36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 30 ... 38 39 [40] 41 42 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dr. Halty L. Zaina
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 173
Írta: 2020. január 21. 20:22 | Link

Nikolai Weißling
#nyilván_nincs_szerencsém #my_smile

Kérdése meglep, telibe a közepébe! Ajkaim kicsit is nyílnak egymástól, ahogy elmerengek a kérdésen, mert soha nem jutott eszembe megközelíteni ilyen oldalról a dolgot. Igazából soha nem erőltették rám a szüleim az újságírást, ezért végeztem el a pszichológusit is, aminek félig-meddig öröm is övezett, de valahogy mindig az újságírás felé húztam. Határozott mosollyal és tekintettel nézek a férfira.
- Szeretem – bólintok egy határozottat is a mosoly mellé. – Nem erőltették rám soha, és ha fel is sülök, van B tervem, úgy bizony! – bólogatok még párat vidáman, miközben ujjaim valami ismeretlen ritmust kopognak az asztal felületén. Rendben, ez sok mindent jelenthet, de leginkább azt, hogy vagy meghibbantam, vagy a bor kezdi kifejteni a hatását. Mégis milyen bor az, ami egy pohárka után beüt, és én már vidámságot érzek tőle? Csillagokat még nem látok, tény és való, de ez már azért elég ciki lehetne, ha nem vigyázok. Akkor mostantól fék, oké?
- Ezzel egyet kell értenem – dobom keresztbe lábaimat az asztal alatt. – Túl sokan ragadnak benne egy olyan munkában, amit nem azért csinálnak, mert szeretik, hanem, mert „nem volt más”. Érted mire gondolok? – ráncolom kicsit a szemöldököm, ahogy felpillantok Nikora és arcát fürkészem, mert még a macskakörmöket is szemléltettem ám ott, ahol kellett. Nem vagyok biztos abban, hogy érteni fogja, de nem baj, maximum addig visszük tovább a témát, amíg meg nem érti. Amúgy is nagyon ráérek jelenleg, a társaság is jó, főleg, hogy kér még egy kört. Hogy mi? Ellenkeznék, de a pincér már az asztalunknál is terem, Niko pedig nekem szegezi a következő kérdést.
- Nem tudom – vonom meg vállamat, még fejemet is megrázom, és meglepő, de nem jövök zavarba. Érdekes. – Jó kedvem van, még annak ellenére is, hogy felsültem – megköszönöm a pincérnek az újra töltést, majd ismét Nikora emelem pillantásomat. – Lehet lassítanom kellene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2020. január 23. 20:02 | Link

Zaina
ez meg az enyém

- És mi a nagy B-terv?
- kérdezi tovább, őszinte kíváncsisággal.
Mindig is érdekelték az emberek abban az esetben, amikor a figyelmét csak egy valakire irányította. Most pedig egy csinos nő társaságában van, persze, hogy kíváncsi az életének apró részleteire is, azokra, amikről biztosan nem beszél hétköznapokon egy idegennel.
- Tökéletesen értem - bólint, de azt már nem fejti ki, hogy egyébként egyet ért vele.
Az emberek java ebbe kényszerül, a legtöbben sajnos nem azzal foglalkoznak, amivel szeretnének. Többek között Niko sem, leszámítva a csárdát. Szánt szándékból nem akarná tönkretenni az életét és másokét maga körül.
Látja a nőn, hogy máris oldottabb, mint az elején és persze ha már ennyi idejük van beszélgetésre, ahhoz szükség van a következő körre. Hogy is nézne ki, ha pont a főnök és a társasága ülne a kocsmában ital nélkül?
- Még nem sültél fel, bármit is jelentsen ez - neveti fel. - Szólok Annának, hogy keressen meg és biztosan megoldjátok. Ő is ilyen szupernő, ketten megmenthetnétek a világot - megállás nélkül vigyorog a nőre.
Közben belekóstol italába, s hátradől a széken. Jobbját az asztalon, a pohár mellett pihenteti, balja lóg a levegőben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Dr. Halty L. Zaina
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 173
Írta: 2020. január 25. 00:13 | Link

Nikolai Weißling
#nyilván_nincs_szerencsém #my_smile

- Annyira talán nem is nagy – húzom össze szemeimet kicsit, még ajkaimat is csücsörítem pár másodpercig, végül vállat vonok és ugyanolyan jó kedvvel pillantok Nikora. – Pszichológus vagyok. Vagyis nem vagyok, csak meg van a végzettségem, de kötelezőkön kívül nem praktizáltam soha. Pár visszatérőm van csupán – mesélem lelkesen az amúgy elég meglepő B tervet, mert soha nem értette senki, hogy hogy jön össze az újságírás a pszichológiával, de most elárulom akkor; sehogy. Mindkettő érdekelt, mindkettőt szeretem csinálni, így tényleg az volt a terv, hogyha felsülök, mint újságírónő, akkor a pszichológusi végzettségem majd megment az éhezéstől. Ez így eléggé le van sarkítva, mert anyámék támogattak volna, de ki szeretne huszonhét évesen a családjával lakni, és anyukája főztjét várni minden délben? Ugye, hogy ugye?
- Akkor jó, mert nem tudtam volna elmagyarázni – kuncogok fel halkan, majd jobb kezembe fogom az új poharat és ajkaimhoz emelem azt egy óvatos mosollyal. Nekem tényleg hatalmas szerencsém van azzal, hogy amit a jövőmnek képzeltem el, bejött, és szeretem csinálni, még akkor is, ha ez a munkám. Nem sokan mondhatják el ezt, az élet körforgása, pedig nagyon sok embert bedarál, nem hagyják őket kikerülni ebből a mókuskerékből. Szerencsés vagyok, és ahogy ez tudatosul bennem, szélesen mosolyogva pillantok vendéglátómra.
- Úúú – lelkesülök fel rögtön. – Kapunk köpenyt is? Az lenne az igazán hősös – a legfontosabb kérdés, mert bár van az a mondás, hogy nem minden hős visel köpenyt, de azért egy köpennyel mindenki sokkal menőbb hős lehetne, nem? – De nyugi, ne foglalkozz vele, lemondtam az interjúról, nem is olyan fontos igazából – vonom meg vállaimat zavartan, ismét kortyolok egy aprót, majd felkönyökölök az asztalra, karjaim közé helyezem a poharat, ahogy Nikot fürkészem.
Utoljára módosította:Dr. Halty L. Zaina, 2020. január 25. 00:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2020. január 25. 22:33 | Link

Zaina
ez meg az enyém

- Pszichológia - vonja össze szemöldökét, erre innia kell.
Sosem értette, miért akar valaki ezzel foglalkozni. Mások agyában turkálni, kiszedni belőle a gondolatait és elkérni azért a pénzt, mert egy órán keresztül beszélt. Anno a javítóban neki is kötelező volt látogatnia a nőt, de már a nevére sem emlékszik. Teljesen felesleges hülyeségnek tartja, ezért inkább nem is fűz hozzá túl sokat.
Egy ideig csendben figyeli tovább a nőt, minden vonását és a mosolyát is megjegyzi. Nem tartja akkora tragédiának a történteket, mint ahogy azt ő látja, de az máris simogatja az egóját, hogy valamennyire sikerült elfeledtetnie vele az egészet.
- Persze. De csak akkor, ha kívülre húzzátok a bugyit - kacsint rá kicsit a határokat feszegetve.
Csak az arca mutatja az érdeklődést, egyébként unottan ül ott. Persze elképzeli őt is meg a feleségét is szuperhős ruhában, olyan szexiben, amiben mindenük szépen formálódik, mégsem látszik szinte semmi...
- Rendben, ahogy gondolod. Viszont ha ezt megittuk, nekem vissza kellene mennem dolgozni - ujjbegyeivel megkocogtatja a poharát, amibe épp csak belekortyolt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Dr. Halty L. Zaina
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 173
Írta: 2020. január 26. 17:26 | Link

Nikolai Weißling
#nyilván_nincs_szerencsém #my_smile

Csak bólintok egyet, mert ahogy elhagyja ajkait ez az egyetlen szó, van egy olyan érzésem, hogy vagy nem kedveli őket, vagy egyszerűen ki nem állhatja a pszichológusokat, a pszichiáterekről nem is beszélve. Elmondanám neki, hogy minden kollégámmal ellentétben, akik praktizálnak is, én egyáltalán nem szoktam elemezni a beszélgetőpartnereimet, nem nézem az apró jeleket, amik bármire engednek következtetni, túl messze visznek ezek a dolgok. Nem-nem, én csak beszélgetek és a doktor a nevem előtt, bár jól hangzik, de ha tehetem nem is mondom senkinek. Minek? Újságíró vagyok, hamarosan egy lapnak az igazgatója, ismerjenek így, ne úgy, mint egy Dr.-ral kezdődő nevűt. Nekem megfelel a Halty Zaina teljesen. Vagy különleges esetekben Halty Lianna, de az nagyon ritka. És nagyon különleges. És... igen. Apró pír kerül arcomra, ahogy eszembe jut a férfi, de csak még vörösebb leszek, amikor Niko beközli a fehérneműs dolgot. Zavartan nevetgélek, mint valami tinilány, hogy leplezzem az egyértelmű zavaromat, de nemigen megy, így csak tenyerembe temetem arcomat, ahogy rögtön elém kerül a kép. Annával állunk egymás mellett, csípőre tett kézzel, lágy szellő fújja a köpenyünket - mert hősök vagyunk, na -, és a fehérneműnk meg, na igen. Kint villan. Azért egy kis őszinte nevetés elhagyja ajkaimat, nem tagadom, de még így is vörösen és zavarban tekintek fel Nikora.
- Szerintem annak nem örülnének annyira az emberek - kissé összeszűkült szemekkel képzelem magam elé ismét a képet, de csak megint nevetnem kell tőle, így el is engedem és inkább fejemet megrázom, majd egy jókorát kortyolok a hűvös borból, amit majdnem félrenyelek, amikor a férfi megszólal. Párat köhécselek, majd ráemelem tekintetem.
- Ne haragudj, nem akarlak feltartani! - kerekednek ki a szemeim. - Teljesen elvesztettem az időérzékem, sajnálom, már itt sem vagyok - apró kortyokban tüntetem el a bort, mert ennél kellemetlenebb aligha lehetne a dolog. Én itt nagyban eldumálgatok a hely tulajdonosával, miközben neki dolgoznia kellene. - Még egyszer köszönöm a... mindent - tárcámat elővéve teszem az összeget az asztalra, majd mielőtt Nikonak ideje lenne tiltakozni esetleg, kapom vállamra kabátomat, fogom meg táskámat és vidáman integetve sietek ki a csárdából, hogy boldogan, kissé talán imbolyogva induljak hazafelé. Azért a hűvös levegő megkönnyíti a tájékozódást. De még mennyire...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.
Quinn Ashwood
INAKTÍV


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 525
Írta: 2020. február 1. 06:49 | Link

Ká
Quinnként


Ez csak egy szürke hétköznap, amikor az estét a csárdában tölti. A sarokban ücsörög, nincs túl jó kedve és az emberekhez sincs kedve. Előtte pár üres pohár, amolyan búfelejtő volt az első három ital, várja épp a negyedik sörét. Lassan csipegeti a kikért sültkrumplit, kiválogatja a ketchupos részeket, azokat eszi először.
Nagyokat sóhajt és az örök vidám férfi arcán nem látszik semmi mosoly. Bele van ő most feledkezve a gondolataiba, összegzi a napokat, a terveket és gondolkodik az utazáson, amire Manót nem vinné inkább magával. Csak egy hétről van szó, annyit biztosan kibír a nagynénjével, vagy a keresztanyjával.
Amikor a pultos már a sokadik italt tölti ki olyanoknak, akik később kértek, mint ő, megelégeli és duzzogva, szemöldökét ráncolva áll fel az asztaltól és sétál a pulthoz. Megköszörüli a torkát mielőtt szólna és feltámaszkodik.
- Mi van Samu, ha valakinek nincs melle, azt már ki sem szolgálod? - szól oda a férfinak, aki épp elég mélyen bele van feledkezve a néhány székkel odébb álló, kuncogó hölgyekkel.
- Elmondom én ezt a főnöködnek, ne félj - bosszúsan, szúró pillantással fejezi be a pattogást, de tudja ő, hogy nem szeretné senki, ha a főnök megtudna egyet s mást, szóval morogva ugyan, de egy perccel később Quinn már a kezébe foghatja a poharát, amivel visszakullog az asztalához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. február 1. 22:17 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Fogalmam sincs, hogy a körülöttem ülő lányok közül melyik kicsoda, vagy egyáltalán mit keresnek mellettem kedvesen elbeszélgetve az időt. Először is, ugyanúgy néznek ki, másodszor pedig csak ültem a pultnál, kortyolgattam a kis gintonikomat, néha váltottam pár szót a pultossal, és ennyi. Ebbe a csodálatos idillbe robbantak be a lányok, akik „csajszi” - wtf? – felkiáltással vágódtak be a nyakamba, majd ölelgettek meg, csókolgattak körbe, és ültek le körém. Fogalmam sincs kik ők, de hiába emeltem a pultosra kérdő tekintetemet, nem segített sokat a dolog kiderítésében, bár miért is segített volna? Honnan tudná kik ők, és miért borultak az én nyakamba? Oké, engedjük el a dolgot, egyszerűen csak felvettem a fonalat velük, ami nem volt nehéz tekintettel az IQ szintjükre, de meglepően édesek amúgy és jót is beszélgettünk, legalább a pultos is megtalálta a célközönséget, akik nevetgélnek az aranyos poénjain, amik nálam nem jöttek be. De a lányok nagyon élvezik, én pedig tényleg szurkolok a férfinak, hogy legalább az egyik összejöjjön neki, olyan kis édesen próbálkozik, meg kell zabálni mindjárt.
A hangra először csak ráncolom a szemöldökeimet, mert ismerős. Túlságosan ismerős, és a szívem is kihagy egy ütemet, ahogy meghallom, de nem jövök rá, kitől jöhet, mire kihajolok, csak a karját látom, ahogy eltávolodik a pulttól. Bosszankodva, mint egy kíváncsi tinilány fordulok meg a bárszékkel az asztalok felé, éppen akkor, amikor előttem halad el a férfi. Hirtelen pattanok le a székről, és fonom ujjaimat csuklójára, remélve, hogy ennyi elég ahhoz, hogy megállásra kényszerítsem. Egy halvány mosolyt eresztek meg, ha felém fordul.
- Elkaptalak – a markáns arcról, annak vonásairól nem tudom elvenni tekintetemet, így az ide-oda zizeg a férfi tekintete között, hol elidőzve arcának élén, állán, ajkain, majd ismét visszatér a tekintetekhez. - Nem mondom drámai volt a be- és kilépőd is - eresztem el csuklóját észrevéve magam, majd a pulthoz lépkedek, hogy zavartalan vegyem el a lányok elől italomat és visszaálljak a férfi elé.
Utoljára módosította:Bajnóczi Kimoriah, 2020. február 2. 14:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
INAKTÍV


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 525
Írta: 2020. február 2. 14:02 | Link

Ká
Quinnként


Meglepő lenne, ha valami mással próbálná elütni az idejét és nem ivással, vagy evéssel. Most mindkettőt csinálja, csak éppen nem a kedvenc társaságában, mert hogy ő megint jobb elfoglaltságot talált a muglik között. Koncertezik valahol a fene tudja, hol, Borit pedig nem hívta. Igaz ami igaz, rengeteg dolga van, de azért na, az orrát csak felhúzhatja miatta.
Na meg azért is, mert ha éppen nem női alakjában látogatja a csárdát, akkor a kiszolgálás már nem is olyan jó. De legalább tudja, hogyan kell kezelni a helyzetet, a "jó" kedvéből eredően pedig még inkább megmondja a magáét.
Akkor már egy fokkal jobban érzi magát, mikor kezében tudja a korsóját, s menne vissza tömni magába a krumplit, amikor valaki megragadja a karját. Azt hinné elsőre, hogy Samu, vagy Nikolai, mert felemelte a hangját, de a meglepetés sokkal kellemesebb az elképzeltnél.
A nő felé fordul, aki most is épp annyira gyönyörű, mint csurom vizesen. Ajkai mosolyra húzódnak, tekintete a szokatlan arcon kalandozik. Ajkain hosszabb ideig időzik, végig figyeli, míg beszél.
- Szó szerint elkaptál - jegyzi meg, majd fejével az asztala irányába bök. Kérdés nélkül vezeti oda a nőt és mint igazi úriember, még a széket is kihúzza neki, miután lerakta a sörét.
Székét a padlón csikorogva húzza közelebb, így mellette foglal helyet. Belekortyol italába, majd hátradől a széken. Újra a nőt kezdi figyelni, felrémlik előtte a mozgása és az érintése.
- Hiányoztam? - vigyorodik el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. február 2. 15:05 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Tekintetünk találkozik, ahogy hátra fordul, ő is elmosolyodik, aminek hatására az én mosolyom is akaratlan lesz szélesebb és őszintébb. Van benne valami, ami annyira megragadja az ember figyelmét, hogy nem tudsz tőle megszabadulni. Talán valóban a férfi lénye, talán csak annyi, hogy milyen különleges, mégis vicces körülmények között találkoztunk, de nem számít. Valami megtartotta bennem az emlékét, felkeltette az érdeklődésemet, és nem hagyta, hogy ez eltűnjön. Mert gondoltam Rá. Nem naponta, nem minden percben, de eszembe jutott a hófehér bőr, a kedves mosoly, a mély és búgó hang, amely nyakamhoz vándorolt, hogy libabőrt csaljon rá. Érdekel.
- Bizony – már poharammal a kezemben lépkedek a férfi után engedelmesen, hogy ott helyet foglaljak az asztalánál. Somolyogva pillantok fel rá ültömből, legnagyobb megdöbbenésemre húzza mellém a székét, így fűszeres illata azonnal megcsapja az orromat. Lábaimat keresztbe vetem egymáson, jobb kezembe fogom italomat, aprót kortyolok, majd elvigyorodom a kérdésen.
- Elképzelni nem tudod mennyire – fordulok felé teljes testemmel, így lábaink majdnem összeérnek, de a kedves kis távolság még megmarad. Akaratlan tolódnak a képek az agyamba, ahogy a férfi felé sétálva, majd háttal neki ringatom csípőmet, ő is, a tánc, az eső, az illatok, a hangja, minden, ami aznap történt. Lehet ostobának nevezni ezért, majd a fájdalmas köhögéssel járó betegségért, amit szó nélkül vállaltam be, mert tudatában voltam, de nem érdekel. Az a nap, az egész, minden apró részlet és mozzanat az agyamba égett. Merlinre! Apró borzongás fut végig rajtam, pillantásom megállapodik arcán ismét. – Felkérsz ma is? – emelkedik meg szemöldököm kérdőn, miközben poharamat az asztalra teszem, majd felkönyökölök rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
INAKTÍV


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 525
Írta: 2020. február 2. 19:52 | Link

Ká
Quinnként


Mosolya épp oly' gyönyörű, akárcsak maga a nő. Eddigi szomorúsága és dühe elszáll hamar, hisz jó társaságra talált. Talán jobbat nem is kívánhatott volna így ma estére.
Mindig kíváncsi, milyen érzéseket vált ki egyes személyekből a tetteivel, vagy éppen az adott megjelenésével. Ugyan a véleményükre nem ad, megbotránkoztatni, vagy felvidítani szereti a népet. Utóbbi sikerült az itt ülő nővel is, legalábbis ezt érezte, na meg az elkapásból ítélve hiányozhatott is neki.
- Ami azt illeti, talán mégis el tudom - halkan búgja miközben valamivel közelebb hajol és megtámaszkodik az asztalon könyökével. Két ujjai közé csípi a nő haját, óvatosan végighúzza egy tincsen, majd végigsimít arcán.
Levakarhatatlan a mosolya és most, ebben a pár csendes percben úgy tanulmányozza vonásait, ahogy eddig nem. Alaposan, hogy minden részletre igazán emlékezzen, ha legközelebb már nem kapná el valahol.
- Sajnos ma nem esik - somolyogva válaszol a feltett kérdésre. Nincs terve, de elfordulhat, hogy fel fogja kérni. Most úgy igazán, nem csak a pillantásával. Élete során sok ilyenben volt része, de kevés volt az a személy, akire emlékezett is utána. Ő ilyen. És nem csak arra az egy táncra szeretne emlékezni.
- Elmondod, hogy hívnak? - miközben tovább játszik a táncpartnere hajával és szemeit figyeli, egy ilyen kérdésnek is idejét érzi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. február 2. 22:56 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

A lányok, bár tényleg aranyosak voltak, és még csak az agyamat sem kellett megerőltetem, hogy tudjunk beszélgetni, de lássuk be; az előttem ülő férfi, a kis mosollyal ajkai szegletében, ezerszer jobb társaság. Játék. Figyelni kell, taktikusnak lenni, és valóban elhinni, hogy az életed - nyilván nem - múlik rajta. Mintha csak újra a téren lennénk. Testünk újra egymáshoz préselődik, az ajkainkon kibukó szavaknak értékük van, a pillantások mindig jelentenek valamit. Táncolunk újra, csak a körülmények mások. Nyugodtabbak, kicsit talán unalmasak is, de tekintve, hogy a figyelmem még mindig a férfié, valamit tudhat. Érdekel mit tud.
- Igen? És megosztod velem is, hogy mennyire? - emelkedik meg szemöldököm, ahogy szinte észrevétlen araszolok közelebb én is a könyökömmel, mert tudni akarom, mit tud. Mi az a plusz benne, ami vonzz, ami húz felé, mintha valami mágneses erő venné körül, és én lennék az ellenpólus. Egyszerűen nem tudom nem a tekintetét keresni és nézni, a karizmatikus vonások vonzzák a tekintetemet, ahogy a határozott vonalú ajkak is. Mi van benne, ami olyan különleges, hogy ezt váltja ki belőlem? Hogy bensőm megremeg abba, ahogy tincsemmel játszik, végül óvatosan ér arcomhoz. Ellenállhatatlan mosoly játszik ajkaimon, ahogy fürkészem az engem vizslató íriszeket.
- Én lehet így is bevállalnám - harapom be alsó ajkamat, miközben halkan felkuncogok. Poharamat emelem ajkaimhoz, két aprót kortyolok belőle, pár másodpercre még szemeimet is lehunyom, ahogy élvezem a kesernyés ízt nyelvemen. Ez a második pohár, ezen kívül egy fér bele még, mert onnantól a tűzzel játszok. Nem engedhetem meg magamnak, hogy egy ilyen fontos táncnál az alkohol letompítson. Nem ma, nem most, nem Vele.
- Mmm - ráncolom szemöldököm egy pillanatra, majd hirtelen kapok keze után, hogy az eddig hajammal játszó ujjpercekre lágy csókokat lehelhessek. Mindkettőre egyet-egyet, mielőtt válaszolnék. - Kimoriah - suttogom az ujjaknak, majd mintha mi sem történt volna távolodom el tőle, eresztem el kezét és veszem át inkább másik kezembe italomat, hogy kortyolhassak egyet. - A tied? - poharam fölött somolygok a férfira, amiből az utolsó korty is elfogy. Ha ez így megy tovább, feladhatom a táncot, márpedig én utálok feladni dolgokat, főleg az izgalmasakat, mint ő. Bátyám büszke lenne rám, ebben egy cseppet sem kételkedem, mindössze annyit mondana; “ne tégy olyat, amit én sem tennék”. Tudod mi ezzel a baj, darling? Nem vagy itt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. február 6. 13:57 | Link

Zétény
Ruha, igen a haj is

Azért, ha kocsmázni megy az ember, akkor azért ad az inkognitójára, mert hát mégiscsak azért bárhol történhet bármi. A szokásos útvonalon távozok hát az iskolából, és nyilván, a becsület azt diktálná, hogy szóljak, mondjuk Kazinak, hogy difi van a bűbájokban, de ha szólok neki, akkor megszűnik, és nem csak a társaim, de én se tudok kiosonni a faluba. Ez meg azért annyira nem vicces, szóval mindenképpen áldozatokat kell hoznom a jó úgy érdekében, és csak szépen elsomfordálni, aztán parókásól, kalapostól távozni.
Nem tudom, hogy milyen ez a kocsma dolog, jártam már olyan helyes kis művészkocsmákban, ahol nagyon hipster arcok adták az italomat, de úgy vélem, hogy akkor a Grosserlieb-ben kellene raboskodnom, és nem a Bagolykőben, hogy ilyeneket lássak. Ide viszont jobb lenne, ha nem mennék be, ezért, természetesen besétálok.
Hogy is mondjam? A büdösségbe. Mert azért itt nagyon sok izzadt férfi, alkohol és tömény füst elegye keveredik, melyet olykor megmozgat egy érkező vagy távozó szele. Ez úgy kavar egyet a dolgon, de az új fuvallat is hamar beáll az állott füstbe. Hát így vagyunk. A pulthoz lépve felteszem magam az egyik ottani székre, és a pultos lánnyal egyezkedve kezdem el szépen kikérni a vodkatonikomat. Persze jön a személyi mutogatási mizéria, vagyis, az a pont, amikor én lefordítva átnyújtom, ő meglátja, elkerekedik a szeme, az én ujjam már a számon van, hogy ne visítson, és amikor az agya újra működésbe lép, kacsintok. Remek, szép kört zártunk le. Majd nyilván meg kell vásárolnom a hallgatását, de egyelőre ad inni, én meg a vörös parókát simogatva nézem az embereket. Érdekes egy hely.
A harmadikig nincs is semmi gebasz, a problem akkor mutatkozik meg, amikor már harmadik vagy negyedik alkalommal nézek el egy csóka felé, akit amúgy pont nem is látok, de szerintem meg én őt bámulom, és kezdődik is a haddeldad, hogy akkor most mégis ki nézett és kit, és az egész egy ilyen káoszba torkollik, én meg azon gondolkozom, hogy ha megüt, akkor mit mondok Kazinak, mi történt? Esélyes, hogy simán megüt, pedig kivételesen még ártatlan is voltam, na így legyen az ember rendes. Érzem, ahogy a pult a hátamba vágódik, és veszettül keresem a rést, ahol ki lehetne jutni, mielőtt baj lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. február 6. 21:50 | Link


  ruha

A mai nap elég unalmas volt. Gondoltam, elhívom Kimet egy kis dumálásra valahova, de ma nem igazán ért rá, szóval simán visszamondta a dolgot. Nem bántam, mert bírom a határozott csajokat, és egyre szimpibb a kakaóbarna leányzó, aki a legbénább nevű utcába lakik. Mondjuk az, hogy én a csárdában csövezek, sokkal bénább, de majd lesz házam biztos, csak még ahhoz is lusta vagyok, hogy elkezdjek ezzel komolyabban foglalkozni. Néhány újságot már beszereztem, megnézegettem, hogy mik az új trendek, és a retro dolgokat is megnéztem. Szóval, miután elolvastam azt a három újságot, utána hívtam Kimet, aki ugye skippelte az estét. Izát is megcsörgettem, de a Levitás teendői miatt lemondta a dolgot. Hát azért ezt megmondtam neki, hogy milyen barát már, amikor az iskola fontosabb nálam. De valami Máriáról beszélt, aki sokat rosszalkodik, meg hogy pórázt tesz rá, meg mit tudom én. Szerintem jól teszi, legalább gyengíti a sztereotípiát, de sajnos ez sem segített azon, hogy elhagyja házvezetői teendőit. Most mit mondhatnék? Hajrá Mária? Szóval Iza is dobta a szuper estét velem, ami azért egy kicsit rosszul esett, de alényegen nem változtatott. Egyelőre az aktuális rellonosokkal meg még nem haverkodtam össze annyira, Quinnt pedig necces lett volna elhívni, szerintem ő benne lett volna némi bulizásba, vagy dumálásba, de hát mégiscsak a HV-m. Iza más, cssss.
Így maradtam én, hogy egyedül iszogassak majd, mert az olvasás már csak elálmosított volna. Így aztán felöltöztem kisgatyából úgy nagyjából, még egy vékony kabátot is magamra dobtam, ami jól szellőzik, ha nyitva van, de egyébként, ha kedvem támad sétálni, nem kell visszamenni valami melegebbé. Végül lesétáltam a kocsmarészbe és körülnéztem. Tényleg illene már innen elköltöznöm, valami normálisabb helyre, hát ide még csaj se jön be. Akarom mondani, kivételesen most egy vörös benn, de úgy láttam már nagyon nézegetett valakit, miközben iszogatott. Rendeltem magamnak némi szívmelegítőt, azaz a legjobb whiskyjéből, ami itt nem egy nagy minőség, de legalább nem a pancsolt, és a pultnak dőlve nézelődtem a vendégeken. Nem mondom, néha a vörösre emeltem a tekintetem, de ő másét kereste, szóval a szépség most már teljes bizonyossággal várt valakire.
Az órámra pillantottam és rezignálva tudatosul bennem, hogy már éjjel 11 van, talán ezért is lehetett, hogy Kimnek nem akarózott kimozdulni. Na, mindegy, rendeltem még párat, előbb utóbb úgyis bealtat a dolog, addig meg ökör iszik magában-t játszok, öcsém. Közben mégsem sikerült elaludnom, mart a vörös csajra a kiszemelt pasi ezek szerint igényt tartott, nem tudtam érte kárhoztatni. Viszont valami félreértés is lehetett, mert a rézszín hajú már hátrálni kényszerült a finom mívű beszélgetés során. NA, ekkor már másokkal egyetemben én is feléjük fordultam, és vártam, hogy mi lesz a végkimenetel. Ha nagy baj van, azért kimentem a csajt az okoskodótól, de nem vagyok egy szeretetintézmény, öcsém. Azért remélem lesz annyi esze a pasinak, hogy határokon belül marad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. február 8. 10:33 | Link

Farkaska

Tudtam én, hogy ha nem is jön be annyira, mert túl nyugis, akkor is inkább a pub lett volna a jó választás, mert most mi fog történni? Kinyírnak a francba, és akkor még szerencsésebb vagyok, ha csak ennyi történik. Ah, kell nekem itt a lazát adni. Mondjuk feltétlenül nem is kéne az ártatlan nőcit sem, hát az még inkább előhozza a ki a janit ezekből az emberekből. Helyette inkább megköszörülöm a torkom, és…
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy én téged néztelek?
A hangomban az őszinte megrökönyödés és az enyhe felháborodás szépen elegyítve jelenik meg a hitetlenkedéssel. Jó, amúgy de, néztem őt is, de nem úgy, Jézus, hát azért van ízlésem nekem is. Csak valami kis ihletforrást kerestem, meg ismerkedtem a helyiekkel, de, hogy ilyen messzemenően nevetséges és téves következtetést vonjon le valaki, hát eszem megáll. Kicsit közelebb hajol, megcsap az alkohol bőrébe ivódott mélysége, és fintorogva húzódom el, megpillantva a pultnál ülő másikat.
- Na, nézd csak haver, nekem nincs semmi aberrációm, az ilyen típusokra bukom. Korombeli, ápolt.
Mondjuk ezzel csak valószínűleg még inkább magamra haragítom a fószert, de ahelyett, hogy bármit csinálna, a haverjaival inkább elindul vissza a helyére, így a kocsmai verekedés történetem még mindig egyenlő a nullával. Mondjuk ezt nem bánom, csak kicsit megdöbbent.
- Ennyi?
Ah, az izgalom sem a régi már, nem mintha ne örülnék, hogy leléptek, csak nem értem, hogy miért, egészen addig, amíg meg nem látom a pultoslányt, aki extra kört vitt ki nekik. Azt hiszem, ez megdobja a ma esti fogyasztásomat, de annyi baj legyen, legalább Kazinak nem kell magyarázkodnom a szétvert fejem miatt, hiszen én most szépen a kis ágyamban szunyókálok. Aham, meg a pacinak a… Na inkább előkabarom a pénztárcámat, és letéve magam mellé várom, hogy a lány visszajöjjön, gondosan nem nézve a másik figurár, hát még a végén elbízza magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Quinn Ashwood
INAKTÍV


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 525
Írta: 2020. február 9. 14:47 | Link

Ká
Quinnként


Lassan ingatja a fejét, nemleges választ adva ezzel. Szereti játszani az emberekkel. Szereti irányítani őket, látni, ahogy a bűvkörébe sétálnak és megégetik magukat. Mert Quinn nem más, mint a parázs, amely egy szempillantás alatt fellobban és ő a szél is, ami abba az irányba mozgatja, amerre szeretné, hogy felcsapjanak a lángok.
Eszébe jutott, gondolt rá, eljátszadozott a gondolattal, hogy ha Ő nincs, az idejét milyen könnyedén elütné a nővel. Nyitnának egy üveg bort és a sötét szobában a körvonalait ujjaival rajzolná. Táncolnának a lemezjátszóból halkan szóló dalra, majd a sötétség magába nyelné őket, keresve a nappalt az éjszakában, az éjszakát a nappalban. Ezt látja a szemeiben, mikor belefeledkezik.
- Akarod? - kérdezi leplezetlen mosollyal. Kár lenne köntörfalazni, felesleges köröket tenni. Nem kellenek talánok, sem esetlegek. Azt csak ő mondhatja. Talán, esetleg táncba viszi még ma,majd kiderül. Majd meglátják.
Addig azonban, míg a nevét nem tudja, képtelen a folytatásra gondolni. Még akkor is, ha hazudik, ha valami olyan nevet mond, amit csak egy könyvben olvasott.
Zavarba ejtőn nézi végig a nőt, aki a választ megelőzően úgy játszadozik vele, ahogy azt ő maga tette. Épp csak halványán, de ott ül szája szegletében a mosoly, talán kicsit meg is feszül az állkapcsa. Vívódik magában, igaz, az eddig elfogyasztott italok hatására csak fel-felbukkanó gondolatok ezek.
Elereszti, az imént csókolt, s a haját és arcát cirógató ujjak a pohár köré fonódnak. Nagyot kortyol a sörből, ha már végre megkapta, ugye.
- Quinn - biccent, mintha most ismernék csak meg egymást. Újabbat kortyol az arany italból, majd még egyet. Leveszi tekintetét Kimről és a saját ujjait, a poháron lecsorduló vízcseppeket figyeli.
Aztán szó nélkül áll fel. Úgy tűnhet, mintha menne valahová, mintha magára hagyná a nőt most, hogy tudja a nevét. De nem. Csak a pultig megy, ahol Samuval pusmog egy kicsit, mígnem felcsendül a dal, amit azért kért, hogy megtáncoltassa a nőt. Visszasétál az asztalukhoz, kezét nyújtja felé.
- Táncolsz velem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. február 10. 14:31 | Link


  ruha

Már-már azt hittem, hogy unalmas lesz az estém, de a vörös hajú leányzó, aki komolyan kirívott a tömegből – nem, mintha én nem, de azt már talán megszokta a törzsközönség egy hónap alatt -, gondoskodott egy kis állóvíz felkavarásról. Én nem értem, hogy hogy van bátorság az ilyen pasikba, vagy épp nőkbe odamenni egy ilyen nem idevaló lányhoz, de meg kell mondjam, hogy dicséretre méltó bátorság, vagy óriási önbizalom a piától, mert amúgy nem nagyon van a fickónak mire. Kérdés, hogy ez a szépségnek, hogy tetszik, nyilván van egy száz százalékos tippem, hogy hogyan fog. A whiskey-mben a jeget körbeforgatom és úgy nézem végig a jelenetet. A férfi viszonylag jól halad, vagyis nem veszi figyelembe azt, hogy semmi esélye vöröskénél. Figyelemreméltó taktika, én mondom. Nem mindent hallok, hiába van viszonylagos csend a kialakult párbeszéd miatt, csak néhol van halk pusmogás, meg a zene és a székek nyikorgása zavarja meg az udvarlásnak csak halvány mivoltjának nevezhető beszélgetést. Azt viszont meghallom, hogy inkább velem kezdeni, mint vele, azaz van ízlése, meg így körbenézve meg is értem. Kap egy halvány mosolyt, meg a homlokomhoz érintem a bal kezem mutatóujját, majd felé, üdvözlésképpen. De amúgy mást nem csinálok, csak figyelem tovább. Na, a lány utolsó mondata megmosolyogtat, ahogy mégis otthagyják. Olyan szürreális az egész, mintha a fickó, amikor rám nézett, megértette, hogy nem ugyanaz a kaliber. Ki érti ezt, öcsém?! Biztosan látja rajtam a vörös, hogy én is furán nézek a távozó fickóra, majd szép lassan visszajönnek a kocsma hangjai, sőt némi vidám diskurzus is elindul az exudvarló asztalánál. Visszapillantva a lányra, már nem figyel rám, tehát én sem érdeklem igazán, csak kapóra jöttem. Igazán szívesen, öcsém. Legalább meghívhatott volna valamire, ha már tulajdonképpen megmentettem. Közben elkortyolgatom a wishkeyt, szóval intek a pultusnak, hogy jöhet a következő. Habár már kifizettem előre vagy hármat – őszintén szólva nem néztem, de kábé annyi lehetett – nemkértem ki, mindig frissen kell. Meglát engem és elmegy a lány előtt, aki már kikészítette a pénzét, de mégis hozzám jön.
- Van egy rajongód, Z – pillant óvatosan a vörösre, én meg csak vállat vonok. – Á, csak jó voltam neki alibinek, Eszti cica – kacsintok rá, majd én is elpillantok a lány felé, aki türelmeseb várja, hogy elvegyék a pénzét. Amúgy jó bőr, és a fene sem tudja, hogy mit keres itt, hiszen még ebben a kisvárosban is akadnak jobb helyek. – De ha ennyire akarod, szólhatsz pár jó szót az érdekemben, végül is. Unatkozom – susogom a szép szemeibe, ő pedig kajánul elvigyorodik, és ott hagy egy újabb adag itallal. Próbálom nem bámulni a diskurzust, de Eszti bedobja magát, szóval megemlít a vörösnek. Nem tudom, hogy miért, hiszen még le sem feküdtem vele, de végül is, úgy látom elég, ha jó fej vagyok, ami nálam természetes.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. február 11. 18:48 | Link

Farkaska

Ajkaimat akaratlan is megnedvesítem nyelvem hegyével, miközben a lány beszél hozzám. Eszemben sincs a fiúra nézni, de udvariasan kuncogok, lehetőleg annyira hangosan, hogy meghallja, hogy a gondolat kiváltott belőlem valamit. Egyelőre egy sejtelmes kis hangocskát. Ez bármi lehet, negatív és pozitív egyaránt, és bár nagyon kedves, eszemben sincs azonnal rohanni, hogy lelkesen bemutatkozzak neki, ó nem, nem vagyok én őrült. A parókámat simogatva gondolkozom azon, amit a lány mond, és amikor ellép tőlem, tovább mosolygok, álhajam takarásában. Éppen csak annyi ideig, hogy már lemondjon rólam, hiszen nem mozdultam, és választ sem küldtem, a hallgatás pedig nem mindig beleegyezés.
Végül aztán, mikor már hiszem, hogy nem számít rám, megjelenek, kicsit oldalasan, de szorosan hozzá simulva, közel hajolva hozzá, hogy értse, amit a fülébe suttogok, hogy a meleg levegő, mely ajkaim közül tör elő csiklandozza kicsit a fülét.
- Nem félsz, hogy olyat találsz a maszk alatt, ami megriaszt?
Kérdésem közben egy pohár whiskey landol előtte, én pedig gondolkodás és kérdés nélkül ülök fel a mellette lévő székre. Hát ezt szerette volna, itt vagyok, és szóltam, hogy nem biztos, hogy ez egy annyira egyszerű történet, mint amennyire ő hiszi. De egy próbát megér, végül is, a pincérlánnyal még sosem üzentek nekem, értékelem, hogy nem mászott egyből az aurámba. Az olyanokkal mindig fenntartásaim vannak.
- Még van egy kis időm, de éjfélre vissza kell érnem, különben a mostohám felfedezi a hányom és tökké változtat.
Volt valami ilyen Disney mese a normális gyerekkoromban. Persze ennek is el tudom mondani a bibliai tanulságát, de próbálok nem így gondolkozni, ha már nem otthon vagyok.
- Szóval, azt hallottam, hogy te egy Farkas vagy. Én lennék Piroska?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. február 11. 21:08 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Valami oka biztosan van annak, hogy bár táncolunk, mégsem érünk egymáshoz közben. Tudom, hogy ő is érzi, mert aki ezt nem érezni, az olyan szinten érzelmi analfabéta lenne, már nekem fájna. Ő is érzi, mert az apró mozdulatok, tettek, érintések, mind erre engednek következtetni, de mégsem jutunk egyről a kettőre. Hogy érdekel-e miért nem? Nagyon is. Ó, de még mennyire, hogy érdekel, szinte már fejen állok tőle, de kifelé a játékosságon kívül semmi nem látszik, még akkor sem, amikor nemet int a fejével, csak szusszanva egyet kortyolok egyet a kesernyés italomból.
- Veled? Bármikor - mosolyodom el szélesen, ahogy kuncogásom alább hagy, tekintetem rögtön ráemelem. Soha nem jutott eszembe kamunevet használni. Felesleges is lett volna, mert az én nevemet nagyon ritkán jegyzik meg, itt Magyarországon túl bonyolult, leegyszerűsítik, és az eredetit el is felejtik rögtön. Tökéletes arra, hogy az olyanok, mint Ő, pedig megjegyezzék, mert ő meg fogja. Érzem és tudom, hogy megfogja, mert neki is talán ugyanolyan fontos a tudás, mint nekem. Nem, nem az a tudás, amit a nevek adnak, hanem az, ami mögöttük van. Mert nekem nincs félnivalóm ettől a helyzettől, ahogy vesztenivalóm is aligha van, ha eljutnánk egy olyan szintig, ami talán mindkettőnknek meglepetést okozna. Mert nekem biztosan, az ő részéről pedig nem tudok nyilatkozni, mégis tudni akarom, hogy mi a meglepetés. Látni az ő arcán is a megdöbbenést, mintha csak tükörbe néznék.
A neve pedig pontosan annyira illik hozzá, ahogy a tánc, amit leejtettünk a téren. Hozzásimul, belé akaszkodik és, amikor jobban megnézed, színtisztán látod, hogy tökéletes. Elmosolyodom, az utolsó kortyot is kiiszom a pohárból, azzal a lendülettel teszem le az asztalra azt. Halkan koppan, tekintetem csak egy pillanatra téved oda, azonnal visszaemelem Quinnre, aki feláll. Szólásra nyitom a számat, már neki kezdenék, hogy ne menjen még, maradjon még egy kicsit itt. Velem. A pult felé indul, automatikusan mozduló kezem, ahogy követem tekintetemmel, majd testemmel, visszahullik ölembe, amikor visszajön hozzám.
- Nehéz lenne nemet mondani - csúsztatom kezemet a férfias tenyérbe, majd rá is szorítok kissé, miközben felállok. Automatikusan lépek közelebb a férfihoz, testem vele mozog, ahogy a téren is tette. Felnézve rá kapom el tekintetét, hogy elmosolyodjak, majd minden szó nélkül hajtsam fejemet mellkasára behunyt szemekkel, miközben mozgunk.
- Minden nőnek így csavarod el a fejét? - nyitom ki pilláimat, hogy eltávolodjak tőle kicsit, felpillantsak rá halványan mosolyogva. - Mert meg kell hagyni, elég jól csinálod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. február 13. 23:26 | Link


  ruha

Eszternek kiadtam az ukászt, és mint egy jó katona teljesíti is a kiadott parancsot. Oké, vele is kerülgetem már egy ideje a forró kását, de inkább csak játék az egész, amit ő is élvez, és nem lépett át egyetlen határt sem. Jót és rosszat egyaránt nem. Viszont a vöröskét nem biztos, hogy érdeklem, még csak véletlenül sem néz felém, amiből lehet következtetéseket levonni, de úgy tűnik a mai este jobbá tétele elmarad. Pedig D. szerint sok csaj bukik rám, azt hallotta, és ha egy Denis Brigthmore mond ilyet, annak illik elhinni, de ma… ma nem vagyok a szerencse kegyeltje. Egy nő van hozzám közel, aki nem pattintott le mára, annak meg úgy tűnik, nem jövök be. Hát, ha nem, hát nem, elfordulok az italom felé. Lassan forgatom meg újfent a jeget, a kis darab hidegség, pedig mint egy nagyobb darabról leváló, vándorol körbe-körbe és hűti az italt. Hirtelen áll föl a szőr a hátamon, ahogy a fülemhez ér valakinek a hangja és a tüdejéből kiszökkenő meleg levegő. Hú öcsém, ez valami ninja, most meglepett. Elég béna is tőlem, majd nem fogom reklámozni, szóval gyorsan elmosolyodom a kérdésén.
- Nem vagyok félős vöröske – még mielőtt meglátnám, tudom, hogy ő az, azért pár perc alatt nem felejtem el valaki hangját, az övé pedig valamiért… hmmm… izgató? Jó, most azért odatette magát, hogy belém ragassza babszemet és felborzolja érzékszerveimet, így könnyű. De tényleg, jóféle orgánuma is van, és mivel mellém ül egy whiskey társaságával felé is fordulok nyomban. Az arcát már talán láttam valahol, de lehet, hogy csak szeretném azt hinni. Gőzöm sincs, hogy ki ő. A mondandója sietségre sugall, rá is nézek az órámra. Ne már! Sírni fogok ma, mint egy szaros kölyök, öcsém!
- Azt tudod, hogy tizenegy óra öt perc van? Vagy menjünk hozzád? – micsoda rögtönzött burkolt és teljesen félreérthető válasszal rukkolok elő, én az élő legendája az iskolának. Hát, nem hiába figyeltem én Felagund óráin másra, hogy tökéletesítsem magam, megérte.
- Kösz az italt, Piroska. Szellemes – a kis áruló Eszterre pillantok a lány mellett, aki most épp csak a formás hátsóját mutatja, szóval nem tudok neki üzenni - sóhajtok egy rövidet - semmit.
- Azért azt remélem, hogy nem ugyanaz lesz a mese vége – fintorgok egy kicsit, majd felemelem a poharam. – Zétény vagyok egyébiránt és a legszebb csajra ezen a lepukkant helyen – hát na, nem egy Hilton, egyezzünk meg abban. Koccintok, ha úgy dönt, de mindenképpen felhajtom a maradék whiskymet, főleg, hogy van már új is, így nem kell kicsit sem elhúznom az ital hatását azzal, hogy lassabban iszom, mint, ahogy illik.
- Egy ilyen dekoratív és feltűnően jól ruházkodó lányt, mi vezette arra rá, hogy egyáltalán bekoszolja a cipellőjét egy ilyen hely padlózatával? – igen, attól, hogy már nem divataolok, megismerem a márkákat, ha jobb lenne a fény, még lehet, hogy a rúzsára is mondanék egy tippet. Öcsém, régen a modell csajok mennyit nyünnyögtek ezen, de mikor volt az már? Lehet nem is volt. A partneremre figyelek, mert a válaszára nagyon kíváncsi vagyok. Tényleg, mi a szarért jött ide? Még Bogolyfalván is rengeteg jobb hely van ennél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. február 16. 08:18 | Link

Farkaska

- Én meg nem vagyok vörös.
Árultam el a magam kis kulisszatitkát, ha már ő bedobta, hogy nem félős. Ah, szeretem a teljesen ember embereket, olyan kis ártatlanok és cukik, nem is sejtik, hogy mit jelent számukra a telihold, vagy az, ha közel kerülnek hozzánk, vérfarkasokhoz. Ez nem olyan, hogy “ugyan, majd elmúlik”, a vágy az vágy, valami olyan, ami miatt később emészt a bűntudat, és jöhetsz a nagy szavakkal, hogy neked nincs lelked, meg téged nem visel meg. Mert de, megvisel, még azt is, aki azt mondja, hogy élvezi a vérfarkas létet. Azért a magamfajtában is benne van az, hogy miért támadnak bennem ilyen gondolatok. De ez természetes velejárója egy tragédiának, ha azt vesszük.
- Uh, ne. Az apám elásna a kertbe mielőtt még szórakoznánk egy jót.
El is képzelem, ahogy beosonunk a Navinébe, már jönne a lényeg, és akkor kirobban az ajtó, Kazi mester elkapja, kiráncigálja, végig a folyosókon, ásóval a másik kezében, és megásatja a sráccal a saját sírját. Azt hiszem, ez lenne az a pont, amikor az a bizonyos “Angyalom” nagyon fenyegetően tud szólni. Szóval nem, köszönöm, de nem szeretném ezt megtapasztalni. A srác fentről jött, szóval tutira itt lakik, és díjaznám, ha hajnalig nyújtana nekem némi szállást, természetesen ellenszolgáltatás fejében.
- Fontos, hogy ne csak a férfi udvaroljon, ha már annyira feminizmus van, akkor én is dobjam be magam ugyanannyira.
Elnevetem magam az udvarlására, de nem vagyok rest lereagálni a dolgot, csak egy kicsit közelebb hajolva, áll alatt megfogva a fejét fordítom kicsit az egészet, finoman, hogy ne engem, hanem a pultos lányt nézze.
- Na, most a jó. Most tényleg a legszebb csajt nézed.
Azért nem vagyok vak, láttam, hogy ezek ketten izzogatnak békésen, pontosan ezért is tudom, hogy semmi sem volt közöttük, és ha a fiú okos, addig nem is lesz, amíg ki nem költözik innen. Az utolsó estéjét viszont zárhatja egy fergeteges dugással, az senkinek sem tilos, sőt, építő jellegű. Addig viszont szabad terep, ezt mind a ketten tudják.
- Piroska. Szerintem ez egy teljesen hozzám illő név. De Odettre kereszteltek a szüleim.
Csak azt inkább most nem hoznám fel, viszont ha tényleg felmegyünk, úgyis felfedem a kinézetemet, szóval nincs mit tenni.
- A kíváncsiság. A pub már megvolt, gondoltam megnézem ezt a helyet is. Na és te? Hiszen életvitelszerűen vagy itt, ha jól tippelem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. február 17. 12:06 | Link


  ruha

- Hmm –
ennyit tudok hozzáfűzni, és megpróbálom jól megnézni magamnak a vörös tincseket, esetleg alatta látható-e valami, de a Csárda nem túl világos, így nem sokáig legeltetem rajta a szemeimet. De tény, hogy örülök, mert elfogadta a kérésem, amit közvetve adtam tovább. Ez sok mindent jelenthet, ahogy körbenézek, nem sok olyan normális férfi van éppen, mint én, tehát azért nagyon nem kellett gondolkodnia, hogy ki lehet potenciális jelölt, akiben van elég sárm hozzá. De azért az „éjfélre haza kell érnem” súlyos lelki traumát okoz nálam, amit muszáj meg is jegyeznem. Nem esik kétségbe tőle.
- Huh, veszélyes egy édesapád van. De nem bánom, nem mára terveztem a temetésem – bólintok végre, hagyom, hogyha nem akarja elárulni, hogy hol lakik, ne tudjam meg. teljesen érthető egy első találkozáskor, meg egyébként sem érdekel igazán. Csak a szituáció hozta ki belőlem a kérdést.
- Komolyan? Nem tudtam, hogy míg távol voltam feminizmusba csaptunk át. De adom, ahogy manapság mondják – hú, mintha olyan marha öreg lennék, öcsém. – Eddig a bedobásodra egyébként kapsz egy 10 pontot – apró mosolyt is kap az elismerés mellé, én pedig egy új whiskey-t. Ha ez nem érte volna meg, akkor mi? A fizikai kontaktus meglep, és finom bizsergetéssel tölt el, de valóban nem számítottam rá. A temperamentum kiváló, pont elég rámenős ahhoz, hogy ne nevezzem nyomulósnak.
- Esztit? Hát azért akadt egy vetélytársa – fordítom felé a tekintetem. Tény, hogy nem volt még semmi a pultosok gyöngyével, és lehet, hogy nem is lesz, de fenntartom az érdeklődésem iránta. Meglátjuk, mit hoz a jövő, úgy tűnik, hogy megtalálnak a csajok, hogy ne unatkozzak. Ami nem is nagy baj, kellenek a modelljelöltek is, ugyebár. A nevére már iszom is, ha koccint, ha nem, szóval Odett. Nem szokványos név, de gondolom gazdag család sarja, ott szeretnek mindenféle bolondosabb nevekkel szórakozni. Mondjuk még mindig jobb, mint az Anasztázia. Gőzöm sincs, hogy miért gondolkodom ezeken, öcsém.
- Hú, te, ilyen szavakat 11 után már betiltottak. Egyelőre házat nézek, vagy lakást, de az is lehet, hogy betársulok valahova. Addig meg elvagyok itt is, a szüleim nagy örömére – biztosan csöpög a gúny és a szarkazmus belőlem a mondatom végére, de nem érdekel. nem érdekelnek a Farkasok, egyék meg, amit főztek, csak engem hagyjanak békén. Még nem szóltak a Csárda miatt, szóval vagy nem tudják, vagy nem mernek szólni. Remélem az utóbbi.
- Ha szeretnéd, körbevezetlek a szobámban és ha már éjfélre menned kell, sok másra amúgy sincs lehetődég. Még tévém is van – igaz, Kimoriah óta, nem nagyon kapcsolgatom, mert mi van, ha megint találok valami újdonságot.
- Ja, és ott nincs büdös, mert kifesttettem, meg fertőtleníttettem. Majdnem luxus, a körülményekhez képest – ha ez nem hozza fel őt, akkor semmi. Iszogatom a Whiskeyt, és egyre jobban visz el a dolog kedvezőbb irányba. Remélem nem félős Piroska.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Piroska Beáta
INAKTÍV


Pirinyó
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 154
Írta: 2020. február 19. 00:59 | Link

Brightmore

Nem értem ezt az egészet. Pedig azt hittem, rég letisztáztuk a dolgot, erre a levelemre, amiben épphogy csak megemlítem az átoktörőként való továbbtanulásomat, egy istenverte rivallót küldenek... Tizenkilenc éves vagyok, kvázi felnőtt nő, könyörgöm, és tényleg egy üvöltöző, piros boríték a legkézenfekvőbb válasz? Ezért? Mintha nem én lennék az egyik a családban a kemény két emberből, aki a saját bőrén tapasztalta meg, milyen kemény szakma is ez, és viseli mai napig a nyomait. Tudathasadás...! Tényleg azt hiszik, ha ez nem tántorít el, majd egy rivalló fog? Hát hol élünk mi, francba is! Ez kész téboly!
Ezért dolgoztam egész életemben. A saját apám szakmáját választom, a jó büdös életbe, hát még az is meredek, ha ő visszakozik, de hogy anya? Semmit se tud az egészről, soha sem ment apival egy helyszínre sem.
Ráadásul rivallót! Személyesen persze lapítanak...
Na nem mintha kéne az engedélyük. Megoldom én egyedül is, de a támogatásukkal - lelkivel, szellemivel és anyagival egyaránt - lényegesen könnyebb lett volna belevágni az egészbe. Azt hittem, ők olyan szülők, akik elfogadják, ha leli valami a gyereket és tovább lépnek. Hogy hagyják létezni, érvényesülni és kitapasztalni az életet, ha veszélyes is. Hisz ez volt a terv, mindig is ez volt. De már nem is számít. Menjenek a szemük világába, ha az tetszik!
Ahogy így főttem a saját levemben, a falut járva keveregek ide-oda. Idegességemben rohamléptekkel, amitől úgy tűnhet, késésben lét miatt sietek annyira, pedig csak a saját hidegvéremet keresem épp fejvesztve. Időközben besötétedett, lehűlt a levegő is, és esélyesen elmúlt már a takarodó pár órája, így kénytelen vagyok meghúzni magam reggelig valahol. Amúgy se akarok visszamenni a kastélyba. Semmit sem akarok látni, ami a jelenlegi helyzetre emlékeztet, mert a végén még egy ártatlan fejét találom leátkozni a helyéről.
Ahogy feltűnik a csárda, szinte berontok az ajtaján. Még sosem voltam itt. Bár való igaz, csak néhány hónapja érkeztem, dacára az év vége közeledtének, és nemigen akadtam össze kocsmásnak tűnő társasággal. Körbenézve a meglepően sok idegen és többnyire taszító, mogorva arcon, furcsa mód otthonos érzés fog el. Le nem nyugtat, de kétségtelenül komfortosabb ebben a pillanatban, mint a kastély vagy akár a nyílt utcák. A pulthoz lépve kérek egy vajsört, majd mikor kisebb, a tranzakcióba ékelődött döccenők után végre kezemben tarthatom a drága nedűt, végignézek az asztalokon, helyet keresve magamnak. Csak két szabad asztalt látok, az egyik egy kimondottan zajos és zelegor, a másik pedig viszonylag nyugodt társaság közelében helyezkedik el. Az utóbbit választom, nincs jelenleg kedvem részeg idióták marhaságait hallgatni, melyeket világra szóló bölcsességként adnak el, miközben majd' egymásnak esnek.
Ledobva magam asztalomhoz, csukott szemmel kortyolok italomba, hagyva, hogy járjon át annak hűvössége, meg a hely hangulata, abban a reményben, hogy mindez majd valamivel hatásosabb lesz a fejszellőztetésnél. Egy-két perc után azonban rá kell eszmélnem, az a bizonyos sült galamb ma se tanult meg tollak nélkül repülni, így egy lemondó sóhajtás kíséretében török ülésbe helyezkedek és cigarettás pakkomért nyúlok. Tekerőset szívok, mint a mai mugli tinik többsége. Egyrészt valóban olcsóbb, másrészt élvezek tekergetni. Sokáig tartott, míg rendesen megtanultam, nehezen éreztem rá, mert megzavart, hogy mindenki másképp mutatja, de mára egész pofásak lettek az alkotásaim, mintha csak így vettem volna. Számomra az elkészítésük majdnem akkora részt vesz ki a cigaretta nyugtató hatásából, mint a benne levő nikotin. Sőt lassan többet is, mert kezdek immúnis lenni rá.
Végül elégedetten gyújtok rá és szívom le a finom füstöt, nem törődve vele, szabad-e egyáltalán dohányozni idebent, mindeközben a népet kémlelve, amolyan figyelemelterelésképp.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. február 20. 18:01 | Link

Farkaska

- Nem veheted észre.
Kuncogva közlöm, hogy igazándiból kár néznie a dolgot, nyilván elég jól el tudok rejtőzködni, hiszen ez a képesség jól megvan a magamfajtánál, meg aztán az ember sosem tudhatja, hogy mikor van szüksége egy álcára, ha éppen nem akar annyira feltűnő lenni, mégis igyekszik élhető életet élni. Mondjuk én egyelőre nagyon messze vagyok attól, amit az emberek élhető életnek neveznek.
- Kedves ember, de van az a hangsúly, amiben a hideg is kiráz, ha azt mondja: Angyalom.
Csak idézek a mestertől, mert bár Kazinak még nem adtam alkalmat arra, hogy vérfagyasztóan mondja ki a nevemet, és egyelőre nem is szeretnék eljutni oda, ő azt mondta, képes ilyesmire, én pedig hiszek neki. Egy pillanatig sem kérdőjelezem meg, hogy a jólelkű szemében tényleg képes haragos láng is gyúlni. Viszont van valami ösztönös ragaszkodásom és megfelelési kényszerem felé, ezért is van, hogy próbálok mindig hajnalban visszalopózni a kastélyba, amikor már amúgy is vannak fent járó diákok. Nem akarok én rosszat meg haragot, csak a természetem olyan, hogy általában együtt jár velem a rossz és a harag.
- Na és hány pont kell, hogy enyém legyen a plüssmaci?
Nyilván mindenki arra hajt, a céllövölde legnagyobb értéke, az óriás plüssmackó, ami nem is olyan óriás, mert különben lehúzná a hurkapálcikákat. De azért a lányok csípik, ha a fiú megszerzi nekik, vagy legalább lő egy koronát. Nézem én is Esztit, majd vigyorogva fordulok a srác felé, és kicsit érdeklődve hajolok közelebb.
- Vetélytársa vagy játszótársa?
Kékjeimben látható érdeklődés csillan a válasza iránt, hiszen egy fiút eléggé zavarba lehet hozni azzal, ha feltételezel egy olyan opciót, hogy nem csak egy lányt kaphat meg az éjszakára, hanem többet is. Noha nem nagyon szeretnék belebonyolódni egy édeshármasba, főleg, mivel hajnali kettőig, mire a lány felszabadul már kockásra ülöm a popóm, és minden hancurtól elmegy a kedvem. Nem mondom, ha addig mi mókázunk, és ő zárás után dobja fel a bulit, az úgy teljesen rendben van.
- Szülők. Kényes téma. De ha bosszantod őket, akkor a következő kört az egészségedre isszuk.
Mert, hogy én sem álok túl jól a szüleimmel, a család kicsit komplexebb és bonyolultabb lett, mint eddig bármikor, ennek pedig meg is van a következménye, mégpedig az, hogy én itt dekkolok, és úgy figyeltetnek, mintha szökött fegyenc lennék.
- Menjünk. Ezer éve nem láttam nem büdös, de tévés szobát.
Csapom össze a tenyereimet, és ha Farkaska elindul, akkor engedelmesen követem ebbe a bűvös szobába.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Quinn Ashwood
INAKTÍV


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 525
Írta: 2020. február 21. 20:49 | Link

Ká
Quinnként


Bármikor. Ezzel a nővel ő is bármikor táncba menne. De akár még máshová is, csak a kérdések, hová, hogyan és mikor. Ezek ott állnak nyitva, válasz nélkül, hisz nem is létezik rá válasz. Attól függ, épp hogyan rezdül a férfi, hogy alakul a kedve. A gondolatai milyen irányba sodródnak és mik, vagy éppenséggel kik befolyásolják.
Van némi vészfék, amelynek a karja mindig a keze ügyében van, de még nem tart ott, hogy meghúzza. Miért is tenné, amikor olyan szépeket képzel a csodáról, aki gondolt rá. Mert gondolt rá. Érezte.
Butaság lenne most annyiban hagyni és elengedni őt, amikor annyi tánc állhat még előttük. Akár most is, egy igazi, kellemetlen következmények, tüdőgyulladás és barátai nélkül, a füstben, ami terjeng a csárdában. Ez az, amire szükségük van. Egy lépés előre, ugyanabba az irányba, amelybe elindultak.
Finomabban mosolyog, a dal hatására könnyebben engedi el gondolatait, nem kapaszkodik görcsösen valamibe feleslegesen. Finoman, de mégis határozottan fogja meg a nő kezét és öleli magához a derekára helyezve jobbját. Magasabb nála, így könnyedén hajtja a fejére az övét. Csak a zenére és a mozgásukra koncentrál, ebben több a gyengédség és kibontakozó érzelem, mint vadság és energia, ami a téren uralkodott.
Elvigyorodik a nő kérdését hallva. Kicsit eltolja magától, hogy kipörgesse, de lassan teszi és határozottan húzza vissza magához. Arcát a másikéhoz közelíti, tekintetét keresi.
- Beválik, azt mondod? - halkan kérdezi, s ajkai érintik közben Kimoriah arcát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. február 22. 19:14 | Link


  ruha

Csak bólintok, hiszen igaza van. Nem vettem észre, hogy nem ez a hajszíne, de manapság már pár varázslat és fiúból lánynak nézel ki, százfűlé főzet nélkül. Kérdés inkább az, hogy miért rejtegeti magát, és ha rejtegeti, miért jön egy ilyen csárdába? Habár… itt úgysem kérdezősködnek, meg az is valószínű, hogy kevesen ismerik. Eddig nem úgy tűnt, mintha bárki mást akarna tőle, mint egy csinos nőtől, az álca tehát működött.
- Angyalom – mondom ki én biztosan nem vérfagyasztó hangsúllyal, inkább olyan kíváncsi éllel a hangomban. Nagyon furcsák az apák, de én megértem, hogy óvni kell a lányaikat. Fordított esetben valószínűleg nem igazán örülnék, hogy a lányom ilyen helyen van, de megbíznék benne, mert tudom, hogy úgysem lehet mit tenni ellene. Saját tapasztalat, hogy minél jobban tiltunk valamit, annál jobban ragaszkodnak hozzá a kölykök, vagy épp fordítva. Ahogy Lyrával is volt, egyikünk sem kívánta a házasságot a másikkal, sem akkor amikor még utáltuk, sem akkor, amikor már kedveltük egymást. Hiszen nem mi akartuk, tehát szó sem lehetett róla.
- A férfi szerzi a plüssmacit a nőnek, tehát én lövök és megkapod – nevetek fel a céllövöldés megjegyzésre, amit be is fejezek a magam módján. Ha félreérthető, hát az, de nem érdekes, kivételesen tényleg az eredeti jelentésére gondoltam. Gondolataim persze elkalandoznak Esztire, de nem sokáig, mert az álvörös leányzó pont elég ahhoz, hogy a szemeim visszataláljon az elérhető esti partnerre. A kérdése jogos, de nem tudom, hogy a felszolgálók gyöngye mennyire lenne benne, egy édeshármasban, míg Odett valószínűleg igen, ha már felhozta. Nem mondom, hogy nem próbálnám ki-e két szépséggel, de például Nadianal sem éreztem rá késztetést, hogy de jó lenne még valaki. Azt hiszem, az ilyen dolgok csak jönnek maguktól, vagy sosem érkeznek meg.
- Nekem annyira nem kényes. Egyszerűen csak nem fogják fel, hogy engem nem tudnak irányítani. Így megvontak egy csomó mindent, amire már nincs szükségem. Tény, hogy régen bosszantott volna a dolog, de most már annyi minden történt, hogy megváltoztak a prioritásaim, öcsém. Csak hát néha meg kell jelennem hivatalos összejöveteleken – vállat vonok, így is sokat mondtam már. Persze, ha nagyon utánam akar nézni, úgyis rájön, hogy ki lehetek, de szerintem így, hogy csak egy átlagos Farkas lettem – szerintük -, nem igazán érdekes a családom.
- Az érdekes, de menjünk – nem hittem volna, hogy pont ő mond ilyet, de hát mit lehet tudni, hogy mit titkolnak még az ember magukról. Lehet, hogy ez az egy ruhája van, vagy csak lázad és a fába épített kisházában él, hogy bosszankodhassanak a szülei. Fel is állok, ő pedig megvárja, hogy mutassam az utat.
- Kövess akkor, szexi Odett – vigyorodom el, majd elindulok a lépcső felé. Felmegyünk az emeletre és az balra a második ajtó az enyém. A pálcámmal rámutatok a zárra, ami kattan a megfelelő varázslat feloldja a zármechanikát. Óvatosan belököm, majd a bal tenyerem felfelé fordítva a szobám felé intek, hogy merre is mehet tovább.
- Hát, ennyi volna – mutatok lépek mögötte be, majd becsukom magam mögött az ajtót. Nem egy nagy valami, van egy kis teakonyha, egy nappaliszerű egy nagy kanapéval, TV-vel, dohányzóasztallal, és van a sarokba egy franciaágy is. Van még bent egy pár szekrény, amiben a ruháim és Ez mind egy légtéren belül és természetesen van még két ajtó a mellékhelyiségnek és a fürdőnek, ahol egy kád, és egy polcos mosdó található, egy egész nagy tükörrel. Amit mindjárt láthat, az a híres Zétény féle rend: minden derékszög, párhuzam. Ha van is por, az a takarítók hibája, nincs szennyes eldobálva, az ágy be van vetve. Szóval minden elég rendezett és halvány levendulaillat csaphatja meg a belépő orrát, ha odafigyel.
- Elég szerény, de ez egy Csárda – vonok vállat, és ha van kabátja, lesegítem róla és felteszem a fogasra. Egy régi mugli telefonkészülék van a bejárat melleti kisasztalon, odalépek és Odettre sandítok.
- Kérjünk még valamit, vagy TV-zel? – nevetek fel, mert ugye bármit is csinálhatunk, amit egy ilyen szobában lehet. -  Esetleg táncolhatunk – kuncogok, mert nos, nem akarom letámadni. Egyelőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. február 24. 18:16 | Link

Farkaska

Ösztönösen elmosolyodom, amikor megismétli a becézést, mert ez egy nagyon különleges szó, és nagyon tetszett, amikor Kazanov professzor felajánlotta, mint opciót. Senki másnak nem engedném, hogy így hívjon, szóval ez csak az övé, de mivel most én kottyantottam el, elnézem a srácnak, hogy a szájából kijött ez a szó. De ez tényleg egy kis titkos dolog, az én kis privát dolgom a mesterrel, így hát nem véletlenül hivatkozom rá úgy, mint az apám. Egyrészt nem akarom elárulni, hogy diák vagyok, majdnem a legvénebb - hah jó popó Devereux idősebb, mint én -, másrészt pedig minden házvezető szülő.
- Ah, oké. Ha lősz nekem egy macit, talán adok egy puszit.
Talán. Több kell ahhoz, hogy engem meggyőzzenek a dologról. Ami meglepő ezen a helyen, hogy tele van szexuális feszültséggel. Lehet, hogy ilyen a világ, csak én kimaradtam belőle, ezért ér most szinte sokként, hogy mennyire mindenki tolja a macsót, meg van mindenkinek szexelhetnékje, vagy lehet, hogy tényleg velem van a baj, és a farkasvér magában hordozza a szexuális vágykeltést. Ha most nem lenne vérciki, összedörzsölném a két kezem, hogy mekkora egy Istennő bírok lenni itt. De azt hiszem, hogy a vérfarkaskór nem kelti fel így a vágyat. Szóval marad az, hogy a világ ennyire furcsa. Mondjuk én meg valószínűleg akkor tök frigid vagyok, mert nem vagyok én se méhecske, se pillangó, hogy csak szálldogáljak virágról virágra.
- Lehet, hogy rokonok vagyunk. Az én rokonaim is azt hiszik, hogy a megvonás a kulcs a magukhoz láncolásban.
Állapítom meg elgondolkozva, és na, hát senki se mondta, hogy nem tudok én lohasztó lenni, és persze, amikor egy srác fel akar vinni magához, én akkor dobom be a rokon kártyát. Jelen pillanatban pedig nem kizárt, hogy a rokonom, ha harminc éves elmúlt, erre minden esély megvan. De olyan kis hamvas babapopsi feje van, hogy a franc se tudja eldönteni, mégis, hány éves. Elnevetem magam, amikor leszexizik, de nem szaladok el a másik irányba, csak még odasúgok valamit Eszternek, aki kuncog egy sort, én pedig nyugodtan lépkedek fel a lépcsőn utána. Hát lássuk, hogy miből élünk.
- Hm.
Igen, a tisztaság egyből fel is tűnik, ahogy belépünk, könnyű szerrel hagyom el a cipőmet, először cicalépésben sétálok tovább, és csak fokozatosan ereszkedek rá a teljes talpamra. A járásom átlagos, emberi. Nem vagyok se dromedár, se balerina. Próbálok valami kecsességet belevinni a történetbe, de nem vagyok az a magát megerőltető típus. Lassan sétálok körbe, szépen megnézve mindent, húzva az időt. Végül kipillantok az ablakokon, és tudom, hogy be nem nagyon látnak az emberek.
- Tévézzünk. Ez izgin hangzik, mit ajánlanál egy magam fajta lánynak?
Tényleg érdekel, hogy vajon mit gondol, mi az, ami megfog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. február 26. 09:49 | Link

Quinn Ashwood
;elkaptalak ;me, myself & I

Ez a tánc nyugodtabb, megfontoltabb, nem olyan, mint amit a téren leejtettünk idegenekkel körbevéve, valamikor akár velük is. Az heves volt, szinte felperzselt körülöttünk mindent és mindenkit, míg ez egy olyan lelki nyugalmat ad nekem, amit elképzelni sem tudtam volna soha. Kérdés nélkül mennék vele bármikor és bárhol táncolni. Van egy olyan érzésem, hogy ezt ő is tudja, nem véletlen vagyunk itt ismét, nem véletlen találkoztunk megint. Szeretném hinni, hogy ahogy én, úgy ő is gondolt rám, legalább egy futó pillanatra eszébe jutottam, ahogy testünk a ritmusra mozgott, ami a rádióból szállt a téren.
Ahogy most. Határozottan von magához, akaratlan lépek közelebb hozzá, mert ugye, akár akarom, akár nem, még mindig vonzz magához. Van benne valami megmagyarázhatatlan, egy olyan rejtély az egész férfi, ami nem engedi, hogy egy pillanatra is elfelejthesd azt, hogy meg akarod fejteni. Soha nem tudnám elfelejteni. Érintésére éppen hogy megborzongok, a jóleső érzés szalad végig gerincem mentém, fejemet mellkasára hajtom, szélesen mosolyodom el, amikor megérzem fejét sajátomon. Na igen, így jár az, aki majdnem mindenkinél alacsonyabb és majdnem mindig magassarkút kell húznia ahhoz, hogy valami emberi mérete legyen. Ám ez most cseppet sem zavar, csak kiélvezem, hogy testeink tökéletesen illeszkednek egymáshoz, mintha a nagy könyvben is ez lett volna megírva. Követem a mozgását, beleveszek a pillanatba, de kénytelen vagyok megszólalni. Vágyom Quinn hangját, halkan kuncogok, amikor lassan kipörget, majd mindkét kezemet csúsztatom vállára, miközben tekintetünk találkozik.
- Azt-azt - bólintok egy aprót, oldalra pillantva mosolyodom el, ahogy ajkai súrolják arcomat. - Ennek nagyon kevés nő tudna ellenállni. Tudod... rejtélyes férfi, aki mellé jól bánik a testével és még helyes is. Főnyeremény - fordítom fejemet hirtelen felé, így utolsó szavamat már Quinn ajkaiba suttogom, de a minket elválasztó pár milliméter még mindig ott van. Barnáimat fúrom tekintetébe, egy halvány, de elég egyértelműen szemtelen mosoly mellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. február 27. 22:26 | Link


  ruha

- Akkor medvét lövök – kacsintok rá jelentőségteljesen, mert ha ismeri Medve Lászlót, gyermekkori nevén Maci Lacit, akkor magától is rájöhet, hogy mire gondolok. Azért a pusziért nem tudom, hogy megérné-e bármennyit is melózni, hogy beférkőzhessek bárki kegyeibe. Igaz, az sem mindig mindegy, hogy hová kapod azt a puszit, de oda meg ugye kevés egy. Nem tudom mi lesz ma este, de kezdek belelkesülni, hogy talán mégiscsak nem lesz unalmas, mert társaságban sokkal jobb minden. Pláne, ha a társaság egy szívdöglesztő csajszi, akinek mindenféle titkai vannak. Itt van ugye, hogy miért nem az igazi hajszínével van itt, meg miért van itt, de a válaszai nagyon cselesek és váratlanok. Szeretem, ha valaki kreatív, mert az minden téren megmutatkozik valamilyen formában.
- Meglepne, de ugye ki tudja. Főleg, ha inkognyitó módban vagy, vagy százfűlében. Ilyen csajt bárki felvenne magára egy főzettel – halványan elmosolyodom, kezdem tényleg jól érezni magam. A rokonaim nem érdemelnek ennél több szót, de még csak gondolatot sem. Főzzenek maguknak otthon, aztán sózzák el. Nem tudom, hogy miért imponál az, hogy a lány kezdeményez, de van benne valami rejtett izgalom. Oké, én hívtam meg egy italra, de valahogy nem érzem, hogy annyira bánná, sőt az első nagyjelenet után, már-már én leszek a bosszú a szép fogú miatt. Legalábbis az arcukból ítélve, azt hihetik. Én nem hiszem, nyilván én vagyok az egyedüli normális egyén itt, meg érdemes is bármikor megismerkednie velem egy ilyen szexi dögnek. A jelzővel fel is invitálom magamhoz, hogy megtapasztalhassa Zétény mennyire egy úriember, hogy egy Farkas beengedi az odújába. Valamit beszél Eszterrel, amire felvonom a szemöldököm egy pillanatra, mert a pultos leányzó jót mulat rajta. Remélem rendelt valami piát. Végül beengedem a birodalmamba Odettet, ha már ilyen nagylelkű vagyok és felhívtam. Mégsem csaphatom az orrára az ajtót, na ugye?! A cipő gyorsan lekerül, ami egyrészt jelzi, hogy maradni szeretne, másrészt nem akarja a rendemet szétvágni, két jó pont egyszerre. Ha meglesz az 5, hangosabb lesz az éjszaka, mint gondoltam. Nem, nem a zene miatt.
- Magam, de annak nincs köze a tévézéshez – vigyorodok el egy pillanatra, miután odasétálok a távirányítóval hozzá, illetve mögé. – Parancsolj, kapcsolj át - hátulról átkaroló mozdulattal – és félreérthető szándékkal, szavakkal - teszem a teste elé a távirányítót, egy kicsit hozzá is érek valójában a testemmel, de ez csak az „így jött ki” mozdulat. Szándékosság nem volt benne, de tény, hogy talán jobban megközelítettem, mint, ahogy illene. Csak hát az illem kicsit kezd elszállni a lány bőrének illatától, meg attól, amit már megjegyeztem magamban korábban. Szexi egy dög.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2020. március 1. 11:31 | Link

Farkas Piroska

Vannak olyan napok, amikor a megszokott környezettel kitörölheted a segged, mert többet árt, mint használ. Pontosan így jártam én ma. Baszhattam, hogy otthon vagyok, még Belián sem volt otthon, Niamey és Cortez is meglepően nyugodtan el voltak, én meg mégis úgy zsibbadtam, mint valami elmebeteg. Sehol nem volt jó, a tévé sem kötött le, unalmamban szívtam a blázt és ittam akkor már a negyedik kávémat. Délelőtt tízkor, ami másnak talán egészséges, de nekem annyira nem, amikor valamikor így is túlpörög az agyam jelentéktelen dolgokon, és akkor jön az, hogy összeveszek Payne-el, valami faszságon, hogy aztán mehessen a huzavona, ki kérjen bocsánatot. Borzalom.
Úgyhogy összeszedtem a jegyzeteimet, Cortezt a nyakamba és megindultam. A pub már ilyenkor is tele van, vagy ha nem is tele, de biztos sokkal többen vannak ott, nekem meg egy családias és csendesebb helyre van szükségem, ami a Csárdában megtestesül, szóval a cuccaimmal együtt robbantam be az helyiségbe. Rögtön a pulthoz lépkedve kértem ki egy whiskyt - szigorúan jég nélkül -, majd a pultnak háttal fordulva lebegtettem végig tekintetemet az asztalokon. Na, azért az már elég durva, hogy minden asztal foglalt, a legtöbbnél idősebbek ülnek, nagyon ráncolt szemöldökkel figyelve az asztallapot, szóval valószínűleg már filozofikusra itták magukat, amire nekem nincs szükségem. És akkor látom meg a csajt, aki törökülésben a padon tekeri magának éppen a cigit. Mi a fasz ez? Cigit tekerni? Fúj már, ha dohányzol legalább add meg a módját, mert ennél lejjebb nincs. Vállat vonva kapom fel a jegyzeteimet és a whiskymet, miután az üveget is kikértem magamnak, majd komótos lépésekkel indulok meg a csaj felé. Szó nélkül vágom le magam vele szemben, egyáltalán nem zavartatom magam. Jegyzeteim az asztallapon csattannak, ahogy levágom őket rá. Italomért nyúlva engedek meg egy apró kortyot magamnak, majd visszateszem az asztalra, és türelmesen megvárom, amíg Cortez elhelyezkedik, majd ahogy a lány kattintja az öngyújtót, úgy lobban fel az én ujjamból is az aprócska láng. Cigarettám vége felizzik, szám szegletébe biggyesztem azt, és tökéletesen olyan higgadtan, ahogy a füst száll fel a felettem lévő felhőbe, kezdem el kibontogatni a jegyzeteimet. Kurva élet, hogy életemben nem tanultam még ennyit, mint ezek a retkes egyetemen, de ha elengedem magam, akkor baszhatom. Mélyet szívok cigarettámból, ahogy az első papírlapot kezdem olvasni, igyekezvén fel is fogni mi van ráírva, és komolyan betudom a környezetváltozásnak, mert használ. Értem, ami le van írva. Elégedetten szusszanva cirógatom meg Cortez állát, majd térek vissza a jegyzethez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Quinn Ashwood
INAKTÍV


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 525
Írta: 2020. március 2. 20:21 | Link

Ká
Quinnként



Vannak bizonyos kétségei afelől, hogy rendben van-e amit csinál. Elvégre ott van az életében valaki, aki mióta felbukkant, valami más lett, mégis távol van bármiféle komolyságtól. Bűn lenne ma este másra gondolni, ahogy akkor is tette a téren? Rossz az, ha ma este véletlenül elragadják az érzések, amiket a nő vált ki belőle? Egy hajszál választja el attól, hogy ész nélkül belemenjen a játékba, amit egyébként is ő maga kezdett már megint.
Kezei Kimoriah derekára csúsznak, úgy vonja közelebb magához. Bóknak veszi és tényleg jól esik a lelkének, hogy le tudja venni a lábáról azzal, hogy önmagát adja. Mosolyog és a szemébe néz. Úgy figyeli, mintha keresne valamit, ami talán nincs is ott. De látja a fellobbanó tüzet és a határait feszegető kisördögöt a tekintetében. Ajkai elnyílnak, miközben felnevet. Alig egy pillanatra van attól, hogy megcsókolja.
- Főnyeremény - ismétli el, ami az imént elhangzott. Persze nem fogja megmagyarázni, hogy cseppet sem az és ha tudná az életének kevésbé vicces részeit, akkor nem tartaná, maximum veszteségnek.
- Abban igazad van, hogy...tudok mozogni - azzal meg is tekeri a csípőjét, vele együtt mozgatva Kimot is, szépen irányítva, ahogy azt kell. - De te sokkal különlegesebb vagy.
Ahogy ezt kimondja, jobbját a nő arcához emeli. Lassan, elnyújtott mozdulattal simítja ki arcából a haját miközben végig a szemébe néz. Továbbra is küzd a gondolataival.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 30 ... 38 39 [40] 41 42 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed