28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 26 ... 34 35 [36] 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 2025
Írta: 2018. március 23. 00:00 | Link

Fanni

Minden nap lát a csárdában Fannihoz hasonló hölgyeket. Billegnek jobbra-balra, a tekintetük üres. Ők maguk pedig gyengének és kihasználhatónak tűnnek. Napról napra figyeli az ilyen lányokat és többnyire azzal ér véget a dolog, hogy megtalálják ott életük hercegét, aki hazaviszi őket fehér lovon a kastélyába. Mondjuk az a fehér ló maximum egy dehoppanálás, a kastély pedig egy lepukkant kis társasház házmesteri szobája.
Nem nagy a forgalom már így késő este, ő is többnyire figyeli csak, kinek kell újratöltenie a poharát. Rendelést ír, számlákat néz át. Odakint csinálja mindezt a pult mögött, onnan veszi észre, hogy már jó ideje legelteti rajta a szemét egy lány. Direkt nem pillant oda, várja, hátha lesz belőle valami.
Amikor pedig elindul felé, a férfi arcán halvány mosoly jelenik meg. Fél szemmel látja csak, hisz a papírjait nézi, de a színes ruhát nehéz lenne eltéveszteni. Közeledésére azonban lerakja a kezébe levő holmikat és két kézzel a pultra dőlve a lányra pillant. Vár. Érdekli, mit szeretne tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"
Eszterházy Zsófia Johanna
INAKTÍV


SünSünSün
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 152
Írta: 2018. március 23. 18:11 | Link

Levente

Egyre csak feszül és feszül a halántékán az a bizonyos dühér. Soha nem gondolta volna, hogy az ő rangjával lesüllyed ilyen "mélyenszántó" (kapás paraszt) emberek közé. Ha nem vesztett volna Kai-jal(!!!) szemben a fogadásban (Kai roppant ösztönösen rájátszott Zsófia undorítóan elkényeztetett természetére, és kő-papír-ollóban gyepálta el), most nem kellene itt üljön és ezekkel a semmirekellőekkel... társalognia (kell neki egyfeszt játszani a nagymenőt a semmiért). Talán még ez a legkonszolidáltabb kifejezés arra, hogy két idióta éppen próbálja felszedni. Mióta nem csupa kráter a feje, mert elmentek Diával egy hozzáértő gyógyítóhoz, hogy rendbe hozza a bőrét, egészen felzárkózott a normális tizenkilenc éves korához, és sajnálatos módon megjelentek a zavaró legyek.
- Nem érek rá. - Próbálja kurtán-furcsán lerázni a hívatlan majmokat.
- Hé, péntek este van, ne hülyéskedj! Sietsz haza macskát etetni, vagy mi? Ne légy ünneprontó. - Unszolja a másik IQ bajnok keményen, de Zsófiánk nem mutat túl nagy hajlandóságot. Csupán végignéz a szedett-vetett külsejükön teljes lenézéssel és úrihölgyi gőggel, aztán elfordul. A másik alak persze felpaprikázódik erre:
- Ja hogy neked nem akárki jó? Kis l****, mit képzelsz te magadról? - Katt! Ez lányunk agyában hangzott el. Egy simulékony kattanás, ami arra sarkallja, hogy a fogadásból kikért italos üveget teljes erőből vágja hozzá az őt szidalmazó fejéhez fordulatból. Reccs. Egyrészt végigfut egy adag vér a pasi arcán, másrészt ő olyan szép visszakezes pofonban részesül, hogy öröm nézni. Több se kell, indulhat a kora esti buli: az egyik tábor felháborodott a lányverésen, a másik a lányt védőkön. Köbö laza tíz-tizenkét ember esik egymásnak nem kímélve semmit és senkit. Az össznépi programoknál nincs is jobb, nemdebár? Zsófiánk baromi gyorsan vonul fedezékbe a legközelebb asztal mögé, hogy ne őt rúgja fejen egy eltévedt bakancs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne rázd a pofonfát, mert szüret lesz belőle!
Sárközi Erik Levente
INAKTÍV


lucky strike
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 603
Írta: 2018. március 24. 10:05 | Link


Egy ideje már itt ülök, egyetlen korsó sör társaságában, amit békésen iszogatok. Nem szoktam ennél többet inni, egyébként is elég béna testem van, nem kell még részeg is legyek mellé. A hangos gyerekekre nagyjából a korsó felénél figyeltem fel. Fogalmam sincs, miért kezdtem el őket nézni, valószínűleg azért, mert ebben a romkocsmában jelenleg nincs semmi, ami érdekesebb lenne. Aztán hopp gy lány, hopp egy fiú, hopp egy tömegverekedés. Aprót szusszantva nézek a saját helyemre, amit ösztönösen úgy választottam ki, hogy ablak mellett legyen - mint mindig, mindenhol -, mindent lássak, és elég kis asztalokkal legyen körbevéve ahhoz, hogy egy ilyen társaság ne akarjon ide ülni, még úgy sem, ha összetolják őket. Összeráncolom homlokom, majd felvonom szemöldököm is, amikor valaki eme jól választott kis asztalkám alatt próbál kibújni, ezzel nyilván végigmászva a bakancsomon is. Lehajolva nézek be, majd találom szembe magam az előbbi lánnyal, aki az öt perccel ezelőtti kinézetétől csak annyiban különbözik, hogy már egy kéznyom is vöröslik az arcán. Csodálatos. És még az apám csodálkozik, hogy a húgom rövid időn belül elk.rvult. Valahogy túl kell élni az iskolai kasztrendszert.
- Én a helyedben harcképtelenné tettem volna egy jól irányzott tökönrúgással - jön is a kéretlen tanács a hirtelen jövő felbátorodásommal együtt, mert én ugyebár nem szoktam csak úgy megszólítani idegeneket. Idegen lányokat! Egyúttal kijjebb is húzom a székem, magammal együtt, s lenyújtom felé jobbom, azzal a célzattal, hogy akkor felsegítem vagy valami.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 111
Összes hsz: 731
Írta: 2018. március 25. 20:27 | Link



Alapvetően nem gondolok semmire, és nem várok semmit ettől az egésztől. Talán csak egy időpontot szeretnék, amikor találkoznánk, hogy aztán festékkel és ecsettel adhassak új életet ezeknek a vonásoknak. De mikor elindulok felé, még nem tudom, mi fog kiszólni belőlem, melyek lesznek azok a szavak, amik agyam rostája nélkül szűretlenül kerülnek elő a gondolataim közül.
Látom, hogy vár engem, ezt bátorításnak veszem, bár valószínűleg enélkül is eljutottam volna hozzá. Addig lépkedek a székeket és asztalokat kerülgetve, mígnem ott állok vele szemben. Mivel némileg bizonytalannak érzem magam, nekidőlök a minket elválasztó pultnak, tekintetemet azóta nem véve le a férfiról, hogy elindultam felé.
 - Én csak... - kezdem nehezen forgó nyelvvel - ...azt... nem... Nem tudom eldönteni, hogy milyen szí... színű a szemed - fejezem be végül a mondatot, magam is meglepődve azon, hogy végül mit sikerült ebből összehozni. Közben kissé előre is dőlök, valóban kíváncsi vagyok, vajon hány szín kellene ahhoz, hogy ezt az árnyalatot vissza tudjam adni.
Zavaró, arcomba lógó tincseimet ügyetlenül a fülem mögé tűröm, hátha azok akadályoznak a látásban, és nem a teremben uralkodó félhomály, az ital és a korábban beszippantott mágikus gáz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 2025
Írta: 2018. április 2. 14:07 | Link

Fanni

A legtöbben már rá sem kérdeznek, miért van bent ilyen gyakran. Hisz a tulajok irányítani szoktak, nem dolgozni, de Niko szinte állandó berendezés lett a csárdában. Az otthona ez a hely, talán már jobban is, mint a lakás a lakónegyedben. Kiismerte a vendégeit, de mindig várja az újdonságot.
Mikor Fanni megérkezik hozzá, a férfi kíváncsian hajol előre és hagyja, hogy a nő elmondja, mit szeretne. A szemébe néz, mélyen, szemei kissé összeszűkülnek, melytől szembogarai feketének tűnnek.
- Barna. Sötét barna - félmosolyra húzódnak ajkai.
Tartja a szemkontaktust vele és egy kicsit talán kihasználja a helyzetet. Nem érti, miért tud ilyen hatással lenni a nőkre, de nem csinál belőle titkot, hogy élvezi.
- Mondd csak, van aki hazavigyen? A szívemre venném, ha bajod esne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 493
Írta: 2019. január 6. 00:05 | Link

Anna

Ránézésre semmit sem változott ez a hely. Az utolsó részletig pontosan olyan volt, mint amikor először rángattak el ide, rögtön azok után, hogy leszálltam a faluba érkező vonatról. Jól emlékszem arra a fiúra, aki akkor fogadott, hiszen később is meghatározó személy maradt még az életemben. Mennyi idő telt el azóta... És mégis, a költözés óta sokszor érzem úgy, hogy csak én változtam. Mintha belemenekültem volna egy állandósággal kecsegtető burokba. A nagy aranyvérű régész, hát ide való... A külvilágtól hermetikusan elzárt álomvilágba.
Stílusosan ugyanannál az asztalnál ültem le, mint azon az emlékezetes napon. Ezúttal valaki mást vártam, ami nyilvánvaló volt gondolom. A fiúról sok éve nem hallottam sajnos, maradtak hát azok, akikre még sikerült rálelnem a múltamból. Anna, korábbi évfolyamtársam bármikor betoppanhatott. Megvártam a rendeléssel, de persze már a helyszín kiválasztásakor pontosan tudtam, hogy a méltán finom vajsörüket kell majd kikérjem.
A visszatérésem óta többször beszéltünk. Tudja, hogy én is a faluban lakom, nem vagyunk messze egymástól. Még mindig maradtak olyan témák, amikre nem volt időnk kitérni. Persze megosztotta velem a hírt, hogy férjhez ment, aki éppenséggel a csárda tulajdonosa. Illetve az elsők között merült fel, hogy ki hol helyezkedett el, és hát nem lepődtem meg, hogy a régészetből ő sem tud megélni. Külföldön se jobb a helyzet. Nagy a verseny, résen kell lenni a lehetőségekre. Igazi kutatásokra azt kell mondjam, hogy bizony csak kihalásos alapon lehet bekerülni. Az asztallapon doboltattam az ujjaimat, miközben nagyokat sóhajtva az járt a fejemben, hogy végül is milyen nagy szerencsém volt munka szempontjából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anna Weißling
Házvezető-helyettes Rellon, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Végzett Diák, Független boszorkány


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 342
Összes hsz: 2017
Írta: 2019. január 6. 17:17 | Link

Martin

 Az órájára pillantott, és a körmével kopogott az asztalon, miközben a főszerkesztő kiselőadását hallgatta. Az értekezlet jóval tovább tartott annál, mint ahogyan előre betervezték, köszönhető annak az okoskodó Leventének. Minden egyes újabb felvetéssel szabályos gyilkosságot folytatott le Anna, aminek egyetlen, ámde kellő brutalitással meggyilkolt áldozata a vele szemben ülő, feltűnési viszketegségben szenvedő zöldfülű újságíró.
 Ismét az órájára lesett. Már legalább öt perce Bogolyfalván kellett lennie. Martin már biztosan várt rá. Végülis ismeri, nem? Az iskolai években is folyton elkésett az órákról.
 A körme kopogását a kemény faasztalon a főszerkesztő egyre hangosodó beszéde sem tudta elnyomni. Néhány megrovó pillantás után pedig végre szélnek eresztette az egész szerkesztőséget. Anna pedig az elsők között távozott az irodából.
 A bogolyfalvi hoppanálás kissé szétszórta sikeredett, meg is sínylették a kezében tartott papírok, amiknek egy kis része pár századmásodperccel később ért a helyszínre.
 Szinte berontott a csárdába, és csak egy lihegő intésre futotta a többieknek, szemével már a megfelelő asztalt kereste.
 - Bocs a késésért, tényleg! Ezeknek esküszöm nincs időérzékük. Később kezdenek, és még annál is később fejezik be ezeket az értekezleteket. - Lepakolt maga mellé, a papírokat és mappákat az asztalra dobta, és lehuppant Martinnal szemben a székre. - Nem iszol még semmit? Várj, ne is mondd! Vajsör, igaz? - Már pattant is fel, hogy mindkettejüknek hozzon egy-egy korsó italt. Addig legalább Annának is lesz ideje rendbe szedni szabálytalan légzését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 493
Írta: 2019. január 6. 21:01 | Link

Anna

Egy ideje taktikát váltottam. Próbálom nem felhúzni magam feleslegesnek vélt dolgokon, és ahhoz már réges-régen hozzászoktam, ha valaki késve érkezik egy megbeszélt találkozóra. Nem csinálok belőle ügyet, kész. Kivételes helyzetek adódhatnak, illetőleg megint más, ha a munkámban akadályoznak. Azoktól szoktam megengedni, akiket ismerek. Csak ne éljenek vissza vele, mert nem szeretném, ha divatsport válna a megvárakoztatásomból. Különben is, mindig közbejöhet valami, előrántanak megdönthetetlennek vélt kifogásokat, magyarázatokat. Nem az én dolgom igazságot tenni, a legtöbb, amit tehetek, hogy egyszerűen elengedem a dolgot minél hamarabb, az együtt töltött idő hátralevő részét pedig megpróbálom kiélvezni.
- Semmi baj, tényleg. Nem késtél sokat - nyugtattam meg. Kapkodását látva egyébként is megenyhült a szívem. Nem siettem sehová ezúttal sem, tengernyi idő állt rendelkezésünkre. Anna nem hagyta, hogy szóhoz jussak, ezért addig az asztalon elhelyezett papírokra szegeződött a tekintetem. Nem nyúltam a tömbhöz, csak annyit olvastam át, amennyit láthattam a legfelső papírlapon. A vajsörre elismerősen bólintottam. Jól tudta, hogy mit szoktam fogyasztani.
- Nem lehet könnyű ennyi papírral dolgozni - fintorogtam a mennyiséget látva. Apám íróasztala rémlett fel. Azért az én hivatásom is megköveteli a papírtöltögetést, de örülök, hogy a fő profilom nem az ülőmunka. Az elém rakott korsót megköszöntem, majd magamhoz húzva kortyoltam egyet belőle. Végre. És nem csalódtam, valahogy számomra ez a kis csárda vajsöre marad az igazi, járjak bárhol a világon. És ezt nem azért mondom, hogy bevágódjak náluk.
- Örülök, hogy végre össze tudtuk hozni ezt a találkozót, nem egyszerű már ilyenkor. Bezzeg amikor még diákok voltunk... - nevettem el magam, mert még mindig viccesnek találtam, hogy pár év alatt ennyire betáblázott napirendű fiatalok lettünk. - Na és legalább volt valami érdekes azon az értekezleten?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anna Weißling
Házvezető-helyettes Rellon, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Végzett Diák, Független boszorkány


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 342
Összes hsz: 2017
Írta: 2019. január 8. 21:37 | Link

Martin

 Kérdés nélkül hozta a söröket, Martin a vendége volt. Egyébként is még érezte a lendületet és az adrenalint a késés okozta rohanásból, kicsit le kellett nyugodnia, és egy kör a pulthoz meg vissza éppen elégnek bizonyult.
 - Egészségedre! - A korsót Martin elé pakolta, miközben sajátját még az asztalra sem tette le, már kortyolt is belőle párat.
 A megjegyzésre a mellette sorakozó mappákra lesett és elhúzta a száját. Na igen, újságírás ide vagy oda, nem túl gyakran rohangált ennyi papírral a kezében. És mindez egyetlen cikk kedvéért! A főszerkesztőnek is elment a józan esze, ebben biztos volt.
 - Na igen, általában azért ennyi minden nem kell a munkához. - Visszafordult Martin felé és megejtett egy gyászos félmosolyt. - Úgy látszik, engem ért ezúttal a megtiszteltetés.
 Felsóhajtott és egy fél pillanatra még egyszer felmérte a borzasztóan soknak tűnő papírt, amiben - és ebben majdnem teljesen biztos volt - a fele önismétlés volt.
 - Na igen! Anno bezzeg simán el tudtunk volna lógni egy órát, hogy lejöjjünk - mosolyodott el a gondolatra. Milyen szép világban élnének, ha ilyen egyszerűen tudnák azt mondani, ma inkább egy korsó sör mellett szeretne dolgozni.
 - Áh, csak a szokásos. Most az az új mániája a főszerkesztőnek, hogy komolyabb cikkeket adjunk le. "Szintlépés" kell - rajzolt macskakörmöket a levegőbe magyarázás közben. - Ezért ilyen tesztként adott egy témát. Oknyomozás. Valami műkincs vagy ereklye nem is tudom. Igazából még nem néztem bele. Azt mondta, ezekben minden benne van - bökött fejével oldalra. Inkább rá se nézett már. Elég lesz akkor, amikor neki kell ülnie átbogarászni őket.
 - Na és milyen a hivatali élet? Bírod még?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 493
Írta: 2019. január 19. 00:14 | Link

Anna

Sajnáltam Annát. Olyan érzést keltett, mintha valami fontos megbeszélést kellett volna otthagynia miattam. Kérhettem volna későbbre is a találkozót, hiszen benne volt a pakliban, hogy tovább tarthat az értekezlet. Aztán az futott át az agyamon, hogy valószínűleg örült, hogy van valami kifogása a gyors távozásra. Próbáltam kivenni a hanghordozásából, hogy szereti-e a munkáját, vagy sem, avagy kisebb fajta felüdülésként tekint-e arra, hogy egy korsó vajsör mellett végre felszabadulhat, de mindeddig nem sikerült levonnom semmit. Azért ott volt bennem az is, hogy kicsit máshol kötött ki attól, amit tanult.
- Örülj neki. Azért ebben se valami könnyű ám elhelyezkedni... Legalább nem unatkozol. Meg a szokásos, amit ilyenkor mondani kell - mondtam vállat vonva, két kortynyi szünet között.
- Melyik újságnak írsz? Majd előfizetek - hajoltam a kupac fölé vigyorogva, hogy ujjaimmal végiglapozhassak a papírhalmon Nem volt késő a kezemre csapni, ha tolakodó voltam. - Akkor van min kutakodnod. Gondolom hosszabb utánajárást igényel, mint egy bulvár-rovat megírása. De legalább felhasználhatod a tanultakat - utaltam mestertanonci éveinkre.
Magától értetődően felkaptam a fejem a műkincs és az ereklye szavak hallatán. Kilóra meg lehet venni az ilyenekkel. Sajnos általában nem találják fel a spanyol viaszt, amikor ilyen témákat dolgoznak fel a sajtóban. Már meglévő forrásokból gyúrnak össze laikusok számára is érthető anyagot. De az olvasókban elindít valamit. Esetleg a keresésüknek erednek, növekszik az érdeklődés. Előkerülnek régi szemtanúk, beszámolók. Elindul egy folyamat, aminek a végén akár pont is kerülhet egy megoldatlan rejtély végére.
- Máskor szívesen segítek, ha varázstárgyakkal kell foglalkoznod. Van egy nagyon jó minisztériumi adatbázis, de nekem is elég sok forrásom van, amivel dolgozni lehet - ajánlottam fel segítségemet a későbbiekre.
- Bírom. Nincs két egyforma ügy, és szerencsére sokszor kell kimozduljak az épületből. Jók a lehetőségeim, és a fizetésemre se panaszkodom - adtam egy sejtelmes mosolyt a lánynak. Általában nem beszélek sokat a munkámról, legalábbis próbálom leplezni fanatizmusom. Zárásig a csárdában ülnénk, ha kifejteném ami ilyenkor az agyamban van.
- Be kell vallanom, hogy furcsa itt lenni. Alig változott valami, mégis kicsit idegennek érzem magam a faluban. Pedig ez lett az otthonom, legalábbis egy ideig. Szóval ilyenkor különösen örülök a régi arcoknak... Ritkán vannak visszatérő vendégek az életemben - dőltem hátra.
Igen, előtört belőlem az indokolatlan lelkizés, még néhány korty és már valami elvont, tudományos diskurzust folytatok le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 2025
Írta: 2019. január 20. 19:09 | Link

Anna

Egy-két napja furcsán viselkedik, ami talán nem tűnt még fel bátyján kívül senkinek. Ebben a pár napban a feleségét is kerülte, pont azért, hogy ne vegye rajta észre viselkedését.
A csárdában tölti néhány óráját, most Anna is dolgozik és míg a nő elöl a pultban sertepertél, férje az irodában intézi a dolgait. A csárda és a német ügyletek dolgait. Utóbbi a furcsa viselkedésének oka, olyasmi, amibe nem akart belemenni, mégis így alakult és már nem tudja visszacsinálni. Egyszerűen csak nem akarta, hogy Noah egyedül vigye el a balhékat, hogy már megint menekülnie kelljen. Épp csak besegít.
- Főnök, jöttek magához - egy kopogás után lép be az egyik pincérnő az irodába, mire Niko összerezzen és néhány papírt ráhúz a mappákra.
- Jövök - bólint, mintha mi sem történt volna és feláll, hogy az irodaajtót maga mögött bezárva kisétáljon ahhoz, aki keresi.
Egy látszólag igényes, öltönyben, zsebre dugott kézzel várakozó férfi tekint körbe a csárda berendezésén. Arckifejezése nem árul el semmit, de szemei karikásak, véreresek. Niko lopva pillant Annára, azt reméli, nem vesz észre semmit abból, ami ott zajlik.
Kézfogással üdvözli a férfit, majd kabátot vesz és kiinvitálja egy cigarettára. Nem ez az alkalmas hely ennek a beszélgetésnek a lefolytatására.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"
Anna Weißling
Házvezető-helyettes Rellon, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Végzett Diák, Független boszorkány


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 342
Összes hsz: 2017
Írta: 2019. január 20. 20:47 | Link

Niko

 Hosszú napjai voltak, és fárasztó volt a két kutyára is vigyázni. Vágyott egy kis nyugalomra és Niko közelségére, de férje mostanában túl sokáig maradt bent. Hosszabb ideig, mint ameddig Anna dolgozott. Néha egyedül aludt el, Niko csak aztán ért haza.
 Aznap azonban együtt dolgoztak. Anna kint a pultnál szolgált ki. A vendégek már egészen hozzászoktak a jelenlétéhez, ő pedig legalább ennyire otthonosan mozgott már a csárdában.
 - A szokásos, igaz? - mosolygott az egyik éppen leülő vendégre, és már töltötte is ki neki a csapolt sört, mikor belépett az idegen.
 Már a látványától, a tekintetétől kirázta a hideg. Valami rossz érzés fogta el, de nem igazán tudta megmagyarázni, hogy pontosan mitől. A régi idők ugrottak be neki. Még a bagolyköves évei előtt. Mikor még Józsival...
 - Persze, már adom is. - Elvette a galleonokat, és mikor visszapillantott, már az idegen férfi már Nikoval együtt sétált ki a hidegbe.
 Biztosan valami üzleti dolog. Más nem lehetett. Vagy egy régi ismerős, akivel már évek óta nem találkoztak. Mindenesetre Anna addig lefoglalja magát, amíg Niko vissza nem ér. Mosogatni kezdett, amíg a vendégek cseverésztek. Lopva azonban folyton az ajtó felé pillantott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 2025
Írta: 2019. január 20. 21:01 | Link

Anna

Hogy meddig titkolhatja el a másik életét felesége elől? Nem sokáig. Nem is akarja. Nem is akar második életet, csak azt, hogy minden rendben menjen. Szépen ahogy eddig, hogy a feleségével jól meglegyenek és a testvérei is rendben maradjanak úgy, ahogy vannak. Túl sok emberért kell aggódnia, ami miatt talán magát sodorja veszélybe.
Nem suttognak, mindent szépen, kicsit virágnyelven, németül beszélnek át. AZ egy szál cigi helyett kettő-három szívódik fel csak úgy a semmiben - meg a tüdejében. Az az ember nem csak a többiekre hozza a frászt, Nikora is. Igaz, ebből semmit nem mutat, de már rég nem volt dolga ilyenekkel.
Megvárja a beszélgetés végeztével, hogy a férfi eltűnjön, majd megigazítja a haját mielőtt belépne a csárda ajtaján. Halvány mosoly jelenik meg arcán ahogy kiszúrja feleségét a pultban. zsebre dugott kézzel sétál oda hozzá, majd hátulról a csípőjére helyezi kezeit és belecsókol nyakába. A törzsvendégek megszokhatták.
- Még elintézek pár dolgot. Volt egy kis gond a megrendeléssel. Megint - úgy beszél, mintha nem lenne világos, hogy az imént nem ezzel kapcsolatban látogatta volna meg az ember.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"
Anna Weißling
Házvezető-helyettes Rellon, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Végzett Diák, Független boszorkány


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 342
Összes hsz: 2017
Írta: 2019. január 20. 21:44 | Link

Niko

 Bízott a férjében, azonban ez az újonnan érkező férfi felkavarta az állóvizet. Kézzel törölgette el a poharakat, hogy teljen az idő, miközben próbálta lefoglalni gondolatait.
 Eszébe jutott az első találkozása Józsival. A peronon. Akkor még azt hitte, rendes ember. Aztán azok az alakok az irodájában... Igen, ez a férfi pontosan azokra az alakokra emlékeztette.
 Az üveg megrepedt a kezében, ahogyan kissé jobban rászorított. Káromkodott egy kört, miközben előhúzta a pálcáját és megjavította. Lopva az ajtó felé pillantott. Még mindig semmi. Hosszú beszélgetés.
 Kezébe vett egy újabb poharat. Figyelt rá, hogy ezt ne kelljen megjavítania. Talán csak elugrottak cigit venni. Azt tarthatott ilyen sokáig.
 Összerezzent az érintésre. Csak egy századmásodpercbe telt, míg rá nem jött, hogy Niko az. Elmosolyodott, és jólesően simult hozzá.
 - Aha, a rendelés... - A mosoly gyorsan lehervadt az arcáról, mikor újra bevillant neki az a tekintet. Biztos volt benne, hogy nem a hordónyi sörök megérkezéséről társalogtak odakint.
 - Niko! - Letette az üveget a pultra, és férje felé fordult. Látni akarta a tekintetét, mikor felteszi a kérdést. - Ugye elmondanád, ha van valami? Ha bármi baj történne?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anna Weißling
Házvezető-helyettes Rellon, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Végzett Diák, Független boszorkány


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 342
Összes hsz: 2017
Írta: 2019. január 21. 00:10 | Link

Martin

 Felnevetett, ahogyan Martin csak vállat vont a mondata végén. Hát persze, ilyenkor ezt szokás mondani, de mindketten azt hitték, hogy az úgynevezett nagybetűs élet azért mégis mást tartogat majd a számukra.
 - A legolvasotabb női magazin. Biztosan élvezni fogod a sok baba-mama cikkeket - vigyorgott szélesen Martinra. Ha nem elég elrémítő maga a női magazin tudata, hát a gyerekes téma már annál inkább. Anna próbálta távol tartani magát ezektől a cikkektől. Elsősorban a múltban történtek miatt. - Egyébként a Modern Boszorkányba írok. De csak besegítek. Külsősként alkalmaznak. Tudod, "nincs keret újakat felvenni" - rajzolt macskakörmöt a levegőbe, miközben újabbat kortyolt a vajsörből.
 Hagyta, hogy Martin belenézzen egy-két aktába. Jócskán kopott a tudása az iskola óta, és nem ártott, ha van valaki, aki tud majd neki segíteni. Persze hivatalosan nem éppen szabadna ezt megtennie, de úgyis leírja majd a cikkben, bármiről is legyen szó, nem igaz? Martinnak pedig - hiába telt el annyi év - bízott eléggé abban, hogy ne húzza messzebb az aktákat, mikor feléjük nyúlt.
 - Akkor remélem nem bánod, ha megkereslek, miután mindezt átnyálaztam - hálásan mosolygott rá. Tényleg nem gondolta, hogy képes lenne külső segítség nélkül egy jó sztorit kihozni belőle, és Martin kapcsolatai a minisztériumban mindig jól jöhetnek. Meg egyébként is. Ennek a cikknek tényleg jónak kell lennie. Reménykedett benne, hogy talán majd ez segíthet neki végre eljutni a ranglétra következő fokára.
 Talán azt kellett volna csinálnia, mint Martinnak. Ragaszkodni a szakmához, amit kitanultak. Talán Nikoval együtt kiköltözhettek volna Angliába, mikor Jack felajánlotta neki azt az állást.
 - Gondolom elárasztanak munkával. Te vagy ott az egyetlen tényleg hozzáértő? - Nem puhatolózni akart. Szó se volt erről. Egyszerűen csak érdekelte, milyen lehet Martin élete. Jól nézett ki. Kiegyensúlyozottnak.
 - Tudom. Ne is mondd. Mikor visszajöttem Egyiptomból, minden annyira fura volt. Pedig csak három hónapra mentem el, nem évekre, ahogyan te - nevetett fel ismét, és kortyolt bele az italba. - Komolyan nem hittem volna, hogy ennyi idő alatt képes az ember új szokásokat kialakítani és elfelejteni a régieket. Az első héten, mikor visszajöttem, szabályosan fáztam éjszakánként, pedig akkor még csak éppen beköszöntött az ősz itthon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 2025
Írta: 2019. január 24. 11:17 | Link

Anna

A titkolózás Anna előtt nem olyan könnyű, mint amilyen szeretné, hogy legyen. Nem mintha sok dolog lenne, amit el akarna hallgatni előle, mégis van, amiből jobb szeretné kihagyni a nőt. Az ő érdekében. Meg azért, mert nem akarja látni a szemében a megvetést és az aggodalmat. Egyelőre tudja mit csinál, kézben tartja a dolgokat. Egyelőre.
- Mi baj történne? - mosolyodik el.
Jobbjával kisimít egy pár hajszálat a nő arcából, majd gondosan eligazgatja a válla mögött. Párszor még beletúr, ujjára csavarja, aztán homlokon csókolja.
- Tudod, milyen ez a vendéglátás. Néha az asztalra kell csapni, hogy minden úgy legyen, ahogy mi akarjuk - vállat von és egy valódi gondterhelt arckifejezés veszi át mosolya helyét.
Sóhajtva dől a pultnak, fél kézzel támasztja meg magát. Alaposan szemügyre veszi a csárdában iszogató vendégeket. Átalakult az évek során az ide járók összetétele, egyre kevesebb a rossz arcú öreg. Nem biztos, hogy ez jó, de az üzlet jól megy.
- Hogy bírod? Ettél ma már valamit? - tereli más vizekre a beszélgetést amíg nincs tolongó sor a pultnál, hogy elrabolják az asszonyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"
Anna Weißling
Házvezető-helyettes Rellon, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Végzett Diák, Független boszorkány


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 342
Összes hsz: 2017
Írta: 2019. január 30. 00:11 | Link

Niko

 Muszáj volt megkérdeznie. Valami nem hagyta nyugodni. Beharapta alsó ajkát, miközben Niko mosolyát figyelte, majd élesen kifújta a levegőt. Ez nem az a mosoly volt, amit annyira szeretett. Ez most valami más volt.
 - Nem tudom. Bármi. - Nem nézett férjére. Behunyta a szemét, miközben ő a hajtincseivel játszott. Próbálta megnyugtatni és elcsendesíteni a fejében szóló vészharangokat. Minden egyes porcikájában érezte azt a menekülési kényszert. Mintha lábai azt kiáltották volna, hogy fuss, agya pedig készülj vagy tartsd nyitva a szemed mondatokat kiáltotta volna neki.
 Felsóhajtott. Ő azonban hinni akart Nikonak. Hinni benne és a szavaiban. Hinni abban, hogy nem titkolna előtte el semmit.
 Kinyitotta szemeit és zöldjeivel felnézett férjére. Hosszan figyelte arcának minden vonását. Halványan elmosolyodott, és mielőtt még eltávolodott volna, megfogta kezét, majd baljával végigsimított az arcán.
 - Nagyon szeretlek. Ugye tudod? - Nem tudta, miért mondta ki. Persze, hogy tudta! Mindketten tudták. Egyszerűen csak úgy érezte, ki kellett mondania akkor.
 Lábujjhegyre állt, hogy egy finoman megcsókolhassa. Aztán végigsimított a kézfején, mielőtt még visszatért volna a vizes poharakhoz.
 - Elég nyugis napunk volt ma, úgyhogy igen. Szerintem maradt még egy kevés hátul a konyhában. Hacsak a manók nem hasznosították újra. - Eltette az utolsó eltörölt poharat is a helyére, hogy a ruhát a pult szélére dobva ismét Nikora fügessze tekintetét. - Hozzak neked valamit? Nem néztem, vittek egyáltalán enni neked?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 228
Összes hsz: 2025
Írta: 2019. január 30. 19:36 | Link

Anna

Nem akarna hazudni neki. Elmondaná, ha tudná, hogy ezzel nem ér rá később. Egyelőre megtartja magának, mert bízik benne, hogy hamar megoldja anélkül, hogy bármi oka lenne csalódást okoznia feleségének. Azt nem szeretné. Anna sokkal többet ér neki a világ minden kincsénél, épp ezért meg kell óvnia. Ha titkolózással, akkor azzal.
- Hogy ne tudnám? - mosolyog a nőre magabiztosan, talán mindent leplezni tud azzal a kis csillanással a szemében.
Mint amikor az első igazi randijukon táncoltak. Mint a lakásában, ami már kettejüké, amikor először kérdezte meg, hogy megcsókolhatja-e. Azóta nem kér engedélyt. Inkább csak döntéseket hoz, de az egyetlen döntése, amit biztosan tud, hogy helyes volt, az Ő.
Arra a kis időre megszűnik körülöttük a világ és nem érzékel semmit abból, hogy a csárdában vannak, csak a nőre figyel. Gyengéden viszonozza a csókot, ami kifejez rengeteg kimondatlan dolgot.
- Akkor jó - bólint egy picivel nyugodtabban a helyzethez képest. - Én nem vagyok éhes. Majd vacsorára hozok valamit a Vértes melletti bisztróból. Nemsokára elmegyek, ott is minden elb*szódik ami csak elb*szódhat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"
Anna Weißling
Házvezető-helyettes Rellon, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Végzett Diák, Független boszorkány


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 342
Összes hsz: 2017
Írta: 2019. január 31. 23:01 | Link

Niko

 Elmosolyodott arra a magabiztos válaszra. Nem. Ő nem hazudna neki sosem. Csak a különös alak kapcsolta be a vészjelzőt a fejében, semmi másról nem volt szó.
Túl sok emlék és érzés kavarodott fel benne. Csupán ez okozta a pillanatnyi kételyt.
 Nagyot szusszant, mikor eltávolodtak egymástól, és vissza kellett térnie a munkához. Mostanában megint kevesebb idő jutott egymásra. Hiányzott a férje, mikor úgy aludt el, hogy Niko még valamelyik csárdában a rendeléseket javította ki és a papírmunkát intézte. A férfi ezzel az üzenetével küldött mostanában egyre gyakrabban baglyokat.
 - South egy órán belül érkezik. Ha annyira nem sürgős, elmegyek veled. - Elé állt és karba fonta a kezét. - Amúgy is be akartam a napokba ugrani a Központi Levéltárba anyagért a cikkhez.
 Őt is lefoglalta a kutatás a témához, sok anyagot nézett át már, de még mindig nem állt össze teljesen a kép. És ha Niko is dolgozik, akkor legalább kihasználja a lehetőséget.
 - Utána hazamehetnénk együtt. Megvacsoráznánk, aztán... elfoglalnánk magunkat. - Egy széles mosoly jelent meg az arcán, úgy nézett fel Nikora, miközben tálalta a felvetését.
 Igazán megérdemelnének egy kis időt együtt a hálószobájuk meghitt magányába húzódva. És valahogy úgy gondolta, ez az ötlet férjének is igen csábító lesz.

//Köszönöm! Pirul //
Utoljára módosította:Anna Weißling , 2019. január 31. 23:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 493
Írta: 2019. február 4. 15:00 | Link

Anna

Arcomra fagyott a mosoly, aztán elpirultam. Ritka pillanatok egyike. Én és a gyerekek. Két külön világ. Bele is őrülnék, ha miattuk derékba kellene törnöm a karrierem. Nehéz elképzelnem, hogy a női magazin olvasóit érdekelni fogja az oknyomozás. Lehet, hogy Annának mégse lesz szüksége átfogó forrásgyűjteményre, elég lesz valami bulvár színvonalat megütnie "szintlépés" címszó alatt. A szerkesztőt sem értem, de hát biztos megy annyira jól ez az általam ismeretlen lap, hogy meg merjék engedni a kísérletezést. Tényleg csak azt tudom elképzelni, hogy hetet-havat összehordanak valamiről pletyka jelleggel. Kár ezért Annának az idejét pazarolnia.
- Szóval újításokkal mernek próbálkozni, de téged nem fér bele a keretbe, hogy rendesen alkalmazzanak - vontam le a következtetést elhúzott szájjal. Tipikus ez is, de nem hagytam, hogy a kelleténél jobban felbosszantson. Az ilyeneken már meg se szabadna lepődnöm.
- Akkor gondolom ideális munka. Marad idő a családodra - pillantottam a fogyatkozó korsóm tartalmára, majd vissza a lányra. Valamennyire tudom, hogy mi a helyzet, de sosem kérdeztem rá nyíltan, mivel én se szeretem, ha nekem szegezik a témát. S ha már oknyomozás, akkor az én eszközeim is adottak ahhoz, hogy megtudjak ezt-azt. Nem mellesleg falura költöztem, tudjuk, hogy ez hírek szempontjából mivel jár.
- Egyáltalán nem. Titkok tekintetében veled sem tehetek kivételt, de megteszem, amit csak tudok. Bagolyban megtalálsz, de bármikor átjöhetsz, ha úgy van - toltam el magamtól az aktákat, miután végeztem gyors átfutásukkal.
Az újságírás nem sokkal különbözik a régészettől, ha elhelyezkedési lehetőségekről van szó. Mindketten nehéz szakmát választottunk, de a történetét megismerve érződik, hogy nála is maradt esély arra, hogy megmaradjon a magánélet és a munka közötti törékeny egyensúly. Igaz, a mostani munkám sokkal több annál, mint amit először elképzeltem, hogy fogok csinálni, de mivel nekem tulajdonképpen nem maradt családom, nincs minek a rovására menjen. Arra mindig figyelek, hogy magamra jusson elég időm. Próbálok nem kiégni.
- Nem érzem megterhelőnek. Aztán persze lehet, hogy ez változni fog az idő előrehaladtával - árultam el neki. - Nézd, nem vitatom a kollégáim szakértelmét, na de tudod, hogy én mindig mindent jobban tudok másoknál - nevettem el magam.
Erről egyébként nehéz leszoknom, mégis úgy gondolom, hogy ez a fajta gondolkodás vitt előre abban, hogy érvényesülni tudjak. Tettem ezt anélkül, hogy megfosszam a többieket a sikertől. Nem nyomtam, tapostam el senkit. Egyszerűen megcáfoltam, ha állítottak valamit, vagy később az én módszereim igazolódtak be. Szerencse.
- Tényleg, neked milyen volt ott? Találtatok valamit? Illetve később nem tartod elképzelhetőnek, hogy visszatérsz a régészethez? - érdeklődtem. Biztos elégedett a mostani életével, na de ki tudja, mit tervez esetleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anna Weißling
Házvezető-helyettes Rellon, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Végzett Diák, Független boszorkány


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 342
Összes hsz: 2017
Írta: 2019. február 10. 21:29 | Link

Martin

 A vállát vonogatta, miközben bólogatott és magához emelte a korsó sört. Ez van, lassan mindketten megtanulják, hogy a világ bizony így működik, és az élet nem éppen habostorta.
 - Félre ne érts, tök jó volt cikkeket írni nekik, mikor még frissen végeztem a Bagolykőn. De azért most már tényleg jó lenne, ha látnék valami előrelépést is. - Ismét megvonta a vállát, miközben belekortyolt a sörébe. Aztán még egyet és még egyet. Hogy húzza az időt, mielőtt még válaszolnia kellene a következő kérdésre.
 - Nikoval jól megvagyunk. Mondjuk a kutyákkal kellően meggyűlik a baja szegénynek, de látom rajta, hogy azért szereti őket. - Elmosolyodott a mondat végére, és egy kicsit még közelebb is hajolt Martinhoz, mintha egy titkot akarna megosztani vele.
 Megpróbálta kikerülni a gyerek témát. Martin nem olyan rég jött vissza, de még akadhatnak olyan emberek, akik beszélnek a velük történtekről. Az ispotálylátogatásokról és a hngos vitákról. Nem beszélt senkinek erről. Ha hallott Martin bármit is a faluban, akkor remélte, hogy nem fog belemenni ebbe a témába.
 - Majd átugrok egy-két unalmas szerkesztőségi között egy kávéval - emelte korsóját Matin felé. Vehette ezt egy ígéretnek is akár, anélkül, hogy kezet ráztak volna rá vagy ilyesmi.
 Tényleg egészen kiegyensúlyozottnak tűnt Martin, ami akaratlanul is mosolyt csalt Anna arcára. Még fel is nevetett. Anno az órák alatt néha az őrületbe kergette a tudálékossága. De ami tény, az tény, valóban jobban tudta az anyagot, mint Anna.
 - Persze. Mindenki más elmehetne újrajárni a mesterképzését, nem igaz? - Belekortyolt a sörbe. Egészen gyorsan fogyott, már több mint a felén túl jártak mindketten. Ha így haladnak, kelleni fog még egy újabb kör.
 - Hohohó, ácsi - nevetett fel, ahogyan a kérdések elkezdtek záporozni felé. - Akkor most ki is az újságíró? - Tudta, hogy Martin imádta a munkáját, de azért erre a hirtelen kitörő lelkesedésre nem számított. - Hát tudod nem volt az igazi. Eléggé összevesztünk Nikoval, mikor kimentem. Nem is beszéltünk majdnem egy hónapig, úgyhogy nem igazán tudtam odafigyelni. Egyébként csak a katalogizálást bízták rám. Viszont azt pletykálták az ottaniak, hogy találtak valamit, amiről nem tudták megállapítani, micsoda. A feletteseim persze nem mondtak semmit, de olyan pletykát is hallottam, hogy valami nyomra bukkanhattak a Feljegyzések Csarnokának bejáratáról. - Egészen lelkes lett ő is, ahogyan elkezdett róla mesélni. Talán annyira, mint Martin a kérdései során. - Persze ez csak pletyka.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 493
Írta: 2019. február 24. 23:13 | Link

Anna


Nem láttam előre, hogy egy kényes témába szaladtam bele. Szájhúzásom nélkül is tökéletesen tisztában volt a helyzetével. Úgy döntöttem, hogy inkább nem faggatom tovább. Megértően bólintottam, egy halk hümmögéssel megspékelve. Sajnáltam, hogy ebben a cipőben jár, de ambiciózusnak ismerem, biztosan tovább tud lépni az első szembejövő lehetőségnél.
- Értelek, persze - kortyoltam vele együtt a korsómból. - De szerintem tényleg ne keseredj el, hiszen nyilván találsz majd jobbat. Ilyen lapoknál gondolom be kell nyalni, hogy feljebb juss. Máshoz protekció kell. De ha esetleg a hivatali életben használnád fel az újságírói vénád? Csak gondolkodom... ha mondjuk te is a minisztériumban kötnél ki? Teszem azt a Félrevezetési Ügyosztályon? Vagy marad egy titkárság, nyilvántartó hivatal, kapcsolatokért felelős ügyosztály, esetleg a muglimagyarázat szerkesztők. Nyilván ebből nem mind kreatív, de ha van hely, legalább kiszámítható, meg persze van előrelépési lehetőség. Pénzben nem tudom, hol járnál jobban - hajoltam közelebb, egészen belelkesülve az ötletelésbe. Mintha egy villanykörte gyulladt volna ki a fejem felett. Próbáltam nem győzködőnek tűnni, elvégre nem az a célom, hogy mindenáron kirángassam őt a mostani helyzetéből. Ő élete. Azt csinál vele, amit akar. Tényleg. De ilyenkor szeretek gondolkodni.
- Kutyák? Milyen fajta? Egyébként mostanában többször eszembe jutott, hogy egyszer talán jó lenne nekem is egy háziállat. Mivel még nem volt soha... Tőled is megkérdezem, hogy milyen állatot tudnál hozzám elképzelni - vigyorodtam el a széktámlának dőlve, miközben nyújtóztam egyet a karjaimmal. Mindenesetre ezek alapján úgy tűnt, legalább a magánélete rendben van. Látszólag legalábbis.
- Jaj, ugyan. Ennyire kegyetlennek ismernél? Még a végén utolérnek tudásban. Az nem érdekem - vontam vállat egy sejtelmes kacsintással egybekötve.
Vele együtt nevettem. Jó érzés volt felszabadulni, hosszú idő után. Hogy a csárda légköre, a jó társaság, vagy a finom vajsör tette, nem tudom, de kezdett megszaladni a nyelvem. Valószínűleg minden egyszerre.
- Ki mondta, hogy én ne lehetnék újságíró? Sok mindenhez értek - tártam szét a karjaim megjátszott szerénységgel, mintha nem tehetnék róla. Élveztem a szerepem. Valahol igaznak gondoltam, amit mondtam, és mégis hülyéskedhettem vele. De Anna jól ismerheti a stílusomat, a természetemet. Tudja, hogy tudálékosnak tűnök, kicsit magamnak való vagyok. Meg persze nem véletlenül voltam rellonos. Előtte, mint régi ismerős előtt viszont nem rosszindulatból, vagy beképzeltségből mondtam ezeket, ezért nem tartottam attól, hogy negatívan bélyegez meg.
- Nem engedte, hogy ilyen sok ideig otthagyd? Féltékenység... - ráztam meg a fejem. Hát, ha valamit nem tudok megérteni, akkor az a szerelmi kapcsolatok. De ebben nincs valami nagy tapasztalatom, kivételesen. Mindenesetre nem hangzik jól, amikor ezekről panaszkodnak. Megkönnyebbülten sóhajtottam, hogy éppen nem vagyok ennyire megkötve.
- Nahát, ez érdekes. Tapasztalatnak biztos jó volt. Én is szeretem Egyiptomot, de egyszerűen nincs rá elég forrás. Ha van is bejárat, azt nagyon jól elrejtették, és biztosan olyan mágiával, amit a mai tudásunkkal nehéz működésbe hozni. Szóval pénz kéne hozzá, meg sok ráérő kutató. Addig meg csak húzzák az egészet - morogtam, pedig szívügyemnek tekintem az ilyen fajta vállalkozásokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anna Weißling
Házvezető-helyettes Rellon, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Végzett Diák, Független boszorkány


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 342
Összes hsz: 2017
Írta: 2019. március 9. 20:19 | Link

Martin

 Vészesen fogyott a korsóból a vajsör. Jól esett neki a fárasztó szerkesztőségi után. Pláne ha belegondolt, milyen melóval fog még majd járni a kutatómunka a cikkhez.
 - Ha nem változik semmi, esküszöm élni fogok a lehetőséggel! - Egészen fellelkesítette Martin hozzáállása. Sőt, ami azt illette, még egy pillanatig el is tudta volna képzelni magát a félrevezetésin. Csak mindenféle vicces és semmilyen történést kellene kitalálnia, hogy a gyanú minden apró szikráját eloltsa a naiv muglikban. Az egyedüli probléma ezzel az volt, hogy hazudnia kellene. Azóta nem szeretett hazudni, mióta megtudta, hogy az apja az ELMÉben raboskodott. A túl sok titok megmérgezi a kapcsolatokat és az életet. Ez volt az elve.
 - A menhelyről hoztuk őket. Karácsonyra akartam adni Nikonak, erre ő is ugyanezzel készült. Úgyhogy vissza akartuk őket vinni, de nem vitt rá a lélek. Kalóz és Csizma is nálunk laknak már egy ideje. - Vállat vont a kijelentésre, mintha nem lenne nagy ügy. Holott néha úgy érezte, mintha háromgyerekes anyuka lenne. Nem sok mindenre maradt idejük, és kettesben sem tudtak maradni. Legutóbb bezárták a háló ajtaját, de a kutyák addig ugattak és nyüszítettek, amíg kénytelenek voltak kitárni az ajtót.
 - Hmm... Neked? - hátradőlt a széken. Szépen lassan végigjáratta tekintetét Martinon, mintha felmérné az adottságait. Aztán megállapodott az arcán, és széles vigyorral az arcán válaszolt. - Egy lajhár. - Várt egy kicsit, majd felnevetett és a korsót az asztalra rakva heves gesztussal kezdett magyarázni. - De most tényleg. Vicc nélkül. Képzeld el! Nem fogyaszt sokat, nem gond, ha sokáig dolgozol, mert úgyis végigaludja, és még csak babusgatásra sincs szüksége.
 - De egyébként meg nézz be a menhelyre. Biztosan találsz valakit magadnak te is ott. Aranyosak, úgyhogy tudnak majd neked segíteni. - Anna is tanácstalan volt, mikor bement. Aztán Csizma egyszerűen kiválasztotta őt. Ahogyan mondani szokás.
 - Vaaagy vegyél egy papagájt, hogy az egódat kordában tartsa. Majd én megtanítom pár jól bevett mondatra - ismét szélesen vigyorgott rá. Szerette piszkálni, egészen könnyen is ment neki, az volt az igazság. De Martin ismerte már annyira, hogy ne keveredjenek sértett beszélgetésekbe.
 Jólesően sóhajtott fel, ahogyan letette a már majdnem kiürült korsót. Igen, féltékenység. A távolság nehéz volt. Nekik eg pláne. Mióta csak megismerkedtek, ragaszkodtak egymáshoz. Talán túlzottan is. Anna biztosan. Niko volt a pont, amire számíthatott. A stabilitás.
 - Persze egyébként érthető volt. Csak nehéz. - Felsóhajtott, és Martinra nézett. Jóvágású férfi volt, bár egy kissé gyanúsan fiatal arcvonásokkal. Nem is nagyon értette, hogyhogy nem talált még magának senkit. - Na és veled mi újság? Van kivel randizgatnod?
Ha Martin válaszol, legalább elvonja Anna figyelmét az egyiptomi párkapcsolati dolgairól. Nem mintha haragudott volna Nikora. Talán egy kicsit. De nem ment volna el még egyszer, ebben biztos volt. Nélküle nem.
 - Tudom, hogy lehetetlenségnek tűnik megtalálni. Meg mi van, ha csak legenda satöbbi. De tényleg. Képzeld el, hogy megtaláljuk és voilá, egy csomó elfeledett tudás az ülönkbe hullana. Én tudom, érzem, hogy tényleg létezik, csak talán annyira egyszerű a megoldás, hogy nem is gondolnánk rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Quinn Ashwood
Házvezető Rellon, Vendégelőadó, Auror, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 312
Írta: 2019. március 25. 11:44 | Link

a rejtélyes | aktuális kinézet | zene

Ismerkedik a környezettel mielőtt még beköltöznének a faluba. Sokkal, sokkal kisebb a megszokottnál. Nem csak maga a falu, de mintha az épületek is koboldoknak készültek volna. Gondolkodik még, nem biztos benne, hogy biztosan jó lesz itt, az előkészítőnek viszont sokkal jobb híre van, mint bármelyik másik faluban. Attól még, hogy nem valami jó szülő, még a legjobbat akarja a gyerekének.
Néhányan furcsán néznek rá és integetnek, amit nem annyira tud hova tenni. Ennek ellenére visszainteget és egyik helyről a másikra fedezi fel egész Bogolyfalvát. Idő közben - mondjuk inkább ezt, az rosszul hangzana, ha elárulnánk, hogy eleve ezzel a céllal indult - dönti el, hogy neki bizony fontos az életében a jó kocsma és még azt is tudja, hogy az újonnan nyílt nekeresdi csárda tulajának itt van a másik üzlete. Mit van mit tenni, be kell nézni.
Frufruján kicsit igazítva lép be a Mátrába. Első benyomásra van különbség a kettő között, más a vendégkör, de hangulatos. Ráadásul egyből kiszúrja a pult mögött poharakat törölgető férfit. Egy jó pont.
- Szia - köszön rá egyből. Laza, ez látszik rajta, inkább tűnik tinilánynak, mint minisztériumi anyukának ahogy feltámaszkodik a pultra a maga százhatvanöt centijével. - Mi a mai ajánlat leendő lakosoknak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
South West
Független varázsló


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 586
Írta: 2019. március 25. 23:42 | Link

Q U I N N, a jelenség

Nincsenek könnyű napjai, és ezt a csárdában is észrevették már. Ha a viselkedésén nem is, de azon mindenképpen, mennyi időt töltött bent a csárdában, ami az elmúlt hetekben menedékként szolgált számára.
Otthonosan mozgott a pult mögött és már kérés nélkül töltötte ki a törzsvendégeknek a szokásos italaikat. Háttal állt a pultnak, éppen a lángnyelvért nyúlt, és töltötte meg a poharat Lajosnak, mikor meghallotta a köszönést.
Már fordult is, menet közben odaadva az italt az új vendéghez, miközben fél kézzel még az üveget tette a többi mellé.
- Szia, Nik... - olai nincs bent. Akarta volna mondani, de a vörös nőre nézve egy pillanatra egészen megzavarodott. Első pillantásra esküdött volna rá, hogy Anna érkezett meg a férjét keresve, de valahogy mégsem. Más volt a tartása, és a hanglejtése. Pedig egészen kísérteties volt a hasonlóság.
- Attól függ, mennyire vagy oda a csendes falusi életért - elmosolyodott, miközben már nyúlt is pohárért, majd az előbb félretett whiskey-ért. - Azt hiszem neked valami erőssel lenne érdemes kezdeni. - Jó megfigyelő volt, és mióta a "baleset" történt, mintha kitisztultak volna az érzékei. Mint mikor South West nem létezett. Mikor létfenntartás volt mások kiismerése.
Most, ahogyan a nőre nézett, olyan élesen látta a különbséget és a körvonalakat. Biztos volt benne, hogy nem elég kielégítő számára az álmos, falusi életmód. Kérés nélkül töltötte ki az italt neki, és rakta elé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Quinn Ashwood
Házvezető Rellon, Vendégelőadó, Auror, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 312
Írta: 2019. március 27. 17:23 | Link

a rejtélyes | aktuális kinézet | zene

Ad esélyt a falunak, mert igazából nincs mit tennie, de eddig nem sok minden győzte meg. Budanekeresden kétszer annyi van ugyanazokból az üzletekből, mint itt, ráadásul - sajnos, vagy nem sajnos - kinőtt abból a korból is, amikor még kavarhatott diákokkal. Ezt úgy azóta nem nagyon csinálja, hogy anya lett.
Mondjuk úgy tíz pontból kettőt az előkészítőre ad, másik kettőt a csárdában serényen munkálkodó férfira. Emlékezteti egy régi barátjára, kicsit hasonlít, szóval amíg rá irányul a figyelme, eljátszik a gondolattal, hogy vajon másban is hasonlít-e arra a bizonyos emberre.
- Imádom, falusi asszonynak születtem - erős iróniával mondja mindezt, de arcán csak egy félmosoly jelenik meg. Valójában útközben azzal a gondolattal is eljátszott, hogy lepasszolja Dzsimbimkét valakinek, akinek jobban áll ez az unalmas élet. Ehhez azonban nem elég...rossz anya, hogy így mondjuk.
Végig követi tekintetével az idegen mozdulatait, látszik, hogy rutinosan mozog a pultban, nem most kezdte a szakmát. Megiszik egyébként bármit, de amikor elé kerül a pohár és beleszagol, elismerően bólint.
- Magadnak nem töltesz? Rád férne, ahogy látom - egyáltalán nem akar belemászni idegenek életébe, távol áll tőle, hogy érdekeljék az emberek, viszont nem hülye és tanulmányai alatt megtanulta felismerni, ha valaki strapás.
Ha tölt, ha nem, ad elég pénzt két pohár italra, majd vet egy hosszabb pillantást a férfira mielőtt hátat fordítana. Lassan, az idejét kihasználva keres egy szabad asztalt, amit be is foglal kettecskén az alkohollal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
South West
Független varázsló


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 586
Írta: 2019. március 28. 16:26 | Link

Q U I N N, a jelenség

Többek között azért szeretett a csárdában dolgozni, mert a falut látogatók vagy ide vagy a pubba mindenképpen betették a lábukat. Így mondhatjuk, hogy elég széles skálát kínáltak South-nak. Az emberi természet minden fajtája megfordult. Voltak utazók, lecsúszott mágusok, az életről lemondott kalandorok és még csak most kivirágzó kamaszok. Ez a nő viszont egy új kategóriát hozott az eddig is széles skálára. Azt még nem tudta volna megmondani, milyet, de valami más volt benne.
Elmosolyodott a kérdésre. Valami ilyesmire gondolt, mikor azt mondta, új kategória. A legtöbb ember könnyen becsapható, mert azt akarják, hogy hazudjanak nekik. Kevesen látnak a lepel mögé.
- Ebben most nagyon igazad van. - Nem a nő volt az első, aki meghívta egy italra, és valószínűleg nem is az utolsó. Talán mostanában túl gyakran fogadta el ezeket.
Fogott egy poharat, és töltött magának is az italból. Finoman érintette a másik poharához, éppen csak összekoccant a két üveg.
- Egészségedre! - A kelleténél talán egy kicsit hosszabb ideig időzött el a  zöld szemekben, mielőtt lehúzta volna az erős italt. Érezte, amint végigmarja a torkát, de már hozzászokott, neki pedig tovább kellett állnia a következő vendéghez.
Nem voltak sokan, de éppen elegen ahhoz, hogy lefoglalják a pult mögött. Figyelmét azonban nem kerülte el, hogy az ismeretlen, mégis olyan ismerős nő egyedül ült le az asztalhoz. Vagy várt valakit vagy magában iszogatott. Mindkettő elég sok mindent árult el róla.
Lopva lesett felé, mikor a pult mögül egy tálcával a kezében indult el az asztalok között, hogy összeszedje az üres poharakat.
Utoljára módosította:South West, 2019. március 28. 16:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Quinn Ashwood
Házvezető Rellon, Vendégelőadó, Auror, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 312
Írta: 2019. március 29. 11:49 | Link

a rejtélyes | aktuális kinézet | zene

Igaza van? Na ne mondd. Nem ad hangot bingójának, csak mosolyogva figyeli tovább. A szülei sokszor felteszik neki a nagy kérdést, hogy mit képzelt el, amikor a jövőjére gondolt és természetesen erre a válasz nem több, de nem is kevesebb egy vállvonásnál. Fogalma sem volt. Fogalma sincs róla a mai napig, hol akar lenni, vagy mit akar csinálni mondjuk úgy tíz év múlva. Legszívesebben visszatérne abba a bulizós, koncertre járós korszakába, amit a kölyci előtt élt. Hazudna, ha azt mondaná, most nem esik meg az ilyesmi, de már köti a munka és a gyerek. Valójában elég jó melója van a minisztériumban, egy szava sem lehetne, mégis, mintha megkötötték volna a kezeit.
Maradnak neki az ilyen kocsmák és a pultosok, akiket pár pillanatig elemez, majd rájuk un. Sokkal jobban érdekli a poharában hullámzó ital a körülötte beszélgetőknél, mégis úgy esz, mintha figyelné őket. Valami női extra lehet ez, tettetni és eljátszani. Ebben mondjuk jó. Játszani. Lopva a pultra pillant, egy másik világban, a fejében ott áll és táncol. Megtenné azonnal, ha nem fényes nappal lenne. Azért még Borinak is vannak határai. Talán neki élesebbek, mint Quinnek.
- Hoznál még egyet? - szólítja meg lágyan a férfit, amikor az asztalához ér. Nem kell zseninek lenn ahhoz, hogy lássa, néhány asztallal odébb pár fiatal lány a szexi pultost bámulja és nevetgélnek. Már csak ezért is néz két másodperccel hosszabban a szemébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
South West
Független varázsló


Annelie tulajdona | Délnyugat
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 586
Írta: 2019. március 31. 21:58 | Link

Q U I N N, a jelenség

Először azt hittem, Nikolai csak azért alkalmazta, mert a faluban elterjedt a halálból feltámadt halálfaló híre. Hogy majd minél több embert bevonzzon a csárdába. Ha az ő helyében lett volna, valószínűleg csak ezért próbálta volna ki alkalmazottként. Ám az idő rácáfolt előzetes feltételezésére, és mára már elmondhatta, hogy talán ez eddigi élete egyik leghuzamosabb munkahelye. Mostanra már egészen hozzászokott az iskolába járó lányokhoz, akik néha bátorságpróbának vetették alá egymást. Vajon ki meri legközelebb leszólítani őr?
- Persze - nyúlt a pohárért, miközben a nőt figyelte. Egyedül jött és nem vár senkit. Vagy megváratják. De első ránézésre sem tűnt olyannak, aki bárkire is várna. Pláne nem ennyi időt.
Egy rövid kerülővel indult el a pult mögé, hogy újratöltse a poharat az erősebb, de mégis finomabb ízesítésű whiskey-vel. Egy másodpercre pillantott fel, mikor észrevette, hogy az egyik igen részegesnek mondható vendég elindul az idegen nő felé. Nem ismerte a férfit, nem volt törzsvendég.
Éppen beszélni kezdett hozzá, mikor South kikanyarodott a pult mögül. Nem hallotta a szavakat, de el tudta képzelni, mit mondott neki a férfi. South azonban nem sietett. Ráérősen indult el a távolabbi asztal felé. Kíváncsi volt, hogyan reagál majd rá a nő. Legrosszabb esetben sem volt túl messze tőlük, hogyha baj történne, ne érjen oda időben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. West | Bogolyfalva kedvenc halálfalója
Quinn Ashwood
Házvezető Rellon, Vendégelőadó, Auror, Minisztériumi dolgozó


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 312
Írta: 2019. március 31. 23:35 | Link

a rejtélyes | aktuális kinézet | zene

Ráérősen iszogat, gondolatai hol itt, hol ott járnak. Most még csak az előkészítő tartja itt, de talán lesz alkalma mást is alaposabban átvizsgálni, amiért megéri gyakrabban hazajönni a munkahelyéről.
Más világ, mint Budanekeresd, a csárda vendégei között ilyenkorra már szokott találni magának egy-egy szemrevaló férfit, vagy nőt, akivel eltöltet pár órácskát, esetleg elszórakoztathatja vele magát. Itt az egyetlen ilyen most az asztalánál megjelenő pultos, aki a továbbiakban egyszerűen a járásával is fenéktájra vonzza a kislányok tekintetét. Ajjaj, ez a mai fiatalság!
- Tényleg? Mi mindent csinálna? - kérdez vissza a szintet bőven alulról sem súroló részeg disznó modortalan megszólalására. Megtámaszkodik az asztalon, mire Bori megköszörüli a torkát. Vonásai nem árulnak el semmit, még csak ajkait sem préseli össze. Egészen megszokta az ilyen alakokat a bárokból.
- Tudja, én mit csinálok az ilyenekkel, mint maga? - teszi fel a nagy kérdést bájos, kihívó hangon. - Fogom, levágom a hajukat, felrakom a melegebb testzugaikba, aztán a szájukon keresztül kihúzom minden más belsőszervükkel együtt - mosolyogva dől hátra és várja, mit szól a kedves úriember ehhez a felvázolt szexi jelenthez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 26 ... 34 35 [36] 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed