29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🖋️
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 9. 11:56 | Link

Bonnie

A tények makacs dolgok. Először összehoznak egy nyuszit meg egy cicát, aztán két szomorkás kedvű lányt a kocsmában. Kicsi az esélye ugyan az ilyen dolgoknak, de azon szerencsések közé tartoznak, akikkel megtörtént.
-Hát ha tényleg tudni akarod...-vitte le hangját, és nagy lélegzetet vége a lányra nézett.-Nem tudom említettem-e neked, hogy itt lakik velem Alex a bátyám a faluban. Valami hivatalos ügy miatt azonban haza kellett utaznia. Én ennek először örültem, aztán nagyon nagy kíváncsiságom miatt a múlt hétvégén hazautaztam. Ott olyan dolgokkal szembesültem, amikkel nem akartam, és szerintem ők sem akarták. Anyám rákos....vagyis csak volt. Belehalt, 3 napja kaptam róla hivatalos értesítést. Hazautazni azonban nem merek, mert félek, hogy nem tudnék visszajönni...-fejtette ki a történteket párás szemmel, de Bonnie tekintetét figyelve. Nem volt kíváncsi a reakcióra, most az egyszer nem. Csak jó volt ezt így elmondani valakinek, aki nem vadidegen számára. Jó, így sem annyira ismeri, de legalább ismeri, és ez a lényeg. Aztán kérdést tett fel, amire meg is kapja a választ. Így nem kell egymagában innia. Nem ezt az egyet tervezte, hanem még egy jó párat, de az még csak a kezdet.
-Az idő valóban megy. Elképesztően gyorsan. Csak van amikor ezt jobban lehet érezni, van amikor pedig nem.-megáll, és itt szünetet hagyva újra kortyol egy nagyon a sörből.-És tényleg, hogy-hogy újfent szőkeségnek lehet téged is titulálni?-fogalmazta meg elég kacifántosan kérdését, de biztos volt benne, hogy megérti majd. Jó, ő is hajszínt változtatott, de csak a kevésbé feltűnőség miatt. Most azonban, hogy lázadozni és forradalmárkodni fog életében, lehet, hogy befesteti valami extrémebb színre. Ezen gondolatok közepette húzza le az utolsó maradványokat az italából, és azonnal int is a csaposnak.
-Még egyet.-hangzik el talán kicsit alkoholista megnyilvánulása, de igazán nem érdekelte, hogy ki mit fog szólni viselkedéséhez. Csak élt, és próbált felejteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. december 9. 12:22 | Link

Fiúk Cheesy

Miután gyorsan bemutattam a fiúkat egymásnak, Ákossal azonnal a kviddicsről kezdek beszélni, mivel jószerével ez az egyetlen közös témánk. Nem tudom, hogy a fiú miért van ilyen zavarban, meg miért ilyen önbizalom hiányos szegény. Nekem is szoktak szerencsétlen pillanataim lenni, ha olyan a társaság, de hát nem hinném, hogy mi Endrével rátettünk volna még egy lapáttal Ákos zavarára. Én biztos nem akartam semmi ilyesmit tenni. A kviddicset sem értem, hogy miért kell kimagyaráznia, ahhoz képest, hogy még nincs valami sok tapasztalata igenis nagyon jól játszott, és különben egész tanulékony. Vagy csak még nem ismerem őt eléggé?
Leülve az asztalhoz, próbáltam utólag helyre hozni, hogy nem figyeltünk Endére, de a fiú leintett. Már eddig is ott motoszkált bennem, hogy ez nem volt szép dolog, de Endre arckifejezését látva aztán legszívesebben elásnám magam. Amúgy sem indult a legeslegjobban az ismertségünk, és hiába, hogy a kísértetházban tett látogatás óta jóban lettünk, azért félek, hogy ez a barátság túl törékeny. Én pedig nem akarok rosszban lenni Endrével. Már épp kezdenék bele, hogy de tényleg ne durcizzon a fiú, és "bocsibocsbocsi", de Ákos közben rákérdez, hogy honnan ismerjük egymást.
- Endre bátyjának az esküvőjén találkoztunk - válaszolok a kérdésére mélyen Endre szemeibe nézek, igyekszem tekintetemmel üzenni, hogy "Bocs, hogy bunkó voltam" és hogy ha egy mód van rá ne vágjon már ilyen fancsali képet. Aztán meghagyom a lehetőséget, hogy ha szeretné, Endre részletezhesse a megismerkedésünk körülményeit. Aztán a vajsörömet iszogatva hallgatom a fiúkat, meg nézem, hogy Ákos kiönt egy adag sört. Még jó, hogy nem hozzám intézi a szívószálas a kérdését, mert is tudom, mit mondtam volna neki. Így csak elkerekedik a szemem a hallottak miatt, amit viszont csak a szemben ülő Endre láthat, és ő sem sokáig, mert igyekszem rendezni a vonásaimat, és kevésbe fennakadni Ákos kérdésén. Ami azért nagy művészet, mert eléggé viccesen fest a lelki szemeim előtt megjelenő kép, amin Ákos szívószállal issza a sört. Tudom, hogy nem szép dolog, hogy lényegében megmosolygom az ötletet, de nem bírok magammal. Remélem Ákos nem veszi észre, vagy ha igen, fel vagyok készülve a mentegetőzésre, hiszen én nem akarok senkit megbántani.
Arra, hogy Ákos miképpen tünteti el a ragacsos folyadékot nem nagyon figyelek, csak az tűnik fel, hogy nem sokkal ez után valami kemény ütközik a combomnak. Felvont szemöldökkel pillantok le, és látom, hogy Ákos bökte nekem a pálcáját. Még jó, hogy a pálca teljesen jó állapotban van, mert egy ilyen felelőtlen böködéssel még akár kárt is tehetett volna bennem. Ákos zavaros magyarázatát vigyorogva hallgatom, ezért nem róhat meg senki, ez a helyzet egyszerűen vicces.
- Igen, holnap - biztosítom Ákost, aki ezek után még magyaráz valamit a nagymamája fájós lábáról. Na ez az a pont, ahol hivatalosan is megállapítom, hogy Ákos kicsit fura. Egyáltalán nincsen vele bajom, csak kicsit fura. Az időközben kiürült söröskorsó oldalán babrálok az ujjammal, csak a csapattársam kérdésére kapom fel a fejem. Kíváncsi vagyok, na. Magamtól pedig sosem szegeztem volna neki ezt a kérdést Endrének. De egy futó pillantás után újra a korsómra nézek. Nem akarok nagyon tolakodó lenni, és végképp nem szeretném, hogy Endre azt higgye, pletykasóvár vagyok, mert tényleg nem vagyok az. Csak egészséges kíváncsiság, meg baráti érdeklődés van bennem.
Ha Endre a pult felé veszi az irányt, még gyorsan megállítom, mielőtt - ha rövid időre is - kettesben hagyna minket Ákossal.
- Endree, ha szépen megkérlek, hozol nekem is forralt bort? - nézek rá csillogó szemekkel, és hajlik a kérésemre, átadok neki pár sarlót. Ha meg nem, akkor elintézem magamnak a dolgot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 9. 14:06 | Link

Lottus

Úgy látszik, tényleg ezekre az abszurd helyzetekre van specializálva, vagy ki tudja. Mindenesetre újra és újra történnek ezek a különös összehozhatatlan dolgok. Most is itt ül Lottéval, két szomorú lány, egy kocsma belső sarkában. Nem mindennapi látvány amúgy sem több nő egy kocsmában, mi azért valljuk be, megadjuk a módját. Jelmezben meg nélküle is a dolgoknak.
- Nagyon szeretném tudni mi bánt. – mondja mielőtt a lány belekezdene.
Ledöbbenve hallgatja minden szavát a lánynak, nem igazán akar most itt nagy regényekbe öntve válaszolni, Lotténak mesélte, hogy neki nem élnek már a szülei, teljesen megérti, hogy ide jutott, egy egyszerű gesztust tesz megsimogatja a lány karját, majd együttérzését fejezi ki.
- Részvétem édesanyád miatt.
Mondja ki szomorúan, majd bár annyira nem ismeri még őt, úgy érzi, most barátként a saját problémáját hátrébb tudja szorítani. Hasonló cipőben járnak, mégis Navines lányé a fájóbb most biztosan. Nem merül részletekbe, nem akar kérdezősködni, ez amit elmondott is elég lehetett neki a beszédből egy időre. Megissza a sört, és a lány mondandójára csak bólogatni tud. Teljesen igaza van, mindig is így volt a legrosszabb perceink tartanak a legtovább, az örömünk meg szinte villámsebességgel elillan.
- Teljesen igazad van.
Mondja majd, a lány rátér a hajszínére, ő is észrevette a másik félnél, hogy barna lett, de valahogy nem tűnt jó kezdőtémának az imént.
- Így alakult, néha pár hétre vissza szoktam térni a régi dolgokhoz. És nálad? Látom te is váltottál.
Mondja kedvesen majd egy dicsérő mosolyt küld felé, mert ez is jól áll neki. Ő is szerette a barna fürtjeit, annak idején meg annyi színben pompázott a haja már, hogy a papagájok megirigyelték volna. Mondjuk az ilyen események, mint ami a Nyuszi jelmezes ismerősével is történt, szokták olyan irányba vinni, hogy drasztikus változásokat vigyen végbe életében és külsejében.
- Ha segíthetek bármiben, most, hogy egyedül laksz, szólj bátran!
Mondja, majd elhangzik a „Még egyet!” felkiáltás a lány szájából, minden gátlás és önirányítás nélkül belemegy. A kezét megfogja és visszaemeli az asztalra.
- Majd én.
Rendel még egy kört maguknak, természetesen ő állja, ennyit megtehet, majd figyeli tovább a lányt. ez az este most erről kell hogy szóljon, ha nem is lesz jobb, de legalább felejtik, hogy rossz dolgok is vannak, már amennyire egy ilyet el lehet felejteni akár csak egy kicsit is.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 9. 18:16 | Link

A másik lehetetlenség Cheesy

A helyzethez hozzáfüzni semmit sem lehet, csak elfogadni azt. Mivel érdeklödést tapasztal, így elmondja mi történt. Láthatóan megdöbbent a hallgatóság is, aztán részvétet nyilvánít, melyre mosolyogva szólal meg.
-Köszönöm. - lenéz szünetet hagyva, majd mindent tisztázóul tovább beszél. -Azért is jöttem vissza, mert itt talán egyszerübb felejteni.- mondja ki. Aztán kifejtik az idö gyors múlásával kapcsolatos egyetértésüket. Erröl mindkettejüknek eszébe jut említrteni a hajszínváltozást.
-Jól áll neked a szöke. Én még Alex elutazásának napján festettem át. Túl feltünö és lázadozó volt...De szerintem most  kell majd valami sokkal extrémebb. Mondjuk zöld.- neveti el magát rögtön. De igazából. Nem tudta miért, de örült a találkozásnak. Ennek hatására rendelni is akart még sört, de Bonnie nem engedte. Egy pillanattöredékig kérdön nézett rá, aztán elmosolyodott. Hamar meg is érkezett az ital. Elkezdte iszogatni, aztán valamely gondolata megint megszólalásra késztette.
-Nem akarom nagyon boncolgatni a témát, de téged mi akadályoz az örömben?- kérdezte kmég komolyan, de kedves hangon. Nem volt vele tisztában, hogy meddig tud komoly maradni. Ma estére az ajtó elött állva azt tervezte, hogy minimum leissza magát. A többi már a jövö zenéje. Nem sokat gondolkodott, lehúzta azt a korsót is, aztán mint egy rutinosabb egyed, lecsapta az asztalra. Igen, ez hiányzott már neki. Hogy azt kezd az életével, amit akar.
-Te iszol még?- kérdi a lányt, mert rendelni szeretne, de nem tudja, hogy a másik félnek milyen véleménye van effelöl. Igazábólm mindegy is, mert ö biztosan inni fog, de kedvesség még szorult belé.
-Jajj ténuleg, köszi. Ha szükség lesz rád, akkor szólok.- mondta mosolyogva, amit elfelejtett.  Fejében közben elkezdenek érdekesebbnél érdekesebb gondolatok keringeni. Sok furcsa, és lehetetlen gondolat. De olyan nincs. Minden lehetséges, erre ök az élö példák.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 9. 20:24 | Link

Képtelenség társ <3  Cheesy

Ez a részvétnyilvánítás teljesen kellő és elegendő volt. Többet nem akart, de nem is kell hozzáfűzni. A lány megindokolja miért is van „itt” tulajdonképpen. Megérti, ő is mindig elsőre menekülni próbált az ilyenek elől, mert hogyha el is jutott volna addig, hogy esetleg szembenézzen vele, nem lett volna elég erős hozzá. Most sem a gyengeség vezetett ide sokkal inkább a tudat alattija. Valahogy már késztetése volt rá, hogy valakivel egy jót beszélgessen, de, hogy azt milyen keretek között teszi, már részletkérdés.
Folytatólagosan már a frizuraváltásról beszélnek, miután mondja mi is az oka, majd rákérdez Lotte változására végighallgatja őt. Mosolyog egyet a bókra, majd közben fogyasztani kezdi a második korsót is.
- A zöld még jól is állna, én a  lilát próbáltam, volt sikere annak is. -  nevet fel, bár még mindig nem az a nagyon boldog hangulat uralkodik, de már haladnak a vidámabb lét felé, ha apránként is de legalább haladnak.
Viszont kérdéshez, viszont válasz is társul, még iszik egyet, aztán a korsót letéve összeszedi gondolatait, majd beszélni kezd.
- Igazából ez az időszak mindig nehéz, jönnek az ünnepek meg minden, és nemrég volt a szüleim halálának évfordulója. A testvérem sincs idén velem. Nehéz. Ezért értelek meg annyira. Bár nekem ott van most Yar, de ez így mégis más…
Mondja végig némi fintorral az egész szomorúságát tekintve. Ez egy olyan dolog, amivel az elmúlt 14 évben nem tudott mit kezdeni, de ideje lenne, talán majd mostantól könnyebb lesz. De ez megint egy olyan feltételezés, ami totál értelmét veszti abban a percben, hogy rájuk gondol. Ekkor a gondolataiból a korsó lecsapása ébreszti, vissza a valóságba.
- Tudod mit, rám fér, iszom! – mondja, illedelmesen, majd még egy félmosolyt is küld felé, ledönti azt a kortyot, ami még volt a második körből. Innentől valószínűleg számolni már nem fogja őket.
Közben érkezik egy válasz a felajánlott segítségre, ezen csak mosolyog, majd az újabb körrel koccintanak egyet, és mindketten inni kezdik. Megtalálta a megfelelő társaságot most maga mellé, ez így teljesen megfelel neki. Nincs előítélete, nincs leszúrás. Bárkivel futott volna össze, valószínűleg az első egy kérdőre vonás lett volna, hogy miért van itt, mit keres ő ilyen helyen. A legmókásabb az egész történetben, hogy megint ugyan azzal az emberrel üldögél, akivel az első képtelen helyzetét élte át visszatérése óta. Lesznek itt még meglepik, már látja előre, el is mosolyodik magában, mikor végignéz magukon. Legalább most a ruha normális, ha már ők nem változnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 11. 18:20 | Link

Ivótársam <3

A sok probléma elöl a függetlenség szellemében a kocsmába menekült. Nem számított társaságra, de aztán kellemes meglepetés érte. Bonnie megtalálta, és örült neki, már amennyire tudott. Egy ideig a szomorkás hangulat uralkodott mindkettejükön  aztán a harmadik kör környékén kezdtek feloldódni. Persze átérezték egymás problémáit, de az öröm, mit a lehetetlen helyzeteik okoztak, az a sok rossz ellenére is meghozta a hangulatot. Persze csak az ivás mellett, mert az volt a lényeg. Az összetartó erö, amitöl szétcsúszik minden. De legalább felejteni srgít, igen, föleg mikor elöjöttek a hajszíntémák.
-Az biztosan jó lehetett...- nevetett ö is már együtt vele. Hát hogy gyorsan felejt, azt csak a sörnek köszönheti, de azt jól csinálta. Elfogyott azonban az örömcsináló, ezért érdeklödött, hogy a lány kér-e. Miután választ kapott intett a csaposnak, és újra rendelt. Kellett az, végül is nem egy jókuslányos napot tervezett egyikük sem. Az ivás pedig illett  ehhez. Megérkezett a negyedik korsó, és már ivott is. Tervezett jól berúgni,  de még kitaposatlan úton járt. Támadtak is eszeveszett ötletei, hozzájuk pedig elég kába fejet vágott. Eszeveszettül nézhetett ki, de kicsit sem foglalkozott vele. Elhatározta többek között, hogy teljesrn új életet dog kezdeni. Akkorra már azon korsó végénél járt.
-Mit szólnál hozzá, ha felszerelnénk magunkat jópár üveges példánnyal, és elindulnánk hozzánk?- mutogatott az itókájának forrására, miközben felvetette egyik érdekes gondolatát. Ez van. Totál meghülyül. Lehet, hogy be is festeti a haját még, ki tudja mi lesz a nap vége. Korán van még. Délután. Lesz még este és éjjel, minden kérdéses  azonban azokkal kapcsolatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 12. 00:27 | Link

Ivótárs <3

Szükség volt már egy kis fesztelen beszélgetésre és lazításra az életében. Lehet, hogy nem illendő, amit most tesz, de ez már egy pillanatig sem érdekli, miután elküldte a második kört is, igazán már nincs megállj. Lottéra kacsint, mikor jön a harmadik majd csevejt folytatnak a hajukról, meg már igazán nem is tudja miről. Amit tud, az az, hogy ha nincs is minden rendben, legalább megy az a nevetés is. Persze nem olyan tiszta az, a helyzetnek, na meg persze az italnak is betudható.  Szépen lassan túlesnek a harmadik körön is, most már érzi is Meggie, hogy kicsit nehézkes lesz a „sétálgatás” innentől. De sebaj. Megéri.
- Fantasztikus időszak volt… - nevet önfeledten, majd folytatja. – Most képzelj el egy alig 160 magas lila fejű lányt, mint egy tovább a termőföldön hagyott padlizsán.
Mondja, miközben még mutogat is hozzá. Nem élete poénja, de mindig is ez volt az első, ami a lila hajáról eszébe jutott.  Elmulat ezen egy kicsit magában, közben Shary rendeli a következő kört. Egyértelmű jelét adta neki Amanda, hogy mehet a következő kör. Ilyenkor azért tudja értékelni a nagykorúság gyors problémamegoldó képességeit.  Na, de ez most nem köti le a figyelmét, máris nekiáll elfogyasztani, hamar túl is esik rajta, csak pár mondatot váltanak az idő alatt, Lotte még gyorsabban halad, látszik rajta, hogy még mindig kiüt az, mennyire maga alatt van. Ekkor érkezik az ajánlat, folytassák egy kényelmesebb terepen. Igazából nem itt szeretné a napfelkeltét megvárni, nagyon is jó ötletnek tartja, ott legalább kevesebb a feltűnés, még úgy is tűrhető állapotban van.
- Ez egy remek terv. Na, mozgósítsuk magunkat.
Amanda fizeti az italokat, míg Lotte beszerzi az üveges itókákat. Felkapja kabátját, sálát és sapkáját és várja, hogy társasága is megtegye. Mikor a lány is végzett ő is felöltözik majd magukhoz fogva az üvegeket elindulnak. Sharyt kicsit megtámogatja, biztos, ami biztos. Kilépnek az ajtón a hószállingózásba. Ez a hűvös kellemesen hat rájuk, hiszen józanító hatású, bár most nem épp ez a cél, megindulnak a Johanson rezidencia felé tovább csacsogva, meg esetleg, ha Lotte belekezd énekelgetve. A folytatás ismeretlen, kigondolhatatlan és teljesen kiszámíthatatlan. Ők ketten, mint már láttuk, olyan képtelenségeket tudnak összehozni, amit senki más. Élő példa e ez arra, hogy a sorsnak jó a humora avagy nem, azt nem lehet tudni.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2012. december 12. 00:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2012. december 19. 12:50 | Link

Róbert

- A talárból ítélve, amit láttam némileg, kék volt. – mondja lenéző hangon a „kék” jelzőt, még beszélni sem szeret róluk, mondjuk alapvetően a többi ház felé vannak fenntartásai, arról nem is beszélve micsoda ellenszenvet tud táplálni egyes személyek felé.
- Nekem se tartoznak a kedvenceim közé, sőt… - nem tesz hozzá inkább semmit ezúttal. Az ő szájából nem sűrűn hangzik el pocskondiázás nyíltan, nem az a fajta, de azért meg van a véleménye. A fiú fintorgása után a szemébe nézve küld felé egy mosolyt, majd folytatja a felvetésével, hogy folytassák valami melegebb helyen, ebbe az ötletbe ő is nagyon hamar belemegy, és úgy tűnik, még nagyon ellenére sincs. Elindulnak, közben még egy kicsit folytatják a csevegést arról, mi is a véleményük más házak diákjairól. Mondjuk, amennyit ehhez hozzá tud szólni, az jelenleg vajmi kevés. Általános, hogy baráti vagy inkább ismerősi körét a házán belüliek alkotják, de attól még összefut, na ha nem is mindig így szó szerint, mint az előbb, egy-egy Levitással vagy Navinessel, esetleg Eridonossal.
- Reméltem, hogy maradsz a társaságomban. – jelenti ki, majd ezzel sétálnak egészen a Csárda ajtajáig ahol előbb Meggie majd az új ismerőse is belépnek. Útjuk a pult széle felé vezet, ahol helyet foglalnak. A pultos hamar megérkezik, lehet kissé unszimpatikus húzás tőle, de ez a jelleméből fakad, szó nélkül rendeli az első kört a fiú számára, magának természetesen csak egy üdítőt kér ki.
- Gondolom a vajsör megfelel, igazán finom. – mondja egy kis ajánlással, amit valami mosoly félével fűszerez, közben elkezdi lebontani magáról a ruharétegeket. Valószínűleg a póló elég lesz, nem kell pulóver meg kabát idebent. A múltkor sikerült úgymond kipróbálnia ezt az italt, talán jobban, is mint tervezte, de ha jobban belegondol, Lotte volt, aki többször ízlelte meg. De az az este más volt, sok minden szóba került a két lány között, és csaptak egy görbe estét. Azóta már kipihente az eseményeket meg beszélt egyszer már a lánnyal is, aki láthatóan azért kicsit jobban van, már amennyire egy ilyen tragédia után lehet. Miközben kicsit elderengett már meg is hozták az italokat, Meggienek szívószállal, csak hogy valamivel el is foglalja magát. Ekkor emeli tekintetét ismét a srácra, akiről még oly keveset tud, ám ez mégsem akadálya ennek a kis iszogatásnak.
Beszélgetnek egy ideig, majd megválnak egymás társaságától és mindenki a maga útját járva indul el a kocsmából.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. január 13. 15:10
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 19. 21:42 | Link

Katkó és Ákica

A szék háttámlájának dőlve, karjait összefonva szemléli a jelenetet, és hallgatja a beszélgetést, amiből már nemcsak társasága által, de saját döntése alapján is kimarad. Kviddics, és gyakorlás, és ne szúrjál meg, és... ugyan már. Blablabla és tralala, megy az oda-vissza tetszel, nem tetszel csevej, Endre pedig hidegen tartott, fénytelen szürkéivel nézi őket. Micsoda egyszerű ismerkedés. A fiatal, meg a még fiatalabb. Sokkal érettebbnek érzi magát őtőlük, és lassan teljesen elhalványul tekintete előtt az asztal. Barna tincseket lát, és különös, oly ismerős illatot érez lelkében. Ez lehetetlen. Nem érezhet illatot, nem láthat tincseket, tekintetet, nem érezheti azt, aki nincs is itt. Hátrahajtja fejét, és tág pupillákkal bámulni kezdi a rozoga plafont. Nem szerethet egy lányt. Még egyszer sem gondolt arra, hogy talán többet érezne, nem is lehet, nem is történhet ilyesmi. A kissé borostás arcához ér kezeivel, és nyögő hangot hallat. Az a lány túl csodálatos, túlságosan közeli, és annyira vonzza Endrét, mintha önmagában mágnesként született volna. Mintha Endre saját mágnese lenne. Mintha feladatként azt kapta volna, hogy varázslatos emberségével elvegye Araczkiék kisebbik fiának eszét. Behunyja szemeit, majd egyetlen csodás pillanatig muzsika szó mögött vöröslő fátyolba zuhan, elveszti a valóságot, elveszti önképét, a rettentő mélységet közelíti, mégsem fél. Azután kinyitja szemeit, és ahogyan jött, úgy távozik a röpke gondolatfolyam. A barna haj eltűnik, az illat elhal, Endre pedig szürke lelkét Ákosra szegezi, hallja, ahogyan Katalin válaszol neki.
- Az esküvőn találkoztunk - bólint egyetértőn, majd arra gondol, hogy mennyire más lenne ma a világ, ha aznap nincs esküvő, nem ismeri meg Katkót, nem költözik el, nem ismeri meg az illatot, a barna hajzuhatagot, a fényt. - Egy asztalnál ültünk, Katkó igazán csinos volt, kár, hogy nem láttad.
Mohón mondja, az izgatottságot tökéletesen hozza arcára, had szenvedjen a fiatal, had kapjon vérszemet, ha kell neki ez a lány, kelljen nagyon. Érezze, amit ő érez, harcoljon, ahogyan ő is teszi. Szenvedjen csak, pusztuljon, ahogyan ő is hanyatlik. A lány ruhájára már nem is emlékszik, hiába ül itt, arcát is aligha tudná pontosan felidézni.
- Szívószállal? - kérdez vissza, és érzi, hogy egyre inkább inna valami erősebbet. Sárkányszeszt, vagy ír whiskeyt, felejtetőt, és bátorítót.  - Nem, hozzád nagyon is illik az a szívószál.
Forog vele a föld, és nem tudja hogy ez most az itt ülők miatt van-e, hogy Ákos látványosan igyekszik ismerkedni Katalinnal, és hogy valószínűleg ebből még több is lesz, ha a lány is így gondolja, de Endre csak morcosabbá, és fájdalom telibbé változik. Tagadhatatlan, de bevallani biztosan nem fogja. Ákos kérdése persze telitalálat. Hogy barátnő? Neki nem kell barátnő, ő nem barátnős fajta. Neki csoda kell, egy hamarosan nővé serkenő leányzó, egy céltudatos, kedves ábra, álomkép, megfoghatatlan gyönyör.
- Nem veled fogom megbeszélni a magánéletemet - mondja kitérően, és már majdnem feláll, hogy helyét nem találván alkohollal némítsa lelkét, amikor Katkó forralt borért kiált. Ránéz a lányra, és réveteg tekintettel sétál oda a pulthoz. Félig felül a bárszékre, és könyökével támasztja meg arcát. Olyan bánatot érez, amit nem volna szabad, temetkezni, mikor még az építésbe sem kezdtek bele, nem reális. A kocsmáros odalép hozzá, és Endre végül a szokásost kéri duplán, whiskey vörösen, minimális piros szesszel keverve. Vérzik az ital, mint a szíve is. Megkapva a kis pohárkát nézegeti egy ideig, a vörös oldódásban elmerengve, időt hagyva az ottmaradtaknak, majd ajkaihoz emeli a torokégető vizet, hogy az azonnal lecsúszhasson. A másik pohár még maga előtt áll, magabiztosan, tökéletes biztonság látszatát keltve a fiatalemberben. Endre kér még egy forralt bort, és azzal és saját italával visszasétál nemrégiben elhagyott asztaltársaságához.
- Katkó - teszi le a lány elé az italt, és leül a helyére, hogy italában megláthassa képzeletének fényességét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 19. 23:26 | Link

Katkó és Endre

- Igen, biztos nagyon csinos lehetett… izé, lehettél. – elrántom a fejem balra és mosolygok, mint egy hülye kis óvodás. Nagyjából annak is érzem magam, az elvörösödő fejemmel együtt. Aztán a sört is kiloccsantom és megbököm a pálcámmal Katit. Nagyon égő az egész, és nem szabadulhatok, a barna vízesés elválaszt a menekülési útvonalamtól. Kezd melegem is lenni, ezért leveszem a pulóverem, alatta pedig előbukkan a navinés pólóm. Apa csináltatta, egy narancssárga unikornis van rajta „Nadine” felirattal. Oké, ő sem tökéletes, de nekem nagyon is tetszik ez a póló.
- Akkor majd hozok egy szívószálat és köszönöm a segítsé… ged. – nehezebben forgott már a nyelvem valamiért, talán túl sokat ihattam. Nem szoktam, de talán gyakorolni kéne ezt. Gyorsan el is tereltem a figyelmem magamról, de elég bénán, mert Endrének nem tetszett, hogy az ő életét akarom boncolgatni.
- Bocs, tényleg igazad van. Hát jó, Kati te neked… ja, semmi. – megint csak belevörösödök a dologba és belekortyolok a sörbe, de most már vigyázok, hogy a számba folyjon bele, nem mindenhova máshova. Persze Endre is itt hagy, ez most egy jó alkalom lenne, egy kicsit udvarolni, vagy valami. ~ De hogy a sárkánypikkelybe kezdjek neki? Jaj, Katkó olyan szép a szemed! De csak ha nincs barátod, akkor szép nagyon. Hát, megbuktál, Ákimáki… ~ magamban morgok egyet, ami véletlenül élőszóban is megjelenik. Idegesen fészkelődöm egyet – vagy hármat -, mit kéne tennem? Talán, ha nem jelent volna meg, Endrét megkérdeztem volna, ő olyan magabiztosnak tűnik, otthonosan mozog Kati közelében, meg úgy mindenhol. De így elég ciki lenne tanácsot kérni, főleg, hogy félek hirtelen megszólalni, még valamit rosszul mondok. Közben megérkezik Endre és átadja a forralt bort a lánynak, amit ő kért.
- Itten, izé, nincs olyan az a, izé a? Hogy mondják? Dark, vagy mi. Darc, az lehet, Darc. Van itt olyan van e itt? – kérdezem kissé furcsán a kettőstől, arra a dobójátékra gondolok, amikor bedobják a nyilakat a körbe. Még sosem játszottam, csak láttam, amikor apu elvitt egy ilyen mugli szórakozóhelyre, de persze nem mertem beállni.
- Me’-mer’ játszhatnánk is. De persze, beszélgethetünk tovább, csak én eléggé béna vagyok ebben. Mondjuk abban is, de ott legalább csendben vagyok és akkor nincs baj. – valami megoldhatta a nyelvemet elzáró ajtó lakatját, mert szabadon indult meg és a gondolataim vízesésszerűen terítették be a két asztaltársamat. Ráadásul az őszinteségi roham elég rosszul érint engem, de nem ma lesz a napja, hogy abba fogom hagyni. minek is? Tök jól megy és az őszinteség fontos dolog.
- Ikimononak van barátja? – kérdezem Katitól, de nem állítom meg a szóáradatot.  
-Tök csinos… Jaj Endre, szinte csak csinos és jó fej lányok vannak a csapatunkban. Gondolom te is szurkolsz nekünk, a legjobb csapat. Há’ de tényleg! Kati te is jól nézel ki mondjuk ám. Persze te biztos foglalt vagy, mert… meeert... meeeeert… csak. – kimondtam és most vigyorgok a csapattársamra. Tudom ám, hogy jól eltereltem a gyanút Ikimonora, aki tényleg csinos és olyan szép mandulaszemei vannak, hogy imádnám megpucolni és nézegetni.
- Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de ez a hely egészen varázslatos, ha nem lenne koszos, vagy pont ezért? Mondjuk, azért vannak, akik kiragyogják magukat, aztán visszamennek a kastélyba a barátjukhoz, de azért a csárda, az már csak ilyen koszos, amikor… Hány óra? – kérdezem kétségbeesetten, és a poharamra nézek, ami a nagy beszélgetés közben kiürült. Felfordítom, de nem jön belőle semmi, tényleg üres, kiittam. De szuper volt, kár, hogy nem emlékszem az ízére, de csakis jó lehetett a „vége”. Igen, oda töltik a finom részt, különben nem fogyott volna el ilyen gyorsan. Kár, hogy kissé beindította a wc kényszeremet, ezért fel is pattanok.
- Bocsi Kati, csak el kell mennem oda hátra, hogy ott majd, tudod. Kijön a sárga, pedig nem is spárga. Meg satöbbi. – mondom vidáman és felállok, eléggé szédülősen.
- Fohog vehem a vihág. – viccelődöm és még kuncogok is hozzá. Aztán, ha Kati kienged könnyű dolgom van, amúgy megpróbálok kimenni mögötte. Amint sikerrel vettem ezt az akadályt, a fal mentén elmegyek a toalettig.  Beállok az első piszoárhoz és elvégzem a dolgom.
- Könnyű úton járj és ne lépj rá a sárga útra, mert az eső éppen esik, te pedig vizes leszel, hej. – éneklek közben, a hangerőről nincs tudomásom, de olyan halk sanzonos lehet.
- Na, most kimegyek, elkapom a csajt és enyém lesz holtodiglan, hehehe. – vihorászok, majd kisétálok magabiztosan dülöngélve, vissza az asztalhoz. Nem esek el, pedig akár ez is előfordulhatott volna. Visszatuszkolom magam a helyemre, majd csillogtatva szemlencséimet a párosra megkérdezem, mi jót csináltak.
- Aztán, mi jót dumáltatok? – nem bonyolítottam túl a kérdést, de nagyon jól éreztem magam.
- Kosmáros, adjál már ide még egy körtöt! Légyszi! – kiabálom a pult felé, és közben belenézek a barna szemekbe. ~ Ejha, de sokan lettek, ez már azér’ túlzás drágám. ~ Vigyorgok a csapattársamra, aki minden bizonnyal most szeretett belém.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2012. december 21. 16:50 | Link

Endre ^^

3 nap. Összesen 3-at kell aludnom ahhoz, hogy eljöjjön a karácsony. Az ünnep, amit legjobban szeretek az összes közül. Az a nap, amikor együtt van a család, eszünk, iszunk, ajándékot bontunk. Ajándék. Még mindig nem vettem semmit sem Janey-nek karácsonyra. Bár Vincentnek sem meg Brigitte-nek sem. Szóval holnap, vagy holnapután el kéne mennem valahova. Ám az ajándékboltban sajnos nem vehetek nekik semmit. Ezért arra gondoltam, hogy Janey-nek meg Brigitte-nek a Leányálomban vásárolok, Vincentnek meg… Nem tudom. Neki az is jó lesz, ha Janey boltjában veszek, hiszen akkor a segítségét tudom kérni. Elvégre ő jobban ismeri Vincentet, mint én. Vagy csinálok neki olyan ajándékot, amit én készítek. De az nem lesz olyan jó, mint a boltban vett… Na mindegy. A lényeg, hogy vásárolnom kell, amit utálok. Minden egyes polcot végig nézni, aztán pedig eldönteni, hogy az a tárgy jó, vagy sem. Ez inkább olyan női dolog. A férfiaknak nincs türelme a vásárláshoz, ahogy nekem sem. Pedig még csak 13 éves kisfiú vagy. Bár… a következő tanévben már megyek a suliba, szóval hamarosan férfivá érek. Tök jó lesz. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy a süveg hova oszt be. Remélem Eridonos leszek. Ők olyan bátrak, meg minden. Róluk legalábbis ezt hallottam. De én nem vagyok annyira bátor… A kísértetházban nem tűntem annak. Elég ijesztő az a hely.
Felállok az íróasztalomról és befejezem a karácsonyi listámat. Minden évben írok egyet a Jézuskának, még akkor is, ha nem létezik. Most például ezek a dolgok állnak rajta: Varázspálca, zokni, pulóver, pergamen ééés világbéke. Igaz, a világbékét a szépségkirálynők szokták kérni, de az a szó mindig rákerül a listámra. Ezek közül lehet, hogy a varázspálcát nem kapom meg. Ahhoz még éretlen vagyok, meg biztos elrontanék mindent.
Tehát felkelek az íróasztalomtól és gyorsan leszaladok az emeltről. Már be van sötétedve, de én azt tervezem, hogy elmegyek sétálni. Ezért szólok Janey-nek, hogy egy kicsit kimozdulok. Felhúzom a lábamra a bakancsot, felveszem a fekete kabátomat, sálamat és sapkámat, aztán ki is lépek a házból. Bogolyfalván most sincs sötét, hiszen ki van világítva az egész falu. Néhány ablakban karácsonyi díszeket vélek felfedezni, mikor pedig a faluközpontjába érek, a kirakatokban angyalkákat, mikulásokat kis fenyőfákat pillantok meg. Persze ezeken kívül még jó sok karácsonyi cucc van kirakva.
Tovább haladok a macskaköves utcán és ekkor meglátom a Csárdát. A hely, ahol még sosem jártam, mert még nyáron Lola megtiltotta. Ugyanis azt mondta, hogy ott olyan emberek vannak, akikkel nem kéne megismerkednem. Mindenkinek vörös a feje, csak iszik és iszik. Néha Benji is bement oda, s mikor hazaért teljesen részeg volt. Amúgy sem szimpatikus az a hely, de egyszer mindent meg kell nézni, nem igaz? Ezért csárda felé veszem az irányt. Mikor kinyitnám az ajtót, egy büdös, vörös fejé duci ember jön ki. Ránézek, s mielőtt még megszólítana, belépek a kocsmába. Körbe nézek. Mindenhol sok piás ember és sokkal nagyobbak nálam. Mit keresek én itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 21. 17:31 | Link

Gergely koma

A bál óta nem mozdult ki, még csak a bagolyházba sem ment el, hogy levelet írjon haza. Pedig közeleg az ünnep, és Endre életében először nem tölti együtt szeretteivel a birtokon. Nem is vágyódik haza, jobb neki itt, távol mindenkitől akihez bármi is köti. Bár ez nem volt teljesen igaz, a korát meghazudtolóan férfias fiatalt már a kastélyhoz is kötik érzelmek, legalábbis az itt tanulók egyikéhez. Abigél csodás volt a bálon, és Endrét enyhítette a vele töltött idő, az este, és a lány finom társasága. Igazán vidámnak érezte magát, s bár látta Veronikát abban a kék ruhában, nyelnie kellett egy hatalmasat, és élnie, szórakoznia. Nélküle.
Ma este szívfájdalommal, és kicsapongó énjével kellett szembenéznie, amit nem tudott szobájában enyhítésre bírni, lázongott, és forrt a vére. Amióta itt van, a kocsma volt mindennapjainak színtere, és lassan törzsvendégnek számított a navinés. Valószínűleg ez a viselkedés nem jellemző házára, és most csak negatív példát mutat, lehúzza házának nevét, és csak 'hírnevet' alkot az unikornisoknak. Szégyen és gyalázat. Por és hamu. Endre fekete bőrdzsekit húzott, alatta kedvenc v-nyakú fekete hosszú ujjú pulóvere tapadt mellkasához, nadrágnak pedig egy frissen mosott farmert választott. Nehéz bakancsába lépett, parfümöt ragadott, és fogmosás után kilépett a navine védelme alól. Nem érezte magát jól, nem érezte magát házába valónak, és már tinédzsernek sem. Már nem volt fiatal viselkedésében, csak egy semmit el nem érő alkoholista, aki olyan dolgok rabja, amit ennyi idősen még csak óvatosan szabadna ismerni, nem pedig az élvezet kárhozottjaként létezni. Szőrös arccal sétált a hidegben, arcát felfrissítette a kinti levegő. A mentolos fogkrém csípte ínyét, és nyelvét, még a szemei is bekönnyeztek tőle.
- Erre még egy kis szesz, és kifolyik a szemem is - morog halkan magában, majd megpillantja a fényeket, és még a gyomra is görcsbe rándul. Ha édesanyja tudná, hogy mennyi idejét tölti a csárdában, és mennyi jeges italt gördít le torkán, hogy mennyire elhanyagolja azokat a finom és eleganciával teljes dolgokat, amire tanították, biztosan sírva fakadna, és baglyot küldene fiának. A nagyobbik - Iván - tökéletes tanulmányi átlaggal, tökéletes illemmel, viselkedéssel, tökéletes feleséggel méltó az Araczki névre. A kisebbik viszont...
- Rázd meg magad ember - fújja ki a hűvös levegőt, és megáll a csárda előtt. - Iszol két felest, és enyhülni fog. Elmúlik. Minden rendben lesz.
Ezzel az ajtóhoz nyúl, de még mielőtt belépne, a lépcsőbe veri párszor bakancsainak orrát, hogy a ráragadt hó-és egyéb kosz származék leessen róla, és tisztán térjen be az amúgy mocskos helyiségbe.
- Na hát jó estét! - köszön nem túl hangosan, és körbe sem nézve a pulthoz sétál. A pultos, mint ismerősre tekint Endrére, és megkérdezi a fiút, hogy a szokásosat kéri-e vagy valami másra váltana ezen az estén. A navinés a whiskey-vörös szesz - úgyszólván szokásos - kombinációra bólint rá, majd megvakargatva hasát, körbetekint a helyiségben. Először nem hisz a szemének, úgy tűnik, szürkéi ma becsapják őt, de jobban megnézve, tényleg egy nagyon fiatal fiút szemlélget. Lecsúsztatja félig feltett hátsóját a bárszékről, és italával odasétál hozzá.
- Hékás - szól hozzá, egyenesen a szemeibe nézve, majd pedig körbetekint, és nem lát mást, csak hatalmas, dagadt iszákosokat, majd a kisfiúra pillant újból, és vállára téve kezét, elirányítja egy szélső asztalhoz. - Ülj le - mondja neki, majd ő is helyet foglal vele szemközt. - Eltévedtél, vagy miért vagy itt?
Italát az asztalra helyezi, még nem iszik belőle, úgy érzi nem volna illendő, ha a fiú előtt húzná le az alkoholtól tüzelő finomságot.
- Kérsz valami finomat? - mosolyog kis ismerősére, és a kocsmáros felé int fejével. - Vajsört nyugodtan ihatsz, meghívlak egyre. Szereted?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2012. december 21. 19:00 | Link

Endre, a rossz Cheesy

Este van, sötét van. A falu ilyenkor részeg alakokkal van tele. Ám én most mégis itt vagyok a faluközpontjában. Pedig mikor még Lolánál laktam TILOS volt kimozdulnom az éjszaka a házból. De mióta Janey-nél vagyok – szerencsére – változtak a szabályok. Nem vagyok pórázra kötve, szinte azt csinálok, amit akarok. Örülök, hogy nem akar annyira anyáskodni fölöttem, mint Lola. Bár azért hiányolom Loveday-t, de ha választanom kéne kettejük közül, Janey-t választanám. Már az első találkozásunkkor megvoltunk egymással. Ha Lola mérges volt, bála voltam. Ha Lola nem volt otthon, nála voltam. Ha valami bajom volt, Janey ott volt, például mikor beleestem a tóba. Imádom Janey-t de most remélem, nem fog utánam jönni, ugyanis olyasmire készülök, amit még ő sem nézne jó szemmel. Bemegyek a kocsmába, ahol mindenféle veszélyes alakkal találkozhatok. Elrabolhatnak, kínozhatnak, bármit csinálhatnak velem, hiszen nem tudom magam megvédeni. Az összes varázsló és olyan hatalommal bírnak, amivel én nem. Pedig kértem Janey-t, hogy lehessen egy olya ˝botom˝ de nem engedte. Akkor ez azt jelenti, hogy nem az én hibám. Ugye? Legalábbis ezt mondogatom magamnak, amíg be nem lépek a kocsmába. Mikor beljebb lépek, körbenézek a csárdában. Mindenhol pia szagú dagadt csávókat látok, akik hangosan nevetnek, vagy épp a poharukat törik szét. Talán Benjamin is ezt tette itt. Lola miatta lett öngyilkos. Azért, mert nem foglalkozott velem és csak ivott meg ivott. Legalábbis ebben reménykedem. Nagyon nagyon rosszul érezném magam, ha miattam végzett volna az életével. De ezt sajnos (vagy szerencsére?) sosem tudhatjuk meg.
Akik elhaladnak, mellett neki mennek a vállamnak, vagy ˝véletlenül˝ rálépnek a lábamra. Elég meleg van idebenn. Hiszen kicsi egy a helyiség és sok az ember. Eléggé büdös van és ahogy látom piszkos is. Ekkor nyílik az ajtó és belépek egy fiú. Akarom mondani férfi. Bár nem néz ki olyan idősnek, mint a többiek. És ahogy elhalad, mellett megérzem az illatát is. Nem is olyan büdös. Talán ő még normális, vagy ez csak látszat? Ah, itt sosem lehet tudni. Most jobb lenne, ha inkább elhúznám a csíkot. Még a végén tényleg bajba kerülök. Ám nem tudok kimenni innen, ugyanis a férfi, megszólít, majd az egyik asztalhoz terel. Mit akar ez tőlem? Most kéne futni? Nem, nem… akkor biztos utána jönne. A legjobb, ha maradok.
 - Öhm… izé. Szia! Nem, csak… kíváncsi voltam, hogy milyen lehet itt… - mondom közömbösen. Ez elég fura. Egy vadidegen emberrel leülök egy kocsmában beszélgetni. Úgy tűnik nem akar nekem rosszat, szóval nem megyek el. A férfi leteszi az asztalra az italt. Gondolom inni akart belőle, azért vette.
 - Nyugodtan igyál. A régi nevelőapámat sokszor láttam inni, ő is ebben a kocsmába járt. – mondom egy halvány mosoly kíséretében. Talán nem kellett volna beszélnem neki Benjiről, mert lehet, hogy nem is érdekli, de nem is rátartozik. Ekkor meg kérdezi, hogy kérek-e vajsört. Még soha nem ittam olyat. De kíváncsi vagyok rá, hogy milyen és most itt van ez a férfi, aki felajánlja, hogy vesz nekem. Miért ne?
 - Ha nincs benne alkohol, akkor igen. Anya otthon megöl, ha alkoholos cuccot iszok. – mondom halál komolyan.
Ránézek a férfire és végül felteszem azt a kérdést, ami érdekel.
 - Te hány éves vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 21. 21:25 | Link

Gergely koma

A kisfiún látszik, hogy zavart állapotban van, és még bizonyára nem járt ezen a helyen - ami nem is csoda, hiszen nem szoktak ennyire fiatalok a csárdában leledzeni. Aki ilyen fiatalon kezdi, azzal valami baj lehet lelkileg, tudatban, vagy ki tudja; akkor is, nem szokás padlócirkálókat kocsmákban látni. Endre figyelmesebben kezeli ezt a kis srácot, mint máskor a lányokat szokta. A fiút meglepi Endre, és zavartan válaszol neki.
- Áhá - mondja finoman elmosolyodva a válaszon. - Szóval kíváncsi voltál. És mi a véleményed? Erre gondoltál, ilyen ez a hely?
Őszintén kíváncsi a fiú válaszára, így szürkéit le sem veszi kedves kis asztaltársaságáról. Mókásan mutathatnak így együtt, de ezzel úgy tűnik, egyikük sem törődik.
- Nevelőapukád alkoholista? - kérdezi, miközben kezeivel tologatja poharát az asztalon. Neki nincs egyetlen ilyen emléke sem, a szülei tökéletes emberek, megérdemlik gyerekeik tiszteletét. Igazán kiérdemelték. - Nekem szerencsére szülőkből a legjobb járt. És a testvérem is jó ember volt. Ma már a politikát szolgálja, de jó nevelést kaptunk.
Endre a kastélyban töltött idő óta egyetlen emberrel sem tudott normálisan beszélgetni, és elszomorítja, hogy ez a jó érzés, az igazi beszélgetés öröme pont egy ilyen fiatalúrral éri nyomon.
A gyermek újabb válasza, miszerint anyukája megölné, ha megtudná, hogy elfogadja, és iszik is a vajsörből, nevetésre ösztönzi Endrét, aki nem folytja el, és hátradőlve a szék támlájához, egészen jókedvre derül.
- Egy pillanat, és jövök - mondja a fiúnak, majd az asztal lapjára támaszkodik, és úgy segítve magát, felegyenesedik. - Mondd, hogy is hívnak?
Miután megtudja a fiatal nevét, odasétál a pulthoz, és kér egy körülbelül fél adagnak betudható vajsört. Kis korsó, kis sör, kis hab. A gyereknek tökéletesen elég lesz, alkoholtartalom megközelíti a nullát, még a feje sem fog megfájdulni.
- Köszönöm! - bólint a kocsmárosnak Endre, majd odagurít neki pár sarlót, meg némi borravalót.
Endre nem sokkal ezután már le is teszi a sörös korsót az úrfinak.
- Egészségedre! - mondja, miközben hirtelen elönti az érzés, hogy majd ha neki egyszer fia lesz, milyen lesz majd az első közös sörözés öröme. Még csak 18 éves, de gondolkodásába teljességgel belefér a gyerekvállalás eszményképe is.
- Nemrégiben töltöttem a tizennyolcat - ül vissza helyére, és mosolyogva felel a fiúnak, miközben megvakarja az állán serkenő borostát. - Idősebbnek tűnök?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2012. december 21. 21:58 | Link

A bűnbe csábító és a csábított

Éppen a dolgozószobában végeztem a szokásos teendőimet. Ilyenkor karácsony előtt több a papírmunka, mert ilyenkor kell megcsinálni az éves összesítéseket és még ott van a bolt is. Tehát szinte ki sem látszik a papírhalomból, amikor Gergő beköszön hozzám, hogy elmegy egyet sétálni. Mivel tudom, hogy a környék - remélhetőleg - egyetlen vámpírjától biztonságban, a kocsma szívélyes vendégei pedig hamarabb kínoznák meg magukat, mint őt bátran el merem engedni. Kisebb, nagyobb üzletelésekkel minél nagyobb biztonságban igyekszem tudni Gergőt és Bri-t is, aki most éppen csomagol. A karácsonyi szünetre haza megy. Az ajándékát ettől függetlenül már megvásároltam neki és az egész családjának is, na meg a fiúk sem maradtak ki a jóból. Amikor a nagy karácsonyi bevásárlást tartottam a boltba, akkor egyúttal megejtettem egy-egy kitérőt ajándékvásárlás ügyben is.
De a felvezetésből elég ennyi. Ugyanis ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy én most éppen a macskaköves utcákat rovom. Megszokásból a pálca a kezemben van. Sosem lehet tudni, hogy ki próbálkozik belekötni az emberbe. Még ha ez egy kis falucska is. Átutazók mindig vannak, akik nem ismerik a helyi hierarchiát és íratlan szabályokat. Bár nem én vagyok itt a csúcsragadozó, de azért a hírem mindenhova elér, ami van jó, vagy éppen rossz. Attól függ, hogy az ember milyen körökben mozog.
A Fő utcza éjszakai csöndjét élvezve gondolkozok el a Vincentnek szánt meglepetésemen, amikor is valamiért úgy döntök, hogy betévedek a csárdába. Atossal lenne némi beszélnivalóm, talán éppen itt találom. Aztán meg megyek és megkeresem Gergőt, már inkább otthon lenne a helye. Valószínűleg a játszótéren van, vagy a tavacskánál. A boltok most úgyis zárva vannak ez a cigi füsttől és alkoholszagtól bűzlő hely nem lenne neki való.
Az ajtót belököm. A teremben hangos morajlás hallatszik, de egy pillanatra mégis úgy tűnik, mintha mindez megállna a belépésemtől. De ezt valószínűleg csak az egóm mutatja nekem. Mindenesetre jelentőségteljesen, de inkább kutatva nézek végig a hétvégére alapozó tömegen és ekkor akad meg a szemem valaki olyanon, akin nagyon nem lenne szabad. Az arcom egyébként sem lágy vonásai teljesen megfeszülnek. A szemem szikrákat szór. Nem a szigorúság mintapéldánya vagyok, de egy 13 éves fiúnak, aki történetesen az én gyámságom alatt van itt semmi keresnivalója nincs. De a leginkább mégsem rá vagyok dühös, hanem a vele szemben ülőre. Hogy vehet egy gyereknek alkoholt, aminek ráadásul a felét már meg is itta Gergő. Én sem voltam szent 13 évesen, de az estéket nem egy lepukkant kocsmában töltöttem. Sőt, ilyen idősen még egyáltalán nem alkoholizáltam, így joggal érezhetem felháborodottnak magam.
Kimért, dühös léptekkel sétálok oda a fiúkhoz. A pálcámat dühösen markolászom a jobb kezemmel, a balt pedig már nyújtom is előre, hogy a fiú vállára tegyem azt.
 - Khm... Netán megzavartam valamit, uraim? -
AAz uraim szót gúnnyal telve ejtem ki. Miközben egy lépéssel közelebb lépek, pontosan az asztal mellé. A két fiúra emelem a tekintetem, de végül az ismeretlenen állapodik meg jéghideg szempárom.
 - Mégis mi a fenét képzelsz te, hogy egy 13 éves gyereket megpróbálsz itatni? -
Nézek végig a fiún egy lesújtó pillantással, aztán pálcát szorongató kezemet felrakom az asztalra úgy, hogy a vége pont a fiúra nézzen, akinek még mindig elfelejtem elengedni a vállát, hacsak ő meg nem próbálja a kezemet lerázni magáról.
 - Valamiféle magyarázata netán van, amely talán meggyőz arról, hogy ne öljem meg magát itt és most? -
Az egész tekintetem azt sugározza, hogy amit kimondok egyenesen a fiú szemeibe azt komolyan is gondolom. Nem véletlenül. Így is van, de persze meg nem tenném, ilyen sok szemtanú és legfőképpen Gergő előtt ilyen hülyeséget nem követnék el. Nem ér ez a kis senki annyit, hogy az Azkabanban éljek életem hátralevő részében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2012. december 21. 22:37 | Link

Az Anyatigris és a Rossz

A kocsma nem nekem való hely, abban biztos vagyok. Én sosem fogok inni… na jó, talán egyszer-kétszer, de annyira nem, hogy berúgjak. Olyan rossz látni ezeket az embereket. Nevetnek a nagy semmin vörös arccal és csak isznak, isznak és isznak. Nem akarom, hogy az alkohol majd elpusztítsa az agysejtjeim. Szükségem van és még lesz is rájuk. Ha hülye leszek nem lesz belőlem semmi, csak olyan, mint az a sok dagadt csávó. Igen, ott, pontosan annál az asztalnál. Kezdem kellemetlenül érezni magam. Itt állok szinte a kocsma közepén és nézem az emberek arcát. Megvakarom a nyakam és már épp elindulnék a kijárat felé, mikor egy férfi lép be. Miután rendel magának – gondolom – egy szeszes italt, megfogja a vállam és az egyik asztalhoz terel. Oda, ahol nincs vörös fejű férfi és nincs is annyira büdös. A férfi sem büdös. Sőt… érezni lehet rajta a kölni illatát. Lehet, hogy egy lánnyal lesz találkozója, azért használt ilyen jó illatú kölnit. De ha tényleg találkozna valakivel, akkor nem is figyelt volna rám. Vagy ő tényleg figyelmes, nem úgy, mint azok ott.
Szóval leülünk az asztalhoz és beszélgetni kezdünk. Mintha az olyan természetes lenne, hogy egy 13 éves gyerek egy sokkal idősebb emberrel a kocsmában beszélget. Ebben a csárdában  - általában – nincs józan ember.
 - Hogy mit gondolok róla? Khm… mocskos, büdös és tele van részeg és fura fazonokkal. Bár mit is várhatnék egy kocsmától? – mondom teljesen őszintén. Hiába, a gyermekek nagyon őszinték, ahogy én is. – Te hogyhogy józan vagy? Igaz, még csak most jöttél... De egyáltalán hogy szúrtál ki engem? Senkinek nem jutott volna eszébe idejönnie hozzám. Mindenki el volt foglalva a magitalával. Túl sokat beszélek. Bocsi. -
Igen, jellemző rám, hogy túl sokat csacsogok, amiről le kéne szoknom. Az emberek nem nagyon szeretik az olyanokat, akiknek be nem áll a szájuk. Az órákon meg csöndben kéne maradnom.
 - Már nem a nevelőapám, de amúgy igen... legalábbis sokat iszik, vagyis ivott. Már egy másik családnál lakom, mert az előző nevelőanyám öngyilkos lett. – miután ezt kimondom, nagyot nyelek. Próbálom visszatartani a könnyeimet, hiszen itt és most nem sírhatok. Végülis sikerül. – Szóval most Janeynél lakok, aki nagyon kedves. És velünk lakik még a férje, aki nemrég került be a családba, Vincent. Igazából nincs bajom Vincenttel, de szerintem sokszor hazudik. Túlságosan kedves a nőkkel. – mondom mosolyogva. Na jó, tényleg abbahagyhatnám már a beszédet, mert a családi dolgok nem rá taroznak és ha Janey tudná, hogy miket osztok meg egy idegennel, lehet kitekerné a nyakam. De most nincs itt és szerintem ez a férfi nem fogja tovább adni senkinek az én kis titkaimat. Legalábbis én bízok benne.
Végül megkínál egy kis vajsörrel. Végül úgy döntök, hogy elfogadom az italt, aztán a nevemet is elárulom.
 - Gergő vagyok. Lasch Gergely. – mondom mosolyogva. Amíg Endre elmegy a sörért, addig én továbbra is azokat a férfiakat nézem, akik már kissé be vannak csípve. Ám mikor ők is rám néznek, gyorsan elkapom a tekintetem. Pár perc múlva megérkezik a férfi és leteszi elém a vajsört.
 - Köszönöm. Még sosem ittam ilyet. Fura íze lesz? – kérdezem kíváncsian. Végül nem várom meg a válaszát, inkább lehúzok az italból egy keveset. Fura íze van… nem tudom leírni, mert még én sem tudom eldönteni. Remélem tényleg nincs benne alkohol. Leteszem a korsót, majd megszólalok.
 - Fura, de nem rossz. – vigyorok. A férfi válaszol a kérdésemre. – Hú, kinéztelek volna 20-nak is. Legalábbis a külsőd ezt mutatta. – nevetek. – Amúgy téged hogy hívnak? – kérdezem és megint iszok a vajsörből.
Ekkor hallom meg, hogy az ajtó kitárul. Hátrafordulok és meglátom Janey-t. Úristen!
 - Bakker, ez a nevelőanyám. – mondom halkan, hogy csak az előttem lévő hallja. Már épp az asztal alá akarok bújni, mikor Janey a hátam mögé áll. A francba!
- Öhm... szóval az történt, hogy... - nem tudom befejezni a mondatomat, ugyanis Janey rögtön nekiesik az előttem lévőnek. Mármint nem bántja, csak kérdőre vonja.
 - Janey, nem ő tehet róla, én fogadtam el a vajsört. Ebbe amúgy sincs alkohol, legalábbis nekem azt mondta.
Próbálom magamra vállalni az egészet, hiszen nem akarom, hogy Endre megutáljon Janey miatt. Az első olyan ember, akivel tök jól elbeszélgettem. Nekem igazából senkim sincs, és ez a férfi, pont jó lenne egy barátnak. Ekkor Janey azzal fenyegeti meg Endrét, hogy megöli. Egy percig sem hiszem el, hogy Janey megölné, de azért kicsit félek, hogy megteszi. Mindent kinézek belőle, főleg, ha a szeretteiről van szó.
 - Janey. – s megszorítom a kezét, ezzel akarom azt jelezni, hogy tegye el a pálcát. Ránézek az előttem lévőre. Remélem sikerül neki kimagyaráznia magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2012. december 22. 15:32 | Link

Endre & Áki

Elsőre szinte el is hiszem, hogy Endre komolyan beszél, mikor felhozza, hogy milyen csinos is voltam. Szeretném, ha elhihetném, de egyrészt ennél már jobban ismerem Endrét, másrészt meg nekem is megvannak a saját emlékeim az esküvőről. Nem úgy tűnt, mintha Endre tényleg azzal lett volna elfoglalva, hogy hogyan nézek ki, tekintve, hogy amikor először találkoztunk a faluban, nem is tudott hová tenni. Ezért aztán nem értem, miért kellett ezt megjegyeznie. Mindenesetre elpirulok a bók hallatán, amit még ráadásul Ákos is elismétel. Miközben Ákos a sört véletlenül sört löttyint az asztalra, meg megbökdös a pálcájával, én igyekszem telepatikusan gyorsan kérdőre vonni Endrét az előbbi miatt. A telepatikus beszélgetéssel, csak ott a bökkenő, hogy valójában nincsenek ilyen képességeim, így nagyon remélem, hogy Endre veszi a lapot tekintetem és arckifejezésem alapján is. Nem igazán várok tőle választ, csak szeretném, ha tudná, hogy mennyire értékelem ezt a szükségtelen megszólalását. De ennyi is az egész, azon kívül, hogy nem értem Endre logikáját, nem számít az egész.
A fiúk megtárgyalják a szívószál dolgot, majd Endre kitér hozzá intézett kérdés elől. Még jó, hogy ezek után Ákos végül nem teszi fel nekem is ezt a kérdést. Ugyanis én sem szeretem megbeszélni - ha nem muszáj - hogy éppen kivel nem vagyok, viszont valamiért képtelen vagyok ilyen egyszerűen hárítani a személyes kérdéseket, mint Endre. Ezek után Endre feláll, hogy igyon még valamit, meg hozzon nekem egy forralt bort, ha már ilyen szépen megkértem rá.
- Váó! Áki, nagyon cuki a pólód! Miért pont Nadine? - fordulok vigyorogva a fiúhoz, miután Endre a pult felé vette az irányt. Nem nagyon veszem tudomásul a háztársam fészkelődését, meg zavart arckifejezését. Mióta itt vagyok ilyen, és amúgy is tudom, hogy nem nehéz őt zavarba hozni. Szóval már akkor felfigyeltem a nem mindennapi ruhadarabra, amikor Áki levette a pulcsiját, de akkor éppen volt más téma, így nem akartam közbevágni. Azóta kerestem a megfelelő szót a pólóra, ami se nem volt férfias, se nem túl gyerekes, bolondos volt inkább és cuki. Igen, mert a 'cuki' szó mindenre jó, sokan a falra másznak tőle, de akkor is univerzális.
Ezután visszatér Endre, a forralt borommal együtt, amit meg is köszönök neki. Az italomat kortyolom, miközben Áki elkezdi magyarázni, hogy dárcozni szeretne. Ez a kérdés nem az én asztalom, én most vagyok itt először, úgyhogy kérdően nézek Endrére, hármónk közül ő tudja a legjobban, mi van itt és mi nincs.
- Felőlem játszhatunk - vonom meg a vállam. Attól nem félek, hogy esetlen beégetném magam a játékban, és nincs is bennem annyi alkohol, hogy megnehezítse a célzást. A bortól kicsit kipirul ugyan az arcom, de ez a mennyiség még nem fog a fejembe szállni. Ellenben Ákos elnézve nagyon úgy tűnik nekem, hogy bármit is ivott, erősebb volt egy vajsörnél. Az ő kezébe már nem biztos, hogy hegyes végű dolgokat kellene adni.
- Öhm... Tudtommal nincs.  - válaszolok kissé megütközve Ákos semmiből jött kérdésére. Furcsa most hallani így beszélni Ákit, akit egy visszahúzódó fiúnak ismertem meg. Azzal meg aztán végképp nem tudok mit kezdeni, hogy csak úgy megjegyzi, hogy mellesleg én is jól nézek ki, meg hogy biztos foglalt vagyok. Nagyra nyílt szemekkel pislogok, de nem is kell máshogy reagálnom, mert Áki megint témát vált. Most a helyről hadovál, amit annyira nem tudok követni, de nem is érzem nagy veszteségnek. Én egyáltalán nem érzem varázslatosnak a csárdát. Szeretnék válaszolni Áki kérdésére, de hiába pillantok a karomra, nincs nálam óra. Nem úgy készültem, hogy majd hagyom magam olyan tényezők által korlátolni, mint az idő.
Aztán Áki, bejelenti, hogy elmenne oda, ahová a király is gyalog jár, úgyhogy én gyorsan kiengedem őt. Még utána nézek, ahogy a falba kapaszkodva eltántorog a mosdóig.
- Nem kéne visszavinni a kastélyba... vagy valami? - fordulok Endréhez. Nem nagyon jön be ez a szitu, hogy Áki a jelek szerint eléggé felöltött a garatra, és értelmes beszélgetést már nem nagyon remélhetek tőle, Endre meg nem úgy tűnik, mint aki nagyon élvezi a társaságunkat. Két lehetőséget látok, hogy hogyan érezzem magam én is jobban, az egyik, hogy Áki kap egy vödör hideg vizet az arcába, hogy kijózanodjon, a másik egy üveg Kalinka.
- Áh, semmit. - válaszolok a visszatérő Ákinak. Aki ezek után átkiabálva a helyiségen, rendel egy újabb kört, majd rám vigyorog. Egy halvány mosolyt küldök felé. Nem vagyok benne biztos, hogy még innunk kéne. De a fenébe is! Nem pont azért jöttem, mert nem akarok azzal foglalkozni, hogy mit kéne és mit nem?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 22. 16:34 | Link

A kiskrapek és a kegyetlen nőszemély

Endre megközelítve Gergely gondolat-hullámait, teljesen rákapcsolódik a fiúra, s hamar azonosulni tud vele, nézeteivel, gyermekded rálátásával az életre.
- Igazad van! - nevet fel hangosan a navinés, tényleg "csak egy" kocsmáról beszélnek, ráadásul nem a világ legjobban karbantartott, tiszta helyiségéről van szó ez esetben. A már félig-meddig felnőtt fiatalember mégis szeret idejárni, odavan az itteni hangulatért, az itt megtalálható magányért, vagy társaságért. - Nem a mámorért járok ide, hanem azért, hogy elfeledhessem az érzelmeimet. Mostanában túl sokat gondolok érzésekre, többször kapom azon magam, hogy mereven bámulok magam elé, szinte látom, hogy a tekintetem üvegessé válva állapodik meg valamin.
Gergelynek mesél először érzéseiről, eddig még magának sem vallotta be ezek létezését, és most különös könnyedséget, igazi megkönnyebbülést érez. Régebben a bátyjával tudott elmélyülten beszélgetni, hosszasan nevetni, hatalmasakat hemperegni a fűben. Viszont amikor megjelent a leendő menyasszony, végül feleség, Endre nem óhajtott újra, és újra közeledni Ivánhoz. A nagy testvérnek már nem volt fontos az öcskös, egyre többször maradoztak el a beszélgetések, kutatások, a tündöklő csillagok rejtélyeinek fejtegetése. Iván szerelmes lett Andreába, és a boszorkány feltűnéseiből hamarosan odaköltözés lett, majd Endre teljes kiutasítása bontakozott ki Iván mindennapi életében. A politika sem tett jót a fiúk kapcsolatának, hiszen Iván nézetei elutasították a kisebbik Araczkiét. Sokat vitatkoztak, legtöbbször a közös étkezéseknél, amiknél sűrűn előfordult, hogy a két utód pálcát ragadva átkozta a másikat. Ennek Nimród, az édesapa vetett általában véget, de előfordult, hogy Endre édesanyjának könnyei tették az i-re a pontot. Endre az esküvő óta nem látta családját, azóta nem beszélgetett ilyen mód senkivel sem, és most úgy érzi, mintha egy régen látott, már nagyon hiányzó testvérére lelt volna Gergelyben.
- Ó, ne, ne fogadkozz! - mondja a fiúnak, és tovább hallgatja mesélni valóját. Hamar megtudja, hogy Gergőnek alkoholista nevelőapa és öngyilkos nevelőanya is kijutott a múltban, amire Endre azonnal ráncba szedi homlokát, arcát torz mimika jellemzi. - Ez szép! Remélem, azért most már jobb sorod van?!
Épp, hogy felteszi kérdését, a kisfiú azonnal válasszal ajándékozza meg, nagyon lelkes, és bőbeszédű, pont mint általában az ilyen korú gyermekek szoktak. A navinés bólint egyet a jó hírre. Arcán nem látszódhat, de gondolatban igazán sajnálja Janeyt, amiért olyan férje van, aki nem biztos, hogy tiszta lelkiismerettel rendelkezik.
- Örülök, hogy Janey jó hozzád - feleli üdén a fiatalember, és észre sem veszi, hogy saját italához még hozzá sem ért. Csak nehogy elpárologjon belőle a nemes alkohol. Akkor bizony szentségelni fog a navine ház gyöngyszeme.
- Araczki Endre, tisztelettel - mutatkozik be, jobbkezét átemelve az asztalon előrenyújtja, hogy kezet rázhasson Gergővel. - Illik hozzád a neved, jól választottak a szüleid!
A bogolyfalvi kissrác a vajsörről kérdezget, amire Endre csak vigyorog, ő kevésbé szereti a sört, inkább az erősebb röviditalokat kedveli. A sajátjáért nyúl, egy pillanatra a magasba emeli Gergő felé mutatva, majd garatára engedi, égessek csak nyelőcsövét a szesz.
- Egészségedre! - üdvözli a fiút a felnőttek körében, miközben átengedi testét az italt követő forróságnak. - Ami jó, az jó. De majd mutatok ennél sokkal jobbat is.
Rákacsint a sörrel ismerkedő fiúra, akinek úgy látszik nincs ellenére a finom mézes íz.
- Húsznak? - elismerően bólint egyet Endre, sokan mondják, hogy koraérett, idősebbnek tűnik, mint amennyi valójában, de ez egyáltalán nincs ellenére. Neki nem a számok adják a jelentőséget, sokkal inkább a személyiségnek enged utat. - Általában senki sem találja el elsőre az éveim számát, képzeld el, egyszer már 23-nak is néztek, egy nő, egy igazán dekoratív egyéniség, teszem hozzá.
Az emlékre jó érzés keríti hatalmába, de ez nem több, mint néhány egymást követő álomkép, ami amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen távozik is. Gergő ijedt felkiáltása Endrét érdeklődésre sarkallja, és ő maga is az ajtó felé fordítja fejét. Tényleg belépett rajta egy szikárnak mondható, merev arcizmaival első nekiindulásra nem túl szimpatikus nő. Ez lenne Janey? Az a kedves teremtés, aki örökbe fogadta a kisfiút? Most komolyan? A fiatal nő ott is terem az asztaluknál szinte azonnal, és egy harmatnyit mintha idegesnek tűnne. Felszólító kérdésére Endre csak megcsóválja fejét, igazából nem zavart meg semmit, vagyis egy jóízű beszélgetést, na azt biztosan, de azt telibe-totál.
- Jó estét magának is - köszön udvarias hanggal Endre, gőze sincs arról, hogy az előtte álló kicsoda, itt tartózkodása óta egyetlen egyszer sem látta. Gergő láthatólag beijedt, így a navinés bátorítólag rámosolyog a kis srácra, olyan "nem lesz itt semmi baj" nézéssel. Janey viszont nem így áll hozzá a dolgokhoz, láthatólag végezni akar a bűnbe csábító, csúnya, gonosz ördögi fiatallal, aki tágra nyílt szemekkel hallgatja anyai aggodalommal fűszerezett kérdéseit.
- Szerintem még senki nem halt bele egy féladagnyi vajsörbe, ezenfelül nemsokára tizennégy éves lesz, elsős diák - néz az idegtől tépett nő szemébe, higgadtságát talán csak egy piszok erős kínzó átokkal tudná megzavarni a másik fél. - Ezen nem tudom mit kellene magyaráznom. Ha netán erősebb szesszel kínáltam volna, vagy kábultságot előidéző szerekkel, akkor megérteném ezt a jelenetet, de így, nem igazán. Jobb volna, ha egy rosszakaró vén pacák társaságába került volna? Ha az utcán próbálja ki valami utolsó söpredékkel?
Remélhetőleg kérdéseivel megnyugtatja Janeyt, és az leereszti pálcáját, mert még a végén kiszúrja vele Endre szemét.
- Araczki Endre vagyok, ide járok az iskolába - mutatkozik be nyugodtan, ezzel is csillapítani óhajtja az ideges társaságot. - Egyébként meg, ha ez ennyire kikészíti magát, akkor ideje felkészülnie arra is, hogy nemsokára ki fog röppenni a fészekből ez a fiatal úr. Ha most mégis úgy dönt, hogy megöl, előtte engedje meg, hogy igyak még egy pohárkával.
Kutyaszemekkel néz fel a nőre, utolsó szavai mellé postáz egy hosszú, fogvillantó mosolyt is, majd a pult felé fordítja szürkéit, és gondolkodó szájtartással a whiskeyk felé tekint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2012. december 23. 01:11 | Link

Florence
december 15., este

Úgy éreztem, hogy ma este itt az ideje annak, hogy egy kicsit felfedező útra induljak. De nem a kastélyt akarom nézegetni, hanem inkább a faluba vágyok le, nem voltam még ott, viszont már sokat hallottam róla és kíváncsi lettem, hogy mégis mi lehet ott. Szóval nadrág, vastag pulcsi, kabát föl és már mehetünk is. Ja, a cipő is kellene, anélkül egy kicsit kellemetlen lenne a bokáig érő hóban gázolni. Visszamegyek a cipőmért az ajtóból és azt is felhúzom a lábamra. Közben elég sunyi gondolatok jutnak eszembe, a ládámhoz sétálok és felnyitom a tetejét. Néhány percig csak állok a sötétben és bámulok a ládára, majd megrázom a fejemet egy sóhaj kíséretében, visszacsukom a láda fedelét és elindulok kifelé az ajtón.
A kastélyban még folyik az élet, bár nem csodálom, még csak 8 óra van, bár bizonyos részek kihaltabbak, például a bejárat környékén nem találkozok senkivel, de nem is túl nagy baj, legalább kevésbé vagyok feltűnő. Már amennyire egy 192 centis ember feltűnésmentes lehet... Csendben kilököm az ajtót és nekivágok a falunak. Igazából halvány fogalmam sincs arról, hogy merre kéne mennem, mert azt nem kérdeztem meg senkitől, de majd kitalálom, nem hiszem, hogy olyan sok út vezetne innen. Szóval a tíz centis hóban nekivágok a nagy magyar éjszakának meg az ismeretlennek. Kicsit hűvös az idő, dehát tél van, mégis mit várjon az ember.
Nagyjából fél órás gyaloglás után érek le Bagolyfalvára. Nem egy nagy hely, de egészen hangulatos kis falucska. Gondolkozok rajta, hogy mégis hova kellene menni, majd úgy döntök, hogy keresek valami helyet, ahova be tudok ülni, mert már megfagytak a lábujjaim és a füleim, mert a sapkámat persze fent hagytam. Rövid bóklászás után ráakadok egy Mátra Máguscsárda nevű, igencsak koszos kis helyre. Nincsenek túl nagy igényeim a hely milyenségével kapcsolatban, egy feltételem van, hogy meleg legyen bent, reményeim szerint, ez teljesülni fog. Benyitok a kocsmaszerű épületbe és körbenézek. Rajtam kívül csak 4-5 ember lehet odabent, még túl korán van a tivornyához, gondolom én. Viszont meleg van, aminek kimondottan örülök, a füleimmel egyetemben. Leveszem a kabátomat, a pulthoz sétálok és helyet foglalok az egyik bárszéken. Kérek egy pohár lángnyelv whiskey-t és amíg várom az italomat, szemlélődök a helyiségben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Florence Pénelope Mercier
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 23. 11:48 | Link

Gregor

Hétvége, végre fellélegezhetett. Délután rajzolgatott valamit a naplójába, azaz kipipálhatta teendői listájából a napi bejegyzés című pontot. Mostanság rászokott erre a naplóírásra, na de sose késő. Talán csak kapcsolt, hogy valamiféle emléket kellene állítania az utókornak az itt eltöltött időkről. Sok értelme nem volt, de ha nagyon unatkozott, akkor két könyv között jó megoldásnak tűnt.
Mikor már alkonyodott -és ez a téli időszakban igen korán eljött- egy kis sétára indult. Kedvenc új ruháját húzta fel magára, amely képes az ilyen fagyos, havas időkben is meleget adni neki. Még anyukája küldte neki, otthonról... Hamar felkapta, s legyalogolt a faluba a félhomályos, lefelé vezető úton. Tetszett neki ez a táj. Amikor erre jár, mindig megcsodálja. A kihalt, élettelen világ, amely mögött mégis ott lapulnak az állatok. Bár a tavaszt jobban szereti, ennek is nagyon tud örülni.
Komótosan lépkedett, hiszen nem sietett sehová. Boldog volt, bár kifejezéstelen arccal gyalogolt. Lehelete meglátszódott a levegőben. Mikor leért, megtekintette az adventi vásárt. Mindjárt itt a karácsony, ő pedig még sehol sem tart. Szerencsére magánál tartotta pénztárcáját, benne kellő számú pénzzel, hogy ajándékot tudjon vásárolni szeretteinek. Imádja ezeket a vásárokat, ahol mindenféle kézműves dolgokat is árulnak, szeret járkálni a sorok között és csodálni az alkotásokat, amiket ő sajnos kevésbé tudna ilyen szépre csinálni. Nézelődése során egy kis papírszatyorba kerül néhány apróság. Angyalka dísz, kis szobrocska, agyagedény, stb... Nem sok, de pont elég a szüleinek, testvérének, barátainak. Még annyi luxust megengedett, hogy kért magának egy pohár forralt bort, majd ment is tovább. Nem szerette volna minden zsebpénzét elkölteni, még ha jótékony céllal is tenné.
A forralt bor melegen tartotta, de a sétálás közben aztán egyre enyhült a hatása. Kár, hogy Florence most nem hozott magával korcsolyát, talán csúszkált volna pár kört a pályán. De ha jobban belegondolt, talán nem is akart volna. Így tehát elhagyta a falu ezen térségét és sétálgatni kezdett az utcákon, újra. Fázni kezdett, s meg is éhezett. Csak akkor kapott észbe, hogy nem vacsorázott. Ráadásul jól elhúzta az időt, már régen a szobája melegében kellett volna lennie. Aggódó tekintetével körbepillantott.
-A francba! -húzta el a száját. Jó sötét volt már... Jobbnak látta, ha behúzódik valahová, ha már nem a szobájában van, érezze jól magát. A hóval belepte cégértáblát még éppen kitudta venni, ahogy az utcai fények megvilágították. A csárda volt az, tehát nem habozott bemenni. Odabenn kissé megilletődött, nem nagyon mászkált még ilyen helyeken. Mégis igyekezett úgy viselkedni, mint akinek ez a környezet átlagos lenne. Szétnézett, de sok ismeretlent talált. A falulakók és egyéb jelenlévők kíséretében ott ült egy fiú is. Hirtelen ő volt az egyetlen, akiről Florence jókat feltételezett volna, így megelőlegezve neki a bizalmat, megközelítette. Nagyjából egyidős lehetett vele, gondolta... A fiú mellett található bárszéken helyet foglalt, felé fordult és beszélni kezdett hozzá. Nem akart túl gyerekesnek tűnni, de másképpen nem nagyon mert elindítani egy beszélgetést.
-Szép estét! Ugye nem foglalt? -mosolygott, majd körbeszemlélt- Mit ajánlanál nekem fogyasztásra? Nem feltétlenül italra gondolok...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 24. 09:53 | Link

Katkó és Áki
- a búcsú háesz

A negyedéves nem hitte volna, hogy a furcsa szőke srác tényleg komolyan gondolja a szívószál-mizériát, és egyébként is sütött Endre hangjából a sajnálat, amikor Ákos felhozta ezt a gondolatát. Hogy valaki ennyire eszénél legyen, szinte képtelenség. Igyekszik maximálisan a szemlélő harmadik szerepében maradni, és csak akkor szólal meg újfent, mikor Ákos megköszöni a "tanácsát".
- Magadnál vagy, ember?! - hőköl hátra a fiú szavain. Egészen hátradőlve a széken, kissé még ajkai is elválnak egymástól a meglepettségtől. - Nem lehetsz ennyire...
Nem folytatja. Elszámol gondolatban tízig, majd tizenötig, végül lecsillapítva indulatos személyiségét összezárja száját. Továbbra is csak bámulja Ákost, szemeit le sem veszi a láthatólag - alkoholtól? - kipirult arcról, a zavar alól ki sem látszó harmadévesről. Katkó jelenleg nem jut túl nagy szerephez, hiszen Endre csak és kizárólag Ákost nézi. Követi annak minden idétlen mozdulatát, különc stílusának leképeződését a valóságban, és figyelmesen hallgatja a bizonyára nem egy síkon zajló mondandó szavait. Önti magából a fiú az ötleteket, és Endre egyre biztosabb abban, hogy a fiatalabb srác dugiban beivott a kastélyban, ide meg már csak lazítani, s az utóhatásokat élvezni jött. Ha ez nincs így, akkor Ákos éppen most gyalázza meg a férfinépet. Szürkéit lehunyja egy pillanatra, kifújja a levegőt, és nyugodt tanoncként "ébred fel újra". Ákos közben vetkőzésbe kezd, dicső megvilágításba helyezve NADINE feliratú sárga pólóját. Endre rápillant a szövegre, ami házuk nevét szeretné jelenteni, de most csak helyettesítheti azt. Katkó persze azonnal elájul az unikornis-felsőtől, és olvadozva váózik, dícsér, és örvend. Endre csak elvigyorodva döntögeti fejét, és azon mereng, hogy mennyire más típusai léteznek az embereknek.
- Az navine szeretne lenni, Katkó - felel a lány kérdésére, mielőtt még Ákos megszólalhatna. De most is csak hangja juthat el hozzá, tekintetét ezekben a percekben sajátjának mondhatja a szőke.
A fiú aztán természetesen ismét megszólal, összehordva különböző szavakat, beszél Katkóról, darcról, Ikimonóról, bénaságról - ekkor Endre felhorkant, és alig-alig tudja visszatartani fejrázós nevetését. Lassan arra kell gondolnia, hogy Ákos valamiféle mugli találmányt tesztel, a kandikamerát, amihez még nem volt szerencséje, viszont ez a viselkedés következtetni enged rá.
- Ugye most csak viccelsz? - mondja el rövidke kérdésében összefoglalt véleményét, és azt gondolja magában, hogy most vagy kidob egy pár nehéz galleont, és a későbbiek során majd visszateleportál a hálókörletébe, vagy most azonnal itt hagyja a párost. Rápillant Katára, és ugyanazt az értetlenséget látja megjelenni a lány arcán is, mint ami őt is elérte. Száját vigyorra húzza, és a lánynak szemeivel üzen, vállait megrántja, hogy Ne aggódj Katkó, én sem tudom hová tenni ezt a viselkedést, ezeket a szavakat, és a viháncoló, beszédre alkalmatlan fiút önmagában véve. Ráncolt homlokkal és húzgált szemöldökkel küldözgeti értetlenségének jeleit a lány felé, úgyszólván játékosan szemez vele, és még el is neveti magát.
- Van darc, ott hátul keressétek - int fejével a társaság háta mögé, egyből a mosdóknál található játék irányába. - Viszont szerintem ne most próbáljátok ki, mert Ákos még a végén saját magába szúrja, vagy fenéken dob téged, Katkó.
Az, hogy Ákos egyre rosszabbul koordinálja mondandóját, vihog és aztán még a lányokról is elkezd fel-alá zagyvázni, hát őszintén, nem a legmegfelelőbb jel a stabil lábakra nézve, ami azért elég fontos ennek a mugli játéknak az elkezdéséhez. A fiú erőfeszítése, hogy elterelje Katkó figyelmét bontakozó érzelmeiről - legalábbis a fizikai vonzalomról, elég szánni való, de Endre teljes mértékben megérti. Nem biztos abban, hogy ő valaha is viselkedett így, azt hogy így fog, teljességgel kizárja. Bár, az ég se tudja mit hoz még a világ a fiú számára.
- A falu legjobb helye! - ért egyet a vajsörtől mámoros arcú Ákossal, és bólogatva Katkóra pillant. A navinés lány biztosan nem gondolja úgy, mint a fiúk, és valószínűleg meggyőzni is csak némi töménnyel lehetne, de Endrének ehhez most nincs hangulata. Elég kiábrándító Ákos viselkedése is, nem szeretne egyszerre két embert cipelni a hátán visszafelé. - Alvásidő van, Ákos, szerintem nem kellene többet innod. Még a végén megárt.
Katkó is pánikolni kezd, és mikor a fiú vihogva, dalolászva, az itteni légkörhöz híven, igen kultúráltan kibandukol a mellékhelyiségbe. Endre rávigyorog a szembenülő leányzóra, de nem kezd bele hosszabb, minőségi témák boncolgatásába, hiszen szerencsés esetben Ákos úgy sem órákig fog a mosdóban ténykedni. Katkó kétségbeesett arccal kérdez, érződik, hogy megbízik háztársában. Endre nyugtató tekintettel néz rá, látja, hogy nem tetszik neki ez a helyzet, és teljességgel meg is érti.
- Nem lesz vele semmi baj - mondja óvatos mosollyal. - Kilép a hidegbe, hidd el, azonnal észhez fog térni.
Tudja, hogy nem téved, hiszen se nem ivott sokat a fiú, se nem annyira szerencsétlen, hogy ebből az egyetlen korsó vajsörtől komolyabb bajba sodorja magát. Endre megvárja míg Ákos visszatántorog, majd feláll asztaltársasága mellől, bőrdzsekije után nyúl, és felkapva azt magára, elköszön a navinésektől.
- Akkor én most elhagyom köreiteket - mondja, és ellenőrizve zsebeit, kabátját, pólóját is megtapogatja párszor, hogy semmit se hagyjon itt. Haját megigazgatja, és betolja maga után a széket. - Legyetek jók, és csak ügyesen azzal a vajsörrel, Ákos! Talán pihentetni kellene a dolgot...
Csak jótanácsként mondja utolsó szavait a fiúnak címezvén, majd Katkóra néz, és sokatsejtető mosollyal fordul el tőlük. Még a pultohz lép, kér egy utolsó kör ízt, és azt felhajtva némi lelkiismeret furdalással távozik a kocsmából. Bízik abban, hogy Katkó elbír majd a szőke herceggel, és nem fognak problémákba ütközni egymással. A hidegbe kilépve jogosnak érzi a Katkónak mondott szavait, Ákosnak a feje hamar kifog szellőzni ilyen szeles, rideg környezetben. Hamarosan megnyugszik lelke, és úgy érzi távoztával még jót is tett a párosnak. Nem jó harmadiknak lenni, főleg nem akkor, ha te magad vagy az.


Köszönöm szépen az első befejezett játékom résztvevőinek a türelmet meg úgy mindent! Smiley
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 25. 22:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2012. december 24. 13:39 | Link

Florence
december 15., este

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a ma estémet se fogom valami iszonyatosan hasznosan eltölteni. Sóhajtok egy hatalmasat, egyelőre majd megöl az unalom, semmi érdekes nincs ebben a lepusztult helyben, csak részegesnek tűnő emberek és egy túl szőrös csapos. Odamorog nekem valami, gondolom azt, hogy szeretnék e valamit, vagy csak rontani jöttem ide a levegőt.
- Egy lángnyelv whiskeyt. - vetem oda hasonló kedvességgel a személyzetnek. Ehhez azért nem vagyok hozzá szokva, odahaza Innsbruckban minden kocsmában rendesek az emberek és nem akarnak megölni azért, mert odaültél a pulthoz. De hát ez már egy másik ország, más a kultúrkör, nem tehetünk vele semmit.
Azért nagy nehezen hozzájutok a kért italomhoz, a csaposnak elég sok időbe került, míg sikerült kitöltenie azt a 4 cent whiskeyt. Magamhoz veszem a poharat és egyhúzásra leküldöm a gyomrom mélyére. A gerincem mentén végigfut a hideg egy kicsit, de mindenképpen jóleső érzés. Visszaküldöm a poharat és intek, hogy kérek még egyet. Ezt a kört már kicsit hamarabb megkapom, mint az előzőt, de még mindig kapok egy kis felesleges morgást is ajándékba. Lehet errefelé ez a prémium, bár ha így is van, szívesen lemondanék róla. A második pohár whiskey eltűnése után, már érezni kezdem a saját jelenlétemet és azt, hogy a világ is egy kicsit mintha megmozdult volna. De ez még semmi, volt már ennél sokkal rosszabb is az életem.
Változást az hoz az estébe, hogy újra kinyílik az ajtó és egy nőnemű lény sétál be rajta. Végigpillantva rajta, egyáltalán nem illik bele ebbe a koszos környezetbe, egész csinosan van öltözve. Muszáj vigyorognom, annyira nem való ide, hogy az már szinte égeti a retinámat. Nem meglepő módon a pult felé veszi az irányt, még inkább arrafelé, amerre én ülök. Igazából nem csodálkozom rajta, szerintem nekem van a legbizalomgerjesztőbb fejem ebben a kocsmában. A mellettem lévő bárszéken foglal helyet és csacsogni kezd. Furcsa egy lánynak tűnik.
-Nem, persze. - igyekszem valami normális hangon válaszolni, de a csapos igencsak pozitív hozzáállása az élethez nagyon ragadósnak bizonyult. Megköszürölöm a torkomat és próbálok valami értelmes arcot vágni ennek az eltévedt kis báránynak.
- Én sem vagyok valami tájékozott sajnos, egyelőre csak a whiskeyt tudom mondani neked. - kicsit megemelem a poharat, ami már ugyan üres, de árad belőle az alkohol szaga. Remélem azért nem riasztom el szegénykémet, egész jó partinak néz ki, hátha alakul valami.
- Gregor. - közben odanyújtom a jobb kezemet a kisasszonynak, igyekszem illedelmes kisfiúnak látszani.
Utoljára módosította:Gregor H. Polter, 2012. december 24. 14:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szakács Ágota-Beáta
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 24. 14:05 | Link

Greg
Másik idősík, bál után közvetlenül


Tervem? Nekem? Hát az éppen nincs, de időközben valamit biztosan kitalálok. Vagy legalább kigondolok, még ha gyakorlatban nem is lesz az megvalósítható. Bár jobb lenne olyat tervezni amit véghez lehet vinni, mindkettőnk számára sokkal kellemesebb lenne az. Amúgy meg unatkozni mellettem? Arra be kell fizetni, mert én mindig csinálok valamit. Általában finoman körüljárva a szabályokat, egy pillanatra sem áthágva őket.
- Csak ennyiben? Elég kár... -
Színpadias sóhaj válaszom a vigyorra. Talán mégsem a legjobb partnert találtam meg a mai estére ha csak annyiban biztos, hogy nem akar unatkozni. Nekem több kell, szóval szedje össze a szőke neuronjait, gondolkozzon vagy mit tudom én. A lényeg, hogy többet akarjon a semmitevésnél.
Lassan a gondolat olvasás művészetét is művelnem kell. Elengedhetetlen tartozékom lesz a férfiak mellett. Most is rá éreztem a mehetnékjére. Valójában nekem is elegem kezd lenni ebből a tömegből, az illatokból és abból, hogy majdnem minden második ember megbámul minket. Nem értem mit kell rajtunk annyira bámulni, igaz kissé szokatlan egy páros vagyunk így.
Szeretném? Egyenesen égek a vágytól. Na meg akarom és minden. Előbújt Gregből az udvarias fiú, mivel éppen magázott és még hölgynek is hívott. Egyiket sem igénylem különösebben, de azért szépet tud mondani, ha akar.
Egyáltalán nem vettem zokon ahogy kijöttünk a teremből, úgy is megmondom ami nem tetszik, ez pedig valahogy a tetszik kategóriába esik. Még éppen el tudom venni az ajtó mellett álló manótól a fekete bolerómat ami valami műszőrméből készülhetett, jobban megnézve. Folyosón találom magam kézen fogva egy rellonossal, na ezt próbálja megírni az Edictum, mert eltüntetem az összes cikküket.
- Ez egy kisebb séta lesz, a csárdába megyünk. -
Nem fogadok el semmi nemleges választ már, benne van nyakig abban amit véghez akarok vinni ma. Kéz a kézben indulunk az ajtó irányába ami a falu vezet. Perceken belül pedig már a baktattunk is lefelé a csárdához. Igaz kissé hideg van, amennyire tudom össze húzom a bolerómat, bár hoztam volna magammal kabátot is. Valójában nem valami könnyű magassarkú cipőben végig tipegni a faluig, azonban hamar megszabadulok ettől, mert elérjük a csárdát. Elengedve Greg kezét nyitom ki az ajtó, sétálok be, nem foglalkozva azzal, hogy hányan bámulnak meg vagy, hogy miket gondolnak rólam. Remélem követ a kísérőm, ám ha mégsem nem esek kétségbe egyáltalán. Magabiztosan lépkedek végig az egész poros csárdán, helyet foglalva a legutolsó asztalnál a sarokban. Nem várom, hogy udvarias legyen Greg, leülök a szék kihúzása nélkül is. Apró alkalmi táskámat lerakom az asztalra miközben várok a szőke hercegre. Gondolom csatlakozni fog, csak nem hagy itt egyedül ennyi sok férfivel egy kocsmában.
- Kérdezz felel játékhoz mit szólsz? Aki nem felel annak tudod mi a dolga. -
Vetem fel az ötletet rá nézve. Közben a pincér is megérkezik felvéve a rendelést. Alapozásnak csak sima lángnyelv whiskeyt rendeltem, két pohárral és azzal az óhajjal, hogy ne merjen senki se zavarni. Bólintva távozik az asztaltól, én pedig még mindig a szőke rellonosra figyelek. Valami reakciót, ha esetleg lehetne, hálás lennék érte komolyan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2012. december 24. 14:06 | Link

Beácska
bál utáni kalandozás

- Még abban is, hogy az unalommentes estémet veled szeretném tölteni. - súgom oda Beának még bent a teremben.
Rövidesen kikászálódunk a tömegből és végre egy leheletnyivel nyugodtabb helyen, a folyosón találjuk magunkat. Egyáltalán nem bánom, hogy végre nem kell a fenyőfákat és a szegfűszeges narancsokat szaglásznom, már nagyon telement az orrom ezekkel az intenzív szagokkal. Várom, hogy Bea mit válaszol, remélem, hogy  lelépünk innen, nincs már túl sok kedvem ehhez az egész mizériához és a nyakkendő is kezd egy kicsit szorítani. Talán majd odaadom neki az este végén, de ez attól is függ, hogy mennyire lesz jókislány, mert ki kell ám érdemelni.
- Te tudod az utat. - felelek Beának és hagyom, hogy húzzon, amerre mennünk kell. Jártam már egyszer a csárdában, de őszintén szólva már elfelejtettem, hogy hogyan is keveredtem oda, szóval nem bánom, ha nem nekem kell elől mennem.
Gyors tempóban haladunk lefelé a faluba, úgy nézem a kisasszony meglehetősen fázik, nem teljesen a kinti időjáráshoz volt öltözve. Na legyünk lovagok, leveszem a zakómat és ráterítem a vállára, azért én sem szeretném, ha tüdőgyulladást kapna. Hamar leérünk a faluba, Bea nagyon gyorsan képes szedni a formás kis lábait. Azonnal a csárda felé vesszük az irányt, gondolom már neki is elege van ebből a mászkálásból és a kiscipőjéből. Szó szerint berontunk a csárdába, vagyis inkább csak Bea, én csendben figyelem hogy merre megy és követem. Az egyik sarokban lévő asztalt célozzuk be, a kislány bevágódik az egyik székre és feldobja a táskáját az asztalra. Hű. Kis harcias. Leülök én is a vele szemben lévő székre és várom a folytatást.
- Hmm... Felőlem mehet a dolog. - sejtelmes vigyort engedek Bea felé, nem tudom mit szeretne ebből az egészből kihozni, de meg van az az erős gyanúm, hogy perceken, akár másodperceken belül meg fogom tudni.
- Hölgyeké az elsőbbség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Florence Pénelope Mercier
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 24. 14:09 | Link

Gregor

A csárda szokatlan hangulatvilágában csakhamar megnyugodott. Hirtelen biztonságban érezte magát, s valahogy az derengett előtte, hogy jó helyre jött. Mégsem csinált tehát hülyeséget azzal, hogy benyitott és a pulthoz sétált.
Egy laza sóhajtás után elegánsan helyet foglalt, majd figyelmesen hallgatta a fiú válaszát. Udvariasnak és szimpatikusnak találta. Pláne azután, hogy váltottak néhány szót. Szinte a második mondatnál megbizonyosodott arról, hogy a fiú nem egy betyár, hanem egy tisztességes fiatalember. Florence nem nagyon szereti a kocsmatöltelékeket. Na, de ha ez a fiú itt azt állítja, hogy nem nagyon szokott ide járni, akkor az csak jó a lány szemében. Vagy ha nem is szó szerint ezt mondta, azért Flore ezt vonta le. De mindegy...
-Köszönöm. Hát, nem tudom, alkoholt legtöbbször csak valami különleges alkalomkor szoktam inni. -jelentette ki kissé furcsállóan, majd közelebb húzódva a fiúhoz, halkan megjegyezte- Meg nem tudom, hogy az itteni árak mennyire arányosak a minőséggel... Nem szeretnék valami rossz löttyöt bevágni csomó pénzért, tudod... -fejezte be mondandóját, ügyelve arra, hogy a csapos úr meg ne sértődjön és meg ne halljon valami nem rá tartozó szöveget. Hát igen, az ilyen helyekkel ez a gond... Itt csak az a lényeg, hogy alkohol legyen, a minőségnek nincs nyoma. De honnan is tudná? Hiszen még sosem járt itt...
-De ha finom, és tényleg azt mondod, akkor megkóstolhatom. De szigorúan csak egy pohárral! -mosolygott, tudván, hogy ennyi idősen már nem árthat neki ekkora mennyiség. Semmiképp sem akart elzülleni itt, nem ezért jött ide. Ez csak egy csárda, szerencsére.
Az események gyorsan pörögtek. Florence legalábbis rá se pillantott az órára.
-Florence -nyújtotta oda viszonzásul kezét a fiúnak. Gregor... Szép névnek találta, szerencsére még nem találkozott más Gregorral a kastélyban, így nem lesz nehéz megjegyeznie.
-És te, mit keresel itt? Mindjárt itt a karácsony is, hazautazol majd? Honnan jöttél, Németország? -próbált valamennyire udvariasan beszélgetést felhozni, hiszen most mindenhez volt kedve és igazából bármiről lehetett volna mesélni neki. Így megragadta a közelgő karácsonyi témát, no meg a sablonos ismerkedős szöveget, s kíváncsian hallgatta a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2012. december 24. 21:50 | Link

Florence
december 15., este

Igyekszem elővenni a lehető legjobb modoromat, had higyje csak azt, hogy egy megbízható és kedves emberbe botlott bele. Egyelőre nem mutatom ki a fogam fehérjét, annyira ráér még az egész, egyelőre had ismerje meg a normálisabb álarcomat.
Különleges alkalmakkor inni? Hahh, utoljára szerintem 12 évesen gondoltam ezt. Ja, nem, akkor már nem, akkor már apámmal éltem. Ha ő különleges alkalmakkor ivott volna, akkor mindennap különleges lett volna, az teljesen biztos. Apám úgy vedeli a vodkát és a whiskeyt, mint más ember a vizet, eleinte eléggé ijesztőnek tűnt az a mennyiség, amit egy napon eltűntetett, de aztán megszokottá vált az egész és már fel sem tűnt, sőt, nem is érdeklet, hogy mit csinál az öregem.
A sutyorgásra csak megértően bólogatok, végül is igaza van, ha ennyire félti a pénzét, akkor persze nem kötelező. Bár suttogni nem volt szerintem annyira szükséges, az ilyesfajta embereket abszolút nem érdekli, hogy mások milyen véleménnyel vannak róluk, meg azokat a szőrös füleket elnézve nem hiszem, hogy olyan jól hallana.
- Meghívlak egy körre. - ez utasítás volt és nem fogadok el nemleges választ. Intek a szőrösnek, hogy töltsön ki két pohár whiskeyt, az valami bólintásfélével jelzi, hogy értette mit szeretnék. Hát, legalább reagál valahogy.
Hogy mit keresek itt? Na, azt bizony én is szeretném tudni. De nincs bonyolult története, hát elmondom neki, ha már így rákérdezett. Hiába nem szeretek mesélni az embereknek, az alkohol megereszti az én nyelvemet is.
- Próbálom valahogy értelmesen eltölteni az estémet. De azzal, hogy jöttél Florence, már sokkal értelmesebbnek tűnik. - először a poharat bámulom, aztán ránézek a mellettem ülő lányra és nyomok egy macsósnak minősülő vigyort. Az ilyen fajta úrilányok szeretik ezt, vagyis eddig úgy vettem észre.
- Haza? Nem, nem megyek haza, csak egy hónapja jöttem el otthonról. Talán még nem hiányzok annyira a családnak. De nem német vagyok, hanem osztrák. Közel van a kettő egymáshoz, mégis eléggé különbözőek. - kicsit magam elé meredek, érzem, hogy egy kicsit rámtört az álmosság. Fránya whiskey, ezért nem szeretek csak inni, olyan álmosság tör rám, hogy legszívesebben a pultba fejelnék és aludnék. Pislantok kettő nagyot és visszatér a tekintetem Florence arcára. Keresem éppen a lehető legértelmesebb kérdést ami eszembe jut, de eddig eléggé sikertelenek a próbálkozásaim.
- Te francia vagy, igaz? A neved sokat elárul. - mondom és közben újra elvigyorodok. Bár nem tudom a vezetéknevét, ez annyira tipikus francia névnek tűnik, remélem eltaláltam, nem akarok hülyének tűnni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Florence Pénelope Mercier
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 24. 23:25 | Link

Gregor  Smiley

Hirtelen felcsillantak a szemei. Arca széles mosolyra húzódott, s látszottak rajta az izgatottság jelei is. Elöntötte a pír, illőnek találta Gregor udvarias viselkedését.
-Oh, igazán? -kérdezett rá a kijelentésre- Köszönöm, elfogadom. Jöhet! -erősítette meg magában a tényt, majd nyelt egy nagyot. Teljesen lázba jött, kíváncsi volt... Nem nagyon kóstolta még ezt a fajta italt, de bízott abban, hogy elnyeri tetszését.
De a sors úgy hozta, hogy ezen az estén több öröm is megadatik Florence személyének. És ki tudja, hol a vége? Igazából még senki...
Ismét csak mosolyogni tudott, lesütötte szemeit, majd újra a fiúra pillantott. Csak nem gondolta komolyan ő sem!
-Én? Ugyan... Mégis mi változott meg attól, hogy megjöttem, Gregor?-kérdezett vissza felettébb kíváncsian.
Közben volt ideje alaposabban szemügyre vennie az úrfit, akit eddig csak a szeme sarkából mert megfigyelni. Tényleg szimpatikus egy teremtés... És egészen értelmesnek is néz ki. Végre valaki, aki nem az a bunkó lélek, s nem modortalan egy nővel szemben. Flore tudta, hogy nővére is örülni fog majd, mikor elújságolja neki az este történéseit. Már alig várta!
-Jaa, így már mindjárt más! Szóval osztrák, sebaj, nem tévedtem olyan nagyot, igaz? Meg ne sértődj... -kuncogott- És mondd, milyen osztráknak lenni? Milyen sorsod van odakinn? Ausztriából honnan jöttél? Van hó és hegy, mi?
Szeret beszélgetni a tájakról, országokról, kultúrákról és az azokkal kapcsolatos dolgokról. Valahogy ezekről mindig lehet egy csomót mesélni egymásnak, ha beszélgetésre kerül sor.
-Sokan megjegyezték már... -mondta sejtelmesen- Igen, eltaláltad. A Mercier családnak amúgy is van azért valamekkora híre, de ez a kastélyban nem annyira mutatkozik meg. Tudod nem rossz franciának lenni, én büszke vagyok a származásomra. És mindig is úgy neveltek, hogy büszke is legyek. -merengett el- Szóval egyikünk se magyar, ez legalább egy jó közös pont, nem? Hogy boldogultál a nyelvvel? És hol az italom? -kérdezte nevetve, a pultnak támaszkodva-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2012. december 25. 01:44 | Link

Florence
december 15., este

Mosolygok egyet Florence megilletődésén, látszik rajta, hogy nagyon tapasztalatlan még, mind a kocsmázás, mind a fiúkkal való kapcsolatépítés terén. Nagyon bátortalan és könnyen zavarba lehet hozni. Hát van nekem szívem, hogy egy ilyen szegény kislányt akarok hülyíteni? Mindenképpen van, csak a benne rejlő szeretet nevű dologból nagyon kevesen kapnak. Ennyi.
- A légkör talán nem olyan nyomasztó már. Meg így legalább van egy kis társaságom is. - mosolygok - ó, igen, erre is képes vagyok, ha akarok - Florence-re. Szalad a nylevem az átkozott whiskey-től, legszívesebben befognám és lehetőleg még tarkón is vágnám saját magamat, de ez perpill lehetetlen, a nyelvemet már nem tudom befolyásolni és péklapát sincs a közelben a tarkónvágáshoz.
- Nem vagyok az a sértődékeny fajta. - mondom kicsit tűnődve. Magamon még nem vettem észre, inkább csak a húgomon, de rajta orbitális mennyiségben. - Hogy milyen? Nem tudom. Az vagyok, annak születtem, igazából nincs vele bajom. Sok a hó, magasak a hegyek, hideg a tél, sok a turista. - nagyjából ennyiben össze tudom foglalni azt, amit Ausztriáról tudni érdemes. - Egybként Innsbruck-ban születtem és ott is laktam, amíg ide nem hozott a sors.
Sóhajtok egy nagyot az utolsó mondat után. Néha tényleg van egy olyan érzésem, hogy valaki mindig aláássa a dolgaimat és elront mindent. Jó volt nekem ott a Roxfortban, most minek kellett iderángatni? Anyám és az ő különös hóbortjai.
- Nem hallottam még erről a névről. - felelem egy rövid gondokodás után. Jó lehet neki, hogy büszke arra, hogy francia. Én sohasem éreztem különösebben sehogy sem az osztrák mivoltom iránt, de biztos jó lehet, ha valaki büszke a származására.
- Könnyen. Mivel itt lakom szinte a szomszédban és gyakran jártunk át nyaralni, viszonylag egyszerűen ment a tanulás. Gondolom ez nálad nem volt ennyire könnyű. - beszéd közben a poharat babrálom, jó lenne, ha lenne már benne esetleg valami. Például egy kis whiskey.
Komolyan, minden kívánságom így teljesüljön, a csapos a következő percben feltűnik a pult azon felén, ahol mi ülünk és kitolja elénk a két poharat, benne a kért itallal. Az egyik a saját kezembe veszem, a másikat pedig Florence-nek adom.
- Hát... igyunk arra, hogy találkoztunk. - megeresztek egy bizalmas vigyort a lány felé és a szemébe fúrom a saját tekintetem, miközben összekoccintjuk a két poharat. Inni kezdek, de még mindig nem vagyok hajlandó elvenni a tekintetem Florence-ről. Mód felett kíváncsi vagyok a reakciójára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Florence Pénelope Mercier
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 25. 10:36 | Link

Gregor

Egyáltalán nem gondolta volna, hogy a végén ilyen jól fogja érezni magát. Azt sem, hogy így megnevettetik... Vicces fiú ez a Gregor. Elégedetten bólintott, azaz értette a mondottakat. Ezek szerint nem csak Florence gondolkodott így. Egy idegen ember könnyen elveszik a csárda magányában, társaságban jó itt lenni.
Csodálkozva meghallgatta a fiú meséjét. Képzeletben meg is jelentek előtte a hegyek, a hó... az osztrák tájak. Konkrétan még nem járt arra síelni, de az Alpokot már elég jól ismerte. Az meg mindenhol Alpok, tök mindegy melyik ország! Amit mondani tudott Ausztriáról, az Bécs és más történelmi városok, bár Florence eddig csak a fővárosban fordult meg tartósan. Viszont, ha nem is nagyon hangoztatta, igazán szerette azt a kis országot, pedig nem sok köze volt hozzá.
-És hogyan keveredtél ide? Kalandvágy?-mosolygott barátságosan. Tényleg kíváncsi volt ennek a fiúnak az előéletére. Fontosnak is tartotta, hogy egy kicsikét a múltjával is megismerkedjen, az talán többet elárul Gregorról.
-Nekem anyukám magyar, így már könnyű nekem. Meg persze vittek ide egy csomót a nővéremmel, még amikor kicsik voltunk. Jó volt, nem rossz hely ez... Nem bántam meg az évek alatt, hogy idejöttem. Legalább lesz egy kis tapasztalatom. Bár az elején nem volt könnyű hozzászokni ahhoz, hogy itt vagy Európa másik végén és körülbelül nincs is melletted senki, aki támogatna és segítene... De azért nézd, valahogy csak felnőttem és ember lett belőlem. Szerintem nem is annyira rossz ember.
Mondta neki, s ahogy egyre csak mondta magából a szavakat, úgy kezdte magát egyre jobban biztonságban éreznie. Megnyugtató volt Gregor jelenléte, hogy valaki figyel rá és olyasmikről beszélnek, amiket máskor nem mondana el így első találkozásra. Ez az este azonban vidáman telt, ettől is volt különleges.
A pultos végre kihozta nekünk a rendelést. Florence gyengéden megragadta a poharat és felemelte. Egy darabig csak szemezgetett a löttyel, majd valamelyest aggódóan nézett Gregorra. A fiútól merítve bátorságot megnyugodott, sóhajtott egyet. A szemébe nézett, koccintottak.
A lány továbbra is próbált megbarátkozni az itallal, de engedett a kísértésnek. Egy őszinte mosoly után megtörtént, leküldte a pohár tartalmát. Megköszörülte a torkát, kicsit könnyzeni kezdett, de egyébként nem is viselte rosszul. Ügyes lány...
-Nem rossz -jegyezte meg vonakodva- Sőt... Finom. Köszönöm, jó ötlet volt megkóstolni.
Letette a poharat a pultra, majd a fiúra pillantott.
-Hol is tartottunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szakács Ágota-Beáta
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 25. 18:53 | Link

Greg
bál után


Végre megjött, erre csak egy mosollyal válaszolok. Úgy látszik nem egy szenttel van dolgom aki még azt is megtagadná, hogy velem jöjjön. Amúgy ez nagyon jó és csak jobb lehet elnézve a magas negyedévest. Vajon több meglepetést tartogat még számomra az este folyamán?
- Nem félsz attól, hogy utcasarokban esetleg ártok neked? -
Vigyorogva nézek rá, de semmi ilyet nem forgatok a kis buksiban. A végén még én járnék rosszul, jobban megnézve őt. Magas, erősebbnek néz ki, mint én, két másodperc alatt le tud venni a lábaimról szó szerint ebben a szerelésben. És csak nem fogja komolyan venni azt amit mondtam, mert akkor nagy bajban vagyok. Gyorsabban kéne a csárdához érni, úgy kevésbé fogom talán megkapni szavaim jutalmát.
Vállamra nézve konstatálom, hogy lett egy zakóm. Bele is lépek a hóba rendesen miatta, de már mindegy. Hálás tekintettel nézek fel rá, valamiféle köszönöm szépen félét próbálva sugározni. Remélem működik vagy legalább leveszi, hogy nem a csillagokat bámulom mellette.
Kissé túl gyorsan foglaltam helyet a csárdában, bevallom na. De ezt csak annak köszönhető, hogy kint nagyon hideg van. Én meg nem vagyok az időjárásnak megfelelően öltözve, Greg zakójával együtt sem. Amúgy meg olyan jó illata van nem is akarom visszaadni a zakóját, de végül levetem, felrakom a szék karjára, az este végén pedig szépen visszakapja. Nagyon nincs mit csinálnom egy férfi zakóval, kivéve ha nem szagolnám mindennap, ami azért kissé betegnek minősülne. Rólam pedig ilyet még gondolni se lehet, a feltételezésről meg ne is beszéljünk!
- Honnan rúgtak ki, hogy itt vagy? -
Az őszinteség nem ütközik törvénybe, még nálunk mágusoknál se, ezért kérdezem amit kérdezem. És ha már megadta az elsőbbséget nekem, élek vele. Pincér is megérkezik, aki kissé ferdén néz rám, aminek jutalma a dühös pillantásom. Megkapjuk az italt, melléje a két pohárt és még a cukorpofa pincér tölt is. Nem árválkodhat csak úgy a poharam itt, másodpercek múlva bele kortyolok kérdés nélkül is. Ha kérdez válaszolok, úgy gondolom őszintén.
Mosolygok rá, letéve a poharat körbe nézve a csárdában. Túl nyomó részben férfiak, legtöbbje olyan aki még bizalmat se tud kelteni bennem még egy pillanatra sem. Nő egy kettő, esetleg három fordul elő ebben a helyiségben. Sokkal rövidebb ruhákban, mint amiben én vagyok. Na jó, inkább Gregre pillantok vissza csokoládé barna szemeimmel, ő legalább nem ítél amiatt, hogy hány cm hosszú is a ruhám, gondolom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed