29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] 39 40 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Borbély Nimród
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 88
Írta: 2019. július 17. 04:44 | Link

A régen látott

Behunyta a szemét, mikor elkezdett játszani. Mindent kizárt maga körül. A cseverésző közönséget, a poharak koccanását, a fényeket. Emlékezett arra a szobára. A fülledt melegre. Érezte a bőrén a spalettákon átszűrődő napot. Emlékezett arra, mikor reggel felkelt. Ő még aludt. Őt nézte. A világos bőrét. Az alakja vonalát. A dallam pedig úgy kúszott a fejébe, olyan természetesen, mint ahogyan most énekelt.
- Let’s leave the atmosphere, disappear / There’s always something left to lose - Kinyitotta a szemét és Borit kereste. Tekintete a pultnál állókon futott végig. Elment. Pedig azt akarta, hogy hallja. A dalt, amit miatta írt. Mert ő értené.
- Let our hearts be the only sound / I want to go where the lights burn low and you’re only mine. - Nem igazán érdekelte, ki figyeli, vagy ki van még ott. Most neki énekelt. Annak aki már elment. Pont úgy, ahogyan a turné végeztél Nimród ment el.
Lefogta a húrokat, miközben végigjáratta tekintetét az előtte állókon. Mind fiatal diáklány. Mind örömmel menne el vele egy körre. Aztán meglátta őt. A falnak dőlve, azzal a mosollyal az arcán, amit olyan tisztán látott maga előtt.
- Let's be reckless, unaffected / Running out until we're breathless / Let's be hopeful, don't get broken / And stay caught up in the moment - Mosoly kúszott az ő arcára is. Már nem is figyelt másra, csak rá. Neki intézte a szavakat. Látni akarta, mit szól hozzá. Tudni, hogyha lesétál a színpadról, nem fogja elküldeni. Hogy leülnek meginni egy whiskey-t. Talán kettőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anna Weißling
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 360
Összes hsz: 2044
Írta: 2019. július 23. 17:37 | Link

Nikolai
/Néhány héttel húsvét után/

 - Máris hozom - fordult a csapolt sörök felé Anna, miközben kerülte a szemkontaktust a vásárlóval.
 Szinte teljesen biztos volt benne, hogy Niko nem ugrik be váratlanul a csárdába. South azt mondta, valami tárgyalása van, vagy valami hivatalos ügyet intéz. Azok sokáig tartottak. Pláne ha a német barátaival folytatta ezeket.
 Leemelte a korsót a polcról és a csap alá tette. Nem voltak sokan, így ráérősen megvárta, míg az aranyló sör a pohárba csurgott. Végigfolyt az átlátszó üveg oldalán, míg el nem érte az összegyűlt kis patakon a korsó alján.
 Hetek teltek el, mióta nem hallott róla. Már nem is tudta számon tartani, mikor látta őt utoljára. Ideje nagy részét a kastélyban töltötte, és ha lenézett a csárdában, Niko nem volt sehol. Egy ideje már itt sem járt. South-tól olykor megkérdezte, mi van vele. Vajon sikerült valakinek rendbehozni a vállát? Vajon most is valami életveszélyes dolgot csinál? Miért hazudott neki?
 Elzárta a csapot és megvárta, amíg a maradék ital is kifolyt a korsóba. Letörölte az oldalán kiserkent habot, majd a vendég felé sétált.
 - Egészségére! - Nem nézett rá, csak a feladatát végezte. Megvárta, míg az apró előkerül a zsebéből, és kiszámolta az összeget és odaadta neki. Aztán a kassza felé fordult.
 Vajon miért félt attól, hogy soha többet nem fogja látni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
INAKTÍV


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 526
Írta: 2019. július 28. 20:14 | Link

a Hiba | aktuális kinézet

Azon a napon, az utolsó koncert előtt összetört benne a néhány rövid, ám annál tartalmasabb kis világ. Bori. Simán Bori. Aki ott volt, de nem is, akivel volt valami, de nem is. Ott állt a folyosón, megsemmisülve, szeme előtt a nővel, akiről a dalok szóltak. A pocaklakójával, aki nem tehetett semmiről, aki a mai napig nem tudja, hogy és miért alakult úgy minden, ahogy.
Szeretné gyűlölni azt az embert, aki ahogy már sokan azelőtt, eldobta magától, most pedig felbukkan a semmiből. Lehet valaki ennyire szemtelen? Lehet valaki annyira érdekes, hogy mindez ellenére ne tudjon hátat fordítani neki?
Mosolyog és hallgatja. Belekortyol az italba és az általa még nem ismert dallamra dülöngél a falnál. Figyeli őt, tekintetét, amivel őt keresi a pultnál. Mosolya kiszélesedik miközben megingatja a fejét.
Megszűnik a világ, ketten maradnak a kocsmában, mintha csak visszautaznának az időben és ott állna a színpad előtt, vele énekelne, ahogy azt tette minden este. Minden ellenére az volt a legszebb nyara. Nimród képes feledtetni minden gondolatát, negatívat és pozitívat egyaránt, most nem gondol arra, mi és miért történt a múltban. Nem gondol a fiukra, sem az aprócska újdonságra, hogy nem egy mugli kis faluban futottak össze.
Lassacskán elfogy az itala, az üres poharat kocogtatja körmeivel. Kivárja az utolsó hangot is, az utolsó mozdulatokat, majd hátat fordít. A pulthoz sétál, ahol leteszi poharát, s lassan megindul a mosdók felé vezető folyosón. Az elejéről még visszanéz rá. Mosolyog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 289
Összes hsz: 2135
Írta: 2019. július 28. 20:35 | Link

Anna

Rengeteg rosszat tett, de mostanra már magasról leszarja. Semmit nem segített a helyzeten, hogy Anna magára hagyta a legnagyobb zűrzavarban, amiből egyedül kellett kimászni. Persze, hogy rossz köveket fogott meg és így nem a hegycsúcsra, hanem a mélye érkezett. Tagadná, ha azt mondaná, nem érzi jól magát azzal, amit most elért. Úgy tekintenek rá, mint valami istenre, akinek a szava szent és sérthetetlen.
Élvezi a hatalmat, amit eddig gyűlölt és nem akart. Belekeverte Westet is, nem törődve vele, hogy akár egy család is rámehet. Az övé már ráment, hetek óta nem látta a feleségét és hiába próbálkozott. Mert azt tette. A testévérén keresztül és bagolypostán is próbálta elérni, üzeneteket hagyott, virágot küldött, de semmi reakció. Anna gyűlöli, ahogy Niko is gyűlölte magát. Megérti, elfogadni azonban soha nem fogja tudni.
Nem számolta az időt azóta, hogy a német birtokon tartózkodott és a csárda csak másodlagossá vált. Néhanapján benézett, leellenőrizte, hogy minden normálisan működik-e, majd tovább állt.
- Jó reggelt! - köszön a bent lézengőknek és az üzletet ma vivőknek amikor belép a csárda ajtaján.
Tekintete megakad a vörösön, arckifejezése azonban nem tükrözi azt, ami a mellkasában épp végbemegy. Szeretné azonnal magához ölelni, elmondani mindent, amit a levelekben leírt és kérni, hogy maradjon vele.
Ehelyett rezzenéstelen arccal, további beszélgetés nélkül veszi az irányt az iroda felé. Vannak nála papírok, amiket kivételesen a nőnek hozott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 360
Összes hsz: 2044
Írta: 2019. július 29. 19:08 | Link

Nikolai
/Néhány héttel húsvét után/

 A pénztárgéppel babrált, mikor nyílt az ajtó. A felakasztott csengő dallamára figyelt fel, nem is a köszönésre. Csak felpillantott, még a fejét sem emelte fel. Niko ott állt az ajtóban. Pont úgy, ahogyan hetekkel ezelőtt. De valami más volt mégis. Valami sötétség, ami eddig nem lengte körbe őt. Valami, ami miatt Anna gyomra görcsbe rándult. Szeretett volna odamenni hozzá, átölelni és megnyugtatni, hogy minden rendben lesz, csak térjen végre észhez. De csak ott állt a pult mögött, a félbeakadt mozdulattal. Kezében az apróval, miközben azt is elfelejtette, hogy valaki a távolban feltett neki egy kérdést.
 Aztán ő elindult. Bármiféle érzelem nélkül az arcán. Az irodába ment, hova máshova ment volna! Talán valami üzleti dolog. Talán a rossz arcú német ia megjelenik nemsokára.
 Anna becsukta a kasszát és a konyhába lesett, hátha akad valami munka ott.
 Niko nem jött vissza akkor. Ott hagyta őt, és azóta sem hallott felőle. Nem akarja, hogy a közelében legyen. Mégis minek kellene utána mennie? Mit mondhatna neki? Csak kérdései vannak. Sérelmei. És az égető hiánya.
 Megköszörülte a torkát és az iroda ajtaja felé pillantott. Levett egy poharat a polcról, és elkezdte törölgetni. Újabb pillantás az ajtó felé. Mintha azt várta volna, hogy behívja majd. Valaki. Ő. Hogy mosollyal az arcán üdvözölje és magához ölelje. Pont úgy, mint azelőtt.
 Felsóhajtott. A pohár keményen koppant a pulton. Egy pillanatra habozott, mielőtt mozdult volna. Bekopogott, mintha valami idegen lenne. Várt rgy kicsit, nem volt biztos benne, mit mondhatna, ha válaszol. Ha egyáltalán válaszol. Megrázta a fejét, és benyitott az irodába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 289
Összes hsz: 2135
Írta: 2019. július 29. 22:02 | Link

Anna

Szerelmes belé, ez azonban már nem állítja meg. A mostani tetteit nem foghatja arra, hogy őt akarja védeni. Esze ágában sincs bármiféle magyarázatot keresni arra, miért csinálja. Elfogadta, megértette, az apja miért tett mindent úgy, ahogy most ő, ahogy a nyomdokaiba lépett.
Nézik egymást egy ideig, míg Niko inkább az irodát célozza meg. Neki hozott papírokat, most nem kétes ügyek bizonyítékait tartja magánál. Mégis a csendes zugot keresi, ahová majd behívja és az orra alá dugja az iratokat. Hivatalos, pecsétekkel ellátott válási papírok.
- Talán ma meghalok, de legalább garantáltan pokolra jutok - vigyorogva mondja a bent tartózkodó egyetlen személynek, az üzlettársának.
Miért is rángatta bele? Ha neki nem jó, másnak se legyen? Vagy épp ellenkezőleg? Ha neki jó, másnak is legyen? Mert most jó neki?
Megigazítja zakóját, majd az asztalon összerendezi a papírokat. Sehogy egy gyűrődés, vagy kávéfolt. Minden tiszta, nem úgy, mint a szándékai. Kicsit sem biztos benne, hogy ezt akarja, sőt. Kicsit sem akarja ezt. Annát akarja, de ő csalódott benne. Semmi értelme több levelet és virágot, valamint időt pazarolni olyasvalamire, amit, vagy akit nem érdemel meg.
Az ajtó nyílik, ő pedig lustán mozdítja fejét. Érdeklődve vonja fel szemöldökét, háta kiegyenesedik. Vet egy pillantást South-ra, mire ő magukra hagyja őket. Nikolai megvárja, míg az ajtó kattanással zárul, majd megtesz két határozott lépést a nő felé. Állkapcsa láthatóan megfeszül amint visszafogja magát, érintés és ölelés helyett a papírokat nyújtja.
- Váljunk el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 360
Összes hsz: 2044
Írta: 2019. július 30. 21:33 | Link

Nikolai
/Néhány héttel húsvét után/

 Már egyáltalán nem próbálta elhitetni magával, hogy minden rendben. Levette a szemüveget, amivel eddig torzította a képet. Nem tudhatta teljesen biztosan, de gondolta, hogy South is benne van a dologban. Persze, hogy nem lepődött meg, mikor bent találta az irodában.
 Két lépéssel állt arrébb, hogy ne állja el South útját kifelé menet. Niko megváltozott. Nem tudta pontosan megmondani, mi, de valami határozottan változott. Olyasmit látott rajta, ami eddig megkülönböztette ikertestvérétől. Noah-hoz hasonló a tekintete.
 Amikor elindult felé, egy pillanatig azt hitte, üdvözölni fogja. Egy öleléssel vagy egy csókkal, ahogyan azt majdnem minden nap tették ezelőtt. Érezte a mellkasában ütemesen verő szívét, ahogyan egyre közelebb ért hozzá. Aztán mintha hideg zuhany érte volna. Mintha a papírok helyett egy hordónyi jeget kapott volna az arcába.
 - Hogy mi?
 Sok minden végigfutott a fejében az elmúlt hetekben, de egyik sem közelítette meg azokat a szavakat, amiket Niko kimondott. Gyűlöli. Ráébredt, hogy ez az igazi énje. Hogy ez hiányzott az életéből és most talált egy másik nőt, aki jobban passzolt ebbe a képbe.
 - Nem írom alá! - Végig sem gondolta a mondatot. De abban biztos volt, hogy ő vele ezt így nem játszhatja el. Magyarázatok kellenek. Indokok. És az, ami erre az útra vitte őt. - Hetek óta azt sem tudom, mi van veled, aztán csak annyit tudsz mondani, hogy váljunk el?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 289
Összes hsz: 2135
Írta: 2019. július 31. 19:50 | Link

Anna

Nem azért akar elválni, mert már nem szereti. Vagy mert mást jobban. Valójában nem akar elválni, de így látja legkönnyebbnek Anna számára. Ha az elmúlt hetekben nem válaszolt, már nem akarja látni többé, ez egyértelmű.
Felvonja szemöldökét és meglengeti a papírokat. Nem akarja elismételni a válás szót, elég nehéz így is, hogy ott áll vele szemben az a nő, akiért mindent feláldozna, a szerelme, és épp egy aláírást kér tőle azért, hogy ne legyen közük egymáshoz.
Meglepődik, ebben a pillanatban ő érzi úgy, hogy orrba csapják egy sziklával. Azt gondolta, a vörös maga fog előállni az ötlettel. Mindaz ellenére, amin keresztül mentek, meg van róla győződve, hogy nincs több esélye. Eljátszotta a bizalmát, felrakta tétként a kapcsolatukat.
- Vagy száz levelet küldtem és annyi virágot, hogy kiürült a virágbolt! - emeli fel a hangját inkább értetlenül, mintsem dühösen.
Bosszankodva, összezavarodva lép hátra, majd leteszi a papírokat az asztalra. Úgy néz Annára, mintha tőle várna megfejtést, vagy magyarázatot.
- Amikor meg felmentem a kastélyba, az az idegesítő nővéred elzavart - kezeit széttárva beszél, magyarázkodik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anna Weißling
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 360
Összes hsz: 2044
Írta: 2019. augusztus 9. 22:20 | Link

Nikolai
/Néhány héttel húsvét után/

 Nem értette. Kezdett egyre jobban összezavarodni. Először a válási papírok, most a levelek és a virágok. Na meg a testvére. Neki mégis mi köze van hozzá? És miért nem kereste meg személyesen? Miért költözött akkor el otthonról? Miért kerülte ennyire?
 Az első pár napban biztos volt, hogy nem akart vele beszélni. Aztán hazament, majd a kocsmába. De ő sehol sem volt. Sosem volt ott, ahol Anna, és a nő így biztosra vette, hogy nem akarja látni.
 - Milyen virágok? - Széttárta a karját, miközben az előtte álló arcát figyelte. Valószínűleg pontos tükörképe volt az ő arcának, ahogyan értetlenül bámultak egymásra. Mint akik egy történetben szerepelnek, mégis mintha csak minden második oldalt olvasnának el.
 - Azt hittem, szándékosan költöztél el otthonról. Bori meg nem mondott semmit és egyébként is volt az a bájitalos eset a kastélyban és káosz volt a rellonban is és... - A fejéhez kapott és beletúrt a hajába. Úgy fogta a fejét, hogy ujjai közt csúsztak ki a vörös tincsek. Felhördült, ahogyan a gondolatok egymásba ütközve próbáltak utat zörni maguknak. Miért nem mondott Bori semmit? Hiszen látta rajta. Látnia kellett rajta.
 - Hol voltál? - A hangja már kicsit sem volt számonkérő.  Halkan beszélt, kezeit maga mellé ejtette és úgy nézett ra zöld szemeivel, mintha most látná őt utoljára. - Miért nem jöttél vissza?
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 289
Összes hsz: 2135
Írta: 2019. augusztus 10. 10:58 | Link

Anna

Egyszerre kezd kitisztulni a kép és kerülnek egy újabb zavaros történetbe. Egyikük sem érti, mi történik és mi történt, ami miatt most hivatalos papírokkal a kezükben álldogálnak.
Válaszok nélkül, de száját nyitogatva néz a nőre. A szerelmére. Arra, akiről azt hitte, ezek után már tényleg nem lesz képes visszafogadni az életébe. Még nem tudja, mi van Nikoval, mivel foglalkozott az elmúlt hetekben, de ha megtudja...
Most nem tud másra gondolni, csak, hogy szereti. Imádja és bármit megtenne érte, a karjaiban akarja tudni.
Ajkát figyeli miközben beszél, kezeit, ahogy hajába túr. Megnyalja ajkát és élesen szívja be a levegőt. Mellkasából indul az érzés, majd minden porcikája égni kezd. Lángol, majd' megőrül, hogy megcsókolhassa.
- Visszajöttem - elmosolyodik miközben közelebb lép hozzá.
Szorosan magához öleli, arcát a nyakába fúrja. Úgy szívja magába az illatát, mintha utoljára tenné. Talán ez az utolsó alkalom, mert továbbra sem hiszi, hogy felesége kitartana mellette ebben az új életben. Márpedig ő ebben él egy ideje és nem fog tudni változtatni.
Szavak helyett tettekkel fejezi ki érzéseit. Jobbját a vörös nyakára simítja, baljával előbb csípőjére markol, majd néhány centivel lejjebb csúszik. Minden akaratával, a hiánnyal és szerelmével húzza magához mialatt megcsókolja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Nahowsky Valentin
INAKTÍV


Boci
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 111
Írta: 2019. szeptember 28. 11:02 | Link

Anna
dal

Az otthon megivott harmadik gyógynövénytea jó hatással van Bocira. Mosolyogva, az ősz friss illatát magába szívva lép ki a házból. Szombat van, szünet is, mi mást csinálna a piacozás után, mint elköltené a pénzét? Megdolgozott érte és olyan információt hallott, amit nem hagyhatott csak úgy elveszni.
Szombat Anna, akivel nem csak évfolyamtársak voltak, de a rellonos káoszban ittak is egy kellemeset, épp dolgozik. Kár lenne kihagyni az alkalmat, amikor elcsípheti és akár el is hívhatja egy randira. Nem tagadja, bejött neki a vöröske, aztán ha nemet mond, hát...talán abba sem hal bele.
Vidáman, gitárját a kezében cipelve sétál végig a Boglyas téren. Nem siet sehová, így még el is időzik az útjába eső árusok portékáját megszemlélve. A kislánytól, aki kék talárban árulja kosárból a virágokat, még vesz is egy szál sárga gerberát. Tökéletes, pontosan ezt a virágot képzeli a meglátogatandó hölgyhöz.
Még rákacsint a virágárusra, aztán az irányt a csárda felé veszi. Így délelőtt nem sokan vannak még, nyugisak tűnik a hely, a vörös hajat pedig azonnal kiszúrja a pult mögött. Széles vigyorral táncol a pulthoz. Szó szerint, a gramofonból szóló dalt énekli a virágba és táncol, mozgatja csípőjét és nem bír a lábaival. Nagy valószínűséggel itt is tudja már mindenki, hogy Boci mennyire kattant.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anna Weißling
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 360
Összes hsz: 2044
Írta: 2019. szeptember 29. 21:08 | Link

Nikolai
/Néhány héttel húsvét után/

 Hetek teltek el, ő pedig abban a biztos tudatban próbálta túlélni a napokat, hogy az a férfi, akihez az életét hozzákötötte, már nem az övé. Hogy ez a férfi egy olyan útra lépett, egy olyan életet élt, amiben ő, Anna nem fért bele. Úgy élt, mintha kiszakítottak volna egy darabot belőle. Elvesztette a részét.
 Egyszerre mozdultak Nikoval. Úgy ölelték egymást, mintha bármelyik pillanatban elszakíthatnák őket a másiktól. Szorosan kapaszkodott bele. Beszívta az illatát, érezte kezei alatt a megfeszülő izmokat. Abban a pillanatban minden rendben volt. Abban a pillanatban megszűnt az elmúlt hetek gyötrő bizonytalansága.
 Úgy csókolta, mintha ez lenne az utolsó csókjuk. Megálltak az addig cikázó gondolatok a fejében. Nem volt más, csak ő. Ő, aki kitöltötte azt az ürességet, ami egyre csak nőtt benne. A kétely és a tudatlanság emésztette a határait. Aztán jött Niko, és csak egy pillanatába, csak egy mosolyába, egy apró lépésébe és mozdulatába került, hogy a haldokló részeit újra élettel töltse meg.
 Az asztal felé hátráltak. Nem akart beszélni. Nem akarta tudni, hogy mi történt vele. Csak érezni akarta. Annyi idő után végre érezni akarta ismét őt.
Utoljára módosította:Anna Weißling , 2019. szeptember 29. 21:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anna Weißling
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 360
Összes hsz: 2044
Írta: 2019. szeptember 29. 22:05 | Link

Vali

 Hangosan felnevetett a Samu által előadott viccre. Nem is volt sok dolga, egyedül ácsorgott a pultban, miközben próbálták valahogy elütni az időt a nagydarab munkatársával.
 - Nem, biztos vagyok benne, hogy a másik csajjal lépett le múltkor... - közölte fennhangon véleményét, miszerint Mr. Pénzeszsák melyik alkalmi partnerét vitte el legutóbb. Volt néhány jól bejáratott nő is, akik azért többször megfordultak, de az utolsó szőke biztosan nem volt köztük.
 - 10 galleon rá, hogy nem fogjuk azt a csajt még egyszer látni a csávóval - már emelte a kezét a fogadásra, mikor berobbant az őrült srác. Anna csak megdermedt egy pillanatra, majd széles mosolyra húzódtak ajkai, ahogyan figyelte azt a csípőmozgást. Legalább olyan kimeredt szemekkel bámultak rá a korai törzsvendégek is.
 Felnevetett, miközben karbatette a kezét és várta, hogy közelebb érjen a pulthoz.
 - Nahowsky Valentin. Te már megint mit vettél be, hogy ilyen bolond vagy? - Tény, hogy jól kijöttek egymással. Az őrült feje folyton nevetésre késztette Annát. Olyan jókedv sugárzott belőle, hogy azt képtelenség lett volna nem átvenni.
 A srác kapott pár füttyöt és tapsot a vendégektől, miközben produkálta magát. Anna is tapsra emelte a kezét. Szépen lassan érintette össze a tenyerét, miközben mosollyal az arcán várta, vajon most mit tervezett a másik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nahowsky Valentin
INAKTÍV


Boci
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 111
Írta: 2019. szeptember 30. 18:10 | Link

Anna
dal

Nem foglalkozva más emberekkel és azok véleményével partizza végig azt a pár métert, ami elválasztja a pulttól, ahol élete szerelme, a világ legszebb vöröse éppen valamiről nagy vitát folytat. Őszintén szólva, tesz rá, csak a showra koncentrál, a zene átveszi irányítást teste felett és annak megfelelően rázza magát.
Nevét hallva elvigyorodik, majd meghajol a vendégek és persze a hölgy előtt. Mivel leszarja a szabályokat, az sem érdekli, hogy a pulton kívül tartózkodnak a vendégek, nem pedig mögötte és persze ő is annak számít.
Miközben szanaszét lógó haját hátrasimítja ujjaival, átlibben Anna oldalára. Szándékai komolyak, asszonyává teszi, lehozza neki a csillagokat is. Ő lesz a jobbik fele, meg a szebbik is.
- Szombat Anna, eljönnél velem randizni? - a kérdést azonban úgy teszi fel, hogy féltérdre ereszkedik előtte és gyűrű helyett a virágot tartja elé. - De hozzám is jöhetnél feleségül - csábos vigyorral próbálja meggyőzni, ha a tánc nem lett volna elég. Pedig aztán...ezért lányok ezrei lennének odáig, az egyszer biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anna Weißling
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 360
Összes hsz: 2044
Írta: 2019. szeptember 30. 18:45 | Link

Vali

 Nevet és szemével figyeli, ahogyan táncol be a pult mögé. Nem, lehet nem kellene engedni, de hát ki állítaná meg ezt az őrült figurát? Ha Samu beállna a pult mellé,ő még képes, és átmászik hozzá. Anna simán elhitte volna.
 Egészen furcsa volt hallani a nevét. A leánykori nevét. Talán Boritól hallotta utoljára, mikor megjelent az ajtajában.Az is lassan már egy éve volt.
 - Nekem is kell abból a gombából, amit szedsz - állította talpra a meglehetősen romantikusra vett férfit. Vicc ide vagy oda, azért a határokat meg kellene tartania még neki is.
 - Na kifelé a pult mögül, ez itt az én helyem - tessékelte ki a diákot, de a virágot még a kezébe vette, mielőtt nyúlt volna a söröskorsóért. Ha már lúd, akkor legyen kövér. Ha tényleg ilyen sületlenségeket hord össze, akkor legyen is indoka a lovagnak.
 - Egyébként is, már régen nem használom azt a nevet. - Csapolta az arany levet, miközben rásandított a pultra leejtett virágra. Elmosolyodott és már nyújtotta is a sört a váratlan vendégnek.
 - A virágért cserébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Halty L. Zaina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 171
Írta: 2019. október 17. 21:30 | Link

Nikolai Weißling
#nyilván_nincs_szerencsém #my_smile

Elhatároztam magam és ez ellen senki nem tud tenni semmit. Rendben, elég lenne egy ne menj és nem mennék, de akkor sem hagynám, és ez a lényeg. Kicsit bonyolult, tudom én, és elfogadom, de az a legfontosabb, hogy már puccba vágtam magam és vígan sétálgatok a csárda felé, mert úgy hallottam ott lelhető fel a nő. Márpedig nekem kell a nő, hogy megcsináljon egy interjút az egyik pesti mágnással, akire nekem nincs időm, mert a puccos estélyen leszek apámmal és anyámmal. És ha minden jól megy, meg összeszedem a maradék bátorságomat - és igent mondd - akkor Henrikkel. Nem, még mindig nem hívtam el, mert ez nekem most fontosabb, hogy minthogy kísérővel vagy kísérő nélkül jelenek meg apám pofavizitjén a sok néni és bácsi előtt. Szóval szükségem van a nőre, mert nem egy cikkét olvastam már és egyszerűen pazar a nő, csak az időpont ütközés... na az egyáltalán nem pazar. Tehát van az estély, amin kötelező megjelennem, plusz van az interjú, amit nagyon nagy küzdelmek árán sikerült lebeszélnem a férfival, mert soha nem ér rá körülbelül, és kellene egy hős, aki megmenti a napot meg az interjúmat. Nyilvánvalóan a nő neve fog megjelenni a cikk mellett, alatt, fölött, mit tudom én, ahogy szeretné.
Na kérem. A csárda előtt egy utolsó mély lélegzetet veszek a kellemesen hűvös levegőből, majd belököm a csárda ajtaját, ahol meglepően sokan vannak, ahhoz képest, hogy este hét óra van. Belépek, utam rögtön a pulthoz vezet, lehuppanok egy bárszékre, és türelmesen megvárom, amíg a pult mögött hevesen dolgozó férfi végre felém fordítja a tekintetét.
- Üdvözlöm - nyújtom felé jobb kezemet mosolyogva. - Én Anna Weißling-ot keresem - a kézrázás után visszahuppanok a székre, majd mint aki jól végezte dolgát ujjaimat összekulcsolom, államat rátámasztva várom a remélhetőleg pozitív választ. Szemöldököm a magasba emelkedik, amikor leesik, hogy minden információt közöltem, csak azt nem, amit a leginkább kellett volna. - Halty Lianna Zaina, a WoMentől. Szeretném, ha megcsinálna helyettem egy interjút - mosolyodom el a férfi felé zavartan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 289
Összes hsz: 2135
Írta: 2019. október 20. 20:13 | Link

Zaina
ez meg az enyém

Érzi, hogy ez az ő napja. Hogy minden úgy lesz, ahogy akarja, hogy csettint egyet és a világ a lábai előtt fog heverni. Már a környezet számára sem olyan szokatlan, ha kiöltözve, ingben, élére vasalt öltönyben jelenik meg. Ma is így érkezett, az egészen más ügyei intézése után a felszabadult estéjét lazítással tervezte tölteni.
Nem nagyon bír magával és az egy helyben üldögélés is nehézkes, szuper főnökként besegít és amikor Samu dohányozni akar menni, beáll pár percre, csak, hogy felelevenítse az elmúlt éveket.
Kabátja és persze a zakója az irodában pihen, de a fehér ingben és fekete nadrágban pont úgy néz ki, mint egy pincér. Szerencse, hogy náluk nincsenek öltözködési szabályok.
Nincsenek sokan, de azt a kis pörgést élvezi, egy kisebb kihagyás után próbálja felvenni a ritmust. Pakolászik, kitölti a kért rövideket, aztán ezeket kiteszi sorban a pultra a tizennyolcat és betöltött gyerekek elé. Rájuk vigyorog, aztán a mellettük ülő nőre irányítja minden figyelmét. Kezet fog vele, ha már így indítanak, de csak a szemöldöke emelkedik fel, amíg a nő több információval nem szolgál.
- Valóban? - kérdez vissza kétkedve. - Hát örülök a találkozásnak, Lianna, Nikolai vagyok. Weißling. A feleségem a szerkesztőségben ragadt, leadási határidő, vagy mi. Pechje van - vállait felhúzva húzza el száját.
Nem csak a nőt sajnálja, hanem saját magát is. Szívesen töltené az este nagy részét a vörössel akár itt, akár máshol, a helyszín lényegtelen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Dr. Halty L. Zaina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 171
Írta: 2019. október 21. 20:16 | Link

Nikolai Weißling
#nyilván_nincs_szerencsém #my_smile

Tökéletesen elképzeltem mindent. Minden szükséges információt és iratot átadok a nőnek, mert itt lapul minden a táskámban gondosan összekészítve. Felkészítem arra, hogy egy arrogáns bunkóval kell beszélgetnie, és úgy kellene megcsinálni az interjút, hogy ez le is jöjjön belőle, de ne olyan feltűnő mértékben, mert akkor megkapom a magamért rendesen. Egy visszafogott interjú kellene a tevékenységről, amit végez, de úgy, hogy érezhető legyen az valójában milyen ember. Igen, kicsit nehéz, de majdnem az összes újságíró vérében benne van ez, ráadásul a nő tényleg valami zseniális.
Igen, nos, azzal az egyetlen eshetőséggel nem számoltam, hogy esetleg nem tartózkodik itt, és "csak" a férjével sodor össze az élet. Baszki, ez egyáltalán nem volt belekalkulálva az olyan tökéletesen felépített tervembe, így nem tetszésemet kifejezve fújtatok egyet, majd felkönyökölök a pultra. Ökölbe szorított kezemnek támasztom arcomat, így tekintek fel a férfira.
- Akkor egy pohár száraz vörös bort, legyen szíves - ennél rosszabb már nem is lehetne. Annyira biztos voltam abban, hogy Anna elbírja majd vállalni, hogy B tervvel nem is készültem, és ilyen szűkös határidővel már nem is találnék senkit, aki elvállalná, hiszen még a nő is necces volt. Nincs más lehetőségem, mint felkeresni az illetőt és új időpontot megbeszélni vele, nyolcvanszor bocsánatot kérve a kellemetlenségért, mert az ő ideje nem játék, hiszen egy nagyon fontos ember. Blablabla, rendben. Senki másé sem játék, de mindegy.
- Ha már felsültem, akkor iszok egy pohárkával. Abból talán még nem lehet baj - szemöldökömet ráncolva várom italomat. - Ha nem bánja, tegeződjünk. Igyunk egyet arra, hogy ez a bunkó hajlandó legyen másik időpontot megbeszélni - csalódottságom felőrli a bennem rejtőző gátakat, nem szoktam ennyire beszédes lenni, de most ilyen minden mindegy alapon, már tényleg csak arra vágyom, hogy egy kellemes ember társaságában töltsem az este hátralévő részét, egy kellemes csevej mellett. Nem kell több. Maximum egy kis bor, bánatom elűzésére, de az sem mérvadó ebben a helyzetben, elég ha elterelődnek a gondolataim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 289
Összes hsz: 2135
Írta: 2019. október 26. 10:30 | Link

Zaina
ez meg az enyém

Most, hogy mélyebben belekerült több munkába is, tudja milyen az, amikor keresztül húzzák a számításait és minden perc számít sok esetben. Pontosan az alkoholt akarja javasolni, de meg sem kell hozzá szólalnia, hogy a nő is ugyanerre gondoljon.
- Szerintem valami ütősebb kellene - kacsint rá.
Ahelyett, hogy poharat ragadna, kisétál a pult mögül miközben megveregeti Samu vállát. Két pohár whiskeyt kér az asztalukhoz, mert bizony, ha már társaságra akadt, miért ne beszélgethetnének egy pohárka mellett?
- Igyuk meg a pertut, gyere - egy közeli szabad asztalhoz invitálja, ahol kihúzza a széket számára, mielőtt szemben helyet foglalna.
A jó öreg pultos gyors, mint mindig, morgósan, de kedvesen le is rakja eléjük a kért italt. Niko koccintásra emeli sajátját és mosollyal az arcán biccent a nőnek.
- A seggfejre és az időpontokra. Egyébként Anna biztosan szívesen vállalja, még ne mondj le róla - fejét megingatja mielőtt belekortyolna az italba.
Ahogy a feleségét ismeri, imádja a bunkó, szemét férfiakat - lásd, a férje -, biztos rajongna az ötletért, hogy interjút készítsen ezzel az...emberrel.
- Miért olyan fontos ez az illető? Látom az arcodon a kétségbeesést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Dr. Halty L. Zaina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 171
Írta: 2019. október 28. 13:35 | Link

Nikolai Weißling
#nyilván_nincs_szerencsém #my_smile

Szám szélét harapdálva merülök el gondolataimban. Mégis hogy lehetne ezt megoldani? Anna volt az utolsó esélyem, és ha holnap beszélünk meg mindent, akkor más késő, én meg így is, úgy is felsülök, mert a legközelebbi időpont az körülbelül két hónap múlva lesz, én meg beígértem a következő havi számba a cikkemet. Remek, kérem, nehogy elfelejtsem felhívni a szerkesztőt meg a fazon titkárnőjét egy másik időpont miatt.
- Az is jó - forgatom meg szemeimet derűsen, mert jelenleg tényleg nem érdekel, hogy milyen alkoholos folyadék csúszik le a torkomon, csak egy pillanatra hadd felejtsem el a kavalkádot, ami körülöttem van. Szó nélkül huppanok le a Nikolai által kiválasztott asztalhoz, majd pillantásomat a plafonra emelem egy mély sóhajtás kíséretében. Ahogy visszatekintek a whisky már az asztalion vár ránk, ujjaimat a óvatosan fonom a pohár felé, majd Nikolaira nézek, megemelem felé poharamat, majd kortyolok belőle.
- Nekem most kellett volna a nő - mint egy durcás kislány fújtatok még egyet. - De mindegy, magamnak köszönhetem, maximum várok megint pár hónapot - vonom meg vállaimat. A társaságnak nagyon régen örültem ennyire, mert a gondolatok, amik nap, mint nap fejemben járnak egyáltalán nem szívesen látott vendégek már ott. Mindig vissza-visszatérek Henrikre, és Arie szavaira, mintha bármiben is igaza lehetne, főleg abban, hogy Henrik hívjon el engem, amikor azt sem tudja, hogy vannak ilyenek. Ráadásul hogyan?!
- Nem fontos. Tényleg egy seggfej - iszom egy kortyot, majd a pohár az asztalon koppan. - De valaki hazugságokat állít arról, hogy a cége nem is a környezetszennyezés ellen, hanem mellette van. Oké, ez így elég drasztikus - vonom meg vállamat. - De lesarkítva ennyi. És akármekkora seggfej is, ez nem igaz - ajkaimhoz emelem a poharat, kortyolok egyet, majd ujjaim között tartva a poharat állapodik meg tekintetem a férfin.
- Jól értesültem, hogy tiéd a hely? - jobb kezem ujjaival kezdek el dobolni az asztalon. Tudtam, hogy Nikolai nevezetű férfié a hely, de arcot nem tudtam hozzá kötni, de így, hogy az előttem ülő Nikolai, és még Weißling is, nem volt nehéz összerakni a képet. Jár a taps. És a keksz. Köszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 289
Összes hsz: 2135
Írta: 2019. október 28. 23:19 | Link

Zaina
ez meg az enyém

Neki is kellett volna a nő, erre csak bólogatni tud. Sosincs kéznél, amikor kellene, végre van más is, akinek ez feltűnik. Nem éppen ugyanazok a célok vezérelnék, de részlet kérdése, ugyebár.
Szemöldöke megemelkedik miközben italát kortyolja és hallgatja a nőt. Hogy képesek ennyire felhúzni magukat apró kis dolgokon? Talán nem hal bele senki, ha később lesz cikk róla ebben a női izében.
Érti is és nem is, vagy inkább nem túlzottan izgatja. Az most jobban lefoglalja a seggfej leírásánál, hogy Zaina az idegeskedés ellenére is sugárzóan szép. Nézni szabad elven alaposan szemügyre veszi, elmerül arcának részleteiben.
- Az enyém - bólint -, tetszik?
Jó csajozós módszer ez a kocsmárosság, könnyedén meg lehet hívni a lányokat egy-egy italra, aztán nem kell messze menni a kényelemért, csak néhány lépcsőfok választja el az embert a szobáktól.
Nem is ő lenne, ha nem játszana el a gondolattal. Csupán csak elképzelés, egy kis felüdülés, sosem tenné ezt Annával. Egy-két pohár ital mellett bizony még ennél jobban is megszaladhatnak a gondoltok.
- Mikor a Bagolykőbe kerültem, elkezdtem itt dolgozni mosogatóként. Végül megörököltem, felújítottuk, a párja Budanekeresden van, talán már jártál a Vértesben - úgy beszél a csárdáiról, mint a szerelméről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Dr. Halty L. Zaina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 171
Írta: 2019. október 29. 18:00 | Link

Nikolai Weißling
#nyilván_nincs_szerencsém #my_smile

Ha már az amiért jöttem szemtelen módon meghiúsult, úgy döntöttem, hogy egy kis beszélgetés és iszogatás nem fog megártani. Egy ki szórakozás nekem is árt, főleg, hogy olyan gondolatok járnak a fejemben, amiket csak és kizárólag Arienak köszönhetek, és egyáltalán nem kellene ott lenniük, de mindegy. Az alkohol majd kicsit elfeledteti velem a dolgokat, amiket az agyam jár folyamatosan. Talán azt is sikerül elnyomnia, hogy valójában mennyire is izgulok a november másodika miatt. A nyakamban van már, határozott választ nem kaptam még Henriktől, de valamiért úgy érzem, ha nemet mondd, akkor csalódott leszek, és keserű szájízzel megyek el. Pedig az este elvileg rólam fog szólni. De mindegy. Ezt nem kell tudnia.
- Igen - bólintok egyet a férfi felé, mert a hely valahogy magával ragadja az embert. Próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy Nikolai - az én kedves vendéglátóm - fürkészi az arcomat. - Olyan... nem is tudom. Magával ragadó az egész. Nyugodt, de közben mégis felpezsdíti az embert. Érted? - mosolyodom el halványan, ahogy a bennem megfogalmazódott gondolatok próbálom átadni neki, vajmi kevés sikerrel. Mert oké, ő is fürkész engem, de az nem mondtam, hogy én nem néztem meg magamnak, mert még mindig az van, hogy a névhez nem tudtam arcot párosítani, és kellemeset csalódtam. Szemem van, használom is, de azért a határokon belül, és meg kell mondjam, hogy kellemeset csalódtam.
- Ott még nem jártam, de hallottam már róla - biccentek egyet a férfi felé, majd somolyogva kortyolok egyet a pohárból. - Hogy jött az ötlet, hogy te vidd tovább? - oldalra biccentett fejjel, érdeklődő tekintettel nézem az előttem ülőt a válaszra várva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. december 27. 15:01 | Link


o u t f i t


Fárasztó nap volt ez a mai. Karácsony van, és igaz, hogy a suli egy része hazautazott, de még így is maradtak páran. Na ez a pár diák arra jutott, hogy mennyire jó lenne egy kisebb bulit csapni a faluban. Na és hol máshol?! Természetesen a csárdában. Na és ki volt ma estére beosztva? Természetesen én! Ami egyébként tök érthető, mivel se kutyám, se macskám, így ráérek. Vagyis macskám van, de ő megszokta, hogy egyedül van, illetve neki a karácsony is ugyan olyan nap, mint az összes többi, leszámítva azt, hogy teljesen elbűvöli őt a sok szép csillogó dísz. A kis társaság igen korán érkezett és elég korán ki is csapta magát, szóval talán időbe tudok zárni. Este 11 óra van, a vendégek legnagyobb része már távozott, de van a kitartó banda és a törzsvendégek. Mivel egyedül vagyok így már hullának érzem magam, de muszáj bírnom. Éppen 6 korsó sörrel és ugyan ennyi pálinkával egyensúlyozom a társaság irányába. A srácok eddig jó fejek voltak, semmi gondom nem volt velük, de már kezdenek eléggé lealjasodni, így egyikük nagyon viccesnek találja azt, hogy kicsit megpaskolja a fenekem. Mivel a kezem tele van, így nem tudok visszkézből ütni. Szépen lepakolom a kért italokat az asztalra, a tálcát a kezembe tartva magam mellé lógatom, majd a fogdosós fiú felé fordulok. Egy kisebb monológot mondok neki az alapvető illemszabályokról, illetve, hogy kinek a seggét fogdossa, majd távozok. Mivel a fizetésem és a jattom is tőlük függ, így nem tehetem meg azt, amit egyébként tennék. Nehéz visszafognom magam, de muszáj. Kell ez a munka. A pult mögé érve felsóhajtok, majd a csepegtetőhöz lépek és komótosan törölgetni kezdem a még kissé nedves poharakat. Most éppen senki nem kér semmit, így talán tudok picit pakolászni.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2019. december 28. 20:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. december 28. 19:35 | Link


o u t f i t


Hajnal van. Még a napkeltétől igen messze állunk, de mivel erősre sikerült az este, így kettő óra után sikerült csak kitennem az utolsó vendéget. Ezt követtem még a pénztár rendbe rakása, átszámolása, mosogatás, elpakolás, takarítás. Szóval bőven volt már három óra is, mikor végre végeztem. A raktár egyik zugából előkotortam a kabátom és a táskám. Miután mindent magamra húztam – értsd ez alatt kabát, sapka, sál, kesztyű, táska – újra ellenőriztem minden ablakot. Az utca felőlieket szoktam a végére hagyni, mivel értelemszerűen ezek mellett van a kijárat. Mikor kilépek az ajtón még egyszer hátra fordulok, hogy megbizonyosodjak a villanyok állapotáról, végül a kijárat csukódik, végül pedig egy kattanással zárul a zár. Mint mindig, most is körbetekintek, de valami nem stimmel. Biztos sokaknak ismerős az, mikor úgy érzed, valaki figyel. Na ez így hajnalba, tök egyedül az utcán, eléggé félelmetes tud lenni. Még jobban körbetekintek, mikor is egy ismerősnek vélt alakot látok a fák mellett elosonni. Mintha a „kedves” exem lenne, akitől nem sikerült a legjobban búcsút vennem. Arról a csöpp összegről nem is beszélve, amit elvettem tőle, mivel járt nekem. Egy igen nagyot nyelek, miközben lassú, higgadt mozdulatokkal kezdem a csárda kulcsát keresni zsebembe. Mikor végre megvan, szélsebesen dugom a zárba, nyitom az ajtót, majd belülről újra bezárom. Futva haladok a pult mögé, ahol a földre roskadok. Táskámban kezdek turkálni, ahonnan előbb a telefonom, majd a cigim kerül elő.

„Csárda, SOS”


Remegő kezekkel pötyögöm be ezeket, majd nyomok rá a küldés gombra. Következő pillanatban már a számban a cigi és kattan az öngyújtó. Lehet ezért meg leszek ölve, de  most még ezt is vállalom.
- Gyere már… – motyogom magamban, miközben mélyeket szívok a cigarettából.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2019. december 28. 19:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 164
Írta: 2019. december 28. 23:16 | Link

Adél

Hiába mentem el az erőnlét termébe, hogy egy kicsit karban tartsam az izmaimat, és a sportolással levezessek némi feszültséget, ez nem egészen sikerült. A zuhanyt követően csak forgolódtam az ágyamban, hiába próbálkoztam olvasással, nem tudtam elaludni, mindvégig csak az otthoni gondok jártak a fejemben. Döntenem kellett volna minél előbb, mert a húgom napról napra több időt töltött az apámmal, s már előre féltem attól, hogy bántani fogja őt. Ha nem fizikálisan, akkor talán lelkileg. Eszembe jutottak azok az esték, amikor anyámat szidta, mindig veszekedett vele és soha nem volt jó neki semmi. Engem nem bántott, többnyire tudomást sem vett rólam. Egyszer akart csak megütni, akkor is azért, mert anya védelmére keltem. Ennek ellenére nem tudhattam azt, hogy mit hoz ki belőle az ital, s vajon nem-e fog kezet emelni a húgomra. Emiatt többször is volt rémálmom, most viszont az álmatlansággal küzdöttem.
Már harmadszor ültem fel az ágyamban, annak szélén támaszkodva egyik kezemmel, másikkal a szemeimet dörgöltem, s hosszan fújtam ki a levegőt, hogy így próbáljak megszabadulni a terhektől. A telefonom ekkor rezzent meg az éjjeliszekrényen, hunyorogva pillantottam a kijelző éles fényeibe, s először az órát akartam lecsekkolni. Hajnali három körül lehetett. Ki a f*** keres ilyenkor?
Először el sem tudtam képzelni azt, hogy ki lehet, de ahogy megnyitottam az üzenetet, megláttam Adél nevét, és a sorait, már azonnal tudtam, hogy baj van. Ő nem az a csaj, aki csak unalomból küldözget ilyen sms-eket. Vagány lány, tele tetkókkal, aki képes megvédeni magát a legtöbb helyzetben. Ez viszont sokkal komolyabb lehetett ennél. Nem is ültem tovább tétlenül, azonnal felpattantam, majd megbotlottam a szőnyeg szélében, amire egy szitokszó is kicsúszott a számon, majd sietve kaptam magamra a gatyát, zoknit, pólót, pulcsit, hogy végül bakancsomba ugorva, kezemben a kabátommal megiramodjak a csárda felé.
Hogy ne kelljen rám sokat várnia, hoppanálva érkeztem meg a csárda közelébe, onnan pedig csak néhány métert kellett megtennem sietős léptekkel, hogy aztán elérjem az ajtót. Közben már írtam neki egy sms-et hogy úton vagyok, így nagyjából az üzenetváltást követő negyed órán belül odaértem a vendéglátóegység elé, s azonnal bezörgettem annak az ajtaján.
- Adél, én vagyok az, Soma. Engedj be! - tovább kopogtattam, remélve, hogy nem értem ide túl későn, közben egyik kezembe vettem a pálcámat, és körbepillantottam, hogy minden rendben van-e a közelben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. december 29. 16:30 | Link


o u t f i t


Múlnak a percek és számomra olyan, mintha egy órája ülnék a földön. Fejemet a pultnak döntöm és az előttem álló szekrényt bámulom, mely roskadozik a különféle rövidektől. Újra beleszívok a cigarettába, ami így el is fogy. Cipőm talán elnyomom a csikket, majd a kukába pöccintem. Felállok és egy feles poharat veszek elő a helyéről, a pultra csapom, majd újra a felhozatalt kezdem vizsgálni. Nem sokkal később a kis pohár megtelik csordultig ginnel, amit egy húzásra meg is iszom. Érzem ahogy átjárja egész testemet az alkohol, amely először bizsergető, majd hirtelen mintha minden erő eltűnt volna belőlem, teljesen lezsibbadok a fejem búbjától a talpamig. Igen, most erre az érzésre van szükségem, mivel pár percig talán elfeledteti velem, hogy ki vár rám odakint. Leguggolok és újra a táskámban kezdek kutatni. Egy újabb szál cigaretta kerül elő, melynek vége az öngyújtó kattanása után pirosan kezd izzani. Mélyet szívok belőle, majd felegyenesedek és felülök a pultra. Várok. Szerencsére már csak pár perc és hallom az ismerős hangot. Hirtelen mintha nehéz súlyokat vettek volna le rólam. Talán még egy mosoly is átsuhan arcomon. Leugrok a pultról és az ajtóhoz sietek. Ahogy az ajtó kinyílik, Somát a karjánál fogva rántom be az épületbe, majd zárkózom vissza. Ezt követő mozdulatom akarva akaratlanul jön, ugyanis a nyakába vetem magam és szorosan megölelem.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – motyogom a nyakába fúrva arcomat. Igaz, Soma fiatalabb nálam pár évvel, de ennek ellenére nagyon jól kijövünk. A hasonlóan szar gyerekkorunk, illetve az együtt ledolgozott nyár elég szoros köteléket hozott létre kettőnk között. Lemászok róla, majd újra a pult felé veszem az irányt.
- Bocsánat, hogy ilyenkor rángattalak ide, de megmondom őszintén nem mertem volna egyedül kimenni az utcára. Vagyis megtettem, mivel elindultam hazafelé, de mintha a kedves exemet láttam volna. Tudod, akitől megfújtam egy kis pénzt, mivel nem fizette ki a munkámat. – kezdek bele, majd a pulthoz érve előveszek még egy poharat, ezt követően pedig mindkettőt színültig töltöm. A tiszta poharat Soma felé lököm, ezzel jelezve, hogy az övé. Újra beleszívok a cigibe, mely a nagy ölelgetés közben kissé leégett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
Mestertanonc Rellon (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 164
Írta: 2019. december 30. 19:20 | Link

Adél


Adél erős egy csaj volt, jól ismertem ahhoz, hogy tudjam, csakis akkor küldene nekem vészjelzést, ha valami nagy zűr van körülötte és veszélyben van. S mivel jól ismertem már őt, mert nagyon sok mindent megosztottunk egymással, volt egy rossz megérzésem, hogy mi lehet az ok, amiért fél. Pontosabban két dolog is megfordult a fejemben, az egyik rosszabb volt, mint a másik. Idegesen ütöttem a csárda ajtaját, hogy minél előbb bejussak hozzá, mire az ajtó hirtelen kitárult, ő pedig azonnal berántott azon keresztül a helyiségbe.  
- Mi történt? - néztem rá aggódva, de a válaszra még várnom kellett, mert ijedten vetette magát a karjaimba. Reflexből öleltem magamhoz, hogy megnyugtassam a jelenlétemmel, majd csak akkor engedtem le a karjaimat, ha úgy éreztem, hogy Adél is megnyugodott.
- Nagyon rám hoztad a frászt, mond mi a baj? - sietve végig futtattam rajta a pillantásom, de külső jele nem volt annak, hogy valaki bántotta volna, ellenben elég idegesnek tűnt ahhoz, hogy nagy legyen a gond.
- Jaj ne, mond hogy nem Dimitri az. - elhúztam a számat, amikor megtudtam, hogy Adél exe a közelben van, és a lány után leselkedek. Kemény fazon volt, ráadásul orosz. Nem csíptem az ilyen alakokat, és volt egy olyan érzésem, hogy a fickó seftelt is az alvilági kutyákkal.
- Emlékszem, biztos a pénzét akarja. Hjajj Adél - sóhajtottam, aztán a vállaira helyeztem a kezeimet. - Dehogy haragszom, ne viccelj már. Jó, hogy szóltál, most már nem lesz semmi baj. Nem hagylak egyedül, holnap meg majd kitalálunk valamit, hogy visszaadd a pénzt nekik - azt inkább már nem kötöttem a lány orrára, hogy nekem is volt mások felé tartozásom, s hogy még azt a pénzt sem sikerült megszereznem. De az ő ügyét most fontosabbnak tartottam.
- Eh, mi ez, gin? - belekóstolva a pohárba, egy kicsit elhúztam a számat, annyira nem voltam oda a piáért mostanában, de azért amit kitöltött, azt legurítottam.
- Szerinted tudja azt, hogy hol laksz? Mert ha igen, akkor most nem kéne hazamenned. A suliba meg nem tudom, hogy be tudnálak-e csempészni...lehet, hogy itt kellene töltenünk az éjszakát - magyaráztam, miközben próbáltam kitalálni azt, hogy mi lenne a legjobb lehetőség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Francesco Nico Bianchi
INAKTÍV


Faljáró
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 227
Írta: 2020. január 5. 00:54 | Link

Adél
a téli szünetben

A mai napja könnyeden alakult, elvégre a karácsonyi szünet előtt megíratott vizsgákat javította, illetve tegnap az eridonosokkal karácsonyozott egy keveset. Már persze azokkal, akik maradtak, de meglepően sokan maradtak. Opheliával szerveztek egy kis bulit, ami eléggé zártkörű volt, ez pedig osztatlan sikert aratott. Rengeteg trash kaját ettek, illetve hoztak olyan filmeket, amik tematikusan karácsonyiak, és tematikusan anti-karácsonyiak. Természetesen senkit nem lepett meg, hogy míg az első egy ízig-vérig ünnepekről szóló móka volt, addig a második konkrétan nyáron játszódott. Csak semmi karácsony! Szóval a lényeg az, hogy a program jól sikerült, ezután kellett ma vizsgákat javítania. Sajnos, bármennyire is jóindulatú, lesz pár bukás.
Hazafelé menet úgy dönt, benéz a csárdába, meg akkor meg is kajál, ha már van rá lehetőség. Egyszerűen nem mindig van kedve főzőcskézni, ez is egy ilyen nap. Belépve már nem sok vendéget talál, de nem is bánja, nem kedveli a hangzavart - olasz származása ellenére -, így egyből a pulthoz lép, ahol fel sem ismeri Adélt, míg a lány felé nem fordul. Szőke lett. Wáoh.
- Hát hello - nehéz megszólalnia, mikor utoljára látta, még barna volt és mintha kevesebb tetkója is lett volna. Ráadásul karácsonykor dolgozik? Jó, ennyi erővel meg ő karácsonykor a csárdában flangál késő este, az se jobb. Bár tekintve, hogy a családja amúgy otthon van és már minden bizonnyal alszanak, belefér egy kis tivornya. - Boldog karácsonyt - ahogy felocsúdik, el is mosolyodik, majd helyet foglal az egyik széken. Mivel rég találkoztak, biztos lesz mit megbeszélniük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 289
Összes hsz: 2135
Írta: 2020. január 5. 21:21 | Link

Zaina
ez meg az enyém

Borzasztó, mennyire elégedett tud lenni magával és azokkal a dolgokkal, amik hozzá tartoznak. Ilyen a csárda is, mindkettő, a szíve csücskei és nem szeretné, ha ez változna. Gyerek, meg igazi család helyett ezzel van elfoglalva és milyen jól teszi!
- Pont olyannak kell lennie - bólint rá.
Szereti látni az embereken, hogy szeretnek itt lenni. Igaz, azokat, akik évtizedek óta járnak és nem pont a jó arcok, nem sikerült kiirtani, de mára már nagyobb azoknak a megjelenése itt, akik a jobb fajtából származnak, úgymond és nem ijesztik el a többieket.
- Feltétlenül nézz be legközelebb, ha arra jársz - a nővel együtt, továbbra is figyelve a vonásait kortyol italából.
Elgondolkodik, olyan rég volt, hogy már nem is tudja felidézni. Pedig nem telt el valójában sok idő, inkább csak annak érződik. Néhány év, azóta tengeti itt az idejét.
- Csak úgy jött, a kezembe adták az irányítást, aztán amikor úgy adódott, megvettem a régi tulajtól. Tudod, hogy van ez, ha szereted csinálni, ne engedd át másnak - azzal megvonja a vállát. - De beszéljünk rólad, miért pont újságírás?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Dr. Halty L. Zaina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 171
Írta: 2020. január 8. 12:57 | Link

Nikolai Weißling
#nyilván_nincs_szerencsém #my_smile

Bólintok a férfival együtt, mert ha valóban ezt akarta elérni, akkor sikerült neki. A helynek pontosan meg van az a varázsa, hogyha csendesebb helyen szeretnél belemerülni a gondolataidba, mondjuk egy könyv társaságában, amikor éppen nem magaddal veszekszel, akkor tökéletes. A pub túl hangos, majdnem mindig tele van emberrel, de a csárda erre megfelel. Talán, ha nagyon unom magam munka közben otthon, akkor felkapok mindent és eljövök ide dolgozni. Nem is rossz ötlet!
- Mindenképpen - ismét egy apró kortyot iszok, majd a székről kissé oldalvást fordulva állapodik meg tekintetem hosszabb ideig egy-egy részleten a csárdában. Ízléses, megnyugtató a szememnek, amit látok. Visszafordulok a férfihoz, amikor beszélni kezd, érdeklődő tekintettel fürkészem az arcát, ajkaim ó-t formálnak, miközben kicsit megrázom közben a fejem. Hát honnan tudnám? Nem vagyok én akkora befektető vagy business man, hogy értsek ezekhez vagy tudjam mit merre kell csinálni, hogy megszerezz egy ilyen helyet. Mondjuk talán a megszerzéssel még nem is lenne akkora probléma, mint a megtartással, végül a fenntartásával. Mert ugye, egy ilyen helyet fenn is kell tartani, meg meg is. Ah, engedjük el.
- Bár nem tudom, de értem miről beszélsz - nevetek fel halkan, nem fogok hazudni. Tökéletesen nincs elképzelésem milyen érzés lehet ez, de valóban értem, amit mondd, mert talán apám is így van ezzel az újságnál. Bár ő átadja másnak a vezetést, de mégis a lányának. Akkor az olyan, mintha megtartotta volna, hiszen családban marad, nemde? Vagy lehet ez nem is ennyire összetett, csak megint feleslegesen gondolkodom.
- Ó - lepődök meg, majd borospoharamat tenyereim közé fogom pár pillanatra, a benne csillanó italt figyelem, míg végül felpillantok Nikolaira. - Tudod, apám a WoMen igazgatója, szóval talán már tollal a kezemben születtem. Van diplomám másból is, de valahogy ez vonzz jobban. Mondjuk, hogy a véremben van - vonom meg vállaimat, oldalra billentett fejjel mosolygok folyamatosan felé. Most vagy tényleg ilyen jó kedvem van, vagy kezd beütni az első pohárka bor. Ha az utóbbi, akkor az nagyon kellemetlen, és le kellene állni, mert ha becsiccsentek, akkor az, nos... még kellemetlenebb. Számat elhúzva iszom meg az utolsó kortyot, majd a poharat kissé eltolom magamtól. - Te honnan tudtad, hogy ezt szeretnéd csinálni? - mutatok körbe a csárdán, érdeklődéssel teli barnáimat emelem Nikolaira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.

Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] 39 40 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed