36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 40 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 10. 13:28 | Link



- Nem maradtál le semmiről - vonom meg a vállam. - Vagyis de, egy valamiről sikerült. Képzeld, a felügyelők nyakon csípték Cupidót, és elvették tőle az íját. Az a kis tollas mostanság sírva panaszkodik rájuk a folyosókon, és néhány diák kénytelen büntetésből feltakarítani a tócsákat utána - mesélem, nevetésbe torkolló kuncogás közepette. Annyira vicces látvány az a pelenkás, főleg, hogy még valami bébiholmikat is ráaggattak, miután a közszeméremsértés is felmerült a vádpontok között.
- Hát, hallod, azért annyi minisztériumi alkalmazott van itt éppen, hogy egy hangyabolyra elég lenne, és rendbe tették tudtommal a kastély bűbájait, ami most azért szigorúbb ellenőrzést jelent, bár az animágusokat eddig se érzékelte, nem tudom, hogy ez mennyiben változott vagy fog változni. Egyébként meg én is lejártam rendszeresen, egy időben még lent is laktam gyakorlatilag, pedig volt fent szobám, úgyhogy nem, nem gondolom, csak azt mondom, hogy kicsit mintha mindenki meghúzta volna magát. Majd visszaáll minden a régi kerékvágásba, ha ezek elmennek - válaszolom. Voltam itt diák én is, nem is olyan régen, ilyen tekintetben legalább egyszerűbb tanárnak lenni, mintha egy teljesen új helyen, ismeretlen emberek között kezdtem volna. A másik oldalról meg annyival nehezebb is, éppen ezért, de az már másik kérdés.
- Annyira azért nem is rossz hely, tényleg nem ártana felfedezned, ha lesz rá alkalmad. Bár egy icipicit mintha a középkorban rekedt volna, azt nem lehet tagadni - ingatom a fejem néhány korty vajsörrel később. Tudom, hogy mennyire odavan a technológiáért ő is, talán annyira, mint Matthew, ha nem jobban, leszámítva, hogy nem úgy tűnik, mintha bármit is szét akarna szedni és működési elveket elemezgetni. Nem teljesen értem ezt a rajongást, de el kell ismernem, hogy van, ami jó, igen, még az internet is, pedig pár éve még makacsul az ellenkezőjét állítottam volna. A nevét viszont ki se kell ejtenem ennek a nagyon is hasznos mugli vívmánybak, anélkül is ott tartunk, amint szóba hozza a munkáját.
- Naná, a videóidat mindig megnézem, és most már tudom is, hogy jól áll a zöld, a lila, a kék, a vörös és a fehér. Jól emlékszem? Mondjuk nekem a rózsaszín is jól áll, a cuki rózsaszín, strasszköves nyakörvem a bizonyíték rá, amit a Czettner lánytól kaptam egy karácsonyra, ha jól emlékszem, bájitaltan korrepért cserébe. Nem is tudom, láttad te azt egyáltalán? - kérdezem ismét nevetve, majd tenyerembe támasztom kicsit a homlokom. Pedig nem is ittam olyan sokat. Még.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2016. szeptember 10. 13:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 12. 19:06 | Link

Szofi

Egy napot beáldozott kettejükre. Erre a napra lefoglalta a csárda legalsó szintjét, a VIp részt, kitakarított néhány felbérelt személy segítségével és vacsorát rendelt. Utóbbit úgy oldotta meg, hogy felment a kastélyba, és a konyhán a manókkal rakatott össze mindenből egy-egy nagyobb adagot.
Vacsorára hívta meg Szofit, mert szinte nulla romantika nem volt még a kapcsolatukban, ezt pedig pótolni akarta. Miközben a gyertyákkal bajlódott, rájött, hogy a húsz éve alatt egyetlen randija se volt. Semmi vacsora, semmi virág, csak ami utána jön.
Túl élete első randiján, fáradtan és feszengve fogja kézen kedvesét, hogy átvigye a hálószobába. Minden vágya, hogy kettesben legyen vele, azzal is teljesen megelégedne, ha most csak összebújnának és elaludnának a finom vacsora után.
- Látod? Olyan, mintha nem is az emeleti szobában laknék - mondja a tarkóját vakarva.
Becsukja maga mögött az ajtót, és kigombolja ingének felső gombját. A nagy estére finoman kiöltözött. Fekete farmerjába betűrte a kék inget, lábára is elegánsabb cipőt húzott. Úgy érzi, mindent megtett azért, hogy jól alakuljon az este, de hiányosnak érzi, vagy Szofi az, aki miatt feszült. Mintha titkolna valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 19:37 | Link

Niko

Izgatottan készült a szobájában a mai estére. Elővette a kis fekete ruciját, aminek minden nő szekrényében megtalálhatónak kell lennie, a legcsinibb fekete tűsarkúját és a haját laza hullámokba rendezte, miközben a tükörképét szidta, aki hirtelen elfelejtett sminkelni. Egyszóval enyhén szólva feszülten indult el az esti randira, de ehhez képest minden a lehető legjobban alakult.
Bár szívesen megnézte volna Nikot, miközben ezt az egészet megrendezte, mert szinte teljesen biztos volt benne, hogy megérte volna. Nem az a típusú férfi volt, aki minden második nőt romantikus vacsorára invitál és Szofi azt gyanította, hogy mélyen legbelül nagyon kényelmetlenül érezte magát olykor.
Niko kezébe kapaszkodva ment fel Szofi a szobába és ezúttal nem zavarták olyan apróságok, mint hogy túl sokat ivott és esetlegesen kapaszkodóra lenne szüksége, mint legelső alkalommal. Most kivételesen többnyire józan volt –bár nyilván a részeg énje volt a nem megszokott-, miközben besétált a szobába, majd megfordult és figyelte a fiút.
Bármennyire is szerette volna, nem tudta elengedni azokat a dolgokat, amik éppen megtöltötték az agyát és nem hagyták aludni. Dai, az apja… Caleb. Mert hogy azt a kevés időt, amit a kastélyon kívül szándékozott tölteni, most megoszthatta vele.
- Engem az emeleti szoba sem zavar. –jegyezte meg, mintegy mellékesen. - Nagyon jól nézel ki, egyébként. –tette még hozzá egy halvány mosollyal, de nem lépett közelebb a fiúhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 12. 20:11 | Link

Szofi

Mikor egy férfi odáig van egy nőért, pontosan ezeket a dolgokat valósítja meg a kedvéért. Nikolai pedig teljesen odáig van a lányért, akivel kapcsolatuk lassacskán körvonalazódik, de csiga lassúsággal teljesedik ki.
A vacsora végezetével úgy érzi magát, mint egy jóllakott óvodás. Pocakja is kidudorodik, mintha legalább három hónapos terhes kismama lenne. Kicsit sem törődik vele, még meg is simogatja miközben Szofit hallgatja. Elmosolyodik, majd a cipőjéhez hajol, hogy megszabaduljon a fogságából.
- Szeretnélek egyszer tényleg hazavinni. Nem oda fel. Saját lakásba, ahol ketten vagyunk. Nem értem miért vagy még velem - mintha minden önbizalma elszállna, ha erről a témáról van szó.
Saját magát hergeli azzal, hogy teljesen feleslegesen előhozakodik újra és újra ezzel a témával, az erkélyen egyszer már kifakadt, gyengének mutatta magát, nem akarja újra.
- Egyébként te...te meg rohadt szexi vagy ebben a szerelésben - férfisóhaj hagyja el száját.
Vacsora közben is megakadt a szeme a nőcin, meg a ruha kivágottabb, minibb részein, csakhogy a kaja mindenek előtt áll. Előbb a gyomor, aztán a többi.
- Nem bámultak meg sokan idefelé?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 20:25 | Link

Niko

Niko újra és újra előhozakodik a témával, Szofi pedig egyszerűen nem tudja, hogy miért kell mindig itt kikötniük. Ő már elmondta az erkélyen, hogy hogyan is érez a vele szemben álló férfi iránt, aki ma este a lehető legromantikusabb és legtökéletesebb vacsorát hozta össze, amit egy nő csak kívánhat magának.
Megforgatta a szőke a szemeit és végre valahára közelebb lépett Nikohoz, de nem túl közel. Az a része még nem érkezett el az estének, bár tagadhatatlanul közel van. Szofi már így is ezer dolgon aggódott és Nikolai folyton újra meg újra emlékeztette rá, mennyire törékeny is kettőjük jövője.
- Komolyan megint azt akarod, hogy neked menjek?
Akkor az erkélyen a lánynak komolyan megfordult a fejében, hogy valami nagyon naggyal és nehézzel fejbe csapkodja a srácot, akiért néha úgy érzi, életét adná, máskor meg egészen úgy tűnik, hogy csak az egyikük maradhat élve ebben a kapcsolatban. De a szőke elég sötét körökben mozog ahhoz –hála az apjának-, hogy tudja, pontosan mik is azok a módszerek, amivel túlélhet, szóval nem aggódik.
Egy halvány mosoly jelent meg az arcán a bókra és tett még egy lépést a fiú felé. Utálta magát, amiért nem volt képes annyira élvezni ezt az estét, amennyire szerette volna, ezért érkezett most is a kérdésre egy kicsit kedvetlen válasz, miközben elfordult Nikotól és felmérte a szobát.
- Dehogynem, az egyikük komoly ajánlatot is tett. Saját lakása is van, meg minden. –célozgatott kissé csípősen, miközben hátralesett a válla felett és igyekezett a lehető leghitelesebbnek tűnő arckifejezést elővenni.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. szeptember 12. 20:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 12. 20:47 | Link

Szofi

- Élvezném - vonja meg a vállát, és elvigyorodik.
Nehezen tudja elképzelni, milyen az agresszív Szofi, de eljátszott már a gondolattal, milyen lehet amikor belőle is kitör az állat. Niko már jó ideje nem ütött meg semmit élettelen tárgyakon kívül, és nem biztos, hogy egy számára ennyire fontos személyen szeretné újra kipróbálni, milyen erővel is bír.
Aztán a bókot saját formájába öntötte, formálta, és vette oda egy csavarral a kissé túl rövidbe bújt nőnek. Neki nem baj, egyáltalán, hisz minél kevesebb, annál kevesebbet kell megvarrni, ha netán elszakadna, de azt azért már nehezebben tűri, hogy az ő tulajdonát más is megbámulja.
Így a kérdésre érkező válaszra elkomorul az arca, majd felegyenesedik.
- Mi? - szemei összeszűkülnek.
- Nem értettem jól. Leálltál egy pasival dumálni ebben a ruhában? Na nem. Amíg az én barátnőm vagy, nem nézheti más...ezt - emeli fel jobbját, hogy egy lendítéssel végigmutasson a testén.
Karja visszaesik eredeti helyzetébe, majd ökölbe szorítja. Hosszan bent kell tartania a levegőt, mert különben eldurranna az agya.
- Tudod mit? Egész nyugodtan menj utána. Neki legalább van fedél a feje fölött - durrog tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 21:36 | Link

Niko

- Ne legyél ennyire biztos benne. –vigyorodott el a szőke.
Dai mesélhetett volna róla, milyen veszélyes is tud lenni Szofi, amikor kihozzák a sodrából. Már ha még lett volna bármi kapcsolata is a lánnyal, aki gyakorlatilag mellette nőtt fel. Elég sokat és sokszor harcoltak egymással, a legapróbb dolgoktól kezdve a legkomolyabbakig. És általában a lány volt az, aki hamarabb kijött a sodrából, mint kellett volna.
Bár Szofi csak viccnek szánta, talán csak egy kicsit oda szeretett volna szúrni a fiúnak, arra nem számított, hogy Niko ennyire magára veszi a dolgot és máris robbanni fog. Más körülmények között a lány máris visszavonulót fújt volna, most azonban ő sem volt éppen a helyzet magaslatán. Érzelmileg labilis volt és kissé talán hisztis. Egyébként ebből a durcázásból sohasem lehetett volna vita.
- Nem szeretem, ha megmondják, mit tehetek és mit nem. –fordult lassan a fiú felé és összefonta a kezeit a mellkasa előtt. - A párod vagyok, nem a tulajdonod. Miért ne beszélgethetnék bárkivel, akivel akarok?
A szőke nehezen viselte, ha megpróbálják keretek közé szorítani és Niko most éppen azt csinálta. Megpróbálta irányítani őt és megmondani mikor, kivel, hol és mit tehet. Szofi nem egy tárgy volt és nem egy kisállat, akinek parancsolni lehet. Ha így lenne, akkor most éppen leült volna, majd pitizik egyet, nehogy a gazdi dühös legyen rá.
Ez a lakás téma bekattant Nikonál, azóta ezen pörgött, hogy ott az erkélyen kimondták, mi is van közöttük. A rellonost nagyon hidegen hagyta, hogy a fiúnak van-e háza vagy bármije egészen addig, amíg ott áll Szofi mellett, de ezt képtelen volt elfogadni. Szofi pedig ezt a makacsságát nem tudta megérteni.
- Tudod mit? Lehet, hogy utána is megyek! –ilyen az, amikor két hisztis összetalálkozik. A lány a táskájáért nyúlt és az ajtó felé lendült. - Köszönöm a vacsorát!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2016. szeptember 12. 22:24 | Link

Már az ajtóból könnyen felfedezte Ave és Viktor kettősét, intve nekik, mielőtt átverekedte volna magát Feather kíséretében az ivón, hogy hallótávolságon belülre kerüljön. Kabátjával bíbelődve végigpillantott az asztalon, csupa söröskorsót látva csak.*
- Nekem senki se rendelt?-*A hang szomorú kiskutyaszemekkel meredt az asztaltársaságra, míg Seth tekintete nyomokban sem hordozta ezt - inkább egyfajta elégedettséggel vegyes fáradtság ült bennük, ahogy letelepedett, kutyáját maga mellé "parancsolva", hogy ne legyen láb alatt. Averyhez fordulva kézcsókkal rótta le hódolatát, Viktornak dobott egy mosolyt és odaintette a pincért. Amint leadta rendelését (nem kedvelte a magyar söröket, így inkább valami töményebb mellett döntött), a támlára dobott zakójának zsebéből elővette a cigarettatárcáját és körbekínálta, mert okvetlen szükségét érezte egy szálnak, egyedül viszont nem szívesen gyújtott volna rá. Alighogy az első kortyot lenyelte, megkönnyebbülten dőlt hátra, egyik karját kedvese háta mögött nyugtatva.*
- Lenne egy ötletem, de kelletek hozzá. Senki másra nem számíthatok,-*konferálta fel vészjóslóan, bár lehet, hogy csak az fokozta drámaivá a hatást, ahogy kivetkőzött némileg megszokott eleganciájából. Várt még egy slukknyit, hogy belefogjon a mondandójába, türelmetlenül pislogva a pult irányába, de fájdalom, az itala nem repült csak úgy elébe.*
- Belemásztam amúgy valamilyen értelmes/fontos téma közepébe?-*Hangyányi fáziskéséssel, de mégis kérdez; szemlátomást kicsit szétszórt és jórészt azért toppant be, mert megígérte, hogy ha teheti, elszabadul munkából egy italra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2016. szeptember 13. 22:21 | Link

Viktor és Édes

- Helyes, helyes - bólogatott, mikor kiderült, hogy Viktor nézi a videóit. - Ha szeretnéd, akkor szívesen segítek kiválasztani pár remek ruhát és kiegészítőt, hogy igazán lehengerlően nézz ki. A kicsi Sebbyvel is csodákat műveltem utóbb! - jegyezte meg, mert párjának öccsét is elrángatta vásárolni, miután kiderült számára, hogy randikra fog járni. Azt pedig ugye nem lehet slamposan. - Nem láttam még a nyakörved... majd hozd el egyszer! - javasolta aztán, mert kíváncsi volt, hogy miféle holmikat rejteget a másik.
Igencsak megörült aztán, mikor feltűnt Seth a színen, arcára rögtön széles vigyor ült ki, ami csak még ragyogóbb lett a kézcsók után. Ha áll, akkor most minden bizonnyal pukedlizett volna viszonzásul, mert őt az egyáltalán nem érdekelte, hogy az női szokás, viszont nagyon ideillett volna, így viszont csak megvillant a kérdés hallatán, mint aki éppen remek szórakozást talált.
- Nem voltál elég konkrét, hogy jössz-e, szóval majd ha olyasmit mondasz, hogy jöttömre öt nap múltán számítsatok, vagy valami, akkor hűs nedűvel foglak várni, ígérem - játszott, és teljesen random módon Gyűrűk Urát idézett, csak mert éppen az jutott az eszébe. Pedig a vajsör elvileg alkoholmentes. Mindenesetre, mikor kedvese karja a háta mögé került, akkor kényelmesen hátradőlt és még fészkelődött is egy kicsit, mert ez a közelség igencsak a kedvére volt. A felkínált cigiből vett egy szálat, de még nem gyújtotta meg, mert ha Seth hajlandó rá, akkor az övéről szerette volna.
- Ha bankot akarsz rabolni, akkor másik görényt keress - jött máris a válasz, mikor Seth olyan hangon szólalt meg, hogy akár egy maffiózó is megirigyelte volna, de azért vigyorgott végig, még ha nem is tudta mi lesz ebből. - És mi lenne az az ötlet? - kérdezte hát végül, némileg elkomolyodva, mert a kíváncsiságát sem tagadhatta volna.
- Nem igazán, csak a kastélyról beszélgettünk - rázta meg aztán most éppen az eredeti színében tündöklő üstökét, miközben kicsit még közelebb húzódott Seth-hez és rábámulva várta a nagy javaslatot.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2016. szeptember 14. 19:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 14. 11:59 | Link



- Csodákat? Hm, lehet, hogy az nekem se ártana, és akkor a végén még bevonzok egy kandúrt is, akinek nem az a legfőbb szórakozása, hogy bundává változtassa a ruháimat, természetesen, amikor már úgyis beköszöntött a tavasz - vakargatom meg az állam elgondolkodva a lehetőségen. Ki tudja, lehet, hogy nekem is csak az unalmas kék öltönyt kellene lilára cserélni, és máris meg lenne oldva minden létező gondom. Nem is hangzik rosszul, egyáltalán nem.
- Majd mindenképp megmutatom akkor. Majdnem lett egy türkíz is, csak az a karácsony már nem úgy alakult, bár lehet, hogy az amúgy se állna jól, szóval mindegy is - vonom meg a vállam. - Ha lejárt az utolsó vizsgám is az akadémián, tényleg el kell gyere velem vásárolni - vigyorgok egy újabb korttyal később. Többnyire utálok vásárolni úgy egyébként, de ennyi azért néha kell, úgyis javarészt csupa egyszerű cuccom van még mindig, meg terepszín, meg egy rakás kék, amit egy szóval úgy lehetne talán jellemezni, hogy unalmas. Kell már egy kis változás ebben is, meg úgy mindenben, azt hiszem. Talán éppen ideje azt a tíz évet is elkönyvelni múltnak és nem hagyni, hogy folyton belefolydogáljon a mindennapjaimba. Hiányzik. A vajsör nem tölti be az űrt, még a macskáim se, de úgyse fog visszajönni, úgyhogy még egy újabb korty és némi koncentrálás csak megoldja, hogy ne ragadjak le ennél a kérdésnél. Szerencsére most még Fortuna is, vagy ki szórakozik ilyesmivel, besegít, mert elveszítem a fonalat, amint Seth is megjelenik és ez az egész elmerül egyelőre a feledés jótékony tengerében. Nem kell erőltetnem, hogy mosollyal válaszoljak a mosolyára, majd még Featherhez is lehajolok kicsit üdvözlésképpen.
- Bocs, legközelebb nem fordul elő - jegyzem meg, amikor már ismét az asztalon könyökölök. - Kösz - bólintok rá a cigire, ha már kínál, az utóbbi egy évben rágyújtottam már jó néhányszor úgyis minden korábbi ellenkezésem ellenére, és a mosolyom akkor tűnik csak tova, amikor helyette nagyon is meglepetten pislogok Seth-re kijelentése hallatán.
- Mégis mit tervezel? - kérdezem, visszavéve jócskán a hangerőből hirtelen, mert valljuk be, ötletem sincs, mire gondol. A kérdésre Avery ezúttal is előbb válaszol, én meg beleegyezően bólogatok hozzá, egyebet mondani úgysem tudnék, meg aztán jobban is érdekel éppen a kastélynál, meg a szépítkezési tanácsoknál is, hogy mi is az a titokzatos ötlet, annyira, hogy még a cigi is csak magában füstölög egyelőre az ujjaim között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 20. 21:30 | Link

Szofi

Az erkélyen szóba került Nikolai számára néhány igencsak fontos dolog, főleg ami kettejük kapcsolatát illeti. És ebbe beletartozik az, hogy ha már kimondták, hogy egy párt alkotnak, akkor bizony az ő barátnője ne álljon le idegen férfiakkal trécselni a randijuk előtt, amire ő annyit készült, mintha maga Merlin érkezett volna vendégségbe.
- Az egy és ugyanaz! - emeli fel a hangját.
Át se gondolja, mit vág kedvese fejéhez, csak kiszakad belőle a dühös énje, azt pedig szinte képtelenség visszanyomni a helyére. Veszi a mély levegőket, hátha az lecsillapítja, de végül még magának szúr oda egy hatalmas tüskét.
Álla megfeszül fogai összepréselésében, szemében harag tüze gyúl. Követi tekintetével Sofia megmozdulását és a választ csak eközben dolgozza fel. Nem szól semmit, mert csak üvölteni tudna, de a keze lendül, amint a nő olyan távolságba ér, ahonnan könnyedén megfoghatja.
Finomságot mellőzve kapja el a lány csuklóját, könnyedén fonja át ujjaival. Kissé előre dönti fejét miközben tekintetét a lányéba fúrja és közelebb hajol hozzá. Szofinak esélye sincs rá, hogy meneküljön ha már tartja, sőt, a másik kezét is elkapja.
- Nem mész innen sehova - mély, agresszív hangja eddig bujkált a sok hazugság és titok alatt.
Csak az lebeg a szeme előtt, hogy ez a nő feldühítette, és csak az tartja kontrollban, hogy az apja lebeg lelki szemei előtt. Nem akar olyan lenni, sosem bántaná a párját.
- Az enyém vagy!
Csuklóinál fogva rántja oldalra, ahol a falnak löki, és saját testével szorítja oda. A lány karján már látszik Nikolai ujjainak lenyomata, a szorításból eredő fehérség, ezt azonban ő nem veszi észre. Tág pupillái feketén fénylenek, izmai belefeszülnek a szorításba, a tartásba. Mindkét kezével a feje fölött tartja, a falhoz szorítva, és szinte teljesen benne van az arcában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 20. 21:47 | Link

Niko

Szofi nem akart reagálni, amikor Niko emlékeztette rá, hogy a tulajdona. Kezdjük ott, hogy tényleg beszélt egy sráccal, aki tőle tudakolta meg, merre találja az állomást, de ennyiben ki is merült a kettejük kis románca. Ennek ellenére a szőke nem tervezett magyarázkodni, miért is tenné? Őt senki sem irányíthatja, nem egy agyatlan báb, vagy egy neveletlen kislány.
Niko ujjai az övére fonódtak és Szofia felszisszent, ahogy átkulcsolta a csuklóját, de ennél komolyabban nem adta jelét annak, hogy fájna, amit a fiú csinál, vagy hogy esetleg megijedt volna. Megedződött már. A szíve mégis hevesebben kezdett verni, ahogy Niko visszahúzta magához, de konokul felszegte a fejét.
- Fájdalmat okozol. –sziszegte vissza a kedvese arcába és összecsattantak a fogai.
Vele nem lehetett játszani, nem lehetett kontrollálni és főképpen nem lehetett megijeszteni. Erős lány volt, talán törékeny, de annyi mindent élt már át, hogy a legkevésbé sem volt képes meghunyászkodni. Hogy Niko ráhozta-e a frászt? Rettenetesen. De ezt nem láthatta, mert a szőke tudta, hogy ez részben az ő hibája és a bűntudata felülírta a kitörni készülő dühét.
A lány feje koppant a falon és egy pillanatra lehunyta a szemét, nehogy a könnyek utat törjenek maguknak. A fiú közelsége sohasem zavarta, kifejezetten vágyott rá, de ebben a pillanatban bekapcsoltak a túlélő ösztönei és bármit megtett volna, hogy kiszabaduljon.
- Nem vagyok a tulajdonod! –ismételte meg vicsorogva a lány, miközben a csuklóit rángatta abban a reményben, hogy esetleg a férfi lazít a szorításán. A fájdalom végigcikázott a testén minden egyes apró mozdulattal és a könnyek elfutották a szemét, bármennyire is titkolni próbálta. -  Bántani akarsz? Akkor tedd meg!
Szofi közelebb hajolt a férfihez, már amennyire a béklyója engedte és tekintetét az övébe fúrta. Testük szinte teljesen egymáshoz feszült és a lány a lelke mélyén készen állt rá, hogy megvédje magát.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. szeptember 20. 21:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2016. szeptember 24. 14:10 | Link

Nándor


Pontosan ezért nem volt benne biztos, hogy ez a kiruccanás jó véget fog érni... Ha gyenge kis szervezete alkohol hatása alá kerül, nyelve egyre élesebbé, agya pedig egyre tompábbá válik és igen hamar bekövetkezhet a nem kívánatos apokalipszis. Ilyen téren semmiben sem különbözik az olcsó kis fruskáktól, talán ez is az oka annak, hogy társaságban nem igazán hódol borkóstolói hobbijának.
Csak egy sanda pillantást kellett vetnie Nándi arckifejezésére, amit bárgyú kérdése váltott ki. Igen, valószínűséggel ha nem is papírra vetve, de akad a férfi agyában szerény szémélyéről is egy vaskos akta, ahová mindenféle ehhez hasonló dolgot feljegyez magának. Ha így nézzük, Parancsnokunk számára ő egy teljesen nyitott, kiszámítható ponyvaregény, aminek nemhogy a következő fejezetét, de csúfos végét is tudni lehet már a legelején. Ezek után nem is nagyon firtatta tovább a 'mit feltételezel rólam' témát.
Poharának tartalma emelkedő ütemben fogyatkozott, ahogy egyre több könnyelmű gondolatnak adott hangot. Ajkai egy furcsa, talán még kacérnak is nevezhető mosolyra húzódtak, ahogy a haja mögül vizslatta a vele szemben ülő férfit. Hogy lehet valaki még egy ilyen helyzetben is ennyire makulátlan...? Ennyire tökéletes?! Nem mondhatjuk, hogy nem nézte még meg magának kedvenc főnökét, hogy nem ismeri már minden egyes vonását, ha bosszús, ha derűs vagy éppen zavart.. Tud egyáltalán a mindig magabiztos Révay Nándor zavarban lenni? Mintha egy pillanatra... Ugyan. Már biztos fejbevágta az a pohárka meggybor, amit eddig magába döntött, mert ha teljesen ismeretlen lenne számára a Parancsnok, még azt hinné, hogy némi pírt vélt felfedezni annak orcáján.
Nándor színlelt meglepettségén hangosan felkuncogott. Kizárt dolog, hogy nem hallott még semmit az őt övező legendákról és szóbeszédekrők, vagy hogy nem érezte a rettegés szagát, ahogy megjelent egy-egy beosztottja közelében.
 - Hát tudod... félnek tőled. Egoistának és... hát... bunkónak tartanak. Valaki szerint muglikat kínzol a pincédben, hogy kiéld a frusztrációidat, mások szerint valami szekta tagja vagy, ahol mágikus lényeket áldoznak a szépség érdekében, de hallottam már olyat is, hogy sok ügyet te magad rendezel meg, csak hogy sikeresnek tűnj és megtarthasd a pozíciód..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2016. szeptember 25. 00:44 | Link

Viktor és Ave


Feather az asztal alatt átkúszik Viktorhoz, hogy alapos szagmintákat vegyen - már ha engedik, hogy kiélje kíváncsiságát, amit főleg a három macska éltet - de ha a vörös nem hajta el, akkor tartósan letáboroz mellette, lábának dőlve és ölébe téve fejét. Terápiás állatként érzékenyen reagált mások hangulatára és mostanában Seth gyakran azon kapta az ebet, hogy barátját próbálja vigasztalni a maga gyöngéd, farkcsóválós módján. Mivel úgy érezte, Viktor valamiért nem akar vele beszélni az őt kínzó dologról - holott mindketten látták az elefántot a szobában - négylábú kedvencére bízta. Ő csak annyit tehetett, hogy sok időt töltött Viktorral és minden lehetőséget megadott.
A barátaitól kapott reakcióra jóformán felhördül. Szívéhez kapta a kezét, felháborodással vegyes fájdalommal tapasztva tenyerét a képzeletbeli sebre, amit az iménti szavak ütöttek mellkasán. Micsoda bárdolatlanság!*
- Hogy te rosszra gondolsz, azt még valahol értem,-*ráncolta a homlokát Avery sötét szempárját fürkészve összeszűkült szemekkel, mielőtt Viktorhoz fordult volna.*- te viszont megleptél. Úgy érzem, túl sok időt töltesz görényekkel.-*A hatásszünetben szívott egyet a cigarettáján, hogy lehunyt szemmel fújja ki a füstöt, láthatóan élvezve a vaníliás mérget, amit viszonylag ritkán engedélyezett magának. Lepercintette a felesleges hamut az odakészített kis tálcára, hogy nyugodtan gesztikulálhasson és ne terítsen be közben vele mindent és mindenkit.*
- Arra gondoltam, hogy év elején...Áh, köszönet,-*az italát elébe lebegtető pincérnek hálásan intett, valószínűleg nem utoljára ma este, bár nem tervezte leinni magát. Ráérősen forgatta a poharát néhány pillanatig, mielőtt belekortyolt és jóféle borzongással méltatta az alkoholt.*
- Ssszóval, megkaptuk az állásokat Sebbyvel. Ő legili, én bűbájtan és sötét varázslatok tanár leszek - döbb-döbb, megjegyzem - és szerintem ez méltó ünneplésért kiált.-*A dolognak egy mozdulattal adott hangsúlyt, amivel kis híján belehamuzott a whiskeyébe, az utolsó pillanatban azonban sikerült elkerülnie a katasztrófát. Ezzel a lendülettel folytatta is terve ecsetelését, mostanra kicsit zilált haját jellegzetes mozdulattal dobva hátra, hogy ne lógjon a szemébe.*
- Ránk férne egy ereszdelahajam este, züllős mágikus társasjátékokkal. Mindünkre. Sebby, te, te, Ricsi, Ethan és én az alap felállás, amiben gondolkodtam, de felőlem osztogathatjuk is a belépőket.-*Ezt persze ő sem gondolta komolyan, mivel A, bár sosem tartotta be maradéktalanul az iskolai szabályzatot, nem is űzte sportként a megszegésüket B, túl paranoiás volt hozzá és C, Ethan egymagában egy csordányi partiállattal ért fel. Épp elég lesz többé-kevésbé féken tartani, hogy az öccsei maradandó lelki traumák nélkül vészeljék át az estét-éjjelt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 25. 13:26 | Link

Szofi

Abban a pillanatban kikapcsol minden ép észt kontrolláló kis érzéke, melyben Szofi túllépi a határait. Lehet, hogy alapból vicces lett volna, de most amilyen lelki állapotban Nikolai van a vizsgák és a lehetetlen jövőkép miatt, kicsit sem sikerült poénosra a helyzet. Nem tudja meghazudtolni önmagát. Agresszív, támadó, az is csoda, hogy egész idáig tartotta magát. Amit Szofi iránt érez, most jelentéktelenné válik. Úgy érzi, elárulta, úgy érzi, hazugság volt minden. Megtört egy nő előtt, engedte, hogy fontos legyen számára, melyet egész életében csak egy személynek engedett; a húgának.
Mélyebben veszi a levegőt, mellkasa magasan emelkedik. Könnyedén keni fel a falra párját, csuklóit béklyóként fonja körbe ujjaival. Érzi a szőke tartását, szavai azonban csak hergelik. Felbőszített bikaként viselkedik és nem lát semmit a saját gondolatain kívül. Bosszút akar állni, feltehetőleg a semmiért.
Szofi szemébe néz, arcizmai belefeszülnek abba, ahogy visszafogja magát. Felvillan a stop tábla lelki szemei előtt, az apja körül forognak gondolatai. Ő nem lehet az apja. Nem bánthat már senkit, különben ugyanolyan lenne...
Ha lehet, még egy fokkal erősebben szorít rá a nő kezére. Ezt azonban nem követi bántalmazás, sokkal inkább olyan szenvedély, melyet még nem élt át. Ajkait a másik ajkaira tapasztja, testével a másik testének simul. A mérhetetlen dühöt vágyak győzik le. Szofira vágyik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 26. 10:44 | Link

Niko

Niko ujjai a csuklóján fájón égtek és kész lett volna bármit megtenni, hogy kiszabaduljon. Nem az a típus volt, aki könnyedén pánikba esik, de most tényleg megijedt. Nem a férfitől és még csak nem is attól, ahogyan a falhoz préselte, sokkal inkább attól, hogy mit képes kiváltani Nikoból egyetlen rosszul megválasztott mondattal. Elvégre ő csak viccnek szánta és talán kissé dacos volt, de semmiképpen sem gondolta komolyan és nem hitte, hogy a másik ezért majd ilyen hevesen fog reagálni.
Teste a szőkéének préselődött és Szofi igyekezett legyűrni a kétségbeesést, mert az volt a lehető legrosszabb opció ebben a helyzetben. Az agya kikapcsolt és automatikusan sorra vette, hogy merre és hogyan tudna elmenekülni, ha esélye nyílna rá. A szanatórium és a kihallgatások velejárója.
Visszatartotta a lélegzetét és mereven a fiúra függesztette a tekintetét. Megijesztette az, amit a szemében látott. Szinte biztos volt benne, hogy képes lenne őt komolyan bántani és végtelenül hosszúnak tűnő ideig el is hitte, hogy meg fogja tenni. Látta, amikor minden megváltozott és volt egy röpke másodperce levegő után kapni, mielőtt a szemeit elfutották volna a könnyek.
A csuklójára nehezedő nyomás hatására összekoccantak a fogai, de tartotta magát. Nem sírt, nem borult ki és nem esett kétségbe. Csak lehunyta a szemeit, amikor a férfi ajkai megtalálták az övét és valószínűleg hevesebben viszonozta a csókot, mint az eredetileg szándékában állt volna. Előrébb hajolt, annak ellenére, hogy a csuklói még mindig a falhoz voltak szegezve.
Bármennyire is nehezére esett bevallani, még a tulajdonképpeni fizikai erőszak sem tudta megváltoztatni az érzéseit Niko iránt. Egyre jobban és jobban vonzódott hozzá. Nem tudta gyűlölni azért, amit tett. Akarta őt, mindenestől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2016. szeptember 26. 12:15 | Link

Léna

 
Nándor kifejezetten élvezi a helyzetet, ő is kortyolgat bőszen, ám neméből és termetéből adódóan nála sokkal, de sokkal lassabban üt, mint a Lénánál. Ha csak alig is, de ő is érzi a bor jótékony hatását, ettől ugyanis lassan megállás nélkül mosolyog társaságára, s a beszélgetés is kezd mindenféle komolyságot nélkülözni. Noha meglepettséget színlel, egyáltalán nem éri meglepetésként, hogy beosztottjai suttognak a háta mögött. Nem példa nélküli a dolog és valaha ő is csak egy szimpla auror volt, s neki magának is megvolt a véleménye saját feletteseiről. Most azonban alkalma van azt is kideríteni, mik is valójában ezek a suttogások. Mielőtt Léna cserfes kis nyelve megeredne, rengeteg lehetőség villan át agyán, tudván miket tett a múltban, és hogy nem beszél senkinek a magánéletéről. Mit eredményez ez? A képzelőerő szárnyalását! A valóság sem nélkülöz őrült dolgokat, lenyűgözőeket, hajmeresztőeket és még megdöbbentőeket is, így kíváncsian várja, mivel nyűgözi le aurorja.
  Helyes, féljenek csak, legalább jobban dolgoznak...keményebben. Elégedett mosoly terül szét arcán, miközben tovább hallgatja a gyönyörű barnaságot. Az egoista jelzővel sincsen semmi problémája, elvégre, ha Nándor nem szeretné önmagát, senki sem tenné, s tulajdonképpen énközpontúságának köszönheti, hogy eljutott addig, ahol most tart. Ezt követően azonban a humorostól a képtelenig hall mindenféle feltételezést. Nem is bírja ezt kuncogás nélkül. Azon sem akad fenn, hogy kollégái bunkónak titulálják, nem azért a főnökük, hogy a hátsójukat nyalogassa. Az csak a kiváltságosaknak jár...
  Sajnos nem vág a parancsnok jellemébe, pedig a hallottaktól kitörne belőle a röhögés, s a végére már a földön hemperegve verné öklével a padlót. Így azonban csak elvigyorodik, -amely ugyanannyira ritka tőle-.
  - Le vagyok nyűgözve a kreativitásuktól - még a fejét is megingatja mielőtt egy újabbat kortyol a borból. - De a megnyugtatásodra közlöm, nem muglikon töltöm ki a frusztrációmat.. - hanglejtése és az ahogyan a nőre néz ismét, a minisztériumban felér egy szexuális zaklatással, itt azonban csak ellenállhatatlanul bugyinedvesítő és valahol talán kissé elgondolkodtató is. A többi agymenést arra sem méltatja, hogy tagadja vagy kikérje magának. Van, ami jobban foglalkoztatja.
  - És neked melyik feltételezést köszönhetem? Vagy melyik az amelyiket leginkább valószínűnek tartod? - kíváncsi kékjeit az alkoholtól immáron csillogó barna szempárra függeszti kíváncsian, miután két nagyobb korttyal kiürítette a poharát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2016. szeptember 27. 09:56 | Link

Nándor


Ha csak a falusi életből indul ki és abból, hogy az élő térfigyelő rendszer rosszmájú nyelvei szerint ő titokban már háromszorosan elvált és duplán anya, elszégyelli magát. Bizony volt egy olyan időszak, közvetlenül a megrovása után, amikor mindenféle kérdés nélkül hitt a Nándort övező pletykáknak. Egy, de talán két hétig is a munkahelyi klikkek egyik legrosszabbikját erősítette, pontosan azt, amelyikben a Parancsnok szerepelt kedvenc célpontként. Azonban, hogy mi igaz az akkor elhangzottakból és mi nem, a mai napig nem tudja. Nem sok idő kellett hozzá, hogy a mindenki által rettegett férfi belopja magát a szívébe, talán tényleg igaz a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ott, a lepusztult kis kocsmában ücsörögve, maga sem tudja, milyen okból kifolyólag, de csüngött Nándi minden egyes mosolyán és szaván, mintha csak egy önmagát és a másik nemet frissen felfedezett tinilány lenne.
Kezét szája elé illesztve kuncogott fel ismét. Nos, igen. Ez a teljesítmény mindenképpen lenyűgöző, főleg ha azt nézzük, elvileg tanult, éles eszű aurorokról és hivatalnokokról beszélünk. A monoton munka kétségkívül káros hatással lehet az ép elmére, de ezen képtelenségeket még talán egy elmegyógyintézet lakó is megirigyelnék.
Poharát megemelve kiitta belőle a kitöltött nedű utolsó cseppjét is, sötétjeit közben le nem véve jóképű partneréről. Már nem szegte le a fejét, már nem kapta el a tekintetét, még ha néha nehézkesen is, de állta a férfi minden egyes pillantását. Egészen eddig a pontig.
 - Ezt... örömmel hallom - igazán diplomatikus válasz hagyta el száját, de mi mást várhatnánk tőle? A víz egy pillanat alatt leverte attól a mondattól. Attól a hangsúlytól. Attól a nézéstől. Szíve akaratlanul is belendült, s amellett, hogy minden egyes apró szőrszála égnek meredt, égető forróság járta végig testének apró szegleteit. Révay Nándor kivédhetetlen bugyihúzogató sármja magával ragadta, beszippantotta és ami talán a legmeglepőbb az egészben, ebben a pillanatban ő ezt egyáltalán nem bánta. Általános, magának alkotott szabályait már akkor felrúgta, amikor átlépte a Csárda küszöbét, tudván, hogy a lavina egy piallanat alatt megindulhat... és meg is indult. Hirtelen elkapott, izgalomtól ragyogó barnáit ismét a férfire függesztette - Talán bélyeget gyűjtesz?
Mintha száznyolcvan fokos fordulatot vett volna józan jellemétől, remegő kezét megzabolázva nyúlt a borosüveg után. Nem igazán csinált hiúsági kérdést belőle, ha Nándor megengedte, utántöltötte poharát, s aztán a sajátját is. Nem igazán volt még része ilyen nyílt flörtölésben, de az az elképesztő energia, ami kettejük körül keringett, önbizalmat töltött belé.
 - Szerintem szabadidődben beszélő kecskéket mészárolsz a fészeredben található kőoltáron. Persze még nem szereztem meg a vád emeléséhez kellő bizonyítékokat, de ígérem, amint átütő sikereket aratok, megírom a részletes, mindenre kiterjedő jelentést és átadom ellenőrzésre.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2016. szeptember 29. 12:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 27. 18:00 | Link

Szakács Ágota-Beáta

Régen járt már egykori szállásán, de emlékezett még arra a régi időkre, amikor még a lánya is itt volt, az iskolában. Azóta sok minden megváltozott, maga Zoltán is, bár azt nem mondhatjuk, hogy előnyére. Persze ő megvan győződve róla, hogy igen, és ebben a tévképzetében senki nem tudja megingatni, jobb, ha nem is akarja.
Egykedvűen nyit be az ismerős ajtón, hogy a hosszúra nyúlt tanári értekezlet után, legurítson a torkán valami lélekemelőt. Körbe sem néz, elvégre nem múzeumba jött, csak a pultoson pihenteti sürgető tekintetét, mely egyre inkább borul sötétbe, minél több másodperc telik el anélkül, hogy észrevenné. Fél perc után, ingerülten emel szót a jogaiért.
- Van itt kiszolgálás vagy érezzem otthon magam, és töltsek magamnak? Majd a végén el is mosogatok. - Nem zavarja az a tény, hogy dugig van a csárda, egyszerre hatan kérnek piát, de miért is érdekelné más nyomora? Szerencsére nem pusztába kiáltott szó, vagy falra hányt borsó hatást váltottak ki szavai. Az egyik kiszolgáló, aki már anno is ott volt, kerekre táguló szemekkel fordul felé. Valami olyasmit is elrebeg, hogy: "Ááá, tanár úr! Rég láttam!" Vagy ilyesmi. Nem hallani pontosan a hangzavarban. Várkonyit ezek nem zökkentik ki fenséges fölényéből, csak megrendeli az italát, minden különösebb reagálás és érzelem nélkül.
- Valami alkoholmentes agyzsibbasztó löttyöt kérek! - A kérek szó csak amiatt került a mondatba, mert abban a pillanatban nem jutott eszébe várkonyisabb. Mintha el is pirulna egy pillanatra, de mivel a kért ital pillanatokon belül a kezében van, visszatér egészséges, viasz szerű arcszíne, ahogy máris szabad helyek után kutat. A többesszám azt jelenti, hogy nem kívánja mással megosztani a hatszemélyes asztalt. Ne nézzék már madárnak! Akárkikkel nem vegyül. Aki nem Várkonyi, azzal csak akkor ül le egy asztalhoz, ha kényszerítik valamivel. Az meg tudjuk, nem egyszerű. Mázlija van, hogy épp távozik egy kisebb társaság, így poharát a feje fölé emelve araszol a megüresedett asztalig, sietve le is ül, majd felveszi a legelrettentőbb ábrázatát, hogy egyedül maradhasson, csak ezután kortyol az italba. Lehunyva szemeit élvezi a lelkéig hatoló nedű zamatát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. szeptember 27. 20:11 | Link

Várkonyi Zoltán
Viselet


Lekéstem. Hiába rohantam valami eszeveszett tempóban, fenét se érdekelte, hogy ott vagyok-e vagy nem. Ezzel a felismeréssel a tarsolyomban döntöttem úgy, hogy lemegyek a faluba. Legalább fojtsam valamibe a bánatom ha már senki se vette észre, hogy ott vagyok-e vagy nem. Igazán szívmelengető érzés volt egyesektől ez számomra, de jobb később, mint soha alapon elfogadtam.
Az ismerős "illatok" csapnak meg ahogy belépek az ajtón. Valamiféle cirkuszi mutatványnak is beillek, azt hiszem. Már csak azokból a pillantásokból ítélve amit kapok. Mindegy, nem zavartatom én magam, oda libbenek a pulthoz. Először persze próbálok valami tekintélyt szerezni magamnak, hogy kiszolgáljanak. Szerencsémre a pincér srác megismer, vagyis már elavult információkat tárol rólam, de attól eltekintve kiszolgál. Hálásan megköszönöm neki, miközben ő bátorítóan vállon vereget, hogy hajrá csajszi, kapjál itt helyet. Milyen kis édes, aranyos a drága. Valójában pedig az a helyzet, hogy a csárda dugig van, üres helyet nagyítóval se lehet kapni. Nekem meg semmi kedvem a pultnál könyökölni, mert úgy gondolják társaságra vágyom, így minduntalanul leszólítanak valami béna szöveggel, például, hogy fájt-e mikor leestem a mennyből. Egyáltalán kinek jön be ez a szöveg?!
Ez az! Sikerült kiszúrnom valakit aki egymagában üldögél egy hat személyes asztalnál. Gyorsan feléje veszem az irányt, ignorálva azt a rengeteg "gyere ide szívi, itt van hely" meghívásokat. Kinek van szüksége ilyenre? Részemről nincs, így próbálom lesújtó pillantásokkal jutalmazni, hátha veszik a lapot. Mire oda érek, eléggé lecsitulnak az ilyen kéretlen hely ajánlatok, így fellélegezve jutok el az asztalhoz. Sőt, még az a korty ital is leér, míg én oda pofátlankodom.
- Szabad? -
Teszem fel a kérdést, megvillantva a legszebb mosolyomat, az csak meg kéne tegye a hatását. Reménykedem, hogy nem fog elutasítani. Abban az esetben tényleg a pulthoz kényszerülők vagy elfogadok valami extra jó ajánlatot. Bár erre sok esélyt nem látok, hisz nem annyira bizalomgerjesztő alakokról beszélünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 27. 21:51 | Link

Szakács Ágota-Beáta

Az agyzsibbasztó lötty, ami tulajdonképpen grapefruitlé tonikkal keverve, megbolondítva pár csepp vidító főzettel, lefelé haladtában oldja fel szépen a gyűlés alatt feltorlódott görcsöket. Soha nem értette, hogy minek ez a rengeteg fejtágítás, némelyik kollégának már így is akkora a feje, hogy ha a második sorban ülne, kitakarná a beszélőt. Persze azért vannak fontos dolgok, mint például most az igazgatói pályázat véleményezése, ami csak elsőre hangzik ennyire egyszerűen. Sok-sok nyomorúságos procedúra előzi meg azt, hogy elmondhassa végül, ő személy szerint nem talált a pályázatban semmi értelmeset, sőt egyenesen kételkedik az illető kvalitásában, mi több, biztos benne, hogy romlásba dönti az iskolát, amit a horoszkópja is ékesen bizonyít. Valaki egy Halak Merkúrral nem lehet jó a kommunikációban, pláne, hogy ez a szegény Merkúr még oppozícióban áll a Neptunnal. Na ez aztán katasztrófa. Szóval ennyi is elég lenne, ehelyett két órán keresztül ment a szájtépés. Kiválasztani a jegyzőkönyvvezetőt, felállítani a szavazatszámláló bizottságot, névsorolvasás, ki nincs jelen. Mire eljutottak oda, hogy ismertesse valaki a vezetői programot, már túl voltak két idegösszeomláson, három hektó kávén, és két gyomorgörcsön, úgyhogy az itóka, mindennél jobban kell most neki. Általában nem rendítik meg a feladatok, de ezt a felesleges időhúzást, értelmetlennek tartja. A halálba lehetne kergetni vele. Kortyolná a másodikat is, mikor egy üde fiatal hang, és a hozzá szervesen kapcsolódó, mosolygó arc zavarja meg a regenerálódást. Várkonyit nem olyan kőből faragták, hogy hatással legyen rá bármilyen szelídség vagy báj, így máris nyitná a száját, hogy úgy hajtsa el a jelentkezőt, mint Abortusz főzet a magzatot, ám rájön, hogy méltányolnia kell, ha az áldozat maga sétál be a csapdába. Neki egy lépést sem kellett tennie érte, és már látja is lelki szemei előtt kiterítve a prédát.
- Hogyne, foglaljon helyet! Majd elcsevegünk a házirendről kicsit. - Válaszvigyort villant, tettetett kedvességgel int a vele szemközti székre. Nem tartja sokra a lány észbéli képességeit, de az ismeretei mindenképpen hiányosak, ha épp őt szemelte ki partnerül. Nála már akkor is jobban járt volna, ha a legbizalmatlanabb képű fickó felszólításának tesz is eleget. Az oroszlán benne, már élesítette a karmait, sőt még az az elégtétele is megvan, hogy ártatlan a becserkészésben. Nyugodt lehet a lelkiismerete, nem ő vadászik különös kegyetlenséggel bűnösökre, hanem lám, maguktól hajtják fejüket az áldozati oltárra.
- Mit iszik? - Íme egy újabb döfés, hogy az igazság oltárán, a véráldozat megfelelően hatásos legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2016. szeptember 28. 17:03 | Link

Léna


  A percek észrevétlenül száguldanak, miközben ez a kettő egy lassú filmben érezheti magát. Az első borosüveg már teljesen kifogyott, Nándort kellemesen fűti az alkohol és ahogy parancsnokunk meg tudja állapítani, Léna sem feltétlenül azért nyúl a második üvegért, mert annyira szomjas.
  Elégedettséggel konstatálja, hogy a nő igencsak vevő az ő kis húzásaira és nem is hagyja viszonzás vagy reakció nélkül. Eddig is tisztában volt vele, nem hagyja hidegen, noha eleinte őszinte és nyilvánvaló ellenszenvet táplált felettese iránt, ahogy telt az idő az aurorhölgy édes kis pofija már nem a gyűlölettől vagy haragtól lángolt, hanem lányos zavarának jele volt. De ugyan ki hibáztathatja érte, Nándor igazán elbűvölő tud lenni, ha éppen úgy tartja kedve, vagy a céljai elérése érdekében erre kényszerül.. meg úgy egyébként is, de ezt csak kevesek tapasztalhatják meg. Hogy ma este milyen okból ilyen, azt csak ő tudhatja, Léna dolga egyszerűen annyi, hogy élvezze, amíg tart.
  Ahogyan a nőre néz, szinte pontosan tudja, mi játszódik le benne, azt azonban szinte sohasem látja előre, mi fog kiszaladni a kívánatos kis ajkai között. Kissé elneveti magát a feltételezésen, miszerint ő, Révay Nándor Aurorparancsnok a felgyülemlett frusztrációját bélyegek gyűjtésével vezetné le, és a szabadidejét kecskék mészárolásával tölti. Ez most komoly? Nyilván nem, ha Léna zavarban van, hajlamos az ilyen kis csacskaságok mondására. Talán percek múlva is ezt fogja emlegetni. Fejét ismét megingatja, miközben emésztgeti a hallottakat. Természetesen engedi a nőnek újratölteni a poharát.
  - Szerintem neked nem kellene többet innod, már így is félelmetesen félrebeszélsz, vagy csak nagyon félreismersz. Noha nem vagyok egy állatimádó, de legyen akármennyire is koszos vagy büdös, nem mészárolom őket unalmamban - közli, miközben a poharában lévő feketés nedűt forgatja. - Most kóstold meg, még finomabb, ha szellőzött egy kicsit! - beleszimatol saját poharába, bár az orrát teljesen átjárja már a Csárdában terjengő erjedt alkohol szag keveredve minden mással, ám még így is lehet érezni valamennyire.  
  - De ha esetleg ki szeretnél hallgatni, mert ugye hazudhatok is akár és egy magad fajta aurornak kötelessége alaposan utánajárni a dolgoknak, elmehetünk hozzám, hogy a saját szemeddel győződj meg róla, sem kőoltár, sem pedig egyetlen árva, fogvatartott, segítségért sápítozó kecske nincs a fészeremben, sem pedig a birtokom egész területén. - kissé kihívóan pillant most Lénára, és rettentően kíváncsi, hogyan reagál a "meghívásra" vagy éppenséggel inkább kihívásra. Nem biztos, hogy jól teszi, ha elfogadja...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. szeptember 29. 17:51 | Link

Várkonyi Zoltán
Viselet


Valahol mélyen felébred bennem a bűntudat. Mégis hogy voltam képes elkésni az első tanári gyűlésről ahol mondjuk hivatalosan be akartak mutatni a kollégáknak? Most aztán magyarázkodhatok minden szembejövő tanárnak, hogy nem, nem, én már vagyok diák, az iskola tanári gárdáját erősítem. Sőt, nem is akármilyen tárggyal. Hiszen enélkül nem léteznénk mai varázslatok. Na jó, azt hiszem a bűntudat mellé vegyül egy kevés büszkeség is, hogy ebben a tárgyban mélyültem el, végeztem behatóbb kutatást és sikerült megnyernem az állást.
Amúgy zavaró tényezőként léptem fel. Legalábbis ezt abból veszem le, hogy a kedves kolléga úr már venné magához a következő kortyot, én meg képes voltam idepofátlankodni. Hát, miért nem volt jobb dolgom? Ennek ellenére mosolyom levakarhatatlan, miközben várok. Azért nem fog eltűnni, mert esetleg nem kerül viszonzásra. Majd ha valamiféle inzultus indul felém a tanár úrtól, na akkor eltűnik. Egyelőre ennek még se híre, se hamva, így nyugodtan mosolyoghatok neki. Kissé felszalad a szemöldököm, mert magáz, bár nem tartom magam öregnek, lehet csak a tisztelet jele. Mégse kellett volna kihagyni az a gyűlést, akkor biztosan nem magázna.
- Miért pont házirend? -
Ha már volt olyan kedves és szívélyes a professzor, hogy megengedi helyet foglaljak, azonnal megpróbálok felkászálódni a székre, ami eléggé hamar sikerül. Nem hiába mondják, hogy gyakorlat teszi a mestert. Erőltetett az a válasz mosoly, de nagyon nincs mit kezdjek vele. A poharamat felrakom az asztalra, majd kortyolok belőle. Amúgy almalé, elméletileg frissen kéne legyen facsarva, aztán kitudja valójában mi is a helyzet vele.
- Almalé. Ön? -
Mire számított, lángnyelv whiskeyre? Akármennyire is nem vagyok már diák, valamilyen szinten példát kell mutatnom a néhai ház és iskolatársaimnak. Az iszogatás a csárdában pedig nem tartozik a legjobb közé, ezért esett a választásom az almalére. Visszakérdezek, nem mintha égnék a vágytól, hogy megtudjam mit iszik. Akármi is az, egyelőre még nem mérgezték meg. Pedig amilyen híre volt a diákság körében, nem lepődnék meg rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 29. 23:02 | Link

Szakács Ágota-Beáta


Az arca ismerős, mégsem tudja hova tenni, de ezen nem akad fenn, elvégre, mint tudjuk, csak a fontos egyénekre figyel oda, és ilyen, önmagán kívül, nagyon kevés akad. Elkönyveli annak a derengő vonásokat, hogy valamelyik folyosón talán összefutottak, vagy az ebédlőben reggel, netán ebédkor...Nem is igazán érdekli, ez most részletkérdés. Különben is az agya még zsong a tanári hangzavarától, ilyen állapotban pedig ne várja tőle senki, hogy gondolkodjon is. Ezek szerint arra a véleményre ragadtatja magát, hogy az immár vele szemben elhelyezkedő lány, biztosan diák. Más eshetőség meg sem fordul a fejében. Ha pedig így van, akkor a hölgyemény tilosban jár, ő pedig lefülelte, a karmaiban van. Feléled benne a kötelességtudó tanár ösztöne, keveredve a farkas, prédát űző lényével.
- A házirend elég sokrétű és mélységei vannak, nem gondolja? El lehet benne merülni, de ha van jobb ötlete, akkor meghallgatom. - Halkan beszél, és ebben a beszédben rejlik valami vészjósló. Olyan érzés lehet a másiknak, mint mikor vihar előtt elhallgatnak a madarak, a levegőnek súlya van, és a meleg annyira nyomasztó, hogy levegőt is nehezen kap a halandó. Öntudatlanul a poharát szorongatja, néha kortyolgat is az italból, de gondolatai máshol járnak, ellentétben a szavaival, mert válaszolnia kell, ha nem akarja, hogy megakadjon a beszélgetés fonala. Ő akar irányítani, mint mindig, ezért nem árulja el, hogy mit iszik.
- Almalé? Értem. Végül is ebbe a kategóriába elég sok minden belefér. - Mindentudó tekintettel figyeli a lányt. Túl lezseren cseveg, vagy próbál csevegni, láthatóan nem sejt semmit. Zoltán ezt furcsállja kicsit, elvégre a jó híre már eléggé elterjedt a kastélyban ahhoz, hogy az is tudja, akit nem tanít vagy tanított legutóbb. Gondolatban vállat von. Ha még nem tudja, most meg is tapasztalhatja, annál nagyobb lesz majd a csodálkozás.
- És? Mi járatban erre ilyen késői órán? Nem az ágyban lenne már a helye? -  Szelíd, szolid kis kérdéskének hat, a tanár úr is kivételesen kedves hangon kérdezi, bár arca mosolytalan, mint általában mindig. Nem lehet érzelmet, sőt hangulatot sem leolvasni róla, pedig magában épp hálát ad, amiért nem alkoholos italt rendelt. Szüksége van most a tiszta fejre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. október 5. 07:05 | Link

Szofia

Állat módjára viselkedik azzal a nővel, akivel nem is olyan régen még kisgyerekként ácsorgott az erkélyen. A hideg idő, a félelmei és lelkének visszafogott darabkái akkor a gyenge arcát hozták elő. Képes volt a saját hülyesége miatt őrlődni.
Most is hasonló történt, de nem azt váltotta ki belőle, mint ott. Képtelen visszafogni dühét. Talán már az elején el kellett volna mondania a lánynak, hogy javítóba zárták és csak a felszínen javult meg. Belül ugyanaz az állat volt, és ha most Balázs látná, több, mint valószínű, hogy azonnal bezáratná. Csakhogy innen már nem a javítóba kerülne, hisz nagykorú.
Szerencsére egy kicsit észhez tér, lazít a szorításon, és ajkait Szofi ajkaira tapasztja. Szenvedéllyel csókolja, vérében dübörög az adrenalin, mely átjárja egész testét. Feje teteje is belesajdul.
Levegő után kapkodva, szabálytalan légzéssel húzódik el a nőtől. Lassan engedi el a kezeit, melyeken látja ujjainak nyomát. Hátratántorodik, egészen az ágyig lép, ahol leül. Arcát a tenyerébe temeti, kissé beletép sötétbarna hajába. Dühös morgás szakad fel a torkából.
- Gyűlölsz - nem lehet eldönteni, hogy kérdésnek szánja-e, vagy kijelenti, de inkább utóbbinak hat.
Szemében fájdalom látszik ahogy felnéz a szőkére. A szemébe akar nézni. Máshogy nem tudja elmondani, mennyire sajnálja amit tett.
- Szofi...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. október 5. 16:05 | Link

Niko

Valószínűleg mindkettejük múltjában elég sok sötét folt volt, amiről legalább egymásnak illett volna beszélni, de Szofi a lehető legmélyebbre temette el magában az érzéseit és még Dainak sem nagyon nyílt meg az apjával történtekkel kapcsolatban. Nem mesélte el sohasem, hogy milyenek voltak a kihallgatások, hogyan érezte magát közben és utána és arról sem beszélt, hogy milyen volt a szanatóriumban egy rakat másik beteg emberrel. Mert a szőke egyáltalán nem tartotta magát betegnek és mégis arra kényszerítették, hogy lásson másokat, igazán betegeket elveszni.
Most pedig nem volt hajlandó ismét elgyengülni, vagy éppenséggel Nikora haragudni. Mert túlságosan szerette a fiút, még ha nem is mondta ki soha és mindemellett nem okolhatta a történtekért. Szofi hibázott.
Ahogy Niko megszakította a csókot a nyomás Szofi csuklóin szűnni kezdett és ő szinte azonnal magához húzta a karjait, abban a reményben, hogy a férfi nem látja meg a saját ujjai nyomát a karján. Lassan, felváltva dörzsölgette a kezét és figyelte, ahogy a másik elhúzódik tőle. Szerette volna megnyugtatni, szerette volna azt mondani, hogy minden rendben van és nem haragszik, de képtelen volt rá. Nem haragudott, csak éppen torkán akadtak a szavak.
Némán figyelte, ahogy Niko felpillantott rá és elveszett kislánynak érezte magát. Az agya úgy reagált, ahogyan az sokk után elvárható. Úgy érezte, a saját testén kívülre került és képtelen kontrollálni a történéseket. Csak állt és a fejében ezernyi gondolat kavargott egyszer.
- Nem gyűlöllek. –szólalt meg végül meglepően tiszta hangon. - Képtelen vagyok gyűlölni téged.
Kissé lassú léptekkel ment közelebb a férfihez és telepedett le vele szemben a padlón. Nem volt biztos benne, hogy mellé szeretne ülni. Még egy pillanatnyi időre és egy mély levegőre volt szüksége.
- Csak szeretnélek megérteni. –fejét Niko térdének támasztotta és egy pillanatra lehunyta a szemeit. - Kérlek! –tette még hozzá halkan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2016. október 6. 21:23 | Link

Seth és Viktor

- Ha gondolod körbekérdezek animágus körökben, ha már kandúrra vágysz – piszkálódott vigyorogva Viktorral, mert ez olyan magas labda volt, hogy igazán nem lehetett volna nem lecsapni.
Közben viszont befutott Seth is, kezdetét vette némi oda-vissza élcelődés, amiből persze Avery se maradhatott volna ki.
- Ez azért van, mert a görények elragadó társaság – szúrta közbe, mikor kedvese beleszívott a cigijébe, miközben egy „csak mondd, hogy nincs igazam” vigyort eresztett meg felé, majd ismét átadta a szót, mert ő sem akarta megvárni, hogy a kezében tartott szál egészen elégjen.
A nagy híreket ő már hallotta, szóval annyira nem lepte meg a bejelentés, inkább visszasüppedt egy időre abba a mély hallgatásba, amit a lehetséges költözés váltott ki belőle. Persze Averyről beszélünk, ő valószínűleg akkor se tudná hosszú távon befogni a száját, ha valaki összevarrná, szóval miután párja kifejtette, hogy mire is gondolt, rögtön felcsillant a szeme és ismét elkezdett belőle dőlni a szó.
- Nahát, nahát, rosszra csábítod az öcsikéid? Mit fog szólni Agatha, ha megtudja? – játszotta a műfelháborodott, de közben már a lehetőségeken agyalt. – Milyen mágikus játékokra gondolsz? Kinyitjuk a mágiatöri könyvet és ahányszor van benne egy évszám valaki iszik? – érdeklődte aztán kíváncsian. – Játszunk inkább sima pókert, vagy nem is tudom… monopolyt! – mondta, alaposan megnyomva a jelzőt, hogy érthető legyen, még véletlen sem arra gondolt, hogy tényleg egy natúr kártyajáték legyen a dologból. Hát igen, Ave javíthatatlan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 8. 22:26 | Link



- Nem teljesen szó szerint gondoltam, de végül is már úgyis megszoktam, hogy macskaszőrrel van tele minden, szóval akár - vonom meg a vállam vigyorogva. Tulajdonképpen nem is tudom, miért nem vettem még mindig a fáradtságot arra, hogy ellátogassak valami ismerkedésre alkalmas lokálba kilépve a komfortzónámból ahelyett, hogy begubózva a munkába temetkeznék. Ezt végig kellene gondolnom majd, ha már egyedül ücsörgök otthon. Talán visszatérnék még a macskák kérdésére, de teljes mértékben feledésbe merül a téma, amint felbukkan Seth. Cseppet sem bánom, hogy Feather alaposan körbeszaglász, miután őt is üdvözlöm, majd simogatással honorálom, hogyha már olyan aranyosan az ölembe hajtja a fejét. Fél kézzel azért visszakönyökölök az asztalra, megtámasztva az állam a tenyeremben, ez azonban csak addig marad így, amíg végül rá nem gyújtok. Seth drámai reakcióját látva kifújom a füstöt, félmosoly kíséretében pillantok rá fejemet csóválva, majd kissé oldalra biccentve igyekszem minél ártatlanabb képet vágni, hogy talán már a glória is megjelenhetne a fejem fölött, már ha lenne olyanom.  
- Ugyan, ugyan... ezt én inkább rád mondtam volna, én a kandúrokat a preferálom, bár nem tagadom, hogy egyik-másik görény ne lenne valóban elragadó... - állapítom meg. - Na de mesélj inkább, mit tervezel - mondom még, végtére is aztán is ráér bőven megállapítanom, hogy igazam volt-e vagy csak amolyan tanári berögzülés, és meglehet, hogy ha görényekkel nem is feltétlenül, de eridonosokkal túl sok időt töltök. A szemöldököm aztán egyre feljebb kúszik a meglepetés hatására, és a mosolyom is szélesebb lesz, őszinte örömömet tükrözve.
- Azta... gratulálok. El se hiszem, de komolyan, hogy akkor most együtt fogunk dolgozni... Hűű... - pislogok, nem mintha nem lettem volna biztos benne, hogy van elég jó ahhoz, hogy megkapja a posztot, akárcsak Sebby, de azért mégis jó hír, és ha nem lenne ott az asztal, meg Feather, még meg is ölelném, így azonban a mozdulatból barátságos vállveregetés lesz mindössze egyelőre.
- Hát komolyan örülök nektek, sok sikert - teszem még hozzá fülig érő szájjal iménti szavaimhoz, majd visszatérek Feather szőrének simogatásához. Szinte el is felejtem a cigit, kicsit tovább hamvad, mint hagyni szoktam, mire észbe kapok, hogy ott parázslik ujjaim között, holott nem ezért gyújtottam rá. Sebaj, egy újabb slukk után lepöckölöm a hamut, bólogatva a méltó ünneplés említésére. Talán ihatnánk is erre, ha már itt vagyunk, de úgy tűnik, Sethnek nagyobb tervei vannak egy kocsmai pohárkocogtatásnál, és belegondolva nem is rossz ötlet, ami azt illeti. Elhümmögök rajta egyetértően, félig már azon agyalva, milyen játék is jöhetne szóba, majd elnevetem magam a mágiatörténet könyv újrahasznosítási lehetőségén. - Több haszna amúgy sem igazán vannak annak a könyvnek, de mondjuk az Activity se lenne utolsó szórakozás... na szóval ez nem egy rossz ötlet. Az az érzésem, hogy minden kétséget kizáróan emlékezetes ünneplés lenne - töprengek el hangosan, és azt hiszem, az este hátralévő részében el is kezdhetjük a szervezést, mert ezt semmiképpen sem kellene kihagyni, ahhoz túlságosan is jó ötlet.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2016. október 30. 21:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. október 8. 23:01 | Link

Szofi

Hozzá képest Szofi tartja magát, úgy néz ki, kettejük közül ő az erősebb. Míg Niko meggyötörve, a bűntől elsötétült pillantással néz a párjára, a szőkeség tagadja, ami a másik szerint nyilvánvaló. Gyűlölnie kellene. Úgy kéne gyűlölnie, ahogy ő az apját, amiért kezet mert emelni anyjára és húgára. Az nem számít, hogy őrá is, de aki nőt bánt, az gerinctelen féreg a szemében. Erre... Saját szorításának nyomát látja viszont a csuklóin, melyeket bár próbál elrejteni a tulajuk, az ő figyelmét nem kerüli el.
Fáradt morgásba torkollik az a motyogás, amibe belekezd mikor a lány közeledik hozzá. Nagyot nyel, szíve kihagy egy ütemet a mostani finom érintkezésre. Jobb keze remeg, de Szofia hajába fúrja ujjait óvatosan. Szüksége van a kontaktra.
Tekintetét a szemközti fal alig látható repedésére szegezi, míg fejét megtöltik a gondolatok. Minden bizonnyal itt van az ideje annak, hogy beszéljenek olyan dolgokról, amiket már nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Ő anno nem figyelt az asszonykára, mert egyszerűen nem érdekelte semmi, amihez neki nincs köze.
- Nagyon sajnálom, Szofi. Helyetted is gyűlölöm magam. Én... Titokban tartjuk, nem kell a közönség. Amikor ide kerültem, nem Svájcot untam meg. A javítóintézetben töltöttem két évet botrányos magaviselet miatt és itt helyezett el a Minisztérium. A család fekete foltja vagyok apám szerint. Fater alkoholista, és napi szinten vert minket. Engem, anyámat, a húgomat... Ezt nem hagytam egy idő után. Én ellenszegültem, Emmát védtem, azok meg elváltak és tartani kellett a család jó hírét. Javítósként ez k**va nehéz - mély levegőt vesz és nem érdekli, hogy nincs ablak a helyiségben, remegő kézzel húz elő egy szál cigarettát ingzsebéből és gyújt rá.
- Fater mindig mondta, hogy olyan vagyok mint ő, a vért nem tagadhatjuk meg. A suliban menő voltam, bandavezér. Megkaptam mindent meg mindenkit, csak csettinteni kellett. Alkohol, erősebb szerek... Balhéztunk. Sokat. Verekedtünk és nem fogtam vissza az átkokat. Nem tudom, mi tette be a kaput, de egy erősebb átok lehetett... Nem akartam olyan lenni, mint ő! - csattan fel és mélyen letüdőzve a cigaretta füstjét Szofira mered.
- Eddig ment, Emmáért. Ha balhéba keveredek, engem bezárnak, és onnan nem biztos, hogy kijövök, addig ő meg... Hozzá kerül...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. október 10. 00:21 | Link

Niko

Niko itt volt, mellette. Az ujjai a hajába túrtak és a lány szívverése lassulni kezdett. Némán hallgatta végig a fiú történetét és közben semmiféle érzelmi reakciót sem mutatott. Az elmúlt pár perc eseményei megviselték, ez az érzelmi hullámvasút neki már túl sok volt. Válaszokat akart, hát megkapta, most pedig nem tudta, hogyan is kellene éreznie. Nem azért, mert hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot vettek az érzései Niko irányába és még csak nem is azért, mert felkavarta mindaz, amit elmondott –bár kétségtelen, hogy ennek is komoly szerepe volt a helyzetben–, sokkal inkább azért, mert ő képtelen volt így megnyílni.
Az egyetlen barátja, aki gyermekkora óta ismerte Dai volt és még ő sem tudott semmit arról, mi is történt a szanatórium alatt a szőkével. Persze, az egy teljesen más jellegű kapcsolat. Mégis, hiába volt Niko ennyire őszinte, ez Szofit talán sokkal jobban megrázta, mint az várható lett volna.
Kifújta az eddig bent tartott levegőt –észre sem vette, hogy lassan a fuldoklás határára jutott– és egyáltalán nem nézett a fiúra, akit, mint azt már bevallotta magának, mindenkinél jobban szeretett.
- Ugye tudod, hogy nem megoldás, ha mindezt magadban tartod? Ez nem egyedül a te problémád, Niko! – kissé rekedten beszélt, az események kezdtek kiütközni rajta.
Szemei elnehezültek és a gondolatai elkalandoztak. Időre volt szüksége, hogy feldolgozza mindazt, ami ma este történt –kifejezetten kellemes estének indult, ha már itt tartunk– és egyelőre még nem döntötte el, hogy ezt a fiú közvetlen közelében akarja-e megtenni, vagy a saját szobájában. Egyedül.
Bár ő volt kíváncsi, ez a teher mostmár az ő vállát is nyomta. Pedig neki bőven elég lett volna a saját elbaltázott életével és családjával foglalkozni! Mégis, egy kapcsolat erről szól nem? Hogy támogatjuk egymást akkor is, amikor az szinte lehetetlennek tűnik.
Felemelte a fejét, hogy Niko szemébe nézhessen, hangja nem volt erősebb a suttogásnál.
- Szeretném, ha tudnád, hogy ami most történt nem csak a te hibád volt. Nem okolhatod magadat és nem várhatod el, hogy gyűlöljelek, amikor nekem is elég komoly szerepem volt ebben az… egészben. –int körbe jelzésként. - De nem szeretném, ha megismétlődne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 40 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed