29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🖋️
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2014. január 2. 15:33 | Link

Szilveszter este
~ Kati

Az asztalnál helyet foglaló lány sokáig egyszerűen észre sem veszi, hogy társasága akadt, s azután is úgy viselkedik, mintha nagy elmélázásból ébredezne éppen. Noel szavaira is furcsán, nem e világi stílusban felel, vagy talán mugli titkos ügynököt játszik, és annak megfelelően válaszol.
- Kezdek megijedni.
Viccesnek szánva mondja, és szája szegletében is megbújik egy apró mosoly, de hirtelen egészen más elképzelései lesznek ezzel az estével kapcsolatosan, főként a szórakoztatóbb részét tekintve.
- És mondd, vannak itt gyanús alakok is?
Az izgatottság maszkja mögött, ártatlan arccal néz a vele szemben ülőre, majd ide-oda forgolódva lopott pillantásokat küld a kocsmában tartózkodókra, ezzel is felvéve a játék menetét. Végül vigyorogva állapodik meg tekintete a navinésen.
- Én nem látok egyet sem.
Vállat von, de huncutkás mosolya nem apad. Biztos benne, hogy az egyelőre ismeretlen lány csupán játékra csalja, de a titkos küldetés, és a gyanús emberek figyelése nem illik bele a mostani, szilveszteri hangulatú képbe. Így hát nem gondolkodik tovább, koccintásra emeli korsóját, és úgy teszi fel nem mellékes kérdését.
- Kedves szupertitkos bevetésen résztvevő kém, megtudhatom a neved? Vagy... teljesen mindegy, hogy miképpen kérdezem, úgyis egy álnevet fogsz mondani nekem, és azután, hogy kiléptünk a csárda ajtaján, eltűnsz egy életre?
Nem teljesen tiszta neki, hogy érthetően fejezi-e ki magát, de nincs ereje újragondolni előző levezetését. Kortyol párat a vajsörből, majd az ajtó felé pillant, amin egyszerre többen is belépnek. Valószínűleg igaza lesz, és tényleg hamarosan betelik a hely, és végül mindegy lesz beszélgetnek-e a titkos ügynökkel, mert minden szavukat elnyomja majd a harsány beszélgetés, a zene, és az ünnepi korsók, s poharak csengő koccanása.
- Érdekes egyébként, hogy ha már úgy hozta az élet, hogy - valljuk be - egyedül töltöd az év utolsó éjszakáját, pont ide jöttél.
Szó sincs a másik életében való vájkálásról, ugyan. Helyette a navinés bátorságára utal, és arra, hogy bár idősebbnek látszik, mint a fiú, és bizonyára ügyesen megtudja védeni magát a rá leselkedő veszélyektől, mégiscsak egy törékeny lány, aki helyében bizonyosan nem a kocsmát választotta volna az újév ünneplésére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yvonne L. West
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 2. 20:37 | Link

Jamie & Jenny


Imádtam nézni Jamie mosolyát, így most is azonnal jobb kedvem lett, mikor megpillantott, és szerencsémre megörült nekem. Az én arcomon is megjelent egy széles vigyor, majd megöleltük egymást. Kezdem sajnálni, hogy legtöbbször csak szilveszterkor találkozunk, de ezen mindenképpen szeretnék változtatni. meg is fogom majd neki mondani, csak nem lesz ellenére.
Hallottam pár szót abból, amit a másik lánynak mondott. Azokból azt vettem ki, hogy a barna lányka dolgozni jött ide. Dicséretes dolog! Én szilveszter este biztosan nem tudnék, de nem is akarnék dolgozni. Nem vagyok valami nagy parti állat, de akkor is, sokkal jobb jól érezni magunkat emberek társaságában, mint kiszolgálni őket, és fel alá rohangálni a rendelésekkel.
Elejtettem egy halk kacajt a fiú kijelentésén, majd meghajoltam előtte.
- Köszönöm...De ismersz. Egyedül, sajnos, mint mindig. Mondtam, majd rákacsintottam. Kicsit furcsa, hogy ezt már megszokásból mondom. Néha szégyellem is a dolgot, hogy sosem volt még senki, komoly az életemben, és lassan 18 leszek. Lehet, hogy a lelkem kicsit meg is nyugodna, hogyha találkoznék magamhoz hasonlóval, de épp ez ebben a dologban a vicces. Nincs még egy ilyen szerencsétlen mint én. Néha már képes vagyok magamon röhögni, az elnyomja a szenvedést.
Örültem, hogy legalább Jamie van nekem, és tetszett neki a ruhám. Én is imádtam, még jó hogy anno megvettem, és direkt megtartottam mára. A fiú gyorsan bemutatott a mellette ácsorgó lánynak. Kissé bunkónak éreztem magamat, hogy csak így, gyakorlatilag befurakodtam kettőjük közé, de pár másodperc múlva ez az érzésem már el is szállt. Egy apró mosolyt vetettem a lány felé, majd kezet fogtam vele.
- Örvendek, Jenny. Mondtam, majd a fiú utasítására visszavonultam egy sarokban lévő, üres asztalkához és leültem. Táskámat az asztalra dobtam, felkönyököltem, majd nézelődni kezdtem. Hihetetlen milyen sokan jöttek le, hogy itt ünnepeljék az újév kezdetét. Egyre többen szállingóztak be az ajtón, lassan már kezdtem attól félni, hogy el fogják előlem szívni a levegőt.
Alig telt el pár perc, mire észbe kaptam Jamie már előttem állt, majd megszólalt. Kijelentésén elmosolyodtam, olyan szélesen mint még soha. Hatalmas nagy mázlim van, hogy legalább Ő van nekem. Mi lenne velem nélküle, de most komolyan?
- Jajj, Te is nekem, azt elhiheted! Mondtam nevetve, majd felálltam, és ismét magamhoz szorítottam a fiút. Nem voltam valami erős, így nem féltem attól, hogy netán úgy megszorítanám, hogy a bordáit töröm. Elengedtem, majd visszaültem a székre, és onnan néztem fel rá.
- Mi újság veled, mesélj csak! Mindenre kíváncsi vagyok, mi történt veled, mióta utoljára láttalak! Mondtam, szinte már parancsolóan, de még is játékosan. Kíváncsi voltam mik történtek Jamievel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2014. január 4. 16:08 | Link

Valentin


Hétvége van és én nem tudok mit kezdeni magammal. A szobánk tele van, és folyamatosan zsongás van benne. Valaki éppen megjön, a másik éppen lelép. Pihenni nem lehet mellettük, de nem bánom, sőt pont, hogy élvezem. Azonban kicsit kényelmetlen, hogy esélyem sincs egyedül lenni. Szerencsére a rellonon belül mindig van lehetőség találni valami üres kis sarkot, ahová elvonulhatok gondolkodni. Arra most nagy szükségem van, mivel bátyámmal és ikertestvéremmel elég nagy bajba keveredtünk. Az otthon tartózkodásom alatt eléggé bevadultunk így hárman. Régen voltunk már ennyi ideig, így együtt, és most kihasználtuk a lehetőséget. Minden nap buliztunk, szórakoztunk, és költöttük a pénzt. A pénz apáé volt, amiből egy szép összeget elvertünk, ami nem villanyozta fel őt túlzottan, amikor rájött. Vissza kell fizetnünk, és most jó ideig nem kapunk semmi anyagi támogatást otthonról. Ikrem Franciaországban, bátyám Olaszországban, én pedig itt Magyarországon. Még csak esélyünk sincs segíteni egymást. Teljesen magamra vagyok utalva itt a nagyvilágban. Pénzt kell szereznem, de ötletem sincs, hogyan álljak neki. Oké, az megvan, hogy munkát kell keresnem, de könyörgöm, ebben a kis faluban alig van lehetőség! Na és a fizetésről már ne is beszéljünk! Abból aztán megélni nem lehet, főleg úgy, hogy apának is kell belőle küldenem.
Most pedig ahelyett, hogy munkát keresnék itt ülök egy kocsmában, és elverem azt a kevés pénzemet ami van. Már egy ideje itt ülök egyedül a pultnál, és csak öntöm magamba az alkoholt. Nem tudom mennyinél járok, mennyit költöttem, és mennyit költhetek még. Ha nem tudom kifizetni, akkor majd ledolgozom. Elmosogatok vagy akármi. Viszont muszáj kikapcsolódnom, és nem gondolkodnom, mivel napok óta csak agyalok.
Egy újabb adag whiskyt kérek ki, amit a pultos fejcsóválva tesz le elém, egy megjegyzést is mellékelve hozzá.
- Hé kislány! Ilyen fiatalon talán nem kellene ennyit innod...szerintem! -
Erre csak lecsapom a poharat az asztalra, feljebb tornázom magam, hogy közelebb legyen hozzá, majd a szemébe nezék.
- Szerintem neked pedig nem kéne ilyenekkel foglalkoznod! Foglalkozz a munkáddal és ne velem! -
Szúrós szemmel méregetem, majd visszaülök a székre, és megiszom ami még maradt, végül az üres poharat lecsapom elé a pultra.
- Nem kapsz többet! - közli velem a pultos, majd elveszi a poharamat. Tágra nyílt szemekkel méregetem, majd megköszörülöm a torkom.
- Fizető vendég vagyok, annyit iszom itt, amennyit csak akarok. -
Végigfut a fejemen, hogy lehet már fizetni se tudok, de ezt nem kötöm az orrára.
- Egy korsó vajsört szeretnék! MOST! - török ki magamból, majd szúrós szemmel nézek a férfira.
A hangosabb beszédemmel az egész kocsma figyelmét magamra vonzottam, de ez sem érdekelt. Dühös voltam, és jól esett mindezt kiadni magamból.
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2014. január 4. 16:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Császár Valentin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 4. 17:29 | Link

Sofia

Nagyjából 10 perce figyelte elmélyülten a whiskyjében olvadozó jégkockát, de még egy kortyot sem ivott belőle. Csak arra tudott gondolni, hogyan is jutott el idáig. Gyakorlatilag már hónapok óta csak ez járt a fejében. Mélyen, legbelül persze tudta jól, de szívesebben okolt volna valaki mást. De mindezt saját magának köszönhette, ezen pedig nem változtathatott. Bár kapott még egy lehetőséget, egyelőre nem tudta, mit is kéne vele kezdenie. Egyszerűen csak várt. Maga se tudta, hogy pontosan mire, de remélte, hogy az idő majd segít és új irányt mutat.
A háta mögül érkező női hang zökkentette ki végül a nagy elmélkedésből. Válla felett a pult irányába sandított, ahol egy fiatal lány vitatkozott a pultossal.
A poharával a kezében felállt a székről és ráérősen a pulthoz ballagott.
- Talán rosszul hallasz? A kisasszony egy korsó vajsört szeretne.
Ledobta magát a lány melletti székre, de nem nézett rá. Felhajtotta az italát, majd egy enyhe fintort követően a csaposra szegezte jeges, komor tekintetét.
- Én pedig még egy ilyet kérek. - Mutatóujjával megkocogtatta a kiürült poharát. A csapos nem látszott túl boldognak, magában morogva, de legalább teljesítette a fiú kérését és néhány pillanat múlva a lány elé is odacsúsztatta a kért italt.
Valentin halványan elmosolyodott, majd lassan oldalra fordítva fejét, a lányra pillantott. Szinte látni lehetett az arcán, hogy meglepődött, mintha egy ismerőst vélt volna felfedezni a barnában. Jobban szemügyre véve rá kellett jönnie, halvány lila fogalma sincs róla, kicsoda és aligha hasonlít kevés ismerősei közül bármelyikre is.
De nem is számít.
- Egészségünkre! - Szólalt meg aztán, poharát a levegőbe emelve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2014. január 4. 18:55 | Link

Valentin


A kedvesnek nem nevezhető pultos igencsak húzza a száját, és nem akar kiszolgálni. Amilyen tüzes kedvemben vagyok a kezem már kezd ökölbe szorulni, és egyre furcsább színe lesz az erős szorítástól. Már nyitnám a számat, hogy tovább osszam az észt neki, de ekkor mellettem feltűnik egy szőke fej. Oldalra pillantok, és a szemöldököm kicsit megemelkedik az elém táruló portré láttán. A fiú szavai igen csak meglepnek, mivel nem számítottam arra, hogy valaki a védelmébe vesz. A pultos vele már nem mer szembeszállni. Ennek ellenére szóra nyitja a száját, de végül nem reagál semmit, hanem hátat fordít nekünk.  Én végig hatalmasra nyílt szemekkel bámultam az ismeretlen fiút, amit lerendezi a csapost, és olyan szörnyen lazán viselkedik mellettem. Elmondhatatlanul szimpatikus lett ettől a viselkedéstől, és valószínűleg a szőke haja is sokat dob a dolgon.
- Köszönöm! – ennyit tudok csak kinyögni nagy csodálkozás közepette. Biccentek is egyet felé, ezzel még jobban nyomatékosítva azt a köszönömöt.
A fiú ebből nem tudom mennyit látott, mivel nem nézett rám, csak miután megérkeztek az italok. Én végig rajta tartottam a szemem. Egyrészt mert érdekelt, hogy mit is keres itt, és miért szállt a védelmembe, valamint túl helyes volt ahhoz, hogy ne őt nézzem. Ittasan – meg mondjuk amúgy is – nem szoktam zavartatni magam ilyen téren.
Ahogy végre rám emelte a tekintetét meglepődöttséget véltem felfedezni az arcán. Nem tudtam hová tenni ezt a reakciót, de majd a dolog végére fogok járni. Most viszont orromat megcsapta a vajsör illata, és az jobban vonzott, mint az, hogy kielégítsem a kíváncsiságomat. Felemeltem a korsót, kissé megemeltem, koccintás helyett, majd a számhoz téve ittam egy nagyobb kortyot. A kellemes íz hatására kissé libabőrös lett a karom. A korsót letettem majd újra a fiúra néztem, de most jó mélyen bele a szemébe.
- Felettébb örülök a találkozásnak! Sofi vagyok! – nyújtottam a jobbomat a fiú felé, de egyszerűen nem tudtam szabadulni a tekintetétől. Lehet már túl sokat ittam, és emiatt nem tudok parancsolni magamnak, de most nem érdekelt különösebben ez sem. Elsődleges célom az volt, hogy közelebbről megismerjem a szőkét.
- Amúgy a meglepett arckifejezésedet hova tegyem? - nézek rá kérdő, és kissé értetlen arccal, majd várom az érdekfeszítő válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Császár Valentin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 5. 13:36 | Link

Sofia

- Nincs mit. - Morogta maga elé, aztán a lány felé fordult. Egy pillanatra felvonta jobb szemöldökét, majd miután a lány az ajkához emelte poharát, ő is kortyolt egyet az whisky-ből.
Vajon miért is vette védelmébe? A legvalószínűbb válasz az lenne, hogy unatkozott, egyedül inni pedig nem épp egy mulatságos elfoglaltság. A lány enyhén szólva kellemes társaságnak tűnt a sok ittas, nem éppen fiatal vendég közt, akikből akadt bőven a kocsmában. Persze voltak fiatalabbak is, de többségük nem egyedül érkezett, ez pedig éppen elég indok volt neki arra, hogy távol tartsa magát tőlük.
Letette a poharat a pultra.
Tekintete a lány kinyújtott karjára siklott, megköszörülte a torkát, s alig néhány másodpercnyi hezitálást követően kezet rázott vele.
- Én is örülök. Valentin vagyok.
A lány fürkésző tekintete már-már zavarta a fiút, de nem tette szóvá, megpróbált inkább a kérdésre koncentrálni.
- Csak azt hittem, ismerlek. - Kissé megrándította a vállait. - De mivel valószínűleg te is egy vagy, a kastély lakói közül, elképzelhető, hogy már láttalak. - tette hozzá közömbösen.
Visszafordult az italához és a pultra könyökölt.
- Mit csinálsz itt egyedül? - Oldalra fordította a fejét és a lányra pillantott. Igazából nem volt kíváncsi rá, csak hirtelen nem jutott más eszébe.
A fejében már érezte az alkohol hatását, de ahhoz még keveset ivott, hogy elfelejtse, mennyire is utál idegenekkel cseverészni. Végül arra jutott, hogy innia kéne még egyet, csak előbb még felhajtotta a pohárban maradt whisky-t.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2014. január 5. 15:00 | Link

Valentin


A fiú arcán némi hezitálás látszódott, amikor felé nyújtottam a kezem. Nem értettem, hogy mi baja van. Rápillantottam a kezemre, hogy esetleg koszos-e, vagy ráragadt valami. De semmi ilyesmi. Tiszta, sőt még ápolt is. Nem értettem mi a gondja.
- Na aggódj nem vagyok pestises vagy leprás, vagy akármi! - nézek rá teljesen közömbös arccal, amikor is végre megfogja a kezem, és kissé megrázza.
A kérdésemre is kapok választ, és most én lepődök meg, hogy ismerősnek vélt. Pedig aztán én nem vagyok az a típus, aki folyamatosan rohangál az iskola falai között, és mutogatom magam, hogy "Nézzétek, én vagyok Sofi! Ismerjetek fel ha találkozunk!". Én inkább csak a rellonon belül mozgok, de ott is csak alig-alig. Na jóóó, ez sem teljese igaz, mivel sokszor merészkedem ki a természetbe, és akkor végig kell mennem az iskola egy részén, hogy kijussak. Valamint a faluban is többször fellelhető vagyok, így vissza kell szívnom az előbbieket.
- Nos lehetséges, hogy már összefutottunk valahol. Bár szinte biztos, hogy még nem beszéltünk, arra emlékeznék. - közlöm én is a tényeket, majd zárásnak alig észrevehetően rákacsintok. Biztos vagyok benne, hogy emlékeznék rá, ha valaha is beszéltünk volna. A szőke haj szörnyen a gyengém, főleg amikor kócosan áll összevissza. Azzal le lehet venni a lábamról. Mondjuk ha nem lennék ittas, akkor jobban tudnám tartani magam, de most nem megy. Iszok még egy, majd még két kortyot a sörből, és csak azután válaszolok neki.
- Elverem a maradék pénzem, alkoholba fojtom bánatom, utána pedig kiállok egy sarokra koldulni. - vonom meg a vállam, mintha teljesen hétköznapi dolog lenne mindez. Teljesen le fogok égni, mind anyagilag, mind amúgy is ezzel a megjegyzéssel. A sarkos részt nem kellett volna, mert ott nem koldulni szoktak, de már visszaszívni nem tudom.
- Na és te mit keresel erre, így magányosan? - teszem fel a kérdést, majd újra iszok egyet, és a pultosra nézek, aki szúrós szemmel méreget minket még mindig. Megcsóválom a fejem, majd visszafordulok Valentin felé.
Miután válaszol nem hagyok neki időt arra, hogy újabb kérdést tegyen esetlegesen fel. Hamarabb szólalok meg.
- Ki kell mennem a mosdóba! De ha lehet ne tűnj el addig! - rámosolygok, majd felállok. De ettől a hirtelen mozdulattól szédülni kezdek, és meg kell kapaszkodnom a székbe, ami sajnos nem elég stabil. Nekicsapódok Valentinnek, aki reményeim szerint nem borul fel, a székem pedig a földön landol egy nagy csattanár kíséretében. Eléggé instabil ma ez a kocsma.
- Hoppá! Bocsánat! - nézek fel Valentinre huncut tekintettel, majd feltornázom magam rendes álló állapotra.
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2014. január 5. 15:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. január 5. 18:09 | Link

Szilveszter - Ombi

~ Ezeket most komolyan én mondtam?~ Nem tudom, honnan vettem, hogy menni fog az önfeledt, összevissza hadoválás, hiszen egyáltalán az én stílusom az ilyesmi. Elsőre úgy tűnik, a srác is inkább a dilinyós kategóriába sorol. Vagy én reagálom túl már megint? Ha valamit elmondhatok, hát az az, hogy az utóbbi időben a túlreagálás terén pozitív irányba fejlődtem. Vagyis ennél mélyebbre nem merülök a céltalan agonizálásban afelett, hogy mit gondolhat a másik, és mégis mit csinálok. Megeresztek felé egy zavart mosolyt, mintegy azt üzenve: "bocs, ez van". Ennyivel pedig le is zárom magamban a témát, hiszen elég valószínű, hogy soha többé nem is fogunk találkozni, vagy ha mégis, miért is foglalkoznék vele. A lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Nagyjából fél éve követem ezt az életfilozófiát, de azért néha-néha még emlékeztetnem kell magamat rá.
Teljesen alaptalannak is látszik, hogy az imént még beindult az önbizalom hiányos felem, hiszen a fiú belemegy a játékomba, még ha nem is volt az évszázad ötlete és nem is tudom, hová vezet.
- Persze, hogy vannak, csak azért nem látod őket, mert még nem kaptad meg a kiképzést - magyarázom a másiknak, mintha egy teljesen magától értetődő dolgot nem értene, közben minden megfontolt szándék nélkül, csak úgy magától, kacér fény csillan a szememben a "még" szócskát kiejtve.
- Most, hogy így mondod, elég csábító a gondolat...de Kati vagyok, esetleg Katkó, ha érdekelnek az idióta becenevek is. - mutatkozom be nevetve, remélem viszonzásul én is gazdagabb leszek egy névvel. Majd felemelem én is a korsóm és az övéhez koccintom. Igen, én egy körrel máris előbb tartok, mint ő, ezzel a korttyal most már sikerült kiürítenem a korsót. Követem a másik tekintetét, én is vetek egy pillantást az érkezőkre, de ebből is megállapítom, hogy nincs köztük ismerős.
A srác csak visszatér az eredetit kérdéshez, amire viszont továbbra sem szeretnék részteles magyarázattal szolgálni.
- Valljuk - hagyom rá kelletlenül. Igen, a kocsma nem éppen a legjobb hely, ahol egy tizennyolc éves lány múlathatja az idejét. De a faluban vagy ez van, vagy a pub, ahol bizonyára sokkal több ismerőssel összefutottam volna. És itt... amíg nincs baj, nincs baj, ha meg mégis, meg tudom védeni magam.
- De ugyanezt el lehet mondani rólad is, nem? - érzem, hogy ebben azért kicsit sántít a logika, de ilyesmivel már nem törődök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 7. 18:08 | Link

Sofia

- Ugyan, nem is gondoltam. - Értetlen arcot vágott a lány reakciójára. Úgy tűnt, sértésnek vette az apró hezitálását, de Valentin nem kezdett mentegetőzni. Megrázta a kezét.
Egy ideig zavarónak találta, hogy a lány le se veszi róla a szemét, nem tudta, hogy pontosan mi oka lehet rá. Talán van valami a képén, ami ennyire érdekfeszítő?
Az utóbbi időben sok minden megváltozott körülötte. Legfőképp a problémáival volt elfoglalva, keveset volt lányok közelében, így nem csoda, hogy teljesen megfeledkezett róla, hogy milyen rettentő jóképű.
Miután ez sikeresen leesett neki, máris jobb kedvre derült. Felöltötte a legelbűvölőbb félmosolyát, majd pimasz módon végigmérte a lányt tetőtől talpig.
-Igazad lehet, arra tényleg emlékeznél. - Tette hozzá, kivillantva hófehér fogsorát, s a kacsintást is viszonozta.
Egyre jobban tetszett neki a lány stílusa, bár sejtette, hogy mindez inkább csak az alkoholnak köszönhető.
Épp a szájához emelte a poharat, hogy ledöntse a torkán a maradék whiskyt, de a lány válasza annyira meglepte, hogy az egészet kiköpte maga elé, még mielőtt megfulladt volna a röhögéstől.
- Vicces lány vagy. -  Nyöszörögte összeszorított ajkakkal, tovább kuncogva. - De azt hiszem, erre nem lesz szükség. - Tette hozzá sokat sejtető hangon, miután sikerült levegőt vennie. Szerencsére a röhögőgörcse is elmúlt. - Én már csak ilyen magányos alak vagyok, általában egyedül iszom. - Árulta el a szomorú igazságot, hozzá illő, ártatlan arckifejezéssel és lebiggyesztett ajkakkal.
Bólintott egyet, de arra már nem maradt ideje, hogy válaszoljon is. Mintha szánt szándékkal gyorsították volna fel az időt, gondolkozni se tudott. Ösztönösen tette le egyik lábát a székről s nyúlt a lányért, aki szerencsésen landolt a karjában.
- Semmi gond, megvagy. - Kifújta a levegőt, de a lányt nem igazán akarta elengedni. Megvárta, amíg összeszedi az egyensúlyát.
- Talán tényleg nem kéne többet innod. - Tette hozzá egy apró mosollyal. Kivételesen nem gúnyolódásnak szánta a dolgot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sofia F. Denaro
INAKTÍV


b a d g i r l
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 904
Írta: 2014. január 8. 15:45 | Link

Valentin


Nem kellett sok idő, hogy kiderüljön, új beszélgető partneremnek van arca, ami szép méretekkel rendelkezik. Oké, én adtam alá a lovat, ő pedig csak tovább tetőzte az egészet. Arra a megjegyzésemre, hogy tuti emlékeznék rá, ő csak helyeslően megjegyezte, hogy minden bizonnyal így lenne. Hirtelen több ötlet is végigfutott az agyamon, hogy ezt hogyan is értette. Egyik sem volt rossz elképzelés. A fantáziám száguldásnak eredt, és egy mosoly is átsuhant az arcomon.
- Hogyan is érted ezt? Miért is emlékeznék rád akkor, minden bizonnyal?! -
Csak kicsúszott az a kérdés. Bár nem tudom, miért foglalkoztat engem ez ennyire. De most kíváncsi vagyok, és addig nem nyugszom, amíg ezt a kíváncsiságot ki nem elégíti.
Hangosan felnevetek, amikor kiköpi az italát. Valóban érdekesre sikerült az a válasz. Na de, hogy ennyire?! Azért azt a drága italt nem kellett volna kiköpni, nem érte meg. Rosszallóan megcsóválom a fejem, miközben a kiköpött cseppeket nézem a pulton.
- Hát köszönöm! Ezzel a jelzővel sem sokszor illettek engem! -
Volt rá eset, hogy viccesnek neveztek, de az esetek többségében nem túl kedves jelzőket aggatnak rám. Ezek közül a legszebb talán a bunkó. A többi nem tűr nyomdapapírt.
- Magányos?! Az nem jó dolog! De most itt vagyok, szóval már nem vagy magányos! Feldobom az estédet! - Ennyit tudtam reagálni a mondatára, egy kis nagyképűséget is belecsempészve. Ezután indulok el a mosdóba és landolok Valentin karjaiban. Nagy szemekkel pislogok rá, majd összeszedem magam, és a pumpa gyorsan felszökik bennem.
- Nem vagy az apám, hogy megmondd nekem, hogy mit csináljak! - Török ki magamból, és mellkasom előtt összefonom dühösen a karjaimat. Előveszem a "legszebb" nézésem, és úgy szuggerálom Valentint. A pultos ismét feltűnik a színen és újra megcsóválja a fejét. Nagyon nem tetszik neki, hogy egy kislány itt üti el az időt, és csinálja a műsort. Fél pillanatra rá nézek, majd vissza Valentinre. Oldalra billentem a fejem, és úgy szuggerálom tovább, egy szót sem szólva. Hol a szemeit nézem, hol pedig az ajkát, a kettő között ingázik tekintetem. Egyszer csak egy hirtelen mozdulattal egyik kezem az arcára teszem, odahajolok és egy csókot nyomok le neki. Helyes pasi, én pedig kíváncsi voltam, hogy hogyan csókol. Az a fránya alkohol és a kíváncsiság rossz párosítás. Hogy visszacsókol-e, az már az ő dolga, és az ő döntése, de én reménykedem.
Utoljára módosította:Sofia F. Denaro, 2014. január 8. 15:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2014. január 9. 15:09 | Link

Szilveszter
~ Kati

Egyszerű szilveszterre számított. A kocsma egy sarki zugában meghúzódva, pár korsó vajsör mögül akarta nézni a lányokat, miként jótékonyan feloldja őket az alkohol istene, és könnyedén nevetnek bele minden jöttment szemébe. Egyszeri flörtöket, egy alkalomra összeállt párosokat jött nézni, akik bizonytalan közös jövőjükkel mit sem törődve élvezik a mát. A pontban éjfélkor megejtendő újévi csókokat a távolból akarta figyelemmel kísérni, míg ő a világos sör ízét nyalja le szájáról, s miután a buli hervadni kezd, feláll, magára ölti kabátját, és zsongó gondolataival visszasétál a kastélyba.
Ehelyett szupertitkos kémekről, bevetésekről, rossz, gyanús személyekről, és kiképzésről beszélget egy vadidegen lánnyal, akiről még nem sikerült eldöntenie, hogy az asztalon üresedő korsó az oka, vagy örökké ilyen bolond, esetleg igazat mond, és mivel tudja, hogy a rellonos úgysem hiszi el képtelen történetét, nyíltan beszámol munkájáról.
- Szóval kiképzés.
Könyöklő jobbjával állát simogatja, ujjbegyei cikornyásan keringnek sima bőrén. Tekintete a már-már magyarázkodó Katin, és akárhogy igyekszik, sajnos nem jut előrébb vele kapcsolatosan. Egyszerű lenne azzal letudni, hogy azért ilyen bolond az idősebb fél, mert a sárga ház diákja, de ez koránt sem ennyiből áll. Mélyet sóhajt, és hogy gyökerestül tépje ki a gazt szilveszter éjszakájukból, eldönti, hogy nincs több bevetés, feladat, titok, vagy kém.
- Noel vagyok, szia - emelkedik meg ültő helyéből, hogy kezét átnyújthassa az asztal felett, majd visszaereszkedik, és a bemutatkozás megkoronázására kortyol párat korsójából. Kati itala fogyóban, és ő sem szeretne lemaradni, főként, hogy elhatározása szerint a következő kört ő fogja fedezni. Gondolatára hátrapillant a csárda választékra, majd vigyorogva fordul vissza asztaltársaságához.
- Amondó vagyok, hogy igyunk egy lángnyelv whiskeyt, aztán dobjuk fel az estét!
Ha már egymás útjába sodorta őket a nagynevű élet, akkor élvezzék ki, táncoljanak, mulassanak, és jókedvvel-bőséggel köszöntsék a következő év első napját. Egyértelmű, hogy a navinésnek nem kedvenc témája az itt tartózkodása, és bár Noelnek az, hogy talán egyedül kellett volna töltenie az estét egyáltalán nem kínos, most mégis megkegyelmez a lányon, és nem kérdez többet esetleges magányáról.
- Húzóra!
Korsóját a lányéhoz csapja, majd azt a keveset, ami még sajátja aljában habzik felhörpinti. Nagyot cuppantva ajkaival, majd a levegőt is hosszan fújva ki magából vigyorog Katira, kíváncsian várva hogy elindulhatnak-e a pulthoz kikérni versenyitaluk első fordulóját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. január 11. 22:21 | Link

Szilveszter - Ombi

A kölcsönös bemutatkozást követően a beszélgetésünk iránya kicsit komolyabbra, vagy legalább is normálisabbra fordul. Érzem, hogy nem is kell erőltetni a korábbi  zagyválást, egyszerűen csak az kellene, hogy tényleg elengedjem magam. Sokat változtam az utóbbi időben, tényleg lazább vagyok, egy görbe este, vagy egy ellógott óra nem okoz már lelkifurdalást, de azért alapjában véve ez inkább egy felvett viselkedés, afféle megszokás, és nem a jellememből fakad. Ezért is van az, hogy néha nem igazán találom a megfelelő, laza hangot. De mindenre van megoldás, Noel pedig szinte azonnal fel is ajánlja a legkézenfekvőbbet. Igazából nem szerepelt a terveim között, hogy pár vajsörnyi értéknél magasabbra emeljem a véralkoholszintem, de kifejezetten örülök neki, hogy így alakulnak a dolgok. Hogy is hagyhatnám ki Noel ajánlatát? Elvégre szilveszter van, ha már itt vagyunk, igyunk és bulizzunk.
- Tetszik a gondolatmeneted - vigyorgok a fiúra. Tudom magamról, hogy egész jól bírom a piát és ismerem a határaimat, így aztán különösebb aggodalom nélkül egyezek bele a javaslatába. Azt természetesen nagyon szilárdan elhatározom, hogy azokat a bizonyos határokat - amikor már kevésbé tudom átgondolni, hogy mit mondok és teszek - nem fogom feszegetni.
Türelmesen megvárom, amíg a fiú is befejezi a vajsörét, aztán együttesen elindulunk a pult felé. Most nem túl előnyös, hogy ennyire a helyiség sarkába voltam húzódva, mert így jó pár tömött asztal között át kell magunkat verekedni. Kapunk is néhány szúrós pillantást. Mikor két szorosabban lévő szék között sasszézok át, valaki letaperol. Az érintésre ösztönösen a pálcám irányába rándul a kezem, de csak egy hideg, lenéző pillantást küldök a málészájú varázsló felé.  De eljutunk a pultig anélkül, hogy bármivel leöntenének, amit sikerként könyvelek el. Várnunk kell egy kicsit, mire sorra jutunk és kikérhetjük az italainkat.
- Egészségünkre! - emelem koccintásra a poharam. Kortyolok párat és megállapítom, hogy nem hiába lángnyelv whiskey-nek nevezték el. Közben körbenézek a helyiségen, ami mostanra már tényleg tele lett emberrel, és megakad a szemem valamin.
- Úúúú, nincs kedved dartsozni? - fordulok lelkesen a fiúhoz, majd a falra függesztett tábla felé bökök. Csoda, hogy még nem csapott le rá senki. Közben beugrik az emlék, hogy Ákos volt egyszer nagyon odáig a játékért, de akkor már nem lett volna neki túl biztonságos hegyes dolgokat a kezébe adni. De mi még teljesen jól vagyunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 11. 23:02 | Link

Sofia


- Majd rájössz. - Válaszolta könnyeden, mintha fel se tűnt volna neki a barna túlzott kíváncsisága, pedig a lány meg sem próbálta leplezni azt. Bizonyára sok elképzelése lehetett, Valentin pedig nem akarta elrontani egyiket sem. Sokkal mulatságosabbnak ígérkezett volna egyből a tettek mezejére lépni, de türelmes ember lévén nem akarta elsietni a dolgot. Az este túlságosan jól alakult ahhoz, hogy az ilyen apró részletek felett csak úgy átugorhasson. Minden egyes pillanatot ki akart élvezni, az pedig csakis úgy lehetséges, ha megadja neki a kellő felvezetést.
Arra persze nem számított, hogy a lány olyat mond, amitől eláll a szava. Gyakorlatilag képtelenségnek tartotta egészen addig a pillanatig, amíg ki nem köpte a whisky felét. Miután a lány rosszalló fejcsóválását elnézve összeszedte magát,
- Akkor talán eddig még csak engem tüntettél ki eme igen különleges tulajdonságoddal? - Kérdezte egy hangyányit gúnyosra váltott hangnemben.
Miután a lány sikeresen feltápászkodott a karjaiból, egy cseppet mintha megorrolt volna a fiú megjegyzésére.
Valentin rezzenéstelen tekintettel állta a pillantást, kíváncsi volt rá, vajon a nőszemély meddig fog gondolkodni. Megcsókolja vagy ne? Túlságosan részeg lehetett, ugyanis hosszú másodpercekig csak bámult rá, de végül természetesen győzött a józan esze.
Valentin se volt már szomjas, de ő még valószínűleg meg tudott volna állni a két lábán, ha épp nem ül.
Esze ágában sem volt elutasítani a csókot, épp ellenkezőleg, vadul viszonozta azt. Jobb keze az alkoholmámoros kisasszony derekára csusszant, s határozottan közelebb szorította magához.
A hosszú csókot követően lassan hátrébb húzta a fejét, az arcára pedig csibészes mosoly ült.
- Azt hittem már nem is lehetne tovább fokozni a hangulatot, de úgy tűnik tévedtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Faith Vinnin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 1
Összes hsz: 2
Írta: 2014. január 14. 09:51 | Link

~Jamie~


Mit tenne egy normális ember, ha új terepen akarná... újrakezdeni(?), visszakezdeni(?) az életét?! Bizonyára munkát keresne, ezért hát Buborlány is felkerekedett, hogy megtegye, alig hogy kitette a lábát a vasútállomásról. Már csak az óriási transzparensek hiányoznak, hogy WE WANT YOU! meg a mutogató kezek rá, de ahogy elkezdi kapkodni a lábait, jobbra-balra nézegetve, nem igazán lát egyet sem. Fura... és egyébként is, hol van a fogadóbizottság? Talán azért nincsenek itt, mert nem szólt senkinek jöttéről? Legközelebb lehetne alaposabb, ezt megfogadja a témában.
Egyik utcáról a másikra szépen el is jut a Fő utczára, ahol ismét zsenialitását igazoló megállapítást tesz: azért nem rohanták még le a jobbnál jobb ajánlatokkal, mert szinte minden zárva van. Persze, hiszen korán van, normális ember ilyenkor még alszik, és itt paradoxon is képződik a fejében, miszerint: normális ember alszik, vagy munkát keres?
Az első nyitva lévő helyre benyit szépen, és körbenézve próbálja felmérni, mi lehet ez a hely. Megvonja a vállait amolyan Faithisen, és a pulthoz sétál, amikor összeállt fejében egy verzió. Nagyon koszosnak tűnik, és pénz sincs nála, szóval a pult mögül elcsór egy darab törlőrongyot, és a tenyerét fölé tartva letörli alatta a részt, pont akkorát, hogy odaférjen, majd visszateszi a rongyot, és rácsap a pultra.
-Ki a Mádám ebben a kupiban?!-
Kérdezi fennhangon, és várja, hogy valaki előkerüljön, de semmi életjel, talán részletezni kellene a lényeget.
-Tudok rúdon pörögni!-
Közli, bár hozzáteszi fejben, hogy nem fog. Ő majd a Mádám énekes pacsirtája lesz, akinek azért fizetnek... bizony ám. Nem a huncutkodásért, hanem a szép hangjáért. Vagy ha ez nem jön be, akkor az asszisztense lesz. Biztos sok asszisztálni való van egy kupiban a Mádámnál.
-Ügyféllel vagyok!-
Kiabálja még, hátha a pénz szaga majd idevonzza a bizonyos hajlott korú kiélt hölgyikét, aztán az ihlettől vezérelve még hozzáteszi mély, öblösre változtatott hangon.
-Ütve Fúró nem szeret várni!-
Cseppet sem fura számára ez a név, hiszen simán el tudja képzelni, hogy egy nagydarab, kopasz, hurkástarkójú... bácsi, ne szeressen várni. Sóhajtva ismét körülnéz, és akkor feltűnik neki a vacancy tábla, amin egészen más munkakör van megjelölve. A hátsó részről is mozgolódást hall, ezért gyorsan leugrik a székről, az ajtóhoz siet halk léptekkel, majd kinyitja, és becsukja, és kinyitja, és becsukja, és elindul vissza a pulthoz, mintha csak most érkezett volna. Igyekszik elővenni legmézesmázosabb hangját a megjelenő férfi felé, ezzel próbálva két legyet ütni egy csapásra: ne ismerje fel, hogy az előbb ő kupizta le a helyet, és biztos az 'állásinterjún' is jól jön.
-Szia! Ezek nem vicceltek ám, már ránézésre!-
Közli, mert hát ő látta, hogy az imént távozó vendégek igen elégedetlenek voltak. Szépen odasétálva a pulthoz helyet foglal egy széken.
-Faith vagyok, és a hirdetésre szeretnék jelentkezni.-
Remélem mindenki várja már, mikor bújik elő belőle az, aki az előbb "az ajtón távozott" mert tudhatjuk, hogy hosszú időn keresztül képtelen megjátszani magát.
Utoljára módosította:Faith Vinnin, 2014. január 14. 10:08
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2014. január 17. 10:43 | Link

Szilveszter
~ Kati


Amint megjelenik Kati arcán a széltében elhúzódó mosoly, tudja, hogy az este nincs veszve, ez lehet élete egyik legjobb szilvesztere, elfeledvén azokat a kellemes pillanatokat, amit Sárával, vagy szüleivel töltött az előző évek során. Huncutul félrehúzza ajkait, majd felhörpinti a maradék vajsört is, hogy az utolsó akadályt is legyőzvén elindulhassanak a pult felé.
A rellonos kitolja maga alól a széket, és ahogy feláll a navinés lány fölé magasodik. Elsőéves korához képest igen magas, és pár hónap alatt észrevétlenül is nőtt egy-két centit. Kati töri az utat számukra, és nem egy kéz nyúl formás feneke után, mire Noel fejét csóválva neveti el magát. A lányt ugyan nem kell félteni, elég a hideg pillantása is ahhoz, hogy a rossz helyre tévedő kezek meggondolják magukat, de mindettől függetlenül a fiú szívesen beverné a nyálcsorgató férfiak arcát, pálcáját be sem piszkolva ezekre a férgekre.
- Nos, egészségünkre! - koccint vidáman, arcvonásai egészen lágyak, úgy emeli szájához az apró pohárkát. Társasága kortyolgatni kezdi az italt, amire Noel szemöldökei hamar az égbe kapaszkodnak. - Húzóra, drágám, nem ittál még alkoholt, vagy csak előttem játszod a szerény lányt?!
Saját poharából egy szuszra tünteti el a tüzes italt, ami útja során felégeti a fiú torkát, és gyomrába érve is fájdalmas táncba kezd. Kifújja a levegőt, s lecsapja poharát a pultra, tekintetével jelezve a csaposnak, hogy ebből jöhet még egy kör.
- Versenyről volt szó - jegyzi meg a lánynak oda sem pillantva. Az italát várja, ha már egyszer szilveszter van, minden megengedhető. - Igyunk még egyet, vagy kettőt, utána dartsozhatunk ha mindenképpen veszíteni akarsz.
Rövid, kihívó vigyort ereszt meg a lánynak, majd az újabb pohár lángnyelv whiskey-vel koccint vele, és szemeit egyetlen hunyásnyira lecsukja, hogy teljes egészében átadja magát az égető varázslatnak.
- Brrrr - rázza meg fejét, és nevetve fordul Katihoz. - Ha nyerek, az éjféli csókod az enyém, ha veszítek... azt te szabod meg. Benne vagy?
A válasz után ellöki magát a pulttól, és a felgyülemlett embertömegen át a darts felé veszi az irányt. Hátrapillant, hogy a lány követi-e, majd az emberek ünnepi, megváltozott arcán mereng. Lát egy csókolózó párost is, akikről lerí, hogy egy átlagos napon talán még köszönni sem köszönnének a másiknak, most pedig egymás ajkain csüngnek, mintha véget érne éjfélkor a világ. Talán igazuk is van, valami véget ér, amit egy egészen más követ, egy új év, új esélyekkel.
- Ha megengeded, kezdenék - hajol meg, akárcsak egy varázslópárbajon szokás, majd felegyenesedvén a táblához lép, és leszedegeti róla a hegyes nyilakat. Az egyik közeli asztalra teszi őket, egy szimpatikus, zöld szárút meghagyva magának. A megfelelő távolságig hátrál, hogy aztán a lányra kacsintva eldobja szerencsenyilát.
- Vesztettél.
Összeüti tenyereit, és hangosan nevet. A külső bullt éri nyila, és bár azt remélte, hogy eltalálja a belsőt, a tábla vöröslő középpontját, kezdésnek ez sem rossz. Átadja Katinak a terepet, ő pedig a lány helyére lép, onnan figyeli a következő nyíl útját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. január 18. 23:22 | Link

Szilveszter- Ombi

Kicsit belepirulok a fiú félig vicces, félig őszinte felháborodásra utaló megjegyzésébe, még az nem tűnik fel - legalábbis egy percig sem zavar -, hogy közben már drága lettem. Grimaszolok egyet,és további szócséplés nélkül  lehúzom, ami még a poharamban maradt.
- Nem volt szó versenyről! - hevesen rázom is fejem, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak. Fontosnak tartom ugyanis leszögezni, hogy Ombi most említi ezt először, egyébként meg már csak azért is ellentmondok a fiúnak.
-Hah! Hát legyen  - egyezek bele mégis, nagy szemforgatások közepette -, hogy előbb még erősítsük a hangulatunkat. A srác kissé tenyérbemászó vigyorát figyelmen kívül hagyom, bennem sokkal kevésbé lobog a versenyszellem. Mégis mi van akkor, ha nem sikerül az asztal alá innom, vagy éppen jobban dartsozik, mint én?
A második körnél már igazán nem kéretem magam, lehúzom whiskey-t, mire pillanatra végigfut rajtam a remegés, mire leteszem a poharat, Noel már megint a versenyzésnél tart. Nos, igen, ha van tét, úgy már azért más a helyzet. Erre azért már bennem is feléled a vágy, hogy nyerjek. Nem azért is azért, mert annyira rosszul hangzik az az eshetőség, hogy veszítek, de mégis jobb nem alulmaradni. A válasszal azonban egy pillanatig sem várakoztatom meg a rellonost, ösztönösen szakadnak fel belőlem a szavak.
- Persze, hogy benne vagyok, esélyed sincs, életem! - vigyorgok hirtelen jött, nagy magabiztossággal. Fogalmam sincs mennyire jó a játékban, vagy én mennyire vagyok jó, de csak nem hagyhatom, hogy azt higgye, könnyű dolga lesz.
Követem Noelt a tömegen át, közben megfogalmazódnak bennem olyasfajta kérdések, hogy mit is akarok én tulajdonképpen ma este. De mielőtt belemerülhetnék a megválaszolásukba, már át is araszoltunk a dartshoz, és csak az tölti ki minden gondolatom, hogy ne hagyjam magam nagyon lealázni.
- Csak nyugodtan - engedem át neki a terepet, egy kicsit félreállok, hogy ne zavarjam és karba font kézzel várom, mit produkál. Egy pillanatra elismerő kifejezés suhan át az arcomon, de aztán észbe kapok, hogy nem kell őt biztatni.
- Na, figyeld a profit - vigyorgok a srácra és felkapok egy nyilacskát az asztalról, beállok Noel korábbi helyére, emelem a karom, kisöprök egy kósza tincset az arcomból, célzok, már dobásra kész vagyok, véletlenül a szemem sarkából még vetek egy pillantást Noelre, és mielőtt útjára indíthatnám a nyilat, összeránt a nevetés.
- Inkább ne nézzél közben, mert nem bírok így koncentrálni - közlöm Noellel, mikor már szóhoz jutok a nevetéstől. Megint visszafordulok a tábla felé, ezúttal már kevesebb rákészüléssel, egyszerűen csak eldobom a nyilacskát, ami egyszerűen csak a húszas és az ötös szektor határán(de azért az ötösben) a triplázó és a külső bull közötti területen fúródik be.
- Ez is miattad van - természetesen Noelt okolom a nem túl erős kezdésért, miközben átadom neki a helyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2014. január 25. 15:33 | Link

A Katival töltött szilveszter este

A lány tiltakozik, de ő is tudhatja, hogy nincs értelme. Noellel nem érdemes vitázni, mert valamilyen úton-módon úgyis kivívja magának saját igazát, és akármi legyen is a tét, ráveszi akaratára a másik felet. Meg van benne a kellő manipulatív erő, és bár fiatal még, már most is intenzíven képes azt alkalmazni másokon. Személyisége ha nem is vonzó, de külleme, fokozatosan mélyedő hangja, és stílusa képes eltakarni a bensőt, elfedni a nem látható rosszat. Úgy alakítja a helyzeteket, úgy erőszakolja ki másokból saját vágyait, hogy azt a másik fél még csak nem is gondolja rossznak, vagy akár kellemetlennek.
- Az élet egy nagy verseny, ha beszélsz róla, ha nem. Ha akarod, ha nem.
Katira kacsint, és már húzza is italát, hogy aztán az alkoholtól égő torkán végigsimítva közelítse meg a darts táblát. Jó, és tudatos dobó, akit az lángnyelv whiskey csak még inkább feltüzel, és nyerésre késztet. A navinés lány beleegyezik a csókba, amit először kétkedve, felvont szemöldökkel fogad a rellonos. Tényleg nem gondolta volna, hogy ilyen könnyedén kapja meg vágyait, hogy ilyen hatással van a másik nemre. Ha nem is tetszik Katinak, a 2013 utolsó csókját úgy tűnik mégis egymásnak adják, ha utána soha többé nem találkoznak, akkor is.
- Ezt nevezem, kis anyám!
Elkiáltja magát széles vigyorával, majd megtapsolja a lány helyes döntését. Élvezi az estét, ennél jobban nem is alakulhatna. A legtöbb ember a szilveszter estéjét a barátaival, családjával képzeli el, de Noel a következő tíz évében is pontosan így akarja eltölteni az év utolsó éjszakáját. Nincs is annál izgatóbb, és adrenalinnövelőbb, mint idegen lányokkal játszani, csókra, és érintésekre tenni a tétet.
A darts az ő játéka, jobban megy neki, mint a billiárd, pedig ez is az is kocsmajáték, a dobás, és a nyilakkal való célzás közelebb áll hozzá, mint a síkban való golyóütés az előzőleg kihegyezett dákóval. Kati végignézi precíz célzását, és egy pillanatig átjárja formás kis arcát az elismerés. Noel rávigyorog, majd átadja neki helyét.
- Tessék parancsolni. Csak aztán tudod, légy ügyes, mert ha nem, enyém a szád...
Alkohol nélkül is csípős a nyelve, és bátran kimondja vágyának tárgyát, de most, több lángnyelv whiskey után már könnyedén ereszt el olyan mondatokat is, amiket talán legbátrabb napján is inkább megtartaná saját magának. Vigyorog a lányra, akin szintén látszik a túlzott jókedv. A huncut vidámság, mellyel kezeli a fiút pedig egyértelműen alkoholgyanús.
- A profit, mi? Mutass is valamit, ne csak a szád járjon, drágám!
Nevetve felel, azonban nagyon kíváncsi Kati tudására, szerencséjére, és a vérében úszkáló alkoholszintre. Még felhívja Noel figyelmét arra, hogy inkább ne nézze, mert még zavarba jön, és ha rosszat dob kislányos zavara miatt, akkor természetesen a rellonos lesz a hibás. Sokáig célozgat, az ittlévők összes ügyességét igyekszik elszívni, mint egy vérszegény vámpír, aztán elhajítja nyilát, amely nem hoz annyi sikert neki, mint előzőleg a fiúnak saját nyila, de annyira nem is vészes.
- Miattam, persze...
Még mindig nevet, és elégedetten rázza meg fejét. A lány időközben elhagyott helyére lép, és egy újabb nyilat véve ujjai közé, precízen céloz, és már dob is.  Most sem kell csalódnia magában, és a következő körökben is hasonlóan jó dobásokat tudhat maga mögött. Az egyikben sikerül a belső bullba is belehajítania egy zöld nyilat, ami után a győzelem elégedett vigyorával tekint partnernőjére.
- Talán van még időnk egy felesre, mielőtt éjfélt ütne az óra.
Felpillant a kocsma koszos órájára, amin a hosszú mutató a kilencesen tanyázik, és mintha ezzel egy időben felpezsdülne ereiben a vér. Kati valószínűleg már nem tud változtatni az álláson, és a hangos zene, a tömegnyomor, és a füst is mind arra ösztönzik a fiút, hogy elhúzza a lányt a számára vesztes hadtérről, és a pulthoz furakodjanak még egy kör felesre.
- Na gyere, egy utolsó íz bátorság nem árt semelyikünknek.
Ha hagyja a navinés, akkor Noel kézen ragadja őt, és úgy közelít vele a pult felé. Ő megcsókolná intimitás nélkül is, de mégis, a kezek összefonódása mindenkinek ad egy alaphangulatot, amit könnyebben követhetnek újabb, és újabb közeledések.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. január 26. 21:26 | Link

Ombi

Nagy levegőt veszek, hogy kifejtsem a véleményemet Noel nagy életbölcsessége kapcsán, de végül nem szólalok meg, csak elgondolkodva nézegetem a fiút, azt latolgatom, mégis megosszam-e a nézőpontomat. Egyáltalán nem értek egyet ezzel a felfogással, helyesebben nem akarom, hogy így legyen. Egyrészt mennyire kiábrándító már így tekinteni az életre? Másrészt pedig komolyan nem hiszem, hogy ez lenne az élet lényege. De úgy ítélem, hogy ez a pillanat nem a legalkalmasabb arra, hogy mély filozófia vitákba bonyolódjunk, még néhány kör után talán majd lehet róla szó.
Belepirulok a srác kissé hitetlenkedő tekintetébe, meg összességében a leplezetlen önelégültsége miatt is égni kezd az arcom. Bár így utólag nem sok haszna a szemérmeskedésnek. Nem gondoltam át ezt a dolgot, igazából nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Egy csók még igazán belefér egy ismeretlennel szilveszter éjjel. Noelnek azért is van nagy szerencséje, mert nem ismerem, nem csinálok belőle problémát, hogy vajon ennek milyen hatása lehet a későbbi kapcsolatunkra, mit fog ezek után rólam gondolni. Semmilyen joga nincs, hogy ítélkezzen felettem, és ez adja az alapját, hogy ilyen bevállalós lettem. Valamiért amúgy is az az érzésem, hogy akkor is elcsattanna, ha nem beszéljük meg ilyen nyíltan.
A dartshoz megyünk, ahol kiderül, hogy Noel tényleg nem csak a levegőbe beszélt, mert jól megy neki a játék. Egészen addig még sikerül is komolyan vennem magamat, amíg a kis fogadásunkra tett utalásával ki nem billent a lelki békémből. Most komolyan, hogy lehet ilyen pofátlan is még a tetejébe? Ahelyett, örülne, még hangsúlyozza is, hogy nyerő pozícióban van. Normális esetben ezen felhúznám magam, de most csak irulok-pirulok, vigyorgok, mint a vadalma és először megpróbálok tudomást sem venni a fiúról, csak a játékra koncentrálni. Mint a mellékelt ábra is mutatja, ez nem megy. Válasz helyett csak grimaszolok felé, és végül dobok egy bénát, amit gyorsan Noelre is kenek.
- Igen így van, az aurád negatív hatással van célzásomra - kitartok az álláspontom mellett, miközben átengedem neki a terepet. A második körben már sokkal jobbat sikerül dobnom, most már mondhatom, hogy először csak izgultam. De hiába mutatok fejlődő tendenciát(kétszer még a külső bullt is eltalálom!), bele kell törődnöm, hogy akármeddig is dobálgatnánk, nem tudnám behozni a lemaradásom. Noel győzelemittas képét látva nagyon kifinomultan, elegánsan és mindenekfelett éretten sértődötten felhúzom az orrom és a fiúra öltöm a nyelvem. Én is felpillantok az órára, és kicsit meglepődök, hogy már így elszaladt az idő. Kissé kelletlen képet vágok, duzzogok egy kicsit, amiért kikaptam, de azért hagyom, hogy Noel kézen fogjon és a pult felé vezessen.
Miközben a fiú töri az utat, kicsit jobban rátapadok a hátára, csak hogy biztosan hallja, ahogy gyerekesen követelőzve tudtára adom a kívánságomat:
- De aztán, csináljunk valami olyat, amiben én nyerek!  
A pulthoz érve várnunk kell egy kicsit, hisz az új évet szinte mindenki teli pohárral a kezében akarja köszönteni, és ezt a kis időt kihasználom, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak, nehogy itt a feles után el is felejtődjön minden.
- De tényleg, valamiben nekem is nyernem kell! Mert ez így nem ér. Remélem van ötleted, mert... hát én nem tudom, mi legyen az... - nevetem el magam, mert mégiscsak vicces, hogy nem is tudom pontosan mit akarok.
Aztán sorra kerülünk és megkapjuk a feleseket. Az órára pillantok, még három perc éjfélig. Vidáman, a melegtől, az alkoholtól, és a közeljövő eseményeinek gondolatától kipirulva tekintek Noelre.
Két perc..., egy perc...
- Boldog új évet! - koccintunk, lehúzom az italt, de szinte nem is figyelek rá, hogy ég a nyelőcsövem, a pohara gyorsan letéve Noel tekintetébe fúrom a sajátom, és ahogy éjfélt üt az óra ajkaink azonnal egymásra találnak.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2014. február 1. 14:01 | Link

A Katival töltött szilveszter este

A levegőben mindvégig ott van az est végkimenetele, jól tudja a fiú és valószínűleg a lány is, hogy mibe fog torkollni apró kis játékuk. A rellonos magabiztosan céloz, majd dob, míg az ötödéves navinés zavarban érzi magát amiért Noel leplezetlenül bámulja őt. Tetszik neki a helyzet, hiszen még soha nem volt hasonlóban sem, és éppen itt az idő arra, hogy elkezdje élvezni a másik nem adottságait, melyek a férfiélet ajándékait képezik. Bizonyára legnagyobb szenvedélyét nem fogják tudni felülmúlni a nők, de a szépségükön való gondolkodás, csókos ajkukban való élvezetszerzés, és illatos hajukban való bujkálás benne lesz kedvenc időtöltéseinek hosszú listájában.
A navinés lány auráról, majd olyan játékról beszél, amiben győzedelmeskedhet rellonos társa felett, minderre viszont a fiatalember alig figyel. Figyelmét ugyanis leköti a mozgó száj, a hangok formálásában előtűnő nyelv. Hallgatja a finom hangot, nevet, amikor Kati is, de a jelen percek helyett a hamarosan elkövetkező jövőben jár. Talán az ital, talán az őt éltető tűz miatt, de a múlt egyetlen pillanata sem járja át elméjét, kábult állapota csak és kizárólag a mellette álló lányra szűkül. Most akarja, itt mindenki előtt, a befülledt kis kocsma alkoholtól csúszó padlóján állva. Kati morcos, gyermeki sértődöttséggel fogadja el játékban való alulmaradását, s miután engedi, hogy a rellonos kézen fogja és úgy vigye őt a pulthoz, egy pillanatra kiül arcára az izgalom. Valakit először csókolni meg mindig különleges érzés. Először érezni a másik ízét, a másik illatát, és bőrét olyasfajta gyönyör, amiről egyelőre képtelen lenne lemondani az elsőéves. A pultnál állva nincs több kétely. Kati is akarja őt, várja az éjfélt; ez látszik a tekintetén, érezhető közelségén, úgy tüzel közöttük a levegő, hogy félő ha még egy whiskeyt isznak, kigyullad az egész kóceráj.
A pultnál álló tömeg lassan eloszlik, és a fiatalok még éppen idejében, percekkel az Újév előtt jutnak italukhoz. Noel még gyorsan a megfelelő mennyiségű sarlóért kotorászik zsebében, majd a bőséges borravaló letétele után, a jelenlevők hangos visszaszámlálása közben koccint a lánnyal. Tekintetét le sem veszi Kati izgatottságtól csillogó szemeiről, majd a pohár kiürítésekor egy pillanatra elsötétül, s elnémul körülötte minden, hogy aztán élesebben, és tisztábban tisztuljon ki az éjfélt ütött óra.
- Na, gyere ide.
Csak ennyit mond, de már húzza is magához iskolatársát. Nem hazudtolja meg magát, semmi gyengédség nincs csókjában, az érzékenység és romantika lapjai kimaradtak élete paklijából. Erősen tartja a lányt, nem okoz fájdalmat, de Kati érezheti a fehér kezeket hol derekát szorítani, hol fenekét simítani. Hosszú ujjai a lány gerince mentén szlalomoznak, kiélvezve az Újévet köszöntő csók minden egyes pillanatát. Végül a fiatalok elválnak egymástól, és Noel elégedett vigyorral nyom egy köszönöm csókot Kati homlokára.
- Boldog Új Évet, csókos szájú boszorkányom!
Hangosan mondja a navinés fülébe jókívánságát, hiszen a kocsmában az éljenzés miatt semmit nem lehet hallani. Noel vigyorogva vezeti vissza régen elhagyott asztalukhoz a lányt, és ha engedi akkor felsegíti rá kabátját, majd saját öltözékét is felkapja. A hidegbe vágyik, és szeretne még beszélgetni is csókpartnerével, azt pedig idebent képtelenség megvalósítani.
- Menjünk ki!
A csárda bejárati ajtaja felé mutat, majd ismét megfogja Kati kezét, és átfurakodva a hangos, és egyre részegebb tömegen kijutnak a hideg, fehér utcára.
- Biliárd.
Összehúzza kabátján a cipzárt, úgy mondja ki a játék nevét. Nem szereti azt a kocsmajátékot, így nem is jó benne. Gyengeségeiről más esetben mélyen hallgatna, de úgy érzi fizetnie kell ezért az estéért. Szembe áll az ötödévessel, majd hosszas mosolygás után ismét hangokat formál szájával.
- Abban megverhetsz, ha komolyan gondoltad a bent mondottakat.

Az együtt töltött szilveszter éjszaka után már az Újév kezdetén sétálnak haza. Az italoktól, s minden bizonnyal egymás társaságától is az úton végig nevetve érnek vissza. A bejárati csarnokban válnak el útjaik, ahol a rellonos már nem húzza magához a lányt, hogy még egyszer csókra kérje őt, csupán összemosolyognak, és egy intés után ellentétes irányba indulnak, hogy álomra hajtsák mámortól ittas fejüket.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2014. február 21. 16:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 25. 23:22 | Link

Dwayne Warren

Avery szokás szerint az este leszálltával a csárda felé vette az irányt, de mostanában eléggé pangott az üzlet, valószínűleg már csak azért is, mert a diákok a vizsgákkal voltak elfoglalva, és így az idősebbek sem jártak le a kocsmába. Ő már végzett majdnem mindennel, nem volt még így elsőben olyan sok órája, hogy ne bírt volna el velük könnyedén. Az öccsének azt mondta, hogy könyvtárba megy, így aztán egyáltalán nem akart vele jönni, úgyhogy szabad volt a pálya.
A szokásos ruháját viselte, bőrkabátot, fekete farmert és acélbetétes bakancsot, már csak abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy azzal prímán oldalba lehetett rúgni bárkit, aki belekötött a 165 centi magas srácba. Kicsi volt, vékony, a hosszú hajával megszólalásig hasonlított egy lányra, de épp ez volt a cél.
Mikor leért a csárdába, intett két ismerősének, akik a bejáratnál ültek, de ő maga inkább a pult felé vette az irányt. A csapos már ismerte, így rögtön adta is neki a szokásost, ami egyelőre csak alkoholnak tűnt, de nem volt az, mert munka közben nem sűrűn ivott, a saját védelme érdekében.
- Van valami hír? - érdeklődte, miközben szétnézett a félig telt helyiségben, aztán a nemleges válasz után sóhajtott egy nagyot. Eszerint ma még senki nem kereste, ami nem jó. Nagyon nem, főleg most, hogy Alexis is itt van, és annyit eszik, mint egy ló, csak épp nem a kastélyban. Nem jó ez a hónap vége senkinek.
Lassan, unott arccal kortyolgatta hát az italát, néha rágcsálva pár szemet az elé tett mogyoróból, miközben azt hallgatta, hogy mit fecsegnek az emberek. Valami bűnöző lelépett a minisztérium fogdájából, egy megvadult sárkányt fogtak be a birtoktól nem messze... Csupa sületlenség, amit az újságból is megtudhatna, ha érdekelné. Hát ez bizonyára remek egy este lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. február 26. 10:31 | Link

Avery Lyall

Túlságosan hosszú volt ez a nap is.
Az utcán lékedve elpillant a kastély felé, melynek most csak lustán terpeszkedő árnyéka látszik. Fél óra sem telt még el, hogy émelyegve kimászott az egyik magyarországi kandallóból, elhagyva szeretett hazáját és mindazt, amit a másik, valódi munkája jelent. Most nyugalmasabb napok jönnek, tétlen, elmélázó napok, amikor nem pattognak átkok és folyik a vér. Talán öregszik, hogy valahol álmos magányában örül ennek. Ráférne a pihenés, majdnem egy teljes hetet töltött távol.
Fázva összehúzza a kabátot magán, ahogy az esti szél az arcába mar. Leginkább csapzott, fekete madárnak látszik, amit megtépázott a vihar.
Fáradt, nyűgös és szinte mindene fáj. Nem kérdés, hogy gyógyszer kell ide.
Mondjuk egy remek, tömény gyógyitóka a közeli szomjoltó állomásról, na, az nem lenne rossz!
A hopp-hálózat emlékétől még mindig kissé kavargó fejjel és gyomorral löki be az ajtót maga előtt, majd célirányosan elbandukol a pultig. Nem volt kedve hisztériát csapni idebent, így az aurori jelvényét már előre zsebbe csúsztatta - a férgesének is hadd legyen egy szabad napja. Így mindössze két férfi settenkedik az ajtóhoz a láttán, akiknek már volt vele dolguk és tudják jól, milyen is a "warreni igazságszolgáltatás".
 - Egy olyan lesz.
Bök a pult mögötti barnás üvegre. Amíg a csapos tevékenykedik Dwayne egykedvűen nyúl a mogyoró után, tekintete pedig teljesen véletlenül siklik a majdhogynem mellette szobrozó, well... alakra.
A haja kihullik a szeméből, ahogyan már-már csodálkozva oldalra billenti a fejét. A mogyorót rágcsálva elmélkedik egy ideig.
 - Te most nő vagy... vagy férfi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 26. 12:09 | Link

Dwayne Warren

Jó darabig eseménytelenül telt az idő, és Avery még a csapossal is csak ritkán váltott szót, egészen addig, amíg be nem tért egy ismeretlen is a kocsmába. A fiú összehúzta a szemét, úgy figyelte a közeledő alakot, és közben nem kerülte el a figyelmét, hogy ketten máris úgy gondolták, hogy jobb lesz lelépni. Ez nem jelent jót, őt meg nem ejtették a fejére, úgyhogy szépen meghúzta magát, úgy téve, mintha észre sem venné, mert halvány lila gőze sem volt arról, hogy vajon ki a pasas. Bár, talán nincs akkora gond, elvégre mindenki más maradt a helyén a nem is annyira jó hírű kocsmában, úgyhogy lehet, hogy az a kettő csak tartozott neki, vagy ilyesmi. De azért jobb lesz vigyázni.
Újabb percek teltek el, ami alatt a fiú lassan kortyolgatta az italát, közben már egészen megfeledkezve a majdnem mellé telepedő férfiről, hiszen az láthatólag csak italozni tért be, és a pult mögül sem jeleztek neki, hogy jobb lenne lelépni.
Aztán egyszer csak azt vette észre, hogy figyelik, és ahogy lassan oldalra fordította a fejét, miközben egy tincset kisöpört az arcából és a füle mögé simította, találkozott a tekintetük. Hát igen, valahogy látszott, hogy a másik csodálkozik, és nemsokára megérkezett az ilyen arckifejezéshez tartozó általános kérdés is, amiből Avery rendszerint leszűrhette, hogy jól végezte a dolgát.
- Az attól függ, hogy ki kérdezi - válaszolta kétértelműen, mert nyilván, a hangja elárulja, de munkáját tekintve ez nem számított különösebben, viszont lehetséges, hogy egy névvel lesz gazdagabb. Na meg az se utolsó szempont, hogy ebből a mondatból még bármerre tud haladni a beszélgetés, attól függően, hogy mit hajlandó a másik elárulni, mert így még legrosszabb esetben is csak azért kaphatna büntetést a fiú, mert kiskorú létére itt üldögél, ahelyett, hogy a kastélyban lenne. Azért ha valamit, akkor az óvatosságot alaposan megtanulta itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. február 26. 12:27 | Link

Avery Lyall


 - Váó.
Furcsa, álmos vigyorral fordul vissza az itala felé. Már megérte ebbe az országba jönnie, ennyi félnótással az Államokban nem találkozott egy helyen. Biztos terjed valami a levegőben. Igen, csak ez lehet az oka, hogy a srácokból lányok lesznek és a szabadidejüket ilyen helyeken kénytelenek tölteni.
Legyen áldott az Ég, hogy neki (remélhetőleg) nincs fia. Most már tudja, milyen veszélyektől kell tartani ezen a helyen, hiszen némelyikük csak úgy... bekattan.
 - Erik kérdezi. De már megkapta a válaszát.
Válaszol a sós mogyorók köt babrálva. Annyi neve, személyazonossága és múltja volt már rövidke, koszos életében, hogy néha, a tükörbe nézve fel kell elevenítenie magában, ki is az a Dwayne Warren és miből keresi a kenyerét. A hazugság tehát erőlködés nélkül szalad ki a száján két korty között a barnás italból.
Álmosan megdörzsöli a szemét, jó lenne aludni végre, ha egyáltalán tudna. Sajnos, évek óta nem tud.
 - Nem keres az anyád ilyen későn, fiú?
Kérdi pár perc hallgatás után halkan. Ő nem szeretne semmit, nincs olyan hangulatban, hogy bárkit megbüntessen. Rengeteg, ó, rengeteg papírmunka, egyáltalán nem éri meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 26. 12:44 | Link

Dwayne Warren

Az egyszavas választ hallva rövid, szusszanós kis nevetést hallat, amolyan "hát igen, ez van" stílusban. Nem kerüli el a figyelmét a furcsa arckifejezés, ami megjelenik a másik arcán, de nem szól. Igazából ő lenne a legboldogabb, ha nem hosszú hajjal kellene itt üldögélnie, sőt, ha egyáltalán nem is kellene ide jönnie.
- Erik, értem - válaszolta Avery, miközben újra inkább a poharához fordult. Nem izgatta, hogy a másik igazat mond, vagy sem, mert közben eldöntötte, hogy nem próbál meg kezdeni vele, mert elég veszélyes pasasnak tűnt, na meg bajba kerülni sem akart. Hát így járt, úgy tűnik ma este megint üres zsebbel megy haza, mert bár megtehette volna, hogy használja a nyakában függő suizin csengőt, inkább nem kockáztatott. Esetleg majd beugrik még a Falatozóba, ha zárás előtt odaér, mert ott olcsó a kaja, Alexis pedig biztos éhes lesz. Rémes, hogy mennyit tud enni az a fiú!
Csak akkor nézett újra a másikra, mikor az ismételten hozzászólt.
- Nem - közölte tömören a választ, mert esze ágában sem volt kifejteni, hogy ő bizony a kastély egyik diákja, és az anyja meg valószínűleg éppen halálra dolgozza magát valahol Budapesten. De ha már a férfi ennyire beszélgetni akar, akkor legyen, ő is kérdez. - És magát nem várja a kedves felesége? - érdeklődött magához képest ártatlan arccal, bár maga sem tudta miért piszkálja "Eriket".
Mindenesetre ahogy a másikat nézte, nem úgy tűnt, hogy az különösebben ágrólszakadt lenne, ráadásul a pia is minőségi volt, amit ivott, úgyhogy alternatív lehetőségként még felmerült, hogy kizsebelhetné. De ahhoz jó lenne, ha többet inna.
- Meghívhatom még egyre? - érdeklődött hát félrebillentett fejjel, abban a reményben, hogy sikerül a másikat az asztal alá itatnia. Ő úgyis ingyen rendelt itt akármit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. február 26. 12:55 | Link

Avery Lyall

 - Még egy olyan lesz.
Alda le a rendelését a csaposnak, aki bólintással nyugtázza ezt. Hősünk vidéki fiú, így egy-két pohár még nem okoz benne károkat, legfeljebb kellemsebben alszik majd. Most pedig úgysincs szolgálatban, lényegében azt tesz, amihez kedve szottyan - így akár szaporíthatja a névtelen alkoholisták táborát is, akik közül meglepően sok kerül ki az ő szakmájából.
 - Na már csak az hiányozna...
Feleség, a gondolat olyan messzinek tűnik, mintha egy teljesen más dimenzióról beszélnénk. Pedig egyszer-kétszer meg lett volna a lehetősége rá, hogy az apja mintáját követve házas farmerként élje le nyomorult kis életét. Meglehet, mostani fejjel talán lgondolkodna azon az alternatíván, de a tizenéves Dwayne még egészen másképp szemlélte a világot. Majd talán egyszer, hiszen a mentora is megházasodott. Szegény bolond.
A poharát gondolataiba merülve billegteti a kezében egy ideig, a szemközti falat figyelve.
 - Nem fogadhatok el kiskorúaktól semmit.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 26. 13:12 | Link

Dwayne Warren

Aha, szóval nincs felesége. Nem igazán fontos információ, de annyit mindenesetre meg lehet állapítani, hogy akkor ezzel ugyan hiába is húzná őt. Na igen, Avery unatkozott, de úgy tűnt, végre akadt valami, illetve valaki, akivel kicsinykét lehet szórakozni. Már ha veszi a lapot.
A válaszra halkan nevetett egyet. Persze, hogy kiskorú, de ezt a másik nem mondhatja meg teljes bizonyossággal, ráadásul a zsebében ott lapult egy hamis személyi, ami bárkinek a tudtára adta, hogy ő már bizony elmúlt tizenhét... annak idején csak arra kellett, hogy beengedjék mindenféle tizenhat éven felüli helyre, most viszont itt is hasznos, ráadásul a neve is hamis rajta. És mégis kinek számít az a kevesebb, mint másfél év, amíg tényleg betölti a tizenhetet?
- Nem vagyok kiskorú, csak félig koreai - válaszolta hát, rezzenéstelen arccal hazudva, mert igen gyakorlott volt már ebben. - De semmi vész, sokan gyereknek néznek, mert alacsony vagyok - tette még hozzá, miközben a csapos is lustán bólogatott párat, elvégre ő be volt avatva mindenbe, és nem először hallgatott végig ilyen beszélgetést.
- Átutazóban van itt? - érdeklődte aztán, tovább gördítve a beszélgetés fonalát, mert úgy tűnt, hogy a másik kifejezetten szórakoztató társaság, és amúgy is, tényleg meg akarta várni, hogy vajon tényleg berúg-e. Akkor pedig nem ártana szóval tartani, nehogy lelépjen idő előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. február 26. 13:22 | Link

Avery Lyall

 - Akkor azért ilyen furcsa a... fejed.
Böki ki válaszul a nemzetiségére. Le sem tagadhatná, hogy Amerikában nőtt fel, annak is a beszűkültebb és, nos, fogalmazzunk úgy, nacionalistább területein. Azóta persze rengeteget fejlődött, mióta kikerült a bátyjai fennhatósága alól és a világot járva ő maga is kialakíthatta a saját nézeteit a különböző népekkel szemben. A régi beidegződések azonban nehezen halnak ki: a családja pedig nem igazán szimpatizált soha olyanokkal, akik 16:9-ben szemlélik a világot a számára normális 4:3 képfelbontás helyett (ejha, ez aztán a virágnyelv)
 - Aurorokat tanítok a kastélyban.
Válaszol kurtán és egyre unottabban. Kissé megrázza a fejét, hogy kitisztuljon, bár inkább az álmosság tehet felelőssé tompa reflexeiért. A munkája éppenséggel nem titok, a kastélyban is rengetegen ismerik, kár tehát hazugságspirált indítani, még ha remekül is szórakozna rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 26. 13:44 | Link

Dwayne Warren

- Igen, ezért. De ha megnyugtatja, az apám tisztességes angol állampolgár - válaszolta érzelemmentes hangon, mert annyira nem esett neki jól a megállapítás, de oda se neki, nincs az ő lelke cukorból, hogy egy beszólást rögtön magára vegyen.
A következő válasz viszont kicsit tényleg meglepte. Erre nem számított, és csak a hidegvérének volt köszönhető, hogy nem ült ki az arcára is a döbbenet. Hát igazán szuper, nem elég, hogy tanár, még auror is. Lehet, hogy jobb lesz mégsem kizsebelni. Habár... igazából elég érdekes lenne ha sikerülne, nem igaz? Na majd meglátjuk, hogy zajlik az este.
- Az remek foglalkozás - válaszolta aztán lassan. - Elvégre mégis csak az aurorok védik a közösséget a gonosz varázslóktól, és gondolom nagy élmény lehet tanítani a feltörekvő ifjúságot - jegyezte meg, és hallhatóan csengett a hangjában az irónia, nem is annyira amiatt, hogy mit dolgozik a másik, sokkal inkább mert az auror tanoncokat nem nézte semmibe sem. Ahogy egy év alatt megismerte a varázsvilágot, nagyon úgy tűnt számára, hogy az aurorok többsége csak dísznek van, és elég kevés az belőlük, aki csinál is valamit, ráadásul minden második gyerek ezt szerette volna dolgozni felnőttként. Tulajdonképpen kész csoda, hogy még nem auror a társadalom egyik fele.
- Mégis miért lett maga auror? - szaladt ki végül a száján, mert most már határozottan érdekelte, hogy mi vezérel erre az útra valakit, és itt volt az alkalom, hogy megtudja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. február 26. 13:56 | Link

Avery Lyall

Tisztességes angol állampolgár. Ha már itt tartunk, az európaiakat sem tiszteli különösebben. Persze, történetünk szempontjából mindez teljesen lényegtelen, több idő kellene ahhoz, hogy Dwayne minden lelki defektjét elemezni tudjuk.
 - Lóf... persze. Remek foglalkozás.
Nyugtázza egykedvűen. Semmi kedve sincs a munkájáról beszélni, különben sem tartja a tanítást igazán annak. Ő csak besétál, ordibál egy keveset, a felgyülemlett feszültséget addig engedi ki, amíg az egyik gyengébb és naivabb kislány sírva nem fakad. Úgy kell nekik, miért vállalkoztak erre? Mehettek volna virágkötőnek, akkor nem kellene elviselniük Warren hangulatingadozásait.
Befejezi a második italát, úgy érzi, számára elég volt ennyi mára. A feje kissé zsibbad, de kétsége sincs afelől, hogy úgy fog aludni ma, mit egy csecsemő.
 - Megismerkedni új emberekkel és kultúrákkal, utazgatni, ezért lettem auror.
Feleli palástolatlan cinizmussal a hangjában. Közben a zsebében kezd kotorászni pénz után, a pultra hamarosan kikerül néhány szög, apró, üres fiolák és az aurori jelvény, mire megtalálja, amit keresett. Jókora borravalót csúsztat át a pultosnak, bár tény, valójában azért mert sosincs és sosem volt aprója.
 - Rendben van - kezd bele némi mélázás után a srác felé fordulva - Engem nem érdekel, mit keresel itt. Tényleg nem. De fél óra múlva szolgálatban leszek és ha addig nem hordod el magad vissza a kastélyba, akkor a füleiddel a zsebedben kísérlek fel.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. február 26. 13:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 26. 14:13 | Link

Dwayne Warren

Röhögött egy sort a válaszon, mert igen, ő is éppen így képzelte. Így viszont még érdekesebb volt a kérdés, hogy akkor mégis minek ment erre a pályára a másik. Viszont sajnos úgy tűnt, hogy nincs kedve erről mesélni egy ismeretlennek, sőt, ahogy elnézte őt, lehet, hogy senkinek sem, így kapott egy újabb semmitmondó választ.
- Gondolom. Meg biztos mert egy jó tündér ezt kérte magától álmában - vigyorgott a fiú gátlástalanul, de így tűnt, a másik már jócskán megunta ezt az egészet, mert fizetett a pultosnak, és újra felé fordult.
- Sajnálom, de nem a kastélyban lakok, úgyhogy nem értenék, miért visz fel - válaszolta Avery, de azért leugrott a bárszékről, és biccentett egyet a csapos felé. Egyébként tényleg nem fent lakott most, hogy Alexis itt volt, mert az öcskös még nem lehetett fent, ő meg nem akarta magára hagyni, ezért egy időre a szállóban maradtak.
- Mindenesetre köszönöm a szép estét, és a viszont látásra, Auror úr - hajolt meg kissé színpadiasan felé, egy kicsit pimasz vigyorral. Azért nem tagadhatja meg a saját személyiségét.
Miután távozott a helyiségből, még visszanézett az ablakon keresztül, azon tallózva, hogy vajon mennyire fog ő rosszul járni, ha ez az ember ezentúl gyakrabban is megfordul itt? Lehetséges, hogy másik törzshelyet kellene választania? De ezt már nem ma este fogja eldönteni, úgyhogy miután szerzett némi kaját, visszatért a szállóba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed