában él-, majd észreveszi Lanettát. Egy röpke másodpercig bámul rá, majd végül megszólal.
-Mennyi lesz?- ismét az ablak felé fordítja a fejét, hogy tovább bámészkodhasson. A vajsört nem öntötte magára, tehát, ha ez lett volna az akció indoka, akkor a küldetést nem sikerült teljesíteni! Ezzel a kérdéssel talán összezavarja a lányt, de ő csak a büntetés végösszegére kíváncsi. Csak most esik le neki, hogy a képzeletéből kirángatta -vagyis kiijesztette- Lanetta és ez már a valóságban. Uram atyám! Emberek egy pszichiátert kérünk a kettes asztalhoz! Egy pszichiátert a ketteshez! Köszönjük! Na, de mégis most, hogy mentse meg a helyzetet? Ismét Lanetta felé fordul.
-Ezzel azt akartam megkérdezni, hogy mennyibe kerül ez az olcsó poén? -nem lett jobb a dolog, de hátha nem nézi bolondnak őt a lány.
-Szeretnél helyet foglalni?- hangján hallatszik az irónia. De miért is? Nos, Chris és Lanetta már találkozott egyszer és bizony a két háztárs, akkor összeveszett. Mivel Chris haragtartó típus, ezért még mindig durcizik. Nagy valószínűséggel Lanetta se tartja Christ a világ legkedvesebb emberének. Bár, ki tudja?
-Te követsz engem?- teszi fel a nagy kérdést az (elmeroggyant) Christopher.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 2. 23:09 | Link

Lotte

- Ez megnyugtató - húzza futó mosolyra a száját a válaszért cserébe, még mielőtt ismét felemlegetné, hogy Elliot tényleg hamarosan várható. Kicsit nem tudja, hol a feje, holott az imént mondta már ezt, még ha más szavakkal is, de már csak akkor jön rá, amikor a mondat felénél tart. Befejezi hát a mondatot és gondolatban megszidja magát kicsit, hogy ma különösen szétszórt. Hoz egy vajsört a nőnek és válaszol a feltett kérdésre is. Jólesik kicsit megállni és nem csak azt hallgatni, hogy "hol az a sör, kisanyám". Ha belegondol, itt sokszor még az is nagy dolog, ha nem érzi a késztetést, hogy valakinek a képébe öntse a kivitt italt. Túl sokszor tenné meg igazán szívesen, ha nem kellene annyira a munka. Semmittevésből sajnos még senki nem élt meg és csak nem várhatja Gergőtől, hogy támogassa, ha már egyszer nagykorú. Pillanatnyilag azonban nem töpreng el ezen, mint egyébként napjában többször is, miközben a pultot törölgeti vagy italt tölt és visz ki, inkább örül annak, hogy végre akad valaki, akivel szívesen ejt néhány szót, ha ideje engedi.
- Négyszer? Az igen, le a kalappal előtted. Mi volt a titkod? - kérdezi máris kíváncsian, majd mehet is végezni a dolgát, de azért igyekszik vissza folytatni a félbemaradt beszélgetést. Kétszer is megjárja a frissen elfoglalt asztalig az utat, majd visszatérve a pult mögé felkönyököl és érdeklődve hallgatja Lotte válaszait némileg korábban feltett kérdéseire. Bólogat is néha, hogy érti ám, vagy legalábbis igyekszik érteni, milyen az, a gyerekekhez érve meg szélesebb lesz kicsit a mosolya.
- Ezt jó hallani. Olyan rég láttam őket, megvan már vagy két-három hete, de lehet, hogy több is - állapítja meg, mert tényleg régen találkozott velük, ide mégse lehet csak úgy behordozni őket, nem gyereknek való közeg, így csak akkor látja őket, ha véletlen összefutnak valahová útban.
- Terelő vagyok. Te milyen poszton játszottál? - kérdezi, mert úgy vette ki, Lotte is játszott. Hirtelen kis gyomoridege is támad a kviddics említésére, pár nap múlva játszani fognak a levita ellen és fent lesz ő is Gergővel együtt. Addig meg még edzés is lesz, csak tudná, hová szúrja be azt is.
- Eddig szép esélyünk van megnyerni a kviddicskupát, ha pár nap múlva nyerünk a levita ellen - böki ki hirtelen támadt idegessége fő okát, hiszen nekik kell védeni mindenkit és sok múlik ezen a meccsen. Hogy lenyugodjon, tölt magának egy pohár vizet, majd egy hajtásra meg is issza, aztán a poharat elöblítve már törölgeti is ismét visszatérve a pulthoz. Még szerencse, hogy ilyen apróságok leköti most a figyelmét és csak futólag jut eszébe néha Rey is, még csak az kéne, hogy legyen ideje.
- Azt hiszem, mégiscsak egy kávé kellene inkább. Te kérsz? - kérdezi, miközben neki is lát elkészíteni azt, hogy mégis tudja, mennyire lesz szükség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. szeptember 4. 22:54 | Link

Christopher
/ egy keddi napon legkedvesebb ellenségemmel :3 /


  Lanetta bal karja meglendült, és a hirtelen kézmozdulat mellé, még hangos riogatást is hallatott, hogy a kettő elegye igazán ijesztőre sikeredjen a fiú számára, és a vajsöre a nadrágjára zuhanjon ahelyett, hogy még fél óráig a pohár alján ücsörögjön.
Azonban a reakció nem várt volt. A fiú hátrafordult, tekintetében semmi meglepettség, inkább ködszerű álom kavargott. Ajkai szétnyíltak, és a szidalmazások, gúny és szarkazmus helyett, amit a leány a fiútól várt volna, egy egészen más kérdés talált felreppenni a sértett nyelve hegyéről.
- Mi...micsoda - ledermedt, és meredten bámult az azóta már ismét hátat fordított fiú felé. Nem értette szavait, csak bambán makogott, miközben próbált rájönni, mégis mire értette mindezt Christopher.
  Még állt volna ott naphosszat, kezében az egyre melegebb italával, ha a másik ismét meg nem fordul, és nem tájékoztatja szavai valódi jelentéséről a lányt. Azonban egy apró hang Lanetta fejének eldugott részén azt suttogta, nem ez volt a fiú valódi kérdésének kibővített változata. De nem ért annyit, hogy hangot adjon bizonytalanságának.
- Ha már így felajánlod - tisztában volt a kérdés ironikus hanghordozásával, azonban ez egy csöppet sem gátolta. Odavonult a fiúval szemközti székhez, kihúzta, majd kedélyesen helyet foglalt letéve a löttyöt az asztalra és kézfejére támasztva állát Christopher felé bökött.
- Mond csak, minden lánytól megkérdezed, hogy mennyibe kerülnek a poénjai, vagy csak én vagyok ilyen megtiszteltető pozícióban? - a legártatlanabb mosolyát vette elé, és villantotta a fiúra.
 A következő kérdésre felszaladt a lány szemöldöke.
- Miért követnélek? - hátradől a székében - lehet, hogy inkább te követtél engem, lehet valahogy kitaláltad, hova akarok menni, és megelőztél, hogy ne tűnjön követésnek. - ez nevetséges vád  volt, előfordulása ott vetekedett valahol a nulla és az egy között, azonban nem tudott jobbal elődrukkolni. Zavartan kapta volna el italát, hogy leplezni tudja hirtelen támadt ihlethiányát a visszavágások terén, mikor felfedezte, hogy a pohár tartalma nem más, mint valami zöld massza. Elhúzta a száját, talán mégse kéne beleinnia, ki tudja milyen mérget keverhettek bele. Helyette inkább a szívószállal játszott: pöckölgette, és kevergette vele a pohárban lévő instant iszapot. A legjobb volna valami újat rendelni, aminek a színe áttetsző, vagy legalább tűrhetőbb színű a jelenleginél, ám ha most felállna a fiú biztos kiröhögné, hogy olyasmit rendelt melyről azt se tudta mi, és melynek színét fel sem fedezte egészen odáig, míg bele nem akart szürcsölni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 5. 21:19 | Link

Szépvölgyi Richárd és Nadine Rohr

Egy szép, kellemes este a Mátra Máguscsárdában. A csárdáról csúnya pletykák terjengenek manapság a faluban, főleg a biztonságosságát illetőleg. Bogolyfalva apró, nem túl forgalmas, tökéletesen eldugott hely, hogy az emberek úgy érezzék, bármit tesznek, az itt marad, eme mágusfalu határain belül. Esetleg a kastélyba szivárog be némi információ, de abból sem lehet olyan nagy baj, igaz?
Ennek ellenére a diákok szabad idejükben, főleg a szünet alatt rendszeresen látogatják a helyet. Finom, viszonylag olcsó vajsört lehet itt kapni, készségesen ki is szolgálják az embert. Az őszi hónapokban egyre hívogatóbb az ajánlat. A helyből árad a melegség, az elhaladók gyomra pedig egyből megkordul az isteni illatokra, melyek körbelengik a csárdát.
A Mátra Máguscsárda mindenki számára egy ártatlan, békés helynek tűnik. Illetve szinte az egyetlen ilyen típusú, beülős hely a faluban, így nem csoda, hogy viszonylag sok embert vonz és tesz törzsvendéggé. Az sem csoda, hogy a diákok is kedvelik. Talán a sors akarta, hogy Szépvölgyi Richárd és Nadine Rohr a mai napon a csárádban tartózkodott és rendelt magának valamit, vagy talán megbeszélték volna a találkozót? Már ősrégi barátok, vagy éppen csak annál az asztalnál volt hely, ezért kerültek oda?
Talán ez nem is számít, hiszen megkapják rendelt italukat mindketten. Aztán egy furcsaság történik velük. Amint a pohárhoz érnek, hirtelen mintha megváltozna a csárda. A melegség kiszökik belőle, az emberek olyan távolinak tűnnek. Mindenki más furán viselkedik, talán még lassabban is mozog, mint eddig. Az ital íze kellemes, pont olyan, mint minden alkalommal, mégis, mintha valami más lenne. Ez motoszkálhat most mindkét fiatal agyában. Más. Valami más. De akkor sem jönnének rá, mi változott meg, ha az életük múlna rajta.
Aztán az egyik ajtón ragad mindkettejük tekintete, mintha nem is önszántukból pillantanának hátra, egy eldugott részre. Az ajtó résnyire nyitva. Mintha fura hangok szűrődnének ki a folyosóról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. szeptember 6. 09:52 | Link



A fáradtság rám telepedett, hiszen előző este nem sokat aludtam, tekintve, hogy olyan hajnali fél három környékén kerülhettem ágyba. És mégis, ezen a hétfői napon dolgoznom kellett - azt hiszem, mondanom sem kell, hogy egy pillanatig sem tudtam összpontosítani a mai napon, sem a tanulásra, sem a ketrecpucolásra a Bestiáriumban.
Hogy miért nem mentem fel rögtön a kastélyba, és miért nem dőltem be az ágyba? Mikor kiléptem a munkahelyem ajtaján, zuhogó esővel találtam szembe magam. Lehunyt szemmel sóhajtottam egyet; ekkor rögtön beugrottak a tegnap történtek, aminek hatására akaratlanul is elmosolyodtam. Sebby... Khm. Koncentráljunk.
Végül elindultam, úti célomul pedig a Csárdát választottam; gondoltam, megiszok egy vajsört, hátha addigra elmúlik a zuhé, és megúszom egy kiadós tüdőgyulladás nélkül. Esernyőmet lerázva léptem be az ajtón (kissé vizesen), s szembesülnöm kellett az embertömeggel, ami fogadott odabent. Egy türelmetlen sóhaj kíséretében kértem ki az italom, s amint a kezemben tartottam a poharat, felmértem az ülőhelyeket, illetve azoknak hiányát.
Egy lányon akadt meg a szemem, akit látásból talán már ismertem is, tudtam, hogy eridonos; egyedül ült egy asztalnál. Fájdalmasan vettem tudomásul, hogy nincs más választásom, muszáj leülnöm egy ember mellé, hiszen üres asztal lényegében nincs - az eridonos volt az egyetlen, aki egyedül ült, mindenhol máshol nagy társaságok foglaltak helyet, úgyhogy egyértelműnek tűnt, hogy hozzá kell csapódnom.
Pár lépéssel ott termettem az asztalnál, és nem túl nagy lelkesedéssel kérdeztem meg;
- Szia. Bocs, leülhetek? Minden asztal tele van. - motyogtam bele az alapzajba; még az is lehet, hogy a lány nem értette, amit mondtam, annyira nem artikuláltam. Kissé el voltam gondolkodva, mondhatjuk így. - Szépvölgyi Richárd. - kezet nyújtottam. - Azt hiszem, már találkozhattunk a kastélyban.
Amint engedélyt kaptam rá, hogy leüljek, helyet is foglaltam, s leraktam az italomat az asztalra. Nem kell aggódnia, nem sokáig leszek itt, csak addig, amíg eláll az eső, már ha eláll.
Poharamat felemeltem az asztaltól, s kortyoltam a vajsörömből; ekkor azonban olyan dolog történt, amit még sosem tapasztaltam; az eddigi kellemes melegségérzet eltűnt, helyette a zajok kissé dobozossá váltak, az emberek körülöttünk nagyon távolinak tűntek, sőt, mintha be is lassult volna az idő. Hirtelen mozdulattal raktam le az italt, aminek egyáltalán nem volt más íze, mint szokott lenni. Mi a fene? Összevont szemöldökkel néztem körül; az emberek még mindig nevettek, de számomra minden megváltozott, minden hidegebb lett, minden távoli volt...
Nadinera néztem, s amennyiben ő is összezavarodott emiatt a furcsa jelenség miatt, s ez látszott is az arcán, rezignáltan sóhajtottam.
- Te is érzed? - kérdeztem fojtott hangon, ahogy körülnéztem. Valami drogot csempésztek volna az italunkba? Vagy jönnek a dementorok? Mi a fene van?
Egy furcsa sugallat miatt néztem hátra Nadine mögé; egy folyosót láttam, az ajtó résnyire nyitva volt, s szokatlan hangok szűrődtek ki onnan. Mi a franc? Összevont szemöldökkel próbáltam ültő helyemből belesni az ajtón, de nem láttam semmit. Nem hagyott nyugodni ez a furcsaság - egyáltalán nem olyan volt ez a furcsa közérzet, mintha mindjárt elájulnék a szívritmuszavaromtól, ilyet még sosem éreztem. Vészharangom azonban egyből bekapcsolt, s agyam kutatta a választ a "mi történik?" kérdésre.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. szeptember 6. 09:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2015. szeptember 6. 11:53 | Link

Szépvölgyi Richárd és Mesélő


 Nadine a múltkori találka alkalmával, mikor Leonieval a Csárdában jártak egészen megbarátkozott a hellyel. Annak ellenére, hogy sosem fog a kedvencei közé tartozni, most egy kis kikapcsolódásra tökéletesen megfelelt. Egy vajsör, és egy nyitott könyv társaságában telepedik le az egyetlen üres asztalhoz. Csúcsidő van, bár lehet, hogy az emberek többsége csak az eső miatt jött be ide, mert nem akar megázni. Nadinenak ugyan van esernyője, de mégsem szeret esőben kint lapozgatni egy könyvet. Még bele sem kortyolt az italba, annyira belemerült hirtelen a könyvbe. Csak arra pillant fel, hogy valaki megáll az asztal mellett. Látta már a fiút a nagyteremben a rellonos asztalnál, el is mentek párszor egymás mellett, de még soha nem elegyedett szóba vele. Fiatalnak tűnik, szóval nem éppen mestertanonc körökben mozog, mint az eridonos.
- Szia, persze, gyere csak – kellemesen elmosolyodik még akkor is, ha látja, hogy talán Richárd nem vágyna társaságra. Könyvjelzőt csúsztat az olvasmányba, és félrerakva azt ő is bemutatkozik. - Nadine Rohr. Igen, nekem is ismerős vagy.
 A fiú érkezésével döbben rá arra, hogy ő bizony még hozzá sem nyúlt az italához. Ám amint hozzáér, libabőrös lesz a keze az érzéstől ami elfogja. Nem tudná megmondani, hogy mi az, de valami nem ugyanolyan, mint eddig volt. Egy kicsit olyan, mintha egy álomban lenne, belkortyol a vajsörbe, és kissé összeráncolt szemöldökkel néz körbe. Richárdon akad meg a tekintete, és bólint a fiú kérdésére.
- Valami... nem is tudom. Furcsa. - Válasza közben a rellonos arcát fürkészi, és rögtön hátrapillant, mikor látja, hogy valamin megakadt a tekintete. Egy résnyire nyitott ajtó. Nadine feláll a helyéről, így nem töri ki a nyakát a hátrafelé forgolódásban. Tétován tesz egy-két lépést az ajtó felé, majd visszafordul Richárdhoz.
- Megnézzük közelebbről is? - Egyszerű kérdés, lehet, hogy más elrohanna az ellenkező irányba, de az eridonost idegesítik a megmagyarázhatatlan, megoldatlan dolgok, és élete végéig azon rágódna, hogy mi volt az ajtó mögött. Pálcát vesz a kezébe, és úgy óvakodik közelebb még mindig különös érzéssel az ajtóhoz. Ha sikerül simán a közvetlen közelébe érnie, megtorpan és még vár mielőtt bármit is tenne. Azért reméli, hogy Richárd követi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 6. 12:25 | Link

Nadine és Richárd

Néha bele sem gondolunk, milyen apró dolgok vannak leginkább hatással az életünkre, a körülöttünk zajló történésekre. Egy pici figyelmetlenség, egy jelentéktelennek tűnő hiba. Egy résnyire nyitva felejtett ajtó... egy ártatlanul feltett kérdés. Egy apró döntés, miszerint Nadine feláll, a másikat is biztatva és elindul az ajtó felé. Pálcával a kezében közelít, óvatoskodik.
Félsz, Nadine? Az ismeretlennél talál nincs is félelmetesebb az emberi faj számára. Így volt ez mindig is, és hiába a modern gondolkozás, a mai modern világ, így is lesz. Talán érzed a veszélyt, a hideg, ami már felütötte a csárdában a fejét, jeges karmaival mászik végig a fiatalok hátán. Vajon miért? Mi alapja van ennek? Hiszen az csak egy ajtó, némi zaj, lehet bármi. Lehet, hogy csak az elméjük játszik velük, és a feszültség felesleges.
Mielőtt még megnyugtató gondolatokba süllyedhetnének, az ajtón bekukkantva csak egy üres folyosó található, még több ajtóval. Ajtók, ajtók... mennyi van még itt? Mit rejtenek? Az egyik szeretné felfedni magát. Megremegnek az ablakok, majd a kint álló fiatalok hallanak valamit ismét. Most már közelebb vannak, könnyebben kivehető, mi is ez.
Emberi kiáltás. Segélykérés. Valaki nagy bajban van.
Azonban feltűnhet nektek, hogy a csárda összes többi vendége, mintha meg sem hallotta volna ezt. Nem kapják fel a fejüket, nem figyelnek oda, sőt, néhányan mintha tudatosan és tapintatosan fordítanák el a fejüket.
Fájdalom szülte, elfojtott ordítás zajai szűrődnek a harmadik ajtó mögül, ami hirtelen abbamarad, mintha elvágták volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. szeptember 6. 12:40 | Link



Furcsa volt ez az egész, tudni akartam az okát, és hogy mégis hogy lehetne megszüntetni ezt az egészet. Nadine helyeselt, neki is feltűnt a furcsaság, de az emberek körülöttünk tovább nevettek, mit sem törődve a furcsa zajokkal, a kihűlt csárdával.
Ahogy néztem az ajtót, Nadine is megfordult, s felállt. Nem szabadna oda bemennünk. Hogy megnézzük-e, ezt kérdezte Nadine, de mielőtt válaszolhattam volna, belesett az ajtón. Felpattantam a helyemről, s pálcát rántottam, úgy próbáltam visszatartani az eridonost.
- Rossz előérzetem van. - közöltem végül, bár igazság szerint csak egyáltalán nem volt logikus számomra, hogy furcsa hangokat hallató folyosókra járkáljunk be, de igen, ilyen az, amikor az ember találkozik egy szangvinikus, kíváncsi jellemmel.
Azonban ahogy Nadine kissé kinyitotta az ajtót, egy folyosó tárult elénk, rengeteg ajtóval. Magasabb voltam a lánynál gyakorlatilag tíz centivel, úgyhogy a feje fölött néztem be a kísérteties helyre.
- Nem tetszik ez nekem. - motyogtam halkan, majd amint abbahagytam a beszédet, meghallottuk az emberi kiáltást. Eddig összehúzott szemöldököm és zavart arckifejezésem egyszeriben kisimult, s csak bámultam befelé a hívogató ajtóra, ahonnan hallottuk a szörnyű, segélykérő hangot.
Hátrapillantottam, gondoltam, talán még pár ember idejön, ha meghallja ezt a kétségbeesett üvöltést, de senkinek még csak fel se tűnt, sőt, mintha direkt nem akartak volna tudomást venni róla. Az emberek testtartása nem igazán változott, csak pár ember mutatott zavart gesztusokat, de lehetséges volt, hogy csak a beszélgetőpartnerük miatt tettek így.
Furcsa volt számomra, hogy egy fia pillantást sem kaptunk, még egy futó tekintet sem vetült ránk, pedig ott álldogáltunk egy folyosó előtt, amiből emberi üvöltés hangzott fel. Nem gondoltam volna, hogy az a fajta lett volna, mintha valaki rosszul lenne... Aztán egyszer csak elvágták az egészet, a harmadik ajtó elnémult.
- Szóljunk valakinek. - dobtam fel az ötletet, és ismét hátrapillantottam a távolinak tűnő embertömegre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában




Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed