36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] 32 33 ... 41 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. október 13. 15:58 | Link

Szofi

Rengeteg érzelem uralkodik most emberünkön. Szeretné visszaforgatni az idő kerekét legalább egy fél órával, de ami elmúlt, azon nem lehet segíteni. Csak az lebeg a szeme előtt, hogy egy szemétláda, aki egy fikarcnyit sem érdemli meg azt a csodálatos nőt, aki annak ellenére amit vele tett, most is ott ül, és nem fél az érintkezéstől.
Sötét múltjáról most beszél először. Most érzi úgy, hogy képes szavakká formálni gondolatait, képes bevonni a szőkét abba a káoszba, ami az ő élete címszó alatt fut.
Tömör próbál lenni, minél előbb túl akar esni rajta. Szofi szavait szinte meg se hallja, csak őrlődik és várja a végét, a kiutat. A cigaretta segítség, némiképp megnyugtatja ezerrel kalapáló szívét.
Beszámolója végeztével nem törődik a tisztasággal, a padlóra dobja cigicsikkjét, cipőjével elnyomva azt. Nagyot nyel kedvese szavaira. Annyi férfiasság van még benne, hogy ne hagyja eluralkodni fájó érzelmeit, egy könnycseppet sem enged szemeibe.
- Nem akartalak bántani. Soha nem fog ez többet előfordulni...bízz bennem - sóhajtja remegő hangon.
Jobbjával óvatosan Szofi karja után nyúl. Úgy veszi kezeibe a megszorított végtagot, mintha egy újszülöttet tartani. Gyengéden fedi fel ujjainak nyomát.
- Aludj ma itt. Én felmegyek, és majd találkozunk...valamikor.
Halkan szól, elengedi a lányt. Pár pillanatig a szemébe néz, majd feláll, farzsebéből előveszi a kulcsokat, és az éjjeliszekrényre rakja. Az ajtóhoz sétál, ahonnan már csak egy mondat erejéig fordul vissza.
- Szofi...nagyon fontos vagy nekem.

//Köszönöm! Love//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2016. október 13. 19:48 | Link

Ren Donovan
öltözék

este hét környékén


Nadine-t a minap egy igazán különös levél fogadta, mikor hazaért, melyben egy Donovan nevezetű úriember aziránt érdeklődött, hogy egy különleges tárgy van a birtokában, aminek a megvizsgálásához szüksége lenne a lány segítségére. Nadinkát meglepte, hogy tulajdonképpen csak egy mesterképzést végzett el az iskolában, mégis egyfajta szaktekintélyként kezelik őt a faluban. Pedig a tudását csak a kivételesen jó memóriájának köszönheti. Oké, talán még az sem utolsó, hogy elég szorgalmas a lányka. Szintén levélben egyeztetett Mr. Donovan-nel, aki csak annyit árult el a tárgyról, hogy egy ékszerről van szó. A volt eridonosnak azért ennél többre lett volna szüksége, de a férfi szűkszavúsága valahol érthető volt, hiszen ha igazán értékes a tárgy, akkor illik vigyázni a levelekkel, amiket el lehet téríteni, rossz kezekbe kerülhetnek. A találkozó helyének végül a csárdát jelölték ki, így most Rohr-unk oda tart, öltözéke egyszerű, a szürke kabát mellé jó meleg sálba bugyolálta a nyakát. Táskájában lapul egy jegyzetfüzet – csak a biztonság kedvéért – meg egy közepesen vastag szakkönyv az ékszerekről. Nem éppen ez a „szakterülete” sokkal inkább az egyéb régiségek az ókorból, de sosem késő bepótolni az elmaradt tudást. Nos, tehát így felszerelkezve toporog a csárda előtt, táskáját áttéve jobb karjáról a balra. Nem is tudja miért éppen erre a kétes hírű helyre beszélt meg találkozót, ahova nem gyakran jár – általában csak akkor, ha Leonie elrángatja. Fogalma sincs, hogy húga miért is van oda annyira a csárdáért.
Nagy levegőt véve némi önbizalmat önt a lelkébe, majd átlépi a küszöböt. Tekintete a vendégek között jár, igyekszik felismerni a Ren Donovan nevezetű férfit, de egyelőre nem akad meg rajta a szeme. A pulthoz lépve kér magának egy korsó vajsört, majd megkapva az italt leül egy üres asztalhoz. Idegesen pillantgat az órájára. Hét óra lesz pár perc múlva, tehát szokásához híven időben érkezett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. október 14. 09:45 | Link

Nadine Rohr
Öltözet

A találkozó, amelyet leszerveztem szimpla mellékes munka volt, nem pontosan az én szakterületemhez köthető, ám szükség volt rá. Nem tudhattam mit is rejt magában az ékszer, noha igazán nem is érdekelt, inkább az, hogy mi köze is volt a célszemélyemhez és arra, hogy miért szorongatta úgy, mintha fontosabb lenne az életénél is. Ez volt az ami igazán felkeltette a tárgy iránt az érdeklődésem, viszont engem nem vonzottak a különleges ékszerek, vázák meg az ehhez hasonló cifraságok. Ezért is kerestem fel Nadine-t, akit az egyik munkatársam ajánlott nekem, mikor rákérdeztem. Megszerveztük a találkozót a csárda falai közé, aminek nagyrészt örültem, elvégre nem szerettem volna házhoz menni feleslegesen. Amennyit kiderítettem Nadineről egész jó benyomást keltett bennem, de csak arra vonatkozóan, hogy tud majd segíteni nekem. A csárda felé sétáltam és figyeltem az embereket az utcán. Teljesen közönséges volt, olyan mintha valaki levetítette volna ezt újra és újra. Emberek sokasága igyekszi A pontból a B pontba, ami a csárdától egészen a házukig bármi lehetett. Szórakozottan néztem, amikor az egyik férfi a kisfiát próbálta elhúzni a kirakatból. Már majdnem mulatságos volt, ahogy próbálkozott az elcsitításával. Megigazítottam magamon a kabátom és tovább indultam. Még volt pár percem a találkozó időpontja előtt, de nem voltam a késés híve, inkább a nyomtalanul való eltűnés volt a specialitásom. A csárda ajtajánál elengedtem a kifelé tartó férfit, aki láthatóan örült, hogy egyáltalán megállt a két tulajdon lábán. Elnyomtam a késztetést, hogy segítsek megismertetni vele a földet és beléptem. A csárdában voltak páran, de történetesen tudtam kit keressek a tekintetemmel. Hamarosan rá is akadtam az egyik asztalnál így hamarosan mellé is értem és a kezemet nyújtottam.
- Szép estét. – mondom, és ha sikerült kezet fognunk lekapom a kabátom és elhelyezkedem vele szemben. – A levelezésből már nagyjából tudhatja miért is kerestem meg önt. – teszek le elé egy kisebb csomagot, amelyben tulajdonképpen az adott ékszer található.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2016. október 15. 00:54 | Link

Ren Donovan
öltözék

este hét óra


Kicsit izgatott, hiszen eddig nem volt példa ilyesféle magán megbízásra, és persze fontosnak érzi, hogy jó benyomást keltsen egy olyan emberben, aki akár később is a segítségére szorulhat. Ha már egyszer kellett neki valami ereklyét megbecsülnie, előfordulhat máskor is. Ujjaival pár percig idegesen dobol az asztalon, pedig nincs oka nyugtalannak lenni, még nincsen hét óra. Kibújik a kabátjából, és a szék támlájára teszi. Alig kortyolna bele az italába, mikor megérkezik mellé a várt személy. Pontos. Ezzel már meg is nyerte az első kört, ez ugyanis a lánynál igazán jó pontnak számít. Feláll a kézfogáshoz, határozottan megszorítja.
- Jó estét! - hangzik mellé a köszönés is, majd ismét helyet foglal, gondolva, hogy Mr. Donovan is így tesz majd. Alaposan szemügyre veszi a dobozt, amit lerak elé. Bólint. Hát, akkor ebben lenne az a bizonyos nyakék. Tekintetével szemügyre veszi a másikat, megjegyzi az arcát.
- Szabad? - kérdezi rábökve a dobozra, majd ha megkapja az engedélyt, kinyitja, óvatosan, hogy még véletlenül se érjen hozzá semmiféle bőrfelülete az ékszerhez. Ha nemet int a másik, akkor csak szimplán kérdez.
- Megfogta már kézzel? Nem okozott semmiféle sérülést a bőrén? - tér rögtön a tárgyra, miközben még egyet kortyol a vajsörből. Na igen, lehet, hogy munkában nem kéne inni, de a vajsör olyan kis gyenge, és tulajdonképpen segít a lánynak, hogy egy cseppet oldottabb legyen. Lencse mindig azt mondja, hogy túl merev meg komoly. Tekintete Ren arcára rebben, hogy onnan visszatérjen az említett tárgyra. Homlokát ráncolja; nem ötlik emlékezetébe jelenleg semmi hasonló. De be kell vallja, hogy a hozott ékszeres könyvnek csak az első pár oldalát lapozta át, még fellelhet benne leírást vagy képet valami hasonlóról. Szemeit elszakítja a találka tárgyáról, hogy Ren szemeibe nézzen.
- Szabad megtudnom a részletes történetet, hogyan került az ön tulajdonába? - érdeklődik. Kíváncsi, fejét enyhén jobbra billentve várja a választ. Persze, ha a másik visszautasítja, akkor sincs probléma, csak reméli, hogy hátha elejt egy olyan részletet, ami segíthet, hogy elinduljon valami nyomon. Automatikusan magázza a férfit, holott nem olyan sokkal idősebb nála, mégis számára ez a bevett formula.
Utoljára módosította:Nadine Rohr, 2016. október 15. 01:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Han Eun Hye
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 12. 19:30 | Link

Karina


Nagy örömmel töltött el, hogy ideérkezésem után már munkát is kaptam ebben a nagyszerű csárdában, ahol most dolgozom. Nem igazán volt ínyemre az, hogy a rosszindulatú extanárom miatt ott kellett hagynom a külföldi mágusiskolát, de hát nem volt más választásom, mennem kellett onnan. Sang-ot is nagyon sajnáltam emellett, legalábbis azt, hogy ilyen szerencsétlenül alakult a kapcsolatunk, amiből más szituációban bimbózó szerelem lehetett volna. Sajnos ő is későn vallotta be az érzéseit, úgyhogy mondhatni egyáltalán nem volt jó az időzítése, talán ha előbb mondja ki amit hallani akartam, akkor máshogy alakul az egész életem. Leveleztünk egy ideig, de várható volt, hogy ennek egyszer csak vége szakad, mert idővel sajnálatos módon alább hagytak az érzelmek, aztán már nem is írtunk egymásnak. Egy hete gondoltam, hogy írok neki és rákérdezek, hogy hogyan alakult idáig az élete és legnagyobb meglepetésemre vissza is írt. Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő után veszi majd a fáradtságot és életjelet ad magáról, bár ne tette volna. A leveléből ugyanis kiderült, hogy új barátnője van és nagyon boldogok együtt, persze nekem is sok boldogságot és sikert kívánt... de egy sablonos szöveg. Még mindig rosszul esett, hogy van valakije, pedig már úgy tűnt, hogy közömbös vagyok iránta, de mégis nagyon elszomorított, hogy más mellett találta meg a boldogságot helyettem. Igaz, mit is várhattam volna ekkora távolságból... Próbáltam őt elfelejteni, de nehezen ment, jobb lett volna, ha nem is írt volna vissza, de most már tudtam, hogy megtalálta a számításait és happy életet él. Próbáltam elhessegetni ezeket a negatív gondolatokat, úgyhogy igyekeztem a munkámra koncentrálni. Ez volt a legelső munkanapom itt, úgyhogy tudtam, hogy teljesítenem kell, ezért minden igyekezetemmel azon voltam, hogy gördülékenyen menjen a munka. Kiszolgáltam néhány szomjas szájat, aztán a poharakat kezdtem el törölgetni, idáig minden jól ment, reméltem, hogy a helyzet változatlan marad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2016. november 12. 23:03 | Link

Nándor


Bormámoros barnáit le sem tudta venni Nándor vonzó mosolyáról. Mintha megállt volna az élet körülöttük, az állott levegő pedig egyre forróbbá vált volna. Persze az is lehet, hogy csak szende aurorunk szervezete nem volt felkészülve a meggybor alattomos hatásaira, a mértékletesség azonban ennyi pohár után egyáltalán nem jellemzi, így újabb kortyért folyamodott. Ízlelőbimbóit kellemesen simogatta a gyümölcsös nedű, arca teljesen kipirult tőle, vöröslő ajkai pedig levakarhatatlan vigyorra húzódtak. Gondolatainak már semmi sem szabhatott akadályt, s meglehet, Nándi néhány szava már nem igazán jutott el a tudatáig. Csak bámulta a férfit, szemérmetlenül, állatias ösztönei pedig szépen lassan ködbe borították amúgy racionális elméjét. Csak bámulta az ajkait, ahogy formálta a számára érthetetlen szavakat, bámulta őket, ahogy rátapadtak a finom üvegpohárra és csak egyetlen dologra tudott gondolni abban a pillanatban.
Ő akar a bor lenni.
A felszólításra jó alkalmazotthoz híven nagyot kortyolt a frissen kitöltött italból, de nem merte beismerni, számára pontosan ugyanolyan volt, mint az előző. Érzékei teljesen másra hegyeződtek ki, de ezt már nyilván a Parancsnok is tudta. Ő, mint zöldfülű fruska, tényleg nyitott könyv egy ilyen férfi számára, így nem volt mit takargatnia, bátran tartotta kontaktust a jégkék tekintettel.
Nándor következő szavai már nagyon is célt értek, de azok valódi súlya csak két másodperccel később jutott el a tudatáig.
 - A magamfajta aurorok elég elfoglaltak - észre sem vette, akaratlanul is végigfuttatta nyelvét kicserepesedett alsó ajkán -, főleg ilyen késői órán. De ha azt kívánod, természetesen szabad kapacitásom függvényében meghallgatom a vallomásod egy erre alkalmasabb helyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2016. november 12. 23:51 | Link

Léna


 Sajnálatos, Léna mennyire nem értékeli a meggybor különlegességét, zamatát, fanyarságát, testességét, illatát, erejét. Nándor ellenben akár órákon keresztül tudna áradozni minden egyes apró molekulájáról, ahogyan az jó alkimistához illik. A kis burkukon belül még mindig minden egyes kis részletre figyel, felfigyel. Ahogyan a nő pofiján egyre látványosabb arcpír jelenik meg, barnái borostyánként csillognak a fáklyafényben, még a lélegzetvételeit is látja, ahogyan mellkasa nagyokat emelkedik és süllyed. Az a kis idült, levakarhatatlan vigyor a csinos kis arcon, az egyre mélyebb pillantások, mintha egy lassított felvételt nézne.
 Talán volt egy hajszálnyi esélye, hogy Léna kihátrál az utolsó pillanatban, de a bor kellő kacérsággal ruházta fel, s hamarosan, Nándor nagy megelégedésére beleegyezik az asztalbontásba. Nem hagyja hidegen az az apró mozdulat, kékjei szomjasan követik a pajkos kis nyelvet, ahogyan végigsimít a rózsás ajakon. Szemeit összeszűkítve szusszan egyet.
 - Nos, akkor jobb, ha nem vesztegetjük az idődet, nemde? - kérdezi halvány, ám annál ragadozóbb mosollyal. Egy kortyra felhajtja a maradék bort, majd a poharat szinte lecsapja az asztalra. - Az igazságszolgáltatás nem várhat.. - jegyzi meg s végre felemelkedik helyéről. Megvárja, amíg Léna is hasonlóképpen tesz, majd felsegíti rá a kabátját, azután pedig sajátját magára terítve indul meg a Csárdán keresztül. Egy pillanattal később azonban úgy dönt, kézen fogja a barna szépséget, mindenféle kellemetlen, a távozásukat késleltető balesetet elkerülendő vezeti ki Lénát a krimóból a hűvös éjszakába. A levegő sokkal hűvösebb, mint mikor érkeztek.

[folyt.köv. valahol]
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. november 14. 19:16 | Link



Elegánsan felöltözve, mellényben és meglazított nyakkendőben könyököl a pulton; lassan kiürülő poharát szórakozottan csúsztatgatja kezei között ide-oda. Tekintetével lustán követi az ital útját, s közben kitartó türelemmel hallgatja az egész helyiséget betöltő borzalmas zenét. Nem érti, hogy egy efféle, látogatottnak tűnő csárda hogyan engedheti meg magának azt a luxust, hogy a sarokban álló leharcolt gramofonból ilyen iszonyúan rossz dalok szóljanak. Kiábrándító és sajnos komolyan lehangolja. Egyfelől valóságos merényletnek érzi, másfelől viszont egészen elnézően gondol rá, hiszen nem elhanyagolható a tény, hogy ma bizony hétfő van. Ahhoz pedig mi más illene jobban, mint ez a gramofonból folyó mocsok? Bár az is igaz, hogy már este van, és hamarosan keddre virrad, de a hét első napja akkor is nehézkes és sokszor hagy maga után kellemetlen, kesernyés szájízt.
A tömött asztalok felől hullámokban felhangzó fülledt zsivajból és hahotázásból ítélve ez az egész hétfő-rossz zene mizéria egyedül csak őt meg az unott arcú kocsmárost zavarja. Vet egy pillantást rá, majd elnéz saját válla fölött. Míg a mögötte ülő bizalomgerjesztő alakokat vizslatja, a poharában árválkodó utolsó korty tömény is leszalad kiszáradt torkán.
- Ugyanezt, köszönöm – visszafordulva int a mosogatónál álló férfinak, és jelzésértékűen felé tolja poharát.
Ha más nem is, a kiszolgálás legalább jó, de azt, hogy még egy estéjét itt töltse, ebben a pillanatban elég valószerűtlennek tartja. Csak remélni meri, hogy van a faluban egy másik, valamivel üdítőbb, tisztább, lepukkant varázslóktól és boszorkányoktól mentes hely - ami nem a pub -, ahol jól érezheti magát. Mert ha nincs... a végén még kénytelen lesz visszairatkozni a Roxfortba. Hogy örülnének neki egykori tanárai! Nosztalgikus gondolatára elvigyorodik, de öröme nem tart sokáig.
A gramofonban felcsendülő újabb rémes dalra arcizmai megremegnek, szemeit lehunyja, s italába kapaszkodva vesz egy lassú, mély lélegzetet. Fejét lemondóan megcsóválja, szájával csalódottan cuppant egy nagyot. Nincs tovább, feladta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 14. 19:54 | Link



Van, hogy az ember napjai üresek és egyhangú mederben sodródnak... Az enyém, hát... nézőpont kérdése, hogy ki és mit mondana rá. Személy szerint hiányoltam belőle valamit, ami régen megvolt, most pedig se híre se hamva. Üldözheti az ember az egyszarvúját, meg cseveghet sellőkkel, közvetlenül azután, hogy összekapott az aurorral, aki belé van bolondulva, ha egyszer  nem is érdekli az egész! Pf. Semmi ejtőernyőzés, oda a kviddics és én ettől rettenetesen magam alatt voltam.
Talán ez volt az egyetlen ok arra, hogy egy ilyen fránya, utálatos napon kitegyem a lábamat a házból. Nem is akárhogy, hanem kivételesen értelmes kinézettel. Mert hogy indulás előtt magamhoz képest... nőnek öltöztem? Rettenetes, de valahogy nem jellemző rám, hogy érdekeljen, hogy nézek ki. De ugye, ha az ember egy öt éves kviddicses szériát zár le, akkor adja már meg a módját.
Kissé jobban összehúztam magamon a kabátomat, megszaporázva a lépteimet a csárda felé. Fele sem tréfa az időnek, máskor kétszer is meggondolom a dolgot, mielőtt arra vetemedek, hogy szoknyát vegyek fel. Már-már megkönnyebbülve léptem be az ajtón, hiszen egyből olvadozni kezdett a kicsi, jéggé fagyott kacsóm. Mert ugye én kecses és nőies vagyok, nem egy enyhén ideggyenge ex-terelő. Ezt bárki megmondhatja.
A pulthoz vettem az irányt. Valahogy nem hiányzott a boldogságomnak, hogy egyedül ücsörögjek egy asztalnál, mint akit felültettek egy randin és esetleg Mr elmebeteg megint arról faggasson, hogy én kivel és miért iszogattam. Röhej.  Mintha lenne bármi beleszólása is az életembe!
Halkan felsóhajtva doboltam az ujjaimmal a bárpulton, miközben a soromra vártam, majd meglehetősen határozottan kijelentettem:
- Egy dupla lángnyelv lesz.
Nem mondhatnám, hogy különösebb meglepetést okoztam ezzel, jártam már itt egy párszor. Mostanra már továbbléptek azon, hogy első ránézésre egy esetlen ropi vagyok, aki ettől a padlón végzi.
A zene katasztrofális volt, a társaság pedig fenemód elbizonytalanító, már ha az előttem rendelő urat nem számítjuk. Azért ő meglehetősen jól nézett ki. Sorry not sorry? Talán majd legközelebb kevésbé feltűnően mérem végig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. november 16. 18:57 | Link

Han Eun Hye

Nem vagyok az a csárdába járó típus, de ha egyszer azt kérik, hogy itt legyen a találkozó, akkor az utolsó pillanatban már hogyan mondjak mást? Nem igazán van hozzá kedvem, de nem lehet minden rózsaszín. A combközépig érő szoknyámon lopva végigsimítok, veszek egy nagy levegőt, végül pedig elindulok befelé. Hát ez is megtörténik, most már nem mondhatom el magamról, hogy még nem jártam itt.
Odabenn fülledt levegő van, egy pillanatra meg is szédülök az arcomba csapó meleg, és italszag keveredésétől. Ez tuti bele fogja inni magát a ruhámba. Azt hiszem jobb lesz, ha majd kint elmondok egy tisztítóbűbájt, mielőtt hazamegyek. Nem azért, mert anyámék ne lennének lazák, de egészen biztos vagyok benne, hogy furcsán néznének, és most nincs kedvem hozzá, hogy feleslegesen aggódjanak. Elég nekem ez az egyetemi cirkusz.
- Szia.
Egy lány áll a pult mögött, nagyjából egyidősek lehetünk. Őszinte elismerésem, hogy egy ilyen helyet bevállalt. A pub ehhez képest egy álom, pedig ott is megfordulnak olyan alakok, akikkel nem biztos, hogy kint is szívesen összefutna az ember. A kabátomat és a táskámat a mellettem lévő székre rakom, csak utána ülök fel a magasított bárszékre.
- Valami alkoholmenteset szeretnék, ami akár alkoholosnak is kinézhet, valami koktélt vagy ilyesmit. Nem akarok nagyon kilógni, csak egy lányt várok.
Az biztos, hogy ő nincs itt, a munkaideje körülbelül hat perc múlva jár le, de inkább vagyok itt bent, mint kint, ahol lassan már állandó jelleggel mínusz fokok lesznek, már most is olyan hideg van, hogy elő kell keresnem a kesztyűmet, mert már tegnap se volt melegem.
- Van ilyesmitek?
Kérdezem, mert nem akarom, hogy hülyének nézzen, gondolom látszik rajtam, hogy kicsit el vagyok veszve, még ha nagyon is igyekszem úgy csinálni, mint aki nincs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. november 19. 14:55 | Link



Saját pulton pihenő keze mellett ki tudja, mikor jelenik meg egy jóval kisebb, jóval lágyabb kézfej, melynek hosszú ujjai halkan dobolni kezdenek a márványon, mire a Levitás fiatalember addig poharát tanulmányozó tekintete lassan feléjük siklik. Néhány rövidke pillanatig csupán a női kezet figyeli, a körmeit és hófehér bőrét, hamarosan azonban kékes szemei felfutnak a vékony csuklón, végig a karon, egészen az idegen arcáig, hogy a szemkontaktust felvéve vele, immáron botrányos feltűnéssel nézzen végig csinos alakján. Hunter pillantása egy időre a szoknya alól kivillanó combokon ragad, de illemtudó úriemberhez méltóan a legvégén visszatér háztársnője arcához, hogy kutató szempárja az övében telepedjen meg.
- Téged ismerlek – szólal meg csibészes fél mosollyal, arról említést sem téve, hogy az előbb bizony elkapta Grace őt vizslató tekintetét. Úgy hiszi ezt éppen az imént beszélték meg – szavak nélkül. – Miss Green. Levita, másodéves mestertanonc. Vagy tévednék?
Rákérdez ugyan, de tudja, hogy nem téved. Nem egyszer hallotta már a csapatkapitány nevét, és ha személyesen még nem is futottak össze a klubhelyiségben vagy a hálókörletek között, ő messziről már látta is a határozottnak tűnő nőt. Lehet, hogy épp akkor is repült.
- Egészségedre! - felélénkülve emeli koccintásra whiskys poharát. Az estéje során eddig központi szerepet játszó zenét egy ideje már nem is hallja, az csak a hátteret tölti be, és így nem is tűnik olyan borzasztóan rossznak. Talán tényleg igaz a mondás: minden csak nézőpont kérdése.
Rámosolyog Grace-re, szemeiben ritkán látható, egészen meghatározhatatlan fény csillan. Az egyszerre éhező-szomjazó, ösztönös és mélyből fakadó. Mintha fel akarná falni a csapatkapitányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 19. 15:31 | Link



Amint az italomra várakoztam, akaratlanul is kicsit jobban szemügyre vettem a csárda ma esti társaságát. Páran az asztaloknál hőzöngtek, vagy éppen a falnak dőlve sutyorogtak egymás között és a rémes zenére toppogtak a lábukkal. Valamikor ekkor tévedt a tekintetem a szintén pultnál időző pasira. És hát, azt hiszem, hogy mondhatjuk, hogy a látvány kárpótolta az este további hiányosságait.
Viszont alighanem lebuktam, ami a részemről nagyon ritkán esett meg. Eleve nem is igen szoktam senkit különösebben megbámulni magamnak. Most viszont face to face voltam a sráccal, aki szintén nem szégyellte el magát egy kis nézelődéstől. Na hoppácska.
- Igazán? - szaladt fel a szemöldököm egyből, de halványan elmosolyodtam, a szemkontaktust nem megszakítva. - Hm... Attól tartok, nem téved. Sajnos én viszont túl keveset időzöm a kastélyban ahhoz, hogy tudjam, kihez is van szerencsém... Esetleg megtennéd, hogy elnézed nekem ezt a kis malőrt és felvilágosítasz?
Sosem rajongtam azokért a helyzetekért, mikor a másik fél tudta, hogy én ki vagyok, fordítva ez viszont nem volt igaz. Nem azért zavart, mert mondjuk ki tudja mit tud - ugyan már, rólam annyi mindent mondtak már, nem igazán zavartatom magam -, hanem az, hogy én viszont kínosan tájékozatlannak tűntem. Mentségemre legyen mondva, hogy rémesen kevés időt töltöttem a kastélyban a tanórákon kívül. Talán ezen változtatni fogok a mai este után.
Immár egyre szélesedő mosollyal - az úr igazán megbecsülheti magát, kevés embert tüntetek ki ilyesmivel - emeltem fel a saját poharam a pultról, majd finoman az övéhez koccintottam.
- Inkább a tiédre - jegyeztem meg szórakozottan, majd az italomba kortyoltam. Jóleső borzongás futott végig a gerincemen, aztán ismét az arcát kezdtem tanulmányozni. Mondhatnám, hogy kár volt, hiszen a pillantása egy másodperc alatt zavarba ejtett. Kissé az ajkamba haraptam, miközben nagyjából összeszedtem a megmaradt lélekjelenlétem.
- És mégis mit keres egy levitás úriember egy ilyen helyen? - a hangom továbbra is határozottan csengett. Szép munka, Grace.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. november 19. 17:08 | Link



Ha ez a beszélgetés most épp Roxmortsban, és nem itt, egy Magyarországon levő Isten háta mögötti kis varázslófalucskában bontakozna ki, ahol még alig járatos, Hunter bizonyára a lelkére venné a férfi önérzetét sértő megjegyzést. Annak idején, a Roxforti folyosókon hamar végigszántott a híre, csakhamar boldog-boldogtalan ismerte a nevét, és az első néhány év után már egyszer sem kellett bemutatkoznia, hiszen mindenki, legyen szó kicsiről vagy nagyról, tudta, ki ő.
Mielőtt felelne, nyelve hegyével végigsimít felső fogsorán, majd némán türelemre inti magát és időhúzás gyanánt beszívja ajkait, s legyűri a mellkasában egyre csak erősödő kellemetlen kis érzést: ennek a nőnek itt mellette fogalma sincs a nevéről vagy róla. Mégis hogy lehet ez?
Vesz egy apró lélegzetet, fejét megingatva elmosolyodik, aztán belepillant az övéit kutató mélykék szemekbe. Egy kicsit talán haragszik, de az ereiben lüktető izgalom jóval erősebb ennél a még éppen elnézhető hibácskánál.
- Hunter Bailey, örvendek – mutatkozik be csendes határozottsággal, s fél lábával a padlóra lépve kissé felemelkedik a bárszékről, hogy jobbját kinyújtva kezébe vegye a nő már szemügyre vett kacsóját. Nem szokása, de most előrehajol, és közelebb húzva ajkaihoz Grace kezét, egy rövid, kifinomult csókot lehel rá. Hüvelykujjával közben végigsimít a nő fehér bőrén, majd mintha soha nem is érintette volna, engedi el. Visszahelyezkedik székére, és ujjaival az üvegpohár lekerekített száján körözve fürkészi tovább magával ragadó társaságát.
- Nem mondtam, hogy Levitás vagyok – jegyzi meg halkan, míg kortyol italából. Aztán egy jól eső sóhajjal felkönyököl a márványpultra, s egy ideig figyeli a csapos munkáját. Később onnan pillant le oldalra, Grace-re. A kérdésén szélesen elmosolyodik, szemöldökei is feljebb kúsznak homlokán, majdhogynem már nevet. Az ajkai körüli ráncok észrevétlen mélyülnek el. - Attól tartok, hogy téged, miss Green.
Tekintete kutató, és noha hangját érthetetlen nevetés színezi meg, komolyan beszél. Maga sem érti teljesen, de hisz abban, hogy véletlenek nem léteznek. Mindig ott van, ahol lennie kell, ahol dolga van, és azokkal találkozik, akikkel akkor, az adott helyzetben találkoznia kell. Grace szemeit fürkészve emeli poharát szájához, és egy újabb korty után továbbfűzi szavait.
- Most járok itt először, de... ez a hely nem az én stílusom - pillant körbe, még válla fölött is hátranéz, hátha időközben kicserélődtek az asztaloknál italozó boszorkányok és varázslók, de mint azt előre sejteni lehetett, nem változott semmi. Visszafordul, s oldalra billentett fejjel néz bele miss Green vonzalmat ébresztő tekintetébe. - Szerintem a tiéd sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 19. 17:33 | Link



Azt hiszem, nem várt fordulatnak számított, hogy nem ismertem az ő nagyrabecsült személyét. Ez inkább az én hiányosságom volt, semmint az ő színtelensége. Hiszen ha jól sejtem, azért a legtöbben tudták a nevét. Ha rendesen bejárnék, nekem is nehezemre esne, hogy ne tudjam, sőt, már-már sértené az önérzetemet. Így viszont nagyjából rendbe volt.
Végül egy átlagosnak nem éppen nevezhető bemutatkozást kaptam. Manapság mégis ki csókol kezet? Na, félreértés ne essék, az ajkamba harapva sikerült csak elfojtanom egy kikívánkozó vigyort. Legutóbb talán Angliában volt hasonlóhoz szerencsém, itt a Bk falai közt az ember már annak örülhetett, ha egyáltalán a kézfogásig eljutott az illetővel.
- Úgyszintén. Ígérem, mostantól észben tartom - nevettem fel halkan, majd miután elengedte a kezem, az italom után nyúltam. Hát ezt öblíteni kell. A poharat visszatéve egy pillanatig a pultot tanulmányoztam, de aztán győzött bennem a késztetés, hogy ismét a társaságomra figyeljek.
- Nem, tényleg nem. De ismerős voltál, és mivel az iskolában talán még a házamon belül mozgok a legtöbbet, ez érthető magyarázat lenne - közöltem egyszerűen, kissé megvonva a vállamat. Amúgy sem tudtam volna hasonló szokásokkal más házban elképzelni. Ő a csapost kezdte figyelni, hát én is hagytam magam kissé elkalandozni. Pár pillanat erejéig a a pulttól nem messze ücsörgő társaságot figyeltem. Minden ilyen alkalommal rá kellett ébrednem, mennyire nem szeretek társaságban lenni. Most viszont egészen kellemesnek tűnt a dolog. Az imént feltett kérdésemre azonban, miszerint mit keres ő itt, határozottan meglepő válasz érkezett.
- Attól tartok, közölnöm kell veled, hogy rettenetes ízlésed van... Vagy túl sok felesleges időd, én minden esetre kitalálnék valamit, ami után érdemesebb keresgélni - közöltem pillanatnyi habozás után, s bár az arcomra nem hagytam kiülni, a hangomban még ott bujkált az a bizonyos elégedett mosoly. Most már semmi kedvem nem volt a kétes alakokat figyelni a helyiségben, Mr Bailey valahogy sokkal inkább lekötött. Viszont a feltételezésére nem válaszoltam azonnal. Elgondolkozva az ujjam köré kezdtem csavargatni egy hajtincsem.
- Nos, valóban nem a te stílusod. Én viszont többször jártam már itt, mint gondolnád, szeretném, illetve illene - igazat mondtam, még csak nem is valami döbbentőt. Sokkal egyszerűbb volt ide beugrani és meginni egy vajsört, mint mondjuk felmenni a kastélyba és nyüglődni attól, hogy túl sok az ember körülöttem.  - Honnan is hallottál rólam, ha esetleg nem veszed zokon a kérdést?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. november 26. 09:39 | Link



Az ígéret nyomán ajkai finom mosolyra húzódnak. A csárda fényeiben élénken csillogó szemeit le sem veszi a nő szájáról. Legyen így. Grace halk nevetésére saját mosolya is kiszélesedik, közben végig a vizslatott száj pici szegletében elmélyülő ráncokat figyeli. Kellemes látvány. Aztán a fáradt levegőt kieresztve lesüti pillantását, és ráérősen italába kortyol. Miss Green eszmefuttatására az erős szeszt ízlelgetve, jóleső meglepettséggel bólint. Az nem hibádzik, teljes mértékben logikus. Okos. Egy messzemenőkig pozitív, váratlan csalódás.
- Ügyes – mondja egy újabb, elégedett biccentés kíséretében, s kipillantva a pohárból, megkeresi a nő tekintetét. – De azt hiszem, az éleslátás meg gyors észjárás minden további nélkül elvárható egy csapatkapitánytól.
Szívesen hozzátenné azt is, hogy a vonzó megjelenés valószínűleg már nem felvételi követelmény, mégis – szemmel láthatólag – adottsága a kisasszonynak, de nem akar sem tolakodó lenni, sem olyan srácnak tűnni, aki csak azért van itt, hogy az esti szórakozását felcsípje. Szó sincs róla. Rég kinőtt már az ilyesfajta szórakozási cikkek hajszolásából, sőt, igazából soha nem is volt az a nagy csajozó fajta, amivel az emberek általában első pillantásra megbélyegzik. Persze, ha eszébe jut Szofi és az elmaradt esküvő, saját magát kell megcáfolnia. Nem, ha így nézi, nagyon is szoknyapecérnek tűnik – különösképp abroncsos, menyasszonyi ruhapecérnek. Ott valami elborult az agyában, de az is lehet, hogy csak a másikról való gondoskodás hajtotta, hiszen így, hogy felnyitotta az orosz lány szemét, megakadályozott egy úgyis bekövetkező válást. És egyébként is, Miss Chenkova volt a kezdeményező fél. Hunter, ne légy túl szigorú magadhoz.
- Oh, valóban? – nevetve fordul Grace-hez, s bár hangja elhal, szája széles vigyorban marad. A pulton könyökölve, szemöldökeit feljebb húzva fürkészi a haját csavargató csapatkapitányt, fejében számtalan izgalmas gondolat kalandozik. – Nézd, olvasni utálok, a klubhelyiség tele, a dolgozataim kivétel nélkül készen sorakoznak az asztalomon. Épp ráérek.
Közben, a kapitánnyal való szemkontaktust csak egy pillanatra szakítva meg fordul a mosogató kocsmároshoz, hogy kérjen még egy kör italt. Aztán kíváncsi tekintetét visszavezeti partnerére, s cinkos mosollyal továbbfűzi szavait.
- Nem mondták még, hogy nem szép dolog mások ízlését fikázni? - színpadias sóhajjal csóválja meg fejét, de ajkai nem biggyednek le, csak még feljebb, majdhogynem füléig futnak. - Inkább hagyd ezt meg nekem, hadd döntsem én el.
Az újabb poharak előttük koppannak a márványpulton. Hunter az egyiket Grace oldalára tolja, a másikat maga elé húzza. Közben figyelmesen hallgat, próbálja rendezni magában a nő szavait. Túl sokat jár itt, rendben van, nincs gond, ez kiküszöbölhető. Csak jobb helyeket kell neki mutatni.
- Mindenki ismeri a háza csapatkapitányát - feleli egyszerűen, a pohara alját beszínező utolsó cseppet is eltüntetve. - Arról mesélj, mi a gond veled? Érdekel, miért is kéne más elfoglaltság után néznem...
Félhangosan beszél, hangja és egész testtartása is nyugodtságot sugall. Tekintete hol Grace arcát fürkészi, hol pedig a tőlük nem messze daloló gramofonra téved.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Han Eun Hye
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 26. 13:32 | Link

Karina


Szinte már az összes poharat eltörölgettem, amikor egy új vendég érkezett a csárdába. Első látásra szimpatikus volt, rögtön köszönt és eléggé kirítt a tömegből, amit nagyon díjaztam, mert már kicsit untam a sok szomjas szájú egyént. A lány magabiztosnak tűnt, de volt egy olyan érzésem, mintha kicsit elveszve érezné magát ezen a helyen, amin egyáltalán nem csodálkoztam, mert egyszerűen nem volt ide való. Nekem sem ez volt álmaim mellékállása, de jól jött a pénz és voltam olyan kemény, hogy elbírjak azokkal, akik kissé túlzásba vitték az italozást, legalábbis az évek során megtanultam, hogyha határozottan lép fel az ember másokkal szemben, akkor könnyebben leszállnak róla, mintha kimutatná a félelmét. A gyengéket eltapossák és engem egyébként sem olyan fából faragtak, hogy könnyen feladjam a dolgokat. Reméltem, hogy nem lesz incidensem, de tisztában voltam vele, hogy bizonyos emberek néhány pohár után még kiállhatatlanabbakká válnak, de engem ez egyáltalán nem tántorított el attól, hogy itt dolgozzak. Egyébként is auror leszek, ha minden jól megy, akkor pedig úgyis megleckéztetem azokat, akik erre rászolgáltak.
- Szia! - köszöntem vissza a lánynak egy mosollyal, majd meghallgattam, hogy mit szeretne rendelni. Majdnem elkacagtam magam, amikor alkoholmentes italt kért, mert az itt ritkaságszámba megy, de nem tettem meg, mert mégiscsak ő volt a vendég, akinek mindig igaza van.
- A helyedben közelebb húznám magamhoz azt a széket, ha nem szeretnéd, hogy néhány perc múlva hűlt helye legyen a cuccaidnak! - mondtam neki jó tanácsként, mert bizony sokszor előfordult, hogy egyes emberek dolgai csak úgy eltűntek, ha nem figyeltek rájuk eléggé...
- Hát két választásod van: van alkoholmentes sör meg alkoholmentes sör. Ez nem az a hely, ahol spórolnának az alkohollal... az emberek inni járnak ide. Szóval mit kérsz? - kérdeztem tőle nyomatékosan, mert valóban nem volt itt más ilyen jellegű ital, de aztán beötlött még valami:
- Vagy tudok adni csapvizet, ha megfelel - tettem hozzá nagy mosollyal az arcomon. Furcsállottam, hogy ide jött alkoholmentes italt inni, ez nem egy puccos bár, ahol nevetgélve koktélozgatnak az emberek, csak szét kell nézni.
- Vársz valakire? - érdeklődtem kedvesen, miközben vártam, hogy melyik ital mellett dönt, hogy aztán kiszolgálhassam. Csak szimplán érdekelt, hogy mégis mit keres ezen a nem neki való helyen, és ugyan miért tévedt ide.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 26. 15:55 | Link



Azt hiszem, hogy akaratomon kívül is sikerült egy kicsit imponálnom a ma esti társaságomnak, mire elégedett mosollyal bámultam a pultot pár pillanatig. Mégsem stírölhettem őt nonstop még a végén félreértett volna - vagyis éppen hogy nem.
- Lehetséges. Iza ezekkel rendelkezett, ennyi biztos  - nem mondom, hogy zavarba hozott, pedig de. Nem éreztem úgy, hogy ez a feladat pont rám lett szabva, de végül jelentkeztem rá, mert ha én nem, akkor ki? Ugyan már...
A kviddics volt az egyetlen, ami az iskolában tartott, és most egyáltalán nem bántam a döntésemet. Ha nem jöttem volna vissza még egy második turnusra, akkor valószínűleg nem futottam volna össze Hunterrel. Határozottan nagy veszteség lett volna, ha úgy vesszük.
Közben kiürítettem a poharamat, majd a pultos felé toltam, hogy felőlem viheti, én a részemről végeztem, köszöntem. Talán a kijelentésem kissé merész volt, még szerencse, hogy nem egy hisztisebb példánnyal van dolgom, mert már kaphattam volna a nyakamba azt is, hogy én mekkora bunkó vagyok. És milyen igaza lett volna...  Ő ehelyett nevetve elemezte ki, hogy mégis miért is van itt ma este. Alig bírtam elszakítani a pillantásomat az ajkaitól, ami ismételten zavaró tényező volt. Most komolyan nem szabad ránéznem, ha figyelni szeretnék arra, amit mond? Csak hogy a kísértés mégiscsak nagyobb volt, hát ismét a szemébe néztem. No tessék...
- Hát rendben, én nem fogok veled azon vitatkozni, hogy mivel töltöd a felesleges idődet... - tartottam fel a kezeim megadóan. Nem sűrűn láttam be a vereségemet, de ez most nekem kedvezett, hát hajlandó voltam meghozni ezt az "áldozatot".
Ő eközben kikért még egy kört, mire csak felvontam a szemöldökömet. Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet még több alkoholt vinni a szervezetembe, pláne nem egy jó pasi társaságában, de már mindegy volt.
- Mondták már, de engem valahogy nagyon nehezen tudnak meggyőzni róla. Rémes vagyok és önfejű, szeretem kinyilvánítani a véleményemet, még akkor is, ha esetleg nem túl kedves - kuncogtam fel, majd hálás mosollyal pillantottam rá a poharat magam elé húzva, futólag érintve Hunter kezét. Egészen véletlenül.
Szóval azt akarja tudni, mi a gond velem... húúúha, vékony a jég, amire tévedtél, kedves...  Lesütöttem a pillantásom, hogy aztán mély levegőt vegyek.
- Inkább mi nem. Szerintem az a tény, hogy alapban lobbanékony vagyok, meglehetősen tapintatlan és még ezek mellé elég pimasz is, alapban nem jó kiindulási alap - nevettem el magam, majd megsimítottam egy könnyed mozdulattal az úriember állát. Mintha ez teljesen normális lenne, egyáltalán nem zavartattam magam.
- Azért a helyedben nem csüggednék, bőven akad még boszorka a környéken, akit levehetsz a lábáról. Mi olyan érdekes abban a gramofonban? - ittam a poharamba a mondandóm befejeztével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. november 26. 19:30 | Link



Hm? Iza? Most tényleg Izabellára gondol? A Nemesre? Érdeklődő, nyílt tekintettel fordul Grace felé, ugyanakkor szemöldökei is megemelkednek, mintha valamit nem értene, vagy valamivel nem értene egyet. Persze, neki is van szeme, még a szemüvegére sincs szüksége ahhoz, hogy közel tökéletesen lásson, ráadásul férfiból van, de...
- Izus aranyos – érkezik a szikár, egyszerű megállapítás, mintegy kurta válaszként, amihez semmi további hozzáfűznivalója nincs. Vagy talán mégis. – Szép, nagyon, persze, ezt bárki megmondhatja, aki ránéz, de...
És nyitva hagyja a mondatot, hiszen tekintete megakad a kézfején végigsimító ujjakon. Pillantásába kimondatlan kérdések költöznek, azokkal együtt néz bele a nő kék íriszeibe. Aztán poharáért nyúl, azt egy hosszú korttyal köszönti köreikben.
- Áh, hogy rémes. Nyilvánvalóan – mosolyogva biccent, vonásaiból kiolvasható, hogy látatlanban sem ért egyet a kapitánnyal, de ennek egyelőre nem ad hangot. Esetleg majd később. Sokára. - Lobbanékony, tapintatlan, pimasz - sorolja úgy, mintha épp feljegyezné az elhangzottakat, és bár folytatná, egy meglepő mozdulat ismét torkára fagyasztja a szavakat. Grace váratlanul állához ér, ujjai nyomán serceg napos borostája. - ...és random megérinti az embereket. Szeretne esetleg máshol is megtapizni?
Kihívó, huncut vigyorával kérdez, szemeiben megcsillan az épp az imént felébresztett vágy. Az előbb némán, csak magában kereste a megfelelő jelzőket, amelyek hűen jellemeznék Izabellát, de hiába, nem találta őket. Most azonban egyszerre rájuk lelt; pont ez a mozdulat mutatott rá a lényegre.
- Na, itt van. Ez hiányzik Izusból - mondja poharáról felpillantva, semmi egyebet nem fűzve mondandójához. Bízik benne, hogy ebből mindent érteni fog Grace - azt is, ami a gondolataiban maradt. Spontánság, kéretlen flört, játék. Piszkosság. Ez kell neki. Ez mind.
A megjegyzésre, miszerint bőven akad boszorka a környéken, akit levehet a lábáról, kiszakad belőle egy jóízű, hangos nevetés, hirtelen még poharát is leteszi, az hangosan koppan a márványon.
- Mit gondol, az a típus vagyok, aki minden este más ágyát melegíti? - kérdezi őszinte érdeklődéssel, s egy finom sóhajjal - ekként jelezve, hogy figyel - felkönyököl a pult szélére. Noha vigyorog, tekintetében komolyság ül. Kíváncsi a válaszra, ami már önmagában is meglepő. Hol szokta őt érdekelni más véleménye? Főleg őróla? Sehol.
- Arra gondoltam, hogy megtáncoltatom - közli újfent a gramofon felé pillantva, de miután körbenéz maguk mögött, félrehúzott szájjal ingatja meg fejét. - De nem itt. Majd Pesten. Ha van kedve hozzá?
Hogy mikor váltott át magázódásra, és mikortól lett szilárd elképzelése arról, hogy el kell vinnie ezt a lányt táncolni... jó kérdés. Visszafordul üvegpoharához, s ajkaihoz emelve, némi habozás után újabbat kortyol. Majd még egyet. És még egyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2016. november 26. 20:40 | Link



A válasz valahogyan félbe maradt, nem fényezte tovább Izut. Szerettem az ec-cskmat, mer hát, sokszor ott volt, mikor szükségem volt rá, de részben azért kicsit örültem, hogy nem kell azt hallgatnom, ahogy áradozik róla. Az elég durva gyomorszájon-vágás lenne az egómnak. Talán nem is volt annyira rossz ötlet hozzáérnem... Bár a fene se tudja, még mérlegelnem kellett az egész helyzetet.
- Talán zavar? - kérdeztem pimasz vigyorral, miközben az italomba ittam, amit szerencse, hogy nem egy pillanattal később tettem, mert akkor jóformán a pohárba prüszköltem volna. Micsoda nőies vagy Grace... Szóval nagy nehezen komolyságot erőltettem a vonásaimra, majd kissé végigmértem. - Ki tudja? Lehet...
Na ezt sem tudtam, hogy most hirtelen honnan jött. Lehetséges, hogy nem is kellett volna kimondanom, de hát utánam az özönvíz. Ha mindig mindent átgondolnék, rettenetesen unnám az életemet.
Hunter nem is folytatta a mondandóját, de nem is kellett, azt hiszem, hogy a lényeget így is sikerült levennem belőle, hát halványan elmosolyodtam és csak ezután emeltem a poharat ismét az ajkaimhoz. Az ivás pillanatáig nem jutottam el, hiszen Mr Bailey nevetésben tört ki, nekem pedig muszáj volt ránéznem azzal a bizonyos arckifejezéssel. "Parancsolsz?". Bár a mosoly még mindig az ajkai szegletében múlatta az időt, korántsem tűnt viccnek a kérdés. Így hát hezitáltam pár pillanatig a válaszom előtt.
- Nem tudom. De remélem, hogy nem - böktem ki végül, majd idegesen tűrtem hátra a hajamat. Kivételesen nem szándékoztam megbántani, ami tőlem újabban ritka érzésnek számított. Azt hiszem eléggé ki is jöttem a gyakorlatból.
Az ajánlatra egyből hatalmas kérdőjelek rajzolódtak volna a fejem fölé a levegőben, ha ez most egy rajzfilm lenne. A való életben nem sűrűn történik ilyesmi, hát leginkább a döbbent arckifejezésemből szűrhette le, hogy nem teljesen erre számítottam.
- Nos, ki vagyok én, hogy nemet mondjak egy ilyen ajánlatra? Bár attól tartok, lassan inkább az itala hozza meg a döntéseit, mint Ön, Mr Bailey - jegyeztem meg huncut mosollyal, hogy aztán kissé oldalra biccentett fejjel nedvesítsem meg az ajkam. Nem mintha nekem jogom lenne ezért szólni neki, ha teljesen tiszták lennének a gondolataim, eleve hozzá sem érek.
- Most viszont elköszönök. Kellemes további szórakozást - húztam le még a maradék italom, kifizettem az eddig elfogyasztott italmennyiséget, majd még intettem és az ajtó felé billegtettem a formás hátsóm. Ennyi szórakozás mára bőven sok volt.

// zártam //
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2017. január 2. 22:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. november 26. 23:46 | Link

Han Eun Hye

Rápillantottam a székre, amire a cuccaimat halmoztam, majd egy néma mozdulattal közelebb húztam magamhoz. A táskám értékesebb jelenleg, mint az életem. Benne vannak a jegyzeteim, a könyveim, a fizetésem, a csinos kis borravalóval, a határidőnaplóm, és belegondolva minden, ami ahhoz kell, hogy túléljek. Egyszerűen nem szeretnék kockáztatni azzal, hogy valaki meglovasítja. Sokan csak kidobnák a nagy részét, vagy elégetnék, nem is tudva, hogy milyen kincseket rejt. Felsőbbévesektől szerzett jegyzetek, Merlin szentségére, azok tényleg nagyon súlyosak.
- Köszönöm.
A tanácsát azért illik megköszönni, még ha első körben, hirtelen nem is szóltam semmit, másodszorra azért megjött a hangom, és ha nem is azzal a karinai magabiztossággal, de hálával telten köszönöm meg a tippet, és még egy kedves mosolyt is küldök a lány felé.
- Ojj.
Hát ez nem a legjobb kínálat, ha az ember nem akar feltűnni, de nem is akar olyat inni, ami miatt olyat tenne, amit később megbánna, sokszorosan. Ismerem magam, tudom, hogy nem kell sok ahhoz, hogy bátor legyek, és azt is, hogy az alkoholmentes sör nálam maximum placebóként működik, hiszen majdnem ugyanazt a hatást el tudja érni, mint az alkoholos. Én legalábbis annyira nem érzem a különbséget, és bizony megy ilyenkor a téves üzenet az agyamnak, meg a felbátorodás is.
- Azzal életet mentenél. Kifizetem érte egy rendes ital árát, csak nem akarok feltűnő lenni.
Kicsit még a számat is elhúzom a tényre, hogy ha nem iszok, akkor kilógok a sorból. Arra meg szinte le is kámpicsorodik, hogy mit tehetnek velem, ha kiderül, hogy nem iszok, csak vagyok itt. Szóval a leginkább igyekszek feltűnésmentes maradni.
- Igen, ezt a helyet jelölte meg. Egyetemi jegyzeteket hoz nekem, utána meg itt találkozik a haverjaival.
Kint meg elég hideg van, és bár én jobban örültem volna bármi másnak, azért ez a hely még mindig jobb annál, mint, hogy kint várakozzak, ahhoz eléggé elrettentő fokok vannak kint.
- Jó a fizetés itt? Te sem tűnsz éppen ebbe a közegbe illőnek.
Azt hallottam, hogy itt csak kigyúrt emberek vannak, erre itt egy törékeny lány, és fogalmam sincs, mit is kereshet egy ilyen helyen, hogy miért nem tart az emberektől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ren Donovan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 56
Írta: 2016. december 1. 08:02 | Link

Nadine Rohr
Öltözet

Figyelemmel kísérem őt, ahogy helyet foglal, majd azt, hogyan néz a dobozra. Biccentek a kérdésére, elvégre pontosan azért hoztam el, hogy megnézze és véleményezze nekem, hátha többet mesél neki, mint nekem.
- Nem, nem érintettem meg kézzel. – mondom tényszerűen, elvégre nem vagyok ostoba, hogy csak úgy megfogdossak bármit, amiről azt sem tudom mi és veszélyes-e rám nézve. Rajta tartom a szemem, amíg szemlélődik, látom rajta hogy erősen koncentrál, gondolkozik. Előkap egy könyvet és lapozni kezdi, ám hamarosan újra rám emeli a tekintetét én pedig állom azt.
- Nem igazán, de annyit segíthetek, hogy a tulajdonosa féltette eléggé ahhoz, hogy még az utolsó pillanatban is szorongassa… - felelem komoly tekintettel, igyekezve a választ úgy mondani, hogy csak az ő számára legyen hallható. Ismertem a kocsmát, járnak ide olyan emberek is akik szívesen eltulajdonítanák azt amiről szó vagy, hogy aztán jó összegekért el tudják adni és őszintén szólva nem volt kedvem éjszakai verekedésbe, vagy éppen párbajba keveredni. Körbepillantok a kocsmában, ám egyelőre egyetlen kíváncsi tekintetet sem fedezek fel, aki a mi kis találkánk miatt érdeklődne, de ez nem számít semmit. A szarka is csak akkor csap le, amikor meglátja a csillanását a tárgynak, addig az csupán egy tárgy lesz amit lát… Ezzel a gondolattal visszatekintek az előttem ülőre és kíváncsian figyelem mire jut vele.
- Tulajdonképpen Miss Rohr, ha szeretné akár magával is viheti és otthon rájöhet a titkára. Nem félek attól, hogy eltulajdonítaná. – teszem hozzá a mondatot, ám ő is sejtheti, hogy ha ezzel megpróbálkozna, akkor nem járna jól. Senki sem kívánja, hogy egy auror lihegjen a nyomában, pláne ha az egy likidátor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Han Eun Hye
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. december 3. 16:34 | Link

Karina



- Nincs mit, ez alap - válaszoltam mosolyogva a lánynak. Nagyon merész volt, hogy egyáltalán idejött, mert totál lerítt róla, hogy enyhén szólva is kilóg a sorból itt. Na persze ezt én is elmondhattam magamról, de engem egyszerűen hidegen hagyott az egész, amúgy is volt bennem annyi kurázsi, hogy megvédjem magam baj esetén, ha meg mégis történne valami, az úgyis a munkaadóm lelkén fog száradni. Mindenesetre egyáltalán nem féltettem magam, túl sok volt bennem ahhoz a feszültség, hogy ezzel foglalkozzak.
- Azért vigyázz, mert a melletted ülő férfi már elég készen néz ki, úgy látom, be is aludt. Nem örülnék neki, ha rád dőlne, nem hiányzik a dráma. Örülök, hogy elvannak magukkal foglalva a kedves vendégek, maradjon is így! - emeltem ki a "kedves" szót ironikusan, miközben a lányra néztem. Reméltem, hogy veszi az adást és helyet cserél a táskájával, mert akkor kivédheti, hogy álmában a pityókás vendég ne pont őt vegye célba.
- Tudod mit? Itt van a csapvíz. Tessék! Ingyen adom, bár rád férne valami erősebb, de te tudod - csúsztattam oda neki a pohárkát, amit az imént megtöltöttem hideg csapvízzel. Nem volt pofám ezért pénzt kérni, ha más italt rendelt volna, akkor annak természetesen elkértem volna az árát.
- Hát azt meg kell hagyni, hogy csudajó helyszínt választott az ismerősöd - jegyeztem meg félhangosan neki, mert úgy gondoltam, hogy kinyilatkoztatom neki a véleményemet. Bár ahogy elnéztem az arcát, láttam rajta, hogy ő is inkább egy másik találkahelyet választott volna, de egyelőre ezzel kellett beérnie. Elgondolkodtam, hogy vajon akire vár, az is hasonló lehet, mi ő, de aztán nem folytattam tovább ezt a gondolatmenetet, mert nem lett volna értelme.
- Hogyne! Ez álmaim munkahelye! Hát nem látod, hogy milyen boldog vagyok itt? Jó a társaság, kellemes a zene, fantasztikus a légkör... mi kell még? - kérdeztem tőle élcelődve, majd elnevettem magam és folytattam:
- A fizu tűrhető, azért nem mondanám rossznak és valamiből meg kell élni. Ha lesz lehetőségem, akkor továbblépek, de egyelőre ez van, ebből kell kihozni a legjobbat.
Közben eltörölgettem még néhány poharat, aztán kiszolgáltam egy újabb jött-ment alakot, majd visszatértem a lányhoz.
- Na, és te? Mit tanulsz, milyen szakon vagy? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel, hiszen nemrég megemlítette, hogy egyetemi jegyzeteket hoz neki az ismerőse.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Simfel Karina
INAKTÍV


Kafkáné|Jázminos <3
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 212
Írta: 2016. december 5. 13:51 | Link

Han Eun Hye

- Őszinte csodálatom, hogy ezt így bírod csinálni. Nekem nem menne. A pubba csak néha jönnek be furcsa arcok, de az a néha is bőven elég, itt meg már délután matt részeg mindenki.
Egy kicsit el is húzom a szám, nem éppen az a közeg, ami nekem való. Ó, ha ezt valaha a szüleim megtudják! Abból lesz ám csak a nagy baj. Nem, nem szabad így történnie. Hiába lazák, hiába vagyunk szinte egy korosztály, hála annak, hogy én váratlan baba voltam, mégis vannak dolgok, amiket nagyon rossz szemmel néznek. Például az alkoholt.
- Készülj arra, hogy akkor sikítozós esőtáncot fogok bemutatni.
Persze nem, nem fogok, még a végén a kelleténél is jobban felfigyelnek rám. Nem mintha a vörös haj ne lenne eléggé feltűnő, kell nekem mindig túlzásba esni, de hát ilyen az élet.
- Sosem ittam még. Mármint alkoholt, vizet azért már igen.
Az első mondat elég hülyén hangzott ahhoz, hogy kellőképpen bambának érezzem magam, így aztán gyorsan hozzátettem még ezt a kis pluszt, bár ezzel talán csak még jobban belezavartam magam a dologba. Ügyes vagyok, meg eléggé fáradt is ahhoz, hogy bekábuljak, ráadásul a tömény alkohol se segít túlságosan.
- Szerintem a vendégek kifejezetten örülnek, hogy nem egy nagydarab, kopasz melák szolgálja ki őket, ráadásul lány is vagy, ennek a célközönségnek ez bejön.
A velem szemben álló pedig még szép is, úgyhogy alkohol se kell hozzá, hogy felfigyeljenek rá. Ráadásul a vonásai miatt még különlegesnek is számít, én is biztos vagyok benne, hogy nem fogom elfelejteni. Arra, hogy jó helyet választott, csak elhúzom a számat. Na igen, ez pont az a hely, ahova nem tettem volna be a lábam semmi pénzért. Jegyzetekért viszont igen. Az egy egyetemistának olyan csoda, ami bizony függőséget okozhat.
- Igazságügy és varázstörvénykezés. Ha nagy leszek, akkor szeretnék ezen a területen sikereket elérni. Szeretném, ha a varázslények igazságosabb besorolást kapnának, több lehetőséget és nagyobb fogú biztonságot. Ez lesz, remélhetőleg, a szakterületem.
Az arcom a lelkesedéstől kipirult, érzem, ahogy egy ponton már ég a bőröm, persze nem zavarón. Ha erről a célomról beszélek, az arcom egyszerűen ragyogni kezd, és úgy érzem, hogy ez az, amire születtem. Már most is, alig néhány hónap alatt, többet tanultam, mint hittem. Alig várom, hogy lehetőségem is legyen.
- Óóó a fene vinne el téged, milyen helyre hoztál!
Meglátom az éppen belépőt, aki nem messze lakik tőlünk, és már végzett ezen a szakon. Széles mosollyal nyújtja át a vastag jegyzetekkel teli füzeteket, könyveket, én pedig mohón átveszem tőle, és elkezdem átnézni őket.
- Egy Isten vagy! Óóó, had mutassalak be titeket egymásnak. Ő itt Milan Blaise Felagund, igen a félelmetes professzor fiacskája, ő pedig… te jó ég, be se mutatkoztunk egymásnak! Simfel Karina.
Nyújtom felé a kezem, ez mondjuk így eléggé illetlen, de jobb később, mint soha.
- Nekem viszont rohannom kell, szóval, köszönöm szépen az italt, a jegyzeteket. Mindkettőtöknek jövök eggyel. Köszönöm!
Felkapom a táskám, és a jegyzeteket magamhoz ölelve szinte futok hazáig. Muszáj a szüleim előtt hazaérnem, különben megérzik rajtam a kocsma szagot, és akkor kinyírnak.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. december 11. 21:37 | Link


kabát alatt


Magassarkú csizmám hangos kopogása töri meg az esti csendet, fekete kabátom összehúzom magam előtt, ahogy a falu felé tipegek. Kifújok az arcomból egy kósza, vörös tincset és gyorsítok lépteimen, hogy minél előbb a kivilágított és biztonságos faluba érjek. Sikerült úgy kiszöknöm a kastélyból, hogy senki sem figyelt fel rám, nem lenne jó, ha itt az utolsó pár méteren kapna el valaki és küldene vissza a hálókörletembe. Továbbsétálok tehát az úton, minél előbb szeretnék már túl lenni ezen a sötét szakaszon. Ahogy meglátom a falu homályos fényeit, fellélegzek kicsit, mert tudom, hogy már nincs sok hátra.
Hátrapillantva lassítok, majd megigazítom göndör hajam és a fő utcáról elfordulok a csárda irányába. Sokkal kényelmesebben érzem magam az utcán, ahol már vannak lámpák és nem kell attól tartanom, hogy valamelyik pillanatban majd berántanak az egyik bokorba. Mondjuk a falu sem jobb abból a szempontból, hogy itt meg sikátorokból érkezik a veszély, de azért egy fokkal mégis csak jobb, ugyebár. Oldalra pillantok, majd lehajtom a fejem, hagyom, hogy vörös hajam az arcomba hulljon és így a szemből érkező ne lássa meg azt. Gyorsan kerülöm ki, majd a csárdához érve még megtorpanok egy pillanatra, hogy lesimítsam a kabátom. Fontos a kinézet, na. Vállammal aztán belököm a ajtót, és ahogy átlépem a küszöböt, rögtön megcsap a kellemes meleg, ami odabent van. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, majd hagyom, hogy becsapódjon mögöttem az ajtó. A bent ülők pillantásaival nem is törődve indulok el a pult felé, tekintetemmel máris azt a bizonyos személyt keresve, aki miatt ma érkeztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. december 11. 22:23 | Link

Anais

Elegáns, fekete kötött pulóvert visel, nadrágját még köténnyel védi, hisz a pult mögött áll. Már nem szolgál ki, csak egy-két ember lézeng a csárdában akikkel Samu könnyedén boldogul. Nikolai kezében egy megrendelőlap, amire szaporán húzogatja a strigulákat és írja a számokat, miből mennyi kell.
Jól megy a sora mostanság, a kedve is jó, ahogy azt el lehet várni mikor az ember sikeres. Dúdolja a gramofonból szóló dallamot, néha pedig felpillant, az ajtó irányába tekint.
Mikor végre feltárul a bejárat és megpillantja újdonsült kedvesét, sármos vigyorra húzódnak ajkai. Szemeit le sem veszi a vörös démonról, aki ezen az estén hozzá érkezett.
Ellöki magát a pulttól, kezéből letesz mindent és még a kötényt is lerántja magáról egy mozdulattal. Szavak helyett cselekszik, kilép a helyéről és Anais elé sétál.
Jobbjával végigsimítja arcát, ujjai a füle alatt állapodnak meg. Mosolyogva néz a lány szemébe, majd üdvözlésképp gyengéden, de a hozzá illő határozott mohósággal csókolja meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2016. december 17. 14:20 | Link

Ren Donovan
öltözék

este hét óra

Amint megkapja az engedélyt, óvatosan nyitja ki a dobozt, amiben a nyakék pihen, pontosan ügyelve rá, hogy csak a dobozhoz magához érjen hozzá, az ékszerhez ne. Kutakodó kékjei igyekeznek az összes részletet megjegyezni. Fejében már ott van az ékszer képe, elég csak volt csak egy hosszabb pillantást vetnie rá.
- Értem. Okosan tette, az ilyen csecsebecséknél sosem tudhatja az ember... - bólint felpillantva a másikra, és még egy halvány mosoly is helyet kap szája szegletében. Látja ő, hogy nem egy ostobával van dolga, látszik, hogy Mr. Donovan ért valamicskét a varázstárgyakhoz. Vagy ha nem is, akkor legalább van annyi esze, hogy nem kapkod felelőtlenül utánuk. Sajnálattal hallja, hogy ezen az estén bizony nem fogja megtudni a részletes történetet, az ezúttal homályban marad.
- Hm. Ezek szerint értékes darab lehetett, ha az előző tulajdonos ennyire ragaszkodott hozzá – morfondírozik mintegy csak magának mondva a szavakat. Ezzel nem igazán lett kisegítve, Ren a sejtelmes válasszal nem sok mindent világított meg előtte. Illetve azért egy fontos dolog mégis akad. Tekintetét ismét elszakítja a még mindig bámult nyakláncról, hogy ismét a másik szemeibe mélyedjen. - Szorongatta? Azt mondta szorongatta? Akkor az illetőnek a kezében volt, benne nem okozott kárt? Semmiféle hirtelen elváltozás nem volt látható rajta? - Kérdései közben levegőt sem vesz, ahogy kezével hevesen gesztikulálva teszi fel azokat. Nem tudja mi történhetett az illetővel, de van egy olyan sejtése, hogy nem egészen biztos, hogy még életben van. Egy egészen leheletnyit tart a választól, így csak óvakodva teszi fel a kérdést.
- Ez a tulajdonos... nos.. még életben van? - Tart tőle, hogy a válasz nem lesz, hiszen különben miért fordult volna hozzá Mr. Donovan; nemes egyszerűséggel kifaggathatta volna a nyaklánc korábbi birtoklóját.
- Igazán vonzó az ajánlata Mr. Donovan, azt hiszem élek vele, hiszen úgy gondolom behatóbb és inkább mágikus vizsgálatokat igényel az ékszer titkának megfejtése – bólint ismét, elmosolyodva, szemeit újfent a dobozban fekvő tárgyon nyugtatva. - Már amennyiben önnek tényleg nem okoz problémát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. december 17. 20:00 | Link


kabát alatt


Határozottan lépdelek az asztalok mellett, rá sem nézek arra a pár emberre, aki ebben a késői órában még bent tartózkodik. Figyelmem most a pult mögül kilépő férfira irányul, és ahogy az övéi, úgy az én ajkaim is mosolyra húzódnak. Mikor végigsimít az arcomon, ösztönösen csukom le szemeimet és kissé türelmetlenül lépek közelebb hozzá, várva a következő mozdulatát. Mikor ajka az enyémhez ér, hozzásimulok, egyik kezem a mellkasára, míg másik a tarkójára siklik és közelebb húzom magamhoz, miközben viszonozom a csókot. Még a csárdában ülők és a pult mögé időközben visszatérő felszolgáló miatt sem zavartatom magam abban a pár pillanatban. Aztán elhajolok tőle, kisimítok egy tincset az arcomból és nyomok egy puszit az arcára.
- Már teljesen elfelejtettem, úgyhogy neked kell rá emlékeztetned – bocsánatkérő pillantást vetek rá, miközben megigazítom a pulcsiját. – Mit is fogunk ma csinálni? – érdeklődve fürkészem az arcát, keresem a szemeit. Remélem nem azt mondja majd, hogy visszamegyünk a kastélyba, vagy annak közelébe, mert én alig bírtam kijönni onnan észrevétlenül, ha most meg vissza kellene menni, hát akkor inkább bekopogok valamelyik lent lakó háztársamhoz, hogy fogadjon be erre az éjszakára. Egy ideig nem terveztem még visszabandukolni a kastélyba, remélhetőleg Nikonak sem ez a terve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. december 20. 18:49 | Link

Anais

Ana pont jókor, Karácsony előtt néhány héttel csöppent az életébe és a kapcsolatuk a lehető legnagyobb természetességgel alakult ki. Úgy döntött, Emma mellé kell valaki, aki a csivitelésével örömöt hoz az életébe és ezzel kerekké varázsolja az egészet.
- Karácsonyozunk - vonja meg a vállát válaszul.
A vendégek közül egy-ketten feléjük pillantanak, de egyikük sem törődik a közönséggel. Niko végigsimít barátnője arcán mielőtt elengedné, s csak ezután foglal helyet az egyik bárszéken. Végignéz a rellonoson, ajkai széles mosolyra húzódnak. Elégedett. Teljes mértékig elégedett a választásával.
- Kértem a manókat, hogy készítsenek vacsorát, szereztem egy kis karácsonyfát, deee ajándékot még nem vettem. Adj egy percet...
Azzal leugrik a székről és Samut inti magához, hogy váltson vele pár mondatot. Nem itt lent akarja tölteni az estét, ezért a férfira bízza a zárást, ő pedig kezét nyújtja Anais felé.
- Felmegyünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2017. január 6. 21:43 | Link


kabát alatt


Pontosan már magam sem tudom, hogy hogy kerültünk össze Nikoval, azt azonban mindketten biztosan állíthatjuk, hogy mindkettőnk részéről jó döntés volt belevágni ebbe a még egészen friss kapcsolatba, ami nagyon új és furcsa, ugyanakkor jó dolog is. Még akkor is, ha néha nem pontosan azt a választ kapom a kérdésemre, mint amit én elvárnék tőle.
- Az oké, arra én is rájöttem - forgatom a szemeimet, még egy sóhajt is megeresztek, aztán folytatom is, hogy pontosan tudja, mire gondolok. - Konkrétabban? - Mikor a székre ül, közelebb lépek hozzá és a tekintetét keresem, majd mikor elkezd beszélni, ismét teszek egy lépést felé, combommal nekidőlök a térdének. Némán várom, hogy válaszoljon a kérdésemre, vagy továbbfűzze a gondolatait, esetleg egy teljesen más új témába kezdjen bele, ami lehet ennél érdekesebb, egészen addig teljesen mindegy, amíg itt bent maradunk és nem kell ismét kimennem a hidegbe meg a sötétbe. Aztán meg aggódhatok amiatt, hogy mikor rántanak be egy bokorba. Igazán remek szórakozás lenne, csak mondom.
Niko aztán ismét megszólal, majd miután befejezi a mondandóját, fel is pattan a székről. Türelmesen várom, hogy elintézze a zárást a férfival, akit névről nem is ismerek. A pultra könyökölve nézek végig az üres csárdán, ami túlságosan üresnek tűnik most így, hogy már tényleg csak pár ember van idebent. Szinte ijesztő, mennyire kihalt. Inkább el is fordítom a fejem, aztán ellököm magam a pulttól és a felém nyújtott kart elfogadva indulok el Niko mellett a szoba felé. De igazából várom, hogy mutassa az utat.
- Nem kell ajándékot venned, tényleg. Semmi szükség rá, téged kaptalak karácsonyra, jó ez így - halvány mosolyra húzom a szám, lopva rápillantok, majd még egyszer hátralesek a vállam fölött, hogy jól emlékezetembe véshessem ezt a látványt. - Nagyon furcsa így látni a csárdát. Nem az éjszakai élet a csúcspontja ennek a helynek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2017. január 8. 20:40 | Link

Anais

Nem igazán tudja, milyen karácsonyozni, hisz ez az első neki azóta, hogy kiengedték a javítóból. Erről az apró kis titokról Ana nem tud, és nem is kell neki. Csak Emma tudja, na meg Szofia. Igyekszik még mindig azt a látszatot kelteni, hogy az élete rendben van és a légynek se tudna ártani.
- Megfelel a magyarázat? - vonja fel szemöldökét kérdőn.
Ennyi, semmi többet nem tud az ünneplésről, csak remélni tudja, hogy a karácsonyfa mellett más is fog történni a vacsorázáson kívül.
Samuval megbeszéli a zárát, aztán megy is kedveséhez, hogy felvezesse őt az emeletre, ahol minden elő van készítve. Útközben azért még visszafordul, ha már ennyire kíváncsi a kicsike.
- Ünnepek, ilyenkor megcsappan a vendégek száma. Csak az öregek jönnek.
Ez látható is, a szokásos öregek nem bírják a napi minimum nélkül és ez nem baj, különben nem lenne bevétel.
- Gyere - azzal bevezeti belakott szobájába, ahol most kivételesen rend van és tisztaság.
Minden a helyén van, ő pedig kész van arra, hogy jól megünnepeljék az első közös karácsonyukat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] 32 33 ... 41 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed