36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. február 27. 21:30 | Link

Konstantin


Tulajdonképpen a második pohár felénél eljutottam odáig, hogy mindösszesen mosolyogtam egy-egy reakcióra vagy megrántottam a vállamat. A gondolataim elszeleltek és ez nekem ott és abban a pillanatban tökéletesen megfelelt. Nem azért, mert éppen nem volt kedvem Konstantin társaságához, csupán azzal, hogy a múltról beszéltem megrohantak az emlékek. Rengeteg emlék. A vámpírságom. Az, ahogyan eljutottam a mai napig, mindaz, amit megéltem ebben a négy évben; a rengeteg szenvedés, a magány, a kínok, a kirekesztettség, majd az, ahogyan felkaroltak és végre volt kihez fordulnom ebben a nyomorult iskolában, végül az, ahogyan elveszítettem mindazt, amit oly’ óvatosan, mintha kártyavár lenne felépítettem és menekülőre fogtam.
Gyáva voltam.    
Maradnom kellett volna és megtudnom, mi is történt valójában. Elköszönni azoktól, akiket szerettem és fontosak voltak a számomra, vagy legalábbis megpróbálni úgy tenni, mintha nem omlottam volna össze teljesen.
Davidre gondoltam. Egy másodpercre. Jól esett, hogy tudtam, hozzá fordulhatok, ha baj van, hogy számíthatok rá, annak ellenére, hogy most épp mindketten ugyanazt a melót űzzük, és ha erről valaki tudna, nyilvánvalóan gyűlölne minket. ha pedig Konstantin tudná, akkor már valahol egy rács mögött csücsülnék. Kényszerzubbonyban.
Felsóhajtottam, leraktam magam elé a poharat és ráhunyorítottam a férfire.
-Nem gondolod, hogy egy kicsit túl sokat kérdezel? Nem mintha ez bármilyen gondot jelentene, csupán érdeklődés szintjén. Elméletben én egy csúnya, rossz, férfifaló vérszívó vagyok, te meg ezerszer leszögezted, hogy nem bízol bennem. Akkor miért is kellene most kiadnom magamat neked? –tudakoltam mindenféle ellenszenv nélkül és hátradőltem a székemen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2015. február 28. 12:59 | Link

Márk

 Halvány mosollyal hallgatja a fiút, néha aprót bólogat, vagy épp csodálkozóan felemeli szemöldökeit, esetleg belekortyol italába.
-Igen, észrevettem, hogy sehol sem tűnt fel a fejed. Mit csináltál te ennyi ideig odahaza? – teszi fel a következő kérdést, miközben ő is apró pillantásokkal feltérképezi a srácot. Jóideje találkoztak, azóta mindketten igen felcseperedtek, megváltoztak és így, végignézve rajtuk, egyáltalán nem hasonlítottak a két elsősre a Napfordulón. A rendezvény után még leveleztek egy ideig, aztán a lány lusta volt visszaírni, egy pillanatban pedig már a harmadikos is szó nélkül eltűnt.
 Elneveti magát a levitás megjegyzésen, hisz a srác tényleg nem az a tipikus kék, sosem látta még tanulni, vagy könyvkupacokkal az ölében a folyosókat róni. Érzi magán a fiú pillantását, de úgy tesz, mintha fel sem tűnt volna neki, helyette inkább ő is jobban megfigyeli a vele szemben ülőt. Ha jól látja, az megmagasodott, szélesebbek lettek a vállai, és arca is kissé keményebb, férfiasabb vonásokba váltott. Haja ugyan olyan tűzővörös, mint azon a napon, amikor megismerkedtek, s nicsak, a jól ismert cigaretták sem maradnak el. Legutoljára majd’ leharapta Márk fejét, mert az a réten akart rágyújtani, ez alkalommal viszont fehér ujjai lassan közelítenek az asztal közepén nyugvó tárca felé, kérdően nézve tulajdonosára, hogy kiszolgálhatja e magát.
-Nem áll szándékomban évet ismételni, ha már elvergődtem idáig. Amúgy meg utánna valószínűleg maradok mestertanoncin, szóval még egy ideig a közelben leszek – válaszol vigyorogva. – Bár ha rajtam múlna, biztos nem vizsgáznék – fújja ki a levegőt lemondóan, mint akire a világ legnehezebb, legszőrnyűbb és legfárasztóbb feladata vár – ami félig-meddig végül is igaz.
 Megigazítja szoknyáját, följebb húzza magán azt a fránya térdzoknit, és, ha sikerült megszereznie Varjassy féltett kincsei közül egy szálat, gyújtó után érdeklődik. Ilyet is ritkán csinál, sosem szokott külön csomagja lenni, de most igazán úgy érezte, jól esne, s ha már társalgópartnerének van...Miért ne?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2015. március 1. 12:00 | Link

Fanni

  Döglött, jöhetne az egyértelmű válasz a feltett kérdésre, ami igencsak közel lenne a helyes válaszhoz, mégse mondhatja így. Hagyta is ezt a kérdést elsőre,  inkább a lányéra reagált, fokkal vidámabb téma, mint a saját hülyesége.
- Az mégse ugyan az, de aki a kicsit nem becsüli... - színlelt szomorúság áradt hangjából, ami hamar elszállt – De hm, legyen, legalább lesz kitől anyagot kérnem, vedd a fizetség előlegének.
Biccentett mosolyogva a tárcájára, szolgálja ki magát nyugodtan. Ezek szerint nem nézik ki itt az embereket, mint a mugli megállókban, na nem mintha leesne a nem létező karikagyűrű az ujjáról, hogy kicsit arrébb menjen. Amennyit arra téved.
Körbenézett ismét, valami hasmust keresve, amit két asztallal arrébb kiszúrt. Odament érte, közben saját poharát kiürítette, megjárta ezért a pult környékét is, miután lerakta a tálat asztalukra, előbbi után mindenféle ütközés nélkül. Kért az első után még egyet, mivel hátrapillantva a lány felé látta, hogy Fanni söre se tartja már magát sokáig, kétszer fölösleges fordulni, vagy külön. Egy sör amúgy se sör, annyiért kár is beülni inni, tartja a régi mondás.
Visszatérve asztalukhoz a korsókkal, ő is cigiért nyúlt, s gondolatban gyorsan végigment azon, hogy pakolt-e eleget. Megnyugtatólag arra jutott, kell lennie kisebbik táskájának valamelyik zsebében. Csak ha úgy hozza az este, hogy ez a nyolc szál ne lenne elég kettejüknek. Szóval ezután már tényleg rágyújtott, tárcáját és gyújtóját visszatolta középre, nem fogja folyamatosan kínálgatni a rellonost. Jöhetett így a kérdés a válaszára.
- Hát azontúl hogy egy év kimaradt, vicces egy történet. Volt egy jól sikerült buli, iszogatunk, voltak minősíthetetlen házi dolgok – na az ilyen mindig jó alapozásnak, s legalább Márkot megnevettette saját kálváriájának kezdete – s rossz pálcát használtam, s az egyszerű fejfájdító átkom visszapattant rám. Ami csak azért volt gáz, mert kiskoromban benyeltem egy kicsit valaki merengőjéből, s azokat emlékeket úgy éltem át újra, hogy magamról nem is tudtam. Kerestem a nemlétező családomat, szeretőmet, lányomat. ’Szal saját szobám rabja voltam hónapokig ilyen tudathasadásosan.
Igyekezett tartalmas, s lehető legrövidebb válasszal szolgálni, véletlenül sem hozzátéve, hogy tünetmentesnek nyilvánították, ha valószínűleg egyértelmű is, hisz’ újra itt van emberek között. Azért apró hülyüléssel bepróbálkozik.
- Ezért ne lepődj meg ha esetleg rád másznék, hisz a szeretőm is Fanni, s hasonlít is rád.
  Az már mellékes, hogy az szőke volt, s az is, mintha említette volna már a merengős storyt a lánynak, na meg hogy a házi manójuk Fanni, nem a nő. Na mindegy, legyint magában, saját poénjainak többsége csak számára szórakoztató, de arra remekek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. március 9. 20:26 | Link

Katherine D. Averay


Bámulatosnak tartja, hogy egy olyasfajta éjszakai teremtményben is, mint Katherine, ilyen erősen munkálkodhat az érzelemfaktor. A maga csendjében figyeli a nő erőtlen játékát az üres pohárral, gondterhelt arcát, és semmibemeredő szemeit, melyek előtt bizonyosan ezernyi emlékképet lát lejátszódni. Nem tudja miféle gondolatok gyötrik, nem volt tudomása régi szerelmekről, sem fájó pontokról, de most, hogy látja a bestiát nőként merengeni, már nem csak tudja, de el is hiszi, hogy valaha emberként létezett.
Kérdései elmaradnak, úgy dönt, ma este nem kínozza tovább a barna loknis lányt. Helyettük lepillant poharára, a benne lötykölődő szeszre, majd egy gyors mozdulattal szájához emeli, és maradéktalanul kiissza belőle a csípős italt. Katherine közben megszólal, magára erőltet némi határozottságot, de hangja korántsem tükrözi azt, amit a férfival elakar hitetni. Konstantin először nem is válaszol, csak egy pillantást vet a széktámlának támaszkodó vendégére. Zsebeiben dúr, dohány után kutat, s ezalatt a csárdába érkezők felé fordítja arcát. Ismeri azokat az alakokat, de most bármily nehezére is esik, kénytelen elvonatkoztatni munkájától, és figyelmen kívül hagyni mindent, ami a minisztériummal áll kapcsolatban.
- Nem is bízom - feleli kurtán, zakója belső varrásából egy márkás dobozt húzva elő. - Ha nem akarnád kiadni magad nekem, egyszerűen nem válaszolnál, vagy... elharapnád a torkom.
Szál az ajkak közé, aprócska láng egy finom kattanás után, és a férfi már szívja is magába a mérgező füstöt. Néhány kellemes másodpercig lehunyja szemét, kiélvezi a dohány nyújtotta élvezeteket, majd békés nyugalommal les fel Katherine-re, és egy szürke sóhaj után meg is szólal.
- Na és, mit szeretnél születésnapodra? - kérdezi váratlanul, annak tökéletes tudatában, hogy nem vásárolt neki semmit, sőt mi több, egyáltalán nincs is semmije, amit adhatna neki. Valójában még csak nem is barátok, hogy szükségét érezze kérdésének. Legfeljebb közeli ismerősök ők ketten, mégis, a nő előző percekben mutatott arca megkíván tőle ennyit. Lám, egy újabb kérdés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. március 9. 22:24 | Link

Konstantin


Akármennyire is igyekeztem távolságot tartani a férfitől, nagyon rosszul ment a dolog. Persze tudtam én, hogy ő soha az életben nem fogja elhinni nekem azt, hogy nem volt afférom minden férfivel, aki szembejött velem az utcán, ennek ellenére azt is tudtam, hogy ha egyszer –ne adj’ isten- lecsuknának, ő lenne az első, aki mint herceg-fehér-lovon loholna be értem és mindenkin átgázolva követelné, hogy beszélhessen velem. Szinte láttam magam előtt a jelenetet, ahogy Konstantin terminátor stílusban megáll a rendőrök előtt, közli, hogy I’ll be back, majd kimegy és egy jól irányzott lövéssel leteríti a fél bagázst.
Halvány mosoly kúszott az arcomra, ahogy lejátszódott a fejemben a jelenet és ezúttal szinte sajnáltam, hogy valaki –nevezetesen Konstantin- nem tud a fejemben olvasni. Szívesen megnéztem volna az ő arckifejezését, amikor ez a kép lepereg benne.
Megrántottam a vállamat, amikor közölte, hogy nem bízik meg bennem. Mintha ez annyira természetes lenne… mondjuk, ha jobban meggondoljuk, az is volt. Elvégre én magam sem bíztam meg benne túlzottan, bár jelenleg úgy tűnt, hogy sokkal jobban, mint ő. Amikor pedig a torka elharapásáról beszélt, szinte könyörgött érte, hogy megtegyem, én meg ki vagyok, hogy elrontsam a játékát?
Hirtelen mozdultam, nem gondolnám, hogy lett volna ideje felkészülni rá. A székét hátradöntöttem és megtámasztottam magunk mögött a falon és egészen közel volt az arcom a nyakához.
-Még megtehetem. –emlékeztettem, hitelesen hozva a nagy és gonosz vámpírnő szerepét.
Tekintetemmel foglyul ejtettem az övét és közben végiggondoltam, mit is kérhetnék a szülinapomra. Lett volna pár ötletem, de végül elvetettem. Nem vagyok én férfifaló… vagy mi a szösz. Az ajkam pár centire volt az övétől és szinte éreztem a lélegzetét, miközben válaszoltam.
-Valami maradandót. –ráhagytam a döntést, kíváncsi voltam arra a hatalmas férfiúi kreativitásra.
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2015. március 9. 22:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. március 10. 13:47 | Link

Katherine D. Averay


A nikotin egy csapásra lazítja meg elgémberedett, a munkahelyi gondok alatt merevvé váló tagjait, s szabadítja fel elcsigázott elméjét. Alakját békés csend öleli körbe, és ahogy oda-oda pillant asztaltársaságára, szavak nélküli egyszerűségében érzi jól magát. A cigaretta ég, füstje, mint kikezdhetetlen ködfátyol áll be közéjük. Konstantin hátradől, súlya alatt megreccsen a széktámla. Szemeit lehunyja, mélyet szív mesterséges idilljéből, hallása ezalatt csak a csárda alapzaját képes felfogni; öregedő férfiak esti sörözése, fiatalok titkos szövetségkötése, a zenegépből szóló ezeréves discoslágerek. Lábfeje az ütemre jár, ujjai térdén dobolnak.
Aztán, egy számára hihetetlenül gyors pillanattal később széke megdöntve támasztja a falat, Katherine vészesen komoly arccal magasodik fölé, ő pedig egyensúlyát keresve köhögi ki a riadtságában bent maradó fullasztó füsttömeget. Mellkasa fel-le jár, ereiben dübörög a pánik, és bár igyekszik leghiggadtabb arcát mutatni, kidudorodó nyaki ütőere megduzzadva lüktet vékony bőre alatt.
- Már megtehetted volna - feleli visszafojtott levegővel, a szavakat fogain szűrve át. Testét megbénítja a félelem, de a tudat, hogy egy csárdában vannak többek társaságában nem hagyja, hogy teljesen elveszítse a fejét. Ezer alkalma lett volna már erre a nőnek, és ha van egy kis esze, bizonyára nem egy központi helyen, épp egy kocsmában fogja megtámadni. - De ha megteszed, ígérem, maradandót fogsz kapni. Életfogytiglani randevú egy kedves, téged minduntalan csak csókolni vágyó dementorral megfelel? Lesz időd kiélvezni az örökkévalóságot...
Szíve iszonyú erővel ütlegeli mellkasát, légzése felgyorsul, és bár szemtelen magabiztossággal beszél, azonnal minisztériumi végzéssel fenyegetve meg az éjlényt, ahogy belenéz Katherine óceánszín szemeibe, a nő láthatja, hogy kényszer nélkül sohasem lökné őt ítélőszék elé.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. március 10. 14:15 | Link

Konstantin


Ez a beszélgetés Konstantinnal sokkal mélyebbre sikerült, mint ahogyan azt előre terveztem. Na, nem mintha bármilyen titkot is rejtegetni akarnék előle, elvégre amikor Angliában a karjai közé keveredtem épp eleget elfecsegtem. Nem vagyok megtörhető… egy pontig. Abban a helyzetben viszont már szinte teljesen mindegy volt, mit is mondok, úgyis mindent pontosan tudott, én csak megadtam magamnak a lehetőséget, hogy valahogyan kijuthassak onnan.
Egy pillanatig felvillant bennem az aggodalom, ahogy a férfi köhögni kezdett és hallottam egyre szaporább pulzusát. Sikerült végre egy ici-picit fölénybe kerülnöm azzal, hogy ráijesztettem és ez tetszett. Sohasem félt tőlem, igazán nem. Nem hittem, hogy a legcsekélyebb esélyét is látja annak, hogy bántanám, de ez a helyzet most más volt. Tudtam, hogy abban bízik, ennyi ember előtt nem tenném ezt meg.
-De eddig nem adtál rá okot. –mutattam rá. –Most pedig szinte mindent tudsz rólam. Nem gondolod, hogy esetleg fenyegetve érzem magam? Tudod, hogy milyen vagyok, nehezen viselem, ha valaki sakkban tarthat.
Ez igaz volt.
Nézzük csak meg a családomat. Ott volt Jenny, akivel nem túl gyakran beszéltem; Rich, akit magára hagytam; Keith, aki egy bérgyilkos volt, az apám, aki szintén az volt és az anyám, aki éppen elmegyógyintézetben lógatta a lábát. Ezen emberek közül vajon kinek jutott volna eszébe, hogy ellenem forduljon? És akkor csoda, hogy én is ilyen vagyok, amilyen? Ezen tények fényében talán Konstantin sem csodálkozna rajta, hogy nem tud kiigazodni rajtam.
Felkacagtam a dementor szó hallatán. Nem voltam teljesen biztos benne, hogy nekem van lelkem, de ez már részletkérdés volt.
-Nem bántanál. –döntöttem el, miközben hallgattam a szívdobbanásait. –Fogalmam sincsen róla, mi van közöttünk, de azt tudom, hogy sohasem fordulnál ellenem. –óvatosan visszaengedtem a székét, de továbbra sem húzódtam távolabb tőle. –Ahogyan én sem ellened.
Az általam kimondott szavakban ott volt a burkolt célzás; mi is van pontosan közöttünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. március 10. 14:55 | Link

Katherine D. Averay


Katherine valóban fölényben van. Megváltozott helyzete azonban nem feltétlen csak testi erejének, vagy a hivatalnokban páni félelmet előidéző vérszomjának köszönhető. Sokkal inkább tudható be annak, hogy a férfit még egyetlenegyszer sem érte vérfarkas-, vagy vámpírtámadás. Világéletében kellően óvatos, és szégyentelenül szerencsés alkat volt, és bár többször is látott vadállat okozta sebeket, és állt már olyan munkatárs temetésén, akit efféle éjlények téptek szét, ő maga valamilyen úton-módon mindig megúszta. A nyílt terepen, majd az angliai üldözések során is minden egyes reggel úgy ébredt fel, hogy talán ez lesz az a nap. Hogy ha nekivág az útnak, lehet, hogy halálos támadás éri, vagy olyan harapássebet szerez, amit csak egy ocsmány választással élhet túl. És bár minden bevetés során számított az elkövetkező pillanatra, az végül mindig elkerülte őt.
Fékezi magát, higgadtságot erőltet vonásaira, s amint talpai alatt újra érzi az italtól ragadó padlót, valamelyest visszanyeri a saját maga felett elvesztett kontrollját. Szemei ide-oda mozognak, hol Katherine tekintetét fürkészi, hol az ujjai között reszkető cigaretta csikké égő szálát figyeli. Semmiféle hirtelen mozdulatot nem tesz, mintha csak attól tartana, hogy a nő arra ugrana, így szavait is kétszer meggondolja, mielőtt tényleg megszólal.
- Nincs senki, aki a nevét adná érted - köpi némileg gúnyosabban, mint amit a helyzet megkíván tőle, arra a pillanatra emlékezve vissza, amikor lepecsételte a nő eltussolni vágyott ügyeit. Ha lett volna más, a vámpír nem hozzá fordul, és ha lett volna más, talán ő sem gondolkodik annyit, miként menthetné a vérszívó bőrét. Könnyedén lepasszolhatta volna egy-két piszkos nevű, egyértelműen feketén is dolgozó kollégájának, de megnyugtatta a tudat, hogy ha az ő kezében marad a nő dossziéja, akkor van esély arra, hogy mintha mi sem történt volna, folytathassa az életét.
- Olyanok vagyunk, mint... - elhaló hangon kezd bele mondandójába, végig tartva a szemkontaktust a fölé magasodó nővel, ám mire a lényeghez érne, nem jön ki hang a torkán. Szóra nyitott szájjal vonja meg vállait, értetlenül rázva meg mellé fejét is. - Túl sokat tudunk a másikról. És van ez a valami. Nem tudom.
Kikerülvén a születésnapos arcát emelkedik fel a székről, a jobbjában elfüstölt csikket az asztalon álló üres poharába dobva bele, s nyakkendőjét megigazítva zakójáért nyúl. Közben lepillant a lányra, majd egy szakadozó sóhaj kíséretében újra megvonja vállait.
- Én... sétáljunk - mondja, és meg sem várva a nőt, a pulthoz siet, hogy rendezze ma esti fogyasztásukat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. március 11. 00:17 | Link

Kilián

A fürdőzéskor már tudtam, hogy gikszer van, így nem tiltakoztam, mikor a srác felajánlotta, hogy igyunk valamit, hanem rögvest kimásztam a vízből és már készülődtem is, hogy minél előbb indulhassunk a csárdába. Felkapkodtam a ruháim, meg megszárítottam a hajam és kifelé menet, fél kézzel a táskámat szorongatva kötöttem össze a hajamat.
- Ne haragudj, tényleg elmebeteg vagyok ma, de hát... I had a trouble with the Green-eyed monster - mondtam a végét angolul, mert már tényleg ennyire a tűrőképességem határán voltam. Annyira, hogy angolul hadováljak, akkor is mikor nincs hozzá sem indíttatásom, sem pedig kedvem. Az ajkamba haraptam, majd rásandítottam kis vigyorral.
- Majd bemutatlak az öcsémnek... neee egy taknyos kölyköt képzelj el, csak három perccel fiatalabb nálam, de többnyire lenyanyáz... olyan, mint én csak... tízszer rosszabb - nevettem fel, biccentve a recepciósnak, aki még mindig megdermedve nézett Kiliánra. Rosszallóan megráztam a fejemet, majd többnyire inkább csendben, zsebre vágott kézzel vonultam a fiú mellett egészen addig, míg be nem léptünk a csárdában, azaz szabályszerűen be nem rontottam az ajtón az említett vendéglátói egységbe. Nem igazán szoktam ide járni, leginkább csak akkor, ha már tényleg nagy baj van a magánéletemmel, szóval nem voltam itt egy gyakran látott vendég, kisöcsémmel ellentétben. A pulthoz lépve a hajamba túrtam és a pultosra néztem, aki azt hiszem, hogy látta a csüggedtséget az arcomon, mert rögtön az szeszes-italok felé fordult. Kis bólintással elmosolyodtam.
- Egy óceánkoktél és négy Lángnyelv-whisky lesz... - közöltem, mire kissé kétkedve nézett rám, majd Kiliánra, szóval önelégült mosollyal döntöttem el, hogy még jobban sokkolom az illetőt, ergo Kilihez fordultam. - És te mit kérsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2015. március 12. 19:10 | Link

Mesélő~ nyú

Az utóbbi pár napom kissé döcögős volt, de nem igazán törődtem vele, tanultam, meg ilyesmik, bár már ekkor tudtam, hogy a vizsgáimon meg fogok bukni. Mármint ez nem az a negatív hozzáállás, ami az emberek hatvan százalékát elfogja, ez egy szimpla felismerés, vagy inkább megállapítás volt. Hogy miért? Erre a kérdésre a válasz kérlek, nagyon, de nagyon egyszerű. Azért, mert abban a pár napban nem leszek az iskola területén, hiszen ebben az időszakban lesz egy rock-fesztivál Londonban. Tehát nekem még akkor is aligha lenne maradásom, ha fizetnének nekem a vizsgámon, vagy adnának nekem egy gitárt, ha mindet megírom K-ra. Ennek ellenére azért szándékoztam tanulni valamennyit, szóval a  tételeimet felmarkolva elindultam, hogy kikapcsolódjak egy kicsit. Az út az elég hamar elment, mármint, szinte még út közben is végig olvasgattam a tanulnivalóimat, mert kezdtek érdekelni. Azt hiszem, hogy valami nem teljesen volt okés velem, elvégre normális esetben nem éreztem volna ingert arra, hogy tanuljak, még akkor sem, ha kerget valaki, átkozódva. Odaérve sikeresen nekimentem az ajtónak, ekkor már leeresztettem az orrom elől a lapokat és belöktem az ajtót. Szóval, mintegy alapozásként, beültem a Mátra Máguscsárdába, egy eldugott asztalhoz, hogy lazítsak egy sort, bár rémesen unatkoztam. Már persze rendeltem magamnak inni, szóval nem sokkal később, kezemben egy vajsörrel körbepillantottam a csárdában. Nem volt a legszebb hely, úgy értem, a kifejezetten barátságtalan helyek közé tartozott, de nem voltak rosszak az árak és senki nem keresett volna itt elsőre. Legalábbis a legtöbb ember nem. Másrészt meg legalább a kis taknyos alsósok nem járnak ide, mert tartanak tőle, hogy elkapja őket a felsőbb bíróság és el lesznek ítélve. Az unalom viszont borzasztó volt, szóval csak remélhettem, hogy hamarosan történik valami, vagy jön valaki és megment ettől.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 13. 22:08 | Link


Szerkó
[zárt]
hetekkel ezelőtt


Másra sem vágytam, csak a gondolataim elterelésére. Bubival rengeteget szórakoztunk a Valentin napon történt dolog után, de egy szót sem szóltam neki Kiliánról. Senki nem tudott egy szót se rólunk, maximum a szobatársaim ha meglátták, hogy együtt alszunk. A két csók, meg az igazság felfedése olyan mélyen érintett, hogy igyekeztem olyan dolgokat csinálni, amikhez nem kell sokat gondolkodni.
Dorian már régóta jó haver volt, amikor egyik órán összefutottunk, megbeszéltük, hogy lemegyünk egy szabad este a faluba, csak ketten. Szerettem volna elkerülni a másik Álmosvölgyit, szóval már pár nappal korábban elkértem a vip részt nekünk szombat estére.
Lazán, de azért csinosan öltöztem fel, a sminkkészletemet bedobtam a táskámba. Maszatka szerencsére Reynél volt, mert hétvégente ő a felelős a kiskutyáért. Nehéz lett volna úgy elmenni, hogy két hatalmas szemecske néz rám könyörögve.
Szóval teljesen időben érkeztem a bejárati csarnokba, ahol bevártuk egymást a sráccal és innen már beszélgetve mentünk le a csárdába.
A kulcsot elkértem és bár nem ismertem még a lenti részt, bátran mentem előre az alagsorba. Először a hálószobát néztem meg, de az nem érdekelt különösebben. Sokkal inkább a hangulatos italozó, meg játékszoba.
- Ez igen - néztem körbe, forogtam és Dorianre vigyorogtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2015. március 13. 22:24 | Link

Szira

Ahogy közeledtek a vizsgák, egyre inkább úgy voltam vele, hogy nem igazán akarom én ezt az egészet. Egy szó, mint száz egyszerűen csak akármilyen ürügy elég volt hozzá, hogy felálljak az asztalomtól és abbahagyjam a tanulást, már ha azt, hogy a lábamat feldobom az asztalra és hintázok a székkel, egy papírra meredve, annak lehet nevezni. Még órára is bejártam, ott legalább lehetett tisztességesen semmit tenni. Így sikerült összefutnom az Eridonos kiscsajjal, Szirával, akivel már amúgy is elvoltam, persze haveri szinten. Itt nem nagyon voltak barátaim, azt hiszem, hogy ezt senkiről nem nagyon tudnám elmondani, maximum Evilláról, de áh... Magam sem értem néha a helyzetet. Igazából eldumáltunk, de nem túl sokáig és abban egyeztünk ki, hogy valamelyik este le kéne menni Bogolyfalvára, a Máguscsárdába, mert az jó kikapcsolódás és ha szerencsénk van még tanárok sem zargatnak.
A szombat este hipp-hopp itt volt a nyakamon, szinte fel sem tűnt, hogy milyen hamar eltelt az a pár nap, szóval csak arra kaptam észbe, hogy már indulnom kellene. Megigazítottam az ingem, gyors bekötöttem a bakancsomat, meg a fejembe nyomtam a kalapomat és már úton is voltam a bejárati csarnokba. Pár perccel a lány előtt értem oda, szóval szerencsémre tehettem úgy, mint aki már ezer éve várakozik.  
A csárdáig való út hamar eltelt, elvégre végig beszélgettünk, szóval mire észbe kaphattam volna, már lent voltunk a Vip részlegben, én pedig kissé felvont szemöldökkel pillantottam Szirára.
- Elkérted a kulcsot? - kérdeztem enyhe meglepettséggel, majd belépve körbepillantottam, tekintve, hogy erre még nem jártam. Személy szerint a szoba a legkevésbé sem érdekelt, inkább az italozó részleget vettem jobban szemügyre.
- Egész pofás, nem gondolod? - néztem a csajra szórakozott vigyorral, majd ledobtam magamat, hisz így mégiscsak kényelmesebb volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 13. 22:37 | Link


Szerkó
[zárt]
hetekkel ezelőtt


- Lefoglaltam - vontam meg a vállam, hiszen ez nem nagy kunszt, meg amúgy is elég sűrűn járok a csárdába ahhoz, hogy jóban legyek az emberekkel. Néha elég egy mosoly, meg egy dekoltázs és máris ingyen iszok. Pasik.
Ledobtam a táskámat és a kabátomat az egyik székre, de nem álltam meg ott. Felfedezőútra indultam a helyiségben, utam a pulthoz vezetett. Megannyi üveg várt ott minket, el is vigyorodtam miközben két poharat tettem le magam elé.
- De és ketten vagyunk, nincs más aki belekötne a dolgainkba - nem gondoltam, hogy Dorian tudja, mire gondolok itt pontosan és ez addig jó, míg nem tud semmit. Néztem őt egy pár másodpercig, majd az asztalokat figyeltem meg.
- Tudsz dartsozni? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Nekem nincs nagy ügyességem a célba találáshoz, de játszani szeretek, mert közben jókat nevetek a saját bénaságomon.
A két pohárba töltöttem egy szimpatikus sötét színű italból néhány kocka jéggel, a egyikbe bele is kortyoltam, a másikat pedig odavittem a srácnak.
- A pincérnő meghozta az italát - vigyorodtam el. Semmi kedvem nem volt leülni, én inkább sétálgattam az asztalok között, mindent megnézve, hogy információt gyűjtsek, mennyi lehetőségünk lesz az éjszaka. Elég jó kis játékokba ütköztem, szóval az unalom valószínűleg nem fog beütni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2015. március 14. 02:15 | Link

Szira
Hetekkel ezelőtt

- Vagy úgy... Jó döntés volt! - bólogattam elgondolkozva, aztán igazából csak vigyorogtam magam elé. Nekem eszembe sem jutott volna, elvégre nem igazán jártam ide, csak ha nem volt jobb ötletem, vagy valaki hívott. Most például hívtak. Azonban az ide való beugrásaim száma növekvő tendenciát mutatott. Még a végén valami törzsvendég szerű leszek...
Feltápászkodtam, majd én is levettem a kabátomat és egy hanyag mozdulattal Sziráé mellé dobtam, gondolván, az ott majd tökéletes helyen lesz. Persze ezek után semmi kedvem nem volt már leülni, hiszen az előbb keltem fel, szóval egy nyújtózkodást követően tettem pár lépést a helyiségben. Igazából a lánnyal szemben kötöttem ki és érdeklődve tanulmányoztam, ahogy italt tölt nekünk, majd elmosolyodtam a kijelentésén.
- Ismersz, tudod, hogy utálom, ha valaki megmondja, mit tegyek és mit ne. Ha lenne is itt valaki, és megpróbálna dirigálni, azt hiszem, rövid úton plasztikáznám a képét... Bár ki tudja, van akitől eltűrőm... - azt, hogy mire jutott végül velem kapcsolatban, nem tudtam, de nem is különösebben zavart. Imádtam bunyózni, annak ellenére is, hogy ezt sok ember nem tudta rólam... hogy ő mit hallott, vagy mit sem, azt már inkább ráhagytam. n sem értettem őt sokszor, akkor minek könnyítsem meg a dolgát?
-Dartsozni? Miféle kérdés ez? Aki már legalább egyszer unatkozott koncert után, a kocsmában töltve az időt, míg nincs hazafelé vonat, az tud dartsozni. Én ezt sokszor tettem. Miért, te tudsz? - nevettem fel, majd a táblát néztem nem messze a falon. Volt már hozzá szerencsém párszor és egész jól is ment, szóval nem nagyon akadt volna vele most sem gondom, ha azzal akar foglalkozni.
A poharat kis vigyorral átvettem, majd jómagam is beleittam. Igazából jót tett, már vagy három napja nem ittam, ez pedig aggasztóan hangzott.
- Add át köszönetemet a felszolgáló-lánynak - vigyorogtam, majd átslasszéztam a helyiségen és felkaptam az angol zászlós darts-nyilacskákat. Léptem hátra annyit, amennyi szabályos volt, majd a poharamba ittam és kis méricskélés után dobtam is. A nyilacska akaratom szerint a középső karikába fúródott, én pedig elvigyorodtam.
- Ön jön, hölgyem.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 14. 07:49 | Link


Szerkó
[zárt]
hetekkel ezelőtt


Bólintottam párat, gondolataim elkalandoztak kissé. Mindig érdekelt, milyen lehet egy sráccal verekedni és bár megesett már, hogy megütöttem fiút, fordítva még nem történt meg. Inkább lányokkal...őket sokkal jobb érzés megütni is, meg megtépni.
- Szerencse, hogy nincs - vontam meg a vállam mosolyogva. Jó volt egy kicsit távol lenni a nyüzsgéstől és mégis társaságban lenni. A haveri esték jól szoktak sikerülni, még akkor is ha nincs terv. Márpedig ebben az esetben volt, legalábbis részemről. Szándékomban állt egészen reggelig kártyázni meg tüskékkel dobálózni, csak hogy ne az életemre figyeljek, ami a csárdán kívül van.
Simán kinéztem belőle, hogy le fog alázni dartsban, de igazából nem az számított, hogy melyikünk győz. Sőt! Utána majd jól elverem kártyában, abban nincs nálam jobb.
- Nem - adtam a választ nevetve, őszintén. - Csak dobálok - újra megvontam a vállam és kitöltöttem az italokat, melyből az egyiket átadtam neki. Valószínűleg nem fogom egész este a pincérnőt játszani, de kezdésnek miért ne?
Fejemet csóválva mentem utána a tábláig, ahol én tovább ittam az italt, ő pedig máris dobott egy tökéleteset. Felhorkantottam, a poharam a mellettem levő asztalon landolt üresen. Szomjas voltam...
- Figyeld a mestert - nagyképű, viccelődő vigyorral fogtam egy nyilat, vagy fél percig néztem és méricskéltem a táblát, még a nyelvemet is kidugtam a nagy koncentrálásban, aztán dobtam. - Ez az! Látod? Ezt csináld utánam - vigyorogva néztem rá, mintha tökéleteset dobtam volna, pedig nem, igazság szerint a nyíl a falban landolt, körülbelül fél méterrel a tábla alatt. Jól tudtam, hogy nem így kell és ez rossz dobás volt, de viccelődős hangulatban voltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2015. március 14. 13:06 | Link

Szira
Hetekkel ezelőtt

Elgondolkozott, bár nem igazán tudtam, hogy min, de nem is nagyon izgatott, inkább én is más irányba filozofáltam, ha már egyszer ez így jött ki. Vajon az itteni csajok szoktak verekedni? I don't think so! Mikor megszólalt, felé kaptam a pillantásomat és elvigyorodtam halványan.
- Igen, én is pont így gondoltam - közöltem végül bokor arccal, aztán elindultam,hogy felfedezzem a helyiséget. Nemvolt olyan nagy, de a fa bútorok otthonossá tették, eltalálták a tónust is, tehát pont az a szép és barátságos szín volt, ami uralta a szobát Végighúztam a mutatóujjam az asztal sarkán és bólintottam elgondolkozva. Valami ilyesmire gondoltam, igen.
Mindezek után persze az italommal elvonultam a darts-táblához, ha már egyszer annyira szerettem ezt régen, akkor most miért ne tenném? Egy korty után dobtam egyet, ami természetesen tökéletes volt. Elgondolkozva bólintottam egyet, hiszen kicsit meglepő volt, hogy ennyi idő kihagyás után sem rozsdáltam be különösebben.
Mikor közölte, hogy nem tud dartsozni, igazából kétkedve pillantottam rá és elléptem egyet hátrébb, míg ő a dobáshoz készülődött. Alapban nem csinálta rosszul, mármint olyan... mondhatni profinak tűnt első ránézésre, szóval felhorkantam.
- Dartsozni Mindenki tud, Szira... - mondtam, rosszalló fejcsóválás keretében, aztán meghökkenve néztem, ahogy a tüske a falba fúródik. Tücsökciripelés, magamra öltöttem a bokor arcomat, majd vállba veregettem kis bólogatással. - Lehet, hogy tévedtem. Persze, mikor közölte, hogy figyeljem a mestert, nevetésben törtem ki és inkább elvonultam egy italért. Az üveget felkapva visszajöttem, megfogtam a poharát és öntöttem még bele, majd vigyorogva oldalra döntöttem a fejemet.
- Miért pont velem akartad elhülyülni a szombat estét Szira? Őszintén - kérdeztem lazán a falnak döntve a hátamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. március 14. 16:44 | Link


Szerkó
[zárt]
hetekkel ezelőtt


Nem foglalkoztam a megjegyzésével, nagyon téved ha azt gondolja, mindenkinek megy a darts. Ha arról van szó, hogy közelre kell célozni, mondjuk egy csaj orrát kell betörni, az nagyon is jól megy, na de...hogy lehet valakinek olyan jó a szeme, vagy ügyessége, hogy pont középre...? Menj a francba.
A bénaságom ellenére nagyon jót nevettem magamon. Nem égett miatta a képem, egyszerű haveri társaságban szerintem semmi nem gáz. Amúgy se szégyellem a dolgaimat, szóval a megjegyzésén is csak vigyorogtam.
Talán elvetem a kedvét tőle, hogy tovább játsszunk, mert a pulthoz ment az üvegért. Persze, végül is piálni jöttünk, nem játszani... A francokat. Én játszani és iszogatni, ünnepelni, hogy ismét egy nap van. Milyen is? Már fogalmam nincs.
- Mi? - pillantottam fel rá a poharamból, amit újratöltött amíg én felültem az asztalra. Az arcomhoz szorítottam azt, kellemes hűvös volt, jól esett. Alagsor ellenére elég rendesen befűtöttek itt lent, ami mondjuk nem baj, inkább legyen melegem, mintsem fázzak. - Miért, baj? - felvontam a szemöldököm felé nézve. - Gondoltam régen lógtunk együtt, Bubival minden nap együtt vagyok, hát miért ne ihatnék épp veled? - tényleg nem értettem a kérdést. Általában nem céllal találkozok az emberekkel. - Nehogy azt hidd, hogy ördögi terveim vannak veled, mert nincsenek - feltartottam mindkét kezemet és a gondolatra is nagyokat pislogtam. Nagyot kortyoltam az italomból és a lábam járni kezdett a zene ütemére, amit eddig észre se vettem, ogy egyáltalán van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2015. március 16. 17:42 | Link

Szira
hetekkel ezelőtt

Nem beszólásnak szántam a dartsos dolgot, egész egyszerűen tényleg így hittem, többé-kevésbé tévesen, szóval enyhén bocsánatkérő vigyorral néztem a csajra. Elgondolkozva néztem a falba fúródott nyilacskát, majd az ajkamat beharapva ránéztem elgondolkozva. A poharat szorongató kezem mutatóujját felemeltem és felé fordultam, majd vissza a tábla felé.
- Nézzük a jó oldalát! Legalább nem történt fizikai sérülés! - próbálom elviccelni a helyzetet, de ő már ezek előtt is nevetett egyet a dolgon, szóval nem volt túlzottan szükséges. Azért jobb biztosra menni, ha már kivettük ezt a termet, nem hiszem, hogy pont most kéne megsértenem, még a végén egy óvatlan pillanatban elvágja a torkomat és soha senki nem tudja meg, mi lett velem. Mindeközben én elvonultam persze innivalóért, mert ha már ezért jöttünk ide, esetleg egy kis pia sem ártana. Öntöttem neki, majd magamnak is és letettem az üveget egy félreeső helyre, hogy ne álljon fent a felrúgás veszélye. Szórakozott vigyorral vágtam az ingem felső zsebébe a darts-tüskéket, egyet tartva csak a kezemben és ismét dobtam, de ezúttal nem a közepébe. Egyrészt mert nem volt kedvem méricskélni, másrészt azért, mert akkor hol lenne a szórakozás?
Egész értelmesen kifejtett magyarázatot kaptam arra, hogy miért velem akart piálni, miközben feldobta magát a pultra, én meg érdeklődve figyeltem őt, ahogy a fejének nyomja a poharat. Tény, ami tény, istentelen meleg van... Lejjebb gomboltam az ingem a szokásosnál, kettővel, majd felpillantottam rá, ahogy a magyarázata végére ért.
- Nem, egy szóval sem mondtam, hogy baj, csak érdekelt - vontam vállat széles mosollyal, majd csak megráztam a fejemet majdnem nevetve. - Nem szira, nem gondoltam, hogy ördögi terveid vannak velem, egész egyszerűen meglepődtem, ennyi.
Az ő lába járni kezdett, én pedig érdeklődve dermedtem le és füleltem, próbálva kisilabizálni, hogy a dalnak van-e szövege, és ha van milyen.
- Eddig fel sem tűnt, hogy van zene - dünnyögtem, majd ismét tettem pár lépést a darts-tábla felé és dobtam még egyet, ha már nálam voltak azok a kis bigyók.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2015. március 25. 19:58 | Link

Lavia Evil
yep


A vaskos felszerelésemet kisebb nyögés keretében helyeztem el az asztalszerű tákolmányra a rezidencia egyik kibérelt szobájába, majd hanyatt vágtam magam a kétszemélyes francia-ágyon s pillanatokon belül már úgy horkoltam, mint valami csecsemő. A találkozó előtt bő egy órával duruzsolt a karórám a fülembe, hogy ideje felkelni te naplopó, így megejtve a zuhanyt és borotválkozást, valami tiszta ruhát előbányásztam magamnak a kofferből. Fekete, alul kicsit szűkülő nadrágba bújtam s egy kockás ingbe, melynek ujjait hanyag eleganciával könyékig feltoltam, amint beértem a csárdába. Az újabban pink hajú lányon először úgy keresztül néztem, mint annak a rendje, ám amint jelzett, úgy meglepett arckifejezéssel bár, de odaslattyogtam jól ismerve a járást ebben a helységben. Intettem Eszternek, a pultos lánynak, hogy riszálja ide a csípőjét (amit a távozáskor szépen meg is csodáltam), s nem apróztam el: kezdésnek két kör veszett kutya, agmiral valamint sambuca, ha már egyszer hölgy társaságában vagyok - no meg kísérőnek egy sör. Bár az első pár korty nehezen ment le, a többi viszont már sitty-sutty lement és lassan azt az egy üveg sörömet iszogattuk, amikorra már mindketten elértünk egy adott állapotot. Jöttek a sztorizgatások, így elmeséltem neki, amikor pár éve meg akartam varrni egy pólómat, aminek a végeredménye gyanánt a hasát a hátával együtt úgy összefoltoztam, hogy varázslattal se lehetett megmenteni az anyagot. Előkerült az is, amikor Leonard Harrist egy dementortól mentettem meg, vagy amikor Mihaellel szétszedtük ezt az egész kócerájt s mindkettőnk tárcája ráment arra az estére - de legalább nem haltunk bele!
 Sajnos hamarosan előkerült az, hogy merre is voltam, miért nem vagyok itt mostanában, miért adtam fel a kviddicses csapatot és a párjaik, amiket igyekeztem nem túl feltűnően hárítani, no de kérem szépen, 3 kör alkohol után ne várja el tőlem senki, hogy maximálisan működjön a személyes tűzfalam.
- Áh, vagyok én erre meg arra, aztán erre meg.. Jah. Na és te? Napjaidat hogy tengeted? Hallom valami vadállatot választottak meg prefektusnak Michelle mellett. Tényleg egy vadbill kategória? - aha, lehet, hogy nem ismeri a Halálsoront, akkor majd néz egy nagyot, de kinézem belőle ezeket az alapvető műveltségi ismereteket. Nina mostanra már dőlne a röhögéstől, erre mérget veszek, de ő is, most hol van? Biztos valahol Dwayne lakásán eszi a pattogatott kukoricát egy habfürdőben. Talán holnap tiszteletemet teszem nála a lakásán is.. áh, lehet inkább mégse.
Utoljára módosította:David Bennett, 2015. március 25. 20:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2015. március 25. 20:41 | Link

David Angel
öltözködöööm


A szünet elég lassan telt, kicsit magányosan is, de ma, mikor a vonaton ültem, kifejezetten derűs hangulatban voltam. Miért ne lennék? Találkozom egy rég nem látott haverral.Nem olyan rég tértem még csak vissza Bogolyfalvára, de nem azért, mert vége lenne a szünetnek, nem bizony! Leginkább csak azért mentem vissza, mert egy bizonyos Rellonos extanulóval volt találkozóm. Ezer éve nem láttam már David Benettet és ha őszinte akarok lenni, azt kell mondjam, hogy egy kicsit még hiányzott is. Ezt pedig nem túl sok emberről lehet ám elmondani! Egy szó, mint száz, kivettem magamnak egy szobát és ott lecuccoltam, hogy mindenem rendben legyen. Az ágyon csücsülve hezitáltam, hogy vajon milyen ruhát is kéne felvennem, végül pedig valami egyszerű, de nagyszerű mellett döntöttem. Szóval gyorsan felöltözködtem, majd a délután hátralévő részében olvastam és rajzolgattam többnyire. Amikor már csak fél óra volt a találkáig, felpakoltam magamra valamennyi sminket és a hajamat is elrendeztem, aztán széles vigyorral az arcomon levágtattam a csárdába. Meg kell jegyeznem, hogy még mindig aranyos volt, mármint a maga módján, de nem hinném, hogy túlzottan feltűntem neki. Úgy döntöttem, hogy legjobb lesz, ha intek a srácnak, amilyen vaksityúk. Hahó, David, itt, itt, erre! Kissé meglepett fejjel vette erre az irányt én meg vigyorogva megölelgettem, persze csak futólag, még a végén félreértett volna. Mindezek után visszapakoltam magamat a helyemre és őt figyeltem, ahogy rendelt nekünk egy rakás piát. Pimaszul elvigyorodtam, majd az asztalon átnyúlva vállba böktem kicsit.
- Még a végén azt hiszem, hogy le akarsz itatni! - nevettem, persze kicsit az ajkamba harapva el is fojtottam. Csak nem vesz komolyan. Azt hiszem, az idő szinte homokként csorgott át az ujjaim közt, az egyik pillanatban még totál józanul, kissé feszülten társalogtam vele, a köviben meg már kiröhögtem a pólós incidens miatt, azt hiszem enyhén illuminált állapotban. Viszont elmeséltem neki, hogy összemostam az összes fehér cuccomat egy pink tangával, szó, mi szó, az összes normális fehér cuccom nagyon édes és rózsaszín. Meg azt, mikor egy egész napra ki lettem zárva a házból, mert anya cigit talált nálam, ilyesmiket.
Persze érdekelt, hogy mi van vele újabban, szóval kérdezősködtem kicsit, de többnyire sikeresen hárította. Ami azt illeti, magához képest egész nyílt és vicces kedvében volt, azt hiszem.
- Többnyire szólóban, Londonban és környékén. Modellkedem a nyáron, semmi extra. Ja, hogy ő? - nevettem el magam, majd felmutattam a mutatóujjam. - Rossz szavad nem lehet, pajtikám, a féltesóm pasija a csávóka. Tény és való, hogy eszelős, de nekem se szabad leszólnom.
Lehúztam még egy pohárral, annak örömére, hogy elmúltam tizenhét és nyugodtan piálhatok végre, majd ismét a fiúra néztem.
- Tulajdonképpen hogy is kerülsz te most ide? Gondolom azért mondtad, hogy találkozhatnánk, mert a közelben jártál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 27. 19:39 | Link

Grace
A piálós kiscsaj a suliból

Viszonylag hamar hagytuk el a fürdőt, habár ez nem volt meglepő, szerencsére a csajszi sem volt olyan, aki akár hatvan percet is képes váratni magára, mert újra kell kennie magát. Mázlimra... Figyelemmel kísértem a hajmeresztő műveletét a táskával és a hajgumival, de nem szóltam be neki, mondjuk valószínű, hogy csak azért nem, mert megszólalt. Miután kinyögte amit akart válaszoltam neki és áldottam az eszem, hogy némi angolt is az eszembe véstem. Ezek az angolok...
- Nem elmebeteg vagy,  csak szimplán csajos a viselkedésed. Nem meglepő, mivel az a nemed, ráadásul éppen haragos is vagy a pasid miatt... Szerintem szimplán csak hagyd a fenébe az egészet... Azzal, hogy itt rágod magad a srác egy barom marad és kész. - Engedtem meg magamnak egy kis heccelést, de nem törődtem ennél többet az ő „elmebetegségével” és a pasival sem. Már így is túlzottan sokat kedveskedtem. Nem az én stílusom. Közben szóba jött az öccse, szóval félfüllel figyeltem rá, mert mégis csak hozzám dumál. Elgondolkozva pillantottam felé, majd sétáltam tovább vele, nem törődve a sokkos recepcióssal. Felőlem el is futhatna, az sem érdekelne túlzottan.
- Majd bemutathatsz, ha akarsz. - Egy egyszerű vállvonás kíséretében mondtam ezt, majd kiléptem a szabadba és meg sem állva indultam is tovább. - Nem vagyok az a barátkozós típus, de ezt tudod. - tette hozzá egy kicsivel később, mintegy nyomatékosításképp.  A további út szépen csendben telt, aminek örültem. Nem szeretem tépni a számat. A pulthoz érve a lány meglepő módon rendelt magának egy halom Lángnyelv-whiskyt, amit nem bírtam megállni vigyor nélkül.
- Ha azt megiszod, akkor a vállamon kell hazadobjalak... - figyelmeztettem, de azért egyrészt becsültem azt az önelégült fejet, amit vágott. Fürkészve néztem őt, de megkérdezte én mit kérek, így meg kellett szólalnom, megint.
- Egy Whisky-t. Egyelőre elég ennyi... - Továbbra sem vettem figyelembe a pultost, őt fürkésztem. Mivel nem igazán volt mit mondanom, így úgy döntöttem ideje eltűnni a pulttól és ledobni magam egy asztalhoz. - Jössz? - mutattam az egyik üres asztal felé, de nem várva meg a választ odasétáltam és ledobva magam a székre, kényelembe helyeztem magam hátradőlve vele a falnak. Innen ráláttam az egész helyre, szemmel tudtam tartani a környezetem, na meg őt.
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. március 27. 19:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2015. március 30. 16:46 | Link

Kilián

A mai fürdőzés, bár nem tartott sokáig, azért nagyon is a kedvemre volt. Igazából fura dolgokra jöttem rá közben, olyasmikre pl, hogy az úszás ellazít, vagy hogy Kilián helyes. Ki érti ezt? Biztosan nem én. De attól még bizony így van és kész. Persze utólag leesett, hogy nem biztos, hogy értette, amit angolul mondtam, de egyszerűen csak kicsúszott, egy szó, mint száz, ami történt, megtörtént. Ennek ellenére nem tartott elmebetegnek, ez pedig jó hír volt a részemről.
- Ja, asszem igazad van, szerintem hagyom Tonyt a fenébe, hogy ha akar valamit, majd szépen jön és bocsánatot kér. Ennyi - közöltem, majd mindezek után én is inkább kussoltam a dologról, hiszen nem akartam egész nap csak az idegesítő szőke hercegről dumálni. Komolyan nagyon elegem lett belőle most egy jó időre.
Beszéltem neki egy kicsit az öcsémről, mivel szerintem nagyon is jól kijöttek volna, de igazából nem nagyon figyelt rám, egy szó, mint száz, a hajamat kezdtem inkább piszkálni. Közölte, hogy nem egy barátkozós típus, mire felnevettem.
- Az igazat megvallva ő sem az, talán ezért bírnátok egymás. Deee hanyagolom a témát, majd ha lesz kedvetek, összehozlak titeket. Nem, nem úgy! - vágtam rá végül nevetve, asszem, hogy fülig pirultam, mert már megint idiótán fogalmaztam meg magam. A kezembe temettem az arcomat és így nevetgéltem kicsit. Huu, de ciki, jajj, de cikiii...
Az út hátralévő részében inkább csendben vigyorogtam magam elé, a csárdában pedig úgy döntöttem, ha már lúd, legyen kövér. Nem apróztam el, rendeltem magamnak egy rakat piát. Mit is várhattam volna? Kiröhögött, mintha legalábbis udvari bolond lennék.
- Neeem, talán majd csak kibírom... habár lehet, hogy igazad lesz, nem tudom - közöltem, majd egy nagyot kortyoltam a koktélomba, az ujjammal kis köröket rajzolva a pohárra. Egész kellemes volt a hirtelen óceán morajlás, az íze pedig jeges és frissítő volt. Iszonyat önelégült fejet vágtam, majd lehúztam az egyik whiskyt és ismét a koktélomba kortyoltam.
Persze utána mentem, a piáimmal együtt, így legalább egyel kevesebb poharat kellett kivinnem magammal. Ilyenkor egy kicsit hálás voltam az idióta öcsikémnek, még akkor is, ha amúgy nem volt normális.
- Vársz valakit? - kérdeztem hátrapillantva, majd feldobtam a lábamat az asztalra, az óceánt kortyolgatva.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2015. március 30. 16:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Húji Mentes Díjjas
INAKTÍV


Mikulikánus.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. április 2. 23:35 | Link

Martinovics Rombergovics



Csodálatos, nemde bár? Hogy pont a saját prefektusom kap el egy takarodó utáni időpontban, a Rellon körlet felől visszamasírozás közben. De főleg az a büntetés, amit kiszabott rám: mostantól 2 hétig heti 3 alkalommal fogadnom kell egy érkező diákot a vasúton és kedvesnek lenni vele, elnavigálni az iskola területén bla bla bla.
Martin Romberg. Elsős mestertanonc a Rellonban, Svájcból, most lesz nem sokára 19. Nálam alacsonyabb, sovány, barna haj. Hát, úgy nagyjából ilyesféle információkban részesültem az eligazításon, hogy aztán gyorsan magamra kapjak egy szürke pólót és egy duplacipzáros tavaszi pulóver-kabátot. Wolgast a trónon székelve dekkolt és nézegette magát abban a tükörben, amit születésnapjára adtam neki, szinte azt se vette észre, amikor megléptem a szobából. Míneának összehoztam még egy hieroglifákkal tarkított levelet, miszerint ma este megint navigálásban kell részt vennem - de ügyes a barátnőm, meg tudja fejteni az én macskakaparásomat.
 A srác rendesnek tűnt, ahogy a csomagjaival leszállt a vonatról. Nem úgy nézett ki, mint egy pökhendi, beképzelt alak, full normális kisugárzása volt, így aztán a sablonos szöveget most kiszínesítettem, miután kezet ráztam vele és bemutatkoztam. Elég hamar kiderült, hogy a franciát mind a ketten jobban beszéljük, mint a magyar nyelvet, így aztán eme mások számára köpködős nyelvrendszert alkalmaztuk. Megkérdeztem, hogy miért pont ide vezetett az útja Herzbergből, ő visszakérdezett, hogy hogy kerültem ide a Beauxbatonsból. Oda-vissza ment ez a labdadobálás. Cigarettával kínáltam és felajánlottam neki, hogy ha már így péntek este felé jár az idő, igyunk már meg egy sört a csárdában. Remélem nem kérette magát és nem volt szükség a győzködésre, mert akkor az én kedvem is hamar elszáll, de előbb vagy utóbb bejutottunk és egy, már igencsak kiült fotel párosba tettük le magunkat. Két vajsört kértem a pincérlánytól, aki mily meglepő, szintén mestertanonc a Rellonban és hogy tudja fizetni az iskolát, mellette még besegít kiszolgálóként.
- Na és haver, mik a tervek? Mit fogsz itt csinálni? A lányok is nagyon szépek itt Magyarországon, nekem elhiheted. - iszok egy kicsit a sörből, aztán kényelmesen elhelyezkedem a bárpulton, miközben folytatom. - De komolyan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2015. április 4. 13:34 | Link

Rui Mendes Dias


Örülnöm kellene, hogy felvettek ide. Hogy távol kerültem a családomtól, és hogy hosszú idő után először tiszta lappal indulhatok. Egy új és ismeretlen hely, felfedezni való dolgokkal. Csábítóan hangzik egy olyan fiúnak, aki pont az ilyeneket keresi. Helyette nagyjából semmilyen hangulatom nincs. Nem hoz lázba az új tanév indulása, ami a mestertanonci képzésem kezdetét is jelenti, szóval csak remélem, hogy ez idővel változni fog.
Az üres vonatfülkében való robogáshoz már hozzászoktam, amikor átvergődtem az Alpokon és először magyar földre léptem. Egyébként is sokszor vonatoztam már otthon. A mostani csak hab volt a tortán, a lepukkadt kelet-európai tájat hamar felváltotta az északi erdőség. Egy fejezet híján sikerült volna befejeznem a könyvet, ha nem álltunk volna meg. Ahogy elnéztem, rajtam kívül alig utaztak ezzel a járattal, úgyhogy kissé bajban kezdtem magam érezni az odajutást illetően, de bíztam önmagamban. Elvégre nem lehet olyan nehéz kiszúrni egy kastélyt...
Alig néhány másodperce ráncigáltam le bőröndömet a vonatról, de már megszólított valaki. Különös forma, először azt hittem, hogy valami kérdőívet akar velem kitölteni, úgyhogy inkább játszottam az idegen turistát, hogy lekoptassam. De aztán kiderült, hogy egyenesen az én fogadásomra küldték le ide a srácot, már ha hihetek a szavának. Annál is inkább, mert beszélt franciául, amiért jár neki a piros pont. Álmomban sem gondoltam volna, hogy szinte egyből mellőzhetem a magyar nyelv használatát. A bemutatkozás után egy kisebb beszélgetésbe elegyedtünk. Nagyrészt az iskoláról volt szó, ami azért jó, mert nem túl személyes. Így megmarad a távolságtartó hangnem, de legalább adunk egy esélyt a másiknak. Aztán előkerül a cigaretta... Itt gondolkodtam el először azon, hogy jó helyen járok-e. Ha ez a magyar vendéglátás részét képezi, akkor meglehetősen fura szokás, legalábbis eddig ritkán láttam olyat, hogy az alvilági negyeden kívül egyből cigivel kínálják az idegent. Az egész olyan kényelmetlen volt. Ráadásul az iskola helyett egy csárdába invitált, amit tényleg nem tudtam mire vélni. Mégis miért? Én csak egy idegen vagyok.
- Ez valami teszt? - néztem rá gyanakvó tekintettel, majd az állomáson tartózkodókat kezdtem el kémlelni, hátha rejtőzködött még ott valami beépített ember, aki az új diákokat teszi próbára.
Komolyan elgondolkodtam a dohányzást illetően, de végül udvariasan nemet mondtam. A csárdát azonban nem hagyhattam ki. Ez a... Bogolyfalva, vagy mi, egyszerűen lenyűgözően hatott rám. Szívesebben kalandoztam volna itt a bőröndöm nélkül, de egy vajsör megért ennyi áldozatot. Csak egy ugrásra volt a csárda, tényleg nem nagy ügy. Vonzóan koszos, sejtelmesen hangulatos. Amint kikaptuk a rendelést, a saját poharamat magamhoz tolva folytattuk a beszélgetést. Haver, aha, persze...
- Nem is tudom... Tanulok. Elvégre azért jöttem - dőltem hátra mosolyogva - Hallottam hírét, de még csak nem is gondoltam az itteni lányokra.
Van egy hírük innen-onnan, az egyszer biztos. De jobb, ha nem gondolok az úgynevezett gyengébbik nemre, mert még eszembe jut a múlt, felhúzom magam, vagy ilyesmi. Egy pillanatra átfutott rajtam a gondolat, ahogy felszedek valakit, de rögtön el is kezdett menni a kedvem az italozástól, úgyhogy erőt vettem magamon és inkább a körülöttünk gomolygó füstfelhőt kezdtem el tanulmányozni.
- És veled mi a helyzet? Te vagy az itteni szoknyavadász? Vagy mivel ütöd el az időt?
A legjobb védekezés a támadás, így ezt kihasználva tettem fel kérdéseim hasonló témakörökben.
- Finom - pillantottam elégedetten a vajsörömre, majd egy nagyobbat kortyolva tettem le az asztalra.

   
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2015. április 14. 19:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. április 14. 00:30 | Link

Martinovics Rombergovics Cheesy

Szegény srácon látszott, hogy nem teljesen érti a helyzetet s már épp kezdtem azt hinni, hogy menten előrántja a pálcáját és megfenyeget: amennyiben nem kérem mástól az 5 percét a kérdőívemre, akkor valami szépséget rám küld. Na, csodás, ám még mielőtt bármi ilyesmi történhetett volna, felvázoltam neki a helyzetet, kézfogás és már indultunk is. Út közben könnyed témákról beszéltünk azon a furcsa nyelven.. mármint itt tartják furcsának, én imádom a franciát.
A cigi után következő invitálásra megállt, ám én csak 3 lépés után vettem ezt észre, s akkor fordultam meg, hogy mi történt. Gyanakvóan méregette a környezetét és vele együtt engem is, s szavakba is formálta az értetlenségét.
- Nem, dehogy. - mosolyodtam el még mindig ajánló pozícióban tartva a cigarettás tartómat - merthogy én olyan elegánsan tolom, hogy becsavarás után kis tárcába tartom őket. Bár elutasította, de mindezt normális hangnemben tette, amit manapság nem sokat látni, különösen itt, ebben az országban. Itt mindenki gyűlölködik mindenkivel, tipikusan olyan környék, ahol ha meghalt az én tehenem, akkor dögöljön meg a szomszédé is. Bezzeg nálunk otthon ha meghalt az én tehenem, akkor a szomszédnak adom a szalmát, mert lehet neki még szüksége is lesz rá a továbbiakban. Tovább masíroztunk a kocsma irányába, egy-egy nevezetesebb háztömbnél elmondtam a fontos tudnivalókat - itt lehet régi könyveket beszerezni, itt van valami virágüzlet, amott az írószeres, ám mivel a legfontosabb helyre mentünk, így amik ezen túl vannak, azokat sajnos nem tudtam bemutatni neki.
 Előszörre el se tudtam dönteni, hogy most tetszik-e neki a kialakult helyzet, vagy inkább feszeng. Eleinte határozottan ez az utóbb említett volt fölényben, ám amióta beültünk s a rendelésünket is kikaptuk, már normálisabb a hangulat közöttünk. A kocsmák áldása, hm..
- Igen, azt gondoltam, hogy nem birkatenyészetet akarsz itt ellenőrizni, vagy szappanoperát forgatni. - iszom egy kicsit, miközben társam egy kicsit elszáll innen. Fura egy teremtés, nincs igazam? Biztos van itt valami nő a képben.. Lehet, hogy házas? Jó ég, lehet, hogy már apuka! Gratulálni is kéne neki, nem, Rui?.. Jah, nem, majd előbb megkérdezem, hogy miért nem hordja a gyűrűjét.
- Áh, az asszony megölne. - bal lábam átvetem a másikon, illetve csak a bokámat teszem a térdemre - Háztársad, alattad jár egy évfolyammal, és elég feltűnő jelenség. - kicsit elbambulok a körülöttünk  terjengő füstfellegben, felidézem Mínea vonásait magam előtt, mire szélesen el kellett mosolyodnom. Na de amúgy tetszett ez a félig-meddig visszatámadás, jó volt, igen, határozottan. Rendes ez a tag.. Lehet nem most hívtam meg utoljára egy ilyen kis sörözgetésre.
- Jah.. ki mivel. Vannak sportkviddicseseink, újságíróink, színjátszósaink, nyelvészeink, akadémistáink, pszichológusunk.. - úgy belejöttem a felsorolásba, hogy bizony egy idő után már csak mondtam azt, ami a számra jött.. - .. néhány ork is garázdálkodik mifelénk, csillámf***lámák, amik uralkodnak a Navine felett. A Rellonban állítólag egy sárkányt is nevelnek. - na, befejeztem, mostanra vettem csak észre magam. A saját hobbimat.. hobbijaimat inkább nem osztom meg vele, mert szinte biztos, hogy őrültnek bélyegezne meg itt, helyben. - Aztán miért pont Magyarország? Mi jól beszélsz már franciául, hogyhogy nem ilyen nyelvterületű országba mentél? Vagy kifejezetten ide akartál? - már a második kör vajsörös rendelést adtam le az imént.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2015. április 14. 21:19 | Link

Rui Mendes Dias


Iskola helyett egy ivófélében kötöttem ki. Nem erre a fajta érkezésre számítottam a vonaton. Szerintem neki se kellene vakmerősködnie, ha már egyszer utasítást kapott egy feljebbvalótól, hogy navigáljon az intézménybe, nem pedig azt, hogy cigarettával kínálva sétálni vigyen a faluban... Ugyanakkor szükségem volt idegenvezetésre az új helyen. Mestertanonc vagyok, akit nem érhet olyan nagy baj, mint őt. Akármi is ez, az első gikszernél rákenem az egészet, bármennyire is kedves volt velem. Nem akarok már az első nap szégyent hozni magamra.
Aztán az idő múlásával fokozatosan visszaszívtam magamban a korábban gondoltakat. Az információkban gazdag gyaloglás alatt tovább nőtt elégedettségem, hiszen közlékenyen megmutogatta szépen, hogy mit merre találok majd később, ha netán szükség lesz vásárolnom valamit. Egy darabig biztosan megleszek a legtöbb bolt meglátogatása nélkül. Utazásom előtt alaposan bevásároltam magamnak, a kinti árakkal jobban tisztában vagyok, nem bíztam az itteni rendszerben. Képzelem, hogy ezek a falusiak abból élnek, hogy a kiszolgáltatott diákságot az orruknál fogva vezetik.
Megérkezvén és helyet foglalván a vendéglátói egységben, sokkalta oldottabban kezdtem viselkedni. A csomagjaim kényelmes, egyúttal még biztonságos távolságra hevertek tőlem, de igazság szerint teljesen elfeledkeztem róluk azokban a pillanatokban. Csak arra tudtam gondolni, hogy igen, megcsináltam, egyedül elkeveredtem ide, távol az otthonomtól. És most kész vagyok tovább építeni a jövőmet, aminek nagyon jónak kell majd lennie. A csárda számomra egy olyan tranzitállomás, ami ívként vezet át megszokott környezetből az újba. Még gondtalanul ücsöröghetek itt anélkül, hogy bárki megismerne. Feladatok nélkül, de már a kötelezettség kapujában. Még nem késő visszafordulni, mégsem tehetem.
- A sör hozza ki belőled ezt a fajta humort, vagy amúgy is ilyen vagy? - most mégsem mondhattam, hogy se az állatokhoz, se a rendezéshez nem értek, mert az úgy nem lenne érdekes. Pillanatokon belül be is igazolódott, hogy a kimondott kérdéssel jártam jobban.
- Pont úgy beszélsz, mint egy papucs. - gúnyolódtam, ahogy az előttem ülő fiút mérlegeltem magamban. Van egy fajta stílusa, de tudja, hogy kivel nem szabad viccelődnie. Engem még nem ebbe a kategóriába sorol.
Ugyanakkor az sem hagy nyugodni, hogy feltűnő jelenségnek nevezi a barátnőjét - merthogy kötve hiszem, hogy ő élőben is leasszonyozná a csajt - mert mi van, ha ez afféle szarkasztikus figyelmeztetés, hogy még csak rá se nézzek? Annyira szánalmas, hogy egyből a nőkre terelődik a szó, pedig ez egy istenverte csárda, ahová szórakozni megyünk, nem pedig keseregni!
- Ne aggódj, nem Don Juan jött meg. - próbáltam meggyőzni afelől, hogy bízhat bennem. Legalábbis ebben... Már ha számít ez valamit.
Elbambulásából ítélve mégsem gondolhatta fenyegetésnek. Ez így kínos, na mindegy.
- Mind tisztában vagyok ezekkel. Az igazgatóság mindenről tájékoztatott. Én Rád voltam kíváncsi. - vigyorodtam el egy pillanatra, majd fapofával hörpintettem egy újabbat a pohárból. Értékelem a próbálkozását, de legalább a kérdésre válaszoljon, ne másról untasson, még ha színesen is teszi.
- Ezt bóknak veszem. De nem, egyszerűen csak világot látnék, és ezt a saját fejem után menve kívánnám tenni. A Bagolykőnek híre van, ha nem is a legjobbnak számít, de az a képzés, ami nekem kellett, legalább megtalálható itt. - löktem oda nemes egyszerűséggel a választ, ha már ilyen szépen érdeklődött utána - Jut eszembe, még Te beszélsz? A nődön kívül mi ok van arra, hogy itt... legyél? Minden épeszű ott tobzódna a többi csigaevővel, hogyhogy különcködsz? Talán jobb az itteni vajsör, azért is iszol ennyit?
Talán túlságosan élcelődőnek tűnök, de a hanglejtésemből egyáltalán nem ez volt kiolvasható. Utóbbi például egy mókásabb megjegyzés arra, hogy ez már a sokadik vajsör felé kezd elmenni, és ha a leitatás a célja, van egy rossz hírem: jól bírom a piát.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. április 14. 22:20 | Link

Martinovics Rombergovics

Általánosságban be kell mutatnom a falut, sajnos nem tehetek arról, hogy untatom vagy épp bevásárolt már korábban. Arról meg nem adhatok tájékoztatást, hogy hol, honnan tud olyan egyéb dolgokat, fontos kellékeket beszerezni, melyeket papíron egyik üzlet sem árusít, ám ahogy elnézem, nem is olyan típus. Hamar a kocsmához értünk, ahol a kényelmesnek épp nem nevezhető ülőalkalmatosságokra heveredve nyugodtabban tudtunk kicsit társalogni - ha már az én pénzemre megy. És meg is érkeztünk ahhoz a sarkalatos ponthoz, amikor eldől a következő évekre tekintve milyen lesz a kapcsolatunk várhatóan. Első ránézésre nyugodtan tűnik, nem egy kekeckedő és páváskodó tag, aki a keresztfába is belekötne, oh, de szóljam csak el magam. Testalkatát tekintve eléggé hajaz rám, bár világosabb haja és sötétebb szeme megalapozza a különbséget, amire még rájön az is, hogy vele ellentétben kevéssé vagyok csak csont és bőr. Naaa, és lassan kezd érdekessé válni a helyzet!
- Nem fogok elnézést kérni érte, ha erre gondolsz. - hasonló hangnemet ütök meg, mint ő. Se nem többet, se nem kevesebbet, igyekszem valóban arra törekedni, hogy hasonlítson a hangszín.
Erre lepapucsozik. Elvigyorodom szélesen, de meg kell simítanom a bal karomat. Bizonyára ostobán festhet, akár azt is hiheti, hogy letaperolom magam, mert bár a kezdés rendkívül jó volt, a tárgyalás szakasz eleje bukta volt. A kígyóm ugyanis mocorogni kezdett. Valószínűleg érzékeli a kiélesedett helyzetet, azt viszont egyenesen furcsállom, hogy idegesnek tűnik. Azt viszont valóban már csak remélni merem, miszerint nem ennek a fiúnak a képében érkezett Belzebub az iskolába. Bambulok egy kicsit, hátha teljesen elmebetegnek titulál, majd úgy döntök, hogy ezen utóbbi megszólalásait inkább hagyom elmenni.
- Nos, amit én csinálok.. erősen kétlem, hogy Neked tetszene, így gondoltam, hogy általánosítok inkább. - lazán vállat vonok. Tőlem jöhet az is, hogy leszűkítjük a társalgás témáját a nyers dolgokra, bírom azt is, egy darabig mindenképpen. - Oh, lássuk csak. Idén fogom letenni az AMB-t. Valami tölteléket fogok tanulni, mert amúgy zenész vagyok. Koncertek, meg minden. A húgom az alkoholista apámmal és a halálán lévő mamámmal lakik együtt, így az előadásokon befolyt összeg jó részét hazaküldöm nekik. 2 évig voltam legionárius, aztán egy mononukleózis fertőzés, ami után leszereltek és nem mehettem vissza. - kis szünet, egy korty ital. Nem hadarok vagy kapkodok, bármikor félbeszakíthat Martin, ha úgy találja, elege van már a locsogásomból. - Saját erőmből jutottam be ide és tanultam meg a nyelvet. Úgyhogy a nőmön kívül ilyen okaim vannak arra, hogy itt legyek. - ch.. még én beszélek. Aranyos. Sokadik vajsör = a második 0.2-es pohár. - Mehetünk, ha gondolod. - ellentéteset mondok és cselekszem, ugyanis felállok, hogy valami hanyag mozdulattal kibújjak a kapucnis pulóveremből. Ha másnak fogja fel, onnantól már nem az én gondom lesz.
Utoljára módosította:Rui Mendes Dias, 2015. április 14. 22:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2015. április 15. 20:40 | Link

Rui Mendes Dias


Úgysem fogom hagyni, hogy az egészet ő fizesse. Rendes velem, elmutogatja, hogy merre van az arra, ezen kívül egy kis batári italozásra is elhív, tényleg nem akarok az adósává válni. Biztos vagyok benne, hogy távozáskor megegyezünk majd, ez mindenkinek jó lesz, csak még egy darabig az anyagiakról egy szót sem kívánok szólni, nehogy túl korán magamra haragítsam. A hátam közepére kívánt vita lenne erre pazarolni az időt. Azt az értékes időt, amit a megismerésére kell most fordítanom, mielőtt "végleg" a kastélyba kell költözzek.
Tetszett, hogy a szintemen marad. Nem megy tovább, nem akarja ő húzni a rövidebbet. Egyikünk sem akar balhét. Semmi szükségem egy félreértésből adódó konfliktusra. Túlságosan méltatlan lenne hozzám, ha egy mocskos ivóban rúgnám össze a port ezzel a gyerekkel. Sajnos vagy nem sajnos, még nem tudom, hogy ki és mi fia ő pontosan. Lehet, hogy egy lúzer, de lehet a falkavezér is, a szövege alapján nehéz megmondani. Biztos önmagában, ami belső értékekre utalhat, ezeket még ki kell ismerjem, csak aztán ítélkezhetek. Szövetségek kellenek, nem ellenségek. Úgy éreztem, hogy azonnal tisztáznom kell a szituációt.
- Egyáltalán... Nem várom el tőled, ahogy jólesik.
Túl hamar tűnt el az előbb szóba került stílusa, máris hiányozni kezdett a poénkodása. Az elkomorodott tekintetét nem szerettem volna tovább bámulni. Nekem az a fiú kellett, aki a vonatról leszállva köszöntött. Kérem vissza, most. Így inkább jeleztem neki, hogy igyon - pontosabban igyunk - egy újabb kortyot, ezúttal a hosszú békére emelve poharainkat.
Mindjárt jobb lett a helyzet, a gyorsan kimondott szavakra is csak vigyorral reagált, majd végül hagyta őket szépen elmenni a füle mellett. Nem mutathattam ki, de a lelkem mélyén az elégedettség és a büszkeség érzetének egyvelege árasztott el. Kellemes nyugalom, ami arra ösztökélt, hogy még egy korttyal csorbítsam a kezemben ölelt pohár tartalmát.
A következő jelenet szép és megható lett volna, ha nem ugattam volna bele minden második mondatába a fiúnak. Mit csináljak, ha még csak nem is sejtettem, hogy ennyire ömlesztve bukik ki belőle minden, ami benne rejlik. Tiszteltem azért, amiért őszintén megosztotta velem ezt az egyveleget. Kaptam néhány morzsát a jövőjéről, családjáról, hobbijairól. Még mindig kevés, de ez is valami. Már csak az a kérdés, hogy vajon a csárdától független környezetben is elmondta volna-e mindezt, vagy sem.
- Miért feltételezed? - vágtam közbe már a legelején, hiszen nem volt szép tőle ez a kételkedése - Szóval arra törekszel, hogy valahogy átcsusszanj a vizsgákon, aztán kész? Semmi komolyabb terv, és ezt mindenki el is fogadja? Van odahaza pár zenész ismerősöm, kíváncsi vagyok Te miben különbözöl. Egyszer meghallgatnám, hogy mit is produkálsz, de tényleg. Stílus, egyebek. Van saját dal? Tényleg érdekel. - nem pontosan vele egy időben, de én is szükségét éreztem a folyadék utánpótlásának, majd tovább faggatóztam - Az szép. Hogy bírod? Illetve bírjátok. Nem lehet könnyű, sok sorsról hallok, az enyémnél rosszabbak. De ha felnősz, te fogod a kezedbe venni az irányítást, és akkor megváltoztathatod a dolgokat.
Ezt a részt nem akartam elviccelni, semmilyen egyéb megjegyzést nem fűztem hozzá. Egyre jobban és jobban becsültem, habár túlságosan kitárulkozó lehet. Vagy mindenkivel ezt csinálja, vagy csak engem ért ez a megtiszteltetés.
Csak hallgattam, azt tapasztalva, hogy végigfut arcomon valami. Fülemtől a nyakamig elvörösödtem, és forrtam a saját magam iránt érzett, újonnan keletkezett dühtől. Csak most értettem meg, hogy ezzel az egésszel mit akart mondani. Pórul jártam, elbuktam, és ez nagyon bosszantott. De nem a velem szemben ülőre haragudtam, hanem csakis magamra. Vigasztalt azonban, hogy még volt időm helyrehozni, másfelé terelni a témát, ilyenek. Nem viccelt, vagy ha igen, hát nagyon jól át tudott verni.
- Maradj. - húztam vissza oda, ahol ült - Elnézést kell kérjek. Furcsa ember vagy. Talán túlságosan elengedtem magam. De akkor is a Te humorod volt az oka.
És milyen erős, hogy mindezt nem mutatja ki, még ha el is túlozhatja azt, amit átélt. Katonaság, a hideg is kiráz a gondolattól.
- Szóval... ez tetszik. Bevallom, most egy kicsit megleptél. Ennek fejében nekem kellene most meséljek magamról, de nálam negyedannyira se rossz a helyzet, mint az nálatok. Hozassunk még egy kis italt, és találjunk valami mindkettőnk számára üdébb témát, hacsak nem akarsz konkrétan rákérdezni valamire a múltamból, de persze csak tapintatosan. Vagy elmondhatnád, hogy hogy érzed magad az iskolában. Igen, tulajdonképpen ez IS érdekel. Mikor jöttél, beilleszkedés, társaságok, barátok, miben más a régihez, blablabla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 27. 17:29 | Link

Cyanne, Elliot
a bál estéje, nem sokkal a nyitótánc után

- Mibe, hogy pletyka lesz belőle, hogy veled táncoltam a nyitótáncot - kuncog, miközben Cyanne mellett lassú léptekkel sétál a csárda felé. Valahogy szórakoztatja a kép, mert a maga részéről kitartóan állítja, hogy még ha a távkapcsolat nem is tett különösebben jót nekik, de még mindig stabil párkapcsolatban él és semmi oka nincs félrelépni. Cupido persze bármikor belezavarhat a képbe, de remélhetőleg nem fog. Éppen elég volt, hogy egyszer megtette. Még sok is. Nyakkendőjétől megszabadult már, amint kilépett a nagyteremből, most ujjai között lóbálja, és amilyen ügyes, elejteni is sikerül. Lehajol, hogy felvegye, és amint feláll, valami idióta bagoly, ami feltehetőleg túl alacsonyan próbált elhúzni fölötte, nekivágódik. Meg is tántorodik kicsit, még szerencse, hogy nem valami nagyra nőtt uhu a szerencsétlen, így egy lépéssel sikerül korrigálni az egyensúlyi állapotában felmerülő gondot és nem esik orra. A bagoly úgy csapkod összevissza, mintha részeg lenne. Száját húzva dörzsöli a tarkóját, mert ez az ütközés kicsit sem esett jól. Fiatal gyöngybagolynak tűnik, ami mintha még ismerős is lenne, bár ezek is amilyen egyformák, főleg az utcai lámpák fényében, erre inkább nem fogadna, hogy ismeri.
- Hess már, menj a dolgodra - legyint a madár felé, de az inkább vakmerő módon az ujjába csíp, majd köröz egyet fölötte, hogy aztán ismét az arca előtt kezdjen csapkodni. A fene. Lehet, hogy ez az új családi bagoly? Valamit írt az anyja, hogy Annie hazacipelt egy új baglyot nemrégiben, de ki emlékszik mindenre? Főleg, ha a levelet csak átfutotta és annyit kapart válaszul egy darab pergamenre, hogy szóljanak, ha valami van. Reggel küldte vissza vele az őskori, már kopaszodásnak indult vén baglyukat, és lehet, hogy ez akkor most a másik lenne és neki jött? Amint eddig a következtetésig jut, már mohón kap a levél után. Megszerezve nem törődik vele, hogy szépen bontsa fel, inkább sietősen, kapkodva tépi és majdnem orráig emeli, hogy el tudja olvasni. Szemüveg nélkül ez már macerás kezdett lenni, ilyen fényviszonyok mellett különösen. Szavakon akad meg a tekintete.
- Ez nem igaz... - szólal meg hangosan. Cyanne mintha ott sem lenne, pedig az előbb még remekül elvoltak. Megrázza a fejét, idegesen túr bele a hajába, és újraolvassa. Svédül szalad ki az első káromkodás a száján, a következő pillanatban viszont elneveti magát.  
- Azt írják, meghalt az apám. Tuti elszúrtak valamit. Ez csakis tévedés lehet - állapítja meg a lány felé fordulva, miközben zsebébe gyűri a levelet, és már indul is be az ajtón, mert ezt most Elliotnak is el kell mondja, közben még tán magát is meggyőzi, és esetleg az eredeti tervhez sem ártana tartani magukat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. július 30. 01:04 | Link

Farkas Zétény
ruha

Tehát megvolt a vacsora, volt némi tánc, aztán az este hátralévő részét se töltötték el unalmasan, erre.. erre másnap megpattan a férj. Pazar. A szöszi már maga se tudja, hogy mióta nem járt odahaza a lakás másik tulajdonosa, de köszöni szépen, teljesen jól van. Naphosszat pepecsel a nagybőgőjével, tisztogatja, szeretgeti, jó, hogy nem beszél hozzá. A zenét maximumra kapcsolja és közben üvölt hozzá, korántsem énekes-hanggal (ami azt jelenti, hogy legalább 2 hanggal mindig el van csúszva), és a szomszédok kopogására úgy tesz, mint aki nincs otthon (aha, közben ordít a háttérben a muzsika). Odaégetett már egy palacsintát, most pedig, éjjel fél kettőkor akart készíteni rántottál, amit, akárcsak az előző próbálkozását, szénné sütögette. Ablakot kellett nyitni hozzá, és legyezővel próbálta kiűzni azt az istentelen szagot a konyhából, amivel természetesen levert egy tányért. Véletlenül sem csapkodott, miközben éktelen káromkodások közepette a hálószobába csattog és magára kap valami elviselhető göncöt (mely állítás pontosan egy fehér valami ruhát takar, egy farmerdzsekit meg egy nagyon elegáns fehér zoknit, amit később a bakancsába gyűröget, miután felhúzta azt). Össze kéne pakolni már a lakást. Áh, bőven ráér. A tükörhöz slattyogott, gondolván, hátha valamit tud kezdeni azzal a maszlaggal, ami a feje tetején uralkodik, ám a harmadik próbálkozás után feladta az egészet. Bepakolta a pénzt meg egy pár szükséges dolgot valami kis táskába, aztán szépen csöndben behajtotta maga után az ajtót, bezárta a kismilliónyi rekeszt meg zárat, majd elegánsan levonult a lépcsőn.
 Úgy 20 perccel később már ott csücsült a csárdában, ahol a rendelése nem állt többől, mint egy pohár sör meg egy jó nagy adag sült krumpli. Az előző már ott hűsölt a kezében a dinkának, aki, tekintve, hogy alig voltak már ilyenkor ebben az üzletben, szabadon válogathatott a helyekből. Egy ablak mellé ült. A középső ablak mellé, egy két személyes asztalhoz. Szívesen rágyújtott volna, de ezek a megháborodott magyar szabályok, hogy nem lehet zárt helységben rágyújtani.. Katasztrófa. Így aztán csak itta a sört, ami egy picurka bajszot is odavarázsolt a lány szája fölé, és várta az ételt - meg valami égi jelet, hogy nem kell az éjszakát megint egy üres lakásban töltenie.
Utoljára módosította:Roxanne Megane Saint-Venant, 2015. július 30. 01:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 ... 31 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed