37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. április 2. 14:32 | Link
Tildus

Tilda az a lány, akit a furcsasága tesz vonzóvá. Nem olyan értelemben persze, hogy fognám, és hazavinném, ugyan már...annál jobb Lexine mellett lenni, hogy minden lányt felszedjek, akivel váltok pár mondatot az életem során. Majdnem minden emberben van valami, amitől érdekes lesz, szóval igen, ilyen értelemben vonzó. Mondjuk szép is mellette...
- Még szerencse, hogy kiirtottuk a bogarakat innen - nevettem fel újra. Az átalakítással járt a rovarirtás is. Bele lehet unni abba, hogy az ember minden nap legalább öt csúnya állatkát tipor össze, és a vendégek ilyen véleményen vannak. Főleg a hölgyikék, akik sikongatva vonják ilyenkor magukra a figyelmet. Mekkora szerencse, hogy az én asszonyom inkább fiús.
- Tanítsd meg őket - ha már ilyen magasröptű beszélgetésbe bonyolódtunk, menjünk még mélyebbre benne. Nem nehéz ekkor már totálisan elveszíteni a beszélgetés eredeti szálát, de nem is érdekelt. Az jobban foglalkoztatott, hogy mi a francért fintorog annyit. Még evés közben is vágta a fejeket, így rákérdeztem arra, ami a bogarak után másodjára eszembe jutott.
- Ó Tilda, Tilda. Meg sem lepődök rajta. Én is szeretem a könyveket...a polcon látni, de hogy valaki ekkora könyvkukac legyen... - megforgattam a fejem. Sosem értettem, mit esznek annyira az emberek a könyvekben. Nem hogy inkább megélnék amiről olvasnak. Oké, nem vagyok az olvasás ellensége, de arra még egy szépszemű leányzó sem tudott rávenni, hogy fél óránál több időt töltsek a betűrengetegen.
- Ha szeretnéd, kipróbálom a nyakadon a masszázstudásomat. Beindíthatnám a Jamie féle masszázsszalont, hm? - vigyorogva pillantottam rá, várva a reakcióját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Óóó, hűűű...|Kérdezős|<3|J.|Hercegnő
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. április 2. 20:17 | Link

Jamie


Teli szájjal nézelődök, és végre megérlelődik bennem a gondolat, ami ezeddig próbált felszínre bukni, de még nem állt készen a világra. Úgy tűnik, hogy itt csak inni szokás. Pedig meg mernék rá esküdni, hogy ettem már itt. Vagy az máshol volt? A szendvicset rágcsálva erős a gyanú, hogy vagy tudathasadásom van, vagy előrehozott április elseji poén áldozata vagyok. Nem tudom, melyik a valószínűbb. De végül nem kell tovább ezen törnöm a fejem, mert Jamie ötletén jól derülve egy sokkal izgalmasabb téma a tökéletes közömbösség tengerébe vetik elméletemet a csárda közelmúltban történt kicserélésével egy másik hellyel, ami itt volt, és amire emlékszem, hogy betértem oda enni.
- De a bogarak többsége akkora, mint maga a betű néha. Vagy legalábbis akkorák azok a betűk, mint a bogár feje. Most gondold el, hogy úgy kéne elolvass egy könyvet, hogy végigfutsz egy soron, de nem ám csak úgy szemmel, hanem tényleg, mert nem látod egyik végéből a másikat. És aztán még rohanhatnál lefelé is.
Teljes abszurdum. Nem is csodálom, hogy a bogarak nem tanultak meg olvasni soha. És egyúttal nagyon boldog vagyok, hogy én nem bogár vagyok. Viszont bogárként legalább nem feküdném el a fél oldalamat, és a nyakam sem merevedne ilyen fájdalmas pozícióba. Jamietől jól meg is kapom a magamét a túlzások és a könyveim közti összefüggést taglalva.
- Sajnálom - mondom nevetve. - De nem tudok mit tenni ellene. Imádom a könyveket, a világ valódi csodái. - Nem taglalom nagyon a dolgot, már többeket kergettem el a közelemből megszállottságnak tűnő rajongásommal, többek közt azt a pár szerencsétlent is, akikről utóbb megtudtam, hogy flörtölni próbáltak volna velem. És egyébként sem tudnék nagyon belemenni a témába, mert kérdést szegez nekem, és a végére jellegzetes vigyorát fűzi, amitől nekem is mindig mosolyoghatnékom támad. Érdekes, erre emlékszem, de arra nem, hogy itt nem szoktam enni kapni. Igaz, úgy eleve nem szoktam arra figyelni, és így emlékezni rá, hogy mikor is eszek, szóval ez nem jelent sokat.
- Ó.. hát, gondolod tudsz segíteni? Nagyon jó lenne - ismerem el, bár sejtelmem sem volt róla, hogy masszázs szalont is nyitni akar. Bár lehet ezért nincs most kaja, mert múlt héten még vendéglős volt, ma már csak bárja van, és ha legközelebb jövök, asztalok helyett masszázsasztalok lesznek.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. április 2. 20:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lori ♥ Ann
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. április 2. 21:40 | Link
Tildus

Kissé furcsán néztem már a végén Matildára amikor nekiállt magyarázni róla, hogy a bogaraknak milyen lenne olvasni. Én sem lennék bogár, Tilda meg nem lehetne, mert ő már túl bogaras hozzá. Azért az ilyen pillanatai eltántorítanak kissé attól, hogy jobb barátságot ápoljak vele, félő, hogy túl hamar lefárasztana az ilyen dumákkal. Vajon tisztában van vele néha, hogy amit beszél, az tök értelmetlen?
- A szádat inkább evésre használd - ingattam a fejem miközben ezt mondtam neki. Persze a mosoly az arcomról nem fagyott le, az nehezen sikerül. Szeretem, mikor jó a kedvem.
- Szerintem a valódi csodák a nők, de kinek mi - vontam meg a vállam egy pillanatra. Inkább egy kissé kancsal szőke lány, mint egy könyv, lehet az felőlem bestseller is, vagy akármilyen "csudibudijóóó". Betűk, bogarak...van még ennél érdekesebb beszélgetés? Az tuti, hogy ha valaki hallotta, miről beszélgetünk éppen, az vagy nagyon jólivottnak, vagy szimplán hülyének nézett minket.
- Persze! A kezeimre még nem panaszkodtak - vigyorodtam el. Felálltam az asztaltól, és kérdés nélkül elvettem a lány elől a tányért. Pár lépéssel a pultnál termettem, ahol leraktam a tányért, és az unokahúgom kezébe nyomtam a kötényemet. Küldtem neki egy puszit, majd visszafordultam Tildához, és a kezemet nyújtottam neki, miközben felé tartottam.
- Hölgyem, jöjjön velem fel. Nyugi, nem akarlak bántani - megnyugtatóan néztem rá, tényleg hátsószándék nélkül vártam, hogy elfogadja a kezem, és ezzel megindulhassunk az emeleti szobácskák felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Óóó, hűűű...|Kérdezős|<3|J.|Hercegnő
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. április 5. 10:12 | Link

Jamie


A bogarak és az olvasási nem-szokásaikat taglaló elméletem láthatóan kivált némi reakciót Jamie-ből, de nehéz lenne eldönteni, hogy pontosan milyet. Nem úgy néz ki mindenesetre, ahogy rám néz, mint aki teljesen érti, miről beszélek. Pedig teljesen logikus, legalábbis én úgy gondolom. De ő csak fejcsóválva arra ösztökél, hogy inkább tömjem tele a számat, ahelyett, hogy gondolataimat hagynám manifesztálódni beszéd formájában. Így hát így is teszek. A szendvics szép lassan el is fogy.
- Nők? Hát jó, van néhány csodabogár köztünk, az igaz, például én. - Jót derülök azon, hogy sikerült a csoda és az előbb taglalt bogár részt is egy helyre sűrítenem. Én már csak ilyen butaságokon derülök.
Közben a különféle okokból felém forgolódó emberek visszatérnek italaikhoz, Jamie pedig a kezét ajánlja, illetve a tudását, mármint azt, hogy segít az elfeküdt tagjaimon. Nem sűrűn fordul elő, hogy ennyire hazavágnám magam, mert már rettenetesen gyakorlott vagyok a fura pozíciókban való alvásban, így nem tudom azt sem, hogy mire kell számítsak. Volt már, hogy édesanyám megmasszírozta a nyakam, de még régen, és akkor nem is fájt.
Hirtelen arra kapom fel a fejem (és jajdulok fel), hogy Jamie elveszi előlem a tányért, és miután lerakta azt, már ott is terem rögtön mellettem, és a kezét nyújtja. Pislogok rá, majd a plafonra, és vissza rá. Fel? Hova fel? Van felső szint is?
- Hová megyünk? - kérdezem, de közben már a kezébe helyezem a sajátom, és óvatosan felállok asztalomtól. Persze azt gondolhattam volna, hogy nem a vendégek előtt fogja kezeit a jó ügy szolgálatába állítani, de mégis meglepettség ül ki arcomra, miközben maga után húz. De inkább az üljön ki, mint hosszú távon ez a fájdalmas fintor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lori ♥ Ann
McKenzie R. Krise
INAKTÍV


Harcipukkancs vizsgázik
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 307
Írta: 2014. április 6. 22:06 | Link
Angyalom, Mihael Cheesy


Az elmúlt napokban sokszor járt le Yvonne egykori házba, melyben egy ideje már csak ő lakott, ő sem teljes időben, csak a cuccait hagyta itt, és itt tanult a vizsgákra is. A tervei szerint az elkövetkezendő években mestertanonckodás helyett a nagymamájának segít, és az ő képviselőjeként jár néhány messzebbi országba, amolyan előhírnökként. Maga sem tudja, hogy ez mi is lesz egész pontosan, meg, hogy mennyire fog neki menni, de a fizetésre szüksége van, és nem biztos benne, hogy az alapvizsgát igazoló papírjával, meg a két szép szemével bárki is alkalmazná. Most már nagy elvárás a sok papír, csak ő meg nem tudja, hogy mi is akar lenni, így elég nehéz, hogy bármire is beadja a jelentkezését.
 Azt a bizonyos aranycsapot, amit a tekintélyes Cadington vagyon öröklése jelent, az apja kegyetlenül elzárta, amikor nem teljesítette a házassági kívánságát. Erre amúgy igen sokat gondolt mostanság, de igyekszik még mindig feldolgozni az ott hallottakat. Azért azt nem hiszi, hogy a tényleg a macska örököl mindent, ők pedig minden anyagi segítség nélkül kell, hogy megoldják. Bár valljuk be, az apja képes lenne erre a lépésre.
Maga sem érti, miért de késő este úgy dönt, mégis inkább a kastélyba töltené az éjszakát, ahelyett, hogy itt a kényelmes melegbe, zavaró szobatársak nélkül pihenne egyet, és kicsit  korábban ugyan, de elindulna reggel az iskolába. Még egy egészséges sétával is gazdagabb lenne, aminek biztos örülne a teste is. Helyette azonban most akar sétálni, és most visszajutni a kastélyba, amikor világosan megmondták a felnőttek, hogy te szerencsétlen, ha nem muszáj, akkor ne mászkálj éjjel a faluban, mert nem olyan biztonságos. Maradj csak szépen otthon, zárkózz be és élvezd a nyugodt csendes estét. Ha megkérdezné valaki, hogy miért van kint az utcán ilyenkor, nem tudná megmondani, pedig tényleg elindult, hiszen már a kaput zárja be a kis ház előtt, majd zsebre dugott kezekkel, sarkaival kopogva indul el a kihalt lakósoron, hogy az iskolába jusson. Aki most kinéz az ablakon, biztos azt gondolja róla, hogy felelőtlen fruska, aki nem gondolkozik, és vasárnap este jobb dolga nincs, mint partiba mászkálni, és inni. Pedig ezek igen messze állnak tőle.
Ahogy a főutczára kanyarodik, neki magának is eszébe jut ez a gondolat, meg az is, hogy mit gondolna ő, ha az ablak túloldalán állna. Biztos, hogy valami nagyon hasonlót. Talán ki is szólna annak, aki kint mászkál, hogy ez nem helyes, bár nem tudja, miért, és hogy valóban megtenné-e. A kocsmához közeledve, más esetekkel ellentétben most lelassítja lépteit, és olyan gondolatok szállják meg, melyek korábban nem voltak rá jellemzőek. Vajon milyen lehet belül? Tényleg olyan félelmetes, mint korábban? Végül is, vannak diákok, akik ide járnak, de ha megkérdezi őket, hogy milyen a hely, az rontaná a hírnevét, ami nagyon vicces, hiszen néhányan elég érdekes dolgokat pletykálnak róla, amit nem is tud, hogy honnan szedtek.
Táskája csatjával játszadozva áll a kocsmával szemben, amit észre se vesz, és egyre csak az ajtót és pár előtte bagózó alakot figyel. A tényt, hogy megállt, nem is érzékeli, sőt, hirtelen semmit, csak a gondolatokat, melyek a fejében cikáznak.


Ruha
Utoljára módosította:McKenzie R. Krise, 2014. április 6. 22:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mindent megválaszolok
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2014. április 7. 08:16 | Link
Tildus

Azért annak örültem, hogy Tilda tudja magáról, melyik kategóriába tartozik. Nos, vitathatatlanul csodabogár, de aranyos módon, csak hosszú távon lehet, hogy nehéz kibírni. Milyen rossz lehet már annak, aki mellette akarja leélni az életét, de neki meg mindig az elsők lesznek a könyvek. Brr.
Vannak nála bonyolultabban összerakott nőfélék is, például az apuci kicsi lányai, akik kivágják a magas c-t minden mondatukban. Na, ők azok, akiktől falra mászok. Meg azoktól, akiktől sűrűn elhangzik a "nehogy sáros legyen a cipőm" mondat.
- Te jó értelemben vagy az - vigyorogtam rá a fejemet is megingatva hozzá. Legalábbis ez a véleményem az eddig látottakból. Azért annyira jól nem ismerjük egymást, hogy bármit elmondhassak róla, de lesz ez még így se.
Beszélgetésünk közben kiderült, hogy az elfeküdt tagjai okozzák a fájdalmát, ami a fintorgást váltja ki belőle, Jamie bácsi pedig készen áll, hogy kezelésbe vegye a fájó tagokat.
- Tudsz róla, hogy ez nem gyorsétterem, hanem csárda, ahol vannak szobák kiadók? - fordítottam a fejem hátra a kérdés erejéig, aztán vissza, hogy nehogy menet közben elessünk valamiben.
Felvezettem a szűk lépcsőn, és az első szabad szobába tessékeltem be. Körbenéztem, és egy pillanatig a fejemet vakargatva gondolkodtam.
- Oké, ülj le ide - a sarokból kihúztam egy széket, és rámutattam. - Nem akarom, hogy rosszakat gondolj rólam ha az ágyra küldelek, a biznisz meg még nem megy annyira, hogy saját masszázságyam legyen - nevettem fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Óóó, hűűű...|Kérdezős|<3|J.|Hercegnő
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. április 7. 18:48 | Link

Jamie


A szendvicset már kivégeztem, nincs okuk a vendégeknek tovább nézniük minket, ami nem is zavar túlzottan. Más esetben elbújnék egy könyv mögött, és úgy nem zavarna, nézzen ki merre lát, de most, hogy a csárdásfiú szóba elegyedett velem, nem volna illő a sorok közé vetnem tekintetem arca helyett. A mosolya úgyis olyan kis aranyos, engem is mosolygásra késztet.
- Miért, lehet rossz értelemben is annak lenni? - értetlenkedek, és már majdnem meg is billentem a fejem, amolyan kutya-módira, mint mikor nem tudják, hogy a gazdájuk mit vár tőlük. De szerencsére észbe kapok, hogy se kutya nem vagyok, se túl megfelelő állapotban ilyen veszélyes mozdulatok kivitelezésére. Az persze nem jut eszembe, hogy bóknak értelmezzem szavait.
Egész idő alatt érlelődött bennem a gondolat, amire Jamie most olyan váratlanul rákérdez, hogy egy pillanatra tátva marad a szám, és megfeledkezve bajomról, megrázom a fejem. Az arckifejezésem ismét nagyon kifejező.
- Pedig annyira azt hittem, de annyira! Esküszöm, emlékszem, hogy én itt szoktam enni! Biztos kamuzol, ugye kamuzol? - nézek rá esdeklő tekintettel, de aztán elnevetem magam. - Megbolondultam! Ez már a vég!
Mindeközben már úton vagyunk az említett szobák felé; kezem az övében, pedig egyáltalán nem lenne szükséges, hogy így vezessen maga után, tudnám követni, attól függetlenül, hogy nem tudnék felé fordulni, ha elkanyarodik mondjuk. Bevezet egy szobába, és egy pillanatig eltűnődni látszik, mit is kezdjen velem, illetve, hol is kezdje azt. Egy szék kerül elő, amire le is huppanok.
- Nem szoktam én semmi rosszat gondolni ám - mosolygok rá, bár nem is értem, hogy mire célozhat. Mindegy, ő tudja.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. május 5. 19:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lori ♥ Ann
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. április 10. 12:38 | Link
Tündérem, McK  Cheesy

Néhány napja már nem jár vissza a kastélyba. Megszaporodtak a teendői, egy új üzlet van kialakulóban és rá nézve elég kellemetlen volna, ha elszalasztja, mert a fél kliensköre elpártolna tőle. Nagy a nyomás, egyre ingerlékenyebb, még Michelle-lel is nagy vitáik vannak a semmin. Részben ezért döntött úgy, hogy ezt a hetet lent tölti a csárdában, hogy senki iskolabeli ne zavarjon bele a dolgaiba. Az egyetlen, aki sűrűn lófrál erre, az Avery, de ha lehet, még őt is nagy ívben elkerüli. Az a kis patkány elég alattomos a zsaroláshoz, kinézi belőle és okot nem adna, hogy fogást találjon rajta.
A reggele meglehetős izgalommal indult: befutott a hír, hogy a szállítmány úton van, naplemente után pedig lebonyolítják a tranzakciót Bogolyfalvától néhány kilométerre. Már egy órával a megbeszélt időpont előtt kirakta a lábát a csárdából, megfelelő mennyiségű kést és egyéb vágószerszámot vett magához, hogy egy kisebb darabológépet fel lehetett volna öltöztetni a készletéből, és a pálcája olyan helyre került, hogy pillanatok alatt előhúzhassa, ha szükség lesz rá. Márpedig nem ringatta magát illúziókba; szinte biztosra vette, hogy szüksége lesz egy szál mágikus fegyverére.
Órák teltek el és mire végzett, gazdagabb lett egy erszényre való varázslópénzzel, két rúgással az oldalába, egy hátráltató átokkal és egy vágással az arcán, de összességében megúszta élve az egészet azzal a fogadalommal együtt, hogy soha többé nem üzletel ezekkel a retardáltakkal. Mikor már visszafele igyekszik a csárdába, az éjszaka rég elárasztotta a falut zümmögő csönddel betakargatva. A legtöbben alszanak már és aki nem, az a csárdában vagy a pubban üti el az idejét. Még egy éjszaka és ennyi, holnap visszamegy a Mennydörgőbe. Igazság szerint már alig várja, hogy beledőlhessen az ágyába, mert a csárda mérhetetlenül zavaró egy hely a sok nagy hangú alakjával.
Az ivó előtt nem szoktak ácsorogni az emberek, még kevésbé vacillálni, bemenjenek-e vagy sem. Vagy eldöntik, hogy ma inni akarnak, esetleg verekedni, vagy fogják maguk és továbbállnak. Rendesen felvonja a szemöldökét, amint észreveszi hátulról az ácsorgó nőt – a csárdából kiszűrődő fények legalábbis arra engednek következtetni, hogy nőneművel van dolga, vagy egy transzvesztitával. Elgondolkodtató, hogy épületet akar robbantani, keresi a részeges férjét, vagy mi dolga lehet itt, hogy nem megy be? Végül is őt nem kellene érdekelje semennyire sem, de a kíváncsisága nem hagyja nyugodni, így hát utolsó nekifutásként megszólítja.
- Ha nem mondod az ajtónak, hogy Szezám tárulj, nem fog kinyílni. – A burkolt csipkelődésből, mellyel a hezitálást méltatja, kiérződik, hogy roppant szórakoztatónak találja ezt a vacillálást.
- Bent meleg van és pia, kint meg idefagysz, ha egész éjjel az ajtó előtt óhajtasz strázsálni. És, ha nem mész valamerre, ki kell kerüljelek, márpedig nem szívesen kezelnék egy lányt akadályként. – Beszéd közben adóz az egészségkárosító szenvedélyének is néhány másodperces melóval meg némi füsttel, hogy teljesebb legyen az este és tompább az arcában éledező lüktetés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. április 13. 20:58 | Link
Samantha

A kétes érzelmi állapotú Michelle-l való újabb, s egyben utolsó találkozása után úgy dönt, hogy nincs értelme tovább itatni az egereket. Noha egyetlenegyszer sem sírt a lány miatt, többször mégis igazán közel került ahhoz, hogy elborult agya után dühét is kikönnyezze. Ideje volt, hogy összeszedje magát, lelkileg-testileg is újból megerősödjön és kiengedje magából a régóta gyűlő fáradt gőzt. Túl sokáig engedte magát a pusztulás heveny gennyében ázni, túl sokat áldozott a lány fájó emlékének, amire az nem szolgált meg. Nem érdemli meg.
Noel papírfecnin üzent háztársnőjének, hogy húzza fel legjobb göncét, mert az éjjelt a faluban töltik és jól fogják magukat érezni. Samantha több volt, mint egyszerű, józan barát, de kevesebb, mint egy elborult szerelem. Különleges személy volt Noel életében, akiért életét nem, de minden mását odaadta volna.
Szobájában sietve készülődött, megváltozott testéhez illő, az eredetihez képest kisebb méretű pólót húzott, hozzá rellonszínű nadrágot választott és bőrdzsekije után nyúlt. Arcszesz és parfüm erős illatát húzta maga után, ahogy a csinosan kiöltözött Samantha elé ment. A lányt a maga nemében gyönyörűnek látta, olyannak, akit szívesen vigasztalna, s akiben önmaga is vigaszt talál. Rámosolygott, megdicsérte öltözékét, majd hevesen dobogó szívvel minden további nélkül csókolta meg. Olyan szüksége volt már erre, mint a vízre, a napfényre vagy a tápláló ételre. Erőszakosan húzta magához a lányt, nem kérdezve hogy van, hogy kapcsolatban él-e azóta, mióta nem találkoztak vagy hogy akarja-e őt. Csak kereste ajkait, a nyelvét, őt, hogy felidézze egyszeri közös délelőttjük buja óráit.
Az érintés után kézen fogta háztársnőjét, és rohanó léptekkel vezette őt végig a folyosókon, fel az alagsorból, ki a kastélyból, le a faluba. Sietniük kellett, mert Noel nem tudott tovább várni. Az út így is hosszabbnak ígérkezett, mint eddig bármikor, s mikor a fiú végre kivágta a csárda ajtaját, hogy az illemnek megfelelően ő lépje át először a küszöböt, már elmúlt tíz óra.
- Keress helyet a sarokban - utasítja a barna csodát, ő maga pedig a pulthoz siet. Nincs sor, a csapos azonnal hozzáfordul. - Kétszer két lángnyelv whiskeyt, köszönöm.
Míg várja a kikért italokat, addig a pultnak támaszkodik, és onnan figyeli Samanthát. Leírhatatlanul akarja a lányt, úgy érzi ember nem várt még ennyit a szeretetre. Hajtja a vágy, a bosszú, a szeretetlenség. Bolondként ténfergőnek látja magát, ha visszagondol az elmúlt hónapokra, de abban is biztos, hogy soha többé nem lesz megvezetett.
- Majd a végén fizetek - mondja a csaposnak, és ügyesen az asztalukhoz viszi az apró, ámde hatékony nedűket. Leengedi magáról kabátját, székének támlájára teszi, majd mielőtt leülne, a lány fölé hajol és újabb csókot követel. Samantha ajkában nyugalmat keres, valamit, ami képes enyhíteni a testében felhalmozódott vágyakat.
- Egészségedre! - koccint az első pohárkával, miután ő is helyet foglal. Tekintete háztársnőjét keresi, mosolya is csak neki szól. Ez az éjszaka az övék, nincs létező, aki ezen változtatni tudna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. április 15. 16:12 | Link
David
Mira bulija után

    Lélekszakadva futottam David után, hogy aztán hülyét csináljak magamból. Bár ha jobban meggondolom, legalább nem lökött el és alázott meg. Még mindig nem értem, miért is kell bocsánatot kérnem. Nem én ugrottam rá Mihaelre, hanem pont fordítva, ráadásul amint magamhoz tértem az első sokkból, rögtön csattant az a jól megérdemelt pofon. Mit tehettem volna még? Megakadályozni? Fogalmam sem volt, hogy mire készül, ráadásul igazán meglep, hogy Dave ennyire a szívére veszi ezt az ügyet. Persze ezek a gondolatok nem futottak át az agyamon akkor, mikor épp az orra előtt lihegtem, mint valami eb és hebegtem valami magyarázatfélét. Kész röhej. Ettől függetlenül sokat jelentett nekem ő is, az meg pláne, hogy ne feltételezzen olyasmit, ami nem igaz. Mikor végre reagált és simogatni kezdte a hátamat, még egy adag levegő szakadt fel belőlem. Hallelujah. Természetesen nem utasítottam vissza a csárdás ajánlatot, egyértelmű volt, hogy megyünk és szépítünk ezen a semmin. Mert tényleg az.
    Ahogy átkarolta a nyakam, kezem rögtön derekára csúszott és meglepő módon szinte egyből megtaláltuk a közös tempót, egyszerre léptünk. Utunk ettől függetlenül csendesen telt, ő is gondolkodott, én is szívtam a saját vérem, úgyhogy mikor végre megérkeztünk a célhoz, alig vártam, hogy leülhessek. Körbepillantottam, de nem láttam ismerős arcot, csak páran ücsörögtek az asztaloknál, így mondhatjuk, hogy szerencsénk volt. Aztán a fiúra emeltem a tekintetem és valami belenyilallt a szívembe. Mi a jó édes életet keresek itt Vele? A kétely undorító hulláma tarolt le egy pillanatig, főképp azzal a tudattal, hogy egy családos embert szédítek, már ha ezt annak lehet nevezni. A hideg is kirázott tőle. El is hessegettem ezt az egész hóbelevancot és inkább arra koncentráltam, hogy kérjek magamnak egy helyes kis pohár tequilát. Gyors és hatékony. Miután megkaptam a poharat, szépen sorban jött a só és citrom is. Na jó. Meg sem vártam David kér-e valamit, vagy egyáltalán van-e hozzám intézendő szava, mint valami tisztességes alkoholista nyakaltam be azt a kis pohárkát, miután nyaltam egy kis sót. Fantasztikus és most hamm, bele a citromba. Egyszerűen tökéletes élményt nyújtott és végigégette a nyelőcsövemet. Nem tudom, ki volt az a zseni, aki ezt kitalálta, de gratulálok neki. Ritkán élek ilyesmivel, sosem kedveltem az italt, annak ellenére sem, hogy jól bírom, így ma különleges napot iktattam be. Amúgy is kellett az ihlet ahhoz, hogy beszélni kezdjek, ez a kis pohárka megadta.
- Tök felesleges féltékenynek lenned. Mihael a barátom. Mármint nem úgy barátom, hanem barát barátom. Jesszus, ennyiszer kimondani ezt a szót… - forgattam meg szemeimet, majd kértem még egyet. A franc essen belé, már most sok volt, pedig ez csak a kezdet. A fiúra néztem és legszívesebben az arcába üvöltöttem volna, hogy: „ha lenne eszed, megmondanád végre, mit akarsz tőlem, de legfőképpen lekapnál itt helyben!”, amiből persze nem lett semmi. Ahhoz nem ittam még eleget. Helyette csak tenyerembe temettem az arcomat.
- Nem is értem miért magyarázkodom, végtére is nem nekem van komplett családom. Hová tettem az érzéseimet? – tettem fel a költői kérdést fennhangon, de mégis úgy, hogy csak ő hallja. Csóváltam a fejem, ezzel is rákontrázva a mondandómra, majd újra tenyerembe másztam a képemmel. Híg egy nap, mi tagadás. Az összes humorérzékem kezdett elhagyni, főleg azért, mert egyre inkább dühített az egész helyzet, amiben ültünk. Hová a fészkes fenébe csöppentem? HOVÁ?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 17. 12:27 | Link
Nini.



 Nagyon hamar sikerült lenyugtatnia, nem is emlékszem, hogy mikor tudott valaki ennyire pozitívan hatni rám, mint ez a lány. Amilyen feldúltan és idegesen hagytam el az unokaöcsém és a leendő másod unokatestvéreim otthonát, olyan higgadtan ballagtam Ninát átölelve a csárda felé. Nem is tudtam, hogy mire gondoljak, miközben egy félvéla sétált mellettem, kezét körém fonva. Ezt mégis mind mire vélik mások, de ami ennél fontosabb - mi mire véljük? Mit akarunk ezzel az egésszel elérni?.. Már tudom: az alkohol aranybánya ajtaját.  Szokás szerint úgy festett, mint valami lebarmolt, már egyszer leégett üres vityilló, ám ahogy betettük a lábainkat, egész más kép terült elénk. Persze, nem mondott ellent a belseje a külsejének, de a várthoz képest kellemes látványt nyújthatott - persze olyas valakinek, aki nem törzsvendég ebben a helységben. Még mindig a nyakán volt a vaskos kezem egész addig, amíg ő (!) egy asztalt ki nem választva magunknak letette ülőgumóit. Intettem a sarokban ülő, bort vedelő Bálintnak, aki valaha egy híres bájital készítő volt, ám egy félresikerült bemutató során az egész épület leégett, hiába volt kirendelve a varázsbaj elhárító osztag. Onnantól se híre, se pénze, gyakorta látom errefelé, itt lopja a napját, alkalmanként beszélgetünk is. Még meg se szólaltam a kissé idősödő, pocakos, kopott hajú pincérnek, Nina máris egy tequilával indított. Bólintottam egyet a számára arcomon egy igencsak elismerő kifejezéssel egyetemben. Kikapta az italt és a kellékeket, majd nőies mozdulatokkla lehajtotta először a sót, rá gyorsan az alkoholt, majd utoljára a citromot. Körbepillantva konstatáltam, hogy volt pár alak, akinek a szemei az ÉN Ninámat mérték fel, mintha akarnának is tőle valamit, ám a lány újfent rendelt magának egy ugyanilyet. Amikor ezt is kihozta ugyanaz a pincér, akkor én gyorsan rendeltem magamnak még két tequilát és közöltem, hogy a lány számlája az enyémre menjen. Nem is tudtam egy ideig mit felelni a lánynak, olyan kérdésekkel támadott le.
- Engedtessék meg féltékenynek lenni, ha egy vadállat letámad..Téged.
 Most miért is beszélünk erről? Nem tudom, de nekem is hamar kijött az alkoholom. Követve a lány példáját : só, gyorsan maga az ital, citrom = kissé fancsali pofa. Nem tudom mit rendelt következőnek, de én is abból kértem még egyet.
- Tessék?!
 A másikat is lehúztam, de most sajna kimaradt belőle a só, mivel teljesen elfelejtettem, olyan hirtelen jött a "neked komplett családod van" téma. Persze, vártam, hogy majdcsak előrukkol ezzel is, de ez így nagyon direkt volt. Felálltam a székemről, azt pedig magammal húzva a lány mellé tettem le megint magam a talajra. Egészen a füléhez hajoltam, és egy - teljesen véletlen - sóhaj után válaszoltam.
- Szerintem mindig is Veled  voltak az érzéseid. Tévednék esetleg?
 Csókoltam bele a fülébe végezetül, elhúzódtam és intve a pultosnak az ide vánszorgott hozzánk. "Szoba?" kérdezte olyan vigyorral a fején, amit nem érthetett volna félre senki sem. "Nem, a VIP részlegbe szeretnénk bemenni. Biliárdozni és kettesben lenni." emeltem rá a tekintetem, az pedig nem sokkal később nekem adta a kulcsot, amit előhalászott az egyik zsebéből biztosítva, hogy be lehet zárni belülről is, és a kanapék is rendkívül kényelmesek, majd felszívódott.
- Megyünk? Kérünk bentre egy-két üveget is, hm?
 Emeltem most pillantásom Ninára, aki nem tudom eldönteni, hányadik poharát döntötte le, de már a mosoly kint ült a bájos pofiján.
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. április 18. 12:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. április 17. 17:42 | Link
David

    Állandóan hülye kérdések cikáznak a fejemben. A szótlan út, a buli, az a sok ember, aki megbámul… Most valami rosszat teszünk? Biztos még az égiek is azért imádkoznak, hogy essek pofára és ezzel tűnjek el a képből. Gondolom nem mondok újdonságot azzal, ha kijelentem, maradok és ringbe szállok Davidért. Lehet, sőt, biztos, hogy ez helytelen döntés, de kivételesen itt az ideje, hogy utat engedjek annak, amit a ketyegőm akar. Legalább egyszer az életben.
    A csárdában minden szem az asztalunkra szegeződött, ahogy se szó se beszéd magamba borítottam a tequilámat és rögtön kértem a következőt. Közben persze az elmés eszmefuttatásaim is előkerültek, de én ezt rögtön az alkoholnak tudtam be. Már nem azért, de alapjáraton mikor beszélnék én a hivatalosan nem is létező érzéseimről? Szóval értitek… Só, pia, citrom. Tökéletes hármas, nevezhetnénk őket a legújabb triumvirátusnak is, csak hát ez nem így működik. A féltékenység volt az első téma, amit bedobtam a közösbe. Talált süllyedt. David köpni nyelni nem tudott, míg én kérdő tekintettel meredtem rá. Nos, akkor jöhet a következő. Só, tequila, citrom. Sokszor fogom én ezt még elismételni. A kapott válaszra felemeltem a fejem – de csak miután intettem a következő körért, ezúttal azonban hármat kértem, ne aprózzuk el -, szinte értetlen arccal meredtem rá. Ez az, az alkohol öl, butít és nyomorba dönt! Vagy az a szerelem?
- Tudod mit? Nem az a gond, hogy féltékeny vagy. Hanem az, hogy te halál komolyan gondolod, hogy összeállok vele – életemben nem néztem még ilyen lesajnálóan valakire. Ideges lettem volna? Áh. Szinte éreztem a zsigereimben, hogy egy kanál víz sem kéne ahhoz, hogy megfojtsam szívem választottját. – Ha ennyi eszed van, meg is érdemled! – háborodtam fel. Az alkohol elkezdett száguldozni az ereimben, elképzelhető, hogy ezért voltam ilyen bátor. A következő „tessék”-re csak felhorkantam. Na ne már!
- Mit csodálkozol? Te mondtad, hogy gyereked van! Csodálatos idilli képek villannak fel előttem a családi délutánjaitokról hármasban, ahol a harmadik személy nem én vagyok – immáron vakmerőségemről tettem tanúbizonyságot. Csóváltam a fejem, aztán meg morcosan figyeltem, ahogy közelebb ül hozzám. Ezt kihasználva legurítottam a következő kört. Bánatba vele! A fülemhez közel hajolt, én pedig elpirultam, amikor bele is csókolt, a kérdésre meg nem tudtam mit felelni. Túlságosan is velem volt…
- Megyünk – jelentettem ki és ha David elindult, utána mentem, megvártam, míg bezárja azt a nyüves ajtót és akkor elszabadult bennem a pokol. Úgy éreztem vannak dolgok, amiket hallani akarok, biztos akarok lenni bennük. A talaj a lábam alatt kissé bizonytalanná vált, így hátam nekivetettem a falnak, de ez sem segített. Éreztem, hogy az alkohol szép lassan felkúszik az agyamba, hirtelen már nem is szerettem volna fékezni magam. Kezemet homlokomra tapasztottam és újra ránéztem, mélyen a szemébe, majd magam mellé ejtettem ugyanezen részem.
- Ha nem vagyok indiszkrét, mit akarsz tőlem? Csak mert furcsa helyzetbe kerültünk. Őszintén szólva ínyemre való falat vagy, de kételkedem abban, hogy neked rám van szükséged. Kevés vagyok én ehhez... - mosolyodtam el. Legszívesebben elmondtam volna neki, hogy szerintem túl ocsmány, túl buta és összességében egy érzelmi csődtömeg vagyok. Na mondjuk ezt így nem jelenthettem ki, mert a szükségesnél jobban nem óhajtottam megalázni magam. A szobában lévő vodkás üvegre sandítottam, majd vissza Davidre. Hogyan tovább?
Utoljára módosította:Egerszegi Nina Viktória, 2014. április 17. 19:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aisha Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 17. 17:55 | Link
Sárkányfióka

Nos, ez egy rossz ötlet volt. Mármint falut járni egyedül, mindenféle segédeszköz nélkül. De már annyira kíváncsi voltam, hogy véletlenül kiszöktem. Azért nevezhető véletlennek, mert semmi gondos előtervezés nem volt, egyszerűen csak fogtam a kaput, és kicsusszantam rajta.
Viszont a falu szép, és ami még meglepőbb... tiszta... komolyan még egy újságot se láttam a földön, a friss, szmog mentes levegőről nem is beszélve. Az meg csak egy plusz, hogy senki nem lógott a nyakamon, hogy megszabadítson a kevéske pénzemtől, mert amilyen hülye vagyok, odaadtam volna neki.
Viszont jó idő, az nincs, bár kimondottan élvezem, ahogy a szél a hajamba kap, azért jó lenne megtalálni a kastélyt, mielőtt fagyhalált halok. Na, meg Shania kiakad, ha nem érek vissza takarodóra. Valamiért erre különösen figyel, azt mondta, okkal, arra viszont nem tért ki, hogy mi lehet az az ok, és ez nekem bizony böki a csőröm.
Most viszont hangokat hallok, így követve a fesztivál elvet, abba az irányba is haladok, mert max. egy embert csak találok, aki elmondja nekem, hogy jutok "haza".
Összébb húzom a bőrdzsekim cipzárját. A mozzanat közben hangosan csörömpöl a rakat karkötő, amik ellepik a csuklóm, de én persze még se tudok megválni... egyiktől se. Főleg, mert nagy többségük ajándék, sose tudtam annyi pénzt összespórolni, hogy vegyek egyet magamnak, mert mindig ki kellett segítenem valamelyik tesóm, és hát... ők az elsők. Igen, igen cefet nehéz még hat születés napi dátumot megjegyezni, de korántsem lehetetlen.
Elhúzom a szám, ahogy megtorpanva, egy kocsmát látok. Sose szerettem ezeket a helyeket, itt goromba és rossz emberek vannak, most mégis nagyobb a "túlélési ösztön", így hát veszek egy nagylevegőt, és belépek.
- Csókolom, egy narancslevet - nézek boci szemekkel a pultosra, és próbálok nem elsüllyedni szégyenemben, mikor az, hangos nevetés közepette tölti ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 18. 13:02 | Link
Nini.



 Az csak egy dolog, hogy a nap elején elképzelni sem tudtam volna, hogy ma még a csárdában is kikötök, Ninával (!), miután az az önelégült állat Mihael szájon kapta(!!), na de azt, hogy mi majd még tequilákat döntünk magunkba.. Szó szerint csak meredtem egy ideig döbbenten a kedvenc félvélámra, aki nem ám Amiráékat hozta fel először, ami logikusan csengett volna, áh, nem, természetesen az én reakciómmal állt elő. Hirtelen jött és felkészületlenül, de ha ez most itt az igazság órája, ám legyen. Értelme sincs tovább titkolózni, 2 nap, és irány Oroszország. Meg aztán valóban megérdemli, joga van tudni, hogy mit miért, na de ennyire indirekt módon?!
- MIVAN?! És akkor még én vagyok a hibás, hogy a partneremet egy suttyó tahó megcsókolta. Teljesen igazad van, az ÉN k. anyámat!
 Most rajtam volt a sor a kiakadáson. Ha már egyszer megkérdezte, akkor most mi a baja a válaszommal? Meg a fenébe is, ha most egy random Rellonos, teszem azt Michelle idejönne, és csak úgy minden egyéb köntörfalazás nélkül fogná, és ajkait az enyémre tapasztaná, minden bizonnyal Nina is mosolyogva nézné végig az egész jelenetet. Miután legurította magába a második kört, egy még érzékenyebb témát rángatott elő, aminek nem volt még itt az ideje. Válaszom előtt tényleg kifelejtettem a sót az alkohol lehúzása előtt, csak a citrommal áldottam meg a gyomrom utána.
- .. Te hallod, amit beszélsz? El tudnál te engem képzelni, mint családi idillben élő embert? El tudsz képzelni egy olyan nyári napot a tengerparton, vagy akár a Balaton parton is, ahol a Nap már lemenőben, vörös az ég alja, csak a fiatalok vannak kint és te meg én épp szedelőzködünk, hogy menjünk be a nyaralónkba a 4 éves, barna hajú, tündéri kislányunkkal? Most komolyan?
 A válaszát meg sem várva borzongattam meg kissé az érzékeit, mikor a füléhez hajoltam, de egye penész, mostanra már ő sem teljesen józan és én is érzem, hogy szabadabban beszélek és cselekszem. A - szintén pocakos - csapos odaadta a kulcsot ahhoz az ajtóhoz, ami amúgy mindig zárva van, kértem egy üveg vodkát.. meg még egyet, majd téve magasról az emberek csodálkozó pillantására bevezényeltem magunkat ebbe a helységbe. Betettem magam mögött a keretébe az ajtót, amely hangszigetelt volt teljes mértékben, kulcsra zártam és már hallottam is a másik csiripelését. Levágtam a kulcsot a földre, öles léptekkel közeledtem a lány felé, tenyereimet a két füle mellett csaptam oda a falnak, testem a övének ütközött és úgy istenesen csókoltam meg a már pár tequilát bedobott Rellonost. Kezeim kissé elszemtelenedve indultak ismét felfedező útra, derekát teljesen körbejárva majd a hátára is felkúszva, ajkaim pedig egyre intenzívebben akarták birtokolni a másikét. Végül minden ugyanabban a pillanatban abbamaradt, elléptem tőle, felső fogsorommal az alsó ajkamba haraptam egy kicsit, majd a biliárd asztalra helyezett vodkás üveget kinyitva beleittam egy "kicsit".
- Nem tudnánk ezt kicsit később megbeszélni? Előbb mondd el te, hogy mit értesz az alatt. Mármint hogy ínyedre való vagyok. Inkább a külsőm fogott meg, nincs igazam? De, persze, nem sokan mászkálnak hegekkel a testükön és a hátukat ellepő triballal, telepatikus képességekkel mindezt 24 évesen. Valóban, jó partinak ígérkezem. De ennyi, kifogytam. Hogy mit akar ez az ürge tőled? .. Alkoholt.
 Nagyon a számon volt, valóban kevesen múlt, hogy ki nem mondtam, de időben kapcsoltam és az idő közben kezébe nyomott Absolut Vodkára esett a pillantásom. Ahhoz többet kell innom, hogy eljárjon a szám, de előbb vagy utóbb ki fogja belőlem húzni. Talán nem ma, talán nem is holnap, de hamarosan. Ha ideadta akkor szépen nyakaltam belőle, ha nem, akkor én mentem oda elvenni tőle, majd mihelyst megdöntöttem egy kicsit, adtam is neki vissza.
- Biliárd?
 Pillantottam a szoba felét elfoglaló hatalmas asztalra majd ismét a lányra. Jó feszültségoldó lenne, az biztos.
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. április 18. 13:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. április 18. 14:27 | Link
David

    Teljesen fel voltam háborodva David felháborodásán, ami amúgy valahol legyezte is az egómat. Nyilván nem arról beszéltem, hogy tapsikoljon örömében a jelenet láttán, vegye fel videóra és tegye be a családi mosolyalbumba. Csak ez az elrohanás sztori egészen gyerekes játék volt, amolyan teszt, hogy követem-e. Az már egészen más kérdés, hogy pincsi módjára utánamentem – mert naná hogy! -, de azért remélem nem várja el tőlem, hogy most felhőtlenül mosolyogva beszélgessek az időjárásról. Ugye nem?
- Én ezt egy szóval sem mondtam! Arról beszélek, MÉG MINDIG, hogy a gyerekes elrohanásod ahhoz vezetett, hogy már a harmadik megveszekedett tequilámat iszom meg! – totál kikelve magamból nyúltam a következőért és gurítottam le. Nagyjából külső szemlélőként azt gondolnám, hogy egy házaspár veszekszik, csak ez jelen esetben nem volt igaz. Ha jobban belegondolok, hasonló szituációban megtéptem volna az illető nőszemélyt, de nem elrohanok. Ezen felül úgy ítélem meg, hogy az a pofon teljesen tökéletesen kifejezte részemről, hogy Mihaeltől semmit sem akarok abban az értelemben, ahogy épp David féltékeny. Oké, elhiszem, hogy ez nem mentesít minket az alól, hogy marha rossz látványt nyújthattunk, de na. Most nézzük meg, meddig jutottunk. Ezekből a gondolatokból David következő heves beszéde zökkentett ki.
- Oroszország után lesz elég időd, hogy beleszokj ebbe, nemde? – vontam fel szemöldököm kihívóan. Igen, miután hazatérünk, nyilvánvalóan visszamegy Ráhelhez és Rékához, eleve emiatt az egész maffia ügy miatt kellett elszakadniuk egymástól. Most egy ideig még jó vagyok, aztán fontosabb lesz a család. És mielőtt bárki lehülyézne ezért, gondolja bele magát az én helyzetembe is. Itt állok szingliként egy olyan pasival, akinek egy imádnivaló gyereke van, ráadásul az anya szerepében sem egy boszorkány tündököl vasorral. Épp ellenkezőleg. Vélavér ide vagy oda, ez ide már rég kevés egy családdal szemben. Mivel tudnám mégis megtartani? Magam mellett tartani. Semmivel.
    Meglepett, hogy belecsókolt a fülembe, de továbbléptem az ügyön, már csak azért is, mert be kellett mennünk valami csendesebb helyre, ahol beszélgethetünk. Mikor a férfi odaadta Davidnek a kulcsot és cinkosan rákacsintott, úgy összeszűkítettem a szemem, hogy szinte csak egy csík maradt belőle. Nem az vagyok, akinek EZ is néz. Már épp azon töprengtem, hogy rárivallok, de aztán nem tettem semmit. Felesleges lett volna. Helyette a szobába beérve higgadtan figyeltem, ahogy kattan a zár és magunkra maradunk. Több se kellett, hogy azonnal rázúdítsam azon kételyemet, hogy jelenleg kellemesen elszórakozunk, de ez számomra már lassan másba kezd átcsapni. Még csak belegondolni is iszonyatos, hogy kötődni akarok valakihez. Csak pislogtam, ahogy határozott lépésekkel közeledett. A fejem mellett csapódó kezek kissé megrémítettek, de nem volt időm reagálni, mert azonnal megcsókolt, ráadásul olyan intenzíven, hogy az már túllépi azt a határt, amit mondjuk a kedves olvasóbizottság elképzel. Első felindulásból magunk közé préseltem a kezem, hogy eltolhassam, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nincs esélyem. Mondhatni beletörődve adtam át magam az érzelmi hullámnak, miközben kacsóim David nyaka köré kúsztak. Igen, ez biztos az alkohol hibája, semmi másé. Aztán ahogy jött, úgy múlt el minden, mert elhúzódott, én pedig ösztönösen engedtem el őt. Mélyen szemébe néztem, hogy tartsam a kontaktust.
- Komolyan azt gondolod, hogy pár külsőségnél leakadok? Köszi a leminősítést – küldtem felé gúnyos mosolyt, de nem hagytam, hogy válaszoljon, szinte rögtön folytattam is. – Lássuk inkább azt, hogy te miért választanál engem Ráhel helyett, aki gyönyörű és Réka helyett, aki a gyereked. A vélavérem az oka nyilvánvalóan, no meg persze a kémia is tökéletesen működik kettőnk között. De nagyjából egy szórakoztató esti programon túl nem jelenthetek sokat, nemde? – vázoltam most én is azokat a dolgokat, amiket gondoltam. Így már egy-egy. Meghúztam az időközben kapott vodkás üveget, majd odanyújtottam neki. Ránk fért.
- Biliárd – közöltem és elindultam a dákók felé, természetesen ringó csípővel – mert miért is ne játsszak akkor én is? -, de útközben nem szégyelltem végigsimítani David derekán finoman, jelzés értékűen. Nesze neked.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. április 18. 18:07 | Link
Aisha

Csupán az első napokat tölti Leonie testében rostokolva, de már úgy véli, hogy az önmagában érzett feszültségszintje hatszorosára növekedett az eredetihez képest. Tűréshatára köddé vált, mindenre ugrott ami élt és mozgott. Nem bírta elviselni a tudatot, hogy egy bolondgomba 'örökölte meg' testét, míg neki egy mindenki által furcsának ítélt lányéban kellett minden hajnalban ébrednie. Szokatlan és nehéz volt reggelenként szembenéznie tükörképével, arról nem is beszélve, hogy a mosdó feletti tükröt alig érte fel. Fiú testében megszokott volt, hogy legtöbb diáktársánál magasabbra nőtt, a tömeg feje felett gondtalanul látott át, most viszont úgy érzi mindenkinél alacsonyabb, a folyosókon haladva sem érzi biztonságban magát, folyton-folyvást pálcáját szorongatja, mint egy őrült ámokfutó, aki csak arra vár, hogy elpattanjon agyában egy ér és halálra átkozza környezetét. Hosszú loboncát iszonyatos munka árán bírta csak kifésülni, a fehérneműk napi szintű hordásáról nem is beszélve. A melltartó kényelmetlen, a bugyi szörnyű viselet, a ruhák pedig - amelyeket az igazi Leonie adományozott neki a testcsere-időszak átvészelésére - egyáltalán nem nyerték el tetszését. Ízlése az eridonos ruhatárától teljesen eltérő volt, fiúként is szeretett elegánsan, szépen öltözködni, és ez cseppet sem változott meg attól, hogy lány testet kellett ruhákba bujtatnia. Szűk farmert választott végül, dekoltázsát kiemelő fűzővel, amit ezen a testen valószínűleg ennek előtte soha senki nem láthatott még. Haját megigazítva sietett a faluba, igyekezett elkerülni minden lehetséges ismerőst, barátot, őrült pajtást, aki azt hiheti róla, hogy az, aki valójában nem, és még beszélgetésbe elegyedne vele virágokról, narglikról vagy arról, hogy miként kell körömre húsvéti tojást festeni. Noel sietős léptekkel halad a falu macskaköves utcáin, tavaszi kabátját apró kezeivel húzva össze magán. Úti célja nem más, mint a csárda, ahol reményei szerint csak olyan emberek lesznek, akik a létezéséről sem tudnak, így nem kell magyarázkodnia esetleges 'eltűnt' emlékeinek okáról. Arról ugyanis nem sok szó esett a kívánságok termében, hogy kinek hány ismerőse van, kivel milyen kapcsolatban vannak és milyen szokások szerint élnek, így tehát mindkettőjüknek jelentős nehézségekkel kell megküzdeniük, bár a rellonos tart attól, hogy Leonie igazán ügyesen fog mindenféle szituációt megoldani. Talán a következő Edictum már arról fog mesélni, hogy 'Ombozi Noel áldást oszt a nagyteremben! A rellonos másodéves jelmezben téríti iskolatársait! A sárkányimádó fiú ingyen öleléssel igyekszik boldoggá tenni a hajléktalanokat!'. Még a gondolatra is elszörnyed, azonnal fancsali képet vág, jobbnak látja hát a rémisztő lehetőségek boncolgatása helyett betérni végre a kocsmába.
A pulthoz menet több férfi is hízelgő szavakat kiált neki, mire pálcát ránt és dühtől kivörösödő arccal fordul feléjük. Nem mond semmit, csak tekintetével üzen, majd továbbsétál a pult irányába és közben azon morfondírozik, hogy vajon mit isznak a lányok? Eddig csak akkor hozott ide nőneműt, ha azt akarta, hogy az ital hatásos legyen, így vagy whiskeyt kértek vagy valami erőset, most viszont sokáig bámul a csaposra, és tanácstalanul hallgat.
- Mit parancsol a kis hölgy? - kérdezi tőle végül a türelmetlenné váló férfi, mire megvonja keskeny vállait, és lemondóan felel neki. - Adjon egy nagy korsó vajsört, majd fizetek.
Egyetlen kivételen - vannak fogdosható domborulatai - kívül csak rossz dolgok történnek vele, mióta lánytestben kell élnie, és már érzi, hogy ez komoly frusztrációs problémákhoz fog vezetni. Az emberek nem veszik emberszámba, a fiúk csak bizonyos dolgokat akarnak tőle, lánytársaival pedig egyszerűen nem lehet másról beszélni, mint fiúkról és szépészeti bűbájokról, amitől azonnal hányingere támad. Ez szörnyű!
- Nem ülünk le? - kérdezi lehangoltan a mellette álló, narancslevet szürcsölgető lánytól, aztán fejével a sarok felé bök. Úgy rémlik, még egyszer sem látta a barnát, azt pedig, hogy Leonie-val találkozott-e majd elválik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 18. 20:05 | Link
Nini.



 Én meg csak ültem egy ideig vele szembe, majd mellette és figyeltem, ahogy kezdi és le is zárja az első fejezetet. A bűnbak természetesen végig én voltam, hisz hogy merek szabad ember lévén elmenni egy helyről, és mellesleg mit képzelek magamról, hogy Nina a KÉRÉSEM ELLENÉRE tolja befelé magába a tequilákat. Király. Fogva tartottam a tekintetét egy olyan jó 10 másodpercig, majd hagytam, hogy magába döntse a negyedik poharát is. Az szép, és még csak nem is én itatom! Szégyellhetném magam. Próbáltam valamivel jobb belátásra bírni, hogy helló, én nem az a srác vagyok, akinek hisz, nekem nem lesz nyaralóm, kertes házam valamint családi idillem, ahogy ő emlegette. Erre a pofámba kaptam, hogy majd HA visszatértünk Oroszországból, akkor lesz rá bőven időm, hogy behozzam az eddig elvesztegetett alkalmat. Erre most én hajtottam fel a harmadik.. vagy talán már a negyedik rövidemet, majd egy perccel később felállva a kulccsal a kezemben megindultunk lefelé, a pincébe, ahol az elkülönített részleg van. Ez alatt nem beszéltünk, de éreztem, hogy mit forgathat a fejében. Már láttam a következő csapót, melyben az fog történni, hogy mégis miért kellene nekem pont ővélasága Ráhel és a kicsi helyett. Logikus kérdés, ám a lányok nem kérnek belőlem, sosem kértek többet, mint pár látogatás. Kőrösi nem egy elveszett lélek, ő tudja, hogy mit csinál, és már egyszer elutasított. Szólhatott volna, hogy terhes tőlem, hogy állapotos, de nem, ő inkább hazaszáguldott egy árva fapapucs nélkül. Szóval pont.
 Beérve a helységbe felkapcsoltam a villanyt - kamatoztatva a pszichokinetikámat, így minden egyéb mozdulatot nélkülözve, elég volt csak a világító egységekre gondolnom, és lőn világosság! Nina már neki is kezdett, én meg válasz helyett odaballagtam hozzá, majd nem túl tapintatosan mentem rá. Finom kezeit előszöt a mellkasomnál éreztem - nyilván megakadályozni próbálta a továbbiakat, ám megadva magát nekem a nyakamba kúsztak fel a végtagjai. Zöld utat adva ezzel személyemnek, aki nem volt rest kissé megvizslatni modellkém derekát. És amilyen gyorsan jött a dagály, olyan hamar állt be az apály is ellépve tőle, válaszolva, kezébe nyomva a vodkát.
- Szívatsz. Jó, rendben, Ráhel vonzó meg szép, mindig is az volt, Réka meg az én vérem, mint tudod. Volt idő, mikor együtt voltunk, és pont. És te.. szórakoztató esti program? Te nagyon be lehetsz már csípve, hallod?! Ha tényleg ennyit jelentenél, akkor mi a búbánatos fityfenéért dugtam volna fel az orrom és ballagtam volna ki azon a bejárati ajtón úgy egy órával ezelőtt?? Hmm? Fogalmad sincs, mi?..
 Jó, ha játszani akarunk, benne vagyok. Elég alkohol volt már bennem, hogy pár elsődleges önkontrollt kiüssön, akkor innentől jöhet a Határok nélkül c. sorozat újabb, 2375. része. Utána én is szépen meghúztam az eredeti orosz alkoholt felajánlva az szobában díszelgő asztal funkcióját és vártam. Belement a dologba, igencsak magabiztosan elindult a dákók felé, út közben pedig még tovább hergelve az indulataimat. Ha még egyszer meglátom körülötte azt a.. khm.. Mihaelt.. szóval inkább ne. Nem akartam csöndben játszani, így gyorsan odaügettem a zenedobozhoz, amíg Nina beállította a golyobisokat. Visszaérve elvettem én is egy fadarabot és megadtam a vélának a kezdést.
- Mi volt közted és Mihael között pontosan?
 Indítottam most én a lavinát.

zene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. április 18. 20:52 | Link
David

    Ééééés győzelem! Az első menetben kiütéssel vertem le Davidet, aki vagy nem akart, vagy nem tudott reagálni a továbbiakban mondandóimra. Egy idő után a tequila elhitette velem, hogy nem is akarom hallani azt a reakciót, mert úgyis csak a magam verzióját hajtogatnám. Eközben megkaptam magától a fiútól is az elismerő tekintetet, miszerint tudok inni. Nos, igen. A mi modell estjeink egyáltalán nem olyan előkelőek voltak, mint ahogy azt a sajtónak mutattuk. Miután minden paparazzi elment, fergeteges alkoholmámoros bulikat csaptunk és, bár nem szívesen álltam be, ha kihívóm volt, bizony leittam a pályáról. Ráadásul még sosem voltam részeg. Ez is valamit.
    Nem kellett sokáig győzködni a jótékony szoba előnyeiről, úgyhogy teljes csendben vonultunk félre. A zár kattanása egyet jelentett azzal, hogy a gátak és határok is megszűntek valahol félúton, vagy korábban, így hiába minden tiltakozásom, tolakodó csókot kaptam. Na nem mintha rossz lett volna, csak épp nem erre akartam kihegyezni a szituációt. De ez nyilván érthető. Elszakadva egymástól nem vettem le Davidről a tekintetem egy percre sem. Láttam a szemén, hogy nála is kezd hatni a kis fröccspartynk, úgyhogy külön öröm volt hallgatni a következő magyarázatát.
- Azt is hihetném, hogy csak sérti az egódat a jelenetünk. De felesleges is ezen tépelődnünk, nem igaz? – vontam fel szemöldököm, majd elindultam mellette, szándékosan hergelve őt. Ha teljesen tiszta lett volna az elmém, nyilván nem környékezem meg a vadászt, főleg nem így. Lehet, hogy akkor egészen máshol simítottam volna meg… Mondjuk a karján, mielőtt félreértené bárki is. Bizony ám, láttam, hallottam, hogy mit vártál! Ne is tagadd. Amíg David berakott valami zenét – bár fogalmam sincs, miért -, addig én a golyókat összerendeztem és készen állva vártam arra, hogy nekikezdjünk. Enyém volt az első lökés, de lévén sosem voltam jó biliárdban – nem úgy, mint pókerben! -, így sutára sikeredett. Megjegyzem, az alkohol sem lendített előre, úgyhogy double handicappel indultam. Remek. A következő kérdés hallatán teljesen ledermedtem.
- Csak nem gondolod, hogy számon fogsz kérni? – pillantottam rá hitetlenül. Aztán úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz, kitálalok. Úgyis kikívánkozik belőlem a dolog, miért is ne? – De haaaa tudni akarod… Töltöttünk már el együtt egy fergeteges éjszakát. És mielőtt bárkit péppé akarnál verni édesem, az előtted volt – kacsintottam rá, majd meghúztam a vodkás üveget. Hmm, ezt így nem biztos, hogy el kellett volna kotyognom. Mármint, pont Davidnek. Egyébként meg minek iszom? Nem is vagyok szomjas… Na mindegy, inni kell és kész.
- A partyn egyébként csak a lányokat akarta velem szívatni. Úgy gondolta, ez még belefér a barátságunkba. Én meg úgy, hogy nem – jelentőségteljesen néztem bele David szemeibe, olyan mélyen és olyan kutakodóan, ahogyan eddig még egyszer sem. Innentől volt nyilvánvaló az, hogy ÉN mit érzek. Most rajta volt a sor.
- És mi volt veled és Ráhellel? Pontosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 24. 19:20 | Link
Nini.




 Már majdnem a bűntudat kezdett gyötörni Nina alkoholizálása miatt .. hopsz, mégse.  Hamarosan lebaktattunk a pincében rejlő helységbe és a kezdeti döbbenetes tempónk után kissé lassabbra fogtuk a lovakat.
- Az egómat nem sérti semmi. Engem sért, és nem a nyamvadt egómat.
 Dobtam neki vissza határozottan és kissé talán lenézően a labdáját, mert ezt most igencsak rosszul fejezte be. Mikor helyeztem én valaha is előnybe az önmagam imádatát, mint a nőkét? Jó, ez most erős volt, de őszinte, a mindenit neki! Ide azzal a vodkával! Kicsit meghúzva - nagyon meghúzva - tálaltam fel a biliárdosdit, amibe persze belement, így a következő lépésünk az asztal körbevétele volt. Nina indított és hát.. nem talált célba. Semennyire se. Az a fránya fehér golyó pedig csak pörgött egy darabig incselkedve velünk - pontosabban vele. A zene pedig kellemesen hatott rám legalábbis, miközben azon gyötrődtünk, hogy szép lassan kicsináljuk egymás idegeit ezen a napon a legálszentebb és undorítóbb módon. A dallam motívuma beleitta magát a fülembe és az agyamba is, határozottan jó hatást keltve ezzel - higgadtság érzetet. Amíg Nina ecsetelte a dühödt kérdésemre a válaszát azalatt most én vettem kezembe az irányítást, dákómmal pedig határozottan mellé lőve a fehér golyobisnak. Pedig tudtommal piával is kiváló vagyok ebben a játékban.. szóval azt kell hinnem, hogy itt most nem az alkoholról van szó, hanem valami másról. Rólam és a lányról. Rólunk. De épp az imént közölte velem, hogy a "mi" az ő meg Mihael.. Tehát jól megcéloztam a labdát és olyan pontosan löktem meg a teli zöldet - a színtelen, ütőlabda hozzáérése nélkül, hogy azt le kellett volna filmezni. Csodálatosan játszott és incselkedett velem az asztallapon hozzáérve néhány másikhoz is.
- Ez nagyon részletes volt, kösz.
 Emeltem fel a dákóm és jóváhagyás nélkül ütöttem meg most a botom végével a helyes labdát. A dal még csak a második refrénnél járt, mi meg a vodkás üveg felénél. Szépen haladunk, részemről már érzem a hatást. Hálásnak kell lennem, amiért a helység dohányzó részleg, így nem volt semennyire sem gáz, hogy fogtam magam, és mihelyst a lányra került a lövési sor, addig én sitty-sutty, meggyújtóttam egy cigarettát. Agyam már kezdett ködösödni, a nyelvemnek már nem igazán volt korlát és kellett fél perc, hogy kidolgozzam a válaszomat mindenre, amit most mondott.
- Szóval..te..actually..had sex with him? Please don't try to explain it, just yes or no.
 Nem voltam képes az anyanyelvén folytatni ezt a témát, volt ez már annyira személyes, hogy inkább angolul kommukáljunk a továbbiakban. Szívesen mondtam volna oroszul, de nem értette volna vagy papagájul.. Papagájul?! Miről beszélek? Vagy mit is gondolok?
- 19 éves voltam. Ráhel meg annyi se. Egy orosz fiúba volt szerelmes és köztünk is mindig volt valami kapocs. Gingerrel.. a húgommal nagyon jóba volt. Sokáig legjobb barátnők is voltak - vagy valami ilyesmi. Aztán összeverekedtek, Ginger vérmérgezést kapott. Felépült nagy nehezen és pár héttel később Fred, a barátja kidobta. Ekkor döntött úgy Ginger, hogy ő megy és megöl annyi oroszt, amennyit tud. A saját csapdájába sétált bele és nagyon jól tudta. De sokat segített vele, rengeteg dolgot kiderített a nyomozása során.. Mi van?.. Nem ezt kérdezted. Bocs. Szóval Ráhelnek kellett valaki én meg ott voltam és nagyon egy hullámhosszon voltunk. Aztán hirtelen bumm! Mintha a föld nyelte volna el, se kép, se hang. Sosem mondta, hogy terhes, nekem meg eszembe se jutott. Egy unokatestvére, Fruszi.. Frusi.. vagy mit tudom én, a magyar nevek bonyolultak.. ő mondta el nekem, hogy van egy lányom. Na gondolhatod. De addigra én is tovább léptem rajta meg sok máson is. Valami?
 Cigim feléig is elértem, mire befejeztem ezt a mondókát, és passz, hogy mért nyújtottam ennyire hosszúra. Mindegy is. Vodkát még egy kicsit meghúztam, már csak mivel imádtam azt a bizsergést, mely a garatomat végigperzselte újra meg újra. Ha pedig ezek után én voltam ismét a soros az asztalnál, akkor odaálltam. A zenénk eddigre pedig már meg is állt, és ha akar valamit betenni, akkor csak rajta, most ő van soron.
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. április 24. 19:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kinoshi Thaihasy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 92
Írta: 2014. április 27. 22:26 | Link
Gwen

 Nehéz nap volt és hosszú. Reggel még otthon, Sheffieldben ébredt, most meg itt van Magyarországon, és azt sem tudja, mihez is kezdjen. A Vikonál tett látogatása nem volt felhőtlen. Borzasztó volt így látnia húgát. Aztán meg ki tudja, mennyi ideig tart felépülnie, és visszanövesztenie a veséjét. Kész szerencse, hogy egyáltalán ez ma már sikerül! Tanulmányai során látott már elég durva dolgokat visszavonult auroroknál, de az teljesen más volt. Ez most nem egy idegen, akinek amúgy is az a dolga, hogy ha kell, az élete árán is elvégzi a rá bízott feladatot, hanem a húga. Akivel együtt játszottak a kertben, és akivel éjszaka átszöktek a szomszéd kertjébe epret enni. És persze a húga, akit évente kétszer-háromszor lát már csak.
 Igen, volt egy kis bűntudata is. Hisz mégiscsak a testvére! Nem maradt már senki a családból csak Vikohino és ő. Na meg Doko, de neki már van egy új családja, akiről gondoskodnia kell. Ami biztos, hogy nem megy el a faluból addig, amíg Viko fel nem épül. Teljesen. Lelkileg és fizikailag egyaránt.
 Egy ideig az utcán lézengett, mire megtalálta, hol is fog lakni az elkövetkezendő időben. Lepakolta holmiját és vett volna egy fürdőt is, ha nem lett volna ennyire feszült. Nem tudott egy helyben maradni, így inkább az utcákat kezdte el járni.
 Kellemes esti tavaszi idő volt, így csak egy vékony dzsekit kapott magára. Furcsa volt ez a száraz és meleg időjárás az angliai esős napok után. Anglia. Mit is fog szólni a főnöke, ha megkapja a baglyot! Nem is tudja, mennyi szabadságot vehet ki. Utána kéne néznie a szabályzatban, de ehhez most végképp nem volt lelkiereje. Most csak valami jó italra vágyott.
 El is ment egy kocsmának kinéző épület előtt. Nem is kellett konkrétan megfogannia a gondolatnak, lába azonnal a bejárathoz vitte és keze automatikusan nyomta le a kilincset. Nem volt éppen egy bizalomgerjesztő hely, de jelenleg ez is megteszi.
 Rögtön a pulthoz sétált és rendelt magának egy vajsört. Csak semmi erőset, amúgy sem bírja az italt. Amíg készítették az italt, felmérte a terepet. A sarokban ült egy boszorkány, akinek a talárja szélét valószínűleg egerek rághatták meg korábban. Nem biztos, hogy pontosan tudta, hol van, még motyogott is magában valamit. Pár asztalnál korabeliek ültek, beszélgettek. Semmi különös. Mindenki foglalkozott a saját dolgával.
 - Köszönöm - vetett egy futó pillantást a pultosra, mikor kihozta neki a sört.
 Úgy döntött a pultnál marad. Valahogy el kellett terelnie a gondolatait és az emberek megfigyelése egészen jó taktikának tűnt. Felhúzta magát a bárszékre és jó nagy kortyolt az italból. Kellemes bizsergés futott rajta végig. Ez mégiscsak hazai íz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 1. 21:36 | Link
Ráhel



Dobpergés. Chuck 19 éves lett, hurrá. Szomorú, hogy ezt nincs nagyon kivel megünnepelnie. Van egy szép háza, kertje, mindene, csak társasága nem. Sokszor mondják, hogy a barátságot meg a szerelmet nem lehet megvenni -mondjuk az utóbbit mostanság simán-, de minden másról a pénz dönt. A napokban gondolkodott el azon, hogy inkább élne szegényen egy szűk baráti körrel, szerető családban, szerelemmel fűszerezve, minthogy csak egymagában legyen luxuskörülmények között. Ha így történne, biztosan furcsa lenne számára, de meg tudná szokni. Bár akkor lehet, hogy a megélhetés miatt kellene aggódni, nem pedig amiatt, hogy a naptárban a sokadik napot húzza ki egyedül. Az ellentétes nem meg a másik fele... Úgy tűnik, hogy a Loise-os dolgokat végleg le kell zárnia magában, nem könnyű, de meg kell próbálnia férfiként viselkedni. A lány nem áll vele szóba, viszont Chuck még mindig érez iránta valamit. Az idő majd feledteti vele a dolgokat és eltemetteti az érzelmeket, de elfelejteni nem fogja, hacsak fejbe nem csapja valami, de akkor mindent elfelejtene és még nagyobb undorral tekintene végig magán minden nap azt mondva, hogy mi lett belőlem? Akár a külső, de a belső megváltozása miatt is. A fiú most már kezdi megérteni, hogy miért szól egy csomó film a viszonzatlan, szétszakadt szerelmekről. Viszont még mindig utálja őket, már csak elvből is, mert férfi; inkább meghagyja a szappanoperát a nőknek...
Ennyi elég is a reklamációból, úgyis csak az arra kitalált kasszánál fogadják el. Hogyha már nincs senki, aki felköszöntse a családján kívül, akkor elindul valamerre és felköszönti magát egy kis folyékony halmazállapotú ajándékkal. Ejj, mire költi ez a kölyök a pénzét, nemhogy venne egy új cintányért. Mondjuk arra is marad pénze, bőven. Fontos megemlíteni, hogy a szülei meglátogatták a házában és vele töltötték az egész napot. Az apjával zenéltek egy jót az alagsorban, ami nagyon feltöltötte. Apja-fia, látszik, hogy a zenében is egy rugóra jár az agyuk. Elvégre a dobos-gitáros próbálkozásokból szokott születni a zene. Legalábbis sokak szerint. Chuck felkap magára valamit -nem annyira foglalkozik vele, hogy mit-, bekötözi bal kezét, aztán el is indul. Még mindig ott van a tenyerében a seb, amit a szerencsétlenül széttört dobverő mély szúrása okozott. Elhagyja a lakást, az udvart, majd az utcából is kikanyarodik. Igencsak hamar kitalálja, hogy a csárdába fog menni. Viszonylag jól ismeri az utat, az itt töltött évek megedzették, már akkor, amikor diák volt. Már a bejáratnál furcsaságot vesz észre. Ez a hely bizony megváltozott. Nem olyan, mint régen. Biztosan leváltották a tulajt... Ezen ráérünk gondolkodni, amikor már bent leszünk.
Be is lép az ajtón és igen, beigazolódni látszik a gyanúja. Ez a hely nagy változáson megy keresztül. Szétnéz tátott szájjal, mint egy turista, aztán felveszi a szokásos arcot és leül a pulthoz. Az alaphangulat most is ugyanaz, a lényeg nem változott. Az jön ide, akinek vagy nincs mit csinálnia, vagy feledtetni próbál valamit, akár csak egy kis időre is.
- Egy vajsört meg valami ütőset - mondja nyersen, majd a kényelmes ülés érdekében kiveszi pálcáját a zsebéből és a pultra teszi és rákönyököl.

gönc
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 1. 22:22 | Link
Chuck
ruha


Egész nap otthon voltam és a teraszt festettem. Igazából ültem és néztem ki a fejemből, késő délután lehetett, amikor rávettem magam, hogy elkezdjem. Gondoltam jó unaloműző, és egy kicsit felébredek, de nem úgy lett. Körülbelül az ötödik ecsetvonásnál unhattam meg végleg. Nem tudtam magammal mit kezdeni, egyedül éreztem magam. Eszembe jutott ugyan mennyi mindent csinálhattam volna ezen a héten, de egyikhez sem volt semmi kedvem. Sajnos a takarítással is hamar végeztem és most nem volt, aki kupit csináljon, hogy előröl, kezdjem az egészet. Ez megőrjített.
Este volt már, amikor megelégeltem a plafonbámulást. Úgy ahogy voltam elindultam a faluba, még a bejárati ajtót se zártam be mondván úgy is hamar visszatérek. Reméltem, hogy találok valakit, akivel régebben jóba voltam. Muszáj volt már szocializálódnom, mert kezdtem azt érezni, hogy elmegy az eszem. Senkinek nem kívánom azt az érzést, amit én az elmúlt napokban a kommunikáció hiánya miatt kellett átélnem.
Sokáig kóboroltam az utcákon zsebre vágott kezekkel, de senkit sem láttam. Vagy lehet, hogy még is, de azokkal tényleg nem beszéltem egy szót sem. Még egy esélyem volt arra, hogy találjak magamnak valakit estére az pedig nem más volt, mint a csárda. Régen sem volt a kedvenc helyem és most sem, de tényleg nem volt más választásom. Séta közben bevillant pár kép, hogy is nézett ki. Bevallom érdekelt, hogy változott e valamennyit vagy sem. Amikor odaértem meglepetten álltam meg pár méterre a bejárattól. Tudtam, hogy valamennyit változott, dehogy ennyit. Sosem gondoltam volna, hogy tetszeni fog a kinézete. Magamban elmormoltam egy imát, hogy találjak valakit aztán átléptem a küszöböt. Teljesen fel voltam készülve arra, hogy a bűz, ami anno körbe lengte a helységet most is megcsapja az orromat, de csalódnom kellett. Éppen, hogy érezni lehetett azt a kellemetlen szagot. Gyorsan körbe néztem, hogy a vendégkör változott e de csalódnom kellett, még mindig azok a kétes alakok ültek egymás hegyén hátán akik fénykoromban is. Erre a felismerésre egy hangos sóhajt eresztettem meg majd a pulthoz mentem.
- Elsőre valami gyengét, ha lehetne. –kértem „kedvesen” a pultost majd amint az elment a dolgára helyet foglaltam. Kiszemeltem magamnak a falon egy pontot, nem szándékoztam nézegetni az embereket. Féltem, hogy valamelyik félreért és rám veti magát. – Kösz. –nyögtem, amikor elém tolta az édes illatú löttyöt. Ujjaimmal körbe fontam a pohár derekát, majd a benne lévő zöldes folyadékot kémleltem. Nem mertem megkóstolni, olyan fura színe volt, aztán meggondoltam magam és még is belekortyoltam. Csalódtam, igaz kissé fanyar íze volt a lime miatt, de ízlett. Miután újra letettem a kezemben lévő tárgyat-bátorságot vettem magamon és körbenéztem. Nem tettem le arról, hogy társaságot találjak. Nem is kellett nagyon nézelődnöm. A mellettem ülő tökéletesnek bizonyult. Nem nézett ki elvetemülten és még normálisnak is tűnt.  Pofimra erőltettem egy barátságos mosolyt.
- De jó ez a tetkóód! –mutatok egy tetszőleges mintára, közben hangom olyan volt, mint egy kislányé, aki éppen most látta meg álmai pasiját. Tudni kell rólam, hogy imádom a tetkókat, csak magamra nem varratnék.

Utoljára módosította:Kőrösi Ráhel, 2014. május 1. 22:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Réka|Lehet kérdezni(:
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 1. 23:56 | Link
Ráhel


Úgy tűnik, hogy hősünknek csak a pia maradt és a dob. Persze előbbi nem olyan mennyiségben, hogy bármi baja legyen, nem függő. Viszont néha igazán jól esik neki. De hát mostanság ez a megszokott a szörnyetegektől, nem akar csalódást okozni; mintha bárkit is érdekelné, hogy mit csinál. Nem tud mit csinálni, szépen lassan megiszogatja itókáját, amit elé rakott a pultos. Utána természetesen kéri is a következőt annyi kikötéssel, hogy valami más legyen. Amíg megkapja, kiüríti gyorsan a vajsörös poharat is. Ez utóbbit utána áttolja a pult másik végére, jelezvén, hogy ebből ennyi elég is volt. Közben gondolkodik a kis életéről, azon amit eddig elrontott, esetleg még el fog. Bár arra csak tippelni tudna, hogy mi lesz az.
Úgy tűnik, hogy eddig nem volt elég körültekintő, mert megpillant maga mellett egy poharat, ami tele van ropival. Pihent agyúságának köszönhetően ki is próbál valamit. Mindig is szeretett gyökérségeket csinálni, sajnos nagy része miatt inkább bolondnak tűnt, mint viccesnek, kisebb korában hajlamos volt átesni a ló másik oldalára. Azóta elkezdett borotválkozni...
Kivesz pár ropit a pohárból, egyet rögtön el is fogyaszt és a többivel kipróbálja, hogy mennyi fér át a fültágítóján. Nem is számolja, úgy sem fontos a végeredmény, csak az élmény számít. Hogy is mondják? Elvan a gyerek, ha játszik. Á, nem ez lesz az. Megvan, olcsó játék hülye gyerekeknek. Miután megunja, kiszedegeti és megeszi őket. Mondjuk ez lehet, hogy azért történik meg, mert mellé ülnek és nem akarja, hogy fogyatékosnak nézzék. Nem biztos, hogy jó induló lenne. Főleg, ha egy hölgy ült mellé, aki talán még hasonló korban is hozzá. Bár  ez elhanyagolható részlet, na jó, nem. Úgy dönt, hogy most nem ő lesz a kezdeményező, de hát nem is kell túl sokat várnia, ettől elvigyorodik egy kicsit. Csak nem magabiztos lett főhősünk valami hatására? Nem, az kizárt, még nem ivott annyit. Ennek érdekében kortyol egyet friss, jégkockákkal felturbózott italából, aztán megszólal tőle megszokott érdektelenséggel, de nem flegmasággal.
- Köszönöm - kifejezetten szereti, ha a tetkóit dicsérik. Bár ez hosszútávon inkább olyan, mintha egy turistalátványosság lenne, de hát meg lehet szokni. Nem szokott problémázni, ezen legalábbis nem. Nincs értelme. Igazából azt sem tudja, hogy melyik tetoválását dicsérték meg, de mindegy is. A beszélgetés elkezdődött, most már csak Chuck-on múlik, hogy folytatódik-e, vagy sem. Nem nehéz kitalálni...
- Neked van? - kérdez inkább, mert ahogy végignéz a lányon nem lát varrt részt, de hát nincs is hol, mert ruhában van. És ez nem célzás semmire. Legfeljebb ha hősünknek ilyen gondolatai támadnak, de ezt majd meglátjuk a közeljövőben.
Kortyol egy újabbat a csodalöttyből azzal nyugtatva magát, hogy szomjas. Közben jobban végignéz a hölgyeményen és csak annyit mond magában, hogy ez igen. Mást nem igen tehet, legalábbis most még nem. Majd kiderül, hogyan alakul az este többi része, korai még találgatni. Lutri az egész. Annyit biztosan megállapít, hogy a titokzatos lány nagyon szép és van stílusa, az már két igen jó tulajdonság Chuck szemében. És még csak nem is lehet a piára fogni, mert az ég világon semmi baja nincsen.
- Amúgy Chuck vagyok - mutatkozik be ahogyan anno megtanították, finoman kezet nyújtva a másiknak. Mondjuk ilyen szétvarrt kezet nehéz finoman nyújtani, de ő most megpróbálkozik vele. Dobosként így is kell kinéznie. Nem szabvány, de nem árt.
- Benned kit tisztelhetek? - teszi fel a kis kérdését remélve, hogy választ kap rá és nem fejeződik be az este. Nem itt, ennyinél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 2. 01:00 | Link
Chuck
ruha


Senki, az égvilágon senki ismerőst nem láttam. Bár mit vártam, amikor elmentem azzal a kevés emberrel is megszakítottam a kapcsolatot. Ebbe belegondolva kicsit elszomorodtam, de ez az érzés hamar elszáll hisz nem ezért jöttem. Jól akartam érezni magam az utolsó szabad estémen.
Nem hagytam helyet a rossz érzéseknek, az italomat kikértem és rövid időn belül a társaságomat is megtaláltam. Az indítás nem éppen a megszokott módon történt, de nem arról voltam híres, hogy normális módon közeledek az emberek felé. Azért volt bennem félsz, hogy valami buggyantnak néz, hiszen olyan hogy is mondjam magának valónak tűnt, de szerencsére nem küldött el. Sőt tök kedvesen fogadott. Megsúgom én a helyében már rég elijesztettem volna azt az embert, aki csak úgy rám ront.
Ugyanúgy tettem, ahogy a mellettem ülő, belekortyoltam a lime-os beütésű italomba, majd felé fordultam teljesen. Sose szerettem úgy beszélgetni, hogy testtel nem felé nézek. A társalgásban ez volt az egyetlen, ami irritált. Ha már ő is én is végigmértem, nem kellett csalódnom. A tetkói mellé még jól is nézett ki, erre a felismerésre elmosolyodtam. Aztán jött a felismerés és leblokkoltam. Rá kellett jönnöm, hogy Davidon kívül más férfi egyeddel nem is beszélgettem. Általában lekoppintottam mindenkit és csak Rékára koncentráltam. Egy pillanatra leblokkoltam és csak kamilláztam. Semmi sem jutott eszembe mit mondhatnék, vagy csinálhatnék.
A pillanatnyi ledermedésem feloldódott, amikor magától megszólalt. Ujjaimmal újra közrefogtam pohárkámat, majd lassan ajkamhoz emeltem és jól meghúztam. Talán pár csepp maradt az alján. Intettem a csapoznak, hogy még egy ilyet, aztán újra az ismeretlen férfira koncentráltam.
- Oh, dehogyis, félek a tűtől és a fájdalomtól. –hadarom majd az újonnan érkezett italomat újba felkaptam. – Még régebben elkísértem az egyik „barátomat” varratni és láttam rajta mennyire fáj neki, szóval letettem a dologról, pedig egy szép mintát is kinéztem magamnak. –meséltem el neki rövid a nem éppen érdekes történetemet a tetoválással kapcsolatban. Persze ha mindent elmondtam volna tuti kiröhögött volna, hiszen elég szerencsétlenül alakult a sztori vége. De nem akartam unalmasnak látszani.
Jobbosát elfogadtam és finoman rántottam is egyet kezeinken, amikor összekulcsolódtak. A kézfogás mellé pedig egy barátságos mosolyt ejtettem. Számomra ez a kézfogásos dolog újdonság volt, mert általában megtartottam a 2 méteres távolságot mindenkivel, de nem ártott új dolgokat kipróbálni.
- Ráhel, örvendek. –hangom tele volt jó kedvvel, ami jó jelnek számított a siralmas napom után. Újabbat kortyoltam italomba. – Mondd, csak mit keresel itt egyedül? –kérdeztem, hiszen furcsa volt az, hogy egy fiatal jóképű srác egyedül ücsörgött csütörtök este a csárdában. – Vehetek? –mutattam a ropira és meg sem várva válaszát, elvettem egy szálat, amit jóízűen kezdtem majszolni.
Utoljára módosította:Kőrösi Ráhel, 2014. május 2. 01:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Réka|Lehet kérdezni(:
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 2. 12:34 | Link
Ráhel



Ez egy jó estének ígérkezik. Ilyen észrevételünk rég lehetett, hiszen újabban az estéi abból állnak, hogy kiül a teraszra és ott iszogat, vagy az alagsorban dobol egészen addig, amíg a saját izzadságában fürdik, vagy éppen el nem alszik. Szóval ez az este már eddig jobban megérte neki, mint két hét eddig... Mondjuk azért csinált valamit, rendezgette a házat. Ez viszont elég sovány két hét alatt, szóval inkább hagyjuk. Legalább társasába van, újabban. Elgondolkodik azon, hogy mi lenne, ha nem most találkoznának először és utoljára. Lehet, hogy nem unatkozna mindig. Ebben, hogy egyedül van, hosszútávon csak annyi a pozitívum, hogy a sok szabadidőben teljesen ki fogja magát gyúrni. Mondjuk, most sem panaszkodhat.
De hát már folyik a beszélgetés, ne legyünk semmi jónak elrontói, csak nehogy zsákutca legyen. Mindegy is, legalább valami újdonság történik hősünk életében. Milyen furcsa, feldolgozhatatlan, hogy azok a dolgok hiányoznak az életéből, ami inkább természetes szokott lenni. És amiről más nem is álmodhat ennyi idősen, neki már bőven megvan és nem kell félnie attól, hogy elveszíti mindenét. Főleg, hogy két napja egy újabb cég felkereste, hogy szívesen szponzorálná, természetesen elfogadta. És még egy újabb koncertfelkérést is kaptak a bandával, szerencsére csak Pestre. Most nem kell annyit utazni, mint legutóbb. Bár azt évben is számoljuk, hogy meddig tartott az ottlét.
- Értem - nyugtázza a lány tetkós történetét, aztán ismét megszólal.
- Nem fáj az olyan sokáig, meg a cél mindent megér - biztatja a lányt, aztán belegondol, hogy azért neki is volt olyan, ami piszkosul fájt utána. Mindegy, viszont olyan is előfordult, amit alig érzett másnap.
Chuck örömére a lány elfogadja jobbját és ez azt jelentheti, hogy jó fej. Ennyi alapján annak tűnik, reméljük, hogy a későbbiekben sem fog megváltozni a véleménye. Csak nem lőtt mellé, jó emberismerő. Mondjuk itt az első ránézés dönt; egyre megy, az is jól megy neki. Különösen jól megy neki a szép lányok felismerése. Volt kitől tanulnia ilyen szempontól... Elgondolkodik, hogy most ennyire jól néz ki, vagy ennyire nem? Csak mert a lány eléggé nézi, de hogy miért, az majd reméljük, hogy kiderül. A lényeg, hogy már azt is tudjuk, hogy hívják. Ráhel, szép név, de ezzel még nem megyünk sokra.
- Hát ez egy jó kérdés. Mondjuk úgy, hogy ünnepelek. Ez a hely tűnt a legjobbnak egy olyannak, mint én. Sajnos nem arról vagyok híres, hogy sok barátom van - mintha bármi másról híres lenne. Kicsit túlzott, nincsen barátja a faluban. Mindent számolva is csak három emberrel van jóba, akikkel együtt zenél, de velük is inkább szakmai a kapcsolat, meg a hülyeség köti össze őket és a közös élmények. No meg a közös zenei ízlés. Király, nem?
- Vegy... - be sem fejezi, de a lány kiszed a kezéből egy szálat. Nem igazán zavarja, legalább nem egy félénk, fülét-farkát behúzó személyiségről van szó. Chuck válaszolt minden kérdésre, most Ráhelen a sor, vagyis valami olyasmi. De mielőtt még hegyezné a fülét, kortyol egy újabbat az italából, attól félve, hogy kiszárad...
- Na és te mit keresel itt egyedül? Nem mondták még, hogy a szép lányok számára veszélyes az éjszakai bolyongás? Főleg itt - enged meg egy kisebb vigyort és egy újabb kortyot. Ezzel a pohár ki is ürült. Bedarál egy újabb ropit, majd kér egy újabb italt. Utána elgondolkodik és reméli, hogy nem lőtt túl a lánynál a célon, még. Szükségét érzi, hogy feltegyen egy újabb kérdést.
- Hol van a barátod? - teszi fel az újabb lényegre törő kérdést egy ismételt mosollyal kísérve. Körül is néz egy kis színpadiasság kedvéért.

.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. május 2. 12:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 2. 13:52 | Link
Chuck
Kedvencem:DD




Furcsa nem? Én szólítottam le egy totál ismeretlen embert és minden nehézségek nélkül beszélgettem vele. Régebben már attól is rosszul lettem, ha valakivel pár szót kellett váltanom. Tényleg megváltoztam, eddig fel sem tűnt, hiszen nem igazán mozdultam ki, de most, hogy a pultnál ültem vigyorogva, mint egy félnótás és kedves volt minden szavam… hát meglepődtem. Arcomon nem látszott semmi, szerencsére mindig is jól tudtam álcázni az érzéseimet, de belső énem ugrált örömében.
A tetkós téma kifejezetten érdekelt. Amíg odahaza voltam a családomnál minden este néztem azokat a tetoválós műsorokat. Akkor mindig elhatároztam, hogy elmegyek csináltatok magamnak valami jót, de aztán az a régi emlék, amikor kidobtam a taccsot egyenesen a művészre elvette a kedvemet. Nem akartam még egyszer úgy járni.
- Áh, megmaradok csodálónak, az jobban áll nekem. –legyintettem majd egy apró korttyal segítettem száraz torkomon.
Nem akartam sokáig nézni, de úgy elbambultam, hogy az csak, na.
Azt hittem nehézkesen fog menni a társalgás mondván, hogy már régen beszéltem ismeretlen emberekkel, de elég jól alakultam. Készségesen viszonoztam jobbját, majd fel is tettem egy kérdést. Tényleg érdekelt, hogy mit keresett itt egyedül. Végül is első ránézésre az jött le az embernek, hogy vannak barátai, akikkel néha beülnek egy két italra aztán tovább állnak. Bár én általában mindig ezt hiszem az emberekről, csak mindig bakot lőttem ezzel a megérzésemmel, ahogy most is. Ahogy hallgattam és a végére ért magamra ismertem abból a szempontból, hogy nem arról voltam híres, hogy barátokkal lettem volna tele.
- Van, egy jó hírem ünnepelek veled. –emelem fel poharamat mintha köszöntőre készültem volna, de csak meglöttyintettem és még egy kortyot legurítottam. Amikor leért akkor ütött csak be a felismerés, hogy azt sem tudtam, hogy mit ünneplünk. –Mondd, csak mit is ünneplünk? –hangom elvékonyodott és lányos zavaromban eltűrtem egy zavaró tincset a fülem mögé.
Sosem voltam szégyenlős, ezért is merészkedtem kihúzni egy szálat az ujjai közül. Meg persze már vágytam a sósra, és ezt a vágyat minél hamarabb le akartam küzdeni. De ahogy elnéztem ne sértődött meg közvetlenségemen. Letettem üres poharamat a pultra és kértem mellé valami erősebbet, közben persze figyeltem mit mondott Chuck. Tetszett a kérdése, már régen mondtak nekem ilyeneket, de nem vettem komolyam. Elfogott a nevetés, amit eleinte vissza akartam fogni, de nem sikerült és kiszökött. Igaz nem tartott sokáig, de éppen elég ideig kacagtam.
- Úgy döntöttem beülök lazítani. Ha mondták is nem érdekel, tudok magamra vigyázni. –vigyorodom, el majd felemelem jobb kezemet, tudjátok úgy, mint azok a pasik, akik éppen a bicepszüket mutogatják. Persze nálam nem volt szinte semmi. Ugyan feszes volt a karom, de izom az egyenlő volt a 0,0000002%-al.
Amint a mutatványommal végeztem és elnyomtam az újabb kacagásomat az újonnan kihozott italomat kezdtem ízlelgetni. Ezen már sokkal jobban éreztem az ital ízét. Ahogy lecsúszott torkomon egy mókás fintort ejtettem meg. Aztán jött az újabb kérdés, ami miatt megakadt a nyelőcsövemen a lötty és elkezdtem köhögni. Előre görnyedtem még Chuck vállát is megfogtam, hogy ne boruljak le a székről és ütögettem mellkasom, hogy végre felszakadjon. Nem akartam pont ma este megfulladni egy hülye félrenyelés miatt.
- Ah… khm… nekem olyanom nincs. –nyögtem ki végül miközben letöröltem az erőlködés miatt kiszökött könnycseppet. – Na és te, neked a barátnőd? –viszonoztam kérdését, legbelül reménykedtem abban, hogy hasonlóképpen reagál rá, mint én. De ne tessék félreérteni, nem bántani akarom csak kölcsönkenyér visszajár!  
Utoljára módosította:Kőrösi Ráhel, 2014. május 2. 14:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Réka|Lehet kérdezni(:
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 2. 16:16 | Link
Ráhel
nekem ez Wink



Hát igen, Chuck most jól beleválasztott a társaságba. Sikerült nem mellényúlnia. Eddig csak reménykedett, de ez most már bizonyos; vagyis nagyon valószínű. Ránéz az órájára, aztán elvigyorodik: hosszú még ez az éjszaka. Majd meglátjuk, hogy mi fog történni. Belekortyol egyet italába, aztán ismét végignéz a lányon. Most sem csalódik, pont mint egy körrel ezelőtt. Ugyanolyan szép, mint eddig volt, a következő körben csak még szebb lehet. Előre várja már azt is, de addig még van egy kicsi, azt ki lehet bírni. Egy újabb korty után megszólal.
- Te tudod - ezzel le is zárja az "ismerkedős témát", lapozzunk inkább. Ráhel is szépen szemügyre veszi Chuck-ot, ami csakis jót jelenthet, vagyis reménykedhetünk benne, hogy jót jelent. Hátha van olyan lány, akinek tetszik. Mondjuk nem szoktak rá panaszkodni, nem nagy az arca, de ő is tudja, hogy általában tetszeni szokott a lányoknak. Főleg, akiknek extrém az ízlésük. Azoknak nagyon. Chuck is szereti a nem megszokott szépségű lányokat és azt pia nélkül is bevallhatja, hogy Ráhel bizony az. Hangsúlyos, hogy még mindig nincsen semmi baja, csak egy kicsit jobban érzi magát. Mindig azzal viccelődött a tanára, hogy ezt úgy meg kell tanulnod, hogyha részegen ültetnek le a dobhoz, akkor is el kell tudnod játszani. Szórakozott már ezzel részegen, de sajnos akkor még a dobverőt megfogni sem tudta igazán, szóval addig még lehet, hogy fejlődnie kell. De hát hova? Ennél jobb már nehezebb lesz, viszont még mindig van mit tanulnia, annak ellenére, hogy ez a megélhetése és jól jövedelmez.
- Tényleg? - kérdez, de választ nem is vár, mert Ráhel már cselekszik is. Pontosabban, emeli a poharát és ki is ürítik mindketten. Igen, erre Chuck is gondolt, de a lánynak csak később esik le, hogy még nem is tudja, mit ünnepel. Szomorú, de a fiú jelen körülmények között nem is számíthat nagyobb ajándékra. Végiggondolva, talán mégis csak történhet olyan, ami jobb kedvre derítené.
- A születésnapomat - mondja nyersen, egy kicsit keserű szájízzel. Soha nem szeretett nagy fenéket keríteni neki, szerencsére most sincs túlságosan sok résztvevő.
A srác kérdésére a lány fulladást imitál, de mire felemeli a kezét, hogy segítsen, Ráhelnek már nincs is semmi baja. Szóval inkább leteszi a lány szép keze mellé az övét, ami egy kicsit nagyobb is, de hát ez így van rendjén. Innentől a lány kezében van a döntés és a srác kézfején lévő háromszög szeme is őt fürkészi. Ráhel felemeli karját és feszíteni próbál, de a bicepsze valamilyen különös dolog folytán nem dudorodik ki. Chuck ezen csak nevetni tud, de úgy dönt, hogy nem fogja most ő is megcsinálni, az arra utalna, hogy magamutogató. Pedig nem, az más kérdés, ha valami kíváncsi rá... Ezek után jut eszébe, hogy ez a barátos kérdés lehet, hogy olyan dolog, amiről nem kellene beszélni, de hát már mindegy. Számíthatott volna rá, de nem tette, ezért meglepetésként érte, hogy visszakapta a kérdést. Sóhajt egyet, aztán a könnyebbik utat választja.
- Nekem... Sincs olyan - most ismeri el először, most már végre nem csapja be magát. De hát ez van, az élet nem áll meg, úgy is fel lehet fogni, hogy élettapasztalat. Nehéz, de kivitelezhető.
Még mindig ott van a két kéz egymás mellett. Chuck kitartó és tényleg Ráhelre bízza a folytatást. Azt a kezét nem is mozdítja, a másik, bekötözött keze segítségével viszont kiüríti az előtte lévő poharat és visszatolja a pulthoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 2. 22:34 | Link
Chucki fiú
Hihi:DD



Kérdésére egy bólintással jeleztem, hogy tényleg vele ünneplek. Pontosan egyszerre mozogtunk, kiürítettük poharainkat. Elvoltam én úgy is, hogy nem tudom, mit ünneplünk, de azért még is illett megkérdeznem, hát nem voltam rest.
- Boldog szülinapot! Hány éves lettél? –lelkesedéssel teli hanggal köszöntöttem fel, majd pofátlan módon még a korát is megkérdeztem. Biztosra vettem, hogy nem érintette jól a kérdésem, de sajnos már kimondtam, visszavonni pedig nem tudtam. Szerettem szülinapozni, akármelyiken voltam eddig, mindig jó hangulatban telt. Viszont ahogy láttam Chuck nem igazán rajongott ezért a napért, amit megértek, mert hát fájdalmas egy évet öregedni főleg 18 után, de ezt most félre kellett valahogy tetetnem vele. Szerencsére a bicepszmutogatásom sikerrel járt és nevetett rajtam. Mondanom sem kellett, hogy ez volt a célom.
Természetesen felkeltette figyelmemet az, ahogy kezét az enyém mellé tette. Tetszett, hogy nagyobb volt az enyémnél számomra a biztonságot jelképezte a méretesebb kéz. Egy pillanat erejére elkalandoztam a kézfején lévő szemen, aztán vettem a bátorságot és végig simítottam a háromszög oldalain. Megfogott az a tetoválás, szívesen rákérdeztem volna, hogy mit jelképez számára, de nem ez volt a megfelelő pillanat szóval letettem róla. Még egyszer megismételtem az előbbi mozdulat soromat utána pedig
Az ital megakadt a torkomon a kényes téma hallatán. Röpke percig fuldokoltam, aztán amint jobban lettem és ki tudtam nyögni pár szót, felvázoltam a helyzetet. Bizony szingliként éltem eddig minden egyes napot és csak nagyon ritkán vágytam a szerelemre, de ez most jelen pillanatban mellékes volt. Hiszen itt zajlottak az események. Bevallom elgondolkodtatott, hogy vajon miért nincs neki, de azért annyira nem. Nekem az csak jót jelentett, hogy nincs semmiféle csaj, hiszen akkor nem volt semmi féltékenykedés sem.
- Zsír szingli buli! – kiáltottam fel, majd bele boxoltam a levegőbe, mint egy elmeroggyant. Kértem a csapostól még egy kört kettőnknek, hamar ki is hozta. Szerencsére leesett neki, hogy ugyanazt hozza, amit Chuck ivott eddig. – Még ezen kívül állok egy kört. –kacsintottam rá, majd meghúztam az italt. Egyáltalán nem akartam szerelmi ügyekkel foglalkozni ezen az estén. Számomra se volt valami kellemes téma, és ahogy észrevettem Chucknak sem ez volt a kedvence. Bár melyik fiú szeret lelkizni ez ilyen helyen, meg amúgy bármikor.
- Na, szóval, ugye nem akarsz egész este itt gubbasztani? A következő kör után elhúzhatnánk. –vigyorogva az ajtó felé mutattam és el is néztem arra, majd vissza rá. Persze kezem, ami az övé mellett pihent még mindig ott volt. Nem szándékoztam lépni, hiszen nem ismertem, nem tudtam mit akar valójában és én nem a jó emberismerő képességemről voltam híres. Inkább kikértem a következő adagot, azt tuti nem utasította vissza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Réka|Lehet kérdezni(:
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 3. 00:09 | Link
Ráhelke.


Ez már igen. Ennek a gyereknek rég nem volt ilyen tartalmas estéje ebben az országban, de hát valamikor el kell kezdeni. Főleg nem egy ilyen társasággal. Ezt viszont nincs is értelme továbbgondolni, mert esetleg régi sebek is felszakadhatnak. De hát hol van még az éjszaka vége? Ezt igen jó elismerni, nincs itt még vége ennek az egésznek.
- Köszönöm - mondja egy kis vigyorral a szája szélén. Akármennyire nem rajong újabban a szülinapozásért, azért csak jólesik neki, ha felköszöntik. Mostanság úgysem részesülhet ebben a kegyben. Nem mintha sajnálatra méltó lenne, csak érdemes megjegyezni.
- Még csak 19 - ad választ és reméli, hogy ezzel nem rontja el az estét, csak mert mondjuk lehet, hogy fiatal a lányhoz képest. Mindig is mondták neki, hogy idősebbnek tűnik, mint amennyi. Ránézésre is, meg az érettsége, magabiztossága mindig felfelé húzta.
- És te hány éves vagy? - csak megkérdezi ő is, hogy tisztázva legyen ez a dolog is. Inkább előbb, mint utóbb. Nem mintha ez zavarná a fiút egészséges határok között.
- Az! - szingli buli. Mosolyodik el közbe. Ilyet a lányok szoktak egymásnak mondani, mint a csajos buli; vagy valami olyasmi... Nevet egy kicsit, amikor Ráhel ütést szimulál a levegőben, most sem fogja utánozni. Inkább kortyol egyet italából, de ivás közben elmosolyodik attól, amit a kezén érez. A lány gyengéden végigsimítja a háromszög motívumot kétszer is. Ez igencsak jól esik neki, ilyenben sem tegnap volt része utoljára. Kiüríti a poharat, majd ránéz a lányra és ő is hasonlóképpen cselekszik. Mivel a lányon nincsen tetoválás -nem mintha baj lenne-, a kézfejénél kezdve simítja végig egészen a nyakáig, aztán szépen lassan visszateszi kezét a pultra, ahol az imént volt.
- Biztos? - mondjuk fölösleges kérdés. Ráhel biztosan nem viccből monda, hogy áll még egy kört. Csak annyira nem szereti, ha egy lány hívja meg valamire, hiszen neki a pénz az, amiből a legtöbb van. Bár ebben a kivételes, szülinapos esetben még elnézhető a dolog. Ezzel is vigasztalja magát, majd belekortyol az új italba.
- Köszönöm - nyugtázza inkább a "szülinapi ajándékát". Köszönete után lehúzza ezt az italt is, majd válaszol Ráhel kérdésére, aminek el kellett jönnie.
- Tökéletes ötlet - helyesel egy vigyorral, aztán ismét megszólal. Kezd egészen jó kedve lenni a csodálatos társaság és nem utolsósorban a pia miatt.
- Felőlem most is mehetünk - egészen magáénak érzi a pillanatot. Ha már lúd, legyen kövér. Folytatja, amit kell.
- Arra is mehetünk, de arról tudsz, hogy itt szobát is lehet bérelni? - kérdezi, miközben megfogja a lány kezét, ami el is tűnik a mancsában. Ha már ajtó, akkor nem mindegy, hogy milyen. Megissza a következő kör felét, majd ismét a lányra néz a kezét fogva. Ha Ráhel benne van a dologban, akkor intézkedik is a pultosnál. Ha viszont nem, akkor meglátjuk, hogy mi lesz a folytatás.

.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőrösi Ráhel
INAKTÍV


Nem tipikus anyuka
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 101
Írta: 2014. május 3. 01:26 | Link
Chucki fiú
Huhu:DD



Örültem annak, hogy jól esett neki a köszöntés. A szokásos kedves mosolyommal biccentettem és legyintettem, hogy semmiség.
Meglepett azzal, hogy még csak 19. Nem néztem ki belőle, sokkal inkább mondtam volna 21-22 évesnek. Végül is nem nagyon izgatott, mert jó társaságnak tudtam be. A jó társaságban pedig nem számít a kor, vagy tévedtem volna?
- Nem mondták még, hogy illetlenség egy nő korát megkérdezni? - incselkedtem majd el is nevettem magam. Túlságosan felment a kedvem és ennek két oka volt, Chuck és a "rózsa lé" amiket eddig ittunk. Sosem vittem túlzásba a bulizást és mára sem ezt terveztem csak egy pohárkára jöttem le, de ha már így alakult, akkor nem mondhattam mégis nemet. - Amúgy egy picit idősebb vagyok, mint te. - mutató és hüvelykujjammal mutattam egy kisebb távot. Nem tartottam fel, sokáig mert, nem volt szükséges percekig mutatni neki, hisz nem buta gyerek ő.
Muszáj volt újra nevetnem, ennyiszer nem voltam gyerekes, mint ma este. Talán ezt teszi Réka hiánya, vagy szimplán túlságosan is elengedtem magam, ami persze nem baj, annál jobb a "buli".
Hamar lehúztam az újabb elém rakott italt. Utáltam sokáig kortyolgatni az italokat.
Kénytelen voltam viszonozni mosolyát, jó volt látni, hogy jól esik neki az érintésem. Jobban belegondolva nem volt rossz érinteni, a bőre ugyan nem volt annyira puha, mint az enyém, de akkor is kellemes volt végig simítani rajta. Nem vártam volna, hogy viszonozni fogja. Mélyet szippantottam a tömény alkohol szaggal áztatott levegőbe és élveztem minden egyes pillanatát érintésének. Jól esett, hogy valaki így ért hozzám, ezer éve volt már annak, hogy ilyen helyzetbe kerültem. Bevallom kicsit bele is pirultam, de azt be lehetett magyarázni az italoknak is.
Ha előre láttam volna, hogy találkozni fogunk akkor tuti kapott volna tőlem valami jobbat is, de most csak erre futja.
- Persze, hogy biztos, nem szokásom ilyennel viccelni. - kacsintottam rá. - Szívesen. - a szám a fülemig ért, jól döntött, hogy elfogadta. Ha még sem tette volna meg, tuti más módszerhez nyúltam volna.
Tényleg untam már az egyhelyben ülést, kezdtek elzsibbadni a lábaim és a fejem is kezdett tompulni, ami nálam azt jelentette, hogy alvás határán álltam. Szerencsére nem kellett csalódnom Chuck-ban, gondolkozás nélkül belement az ötletembe, amit én egy teli vigyorral díjaztam.
- Jól van, akkor menjünk. - lelkendeztem és már pattantam is volna fel székemről, amikor egy nem várt dolog történt. Chuck megfogta a kezemet. Normál esetben biztos leütöttem volna, vagy valami ahhoz hasonló, de mivel kezdtem nem magamnál lenni és amúgy is túl szimpatikusnak tűnt a fiú meg sem fordult a fejemben. Szóval hagytam had terítse be tenyeremet az övé. Leugrottam helyemről és húztam rajta annyit, hogy ő is leszálljon.
- Oh, el is felejtettem. Akkor legyen a szoba, az közelebb van. - egyeztem bele, majd megvártam amíg Chuck intézkedik. Amíg vártam rá sok dolog megfordult a fejemben. Nem rossz irányba sőt, igazán a kellemes határát súrolták eszmefutásaim. Amikor visszaért hozzám Chuck csillogó szemekkel fordultam felé.
- Felviszel a hátadon? - nem ezt akartam mondani, de ha már ez jött ki. Reméltem, hogy belement, hiszen ha jól tudtam egyáltalán nem voltam nehéz, pár lépcsőfok pedig simán kibírt. - Elzsibbadtak a lábaim és tudod az a szúrós érzés járja át őket, nagyon rossz. - néztem rá nagy boci szemekkel. Ha ez sem hatotta meg akkor kénytelen voltam felcaplatni saját lábaimon, amik tényleg fájtak. Ha pedig még is, akkor felpattantam rá, lábaimmal átkulcsoltam derekát, kezeimet nyaka köré fontam államat pedig a jobb vállára támasztottam és vigyorogva vártam, hogy felérjünk.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Réka|Lehet kérdezni(:
Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed