Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808) Az ország legnevesebb és egyik legrégibb mágikus édességboltja, ahol nem tudsz olyat mondani, amit ne tudnának neked elkészíteni! Vannak állandó és szezonális termékek is, valamin olyan specialitások, amik sehol máshol, hiszen ez a konyha forrta ki. Forrócsoki kínálata például páratlan, ahogy sütemény és torta választéka szintén. A cukrászok örömmel fogadják az új ötleteket, szívesen vállalkoznak kívánságaid elkészítésére, de nekik is vannak, így akár te is kérheted, hogy lepjenek meg.
Az ajtóval szembe találod a hosszú pultot, melyet egy kis beugró szakít meg, ahol vár téged mosolyogva az eladó, akinél végül fizetni fogsz. A pult mögött is legalább hárman sündörögnek, folyamatosan elhelyezve a friss süteményeket.
Az ajtótól jobbra megpihenhetnek azok, akik itt szeretnék elfogyasztani a finomságokat, de csak addig ugrottak be. Kis asztalok, pár székkel körülvéve ezen a részen. Ha valaki az oszlopok között hátrébb sétál kis, beülős boxok vannak, világos színekben amik nappal és este is nagyon hangulatosak hosszabb megbeszélésekhez, randevúkhoz vagy akár egy családi rendezvény idejére.
Végignézheted a pultban is tüzetesen, hogy mit szeretnél, vagy az étel és – italkínálatot rejtő menüből is választhatsz. A süteményedet természetesen kiviszik az asztalodhoz, neked nincs más dolgod, csak lehuppanni a kényelmes székekre, vagy a kanapék egyikére. A mosdó a székektől balra, egy kis ajtó mögött helyezkedik el.
A hideg, tisztán csillogó kőlapokra néha lecsöppenő édességfoltok azon nyomban eltűnnek, így hát elmondható, hogy Bogolyfalva legtisztább és legkiválóbb cukrászdája páratlan kényelmet és kellemes légkört áraszt.
Munkatársaink fele szakképzett cukrászokból, pincérekből áll, míg másik fele iskolai diákokból, akik szeretnének egy kis plusz pénzt keresni. Négy, nyolc és tizenkét órás műszakokban dolgoznak, hogy a diákok és a rendes dolgozók mind-mind megfelelő beosztást kaphassanak. Várunk szeretettel, ha finom falatokra vágysz! Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00 Executive chef - Széles VeronikaŐ áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg. Head chef - Harriet O. WallaceMivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét. Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. WallaceTulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára. Patissier (cukrász) - Hazel Shaw A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina LunaAzon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek. Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András DoriánAz ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait. Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett ConroyAz az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén. Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett MirtillAzon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.
|
|
|
Kiva Faraday
INAKTÍV
.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
|
|
Írta: 2013. június 19. 02:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=135699#post135699][b]Kiva Faraday - 2013.06.19. 02:46[/b][/url] Főnökasszony. remélhetőleg.  Úgy érzem, hogy mostanra ment el teljesen az eszem. Mármint nem szó szerint, sehová nem szökött, még mindig a kis buksimban van, csak éppen kikapcsolt állapotában vagy nem is tudom hogy mondjam. Tudom, most jön a kérdés, hogy de hát már mióta nem működik rendesen, miért pont most jöttem rá erre? Azért kedves mindenki, mert én marha, állást vállaltam! Na nem olyan igazi kétkezi munkát fogok végezni, remélhetőleg nem is kell majd nehéz cuccokkal cipekednem, de akkor is. Lehet egy cseppnyit túl sok dolgot vállalok magamra ezzel együtt. Elsősorban ugyebár prefektus volnék vagy mi a szösz, ez is kötelezettségekkel jár, mint például a járőrözés és a büntetés végrehajtatása. Másodsorban csapatkapitány vagyok, egy egész hordányi kölökért tartozom felelősséggel és még slussz poénként edzéseket is kell tartanom nekik, ha jól akarunk szerepelni a bajnokságon. Ami kisebb probléma, de azért jelentős, hogy diák vagyok, azért ezt nem szabad elfelejteni, tanulnom kell, ha végezni akarok végre-valahára, ráadásul az elemi mágiát is gyakorolnom kell, hogy jobban menjen. Ami kisebb dolog és nem is nevezném problémának, hogy elvállaltam, hogy mentorkodok Robi mellett a tusán, szóval mondhatjuk, hogy felelek a lelki biztonságáért és harmóniájáért. (Azért azt jegyezzük meg, hogy nem egy elveszett gyerek, nem hiszem, hogy túl sok szüksége lesz rám.) Szóval szerintem érthető, ha az előbb felsoroltak miatt azt mondom, hogy biztosan nem vagyok észnél, hogy még munkát is akarok vállalni, még ha csak részmunkaidőset is. Mindegy, az elhatározás már megvan, egyszer így is - úgy is dolgoznom kell majd, nem baj, ha szerzek némi előtapasztalatot. Ötre beszéltük meg a találkozót a tulajjal (akinél idősebb vagyok, Holy Jesus) és nem áll szándékomban már a megbeszélésről elkésni. Időben elindulok a toronyból, nem akarok kapkodni, nem vagyok az a sietős fajta gyerek. Ráérősen sétálok a falu felé, közben élvezem, hogy süt rám a nap és nem akar zuhogni az eső, mint néhány napja. Azt nem szeretem annyira, egyébként is olyan helyről származom, ahol a csapadék nem igazán jellemző dolog. Útközben kipanaszkodtam magamat magamnak - éljen az enyhe mértékű skizofrénia! - szóval viszonylag nyugton vagyok, mikor végre elérek a leendő munkahelyemre. A cukrászda, már voltam itt többször is,de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd úgy jövök ide, mint állásvállaló. Benyitok az ajtón és belépek a helyiségbe, ahol már - vagy még - nincs olyan sok vendég. Körbetekintek, szememmel valami személyzetfélét keresnék, hogy mondják meg, merre van a főnök. Végül 2 embert látok rendeléseket kivinni, így odacsattogok a barna hajú lányhoz - Verához. - Helló, a főnököt keresném, jöttem megbeszélésre. Nem tudod, merre van?
|
|
|
|
Kiva Faraday
INAKTÍV
.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
|
|
Írta: 2014. május 12. 23:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=292281#post292281][b]Kiva Faraday - 2014.05.12. 23:52[/b][/url] Ármin. Újra munkában! Bizony, pár hetes kihagyás után ma ismét bedugtam a pofámat melózni. Közeledik a hó vége, szorul a hurok a nyakamon, éhezik a népem, muszáj néha dolgozni járni, hogy el tudjam tartani magam. Vagyis most már nem csak magamat, mert ott van a flúgos kishúgom is, akinek enni kell adni. Szép dolog az apai örökség, csak van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy elfogy egy idő után. Főleg ha az ember lánya még arra is vetemedik, hogy házat vegyen, noha nem ő fizeti ki az egészet. Azért ezzel az akcióval rendesen megcsappant a keretem, és ha tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen örökös, nem tettem volna meg valószínűleg. De a sors azt akarta, hogy egy fedél alatt éljek a kedvenc Rellonos nőmmel és fél lábbal Adrival is, szóval ez már így marad. Szeretem mindkét csajt, a világért se akarnék elköltözni tőlük. Délelőtt bent ücsörögtem néhány órán, aztán a délutániakról megpattantam "Bocsánat professzor, sürgős dolgom van" jeligével, hogy minél hamarabb kezdhessek. Bár Vera mondta, hogy nem sürgős a becsapódásom, mégis, ha minél korábban csatasorba állok, annál több lesz a kereset és az most fontos szerepet játszik a képben. Így, amint megérkeztem a cukrászdába, villámtempóval öltöttem magamra az egyenruhámat és már le is jelentkeztem a főnökasszonynál, hogy munkaképes vagyok. Van egy átka annak, ha az ember nyitás után nem sokkal áll melóba. Mégpedig az, hogy ilyenkor a vendégek még nem tapossák le egymást, hogy jönni akarnak sütizni, éppen ellenkezőleg, elég nagy pangás van. Egyelőre a pultnak támaszkodva várom, hogy történjen valami csoda, közben előreveszem a copfomat és a hajam végével játszok. Kellemes elfoglaltság, ha éppen nincs semmi más dolga az embernek. Eltelik 10 perc, 20, majd fél óra, mire végre benyit valaki, aztán utána már jön a nép. Hihetetlen, csak egyetlen ember kell, hogy beinduljon a biznisz. A többiek biztosan szagra jönnek. Pár rendelés kifuvarozása után feltűnik egy kedves, ismerős arc a láthatáron, habár mintha kissé el lenne tévelyedve. Szemmel kísérem, míg helyet nem foglal az egyik boxban, majd rövid várakozás után ellököm magam a pulttól, és határozott lépésekkel elindulok felé. - Szia! - köszöntöm nagy mosollyal a fejemen, majd invitálást sem várva lehuppanok vele szemben. Oké, ez egy kicsit tolakodónak tűnhet a részemről, de őszintén szólva régóta nem láttam már Ármint és örülök a találkozásnak. Rég volt már az a meccs, mikor még a kispadról szemléltem, hogy hogyan hasítják az újoncaink az eget. - Mi járatban? Nem igazán láttalak még errefelé - tudakolom meg a játékmestertől a helyzete állását. Remélem nincs rossz hangulatban, a világért sem akarnék zavarni.
|
|
|
|
Kiva Faraday
INAKTÍV
.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
|
|
Írta: 2014. május 14. 03:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=292910#post292910][b]Kiva Faraday - 2014.05.14. 03:22[/b][/url] Ármin. Úgy tűnik, mintha támasztottam volna egy kisebb kavart Ármin fejében a felbukkanásommal, már csak azt nem értem, miért. Lehet, hogy nincs olyan jó napja és nem veszi annyira szívesen a társaságomat. Ettől a gondolattól egy kissé lejjebb lohad a fülig érő mosoly az arcomról, de igyekszem úgy tenni, mintha nem kavartam volna össze saját magamat. Próbálom minél feltűnésmentesebben fürkészni a velem szemben ülő férfi arcát, de valahogy én meg a rejtőzködés nem férünk össze, túl harsány személyiség vagyok hozzá. - Aha, értem. Pedig már másfél éve itt dolgozok, tényleg nem sokat jársz errefelé, találkoztunk már volna - csicsergem jókedvűen Árminnak a dolgokat. Mindig öröm ismerősökkel találkozni akár itt, a munkahelyen is, főleg ha egynehány hónapja látottakról van szó. Korábban már csak a kapitányságom miatt is viszonylag sűrűn láttuk egymást, de mióta átadtam a stafétabotot Ginnie-nek, értelemszerűen kevesebbet találkoztunk. A csapatból való kilépést meg már had ne vegyem hozzá. Pedig bírom a férfit, jó társaság, el lehet vele beszélgetni. - Ó, ne is mondd! Három év alatt hozzászokik az ember, hogy pesztrálnia kell az újakat és irányítani mindent. De úgy érzem, hogy túlnőttem azon, hogy itt, az iskolai bajnokságban játsszak. Más terveim vannak - a mondandóm elején egy kissé elkámpicsorodok, mert tényleg hiányzik valamilyen szinten a felelősség a vállamról, ami az elmúlt 3 évben ott volt. De ahogy magam elé tekintek, és látom körvonalazódni az életem további alakulását, ismét visszatér az életkedvem. Viszont jóérzéssel tölt el, hogy megdicséri Ginnie-t, ezek szerint van szemem hozzá, hogy ki alkalmas csapatkapitánynak és ki nem. - Apropó legutóbbi meccs... Hozok neked valamit - miután végighallgattam, amit mondott, rugóláb nyuszi módjára pattanok fel az asztaltól, olyan gyerekes lelkesedéssel, amilyen már régóta nem vett erőt rajtam. Végül is, szép lassan vándorlok a 21. életévem felé, kinőttem már bizonyos tulajdonságaimat, de alapjában véve a régi vagyok. Önmagamhoz képest nagy lépésekkel viharzok el a hátsó rész felé, ahol az öltöző van (a küszöbben kis híján orra esek, de lényegtelen), megkeresem a táskámban, amiért jöttem, majd a zsebembe süllyesztem az apró tárgyat, és visszasietek az üzletbe. A pult mögé megyek rendezkedni, kiválasztok 4 sütit, hármat Árminnak, egyet magamnak, tálcára teszem őket egy üveg víz és egy pohár kíséretében, és elindulok vissza oda, ahol a férfi ül. Az asztalra helyezem a fémtálcát és visszaülök a helyemre, vele szembe. - Azt hiszem, ezt elhagytad - mondom, miközben a zsebembe nyúlok a kis aranyosért. Átnyújtom a kezemet az asztalon, hogy Ármin kezébe rakhassam a csillogó kis golyót. Igen, egy cikesz az, méghozzá a tragédiába fulladt Rellon-Levita meccs cikesze.
|
|
|
|
Kiva Faraday
INAKTÍV
.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
|
|
Írta: 2016. május 12. 23:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=593452#post593452][b]Kiva Faraday - 2016.05.12. 23:49[/b][/url] Sheela.Kések egy találkozómról. Akármennyire is hihetetlenül hangzik, de ez mostanában már ritkaság számba megy. Mióta elkezdődött a tanév és ezek a nyomorultak is a nyakunkban lihegnek, valahogy minden kedvemet elveszítettem arra, hogy bárhova is késve érjek oda. A végén még valamelyik unatkozó majom kitesz az állásomból, mert 13 másodperccel később értem be az órámra a kelleténél. Na neeem, nem játszunk ilyet. Ha csak a saját megélhetésemről lenne szó, még vállat vonnék, hogy jóvan, ha ez teszi őket boldoggá, akkor csináljanak amit akarnak. De felelek a kislányomért meg a nem annyira kicsi, nem annyira kislányomért is. Meg Benjiért. Imádom meg minden, de annyira kis suta tud lenni néha...
Szóval most egy kicsit tovább tartott elaltatni Legrát, mint általában. Ma nagyon kis nyűgös szegény, lehet rossz idő jön, vagy valami, de eléggé bezavar nála. Renée személyében áll/ül/fekszik mellette most az őrség, lévén az apja házon kívül van. Én meg sietek át a falun, ahogy tudok, mert ég a pofámról a bőr, még ha csak 5 percről is van szó. Sikerül szolidan feltépni csak a cukrászda ajtaját és csak kicsit néznek rám furán az itt dolgozók. Azért a pult felé intek, hogy nincs gáz, meghagyom ám a berendezést eredeti állapotában. Mióta nem dolgozok itt, teljesen kicserélődött a személyzet, meg már nem is Vera a tulaj, kicsit furcsa azért, de az emberek jönnek-mennek, természetesnek hat. Igen hatásos belépőm után keresni kezdem a tekintetemmel a kis kívánómat és egész gyorsan meg is találom. Elnézést kérő félmosollyal ülök le az asztalához.
- Ne haragudj, a kislányom kicsit nehezen aludt el... - igyekszem röviden megmagyarázni, hogy miért késtem el a megbeszélt időpontunkról egy kissé. Össze tudnám foglalni 3 oldalban is, de nem hiszem hogy érdekelné.
- Kiva Faraday. Még nem volt alkalmunk négyszemközt beszélgetni, ha jól emlékszem - kezet nyújtok neki az asztal felett és közben bátorítóan mosolygok rá. Kicsit idegesnek tűnik, majd igyekszünk változtatni ezen a dolgon.
|
|
|
|
