37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Angyal Brigitta Sára hozzászólásai (7 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Angyal Brigitta Sára
INAKTÍV


Isten Greta Thunbergje by Dusán
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 145
Írta: 2019. november 11. 18:03 | Link
Lorin
... jókat kérdezel, fogalmam sincs

A mai nap kérem szépen a tökéletes nap a süteményre. Hogy honnan tudod, hogy melyik nap a tökéletes sütinap? Ezeken a napokon minden más meglehetősen rosszul alakul. Nem mondanám, hogy alapjaiban elrontott lenne ez a mai, de azért meglehetősen közel áll hozzá. Egész nap esett az eső, beázott a kedvenc babakék tornacipőm, elfogyott a kisboltban a kedvenc teám, ráadásul hetek óta azt sem tudom már, melyik tantárgyamra kellene tanulnom inkább, hogy utolérjem magamat. De most már kezdem is feladni. Szóval inkább lejöttem Bogolyfalvára egy sütire, erre a délutánra jutottam el ugyanis odáig, hogy az ehhez hasonló helyzetekből ez a legjobb (s valójában az egyetlen), amit ki lehet hozni. Igazán nem volt kedvem tovább erőlködni. Kissé fancsali ábrázattal nyitok hát be, ám a bejárat után két lépéssel az arcomat simogató süteményszag hatására máris enyhülni kezd ez a kellemetlen arckifejezés. Már éppen beleélném magam a franciakrémesbe, szinte az ízét is érzem a számban, amikor az egyik iskolatársam megszólít. Tudom, hogy Bagolyköves, mert általában jól megjegyzem őket. A nevét nem tudom, vagyis nem Levitás és nem évfolyamtárs. Nem igazán tudom vizualizálni, hogy melyik ház asztalánál láthattam ülni, ami furcsa, mert általában ez szokott menni. Felrémlik, hogy annyira mintha nem lenne gyakori a jelenléte a suliban, de már tényleg nem tudom.
- Szia! Sajnos nem tudom, kikről van szó. A barátaidat keresed? - érdeklődöm kedvesen, némi sajnálattal a hangomban, hogy nem tudok segíteni. Sajnos a leírásának megfelelő emberkéket tényleg nem láttam erre, habár tény ami tény, eléggé lekötött a sütemény gondolata, szóval esélyesen akkor sem vettem volna észre őket, ha fellöknek. Jobban szeretek befelé figyelni.
Szál megtekintése
Angyal Brigitta Sára
INAKTÍV


Isten Greta Thunbergje by Dusán
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 145
Írta: 2019. november 11. 18:34 | Link
Lorin

Nagyon kedves lánynak tűnik, így igazán nem szeretném megbántani, úgyhogy leküzdöm az apróbb hisztériát, amelyet a lelkem a sütemény késlekedése miatt érez. Tényleg nagy szükségem van arra a krémesre. Így aztán a pulthoz lépek miközben beszél, és két mondata között leadom a rendelésem gyorsan, bár előtte még azért megemlítem, hogy remélem nem gond, ha közben kérek magamnak valamit. Úgy tűnik, nem az.
- Vigyáztak rád - ismétlem meg, mintegy azt sugallva, hogy ezt minden bizonnyal rosszul kellett hallanom. Közben tekintetem a krémesemre vándorol, amely immár egy tányéron pihen a pultoslány kezében, hamarosan pedig az enyémben fog. Közben az ismeretlen lány felteszi a nagy kérdést, miszerint csatlakozhatna-e hozzám. Meglepettségemben egy rendkívül őszinte kérdés szalad ki belőlem.
- Úgy érted, vigyázok-e rád én? - el is vigyorodom, tényleg semmi gonoszat nem értettem ez alatt, de szerettem volna visszadobni neki a saját szófordulatát, jelezve, hogy ezt a helyzetet még azért nem ártana tisztáznunk.
- Amúgy persze, nem várok senkit. Nincs fiúm - élek megint az ő kifejezésével válaszul. Ezt gyakran csinálom egyébként, mármint hogy hasonló szóhasználattal válaszolok, mint amiben a másik kérdezett. Afféle ráhangolódási rituálé. A "fiúm" szónál mindenesetre kissé felhorkanok, jelezve a feltételezés abszurditását. Nem csak azért, mert egy párkapcsolat körülbelül annyira áll közel hozzám, mint Makóhoz Jeruzsálem, hanem mert a kifejezés is egy olyasfajta párkapcsolati formát sejtet, amilyenben soha nem kívánnék részt venni. Fiúja az olyan lányoknak van, olyan alatt pedig a legkülönbözőbb pejoratív jellemzőket értem. Nekem maximum párom lenne. Szövetségesem, másik felem, férjem, ilyesmi. Fiúm biztos nem. Rossz szokás, hogy stilisztikai és szóhasználati kérdéseken ilyen hosszadalmasan el tudok töprengeni, így igyekszem hamar visszatérni a lányhoz, mert az utóbbi fél percben csak a testem volt jelen kettőnk kis fizika terében.
- Gyere, üljünk ide - bökök a fejemmel immár a kifizetett sütivel a kezemben egy közeli asztal felé. Miután leülök, érdeklődő tekintetem kíséretében nem is kímélem tovább, kerek-perec megkérdem:
- Elmeséled, hogy van ez a "vigyázni kell rád" dolog? Persze csak ha nem gond. - Udvarias vagyok, mint mindig, habár szerény véleményem szerint egy kis információ ebben a sötétségben a minimum lenne.
Szál megtekintése
Angyal Brigitta Sára
INAKTÍV


Isten Greta Thunbergje by Dusán
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 145
Írta: 2019. november 27. 14:08 | Link
Annie

A Bagolykő megtanította már nekem, hogy ne lepődjek meg semmin és senkin. Sok fájdalmas élményem kapcsolódik ehhez az iskolához, de tanultam is pár nagyon fontos dolgot tőle, ezek között pedig mindenképpen szerepel az empátia és a mások felé való nyittotság. Ez nem jelenti, hogy nem kezelem fenntartásokkal legtöbbjüket, de a lány humorát most tökéletesen megértem, pedig hat-hét évvel ezelőtt minden bizonnyal megfordult volna a fejemben a gondolat, hogy mégis hogy a fenébe lehet ilyesmivel viccelődni. Most is megfordul, de sokkal kisebb a jelentősége, nem ítélem el emiatt, nem fagyok le. Elmosolyodom, értelmezve a humort (reménykedve, hogy tényleg csak humor, elvégre csak egyszer üti meg a bokáját az ember azzal, hogy nem veszi komolyan a baltás gyilkost), közben bólintok.
- Világos, mint a nap - jegyzem meg az övéhez hasonló ál-komolysággal, amíg elfoglaljuk a helyünket.
Ez a lány egyébként tényleg csupa meglepetés. Még be sem mutatkoztunk, hirtelen mégis nagyon komolyra fordul a téma. Látszik rajta, hogy amikor azt mondja, nem fél, tényleg komolyan gondolja. Elgondolkodom, miközben a villámat forgatom az ujjaim között. Azon tűnődöm, vajon honnan jön ez a nemtörődömsége a halállal szemben. Szeretném azt hinni, hogy Ő is tudja amit én, hogy Isten karjaiban jó helyen leszünk majd. Csillan bennem némi remény, hogy tényleg ez az oka. De persze lehet neki még százezer másik is, a mondata alapján pedig ki is emelem magamban, melyiket tartom a legvalószínűbbnek - hogy végtelenül belefáradt már. De biztos ami biztos, inkább kérdezek.
- Sajnálom. Elmeséled, hogyhogy nem félsz? Annyira könnyen beszélsz róla, egészen döbbenetes, kicsit szomorú is számomra, ha őszinte akarok lenni - mondom viszonylag lassan, kicsit ízlelgetve a szavakat, miközben megértő pillantást vetek rá, hogy aztán a mondat végére a bögrémet nézegessem.
- Brigi - nyújtom felé a kezem, eddigre pedig már szinte nem is tűnik furcsának a sorrend. Van Annie-ben valami, talán a könnyedsége amivel komoly dolgokról beszél, vagy csak az az érzés ami árad belőle, hogy mi mindent átélt már... Szóval valami minden bizonnyal van, amitől úgy érzi az ember, hogy abszolút helyénvaló ezekről beszélgetni, mintha mindig is ismerte volna.
Szál megtekintése
Angyal Brigitta Sára
INAKTÍV


Isten Greta Thunbergje by Dusán
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 145
Írta: 2019. december 7. 19:22 | Link
Annie

Megáll a villa a kezemben, teljes átéléssel hallgatom. Sok mindent lehet rám mondani, de hogy ne tudnék meghallgatni és érteni másokat, az nem tartozik közéjük. Ez a fajta figyelem egyfajta szakmai ártalom is, az önkifejezés mindig is nagyon érdekelt, és most nem csak a saját önkifejezésemről beszélek, hanem egyúttal mindenki máséról is. A saját belső működésemet már 19 éve tapasztalgatom, a többiekével viszont intenzívebben kell foglalkoznom, ha be akarom hozni az abból adódó lemaradást, hogy nem megy állandóan a lemez, mint magammal kapcsolatban. Annie pedig jelen esetben teljesen nyílt és őszinte, olyan felületet biztosít erre, amellyel nem is tudom, hogy találkoztam-e már. Kicsit döbbenetes is, milyen rövid idő alatt mekkora betekintést enged, teljesen le vagyok nyűgözve, ami azt illeti. Abbahagyom a rágást, leteszem a villát a tányér szélére, és csak hallgatom. Közben többször elszomorodom. Főleg akkor, mikor megértem, hogy ez az állapot tényleg a születése óta tart, és hogy emiatt a családja kivetette magából. Úgy látom, ő logikusnak véli a szülei döntését, így nem akarok én lenni, aki kikívánkozó dühöm kimutatásával megpróbálok rámutatni, mennyire nem volt ez a dolog rendjén. Rémesen önzőnek tartom, amit a szülei velük csináltak. Persze felöltöztették önzetlenséggel, hogy csak a kisfiúknak akartak jót, de ezzel egyáltalán nem tudok egyetérteni. A kisgyerekeknek is meg kell tanulniuk a veszteséget. A veszteség az élet legtermészetesebb része, és ha folyton csak megóvnak tőle, pont életed azon részében fog a legjobban hiányozni, amikor igazán felkészültnek kellene már lenned ellene. De persze végigkísérni egy gyereket a fájdalomban, miközben neked is fáj, tartóerőnek lenni akkor, amikor te magad is összeomlanál, megküzdési stratégiákat tanítani akkor, amikor te magad is éppen csak túlélsz... Nyilván embert próbáló feladat. Annie szülei pedig kihátráltak előle, nekem ez a véleményem. Érthető is, emberi is. De nagyon gyáva. Mindenesetre ezt a dolgot nem kommentálom. Nem ismerem őt elég jól ahhoz, hogy erről véleményt nyilvánítsak, vagy hogy esetleg véletlenül felnyissam a szemét a szeretett szülei hibáira. Utána nem én lennék, aki a romokat takarítja, így a rombolásban sem óhajtok részt venni. Inkább csak hallgatom, ahogyan kibontakoztatja a történetet és elér a konklúzióig. Amikor visszakérdez, minden szót kicsit megízlelgetek, mielőtt a mondatba helyezem.
- Hát csak... Nyilván a halál az élet része, ez eddig oké, mindenki tudja. De az életösztön is az élet része, a haláltól való félelem. Az egyik legelemibb, legnehezebben legyőzhető ösztön - kicsit elgondolkodom, közben feltűröm a pulcsim ujját, majd a szemébe nézve folytatom - Az emberek sokszor 70-80 éves korikug sem jutnak el odáig, vagy csak nagyon nehezen, hogy ne félelmetesnek, hanem természetesnek lássák. Ha te ennyi idősen megértél erre a konklúzióra, akkor az a feltételezésem, hogy annyi fájdalomban lehetett részed már idáig, annyit kellett barátkoznod valamivel, amire a kortársaid még csak rá sem gondolnak, amennyit az ember 70 év alatt sem szokott - leviszem a hangsúlyt, de aztán kis gondolkodás után még csak odabököm a végkonklúziót - Ez szerintem szomorú. Persze jó is, szükséges, egy teljesen nyilvánvaló megoldása annak, hogy ne roppanj bele a helyzetbe. Valószínűleg ezt csak így lehet feldolgozni, és örülök, hogy most már így tudsz ránézni. De nagyon nehéz lehet - fejezem be végül őszinte együttérzéssel, eddigre már az asztalon könyökölök, finoman az öklömre helyezve az államat, és a végén fanyarul elmosolyodom. Szóval na, ezért szomorú. Kicsit hosszúra a sikeredett a válasz, dehát lássuk be, elég komplex témáról beszélgetünk, nem arról, hogy ki mit vegyen fel a legközelebbi buliba. Vajon jár egyáltalán bulizni?
Szeretném ilyenkor is azt hinni, hogy az ilyen dolgoknak jó oka van, hogy Isten mindig tudja, kire mennyi terhet helyezhet, és hogy az miért kell, hogy úgy legyen. De mikor az övéhez hasonló történeteket hallok, mindig kicsit megállok, elgondolkodom, elkomorodom. Ilyenkor a hit és a bizalom marad, mert az értelem és a logika nem elég.
Szál megtekintése
Angyal Brigitta Sára
INAKTÍV


Isten Greta Thunbergje by Dusán
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 145
Írta: 2019. december 15. 11:38 | Link
Annie

Nem lehet nem megérteni. Ez jut eszembe arról, amit mond. Bármennyire is minden helyzetben az élet mellet, illetve annak szeretete és védelme mellett vagyok, azt azért én is érzem, hogy húzódhat itt egy nagyon erős fogalmi különbség aközött, amit én hívok életnek, és amit ő.
- Megértem. Az emberek gyakran túlságosan hisznek a képzelőerejükben, azt hiszik tudják milyen valami, aztán amikor ők kerülnek olyan helyzetbe, akkor gyakrabban mondogatják hogy "én nem hittem volna..." minthogy meg tudnád számolni - húzom el a számat kicsit, de aztán beindul a szokásos kis becsípődésem, hogy minden helyzetben igyekszem empátiát és megértést tanúsítani mások iránt, így aztán most sem marad el, mint egy előre beprogramozott, át nem ugorható kód fut le, és hopp, már mentegetem is őket.
- De persze ez is érthető, mindenki annyit tud átérezni, amennyit, és biztosan csak jót akarnak. Sajnálom, hogy rosszul akarnak jót Neked, és nem érzik. - Lebiggyesztem kicsit a számat, közben eszem egy falatot a sütimből. Most hogy kicsit én beszéltem, kijöttem a bambulásból, így újra eszembe jutott a krémes, amely immár kicsit megroggyanva les rám vissza a tányérról, a hab tartása sajnos nehezen viseli ezt a gyorsan elmélyült, hosszadalmasabb gondolatokból álló beszélgetést. Szerencsére azonban megvan azon remek tulajdonsága, hogy a fizikai kinézetével ellentétben az íze ugyanolyan csodálatos marad. Elégedetten nyelem le a falatot, jólesik.
- És hogy érzed, mi lesz utána? - érdeklődöm finoman, mert ezt sajnos nem tudom kihagyni. Végre valaki, akivel lehet beszélgetni ilyen dolgokról, annak ellenére, hogy alig ismerem, máris olyan témák vetődtek fel, amelyek engem nagyon érdekelnek és megérintenek. Ki kell használnom, hogy végre nem az időjárás a téma. Szóval ha már a halál, számomra (nyilván) elengedhetetlenül a része az arról való gondolkodás, hogy mi jön utána. Ha pedig valaki néha még vágyja is a halált, mint ő, akkor végképp. Tudom, hogy sokan nem osztják az ezzel kapcsolatos nézeteim, a mágusok között még a muglikhoz képest is gyér a keresztény populáció - egyesek ez erejük miatt szeretik Istennek hinni magukat és levetkőzni bármiféle alázatot - így erre azért fel vagyok készülve már.
A visszakérdezése meglep, mert annyira rá és a témakörre koncentrálok, hogy eszembe sem jutna a saját problémáimon gondolkodni. Meg hát amúgy sem teszem túl gyakran, vannak nekem nagyon hatékony kis elhárító mechanizmusaim (hatékonyságukról a kényszeres ellenőrizgetésem biztosan máshogyan vélekedne, de ezt inkább hagyjuk), így aztán ritkán tépegetem a sebeket, inkább nem, ha nem muszáj. Elgondolkodom, mit is mondhatnék erre, közben visszadőlök a széken, automatikusan fonom össze a karjaim magam előtt.
- Az én fájdalmaim sora nem túl hosszú. Kicsit bonyolult a családom, de kinek nem? - nevetem el magam, némileg elbagatellizálva a vérfarkas nővérem, vagy a szüleim, akiknek komplett lehetetlenség megfelelni.
- Őszinte leszek, én a hitemből tudok erőt meríteni. Történt velem sok rossz dolog, de semmi olyan, amihez Isten ne tudott volna erőt adni. A tiédhez hasonló helyzetekben már nyilván máshogy működhet az ilyesmi, bár fogalmam sincs. - Tényleg nincs, megvallom őszintén. Nem is akarok úgy tenni, mintha lenne. De hátha segít neki ez a pár szó, ki tudja. Az ember a legváratlanabb helyeken tud segítséget találni, ezt már én is elég jól tudom. Ezért kell mindenkivel jól bánni, sosem tudhatod, hogy egy mosoly vagy egy jó szó, ami neked semmibe sem kerül, kit húz éppen ki a gödörből.
Szál megtekintése
Angyal Brigitta Sára
INAKTÍV


Isten Greta Thunbergje by Dusán
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 145
Írta: 2019. december 22. 18:52 | Link
Annie

Nagyon szép dolognak tartom, hogy egy ilyen helyzetben is ennyire önzetlen tud maradni. Sokan az ő helyében valószínűleg kapaszkodnának bárkibe, aki hajlandó foglalkozni velük egy kicsit is, igyekeznének mindenkitől lecsapolni egy kis szeretetet, a körülöttük élők pedig bosszankodva, de a bűntudattól vezérelve - mégis ki ne segítene egy betegnek? - segítenék őt át a kínlódáson, amit életnek neveznek. Éppen egy falat sütit rágok, amint annak az iróniáján tűnődöm, hogy Annie mennyire nem ilyen. Ő jobb szeretné, hogyha a sok gondoskodás helyett inkább csak kicsit békén hagynák, éppen ezért pedig, természetesen senki sem hajlandó megtenni neki ezt a szívességet.
- Szép tőled, hogy értük aggódsz. Bocsi, ha megsértelek, de muszáj kimondanom, percek óta az jár a fejemben, mennyire lebilincselő novellát lehetne írni a történetedről - mondom, miközben pár pillanatig utána úgy nézek rá, hogy látható, hogy igazából nem őt látom - a tekintetem elréved valahova túl, kissé bambulva íródnak a fejemben a sorok. Mindez csak pár másodperc, aztán visszatérek a jelenbe, egy kis zavart mosoly kíséretében.
- Nem bolond vagyok amúgy, csak írással foglalkozom - jegyzem meg még gyorsan, némi mentegetőzés gyanánt, hátha így kevésbé tűnik tolakodónak a dolog. Habár a "nem bolond" része sem teljesen biztos a dolognak, de ebben az értelemben speciel tényleg pont nem vagyok az. Legalábbis nem kifejezetten.
A túlvilággal kapcsolatos válasza meg is lep, meg nem is. Nekem elég furcsa elképzelés, kicsit az jut eszembe róla, mintha Annie mindent akarna egyszerre, menni is meg maradni is, de mindkettőből csak a jó részét; a távozásból a békét megtartaná, de a szerettei elveszítését nem, az életben maradásból a szenvedésből nem kér, de az őt körülvevők sorsának ismeretét mégiscsak. Sóhajtok egyet arra, hogy ez a feltételezés milyen naivnak tűnik még nekem is, holott azért engem is meglehetősen gyakran gyanúsítanak hasonló fajta gyermeteg elképzelésekkel.
- Érthető, és szép elképzelés, de kicsit túl idillinek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, nem? - dobom fel a labdát. Nem akarok én senkit sem megtéríteni, vagy meggyőzni az igazamról, de azért ennek a realitásával kapcsolatban tényleg érdekelne, hogy mit gondol.
Bólogatni kezdek arra, hogy minden család bonyolult. De még mennyire, még azok is, amelyek a legszebb álarcokat teszik fel. Amire az én családom az egyik legszebb példa.
- Igen, nagyjából ez a dolog lényege. De talán nem is az imádságot emelném ki... Hanem mondjuk egyfajta tudatosságot, hogy úgy élem az életem minden percét és úgy tekintek minden dologra, hogy az ő kezében vagyok. Akárhányszor megfeledkeztem erről, az mindig csak fájdalmat hozott - mondom végül, lazán megvonva a jobb vállamat. Általában nem vezet sok jóra, hogyha az ember túl sokat képzel a saját hatásköréről. Nyilván sok mindenre hatunk mi is, de azért a nagyfőnök mégiscsak Ő.
- Sokaknak furcsa ez manapság, főleg a modern, kevésbé hagyományőrző máguscsaládoknak, de már megszoktam. Amíg mindenki békében képviselheti a saját véleményét, addig szerintem nincsen baj - jegyzem meg végül, és kicsit elmosolyodom. Ez lenne a civilizált együttélés alapja ugyebár.
Szál megtekintése
Angyal Brigitta Sára
INAKTÍV


Isten Greta Thunbergje by Dusán
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 145
Írta: 2020. január 13. 21:37 | Link
Annie

Fellélegzem kicsit, hogy nem vette rossz néven a megjegyzésemet. Tartottam tőle, hogy esetleg az jut eszébe, hogy nem a maga valójában tekintek rá, hanem valamiféle megírandó szereplőként, azt pedig nem szerettem volna. Ez nálam már ilyen becsípődés, hogy rögtön ez jön, ilyen ez. De úgy látom, inkább kellemesen zavarba ejtőnek találja, amire egy picit el is szégyellem magam, mert nem az a típus vagyok, aki élvezi ha ilyen hatást vált ki másokból.
Aztán egy kicsit a túlvilágról kezdünk elmélkedni, engem pedig lenyűgöz a látásmódja, még ha teljesen irreálisnak és naivnak tartom is. De aztán meg is érkezik a mondandójával végül oda, amit én is megfelelő meglátásnak tartok. Azért látja így, mert nemes egyszerűséggel nem áll még teljesen készen arra, hogy az itteni létet elengedje. És ezzel nincs is semmi baj. Ő persze ezt nem így fogalmazza meg, inkább áttételesen, hogy az égiek nem készültek fel rá, és azt hiszem ezt is értem, hogy miért teszi. Szeret abban a hitben lenni, hogy felkészült, mert muszáj ebben a hitben lennie a helyzet miatt, amiben van. És annyiban igaza is van, hogy felkészültebb, mint bármelyikőnk, tényleg annak tűnik, és a lehetőségeihez mérten valószínűleg az is. De az bukik itt ki, hogy mégsem lehet erre soha teljesen felkészültnek lenni. Kilencven évesen sem, nem hát úgy, hogy még húsz sincs. Az lenne a probléma, ha nem így lenne.
- Értem - mondom, magamban somolyogva kicsit, ráhagyva a dolgot - remélem sürgősen feltalálják ezt az opciót is, mert tényleg elég menő lenne - vallom be tüzetesen egyetértő véleményemet, ügyesen elhallgatva most azt, amit az előbb már úgyis elmondtam, hogy ez mennyire esélytelennek tetsző.
- Igen, de azt hiszem félreértetted, hogy hogy értettem. Nem olyan értelemben mondtam, hogyha a hit csorbul, akkor fentről érkezik valamiféle megtorlás, mondjuk valamilyen balszerencsés esemény. Úgy értettem, hogy belülről érkezik a megtorlás, magadon belül - hevesebben kezdek gesztikulálni, mert éppen nagy magyarázásban vagyok - Amikor  csorbul a hited, elveszíted a mankót a nehéz helyzetekhez, nem tudsz úgy megküzdeni velük, azt hiszed minden csak rajtad múlik és elkezdesz Istent játszani. De senki sem Isten, senki nem mindenható, ezért mindenképpen olyan helyzetbe keveredsz, ami pofára esést eredményez. Az embernek helyén kell tudnia kezelnie önnön határait, szerintem ez sok mindenkinek nem megy.
Pár pillanatig hümmögök, elgondolkodom azon, amit mondott. Fel sem tűnt, hogy többest használnék, de tényleg. És nyilván nem véletlen.
- És igen, igazad van, ez nem csak rám vonatkozik, sőt. Én is elveszítettem a mankót néha, de van körülöttem olyan, aki évek óta nem talál vissza Hozzá. A nővérem például - teszem még hozzá, bár nem is értem teljesen, miért hozom be ide Odettet. Annie valószínűleg kimaradt a pletykákból, nem ismeri a családi hátterem, ez mostanság egyre gyakoribb, hogy az évfolyama már réges-rég kirepült a Bagolykőből, de azért még most is fel vagyok készülve rá, hogy valaki tudja. Szóval igazából üdítő, ha nem a vérfarkaslány húgaként kell szerepelnem, nem tudom most miért hoztam ide. Nyilván ugyanaz az oka, mint annak, hogy tizenöt perc után ilyen mély témákról beszélgetünk. Van egyfajta kapcsolat köztünk, nagyon érdekes. Annie következő mondatából ítélve pedig ő is érzi.
Megdöbbenek, meg is áll egy pillanatra a kezemben a villa, elgondolkodva mérem őt végig.
- Hm... Nem tudom - jön ki elsőre, majd gyors szabadkozásba kezdek - Ne érts félre, nagyon megtisztelsz, de azért ez nem olyan egyszerű... - tovább hümmögök és gondolkodom, villámmal immár a ütemesen ütve a levegőt, ahogy a kezemet picit mozgatom.
- Rengeteg dolgot tisztáznunk kellene hozzá.
Szál megtekintése
Czukorvarázs Cukrászda - Angyal Brigitta Sára hozzászólásai (7 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed