30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 42 43 » Le | Téma száljai | Témaleírás
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 26. 22:26 | Link

EMANDORIE : )

/dec. 22. /


Nos, mivel a legutóbbi csárdázásom vége életmentő akcióba fulladt, így ezt az estémet szenteltem a pótlásra. Egy kötegnyi pénzt vettem magamhoz, az öngyújtómat, mintha azon akarnék spórolni meg persze a cigarettás dobozomat, amiben már csak két szál árválkodott. Hogy ezek se legyenek meg sokáig, az úton lefelé mindkettőt eltüntettem, a csárda előtti szemétbe pedig kidobtam az elrongyolódott papírt. Betoltam az ajtót, és egészen meglepődtem, mennyien leledzenek itt karácsony utolsó estéjén. Elismerően hümmentettem egyet, majd a bárpult felé igyekeztem. Egy széket kihúztam majd fel is polcoltam magam rá. A csaplárral sajnos régi ismerősök vagyunk, úgyhogy minden udvariassági formulát elhagyva közöltem vele, hogy egy pohárka vodkát legyen szíves kihozni. Levágta a pultra a törölgetőrongyot, fogta a hatalmas sörhasát, és elment tölteni egy kupicával. Nem tettem megjegyzést a műanyag pohárra, amiben felszolgálta az italt, elvégre egy alkalommal szétvertük az egész berendezést. Italoktól elkezdve poharakon keresztül a székekig sok dolgot. Ellenfelem az egész tárcáját itt is hagyta, én csak azt a pénzt, ami nálam volt. De mondhatni törzsvendég vagyok, úgyhogy azóta szerintem a balhé árának a felét is lefizettem.
Egy doboz - megszokott - Black helyett most ugyancsak Djarumot kértem, de szegfűszeges helyett vaníliásat kértem, ami árban nem különbözött a Blacktől, de minden más cigaretta árának majdnem a háromszorosába került ez is. Nem volt pofám rágyújtani bent a csárdában, tehát felvettem a kabátot, zsebre vágtam a pénztárcát és kibattyogtam az ajtó elé pöfékelni. Itt sem két ember ácsingózott, hanem vagy 20-an is, de nem nagyon törődtem vele. Elővettem a fehér-vanília színű dobozt, kivettem belőle egy szálat, és már csak attól, hogy elhúztam az orrom előtt a dohányt, mosolyra húzódott a szám. A szegfűszegesnek is van illata, de ennek egészen más. Előkapartam valahonnan a zöld tüzemet is, és 5 másodpercen belül már égett is a vanília színű csomagolásban lévő dohány. Valami ismerős azért nem lenne rossz, mert egyedül iszogatni - persze - nem rossz, de társasággal még jobb.
Utoljára módosította:David Benett, 2012. december 26. 22:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2012. december 26. 22:48 | Link

David

Ha Karácsony este, akkor fűszeres vajsör. Ha fűszeres vajsör? Egy sör nem sör, két sör fél sör… és nem folytatom, mert azt hihetné az ember, hogy alkoholistát nevelek magamból, pedig nem így van. Csak egyszer egy évben van olyan hangulatom, hogy na, most aztán jól akarom magam érezni, tehát fogtam magam és levánszorogtam a Csárdába, természetesen leánytársaim unszolására. Bút akartam, nagybetűsen akartam felejteni. Ugye nem nagy baj?
A rengeteg kosz, a tömeg teljesen elhanyagolható volt az első kör után, bár még mindig erősen élt bennem az egyszervolt este élménye, amikor sikerült borzasztóan hülyét csinálnom magamból egy nagy társaság előtt. Régi élet, bohó élet, tán meg sem történt.
Szeretem azt hinni, hogy az emberek átnéznek rajtam. Hogy nem vagyok olyan feltűnő jelenség, de talán pont azzal teszem magam azzá, hogy fényes nappal mint az árnyék, úgy közlekedem, a kviddicsarénában tudok elmebeteg lenni, ilyenkor meg… nos talán az idióta szót tudnám a nyakamba varrni.
A második kör vajsör és némi ciki sztori előadása után a jókedv teljesen felülkerekedett szürke énemen és azon kaptam magam, hogy a nyelvem összeakad magával, ami lássuk be, már művészet és egyre hangosabban fejezem ki társaimon való szórakozásomat.
A harmadik vajsör után úgy döntöttem, hogy levegőre van szükségem. A fejem égett, mintha egy gyertya lenne, vagy egy lumostól izzó pálcavég a sötétben, nem tudtam már egy normális mondatot összerakni, tehát ez egyenlő volt azzal, hogy meg kell céloznom az ajtót, különben rögtön rosszul leszek.
A tömegen keresztülrombolva értem el az ajtót, amit hangos csattanással kivágtam és kabát, sőt pulcsi nélkül az emberektől nyüzsgő utcára vetettem magam. Talán mégsem nekem találták ki az alkoholt. Csak a bajt hozza a nyakamra… nameg  a kocsma előtt buzgón dohányzó Benettet.
 - Őőő… hello  - mintha régi nagy cimborák lennénk, belebokszoltam a karjába. Vagyis bokszoltam volna, ha nem vétem el és ütöm meg a nagy semmit.
Utoljára módosította:Emandorie West, 2012. december 26. 22:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 26. 23:03 | Link

Emi

Amíg bent legyűrtem a vodkát és valami idegen ürgével társalogtam, egy - pusztán látásból ismert - lányt figyeltem. Nem nagyon tűnt jártasnak errefelé, és úgy nyakalta a vajsört, hogy öröm volt nézni. A Vaníliás cigarettám megszerzése után kiléptem elszívni belőle egy szálat, és talán a második slukk után kivágta valaki a hátam mögött az ajtót. Hirtelen minden tekintet vonzott, hogy mi történhetett, a beszéd megszűnt, még csak morajlások sem voltak. Az imént említett hölgyemény vágta ki az ajtót, egy darab pólóban. Ránézni is rossz volt szegényre, és talán mint egyetlen ismerőse a tumultusban, hozzám jött. Elmosolyodtam, a vodka nálam is már kezdett hatni, de ez még kispályás volt a tervemhez képest. A koordinációját elég hamar tönkre vágta, és az elvétett ütés miatt kis híján elesett. Egyik kezemmel átkaroltam a derekát, majd ugyanezzel a mozdulattal közelebb húztam magamhoz. Pár pillanat alatt be is ugrott a lány neve és a háza is. Közben a dohányzó emberek ismét magyarázni kezdtek egymásnak, és kellemes hangzavar vett minket körül.
- Szevasz. Nincs egy kicsit hűvös ehhez a stílushoz?
Vettem lazára a dolgot, és ahelyett, hogy megvártam volna a választ, kicipzároztam a fekete dzsekimet, kibújtam belőle óvatosan, hogy a cigi és a lány se essen ki a kezemből, majd Emi hátára terítettem. Igyekeztem elég hamar elszívni azt a vackot a kezemben, majd ezek után kicsit támogatva a lányt, beügyeskedtem magunkat a bárpulthoz.
- A whiskyvel hogy vagy, cicabogár?
Villantottam rá egy mosolyt, és a csapos, aki az előbb vodkával szolgált ki, kérés nélkül már hozta is a két italt. Visszapillantottam az Eridonosra, akinek a szeméből eltűrtem egy tincset a hajzuhatagába.
- Mivel mérgezted magad eddig, hmm?
Finoman akartam kérdezni, hogy mégis mitől állt már be annyira, hogy elég jól érzi magát. Nekem még kell két whisky meg egy pálinka, akkor majd számomra is kezd homályosodni a világ és nem fog érdekelni egy gond sem, ami eddig zaklatott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2012. december 26. 23:26 | Link

David

Szinte észre sem vettem, máris egy kabát termett a vállamon és egy erős kar a derekamon. Vanília és dohányfüst kevergett a levegőben, meg némi férfias illat. Igazán jó kombó, igazán jó.
 - Fűt a szere…. pia – el sem hiszem, hogy majd nem kimondtam a szerelem szót. Azt a szót, amit soha többet nem akarok hallani, meg érezni sem. Kikészíti az embert. Sárba tiporja, az őrületbe kergeti. Ha beteljesült, ha nem. Nem válogat, csak bolondít.
Nem sokkal később megint odabent, a koszos bárpultnál találtam magam, immáron a daliás ifjúval, illetőleg Daviddel az oldalamon, pontosítva én az ő oldalán. Közel a sárga föld, az édes sárga föld.
 - Nemöö va-gyok-ci-ca-bo-gár – természetesen nem beszélni tanultam, csak jobbnak láttam szótagolva, kissé talán túlságosan is nyomatékosan kifejezni a nemtetszésemet a becenév hallatán.
Válaszolnom sem kellett a kérdés valódi tartalmára, a két adag whiskey máris előttünk landolt. Nem volt mit tenni, inni kellett. Annyira talán még hülye sem vagyok, hogy visszautasítsak egy ilyen ajánlatot. Mi baj lehet belőle? Egy újabb rossz ágy? És akkor mi van? Megszoktam. A gyengéd érintéseket viszont egyáltalán nem, sőt elidegenedettem tőlük.
 - Ühm. Vajsört ittam, párat – felhúztam szemöldököm, még az előző apró mozdulaton voltam kiakadva. Talán csak túldramatizálok egy teljesen jelentéktelen dolgot. Részegen az ember képes eltúlozni mindent, képes belegondolni mindent mindenbe. Ez az egyik nagy hibánk.
Utoljára módosította:Emandorie West, 2012. december 26. 23:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 26. 23:55 | Link

Emi

Bólintottam a magyarázatára, hogy miért van ennyire alul öltözve. Így is megközelíthetjük a dolgokat. A félig elharapott szavára meg tapintatosságból nem kérdeztem vissza, vagy inkább mert még nem volt bennem elég ital a tapintatlansághoz.
Kicsit.. Nagyon támogattam a legutóbbi ellenfelemet a pulthoz. Volt egy olyan belső gondolatom, hogy ha elengedem, akkor nem sok fogja elválasztani attól, hogy a földbe szerelmes legyen és azzal töltse az éjszakát.
- Hát persze, hogy nem vagy, tündérke.
Felvontam kicsit a szemöldök, mert úgy szólt vissza, mintha egy dedóshoz beszélne, aki nem érti a beszédet. Ismerem ezt az állapotot, de már csak azért is incselkedtem vele. Elvégre ellenfél, és eddig nem is néztem rá más szemmel. Eddig. Most úgy nézek rá, mint aki pillanatokon belül kiadja a délutáni mindent.
Nem utasította el a lehetőséget, koccintottunk, és elég hamar lehajtotta a whiskyt. Elismerően bólintottam, majd az asztalhoz csaptam az üveget, mert ezt a menetet abban kaptam.
Egészen kiguvadtak a szemei attól, hogy hozzáértem, ami tetszett. Szemmel láthatóan nem bírta feldolgozni ezt a mérhetetlen mennyiségű információt, hogy egy tincset kisöpörtem a szeméből, de hát egy bizonyos mennyiség után..
- Hogy .. mit? Két pálinkát!
Most rajtam volt a sor, hogy elképedjek, mitől néz ki így. Vajsör. Az úgy azért nem rossz. A krapek kihozta mindkét pálinkát, majd egyiket a másik után legyűrtem. Arcom megráztam, vonásaimat rendeztem, mert azért ez ahogy lecsúszott, ez mart.
- És te hogy kerülsz ide? Vagyis mit keresel itt? Ráadásul egyedül.
Idő közben kértem ismét két adagot, de most meghagytam, hogy a vodkát keverjék össze hideg kakaóval. Életemben nem ittam még olyan finom anyagot, mint a kakaós vodka.
Pluszban, hogy ne hagyjam érzelmek nélkül, végigsimítottam ujjaimmal az arcát. Józanon nem incselkednék, ennyire biztos nem, de így már egészen vicces.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2012. december 27. 12:36 | Link

David

Az emberi tapintatlanság képes határtalan mértéket ölteni, főleg ha az ember fia vagy lánya részeg. Kissé megnyugodva, egy pillanatnyi tiszta állapotomban megállapítottam, hogy a fiúra az általános rellonos sablon ebben a helyzetben nem illett. Lehet, hogy túl előítéletes voltam vele szemben már az első perctől fogva, hiszen eleve ellenfél, akitől talán még félni is lehetne, kellene.
 - Tündérke? M’ért nem  mucikám, nyuszikám, cicukám vagy val’mi? – igazából mindig is utáltam a beceneveket, mert ezek mindig buta színben tűntetik fel az embert. De hogy milyen az a buta szín? Biztos meg lehet érteni, a kifejtése nekem most túl bonyolult volna.
A vajsör és a whiskey okozta kék ködön keresztül próbáltam gondolkodni, vagy inkább csak elmélkedni azon, hogy David vajon miért ilyen kedves velem. Valószínűleg az állapotomat és naivitásomat próbálta kihasználni, hogy valamiféle élményhez jusson a vaníliás cigijén meg az alkoholon kívül.
- Neked aztán erős gyomrod van! - nagy szemeket meresztettem rá, ahogy lecsapta mindkét pálinkát, méghozzá rögtön egymás után . Soha sem értettem, hogy lehet ilyeneket kibírni, meginni. Csak úgy, ja meg szeretni is.
 - Nem, nem egyedül jöttem. A lányokkal… - automatikusan hátrafelé fordultam, hogy a barátnőimre bökjek, de nem voltak ott. Mintha a föld nyelte volna el őket, pedig meg mertem volna esküdni rá, hogy a közelmúltban még ott csücsültek mindannyian az egyik koszos asztalnál, természetesen vajsört szürcsölgetve.
 - Ja és tudod, pasizni jöttem.  Célom, hogy az éjszaka folyamán valakit az ágyamba cipeljek… – igen gyönyörű életcél volna – najó, csak vicceltem. Inni jöttem. És te? Alvómacit keresel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2012. december 27. 19:17 | Link

Az ördög és a fióka

Ó nem, én és a kedvesség nem vagyunk egy napon említhetőek. Vagyis, talán ha a családról van szó akkor mégis. De most nem arra számítottam, hogy netán itt lesz bárki is, aki a kedvesebbik oldalamat ismeri. Pláne nem számítottam Gergőre. Szóval hát amikor beléptem adtam önmagamat és amikor megláttam az italozó fiúcskát, akkor az egyébként is előtérben lévő hűvösebbik énem átfordult dühösbe. Ha a családomról van szó, akkor bizony előjön belőlem az anyatigris. Kevés dologhoz tudok ragaszkodni, de a család egy szent dolog számomra. Nem mindig volt ilyen fontos, de valahogy most, hogy már felnőtt vagyok, és a házasság küszöbén állok, két gyereket nevelek, felébredtek anyai ösztöneim.
A kis társaság felé sétálok, a szemeimmel szúrom őket. Gergőre is haragszom persze, de most nem akarok vele nagy jelenetet rendezni. Igazából Endre felé is halkan intézem szavaimat. Valószínűleg senki sem vette még észre azt, hogy éppen megfenyegetem a fiúcskát, aki még szemtelenkedik is velem. Nem az zavar, hogy teljesen nyugodt maradt. Hanem a stílus, amivel hozzám viszonyul nem tetszik. De Gergőre való tekintettel a pálcát kicsit elengedem. De továbbra is a kezemben tartom, csak éppen most nem célzok vele senkire sem.
 - Örülök, hogy Gergő barátokra tesz szert, de azért talán nem kellene alkoholos itallal kínálgatni. Igazad van abban, hogy jobb vagy, mint azok akik ott ülnek, de ettől még szerintem nincs jogod kioktatni engem. Csak Gergőre való tekintettel nem kapsz most két átkot. De ezentúl rajtad tartom a szemed. -
Nézek szúrós szemekkel, higgadtan egyenesen a fiú szemeibe. A hangom még mindig hideg és valami gonosz érezni, hogy megbújik mögötte. Nem üres fenyegetések ezek. Ó, nem. Olyasmit nem szoktam én csinálni. De ezt még nem tudhatja sem ő, sem Gergő. Gergő nem ismeri azt az oldalamat, amit neki nem is kell ismernie.
 - Veled Gergő pedig még számolni fogunk. Máskor, ha netán a kocsmába szeretnél jönni, akkor elsősorban, szólj róla, másodsorban sose tedd egyedül. Nem tudod, hogy kik vannak itt. De ezt már elmondtam egyszer neked. -
Fordulok a kicsi fiacskám felé kicsit szomorú arccal. Per ez a része inkább színjáték. Várható volt, hogy egyszer piával fogom valahol fellelni. Már kezd felnőni és én ezzel tisztában is vagyok. De 13 évesen még nem gondolom, hogy a kezében való lenne az alkohol. Majd egy év múlva esetleg. 14 évesen is még elítélendő anyai szemmel nézve a dolog, de én is voltam kamasz...
 - Ezt az alkoholt most szépen elveszem és a csaposnak is szólok, hogy ne szolgáljon ki több szeszes italt nektek. Nekem most még van egy kis dolgom. Addig beszélgessetek. Aztán meg indulás haza fiatal úr! -
Ezzel fel is emelem Gergő poharát, egyet biccentek a fiú felé, aztán pedig a pulthoz indulok el. Visszamutatok az ő asztalukhoz egy-két galleont a csapos keze alá csúsztatva. Aztán pedig a keresett személy felé indulok el, aki a megszokott helyén, az egyik sötétebb sarokban ücsörög, most éppen magányosan. Leülök vele szembe, innen még pont rá is látok a fiúkra legalább. Így hát szemem sarkából őket figyelve kezdek el beszélgetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 27. 19:30 | Link

Odett

Az ünnepek utáni első lépései a kastély falain kívül. Lábán a bakancs keményen tapossa a havat, bőrdzsekije alatt libabőrös karok húzzák egyre csak összébb magukat. A fiú nem a helyes úton jár, és biztos benne, hogy nyomát gyönyörű prefektusi szemek figyelik, de valamiért úgy sejti, a csokoládészín tekintet ellágyul majd, ha finom csókot lehel azokra a finom, ízes prefektusi ajkakra. Azon a kis úton, amelyen annyiszor járt, és jár mostanában gondolataiba mélyedve teszi meg, végig azon filózva, hogy az érzelmek mennyire nem az ő világába tartoztak még Bagolykő előtt. Mióta viszont itt tanul, s éli mindennapjait, nem telik el úgy óra, hogy valamit ne érezne. Lehet, hogy az éppen nem a szerelem, vagy a boldogság érzete, hanem düh és idegesség, mégis érez. Bea teljesen elcsavarta a negyedéves kócos fejét, így napjainak nagy részét a lány illatának felidézésével, szemei melegének rá tett hatásával és dalolászással tölti. Nemes egyszerűséggel ketyósodott meg a fiatal, és hogy észhez térítse magát, úgy gondolta ideje meglátogatni imádott, de a napokban teljesen elhanyagolt helyét: a csárdát. Talán ezentúl nem fog annyit lejárni oda, hiszen ha komolyabbra fordul Bea és közte a dolog, akkor több szempontot is szem előtt kell, hogy tartson. A lány prefektusi létére nem biztos, hogy jó hatással lesz a kicsapongó barát megléte, így Endrének más kedvenc időtöltés után kell néznie. Kérdés, hogy Bea kíván-e azzá válni?
A csárdához érkezvén megköszörüli torkát, kezeit megdörzsöli új bársony nadrágjában, hogy amennyire lehet, felmelegedjenek, és úgy lép be az ajtón, mintha csak hazatérne. Az idáig vezető út pillanatok alatt telt el, kettőt pislantott, és már közelít is jobbja a sokat megélt kilincs felé. Kíváncsi, hogy ezalatt a pár nap alatt változott-e valami odabent, mondjuk az italválaszték, vagy a bent tivornyázók arculata, de széles vigyorra húzva ajkait észleli, hogy minden a régi, minden rendben, tökéletesen úgy áll bent a dolog, mint ahogyan ő hagyta. A világ csodás. A körforgás remek. Endre elégedett, mi több, egészen elfogta a boldogság érzése. A pulthoz veszi az irányt, és kabátjában ül fel a bárszékre. Mindkét lábával támasztja a lábtartót, könyökeit a pult mocskos lapján pihenteti. A kocsmáros minden bizonnyal hiányolta a navinés ifjoncot, mert hamar odasiet a fiatalhoz, és a szokásos kérdés mellett érdeklődik a karácsonyról is, megemlítve azt, hogy ezalatt a három nap alatt egyszer sem látta lent a srácot.
- Csak a szokásos - mondja hangosan, hogy biztosan meghallja az őt kiszolgáló férfi, és mesél egy kicsit az elmúlt napokról is. - Megismertem egy lányt, tudja?
A kocsmáros kitölti a whiskeyt a fiúnak, közben hamiskásan csillogó szemekkel jelzi Endrének, hogy figyel rá, meséljen csak nyugodtan, ha akar.
- Prefektus - teszi hozzá a fiú, és felpillantva a kövér férfira, sokatmondó tekintettel találkozik a sajátja. A kocsmáros pontosan tudja, hogy ez mit jelent, mint ahogyan a navinés is. Endre átveszi a felé tartott párcentest, majd az átvétel lendületével fel is hajtja az égető szeszt. A kocsmáros odahajolva a fiúhoz várja a folytatást, de a fiatal nem kíván többet mondani egyelőre. Elég, hogy az ég megajándékozta egy csodás teremtéssel, ahogyan adott, úgy vett is el tőle. Hiszen ez a csoda egy prefektus. Tökéletes. - Adjon még egy kört.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 27. 19:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2012. december 27. 21:46 | Link

Emi

Nem volt túl nagy esély erre az egész hülye szituációra. 3 vajsör már úgy látszik meg rajta, mintha benyakalt volna fél liter házipálinkát. Akármikor, amikor ez eszembe jutott az éjszaka folyamán, mindig nevetnem kellett rajta, mert ez.. ez röhejes. Mármint nem hittem volna, hogy az Eridonosok közül némelyik ennyire nem bírja, vagy nem szokott alkoholt inni.
- Miért nem mucikám? Mert a tündérke jobban illik rád.
Fordultam felé egy kaján vigyorral megfűszerezve. Tetszett, hogy mindenen kiakadt, amit mondtam, és hogy olyan gyámoltalannak tűnik. Hihetetlen mikre képes az emberi agy, ha most valaki egy kést nyomna a torkához, nagyon hamar kijózanodna.
Mikor meghallottam, hogy korábban mit fogyasztott, szükségem volt arra a két páleszre. Nem azt mondom, hogy egy szinten akartam vele lenni, de túl józan voltam még.
- Ahhh, tündérke, a tiednél biztosan.
A válasz első fele inkább csak egy morgás volt, mihelyst leküldtem a torkomon az alkoholt. Egy utóhatás volt, csak utána reagáltam a gyomromat illető megjegyzésre. Hát nem tehet róla az ember, hogy a mája is meg a gyomra is hozzászokott a masszív alkohol lebontásához.
Követtem a tekintetét a "lányokhoz", és a döbbent arckifejezésén megint csak el kellett mosolyodnom. Nem csodálkoznék rajta, ha a barátnői itt hagyták volna. De ezen meg látszik, hogy ennyit érnek a barátnők. És ilyenkor jön a támogató ellenfél.
- Pasikat hajkurászni? 10 perce odakinn még szerelmes voltál.
Vágtam a szavába mielőtt rákérdezhetett volna az én itteni célomra.
- Mint láthatod, épp téged próbállak elcsábítani, mint következő alvómacimat, de eddig nem jártam túl sok sikerrel.
Villantottam rá fogaimat, míg végigsimítottam a karján. Kíváncsi vagyok, hogy meddig bírja szegénykém. Az első eshetőség lenne az, hogy elájul egyik pillanatról a másikba, a második.. azt nem tudom.
Idő közben rendeltem két 2:1-es vadászt magunknak. Ennek csúnya vége lesz, akár így, akár úgy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2012. december 28. 19:27 | Link

Endre




Ismét itt. A Karácsonyt otthon töltöttem a családdal, akik már nagyon hiányoztak. Főleg a húgom Abigél. Az otthon töltött első nap nyugisan telt, majd pedig kezdődtek a veszekedések köztem és Abigél között. De ez megszokott. Sose voltunk mintatestvérek, de ennek ellenére imádjuk egymást. Amikor egymásnak esünk, és üvölteni kezdünk akkor anya vagy apa mindig közli, hogy Ejjejjj,aztán ezzel le van tudva a fegyelmezésünk. Ők is tudják, hogy ez csak a szokásos testévére közötti civakodás, és nem komoly, hanem hétköznapi. Eleinte féltek, hogy nehogy megátkozzam Abigélt, na és mióta tudják, hogy piromágus is vagyok... Apa mindig azzal viccelődik, hogy nem gyújtunk be, hanem engem állítanak be a szoba közepére és majd ha fáznak akkor körbeállnak és melegednek. Ezen mindenki röhögni szokott, kivéve engem. Ilyenkor felveszem a duzzogós arckifejezésem, összefonom a karjaimat és dühösen huppanok le egy ülőalkalmatosságra.
Na de vissza a jelenbe.
Tegnap érkeztem vissza a suliba. Szeretek itt lenni, de egy ilyen hosszú otthon töltött idő után, hát eléggé honvágyam van, és haza akarok menni. Mai napom is úgy telt, hogy az erdőbe ücsörögtem Madcappel és sírtam, hogy nem akarok itt lenni, haza akarok menni. De nem lehet! Szóval úgy határoztam, hogy jó kedvre derítem magam, amit pedig úgy szoktam, hogy lemegyek a faluba. Ott mindig vicces dolgok történnek, na és persze ott van Csongi is. Madcappal lerepültem, majd ismét elrejtettem őt a temetőbe. Ott szoktam eldugni, mert be senki nem lát, este pedig igen kevesen merészkednek be oda. Tökéletes hely szárnyas lovak eldugására. Kikötöm egy fához, ő lelegeli a közeli sírról a virágokat, de cserébe mindig hagy ott egy kis trágyát. Bunkóság, hogy ott hagyom, és nem kellene, de mindig a temető legeldugottabb részére viszem, ahol olyan sírok vannak, melyet alig látogat valaki.
Madcap most is ott dekkol én pedig a csárda ajtaja előtt toporgok. Menjek be?! Ne menjek be?! Bemegyek. Lenyomom a kilincset majd belépek a bűzös helyiségbe, a sok rossz arcú varázsló és boszorkány közé. A padlóra meredve sietek egészen a pultig. Csak ott merek felnézni, és akkor is csak a pultosra.
- Egy vajsört kérnék! -
A pultos végigmér, majd biccent, és hamarosan kapom a finom italt. Felemelem a korsót a pultról, majd nagy lendülettel fordulok. Na és ezzel a nagy lendülettel öntöm le a mellettem ülő fiút, akit eddig észre se vettem.
Szemeim kidüllednek, állam leesik, majd hatalmas pislogások közepette nézek a fiú szemébe.
- Bo..bo...bocsánat! Én nem.... nem akartam! -
Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2013. január 2. 15:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 29. 16:21 | Link

Elizabeth
Szilveszter

Vége egy évnek. Hiába is szeretné az ember visszahozni a csodás emlékeket, vagy talán a rosszakat, hogy jóvá változtassa őket, nem lehet. Az idő múlik, és bele kell törődni. Elmúlik sok csodás pillanat, és sok rossz. Meg azok is, amiket nem tudunk minősíteni, átlagosak voltak. Minden elmúlik egyszer, és a véghez is közeledünk minden egyed nappal. Minden héttel, hónappal, évvel és évtizeddel, de még a másodpercek is előrébb hozzák a végünket.
Ezek voltak egy pesszimista gondolatai, de Sharlotte egyáltalán nem mondható annak. Még örül is, ha vége múlik sok rossz dolognak, a csodás emlékekkel pedig úgy van, hogy lesz még jobb is. Ezzel pedig magát biztatja mindenre. Talán kicsit naiv és túl optimista életszemlélet, de ilyennek is kell lenni néha. Akkor, azon a napon pedig túlnyomó boldogságot árasztott magából. Már attól a pillanattól kezdve, hogy reggel kinyitotta a szemeit, tudta hogy ez egy jó nap lesz. Persze, nem volt mindig ennyire optimista, és nem is szokott az lenni, így ez szokatlannak és ritkaságnak számított tőle. Általában a realista jelző illik rá, főleg a tragédia óta. De azt a napot csak a jónak szentelte, kevés nosztalgiázással együtt, természetesen. Egész napját mosolyogva, vagy éppen vigyorogva töltötte el, és mindent boldogan tett. Olyat is, amit addig utált, vagy nem volt kedvére való. Aznap semmi sem számított. Délután kezdett el kicsit gondolkozni azon, hogy ha már ez egy ilyen jó nap volt, és lesz is, akkor ünnepelni kellene. Testvérét kérte, hogy látogasson el vele a csárdába, de nem szívlelte az ötletet, mivel még akkor sem tudta elfogadni, hogy húga szívesebben jár oda, mint iskolába. Így hosszas ruhaválasztás következett, ami után magára is hagyta Alexet a negatív gondolataival. Kezét zsebébe mélyesztette a hideg ellen, és nyakát kicsit visszahúzva sétált a célpontig. Belépve első útja a pulthoz vezetett, ahol kért egy pohár whiskeyt kezdésképpen, majd miután megkapta keresett magának egy asztalt a szemével, és elindult felé. Nem volt túl eldugott, de nem is kellett annak lennie. Kabátját levette, a szék támláján talált neki helyet. Ezt követően ledobta magát arra az ülőalkalmatosságra, és hátradőlve, nagy sóhaj keretében kezdte fogyasztani italát.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 6. 12:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Elizabeth Charlotte Vane
INAKTÍV


'I come back.'
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 453
Írta: 2012. december 29. 17:05 | Link

Sharlotte
Szilveszter


 Szóval elmúlt ez az év is. A napok csak röpködnek össze-vissza a fejem felett és én azon kapom magam, hogy újra eltelt egy év. Még mindig fura nekem ez az egész. Már negyedikes vagyok, de olyan, mintha csak most jöttem volna az iskolába, mintha csak váltam volna el nagyanyámtól. Azóta azért sok minden történt. Jó sok minden. De valaki mindig ott volt mellettem és még ha nem is fogta a kezem, számíthattam rá. Igazán nagyszerű, hogy annyi barátot szereztem, pedig azelőtt sose voltak. Ennek sok oka volt. Leginkább az, hogy nem bíztam az emberekbe, miután elvesztettem a szüleimet. De most már minden rendben. Csodálatos barátaim vannak és ott van persze Ő is. Annyi mindenen mentünk keresztül mind a ketten, de most újra együtt vagyunk. Lehet, hogy helytelenül cselekedtem és önző vagyok, de most nem érdekel. Szeretem David-et, Ő az egyetlen, aki képes teljesen boldoggá tenni engem. Illetve, ott van még Karsa is. Ő az egyetlen, akit nem tudok becsapni, sehogyan sem, olyan mintha a bátyám és egyben az elmedokim is lenne. Hálás vagyok értük és azért is, hogy segítettek nekem és bármikor szorítkozhattam rájuk. Ki tudja, talán a Sors így akar engem kiengesztelni azért, amiért elvett tőlem mindenkit. Igaz, nincsen családom, de itt vannak nekem Ők, és nem kell más. Sőt, minden egyes nappal új ismeretségeket kötök, ami még számomra is igen meglepő. Igaz, egész életemben kedves voltam mindenkihez, akármilyen szándékom is volt vele, de most egészen más a helyzet. Nincsenek hátsószándékaim. Nem csak azért van, mert segíteni szeretnék nekik, hanem mert vágyom az emberek társaságára. Úgy látszik, mégis sikerült megváltoznom, még ha csak egy kicsit is.
Ezzel a gondolatmenettel indultam útnak ezen a napon. Igazándiból, semmi ötletem nem volt arra, hogy mit csinálhatnék, de valahogy nem volt kedvem az iskolában maradni. Egy órán keresztül sétálgattam a faluban, míg - nagy meglepetésemre - egy teljesen új helyre tévedtem és életemben először, beléptem a Csárdába. Miért is ne? Egyszer az életben mindenki elengedheti magát, nem igaz? Ó, dehogynem. Elmosolyodtam és odaléptem a pulthoz. Nem volt kedvem így az elején alkohollal kezdeni, ezért rendeltem magamnak egy vajsört. Amikor megkaptam, szemeimmel egy asztalt kerestem, ahova leülhetnék, de ekkor elém állt egy fiú.
- Bocsika aranyom, mész valamerre? - kérdezte hatalmas nagy vigyorral a képén. Csak úgy bűzlött a piától, meg a dohánytól.
- Igen, minél távolabb tőled - ahogy elhaladtam mellette, meglöktem kicsit, aminek végül az lett az eredménye, hogy a vajsöröm negyede kilöttyent én meg majdnem belestem egy lány ölébe.
- Bocsánat! Ugye nem öntöttelek le? - kérdeztem tőle, míg letettem a poharamat és szúrós pillantásokat vetettem az ismeretlen srác felé. Hát igen, ez az én szerencsém.
Utoljára módosította:Elizabeth Charlotte Vane, 2012. december 29. 17:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Menj, éld világod, mondd, ha kérdenek: egy jámbor őrült futni engedett."

Nyaklánc| Jack tulaj | Gin nővére | David <3
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 29. 17:39 | Link

Elizabeth

Nagyon kellemes, vidám hangulatú napja koronázásaként -főleg a Szilveszter alkalmából-, úgy döntött, hogy ellátogat a csárdába. Az idő aznap is múlt ugyanúgy, ezért még délután próbált információkat szerezni testvérétől, aki nemleges választ adott neki. Nem akarta elkísérni, bár egymagában azért ő is szívesen üldögél ott fél napokat. Nem is foglalkozott vele, napját semmi sem árnyékolta le. Ruhát választott magának az alkalomhoz illően, aztán indult is, mert az a momentum elég sokáig tartott neki. Már sötét volt, de annyira késő nem. Ezen elgondolkodott, de sokat nem foglalkoztatta, hiszen huzamos idejű iszogatásra és ünneplésre indult. Hát igen, nagy változás ez számára. Az utóbbi időre ezt az életformát választotta magának, de valószínű, hogy sokáig így is marad. A jó kislányból rossz kislány lett, és ezt a környezete vagy elfogadja, vagy nem. Az a csodálatos napja sem egy tipikus jógyerekes tevékenységgel végződött, de annyira nem akart angyalkát játszani. Csak jó kedve volt, ennyi az egész. Ennek hatására pedig nem akarta hanyagolni az éjszakai tevékenységeket sem, így kocsmázás mellett döntött. Odaérése után rendelt is, és miután talált magának megfelelő asztalt, ledobta magát és inni kezdett. Pont, mint egy alkoholista. Eléggé olyasmi látványt nyújtott, mert rutinosnak mondhatta magát. Vetett egy pillantást az "éltető nedűre" a poharában, aztán le is húzta, nem játszadozott vele. Lerakta az asztalra, majd mikor már elhatározta agyában, hogy kér még egyet, majdnem ráborult egy lány. Hát ilyen szerencsésnek mondhatja magát, hogy legalább a kilöttyenő ital nem őt vette célba. Az az asztalon érte végét. Kedvesen nézett az ismeretlenre, nem volt kedve veszekedni.
- Semmi baj, nem öntöttél le - mosolygott rá őszintén. - Ha van kedved ülj le nyugodtan, én addig rendelek valamit - rendelt is egy újabb kör whiskeyt, majd amíg odaérkezett az ital,addig pedig letörölte a vajsört az asztalról.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 6. 13:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Elizabeth Charlotte Vane
INAKTÍV


'I come back.'
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 453
Írta: 2012. december 29. 19:01 | Link

Sharlotte

 Igazándiból, tényleg nem volt ötletem, hogy mégis mit akarnék a mai este folyamán csinálni. Igen, általában az ilyenekből lesz a jó nagy ballépés. Ha valamit nem tudok, az már régen rossz és ezáltal igen szerencsétlen lesz az estém. De talán nem. A remény hal meg utoljára, nem igaz? A fenekemen kellett volna maradnom és úgy tennem, mint mindig? Vagy esetleg nem kellett volna pont egyedül jönnöm? Már én sem tudom, mit kellett volna tennem, de lehet, hogy nem kellett volna pont ide jönnöm. Még egyszer sem voltam itt - milyen meglepő -, de hallottam már róla ezt-azt. Azt hiszem, ideje annak, hogy a sarkamra álljak. Elég érett vagyok már ahhoz, hogy tudjam, mit szabad és mit nem. Különben is, tisztában vagyok a mérték fogalmával és nem lesz abból baj, ha ma egy kicsit szórakozom. Ezt csak nem én mondtam? Helló Világ, itt a másik Elizabeth. Bizony, ezt az oldalamat még senki sem látta, mivel még soha sem mutattam ki. Sőt, soha nem is akartam elővenni, de most már itt az ideje a mókának, a bolondozásnak és annak, hogy végre jól érezhessem magam. Teljesen más vagyok. Mintha nem is én lennék, aki jelen van. Egyszer élünk, nem igaz? Akkor miért ne? Miért ne szórakozhatnék? Egyszer én is játszhatom a rossz kislányt, nem?
És mégis csak addig jutottam, hogy kértem magamnak egy vajsört. Nem baj, kezdésnek ez is megteszi, ráadásul egyedül nem igazán lenne jó, ha kicsit mámorossá tenném ezt az éjszakát, mert abból még baj lehetne. De nem, nem aggódom, minden rendben van. Amúgy se látom sok értelmét annak, hogy sokáig itt maradjak, ha egyedül leszek. Ám ahogy rögtön kézhez is kaptam a poharamat, elkezdődött a balszerencsém. Nem elég, hogy lebogárkáztak, majdnem ráestem egy lányra és majdnem ráöntöttem az italom. Hogy mi vagyok én? Merő szerencsétlenség! Ha nem is rólam lenne szó, akkor meglepődnék, de így sajnos nem tudok. Fölálltam és bocsánatot kértem a lánytól. Tényleg azt hittem, hogy kiabálni fog velem, vagy éppen veszekedni, de egyiket sem tette. Kedvesen mosolygott rám és még le is ültetett az asztalához. Csak nem egy pislákoló fényre találtam rá, ami kivezethet az egész éjszakás szerencsétlenségemből? Remélem, de nagyon is.
- Tényleg nagyon sajnálom - mondtam mosolyogva és helyet foglaltam az asztalnál. - Egyébként, Elizabeth vagyok.
Fogtam egy szalvétát és felitattam vele a maradék vajsört, majd letöröltem a pohár alját. Azt hiszem, most már kezdem bánni ezt az egészet. De ki tudja, még jó is származhat ebből az egészből. Csak várni kell egy kicsit. Türelem, rózsát terem.
- Te is a Bagolykő jársz? Olyan ismerősnek tűnsz - mondtam mosolyogva. Tényleg ismerősnek tűnt a lány, mintha már láttam volna. De az is lehet, hogy megint csak a szemem káprázik, mint mindig. Vagy csak egyszerűen nem olyan jó az arc memóriám. Igaz, az egyik nem zárja ki a másikat, így lehet, hogy mindkettő.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Menj, éld világod, mondd, ha kérdenek: egy jámbor őrült futni engedett."

Nyaklánc| Jack tulaj | Gin nővére | David <3
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 29. 21:08 | Link

Elizabeth

Szórakozottság, boldogság, ok nélküli vidámság jellemezte napját. Ez inkább az idő múlása iránti öröm és elismerés, mert már várja a következő évet. Azt nem tudta volna megmondani miért, csak hogy inkább szeretett volna a jövőben lenni, és a rossz dolgokra véletlenül sem emlékezni. De akkor ott volt, a jelenben, azon események közepette. Otthonról hamar elszabadult, és lazításra vágyva indult meg a már jól ismert csárda felé. Igen, a kelleténél jobban ismerte a helyet, még kedvenc asztala és széke is volt. A csapos pedig lehet, hogy sok vendéget szolgál ki, de azért emlékszik rá. Ez pedig neki jó, hogy mások mit gondolnak, az meg mindegy, mert csak az ő boldogsága számít. Akkor pedig inni készült. Megszokott helyére ült le, és kis gondolkodás után le is húzta a kezdő pohár whiskeyt. Éppen azon lett volna, hogy rendel egy másikat is, aztán majd még többet, de megakadályozta egy lány. Méghozzá majdnem rádőlt, de valahogy ettől sem tudott elmenni jókedve. Kedvesen mosolygott az ismeretlenre, aki szerencsére nem öntötte le vajsörrel. Akkor nem lett volna ilyen barátságos. De nem így történt, ezért még marasztalta is az asztalánál. Addig kért magának újabb pohár itókát.
- Én Sharlotte vagyok - árulta el nevét a lány után. A megérkezett italt lerakva segített még letörölni a vajsört, aztán azt a pohárnyi nedűt is lehúzta. Vett egy átlagosnál mélyebb levegőt, aztán lecsapta az asztalra a poharat. Nem akarta, hogy alkoholistának nézze Elizabeth, ezért magyarázkodásba is kezd.
- Igen, oda járok - mosolyodott el. - Ez az előbbi lehet, hogy alkoholista, kocsmatöltelékekhez hasonló viselkedés, vagy látvány volt, de hidd el, hogy talán még egy üveg Jack Daniel's után is normális vagyok - furcsa volt neki ezt így kimondani, és elhinni is, de ha az kell, meg is mutatja. Erről jutott eszébe, hogy tényleg kellene egy üveggel.
- Egy pillanat... - felállt, és a pulthoz sétálva kért egy példányt az előbb említett alkoholfajtából. Annyira tényleg nem akart lesújtó képet adni magáról, de arra még szüksége volt. Különben sem egyszerre akarta, mert az kétes volt, hogy sikerülne. Mikor utoljára vetette ennek neki magát, akkor felejtés céljából ivott. Ami aztán olyan jóra sikeredett, hogy azt is elfelejtette, mit csinált. Visszatérve leült, lerakta szerzeményét.
- Melyik ház tagja vagy? - tette fel végül kérdését. Fogalma sem volt. Magáról is tudta, hogy nem igazán hozzá illő házba került. Inkább valami Rellon-Eridon keverék lenne, de a Navinéba került.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. január 23. 13:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 16:57 | Link

Odett

A kocsmáros ezekben a percekben a lehető legjobb társaságnak bizonyul, akinek a fiú bármiről mesélhetne, mindegy volna, a lényeg, hogy galleonjainak nagy részét továbbra is odahordja hozzá, amiből már jócskán bevásárolhatott az asszonynak virágcsokrokból, sav-a-júj cukrokból és ugráló csokibékakupacokból. Endre többször nekiindul az egyszerűen nők címet viselő témának, de valahogy egyszer sem jut a végére, a megoldásra pedig biztosan nem itt fog rádöbbenni. A kocsmáros segítőkész, és valamennyire érezhetően át is látja a navinés fő gondját, de hozzászólni, és érdemi-minőségi gondolatokat már nem igen képes adni a fiúnak. Beszélgetnek, a nagy hasú férfi közben kiszolgál, és ez így megy, míg oda nem fúrja magát egy lány, - feltehetőleg diáktárs - és kér egy vajsört. Endre rápillant, és amikor látja, hogy beszélgetőpartnere éppen végez a leányzó kiszolgálásával, ő maga is kér egy kupával, aztán már folytatná is szavainak felgöngyölítését, amikor a vajsörével forduló Odett megakad Endre vállában. A fiú a hideg lötty érzetére lehunyja a szemeit, és igyekszik kivárni, míg türelme visszatér, csak aztán nyitja ki újból szürkéit, hogy megrázva fejét a lányra nézzen.
- Ez igen - kezd bele, de nem tud haragudni, hiszen a lány jobban megrémült, mint amennyire ő maga felhúzta magát. - Csak a drága és finom italodat sajnálom, ne izgulj.
Nevetni kezd, és pálcáját előhúzva a ruhájára irányítja annak hegyét, és halkan megszólalva, kiejti a megfelelő igét:
- Evapores! - ahogy elhangzik a varázsszó, úgy szárad fel a nedvesség ruhájáról, és a fiú kedves mosollyal teszi el jóságos munkaerejét. Ennyi az egész, nincs mit sajnálni, csupán a kilöttyent és a levegőben eltűnt italt, amit már soha, senki nem ihat meg. Szomorú dolog, de túl kell tennie magát ezen, és ha már így hozta a sors, hogy egy újabb boszorkánnyal ismerkedhet meg, hát igyekszik nem elszalasztani a lehetőséget, és leereszkedve a bárszékről, egy asztal felé mutat.
- Ráérsz? - kérdezi udvariasságból, és elindul egy szabad asztal felé. Reméli, hogy a lány nem vár társaságra, főleg nem fiúéra, mert ha igen, akkor a szituáció még kínossá is válhat. Ennek reményében várja meg, hogy a lány helyet foglaljon, majd vele szemben ő maga is elhelyezkedik. Leveszi dzsekijét, és a szék támlájára dobja. Pulóverben kényelmesebb, és ha a társaság még alkotni szeretne valamit az este folyamán, legalább a nagyon szeretett, nagyon menő és nagyon drága bőrkabát maradjon ki belőle.
- Hogy-hogy betértél a csárdába? - kérdezi érdeklődve, és koccintásra nyújtja kupáját, majd egy Egészségedre italköszöntés után mélyeket kortyol az amúgy nem annyira szeretett sörből. - Nem szoktalak itt látni.
Pedig ez nagy szó. Mondhatni, hogy Endre már, mint törzsvendég van számon tartva itt, aminek a kedves nem igazán örül, de ettől eltekintve ez még így van.  Elgondolkodik a fiú, csűri-csavarja agyát, de nem ugrik be a lány arca, szinte biztos benne, hogy nem látta erre eddig.
- Araczki Endrének hívnak egyébként - mutatkozik be két korty között, illendően, és még tipikus, hosszú, széles mosolyt is biggyeszt neve után. Odett talán ismeri név alapján, talán nem, azt soha nem lehet tudni.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 30. 17:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2012. december 30. 22:54 | Link

Amikor közli velem, hogy ez igen... nos akkor már láttam a vesztemet. Elképzeltem magam előtt, ahogy leugrik a bárszékről, majd azt egy határozott mozdulattal ellöki. A szék nekicsapódik valaminek és darabjaira törik. Ezután a szemei kidüllednek, és vérbe kezdenek úszni. Fogait csikorgatja, és vicsorít hozzá. Mindemellett pedig az izmai kidagadna, a haja pedig égnek áll. Ilyen kinézettel kezd el haladni felém, de olyan lassított felvételbe, mint ahogy a filmekbe szokták mutatni. Én eközben hátrálni kezdek. Felborítok három széket, neki megyek egy boszorkánynak, aki megátkoz, miközben a véres szemű fiú csak felém tart ökölbe szorított kezekkel, miközben dörmög mellé olyanokat, hogy: Most meghalsz! Neked véged!. Végül pedig nekimegyek még valaminek, seggre ülök, ő pedig. Hát inkább nem folytatom, mert sok a vér, és 18-as karikát is átlépő jelentek következnek.
Már majdnem elindult a meleg lötty a lábam szárán, amikor is.... csak az italt sajnálja. Arcomon egy halvány mosoly jelenik meg, ami egyre szélesebb, és szélesebb, és szélesebb lesz. Hamarosan hangot is kiadok magamból kuncogás formájában, ami átvált nevetésbe, végül pedig éktelen röhögésbe török ki. Szerintem az előbbi stresszhelyzetet úgy tudom csak lereagálni, hogy röhögőhörcsögöt, akarom mondani röhögőgörcsöt kapok. Pszichológia az egész, de most nem kezdem el ecsetelni.
Látom, hogy a fiú egy egyszerű varázslattal helyreteszi, amit én elrontottam, de nem tudok megszólalni. Amúgy nekem eszembe se jutott volna, hogy ezt egy egyszerű pálcamozdulattal el lehet tüntetni. Mennyire okos, azta!
A kérdésre miszerint ráérek-e, csak biccentek, hogy igen, de a nevetéstől rendes választ nem tudok adni. Már a könnyeim is ömlenek a szemeimből, a hasfájásról már ne is beszéljünk. Levegő után kapkodok, ami kisebb-nagyobb sikerrel sikerül is.
Követem a fiút, majd az egyik asztalnál lehuppanok a székre. A nevetésem már csillapodik, így végre nem mindenki engem bámul olyan nagyon csúnyán. Én is követve a fiú példáját leveszem a kabátomat, és a támlára teszem, ezután pedig koccintok vele.
- Egészségedre! -
A fiú kérdése közben én iszom egy kortyot a sörből, majd mit sem törődve, hogy az orrom alatt ott a sör habja, válaszolok neki.
- Igazából fogalmam sincs. Talán kellett egy kis adrenalinlöket. Azt pedig itt bőőőőőven megkapom... - nézek körbe a helyiségbe, így utalva a sok rossz arcú alakra.
- Ezek szerint, ha jól sejtem, akkor te igen sűrűn szoktál ide járni. Ennyire adrenalinfüggő vagy, esetleg szimplán szereted a veszélyeket, vagy nem akarsz tovább élni, és arra vársz, hogy...-
Nem fejezem be a mondatot, hanem inkább egyik kezemet vízszintesen elhúzom a nyakam előtt. Ezzel elmagyarázva, hogy mire is gondolok.
Hamarosan a bemutatkozást is letudjuk, így már nem kell esetleg, Hé öcsi!-nek vagy Hé szépfiú!-nak szólítanom, ha azt akarom, hogy rám figyeljen.
- Nagyon örülök Endre. Én Odett vagyok! -
Széles mosolyát én is egy olyannal viszonozom, ha nem szélesebbel.
- Melyik ház becses képviselője vagy? -
Nem mernék most tippelni, szóval nem mondok inkább semmi butaságot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Magyar Ákos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 23:52 | Link

Katkó és a távozó Endró

~ Minden rendben van, látom, hogy ők is jól érzik magukat. ~ Visszafelé tartok az asztalunkhoz, és most jövök rá, hogy nem is válaszoltam eddig semmilyen kérdésre. Minek is tettem volna? Kell egyáltalán? Illik, talán illik, szóval most összeszedem magam, és közben elérem a régi székemet, beszuszakolódom Katkó mögött és lecsüccsenek vigyorogva.
- Na, szóva’ dágáim az va’, ho Endricek etanáta, ez Nadine akar lenni, csah Apám csinátatta a póót. De ige’, nekeis tesszik, ezér’ hordóm é sígy mé’ egy kis piko…piki…pokio…pikentóriája is van az egésznek. – vigyorgok, a beszéd nem annyira megy, de ez nem gátol meg abban, hogy folytassam. Mivel már nagyon biztosan ülök, csak hallgatom a figyelmeztetést, amit Endre mond.
- Jó, nem iszok többet főnök… vagy, apa? – felröhögök, mert szerintem igen vicces, hogy Endre az apámnak képzeli magát, és most én is annak. Milyen jó fejek lennénk pedig, együtt járnánk kocsmázni és megbeszélnénk a dolgokat, meg nyomatnánk a "Darcot". Meg a biliárdot, mert abban is béna vagyok, és ha már itt élnénk nagy békességben az majdnem, hogy kötelező. Mármint jónak lenni ezekben a játékokban. Este meg két pofa sör mellett Apa segítene megírni a leckét bűbájtanból. Ezek aztán igazán jó kedvre derítenek, intek „apának” aki elmegy tőlünk.
- Te se igyá’ már többet, mer’ izé, tuod. – ingatom a fejem jobbra-balra, és még egy kacsintást is beleviszek e szép manőverbe. Mivel kettesben maradtunk e szép hölgyeménnyel, illetve én maradtam vele együtt, felkönyökölök az asztalra és felé fordítom vigyorgó tökfejemet.
- Milyen gonosz má’, hogy itt hajott, mi Kadi? – teszem fel a kérdést és egyre jobban azon gondolkodom, hogy meg kéne csókolnom. ~ Mert miért ne? Szinte úgy lángol a szeme, hívogat, hogy menjek közelebb a számmal és tapasszam az övére. Má’ nem az övére… érted. ~ Vitatkozom magammal, de persze nem merek cselekedni. Mert ha innék még két sört, megtenném, de ha nem ittam volna egyet oda is tudnék menni, így aztán marad a várakozás.
- De amúgy meggondoltam téged, vagyis magam. Nem vagyok olyan jó a Darcba, még kinevetné, azt akkor aztán vége a dógoknak, igaz? – réveteg tekintetemben alig-alig látszik értelem, viszont remekül csinálom az egészet, úgy érzem. Teljesen jól vagyok, semmi sem akadályoz meg abban, hogy most már visszamenjek a kastélyba…minek is? Mindegy, volt ott valami dolgom… Felpattanok, majd Katkóra nézek.
- Figyejj, mivel nem akarsz megcsókolni, talán vissza kéne kísérnélek tégedet, különbeh még úgy járz, mint Janó, a medve, akit elraboltak a mókusok, aztán nem ment haza és kiírták, hogy vége. – még a mutatóujjam is felemelem figyelmeztetésképpen. Hogy a mese így volt-e már nem tudom, meg, hogy a szereplők is ezek voltak-e, azt sem, de mintha valami ilyesmi lett volna.
- Szerintem későn van, és még elkésünk, aztán megbüntethecc, mer’ repektus vagy. Én meg nem bírom a fentrőtámaszt. – a vállaim automatikusan vonódnak meg, és várom, hogy elinduljunk innen… oda.

*Ákos beszéde szándékos elírásokat tartalmaz, mert részeg. Kérem ne javítsátok.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elizabeth Charlotte Vane
INAKTÍV


'I come back.'
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 453
Írta: 2013. január 2. 17:45 | Link

Sharlotte

 Hmm... Azért arra kíváncsi lennék, hogy mégis miért olyan közkedvelt ez a hely. Úgy látszik, többen is szeretnek ide lejárni az iskolából, ami arra következtet, hogy többen is szeretnek titokban alkoholt inni. De lehet, hogy csak én gondolom így. Inkább azt nézném ki a legtöbbjükből, hogy még nagy dobra is veszik. Hiszen, miért is titkolnák ezt a fajta tevékenységet? Biztos azt hiszik, hogy ezzel még menőbbek, akárcsak a muglik Világában, pedig egyáltalán nem az. Én sem azért jöttem, hogy ezzel nagyzoljak, különben is csak egy vajsör lett ennek az egésznek a vége, aminek majdnem a fele, az asztalon landolt. Szerencsétlenség, naivság, hülyeség. Ha ez a három szó nem lenne rám jellemző, nem is én lennék ez a személy. Bár, hozzávehetjük az őrültetés a többit. Vicces, ugyanakkor elkeserítő számomra, hogy még én magam is így látom a személyiségemet. Talán el kéne beszélgetnem valakivel, de az is lehet, hogy szimplán csak abba kéne hagynom néha a vitát önmagammal és olyanokra figyelnem, amik körülöttem történnek. Dolgok, amik jelentősek lehetnek számomra, mégsem veszem észre őket. Plusz le kéne szoknom arról, hogy újabb kérdéseket teszek fel önmagamnak és döntések elé állítom magam. Vagy csak szimplán pofon kéne vágnom magam. Igen, talán ez lenne a legjobb megoldás és észhez térnék végre. De akkor miért nem tettem meg eddig? Talán azért, mert annyira hozzászoktam mindenhez, hogy egyszerűen már nem vettem észre és csak úgy elúszott minden előttem, mint egy jelentéktelen kis semmiség. Bah... Ideje, hogy megálljt parancsoljak magamnak.
Amikor a lány bemutatkozott, elmosolyodtam és belekortyoltam az italomba. Igazán üdítő volt, ráadásul még meleg is, aminek a hatására én magam is felmelegedtem kicsikét. Igen, ez kell most nekem. Ez segít abban, hogy kicsit tisztán gondolkozhassak, de lehet, hogy nem. Az sem baj. Néztem, ahogy a lány szimplán lehajtja a nedűjét és elmosolyodtam. Úgy látszik, a mai fiatalok jól bírják az alkoholt. Na jó, én magam is fiatal vagyok, de egyáltalán nem iszom és erre büszke vagyok. Éljek, én! Mentegetőzését hallgatva elnevettem magam, és csak azután szólaltam meg.
- Ugyan, hagyd már! Egyáltalán nem hiszem, hogy alkoholista vagy. Különben is, ha az lennél, akkor már rég az asztal alatt feküdnél, ahogy minden egyes nap - ujjaimmal a poharamon kopácsoltam. Én úgy látom az alkoholistákat, ahogy leírtam a lánynak, hisz én már csak tudom, milyenek ők valójában. A nagyanyám - amikor még élt -, ha nem engem ugráltatott, akkor bizony whiskeyt iszogatott. Fáj bevallanom, de igenis hiányzik. Senki nem tudja igazán, hogy milyen kapcsolat volt köztünk. Igazándiból, még én sem tudom, pedig azóta rájöttem egy, s másra vele kapcsolatban. Tudom, hogy szeretett, de mégis engem okolt, amiért anya meghalt. De most már késő gondolat. Legalább együtt lehetnek. Amint visszaért Sharlotte, rögtön jött a szokásos kérdés.
- Eridonos vagyok, ízig-vérig piros - nem szóviccnek szántam az utolsó két szót, mégis az lett belőle. Ez van, ha az ember túl sokáig gondolkozik valamin és egyszer csak, valamit kinyög. Ez az én szerencsém. Remélem, hogy most már nincs sok ebből a szerencsétlenségből és az időből sem, hogy végre kilépjünk 2012-őt és belépjünk 2013-ba.
- És te, melyik házba jársz? - kérdeztem én is. Nem tudtam eldönteni igazán, hogy melyik házba is járhat, de a Levitát és az Eridont már kapásból kizártam. A Levitát azért, mert nem igazán olyan, mint a többi kék, az Eridont meg, tudjátok miért.
- Egyébként, hogy-hogy egyedül töltöd a Szilvesztert? - hogy miért kérdeztem? Nem tudom, hiszen ezt a kérdést akár magamnak is feltehettem volna, de választ nem hiszem, hogy tudnék adni rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Menj, éld világod, mondd, ha kérdenek: egy jámbor őrült futni engedett."

Nyaklánc| Jack tulaj | Gin nővére | David <3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. január 2. 22:36 | Link

Endre &Áki - zárás

Hiába, hogy Endre nagyon magabiztosan próbál megnyugtatni, hogy Ákossal minden rendben lesz ha kimegy a hidegre, ettől még aggódok a csapattársam miatt. Egyelőre ugyanis nem vagyunk odakint, bár én már nem bánnám ha arrafelé vennénk az irányt. Illetve komolyan megfordul a fejemben, hogy jobban tenném, ha inkább én is elengedném magam, és kérnék valami töményet. De mindezek helyett csak a forralt boromat iszogatom. Nem lenne okos dolog, ha ahelyett, hogy támogatnám Ákost csak én is kiütném magam. Egyébként sem vagyok az í típus.
Közben Endrének meg aztán a visszatérő Ákosnak hála megvilágosodok én is, a fiú pólóján lévő kis hiba ügyében. Így már teljesen érthető, és tényleg csak egy betűben különbözik a Navine-től, de nekem elsőre mégis a női név jutott eszembe róla. De ez a tény már teljesen jelentéktelenné válik amellett, hogy Ákosnak már kisebb bonyodalmat okoz a beszéd is. ~ Majd támogathatjuk felfelé a kastélyba... Remélem hányni nem akar. ~
Ezek után Endre bejelenti, hogy távozik. Erre aztán igencsak szúrós, szemrehányó pillantásokat küldök felé. Elfelejthetem a többes számot a gondolataimból, mert ezek szerint csak én fogom visszatámogatni Ákost. Majd. De egyelőre kettesben maradunk, ami jelenleg egyáltalán nem jön be. Nem mintha bajom lenne Ákossal, csak jobban szeretem ha józan és lehet vele értelmesen beszélgetni. De hát mit csinálhatnék? Elköszönök Endrétől és visszafordulok Ákos felé. Furcsa dolog így látni őt eléggé kifordulva magából, most nem igazán hasonlít visszahúzódó, aranyos önmagára. Egy darabig még vicces volt, de már nem az.
- Az! Ezért még számolok vele - motyogom Endre után nézve, aki éppen elhagyja a helyiséget, nem hiszem, hogy Ákos rendesen odafigyelne a szavaimra.
- Igaz. Majd legközelebb darcozunk. - hagyom rá a fiúra. Örülök, hogy meggondolta magát, és nem nekem kell lebeszélnem róla.
Eléggé meglepődök, amikor a fiú felpattan az asztaltól, a szavaira meg aztán csak még jobban merednek a szemeim, és elpirulok. Nem értem miért kellett ezt ilyen nagy őszinteséggel közölnie, de lényegében a fiúnak igaza van. Eszem ágában sincs a közeljövőben csókolózni vele, bár, hogy egy másik helyzetben miképp reagálnék, azt nem tudom...
- Nem szeretnék úgy járni, úgyhogy kísérj! - mosolygok a fiúra és én is felállok.
- Szerintem ezt majd ne emlegesd az edzésen. És egyébként sem azzal büntetnélek - jegyzem meg vigyorogva, miközben magamra veszem a kabátomat, és a nyakam köré tekerem a sálam. Ákos is összeszedi magát, némi segítséggel a részemről, ugyanis a jobb keze sehogy sem akarja megtalálni a kabátja ujját, de végül mind a ketten menetkészek vagyunk. Anélkül kijutottunk a csárdából, hogy Ákos akár egy széket is fellökött volna, majd a tél hidegben elindultunk a kastélyba.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. január 2. 22:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 4. 18:55 | Link

Elizabeth

A kocsma az a hely, ahol alkoholt lehet találni. Egyszerű megállapítás, mégis nagyon lényegre törő, vagy éppen hasznos. Miért is? Ha már más nincs, az alkohol segít felejteni. Nem feltétlen kell alkoholba fojtani bánatod, de végső esetben megteszi. Ezért volt számára kissé kedvelt hely a csárda. Mert segített neki,mást nem tudott volna mondani. Nem szereti úgy egyébként, mert tele van mindenféle sötét alakokkal, de hogyha más szemszögből nézi, akkor más véleményre jut. Ezen, és sok más gondolat közepette húzza le már második whiskey-ét, ami után kicsit mentegetőzni is kezd. Miután a lány szavait hallgatta, rájött, hogy azért kicsit tényleg túlreagálta, mert az alkoholista az már más fokozat. Ő csak jól bírja az alkoholt. Ezen észrevételét egy mosollyal konstatálta, majd már el is tűnt egy üveg "csodáért". Visszatérve egy szokásos kérdéssel lepte meg a lányt, amire szinte már várt választ kapott. Azután a visszakérdezés, erre is várt.
- Navine - mondta a végére elhalkulva. Már egyáltalán nem volt odaillő. Az a jó tanuló, okos, kedves, mindig pozitív és aranyos gyerekek helye. Ebből ő már csak kedves és talán az intelligenciából sem vesztett. De ki tudja. Mindegy is, a lényeg, hogy nem tartotta már megfelelőnek a helyet, de attól ugyanúgy szerette. Ízig-vérig sárgának érezte magát, még különcsége ellenére is. Egykoron tökéletesen megfelelt annak a képnek, de már nem. Ahogy ezt végigjátszotta fejében, feleszmélésképpen töltött magának egy pohár itókát, és összeszedte gondolatait a következő kérdésre.
- Igazából kértem a bátyámat, de nem akart ide velem jönni - nevetett fel kicsit, és talán már jókedv is volt mögötte. Nevetséges indok, meg kell hagyni, de ha nem akar jönni, nem fogja erőltetni a dolgot. Jó így, talán jobb is lesz. Annyira nagyon tapintatlan nem akart lenni, de muszáj volt visszakérdeznie.
- És Te? - kérdezte meg végül az 'é' betűt elnyújtva, majd belekortyolt az italba. Még mindig ugyanaz az íz, illat, de már összebarátkozott vele, mondhatni, és még egy darabig nem akarta megunni a sajátos ízvilágot. Majd amikor már érzi, hogy elég lesz.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 6. 13:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Staubach Balázs
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 5. 11:46 | Link

Grace

folytatás...


Kezem újra az üvegért nyúl, amit alig pár másodperce tettem le, miközben elnézek az ünneplő társaság felé. Lehet, hogy azért ilyen felhőtlenül boldogok, mert már annyira berúgtak, hogy semmi sem számít a világon? Vagy azért mert tényleg van okuk ünnepelni. Vagy... túl sok a vagy. Mindig több lehetőség van mindenre, sőt gyakorlatilag a lehetőségek száma végtelen. Egyes esetek kivételével persze. Ha tőlem megkérdeznék, hogy mit ünneplek így egyedül magamban, azt mondanám, hogy az unokahúgom születését, ugyanis karácsony napján hivatalosan is nagybácsi lettem. Bár ez tökéletes hazugság, ugyanis hidegen hagy a baba. Nem tahóságból mondom, de ugyanúgy nem érzek iránta semmit, akár a többi ember iránt. Laura kedvéért majd mosolygok és gratulálok, na meg persze most iszom rá, de csak elméletben. Gyakorlatban meg azért iszom, hogy fogyasszam a készletet és holnap kegyetlenül másnapos lehessek. Alaposan az üveg fenekére nézve kortyolgatom a kesernyés italt, hogy aztán újra visszakerülhessen az asztalra. Cigarettámból egy nagyobb slukkot elpusztítok, miközben a velem szemben egyedül ücsörgő lányra téved a tekintetem. A lányok általában nem járnak sehova egyedül. Mindig párosával járkálnak, kivéve amikor valamelyiknek randevúja van, vagy máshol találkoznak, esetleg az egyik lány mélyen maga alatt van. Bár nem, akkor is kettesével járnak, mert az egyik vigasztalja a másikat. Ez az ötlet kilőve. Akkor a drága lánynak vagy randevúja lesz, de kötve hiszem, mert egy ilyen hely nem éppen ideális ahhoz, hogy az egyik szerelmet vallhasson a másiknak. Randevú lelőve. Az előtte lévő pohármennyiségből ítélve szál egyedül jött ide és úgy is marad. Számat rágcsálva egy ideig bámulom a lányt merő udvariatlanságból, majd kinézek az ablakon ismét és orromon keresztül kifújom a cigaretta füstjét. Ami ebben a helységben van, az már nem szimpla füstfelhő, ez már lassanként alakul át füstfallá, vagy füstfüggönnyé. Szemeimet már eléggé csípi ez a gomolygó füst, holnapra valószínűleg két vörös golflabda lesz a helyükön. Kellemes lesz ezekkel pislogni. Az üveget magamhoz véve kezdek neki egy aprócska helyzetváltoztatásnak a padon. Hátamat a falnak vetem és lábaimat pedig fölpakolom a padra. Ha esetleg, merő véletlenségből elaludnék, akkor inkább így tegyem. Az ünnepelő társaság egyre zajosabb, már egy hamiskás éneklésbe is belekezdtek és nem akarják abbahagyni, a többi vendég persze forgolódik, néhányan pedig zúgolódnak, hogy ez kocsma, nem pedig karaoke bár. Felvont szemöldökkel hallgatom az énekért járó reakciókat - vagy reklamációkat - és fejemben nem nagyon helyre tenni, hogy egy kocsmában miért ne lehetne énekelni. Ha csöndre és sherryre vágynak menjenek könyvtárba. Az üveget szorongató kezemmel kócos szőke hajamba túrva vakarom meg a fejemet, mintha tényleg nagyon elmerülnék ebben a gondolatmenetben, bár magamban már lezártam. Lehet, hogy ebből még lesz egy szép kis verekedés? Akkor a szemben ülő kisasszony jobb, ha gyorsan távozik onnan, mielőtt ő is belekeveredik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 5. 15:06 | Link

Odett

Azt gondolván, hogy lesétál a faluba, beül egy italra, és közben megbeszéli nőügyeit a csapossal, badarságnak bizonyul. Belemelegszik ugyan a szövegelésbe, és a csapos feltartásában is rendkívül jó, aki munkakörének kielégítése helyett legfőképpen a fiatal férfiúval törődik. Ápolja annak lelkét a megértő tekintetével, és ízlelőbimbóira is odafigyel a kiadott vajsörök mennyiségével. Igaz, hogy az utóbbiban jobban jeleskedik az úr, de az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ez így van rendjén. Endre napját végül egy bolondosabb diáktársának megjelenése dobja fel, és egy pillanatig sem habozik, hogy ezt ki is élvezze.
- Végre valaki, akivel élvezet az ittlét - elismerő tekintettel löki korsóját a lányéhoz. Jó érzését és emelkedett hangulatát széles vigyorral köszöni meg mókás partnerének, Odettnek.
A koccintás örömére a sörből mélyet kortyoló levitás prefektus habbajusszal az orra alatt fog bele Endre kérdésének megválaszolásába, amit a navinés egy pillanatra összezáródó szemekkel kísérel meg nevetés nélkül kibírni. Hallgatja társaságát, igyekszik figyelmes partner maradni, de szürkéi csak a habot látják, szinte szemeznek a fehér réteggel, és már mutogatásba is fog saját szája felé, hogy ezzel segítsen az adrenalinkereső bolondgombának.
- Van egy kis... hab a szád fölött... - mutat saját borostás arca felé, miközben a szemben csacsogó orra alját nézi. - Itt.
Nehézkesen tér vissza a beszélgetés mezejére, pörgeti az emlékeit pár másodperccel ezelőttig. Erőlteti elméjét, hátha segítségére siet, de csak az adrenalin, és a csárdatársaság szavak rémlenek fel, amiből talán az egyiket ki sem ejtette a levitás.
- Itt mindenféle ember megfordul, néha olyan érzésem van, mintha varázstalanok is jelen lennének, és távolról figyelnének minket - mondja a lánynak, s nyugtalan pillantást vet jó néhány rossz arcú férfira. Vannak 'elméletei' a muglikról, amiket nem szívesen mesél el másoknak, így most is inkább elhessegeti maga elől őket, majd megtisztultan, már mosolygósan néz vissza Odettre. Azután a mosolyból nevetés fakad, hiszen a levita ház egyik prefektusának mimikahasználata és kezeinek gyakori beszélgetéssegítése mellett nem lehet komoly arccal kibírni.
- Nézz körbe - kortyol egyet a megszokott, ám de nem szeretett ízvilágból, majd a kocsmában időző varázslókra és boszorkányokra mutat. - Már magáért a társaságért érdemes benézni ide egyszer-kétszer... nemrégen még majdhogynem minden délután itt voltam, sokszor hajnalban vánszorogtam fel, vagy amikor társaságban voltam, akkor egymást segítettük vissza a kastélyba.
Szavait mosoly követi, és amikor Opheliára gondol, a nevetés sem marad el. Igaz, hogy alig emlékszik arra az estére, de azzal tisztában van, hogy sok butaságot csináltak akkor éjjel.
- Már nem járok le sűrűn - folytatja mondandóját, és a korsójára szegezi tekintetét. - Prefektusbarátnő, tudod.
Keveset árul el, a szavak továbbgöngyölítéséből végül csak ennyi lesz. Reméli, hogy az asztal másik oldalán ülő leányzónak ennyi is elegendő, és nem merülnek el a partnerkapcsolat kivesézésében. Endrének nincs hozzá elég ereje, ideje és kedve. Nem szeretné, ha szavai más hatást keltenének Odettben, mint ahogyan ő azt valójában gondolja, így éppen annyit említ, amiből ami ha kell, leszűrhető.
- Kedves Odett, én a Navine házat népszerűsítem, több-kevesebb sikerrel - hajt fejet a lány előtt szavai végén. - Szerinted illek a házamba?
Már elgondolkodott álmatlan éjszakáin ezen a kérdéskörön, és egyszer sem jutott dűlőre magával és a Navinével kapcsolatban. Nem hitte, hogy másik házba jobban illene, mégis néha annyira kilógó egyednek érezte magát a sárgák között, hogy az elgondolkodásra ösztönzi.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2013. január 5. 15:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
April Violet Grace Hamilton
INAKTÍV


anorEXia.
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 18
Írta: 2013. január 5. 17:02 | Link


Füst volt, nem is értettem, hogy tudok megmaradni a helyiségben, hiszen nekem már az is a tűrőképességem határán van, ha egyvalaki közterületen dohányzott... Egyszerűen gyűlöltem a cigarettát, de most már mindegy volt, abban a helyzetben, akkor és ott ez sem tudott érdekelni. Kortyoltam az asztalomon lévő italból, és hallgattam a muzsikálást... igyekeztem nem gondolkozni.
Valaki nézett engem. Csak egy pár perc után vettem észre, kezdtem teljesen elveszíteni azt a tulajdonságom, hogy mindig megfigyelem, ki, vagy mi van a környezetemben. Ahogy a sejtett irányba fordultam, egy szőke, kócos hajú fiút láttam, emlékeim szerint szintén rellonos volt... noha én a faluban leledzésem miatt nem túlzottan sokat járok a klubhelyiségbe. Visszabámultam rá, figyelmesen végigmértem őt. Egy idő után elég kellemetlenné vállt, hogy nézett. Elfordítottam róla a tekintetem, abban a hitben, hogy ő is ugyanezt fogja tenni, aztán mindenki szépen, csendben iszogat tovább magában. Nem akartam belemártózni az esetleges ügyeibe, amiért iszik. Különben is, miért nekem lenne ahhoz bármi közöm...?
Amikor visszafordultam, hogy szemem sarkából meglessem a srácot, ő még mindig engem nézett. Finoman felvontam a szemöldököm, mire elfordult. Lábaimat az asztal alatt keresztül fontam, és én is kibámultam a párás üvegen. A társaság mögöttem egyre zajosabbá vállt, engem ez nem kifejezetten zavart, de a kocsma többi vendégét, akiknek alacsony a tűrőképességük, bizony igen. Kár volt, hogy mellettem kezdtek el balhézni.
Egy pofon csattant, én felugrottam, és arrébb vonultam, víve magammal az italomat is. Ahol pár minutummal ezelőtt még ültem, odaesett az egyik éneklő varázsló egy átok következtében. Király.
- Nem hiszem el, hogy már inni sem ihat nyugodtan az ember... - motyogtam, majd körbenéztem. Egy darab szabad helyet sem láttam igazság szerint. Behunytam a szemem, és sóhajtottam egyet. Végül a fiú mellé zuttyantam le, mit sem törődve azzal, hogy esetleg nem örül neki. Csak kortyoltam egyet a poharamból, és a kialakuló káoszt néztem békésen. Természetesen, ha kell, meg fogom védeni magam, de egyébként még csak úgy beleátkozni a tömegbe is lusta lennék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában





nyúltulaj; Finnick|akkoris_lesz_tetkóm|anorexia.
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2013. január 5. 19:53 | Link

Endrétől valami bókfélét kapok, vagy legalábbis egy kis kedveskedő mondatot. Élvezet velem az ittlét… Hát igen, dobtam a szomorúságot és király lettem. Nem mintha szomorú lettem volna, de ezt így szokta mondani az egyik barátom. Le is szögeztük vele, hogy mi ketten királyok vagyunk. Vagyis én királylányka. A Drága Bálint így is hív, nem képes kimondani a nevem. A többi barátomnak pedig pindur vagyok a magasságom miatt. De nem tehetek róla! Anya alacsony, apa sem túl magas, akkor ne várják el, hogy én meg 2 méteres legyen. Másik pedig, hogy az ő hibájuk, hogy a mai pasik szinte mind a 2 méteres magasságot érik el.
Koccintás után válaszolok, de úgy veszem észre, hogy Endre nem nagyon figyel rám oda. Valami más köti le a figyelmét, és nem tudom, hogy mi. Eléggé idegesítő, amikor én mondom a magamét, ő meg le se kakil. Ezen sikeresen sikerült felhúznom magam. Végül Endre csak kiböki, hogy mi szúrja a szemét. Lesújtó tekintettel nézek rá, majd …
- Zavar?! ... Így jártál! -
Nem akartam én bunkó lenni, de ez így kicsúszott a számon. De, hogy Endre csőrét ne piszkálja az a kis hab, előbb kidugom a nyelvem és amit elérek az lenyalom, majd lejjebb húzom a pulcsim ujját, a többit azzal törlöm le. Remélem így már megfelel az úrnak.
Körbenézek a helyiségben, amikor a mindenféle emberről kezd beszélni, többek között a varázstalanokról is. Ekkor elég érdekes arckifejezés suhan át rajta, ami azonban ennek ellenére is feltűnik nekem.
- Nocsak. Esetleg bajod van a muglikkal? Aranyvérű vagy?! –
Komoly, rezzenéstelen arccal nézek rá. A leggyengébb pontomat találta el ezzel, ugyan is az egész családom varázstalan, csak bennem jött ki ez a vér. Se anya, se apa, se húgom nem képes varázsolni, szóval én totálisan sárvérű vagyok. Bár ezzel nem szoktam dicsekedni. Nem hiányoznak nekem a csúnya, lenéző tekintetek.
Mikor Endre arra kér, hogy nézzek körbe, akkor ismét körbetekintek, de még mindig semmi változás, majd miután végigmondta amit akart, elég gyorsan letudom a válaszadást.
- Ühüm… meg...teljesen! -
Sose voltam az a típus, aki azért jött le a faluba, hogy jól berúgjon aztán utána ne találjon vissza a suliba. Nem értem, és talán sose fogom megérteni, hogy mit élveznek ebben az emberek. Nem azt mondom, hogy nem vagyok bulizós, mert az vagyok, de nincs szükségem alkoholra ahhoz, hogy jól tudjam érezni magam. De mindegy. Én ilyen vagyok, Endre meg olyan. Két külön világ. Bár azt szokták mondani, hogy az ellentétek vonzzák egymást.
Endre rátér arra, hogy mostanában nem szokott lejárni, mert prefektus a barátnője. Amikor a korsóját kezdi el nézegetni olyan, mintha szomorú fejet vágna.
- Ja, tudom, Bea! De ha ennyire bánatos vagy emiatt, akkor mi a bánatnak vagy vele?! Hallottam a zűrös dolgaitokról. –
Hogy ne tudnék én mindent, amikor az Edictumba írogatok, ahol van pletykarovat és paparazzi is. Ha az ember lánya oda bekerül, akkor nincsenek titkok előtte. Már ezért is érdemes volt bekerülni. Az év cikkírója címről már nem is beszélve. Ami igaz, hogy titkos, de ennek ellenére én mégis büszke vagyok rá, és dicsekszem vele. Hadd tudják csak meg, hogy ki írja azokat a cikkeket!
A házas kérdésemre is érkezik válasz és egy kérdés is. Felvont szemöldökökkel nézek a fiúra, majd feltűnően méregetni kezdem. Iszok egy korty sört, majd csendben tovább bámulom. Végül oldalra biccentem a fejem, egy nagyot sóhajtok és válaszolok neki.
_ Há’ honnan tudjam!? Nem is ismerlek! -
Ennyiből nem lehetett leszűrni, hogy milyen jellem. Oké az, hogy iszogatni szokott járni eléggé rellonos beütést kelt, de ez még semmit sem jelent.
- Szerinted én illek a Levitába?! -
Hah… kölcsön kenyér visszajár! Erre válaszoljon valami okosat akkor a nagyfiú! A kérdés mellé szempilla rebegtetést társítok, összefonom az ujjaimat, majd az asztalra könyökölök, végül pedig államat az összekulcsolt ujjaimra helyezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 5. 21:19 | Link

Habcsók

Fájdalmas arcvonásokkal nyugtázza, ahogyan az asztaltársul jutott leányzó eltünteti szája felől a habot. Az első felvonás, amikor nyelve bukkan elő résnyire nyitott ajkai közül, mi tagadás, nincs ellenére a fiúnak, de amint előhúzza, - ezzel nyújtva és koszolva egyszerre az anyagot - pulóverét, és azzal törli le a maradék, nyelvével el nem érhető részt, Endre minden örömét letöri. Isten ad és elvesz. Endre megszólalni sem tud az előző jelenet hatására, így a levitás prefektus nyugodtan beszélhet, hallgatósága figyelemmel és döbbenettel teli lesz. A varázstalan emberekről gyártott titkos elméletei általában nem az ő zavaró jelenlétüket szokta minősíteni, így Odett kérdéséről rögtön a rosszul lekommunikált érzelmei és gondolatai jutnak eszébe. Csak, mint a kedvessel eltöltött medencés pillanatoknál, itt sem rosszmájúan értette, amit mondott, csupán sorban kiestek torkán a hangok.
- Szóval - kezd bele hátradőlve a székén, jobbjával az egyre fogyatkozó korsóját piszkálva. - Te nem vagy aranyvérű. Én, minthogy Araczki, vagyis nemesi eredetű vezetéknevem van, ősmagyar származású, aranyvérű tanonc vagyok itt jelen.
Mivel a lány arca a mosolygós, bolondos vonásait ledobta magáról és komoly, szikár berendezkedésre cserélte azokat, Endre biztosra vette, hogy itt vér fog folyni. Bal kezével megszorította zsebében lapuló pálcáját, és csak remélni merte, hogy nem kell egy prefektus ellen használnia. Otthon azt tanították neki, hogy az aranyvér a legfontosabb, az egyetlen igazi kincs a jövőt nézve, és hogy bármi áron meg kell védeni. Igazán becsülte családjától kapott, és majd az ő véreire továbbadni vágyott ajándékát, és most, hogy Odett még szinte őt nézi le érte, az ő arcát is megkeményítette.
- Félreértesz - csóválja meg párszor a fejét, majd belenéz a lány szemeibe. - Nagy tisztelője vagyok a mugli művészetnek, és alapjában véve nem gondolom, hogy bármit is meghatároz a vérünk. Viszont, úgy hiszem, méltón lehetek büszke a családomra, és arra, hogy a vérem tiszta.
Reméli, hogy szavait tiszteletteljesnek érzi Odett is, és megérti, hogy nem a varázstalan embereket nézi le, hanem inkább az aranyvérűeket óvja, és tiszteli külön őket, hiszen alig vannak már olyan tiszta családok, mint amilyenek az Araczkiék is. Még szerencse, hogy Andrea tiszta származású. Hirtelen jut eszébe testvérének újdonsült arája, akit eddig nem kedvelt túlzottan, és most sem repdes érte, de öröm az ürömben, arany folyik az ereiben.
- Odett, hé - szólítja meg a levitást, hogy erősen figyeljen oda rá egy pillanatra. - Engem nem zavar semmilyen vértípus, lehetnél akármilyen, ha kedvellek, úgy is kedvelni foglak. Nem tudom Beus aranyvérű-e, de nem is érdekel, szerelmes vagyok belé, és nem azzal kezdtük az ismerkedést, hogy Hahóka, mutasd a véred...
Lehet, hogy többet beszél erről, mint amennyi elvárható, de biztosra akar menni abban, hogy Odett nem érti félre mondanivalóját. Pálcáját sem szorongatja már, nyugodni látszik, és korsójából is gyorsan kiissza a maradék italt.
- Hogy miről hallottál?! - engedi el nyugodalmát máris, hogy összeszorított ajkakkal, és a gyorsan jött idegességtől ráncos homlokával nézze a szemben helyet foglaló levitást. - Nem tudom, hogy mit beszélnek a nagyon okos és túl unalmas élettel megáldott emberek, de nekem elhiheted, hogy Bea és köztem nincsenek zűrök.
Felhúzza előbb még ráncba szaladó szemöldökeit, és értetlenül simít végig homlokán, majd arccsontjain. Nem érti, hogy a friss kapcsolatukról miért kell már pletykákat szőni, egyáltalán kiknek nincs jobb dolguk ennél?!
- Azért vagyok vele, mert szeretem, azért járunk, mert együtt jobb, mint külön! - teszi még hozzá, remélve, hogy ezzel rövidre tudja zárni a témát. Eddig sem volt kedve erről beszélni, de most még annyi sem maradt. - Komolyan kíváncsi vagyok, hogy ki hall nem létező dolgokat, hogy aztán továbbadhassa azt boldog-boldogtalannak.
Túl dühös, és túlságosan haragos ahhoz, hogy kellő figyelmet tudjon arra fordítani, mit mond Odett az ismeretről, tudásról és hasonlókról. Sokkalta jobban érdekli az, hogy a pletykák már keringnek, pedig még csak most kezdődött el a Beával közös szál az életükben.
- Levitás vagy? - kérdezi egy pillanatra felülemelkedve előző gondolatain, és még ajkait is lebiggyeszti döbbenetében. - Minimum rellonosnak gondoltalak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánfai Odett Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 548
Írta: 2013. január 5. 22:01 | Link

Ahogy észreveszem Endrénél is kényes részre tapintottam a véres dologgal. Látja rajtam, hogy kezdek pipa lenni, de az első mondatával nem sokat segített a helyzetén. Ő már Araczki, nemesi származású, ősmagyar, meg aranyvérű, blablabla. Rezzenéstelen arccal figyelem, talán kicsit érdekes tekintettel, majd a mondata után elég rendesen bokán rúgom az asztal alatt.
- Jaj bocsi... véletlen volt! -
Már csak az hiányzott volna, hogy az orrát is jól felemelje az égnek. Most úgy festhet, hogy az irigység beszél belőlem, pedig nem! Egyszerűen csak negatív élményeim vannak az aranyvérűekkel, így senki ne várja el, hogy szeressem őket. Mindegyik nagyra tartja magát, azt hiszik, hogy ők... a spanyolviaszt. Nem szeretem ezt. Nem tetszik ahogy élnek, viselkednek. Mintha nem is a 21. században élnének, hanem még le lennének ragadva valahol a régi időkben. Se TV, se internet, se semmi. Atya ég, ez számomra elképzelhetetlen!
A bokarugdosás után hallgatom tovább az úrfit, és komoly arccal figyelem minden szavát. Reméltem, hogy végre elhallgat és befejezi ezt a témát, de nem! Csak mondta és mondta és mondta, én pedig csak figyeltem, meg bólogattam, hogy Oké, értem!. Felfogtam, hogy nincs baja velem, a véremmel, szimplán csak a saját vérét imádja.
- Endre! Hallgass el vagy elhallgattalak! ..... Remek módszereim vannak rá! -
Arcom még mindig komoly, de orrom alatt már ott lapul a szokásos sok wattos mosoly, mely nagyon felszínre kívánkozik már. Eszembe jutnak a módszereim, és ezek mindig megnevettetnek, főleg amikor visszagondolok egy már megtörtént kipróbálásra. Azok az arcok. Sose fogom elfelejteni őket!
A vérről rá és Beára terelődik a szó, ami eléggé felzaklatja. Kifejti nekem, hogy mennyire utálja a pletykákat. Én is utálom, éppen azért igyekszem megakadályozni, hogy keringjenek rólam.
- Nyugalom! A suliba még falnak is füle meg szeme van. Nem tudod elkerülni. Ha valaki összejön valakivel, akkor az úgyis bekerül az újságba. Én is benne voltam múltkor. De ha nem csináltok semmi extrát, akkor nem kell félni attól, hogy újságsztár leszel. -
Igyekszem lehűteni Endre kedélyeit, és valami oknál fogva egyik kezem az ő kezére teszem, miközben magyarázok neki. Amikor észreveszem, hogy mit is művelek, akkor hirtelen elkapom a kezem, nyelek egy hatalmasat, és ijedt arccal bámulok rá, hátradőlve a székben. Hoppá...
Jobbnak láttam áttérni a házas dologra, bár nekem közben Csongi jut az eszembe, hogy mennyire jó lenne ha most itt lenne. Nagyon hiányzik! Csak ne lennék ennyire bújós fajta. El tudnám viselni, hogy egész nap vele legyek és ölelgessem. Bár az egy idő után nagyon sok. De amióta nem láttam, egy nap simán beleférne!
- Rellonosnak!?!!! Miééééééééért?!?!?!-
Majdhogynem kiabálva kérdezem. Tenyereimet rácsapom az asztalra, és hatalmasra nyílt szemekkel, leesett állal, előredőlve bámulok rá.
- Ugye most viccelsz?! Nagyon messze állok én azoktól a kis izéktől! -
Teljesen elképedve csóválom a fejem, majd elkapom a korsó fülét és majdhogynem kiiszom az egészet, ami még benne van. Erre muszáj volt inni! Én és a rellon, hah... jó vicc, bár sértő is. Nem vagyok gonosz! Kedves vagyok és vicces, meg barátságos.
Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2013. január 5. 22:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Madcap nevelője | Piromágus növendék | Edictum társszerkesztő
Molly Jefkins
INAKTÍV


sok nyelven beszélő, zenész :D
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 25
Írta: 2013. január 6. 15:00 | Link

Mary Glotter

Kedden volt a szülinapom. Mivel még nem volt időm megünnepelni úgy döntöttem, hogy elmegyek valahova. Bárhova, ahol vannak emberek. Minden évben hagyományszerűen az ikertesómmal ünnepeltem meg ezt a napot. Most viszont nem így volt. El kellett mennie innen, ezért csak levelezni tudunk. Hiányzik! Nélküle olyan elveszett vagyok. Szilveszterkor megfogadtam, hogy változtatok ezen a tulajdonságomon. Nem leszek ilyen félénk, odamegyek másokhoz. Szerencsére, ha más kezdeményez, akkor könnyen tudok vele beszélgetni, csak ne nekem kéne kezdenem. De itt ez nem olyan könnyű. Mindenkinek vannak barátai, ismerősei itt, akikkel elvannak, csak kevesen jönnek oda hozzám. Akivel jóba vagyok, már azzal is régen találkoztam. Majd felkeresem őket valamikor. És új barátokat is szeretnék.
Délután négy óra lehetett. Felöltöztem, aztán elindultam sétálni. Nem tudtam pontosan hova menjek. Egy eldugott kis helyet keresek, ahol nincsenek sokan. Ott talán könnyebben tudok ismerkedni. A főutcán sétálva megláttam egy kis helyet. Koszosnak tűnt, és az ajtaja előtt nem túl kellemes szagok keveredtek.
~Végül is egy próbát megér, maximum tovább megyek.~ Gondoltam, aztán beléptem az ajtón. Titkon reméltem, hogy az, amit kintről láttam csak megtévesztés volt, de tévedtem. Belülről is barátságtalan volt. Nem a legpompásabb hely megünnepelni a szülinapom, de mindegy. Leültem egy bárszékre, és vártam, hogy odajöjjön valaki, aki kiszolgál. A férfi magas volt, és elég testes. A fogadóhoz hasonlóan ő sem volt túl barátságos. Kicsit félve, de kértem egy vajsört, amit hamar meg is kaptam.
~Hát akkor boldog szülinapot nekem…~ Gondoltam, és beleittam.
~Bárcsak jönne ide valaki…~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. január 6. 15:41 | Link

Molly

Mivel már annyi mindent bejártam Bogolyfalván, úgy döntöttem, bemegyek a csárdába, és iszom valamit. Már úgy is majd szomjan haltam... Mikor bementem, körbenéztem. Megláttam egy magányosan üldögélő lányt, és úgy döntöttem oda megyek hozzá.
- Szia! - köszöntem mosolyogva. - Szabad ez a hely? - kérdeztem a mellette lévő székre mutatva. Miután leültem, kézfogásra nyújtva jobb kezem, bemutatkoztam.
- Mary vagyok, Mary Glotter. - a lány nagyon kedves volt, és a neve is nagyon tetszett. - Egy vajsört kérek. - mondtam  a pincérnek, aki épp akkor jött ki, és nemsokára hozta az italt.
- Te is a bagolykőbe jársz? - fordultam Mollyhoz, és fogtam bele a szokásos érdeklődésbe.
- Hányadikos vagy? Hány éves, ha megkérdezhetem? Melyik házban vagy? A suliban, vagy a faluban laksz? Mármint év közben.
~ Nagyon kedves lány ez a Molly. Remélem összebarátkozunk. ~ gondoltam, és belekortyoltam a vajsörbe. Igazán finom volt... Közben figyeltem arra, amit a lány mondott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 6. 17:50 | Link

Odett

Hogy fontos kérdés-e a vértípus, vagy a gyökerek? Nézőpont kérdése. A navinés fiatalnak sokat jelent magyar származása, és büszkén dagadó mellkassal gondol arra, hogy családfájukban egyetlen varázstalanra sem lehet rábukkanni. Ettől függetlenül felmenői között nincs elmebajos, degenerált, rokonai nem kötöttek házasságot testvérrel, szülővel, csemetével - ahogyan az napjainkban elhíresülni látszik több aranyvérű család személyes történetében. Endre szülei szerencsésnek mondhatják magukat, hogy házasságuk szerelmen alapszik, nem kötelezettséget teljesítettek a gyűrű oltalmában. Csöndesen figyeli Odettet, nem szól, nem sértődik meg, még arcára sem rajzolódnak ki érzelmei, amikor tompa fájdalmat kezd érezni lábaiban. Odakap bal kezével, majd szúrós szemekkel néz a magát színésznőnek képzelő levitásra. Még, hogy nem gonosz?!
Endre nem habozik, az asztal alatt csúsztatja ki előzőleg már megtapintott pálcáját, és a rúgás vélhető irányába célozza az unikorniscsődör magot rejtő varázseszköz hegyét.
- Rictusempra! - suttogja, hogy a csárdában meglévő zajban ne érthesse ki senki, még a leányzó sem, aki a rúgás, na meg a navinés fiú kedvessége végett, erőteljes csiklandozásban fürödhet a következő percekben. A negyedéves elvigyorodik, majd vállát megvonva hozzáteszi: - Ó! Ne haragudj, véletlen volt!
Ez a kis szeretgetés remélhetőleg lezárja a kettejük között zajló színpadias küzdelmet, és ha a levita ház egyik gyöngyszeme is úgy gondolja, akkor szavak nélkül léphetnek a vér értékén, és az azok közötti különbségeken túl. A lány szavait meg sem hallja, anélkül is elhallgat, hiszen nem érdeke, hogy bármivel is felbosszantsa amúgy kedvesnek tűnő asztaltársaságát. Inkább kiissza az utolsó pár korty ízt a korsójából, és rámosolyog Odettre, amiért ő igyekszik nyugtatni őt.
- Féltem a kapcsolatunkat - mondja halkan, és hozzátenne még ehhez a rövid kijelentéshez több mást is, mégsem beszél tovább. Nem bízik a szemben ülővel, hiába levitás, hiába kedves, tart attól a fiú, hogy ebből a találkozásból még valami rossz fog kisülni. - Ennyi az egész.
Az edictum hallatán, még úgy is, hogy maga az újság nevét nem említette meg a partner, Endre megrázza a fejét. Nem szereti a pletykától úszó folyóiratokat, és nem is olvassa őket. Sok rosszat hallott már róla, főleg háztársaitól, így amennyire csak teheti, kerüli az olyan helyzeteket, amikből bárki is forró újságcikket tud kovácsolni.
- Mi kellett ahhoz, hogy benne legyél? - kérdezi őszinte kíváncsisággal, hiszen a válasz nagy segítségére lehet az újságból való kimaradásra. - Remélem az Araczki Endre név egyszer sem kerül bele, rossz volna visszahallani bármit is, főleg nem létező dolgot magamról.
A nagy nyugtatgató akció végére még Odett keze is a fiúéra kerül, amit a navinés jó néhány pillanatra nem tud hova tenni, így hol a levitás arcára, hol az egymáson pihenő kezekre engedi szürkéinek fényét.
- Minden rendben - szól a lánynak, aki mintha pírban úszna, és ő maga is visszahúzza jobbját, egészen hátradőlve recsegő székén. Biztosan szeretethiányban szenved, vagy csupán ennyire érzékeny és kedves, hogy mindenkivel azonnal kialakít egy bensőségesebb kapcsolatot. Gondolatban tisztázza a jelenetet, majd hatalmasra tágult pupillákkal mered a hangos társaságra, aki mint valami tigris tápászkodik az asztalon.
- Hey! - nevet fel Endre, és széles vigyorral nézi a lányt. - Ne haragudj, de elég rellonos stílusod van. Szerintem nem állsz olyan messze tőlük, de figyelj, most látlak életemben először, ha ismernélek, biztosan másképpen gondolnám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 42 43 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed