28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Megjelent az Edictum legújabb száma! Love

Még akadnak nyitott pozíciók a Bogolyfalvi Tanácsban, csekkold a híreknél! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 39 40 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2014. július 6. 18:39 | Link

Adam Kensington




Ahogy végigballag a kihalt utcákon, örül, hogy egyre kevesebb köze van ehhez a helyhez.
Csúfos áthelyezése óta nem igazán járt a faluban, leszámítva Léna otthonának sűrű és rendszeres látogatását. Bár ő maga is vidéken, nagyvárosoktól távol született, ez a fajta mágusfalu mégis, már-már túlságosan vidékies számára. Muskátlik, macskakövek, kocsmák - annyira nagyon, nevetségesen és megbocsáthatatlanul európai itt minden.
A könyökével löki be az ajtót maga előtt, miközben rúnákkal felvértezett telefonját nyomkodja, egyáltalán nem figyelve a lépteire. Szakmája kellemes velejárója, hogy anélkül sétálhat be a csárdába, hogy attól kellene tartania, egy üveg vagy szék repül felé. Legyen bármennyire részeges a nagyközönség, azt nagyon hamar megtanulták, kik azok, akikkel nem árt nem kötekedni. Cserébe Dwayne is megteszi azt a szívességet, hogy a csárdában lebonyolítandó ügyletekkel szemben kategorikusan vaknak és süketnek tetteti magát. Ettől függetlenül mindig marad pár jómadár, aki a láttán inkább patkány módjára kisurran a hátsó ajtón - korábban, lelkes suhancként biztosan üldözőbe vette volna őket, mostanra azonban nem sok maradt az egykori vak ragadozó ösztönből.
Ilyenkor inkább nyugalmat és valami párlatot szeretne.
Ledobja magát a pult előtti piszkos bárszékek egykére - mit ad isten, épp a sápatag vérszopó mellé. Sok választása nincs, a kedvenc helye foglalt, a másik széken pedig valamiféle azonosíthatatlan, zöldes barna mocsok tenyészik.
   -  Öööhh...
A fejével biccent a pultosnak, a szemben sorakozó üvegek egyike felé int. Ilyenkor érti meg, milyen nehéz, ha az ember fia egy szót sem beszél ezen az istenverte magyar nyelven, a csapos pedig, milyen galád, nem lépes megtanulni drága anyanyelvét. Ettől függetlenül a hosszú hónapok alatt így is tökéletesen megértették egymást, már-már közeli barátjának érzi a fickót. Amolyan férfias módon.
Amíg a barackpálinkája elé kerül, a telefonjával szórakozik tovább, néha föl-fölpillantva a mellette kuporgó, sápatag alakra. A szeme egy ideig elidőzik az arcán, mintha azt ellenőrizné, igazi-e a férfi, végül egy vállrándítással teszi zsebre a mobilját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1232
Összes hsz: 7990
Dwayne Warren
Írta: 2014. július 6. 20:32
| Link

Egy amolyan macsó tag lép be a csárdába. Ránézésre amerikainak mondanám. Érdekesnek és különlegesnek találom, milyen sokféle ember fordul meg ebben az apró varázslófaluban. Persze, a mágustelepüléseken általában hasonlóan változatos a népségek kínálata. Nagyon kedvemre való. Ahogy telnek a napok, egyre inkább úgy érzem, valóban eltöltök itt is majd néhány évtizedet. Akadtak vidékek, ahol csak pár évet, vagy -legrosszabb esetben- pár hónapot töltöttem el, de most valóban úgy gondolom, Bogolyfalva nem ezek közé a helyek közé fog tartozni.
A mobiltelefonját nyomkodó fószer közben ledobja magát mellém, és egy ékes körmondattal rendeli meg a pálinkáját, amit hamarosan megkap maga elé a pultra. Összevonom a szemöldökömet, és érdeklődőn pillantok rá egy kicsit. Lehet, hogy nem beszél magyarul. Pár hosszú pillanatig nézem Őt tincseim mögül, szolidan méregetve, aztán tekintek róla tovább. Érzékelem azonban, hogy most meg Ő az, aki mustrál engem. Valószínűsítem, hogy gondolkozik rólam egy keveset, ahogy az én előbb őróla, de végül semmire nem sok mindenre jut velem kapcsolatban.
Ahogy elrakja a készülékét, ismét ránézek, újfent finoman fürkészve csupán. Elég elvadult alaknak tűnik. Elvadultnak és nem túl műveltnek. Erőszakos foglalkozása lehet. A vonásai, habitusa erről árulkodik nekem. Mindenképpen olyan munkát űzhet, ami fizikai igénybevételt követel, hiszen ilyen adottságokban bővelkedik, észbeliekben már kevésbé. Aztán lehet, tévedek, de ezekre a következtetésekre jutok Vele kapcsolatban, amíg pár pillanatig rajta tartom ismét kék szemeimet. Utána viszont hamar elnézek róla, mielőtt még a méricskélésem tolakodó lenne. Már évszázadokkal ezelőtt megtanultam, mennyi idő az, amíg a tekintetedet rajta tarthatod valakin egy ilyen ivóban anélkül, hogy azt a másik rossz néven vehetné. Persze, akad néha olyan, akinek lejjebb van az ingerküszöbe.
A pultos odalép hozzám és csöndesen megkérdezi, hogy kérek-e esetleg valamit. Gondolom, a fajtársaim nem szoktak ennyi időt csöndes ücsörgéssel, szemlélődéssel tölteni, így azt gondolhatja, ha már én így teszek, lehet, alibiből fogyasztanék valamit. A feltételezése jogos, részemről azonban nem élek ilyen álcákkal.
- Köszönöm. - rázom meg a fejem az érdeklődéséért hálás, rekedtes hangú, magyar válaszom közben, amelyből azonban nem derül ki angolságom. Nem igazán feltűnő az akcentusom. Legfeljebb az sz betűm különös kissé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2014. július 7. 13:13 | Link

Adam Kensington




Hosszasan néz farkasszemet az italával, mintha erőt gyűjtene hozzá. Hiába, az otthoni sufniban lepárolt kotyvalékhoz szokott, a magyarok nemzeti itala fél pillanat alatt képes ledönteni egyébként stabil lábáról. barbár vér, úgy véli, az folyik ezekben a kelet- európai népekben.
A válla fölött hátrasandít, szipog kissé, majd visszafordulva felhajtja az italát. Az végigmarja a torkát, majd égető melegséggel terjed végig a testén. Kissé behunyja a szemét, szereti elképzelni, hogy varázsszer ez, ami lassan elpusztít benne minden unalmat, amiben a mai nap része volt. Egyetlen szórakozása, Léna nincs itthon, a kislánya szintén valahol az anyjánál lebzsel. Meglepően magányos tud lenni ilyenkor.
   -  Te így leprás vagy?
Hirtelen kérdezi meg, arccal fordulva a mellette ülőhöz. Tolakodóan amerikai angollal beszél, akár egy délvidéki, nacionalista dicshimnusz. Zsigerből feltételezi, hogy mindenki beszéli az anyanyelvét, akivel csak összehozza a rossz sors, ha mégsem, fenntartja a jogot az elégedetlen homlokráncolásra.
Különben a kérdése a saját szempontjából teljesen jogos, ő maga pedig gyakran él efféle kijelentésekkel. A sápadt, vízi hulla- kinézetből vonja le a következtetést, márpedig számára minden betegség lepra vagy AIDS- bár pontosan egyikről sincs tisztában, micsoda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1232
Összes hsz: 7990
Dwayne Warren
Írta: 2014. július 7. 13:57
| Link

A mellettem ülő ipse egy kis rákészülés után magába dönti a röviditalt, és kiélvezi annak erejét. Perifériámban látom, hogy még a szemét is lehunyja hozzá, nem aprózza el a kis szertartást. Aztán észlelem, ahogyan a belső késztetése az érdeklődésre cselekvésbe hajlik, és hamarosan felém fordítja arcát, nekem szegezve egy felettébb tapintatos kérdést bődületesen egyszerű amerikai akcentussal.
- Nem. Sem így nem vagyok leprás, sem máshogy. - válaszolok neki, felé fordítva  üdén szétálló hajamtól keretezett, fehér ábrázatomat, kék tekintetemet a férfi szemeibe merítve, miközben számat elhagyják az övéhez képest sznobnak, fölényeskedőnek tetsző, angolságomat fémjelző szavaim. Igaz, a leprához hasonlóan kemény kór támadott már meg a pestis formájában még halandó életemben, ezt azonban nem igazán tartom ildomosnak közölni.
- És Te? Texasi? - kérdezek vissza nyugodt hangon úgy, mintha hasonlóan az esetleges betegségéről érdeklődnék, holott különben a beszéde alapján jóval keletebbre tenném azt a déli tájszólást. De már csak ezért is mást mondok. Jellemző az emberekre, hogy nagyon felkapják a vizet, ha valaki rosszul ítéli meg, honnan valóak, főleg, ha egy adott ország, egyesülés államát, régióját téveszted el. Az néha még érzékenyebb pontot talál, mintha teljesen más nemzetiségűnek tippelnéd.
Hogy fel akarom-e idegesíteni a tagot? Nem. Nem vagyok az a kocsmai kerekedést kezdeményező, kötekedő típus. Pusztán érdekel, hogyan reagál. Igen, igazából főleg ez vezérel. A kísérletezés, a megfigyelés. Mint mindig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2014. július 7. 14:15 | Link

Adam Kensington



Furcsa hangot hallat, nehéz lenne megállapítani, nemtetszését fejezi-e ki vele. Az arcát visszafordítja a csapos felé, ismét int neki, lejátszva a már korábbi néma társalgásukat. Apró pohara ismét megtelik a számára egyre kedvesebb nedűvel.
   -  Egy fenét. Texasban úgy bégetnek, mint a tehenek.
Felhajtja az italát, magában dohogva a feltételezésen. Talán, ha cowboy- kalapban sétált volta be egy Colt- ot pörgetve, esetleg túllépne azon, hogy texasinak nézték. Na de így?
Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy bár Dwayne és díszes családja délinak vallja magát, ő maga és testvérei már a kanadai határ közelében születtek és nőttek föl. Viselkedésük és beszédük az apjuk hagyatéka, aki a családja elől kotródott föl északra, hiszen egyetlen és legnagyobb bűne, hogy kviblinek született.
   -  Aztán mi járatban a faluban, nem-leprás-úr? - kérdi átugorva a származására vonatkozó kiigazítást - Még nem láttam a fejed erre.
Valójában sehol sem érdekli, ki miért jön erre az isten háza mögötti helyre. Magától egy pillanatra sem érdekelné, azonban vannak bizonyos kötelességei, amit az a pofás jelvénye miatt tűrnie kell. Ezek egyike, hogy ha gyanús alakot lát az iskola közelében, akkor olyan ívben röpítse el a faluból, hogy a homlokával zsírkrétázzon hazáig.
Aki pedig sápadt, angol, ráadásul nem iszik, az nem csak gyanús de ellenszenves is. Pláne egy ilyen unalmas napon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1232
Összes hsz: 7990
Dwayne Warren
Írta: 2014. július 7. 14:47
| Link

Elsimult, elégedett vonásokkal hallgatom a fazon válaszát, amely igazából sokkal inkább felháborodás, semmint egy olyan felelet, ami igazán tájékoztató jellegű lenne. Annyi derül ki belőle, hogy igazam volt, ami a gondolataimat illeti. Ez pedig végül is elég, nem igaz?
Rendel még egy pálinkát a maga sajátos módján. Eközben részemről ismét körbetekintek a helyen, oldalvást ülve a bárszéken, felsőtestemmel a férfi felé fordulva. Vagyis igazából nem direkte felé, hanem az ivó tarka népe felé, dehát Ő mellettem ül, így ez a helyzet elkerülhetetlen. Lazán könyökölök a pulton egyik karommal, fehér kezem lelógatva róla, a másikat combomon pihentetem.
- Pár hete költöztem a környékre. - felelek az érdeklődésére, sápadt ábrázatomat újfent felé fordítva, és ahogyan felteszi ezt a kérdést, felmerül bennem, hogy esetleg valami helyi rendfenntartó lehet. Talán önjelölt, nem hivatásos. Bár ahhoz meg túl sokat látottnak hat. Az egész megjelenése, praktikus öltözete, hanyagnak tetsző külseje, macsós kiállása, a tetoválások, a durva viselkedés inkább háborúviseltségre enged következtetnem.
- Miért érdekel, mi járatban vagyok? - kérdezek rá egyszerűen, fejemet oldalra biccentve kissé, így jobbról belógó, sötét hajam végre kevésbé fedi különös fényű szememet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2014. július 7. 16:28 | Link

Adam Kensington




Pár hete. A környékre. Mégis ki hitte volna...?
Bólint egy aprót, a körme alól kezd kipiszkálni valamiféle koszt. Átjáróház ez az egész tetves környék, az bizony. Ő maga igaz nem érti, mi vonzza a mágusvilág krémjét az iskola árnyékába egy azonban biztos: mire megszokná az arcokat és megtanulná, kin illik rajta tartania a szemét, egy vérfrissítés nyomán új arcok bukkannak fel a semmiből. Ezek után akarja nyugodt szívvel ebbe az iskolába íratni a lányát az ember, amikor tudja, miféle szociopaták lakják a környéket.
Ráadásul itt ez a fickó.
Hősünket nem ejtették a fejére, így a legelső előtti megérzése volt, hogy valami vérszopó éjlénnyel van dolga. Egy-kettővel találkozott eddig bilincsben, az egyikük kis híján pedig meglékelte az ütőerét, így nagyjából felismeri őket. Ezt a balsejtelmet azonban egy vállrándítással söpri félre. A vámpírokat, vérfarkasokat és egyéb, magukat emberszabásúnak nevező lényeket ő maga nemes egyszerűséggel a "gonosztevő" kategóriába sorolja. Egy gonosztevő pedig biztosan nem iszogatna itt, amikor annyi friss és zamatos vérbank sétálgat a kastélyban.
Bár ez az alak nem is iszik semmit.
Kínosan hosszan tanulmányozza az arcát, csak sokára fordítja el a tekintetét róla.
   -  Passz. Én ilyen barátságos ember vagyok, tudod, néha rákérdezek. Aztán merrefelé költöztél?
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. július 7. 16:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1232
Összes hsz: 7990
Dwayne Warren
Írta: 2014. július 8. 02:06
| Link

Nagyon megnéz magának a fazon. Egyértelműen számba veszi a lehetőségeket a személyemet illetően, de úgy fest, elveti a helyes ötleteit. Gyakran csinálják velem ezt az emberek, hiszen nem túlzottan illek bele a képbe, amit a vámpírokról kialakítottak. Ettől még nem tartom magam egyedinek, különlegesnek vagy felsőbb rendűnek, egyszerűen vagyok, amilyen vagyok. Bár a fajtársaim ezt egészen másként gondolják. Úgy hiszik, nagyra vagyok magammal, és hogy megvetem Őket. Pedig szó sincsen egyikről sem.
- Á, értem. - bólintok a nem túl meggyőző feleletére, amit egyébként nem is szánt meggyőzőnek. Nagyon barátságos, igen, akár egy kínpad. Mondjuk nem mintha én annyira nyájas vagy szívélyes volnék, érdekes mód mások mégis kellemes társaságnak találnak. Viszont kétlem, hogy a mellettem ülő alakkal hasonlóan lennének. Nekem mondjuk nincsen Vele gondom. Egyelőre.
- Az erdőbe. - felelem röviden. Nem túl sok ház van ott, és az én viktoriánus otthonom egyébként a falusiak körében biztosan jól ismert. Pontosan akkor sem jelölöm meg a helyet. Nem mintha tartanék a betolakodóktól. Ha illetéktelenül, vagy egyenesen rossz szándékkal érkezne hozzám akárki, hamar megbánná. Mégsem tartom ildomosnak lépten-nyomon felfedni, hol élek. Szeretem a békességet, a magányt, a viszonylagos elszigeteltséget. Szerencsére nem is háborgatnak túl sokan. Hülyék lennének. Jó, az elmúlt időszak bajba jutott lánykáinak kisegítése az más dolog.
- Szintén a környékről? - mérem végig Őt, visszakérdezve egyet nyugodt hangon, ha már egyszer ilyen ál-ismerkedőset játszunk, habár olybá tűnik, hogy mind a ketten sokkal inkább felmérni akarjuk a másikat, semmint barátkozni Vele. Egyre erősebb a gyanúm, hogy ez a fószer valamiféle katona, őr, vagy -ha már mágus, akkor- auror lehet, szóval az Ő oka az érdeklődésre egyfajta ellenőrző területmegjelölés, míg az enyém ugyebár a tanulmányozás. Szép páros vagyunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2014. július 8. 11:34 | Link

Adam Kensington




Kinyújtózkodik a pult fölött, amíg eléri a sós mogyoróval töltött, apró kerámia tálkát, hogy maga elé húzhassa. Az alkohol égeti a gyomrát és félő, hogy túl hamar a fejébe száll. Tinédzserkori incidenseire gondolva felnőtt fejjel ezt már nemigen hagyja.
   -  Hát manapság miféle ember költözik az erdőbe, hah?
Hunyorog kissé, a mogyorót rágcsálja, a tekintete a teremben üldögélők arcán siklik végig, a kérdésére egyáltalán nem vár választ. Ha úgy vesszük, ő is afféle erdei tuskó az összes rokonával együtt, bár ebben az országban ez egyáltalán nem mérvadó. Az a szentéletű Léna is a fák közé költözött, amit egyre kevésbé tart jó ötletnek, hiszen az a pletyka járja, egy vámpír költözött a környékre.
Egy vámpír, az erdőbe.
Egy vámpír.
Az erdőbe.
Az állkapcsa mozgása hamarosan abbamarad. A tekintete visszakúszik a társaságára, itt pedig nincs szükség legilimenciára, hiszen szinte szemmel látható, ahogy kínos lassúsággal a helyükre kattannak azok a bizonyos kerekek. Ismét végigméri az alakot, a szeme kissé összeszűkül. Egy újabb marék mogyorót halászik ki a tálból.
   -  A te fajtádnak semmi keresnivalója egy iskola mellett, Ser Lepra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1232
Összes hsz: 7990
Dwayne Warren
Írta: 2014. július 8. 13:07
| Link

Figyelem, ahogy a tag megkaparintja a sósmogyorós tálat, és majszolgatni kezd. Ahogy felteszi költői kérdését, amely egyszerű, hangos gondolkodásnak hat, magam is csak körbenézek a díszes társaságon, mintha a mellettem ülő meg sem szólalt volna. Holott remek válaszaim vannak a felvetésre. Például olyasvalaki költözik az erdőbe, aki magányra vágyik, vagy ennyire szereti a természetet, esetleg szimplán csend és nyugalom párti. Részemről egy kissé mindegyik vagyok, valamint egy olyan lény, akinek a fajára egy mágusfaluban hamar rájönnének a közeli szomszédok, hogyha volnának olyanok. Ha pedig rájönnek, hiába az egyed szelíd mivolta, tartanának tőle. Tartanának tőlem. És vagy elköltöznének mellőlem, vagy felszólítanának az elköltözésre, talán még hadjáratot is indítanának ellenem. Kinek kell ez? Tökéletes nekem az erdőbeli viktoriánus ház. Hiába tudvalevő lassan, hogy ott élek, az itteni lakosokban egyfajta hamis biztonságérzetet ad az a pár kilométer távolság. Jól van ez így.
Mogyoróevő társaságom szívverésének üteme éppen hogy, de felgyorsul, miközben megáll a rágcsálással, és gyanakodva rám mereszti szemeit. Úgy tűnik, összeállt a kép. Talán már hallott róla, hogy egy vámpír költözött a környékre, vagy talán csak most nyert értelmet a fejében a velem kapcsolatban tapasztaltak, rólam megtudottak összessége.
- Az én fajtámnak? - vonom össze magamnak kikérő hangú kérdésem közben szemöldökömet, sápadt, fekete haj keretezte arcomat egészen lassan fordítva a férfi felé, ahogy továbbra is hanyagul könyökölök egyik karommal a pulton. Csak nézem a mellettem ülőt fakón eleven fényű, kék szemeimmel, amint újabb adag rágcsát töm magába. Már csak egy ilyen ősbunkó igazságharcos hiányzott. Akinek persze a saját igaza az egyetlen, mégha az nevezetesen baromi téves is. Mindig akad egy ilyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2014. július 9. 11:29 | Link

ADam Kensington



Összedörzsöli a tenyereit, hogy lerázza róla a sót. Ujjain hosszú forradások fehérlenek, mintha legalább egyszer levágták és visszaforrasztották volna őket. A pohara ismét mágikus módon megtelik, ennek tartalmát már sokkal bátrabban tünteti el, mint először. Többet már nem kér, tapasztalata szerint a három az az adag, amit amerikai gyomorral képes bevállalni anélkül, hogy egy árokban éjszakázna.
   -  Ja, annak.
Bólint egy aprót, a tenyere visszahullik a pultra. Miért érdekli az egész? Franc se tudja. Korábban nem izgatta, kik bújnak meg a falu sötétjében, de újfent egyre gyakrabban kapja magát azon, hogy határozottan nem szeretné, ha léna vagy a lánya ütőerét lékelné meg valaki. Nevezzük ezt akárhogy, ha rákérdeznének, ő úgyis letagadja, egyszerűen csak jobban zavarja a dolog, mint kellene.
   -  Nem teszed be a lábad az iskolába, ugye? - pár másodperc merengés után fordul vissza hozzá - Ez az én körzetem és azokra a kölykökre én vigyázok. Ha bármelyiküket megkörnyékezed, felaprítalak tüzelőnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1232
Összes hsz: 7990
Dwayne Warren
Írta: 2014. július 9. 12:11
| Link

Csak rábólint a visszakérdezésemre, nem határozza meg, mire is gondol az én fajtám alatt. De azt hiszem, mindketten pontosan tudjuk, mire gondol. Csak kíváncsi voltam, kimondja-e. Figyelem, ahogy elszöszöl a mogyoróról ujjaira tapadt sóval, és ahogy magába dönt még egy pálinkát. Nem zavartatom magam, nyugodtan szemlélem rezdüléseit, egyre inkább meggyőződve róla, hogy egy őrrel lehet dolgom. Gondolataim végleg beigazolódnak kérdése és fenyegetése nyomán, amit egy lusta pislogással nyugtázok.
- A napokban látogatást teszek a könyvtárban valamelyik este, az igazgató engedélyével. - közlöm Vele egyszerűen, tájékoztatóan, ha már egyszer állítólag az Ő körzete az iskola.
- Mit értesz megkörnyékezés alatt? - vonom össze sötét szemöldökömet érdeklődve, és teljesen a pult felé fordulok, hogy kényelmesen lekönyökölhessek rá, oldalra fordítva sápadt arcomat, így már végképp behulló hajam mögül nézve le a férfira.
- Szóval... auror vagy és a tanoda biztonságáért felelsz? - kérdezek rá most már egy az egyben kikörvonalazódott gondolatomra, olyan higgadtsággal, mintha nem fenyegetett volna meg az imént azzal, hogy megöl. Túl sokszor történik meg velem ez ahhoz, hogy nagyon felizgassam magam rajta. Nem mondom, hogy jól esik, de az évszázadok alatt egyre és egyre csökkent az érzékenységem. Mert egyébként a hiedelmekkel ellentétben van lelkem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2014. július 9. 13:51 | Link

Adam Kensington




Alig láthatóan elhúzza a száját. Egy újabb adag sós mogyorót tömköd a szájába, néhányat pedig meglehetősen ügyetlenül a földre potyogtat. Persze az igazgató engedélyével. Nem csodálkozna rajta, ha az a hibbant vénember mindenféle éjlénnyel szemben megnyitná a kapukat, hadd lakjanak jól a gyerekekből, mit számít az? Elvégre alakváltók és vámpírok a tanári karban is akadnak. Mesés.
Kissé megrázza magát.
   -  Hát azt a dolgot, amit a hozzák hasonlók csinálnak - von vállat flegmán - Nem lenne jó senkinek, ha a kölykökből nassolnál. Vagy másból. Vagy úgy egyáltalán. A legjobb az lenne, ha simán továbbállnál innen. Senkinek sem hiányzik egy ilyen karóval-a-szívbe incidens. Pláne nekem nem.
Nem fenyegetőzik. Tényleg nem. Dwayne Warren azok közé az emberek közé tartozik, akiknek megvan a saját szabályrendszerük, az övé pedig világosan kimondja: addig ne éljen fenyegetéssel, amíg tényleg nem akarja beváltani. Jelenleg, be kell vallania, a fickó semmit sem ártott neki. Ettől függetlenül jelleméből fakadóan nem tudja megállni, hogy ideje korán ne jelölje meg a területét és biztosítsa, ki a jani a környéken. A legjobb lefektetni ezeket a rangsorbéli szabályokat. Mint a kutyáknál.
   - Ja. - szélesen bólint, egy mogyorót halászik ki a pólója gyűrődéséből - Mágus- terrorelhárítás. De itt csak az a dolgom, hogy ne haljon meg senki. Meg talán, hogy viszonylag kevés illegális cucc kerüljön be az iskolába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1232
Összes hsz: 7990
Dwayne Warren
Írta: 2014. július 9. 17:30
| Link

Az lenne a legjobb, ha simán tovább állnék. Hát persze. Másból sem áll az életem, minthogy tovább állok. Természetesen, már ezzel sincsen nagy problémám. Hozzászoktam ehhez az életmódhoz. Az örök tovább álláshoz, a vándorláshoz. Mindig akkor lépek le, amikor már a levegőben tapintható a feszültség a személyem miatt. Nem, nem is a személyem miatt, hanem a fajtám miatt. Amikor már általános az emberek veszélyérzete, amikor már nem győznek kerülni, vagy ha mugli település környékén lakok, akkor olyankor, amikor gyanakodni kezdenek rám. Egy szó, mint száz: jól esik bár a költözködés, az új vidékek, mégsem rajongok érte, hogy ezt javarészt kényszerből teszem. Amikor pedig ilyen nyilvánvalóan kifejezik nekem, hogy el kéne takarodjak, akkor bizony pár évtizedenként egy-egy ilyen esetnél rendesen felba... felidegesítem magam. Márpedig ez a jelen helyzet az említett jeles alkalmak egyike.
- Megnyugodhatsz, nem köpök a levesedbe. Nem ölök meg senkit, aki nem szolgál rá, és nem állok neki a kölyköket sem kóstolgatni. - felelem szilárd, kissé éles hangon, kezdve elveszíteni áldott nyugalmamat.
- Leszállhatsz rólam... - morgom magam elé a pultra, megfeszülő vonásokkal. Le kell higgadnom. Ehhez veszek egy mély, masszív levegőt. Nem mintha a tüdőmnek szüksége volna rá, placebónak viszont tökéletes.
Mágus-terrorelhárítás. Baromi jó. Mondanom sem kell, odáig vagyok érte, hogy egyszerűen a fajom miatt egyből bűnözőnek könyvelnek el. Igaz, öltem már embert, dehát elvileg ez a természetem. A tápláléklánc legmagasabb fokán állok, még az is helyénvaló lenne, ha az étkezéseim alkalmával tényleg levadásznám az áldozataimat, és akár még az életüket is venném. Ez a világ, a természet rendje. Hogy jön ahhoz ez a bunkó amerikai, hogy belém kössön? Pont abba, aki ösztöneinek és vágyainak gátat szabva az élet fontosságát és értékét vallja. Na jó, ettől nem fogok lenyugodni. El kéne húznom innen, vagy egyszerűen kiürítenem a fejem, valami teljesen másra gondolni. Orromon át szívom be újabb mély, feszült levegőmet, és fújom ki bőszen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1575
Összes hsz: 3608
Írta: 2014. július 9. 20:09 | Link

Adam Kensington




A pultra könyököl, ismét nekiáll, hogy a körmét piszkálgassa.
   -  Én...? Rád se szálltam még.
A szája szélén valami vigyorféle gyülekezik. Úgy fest, elérte, amit szeretett volna, ha már így körbepisilte a területét, minden rendben van. Nem akar ő konfliktust, annyira nyűgös és macerás az egész, a papírmunka, a bilincsbe verés és kihallgatás, jobb ezt elkerülni. Vele lehet tárgyalni, bizony ám. Az itteni alvilág krémje is megmondhatja, közülük nem egy tartozik neki apróbb szívességekkel. Vagy összegekkel.
   -  Felőlem tök oké. Van egy lányom, így ekkora - a padlótól számítva a tenyerével mutatja egy tízéves magasságát - sz'al ha mégis éhes lennél, na az ekkorákat kerüld el.
Ismét vállat von, majd vontatottan feláll. A zsebébe nyúl, először úgy tűnik, pénzt keres, végül azonban egy szál cigarettát vesz elő, hogy a szájba tegye. A szál billeg, ahogy beszél.
   -  Na akkor viselkedj jól. Ha nem, az ágyad alatt leszek egy karóval. Na szevasz.
Egy gyújtót is keres, majd anélkül, hogy a pultosra nézne, a kijárat felé indul. Út közben int az egyik ajtó mellett állónak, akkor áll meg és gyújt rá, amikor a hűvös, esti levegőn áll.
Valahol nem bánja, hogy aurornak ment, a dolognak megvannak a maga apró előnyei. Az italát például kivétel nélkül a ház állja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1232
Összes hsz: 7990
Dwayne Warren
Írta: 2014. július 10. 20:32
| Link

Érzem, mennyire elégedett magával a fószer, hogy felhúzott. Vagyis igazából azzal, hogy úgy látja, elért nálam valamit. Hogy úgy hiszi, jól a helyemre tett és megszabta a határokat. Na ezt nagyon rosszul hiszi. Soha, semmit sem azért cselekedtem, mert a törvény betűje úgy diktálta, vagy mert egy közeg rendre utasított. Nem. Az elveim azok, amik gátolnak abban, hogy helytelenül, ártalmasan viselkedjek. Nem egy ilyen harcokban megfásult, szakadt amerikai nyökögése. Hallom, amit a lányáról dumál, de csak nézek magam elé a pultra. Szegény kölyök. Nem lehet egyszerű egy ilyen apával. Nem kell aggódnia a férfinak, sem a gyereke méretű, sem más emberpalántákból nem szokásom csemegézni.
Azt hiszem, ezer szerencséje a tagnak, hogy a távozás mezejére lép. Lehet, hogy sikerült volna lehiggadnom, visszanyerve alapvető, békés állapotomat, de ha még pár ilyet szólt volna arról, hogy el kéne kotródnom, vagy hogy van egy karója a számomra, nos... lehet, hogy nem álltam volna jót magamért. Nagy kárt nem tettem volna benne, de akkor sem lett volna jó itt a csárda közepén elkapnom. Nem akarok alapot adni a rossz szóbeszédeknek. Szárnyra kelnek azok a semmiből is, szükségtelen tetézni.
Csak fújok egyet a búcsúzására, aztán ahogy elsétál, oldalra fordítom a fejemet, nem nézve felé, pusztán így mozdulva utána kissé, hallgatva távolodó lépteit, keze suhintását az intés közben és a bagója felsercenését, miközben a szál vége pirosan felizzik. Így maradok még néhány percig, lustán pislogva a ipse megüresedett székére, majd biccentek a csaposnak, és úgyszintén távozom. Nyurga, árnyékszerű alakom végighalad az asztalok között, mígnem eltűnik a hűs éjszakában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. július 10. 20:36 | Link

Nagy B. Đ.
[zárt]

Hónapok óta vagyok az országban, de a hónapok alatt azt hiszem, még mindig nem tanultam meg, hogy hiába az árnyékban sétálok, attól még a karkötőm ugyanúgy a piros felé fog közelíteni, ha életveszélyes játékot űzök. Persze a nem tanultam meg eléggé erős kifejezés, én inkább nem élek anyám szavaival, szerintem csupán kalandvágyó vagyok. Úgy hagytak itt a szüleim Bogolyfalván, hogy egyenesen menjek fel a kastélyba, és maradjak a körletben, ahol már egy hete megismerkedhettem a dolgokkal, és felépült a szobám. Csupa jég, csupa hó, kár, hogy nehezen hívhatok be bárkit is. Hamar lefagyna a lábujja, hacsak nem takarózik be.
Hát a szobában elég nehéz lenne ismerkedni, és felfedezni az új helyeket, ismeretlen dolgokat, ezért első dolgom az volt a szabad estémen (miután elmúlt nyolc óra és 30 fok alá ment a hőmérséklet), hogy az egyenruhától megszabadulva, laza póló-rövidnadrágban végigrohanjak a kastély szimpatikusnak tűnő folyosóin, és vagy hat személytől megkérdezzem, merre találom a kifelé vezető utat. Utóbbira mellesleg főleg azért volt szükség, mert imádom a társaságot, és jó érzés volt vadidegen embereket leszólítani. A körletünkben is bepróbálkoztam két embernél, hát hadd ne mondjam, elküldtek az északi sarkra... Komolyan nem értem meg azokat az embereket, akik flegmáznak, és bunkóznak ok nélkül. Még jó, hogy csak azért kerültem a zöldekhez, mert ők vannak a pincében, és nem azért, mert mondjuk én is ilyen lennék. Brrr. A hideg is kiráz.
Tehát ott tartottam, hogy...IGEN! A kastélyon belül kellemes volt az idő, ám ara nem számítottam, hogy kilépve egy dunsztos, meleg, még a szememet is összeragasztó légkört tapasztalok. Megtorpantam egy kicsit, de indultam tovább. Arra mentem, amerre bejöttünk, az iskola kapuja felé, onnan meg kissé lagymatagon, de le az úton, egészen a macskaköves, boltokkal szegélyezett útig. Ahogy pislogtam már éreztem a meleget a fejemben, nem volt szerencsés ötlet elindulni. Kellett volna már itt egy kis havat csinálnom magam köré, tudom, csakhogy ki akarná felhívni magára a figyelmet már most?
Igaz, hogy rosszul, de mentem tovább, mindent alaposa megnézve, a boltok kirakatait, a nyitva tartásukat. Szinte minden zárva volt, az egyetlen fényforrás felé indultam meg. Hangok szűrődtek ki, az olvasással viszont már meggyűlt a bajom. Két szó volt az ajtó fölé kirakva, de a fejem kavargott, homályosan láttam, így az olvasás nem jött össze. Érzékeltem, hogy ember is van körülöttem, és jóval erősebbnek éreztem magam belül, mint ahogy ténylegesen voltam. Azt hiszem megtörtént az első melegtől való ájulásom, de ne tudnám pontosan megmondani, mi történt. Az biztos, hogy a szervezetem rosszul reagált (hisz eddig mindig csak éjszaka jöhettem ki a levegőre, a minisztériumban meg hűvös volt).
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiss Brenda Natália
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 239
Írta: 2014. július 12. 21:40 | Link

Fülöp Farkas

Öltözék
Egy egyszerű napnak indult a mai, valójában ugyanolyannak, mint a többi megszokott, azzal a kivétellel, hogy ellátogattam Bagolyfalvára, aminek ugyan sok értelme nem nagyon volt. Mondhatnám, hogy legalább kikapcsoltam az utolsó éves hajrázásból, de sajnos nem így van. Lejártam a lábam, mostanra már fáj is, sokkal inkább csak elfáradtam, mint pihentem. Talán sokkal egyszerűbb és kényelmesebb lett volna, ha ma is úgy döntök, hogy kastélyban - vagy legalább a területén - maradok. Mindegy, így alakult, de ha már itt vagyok, megpihentem kicsit a Mátra Máguscsárdába. Magányosan szürcsölgetem az italomat, közben magamban egy képzeletbeli listát böngészgetek, hogy mennyi teendőm van még. Visszavinni a kikölcsönzött könyveket a könyvtárba; a Sárkánytan beadandóm leadni; levelet kéne írni a szüleimnek... Vagy egy tizenöt percig csak a gondolataim rendezgettem, hogy mit, milyen sorrendben lenne célszerű megcsinálni és közben azon reménykedek, hogy semmit se felejtsek el. Nagyon rossz szokásom, hogy képes vagyok mindent, de tényleg mindent az utolsó pillanatra hagyni. Talán még nem túl késő ezen a rossz tulajdonságomon változtatni, mindenesetre most a legkevésbé sincs időm a hibáimmal foglalkozni, sokkal inkább az összeszedett teendőimre kéne időt szánnom. Gyorsan megiszom a maradék baracklémet és még sötétedés előtt visszaindulok a kastélyba.
Már éppen pattannék le a magasított bárszékről, mikor a megszokott alapzajnál hangosabb ricsajra leszek figyelmes. A csárda belső megvilágítása nem éppen mondható tökéletesnek, sokkal inkább csak félhomályt lát az ember, legalábbis az biztosan, akinek szemüveget kéne viselnie... Nem is értem, hogy miért nem hoztam el?!  Kicsit hunyorogva követem a hangoskodó alakot, aki kviddcsiről és foci bajnokságról beszél. Foci? Ezek szerint az illető egy mugli származású, a varázslóknál tudtom szerint nem létezik foci. A hang irányába fordítom a fejem. A fiú, aki egy focilabdával is felszerelkezett és nem is rest azt használni, eléggé nagy port kavar a csárdában, olyannyira, hogy nem is telik el pár perc, a pincérek máris közbeléptek. A labda pedig repül, mégpedig egyenesen felém, de szerencsére semminek nem ment neki, illetve csak a bárpultnak, onnan pedig még mielőtt lepattant volna és még több kárt okozott volna, gyorsan megfogtam. Közben a srácot mellettem vontatják el a pincérek, ő pedig segítséget kér tőlem. Egészen eddig fel sem tűnt, hogy az egyik évfolyam-, és egyben háztársam kezdett rombolásba, Farkas. Mosolyogva csóválom a fejem. - Nem is te lennél. - Bár azért ez kicsit nagy kitörés volt a fiú részéről. Mindenesetre a pincérek után nyúlok, az egyiknek megfogom a vállát, hogy lassítsanak le. - Kérem, hadd maradjon! Ígérem nem lesz több felfordulás a részünkről! - Nem volt egyszerű meggyőzni a pincéreket, de nehézkesen végül sikerült. Persze ígérgetni kellett, hogy ez az utolsó alkalom, nincs több esély, ha bármi van repülünk, blablabla. Én visszahuppanok kényelmesen a székre, talán maradok még egy picit. - Tessék. - Nyomom Farkas kezébe ami - elvileg - őt illeti. Nem is értem, honnan jött ez a fergeteges ötlet, hogy egy csárdában kezdjen labdázni. - Mondd, kedves Farkas, honnan ez a csodálatos ötlet a focival kapcsolatosan és miért itt a csárdában kell kitombolni magad? - Kérdezem, de közben persze nevetek, egyszerűen nem lehet komolyan venni. Közben intek a pincérnek, aki először nem nagyon akart észrevenni, de végül sikerült rendelnem egy újabb pohár baracklevet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fülöp Farkas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 149
Írta: 2014. július 13. 22:05 | Link

Kiss Brenda Natália

- Brenda, a megmentőm! - hálálkodott szépfiúsan mosolyogva Farkas, ahogy osztálytársa megkezdte a pincérek fűzését.
- Olléolléolléollééé! - kiáltotta, amikor már nyeregben érezte magát. Ezzel ugyan csak rontott a helyzeten, de Brenda minden meggyőző erejét bevetette és végül győztesként került ki a vendéglátósokkal folytatott szájkaratéból.
- Kösszencs - mondta Farkas, és felmászott a magas bárszékre. Az ezt megelőző percekben a nem létező bűnbűnatát leleplező huncut vigyort próbálta eltakargatni a kezével, míg a pincérek egymás szavába vágva szidták, mint a bokrot. Farkast azonban ez sem törte le. A hajára húzott hajpánt peckesen állt mindennel dacoló frizurájában, ő pedig még mindig teljesen fel volt villanyozva. Az elmúlt percekben azt élte meg pontosan, milyen Félixnek lenni. Farkas is benne volt mindig a bohóckodásban, de az ilyen féktelenség nem volt rá jellemző.
Megkapta kvaffját, akarom mondani focilabdáját és a hóna alá csapta. Az ajándékozó, Brenda nevetve kérdezte, mi is volt az elmúlt előadás. Farkas lehalkította a hangját, és úgy suttogta a lánynak:
- Próbáltál már...tudod...tudod. Kipróbáltad már milyen elszívni egy mandragórát? - sokat mondó pillantással bólogatott. Ez mindent megmagyarázott.
A valóságban persze még neki sem volt fogalma sem arról, milyen elszívni egy mandragórát. Azt sem tudta, hogy lehet olyat, és hogy hogyan. És biztosan nem lett volna szíve egy keservesen bömbölő csecsemőre rágyújtani.
Farkas nem rendelt magának baracklevet, mert úgy érezte jogosan, hogy nincs a legnagyobb pajtiban a pincérekkel. Még a végén sót öntenének a colájába... vagy valami rosszabb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. július 15. 01:01 | Link

K. Szaffi

Leszállt az éj, Bogolyfalva rendes lakói nyugovóra tértek, a rendetlenek pedig szétszéledtek a kis községben. Ma költöztek le Michelle-lel, és bizony nem kis munkán vannak túl: először is mindent át kellett takarítani, amit igen elegánsan megoldottak varázslattal, aztán a bútorokat a helyükre lebegtették, bepasszították a sarkokba a nagyobb darabokat, a kicsiket kézzel tették helyre. Összeszerelték a fürdőszobai kis szekrényeket, felállították az állványokat, feltöltöttek mindent a megfelelő készletekkel és végül áthurcolkodtak a szobáikból. Mindezt egyetlen nap leforgása alatt, igen. Ha mugli módon iparkodtak volna, még sehol sem tartanának.
Az egész napos melózás után úgy gondolták, a házavatót még tolhatják kicsit, de a relaxáció mindkettejükre ráfért. A nővére bevetette magát a fürdőszobájába, ő pedig szólt, hogy kiteszi a lábát a csárdáig felfrissülni a szokásos módon. Kapott néhány lekezelő ciccegést, de mindet elengedte a füle mellett. Tudja, hogy aggódik érte a nővére; az érzés kölcsönös. Mindig.
Halk, surranó léptekkel halad a csárda felé út közben körbe-körbekémlelve, hátha felfedez valami oda nem illő, gyanús árnyat. Igazából boldog volna, ha ma este nem kellene védekeznie, mert valakinek éppen filézhetnékje támad. Csak egy zökkenőmentes estére vágyik, semmi többre. Az ajtó mögül hívogatóan szűrődik ki a benti zsongás hangja, a csivitelésnek betetsző fecsegés, a gajdolás és a szokásos cseprőbb veszekedések hangjai. Nem hezitál egy percig sem, benyit az ajtón, belép, gondosan bezárja maga mögött, majd a pulthoz sétálva koppint egyet a fára. Megadja a szokásos illendő köszönést a kocsmárosnak, s felveti magát az egyik székre, míg a rendelés megérkezik. Tényleg eseménytelen estének ígérkezik, bár a hangos csoportosulás a jobb sarokban kissé problémás lehet még. Egy-két pohár és belejönnek az embereskedésbe. Semmi kedve kiütni egy-két fogat...
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. július 15. 18:57
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. július 16. 02:14 | Link

Jeges gyerek


Hogy a fenében lehet kibírni ezt a hőséget? Csoda, hogy nem forr fel az ember agyvize… és így tanuljon az ember a vizsgáira. Lassan jégkrémnek érzem magam, ami már éppen cseppfolyósítva lesz. Ezért is láttam jobbnak, ha a könyveimet a sarokba hajítom, és a csárdába veszem az irányt. Ott legalább van hideg szomjoltó, és az is már haladás. Hogy onnan merre megyek, az meg majd még kiderül. Az is lehet, hogy hazamegyek, de az is, hogy lenézek a tóhoz. Mindesetre felöltöztem, és kiléptem a napsütötte utcára, és megindultam a célom felé.
A faluba érve nem igazán volt sok minden nyitva már, emberek se nagyon szállingóztak, bár aki tehette, inkább otthon maradt. Nálam ott hibádzott a dolog, hogy már halálosan unatkoztam a négy fal között, és meg akartam sülni. Na, nem mintha most nem, de azért mégiscsak jobb, mint a betondzsungelban. Közben a csárda bejáratához értem, ahol egy srác épp összeesett a bejárat előtt. Felvont szemöldökkel lépkedtem felé, és elhúztam a számat. Legalább ha összeesik, tegye azt pár méterrel arrébb, hogy az ember be tudjon menni tőle. Ne más szívja meg miatta, mert részegen akar bemenni a csárdába, csak ahelyett, hogy beért volna, a gravitáció úgy döntött, hogy összeismerteti őt a földdel. Bosszúsan hajoltam le hozzá, hogy majd a lábait megfogva arrébb húzzam az útból, de ez valahogy elmaradt. Ahogy megérintettem, fagy járta át a testem minden porcikáját. Kikerekedett szemekkel próbáltam meg kitapintani a pulzusát, mert az nem lehet igaz, hogy ilyen gyorsan kihűlt volna. Nem, itt valami más játszhatott közre, mert életben van, de az egész srác hidegebb, mint egy jéghegy. Nehezen, de a hátamra vettem, s közben vacogni kezdtem, de sikeresen belerúgtam az ajtóba, hogy az kinyíljon. A pulthoz mentem, kértem egy kulcsot az egyik szobához, és becipeltem oda a srácot. Lefektettem az ágyra, és még a hideg járta át a testem, addig fel-alá járkáltam, hogy felmelegedjek. Miután ezzel megvoltam, kimentem, s elintéztem minden egyéb dolgot. Valószínű, hogy ma itt maradok vele éjszakára, ameddig rendbe nem jön, és közben azon agyaltam, hogy hívassak-e hozzá gyógyítót. Mert szerintem az egyáltalán nem normális testhőmérséklet, amit a srác produkálni. Egyelőre kértem némi szomjoltót, és felkelve a pulttól, besétáltam az ájultan fekvő egyénhez, hogy az ágya szélére ülve figyeljem. Nagyon is érdekel, hogy ki lehet ez a srác, de ameddig kiütve fekszik itt, addig nem fogom megtudni, így kénytelen vagyok megvárni, ameddig felébred.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. július 16. 16:06 | Link

Nagy B. Đ.
[zárt]

Nem gondoltam, hogy a szervezetemnek ilyen idegen lesz a melegebb levegő, és rosszul reagálok. Mondjuk az már nem rossz, hogy egy negyed órás sétát kibírtam, csak kár, hogy az utolsó, ami rémlik, a világító ablakok előtt elterülő placc macskaköveinek recéssége. Szépek azok a vonalak, meg minden, csak nem most, és nem nekem. A hangyáknak, azoknak biztos. A bogár rágná le a haját annak, aki kitalálta a meleget.
Szóval annyi még megvan, hogy a macskakővel szemezek, és valószínűleg sikerült is elcsábítanom, de én húztam a rövidebbet. Jól beütöttem a fejem, így a következő emlékkép annyi, hogy már kellően hűvös levegőt érzek a bőrömön.
Mélyen beszívtam a levegőt, mindezt lassan. A hirtelen jött levegőtől nemrégiben sikerült elbóbiskolnom, nem kéne még egyszer.
Amint gondolatban képben voltam arról, hogy élek, és kapok levegőt, nem akarok rosszul lenni a melegtől, a szememet kezdtem nyitogatni. Valami fényt láttam, de vissza is csuktam. A fejembe hasított a fájdalom. Ahogy lassan odanyúltam, éreztem a búbot a hajam alatt, ezzel együtt pedig egy puha valamit a fejem alatt. Párna. Ez nem macskakő. Kipattantak a szemeim, és az első amit észrevettem, hogy egy hálószobában fekszek, ahol nincs ablak. Valaki volt ott mellettem. Lassított felvételként fordítottam felé a fejemet.
- Heló! - nyögtem meglepettségemben. Na most ez meg akar kínozni, vagy esetleg erőszakolni? A szememet nem vettem le róla, mindvégig figyeltem amíg feljebb tornásztam magam ülő helyzetbe. Kicsit szédültem. A karkötőmre néztem. Halványan piroslott, ami jó. Ilyennek kéne lennie mindig ezen a kontinensen. El sem tudom képzelni, milyen volt amikor elájultam. - Te hozni ide engem? - kérdeztem a magyart próbálgatva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. július 20. 13:57 | Link

Jeges gyerek


Szeretném azt hinni, hogy ez csak egy rossz álom, és mindjárt felébredek, de ez nem fog megtörténni. Valami nem stimmel ezzel a sráccal, és ha enyhe kifejezés, hogy beteg. Ha ez egy ismeretlen kór, akkor jobb lenne, ha nem lennék a közelében, és minél előbb gyógyítót hívnék hozzá, de valahogyan mégis jobbnak látom, ha előbb megvárom, ameddig magához tér. Akkor megtudhatok róla néhány dolgot, és nem kell attól félnem, hogy vaklármát csaptam. Az sokkal rosszabb lenne, ha kísérleteznének rajta, bár jobban belegondolva… Nem, annyira szemét mégsem vagyok, hogy tudósok kezére adjam, mert a testhőmérséklete a mínusz tartományban van.
Vajsört kortyolgatva ültem az ágy szélén, mindvégig az ismeretlent figyelve. Egyszer csak azt veszem észre, hogy már engem figyel. Letettem az üveget az éjjeliszekrényre, közelebb ültem hozzá, és a kezemet a homlokára tettem. Még mindig jéghideg a gyerek, amit egyáltalán nem értettem, hogy miért. Sóhajtva néztem rá, aztán segítettem neki felülni, majd halványan elmosolyodtam.
– Hello. Igen, én hoztalak ide. –válaszoltam a feltett kérdésére, utána a kezébe nyomtam a teli vajsörös üveget. – Hogy érzed magad? Minden rendben van? Eléggé hideg a tested, hívjak gyógyítót? –árasztottam el a kérdéseimmel, remélhetőleg nem küld el velük a fenébe. Érdekes srácnak látszódik, ezért is lenne jó megtudni róla, hogy miért is ilyen jégpáncél. Lehet valamiféle kór, vagy bájital hatása. Talán egy kósza átok találhatta el, ami ezt váltotta ki belőle, mondjuk egy félresikeredett sóbálvány átok. Mindegy is, majd elmondja, hogy miért ilyen, vagy nem. S még a választ várom, addig iszok egy újabb kortyot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. július 21. 07:38 | Link

Nagy B. Đ.
[zárt]

Sajgott a fejem, ahogy mozdultam, a púp lüktetni kezdett. Jéghegyek között ehhez mondjuk már hozzászoktam, meg melyik gyerek az, aki nem futkározik eszeveszettül? Apám mindig azt mondta, "fiam, addig vered a fejed kemény dolgokba, míg meg nem lágyul". Nem értettem sosem, hogy pontosan hogyan érti, nem is érdekelt, csak az, hogy végre mehessek vissza eldicsekedni a nagy púpommal Karynhoz. Ó az a szőke...
A srác aki mellettem ült, nem tűnt olyannak aki bántani akarna, ennek ellenére nem tudtam másra tippelni. Nem gondoltam, hogy az első napjaimban lesz valaki, aki elcipel egy feltehetően föld alatti helyre, és ágyba dug. Érdekes. Nagyon érdekes.
Mikor felültem, és elhelyezkedtem, hogy a fejemnek is jó legyen, ez a gyerek szó nélkül a kezembe nyomott egy üveget. Szemöldököm a magasba szaladt, soha az életben nem láttam ilyet még. Nálunk csak víz van, üstben készített italok, és különös levek, amiket úgy hoznak az olyan, mint én. A csavargók.
Meglepettségemet ez a valaki terelte át a vicces oldalra. Felnevettem azon, hogy gyógyítót akart hívni. Persze megértem, nem éppen szokott dolog itt, hogy jóval a normális testhőmérséklet alattival rohangálnak az emberek. Nevetésem közben felszisszentem, a fejem ugyanis ettől jócskán megfájdult.
- Fejem fáj. Jeges Kventin Dioméd vagyok, jégvarázsló, Grönland - bal kezemmel megfogtam az üveget, jobbomat pedig felé nyújtottam. Reméltem, hogy nem lesz ellenére, hogy nem hajolok közelebb, de a fejem nem igazán engedte, hogy ilyen mozdulatokat tegyek. - Hallani rólunk valamit? - kíváncsian méregettem a fiú arcát, majd a kézrázás után úgy gondoltam, meglepem egy kis hűsítővel. Kezemmel legyintettem, ezt követően pedig a feje fölött lomhán lehulló hópelyhek kezdtek el szállingózni egyenesen a fejére, és testére. Vigyorogva figyeltem, a következő trükk pedig már inkább az én javamra ment. A kezemben levő üveget alakítottam jegessé, ezt pedig a fejemhez nyomtam, talán ezzel hamarabb lemegy a duzzanat.
- Ah, beszélsz angolul? Köszönöm, hogy nem hagytál ott, valószínűleg a macskakő lett volna az utolsó, amit látok... Nem szabadna melegre mennem, mi nem bírjuk. Ezért vagyok a Rellonban, fent az iskolában, ott a legjobb a levegő - nem volt kedvem a magyart erőltetni, így egyből az anyanyelvemre váltottam. Talán értette, amit mondtam, de ha nem, akkor csak hallgatott egy magyarázatot hablatyul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. július 25. 22:15 | Link

Kventin


Furcsán néz az italra… biztosan nagyon beüthette a fejét, vagy esetleg mugliszületésű ő is, és nem ismeri. Mindegy is, a lényeg, hogy felébredt, és most éppen nevet valamin. Legalább tudom, hogy jól van, s közben válaszol a kérdéseimre. Azt gondoltam, hogy fáj a feje, mert alaposan beüthette, inkább arra értettem a kérdést, hogy miért ilyen hideg a teste. Soha életemben nem hallottam még a Jégvarázslókról. Bár ezen se kellene csodálkozni. 2 éve még a varázslókról se tudtam semmit se.
– Nagy Bátor Đominic. Nem hallottam még rólatok, bár ez nem garantálja azt, hogy mások nem. Mugli szülők gyermeke vagyok, 14 éves koromig azt se tudtam, hogy eszik vagy isszák a varázslást. –vontam meg a vállamat, és megszorítottam a jobbját. Kicsit kirázott a hideg, de örültem is neki. Mostanában amilyen meleg idő van, jól jön ez a kis lehűlés is. Kventin még tetézi is azzal, hogy havat varázsol fölém. Meglepődve néztem, ahogyan hullik idebent, és el is mosolyogtam rajta. Csak akkor fordultam felé, mikor újra beszélni kezdett.
– Persze, beszélek. Először azt hittem, hogy részeg vagy, és arrébb akartalak vinni, hogy be tudjak jönni. Aztán, mikor megérintettelek, valami azt súgta, hogy nem a részegség az oka annak, hogy összeestél. Jómagam is a Rellont erősítem, bár most inkább ne menjünk vissza a suliba. Még a végén összeesel megint. Várjuk meg inkább a hajnalt, hogy hidegebb legyen egy kicsit. –javasoltam két korty között. Ha kell, akkor az ágyhoz kötözöm, csak ki ne szökjön innen. A jelenlegi helyzetben én vagyok érte a felelős, és nincs kedvem a halála miatt magyarázkodni.
– Amúgy úgy tudtam, hogy Grönlandon nem élnek emberek, de akkor rosszul értesültem. Hogy-hogy Magyarországra jöttél tanulni? Nálatok nincs varázslósuli, hogy ne kelljen a melegnek kitenni magatokat? –számomra kicsit érthetetlen, hogy miért van egy ilyen helyen, ha összeesik a meleg időjárás miatt. Na mindegy, majd elmondja, vagy nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Dora Martinez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2014. július 29. 17:41 | Link

Rui  Kiss

Hátrapillantottam az asztalnál várakozó férfire, miközben a csapos előkészítette a lángnyelv whisky-nket. Még mindig nem tudtam hinni a szememnek, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy Rui itt van. Itt, Bagolykőn. Része az életem, az életem azon részének, ami mintha ezer meg egy éve játszódott volna le. Nem igazán hallottam felőle, miután elhagytam spanyol hont és nekiindultam a nagyvilágnak. Kerestem, amikor pár éve otthon voltam, de azt a hírt kaptam, hogy ő is a saját útját járja valahol messze. Fene se gondolta volna, hogy legközelebb éppen a kastély nagytermében fogok ráakadni.
Pislogtam párat, ajkaim egy suta vigyorra húzódtak, majd visszafordultam a pultoshoz. Letettem elé a fizetendő összeg dupláját, jelezve ezzel, hogy a következő kör is aktuális lesz hamarosan, majd jól rámarkoltam a két pohárra és átpasszíroztam magam két jól megtermett melák között. Kérdőn néztem a jobb oldalira, aki nem igazán tudom milyen felindulásból, de átkarolta a vállamat. Kegyetlen bűzt árasztott magából, szinte megfojtott a nyers izzadság, a cigi és a cefreszag keveréke.
Villantottam egy mosolyt a nagy bugyuta képébe, aztán egy határozott mozdulattal leküzdöttem a maradék távolságot is, hogy aztán egy kecsesnek éppen nem mondható mozdulattal levessem magam a székre, persze csak miután biztonságba helyeztem az italokat. Megtanultam már, hogy ez nem az a hely, ahol finomkodni kell, eleget jártam már a csárdában ahhoz, hogy el tudjam engedni magam a sok érdekes figura között. Nem feszélyez már a jelenlétük, Rui-é azonban egy kicsit igen.
 - Na és hogy tetszik a suli? - magyarról átraktam magam spanyol üzemmódba. Nem igazán használtam az anyanyelvem az utóbbi jó pár évben, nem is jöttek olyan könnyen a szavak a nyelvemre. De hát gyakorlás kérdése, gondolom.
 - Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagy... szóval erre inni kell - megemeltem a poharam, intettem egyet felé és egy nagyot kortyoltam belőle. Az íze szinte ugyanolyan volt, mint amilyenre emlékeztem. Kellemes, bizsergető, a hatása pedig perzselő, mélyre ható... mint a jó dolgok általában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2014. július 29. 18:50 | Link

Emandorie ^.^

Hát már napok óta visszatértem, mégsem talált belém a lélek olyan nagyon. A legutóbbi éles bevetésem óta nem jártam itt.. hogy pontosítsunk azóta nem, hogy vérbe fulladt a rendes bevetés, és bár a testi sebet nagyon hamar be tudták gyógyítani, a lelkit nem sikerült. Nem is csoda, az ember nem mindennap nézi végig, ahogy a társa.. Mindegy is. Tehát ma este valami hang azt sugallta, hogy irány a csárda, aminek természetesen nem mondhattam ellent : egy fehér, valami elfuserált hegy mintás pólóba és hamuszürke halásznadrágba varázsoltam át magam - szó szerint, hisz azért ennyi ruhám nekem se lenne. A kalap a fejemen fekete karimájú elegáns viselet, amit a piacon az álruhák kalapjának is neveznek, hisz ha az ember elég pontosan koncentrál a ruhájának színére és kinézetére, akkor azt a kalap megtestesíti - ám a fejfedő nélkül a varázslat megszűnik. Már a második vajsörömnél tartottam, mikor egy ringó alak vonta magára a figyelmem. Az arcát megpillantva azonnal valami megmagyarázhatatlan mosoly futott át az arcomon, majd azon nyomban odafurakodtam magam hozzá : Emandorie! Bal kezemmel a derekát átkarolva hajoltam le hozzá egy üdvözlő puszit behajtva, majd gyorsan meg is lett beszélve, hogy ő hoz két lángnyelv whiskeyt amíg én befoglalok egy félreeső asztalt. Nyomulnom kellett érte, sőt, még a hangom is felemelkedett egy apró vitában az illetővel, ám az felhagyva szándékával átadta nekem az asztalkát. A lány ringó alakja már közeledett is felém amit egy mosollyal nyugtáztam ami egy pillanatra oda is ragadt látva, hogy egy tagbaszakadt izomagy átkarolta a vállait. Azonban vonásaim ismét ellágyultak felfedezvén ahogy ő bájosan ám egyben határozottan elhajtotta a tagot. Igen, az emlékfoszlányaimban is ilyenképp élt Emi, noha már jó ideje annak, hogy éjt nappallá téve együtt voltunk. Udvariasan felálltam, kihúztam neki a széket, még be is toltam, majd helyet foglaltam jómagam is vele szembe.
- Príma. Habár most volt egy kisebb kihagyásom, mostantól teljes erőbedobással maradni fogok. És az már csak a hab a tortán, hogy az öcsémet is felvették.. pont ide.. - forgattam meg a szemeim magamban örvendezve a spanyol nyelvnek. Pár ember a közvetlen közelünkben úgy bámult meg minket, mintha földönkívüliek lennénk, ám elég volt egy sanda pillantást rájuk vetni, máris visszatértek a sörükhöz.
- Na hála az égnek valaki, aki iszik is. - kacsintottam rá, majd a másik alkoholos poharat kezembe fogva egy proszival megküldtem az övét és szinte egyszerre lehúztuk. Váó! Igen, mi sem kell ma este, mint az alkohol nemes, égető és perzselő, ám mámoros ás bódító íze mindez Emandorie jelenlétével párosítva.. Hm.. Jó estének nézünk elébe.
- Na és te hogy-hogy még mindig a mestertanoncira jársz? Nem kellett volna már befejezned? - miután csettintettem a pincérkénknek, hogy itten lesz még egy rendelés, szemeim Doriera emeltem a kérdéssel egyetemben.
- Jesszus, ne vedd ám tolakodásnak, csak magamban számoltam, hogy nekem 4 év kihagyásom volt az iskola befejezése és a képzés megkezdete között.. - kezdtem szabadkozásba, hisz elég csúfondárosan tettem fel neki a kérdést, bár Istenemre mondom, nem úgy szándékoztam! Eztán a szőke, - természetesen - miniszoknyás elegánsba öltözött pincértől kértem még két becherovkát valamint ugyanennyi Jack Daniel's is felíratott a papírra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dora Martinez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2014. július 29. 22:38 | Link

Rui

Van-e annál jobb érzés, amikor az ember a totális magányban rábukkan egy régi nagyon-nagyon jó ismerősére? Ehm, nincs. Széles tökvigyorral a fejemen nyomtam le az üdvözlőpuszit Rui-nak, aztán már rongyoltam is a pult felé. Igazából azzal a reménnyel érkeztem, hogy majd az egyik asztalnál gubbasztva találom valamelyik rutinosabb ivópajtásom, mint mondjuk Davidet vagy Konrádot, de nem volt szerencsém. Előbbi amúgy is eléggé eltűnt mostanság, Konrád meg hát... hát ő Konrád. Lettinek már az ikrek töltik ki minden idejét, nem igazán van arra kapacitása, hogy velem iszogasson, de ez az este nem is alakulhatott volna jobban. Legalább lehetőségem volt rá, hogy kifaggassam rég nem látott pajtásomat az elmúlt évekről.
Dobtam egy puszit neki az udvarias gesztusért cserébe, amikor lehuppant velem szemben. Oké, úgy tűnik ez a nem-finomkodjuk-túl dolog az ő társaságában nem fog bejönni. Túlságosan is jól nevelt a kastélyban fellelhető többi paraszthoz képest.
 - Az öcséd? Mármint basszus... repül az idő. Jóképű kölök lett, mi? - igen, ha a bátyjából indulunk ki, akkor csakis jóképű lehet. Maradjunk annyiban, hogy a kor neki is igen jól áll.
 - Ja igen. Megedzettek a fiúk, ami azt illeti - belebámultam a poharamba. Úristen, hány meg hány görbe estét csaptam már le az ittlétem alatt. Szinte már zavarba ejtő az egész. Ez nem illik egy nőhöz...
Lehúztam a maradék italt is, végigfutott a hideg csupasz karjaimon utóhatásként. Már akkor biztos voltam benne, hogy az ébredés nem lesz kellemes, már pedig be kell vonszolnom magam órára mindenképp, ha nem akarom, hogy Fela leharapja a fejem a helyéről.
 - Ami azt illeti... - úgy körülbelül tíz másodpercre lefagyott a mosoly az arcomról - Szóval nem tudom, mikor voltál otthon utoljára. Anyu meghalt hat éve. Akkor voltam itt harmadikos és hát hazamentem, de utána csak azzal a feltétellel vettek vissza, ha elölről kezdem a sulit. Meg egyszer buktam.
Villantottam egy kissé fanyar mosolyt, aztán lehúztam a frissen az asztalra került vodkák egyikét. Alapjáraton még mindig nem szeretem az ízét, de hát problémamegoldás high level.
 - Egyébként csak hogy tudd, nemrég nevet változtattam. Már nem azért, mert rejtőzködni akarok vagy ilyesmi, csak felvettem anyám vezetéknevét. Szóval ha keresel a toronyban vagy valami, akkor ühm.. - felé nyújtottam a kezem - Dora Martinez.
Ha azt nézzük, ez kegyetlenül bénára sikeredett, de mentségemre szóljon, hogy a lángnyelv mindig túlságosan is gyorsan fejbe vág.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2014. július 30. 10:20 | Link

Csak Nekem Emandorie ^^)

Ekkora szerencsém is csak nekem lehet egy ilyen kihagyott hónap után, hogy ezen a felettébb kellemes estét Dorie bearanyozza nekem. Na jah, az ösztönök.. azok szoktak gyakran segíteni, mint ahogy az ábra is mutatja. Egyébiránt a leülésnél az udvariassági formula az kötelező érvényű, legalábbis szerintem, ha már megtisztel egy hölgy a jelenlétével (még ha az egy kocsmában is van), akkor is vannak alapvető etikai szabályok. Gondolom a továbbiakban le fognak majd peregni rólam is a kezdést elnézve.
- Hát ember, honnan tudjam, hogy milyen képű az öcsém? Mármint tőlem akár kinézhet egy vegetáriánus padlizsánnak is, akkor se venném észre, ha jóképű az a zöldség.. - gesztikuláltam és félig nevetve mondtam a spanyol szöveget, de a mi temperamentumunkban erősen ott vannak a nagy, széles és általános gesztikulációk. No persze komolyra fordítva a szót az biztos vicces lenne, ha egy szép nap Vitorral való találkozás helyett majd egy sötétlila zöldséghez fogok beszélni és adni a fejére pár tockost.. A padlizsánnak nincs is feje (:o).. És érdemes esetleg megemlíteni, hogy a rejtett bók átjött, ami furcsán meleg érzéssel töltött el belül.
- Ez most ijesztően hangzott. Miért, rendszeresen jársz le ide hím egyedekkel? Nahát nahát, ejnye, ez az Emandorie.. - kacsintottam rá, majd vele együtt hörpintettem le a maradékot. Voáh!Szemeim összeszűkültek egy kissé, szám elfanyalodott, fejem egy hangyányit megráztam mert azt a szentségit, ez erős!
Aztán azt sajnos nem láttam, hogy egyenesen a lelkébe fogok taposni, ám mikor már megtettem - ami persze a válasza után derült csak ki- , égtem, mint a Reichstag. Az én feleletem előtt lehúztam a daniel's-t és pironkodva egy darabig még játszottam az üres pohár talpas részével  - szokásom ugyanis, hogy amint lehúztam a rövidet, úgy az asztalra vágom, de fordítva és a belső üreg van fejjel lefelé.
- Akkor legalább alaposan megtanultad az első három év anyagát.. - hirtelen nem is tudtam mit felelni, olyan nagyon kínosan éreztem magam. De az isteni neki! Akkor most jöhet a becherovka is. Hamarosan az is lefolyt a torkomon, és én is egyre jobban éreztem, hogy a nyelvem bilincse kezd feloldódni..
- Na a következő kör a tiéd, bogárkám. - tisztáztam vele a helyzetet, és mihelyst leadta a rendelést, azon nyomban még hozzátettem, hogy igényt tartunk két darab cseresznyére is. Szárral együtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dora Martinez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2014. július 30. 14:27 | Link

Rui  Kiss

- Jó'vanmá', én kérek elnézést. Majd jól megnézem magamnak - kacsintottam egyet. Nem vagyok én pedofil meg ilyesmi, de könnyen elfeledkezem róla, hogy bizony felettem is eljárt már az idő. Itt ülök huszonnégy évesen, tulajdonképpen úgy, hogy még semmi érdemlegeset nem sikerült felmutatnom az évek során. Teljesen haszontalannak érzem magam, olyan vagyok, mint valami dísznövény, akit betámasztottak valahová, hogy csak úgy legyen. Hogy jól nézzen ki. Szóval eszek, iszok, mint a normális emberek, szerintem az anyagcserém is tökre ugyanaz, meg bejárok órákra - többé kevésbé -, mint a többi diák, de amúgy... eseménytelen az életem mostanság. Mondjuk kinek kell a dráma?
 - Yepp, néha előfordul. Valahogy ki kell engedni a gőzt. Fent a kastélyban meg... hát ott ilyet nem lehet.
Meg úgy igazából semmit sem, főleg ha az ember lánya prefektus. Megértem én a szabályokat, tudom, hogy kellenek, csak nézzünk mondjuk egy elsőst, aztán nézzünk meg engem... na ugye. Tíz év különbség azért mégis csak tíz év különbség, és ilyen idős korban az embereknek vannak bizonyos szükségleteik. Mint mondjuk a sz...abadadság.
 - Mondhatjuk úgy is, hogy a tudásom szilárd lábakon áll - erre már muszáj volt nekem is vigyorognom egyet. Így igazából még nem is gondoltam bele az egészbe. Mindig csak azt néztem, hogy mekkora szívás, hogy újra kellett járnom azt a három évet, de végül is... legalább tényleg mindent normálisan megtanultam.
A Daniel's-hez még nem nyúltam hozzá. Ilyen iramban nem akartam berúgni, tartogattam volna még egy kicsit későbbre, na de Rui, ő valahogy nem így gondolkodott az egészről. Nem is igazán láttam még embert ilyen tempóban döntögetni le a rövideket.
 - Hmm. Te aztán nem aprózod el. Mint valami feneketlen kút - hogy biztos értse, mire gondolok, rajzoltam egy szép nagy kört az asztalon a poharakról lecsapódott vízzel. Aztán előadtam a rendelésem a pincérnek: kakaós vodka. Ha valamit megtanultam Davidtől, akkor az az, hogy kell szépen és jól berúgni.
 - Az az izé, cseresznye. Az minek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 39 40 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed