28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Még akadnak nyitott pozíciók a Bogolyfalvi Tanácsban, csekkold a híreknél! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 39 40 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2013. július 17. 22:29 | Link

Pajtás Cheesy

Nekem is akadt már egy-két szép történetem eme csodálatosan büdös helyen pár emberrel. A legszebb dolog az volt, amikor Seren alkoholmámorban bealudt az egyik asztalnál, Konráddal csak röhögtünk, aztán valahogy - a mai napig sem tudom hogyan - az ágyamban ébredtem reggel. Egyik fiúról sem tudtam semmit, de mentségemre szolgál, hogy épségben előkerültek mindketten. Na az szép volt.
David újabb csodálatos találmányait hallva ismét hangosan felröhögök. Már kezdtem elfelejteni, milyen érzés is ez. Az átlagos hétköznapjaimon nem kenyerem a vigyorgás, általában savanyú képpel mászkálok odabent és még az élő fába is belekötök, persze csak képletesen. Néha egészen kiállhatatlannak tartom még én is saját magam, de hát mit lehet tenni?
 - Tudod mit? Inkább hagyjuk, Mr. Bean, nem megy ez ma neked - vigyorgom bele a képébe miközben ő az összes eszébe jutó lehetőséget előadja. Maradjunk a cicánál, az már egyszer bejött, rövid, egyszerű és könnyen megjegyezhető.
- És honnan tudod, hogy szeretem a kakaót? Úgy emlékszem, az nem szerepelt a múltkori italaink között - nézek rá kicsit bugyután felhúzott szemöldökkel és próbálok komolyságot erőltetni magamra, de nem jön össze, ismét elröhögöm magam - jó, megkóstolom. De aztán remélem hazaviszel, ha már leitatsz.
Mikor megláttam, már akkor teljesen biztos voltam benne, hogy ez nem az aféle langyi sörikés este lesz, hanem itt durva lerészegedés lesz a vége a dolognak és bár nem ezért jöttem eredetileg, egyáltalán nem bánom a dolgot. Néha ki kell engedni a fáradt gőzt, nemdebár?
- Ahhoz nekem nem kell sok, te is tudod. Lehet, hogy nem leszek olyan élvezetes ivópartner, ha hamar kicsapom magam.
Mivel a helyzet úgy kívánja meg - vagy mi kívánjuk meg -, belehuppanok az ölébe. Mostmár amúgy is mindegy nem? Totálisan nyilvánosan tapizzuk egymást, akkor adjunk már nagyobb okot is a pletykára. Kényelmesen befészkelem magam az erős karok közé, majd elkapom a felém nyújtott poharat és egy jó nagyot belekortyolok. Nem akarok vonakodni, még a végén úgy tűnne neki, hogy nem vagyok nyitott az új dolgokra. Pedig dehogynem, amennyiben azok a javamat szolgálhatják.
 - Eddig jól teljesítek, drága uram? - kérdezem mélyen a szemébe nézve - Egyébként nem rossz a cucc. Hogy találtad ezt ki?
Meg lehet inni és meg is fogom inni, de a vodka az azért vodka és továbbra sem fog a kedvenceim közé tartozni. Azért lehúzok még egy kortyot és már érzem, ahogy az alkohol szép lassan melegíteni kezd belül. Itt még baj lesz.
Az orrpuszin pedig már nem akadok ki. A múltkor még igencsak idegen volt az érintése, mára ez már a múlté. Azóta történt már egy s más.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 17. 22:51 | Link

Pajtikám  Wink

Leszólta a nagy név-adó tehetségemet, pedig már épp kezdtem belejönni. Egy pár pillanat erejéig még igencsak erőltettem az agyam, hogy valami frappánsat válaszoljak, aminek a vége az lett, hogy ránéztem és dőlt belőlem a nevetés. Az én megszólításomra nem tudtam mit mondani, ez neki jobban megy. Nőknél ez a kényszeres név adogatás reflexből jön, én meg erőlködhetek, nem fog eltűnni semmi se a lábam közül. Bár nem mintha olyan rendkívül akarnám, sőt..
- Az a nagy harci helyzet, hogy..évek óta utánad koslatok, szaglászok utánad, minden vizsgapapírodat megnéztem, az eddigi összes szobatársnőddel beszéltem, sőt, még a konyhás manókkal is, hogy mit szoktál inni. Így aztán minden egyes rejtett titkoddal tisztában vagyok, Mucus, szóval innen voltam benne biztos, hogy nem kérsz borsot a kakaós vodkádba, mert a borsot utálod.
Jól esett valamit összehalandzsázni neki, gondolkodás nélkül folytak ki a számon ezek a szavak. A végére, hogy bebiztosítsam a sikert, az egyik szemöldököm kérdőn felvontam, és kicsin múlott, hogy ki nem szakadt belőlem ismét a röhögés azon, hogy hazaviszem-e. Neeem, más terveim vannak vele.. Például egy tóba fojtom.
- Haza, persze! Angliáig elviszlek holnap reggelig. Csak aztán meg ne lepődj, ha holnap Ukrajnában ébredünk fel valahol Csernobil közelében..Hátha elvétem az irányt.
Nem is értem, nem szokásom ennyit beszélni, és nem hiszem, hogy az alkohol ennyire megoldotta a nyelvem. Pusztán csak nagyon jól érzem magam a lány társaságában, ennyi az egész. Meg hát az, aki belemegy velem egy ivós játékba, ...
- Ahhoz, hogy én leigyam magam, vagy hogy te? Amúgy meg voltál már kiváló ivópartnerem, ha nem csal az emlékezetem..
Befejezetlenül hagytam az utolsó mondatot. Mindketten emlékszünk arra az estére, nem fogom neki elmagyarázni. De nem is kell.
Egy rugóra járt az agyunk, mert ahogy közelebb húztam magamhoz, már ült is az ölembe. És ha már lúd, legyen kövér, véletlenül sem engedtem el a derekát a lánynak, még így sem, hogy jobbára a hasán pihent a kezem. És ez még mindig semmi például ahhoz képest, amikor Emma felállt a pultra, sztriptízelt, és végül magába nyakalt még vagy egy jó adag magyaros Fütyülőst. De jó irányba haladunk.. talán még sztriptíz is lesz belőle.
Lényegtelen, nagyon előreszállt a fantáziám, de ahogy letettem a vodkás poharat magam elé, önelégülten vettem észre, hogy azért a másiké sem teli már.
- Tökéletesen szívem. Most a maradékot húzóra!
Jelentettem ki, nyomatékosítva a szavaimat pedig kicsit próbáltam megcsiklandozni a hasát. Remélem bevált ez a terv, mert már azon jár az agyam, hogy mi lesz a következő itóka. Megvártam, amíg teljesen kiüríti a poharát, és amennyiben ez sikerült, mindkét kezem köré fontam és megszorongattam jelezve, hogy nagyon ügyes kislány volt.
- A következő kör: metaxa és gyömbér. Kíváncsi lennék, hogy meddig bírod, bár úgysem mész bele a játékba..
Fordultam hozzá, mihelyst leadtam a rendelést. Valóban érdekelt, hogy az én gyomrommal ő meddig képes versenybe szállni, de az már pozitív jel önmagában, hogy hétköznap itt van, és - talán - legyűrt egy pohár kakaósvodkát.
- El kéne szívni egy cigit.
Jegyeztem meg, vagyis mondtam csak úgy a vakvilágba, míg a szemeiben fürkésztem valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2013. július 17. 23:21 | Link

Pajtás

A kitatlált tündérmeséjétől csak még jobban röhögnöm kell, egyszerűen nem tudom visszafojtani.
 - Ez igazán könnyfakasztó történet volt, David, remélem azért, hogy a mocskos kis hálószobatitkaimat nem fecsegte ki senki, különben még ma éjjel el kell tennem valakit lábalól és őszintén szólva jelenleg van jobb programom is - vigyorgok rá, mint az a bizonyos vadalma.
A következő mondatán is hangosan felröhögök. Komolyan mondom, holnapra izomlázam lesz a hasamba, ha ez így folytatom, már pedig nincs kedvem megszenvedni minden egyes mozdulatnál.
 - Akkor még mindig jobban járok, ha itt alszom a pult alatt - én is felvonom a szemöldököm ismét, hogy láthassa, nem csak ő tud olyat. Még hogy Anglia meg Csernobil. Adok én neki olyat, hogy ketté áll a füle, még ha már így is két felé áll... nem számít.
Én is elég régen éreztem magam ilyen jól bárki mással. Úgy érzem, David az az ember, aki mellett nem kell búskomor idiótának lennem, mindig megnevettet és eltereli a figyelmemet az aktuális vagy éppen már a totálisan nem aktuális problémáimról, amit röviden csak úgy hívnak, hogy múlt.
- Hogy én. Tudom, a te gyomrod sokat tapasztalt vén harcos már - kacsintok rá. Tudom, hogy bírja az italt, de vajon meddig? Mindig én ütöm ki magam hamarabb, esélyem sincs megvárni azt, hogy ő is csatt részegre igya magát. Nem szállhatok vele versenybe, nem vagyunk egy súlycsoport.
Tökéletesen beleolvadok a fiú karjaival, nem igazán lehetne onnan kirobbantani. Keresve se találhattam ennél jobb ülőalkalmatosságot a környéken. Egyik kezemben a vodkás pohár, másik kezem pedig körkörös mozdulatokkal cirógatja a mellkasát. Minek elsietni a dolgokat? Ráérünk.
- Igenis, kapitány - ezzel lehúzom az egész pohár kakaósvodkát és mikor végzek, lecsapom a poharat az asztalra egy fintor kíséretében. Hiába mondják, hogy majdnem olyan, mint a víz, azért a vodka az vodka marad és az ízét továbbra sem szeretem.
 - Ez csúnya lesz... - jegyzem meg inkább magamnak, mint a fiúnak a következő rendelést hallva. Úgy tudom, a piákat nem szabad keverni, márpedig lesz itt minden az elkövetkező órákban, ha David így halad.
- Menj csak, én nem dohányzom, ha ezt esetleg nem sikerült volna kinyomoznod rólam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 17. 23:58 | Link

Pajtikám ((:

Egészen jól esik megnevettetni a lányt. Komolyan, nekem okoz fizikai boldogságot és agyi mámort az a nevetés. Csilingel, gyönyörű, nem durva, úgy illik a kinézetéhez. Igazán kár, hogy ilyen ritkán hallani, pedig ez aztán be tudja aranyozni az ember napjait.
- A pult alatt? Hogy mindenféle furcsa alak bemásszon hozzád, mi?
Nevettem rá megint, mert valahogy nem esett már nehezemre elképzelni a helyzetet, amint Emandoriera, elsős mestertanoncra másnap reggel furcsa firkálások keretében talál majd rá mondjuk a házvezetőjük. Hát már a gondolattól is kirázott a hideg, de talán Alexa megkegyelmezne rajtam, hiszen ismer..
- Ne is mondd! A gyomrom az egy dolog, de volt olyan buli, ahol meg voltam győződve arról, hogy két májam van, és az egyiket el akartam adni a szervkereskedőknek, de sajnos egynek sem találtam meg a telefonszámát.
Löktem tovább a beszédet. Igen, az az este sem volt rossz, és nagyon haragudtam mindenkire, hogy köcsögök, nem segítenek ilyen névjegyet keresni, hogy szervkereskedelem. Az egyiknek emiatt még neki is ugrottam, így másnap nem voltam valami festői látvány.. De ezt most miért is mondtam el pontosan? Na mindegy, olyanokat mondok el neki, amiket amúgy nem szokásom.
- Ügyes kislány. Le a kalappal!
Adtam hangot elismerésemnek, hogy végül húzóra magába döntötte a vodkát. A fintor, akárcsak kicsivel korábban az enyémre, az ő arcára is kiült, lenyelte az utolsó kortyot is, majd aprót rázott a fején, ami talán fel se tűnt neki.
- Challange accepted.
Kezdtem simogatni a derekát, míg úgy vettem, hogy belemegy a játékba. Nyilvánvalóan nem azért mondta, hogy ez csúnya lesz, de nem ellenkezett, tehát..
- Hülye, fel nem kelek innen egy rohadt cigiért! Akkor már inkább leszokok róla, ha fel kéne kelnem, hogy cigarettázhassak valaha is.
Ismét elmosolyodtam, majd kikaptuk a metaxát. Nem tudom Emi hogy van ezzel, de nálam már kezdenek egy kicsit borulni a fények. Nem baj, metaxát neki, és minden jobb lesz. Lehúztam ezt is, és belülről szinte már izzott a testem. Felnéztem a lányra, aki remélhetőleg már itta azt a vackot. A nyakába pusziltam, majd óvatosan lábra állítottam és elnavigáltam magam kis kitérőkkel a zenegéphez. Maxra erősítettem, megkerestem, majd elindítottam a következőt: Krewella - Live For The Night. Visszabattyogni indultam Emandoriehoz, hogy a következőt ő rendeli, mikor az elején gyanúsan méregető két fazon az utamba álltak. Súlyukat tekintve voltak vagy kétszer akkorák, mint én, de karba font kézzel, mint holmi testőrök, nem hagyták, hogy elérjem a célom. Rájuk emeltem a tekintetem. Nem kellett volna.
- Az a te kur*ád?
Tette fel a kérdést, amint az arcára pillantottam. Hirtelen nem is tudtam mit mondani, de tisztán éreztem, ahogy kezd az agyam egyre több adrenalint pumpálni a szervezetembe. Kezeim ökölbe szorultak, szemeim erősen lehunytam, körmeim belevájtak a bőrömbe, és nem sokkal később, mikor elengedtem őket, kis véres nyomokat a tenyeremen.
- Azt kérdeztem, hogy a tiéd-e!
- Mondd még egyszer!
Üvöltöttem rá a tagra, aki erre akkorát lekevert, hogy a gyűrűje végigszántotta az arcomat, és hátra is tántorodtam. Pillanatok alatt minket vett körbe az ez előtti tömeggyűrű, résnyi helyet sem hagyva menekülési útvonalnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2013. július 18. 08:59 | Link

Rosszfiú  Rolleyes

- Ahány furcsa alakot én már magam mellett találtam - széles vigyorral a fejemen kissé megvonom a vállam. Na jó, nem teljesen igaz, hogy olyan sokat, de akadt egy-két ember, akin a jóhiszeműek elcsodálkozhatnának. Nem kezdem el felsorolni a neveket, mert lényegtelen, de maradjunk annyiban, hogy kedvenc fogásom a durva rellonos.
A szervkereskedős dumára válaszul csak nagy szemeket meresztek rá, mint aki nem akarja elhinni, amit hall. Hogy hiheti azt az ember, hogy két mája van? Szép vagy nem szép, de tulajdonképpen Davidből még ezt is kinézem.
Agyam már nem terhelem mindenféle fölös gondolkodással, az alkohol már kifejtette áldásos hatását odabent. Minden porcikámat forrónak érzem, az arcomról nem tudom levakarni azt a vigyort, nyilván a fejem is a vörös több árnyalatában játszik és ha akarnék se nagyon tudnék messzire elbóklászni a környéken. Ezért nem jó ötlet Daviddel együtt inni, mert abból sosem sül ki józan állapot.
- Szóval... Metaxa? Sosem ittam még ilyet, de még csak nem is hallottam róla - mormogom magam elé megint, nem kifejezetten a férfinak. Hangosan gondolkodom már, ilyenkor előfordulhat a dolog, nem szándékos.
Felpillantok rá, mikor felcsattan. Nem igazán értem, máskor nem jelentett gondot neki felkelni cigizni, ha meg az a baja, hogy éppen az ölében ülök és emiatt nem akar, hát megvárnám. Nem nagy kunszt.
- Te tudod - nézek rá bocsánatkérően és lenyomok még egy puszit az arcára, immáron a tökéletes koordinálás hiányában elég közel kerülök a szájához.
Lehúzom én is azt a metaxizét, azonnal érzem, ahogy végigperzseli az egész nyelőcsövem, majd megállapodik a kakaósvodka és a vajsör maradványai között a gyomromban. Már csak remélni merem, hogy nem fognak összeveszni odabent, mert akkor lesz csak az igazi ihaj-csuhaj.
Még észhez sem térek az újabb alkoholbevitel utáni összerezdülésből, már a saját lábamon állok, David meg a zenegéphez botorkál, hogy betegyen valamit. Már éppen elkezdeném élvezni csukott szemmel a muzsikát, amikor hangos üvöltözés csapja meg a füleim. Az a te k*ád? Csak ennyit hallottam az egészből, aztán a következő pillanatban már csak a hátratántorodó Davidet látom és az üvöltését hallom.
 - Mi a francot csináltok?! - ordítok én is, majd megindulok feléjük, amennyire az állapotom engedi futva, bár én totál úgy érzékelem, mintha percek telnének el, mire odaérek a körgyűrűhöz. Kis termetemnek köszönhetően sikerül befúrnom magam a történések helyszínére és értetlenül pislogok felváltva a vérző arcú Davidre és a két tagra.
 - Most ez jól esett? - kérdezem tőlük szinte sikítva, az adrenalin, ami közben az én testemben is jócskán termelődött, nem hagyja, hogy nyelvem összeakadjon önmagával és így nagyjából értelmes mondatokat tudok összerakni. Agyam most kezdi csak felfogni, hogy a nem éppen kedves megszólítású hölgy az előbbről én volnék...
Utoljára módosította:Emandorie West, 2013. július 18. 08:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 18. 09:57 | Link

Pajtikám Grin

- Haha.
Közöltem vele annak hallatára, hogy milyen alakokkal találkozott ő már ezen a szent helyen.  Sok jelzővel illettek már az elmúlt évek során, de a furcsa elég ritka volt, így az én értékrendemben dicséretnek számított.
A szervkereskedős poénomra nagy szemeket meresztett, de nem hiszem el, hogy ő nem csinált valami baromságot, mikor a kelleténél kicsivel jobban felöntött a garatra. Vannak még jobbak is, pl amikor egy szekrény üveges ajtaját leszereltem, táncoltam vele és feleségül akartam venni, vagy egy alkalommal egyszarvúnak képzeltem magam, bár ott nem az alkohol volt a fő bűnös..
- Ooh, az még hagyján, ha metaxa, de majd amikor minderre megiszunk egy-két pohár mókusvért, na onnantól már pazar lesz a buli.
Nevettem rá. Nem olyan nagyon piás, mint amilyennek hittem, ha a metaxának még a szagát se érezte soha. Fél perccel később pedig rájöttem, hogy semmi kedvem felkelni innen és roncsolni a tüdőm, elég ha egy éjszaka alatt csak a májam szenved maradandó károsodást. Meg egyébként is, olyan kényelmesen ülök, plusz jó érzéssel tölt el Emi közelsége, szóval cigi fiam, ezt most bebuktad.
Ezt a piát már szinte egyszerre döntöttük le, a lány arca egyre pirospozsgásabb lett, mintha túlzott volna a pirosítójával. Na én se mondhatok ám semmit, mert nekem ilyenkor nem az egész arcom lesz vörös, csak foltokban. Ha jól emlékszem négy helyen jelennek meg nálam, de hogy hol.. Mintha a járomcsontom mögött és egy centivel lejjebb is, de fogalmam sincs.
Emandoriera néztem, míg lekászálódtam, és kellemes érzéssel töltött el, hogy nem csak én érzem magam olyan enyhén lazának. Ő is össze-vissza mosolyog mindenre és mindenkire, sőt, úgy keresztbe állnak a szemei, hogy csak na. Megpusziltam valahol az arcán, fogalmam sincs, hogy hol, majd elindultam a kis utamra. Jobban tettem volna, ha inkább cigizni megyek ki..
Tehát eltelt egy perc is aközött, hogy felálltam és hogy megint bajba kevertem magam. Józanul is hasonló módon cselekedtem volna, bár akkor a reflexeim kissé stabilabbak lettek volna..meg a koordinációm is. A pajtim utat törve magának, esett be hozzánk a kör közepére. Valami olyat akartam mondani neki, hogy maradjon ki ebből az egészből, meg hogy le tudom rendezni, ám mihelyst feltette az illetőknek a második kérdését, gyomorszájon találtak. A védekezéshez túlontúl le voltam lassulva, és olyan pontosan eltalálta a sebemet, hogy összegörnyedtem. Vettem pár mély levegőt, mialatt nagyon erősen próbáltam nem tökéletesen szétesni. Felpillantottam, míg mélyeket sóhajtoztam és felmértem a terepet. Nem tudom, hogy a lány mondott-e valamit, teljesen kizártam a külvilágból. Ketten vannak ellenem=esélyem sincs. Nyilván varázslók, szóval a plusz pont megint nekik jár. Az egyik óvatlan pillanatban az egyik hátrafordult, hogy mondjon valamit a tömegben állók valamelyikének, ekkor ugrottam annak, aki engem tartott szemmel. Először az orrát találtam el, és valahogy sikerült úgy ráugranom, hogy hátraesett a földre. Amennyi időm még volt homlokkal megint az orrának estem, amiből elkezdett elég rendesen folyni a vér, a füleit pedig a két ellentétes irányba kezdtem húzni. A jól bevált módszerek, eddig a legtöbb esetben bejöttek.. De persze,csak ha egy ellenfelem volt. A másik, mihelyst észrevette ezeket a történéseket, rögvest orron gyűrt, mire hátraestem, és még csúsztam is egy kicsit. Több, mint biztos, hogy eltört az orrom, és ahogy ott feküdtem hanyatt a földön félig-meddig oldalra felkönyökölve, jött az ihlet. Egészen Doriehoz csúsztam, majd nagy nehézségek árán sikerült két lábra küzdenem magam. Ingott alattam a talaj, így a lány kezébe kapaszkodtam. Lejjebb csúsztattam a kezem, ujjaim az övébe fontam, és..
- Emberek, ő a menyasszonyom. Szóval ha megbocsátanátok...
Utat fúrtam a tömeg közt remélve, hogy nem követnek. Ha mégis, akkor jön a pszichokinetika, bár ilyen helyzetben még sosem használtam. Remélhetőleg elértük a pultot, és bár a szándékom az volt, hogy most ő rendel, két nagy adag gin tonicot rendeltem meg egy jeges törölközőt az orromra. Az ingem nyaki része véres lett, sőt, fázni sem fáztam, de véletlenül sem vettem le az inget.
- Ne haragudj. Sajnálom, nagyon felhúztak.
Kértem elnézést, mialatt kihozták a rendelt cuccokat. Ám a lány kezét nem engedtem el egy pillanatig sem.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. július 26. 01:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2013. július 18. 10:49 | Link

Pajtás ^^

- Te a kedvenceim közé tartozol még a furcsák között is - imponálok neki még egy kicsit és egyáltalán nem érdekel, hogy a férfiak dolgna csapni a szelet a nőknek és nem pedig fordítva. Mondjuk nem mintha én ezzel a dumával akarnám felszedni őt, csak egy kicsit had hízzon a mája, táplálom a már nyilván így is egészségtelen önbizalmát.
Nem igazán sikerül olyan sokszor felöntenem a garatra, nekem az alkohol csak a gátlásaim oldásában szokott segíteni, nem abban, hogy totális idiótát csináljak magamból. Nagyon ritkán fordul elő, hogy én leiszom magam a sárga földig, de kétség kívül elég érdekes, hogy ezt áldalában a fiú oldalán teszem. Nem is értem a dolgot...
 - Vérfarkaslé nincs esetleg? Tudod, a mókus nem az én súlycsoportom - röhögök fel ismét a gyengére sikrült poénomon. Ez ma nem az én napom nyelvfordulatok terén, de az biztos, David még nálam is gyengébben teljesít ma ilyen téren.
Azt, hogy a szemeim keresztbe állnak, egyáltalán nem vettem észre, a látásom egy nyolcvan éves emberével vetekszik most, hogy az érzékeim eltompultak és a reakcióidőm is eléggé megnőtt. Szerintem ha most fejbevágnának, holnap reggel észrevenném, vagy talán még akkor sem.
Azonban mikor David galibába keveredik, azonnal pattanok. Hogy hogyan jutok el odáig, én sem tudom, csak azon kapom magam, hogy bent állok a körben, mint a cövek és nem tudok megmozdulni, miközben a két melák nekiesik ivópartneremnek. Nem volt elég a pofon, utána szépen gyomorszájon találják, nekem pedig már a könnyeim potyognak, de még mindig nem tudok megmozdulni. Nem azért sírok, mert még nem láttam ilyet vagy annyira de nagyon szeretném ezt a férfit, egyszerűen ezt is az a fránya vodka és metaxa teszi. Ilyenkor az embernek felszínre törnek túlzott érzelmei; eddig nevettem, most pedig sírok. Milyen kevés választja el a két dolgot egymástól. De én nem akarok sírni, mert akkor gyengének látszom.
Letörlöm csupasz csuklómmal könnyeim tengerét az arcomról, hogy láthassak is valamit az incidensből és nagy sóhajjal nyugtázom, hogy immáron David van felül... egy darabig. Aztán kap még egyet az arcába és ömleni kezd a vér az orrából. Ekkor ébredek fel ebből a rémálomnak vélt állapotból.
Érzem, ahogy a fiú megkapaszkodik bennem, amikor mellém áll, aztán elképedek a következő mondatán. Tudtam, hogy jól hazudik, nade ennyire? Bár az arcomra nem ül ki, de belül egy nagy mosolyra húzódik szám és most legszívesebben megveregetném a vállát, de egyikőnk sincs olyan állapotban, hogy ezt most problémamentesen megtegyem.
Nem reagálok semmit sem a férfiakhoz intézett szavaira, valószínűleg így járok a legjobban. Csak bólintok egyet és csúnya, nagyon csúnya szemeket meresztek rájuk. Tudok harcipukkancs lenni, ha arról van szó, ezt egy-két ember érzékelte már, arról meg ne is beszéljünk, hogy aurortanonc vagyok. Csak egy mozdulatból telne kivenni a pálcát a farzsebemből... már ha nálam volna, persze.
Szorosan a fiú ujjai köré fonom a sajátjaimat, ahogy kifelé vonszol a körből. Még mindig hátrafelé nézek, hátha követnek bennünket, de nagy meglepetésemre nem teszik. Lehet mégsem volt olyan jó ötlet ez az ivós este, vagy jobban járt volna David is, ha a zenegép helyett cigizni megy ki. Rossz döntések rossz helyen, ez már csak így megy.
 - Nem haragszom - mondom neki komoran, amikor kiérünk a bárpulthoz, még mindig kézen fogva. Valahogy nem is akaródzna elengendi a kezét.
 - Majd én - nyúlok a jéghideg törülköző felé, amikor kikaptuk a rendelés - és mivel sikerült így felhúzniuk, ha megkérdezhetem? Az, hogy engem örömlánynak titulálnak nem ér ennyit, már megszoktam - végignézek rajta komor tekintetemmel. Az inge nyaka totál véres, az arca fel van dagadva szépen és az orrából még mindig csordogál a vér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 18. 11:40 | Link

Pajtikám (;

- Reméltem is.
Tette alám a lovat, ez tetszett. Megajándékoztam még egy puszival és egy azt követő ölelgetéssel.
- Nem vagyunk ma formában, be kell vallanom.
Poénok terén nekem is volt már jobb napom, de az övéi még elmennek. Most így belegondolva elég érdekesen ragoztam, de most ez kit érdekel? Fel sem tűnik neki.
Ahogy a balsorsom felé ballagtam, eszembe jutott Beth egy pillanatra. Csak mint gondolatfoszlány jelent meg előttem, de megdobbantotta a szívem és önkéntelenül is elmosolyodtam. Vele is játszottunk már részegesdit, de őt sosem illették olyan jelzővel emberek, mint az imént Doriet. Felszabadította bennem a vadállatot, akit eddig láncon tartottam. Egy egész láncreakciót indított be, mint mikor a hegy tetejéről elindul egy kis kavics, és az aljára érve a fél hegyet magával vitte az a kődarab. Értelme sem volt ennek a két - mugli szavakkal élve - motoros állatnak nekimenni, de nem hívhatnak így senkit. Vagyis Emit nem. Így végeredményként egy törött orral, felsértett arccal, véres kézzel és inggel hagytuk el a terepet. Elég szépen leolvadt a mosoly a pofájukról, mikor közöltem velük a hölggyel való nem létező kapcsolatomat. Dorie csak bólogatott, és gondolom mosolygott is, bár nem igazán mertem rásandítani. Ellenben ő végig hátrafelé nézett, ám jelzés híján megnyugodtam: nem akarnak többet. A tömegbe összeverődött emberek lassan szétszéledve ismét elfoglalták előbbi törzshelyeiket, ahogy mi is visszamentünk a pulthoz. Leadtam az igénylést néhány cuccra, és mire elnézést kértem az iménti viselkedésemért, a zene is elhallgatott, amit betettem.  Kezem elindult a jeges törölköző felé, ám készséggel felajánlotta segítségét, amit elfogadtam. Bár talán inkább leintett, hogy hozzá ne érjek ahhoz a rongyhoz.Amint az anyag először hozzáért a bőrömhöz, kicsit megrándultam, bár inkább a meglepődöttségtől, hogy valami nagyon hideg mint a fájdalomtól. Ekkor jutott eszembe a hasam. Mikor Kristóffal csépeltük egymást, mindkettőnknek előnye volt, mert ismertük a másik gyengéjét. Én tudtam ,hogy neki a keze ő meg azt, hogy nekem a hasi sebem. Az ingen keresztül végighúztam rajta az ujjaimat, de semmi baja nem lett. Csak úgy sajgott, mint az istennyila. Fogtam a gint, és azt is a feléig lehúztam. Kezdett enyhülni a fájdalmam.
- Em, ezerszer többet érsz, minthogy bárki is ilyennek nevezzen. Honnan tudja, hogy ki is vagy valójában? Csak mert jól nézel ki, és velem ittál, ez már rögvest ezt jelenti? És a többiek? Mert a szavaidból az csengett, hogy nem először neveztek ilyennek. Ők tudnak rólad bármit is? Hogy mit éreztél, mikor cselekedtél, vagy milyen cél vezérelt? Már nem azért, de rohadtul fogalmuk sincsen arról, hogy ki vagy, akkor meg ne merjen így nevezni. Főleg előttem ne.. Igyál!
Vágtam le neki egy monológot, és közöltem végül, hogy ne egyedül igyak még többet. Nem józanodtam ki ettől a kis csetepatétól, de a látásom tisztább lett. Szám félmosolyra húzódott, mert ha nem issza azt meg, akkor bizony fogom a törölközőt a kezéből, és szépen megtörlöm vele őt is, végig. Meg egyébként is, már kezdett leszállni a haragom, az adrenalin szintem is csökkent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2013. július 18. 14:14 | Link

Pajtás  Grin

A puszit és az ölelést szívesen veszem, ritka alkalmak egyike, amikor valaki ilyen őszintén közeledik felém. Remélem, hogy nem is fogok csalódni benne.
 - Te nem vagy ma formában, édesem - javítom ki mondandóját, mert igen is, feltűnt a dolog és annyira azért ne szóljunk le engem, a Mr. Bean talán még mindig viszi a pálmát ma.
A kis közjáték után a bárpultnál állunk ismét, bal kezem még mindig elveszik az ő nagy mancsában, a jobbal pedig igyekszem minél óvatosabban letörölgetni a vért az arcáról. Megszokhattam volna már, hogy David mindig belekeveredik valamibe, sokszor hallottam már a zűrös ügyeiről, de mikor együtt voltunk, még nem volt rá példa, hogy ilyen történjen. Most viszont megtörtént és mit ne mondja, elég szépen helyben hagyták. Nem is tudom, mit gondolt, amikor egy jelzőért cserébe nekiugrott a két fickónak. Az alkoholnak bizony vannak árnyoldalai is, nem csak jótékonyak és ha nem figyelünk oda eléggé, ez lehet a vége.
 - Senki sem tud többet annál, mint amit tudni vél - na jó, ez most elég intellektuálisra sikeredett és totálisan semmi értelme; még mindig az alkohol - nem hagyom, hogy tudjanak rólam bármit is, David. Én nem az vagyok, aki kiteregeti az életét mindenféle jöttmentnek. Annál már túlságosan is többet bántottak. Inkább megvonom a vállam és továbbállok vagy kap az illető egy szép rontást az arcába. Semmit sem tudnak rólam és ez így van jól.
Bólintok egyet, ahogy visszatér a parancsolgató éne a fiúnak és a pohár után nyúlok. Talán már nem kellene annyit innom, de az előbbi nagy riadalomra muszáj lesz. Nagyot kortyolok a gintonicból, majd visszateszem a poharat az asztalra és újból az arcát kezdem törölgetni. Jól elintézte magát, az biztos és még csak pálca sincs nálam, hogy rendbehozzam.
 - Mondd csak, nem folytathatnánk ezt - bökök az italok felé - máshol? Nem igazán érzem itt jól magam.
Nem arról van szó, hogy nekünk kellene megfutamodni innen vagy valami ilyesmi, csak még mindig érzem a tarkómon a figyelő tekinteteket. Inkább megspórolnék egy újabb balhét, ha lehetséges, mert ennyi mára bőven elég volt. Viszont a fiú társaságáról sem mondanék le egykönnyen, túlságosan is összefortunk itt a percek során.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Benett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2013. július 18. 21:57 | Link

Pajtikáám Cheesy

Elég jóra sikeredett az este...pardon, éjszaka eddigi része. Ivászat egy távolról sem ismeretlen lánnyal, amire a legkevésbé a mértékletesség a jellemző. Nem éreztem magma kényelmetlenül, bár szerintem ő sem, toltuk a poénokat, bár azt is inkább ő. Tulajdonképpen mindenen röhögtem, egy idő után meg főleg.
De mivel ilyen a természetem, muszáj volt zűrbe keverednem. Mágnesként vonzom magamhoz, bár már megszokhattam, hogy ahova én beteszem a lábam, és nem okvetlen csak egy kenyérért tértem be az üzletbe, ott előbb-utóbb valamiért a figyelem középpontjává válok, akár akarok, akár nem. A kisebb nézeteltérést lerendezve leülve a pulthoz, már pazarul éreztem magam. Annyi alkohol csörgedezett az ereimben és szívódott fel a gyomromban, hogy képtelen lettem volna komolyabb érzelmek kinyilvánítására. Jött a tonic, már ment is, ahogy Dorienál is. Már nem fájt a sebem, sőt, kezdtem megint felhőtlen hangulatba lenni. Azért a válaszára összpontosítottam, és legnagyobb meglepetésemre megértettem, hogy miről beszél. Nem csak a szavak jelentését ismertem fel, hanem az érzést, amit leírt, habár meg kell hagyni, elég furcsán írta körbe.. Kissé tán értelmetlenül. Bólogattam egyetértőn, mikor pedig a végére ért a válaszának, hálásan pillantottam fel rá az átvéresedett törölköző alól, amivel törölgette az arcomon csordogáló vért.
Egy másodperc alatt megéreztem, hogy az a tonic pont jókor jött, átestem a kábulaton és átadtam magam az ösztöneimnek. Az a David Benett uralta a testem, akit igyekszem leszorítani, de két pszichoanalitikus ponton mindig előtör belőlem: álmomban és mikor a részegség mámorában élek.
- Pincér! Két párolt bakancsot és négy adag lóherét. Hozzá egy hatalmas nagy üveg őő.. mit is, angyalkám? Jaa, igen, becherovkát!
Adtam le a rendelést..ja, nem, üvöltöttem ezt a pult mögött álló személynek, és egyáltalán nem értettem, hogy mit nem ért ezen, minek kell annyira csodálkozni. Megsürgettem egy kicsit, mire eltűnt, én meg valahogy elővarázsoltam a pénztárcámat a zsebemből. Kitettem a pultra valamennyivel többet a kelleténél, és mikor visszatért a tag egy becherovkával és két banánnal, akkor meg én néztem rá mint borjú az új kapura. Bakancsot kértem, de ezek a banánok is megteszik.
- Menjünk életem!
Nem engedtem el a kezét, így  pakoltam be a zsebeimbe a banánt, a másikban pedig a piácskát fogva mentem ki az ajtón. Út közben valakit megtaszajtottam, és ráripakodtam, hogy húzza el a belét, mert most megyek az esküvőmre. Amint kiléptem az éjszakába, a nyakamba hullott néhány csepp eső. Nem tűnt fel, hogy pusztán szemerkél az a vacak, nem. Odarántottam magamhoz a lányt, hogy most aztán táncolunk, mert ének az esőben. Tiszta sor. Amelyik mancsomban a pia volt, azzal fogtam meg a derekát, a másikkal meg valahogy próbáltam úgy megfogni a kezét, ahogy mondjuk egy bécsi keringőben szokták. Ez nem igazán ment, így felhagytam ezzel a marhasággal. Elindultam valamerre, amerre gondoltam, hogy az a szállás felé vezető út. Letekertem nagy nehézségek árán az üvegről a kupakját, amit egy szemetesbe ki is akartam dobni. A farmerom zsebében landolt, de a kukának nagyon megörültem.
- Leo, haver, hogy a francba kerülsz te ide? Aztán miért nem ittál a nejemmel? Te rohadék, utállak!
Öleltem meg a kukát, majd  hagytam is ott a retekbe. Ittam abból a vacakból, majd visszamentem a lányhoz, a kezébe nyomtam és addig egy tapodtat sem mozdultam, amíg legalább 4 nagy kortyot nem ivott belőle.

//folyt. : fő utcza //
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. július 26. 01:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 19. 15:42 | Link

Kapott volna pontlevonást, komolyan. Három szorgalmit elküldött, még Rédeynek is, maximum lenullázta volna a pontjait amit eddig szerzett, már ha egy apró vétek megér legalább mínusz 40 pontot. Pedig Márk ezen kívül jó gyerek ám komolyan. Ha néha mászkál mugli városrészekben olykor még aprót is ad, kivéve cigit, mert az drága s azt lejmolni azért pofátlanság. Múltkor úgy kértek tőle hogy látta hogy kapott egy fiatal sráctól, de Márknak azt állította egész nap nem kapott semmit... De büntetésével kapcsolatban a másik amin kiakadt, hogy saját káros szenvedélyeit ne traktálja másra? Sokaknak ezzel szerezne örömet.
Magában pufogva sétálgat a helyi városban olyanokon hogy tegyen magára egy mindenkit megölelek táblát? Hamarjában elvetette, őt se nézzék bolondnak és akárkit se ölelgetne. Random szólítgasson le akárkit, hogy szia, állok egy csokit, írásba foglalod a prefektusnak aki megbüntettet? Áh, képtelenségek forognak agykerekei között. Bolyongása céltalan sokáig amikor megjött az isteni szikra amikor elhaladt a kocsma előtt! Oh de rég is járt itt, akkor miért is ne...? Bár kicsit elbizonytalanodott, ha egyszer mindenért harapnak akkor kiszolgálásban se nagyon reménykedhet, még is tökéletes hely hogy jótékonykodjon, csak kell találni egy kevésbé rossz kinézetű helyi alkeszt a sok közül. (Már ha sokan vannak). Mindketten jól járnak és kaphat örök érvényű életbölcsességeket amit érdemes lehet megfogadnia. Az ilyen beszélgetéseket úgy szereti. Talán még cigit is vetethet velük, annyi pénz épp van nála. Ezen felbuzdulva hát benyitott az ajtón. Gyorsan körüljárta tekintetével a helyiséget, tanár egy szál se, pedig ihatnak már, elmúlt fél kettő, másoknál, idősebb diákoknál vagy akárkinél meg úgy mindegy. Egy lehetséges akadály megoldva. Nincsenek túl sokan így a választék se sok, pedig kéne egy olyan arc akihez nyugodtan leülhetne és nem tessékelik ki. Két idősebb néni beszélget egymással, szíverősítő kéne ahhoz Márknak hogy szívderítőek tűnjenek a szemében. Ők kilőve. Arrébb egy bácsika ül egyedül,  hatalmas szemüvegével a sportújságba van belemerülve. Ő sem jó, jöjjön hát a maradék akiket nem szúrt ki elsőre.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 19. 15:58 | Link

Márk

A gondolat már rég megfogant agyában, hogy az uncsitesóval beszélni kéne, de addig is rengeteg ideje akad még, így a faluban sétál még egy ideig, csaknem amíg megint jön egy isteni szikra. Az a szikra sem vezet semmi jóra, vagyis hogyha a kocsmába vezet, az már nem biztos, hogy az. Vagyis relatív, és hozzáállás kérdése; kinek mi a jó? Neki... nehéz lenne megválaszolni, de érzi, hogy mennie kell. Nem is bonyolítja túl a dolgot, nem habozik, habár a falu szélén jár, valahol az erőd mellett, az elhatározás holtbiztos, és a kocsma felé indul el, azaz először is az utat keresve, és akkor onnan a fő utcára; onnan nem nehéz.
Mivel siet, egyértelmű, hogy gyorsan oda is ér, belépve pedig, mint oly sokszor útja a pulthoz vezet, és mit is kérni? Nem kell kérni, csak egy meghatározó pillantást vetni a csaposra, és az már tudja is, hogy vajsör rendel. Ő nem tagadja, hogy elég sokszor van itt, de ha akarná se menne vele semmire, mert nincs láthatatlanná tévő köpenye, meg nem is kell. Az sem ritka, ha mást iszik, de jelen pillanatban nem valami lelki probléma az ittlétének oka, vagy mélypont, egyszerűen csak jött, és így a minimális alkoholmennyiség perfect lesz számára.
Mivel senki ismerőst nem lát, és abban sem biztos, hogy olyan nagyon szocializálódni akar, így egy távoli asztalhoz indul el, csendben, de azért végigtekintve a benn lévőkön, mert nincsenek olyan sokan. A megszokott emberek nagyjából, akik mindig itt vannak. Na hát ő most ezektől szeretne eltávolodni, és nyugiban meginni, amit rendelt magának, na meg rájönni, miért is akart idejönni.


ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 19. 16:31 | Link

Sharlotte

A maradék se nyújtott semmi bizalomgerjesztőt ahogy a pultos se jó szemmel nézte hogy mit áll ott Márk egymagában. Úgy néz ki ez az ötlete nem vált be a fiúnak, fordult volna kifelé amikor tárult az ajtó. Éppen hogy sikerült félreállnia az útból, talán észre sem vette a belépő leányzó, nem csoda amilyen magas. Márknál is több mint egy fejjel. Lépett kifelé amikor hirtelenjében utána fordult. A ruháján akadt meg a szeme, túlságosan normális ahhoz hogy esetleg egy ismeretlen tanár legyen és nem is túl felnőtt kinézetű ahogy előbb megpillantotta. Hangosan hümmögött egyet és elengedte a kilincset. Megvárta hogy a lány kér-e valamit, ami megtörtént és keresett magának egy üres asztalt. Na így tökéletes lesz. Odament hozzá kerülve a pultos tekintetét mert a hátán érezte azt, majd egyből leült a lánnyal szemben.
- Szió - megköszörülte a torkát mert nyilvánvalóvá vált hogy nem csak a magassága miatt idősebb a lány, hanem látszik is rajta. Ilyeneket meg csak úgy nem szokott leszólítani - ha nem zavarok a következőt állhatom ha kikéred?
Vágott rögtön a közepébe. Annak ellenére hogy épp csak kortyolni tudott belőle, Márknak volt egy olyan sejtése hogy egynél csak nem áll meg a lány. Egy sör nem sör, ahogy tartja a mondás. - Büntetésből, hogy is mondta pontosan Réday... - kicsit elkalandozik az ominózus eseten - A hatalmas és tiszta szívemmel vezérelve kell valami jót cselekednem ami nem káros így te lennél az alanyom, ha nem gond. Persze akkor te is tehetnél velem jót pluszba ha kérnél majd egyet nekem is, magam meg sem próbáltam.
Na elsőre szép hosszú monológot vágott oda a lány arcába, csak így ismeretlenül. Lélegzetvételnyi időhöz juttatva őt, zsebéből előhalászott egy papírdarabot és egy ceruzát és kitette az asztala hogy a keze ügyében legyen.
- Esetleg még írásba is foglalnád kérlek! Le kell adnom egy Eridonos prefinek! De kérhetsz mást is ám!
Igyekezett olyan ártatlan képet vágni amennyire csak tőle telt, szépen kérlelve asztaltársaságát. - Szép kis letámadás Márk! - "Dicsérte" magát gondolatban.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 19. 16:46 | Link

Márk

Milyen szép is lett, volna, ha nyugiban tud inni és békén hagyják. Bár most nincs rossz kedve, így a fiúcska annyira nem rontotta el a dolgot. Bár ez majd viselkedésétől függ, meg attól, hogy Lottinak éppen milyen pillanatnyi megvilágosodásai lesznek.
- Heló - talán kicsit csodálkozóra sikerül a köszönés, de azért ennyire még képes, hiába tört rá egész egyszerűen a gyerek. Nem is ismeri, de ez úgy látszik nála nem probléma. Kortyol még egyet a sörből, de persze az ismeretlen is folytatja a dumát, így csak csendben figyeli, amíg is rájön, mi ez valójában, és akaratlanul is egy kicsit talán gunyoros félmosolyra húzódik szája.
- Aha.. tehát.. innál, de nem adnak. Ami érthető is, talán elsős lehetsz... És ez a.. büntetést felhasználnád, azaz saját kis hogy is mondjam.. kicsit sem tanárbarát céljaidra kihasználnád. Két kérdésem van; miért segítsek? És.. mit írnék a papírra? Tessék megdicsérni.. nem is tudom kit, mert fizetett nekem egy sört? - talán így elsőre elég érdekesen jön ki a dolog, bár hangja nem olyan, mint tekintete, meg az a mosoly. Sokkal inkább mondható semlegesnek, a kedvesség apró szikrájával. Bár azért nem biztos még abban, hogy mit akar csinálni, vár is egy kicsit, mit reagál erre a másik. Elő tud-e állni valamivel, ami meggyőzi? Neki van pénze, most nem azon múlik, hogy jajj, mert fizeti. Lerí róla, hogy inni akar és kész.
- Ja, és még egy, bocs. Hogy hívnak? - ezt már valahogy olyan szépen nem tudja előadni, mint az előzőeket. Hátradőlve a széken veszi újra kezébe a korsót és iszik is belőle, várva egy nevet, vagy bármit, aztán majd ő is bemutatkozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 19. 17:44 | Link

Sharlotte

Jaj már ennyi kérdést, azt hitte jóval könnyebb dolga lesz. Lesütötte a tekintetét hogy összeszedje a gondolatait mielőtt válaszolt volna rájuk. Ahogy felemelte fejét arcán már nem látszik az akadékoskodásból fakadó bosszúságnak, széles vigyor ült arcára.
- Hát ez így nem teljesen igaz... - csak hogy eloszlassa a tévhitet hogy potyázva akar sörözni. - Hogy kérj nekem is az másodlagos. Persze nem esne le a karikagyűrű az ujjadról. - Ez utolsó mondatot csak magában gondolta oda. - S azért segíts mert amilyen kánikula van eggyel nem elégszel meg szerintem és ez neked csak apróság, elmászni a pulthoz és vissza.
Hogy igencsak meleg van megrázta a pólója nyakát. De hogyan is érveljen tovább? Ő szívest örömest segítene egy hasonló kérés teljesítéséhez, sőt rohanna. Se Márknak az a kis pénz, se a lánynak nem lehet nagyon megterhelő, de akkor jöjjön a hivatalos része a dolognak.
- Amúgy igen, olyasmit kéne írni, de tőled csak az aláírás kell. A fő hogy rajta legyen milyen jót tettem veled, bár lehet mást írok oda, ez nem feltétlen volna tanárbarát ahogy megjegyezted... Veritaserumos kezelés alatt csak nem kell vallanunk.
Kézbe vette a ceruzát és a papírt és villámgyorsan odahúzott egy vonalat, alá pedig odapingálta hogy aláírás. Csak ott kell a lánynak kézjegyével ellátni és kész is van minden. Válaszolva a következő kérdésre is így folytatta.
- Márk vagyok amúgy, elsőéves Levitás. De mond neked nincs testvéred!? - Rákönyökölt az asztallapra hogy közelebb hajoljon a lányhoz. De jó lenne neki egy lánc, mint a Kapj el ha tudsz c. filmben, amivel DiCaprio kenyerezte le a csajokat. Neki marad a lelkiismeretre hatás. - Nem kértek tőled olyat amit csak te tehetsz meg, mert te vagy a nagyobb? A nagy testvér! Gondold azt hogy én is egy ilyen valaki vagyok!
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 19. 18:10 | Link

Márk

- Aha.. szóval másodlagos.. értem - azaz nem, de nem lényeg, a komoly nézés elég lesz ehhez. - Tényleg? És ezt te honnan tudod? - mármint, hogy nem elégszik meg vele, mert aztán ki tudja. Ő még nem, hogy mennyit akar inni, de kettőnél több valószínűleg nem lesz, mert még programja van, és az is kocsmában, csak olyan helyen, ahol kevesebb a sötét alak, bizony. És ott az is ritka, hogy csak így odamennek hozzá.
A fiú következő megszólalását csak csendben figyeli, nem szól semmit, a sejtelmes félmosoly pedig még mindig ott virít arcán. Ebből aztán sokat nem tud meg, de még mindig csak gondolkodik a dolgon, így nem is tudna semmi konkrétat kiolvasni a tekintetéből sem.
- Áh, Márk, üdv. Én Sharlotte vagyok, harmadéves, noha végzősnek kéne már lennem, és Navine - ez a tettetett cukiság, annyira mű, és annyira sablonos, de érzi, hogy kell. Az angyali mosoly, az aranyos hang, Jézus... - Hát.. Van egy bátyám. De a hat éves húgomnak még nehezebb téged elképzelni... - csak az igazat mondja, végül is Hanna nem kér sört. Vannak elképesztő gondolatai, de ilyen helyzetbe Lotti is csak remélni tudja, hogy húgával majd nem kerül. Bár neki szó nélkül kérne, és fizetné is, korától függően.
- Na... akkor, add a pénzt... - egyszerűen lerendezi a dolgot, semmi túlbonyolítás, csak egyszerűen feláll, hogy ha végül oda is adja az árát a srác, akkor mehessen kérni neki itókát. Hangja egyáltalán nem megadó, sőt, valami olyasmi is van benne, hogy most aztán örülj magadnak. Már el is tűnik, azaz inkább indul, méghozzá a pulthoz, és két percen belül visszatér a vajsörökkel, letéve őket az asztalra.
- Tessék - még egy angyali mosoly, feje oldalra döntésével, és valami elrettentő képet alkothat magában róla Márk. Ez ugyan nem zavarja, vannak már néhányan rossz véleménnyel róla. Ha többen lesznek, az nem tragédia.
- És akkor most? Ha megfelel, amit írsz arra a papírra, akkor aláfirkálom neked - közömbös kijelentés, de szinte csodaként fogható fel, még ha ezzel nincs is tisztában a levitás. Majd egyszer talán még rájön. Bár remélhetőleg olyan sokáig már Lotti sem tartózkodik itt, a mesterképzés... eléggé kétes dolog, a plusz két év is soknak bizonyul. Azonban, ha nem bukik, akkor nem is olyan szörnyű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 19. 18:48 | Link

Sharlotte

Ez vitathatatlan hogy olyan kis aranyos legyen mint egy hatéves kislány, de az erőlködése megtette a hatását. Sietve odaadja a pénzt és megjegyzi hogy csak sejtette hogy kérne még egyet a lány. S még ő, Márk is kapott sört. Imádni való ez a Sharlotte ha kicsit furcsa is. Nem tűnt úgy hogy őszintén örülne a fiú társaságának, hogy is mondják, negédes a mosolya is. Valamiért ennek ellenére megtette a fáradtságot. De fenéket érdekli ez Márkot ahogy kortyolhatott ő is a söréből.
- Köszönet, ezen felül egyszer meghálálom a meghíváson is túl! Hullaásás és mosópor lopást is vállalok!
Ezeken kívül ugyan miben segíthetne neki arról perpillanat fogalma sincs de ilyen kijelentéseket mindig könnyű megtennie. Vicceskedést is megenged már magának hogy ilyen röSietve lefirkált egy mondatot. Varjassy Márk úriemberhez méltón, önzetlenül viselkedett velem, a büntetését teljesítette! Ennyi bőven elég, cifrázás nélkül. Odatolta a papírt a lány felé valamint a ceruzát is. Bűbájt valamelyik háztársa biztosan tud rá hogy tintának hasson, ha meg nem abból se csinál problémát, jó lesz így és kész! Maradt a beadandó Rédaynak és az örömködés önmaga miatt.
- Máskor is hozzád fordulok! - Megemelte a korsót mert a koccintást mohóságában előbb elfelejtette. - Szerintem igazán jól jártunk mindketten!
Ennek ellenére sietett a sörével. Jobb esetben rendelhet így még egyet, más részről nem akarja kísérteni a szerencséjét, na meg Sharlotte kedvességét. Egyértelmű hogy mély barátságba nemigen fognak kerülni a koruk végett. Érdekkapcsolatnak viszont tökéletes. Hogy hirtelenjében még se lépjen le azonnal azért rákérdezett valamire mert furdalta a kíváncsiság?
- Ám te valamennyire véla vagy? - Őszinte kérdés mert képről látott csupán s ott is magasak és ugyanolyan hosszú hajjal rendelkeztek mint a szembeülő.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 19. 19:21 | Link

Márk

- Ugyan, nem kell, köszi.. - nem igazán szereti a hálálkodós dolgokat, bár van néhány kivételes ember, de ők tényleg közel állnak hozzá. Meg azok vannak, akik annyira nem, hogy már elfogadja tőlük, és itt véget ér a sor.
A papírra vetett még egy pillantást, elolvasva persze ami rajta van, és csak úgy fogta kezébe a ceruzát, hogy aláírja. Így végül nincs benne semmi konkrétum, csak a lényeg, és valamennyire igaza is van a fiúnak azzal kapcsolatban, hogy mindketten jól jártak. De inkább csak a kékecske járt jól, Lotti egyébként is vett volna magának még egy sört, most azonban kettőt el kell tüntetnie így egyszerre, remek. Nem gond, dehogy.
- Máskor.. hozzá aztán fordulhatsz... Csak attól függ, milyen kedvemben leszek - igen, attól nagyon. Meg hogy él-e majd még, vagy nem-e lesz megint olyan mélyponton, hogy semmi se fogja érdekelni. Nem áll olyan messze tőle, hiszen problémák mindig vannak, nem is kicsik, csak néha napján félrerakja őket.
Végre, hogy egy kicsit nyugiban tud inni pár kortyot, bár még a srác jelenlétében - és kezdi nem zavarni - gondolkodik el, hogyan is tovább, majd kérdés zökkenti ki újra. Más helyzetben ezzel a lépésével mindent elrontott volna, de Lotti is szépen lassan eljut arra a szintre, hogy minden oké, amíg hagyja.
- Nem, nem vagyok az, egy picikét sem. Vagyis egy egészen csöppöcskét talán megeshet, nem követem vissza az őseimet, de amúgy nem - őszintén meglepte a kérdés. Ilyennel még nem álltak elé, bár az iránt már érdeklődtek, hogy metamorfmágus-e. Hát nem az, csak akkoriban eléggé.. lázadó kinézete volt.
- Hallod.. mivel van ez büntetés... milyen csodálatos dolgot követtél el? Meg Rédeyt említettél. Házvezetőbácsi nyakon csípett gondolom - ez édes mosoly a végéről elmaradhatatlan. Igazándiból sok kedve nincs egy beszélgetéshez, de ez még érdekli, aztán majd lesz, ami lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. július 19. 19:48 | Link

Sharlotte

Na tehát egy jégcsaphercegnő féleséggel van dolga. Ennek fényében különös kegyeltnek érezhette eddig is, ezután is magát Márk. Az se von le ebből semmit hogy mégsem véla a lány ahogy tippelte. Kíváncsi lett volna arra is hogy hogyan viselkedhet kezében az a pálcája amelyikben véla haj mag van, valami különlegessége biztos lehet a dolgoknak.
- Aham értem, de ugyan már, ezentúl kötelességem hogy mindig ott legyek ha valami bajod van! Ha jó kedved van, ha nincs! - Az ilyen komolytalanságokat gondol mindig a legkomolyabban, de ha nagy lódítónak is nézik emiatt az se baj, megmosolyoghatják. Magáról a büntetésről pedig.
- Nem volt semmi extra, csak rágyújtottam a suliban. Pedig azon a folyóson voltam ahol a képek állandóan isznak, bagóznak meg a többi. Még szaguk is van de te ezt jobban tudhatod. Elvben tehát nem lett volna gond, csak előbb egy eridonos prefi meg a tanárom is befutott. A legnagyobb gáz hogy még a doboz cigimet is elkobozták...
Olyannyira megtörten adta el a monológját, mintha valami fontos rokonját vagy barátját vesztette volna el. Essen csak meg még jobban(?) a szíve Sharlottenak rajta. Szegény kicsi elsős.
- Na de köszönöm még egyszer ezt az egészet! Valami egyébbel még fel kell találnom magam, az ördög meg nem alszik! Jaj csak nem fogok minden sarkon tanártól rettegni...
Kiitta üvegét és begyűrte a papírt, eltette a ceruzát és egy sziával, biccentéssel elhagyta a csárdát.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 13. 15:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Elliot J. Knight
Tanár, Melodimágus, Auror, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1062
Írta: 2013. július 25. 16:12 | Link

~Jamie~


Új hely... új emberek... semmi ismeretség. Ennek tudatában szálltam le a vonatról Bogolyfalván, vagy mi ennek a varázslófalunak a neve. Eddig nem valami nagy durranás, de meg kell szoknom a helyet. Addig biztosan, ameddig nagykorú nem leszek, és ki nem járom az iskolát. Ez is mekkora kicseszés már. Most kezdhetném az RBF évemet, erre visszapaterolnak harmadikba, mert itt másképp működik a tanítási rendszer. Nem valami felüdítő hír, de nem tudok mit tenni ellene. Inkább az ismeretlen Magyarország, mint a nagyi csipkedése.
Az egyik ládámat lebegtettem magam előtt, a másikat pedig húztam magam után, így keresve meg azt a helyet, ahova el lettem irányítva. Valami csárdába kell mennem a kulcsokért, mert Jamie dolgozik, és ezért nem tudott kijönni elém. Morgolódhatnék, hogy senki nem fogad az érkezésemkor, de legalább így csendben fel tudom dolgozni, hogy itt fogok élni. Majd megszokom ezt a helyet, vagy nem, de ha esélyt sem adok, akkor alapból el van veszve a dolog. Ami még itt tart, az nem más, mint az a furcsa képesség. Apa azt mondta, hogy az iskolában van egy tanár, aki tudhatja, hogy mi is ez, és képes nekem segíteni. A lepakolás után mennem is kellene oda, de nem fogok. Nem szeretnék még bemenni az iskolába, egyedül meg aztán végképpen nem. Időközben megérkezek ahhoz az épülethez, ahova mennem kellett. Külsőleg nem egy főnyeremény, de kitudja, hogy bent milyen. Lenyomom a kilincset, belebegtetem a ládámat, és behúzom magam után a másikat is. Hát, belül sem valami eget-rengető, de Apu mondta, hogy Jamie nem olyan gazdag, mint én. Vállat vonva mentem oda a pulthoz, letettem a cuccomat a földre, és felültem a székre. Alig, hogy helyet foglaltam, valaki megragadta a vállamat. Reménykedtem benne, hogy Jamie az, de a hangból ítélve, meg a bűzölgő szájszagból is, arra jutottam, hogy ez bizony nem az unokatesóm. Megfordultam, de a látvány eléggé förtelmes volt. A férfi hullarészegen kezdett kioktatni. Nem igazán értettem, hogy mit is magyaráz, de annyit sikerült megértenem, hogy itt nem fognak kiszolgálni kölyköket. Vitatkoztam vele egy sort, mire pálcát ragadott, csak hogy én gyorsabb voltam, és lefegyvereztem, és a saját pálcámat a torkának szegeztem. Érdekes egy első nap, de nem én kerestem a bajt, és inkább egy ember szívja meg, sem, mint az egész csárda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. július 25. 18:19 | Link

Unokaöcsém

Eljött a várva várt nap, az unokaöcsém érkezése. Kaptam nem olyan régen egy baglyot, miszerint Leonard, apám testvére szeretné, ha gondját viselném a házasságon kívül született fiának. Húztam a számat egy ideig, mert az, hogy egyedül lakok, számomra borzasztóan jó érzés. Nincs gondom Elliottal, sőt, kedvelem az unokatesómat, de mégis... Belementem persze, hát hogy mondhatnék nemet erre, de előre megmondtam, hogy nem fogom átvenni az apja szerepét.
Még Ell érkezése előtt az unokahúgom segítségét kértem. Ő jobban ismeri, hiszen az ő öccse, szóval segített kitalálni, hogy mi legyen a házzal. Arra jutottunk, hogy az első pár napban még a nappaliban, a kanapén fog aludni, aztán gyorsan együtt összeállítjuk a saját ki otthonát a kert végében. Bogár szerint ez közelebb hoz majd minket egymáshoz és jó muri lesz. Hát úgy legyen!
Készen voltam az érkezésre, de mivel a csárdában munka volt, és nem volt más, aki besegített volna, kénytelen voltam azt mondani, hogy jöjjön be. Még egy vajsörrel is készültem neki, hiszen abban olyannyira kevés alkohol van, hogy szinte lehetetlen egy korsótól berúgni.
A farmerom zsebében lapultak a kulcsok, amiket direkt a számára csináltam. Kell a kapuhoz is, meg a bejárathoz, így a másolatokkal együtt négy kulcs várta, hogy az új lakó megkaparintsa őket.
Telt az idő, és ahogy a falon lustán ketyegő órára pillantottam, egy szusszanással vettem tudomásul, hogy a gyerek vonata már pár perce befutott, és nemsokára ő is betoppan.
Kíváncsi voltam, mekkora, és milyen lett. Már vagy három év eltelt azóta, hogy utoljára láttam.
Éppen a hátsó asztaloknál vettem fel a rendeléseket amikor a már megszokott balhék zaját hallottam. Odakaptam a fejem, hogy kiket kell szétszedni, és először nem is akartam hinni a szememnek. Elkáromkodtam magam, szépen magyarul, és pár lépéssel ott termettem az unokaöcsém mellett. Pálcaintéssel kaparintottam meg a pálcáját, majd azt a fehér kötényem zsebébe rejtettem.
- Csak nyugodj meg, oké? - tudtam valami képességről, amit még nem tud kontrollban tartani, így inkább szavakkal - persze az anyanyelvünkön - próbáltam lenyugtatni. A pálcám hegye az idősebb, és jócskán ittas férfira fordult, míg a szabad kezemmel Elliot vállát fogtam meg, és húztam el onnan egészen a pult mögé, ahol is leültettem egy kisebb székre.
- Mégis mi volt ez? Meg sem érkezel és már balhézol? - egy kicsit felidegesített, még a mosolyom is lefagyott az arcomról. Az előkészített vajsört a kezébe nyomtam, és odaszóltam a már türelmetlenkedő vendégeknek, hogy várjanak egy percet.
- Igyál - utasítottam, és még egy figyelmeztető pillantást küldve felé elindultam, hogy kivigyem a rendeléseket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elliot J. Knight
Tanár, Melodimágus, Auror, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1062
Írta: 2013. július 25. 19:44 | Link

~Unokabátyó~


Nem sok kellett ahhoz, hogy közvetlen a torkának küldjek egy átkot. Egyetlen egy szerencséje volt a részegnek: az meg nem más, mint hogy a pálcám eltűnt a kezemből. Mondanom sem kell, hogy eléggé felbosszantott, és már készültem volna kiabálni, mikor Jamie lépett oda mellé. Elsőnek nem akartam felismerni, de mikor megszólalt, hogy nyugodjak meg, már tudatosult bennem, hogy tényleg ő az. Búcsúzóul be akartam mosni egyet az idegennek, de elhúztak onnan, méghozzá a pult mögé, és le is ültettek. Az arcomat a tenyerembe temettem, és mélyeket lélegeztem, hogy meg tudjam magam nyugtatni.
– Belém kötött, meg ki akart hajítani, mondván, hogy taknyosokat nem szolgálnak ki. Mégis mit csinálhattam volna? Ha hagyom magam, tovább fog kötözködni, és akkor meg... –nem tudtam befejezni. Tudtam, hogyha nagyon felbosszant, akkor az a valami a védelmemre fog kelni, és akkor lerombolom az egész helyiséget. Akkor Jamie még mérgesebb lenne, mint most és tuti nem fogadna be magához. Végül is, ki akarna egy olyan sráccal egy fedél alatt lakni, aki érzelmileg instabil, és bármikor a fejére robbanthatja a tetőt!? Ép eszű ember biztosan nem, és már így is sokat köszönhetek Jamienek.
– Sajnálom... –húztam el bocsánatkérően a számat, és elvettem a korsót egy köszönőmmel megtoldva. – Menj, a vendégek várnak. Én megleszek arra a pár percre, ígérem. –mindezeket persze angolul mondtam, nem kell senkinek sem tudnia, hogy miről is beszélünk, meg vele gondtalanul tudok ezen a nyelven kommunikálni. Nyugodtan kortyolgattam az italomat, legalább addig sem azzal vagyok elfoglalva, hogy bemossak annak az ittas embernek. Most biztosan jót röhög, hogy a tulajdonos lecseszett engem, de szívesen megnézném a képét, mikor kiderül, hogy rokon vagyok. Igaz, ahhoz sincs semmi köze.
Utoljára módosította:Elliot J. Knight, 2013. július 25. 19:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. július 25. 20:55 | Link

Unokaöcsém

Már maga a gondolat sem dobott fel túlságosan, hogy Elliot szabadon fog garázdálkodni a házban amíg haza nem érek. Hacsak Bogi nem megy éppen haza. És akkor erre rátett még egy lapáttal, hogy alig két perc alatt - mert körülbelül ennyi ideig nem figyeltem az ajtóra - balhézni kezdett. Változott sokat, de a saját unokatesómra mindig emlékeznék, tehát nem volt kétség, hogy ő az. Le is állítottam őket, a részeggel meg nem is foglalkoztam többet, felesleges megmagyarázni neki bármit is, még a végén tényleg nagyobb baj lesz.
- Jó, nyugi, hűtsd le magad - megcsóváltam a fejem, és vettem egy nagyobb lélegzetet. Tudom milyen amikor belekötnek az emberbe, de nem az a módja, hogy egyből leátkozza. Azt hiszem kicsit más a vérmérsékletünk. Én inkább pörgök, és nem az erőmet fitogtatom. Aztán lehet, hogy Ell sem, de most nagyon úgy tűnt.
A bocsánatkérésére megráztam a fejem. Egyszerűn még nem tudtam lenyelni a békát, szerettem volna kicsit megráncigálni, hogy miért nem maradt nyugton a fenekén. Pár pillanat alatt kitöltöttem a rendeléseket, és nem szívesen, de otthagytam annyi időre a gyereket, amíg kivittem a poharakat. Nem szeretem varázslattal intézni ezeket az ügyeket, meg jól is esik sürögni-forogni az emberek között.
Páran távoztak a fizetés után, többek között az a nem éppen józan férfi is, aki indulás előtt még egy nagyon sötét pillantást vetett az unokaöcsémre. Valószínűleg nem tetszett neki, hogy ott ült a pult mögött, ahova senki másnak nincs engedélye belépni, mint nekem, meg az alkalmazottaknak.
- Itt is vagyok. Mesélj, milyen utad volt? Tetszik a falu? Tudom, hogy nem ehhez vagy szokva...de egy idő után tetszeni fog. Nem olyan rossz ám - bátorítóan mosolyogtam rá, hátha egy kicsit jobb kedve lesz.
- Kérsz még valamit? Vagy szeretnél már hazamenni? - utóbbi kérdésnél előkotortam a zsebemből a kulcsokat, és a kezébe nyomtam egy röpke magyarázattal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elliot J. Knight
Tanár, Melodimágus, Auror, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1062
Írta: 2013. július 25. 22:03 | Link

~Unokabátyó~


Könnyű azt mondani, hogy hűtsem le magam, de megtenni már nehezebb. Nem akarok több balhét, ezért csak bólogatok Jamie szavaira, és csendben iszom tovább a vajsört, még ő kiszolgálja a többi vendéget. A részeg férfi közben távozik, de a tekintete nem tetszik, de fékezem az indulataimat. A vajsör többet ér annál, hogy a fejéhez vágjam a korsót.
– Az út unalmasabb volt, mint a roxforti. Az égadta világon senki nem volt a vonaton, akivel beszélgetni tudtam volna. A faluból meg nem néztem meg semmit, egyenesen idejöttem. Jobb? Úgy, hogyha bejövök ide, hogy meglátogassalak, hallgassam minden részeg barom szavait, hogy nem fognak kiszolgálni? Röhej... –csóváltam meg a fejemet. Tudom, hogy nem rajta kellene levezetnem a feszültségem, de mégis ő lett az áldozat.
– Van valami harapnivaló? Esetleg segítsek leszedni az üres asztalokat? –elvettem a kulcsokat, és a zsebembe süllyesztettem őket, de még vártam valamit, hogy visszaadjon: a pálcámat. Anélkül úgy sem fogok kimozdulni innen, ezt szerintem ő is nagyon jól tudja. Varázsló a pálcája nélkül nem ér semmit sem, és ha Jamie nem akarja, hogy a képességemmel felfordulást okozzak, akkor vissza fogja adni. Amint megkapom, felkelek a székről és a mosogatóhoz sétálok. Kiiszom a maradék italomat, és elmosom a korsót, majd kiteszem száradni.
– Te hogy vagy? Jól érzed itt magad? –visszaülök a helyemre, és próbálok mosolyogva nézni az unokabátyámra. Régen láttam, sokat változhatott ő is, de most majd mindent meg tudunk beszélni. Lehet, hogy nem ebben a pillanatban, hanem majd otthon, de akkor is tudunk majd beszélgetni. – Vagy inkább majd este beszélünk otthon? Most úgy is láb alatt lennék. –fel is kelek, és kisétálok a pult mögül, a ládáimhoz. Még nem indulok meg, csak akkor, ha Jamie is úgy akarja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. július 27. 11:58 | Link

Unokaöcsém

Jól látszott rajta, hogy ideges, és felhúzta magát az őt ért támadáson, de azért szerintem egy kicsit eltúlozta. Megmondhatta volna, hogy a tulaj rokona, és nem kell egyből leátkozni senkit.
- Igen, ilyenkor nem sok korodbeli jön ide. A nővéred azt mondja, kevés év közben az átiratkozás -vontam meg a vállam. Számíthatott volna rá, hogy a vonatút nem lesz a legkellemesebb, kánikulában meg főleg. Igazat megvallva örültem neki, hogy unatkozott, mert inkább teljen így az út, mint hogy már ott is átkokkal dobálózzon. - Ez az első napod. Nekem sem volt zökkenőmentes, elhiheted. Segítünk benne, hogy jobb legyen, azért vagy itt - széles mosollyal az arcomon borzoltam össze a haját. Hátha átragad rá is valami a jókedvemből.
- Harapnivaló...öh... - forogni kezdtem és kapkodtam a fejem jobbra-balra, hátha meglátok valamit, de csak egy csomag ropit sikerült kiszúrnom. Ideje lenne valami mást is beszereznem. Azt a csomag ropit a kezébe nyomtam, majd megráztam a fejem. - Nem, dehogy, megoldom - vágtam rá, közben meg megkapta a kulcsokat is. Úgy tűnt vár még valamire, így hát tapsoltam egyet, furcsán bámulva őt. Aztán a fejemhez kaptam. - Óh! A pálcád - kicsit belezavarodtam, a dolgokba. Kivettem a kötényem zsebéből a pálcáját, és figyelmeztető nézéssel visszaadtam.
Ell máris önállósította magát. Vigyorogva figyeltem ahogy rendet rakott maga után, miközben a pultnál ülőknek töltöttem az italokat.
-Én remekül, minden a legnagyobb rendben. Vannak jó csajok, hamburger, meg csendes a környék - válaszoltam röviden és tömören, majd a hajamba túrva ránéztem, ahogy kisétált a ládáihoz. - Jobb lenne. Estig legalább körbe tudsz nézni, érezd otthon magad, csak ne csinálj rumlit, meg semmi rosszat. Aztán ha hazaérek, dumálunk - bólintottam, és mivel kimentem az asztalokhoz, még indulása előtt megveregettem a vállát. - Az 52-es a miénk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elliot J. Knight
Tanár, Melodimágus, Auror, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1062
Írta: 2013. július 28. 09:51 | Link

~Unokabátyó~


– Ezt úgy mondod, mintha tehetnék arról, hogy át kellett iratkoznom. Igaz, én nem akartam a nagyiékkal maradni, de akkor sem tehetek róla… –halkan sóhajtottam a kijelentés után. Választhattam: vagy a nagyiék és Roxfort, vagy apáék és Bagolykő. Az utóbbit választottam, mert nem ismerem túl jól az apámat, és így lehetőségem lesz rá, hogy ezt bepótoljam. 15 év sok idő, rengeteg beszélgetés és kaland, ami pótlásra vár.
– Tudom, ebben a reményben jöttem ide. Nagyiék úgy is csak arról traktáltak volna, hogy lépjek túl a dolgokon, mert ez az élet rendje… de én erre… képtelen vagyok. –soha nem értettem az öregek észjárást. A saját leányuk halt meg, és azt kérik az egyetlen unokájuktól, hogy lépjen túl a halálán. Ez nem megy egyik napról a másikra, ráadásul nem egy fejlődő kamasznál, aki pont abban a korban van, hogy az érzelmei ingadoznak. Úgy sem fogom tudni egykönnyen megemészteni a történteket, ezt senki nem várhatja el tőlem. Nehéz lesz így Jamieéknek, de inkább bezárkózok, sem mint felfordulást csináljak.
Harapnivalóként egy csomag ropit kaptam, amire csak elmosolyodom. Szeretem a ropit, és addig elég lesz, ameddig haza nem érek. Közben Jamie furán néz rám, mert még mindig várok valamire, ami nem más volt, mint a pálcám. Szemeket forgatva vettem el tőle, és tettel el a zsebembe, megígérve, hogy egyhamar nem átkozok le senkit sem.
– Csajok? Gondolom minden este másik fordul meg az ágyadban. –nem tudtam megállni, hogy ne vigyorogjak el rajta. Kinézem belőle, de erről majd este beszélünk, mert nem hagyom ennyiben a témát. – Oké, nem fogok. Max eszek valamit, és szerintem le is fekszek aludni. Jó munkát, és kitartást. –mosolyogva búcsúztam el tőle, majd kihúztam a két ládámat a csárdából, és kint az egyiket ismét magam előtt kezdtem lebegtetni, így haladtam hazafelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. július 30. 23:26 | Link

Sharlotte

A vizezett vajsör az utolsó a problémái sorában. Másból akad bőven, amiért Michelle hajszálait egyenként tépkedné most ki a helyükről, ha a nővére itt lenne vele. Michelle ugyanis bekavart most neki rendesen, de ezen ráér anyázni majd, ha innen lelépett ez az alak, akivel éppen tárgyal. Némi cigit szerzett be neki, meg egy kis jóféle ír whisky-t kéz alatt. Lényegében a nővére akasztotta a nyakába ezt az ötödik kereket, aki Michelle ex pasija és ezért kell most ő lenyelje a békát és segíteni a tagon. Ezt még úgy leveri a nővérén, hogy könyörögni fog a végére a bocsánatáért a hígagyú tyúk vérrokona.
Az amigo számolja a suskát nyelve hegyét kidugva, ő közben rágyújt egy szálra a friss csomagból, csak hogy töltse az időt. Miután lerendezték az anyagiakat és az áruátvételt, a harmadik kerék elgörög melegebb éghajlatra, ő pedig a pulthoz telepszik át kissé morgós arckifejezéssel, kapucniját a fejére húzva, egészen a homlokába. Újabb vajsört rendel, miközben megvakarja az állát, szusszant egyet és a végére mégis csak hátracsapja azt a kapucnit, amit az előbb pont elrejtésnek szándékozott használni. Michelle eltolta az egész napját. Leveri rajta! Úgy éljen, hogy leveri!
Öltözéke mellesleg kimerül színek terén a szokásos feketében: kapucnis póló, háromnegyedes gatya és teniszek. Messze nem egy keményrocker figura most, de nem is ajánlatos felhívnia a figyelmet magára, ha anyagi természetű elfoglaltsága akad és azért tartózkodik idelenn.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 30. 23:58 | Link

Mihael
ruha feketében

Nagyon jó érzés tud lenni, amikor az ember hazaér a munkából, és akkor még főzhet és takaríthat, főleg úgy, hogy előtte meg a suliban punnyadt, és este esett haza. De nem.baj, ezt vállalta, és már egy teherrel kevesebb. Megszabadult érzésektől, emlékektől, és a tudattól, hogy bárhogyan is korlátozva van - nem mintha ez foglalkoztatta volna. Csak a kezébe varratott közös mintázattól nem szabadult még meg, és nem is fog, az ottmarad.  haja viszont egy másik szent dolog. Változás, színváltás, ezek nála párhuzamban vannak. Most majd fekete lesz talán, vagy vörös, mert olyan nem volt, vagy épp semmilyen, hanem szakít ezzel a szokásával. Még eldől, de általában pillanatnyi gondolatokból és felindulásokból cselekszik. Mint most, hogy felüti fejében magát a gondolat, miképp is le kellene menni a csárdába. Azaz inkább csak elslattyogni odáig, egy-két vajsört benyomni, aztán egy fokkal vidámabban hazajönni. Erre legalább jó, ideiglenesen mindig segít. Hosszútávra nem nézi a kicsit se hasznos hatását, az nem érdekli, csak a mának él. Ezért is jelenti be, hogy lelép, aztán már megy is a kocsma felé. Egész kellemes kis idő van, de nincs ideje ilyesmivel foglalkozni, viszont nem.is gondolkodik. Furcsán közömbös mindenhez, meg valószínűleg mindenkihez, csak mivel az utcán az illető nagy szerencséjére nem jön vele szembe senki, így erre biztosat nem lehetne mondani. Ettől függetlenül így is hamar odaér, és határozottan be is nyit, semmit se várva. Néhány tekintetet a nyakába kap, de csak egy pillanatra, mert az ide járók többségének már nem nagy látványosság, beleivódik a hétköznapok szürkéibe. Útja is a megszokott, a pulthoz vezet, ahol mindenféle nyikkanás nélkül már tudja is a leányzó, hogy egy vajsör rendel. Nem biztos, hogy előny az itteni ismertség, de nem érdekli. Csak lazán a korsó után nyúl, és indulna is egy távoli asztalhoz, amikor a pultnál, tőle nem is olyan messze meglát egy ismerős arcot. Automatice félmosoly, és már indul is feléje, hogy mellé érve a szomszédos bárszéket elfoglalja.
- Na helóka - valljuk be, érdekes köszönés csak így, de ez jött. - Mi járatban itt lent , ilyen későn? - sejtelmes félmosolya persze továbbra is ott virít arcán, és aki igazán ismeri az hangján is észrevehet valamit, de olyan szerencsére nincs a közelben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. július 31. 11:06 | Link

Sharlotte

Pocsék kedve nem megy ritkaság számba, főleg ha még mások puszta jóindulattal hajlandók rásegíteni is ezen állapot előidézésére. Michelle-ben például folyamatosan túlteng a testvéri szeretet iránta és régebben is, ha nem éppen egymásnak falaztak, akkor ott tettek keresztbe a másik félnek, ahol csak tudtak. Természetesen azért, mert annyira túlteng bennük a szeretet és béke, csak ezúttal a kedves testvére túl messzire ment buzgóságában. Az a fogadjisten, amit viszonoz majd neki, legalább ennyire önzetlen kell, hogy legyen.
A csárda népségének Szöszivel ellentétben ő egészen újdonságnak számít, de ennek ellenére nem zavartatta magát eddig sem, hogy simulékony kocsmázóként adja el magát a publikum orra előtt. Nem esik nehezére az ilyen környezetbe belesimulni, amiben otthonosan érzi magát, így a feltűnést is elkerülte ezidáig. Most azonban, mint derült égből az áldás, mire egyáltalán nem számított, a kis trófeatermes szöszi hangja úgy kopogtat be a dobhártyáján, mint valami húsvéti hangos üdvözlőlap. Felpillant az italából és szinte azonnal végigfut a gunyoros vigyor a képén, mint holmi önálló életre kelt vidám macska, aki gombolyagot kapott a gazdájától. Mintha csak Barbie nyitotta volna köszönésre a száját, a plázacicás "helóka" most egészen megy is Szöszi imidzsével. Előbb csak megvonja a vállát, miközben a múltkorihoz hasonlóan méregeti egy kicsit szenvtelenül az ellenkező nem mai berendezését, s csak azután hajlandósítja magát a válaszadásra.
-Leugrottam inni egy kicsit. -Közli cinikus felhanggal a nyilvánvalót. A bevásárló listáját most hadd ne tegye publikussá Szöszi előtt.
-Reméltem, hogy összefutok Hófehérkével, de úgy tűnik, ma csak a disney csárdás Hamupipőkét kapom ki.- Bizony, valamikor még az ő agyát is megerőszakolta a három nővére a sok disneys mesével és azóta rémálma a szőke Hamupipőke, meg a hozzá tartozó, túltengő szeretet és béke üzenet. Erre utal többek között a lány szőke haját és ruháját sorban, hosszabb ideig fixírozva beszéd közben.
-Na és te? Elkerült az Álommanó? Kislányoknak már rég az ágyban a helyük esti mese után, a plüssoroszlánhoz bújva.- Az áradó csipkelődéséből érződik, hogy ez lehet nála az egyszerű beszélgetés és jelenleg egészen felderült a képe az előbbi komor morgásához viszonyítva. Hiába, a társaság hatalma, főleg a szemrevaló, szőke társaságéé.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2013. szeptember 27. 20:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 31. 12:02 | Link

Mihael

Mikor elindult még határozottan követte az elvét, hogy akkor most csak inni fog, mert semmi kedve bájcsevegni, vagy nem túl rokonszenves emberekkel akár csak két szót is váltani. Amíg vajsörét kikérte is ez volt a véleménye, de  amint a trófeatermes srácot megláta ez rögtön meg is változott. Hát ha már érdemleges társaság is van, akkor miért ne?
- Ha sűrűbben fogsz idejárni, akkor többet fogod látni a disney csárdás Hamupipőkét - ha meg nem, akkor értelemszerűen az ellentét lép életbe, de ez mindegy, egyszerűen nem lehet olyan hülye, hogy ne jöjjön rá. Az enyhe túlzással kedvesen méregető tekinteteket megszokta, így közelről sem akad fenn a fiú viselkedésén. Talán természetes is, ha egy olyan lány, mint ő, egy olyan helyre látogat, mint a csárda. A srác viszont a trófeateremben is így állt hozzá, tehát nincs vele gond.
- Enyhén más a helyzet, ha az a kislány munkából esik haza - az angyali vigyor pedig elengedhetetlen, csak hogy ezzel is tudassa: más a helyzet. Azt meg hozzá se teszi, hogy aztán otthon is tehette a dolgát, ezután pedig nem is meglepő nála, hogy elindul, és itt köt ki. - Amúgy én is csak elugrottam inni - azért végül is ez a válasz a kérdésre, tehát a lényeg is ez lenne. De akkor már felmerül, hogy mit is. A vajsör elég lightos cucc, aztán kiderül elég-e neki ez most, vagy valami mást is iszik majd. Azonban ettől még a korsó tartalmának fokozatos, de nagy adagokban való eltüntetését nem szünetelteti, amikor nem beszél dönti magába.
- Mondd csak... valami tartalmasabban nem gondolkodtál? Vagy maradsz a vajsörnél? - többek között ez nála olyan alapkérdés, amit jó, ha az elején tisztáznak, még ha teljesen mindegy is. Ő maga vajsörért indult le, azt tervezett inni, mert otthon a töményebbekből van választék. Jelenlegi itókája végét húzza még le, aztán elég minimálisan nőiesen vissza is teszi azt a pultra, végül pedig kérdő tekintettel néz a rellonosra. Ez biztos, zöld lesz a gyerek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 39 40 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed