36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. december 7. 22:34 | Link

Adam Kensington



A hosszúkás korsóban valamilyen európai barna sört cipelve követi a férfit az asztalhoz, hogy azt megkerülve leüljön vele szembe. Mint általában, most is nagyvonalúan figyelmen kívül hagyja azokat az alakokat, akik az érkeztét követően lapos kúszásban távoznak a hátsó ajtón, vagy épp a zsebükbe tömködnek mindent, amit eddig az asztalokon terítettek szét. Persze nem tudhatják, hogy most nincs igazságosztó hangulatban, Dwayne általában eléggé szeszélyes az ilyesmiben. Rosszabb napjain gyakran ront be ide, hogy kitöltse a haragját az egyik rosszarcún, máskor akár egy italt is szívesen fizet nekik, vagy épp fű alatt vásárol ezt-azt. Sosem tudhatják. Ő sem tudhatja.
Beleiszik a zavaros, matt lébe, kissé elfintorodik, ahogy a keserű íz a szájában és a torkán kezd terjengeni. Európai lötty, ő nem is nevezi másképp az ilyet, de épp iható. Különben is...
   -  Ünneplünk ma - magyarázza könnyedén, a jellegzetes akcentusa némileg erősebb, mint általában. Ez utalhat arra, hogy megfelelően jókedvű, de arra is, hogy már indulás előtt, a lakásán elfogyasztott valami folyékony, vagy akár más állagú gyorsítót - Lénával rendbe fog jönni minden. És szabadnapom is van. És mindjá' karácsony.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. december 7. 22:50 | Link

Dwayne Warren
az ivó-cimbora

A kétes alakok főleg az auror miatt hagyják el lapos kúszásban a területet, azon kevesek pedig, akiknek esetleg nincs vaj a fülük mögött... nos Ők nagy részt miattam. Hiába tudja már minden teremtett lélek a faluban, hogy nem igazán kell tőlem jobban tartani, mint akárki mástól, azért az ártatlan lelkek nem szívesen tartózkodnak a közelemben. Kellemetlen érzéseik támadnak tőle. Amit különben teljesen megértek.
Figyelem a sörtől fintorgó Dwaynet, aztán hallgatom kedélyes szavait. Nem úgy tűnik, mint aki teljesen beszámítható lenne. Na nem ettől az egy kortytól. Már a házamnál is láttam rajta, hogy kissé be van bódulva. Amolyan kellemesen. De nem emiatt jókedvű, hanem mindazoktól, amiket felsorol. Lesütöm a szemem egy pillanatra, aztán ismét ránézek.
- Szóval kibékültetek. - vonom le zseniális következtetésemet egy finom bólintással. Valahogy sejtettem, hogy ez lesz. Hát legyen. Ugyan soha nem értettem az ilyesmit. Mármint arra gondolok, hogy két ember szakít, aztán megint összejön és a legtöbbek hajlamosak ezt újra és újra megismételni. Valahogy az az érzésem, ezzel a párocskával sem lesz másként. Ellesznek ezzel. Dehát Ők tudják. Vagyis... nem, dehogy tudják. Mégis mikor tudták a halandók, hogy mi kell nekik?
- Vele töltöd az ünnepet? - kapcsolom össze a két témát, ha már szóba hozta a karácsonyt. Fürkészem még Őt egy darabig, majd egyik kezem az asztallapra csúsztatom, csak úgy, aztán körbetekintek a csárdában, ott tartva figyelmemet egy kártyázgató társaságon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. december 8. 11:36 | Link

Adam Kensington



Megingatja a fejét, bólint. Kibékültek, igen, így is lehet nevezni azt, amit aznap este a lakásán tettek, aztán pedig, mintha az elmúlt hónapok eltörlődtek volna, folytatták onnan, ahol annak idején abbamaradt. Ebben nem volt beszélgetés, a sérelmek könnyek közti tisztázása, majd romantikus összeborulás a Lánc hídon, fogadkozás, hogy soha, se soha nem fogja elkövetni ugyanazt a hibát. Dwayne is tudja, talán Léna is, hogy hiába ígérné, egyáltalán nem biztos, hogy képes megtartani - hát minek hazudozzon?
   -  Nem t'om - feleli a szemét a szemközti asztalok alakjain nyugtatva - Eddig mindig hazamentem anyámékhoz. Ott van a család meg egy valag gyerek, akiket ezer éve nem láttam. Faterom megsüt egy jávorszarvast nyárson, aztán a bátyám meg mindig szerez ezt a mugli tűzijátékot, aztán hajaj, nagyon király az egész. Gondoltam rá, hogy elviszem Lénát is, de nem t'om. Lehet, hogy ez még sok neki.
Azok a remek warreni ünnepek a messzi Wisconsinban... nem véletlen, hogy élete eddigi két barátnője közül egyiket sem mutatta be otthon, sőt, még a saját gyermekét sem. Erre rá kell készülni, rá kell edzeni. Különben pedig, valahol a lelke legmélyén talán nem is büszke annyira, ahonnan jött, mint amennyire beállítja azt. Elvégre, akárhogy kerülgeti a témát, a családja mégiscsak egy rakás paraszt.
   -  Mer' te mit csinálsz majd?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. december 8. 19:28 | Link

Dwayne Warren
az ivó-cimbora

Valahogy az az érzésem, ez a bizonyos újra egymásra találás nem úgy zajlott, hogy szépen leültek és átbeszélték a dolgaikat, hanem egész egyszerűen csak egymás karjaiba borultak és szépen a szőnyeg alá söpörtek mindent. Ez is egy megoldás. Néha jobb, mint az előbbi. Meglátjuk, náluk hogyan válik be.
Érdekes egy ünnepségnek hangzik ez a warreni karácsonyi banzáj. Mondjuk nem is tudom, mire számítottam. Azt hiszem, pontosan valami ilyesmire. Egyetértek Vele abban, hogy ez a nőjének talán sok lenne, főleg, hogy csak most békültek. Véleményemet mindössze úgy adom tudtára, hogy megemelem szemöldököm, lesütöm tekintetem az asztallapra és bólogatok párat.
- Gondolom, ha besötétedett, kerítek valahonnan egy fát, amit feldíszíthetünk Kírával. Este ajándékozunk, talán zenét hallgatunk, nézünk filmet, vagy játszunk valamit. Ilyesmi. Utána meg ágyba bújunk. - vázolom fel a terveimet karácsony estére, amelyek ellen szerintem az én kis beszerzőmnek sem lesz a világon semmi kifogása. Az ünnepi vacsoráról direkt nem teszek említést, hiszen az nekem egyértelműen a lány lesz. Hogy mikor költöm el, az majd még kiderül. Mondjuk ágyba bújás előtt. Vagy inkább közben.
- Vannak évek, amikor kihagyom a komolyabb karácsonyozást. - vonok vállat.
- Gyakran egyáltalán nem állítok fát sem. Azt inkább olyankor szoktam, ha van velem valaki. - fedem fel szokásaimat, az asztalon lévő, ízléstelen díszt piszkálgatva hosszú ujjaimmal. Ha egy magam vagyok szenteste, akkor általában csak meggyújtok egy gyertyát, olvasgatok, zenélek. Majd' hétszáz karácsony után nem feltétlen ragaszkodsz a hagyományokhoz minden alkalommal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. december 8. 20:34 | Link

Adam Kensington


Miközben Adam beszél, ő ismét belekortyol az italába, a gondolatai pedig még egy ideig a hazája környékén maradnak. Gyerekkorában a maguk nemében meghittek voltak ezek az ünnepek, a család távoli tagjai is félretették a nézeteltéréseket, hogy ökölcsapások nélkül találkozzanak. Wisconsint pedig már novemberben elborította a hó, a város pedig porcukros mézeskalács- faluvá változott, akár a képeslapokon. Persze, ahogy felnőtt, egyre kevésbé élvezte a havat, a karácsonyt és ezt az egészet, ami körülötte kialakult. Az ünnepek pedig elvesztették a meghittségüket.
Megköszörüli a torkát, a tekintetét visszaemeli a vámpírra, akinek a szavaiból csak hébe-hóba fogott fel valamit. A csajával lesz, vagy konzerv vacsorájával, ahogy tetszik. Mióta tisztában van Kíra jelenlétével, egyszer sem feszegette a témát, sosem kérdezett róla, ezt pedig a jövőben nem is tervezi.
   -  Én se szokta mindig - megvonja a vállát, figyeli, ahogy Adam a díszeket piszkálgatja - Egyedül sose. Mert minek. Különben a karácsony csak ott jó, ahol gyerek van. Tudod, tépkedik a papírt meg rohangálnak meg minden. Egyedül elég sz*r. Asszem ilyenkor több az öngyilkosság is - beleiszik a sörbe - Nem lennék gyógyító az ünnepek alatt, ilyenkor repkednek a fejekbe az átkok. Meg a golyók.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. december 8. 20:57 | Link

Dwayne Warren
az ivó-cimbora

Felhagyok az asztaldísz babrálásával és a velem szemben ülőre pillantok ismét. Hümmögök egyet a szavai nyomán, és végigtekintek rajta. Az öngyilkosságos részre nem nagyon reagálok. Egy részről ez kissé túl közeli téma nekem, nehezen maradnék elfogulatlan, más részről viszont nagyon lenézőnek hatna, amit mégis mondani akarnék. Már nem a férfira nézve, hanem úgy egyáltalán az emberiségre. Nem tudom ugyanis megérteni, miért hagyják, hogy így rájuk telepedjen egy-egy esemény lelkületének a terhe. Megzakkanni karácsonykor, mert egyedül vagy? Gyűlölni a Valentin napot, amiért Neked nincsen párod? Mintha ezeket az ünnepeket a legtöbben valamiféle parancsként értelmeznék, amelyet, ha nem bírnak teljesíteni, inkább azt választják, hogy kiszállnak ebből az egészből. Fura.
- Talán gyerekként karácsonyoztam utoljára gyerekekkel. - közlöm réveteg hangon, ahogy próbálok visszaemlékezni, volt-e példa erre máskor. Azonban nem jut eszembe egy se. Pedig mintha lett volna ilyen. Megesett már, hogy nagyobb társaságban töltöttem a szentestét, valamilyen bálokon. Ott nyilván voltak kölykök is. Igen, kellett lenniük. Dereng valami. Na mindegy.
- Mina az édesanyjával lesz? - kérdezek rá, ahogyan ez felvillan bennem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. december 9. 13:19 | Link

Adam Kensington


Hátrafordul, majd kissé megemelkedve átnyúl a mellettük álló, üres asztalra, hogy elemelve az ott hagyott tálnyi sós mogyorót azzal üljön vissza a helyére, egy apró szusszanással. Adam réveteg megjegyzésére mindössze a vállát rántja meg, belemarkol a mogyoróba, szemenként kezdi el rágcsálni, hogy mégis legyen valami, ami elúszkálhat a sör tetején.
Jó barátok - talán a legjobbak - ezzel a vérszívóval, ám elvitathatatlan, hogy Mr Kensington a legrosszabb és legdepresszívebb ivócimbora, akit valaha a hátán hordott a föld. Kezdve azzal, hogy érthető okokból ő egyáltalán nem fogyaszt, ami még mindig kellemetlen feszengést kelt a férfiben. Más részről pedig Adam passzív- depresszív hangulata lassacskán, ám érezhetően rá is átvándorol, anélkül, hogy egyáltalán észrevenné.
Energiavámpír.
   -  Szerintem vele - bólint egy aprót, a só szemcséit lerázza az ujjairól - Még nem beszéltük meg. Mondjuk tök jó lenne, ha velem lenne, de akkor ugye Zója is jön, őket pedig Lénával nem tarthatom egy légtérben, különben kitör a botrány. Sz'al elég sz*rügy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Keith D. Kenway
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 23
Írta: 2014. december 9. 17:06 | Link

Catherine


Ha már ilyen csodálatos napra virradtunk ma reggel, akkor igazán megéri elindulni a falu felé. Legalábbis erre a következtetésre jutott Keith, miután reggel ébredés után kinézett az ablakon és meglátta, hogy ma éppen csak egy hatalmas, összefüggő, sötét felhő borítja az eget, nem pedig esetleg egy egészen fekete.
Kelletlenül összeszedte magát, felöltözött, lement a Nagyterembe elfogyasztani egy kiadós reggelit –magyarul ivott egy kávét- és megindult a falu irányába. Szorosan összehúzta magán a kabátját és zsebre tett kézzel, hosszú léptekkel haladt lefelé. Alig páran császkáltak odakint, ami nyilvánvalóan az időnek volt betudható és ez megnyugtatta Keith-t. Szerette, ha körülveszik, de most semmi szüksége sem volt tolongó családokra, akik vidáman nevetgélve suhannak át az utcán, hogy beszerezzék a legfontosabb karácsonyi ajándékokat, díszeket vegyenek vagy éppen csak jókedvűen iszogassanak valamit a kocsmákban. Neki most magányra volt szüksége.
Hozzá volt szokva, hogy valaki mindig beléköt, bármerre is lép, éppen ezért lassan, szinte láthatatlanná válva csusszant be a csárda ajtaján és egy távol eső asztalhoz ült le. Rendelt magának egy italt és a kezei között forgatva bámult ki az ablakon. Nem volt neki semmi konkrét célja, inkább most csak úgy létezett. Jól esett egy kicsit névtelennek lenni, kikerülni a nagyközönséget és elgondolkozni.
Keith sohasem volt az a lelkizős típus és nem is tervezett azzá válni, az annyira nem az ő stílusa lenne. Inkább megiszik egy italt és végül úgy dönt, hogy az egész nem ér semmit. Ezen elvet vallva ült be most is és nézett végig a vendégeken. Nem volt benne biztos, hogy mindannyian teljesen épkézláb állapotban vannak, és hogy közülük bárki is alkalmas lesz hazatalálni, vagy inkább hazamászni a hideg földön, de hát veszélyesen szép az élet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. december 9. 19:55 | Link

Dwayne Warren
az ivó-cimbora

Sejtem, hogy egy kocsmázás alkalmával nem éppen én vagyok a legüdítőbb társaság, dehát ez van. Viszont legalább olyan gondok sincsenek velem, hogy mással fizettessem ki a piámat, vagy hülyeségeket beszéljek, esetleg részegen vállalhatatlanná legyek. Bár talán ez utóbbiakra igénye lehet a férfinak, már csak a megszokás miatt is. Mindegy, nyilvánvalóan nem fogok valami nevetséges szerepet magamra erőltetni, csak hogy szórakoztató legyek. Nem is hiszem, hogy Dwayne ilyesmit várna tőlem. Tisztában van vele, milyen vagyok és sejthette, hogy ez nem éppen egy ház oldalát kirúgó este lesz.
- Esetleg átnézhetsz hozzájuk pár órára. - javaslom köztes megoldásnak a karácsony esti bonyodalmakkal kapcsolatban, majd lesütöm a szemem az asztallapra és elgondolkozom kicsit ezeken az Ő családi ügyleteiken. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy bánom, amiért én ezekből kimaradok. Valahogy nincsenek nekem arányban az előnyök és a hátrányok. Elég nekem néha egy-egy ember társasága.
- Még nem mesélted: hogyan dumáltad ki magad az ispotályban? - kérdezem meg Tőle csöndesen, ahogy ez eszembe jut. Mindig elfelejtettem megtudakolni, pedig érdekel, hogyan alakultak a dolgok a felépülése után.
- Beavattál valakit? - szólok még halkabban, a férfit figyelve. Nem suttogok, csak visszafojtottan beszélek. Hiszen ez nem olyan téma, ami bárki másra tartozna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 9. 21:26 | Link

Keith D. Kenway
egy szabad hétvégén... ^^ † Ruha

Végigsétáltam a kirakatok között és a kezeim próbáltam felmelegíteni, mert magamhoz hűen a szobában felejtettem a kesztyűm. Nem meglepő, szokásommá vált elhagyni a dolgaimat, így most sétálhattam kesztyű nélkül a faluban. Persze szerezhettem volna, de már vettem pluszba nemrég egyet, így nem akartam megint venni, mert a végén lesz egy halom. Érdeklődve pillantottam az egyik kirakatra amit kiszúrtam, majd egy sóhajjal álltam meg előtte és azon töprengtem betérjek, vagy inkább ne. Egy ideig így ácsorogtam, de végül megrázva a fejem léptem egy lépést hátra sikeresen nekiütközve valakinek.
- Bocsánat! - mondtam, ő pedig maga elé motyogva ment tovább. Néztem egy darabig merre megy, majd én is elindultam a vendéglátó negyed felé. Lassú, nyugodt lépésekkel haladtam a kitűzött cél felé és közben a gondolataimba temetkeztem. Nem igazán vettem tudomást a körülöttem lévőkről, nem is emlékeztem volna azokra az arcokra akik mellett elmentem, ha vissza kellett volna idézzem őket. Nem túlzottan zavart a dolog. Viszonylag hamar ideértem a negyedbe, de ki se gondoltam, hogy mit is akarok itt csinálni. Mivel nem volt jobb ötletem, így betértem a csárdába, habár eddig sosem jöttem be, mert eléggé bizarr alakok járkáltak errefelé. Körbepillantva ez a dolog nagyrészt igaznak bizonyult tekintettel arra, hogy vagy három alakot szúrtam ki, akikkel biztosan nem kezdeményeznék még beszélgetést sem. Az alsó ajkam beharapva  néztem körbe jobban, majd magamra öltve egy semleges arckifejezést sétáltam az egyik  üres asztal felé, ám kiszúrtam  valakit, aki nem illett be a képbe, mert fiatalabb volt mint a bent ülők nagy része és még az is rátett, hogy valószínűleg ő is diák. Egy pillanatig kíváncsi tekintettel szemléltem, majd végül odaléptem hozzá magabiztosan.
- Szia, leülhetek hozzád? - kérdeztem meg két okból is. Az egyik az volt, hogy tudni szerettem volna kivel futottam össze, míg a másik nagyon egyszerű volt. Nem akartam egyedül letelepedni ezen a helyen sehová sem, mert nem ismertem túl jól és jó lett volna, ha nem ülök egyedül. Vártam, hogy a fiú mit válaszol és nem ültem le. Ha hellyel kínál akkor persze lefogok, de udvariatlan lenne tőlem, ha úgy ülök le, hogy még csak engedélyt se adott rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keith D. Kenway
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 23
Írta: 2014. december 9. 21:58 | Link

Catherine


Keith hagyta, hogy a gondolatai szabad útra kelljenek, miközben óvatosan kortyolgatta az előtte helyet foglaló italt, ami valamilyen érthetetlen oknál fogva egyre gyorsabban és gyorsabban fogyott. Amikor felpillantott, hogy kérjen még egyet a tekintete megakadt az éppen belépő lányon.
Nem illett a képbe. Diák volt, ezt biztosan látta, de azt már nem tudta volna megmondani, hogy miért is tölti egyedül a szabad hétvégéjét egy csárdában olyan alakok között, mint az a kettő például, akik éppen most próbáltak egymást túlordítva ismét rendelni. Keith végül arra a következtetésre jutott, hogy az itala sokkal érdekesebb, mint a lány. Kortyolt egyet és ismét kinézett az ablakon.
Annak idején, mikor a húga megszületett sok időt töltött egyedül, ez éppen elég volt arra, hogy megtanulja lekötni magát, és irányítani a körülötte történő dolgokat. Ebbe a kategóriába tartozott például az éppen asztalához érkező személy is. Igyekezett figyelmen kívül hagyni és kitartóan bámulta a tájat, amíg fel nem csendült egy hang mellette. Kissé kelletlenül, de mindenképpen érdektelenül fordult az érkező felé.
-Szia! –viszonozta a köszönést, mivel ugye nem reménytelenül bunkó ő, csak éppen nem volt sem kedve sem kitartása ahhoz, hogy hosszú és unalmas párbeszédekbe bocsátkozzon az időjárásról, meg az iskolai életről, na meg, hogy kiselőadást tartson arról, mikor is jött.
–Ha szeretnél. –rántotta meg a vállát és folytatta a kibámulást.
Sohasem tanították jómodorra, mert elméletben ez a vérében kellett, hogy legyen. Ha őszinték akarunk lenni, sok minden volt a vérében, csak éppen az illem nem. Felsóhajtott és a szeme sarkából a lányra lesett, majd megadta magát, mert miért is ne?
-Kérsz valamit inni? -tudakolta a lehető leglovagiasabb hangnemben, amit tőle csak elvárni lehet.
Ha valaki meghallotta volna az otthoniak közül, hogy Keith ilyen ajánlatokkal dobálózik valószínűleg fetrengett volna a röhögéstől.
Utoljára módosította:Keith D. Kenway, 2014. december 9. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 10. 20:05 | Link

Keith D. Kenway
egy szabad hétvégén... ^^ † Ruha

A fiút néztem aki köszönt nekem, miután én is köszöntöttem őt. Illedelmes volt, ami jó pont így elsőre. Persze az a vállrándítás amivel utána illetett már annyira nem, de nem zavartattam rajta magam sokáig, mert a Rellonban vannak sokan, akik így viszonyulnak az emberekhez, vagy még kevesebb, esetleg undokabb stílusban, már ha úgy tartja a kedvük. Na és én persze nem fogom érte leszólni, sem viszonozni, mert nem vagyok ilyen és nem is szokásom, maximum ha felhúznak.
 - Köszönöm! - engedtem meg magamnak egy barátságos mosolyt és miután levettem a kabátom leültem vele szemben. Ugyan még nem tudtam mit rendeljek, ezért nem kértem, helyette inkább a fiút figyeltem, aki feltűnően kifelé lesett az ablakon. Kérdőn néztem amikor sóhajtva felém nézett, majd szórakozottan elmosolyodtam a kérdés miatt.
 - Hű, kedves tőled! Mármint, hogy megkérdezel... Mert ha jó a tippem, akkor te is Rellonos vagy. - mondtam őt nézve, majd egy kissé hátradőltem a székben. Igazából biztos voltam benne, mert az ilyen fiúk mit ő, a stílusa és úgy az egész lénye olyan volt, mint a többieké akiket ismertem a házból. Persze nem szó szerint, de megvoltak benne azok a vonások, ami miatt erre tudtam következtetni. Higgadtan kezdtem dobolni az ujjaimmal az asztalon, mert már nem voltam annyira zavarban, ha egy ismeretlennel találkoztam a suliból.
- De a kérdésedre válaszolva, igen kérek... - néztem el a pult felé. - Te mit iszol? - érdeklődtem kíváncsian, de azért próbálva leplezni az érdeklődést. Legfőképpen azért kérdeztem meg tőle, mert akkor talán felajánlja, hogy kér nekem egy ugyanolyat, mint amit ő ivott és nem kell nekem kitalálnom mit kérek, na meg kíváncsi voltam, hogy ő mit iszik. Az asztalra emeltem a tekintetem és azt tanulmányoztam elmélyülten pár másodpercig. Egy idő után persze feltűnt a dolog, így újra az arcára emeltem a tekintetem, majd a kezem nyújtottam egy kézfogásra némileg ráhajolva az asztalra.
- Catherine Alexis Rawen – mutatkoztam be neki illedelmesen. - De persze hívj Catnek, vagy ahogy akarsz, nincs megszabva. - mondtam továbbra is nyújtva felé a kezem, majd ha elfogadta, vagy legalább válaszolt, akkor visszaültem szépen a helyemre és elkényelmesedve néztem felé, várva mit mond.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keith D. Kenway
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 23
Írta: 2014. december 10. 20:20 | Link

Cat


Keith már akkor tudta, mikor reggel fél lábbal kikelt az ágyából és rögtön rátaposott valamelyik szobatársa széthagyott cuccaira, hogy a mai nem az ő napja lesz. Eljátszott ugyan a gondolattal, hogy talán egyszer egy nyugodt, csendes nap virrad számára, de aztán csak a térdét csapkodva a nevetéstől elvetette az ötletet. Mióta emlékezett rá, soha egyetlen napot sem töltött el úgy ahogyan azt ő akarta, vagy ha igen, akkor annak menekülés, néhány nyomdafestéket nem tűrő szó és egy pár lila folt volt a gyümölcse.
Most meg itt volt ez a lány. Nem, Keith-nek nem a személyével volt baja és még csak előítéletesnek sem nevezhetnék, egyszerűen csak nem vágyott a társaságra és kész. Eleresztette a füle mellett a lány gúnyos megjegyzését az ő kedves meghívásáról, elvégre éppen értékelnie kellett volna az ő nagyvonalúságát, de hát ilyen ez a mai fiatalság; vagy hogy szokták mondani…
-Whisky. –pillantott bele a pohárba, mert mióta elkezdte iszogatni ezt a löttyöt nem egészen volt biztos benne, hogy tényleg az. –Vagy valami hasonló… -húzta el a száját.
Értette ő a célzást, meg a női lelkek szeszélyes és megfejthetetlen mivoltát, épp ezért lovagiassága újabb bizonyítékaként felemelkedett, kért egy italt a lánynak és a vendégek között szlalomozva letette elé az asztalra.
-Egészségedre! –villantott meg egyet a ritkán látható, féloldalas mosolyai közül és elfogadta Cat kezét. –Keith Daniel Kenway, de szólíts csak Keith-nek. –kacsintott rá és lepillogott a lány poharára. –Nem tudom nálatok mi a bevett szokás, de nincs még egy kicsit korán az alkoholizáláshoz? Elvégre egy finom nő vagy.
Keith már csak ilyen. Kissé félrebiccentett fejjel méregette a lányt, míg várta a válaszát. Nem tudta volna megmondani, hány éves, de nem is nagyon törte rajta a kicsi buksiját. A nők megfejthetetlenek voltak, ezt már régen megtanulta, a korukról érdeklődni pedig egy valóságos túlélő kalandnak tűnt a szemében. Na, nem mintha visszatartotta volna, ha a lány éppenséggel sokkal fölötte jár, ő egy Kenway; a vérében van az egoizmus.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. december 11. 10:45 | Link

Adam Kensington



Ismét csak a vállát rántja meg, köszöni, már épp többet beszéltek a magánélete kínos bonyodalmairól, mint szeretett volna. Mélyen magában már tudja, hogy nem kell félteni semmitől, mindent megold, ha pedig nem... nos, még mindig alkalmazhatja azt a módszert, amit szokott, ha végképp forróvá válik a talaj. Ismét megteheti, hogy lelép, mondjuk tíz- tizenöt évre.
A mogyorót piszkálgatja, majd mindkét karjával az asztalra könyökölve pislog föl a rezignáltan ülő férfire.
   -  Nem kellett kimagyaráznom, megcsinálták maguknak. Csak néztem hülyén és örültem a fejemnek, hogy nem köpöm ki darabokban a beleimet.
Az arcán érdekes vigyor fut végig, megelevenítve a vonásait. Megköszönte már, szóval is, adománnyal is, Adam soha többé nem számíthat tőle ilyesmire, különben bizonyára nem is teszi. Persze vannak emberek, akik éveken át képesek hajbókolni egy-egy életmentő tettért, de ha a vámpírnak erre lenne szüksége, szinte biztos, hogy nem az ő betegágyához vitte volna a sors aznap éjjel.
   -  Aszonták vannak néhányan, akik túlélik. Passz, hogy hogyan. Legyőzik. Szóval jól megvizsgáltak és gratuláltak, hogy nem fogok meghalni. Aztán két nap múlva jöhettem haza, most meg rontom nekik a statisztikát - félig kiissza az italát, aminek a habja már csak foszladozó cafatokban lebeg a barna lötty tetején - Nem mondtam senkinek semmit. Nem is fogok.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. december 11. 16:30 | Link

Catherine Alexis Rawen & Keith D. Kenway
a kiskorúak



Vannak, akiknek nincs szükségük köpenyre van bűbájra ahhoz, hogy tetszés szerint láthatatlanná váljanak, ha szeretnének. A kocsmatöltelékek közt eltöltött hosszú évek kiképezték Dwayne Warrent arra, hogy beolvadjon a csárda tömegébe, mintha maga is egy megszokott bútordarab, afféle törzsvendég lenne.
Ennek a tudásnak pedig igazán jó hasznát veszi az efféle bogolyfalvi szabad hétvégéken. A falu megtelik a srácokkal, a tessék- lássék szabadság pedig sajnos néhány kölyöknek azonnal a fejébe száll, amint átlépi a kovácsoltvas kaput, elfelejtve, hogy az iskola szabályai bizony a faluban is épp ugyanannyira érvényesek.
A pereces tálka után nyúl, a bal mutatóujjával az asztal felületét kocogtatja, szürkéskék szemeit mindvégig egy pároson tartva a terem túlvégében - igen, rajtuk. Azokon, akik a hülyének is azonnal feltűnnek, akikről messziről lerí, hogy a tojáshéj sem pottyant le a fenekükről és azokról, akik bizony ennek ellenére a csárdában iszogatnak. Na lám. Szusszan egyet, hátradől a székén, először a fiút, majd a lányt méri végig ebből a mérsékelt távolságból. Milyen ismerős a csaj, mintha... mintha...
Oh, a prefektusok gyöngye! Markovits nagyon büszke lesz rá.
Felhorkant, végül kiissza a maga italát, a székét hátrarúgva kel föl. Ruházata és viselkedése nem sokban üt el a benn tartózkodókétól, lépteit pedig jótékonyan elnyeli az alapzaj - hát azon sem csodálkozna, ha akkor pillantanának rá először, amikor végül megáll az asztaluk mellett.
   - Jogosítványt, forgalmi engedélyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 11. 18:40 | Link

Dwayne Warren & Keith D. Kenway
Egy elég kellemetlen helyzetbe kerülve...

Sok mindenre számítottam amikor leültem ide, de arra nem, hogy Whiskyvel fognak megkínálni. Ráadásul egy elsős!... Vannak még meglepetések a világban és ez is ahhoz írható fel. Keithet néztem, akitől ugyan kedves dolog volt, hogy hozott, de nem szeretem a Whisky-t, sőt a suli szabályzata kimondja, hogy nem lehet inni a fiatalkorúaknak. Prefektusként meg aztán... pláne nem kellene ilyesmit tennem, mert duplán rossz, ha még én mutatom a többieknek az ilyesfajta példát. Mély sóhajt engedek meg magamnak, majd a kézfogás és a bemutatkozás után leülök és őt figyelem egy darabig, aztán az italra pillantok amit végül eltolok magamtól.
- Hát igen, még kiskorú vagyok és nem igazán szeretem az ilyesfajta italokat... - jegyzem meg felé pillantva, majd átgondoltam hogyan közöljem vele, hogy a házirendet sértő cselekedet a szeszes ital fogyasztása, azon tűnődve, hogy talán azért mert inni, mert még nem mondták neki, vagy mert nagyon makacs fiú és szeret a szabályzat ellen véteni. Csak ezzel az a baj, hogy én emiatt most meg fogom büntetni.
- Ugye tudod, hogy mi ilyet nem ihatunk... - kezdtem bele, mert másodikos fejjel azért ezzel tisztában voltam még a prefektusi kijelölés előtt is. - Ezt tiltja a házirend és biztosan meg fogod ütni érte a... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert megláttam egy ismerős alakot felénk közeledni. Már csak ez kellett!...Oké ez a nap nem kerül fel a jó listámra.   A defenzor tartott éppen erre, én pedig már tudtam, hogy ezt a helyzetet biztosan nem ússza meg Keith, de még az is lehet, hogy én sem és akkor pedig felelhetek Marki bácsinál, aki valószínűleg nagyon mérges lesz rám, pedig egy kortyot sem ittam. Egy fájdalmas arckifejezéssel pillantottam az asztalra, majd magamban szitkozódva a helyzet miatt nézek fel az asztalnál megálló Dwayne Warrenre. Már egyszer találkoztam vele, így volt sejtésem, hogy mi lesz ebből az egészből. Megütjük a bokánkat, de rendesen, de ha mázlim van, akkor én nem. Amikor megszólal felpillantok rá, majd Keith felé lesek és végül vissza az előbbire jól meggondolva mit mondjak.
- Ezek közül egyik sincs a tulajdonomban. - a tekintetem újra a most megismert srácra emelem, mert így legalább össze tudtam szedni a gondolataim. - Éppen szerettem volna felhívni rá a figyelmét, hogy az italfogyasztást tiltja a házirend, azonban megláttam magát hogy jön, így még nem volt alkalmam megbüntetni érte. - mondtam őszintén, mert tényleg ez állt a szándékomban, na és az, hogy jól megbüntetem az előttem ülőt, ám sajnos ehelyett ebbe a kellemetlen helyzetbe kerültem, aminek kicsit sem örültem. - És ahogy sejtem bármit is mondok, akkor is nagy slamasztikában vagyunk... - teszem hozzá újra visszapillantva a férfira. Ahogy ránéztem rögtön úgy reagáltam, ahogy múltkor. Ha rákérdezne bármire mikor ránézek, akkor biztosan az igazat mondtam volna, de mivel most is azt tettem, így maximum elismételtem volna az előző szavaimat. Csak nehogy tényleg rám fogják hogy ittam. Még egy rivalló otthonról és teljesen össze fogok törni lelkileg. Na meg ha anyám fülébe jutna, hogy esetleg megpróbálkoztam vele ami ugyan nem igaz, de ki tudja mit mesél be magának a drága, akkor biztosan végem lenne. Bead valami javítóba, vagy még rosszabb! Még levegőt is elfelejtettem venni pár másodpercig ennek a gondolatnak köszönhetően. Inkább küldjenek büntetőre, vagy bármi, csak anyámnak ne mondják azt, hogy ittam, mert ő képes a hamis feltételezés miatt is bedugni egy javítóintézetbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. december 11. 19:16 | Link

Ha menni kell, hát menni kell. Doléance egész eddig álmatlanul forgolódott az ágyában a levitások által Labornak elkeresztelt szobában, pedig Doléance nem is bájitalkeverő. Na mindegy, neki tetszik ez a név, és különben is a probléma most az alvással van, nem a szobája nevével. Valószínűleg megülte a hasát az a sok tejbegrízes muffin, amit lefekvés előtt benyomott. Vagy nem kéne már délután ágynak esni attól, hogy mostanság korán sötétedik. Általában Doléance már nyolckor, de legkésőbb kilenckor - most egy félreértés miatt már délután - bekuporodik a takarója alá, hogy jó példát mutasson a diákjainak, ám most képtelen ott megmaradni. Hosszú, fehér hálóingjére kanyarítja világoskék köntösét, arra még kék kabátját is, belebújik a nyuszis mamuszába, és elindul a klubhelyiség felé.
Még lába sem éri a szőnyeget, visszafordul, és csizmára cseréli a mamuszt.
Csak a bolondok mennek el a faluig, ha a Levita konyhájához csak át kell szelni a klubhelyiséget, de a lányt nem hagyja nyugodni, amit hallott: a csárdában adják a legfinomabb fahéjas kakaót a környéken.
Vannak pillanatok, amikor az ember tudja, hogy a környék legfinomabb fahéjas kakaója nélkül kár is lenne próbálkozni az elalvással. Ez egy ilyen pillanat.
Az italozóhelyet könnyű megtalálni, de nem a zaj, csak az ablakokon kiszűrődő arany fény miatt. A tizenötnek kinéző Doléance különös látvány lehet a kabát alól kilógó hálóingben a szűk, zsúfolt kocsmában, ahogy belöki az ajtót, topog még kettőt sárga csizmájával a küszöbön, majd belép a helyiségbe. Végre megérkezett! Kicsit megborzong, ahogy a meleg helyre ér, aztán beméri a pultot. Ott lesz a kakaó!
Út közben kénytelen az egyik asztal mellett álló nagyobb darab, szőrös, hosszú hajú férfitől udvariasan és ahogy illik, jó hangosan bocsánatot kérni, mert a szembe forgalom miatt kénytelen súrolni a hátát, ahogy a csapos felé iparkodik.
De csak célhoz ér, és Doléance kecsesnek a legkevésbé sem nevezhető módon feltornássza magát az izgága bárszékre, hogy rendesen kilásson a pult mögül. Mustrálja az árjegyzéket, de kakaó sehol. Nem csügged egy percig sem, nem férhet ki a teljes kínálat ebbe a néhány sorba. Amikor odaér hozzá a pultos, az alapzajnak megfelelően próbálja felemelni halk hangját:
- Egy fahéjas kakaót szeretnék, kérem szépen.
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2014. december 11. 23:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elliot A. J. Wayne
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2014. december 11. 20:08 | Link

~ Csoportosulás ~


Egyáltalán nem voltam felkészülve arra, hogy ilyen nehéz lesz a csárda vezetése, és fogalmam sincs, hogy Jamie hogyan bírta. A beszállító még oké, de egyre több balhé van az ittasabb személyek között, és ki másnak kell elrendezni… hát persze, hogy nekem. Most is ezért kellett kimásznom az ágyból, és a szabadnapomat arra áldozni, hogy bemenjek… Nem is értem, hogy minek vannak felvéve az alkalmazottak, ha nem tudnak semmit megoldani. Egy jó oldala van, ha már itt bemegyek, beviszek a béreket is. Lassan lépkedtem végig az utcán, fordultam be egy sarkon, és a következő pillanatban kitártam a csárda ajtaját. Körbenéztem, pár ismerős arc az iskolából, köztük Warren Prof is, aki kapóra jön, mert beszélnem kell vele. Előtte viszont a pulthoz sétáltam, hogy odaadjam Samunak a bérét, de a kérdés hallatán ottmaradtam. A kérdező felé fordultam, és az illető alig nézhetett ki tizenhatnál, de tuti nem annyi. Idősebb, de nem tudnám megmondani, hogy mennyivel, és a belső hangja se éppen egy gyerekéhez hasonlít. Mondjuk ebben a zajban nehezen is tudtam kivenni.
– Az jelenleg nincs, a reggeli órákban elfogyott. Javaslom, hogy jöjjön holnap, vagy ha ad elérhetőséget Samunak, küldeni fogunk bagollyal. Jut eszembe: itt a béred. –kedvesen mosolyogtam a vendégre, utóbbi szavaimat pedig Samunak intéztem, és átadtam a borítékot. A többieket nem láttam, így minden jót kívántam mind a kettőjüknek, és Warren profékhoz sétáltam. Az asztalhoz érve kikerekedett szemekkel néztem, hogy azok ketten mit isznak. Szitkozódtam magamban, és ki is zavarnám a tagokat, de gyorsabb volt lenyugodni, mint lépni. Mély levegőt vettem, és a Prof felé fordultam.
– Üdv Professzor, csak nem valami gond van velük? –mutattam a két tagra, majd vártam a választ. Jelenleg ezt kell tisztázni, majd utána jöhet az óra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánkúti Izabella
INAKTÍV


#Zizi #Pocahontas
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 940
Nagy találkozások *o*
Írta: 2014. december 11. 22:16
| Link

Dvéjni bácsi, Dol néni, Elliotka és a Rosszalkodók

Váppápidu. Izabella készen áll, de mire is? Nem másra, mint arra, hogy nyakába vegye az édességboltot, de nem rest előtte még a faluban csámborogni kicsit. Ennek egyik oka, hogy Röncsit hazakísérte a házikójukba, ő maga pedig elment az ajándékboltba körülnézni. Még nem nagyon volt elképzelése, pedig már közeleg a karácsony, borzalmas. Nagy nézegetés közben vette észre a kirakaton belülről, hogy eljárt az idő, a fényviszonyok is jelezték. Ma járőrözni akart, így nem bánta, hogy későn indult el vissza, bár sokszor elmondta neki a nővére, hogy neki ilyenkor nem kéne a kastélyon kívül sétafikálni. Gyorsan még egy kis bódéhoz odaoldalazott, akkor még mellette ácsorgott egy évfolyamtársa is. Kedves akart lenni, így két fahéjas kakaót kért, de mire megkapta a finom forróságokat, elillant a társasága, mint a párafolt, ami száját hagyja el a hőmérséklettől. Szomorúan tudomásul vette, aztán a boltok, és helyiségek előtt végigvonulva nézelődött hol jobbra, hol balra. Hatalmas léptekkel szeli a métereket, egészen a csárdáig, ahol pont előtte ment be valaki.
Nem szereti az ilyen kellemetlen, és büdi és nagyon nem illő helyeket, azonban a nyitott térbe belátva szemei pillanatok alatt akadtak meg a bácsin, aki az apukája az iskolában. Hosszú történet, lényeg, a lényeg, szépen besurrant a leányka, a furcsa tekintetekkel mit sem törődve a két kakaóval a kezében. Éppen elcsípte a párbeszédet egy fiatal lány (nő?) és a vélhetően itt dolgozó vagy tulajdonos férfiú között. Óvatosan kocogtatta meg a vélhetően letört személy hátát, majd a kezébe nyomta az italt.
- Ez a legfinomabb... különben nem értem én őket, biztos jobb hely lenne ez, ha több kakaót tartanának.
Vonja meg a vállát, annyira közvetlen és random, hogy hihetetlen, pontosan ezzel a lendülettel lép a pulthoz csimpaszkodik fel és les be mögé.
- Komolyan, szerintem simán lehetne itt kakaót csinálni. Segítek is szívesen! Szabad?
Aztán leereszkedik, ha nem engednék be - amin senki nem csodálkozna, na mindegy -, visszatér eredeti elképzeléseihez, és nagy hevesen integetni kezd Dwayne helyettes bácsinak. Ezer faktoros vigyorral persze.
- Piros apu, HELLLLLÓ!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 11. 22:53 | Link

A Gyűlés

A régi idők emléke kísérti, kikapcsolódásra is szüksége van néha az ember fiának, különben meg neki nem tilthatja meg senki, hogy elhajoljon este, mint most is. Nem teszi ezt túl gyakran, nem is kedvence az alkohol, viszont jól bírja a nedűt, becsiccsantve nem látta még senki. Mikor pár órával ezelőtt, megérkezett a csárdába, ahol eltöltött néhány érdekes és kevésbé érdekes éjszakát, körülnézett, miféle figurák tolonganak éppen itt, ebben a füstös, vajsör szagú, áporodott levegőjű helyiségben. Őt ugyan nem zavarja sem a társaság, sem a szag, sem semmi, mégis szeret eltűnni kicsit a kíváncsi szemek elől. Könnyű neki, a mágiája ebben is segíti. Már elég régen jelen van ahhoz, hogy mindent lásson, de őt ne vegye észre senki, még az a szépen gyülekező társaság sem, akik a tanársegédje köré kezdenek csoportosulni. Látta bejönni a lányt, de akkor még nem tulajdonított jelentőséget neki, elvégre nincsenek az iskolában, de azért  a kialakuló kis csoport már erősen ingerli. ~ Hogy a fenébe, sehol nem lehet az ember magában. ~ Emelkedő alkohol szintje nem teszi empatikusabbá, inkább még jobban elrejtőzne, ám a figyelme mindinkább a "kisrakás" felé terelődik. ~ Mi folyik itt? Mindenki itt randizik ma? Vagy kihelyezett iskolai gyűlést tartanak? ~ Csalódottan emeli szájához a kiürülő poharat. Menne is a pulthoz egy újabbért, de nem volt hangulata átverekedni magát a tömegen, inkább szórakozottan forgatja a feles poharat, hol annak mintáját figyeli, hol a sok ismerős arcot. El is menne már innen, de ugyan az a helyzet, áttolakodni a tömegen, ahhoz nem fűlik a foga. Ezért aztán csak ül tovább a helyén, viszonylag tiszta fejjel, és csak figyel, mi fog történni amott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. december 12. 19:33 | Link

Dwayne Warren
az ivó-cimbora

Egyáltalán nem lételemem az auror családi életének kellemetlenségeiről beszélni, szóval ejtem a témát, amikor látom rajta, ezt nem firtatná tovább. Nyugodt érdeklődőn hallgatom aztán, amit felel nekem a kórházi eseményekkel kapcsolatban. Jól gondolja, nem várok semmiféle hálát. Soha nem vártam. Teljesen megfelel nekem, ha egyáltalán nem emlegetjük többé, amit tettem. Legalábbis olyan szinten semmiképp nem kell, hogy bárki a nagy hőstettemen lovagoljon. Megmentettem, igen. Megtörtént, mert így akartam, mert így kellett lennie. Ennyi.
Elüldögélünk még egy jó ideig a csárdában. Dwayne kellemesen eliszogat és komótosan beszélgetünk, lazulunk. Nem nagy dolog. Semmi izgalom, semmi érdekfeszítő. Mégis jó és mégis szükséges. Szeretem az olyanok társaságát, akik nem szabnak ki rám kötelezettségeket, legyen akár szó témák feldobásáról, vagy arról, hogy bármiképpen különlegessé tegyem az együtt töltött időt. Aki ilyennel jön, azt vagy rövid úton faképnél hagyom, vagy nem keresem ismét a társaságát. A férfi viszont nem ilyen. Vele egyszerű az élet. Persze, vannak bonyolult ügyei, de Ő maga nem bonyolult egyáltalán, és ez nagyon jól esik nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 4. 19:07 | Link

Borostyán Lenke
Kocsmahangulat


Az elmúlt két évben összesen nem kapcsolódott ki annyiszor, mint a Bogolyfalván eltöltött első egy hete során. Csalfa vigyor ül arcán, ahogy belép a csárda csengőbongó ajtaján, akárcsak egy fiatal srácnak, kinek az elmúlt éjszaka a tervezettnél sokkal, de sokkal jobban sikerült. A mínusz fokok ellenére szövetkabátja gombolatlanul leng rajta, testét alatta meleg pulóver fedi. Derűs gondtalanságban kér magának egy vajsört a pultnál, kedélyességéből még az sem zökkenti ki, hogy a sör tetején több centis málló hab lebeg. A már elfoglalt sarokhely közelében álló asztalkához telepszik le, hogy estéjét csendes magányában ott töltse el. Kabátját a széktámlára teríti, s kényelembe helyezvén magát, az asztalon heverő hírújságért nyúl. A hivatalban egyébként is mindenről idejében értesül, de munkahelyén túl is minden adandó lehetőséget megragad arra, hogy olvasson a világ aktualitásairól. Persze, előfordul, hogy az írottakon csak nevetni, vagy éppen hangosan bosszankodni tud, hiszen nem egyszer cikkeznek trollméretű ostobaságokról. Most is fejét csóválva halad a sorokkal, baljában korsóját tartja, amiből néhány mondatonként hörpint egyet. Az íz már az első kortynál sem nyeri el tetszését, és ezen a továbbiak sem változtatnak; kesernyés szájízzel pillantgat bele a korsóba, mintha azzal megoldást nyerhetne, majd tehetetlenül visszafordul az újság hasábjaihoz. Néhány fontosabb rovat után a horoszkópokhoz lapoz, és nem túlzó figyelemmel gyorsan átfutja a jóslást. Sohasem hitt asztrológiában, ennek ellenére minden héten megnézi a Sellő címszó alatti részt. Aztán hátradől a nyitott újság felett, és italát ízlelgetve figyeli a helyiség cimboráit. Fülel, hogy egyes asztaloknál miről társalognak, és alig észrevehetően szemmel tartja a bejárati ajtót is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2015. január 4. 19:42 | Link

Osztrovszky K. Konstantin




Olyan furcsa volt ez a mai nap. Szinte sohasem izgulok semmi miatt, azt az elvet vallom, hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell, ma még is remegő térdekkel szálltam fel Pesten a vonatra. Jó, lehet, hogy azért remegett a lábam, mert épp egy családi veszekedésből szakadtam ki, és, ha a hozzátartozóim, vagy ismerőseim kérdezték volna, biztosan erre fogom, de belül éreztem, hogy ez most nagyon más. Hiszen ma, életemben először éltem át azt az érzést, hogy szabad és független vagyok. Úgy éreztem magam, mint egy huszonegy éve börtönbe raboskodó fogoly, aki ma szabadul, és minden egyes perccel, minden egyes kilométerrel, amivel távolodtam Budapesttől, ez az érzés erősödött bennem. Térkép segítségével megtaláltam a házamat, a saját házamat. El sem tudom hinni, hogy tényleg az enyém, csakis az enyém. Először féltem, mikor kinyitottam az ajtót, és beléptem. Talán azt vártam, hogy rám szegeződjenek a kérdő, fojtón óvó pillantások, esetleg a házi sárkánnyá változott nagymamát vártam, aki majd rám ripakodik, amiért későn értem haza. De semmi nem volt. A házban béke és csend honolt. Mondhatni az egész napot azzal töltöttem, hogy le-fel járkáltam a házban, minden egyes apró zugát megnéztem, és megállapítottam, hogy a bátyáim, férfi létükre mindent tökéletesen rendeztek be, pontosan az én ízlésemnek megfelelően. Mondjuk a nyakam merném tenni rá, hogy a barátnőik keze is benne van vastagon, különösen a téli kertnél látszik meg nagyon, de igazából ez teljesen lényegtelen. A fő az, hogy eljöhettem otthonról, és végre elkezdhetem élni a saját, önálló életemet.
Az idő annyira elment a felfedezéssel, hogy szinte észre sem vettem, hogy rám esteledett. Gondoltam, nem ünnepelhetném meg mással a szabadságomat, minthogy elmegyek, és szétnézek itt-ott a faluban, ismerkedem egy kicsit a helyiekkel. Szinte biztos voltam benne, hogy a velem egykorúak valamelyik szórakozóhelyen múlatják az időt. Kicsit kirittyentettem magam, amolyan Lenkésen, és elindultam. A térkép alapján a csárda volt közelebb, és mivel nem volt kedvem sokat gyalogolni, ide tértem be. Benyitva az ajtón megcsapott az összetéveszthetetlen kocsmaszag, a különféle italok keveredett bukéja, de most valahogy ez sem zavart, elvégre ünnepelni jöttem, vagy mi fene. Kecsesen a pulthoz suhantam, kiélvezve, hogy a vendégek nyál csorgatva bámulnak végig rajtam, majd körmeimmel dobolva az asztallapon, jeleztem a személyzetnek, hogy rendelnék. Nem kellet sokat ácsorognom, hamar megkaptam a francia konyakomat, mindig is ezzel ajándékoztam meg magam egy-egy jeles alkalomkor. Az asztalok felé fordulva láttam, hogy mindenhol ül valaki, javarészt hobbi alkoholisták, akikhez semmi kedvem sem volt, de a bárszékeknél sem maradhattam, félő volt, hogy valamelyikük esetleg felbátorodik, és be kell látnom nem sok esélyem van ellenük. Mindig is utáltam, ha egy férfira voltam utalva, most viszont úgy tűnik, tényleg nincs más választásom, így hát, az egyik normálisnak tűnő fazon asztalához sétálok, persze kecsesen, kissé megköszörülöm a torkomat, csak, hogy észre vegyen, és minden érzelemtől mentes hangon megszólítom.
-Elnézést, szabad ez a hely?-mutatok a vele szemközti székre. Remélem valami intelligens figurával hozott össze a sors, nem sok kedvem lenne rögtönzött illemtanórát tartani arról, hogyan kell a hölgyekkel viselkedni, mint azt már tettem olyan sokszor. Ma nem, ma ünnepelni akarok, mindenféle bosszúság nélkül.
Utoljára módosította:Borostyán Lenke, 2015. január 4. 20:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 8. 19:15 | Link

Borostyán Lenke

Újra és újra körbenéz, közben hol az egyik, hol a másik asztalnál ülő társaságok beszélgetését hallgatja, és a maga csendjében bazsalyog. Kifejezetten jól esik neki a szabadság íze, holott ma is ledolgozta a kötelező nyolc órán túl a már megszokásává váló két plusz órát. Csakhogy évek óta nem mozdult ki, így a ma este már önmagában is rendkívüli, nemhogy még ennyire jó kedélyű és felszabadult is. Miután a sarokban beszélgető varázslók felállnak, ő ismét fellapozza újságját, hogy kivételesen a sport rovatot bogarássza át. Fiatalkorában sem sűrűn ült seprűn, de manapság már meccsekre sem jár el, pedig a kviddics igazán látványos, és kellőképp durva ahhoz, hogy a stadionokban izguló nézők kikapcsolódjanak egy délutánra. Két hümmögés között iszik néhány újabb kortyot, majd mialatt megismerkedik a jelenleg legnépszerűbb játékosokkal, eldönti, hogy az újévben követni fogja - ha a nemzetközit nem is - de a magyar kviddicsélet alakulását minden bizonnyal.
Az ajtó újabb csilingelő nyílására felpillant, s egészen meglepődik a tényen, hogy fiatal, csinos nők is beteszik ide a lábukat. A nőre ragadó tekintetét néhány kóborló másodperc után visszakényszeríti az újság hasábjaira, és sörébe kapaszkodva lapoz, mikor az ismeretlen nő csatlakozni kíván hozzá. Felnéz rá, és a blúzára írt szövegre sandán felvonja szemöldökét.
- Attól függ, ki kéri - vigyorodik el, hátát kényelmesen a szék támlájának döntve. Aztán megcsóválja fejét, mutatva, hogy csak viccelt, és egy bólintással jelzi a nőnek, hogy a hely szabad. - Parancsolj, nem várok senkire. Na és, mi járatban itt, éppen egyedül?
Kolos végleg összehajtja a gyűrött újságot, átdobja azt a másik asztalra, és magához veszi korsóját. Már nem érdekli csillagállás, politika vagy sport, sokkal inkább foglalkoztatja új asztaltársasága, akinek jelenléte talán még fel is dobja magányosnak induló estéjét. Ki tudja.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2015. január 8. 21:31 | Link

Osztrovszky K. Konstantin




Nem szokásom megriadni az olyan helyzetektől, ami most épp előállt, hogy egyedül vagyok nő egy társaságban, de tekintve, hogy ez egy csárda, mit ne mondjak, egész merész vállalkozásnak tűnik a mai este. A törzsvendégek kigúvadó, rám tapadó tekintetéből arra következtetek, hogy nem sokszor van hölgy társaságuk, hiszen egyik-másik azt sem tudja, hogyan emelgesse jobban a söröskorsót, hogy a nem létező izomzat végre kidomborodjon a foszlott ingujj alól. Magamban jót nevetek a szánalmas próbálkozáson, majd mielőtt még belekeverednék egy kellemetlen társalgásba, célba veszem az egyik asztalt, ahol egy férfi ül. Megjelenése bizalomgerjesztőbb a többi vendéghez képest, és így, néhány méter távlatából úgy tűnik, nem okozna neki gondot megmondani, hányat mutatok. Sietős, de természetesen kecses léptekkel közelítem meg, majd felteszem gyors, és mindenféle érzelemtől mentes kérdésemet arra vonatkozóan, szabad-e a szemközti hely. Körmeimmel a konyakos pohár szélét karcolgatom, de nem kell sokáig unottan ácsorognom, ugyanis hamar érkezik a válasz, amin egy kicsit meghökkenek. Attól függ, ki kéri hangzik a felelt, egy vigyorral megspékelve. Már ott tartok, hogy hagyom a csudába ezt az egész ünneplést, mély levegőt veszek, hogy elmondjam, ki is vagyok, fejben a másodperc tört része alatt összeáll a tervem: kiosztom, és elhúzok a sunyiba. Aztán egy biccentés jön a férfitől, amely jelzi, hogy helyet foglalhatok. Elgondolkodom, mit is tegyek, elvégre nem azért jöttem ma ide, hogy a már jól begyakorolt illemtan monológomat ledaráljam, végül mégiscsak helyet foglalok. Újabb meglepetés, hogy asztaltársaságom úgy tűnik, beszédes kedvében van: arról érdeklődik, mi járatban vagyok itt, ráadásnak egyedül. Bizalmatlan pillantásokkal méregetem, nem tudom miért, sosem bíztam az idegenekben, pláne nem, ha az ellenkező nemből való volt az illető. Aprót kortyolok a konyakból, ezzel is nyerve némi időt magamnak, majd végül úgy határozok, kihasználom az alkalmat az ismerkedésre, hiszen ki tudja, lehet, szomszédok vagyunk, és, ugyebár a szomszéddal nem árt jóban lenni, de ha nem is lakunk egymás mellett, több, mint valószínű, hogy falubeli, és talán nem egy magának való libaként kéne bevonulnom Bogolyfalva történetébe…
-Ünnepelni jöttem. De látom önnek, akarom mondani, neked sincs társaságod, leszámítva a söröskorsót...
Ez az Lenke, jól csinálod, kinyögtél két kerek mondatot egy ismeretlen férfinek. Ez már haladás!- Biztatom magam, majd egy aprócska mosoly jelenik meg arcomon, ami, bár nem az asztaltársaságomnak szól, mégis van egy olyan érzésem, hogy a magáénak fogja betudni.
-Gyakran megfordulsz itt?
Bukik ki belőlem a kérdés. Hanglejtésemből kivehető, hogy nem túl pozitív a benyomásom a helyről, de legalább a konyak isteni…
Utoljára módosította:Borostyán Lenke, 2015. január 8. 21:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 9. 15:38 | Link

Borostyán Lenke


Egyébként világéletében a magázódási formát követte, már a minisztériummal való első találkozása során megismerkedett az ottani légkörrel, és az írott-íratlan szabályokat azóta követi. Most viszont, csak mint munkamániáját, a bevett regulákat is elengedi. A gondolat azonban, hogy valóban semmit tenni érkezett a csárdába még számára is meglepő, az meg különösen, hogy mindez nem is esik nehezére. Ugyan látszik teszetosza mozdulatain és hanghordozásán is, hogy régen engedte már ki a fáradt gőzt, és talán már el is felejtett az irodán kívül létezni.
A nő akár még rossz néven is vehetné Konstantin válaszát, de ahelyett, hogy másik asztalt- és bejáratottabb társaságot keresne, helyet foglal. A férfi mellkasa előtt összefűzött karokkal figyeli a jövevényt, kék szemeiben érdeklődés csillan. Mint mindig, most is először a másik külső jegyeit veszi sorra, életkorát igyekszik belőni, végül a nő szemébe néz. Szokás mondani, hogy a szem a lélek tükre, ez a hivatali munkákban pedig még inkább szerepet kap.
- Mit ünnepelsz? - kérdezi, és ahogy közben alkarját az asztal szélére támasztja, élesen megnyikordul alatta a szék. - Ja, ez? Maradjunk annyiban, hogy az íze hagy némi kivetnivalót maga után...
Fintorogva pillant az előtte álló korsóra, majd a nő italára emeli tekintetét. Annak még a színe is kívánatosabb, a hatásáról már nem is beszélve. Konstantin kiegyenesedik, a kiszolgáló felé sandít, majd a nő felé intézett bocsánatkérő mosoly kíséretében feláll, és a pulthoz sétál, hogy kérjen magának egy erősebb italt.
- Ebben van minden reménységem - tér vissza félreeső asztalukhoz, és miután újfent elhelyezkedik, koccintásra emeli feles poharát. - Egészségedre!
Az egyetlen korty alatt lehajtott átlátszó ital felidézi benne a szilveszter éjszakát, és gyors egymásutánban minden jól sikerült buli emlékdarabkája lejátszódik előtte. Aztán lecsapja a poharat, és beszívja ajkait.
- Nem. Most költöztem ide - feleli. - Munkahelyet váltottam. Hm. Ritkán szórakozok, vagy kapcsolódok ki, ...jobb szeretem az időmet bent tölteni a hivatalban.
Tökéletes válaszadás. Ha eddig nem, most bizonyosan elijeszti magától a fiatal nőt. Ugyan, mégis ki akarná az ünneplésre szánt estéjét egy szürkének tűnő minisztériumi emberrel tölteni? Felnéz a barna fürtös nőre, és tétován megvonja vállait. Megesik az ilyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2015. január 9. 19:16 | Link

Osztrovszky K. Konstantin


Furcsa ez a mai este… Sosem szoktam idegen férfiakkal társalogni, még az ismerősökkel sem igazán, most mégis, szinte első szóra helyet foglalok az asztalnál, és, bár egyik-másik megnyilvánulásomból levehető, hogy idegen nekem ez a szituáció, igyekszem a lehető legfesztelenebbül érezni magam. Nem egyszerű, pláne nem úgy, hogy ez az első igazán szabad estém, mondhatni még sosem jártam ilyen helyen, nem tudom, hogyan is kéne viselkednem. Szerencsére nem vagyok egyedül az érzéssel, ugyanis asztaltársaságom gesztusaiból is az vehető le, ő sem az efféle esték specialistája. Szép páros vagyunk, azt hiszem… Mivel társalogni még mindig jobb, mint kukán bámulni egymást, és az italainkat, ehhez folyamodunk. Természetesen szóba kerül, a miért jöttünk ide téma, és úgy tűnik, megragadja a figyelmét, hogy ünnepelni jöttem. Kérdést is intéz hozzám ezzel kapcsolatban, de mire felocsúdok a mélázásból, már csak a bocsánatkérő mosolyt látom megvillanni az ajkán, aztán elfedi a csárda homálya, majd egy – a vajsörnél kívánatosabb ital társaságában látom újra felbukkanni, újra magammal szemben. Poharát koccintásra emeli, kicsit félénken, de én is hasonlóan teszek. Az üvegek finoman koccannak össze, majd aprót kortyolok a konyakból, elvégre hamar megárt, ha nem vagyok óvatos vele… Türelmesen végighallgatom az ő idejövetelét, és nem kicsit lepődök meg azon, hogy ő is most érkezett Bogolyfalvára. Lassacskán kezd kínossá válni, hogy én még mindig csak némán, meghökkenve ülök, úgyhogy kissé megköszörülöm a torkomat, és egy mély lélegzetvétel után beszélni kezdek.
-Én is, akárcsak te most érkeztem, mondhatni szó szerint… Hivatalban? Csak nem a Minisztériumban dolgozol? Nálam sem túl gyakoriak az efféle görbe esték. Eddig csak és kizárólag a tanulásra koncentráltan, és azt hiszem, kicsit kiöregedtem már ebből…
Az eddigieknél szélesebb mosolyt csillantok meg. Munkahelyéről a tőlem nem megszokott módon kíváncsiskodom, de valamiért nagyon érdekel, hogy hivatal alatt tényleg az MM-et értette-e. Elvégre a család több tagjai is ott tengeti a szorgos hétköznapokat, így nem csoda, ha az átlagosnál nagyobb érdeklődéssel vagyok a munkahelye iránt. Kellemetlenül is érzem magam egy kicsit, és úgy érzem, túl közvetlen vagyok ezzel az ismeretlennel. Ki tudja, talán már a konyak szállt egy kicsit a fejembe, vagy az új hely tényleg változásokkal jár, még nálam is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 26. 18:03 | Link

Várkonyi Zoltán
A meglepetés ereje... † Ruha

A bevásárlást végül mára tettem át, nem tudtam máskorra, hiszen mégis csak kijelölt napokon lehet lejutni a faluba, így meg kell az embernek válogatnia mikor megy le. Hamar elkészültem, nem kellett kutakodnom mivel elő volt készítve a ruhám. Reggelizni most nem volt kedvem és éhes sem voltam, így azt most kihagytam ami mostanában nem volt meglepő tőlem, javarészt ha egyszer eszem az szerintem elég. Miután rendbe szedtem a hajam, nagyjából az arcomat is azután kifelé vettem az irányt. Az alvó társaságot nem zavartam meg semmivel sem a táskám és a kabátom felkapása közben ezért senki se kérdezte hova megyek. A további utam alatt kifelé alig találkoztam pár diákkal, ezért nem álltam le beszélgetni. Kiérve a kastélyból egyenesen lefelé vettem az utamat  és most nem tértem le sehol. Lent betértem a könyvesboltba, de nem ez volt az egyetlen hely ahová mentem végül, így azért telt az idő. Mire mindent megvettem ami kellett más dél felé járhatott az idő, így úgy döntöttem betérek a Cukrászdába valami ehetőért ami meg is történt. Egyetlen bajom csak az volt, hogy a sütik látványától elfogott a félelem, vagyis hogy pontos legyek az undorodás. Nem az itteni sütikkel volt a baj, hanem azzal amit szilveszterkor megettem... Még most is teljesen zavarba jövök, ha valaki megemlíti hogyan táncoltam vissza a szobába. Az emlék miatt egy sóhaj hagyta el az ajkam és inkább kisétáltam az üzletből mielőtt még megkérdezik mit kérek. Mivel jobb ötletem nem volt, úgy döntöttem inkább beülök valami kevésbé népes helyre, így a csárda lett a választásom. Ahogy azt sejtettem nem is voltak sokan, alig ült itt pár ijesztő kinézetű fickó, ráadásul nem volt itt senki a suliból. Máris kedveltem a helyzetet, le is ültem az egyik üres asztalhoz nem kérve semmiféle italt, mivel nem azért jöttem be és jelenleg nem szerettem volna semmiféle ételt vagy italt sem látni. Hátradőlve az embereket kezdtem figyelni, de nem sokáig tartott, hamar elragadtak a gondolataim, hála a nagy nyugalomnak. Ilyenkor mindig ez van, nem tehettem róla. Mostanában ha nem sírtam az már kész csoda volt tőlem, kivéve azt, amikor inkább a dühroham mellett döntöttem. Az sem egy jó opció, de legalább nem tűnök tőle gyengének és sértettnek akár egy sebesült őzike a tisztás közepén akiről lerí, hogy már csak az utolsó pillanatát várja. Így ücsörögtem itt jó ideje, amikor az ajtó nyitódását hallottam, habár nem néztem oda vajon ki lehet az. Ha annyira akarom úgyis látni fogom mikor italt akar szerezni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 26. 18:53 | Link

Catherine Alexis Rawen


Zoltán eddig sem minősítette a napjait, ezután sem veszi szokásba az ilyesfajta gyengeséget, hangulatának mércéje leginkább látogatásainak számán mérhető le, már ami a csárdát illeti. Már odáig fajultak a dolgok, hogy mióta Keiko lelépett, egyre több estéjét, sőt mi több, szabadidejét tölti el e neves intézmény komor falai között. Elüldögél egy sarokban, csendesen, egyetlen pohár ital mellett, olykor megelégszik a vajsörrel is, és elmélkedik a világ változékonyságán. Teszi ezt attól függetlenül, hogy az eseményeket régóta sejtette, hiszen a csillagok jelezték, mégis reménykedett abban, hogy meg tudja változtatni a sorsát, de megint nem sikerült, mint eddig még soha. Nagy lelkierő kell ahhoz, hogy az ember képes előre látni a jövőjére vonatkozó történéseket, aztán zokszó nélkül meg is éli azokat, érzelmek nélkül. Ha lelke mélyén dúlnak is a háborúk, ebből a felszínen nem látszódhat semmi. Még gyengének bélyegeznék, és ezt nem engedheti meg magának. Mint a jó ló, viszik lábai a megszokott irányba, ahol csak akkor ocsúdik gondolataiból, amikor a csárda küszöbén áll. Nem tűnődik sokat azon, hogy került ide a szobájából, úgy hogy közben észre sem vette, mikor vette fel a kabátját. Magára néz, és konstatálja, hogy rendesen felöltözött, ettől kissé lenyugszik és határozottabban lép be a kocsma ajtaján. Nem kell csodálkozni azon, hogy a mindig céltudatos férfi, most kifordult önmagából, de ennek nem lánya az oka, hanem egy órája kapott bagoly, egy levéllel, egy régi, messzi ismerőstől...már azt sem tudja honnan is a nexus, de a legkisebb gondja ez. A pulthoz andalog, és a csaposhoz hajolva közli rekedten.
- A szokásosat! - Aztán szemeit húzogatva megáll, szemben a teremmel, hogy kiválassza a megfelelő helyet, ahol nem háborgatja senki. Ám ekkor kikerekednek a szemei, sokat látott lélektükrei egy pontra merednek, agyát pedig megint arra kényszeríti a sors, hogy elcsodálkozzon, miképpen szövi a szálakat, legalábbis az övét biztosan. Meg is indul a lába a leányzó asztala felé, odaérve ismét szóra nyitja ajkait.
- Szabad? - Lehetetlen kitalálni, minek köszönhető ez a nagy szószátyárság. Még csak két perce van a helyiségben és már két szó el is hagyta a száját. Az is elgondolkodtató, hogy miért keresi a lány társaságát, ami a másiknak is nagy kérdés lehet. Zoltán felveszi a legrémisztőbb nézését, úgy szövi tovább a szavakat.
- Mit keresel te itt? -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 26. 20:11 | Link

Várkonyi Zoltán
A meglepetés ereje és a bűntudat... † Ruha

A nagy töprengésemet a nyíló ajtó hangja törte meg, de nem néztem oda, mivel úgyis mindjárt a szemem elé kerül az illető és így is volt. Nagy meglepetésemre pont Várkonyi tanár úrral hozott össze a sors... Eléggé rég láttam őt, hallottam pár pletykát miszerint elment a lánya, így nem akartam zargatni semmivel sem. Persze felkereshettem volna, hiszen a tanársegédeként néha megtehetném, igazán nem lenne nagy feladat, de nem jutottam el odáig azóta, hogy ezt a pletykát hallottam, na meg a múltkori incidens... inkább nem tettem, lehet jobb is volt neki. Ráadásul a karácsonyi bál után teljesen szétesett az életem, azt sem tudtam hogyan hozzam rendbe, hogyan lássak el olyan sebeket, amelyek nem fizikaiak. Mondjuk mostanában hála azoknak akikkel jóban vagyok elkezdtem összekaparni magam a padlóról, na és még ott volt az is, hogy meccsem lesz, nem tehetem hogy emiatt kihagyok pár edzést. Egy semleges, néha agresszív stílusú leányzóvá kapartam össze magam, de azért ha nem látott senki még visszaeshettem abba az állapotba, amiben éreztem magam igazából. Most persze nem is ez volt a lényeg, a férfit figyelem ahogy odasétál és kijelenti mit kér, majd elkezd szemlélődni. Na erre hirtelen az asztal sokkal érdekesebb jelenség lett mint ő, vagy legalábbis erre próbáltam fogni azt, hogy hirtelen lesütöttem a szemem. Ha nem nézek oda, akkor nem lesz baj... Na persze a rossz előérzetnek mindig igaza van! Már akkor tudtam hogy ide készül, mikor még csak félúton járt. A kérdés volt azonban a pont az i-re, hogy ő igenis ide jött. Felpillantottam rá, majd magamra öltve egy halovány mosolyt válaszoltam.
- Persze! Üljön csak le. - mondtam és a velem szemben lévő székre mutattam. Nem tudtam eldönteni miért ült ide, hiszen csak egy gyerek vagyok. Áh, lehet ellenőriz valamiért. De múltkor sem ő volt az aki „elkapott” azért amit „elkövettem”. Na amikor az arcára pillantok meghűl bennem a vér a tekintete láttán. Már majdnem ecsetelni kezdem, hogy most semmi rosszat nem tettem amikor megszólal. Na bumm!
- Én... Mi...? - két szót tudtam kinyögni az értetlen fejjel, majd meg kellett hogy köszörüljem a torkom, mert kiszáradt. Ugyan már, nem is vallatáson vagyok... vagy mégis? Rápillantottam, majd egy nagyot nyelve vettem egy mély levegőt.
- Beültem ide, mert itt nyugalom van.... - adom meg a választ a kérdésére, habár nem értem az egészet. Úgyis elmondtam volna, nem kellett ez az ijesztő nézés hozzá, mert ettől csak megzavarodtam. - Szóval, én... Tettem valamit?- böktem ki azt végül, ami érdekelt és nem köntörfalaztam. Egy re jobban nem tudtam hova tenni ezt a hirtelen reakciót sehogy sem és ezért nem is bírtam nyugton ülni. Izegve mozogva, mint valami vallatáson, úgy néztem rá. Persze egy idő után feltűnt a dolog, ezért rávette magam a nyugodt testhelyzetre, habár olyan feszült voltam, mint valami préda aki meghallotta a vadászt és a neszre vár, hogy megtudja merre ne fusson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 ... 29 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed