28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 39 40 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Emma McNeilly
FELFÜGGESZTETT


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 258
Összes hsz: 15046
Írta: 2013. január 27. 20:05 | Link

Beu és Z

Január 26


Egy lánynak nagyon nem a Csárdában van a helye. Ennek a lánynak meg pláne nem. Arról nem beszélve, hogy két lánynak sem igazán, ők meg ráadásul hárman lesznek. Morcosan gondolkodik, ám arcát inkább az ijedség tölti be. Hezitál. Mikor már éppen arra jutna, hogy na jó, felejtsük el, visszatér a kastélyba, akkor valaki megszólítja. Amire még egy kicsit fel is szökken. Mini szívroham mára is megvolt, remek. A kérdésre már éppen készül egy határozott igennel válaszolni, és mondaná, hogy távozik is, mikor se szó, se beszéd, szó szerint magával viszi őt befelé, vélhetően Zoé. Na tessék, már jó társaságnak néz elébe. Értékeli ő a bátorító hangnemet és arckifejezést mégsem tudja magát odabent, azaz most már ide bent, elképzelni. Ez a hely, enyhén szólva sem üti meg a színvonalát és még taszítja is. Kosz van, szaglik a hely. Magától biztos, hogy soha az életben meg nem közelítette volna, még csak távolról sem. Tágra nyílt szemekkel néz körbe, közben a védelmező szavakra, kissé megtorpanva azért reagál.
- Mért, itt bajom lehetne? – Elkerekednek a szemei és kérdően néz a lányra. Igen képzeli, mit hisznek róla, de ő akkor is elsőre jár itt, és ahogy jelen pillanatban kinéz utoljára is. - Szerintem ebben az esetben sokkal biztonságosabb nekem ott, a kastélyban.
Fordul kissé hátra és mutat kifelé az ajtón. A kacsintásra valami mosolyféleséget mutat, aztán kiszúrják Beát, így láthatóan a megfelelő ember és nem valami még idegenebb ráncigálta idáig. Mondjuk úgy kisebb noszogatás után helyet foglalnak és levetik a kabátokat, sálat meg sapkát. Közben fel sem eszmél még és egy korsó sör? vagy olyasmi kerül elé. Bátortalanul inkább némi vicsorítás, mint mosolygás kíséretében nézegeti eléggé furcsán az italt. nézi jobbról aztán meg balról, majd a két jóízűen kortyoló lányra tekint.
- Itt nem lehet mondjuk narancslevet kapni? Persze az se gond, ha nincs, ha visszamegyek a szobába, ott van.
Kérdezi egy mosollyal, amivel próbálja kifejezni, hogy ő ugyan ilyet még nem ivott, de nem is úgy tűnik, hogy szeretne. Mondjuk itt lenni se nagyon. De ez eléggé tiszta sor a belépésük óta. Ám a két lány igencsak rosszalló tekintetére csak lesüti a szemeit és az italhoz közeledni kezd. Már a korsó a kezébe van, és az arcához is emelte.
- Szia Zoé, örülök, hogy megismertelek.
Legalábbis most még biztosan örül, aztán meglátjuk pár óra múlva. Úr isten! Most mi lesz, vajon mit hoz ki belőle? Milyen íze lesz? Ízleni fog neki egyáltalán? Mi van, ha valami borzalmas és beteg lesz tőle? Vagy mi van akkor, ha ízlik neki? Na jó, az utolsót kellően ironikusan mondta magában ahhoz, hogy tisztában legyen ez a lehetőség egyelőre nem áll fent. Belekortyol, majd elég érdekes grimaszok kíséretében még egyszer. Leteszi maga elé, és akkor látja, hogy a két lánynak már csak kortyai vannak vissza. Megint tágra nyílt szemekkel.
- Ennek ilyen furcsa ízének kell lennie, vagy csak az enyém rossz?
Érdeklődik kellően naiv énje, nem mintha lenne neki olyan, amiben ez nem nyilvánul meg. Kedvesen mosolyog a lányokra és látva rajtuk, hogy márpedig, ha kell neki, ha nem ezt most meg kell igya megpróbál küzdeni az itallal. Még iszik egy vagy két kortyot. Hamarosan egy kis pír jelenik meg az arcán, körülbelül a korsó felénél járhat. Lehúzza a pulóvere cipzárját, majd a két lányra tekint. Tovább nem megy, eltolja magától, és úgy gondolja neki ez mára elég volt.
- Ti sokat jártok amúgy ide?
Érdeklődik, közben Bea valamit intézkedik, és újabb poharak érkeznek, a régi korsók meg eltűnnek. Nem nagyon tudja hová tenni most mi is a helyzet ezért csak pásztázik a tekintete Zoé és Bea szemei között.
- És ez micsoda?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. január 27. 20:37 | Link

Beus, Emci

Január 26.



Nem zavartatom magamat. Bár be kell vallanom, még én sem voltam itt soha, mert nem akartam rossz hírbe keveredni, nem akartam, hogy kipletykáljanak. De Beának kellően erős érvei voltak arra vonatkozóan, hogy ide el kell jönni és beszélgetni kell és jól kell érezni magunkat...meg mindent kell, kell és kell. Nekem ugyan semmi bajom ezzel a hellyel, bár nem értem miért nem választhattunk egy kissé koedukáltabbat, ha már az ismeretlen lánynak ennyi problémája van, ugyanis, a figyelmemet nem kerülte el, hogy félénken körbepislog..ez azért igencsak szórakoztató.
-  Ne aggódj, velem tényleg biztonságban vagy. Meg amúgy is, Beának igaza van, jól fogunk szórakozni, engedd el magadat. A kastély sem olyan biztonságos, mint amilyennek te azt gondolod, hidd el.
A mondandóm végén egy nagyot bólintok, majd egy újabb korty vajsört döntök le a torkomon. Csak szép lassan...semmit nem kell elsietni, hosszú még az este. Persze, eszem ágában sem volt megijeszteni szegény, félős Emmát, csak az igazságot mondtam és a tapasztalat beszélt belőlem, de talán ezt nem kellett volna...most már mindegy.
-  Hűha, ez aztán a nagy feladat, nem semmi. Szóval te olyan kis szende Emma vagy igaz? Zoé vagyok, és szintúgy örülök.
Egy kicsit tétovázik, majd végül kezet nyújtok neki, akkor baj nem lehet belőle, most egészen jól érzem magamat, semmi bajom. Nem vagyok letargikus hangulatban de nem csattanok szét az örömtől se, szóval Emmának nem kell tartania egy esetleg kis sokkolástól.
-  Szeretnél esetleg cserélni?
Jót mulatok rajta, de tényleg. A legtöbb vele egykorú lánnyal már régen elszaladt a ló, de itt az élő példa, hogy vannak még csodák. Ettől pedig nevethetnékem támad, Bea igazán nagy feladatot akasztott a nyakunkba...szinte lehetetlen lesz, bár már az is haladás, hogy bejött, elismerésem. Amikor a pincér visszajön az italokkal, összecsapom a kezemet és felnevetek. Ha nem ízlett a vajsör Emma, akkor ez biztosan nem fog.
-  Lángnyelv whisky, remek ízlésre vall...
Válaszolok egyszerre kettőjüknek, majd félretolom a vajsörömet, valamivel mégiscsak le kell majd öblíteni, annyira azért nem állok nagy ivó hírében és őszintén annyira nem is szeretek, de néha azért kell.
-  Bevallom neked, még soha nem voltam itt, de nem olyan rossz, mint képzeltem. Bea, szerintem innunk kellene valamire...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szakács Ágota-Beáta
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2013. február 5. 19:42 | Link

Emma, Zoé
Január 26


Nem járja az, hogy Emma ilyen hamar le akar lépni! Még semmit se látott, tapasztalt és érzett meg a hellyel kapcsolatban. Vagyis látni látott már, elnézést! Koszt kosz hátán, piszkos asztalokat, még piszkosabb kinézetű embereket. Kissé fura hatást is produkálunk, itt vagyunk mi akik köszönő viszonynál sokkal többet ápolunk a fürdővel és ők akik ünnepnapokkor esetleg meglátogatják az előbb említett helyiséget.
Helyet foglalnak, megszabadulnak minden felesleges ruhadarabtól és szembe találják magukat a korsó sörrel. Zoéban egy percig sem csalódtam, azt teszi amit ilyenkor szokás. De a drága Emma! Nézi, jobbról is, balról is és semmire se halad vele. Nevetni kezdek, ám mielőtt megszólítana, elhallgatok. Tudom ez nem volt szép tőlem, de olyan szórakoztató és vicces volt az egész amit csinált.
- Nincs narancslé és nem mész sehová, nélkülünk. -
Időközben valahogy a korsó is eljut Emma arcáig, siker. Zoéra nem is nézek, anélkül is, tudom, hogy azt csinálja amit kell. Bemutatkozást is lezavarják, Emma jó tulajdonságainak kiemelésével. Kézrázásnál kicsit több ideig bámulok oda. Remélem most nincs Zoé krízisben, mert akkor Emma haja fel fog állni, nyakamat rá. Jéé! Megmenekül a nyakam, lezavarják elektromosság hiánya nélkül. Büszke vagyok, mindkettőre.
Furcsa íz? Oldalra sandítok, amerre a furcsa ízű vajsörös korsót tartó lányt sejtem. Ránézek, valami olyat üzenve, hogy ez nem rossz. Tolnám is eléje a korsómat cserére, de nem hiszem egy háromnegyedig üresre vágyik. Ha pedig igen, akkor szíves örömest oda adom neki. Zoé is cserét ajánl, de nincs idő elfogadni. Már el is tűnnek a korsók, helyettük poharat veszik át a szerepet. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ha a vajsör nem volt jó Emma számára, a lángnyelv whiskey még annyira se fog. Sajnálom szegénykét, de előbb utóbb úgy is be kell vezetni az életbe és sokkal jobb ha mi tesszük meg és nem valami huligánok az utcasarokról.
- Remek ízlésen kívül mi mással rendelkezhetem? -
Egy kissé az egoizmusom került előtérbe, hála a megjegyzésnek. Amúgy meg itt már tökéletesen mindegy ki mit szeret és mit nem, mert választási lehetőséget egyiknek sem kínáltam.  Ezek után se fogok, elvégre valaki kell legyen köztünk a vezető egyéniség. Hiába, hogy mindketten feljebb járnak nálam, az itt semmit sem nyom a latba. Maximum ha nem kezdjük egymást el átkozni, amire még halvány esélyeket se látok.
- Igyunk a mai estére! -
Kapva kapok Zoé ötletén, felemelve a poharat és rájuk várva, hogy összekoccintsuk őket. Direkt csinálom így, mivel egyik se menekülhet. Főleg nem Emma, aki kölcsönkérné a nyúlcipőt az utolsó csövestől is csak, hogy menekülni tudjon. Rájuk mosolygok, gondolkodva a feltett kérdésre. Sokat járok ide? Mostanában egyáltalán, lejárt az Endre utáni járkálás nevű műszakom. Gondolataim közé próbál beférkőzni az arca, a hiánya, ám gyorsan hessegetem el őket, mivel most nem éppen egy érzelmes pillanatot élek. Szét nézek, esetleges menekülési utat keresve amit el kell vágnunk Emmának a testi épsége és itt maradása érdekében. Különben rájövök Zoé megfogalmazta a választ a kérdésre, így csak bólintok egyet mikor elmondja.
Kezem ügyébe akad egy itallap - itt ilyen is van?! - amin hamar megtalálom a lángnyelv whiskeyt. Gyors mozdulattal tolom Emma orra alá. Ez elég információ kell legyen arra vonatkozólag mit is akarok vele megitatni. Amúgy ilyen gyümölcsleveket ne is próbáljon rajta keresni, mert nem talál. Még talán sima víz szerepelhet rajta, de ennél több nem. Szóval nézelődj kedvedre drága leveses barátnőm az itallapon! Hátha találsz olyat ami elsőre megtetszik neked.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emma McNeilly
FELFÜGGESZTETT


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 258
Összes hsz: 15046
Írta: 2013. február 8. 23:50 | Link

Beu és Z

Január 26


Szende Emma? Az meg milyen? Kérdések cikáznak a fejecskéjében, számtalan. Mióta ideért többet gondolkodik, mint tanórákon. Ilyet se mondott még biztos senki, de ezt a lányt a Csárda sarkallta erre a kis észtornáztatásra. Ez gyönyörű, más lazítani jár ide, ő meg ide se járna, ha tehetné, most meg itt kombinál már fejben. Ez a környezet, ezek a szagok… az alakokról nem is beszélve, akik a helyen tanyáznak, most és általában. A cserére csak elhúzza egy picit a száját. Igazándiból annak örülne a leginkább, ha valami alkoholmentesre cserélhetné ezt a dolgot itt maga előtt. Ők vajsörnek hívják, Emmus inkább valami agyzsibbasztó löttynek nevezné el és jó messze kerülne tőle. Legalább annyira, mint amennyire messze van egymástól Budapest és New York, ha az elég messze van. Mosolyra derül elsőre, mikor meglátja a pincért közeledni és érdeklődve kérdezi mi is jön. Megint előjött a naiva belőle, hiszen Zoé válasza előtt, meg mert volna esküdni rá, hogy legalább egy kicsit meghatotta őket, és kikértek neki valami üdítőt. Mikor megtudja mi az, még inkább meghátrál, mint eddig.
- Erről már hallottam, aputól, ilyet csak a férfiak isznak, nem?
Kérdezi félve, és ez az arcára is kiült. Zoé vallomása most nem nagyon nyugtatta meg, és a koccintásig se nagyon akar eljutni. A szék támlájába kapaszkodik és már pár centivel hátrébb is csusszant. Rajtra készen van, ha kell, rohan is kifelé. Valahogy nem tudja elképzelni, hogy ő abból az általa félelmetesnek titulált italból akár csak egy kortyot is legurítson a torkán. Bea ízlése ide vagy oda. Elhangzok a jelige, majd a másik két lány megemeli a poharat. Itt az idő, most vagy soha! Tehát nézzük a lehetőségeit, vagy lejjebb ad az igényeiből, vagy szépen és gyorsan felpattan és elhúzza a csíkot. Zoé illetőleg Bea szeméből nem azt mondatja az elszántság, hogy ő innen szabadon távozhat. Így a megszoksz vagy megszöksz páros közül előbbi maradt számára. Felemeli a poharát, előveszi legszebb mosolyát, majd ugyan azzal a lendülettel, visszateszi az asztalra. Azon gondolkodik melyik jobb kifogás, a „nem is vagyok olyan szomjas” vagy az „allergiás vagyok az összetevőire”… Nem drága lányom, te a szórakozásra vagy allergiás. Mondja a belső hangja, aminek túl nagy lett a szája hirtelen. Nem igazán tudja elfojtani, így úgy negyed óra itallap böngészést követően arra jut miért ne.
- Az estére.
A lányok szemébe néz, előbb Bea aztán Zoé tekintetét kapva el, majd kóstolgatás nélkül húzza meg a poharat, nem törődve ízzel, erővel és hatással. Lecsapja az asztalra a poharat, majd mosolyogva tekint a lányokra. Nem, szó az nem jön ki a száján, de az első sokk után a whisky ereje már ki kellett, hogy mutatkozzon a pofiján. Az első élménye itt, most az agya még küzd, hogy erre büszkének kell-e lennie majd, avagy sem, de ez a jövő titka, ő meg most kihasználja a pillanatot. Legalábbis küzd még a belső énjével, de már nyerésre áll a szólongatott Emma. Magához húzza ismét az itallapot, majd a lányok elé tolva rámutat egy számára ismeretlen valami koktélszerű italra.
- Az olyan szépnek néz ki, meg olyan ártatlannak. Nem lehetne valami ilyesmi?      
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Maximilian Loveguard
INAKTÍV


Vadítóan Izgató Pasi
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 966
Írta: 2013. február 8. 23:58 | Link

Öcsi! ^^

Tél. Az az évszak, amit az emberek azért szeretnek, mert hó van és a táj egyszerűen fantasztikusan néz ki. Ahogy a fák ágai leborulnak előtted a hó súlya alatt, és a madarak nem csiripelnek egyszerűen leírhatatlan érzés. Minden alszik, és várják, hogy újra születhessenek, és mindent elölről kezdhessenek. Bárcsak az emberi élet is ilyen egyszerű lenne. Az ember csak lefekszik és újra éled. Új bőr, új szervek és ami a legfontosabb új életet kezdhetek. Olyan könnyű lenne, ha az ember életét úgy lehetne állítgatni, mint a mugliknál a DVD-n azokkal a gombokkal. Hogy megállítás, kilépés vagy indítás. Sokkal egyszerűbb lenne. De ugye ez vele a gond, hogy egyszerű. Ami egyszerű az általában nem jó, mert akkor az embereknek nincs mibe belekötniük. És meg vannak lepődve néhányan, hogy miért utálom az embereket. Nem akarok velük közeli kapcsolatba kerülni, mert félő, hogy olyan leszek, mint ők. Egy a sok közül. Az lenne a legborzasztóbb dolog. Semmi különbség közted vagy köztem, minden ember ugyan olyan lenne. Nincsenek viták, csipkelődések mindenki tökéletes. És amikor minden tökéletes akkor lesz a legnagyobb káosz. De ha az ember jobban bele gondol, akkor a káosz az nem is olyan rossz. Na, de álljunk meg egy pillanatra. Hogy kerültem a káoszhoz az időjárásról? Na, mindegy… szóval a lényeg az, hogy majdnem minden embert megvetek, aki nem szimpatikus.
Ahogy a kis csávó arrébb ment rögtön leültem az első üres asztalhoz. A körülöttem lévő emberek szúrós szemmel méregettek, hogy mit keresek itt ilyen fiatalon, de mázlimra a másik srác jobban lekötötte őket. Még mázli, hogy nincs közük hozzá. A fiú még mindig az ajtóban állt. Könnyen lehet, hogy valamelyik izomagyú tirpák kiszúrja magának és baj lesz. Nekem meg semmi kedvem egy idegen fiú miatt összeveretni magam. De miért is tenném? Hiszen épp’ ez a lényeg, hogy számomra idegen. Mondjuk az is igaz, hogy annyira talán én sem vagyok kőszívű, hogy végig nézzem, ahogy péppé verik. Na de a jelen. Magamhoz intem a fiút, aki rögtön el is indul felém. Hát nem egy tétovázós típus az biztos. Lehet, hogy nők terén is ilyen? Majd meglátjuk, mert, ahogy hallom elég beszédes típus. Nos… akkor vágjunk bele.
- Nem csoda, hogy annak érezted magad. Itt az emberek többsége szúrós szemmel néz rád – egy gonosz vigyor jelenik meg az arcomon. – Igazából itt se kéne lenned. Hány éves lehetsz? Tizenkettő? – nem nézek a fiúra. Annyit beszél, hogy az szinte már rekord. De hát az én saram. Én hívtam ide, hogy csatlakozzon hozzám, most vállalnom kell a következményeit.
- Beszélj nyugodtan. Addig legalább nekem nem kell – minden szót halkan mondok. Az ember nem mondhat egy kocsmában semmit hangosan. Még a végén egy gyökér azt hiszi, hogy neki szól és ahelyett, hogy gondolkodna, rögtön cselekszik. Durr! Egy pofon. Arra eszmélek fel, hogy a fiú keze várakozóan lebeg előttem. Semmi kedvem nem volt ehhez, de mint mondtam: „Az én saram.”
- Maximilian Loveguard vagyok. Szia – tétováztam, hogy elmondjam-e neki a nevemet, de végül úgy döntöttem, hogy miért ne? Kezemet is felé nyújtottam, majd miután kezet ráztunk vissza csúsztattam az ölembe, és vártam a csodára, hogy végre kiszolgáljanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. február 10. 14:29 | Link

Maxie tesó *-*

Mostanában tényleg nem tartom be a szabályokat. Vagy nem…. Nem, ez nem így van. Inkább meggondolatlanul viselkedem, ami nem jó. Egyáltalán nem jó. Ezzel kihívom Janey és Vincent haragját és bajba is kerülhetek. De szerencsére már van pálcám, ami megvéd. Vagyis… még sem, hiszen egy varázsigét sem ismerek. Sajnos. Jó, Janey és Lola is már mesélt egy-kettőről, de még nem tudom őket alkalmazni, használni. Szóval az a kis „bot” inkább dísznek van. De áprilisban végre meg fogják nekem tanítani, hogyan kell használni. Bár ha Janey lesz olyan kedves és felkészít, akkor már előbb fogom tudni a dolgokat, mint a többiek. Márpedig ha valamire megkérem Janey-t, akkor Ő teljesíti. Persze csak azokat a dolgokat, amik nem túl nagyok. Ha meg mégsem magyarázná el, akkor majd Vincent, vagy Endre. Na, ez teljesen lényegtelen. Inkább várok még két hónapot.
Szóval a mostani cselekedetem, amit ugyebár meggondolatlanul tettem, az az, hogy újra beléptem a kocsmába. Valójában a küszöbön állok, szóval még nem léptem be, de már majdnem. Sőt, pont ebben a pillanatban teszem be a lábam, ugyanis egy fiú nem fér el tőlem. Kicsit elvörösödve kérek tőle bocsánatot és továbbra is Endrét keresem a szemeimmel. De nem látom sehol. Kezdem kicsit kényelmetlenül érezni magam, ugyanis megint mindenki engem bámul, mint mikor először jöttem ide. Olyan rossz. Igaz, nem mindennap lehet látni egy 13 éves gyereket egy kocsmában. Megvakarom a fejem és azon gondolkodom, hogy ki kéne innen menni. De még a végén megállítanak. A francba! Rápillantok a fiúra, aki az előbb nekem jött. Felém int, ezzel azt jelzi, hogy üljek oda. Én mosolyogva odamegyek és leülök elé. Rögtön beszélni kezdek, de aztán abba is hagyom, mert lehet, hogy furcsa lesz neki, az, hogy be nem áll a szám.
 - Hát igen. – kicsit közelebb hajolok a fiúhoz, hogy csak Ő hallja azt, amit mondok. – És mindegyik olyan furcsa és hideg. Nem szeretem őket. Azt hiszem a kígyókon kívül az ittas emberektől félek még. – kimászok a srác aurájából és válaszolok a kérdésére. 13 vagyok. Sajnos még nem járok az iskolába, így nem tudom megvédeni magamat.
Egy kicsit furcsa ez a fiú, nem bőbeszédű, az egyszer biztos. De miért nem? Akikkel eddig találkoztam, azok mind vidámak voltak és szerettek fecsegni. De Ő más. Vajon miért? Ki kell derítenem!
 - Miért nem szeretnél beszélni? Mi a baj? – kérdezem tőle. Ekkor bemutatkozunk egymásnak, majd folytatom. – Úgy tűnik nem szeretsz beszélgetni. Tudod, nekem lenne egy csomó okom, hogy ne mosolyogjak, hogy ne beszéljek ennyit. Elmondom neked, hogy miért. Ha nem baj. Szóval én nyolc éves koromig egy nagyon szerető családban laktam. Meg volt mindenünk, ami kellett. Ám egy nagy autóbalesetet szenvedtünk, amit csak én éltem túl. Egyedül. A szüleim elmentek a Mennyországba. Sokáig el sem tudtam hinni, hogy mi történt és hogy anyut meg aput már csak képeken láthatom viszont. A baleset után a nagyanyámnál laktam kb. 3 évig, de aztán rákos lett és Ő is elhagyott. Azt mondta, hogy jöjjek ide, mert varázsló vagyok és majd a Bagolykőbe fogok járni. Felültem a vonatra és Őt sem láttam soha többé. Loveday O. L. Alvar örökbefogadott, egész nyáron vele laktam, nagyon boldogok voltunk. Volt neki egy pasija, aki sokszor járt itt. Ez volt az egyik ok azért, hogy idejöttem. Szerettem volna látni, hogy mikor nem a suliban és nem is otthon volt, akkor hol töltötte az idejét. De ez lényegtelen. Lola szült egy gyereket Benjinek még augusztus elején. Ám mikor elkezdődött volna a szeptember Loveday öngyilkos lett. Nem bírt folyton a kis babájára és rámfigyelni. Benji miatt pedig mindig szomorú volt, mert nem nagyon foglalkozott velünk. – egy könnycsepp gördül le az arcomon, de nem törlöm le. – Szóval Janeyhez költöztem, akinél még most is lakok. Nagyon sokáig a szobámba voltam bezárkózva, mert én sem tudtam már elviselni azt a sok rosszat, ami velem történt. Egyszerűen képtelen voltam feldolgozni, hogy négy szerettem és elhagyott engem. Örökre. Ám mégis tudok mosolyogni, hiszen majdnem egy olyan családban lakom, mint régen. Érted? Na, most te jössz? Neked is meghalt valakid? Vagy mi a baj?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Czettner L. Zoé
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. február 12. 19:28 | Link

Beus, Emci

Január 26.


Jókat derülök a csajokon. Úgy látszik Emma a ma született bárány, bár én ki nem nézném belőle. Olyan lánynak látszik aki élvezi az életet még ha nem is viszi túlzásba a dolgot. Így hát kicsit meglepődök a reakción. Narancslé? Ez most valami vicc? Szegény lány valószínűleg nem lát ha szemétől, ha azt hiszi, hogy ilyesmit lehet kapni. Az egyetlen alkoholmentes ital amivel itt szolgálni tudnak a csapvíz, bár akkor már inkább innék egész este alkoholt, mint egy pohár vizet. De ha később követelni fog másfajta italt megpróbálhatja, legalább megbizonyosodik arról, hogy igazunk van.
-  Lehet, hogy van vizük...talán, de szerintem azt ne kérj mert azt hiszik majd, hogy mosakodni akarsz.
Az asztalra csapok, majd előhalászok egy papírzsepit a táskámból és megtörlöm a poharat, majd megiszom az utolsó korty vajsört és magam elé húzom a következő italt és összedörzsölöm a kezeimet, ez vicces lesz.
-  Ha esetleg szeretnél elmenekülni, akkor vannak eszközeim ahhoz, hogy visszatartsalak.
Rákacsintok, lehet, hogy már mondtam de az oldott hangulatnak hála, most már nem gondolom annyira komolyan. De ha nagyon nagy szükség van rá, akkor esetleg előtudom magamból halászni a visszatartó erőt, de most örülök, hogy olyan lehetek mint mindenki más.
-  Tökéletes ízlésed van ez pedig egy remek ötlet. Igyunk az estére.
Felemelem a poharamat, majd koccintok mindkettőjükkel, szigorúan a szemükbe nézve, mivel ismerem a mondást, majd egyetlenegy gyors mozdulattal leküldöm a torkomon. Érzem ahogy végigperzseli a nyelőcsövemet. Nekem ez kevés ahhoz, hogy bármit is megérezzek, de ahogy ránézek Emmára újabb széles mosoly terül szét az arcomon.
-  Szeretnél egy olyan koktélt Emma? Ezt a kört én fizetem. Van itt egy nagyon jó ital, a muglik nagyon szeretik...
Már fel is pattanok elindulok a pult felé rendeletek hármat abból a koktélból amit Emma kinézett magának, majd a titkos kis felest is kikérem, majd nagy nyugodtan visszasétálok, leülök és előveszem a táskámból az öngyújtómat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 6. 20:21 | Link

Tanonckám
szombat

A koszos porfészek. Ismét. Amira szívéhez eléggé közel áll a csárda, sűrűn látogatta, azonban egy ideje már alig-alig tévedt be a rossz arcúak közé. Egy kis vérfrissítésre vágyott, úgymond ki szeretett volna kapcsolódni a vizsgái kivégzése után. Egyedüli ünneplést csapott ezen a szép kis szombati estén.
Egy fal melletti asztalnál ült már vagy egy órája, sorra itta a rövideket, ha most Kristóf látta volna, valószínűleg egy elég nagy veszekedés szemtanúi lehettek volna a mindenhonnan érkező varázslók. Nem érdekelte semmi, kezét karónak használta a feje alá, lefelé nézegetett, és gondolkozott. Nem világmegváltó dolgokon, csak azon, hogy milyen világos habja van az előtte pihenő sörnek, és milyen alakok rajzolódnak ki benne. Pontosan így kell eltölteni az estét.
Egyébként is, a napjai furcsák, valahogy eljött megint az a régi, nemtörődöm lány, kiszedve a sztoriból azt a részt, hogy az éppen aktuális párját megcsalja az első szembejövővel. Mondjuk a mostani felhozatal nem túl igényes, még véletlenül sem nyúlna hozzá egy szakállas csavargó mágushoz, ha már egyszer egy félisten a pasija.
Mikor feleszmélt, a táskájához nyúlt. Ugyanis a kabátja mellett fekete kézitáskája is a szék háttámlájára volt akasztva. Ugyebár a női táska olyan mint egy fekete lyuk, nem csoda, hogy eltelt fél perc, mire a legaljáról előhalászta az Edictumot. Jókor olvassa el ő is, igen... Fogható arra, hogy nem volt ideje...sem kedve. De hallotta, hogy valami új pletyka reppent fel róla, szóval kíváncsian nyitotta szét, és rakta le maga elé.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. március 28. 18:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 24. 19:59 | Link

Mira-Mester Cheesy

Mostanra szokássá vált Marynél a faluban sétálgatás. Nem tudott olyan részt, ahol ne járt volna, feltéve, ha nem számítjuk az épületeket. Mert hát a házakban nem járt, ahogy nagyon sok boltban sem volt szerencséje nézelődni sem. Nem mintha bármi megakadályozta volna ebben, csak nem volt kedve. Bár már tervezett bekukkantani az új antikvitásba, szerette a régi holmikat, szépnek és érdekesnek találta őket. Amennyiben van rá keret, szívesen venne is belőle valamit. De terve ellenére, eddig nem ment be. Inkább sétálgatni szokott a faluban, s közben elmélkedni erről-arról. Ezt a szép hétvégei napot is erre szánta, sétára. Maga elé bambulva hagyta, hogy lábai tetszőlegesen vigyék amerre csak akarják, ő meg az elmúlt évnek szentelte figyelmét. Mit ne mondjon, elég sűrű volt, na és korábbi életéhez képest igen csak szokatlan, sőt, abszurd. Nem csoda hát, hogy mostanra kifáradt. Először a levél, mi szerint felvették a Bagolykőbe, majd a nagyszüleinél az erdőbéli problémák, minek köszönhetően bajba kerül, utána suli, ott egy-két kaland... Ezek a bizonyos kalandok pedig nem valami szokványosak a lány számára, és igen csak nehezen emészthetők. Legalábbis neki. Másoknak valószínűleg a világ legtermészetesebb dolga, hogy valaki valami ráboruló löttyfélétől összemegy, vagy csak úgy elkezd füstölni a fal, és hirtelen elfelejt mindent, seprűkön száguldozik, és pálcával hadonászik. Marynek azonban nem, pontosabban nem volt az. Az elején. Bár, amennyiben nem rúgják, vagy veszik ki, és maradhat - amit őszintén remél -, még hét, legalábbis négy évig itt tengetheti az időt, szóval még mindig az elején van. Lesz ám ideje hozzászokni ezekhez a számára még furcsa, ám mégis egyre inkább természetes dolgokhoz. Néha még, mikor reggel felébred, nem mindig emlékszik az elmúlt hónapok tartalmára, így pár másodpercig nem érti, mit keresek ott, ahol van. Aztán ahogy a felismerés megérkezik, meglepi, hogy mind ez hogyan lehetséges. Van viszont, hogy minden teljesen természetes számára, nem is gondolja végig, csak sodródik az árral. Ahogyan  most is, hiszen nem is figyeli, merre megy, csak megy.
- Hogy az a... - hallatszik a mérgelődés, ugyanis most járta meg, hogy nem nézett a lába elé. Kibicsaklott jobb bokája fájt ám rendesen, ezzel megugorva a nem valami alacsony fájdalomküszöb már-már elviselhetetlen részét. Ráállni sem igen tudott, így körülnézett, hol is van most pontosan, hátha le tudna ülni valahova. Mákjára pont a kocsma előtt állt, így úgy döntött, kínszenvedések árán, de betér. Végül is, lényegesen közelebb van a kastélynál. Be is ment, azonban kedveszegetten el is húzta száját, mivel egy szabad asztalt sem látott. Mikor másodszorra is körbenézett, egy hosszú, sötét hajú lányt pillantott meg, egy újság fölött görnyedve. Pár másodpercig tartó töprengés után odabicegett az asztalához.
- Szia! Bocs a zavarásért, szabad ez a hely? - érdeklődve tekintett a lányra, az egyik szék felé bökve, az igenlő válasz reményében. Lába valami furcsa oknál fogva a helyett, hogy egyre jobb lett volna, csak még inkább sajogni kezdett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. március 26. 14:46 | Link

Zsolt

Búskomor arccal mászkáltam a faluban. Otthonról rossz - nem tragikus, csak rossz - híreket kaptam, és ez számomra elég volt ahhoz, hogy elrontsa a délutánomat. Hiába álltam neki valami máskor lefoglaló tevékenységnek, hamar elment tőle a kedvem. Ezért határoztam inkább a séta mellett. Már sötétedett, amikor útnak indultam, de nem zavart, sosem voltak tapasztalataim éjjelente rám váró bácsikkal az utcán, tehát nem volt okom arra, hogy féljek. Egyébként is bíztam annyira magamban, hogy ne kételkedjek abban, majd az első gyanús jelre pánikba esem, és elrohanok, mint egy... valami. Fél óra elteltével megjelentek az égen a csillagok, én pedig nosztalgiázva kezdtem nézegetni őket, továbbra is gyalogolva. Az egyetlen csillagkép, amit általában felismertem, az a göncölszekér, de ma este azt sem találtam meg. Persze volt egy olyan gyanúm, hogy ez csak az én gyakorlatlan szemem hibája, de nem is izgatott annyira, hogy felfedezzem a korántsem bonyolult csillagképet. Helyette inkább megálltam, és komótosan szétnéztem magam körül. A tekintetem hamar megakadt a Mátra Máguscsárdán. Párszor már elhaladtam mellette, de bent még sosem voltam. Egy ideig haboztam, hiszen semmi okom nem lett volna bemenni, de a fantáziámat igen is izgatta, milyen érzés a bánatomat vajsörbe fojtani, meg ilyenek, annak ellenére, hogy nem terveztem leinni magam. Hamar meggyőztem magam róla, hogy mivel már lassan nem számít újdonságnak, hogy tizenöt éves lettem, egy ilyen hely nem tabu. Amúgy is tudom tartani a mértéket - bizonygattam magamban. Ha másmiatt nem is, hát a nem teli zsebem miatt biztos voltam abban, hogy csak egy korsó valamit fogok inni - fogalmam sem volt, mi a legkisebb alkoholtartalmú ital, amit egy ilyen helyen árulni szoktak.
Magabiztos léptekkel cammogtam be, mintha biztos lennék abban, hogy jó helyen járok, pedig nagyon, de nagyon nem volt így. Piszkos kis helység volt, de az írói fantáziámat hamar megragadta. Hirtelen egy mese hősének éreztem magam, és nem kételkedtem abban, hogy ha bárki belémköt, lefejelem, és kész. Kértem magamnak egy vajsört, és lehuppantam egy szabad, na meg viszonylag tiszta asztalhoz. Kíváncsian pislogtam körbe.
Utoljára módosította:Lagger Arm, 2013. március 26. 15:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. március 28. 14:37 | Link

Jamie
ruha

Ahhoz képest, hogy tavasz lenne, az időjárás nem ezt mutatja. Pedig neki biztos elhatározása, hogy akkor is megy sétálni. Nem tudja érdekelni sem a hó, sem szél, de még a jeges út sem, ha valamit akar. Azt meg fogja csinálni, bármi áron. Ha sétáról van szó, akkor meg pláne. Éppen ezért gyorsan összeszedte magát és szó nélkül távozott.
Az út annyira nem bizonyult kellemesnek, de esze ágában nem volt visszafordulni, csak ment valamerre. Első ötlete az volt, hogy mászkál csak egyet a faluban, és ha esetleg valaki látja közben, ilyen alapon hadd nézze csak hülyének. Nem olyan ő, hogy nagyon érdekelje mások véleménye. Végül azonban már kezdte unni a fel-alá járkálást, habár kint volt minimum fél órája. Az is rekord, hogy nem fagyott meg, de csinálta volna tovább, ha nem száll el a lelkesedés.
Pont jó helyen állt meg a Fő utczán, nem is gondolkodott sokat, biztos volt benne, hogy akkor ez a kis kiruccanás most a Csárdánál megáll. Sok emlék köti ide. Rossz is, jó is, vagyis eléggé vegyes, de mindig szívesen visszatér. Csak úgy, okkal, vagy bárhogyan. Akár csak nosztalgiázni is, most pedig egy kicsit megállni és feltöltődni, hogy folytathassa útját.
Egy határozott mozdulattal nyitotta ki az ajtót, majd lépett is be. Olyan nagyon sokan nem voltak, bár ez a hely általában - vagyis szinte mindig - tele van sötét alakokkal. Jó, normálisak is járnak ide, de mégis. Az irányt rögtön a pult felé vette, mindig is ez volt az első lépés. Ám most nem szándékozott elsunnyogni egy távoli asztalig, és elmélyülni gondolataiban, mint régen. Csak reméli, hogy annak az időszaknak vége.
- Egy vajsört kérnék - mondja, amint elhelyezkedik az egyik bárszéken. Kabátjától és sapkájától megszabadult, maga mellé helyezte, majd stílusosan a pultra helyezte könyökét és arra támaszkodva nézett ki magából. Hát azt nem tudta meg, miért olyan jó ez, de muszáj volt kipróbálnia, és akkor már úgy is maradt az ital megérkezéséig. Közben nézeget erre-arra, valami olyasmi célzattal, hogy elteljen az a kis idő is, lehetőleg gyorsan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. március 28. 17:23 | Link

Sharlotte

Ez a második napom a csárdában. Az én csárdámban. Hihetetlen kimondani, el sem hiszem, hogy itt vagyok egyáltalán Bogolyfalván. Igaz, már pár napja elkezdtem berendezkedni az új házamban a Macskabagoly utczában, de a költözés még tegnapig váratott magára. Őszintén, borzalmas volt az első éjszaka. Minden olyan szokatlan volt, éjjel le is borultam az ágyról, rossz felé fordultam.
Már a tegnapi napon beálltam dolgozni, és jól le is fárasztottak. Azért teljesen más egy mugli pubban kiszolgálni az embereket, mint itt, ahol attól kell rettegnem, hogy ha nem vagyok elég gyors, megtalálnak átkozni.
Délutánra mentem be, a délelőttöt azzal töltöttem, hogy felébredjek a friss, hideg levegőn. A reggeli kávé helyett futni indultam, aztán hazaérve első dolgom volt letusolni. Felébredtem, az egyszer biztos.
Mivel az ebéd sem készül el magától, a konyhában pár konzervből csináltam valami ehetőt. Mesterszakácsnak nem mehetnék el, szerintem ha anyám meglátná amit készítettem, fejbe vágna egy fakanállal. Lényegben ehető volt az a cucc, a mosogatni való pedig pár perc alatt elmosta magát. Eközben a szobámban öltözködni kezdtem, és a hajammal próbáltam valamit kezdeni. Végül a szokásos szanaszét álló hajam maradt, a ruha pedig piros kockás ingből, farmerből, és tornacipőből állt össze. Vidáman ugráltam le kettesével a lépcsőfokokon, még ebben a hülye időben is jó kedvűen szaladgáltam. Kabátot húztam, na meg sálat, és egy-két perc múlva a csárdába értem.
Estefelé többen vannak, mint délután, szóval nem volt nagy hajtás. A kabátot átcseréltem kötényre, és belevetettem magam a munkába. Csak öreg, és rusnya varázslók és boszorkányok voltak, úgyhogy szerintem eléggé furcsa jelenség lehettem ahogy széles vigyorral ugráltam közöttük.
Aztán betért egy lány is, amikor épp a pult mögött tartózkodtam. A poharakat törölgettem el, amikor kért egy vajsört.
-Egy vajsör rendel, tessék, egészségedre -mosolyogva tettem le elé egy alátéttel együtt a poharat, és még kb. két másodpercig néztem őt. Szép csaj, de hé, ez egy munkahely...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 28. 18:49 | Link

Mary

A folytonos pusmogás, és ezt megszakító kiabálások, morgások már olyan alapzajnak számítottak a csárdában, hogy aki sűrűn jár oda, furcsállná, ha nem ez lenne. Amira emellett a zajongás mellett olvasta az Edictumját, közben meg nagyokat kortyolt a sörből. Fejét visszahelyezte a tenyerébe, így teltek a percek.
Az újságban sem talált semmi jót, lassan azon kezdett agyalni hogy mi legyen a következő amit csinál. Lehet, hogy be kéne mennie az erdőbe, vagy valami... Gondolatmenetét egy lány hangja zavarta meg. Hirtelen jött, a semmiből, eléggé zavaró tényező volt a megszokott sustorgás közben.
Felpillantott rá, de csak egy fél másodpercre, a válaszon viszont még annyit sem gondolkodott.
-Nem -vágta rá kifejezéstelen hanggal, és arckifejezéssel. Visszanézett az újságjára, de szemöldökét összeráncolva visszanézett a lányra. Annyira ismerős volt neki, majdnem megkérdezte, hogy honnan ismeri. Pár pillanat után fejével a székre bökött, hogy üljön le.
-Rossz helyen jársz -jegyezte meg neki ugyan olyan stílusban, mint az előbb. A kérdésből arra lehetett utalni, hogy valamilyen féltés szerű van a dologban, habár itt Mira csak magát féltette. Utálja, ha olyan társaságban látják, ami ciki neki, ha meg bajba is kerül miattuk az már csak olaj a tűzre.
Az utolsó korty után eltolta magától a poharat, és kérdőn nézett a lányra. Előre dőlt, karjait összefonta az asztalon. Smaragdzöld szempárja szinte már égetően fixírozta a kislányt, várta, hogy talán rájön magától is, mire kíváncsi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. március 29. 12:13 | Link

Jamie

Miután leül és rendel sok idő nem is telik el, hogy megkapja amit rendelt. Abban a pár másodpercben azonban megszabadul kabátjától és a pultra könyökölve vár. Ezt jobb kezével teszi, tekintget körbe, majd lábán pihenő bal kezén akad meg. El is mosolyodik a gondolatra, mivel csupán pár napja van ott az a kör. Meg az egész a nyaralásra emlékezteti, amiből csupán jó néhány órája, valamikor az éjszaka közepén tértek haza. Közeli emlék, de most próbálja kizárni, legalábbis egy kis időre. Egészen meredten bámulta csak kezét, persze mosolyogva, majd egy hang zökkentette csak ki, ami azt jelezte, hogy az ital az bizony ott van, előtte. Abban a pillanatban felnézett, és kicsit a fiú felé is fordult.
- Köszönöm - mosolyodott el, majd kezébe is vette a vajsört. Most volt pár pillanat, amíg meglepődhetett, mivel még sosem látta itt a pultost. Jó, egy ideje nem is tért be a csárdába, de azért elég szembetűnő változás, annyit meg kell hagyni. Eddig itt néhány ismerősén kívül csak magas, kigyúrt, vagy elég sötét megjelenésű embereket látott. Ő pedig egy normális srác. Sőt, nagyjából korabeli is, ez aztán nagy csoda.
- Új vagy itt? Még sohasem láttalak - teszi fel aztán kérdését. Még azt sem tudja, miért akar egyáltalán beszélgetni vele, csak egyszerűen megkérdezi ami foglalkoztatja. Meg aztán a mosolygást nagyon is tudja díjazni. Ő is imád mosolyogni, önkéntelenül is, bármikor. Így pedig elég furcsa látvány egy vigyorgó fiú a pult mögött, fura látvány azokhoz képest, akik itt megszoktak fordulni. De hát ilyen is kell, jó az a bizonyos változatosság.
Most már az eddig csak szorongatott poharat szájához is emelte, hogy igyon belőle, mert végül is ezért rendelte, nem csak dísznek. Addig is csak szépen csendben figyeli az idegent, a könyökölést már abbahagyja, amíg nem jut eszébe valami más is, egy téma, vagy csak kérdés, amivel folytathatná a beszélgetést. Még mindig nem tudja, miért, csak egyszerűen jelen pillanatban ezt akarja. Talán majd rájön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. március 29. 14:02 | Link

Sharlotte

Furcsa érzés amikor az ember eléri a céljait. Csak egyszer jártam a faluban korábban, most mégis itt vagyok, talán a szívem húzott ide. Még nagyon érdekes minden, ugyanis én eddig az iskolán kívül csak kirándulni voltam varázslófalvakban. Az emberek újak, és mindenki ismeretlen. Szerencsém, hogy talpraesett vagyok és nem félek tőle, hogy magányos leszek. Főleg itt a csárdában, ahol soha nincs nyugalom.
A napi munkaidő kezdetét vette, aztán csodák csodájára a lány, aki kérte a vajsört, megszólított. Mivel annál a két másodpercnél tovább nem figyeltem őt, felvont szemöldökkel pillantottam ismét rá. Kezem megállt a pohár törölgetése közepette, amit éppen folytatni akartam. Körbenéztem magam körül, és mögött, hogy ő most vajon tényleg nekem beszélt-e.
-Én? Aha...most költöztem. Londonból -ez volt az első olyan beszélgetés, amire élesben kellett reagálnom. Azért érezhető volt az egyszerű mondatomból és a kiejtésemből, hogy ez még nem megy annyira mint a már begyakorolt kiszolgálós duma. Alexa azt tanította meg első sorban, hogy a munkahelyen hogyan kell majd beszélnem, és azt mondta, a további beszélgetés menni fog majd, mint a karikacsapás, csak idő kell hozzá. Én meg büszke vagyok magamra amiért rögtön tudtam válaszolni.
Széles vigyorral néztem a lányt. Szerettem volna valamit mondani neki, aztán eszembe jutott... Ez a "rájöttem!" az arcomon is látszott, egy pillanat alatt leraktam a poharat, megtöröltem a kezem, és az övé felé nyújtottam.
-Jamie Wayne -próbáltam minél normálisabban kimondani a nevem, nem hadarva. Nem tudtam, hogy a lány megérti-e vagy sem. -Te?
Miközben megtudtam a lány nevét, morogva intettek, hogy rendelni akarnak. Egy röpke "elnézést" után odafutottam az öreghez, majd vissza a pultba.
-Itt laksz? -kérdeztem a szöszitől, mert nem szerettem volna ha társaság nélkül marad, vagy bunkónak hisz. Közben kitöltögettem a röviditalokat, és tálcára raktam.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. március 29. 15:33 | Link

Lagger Arm

Bogolyfalván sétáltam mikor eszembe jutott az aranyszívű Fédra néni. Még mindig rendkívül hiányzik, pedig eltelt már egy kis idő azóta, hogy első napomon meleg szívvel fogadott. Reménytelenül sétáltam a kis faluban. A csillagok már tisztán látszottak, és kezdett egyre hidegebb lenni. Ebben a pillanatban megpillantottam a Mátra Máguscsárdát. Már kezdtem fázni, de eszembejuttak háztársaim szavai, miszerint a vajsör felmelegí akármennyire is fázom. A muglik vizsgálódni szoktak, hogy mi igaz és mi nem. Most mugliként mentem oda a pulthoz, és kértem magamnak egy vajsört. Körülnéztem, és egy szabad asztalt kerestem szemeimmel. Ezt sajnos nem láttam, de viszont volt egy lány az egyik asztalnál, aki szimpatikusnak tűnt. Mivel nem akartam a pult mellé ülni, mint egy alkoholista odasétáltam hozzá.
-Szia! Szabad ez a hely?
Ha megengedi leülök.
-Mit keres egy magadfajta lány egy ilyen helyen? Szomorúnak tűnsz. Mi a gond?
Kérdeztem szomorúan. Én is szomorú vagyok, egy fontos személy elvesztése miatt. Fédra néni nagyon fog hiányozni, miatta vettem fel a jóslástant is. Bárki lesz az új tanár, vagy esetleg tanárnő biztosan nem fogom szeretni a jóslástant, ha lesz. Senki nem tudja helyettesíteni őt, még Kőszegi sem, pedig Ő igazán szimpatikus, meg jófejnek tűnik. Nem tudom, mi lesz így Fédra néni nélkül. Az élet nem állhat meg, de nem tudom elképzelni az itteni életem nélküle. Másodikos lettem, egy újabb nehézségi szint, amit muszály túllépnem, ezen gondolkozva kortyoltam egy nagyot a vajsörömbe. Ez nagyon finom... Hmmm...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. március 29. 15:47 | Link

Jamie

A fiú meglepődöttsége, hogy szólt hozzá, neki nem volt fura. Tényleg eléggé hihetetlen lehetett, de ő ezt akkor nem látta át, csak örült, hogy azért reagál is rá valamit. Az utolsó szónál felcsillant a szeme, és el is mosolyodott hozzá.
- Az szuper, én ott születtem – mondta egészen közvetlenül. Ha egy sötét alak lenne, akkor sem menne sokra ennyivel, meg kezdjük ott, hogy ezt nem is nézte volna ki belőle, így aztán teljes nyugodtsággal osztotta meg vele az információt. Csak nézett ki magából egy darabig, leginkább a fiút, majd amikor az letette a poharat és kezét felé nyújtotta, ezt ő is megtette, hogy aztán megtörténhessen a legalapvetőbb üdvözlési forma. Ehhez persze fel is állt, majd visszaült helyére és a másikkal egyetemben elárulta nevét, mivel logikusan ez következett a bemutatkozásból meg a kérdésből.
- Sharlotte Johanson – jelentette ki egyszerűen, ebben semmi olyan nem volt, amiért másképp kellett volna. Csupán a mosolya, ami megmaradt. Imádja ezt, és hogy a srác is mosolyog, egyre inkább késztetést érez, hogy csinálja. Közben természetesen tesz azért, hogy a vajsör fogyjon, hiszen nem csak dísznek rendelte. Meg persze Jamie is teszi a dolgát, mert ugye ez egy munkahely, és Sharlotte csak csendben figyeli, ahogy elsétál egy öreghez a rendelést felvenni. Előtte csupán egy kedves mosollyal válaszol, hogy semmi gond, de nem kell sokáig nélkülöznie a társaságát, mert az vissza is tér, elég hamar. Ráadásképpen még egy kérdést is kap, amire szívesen válaszol. Nem csak azért, mert nem akar bunkónak tűnni, hanem tényleg jobbnak érzi úgy, hogy beszélgetnek, mintha egyedül ülne az egyik távoli asztalnál.
- Igen, egy ideje a faluban lakom a bátyámmal. És akkor gondolom te is – vigyorog tovább. Igazán természetes ez nála, nem tud faarccal mondani vagy tenni semmit, csak ha éppen olyan kómás állapotban van, hogy még a neve sem jut eszébe. Na akkor képes eléggé érdekes arckifejezésekkel menni a világnak, de az ritka. Ez most nem olyan. Magában elmélkedik, ahogy kortyolgat az italából és figyeli, ahogy a röviditalok a kis poharakban a tálcára kerülnek. Ezalatt egy újabb kérdésen töpreng, és szinte rögtön eszébe is jut egy eléggé kézenfekvő téma.
- És milyen itt, eddig? - kérdez rá a lehető legnagyobb komolysággal, már ami tőle telik. Az is csak annyit tesz, hogy ugyanúgy vigyorog, és megkülönböztethetetlen a másik nézésétől. Nem tudja, hogy mikor érkezett, de néhány dolgot biztosan láthatott már, akármennyi ideje is tartózkodik a faluban. Ha meg nem tudott véleményt alkotni, majd ő elmondja milyen jó, meg szép. Egyszer biztosan kialakul róla a teljes és saját véleménye, de az se lehet annyira rossz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. március 29. 17:45 | Link

Zsolt

Szórakozottan iszogattam, az érdes asztal peremét vizsgálgatva. Az ital kellemesen átjárta minden porcikámat, és magam sem tudtam meghatározni, hogy most boldog vagyok-e, vagy szomorú. Olyasmi érzésem volt, mint ami akkor fog el, ha lebetegszem. Olyankor rosszul érzem magam, de élvezem, hogy csak heverek, és általában kiszolgálnak. Elvoltam. Egy udvarias hang szakított ki a mélabúmból. Számítottam rá, hogy hamarosan társam akad az asztalnál, hiszen magamban voltam, és én még a megbízhatóbbik népséghez tartoztam a csárdában, aki mellé oda mer ülni az ember. Azon gondolkoztam, hogy ez akkor is így lenne-e, ha a terveim szerint leborotváltatnám oldalt a hajam, vagy felvennék egy számomra tetszetős bakancsot.
 - Szia - mosolyogtam a fiúra, talán kicsit kényszeredetten, és ösztönösen végigmértem. Nem volt furcsa ismertetőjegye, talán a fancsali arckifejezés az, ami nem tette számomra közönbössé. - Persze, gyere csak.
A srác, akit ismerősnek találtam, leült az asztalhoz. Szinte biztosra vettem, hogy évfolyamtársak vagyunk, vagy hasonló. Félig-meddig arra számítottam, az én szerencsémet ismerve. Hogy néma csendben fogunk egymás mellett iszogatni, elvégre idegennek számítottunk egymásnak, de az idegen megcáfolt. Nagyon udvarias volt, bár a magamfajta lány jelzőt kicsit furcsának tartottam.
 - Ó, hát, izé... unatkoztam - böktem ki. Kicsit feszélyezve éreztem magam, hogy ki kellett mondanom, mi nyomja a szívemet, de nem akartam azt mondani, nincs semmi baj. Ha már rákérdezett, nem volt szívem kamuzni. - A zongoratanárnőm kórházban van, kicsit aggódom érte.
Az ezután érkező csend olyasmi volt, amivel nem tudtam mit kezdeni. Sejtettem, hogy folytatnom kéne a beszélgetést, hiszen olyan kedves volt, megkérdezte, mi a bajom. Bár a fiú tipikusan olyan udvarias típusnak látszott, de nem az a lényeg, hogy csak velem kedves-e, nem akartam megbántani.
 - Te is elég levertnek látszol - jegyeztem meg. - Vagy rosszul látom?
Az arcvonásait tanulmányoztam, és próbáltam rájönni, nem találkoztunk-e már valahol. Bár sejtettem, hogy a válasz nem lesz.
Utoljára módosította:Lagger Arm, 2013. március 29. 17:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. március 31. 15:11 | Link

Sharlotte

Hihetetlen, hogy már a második napon olyan lánnyal futok össze, aki onnan származik ahonnan én. Bár nem értem mit kereshet itt, kissé furcsa arckifejezés vonult át az arcomon.
-Szép a mosolyod -engedtem meg egy bókot vigyorogva. Szememben a huncutság apró szikrája villant fel, csak a szokásos. Vele szemben nem reménykedtem semmiben, több okból is. Munkában voltam, randira pedig nem akartam hívni. Ráadásul kicsit fiatalnak tűnt, elég gáz lenne ha a későbbiekben csúnyán néznének rám.
A rendelés felvétele után kérdeztem egy pont passzentosat, és hopp! Még egy ok amiért letettem a lányról. A faluban lakik, méghozzá a testvérével. Köszi, de verés nélkül is jól vagyok. Továbbra is vigyorral a képemen bólogattam a feltételezésre. Új vagyok, gondolom rám is van írva.
Gyorsan kiugrottam az italokkal az öreghez, és csak ezután válaszoltam a kérdésre. Kellett fél perc, hogy teljesen megértsem a mondatot, kívülről viszont ez úgy látszhatott, hogy erősen gondolkodok a válaszon.
Felpillantottam, és szembesültem vele, hogy páran eltűntek a kocsmából. Na de nem baj, a megcsappant létszám úgyis kétszeresére fog nőni estére.
-Én nem tudom -bután megráztam a fejem, a helyzet megkívánta, hogy még vállat is vonjak. -Második napom ez, nem nézelődtem. Vannak jó helyek? -felvont szemöldökkel néztem, nekitámaszkodtam a pult belső felének, így helyezve magam ideiglenesen kényelembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mrs. E. Perott
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. április 1. 12:52 | Link

Jamie

Hogy lényegében mit keres itt, hát az egy rejtély, még neki is. Rá lehet fogni, hogy a hidegről jött be, de akkor normális esetben nem a pultnál ücsörögne, és valljuk be, ha már ilyen célzattal akart volna bárhova is bemenni, az nem biztos, hogy a csárda lett volna. De itt akár még nosztalgiázni is tudna. Vagyis ez aztán nem került sorra, mivel akadt társasága, de jó elképzelés volt.
Aztán az a bók. Elsőnek sokként érte, zavara biztosan látszódott arckifejezésén is. Nincs ehhez hozzászokva. Akitől kaphatna, azzal szavak nélkül is megértik egymást, de hogy bármivel őt dicsérjék ilyen szempontból, az furcsa.
- Öhm... köszi – mondta már mosolyogva, a másik szemeit fürkészve. Valami furcsát látott benne, de hogy minek tudhatta volna be, azt homály fedte, egyelőre csupán értetlenül állt a tény előtt, hogy bókoltak neki. Persze a beszélgetést tovább folytatták, ő szépen lassan tüntette el italát, a fiú pedig végezte a dolgát, azaz minden ment, ahogy kellett. A kitöltött röviditalok is megérkeztek az öreghez, aki rendelt, majd a feltett kérdésre visszatérése után válaszolt is a srác. Kicsi késéssel ugyan, de ezt Lotte nem is nagyon vette észre, meg akkor sem érdekelte volna.
- Ó, értem – beszélt még mindig kedvesen. Ez megszokott, de ebben a helyzetben ha akarna sem tudna goromba lenni. Miértjét a dolognak továbbra sem tudta, de nem is érdekelte már.
- Ugyanúgy vannak itt boltok, mint máshol. Beleérte az ajándékboltot, van régiségkereskedés, cukorkabolt, meg miegymás. Éttermet és cukrászdát is találsz. Aztán van kísértetház is a lakósor végén. Jól hangzik, de nem hiszem hogy bármi kísértet lenne is ott. Van egy dísztavunk, de egy tök jó sétány is... - magyaráz igazán lelkesen. Igazából a kérdés a jó helyekre vonatkozott, hát ez mind az, már akinek. Ő nem tudja kinek mi számít jónak, neki meg minden az, mivel itt lakik, és a legtöbbet nagyon jól ismeri. Azért még gondolkodó fejet vág, és elmélkedik is, hátha kifelejtett valamit, majd arcán kiütközik, hogy bizony van még. - Ja, és egy hotel is van, nagyon jó hely. Meg persze a csárda, én nagyon imádom – teszi még hozzá, de nem csak kedvességből, vagy bármi szándékkal, csupán ténylegesen szereti ezt a helyet, és a mondathoz fűzött mosolya biztossá tette állítását.
Italából kortyolt, közben gondolkodva, hogyan is folytassa. Nem igazán ugrott be olyan kérdés, ami odaillő lenne, meg elkerüli a sablonosságot is. Leet, hogy aztán valami furcsa dolog jön ki belőle, de ő ilyen, és hozzá kell szokni. Szeretni nem kell, de megváltozni nem fog, csak ha ő akar.
- Na és mondd, hány éves vagy, hogy itt dolgozol? Nem tűnsz nálam idősebbnek... – veti fel végül, ami eszébe jut. Tényleg érdekes a helyzethez képest, nem egy tipikusan olyan kérdés, amit ilyenkor fel szoktak tenni, de őt érdekli.
Közben kissé meglepetten tekint poharára, amiben mondjuk úgy, alig van már valami. Egy laza vállrántás után lehúzta azt is, majd szépen vissza tette az alátétre. Le is csaphatta volna, ahogy azt szokás, de valahogy nem a stílusa, és kedve sem volt igazán hozzá.
- Öhm... akkor kérnék még egy ilyet – mutogat a pohárra, de ugyanazon kedves mosolyával, mert nem akar alkoholistának tűnni, vagy bármivel is rossznak feltüntetni magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 4. 03:19 | Link

Mira Cheesy

Lehet, hogy nem volt épp a legzseniálisabb ötlet pont aznap lejönni a faluba, de már mindegy volt. Csak arra vágyott, hogy végre leülhessen, és kényelembe helyezhesse, ellazíthassa fájó lábát. A fájdalom erősödött, bokája mintha lüktetett volna, a fájdalom meg kezdett kisugározni lába többi részébe is. Elég kellemetlen volt, de ez nem látszott a lány arcán. Elég jó a fájdalomtűrő képessége, a nővére szerint fakír. Mikor meg közölte vele, hogy mivel tűri ilyen jól, ha valamije nagyon fáj, mazochistának könyvelte el, pedig egyik sem illik Maryre.
Mikor a fekete hajú lánynál érdeklődik az ülőhely szabadságát illetően, az csípőből mond nemet. Persze Mary nem mérgelődik meg ezen, a válasz várható volt. El is intézi egy vállvonással, és már épp új lehetőség után kutatna, ha ki nem szúrná, hogy a feketeség visszapillant rá.
- Kösz! - böki ki, az intésre célozva, és leül. Lábait keresztbe teszi, majd a fájót kezdi masszírozni, hátha jobb lesz. Még emlékszik, hogyan csinálta neki az édesapja, amitől mindig jobban lett.
- Már miért járnék rossz helyen? Tán gondolod, konkrét helyet kerestem, ahova menni akartam, és idetévedtem helyette? - kérdi a lánytól, semmit mondó tekintettel. Persze érti ő, mire gondolt a hölgyemény, egyszerűen csak kijött belőle. A lábfájás rossz kedvet hoz, a rossz kedv meg efféle modort. Ami ellen ez esetben semmi kedve tenni. Pár pillanatig nézte a lábát, amit masszírozott, majd mikor tekintete visszaugrott a lány szemeire, ismét szólásra nyitotta a száját.
- Ha az érdekel miért vagyok itt, megnyugtathatlak, nem berúgni jöttem. Csupán ez a hely volt a legközelebb. Jó napot, kérnék egy... Vajsört! Köszönöm. - utóbbi részt már a felbukkanó pincérnek címezte. Szeme újból a lány felé fordult. Furcsa mód ismerősnek találta. ~ Biztos láttam már a kastélyban, vagy a faluban... ~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. április 5. 19:44 | Link

Lagger

Nagyon finom volt a vajsör amit iszogattam. Finom volt, bár sajnos lelki sebeimet nem tudta begyógyítani. Azt hiszem ezentúl gyakrabban fogom meglátogatni ezt a helyet, valószínüleg barátokkal. A lány aki ott ült a közelemben nem tudta lekötni a figyelmem. Csinos, de nem olyan szép, mint a szívem legbecsesebb heyén tartott Leonie. A Fédra nénire, meg Leonire irányított gondolataim miatt nem is tudtam figyelni a lányra. Miután befejezte mondandóját észrevettem, hogy túl nagy a csend. Biztosan egy szomorú dolgot mondott, elvégre azért kell szomorú legyen.
-Az nagyon szomorú...
Valószínüleg látta rajtam, hogy nem figyelek rá, de ez nagyon is nem érdekel. Nem ismerem, és nem tudhatja milyen szomorú vagyok.Borzalmasan érzem magam, az élet a gyöngyszívű mindig kedves néni nélkül nem élet. Mit kérdezett? Már megint elkalandoztam, sajnos. De nem érdekel ilyenkor, hogy ki mit gondol, a lényeg, hogy a barátaim megértenek, és próbálnak vigasztalni, pedig ezt nem is várom el tőlük.
-Miért vagyok szomorú? Elvesztettem egy nagyon fontos embert.
A vajsöröm folyamatosan, egyre gyorsabban fogyott. Simogatta a torkom, ahogy lecsúszott a nyelőcsövöm. Ez alatt a pár pillanat alatta mennyekben éreztem magam. Pont olyan volt, mintha Fédra néni újra velünk lenne. Nagyon jó érzés. Felálltam, és odavonultam a pulthoz. Mélabúságomban még a lánytól sem kérdeztem meg, hogy kér-e. Kértem még egy jó nagy korsónyi italt. Nekem nagyon ízlik, valószínüleg holnap is itt leszek, csak azért, hogy élvezzem a vajsör lefolyásának minden pillanatát. Még mostsem felejtettem el Fédra nénit. Miért ment el, miért? Olyan jó lett volna ha legalább elbúcsúzik. Legyen bármi is nagyon fog hiányozni. Kínos ez a csend, de nem zavar. Engem...
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. április 7. 20:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2013. április 6. 18:13 | Link

(Szerintem nevet tévesztettél Cheesy)
Zsolt

A fiú egészen ködös tekintettel nézelődött, hirtelen azt sem tartottam kizártnak, hogy már eleve illuminált állapotban érkezett meg. Szerencséje, gondoltam, hogy a lazábbik fajta vagyok, ha egy sértődős egyént fogott volna ki magának, az nem biztos, hogy jó szemmel nézte volna, ha tudomást sem vesz a bajáról. Persze nem lehettem benne biztos, hogy elengedte a füle mellett a dolgot, de csak nagy sokára reagált a rövid monológomra, a kérdést pedig meg sem hallotta. Sejtettem, hogy komoly baja lehet, vagy ilyesmi. Ez kicsit zavarba hozott, nem tudom, mit kell ilyenkor csinálni. Jól esik az embernek, ha istápolják, vagy jobb, ha hagyom, hadd főjön magában? Úgy döntöttem, egyelőre a passzív megfigyelést választom, aztán ha mondjuk elkezsi verni a fejét az asztalba, megpróbálom megakadályozni, nehogy elcsúfítsa azt a szép kis pofikáját. Aztán nagy sokára - jó, annyira nem sokára, de a bánattal rezgő levegőben óráknak tűnt - válaszolt a kérdésemre. Elvesztett valakit... hm.
 - Értem. Sajnálom.
Nem akartam neki nyomni a sablondumát, hogy időbel jobb lesz, és a többi. Sejtettem, hogy egyáltalán nem kíváncsi rá, akkor minek? Minden bizonnyal semmi kedve úgy tenni, mintha érdekelném. Felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy újabb italt kér magának. A vajsör nem túl erős ital, tehát nem tartottam attól, hogy ennyitől a padlóra kerül, de elhatároztam, hogy ha már a negyedik korsóval akarja majd bedönteni, szót emelek az érdekében. Csak csendben figyeltem, ahogy élvezettel kortyolgat, aztán eszembe jutott valami, amivel esetleg elterelhetem a figyelmét. A zsebemben teljesen véletlen egy kártya pakli lapult - idefelé vettem.
 - Hé, tudsz kártyázni? - kérdeztem. Én semmilyen játékot nem ismertem, és a paklit azért vettem, hogy rávehessek valakit, tanítson meg. Az alkalom adott volt, a fiúnak el kellett terelni a figyelmét, és nem mellesleg én is szívesebben koncentráltam volna a lapokra. Mindazonáltal nem tudtam, hogy ezt az asztaltársam is így gondolja-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ferenc| Aramis személyesen
Elisabeth Lovelace
INAKTÍV


- - mother;;
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 280
Írta: 2013. április 7. 20:28 | Link

Richard;;        
outfit;;           



Az egyik koszos sarokban ültem már több, mint két órája és egymás után rendeltem a whiskey-kólát. Bár inkább volt whiskey, némi kólával, de így volt jó. Elég erős volt és már sikerült elég rendesen be is csípnem tőle, így pedig nem is fájt annyira a tény, hogy megint vége van. Újra és újra megszívtam. És most megint. Az érzést pedig nehezen viseltem el, de így a részegség határán kezdtem magam jobban érezni. Tudom, egy nőnek sosem szabadna ilyen állapotba sodornia magát, de most valahogy nem tudott érdekelni ez az egész, csak ki akartam törölni mindent. Egy részem, ami képes volt még tisztán gondolkodni, tudta, hogy úgysem lesz sokkal jobb, csak egy fejfájós, másnapos reggel, de ez nem volt számomra lényeges. Könnyebb volt inni, mint szembenézni a valósággal és a családommal, akiknek még mindig nem mondtam el, hogy az eljegyzésem könnyen jött és könnyen el is ment. Talán túl korai volt, vagy csak túlságosan reménykedtem benne. De mindegy is, most a whiskey tömény íze minden felé emelkedett, eltemette egy időre a fájdalmat és ameddig fizettem a pincérnek, nem volt probléma egyetlen ital sem, nem szóltak meg, hogy most már sok lesz. Ezért is nem mentem a pubba, hanem ide. A csárdát amúgy is jó párszor meglátogattam már életemben, legalábbis, mióta lejártam a faluba az iskolából, ismertek is ezért, és most ez pluszban jó volt. Csak ültem és bámultam magam elé és ittam. Nem sírtam, nem agyaltam a történteken, magamba zuhantam és hagytam alkoholba fulladni magam.
Utoljára módosította:Elisabeth Lovelace, 2013. április 7. 21:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ex-rellonos || évfolyamelső
2011/12-es kviddics évad őrzője

szemem fénye, Rea. || Tomom <3

Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 7. 21:18 | Link




Elisabeth


Áh, a csárda. Tökéletes hely ez olyan számára, aki jelen esetben, legszívesebben szembeköpné saját magát azért, amiért Ő a következő ember, aki megbántotta és fájdalmat okozott Elisabeth-nek. De nem tehetek róla, ez nem alakulhatott volna másképpen, mert még fájdalmasabb kimondani az igent úgy, hogy az tulajdonképpen nem.
Úgy döntök este kicsit legurítok némi alkoholt a garatra. otthon tele vagyok piával, de az hogy nézne ki? Egyedül, otthon iszok. AZ alkoholizmus egyik tünete, szóval ezt elpalástolva úgy vélem, sokkal jobb, ha emberek közt iszok. Akkor kevésbé vagyok beborulva. Felkapom a szűk szabású farmerem, egy elegáns cipőt, egy fehér trikót és egy fehér inget, ami kellőképpen megfeszül a karjaimon, kigombolom három gombját, felkapok egy szövet kabátot, és leviharzok a csárdába, hogy teljesítsem a kitűzött célt: inni.
Beérve, körbe sem nézek, az első eldugottabb asztalnál leülök, és intek a pincérnek.
-Whiskey-t tisztán. A legminőségibbet.
Utasítom, az csak bólint, és elviharzik a rendelésért, majd kisvártatva ki is hozza azt, én pedig egy húzással leöntöm.
-Még.
Mondok csak ennyit, s ismét eltűnik a felszolgáló, majd visszatér egy újabb pohár bánatölővel.
Azt is lehúzom, aztán magam elé bámulva, az ujjaimmal kezdek dobolni az asztalon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elisabeth Lovelace
INAKTÍV


- - mother;;
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 280
Írta: 2013. április 7. 21:41 | Link

Richard;;        
outfit;;           



Nem is tudom, mikor ittam ennyit utoljára bánatomban, de most ez kifejezetten jól esik. Már nem érzek semmit, csak kellemes mámort, és áldom az eszemet, amiért ide nem tűsarkúban jöttem. Azt hiszem, komoly gondjaim lennének most azzal. De így egy újabb probléma kilőve. És ami azt illeti, úgy érzem semmi sem lehet probléma. Még az sem, hogy az előbb láttam belépni a csárdába. Józanul azt hiszem, most összeszorulna a szívem, s a sírás kerülgetne, de így minden rendben van. Vagy legalábbis ilyen érzés. Megiszom a poharamban maradt kólás whiskeyt, majd felálltam és a pulthoz sétáltam, némiképpen ingadozó léptekkel.
- Egy üveg whiskeyt kérek - azzal letettem a tartozás és az üveg árát a pultra, majd meg is kaptam cserébe a rendelésemet. Aztán kissé bizonytalanul, de elértem addig az asztalig, ahol Richard ült. Kibontottam az üveget, és újratöltöttem a poharát.
- Szép estét neked is! - köszöntem, majd leültem vele szemben. Az arcomra kiült a tipikus, alkoholgőzös, bárgyú vigyor, miközben próbáltam egy tincset kisöpörni az arcomból, sikertelenül. Hülye voltam, kifelé kellett volna vennem az irányt, és menekülni saját magam elől, de a whiskey miatt minden rendben volt és semmi sem fájhatott. Nagyjából öt nap telhetett el, hogy kisétáltam Richard ajtaján, és most itt ültem vele egy asztalnál, teljesen szétcsúszva. S mindez mit sem számított.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ex-rellonos || évfolyamelső
2011/12-es kviddics évad őrzője

szemem fénye, Rea. || Tomom <3

Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 7. 21:53 | Link



Elisabeth


Nem részegedek le többet. Soha. Felelőtlen lenne, főképp magammal szemben, ezt már nem tehetem meg. Felkapom a fejem egy igen ismerős hangra, tudtam, kinek a szájából cseng elő. A mintás nacis lány felém fordul, és kissé ingatag léptekkel indul meg, majd újra tölti a poharamat, én pedig egy hajtással kiiszom azt ismét. Sajnos a múltbéli életemnek hála, jól bírom az alkoholt, elég sokat kell innom, hogy elveszítsem a fejemet. Annak az Ifensnek ez volt egyetlen haszna a jelenre nézve.
Ránézek Elisabethre, így még nem nagyon láttam. Sőt! Egyáltalán nem láttam.A kis angyali, bájosan mosolygó, szépséges hölgyből egyszerre csak áramlik a pia szag. Lassan eltűröm a tincset, ami zavarja, és ránézek.
-Elisabeth, teljesen részeg vagy! Miért csinálod ezt?
Vonom kérdőre és igazából totálisan értetlenül állok a szituáció és a történtek előtt.Aztán felállok és a lány mellé lépek.
-Na, gyere, haza viszlek!
Nyújtom ki a kezem, hogy belekapaszkodhasson. Első tervem az volt, hogy lerészegedek, de aztán már nem vagyok a régi, és képtelen lennék megtenni azt, meg Elisabeth-et látva, ha én is felöntenék a garatra, nem tudom, ki vinné haza és ki védené meg a haza vezető úton.
Szörnyű szembesülni azzal, hogy miattam taszította magát ilyen mélységekbe, de innen már csak felfelé vezet az út.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elisabeth Lovelace
INAKTÍV


- - mother;;
offline
RPG hsz: 125
Összes hsz: 280
Írta: 2013. április 7. 22:17 | Link

Richard;;        



Teljesen kész voltam, nem voltam magamnál, valószínűleg nem is fogok rá emlékezni, de nem is ez volt fontos. Sokkal inkább lényeges volt az, hogy a harmadik számú ex-vőlegényem itt ült velem szemben, és én újabb adag whiskeyt eresztettem le a torkomon, nem törődve az előttem lévő pohárral, csak úgy, az üvegből.
- Mondhatnám, hogy miattad, de tuuuuulajdonképpen, nem - válaszoltam a kérdésre, félredöntöttem a fejemet, s hagytam, hogy eltűrje a tincset, amire én képtelen voltam. - Az igazság az, hogy magam miatt... iszom - elnevettem magam, majd újra meghúztam az üveget, miután megint töltöttem egy pohárral Richardnak. Kissé akadozva, elnyújtva beszéltem, mindez mégis normálisnak tűnt. Jól éreztem magamat, nem fájt semmi sem, és ettől minden megoldódott. Aztán láttam, hogy Ifens felállt és felém lépett. Hazavinni?
- Nem - jelentettem ki meglehetősen tisztán. - Nem megyek sehová - tiltakoztam ismét, miközben a fejemet ráztam. Szóba sem jöhetett arról, hogy én bárhová is elmegyek innét, míg az üveg ki nem ürül. Két lehetősége van, vagy segít, vagy nem. Abban az esetben, ha nem, akkor még rosszul is leszek, nem csak holnap reggel, hanem ma éjjel is, de ez van. Belefér. A másnaposság majd eltereli a figyelmemet a problémákról.
- Nem kell rám vigyáznod, már nagylány vagyok - ráztam meg ismét a fejemet, és a tincs, ami ellen küzdöttem, újra előkerült, de már nem is érdekelt az sem.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. április 17. 12:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ex-rellonos || évfolyamelső
2011/12-es kviddics évad őrzője

szemem fénye, Rea. || Tomom <3

Richard J. Ifens
INAKTÍV


elvált. édesapa.
offline
RPG hsz: 179
Összes hsz: 197
Írta: 2013. április 7. 22:51 | Link

Elisabeth

Teljesen berúgott. Igen, a beszéde inkább szánalmat ébresztő, mind sem vicces, éd a legszörnyűbb, hogy mindez miattam van.
-Na jó, nem érdekel!
Mondom, és fogom, a pulthoz sietek, rendezem a tartozásom. Ezt követően ahhoz az asztalhoz lépek, ahol Eli cuccai vannak, felkapom Őket, majd visszamegyek hozzá, és feladom Rá. Végül én is felöltözök, intek a pincérnek, és felkapom a lányt. A pincér megértően és segítőkészen kinyitja nekem az ajtót, én pedig biccentéssel köszönöm ezt meg, s köszönök el, egyben.
-Akkor most haza megyünk!
Jelentem ki, és ha a lány kapálózik fogom és a vállamra dobom, aztán csinálhat amit akar, fejjel lefelé.
Természetesen nem hagyhatom ilyen állapotban egyedül, hogy bolyongjon, így fogom és a hotel felé veszem az irányt, ahol már várja az ágya és a cuccai. Útközben csak annyit látok, hogy néha dühöng, néha pedig be-be alszik. Meg kell hagyni nagyon aranyos látvány így részegen is, de azt hiszem holnap meg fogja köszönni Nekem, hogy nem hagytam, hogy ájulásig igya magát. A hányás így sincsen teljesen kizárva. Mondjuk arra próbálok felkészülni, hogy ne az én nyakamba zubogjon az egész, így folyamatosan figyelem a lány vonásait és mozdulatait. Ha öklendezni kezd, ledobom. Neeem, nem dobom le, de nyilván nem a karomban tartva várom végig, hogy beterítsen egy kis jóval.
Utoljára módosította:Magyar Ákos, 2013. április 17. 12:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maximilian Loveguard
INAKTÍV


Vadítóan Izgató Pasi
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 966
Írta: 2013. május 12. 01:09 | Link

Gergőőőőőőőőőőőő Grin


Az élet, unalmas, ha nincs kivel megosztanod. Több hónapra eltűnni, és magadba zárkózni a legjobb dolog, amit ilyenkor tehetsz. Nem foglalkozni semmivel és senkivel csak önmagaddal. Egy könyv társaságában, ami lefoglal. Néhány ceruzával és egy vázlatfüzettel annak ellenére, hogy szörnyen rajzolsz. Az élet zajlik tovább. Összetört szívek, új szerelmek és néhány ismerős új rangot szerez a suliban, aminek örülsz, mert lehet, hogy protekciód van ez által néhány ügyben (ne reménykedj). Én is így tettem. Eltűntem a világ elől és élveztem. Csak néha jártam ki fél órás sétákra, de akkor is szinte menekültem a diákok elől, akik szembe jöttek velem. Nem volt kellemes érzés. Amirát sem láttam több hétig, és Emmát se. Elszigetelődtem az emberektől, de jó érzés volt attól függetlenül, hogy Amira szörnyen hiányzik. Írnom kéne neki, hogy jól vagyok. Bár az is igaz, hogy ő sem keresett egyszer se. Lényegtelen. Eltávolodtunk egymástól, így nem meglepő, hogy nem keresett. Szerintem azt hiszi, hogy meghaltam, ami -, hogy őszinte legyek – nincs messze az igazságtól. Egy fekete csőnaci, egy egyszerű póló és egy nagyon lenge kis kardigán a mai öltözékem. Szerintem egy kocsmába pont ideális. Nem fogok nyakkendőt húzni egy putriba.
Az odafele utam alapból vicces volt. Nem egyszer akartam összeesni annyira el voltak gémberedve a végtagjaim. Körül belül az út feléig botladoztam, de végül megszoktam, hogy újra használom a testem fizikai értelemben is. Amint a kívánt helyre értem, lassítás nélkül berobbantam a helyiségbe, ami néhány szúrós tekintete vonzott maga után. Leültem és gondolkoztam, hogy mivel kezdjek. Egyelőre egy kis nosztalgia lesz az biztos. Szerintem egy vajsör elég lesz. Ha mázlis vagyok ma és később lesz társaságom, akkor ráérek durvábbakat rendelni. Egyelőre elég egy vajsörnek nevező szörpi.
Egy aranyos lány battyogott felém hulla fáradtan tollal és papírral a kezében. Rám emelte fáradt tekintetét és egy mosolyt küldött felém. A mosoly hamis volt. Sablonmosoly. Vajon minden vendég felé ilyen tekintetet küld? A szemében talán félelem villant? Nem tudom. Aztán rájöttem. A lány nem rám mosolyog így, hanem egy mögöttem lévő illetőre. Épp csak annyira fordultam hátra, hogy megnézzem magamnak az illetőt. Egy 30 éveinek közepén járó férfi fordította el pont a tekintetét a pincérnőről. A lányon megkönnyebbülés látszott. Egy kicsit magabiztosabb léptekkel ért oda hozzám. Szemem rá emeltem, és belenéztem mélykék szemébe. A lány elpirult és elfordította tekintetét. Halovány mosoly játszott ajkain. Egy bíztató mosollyal néztem rá addig, amíg felém nem fordult ismét. Szólásra nyitotta a száját, és remegve nyögte ki a szavakat.
- H-hozhatok valamit? – a toll a papír fölött lebegett várakozóan. Szinte éreztem a mögöttem ülő férfi tekintetét magamon. Ismét egy mosolyt villantottam a lányra, majd válaszoltam.
- Egyelőre csak egy vajsört kérek. Köszönöm – a lány csak bólintott, majd sietős léptekkel egyedül hagyott ismét. Körül néztem és a pillantásom a bejárati ajtón akadt meg. Vártam, hátha van akkora mázlim, hogy egy ismerős arc toppan be és nem kell egyedül innom. 5 perc után meguntam és elkezdtem pásztázni a bárpultot, és türelmetlenül kopogtattam az ujjaimmal az asztalon. A lány lassan hozta a sört, nehogy kiboruljon akár egy kicsi is. Amikor odaért nem nézett rám csak letette elém az italt, és elment. Óvatosan utána suttogtam egy „Köszönöm” félét. A lány csak hátra nézett, elmosolyodott és ment tovább a dolgára. Belekortyoltam az italomba és vártam a csodára egymagamban.
Utoljára módosította:Maximilian Loveguard, 2013. május 12. 01:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 39 40 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed