28. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 31 ... 39 40 [41] Le | Téma száljai | Témaleírás
Bajnóczi Kimoriah
Házvezető-helyettes Eridon, Bogolyfalvi lakos


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 409
Írta: 2020. március 4. 11:52 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Mindig úgy voltam ezzel az élet nevű dologgal, hogyha már élek, akkor használjam ki. Nem szerettem a szabályokat, és inkább bevállaltam az összepiszkolt ruhám miatt a pofonokat, mintsem kimaradjak a buliból gyerekként. Ennél sokkal többre voltam és vagyok hivatott, mert ha már megszülettem, és van életem, akkor használjam ki és igenis basszak az asztalra. Vagy táncoljak rajta, attól függ milyen kedvem van. És most táncolok. Úgy érzem, hogy a felhők felett, de táncolok, mert Quinn úgy vonzz magához, mint valami mágnes, aminek aligha tudnál, vagy egyáltalán akarnál ellenállni. Valami mégis van, és nem bennem. A férfi egyenes, őszinte, olyannak tűnik, aki egyszerűen kimondja, amit akar, amit vár tőled, de most valamiért mégis csak játsszunk, ahelyett, hogy előre lépnénk párat, inkább oldalazgatunk és várjuk a csodát. Ha rajtam múlna, már rég átléptük volna azt a bizonyos határt, de ha Quinn eddig nem lépett, annak oka van, és nem az én tisztem ezen a határon átlökni, mert ha nem, akkor nem. Elfogadom a nemet, de akkor mondja ki, akkor ejtse ki ajkain a szócskát, hogy testem ne rezdüljön vele minden egyes mozdulatánál. Végül csak lehunyt szemekkel elmosolyodom, és bólintok egy aprót. Igen, főnyeremény.
- Azt észrevettem - nevetek fel halkan, ahogy testem ismét engedelmesen követi az ő akaratát. Érintésére emelem fel fejemet. A tincsek eltűnnek arcomból, Quinn tekintetét nem tudom elereszteni. Halvány mosoly kerül fel ajkaimra, fejemet kissé oldalra fordítom, így Quinn tenyerébe simítom arcomat. Ujjperceimmel érintem meg óvatosan kezét, miközben lesütöm pillantásomat egy pillanat erejéig, majd ismét ránézek.
- Nem vagyok különleges - lehelem feleletemet. - Nem vagyok különb másoknál, ám te... benned van valami - aprót vonok vállaimon, szavaimat végig Quinn tekintetében elveszve mondom, mert egyszerűen képtelenség elszakadni tőlük, ha csak a helyzet úgy nem hozza. Ne hozza úgy. Hadd vesszek el még egy kicsit ebben a táncban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
Auror, Vendégelőadó, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 509
Írta: 2020. március 6. 10:56 | Link

Ká
Quinnként


Kedveli a karjaiban tartott nőt. Többet akarna. Még szorosabban ölelné, leginkább kevesebb ruhában, és csókolná, amíg fel nem kel a nap. Elképzeli miközben a szemébe néz, hogy milyen gyönyörű lehet ébredéskor. Együtt kávéznának és reggeliznének hajnalban, aztán megmaradna egy csodálatos emléknek. De ez az emlék nem lenne egy rossz titok valaki előtt, aki fontos számára, ő viszont nincs a közelben? Van már előtte egy hatalmas titka, halmozni lehet-e, vagy az az egy titok elnyom minden mást? Nagyot sóhajt.
- Félek, ha most megcsókollak, köddé válsz - élvezi ezt a pillanatot, a táncot, és ha most beteljesül, vége a legjobb résznek. A játéknak, amiben húzzák egymást és várják a beteljesülést.
Megtartja a távolságot, de végül nyom egy puszit a nő homlokára. Elengedi őt, de a kezét elkapja és a pulthoz húzza. Samu mindjárt rájuk figyel, mióta a lányok, akiket fűzött, valahol helyet foglaltak. Quinn kikér két rövidet, mielőtt még elveszítené a lebegős érzést.
- Mire igyunk? - mosolyog Kimora, miközben jobbjával átkarolja a derekát. Magához húzza, egyszerűen nem akarja elengedni a közeléből. Míg a választ várja, belehajol a nyakába és finoman megcsókolja, illatát magába szívja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ajtay Brigitta Luca
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 154
Írta: 2020. március 7. 14:32 | Link

Isaac Matthew Philips
~LicitRandi~
Outfit

Szuper érzés, amikor az adakozás mellett még én i kapok valamit, és jó tudni, hogy azt az öt galleont jó célra ajánlottam fel. Nekünk úgyis bőven volt miből gazdálkodni, elég rendes kis pénzt sikerült félretennem a diákmunkával is, emellett pedig jól érezhettem magam valaki társaságában.
Szimpla, de csinos öltözetben igyekeztem megjelenni most is.
Az épület előtt vártam meg őt, hogy együtt lépjünk be az étterembe. Ide jobb, ha az ember lánya csak kísérővel megy, úgy hallottam, viszont az ételeknek meg jó híre van.
Szép időnk volt, szerencsére nulla széllel, elég volt egy vékonyabb dzsekit felvennem, és épp ezt szerettem a tavaszban, ilyenkor elkezdhettem már elpakolni a vastag kabátokat, és lassan előszedhetem a szoknyáimat, bár azzal talán még várnék inkább májusig.
Az órámra pillantva láttam, hogy még van tíz perc a megbeszélt délutáni időpontunkig. Nagyon-nagyon ritka, ha kések, általában az is tőlem független körülmények eredményezik, kimondottan udvariatlannak tartom a késést, mert más idejét pocsékoljuk vele.
De a túlzottan korábban való érkezés sem túl jó ötlet, ahogy tapasztaltam, az meg elijeszti az embereket, és felmerül a kérdés, hogy nincs-e jobb dolga az illetőnek? Vagy ennyire ideges a találkozó miatt?
A tíz perccel előbb érkezés a legideálisabb, és most elégedett lehettem magammal, hiszen sikerült tartani, igaz, a készülődé is csak húz percet vett igénybe, meg ugye, mire leérek a faluba gyalogszerrel, az még húsz perc.
Nem is olyan vészes, negyven perc… ehhez képest van, aki órákig képes cihelődni.
- Szia! - köszöntöm, ahogy megpillantom Isaacet. Bár lehet, a Matthew lenne a megfelelőbb megszólítás? Kissé bizonytalan vagyok, de bízom benne, hogy elárulja, melyik keresztnevét részesíti előnyben. Fú, én igazi hárpiává tudnék vedleni, ha valaki Lucának merne hívni. Az szigorúan anyának van megengedve, ha mérges rám, és odahaza olyankor a teljes nevemen szólít. Ha azt mondja, Luca, akkor már tudom, hogy baj van.
Utoljára módosította:Ajtay Brigitta Luca, 2020. március 7. 20:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csak a saját hozzáállásunk az, amit irányítani tudunk az életben
Bajnóczi Kimoriah
Házvezető-helyettes Eridon, Bogolyfalvi lakos


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 409
Írta: 2020. március 7. 17:39 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Az emberben lévő gátak nem véletlen alakulnak ki bizonyos helyzetekben. A tudat, hogy a játékot azért húzzuk, azért halasztjuk állandóan, hogy valami érdemleges történjen, mert Quinn életében van valaki, nem kézzelfogható, és bár én nem rontok ajtóstul a házban, de valamiért toporgunk egy helyben, amit tiszteletben kell tartanom. Nagyon igyekszem legalábbis megtenni ezt, hogy ne hozzam kellemetlen helyzetbe, mert jelenleg az én életem olyan szabad, mint a madár. Azonban ameddig ő nem lép, van az a bizonyos gát, ami engem is arra késztet, hogy ne tegyem. Egy játékot lehet örökké húzni?
- Képtelen lennék megtenni veled - mert úgy vonzz magához, mint méhet a frissen kinyílt virág, és az önzőségem sem engedné, hiszen ha végre megtenné, ha végre érezhetném ajkaimon az övéit, akkor képtelen lennék eltűnni, még ha csak képletesen is. Nem, nem lennék rá képes, mert vágyom rá, szeretném, hogy megtörténjen, de a játék csak játék marad, ahogy ajkai ajkaim helyett a homlokomra ad csókot. Lehunyom szemeimet, egy halk, mégis érezhetően lemondó sóhaj tör fel belőlem, mégis mosolygok. Mert egy játékot nem lehet húzni az örökkévalóságig, ezt már megtanulhattuk gyerekkorunkban is, a mosoly mégis lankadatlan. Engedelmesen követem a pulthoz, aminél rögtön fel is ülnék egy bárszékre, de ahogy Quinn leadja a rendelést, már előttünk is vannak az italok, keze derekamra csúszik. Úgy simulok az ölelésébe, mintha attól félnék elszáll a pillanat varázsa. Valójában nem ettől félek? Mi lesz, ha kilépünk innen? Ő balra, én jobbra, de mégsem történt meg az, aminek meg kellene, mert érzem, hogy mindketten vágyunk rá. Vagy már csak beképzelem, azonban azt biztosan nem, hogy a kérdésre felelnék, ajkaim már elnyílnak egymástól, ám megérzem illatát ismét, amely olyan alantasan siklik be orromba, hogy nem ad esélyt, hogy elfelejtsem, majd megérzem ajkainak puha érintését a nyakamon. Halkan nevetek fel, kissé megrázom fejemet, ahogy még inkább beledőlök a férfi karjaiba, miközben a feles pohárért nyúlok.
- Arra, hogyha egyszer megcsókolsz, nem válok köddé - hangom simogató, miközben elhagyja ajkaimat, szabad kezemmel a férfi kezére cirógatok, ami derekamon pihen. Óvatosan koccintom poharamat az övének, majd széles mosollyal döntöm hátra fejemet és tüntetem el a pohárból az italt. Lassítani kellene, mert aki megérez két pohár bort, annak lehet nem előnyére válik, ha elkezd röviditalokat inni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
Auror, Vendégelőadó, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 509
Írta: 2020. március 9. 20:01 | Link

Ká
Quinnként


Halványan elmosolyodik. Hát persze, nem tenné meg vele. Mindenki ezt mondja, aztán mégis meggondolja magát és kereket old abban a pillanatban, amikor arra lehetősége akad. Nem várnak egymástól sokat, talán épp csak annyit, ami ebből ma este még lehetne, vagy talán még egy táncot.
Egyszerre akar ő maga is szökni Kimoriah elől, valamint itt helyben felfalni őt a tekintetével. Azt sem tudná megmondani, egyáltalán fair játék-e az, amit játszanak, hisz nyilvánvaló, a nő már tovább lépett volna. Még hezitál, még semmi nincs veszve.
Úgy ölelik egymást, mintha egy szikla peremén táncolnának és az életük lenne a tét. Pedig csak kikérnek egy rövidet, csak hogy egy kicsit ellazítsa mindkettejüket. Főleg a férfi gondolatait.
- Még, hogy nem vagy csodás - mormolja a nyakába. Lelkét simogatja a nő nevetése és a bújása. Talán ha lehet, még ennél is szorosabban húzza magához, egészen addig, míg a kezükbe nem kerülnek a kis pohárkák.
Elvigyorodik a nem hétköznapi köszöntőt hallva. Még a fejét is megingatja, aztán a nő szemeiben elveszve érinti össze a poharaikat.
- Arra, hogy megcsókollak. - Aztán az ital legördül, ő pedig enged a szorításon. Engedi, hogy Kim egy kicsit szabaduljon, de épp csak annyira, hogy még elérjék egymást. Ez nem a legjobb hely és nem a legjobb idő rá, hogy összeboruljanak. Nem az első csók helye.
- Ígéred, hogy ha felteszek egy kérdést, arra őszintén válaszolsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajnóczi Kimoriah
Házvezető-helyettes Eridon, Bogolyfalvi lakos


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 409
Írta: 2020. március 9. 20:29 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

A halvány mosoly, amelyet csak szemem sarkából látok egyértelművé teszi, hogy nem hisz nekem. Nem tudom mit tehetnék még, ami segít meggyőznöm az ellenkezőjéről. Testem mindig úgy mozdul, ahogy kéri, vagy megköveteli tőlem, már hangosan kimondtam, hogy jelenleg képtelen lennék elhagyni, itt hagyni, vagy csak egyszerűen egy csók után felszívódni. Amúgy sem vagyok az a fajta, aki beéri egyetlen egy csókkal egy olyan embertől, aki felkeltette és meg is tartotta az érdeklődésemet. Szinte már sértőnek érzem a feltételezést is, de nem mondom ki hangosan, mert tudom, hogy a szíve mélyén igenis hisz nekem, csak a gát, ami benne van, nem hagyja, hogy be is ismerje magának. Nem baj. Türelmes vagyok, és ha éveket kell várnom arra a csókra, akkor megteszem. De meg fogom szerezni, és ha csak azt, akkor annyi. Még be is érném vele, mert tőle van. Más engem nem érdekel.
- Hm? - érzem nyakamon, hogy ajkai mozognak, hallom, hogy dörmög valamit, de a szavakat nem értem, így kérdőn pillantok le rá, mintha feje búbja elárulhatná, hogy mégis mit mondott az előbb. Vele vigyorgok, miközben a köszöntőt mondom és poharaink összekoccannak, az előző mondata, bármit is mondott már nem fontos, mert a köszöntője mindent visz. Halványan mosolyodom el, ahogy tekintetem lesütöm egy pillanatra, mielőtt lehúznám a felest és a pohár a pulton koppanna. Hogy megcsókol. Ez azt jelenti vajon, hogy ő is szeretné? Ő is elképzelte már egyszer-kétszer, csak nem mer lépni? A gátak lennének itt is? De ha igen, akkor miért csináljuk ezt? Miért bújok hozzá így, és ő miért húz magához ennyire? Mert hiába enged el kissé, nem mozdulok mellőle, sőt, alkarommal támaszkodom meg vállát, közelebb hajolok hozzá, hogy lágy csókot lehelhessek arcára, mielőtt a kérdés elhangzik. Eltávolodom, szemöldökeim ráncba szaladnak, ahogy kíváncsiságtól csillogó tekintetem emelem rá.
- Természetesen - jobb lábamra helyezem testsúlyomat, ahogy őszinte mosollyal ajkaimon pillantok fel rá. - Állítólag jól hazudok, de neked nem tudnék, ez biztos, szóóóóval... kérdezz nyugodtan. Bármit - fejemet oldalra biccentve pislogok fel Quinnre, türelmesen várva a kérdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
Auror, Vendégelőadó, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 509
Írta: 2020. március 10. 19:49 | Link

Ká
Quinnként


Megrázza a fejét. Semmi, semmi lényeges nem volt abban, amit mondott, csak egy egyszerű megállapítás. Tudja ő, milyenek a nők. Ha találnak egyet, aki elragadja őket, akkor teljesen irányíthatóak lesznek, magukról szinte el is feledkeznek. Talán mindketten csodálatosak. Talán pont ezért hangolódtak ennyire egymásra már ott a téren, az első pillantással.
Itt áll ezzel a gyönyörű nővel a karjaiban, épp annyi alkohollal a hátuk mögött, amitől a kedvük már megjött bármihez, és mégis egyelőre csak az arcát és nyakát csókolta. Az ajkaival egyelőre csak szemez, aztán felteszi a kérdést.
- Persze, mind ezt mondják - ölt nyelvet játékosan, mintha annyi nővel lenne ennyire komoly dolga és tényleg ő lenne az áldozat. Általában nem így van. Inkább ő az, aki túlságosan élvezi az életet...már amikor nincsenek ezek a bizonyos gátak. - Csak akkor csókollak meg, ha nincs senkid. Szóval szingli vagy? - nagyon komoly arccal, kis kíváncsisággal a szemeiben kérdez rá.
- Nem szeretném várni a bosszúálló pasidat, hogy eltörje a szép orrom.
Vállat von, de a kíváncsiság továbbra sem hagyja nyugodni. Csak ennyit akar tudni, a többi nem számít. Elvégre nem a kezét akarja megkérni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajnóczi Kimoriah
Házvezető-helyettes Eridon, Bogolyfalvi lakos


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 409
Írta: 2020. március 15. 15:41 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Fogalmam sincs mit mondott, még csak egy szófoszlányt sem hallottam, de megrázza a fejét, így nem is lehetett olyan fontos, ha nem ismétli el. Elégedetten sóhajtok, pedig nem kellene annak lennem. Bele sem gondoltam abba, hogy ez vajon milyen képet fest rólam, mert akármennyire is tagadnám, az első pillanattól fogva elkapott a férfi és meg is tartott. Lehetséges, hogy egy könnyűvérű nőként fest le az egész helyzet, hogy úgy mozgok, ahogy ő fütyül, de ez messze nincs így. Ha nem akarnám, akkor már nem lennék itt, nem mennék bele a játékba, amit mindig csak újrakezdünk, de soha nem fejezünk be.
- Engem ne hasonlíts más nőkhöz, kérlek - hangom határozott és talán egy kis követelés is van benne. Nem szeretem, ha egy lapon emlegetnek olyan nőkkel, akikkel esetleg rossz tapasztalatot szerzett a másik. Sok minden elmondható rólam, de az nem, hogy hazudnék vagy tőrbe csalnék bárkit, még a feltételezés is sért, ha őszinte szeretnék lenni. Tekintetemet lesütöm pár másodperc erejéig, majd amikor megérkezik a várva várt kérdés, halkan felnevet. Huncut mosollyal ajkaimon pillantok Quinnre, és csak azután válaszolok, hogy a megbabonázó tekintetét sikerült elkapnom.
- Először is; szinte már sért, hogy feltételezed rólam azt, hogyha párkapcsolatban lennék, akkor hagynám ezt - mutatok először rá, majd magamra, mintegy megerősítésképpen, hogy mire is gondolok pontosan. Mert igen, kettőnkre, még akkor is, ha semmi nincs jelenleg, ami a kettőnket indokolttá tenné. - Másodszor meg; nem, nem vagyok kapcsolatban - egy kedves mosolyt engedek meg magamnak, miközben felegyenesedem kissé, így még jobban belesimulva kezének puha érintésébe, de csak nem bírok magammal, szóval az oldalas elhelyezkedésből teljesen felé fordulok, hogy alulról pillanthassak fel rá, mert nem meglepő módon, magasabb nálam.
- Semmiféle bosszúálló pasi nincs - forgatom meg szemeimet mosolyogva, de arcomról hamar eltűnik a mosoly, ahogy alsó ajkamba harapva sütöm le a tekintetem. Mert a kíváncsiság nagy úr és témánál vagyunk. - És neked Quinn? Nincs senkid? - kérdésem végén nézek fel rá, elveszve pillantásába. Én őszintén vallottam, elvárható, hogy ő is ezt tegye. Az a nem mindegy, hogy akarom-e tudni egyáltalán a választ, vagy csak a boldog tudatlanságban élvezni a pillanatokat, amiket mindig ad nekem. Akarom tudni? Nem tudom...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
Auror, Vendégelőadó, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 509
Írta: 2020. március 16. 20:46 | Link

Ká
Quinnként


Szereti a határozott nőket, meg persze a férfiakat is. Mosolyt csal arcára Kim viselkedése és ahogy kikér magának dolgokat. Nem akart ezzel semmire célozni, bár kissé kábult állapotban van és nem biztos, hogy józan döntéseket tud hozni, mégis az azért tudja, hogy ő sem áll le akárkivel.
- Elnézést, kisasszony - ölt nyelvet, mert megint kapja az ívet, úgy látszik, ez egy ilyen nap. Csak megsérteni tudja a választott nőszemélyt, aki ennek ellenére mégis még mindig öleli és nem engedi. Pedig azt kellene. Elengednie, mert Quinnel semmi jóra nem számíthat. Túlságosan csapongó. De az az érzés, ami ott van köztük...ami körbelengi őket és mint a negatív a pozitívat, vonzzák egymást.
- Ennek örülök. Bevallom, nem tudok verekedni. A csárdát pedig nem rombolnám le párbajban, a testvéremé és a férjéé - huncutul somolyog, mint a fia szokta. Olyan igazi kisgyerekre hajazó, mintha most csinált volna valami iszonyat nagy butaságot, mégis tagadja.
A visszakérdezés viszont már kevésbé megmosolyogtató. Keserű a mosolya, de ez alig észrevehető, elpillant az ajtó irányába. Visszafordulva ugyanolyan, mint korábban, azzal a tűzzel néz a nő szemébe és simít végig arcán, s nyakán. Ujjai megállapodnak állának vonalán.
- Szinte már sért, hogy ezt feltételezed - ismétli Kim szavait még direkt meg is emelve a hangját. Szemeit forgatja, s kézen fogja a nőt. Gondolkodás nélkül nyúl be a pultba egy szobakulcsért és megindul az emeletre, szorosan tartva a nő kezét a kezében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 159
Írta: 2020. március 16. 21:06 | Link

Farkaska

Elképzelem, ahogy tényleg megtenné, és valljuk be, azért minden lánynak, legyen bármilyen is, meg játsszon bármilyen elérhetetlen frigid libát is, jól esik, ha ilyen kijelentéseket tesznek a férfi népség példányai. Nem is csúnya példányai, ha már itt tartunk. Jaj még a végén csúnyán bajba kerülök, komolyan eddig olyan tudatosan kerültem a hímeket – fun fact, hogy a szüleim azért zárattak ide, mert szerintük mást sem csináltam, csak orgiáztam –, itt meg a nagy unalomban nem tudom, hogy miért is nem éltem eddig is az általuk kínált lehetőségekkel. Bajban leszek még a végén azt hiszem. De egyelőre szimplán csak élvezem az életet, élvezem, hogy ilyen kegyesek hozzám az égiek, meg azt is, hogy nem lányneveldébe küldtek. Azért kifejezetten.
- Hű, eddig bele sem gondoltam abba, hogy valaki a bőrömbe bújna. Furcsa lenne máson látni a testem.
Nem mintha annyira irigykednék, de nárcisztikus személyiségjegyeimnek köszönhetően eléggé szeretem magam. Szeretem a testem, a kerek fenekem, a melleimet, azt, hogy annak ellenére, hogy masszívabb testfelépítéssel rendelkezem, az izom a ruha alatt, hogy bárhol és bármikor bármelyik testrészem megmutathatom, mert nem kellemetlen egyik porcikám sem. Oké, valljuk be, ez már cseszett mód önimádás, és igen, annyira szeretem magam, hogy nem tudom, milyen lesz majd az, amikor valaki más is szeretni akar engem, úgy, ahogy én. Meg ez olyan oda-vissza dolog, azt mondják, szóval jó lenne, ha magamon kívül mást is tudnék ilyen erősen szeretni. És ez szexualitás, szóval vonatkoztassunk el attól, hogy van egy húgom és egy bátyám, akiket szeretek, mert igen, mind a kettejüket szeretem.
- Szóval, azt mondod, hogy te nem vagy egy nézhető program?
Pillantok oldalra, mert érzem én, hogy nyomul, és elég visszafogottan, de cukin csinálja, hát meg kell zabálni. Kicsit aggódom is, hogy túl nagy falat leszek neki. Nem vagyok én olyan nagyon könnyű eset, de szeretnék néha az lenni, csak elengedni magam, és hagyni, hogy az élet sodorjon. Csakhogy van egy kis bibi ezzel kapcsolatban. Kibaszottul merev vagyok, odabent. Olyan szinten, mint akit sóbálvány átokkal szórtak, és talán ezért is van olyan minimális érzelmi szintem, ezért nem tudom jól megfogalmazni, hogy mit is szeretnék.
- Mi a kedvenc sorozatod?
Teszem fel a kissé talán váratlan kérdést, nem mozdulva mellőle, mert kíváncsi vagyok, hogy ő ellép-e, vagy elindul-e az úton, hogy minél több felületen érintkezzünk egymással. Egyelőre ötletem sincs, hogy melyiket választja majd, de ez a kis játék izgalommal tölt el.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isaac Matthew Philips
Prefektus Navine, DÖK tag, Ötödikes diák


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 2330
Írta: 2020. március 17. 00:30 | Link

Ajtay Brigitta Luca
Soundtrack / 4:45 pm


  Hogy lehetek ekkora idióta? De komolyan, az agyam a sok kávéhoz csatlakozva csak egyszerűen folyékony állapotúra váltva elhagyta a szervezetemet, vagy mi? Nem is tudom, mit gondoltam, amikor feliratkoztam arra a retkes "aukcióra". Lehet, hogy akkor még nem állt minden ennyire feje tetején az életemben. Igen, ekkor még az az eldörrentett este sem történt azzal a Theon gyerekkel, illetve az a zavaros, fura, zavarba ejtő, de valahogy mégis izgalmas eset Mihail-lal az erdőben, amiről még azt se tudom, hogy egyáltalán megtörtént-e. Vagy csak álmodtam volna? De miért álmodnék akár azokhoz közelítő dolgokat is, mint amik történtek? Vagy ez tényleg megtörtént? Nem is tudom, melyiket kívánom inkább. De már legalább Fanni nem jut annyit az eszembe. Akadt más emocionális krízisem is, amivel foglalkoznom kell.
  A randira való készülődésem úgy nézett ki, hogy az esedékes nap kora délutánját a szobámban töltöttem, egy szál alsóban fel-alá körözve, pánikolva. Lemondani nem mondhatom, hisz mégiscsak fizetett értem. Eh, beletörődvén sorsomba, lerogytam az ágyra és pár perc chill után magamra kaptam pár göncöt, a hátamra csaptam a hátizsákom és megindultam a Máguscsárda felé. Út közben próbáltam kicsit nyugtatni magam. Lehet nem is lesz olyan rossz. Lehet, hogy épp ez lesz az egyik legfontosabb találkozás az életemben. Ah, megint túlzásba viszem önmagam hitegetését. Nah, nagy idegességemben csak 10 perccel előbb fogok odaérni. Ez nemigen rám vall, de legalább ez egy pozitívum. Már messziről meglátom, ám kicsit közelebb érek hozzá, mielőtt köszönnék.
- Hát, ahm... hello. - állok meg előtte, kínosan intve párat. Hangomon enyhén szólva érződött a félénkség és a szorongás. Amíg válaszra várok, végigmérem partneremet. Eddig még nem vizsgáltam át részletekig menően arcát, illetve küllemét. Szép kerek arc, barna szemek, fekete loknik. Olyan tipikus szép lány, kis természetes. Még nem kommunikáltunk sokat, kíváncsi vagyok, hogy a belsője is ezt rejti-e magában.
- Szóval... itt vagyunk. - bököm ki végül, miközben gyorsan, karba tetté kézzel szemügyre veszem a közvetlen környezetem, s mielőtt válaszolhatna, tekintetem vissza is ér az arcára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Bajnóczi Kimoriah
Házvezető-helyettes Eridon, Bogolyfalvi lakos


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 409
Írta: 2020. március 17. 11:21 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Nem tudom mi ütött belém, de ha jobban bele lovalom magam, akkor engem is megijesztenek azok a reakciók, amiket Quinn vált ki belőlem. Igazából semmi extra nem lenne, de olyan rejtélyes és különleges, hogy képtelen vagyok távol tartani magam tőlem, amikor az lenne a legindokoltabb, hiszen semmit nem tudok róla a nevén kívül. Tény, hogy kölcsönös, ő sem tud rólam többet, ámbár ez valamiért nem zavar. Most nem. Ha tehetném, örökre a pillanatban ragadnék és csak élvezném, ahogy keze derekamon pihen, mert ennél több nem is kell. Jó lenne, de ha csak ennyi, akkor én bőven beérem ennyivel.
- Elnézem - dobom hajamat hátra vállam felett, kendőzetlenül viselkedem úgy, mint egy díva, aki éppen szívességet tesz a mellette álló férfinak, pedig erről szó sincs. Nem bántott meg, nem sértődtem meg, egyszerűen szeretem minél előbb letisztázni a kétértelmű helyzeteket, mert ha ezen csúszunk el, azt soha nem bocsátanám meg magamnak. Még akkor sem, ha a többesszám még mindig indokolatlan. Nagyon is az.
- Nem is tudnám elképzelni azt, hogy ártasz másoknak - mosolyodom el őszintén, majd arcomra tutira kiül a megilletődöttség. Hogy is volt az, hogy semmit nem tudok róla? Nem tud verekedni, de ha logikusan gondolkodom, akkor párbajban kiváló és van egy testvére, aki házas. Oké, lassan, de biztosan jönnek az információk. - Ijj, de menő! Látom összeérnek a szálak. Akkor ez azt jelenti, hogy én kapok kedvezményt, mert elkaptam az egyik tulajdonos testvérét? - ráncolom a szemöldököm pár másodpercig, amíg visszagondolok, majd helyrerakom azt, amit mondtam, végül egy szemtelen vigyort villantok a férfire. Ugyan, nem kell a kedvezménye senkinek semmire, amikor Quinn markolja a derekamat és úgy játszik velem, ahogy nem szégyelli. Ki gondol ilyenkor holmi kedvezményekre?
Ahogy elpillant az ajtó felé, egy pillanatra megáll bennem az ütő. A visszakérdezés talán nem volt a legjobb ötlet, a reakció pedig arra ad okot, hogy szívem hevesebben kezdjen el dobogni. Már-már elfogadom, hogy akkor itt és most vége az egész kalandnak, játéknak, amikor válaszol. Pillantásom visszaemelem rá, megkönnyebbülten mosolyodom el, majd halkan fel is nevetek, ahogy megemelt hanggal ejti ki a szavakat száján. Lassan rázom meg fejemet. Nincs időm felfogni, hogy mi történik, egy halk sikkantással hagyom, hogy húzzon maga után az egyik szoba felé. Csak akkor szólalok meg, amikor az ajtó már becsukódott mögöttünk.
- Milyen kis takaros - teszem hátam mögé kezem, ahogy tekintetem végig járatom a szobán. Miért hagyom ezt neki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
Auror, Vendégelőadó, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 509
Írta: 2020. március 17. 12:44 | Link

Ká
Quinnként


Nem tudná elképzelni, hogy árt másoknak. Hát...pedig Quinn semmilyen formájában nincs jó hatással az emberekre. Még a saját gyerekére sem. Ha nem is fizikailag, de máshogy igenis képes ártani akárkinek. Még ha nem is akarja.
- Még én sem kapok kedvezményt - szemeit forgatja, hiába vetette fel ezt a tök jó ötletet már Annának is meg Nikonak is, mindketten elzárkóztak. Kapják be mind. Pedig ő aztán hoz bevételt, ha csak tíz százalékot engednének... De mindegy is, kedvezmény nincs, a karjai között egy csoda viszont igen. És eléri azt a pontot, amikor elengedi a dolgokat, feleslegesen kapaszkodik valamibe, ami nincs, olyan ez, mintha zuhanna és egy letörött ágba akarna kapaszkodni. Kár lenne. Őt akarja. Ő van most, más nincs. Csak az egymás szorítása és a kézfogás, amivel felvezeti az emeltre. Szó nélkül. Mit is mondhatna?
Becsukja az ajtót maguk mögött, a zár halk kattanással jelzi, hogy már nincs több kíváncsi tekintet, ketten maradtak és maradatnak, amíg csak akarnak. Éppen csak annyira forog vele a világ, amennyire még jól esik, amitől még nem részeg, csak spicces, amitől egy valamit lát maga előtt. A nőt.
A háta mögé lép, az összefont kezeit megfogja és nem ereszti. Baljával végigsimít csuklójától egészen a válláig, s haját elhúzva csinál helyet ajkainak. Beszippantja illatát, majd megcsókolja, kissé meg is szívja a bőrét azon a ponton. Egy centivel lejjebb ugyanezt ismétli el, egészen a hajlatig folytatja. Csuklóját elengedve lassan fordítja maga felé. Hevesebben ver a szíve és tudja, itt a pillanat, amikor átszakadnak a gátak. A nő arcát két kezébe fogja, aztán közelebb hajol. Lassan, lehunyt szemmel közelíti meg ajkait és végre megcsókolja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajnóczi Kimoriah
Házvezető-helyettes Eridon, Bogolyfalvi lakos


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 409
Írta: 2020. március 17. 13:57 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Halk nevetést engedek meg magamnak. Akkor ennyit a kedvezményes akciómról. Ha Quinn nem kap, akkor én meg aligha próbálkozhatok be azzal, hogy amúgy a testvéreddel szoktam huzavonát játszani, esetleg belefér egy ingyen martini? Szép lenne, és hihetetlen, nem is hibáztatnám érte a tesóját, amiért az égig menne a szemöldöke. Na de, kicsit eltértünk a témától, kanyarodjunk vissza oda, hogy futólépésben közeledünk egy szobához, ahova engedelmesen lépkedek be. Letisztult, nincs túlcicomázva, kellemes az egész, tetszik, még akkor is, ha szívem hamarosan kiugrik a helyéről, mert elképzelésem sincs, hogy a sok kétértelmű utalás után, a játszadozás után itt és most Quinn szándékai változnak-e vagy csak egy kicsit el szeretett volna vonulni a szuggeráló tekintetek elől. Az biztos, hogy ahogy belépünk a szobába a lélegzetvételünkkel keveredő csend körbeölel és agyam kicsit, mintha kitisztulna. Agyam zsibong, mert magamhoz képest sokat ittam, de részeg nem vagyok, ami igencsak jó pont. Felfogom a dolgokat, amik körülöttem és bennem történnek, a magam ura vagyok, minden apró érintésre és mosolyra emlékezni fogok holnap, ez biztos, mert ha az alkohol nem is részegít meg annyira, Quinn megteszi, mindenféle megerőltetés nélkül.
Visszafogott mosoly kerül ajkaimra, ahogy megérzem magam mögött. Illata ismét megcsapja orromat, mintha egészen eddig mást éreztem volna. Apró libabőr szalad végig karomon, miközben végig simít rajta, a csóktól, a szívástól mosolyom szélesebb lesz, még fejemet is jobba oldalra biccentem, hogy könnyebben férhessen hozzá. Szinte már kimérten fordulok felé, ahogy kéri tőlem. Szívem kihagy egy ütemet, miközben arcomra csúsznak kezei, elveszek a mély és őszinte tekintetben, újult erővel veselkedik neki ismét dobogni, amikor végre megérzem ajkaimon az övéit. Az ő példáját követve hunyom be szemeimet átengedve magam a csóknak és mindennek, amit kivált belőlem. Aprót lépek közelebb hozzá, jobb kezem csúszik tarkójára, ahol kissé megcirógatom, majd rásimítom tenyeremet. Nem erőszakoskodom, nem teszek semmit azon kívül, hogy viszonzom a csókot, amire az első pillanattól fogva vágyom, egyszerűen élvezem a pillanatot, és azokat a megmagyarázhatatlan érzéseket, amiket egy egyszerű csók képes kiváltani belőlem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
Auror, Vendégelőadó, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 509
Írta: 2020. március 18. 10:54 | Link

Ká
Quinnként


Az agyában elnémulnak a figyelmeztető jelzések. Nincs sípolás, nincs nagy piros stoptábla. Semmi, most már szabad az út kettejük és az érzéseik között. Lassan ráérősen használja ki a pillanatokat, úgy simítja a nő bőrét, hogy ez az emlék ne halványodjon. Hogy ott maradjon ujjaiban és ajkaiban az érzésbe, orrában az illata az idők végezetéig, hisz talán mindketten tudják, hogy ennek nincs folytatása.
A szavak ezen a ponton már feleslegessé válnak, ők vannak csak ketten és a csók, amibe belemerülnek. Lassan és óvatosan csókolja, nincs benne követelőzés és irányítás sem. Arcáról Kimoriah derekára csúsznak kezei, gyengéden öleli magához miközben az elszakadni vágyás apró jelét sem mutatja.
- Egy csoda vagy - suttogja ajkaiba hosszú, hosszú percek után. Homlokát a homlokának dönti, ujjaival beférkőzik a pulóvere alá. Engedi, hogy a teste vezesse, így egy újabb csók után lehúzza az ágyra. A hátára fekszik és magához öleli a nőt. Az ablakon beszűrődő holdfény kellemes félhomályt teremt.
Quinn csak öleli és csókolja őt, de nem megy tovább.
- A barátnőid nem fognak hiányolni, mert eltűntél? - kérdezi halkan. Arca alig néhány centire az övétől, hüvelykujjával végigsimít Kim ajkán. Meg sem hallgatja a választ, az imént érintett részt fogai közé veszi és megszívja, majd megcsókolja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ajtay Brigitta Luca
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 154
Írta: 2020. március 18. 18:27 | Link

Isaac Matthew Philips
~Licitrandi~

Nem tagadom, izgatott voltam, s alig tudtam uralkodni magamon, hogy ez ne üljön ki az arcomra. Mattben volt valami érdekes, amire nem tudtam még kellő magyarázatot adni, hogy mi lehet az, de a stílusa elég szembetűnő jelenséggé tette őt ahhoz, hogy a sok menőgyerek helyett inkább őt válasszam. Volt egy sejtésem, hogy másképp hoppon maradt volna, az adakozás pedig jó ürügynek ígérkezett.
Szerencsére nem valami baromágra adományoztam, és reméltem, hogy tényleg a beígérteknek megfelelően használják fel az öt galleonomat.
- Hát igen, szerintem be is mehetünk akár, mielőtt elcsaklizzák előlünk a legjobb helyet – javasoltam, de azt már teljes mértékig rá bízom, mit tart legjobbnak.
Picit zavarba jöttem az engem vizslató tekintettől, de én is visszaadom ám a kölcsönbámulást. Ha neki szabad, nekem miért ne?
Kíváncsiság dolgozott bennem, hogy vajon tényleg olyan merész-e, mint amilyennek láttatja ez a bevállalós punkra hajazó stílusa.
Én megvárom, amíg rábólint, hogy mehetünk-e beljebb, illetve, hogy melyik helyet választja, hova üljünk le?
Közben a táskámat pótcselekvés gyanánt a másik vállamra raktam. Valamivel meg kéne törni a csendet, de mivel?
Gondolkozz, Brí, gondolkozz! – mantráztam magamban.
- Mi inspirált erre az adakozó megmozdulásra? – jobb nem jutott az eszembe. Igazság szerint nem gondolom, hogy bármi egyéb is lesz ebből, de ki tudja, mi hoz ez a licitrandi. Hosszú még a nap hátralevő része, és addig bármi megeshet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csak a saját hozzáállásunk az, amit irányítani tudunk az életben
Bajnóczi Kimoriah
Házvezető-helyettes Eridon, Bogolyfalvi lakos


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 409
Írta: 2020. március 19. 13:59 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

A jól megérdemelt csók és az érzés, amit magával hoz, sokkal több, mint amire számítottam. Tökéletes, nem mindenki előtt történt meg, aki éppen betéved a csárdába, hanem csak Quinn és én vagyunk. A lényeg. Mert ez a csók most bármennyire is csodálatos, bármennyire rólunk szól, tudom, mert valahogy érzem a zsigereimben, hogy több nem lesz. Hiába érzem én is meg ő is azt, amit, ha valami van, amely nem engedi, hogy továbblépjen. Valami van, és idővel talán elmondja, vagy kiderül, hogy mi az. Időm éppenséggel van, rá pedig főleg.
Ahogy a csók húzódik el, agyamra is úgy borul egy fátyol, ami tényleg csak azt engedi, hogy beleüljek a pillanatba nem foglalkozva mással. Nem kell, nincs más, csak ő meg én, a csók, amit végre megkaptam, és az óvatos, tapogatózó stílusa, amelytől megremegnek a térdeim. Kezei derekamra csúsznak, így lépek hozzá közelebb, hogy nem nyomulósan, de kicsit közelebb érezhessem testét sajátomhoz, mint tánc közben, vagy akár a pultnál állva. Mindegy, csak érezzem testének melegét, fűszeres illatát, és minden porcikáját, mert benne is el akarok veszni egy kicsit, amíg tehetem, és egyelőre most tehetem, mert a lehetőség ebben a pillanatban hullott az ölembe.
- Ezt még sosem mondták - és talán enyhe túlzásnak is érzem, de nem szólok érte, nincs miért, és amúgy is jobban lefoglal, ahogy pulóverem elválik felsőtestemtől és Quinn óvatosan érinti meg a bőrfelületet. Engedelmesen dőlök vele az ágyra, minimális ellenállást sem tanúsítok. Mellkasára fektetem fejemet, de amint érzem, hogy mozdul, bármikor, én is mozdulok, így mindig fogadhatom a csókokat, amiket nekem intéz. Halkan felkuncogok a kérdésre, mert azok a lányok aligha nevezhetőek a barátaimnak, fogalmam sincs kik ők vagy miért robbantak be mellém, ám nem is érdekel, mert válaszolni sincs lehetőségem. Quinn ismét birtokba veszi ajkaimat, mosollyal fogadom az újabb csókot, amit elmélyítek, kezem arcára simul közben. Minél közelebb érezhetem magamhoz, annál nyugodtabb lehet a lelkem, hogy valóban elhiggyem, nem csinálok semmi rosszat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
Auror, Vendégelőadó, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 509
Írta: 2020. március 20. 17:15 | Link

Ká
Quinnként


Nem tud betelni ezzel a nővel, aki már a táncával megbolondította. Könnyedén egymásra találtak, de szinte biztos benne, ha ma éjjel tovább lépnek, azzal épp olyan gyorsan fognak két másik irányba szaladni, mint amilyen gyorsan magához húzta a téren. Egy ideje nem csinált ilyet. Nem csókolt és nem ölelt valakit, akinek mindössze a nevét tudta. Korábban gyakran, mert egyszerűen megtehette, mert volt rá igénye.
Egyelőre jól érzi így magát. Csak öleli és csókolja, amikor csak kedve tartja. A falióra ketyegése az egyetlen zaj, ami a csendbe belezavar, de ez is nyugtatóan hat a férfira. Most csak és kizárólag ajkaival foglalkozik, s nyugodtan fedezi fel kezeivel a nő testét. Minden részen elidőzik kicsit, apró köröket ír le, ez az első, hogy a ruhája alatt is hosszabb időt tölt. Végighúzza ujjait gerince mentén, fenekénél fogva vonja közelebb magához, ha lehet még ennél is jobban.
Percek, de órák is eltelnek így, hogy ölelik egymást és a csókon túl csak simogatások követik egymást. Az óra megállás nélkül kattog, elhagyja a tizenkettes, majd az egyes mutatót. Quinn a pálcájáért nyúl, felgyújtja az éjjeliszekrényen álló lámpát.
- Ideje mennem - jelenti ki rekedtes hangon, mielőtt megköszörülné a torkát. A nő mellé könyököl és még egy csókot nyom ajkaira. Nem tudja teljesen eltompítani magában a kételyeket, melyektől nem érzi azt, hogy másnap lelkiismeret-furdalás nélkül nézhetne tükörbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
Mestertanonc Rellon (H), Okklumentor, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 2051
Írta: 2020. március 21. 13:47 | Link


  ruha

- Pedig szívesen lennének, akik lennének inkább te, mint ők saját maguk. Most nem rólam beszéltem… nem vagyok… olyan – maradjunk ennél a megfogalmazásnál. Theon tuti kipróbálná nőként, de már az is lehet, hogy ki is próbálta. Ennyire nem vagyok kíváncsi a szexuális perverziókra, én megvagyok az unalmas pózokkal is, mindent fel lehet dobni egy kis kreativitással ugyebár. Ennek okán, ha már ennyire szépen kérte fel is megyünk hozzám, egyébként is megfelelőbb hely nekünk, mint a lenti rész, még akkor is, ha Eszter ott van, mint fény az éjszakában. De most ő nem játszik velem, van más, aki viszont nem tudom miért, de eléggé felkeltette az érdeklődésem. Oké, marha jó csaj, de ügyesen bánik a szavakkal és kicsit enged, kicsit visszahúz. Szeretem a titokzatos nőket, sosem tudod, hogy mi lesz a következő pillanatban, Odett pedig beleillik ebbe a kalapba. Kizökkent egy pillanatra, de azért zavarba nem jövök tőle. Érdekes felvetés.
- Nos, ha ugyanabban a műsorban vagyunk, nézhetsz – vigyorgok mögötte, majd egy kicsit hozzásimulok. Azért nehogy már azt higgye bárki is, hogy egy farkassal sokáig lehet játszadozni. ha nem akarja, hát nem kell majd erőltetni, de azt hozzá kell tegyem gondolatban, hogy azért ezt eléggé bánnám, ha már idáig eljutottunk. Tudom, hogy nem mindenki szereti, ha közelednek felé, de ő talán nem ilyen. Amit eddig tudok róla, ezt alátámasztja. Amúgy nem nagyon van kedvem tévézni, ami azt illeti, de a vendég az vendég.
- Hú, hát nem vagyok egy sorozatos. Talán a Mr. Equipment, de az meg nem mugli sorozat – a kezébe nyomom a távirányítót és a derekára fogok, de nem mozdítom a kezemet. Végül átkarolom őt a mellei alatt és a válla felett átnézve vizslatom az utcát. Fura, de jól érzem magam most így. Persze eszembe jut, hogy meg kéne fordítani, lecsókolni a lábairól és egy hatalmas szexpartiba torkollni az este további részét. Normális férfinek ez meg kell, hogy forduljon az eszébe, ha egy ilyen nő van a karjai közt. De most nyugodtság tölt el, és bár az ágyékom a fenekéhez nyomom egy kicsit, mégsem indítom meg a támadást. Még egy kicsit nézzük a fényeket, hogy megvonyíthassam a Holdat is és ki tudja, mennyire rugalmas a kislány… lehet, hogy tényleg sorozatot nézünk a végén… vagy utána.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajnóczi Kimoriah
Házvezető-helyettes Eridon, Bogolyfalvi lakos


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 409
Írta: 2020. március 21. 17:00 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Ha valami ennyire könnyen megy, bármikor sodor össze az élet minket, akkor van okom feltételezni, hogy valami mégsem stimmel. Igen, van rá okom, legalábbis lenne, de eszembe sem jut az opció, hogy talán valami különös és furcsa van a háttérben, ami idáig juttatott minket. Ami odáig juttatott minket már a téren, hogy úgy simuljak hozzá, mint egy doromboló macska, aki még több cirógatást vár, ha már neki kezdett, és ez csak folytatódik, fokozódik, ahogy belépünk a félhomályba burkolózott szobába, ahogy megcsókol, ahogy az ágyra húz. Bújok hozzá, fejemet a nyakához préselem. Fogadom a csókokat, amiket nekem szán, kezdeményezek, de azt a bizonyos határt nem lépjük túl, ami látatlanban, de meg van húzva. Nem csak az ő részéről, de az enyémről is, mert bármennyire nem figyelek az intő jelekre, valami belső és mély ösztön azt súgja, hogy azt nem léphetem át én sem, bármennyire is szeretném. Az élet apró örömei ezek, amiket ki kell használni, de egy ilyen lépéssel talán az egész odavész, és mint egy elbaltázott élményre emlékszem majd rá vissza, nem úgy, ahogy valójában van. Mert most minden tökéletes.
Mutatóujjammal rajzolok mintákat pólóján keresztül, fel sem tűnik, hogy az idő repül. Az óra kattogása töri meg a csendet, de annyi eszem nincs, hogy felpillantsak és megnézzem mióta is fekszünk így. A csendben, a békességben, egymás karjai között, de így, hogy Quinn végül mozdul és világosság gyúl a szobában, meg sem kell erőltetnem magam. Kissé szaggatottan emelem fel fejemet mellkasáról, hogy az órára pillantsak és rögtön fel is ébredjek. Az alkohol már kiment, Quinn szavai pedig az eddigi mámort szertefoszlatják.
- Rendben - kezemmel cirógatom meg arcélét, belemosolyogva a csókba, miközben viszonzom azt. - Nekem is illene már - sóhajtok egy mélyet, miután elváltunk egymástól. Pár pillanatig fürkészem csak mosolyogva őt, mielőtt felkelnék és nyújtózkodni kezdenék, végül szusszanva egyet pillantok rá.
- Köszönök mindent - apró csókot lehelek arcára, majd könnyed léptekkel, kabátomat út közben kapva magamra lépek ki a szobából és hagyom el a csárdát. Nem kapkodok, nem sietek, teljes természetességgel sétálok végig az utcákon, hogy végül hazaérjek. Mosolyogva. Folyamatosan mosolyogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hámori A. Vanda
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 21
Írta: 2020. március 23. 23:15 | Link

Niko

Bár határozottan szándékomban állt hanyagolni a munkát egy ideig, most mégis a Kóbor Grimbusz magazin megbízásának eleget téve, talpig felfegyverkezve érkezem elkészíteni a bogolyfalvi Mátra csárdáról szóló anyaghoz a képeket. Igazából már azelőtt elvállaltam a feladatot, hogy felötlött volna bennem a visszaköltözés. Sőt, még az is lehet, hogy ennek a felkérésnek köszönhető az, hogy Bogolyfalva egyáltalán visszakerült a térképemre, ezt már megmondom őszintén nem is tudom pontosan... Aznap este túl sok ribancvodka csúszott le a torkomon.
Mindenesetre, most itt volnék. Az enteriőr fotózás nem tartozik a kedvenc témáim közé, próbára teszi a kreativitásomat, de elfogadom a kihívást alapon hébe-hóba becsúszik néhány projekt.
Megigazítom a nehéz táska pántját a vállamon, tekintetem ide-oda cikázik, felmérve a terepet és a fényeket, hogy legyen egy kiindulási alapom, mielőtt elárasztana a tulaj - vagy aki épp ráér velem foglalkozni - az esetleges kérdéseivel. Mert kérdések azok mindig vannak... Szép így? Jó lesz? Hogy képzeled el? Rakjam arrébb? Tegyünk oda virágot? Túl sok?
Túl sok, igen. Nagyot sóhajtok és a rövid, futtában tartott fél-terepszemle után közelebb lépek a pulthoz. Felteszem rá a táskát, és ki is cipzározom, hogy elkezdhessem összerakni a gépet, e mozdulat közben emelem pillantásom a kiszolgálóra.
- Helló. Megmondom őszintén, elfelejtettem, kit kell keresnem, de a magazintól jöttem képeket készíteni. Tudnál nekem szerezni valamilyen, a témában illetékes személyt? - Kérdésem közben egyik szemöldökömet enyhén felhúzom, és oda sem figyelve, rutinszerűen pattintom fel az objektívet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 263
Összes hsz: 2101
Írta: 2020. március 24. 19:14 | Link

Vanda
valahogy így

Ököllel csap a falba, pont az ember feje mellett. Ujjpercei belevörösödnek, a vér is kiserken egy-egy ponton. Üvölt, kikel magából, hogy a szobában jelenlevők összerezzennek. Félnek tőle és ő élvezi ezt a hatalmat. Azt azonban nem, hogy mások gyengesége miatt kell itt maradnia és elintéznie az ilyen dolgokat. Emiatt késik, emiatt kell még megvárnia, míg a gyógyítójuk ellátja a sebeit.
A feszültség benne marad és amint belép a csárda ajtaján, többen is rá emelik tekintetüket. Többek között Samu is és Niko felé mutat, valamit mond a nőnek. Már elfelejtette a tulaj, milyen ügyben is érkeznek ma hozzá, a pulton felejtett kamerából azonban hamar rájön. Arra mondjuk nem számított, hogy a fotós csinos lesz.
- Elnézést a késésért, legalább megkínálták egy itallal? - megáll a nő mellett, arcán a mosoly most rideg és nem a megszokott. - Nikolai Weißling, én vagyok a tulaj - kezet fog a nővel, majd a pultosra pillant.
Ennyit arról, hogy Samu elintéz mindent, amíg ő nincs itt. Amint viszont érzékeli a tekintetet és a szándékokat, elslisszol, hogy ideiglenesen bezárja a helyet és a kevés népet, akiket hajlandó volt beengedni, elküldje.
- Ha jól sejtem, a feleségem intézte ezt a...parádét, miről is van szó? Hol fogunk megjelenni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Másodikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 159
Írta: 2020. március 26. 23:45 | Link

Farkaska

Elnevetem magam, ahogy mentegetőzni próbál, őszinte, vidám kacajjal. Megvallom, nekem eszembe se jutott, hogy olyan hajlamai lennének, amiket éppen felsorolt, és ez vagy azt mutatja, hogy de, olyan hajlamai vannak, csak fél maga előtt is, vagy azt, hogy nagyon sok dolgot kinéz belőlem. Hogy melyik a rosszabb, azt mindenki döntse el maga.
- Értettem, hogy érted, nyugi.
Ő mindenképpen a rendes srácok besorolást kapja, nem tudom miért, olyan a kisugárzása, de ez a legjobb besorolás, még ha nem is tűnik úgy. Mert a rendes fickókból bármi lehet, elmozdulhat a dolog testi irányba, lelki irányba, lehetünk pajtik egy vagy több fronton. De most még csak abban vagyok egészen biztos, hogy rendes fickó. Lassan kitapasztalom ezt a "férfi faj" témát. Eddig nem sokkal volt dolgom hosszú távon, és a legbizalmasabb viszonyom a saját átváltoztatómmal van, de erről ugye nem beszélünk.
- Mesélj erről a sorozatról.
Kérem csendesen, miközben hozzásimulok, nem ellenkezem, hogy átkaroljon, megnyugtatónak érzem, ahogy a közelemben van. Mintha a kisugárzása rám is hatna, kicsit megnyugszom, a vérem pezsgése alábbhagy, és nem azt mondom, hogy emiatt nem lesz semmi, talán pont, hogy emiatt lesz. Azért a pillanatért, ahogy ott állva, a fényeket nézve, csak vagyunk. Néha csak ennyi kell, semmi több, csak lenni. Egy pillanatnyi megállás. Én mostanában csak állok, nem leltem benne örömet, de így, egy másik emberrel állni, teljesen más érzés. A táviránytót a párkányra teszem, jobbommal a karjára simítok, míg a ballal arcát simítom. Rendes fickó. A fejem mozdul, arcélére csókolok, majd kicsit magam felé fordítva a fejét, ajkaimmal ajkaira találok, először csak finoman, érdeklődően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 31 ... 39 40 [41] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed