36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Blossom Miles hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. május 20. 21:44 | Link

Zlatan
Idegesen rakom egyik lábam a másik elé. Koncentrálnom kell, hogy ne tévesszem el, holott egy szemernyi alkohol sincs bennem. Egyszerűen csak dühös vagyok, vagy csalódott, vagy már nem is tudom, milyen érzések kavarognak bennem. Már akkor összerándult a gyomrom, amikor a rendelőből távozva megcsörrent a telefonom, és a képernyőre pillantva a Dad felirattal kerültem szembe. Azt hittem, a lehető legrosszabbra is felkészültem, de úgy néz ki, nem voltam elég alapos. Remegő kézzel emeltem a fülemhez a készüléket, pedig én eddig úgy tudtam, felnőtt nő vagyok, és nem egy hisztis kislány. Jó, egy ideig abban a hitben is éltem, hogy apám jó fej, ami bizonyítja, hogy én is tudok tévedni. Mézes hangon, az idióta brit akcentusával szólt bele a telefonba. Nyilván - mint mindig- magyar köszönéssel kezdett, majd furcsán rekedtes hangján nevetett. Aztán bájcsevegtünk az időjárásról, a munkámról és nagyon utáltam, amiért nekem is ugyanolyan akcentusom volt, mint neki, de majdhogynem csak tőle tanultam angolul, így ez nem tudom, hogyan lehetne másként. Aztán mikor örültem volna, hogy megszabadultam tőle, kibökte, hogy megnősül. Az egy dolog, hogy apám az ötvenhez közel újra az oltár elé akar állni, és az egy másik, hogy ehhez talált potenciális jelöltet is, de hogy még legyen pofája felhívni és megkérni, hogy mint egyetlen lánya, ugorjak át Londonba koszorúslányt játszani. Köpni-nyelni sem tudtam, pedig nekem általában nagy a szám, és bennem volt, hogy rácsapom a telefont, aztán soha, de soha többet nem veszem fel, de azzal csak azt bizonyítottam volna, hogy semennyit nem változtam azóta, amióta tizenhét évesen ráborítottam egy asztalt a kedvenc éttermében. Nos, ő nem járhatott többet steak-et enni, én emellett apa nélkül nőttem fel, úgyhogy szerintem még mindig nekem lenne igazam, ha cserben hagynám, de anyut is lejáratnám, azt pedig inkább kihagynám, ha lehet. Végül illedelmesen azt mondtam, hogy még átgondolom. Kissé feldúltan indultam neki az utamnak a rendelőből, de végül nem a Mancs-hely felé vettem az irányt, mondván Monának mindegy, hogy mennyit van ott. Szeretem nagyon, de most pont olyan elkeseredett vagyok, hogy kicsit előtérbe tudom helyezni saját magamat. Amúgy is régen volt ilyen. Megfordul a fejemben, hogy a pubba megyek, de kellően sok dolgom van még ma ahhoz, hogy tudom, most nagyon nem lesz jó, ha alkoholhoz jutok, ezért megindulok a cukrászda felé. Azt mondják, itt finom forró csoki van, az pedig köztudottan gyógyír az élet szar dolgaira. Annyira figyelmetlenül megyek, hogy véletlenül beleütközök egy kicsibe, aki a bolt üvege előtt álldogál.
- Jaj, bocsáss meg! Ne haragudj - rázom meg picit a fejem, mire ő rám emeli a pillantását. Leguggolok elé, és megkérdezem, szeretne-e matricát. Aprót bólint, mire én előkapok egy kutyásat a táskámból és az apró, kitartott kezébe nyomom.
- Jó lesz? - kérdezem, mire széles mosollyal bólogat. Erre is én is halványan elmosolyodom. Tény, hogy bolondulok a gyerekekért, általában ők oldják meg minden problémámat. De nem ezt, nem ma. Felállok és kicsit megfontoltabban ugyan, de eljutok az ajtóig. Onnan határozott léptekkel megyek egy üres asztalhoz és levágom a táskám. A helyzethez képest, könnyű apámmal. Aszerint a szabály szerint élünk, hogy ha a másik nem keres, akkor mi sem. Mivel én nem töröm meg a jeget, ő csak háromhavonta felhív, jó angolokként elbeszélgetünk az időjárásról és alapinformációkat csepegtetünk az életünkről, de ennyi és nem több. Nem látogatjuk egymást, nem kérjük meg nagy dolgokra a másikat és legfőképp nem várunk el semmit a másiktól. Mindketten tudjuk, hogy csalódnánk. A problémát inkább elnapolom és most inkább másra koncentrálok.
- Egy málnás forró csokit kérnék - mosolygok a pincérnőre. Nem engedem, hogy apám ennyire meg tudjon érinteni. Most inkább megünneplem azt, hogy elmehetek egy egészen nagy konferenciára. Kevés embert választottak ki a kis falunkból, de én pont belekeveredtem, és nem engedem, hogy apu vagy az eljegyzése elrontsa. Hihetetlenül örülök annak, hogy olyan visszajelzést kapok, miszerint nem csak nekem jó, hogy gyógyító lettem. Végül lassan elmosolyodom és valószínűleg nagyon furcsa, ahogy egyedül örülök.
Szál megtekintése
Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. május 22. 18:48 | Link

Zlatan
Mentségemre legyen mondva, nagyon sokáig igyekeztem nem utálni apámat. Anyu ebben partner volt, mert bár teljes szívéből gyűlölte azt az idiótát, mindig megkövetelte, hogy kedves legyek vele és jól nevelten éljem túl az alkalmakat, amikor beszélnünk vagy találkoznunk kellett. Egy ideig azt hittem, ezt miattam vagy az exférje miatt teszi, de már úgy látom, kicsit önző érdekek is voltak benne. Nyilván rá is rosszabb fényt vetett volna, ha a lánya nem tud viselkedni, és ha jól megnézzük, apu mindig kicsit többet fizetett nekünk, mint amennyit muszáj lett volna. Egyáltalán nem haragszom anyámra, ő mindig velem volt, és tudom, hogy egyszülősként nem lehet olyan luxusban élni, mint egy családban, két kereső féllel. A kapott pénzt, pedig leggyakrabban rám költötte, így aztán tényleg nem panaszkodhatok. Az tény, hogy sokkal furcsább gyerekkorom volt, mint a legtöbbeknek. Furcsább gyerek is voltam, mint a legtöbbek. A háztársaim szerint inkább voltam rellonos, mint eridonos, nagy volt a szám és a szabadidőmet általában büntetőmunkán töltöttem. Illetve a bájitaltan volt a kedvenc tantárgyam, ami alapból hihetetlen a diákok számára. Aztán az is valahogy elég gyorsan elterjedt, hogy apám sincs, ami azért nem túl biztató bemutatkozás. Vagyis volt, és még mindig van, csak akkor nemigen kellettem neki. Amikor mégis, akkor nekem nem volt szükségem rá. Kifújom az addig bent tartott levegőt, amint a pincérnő ellibben mellőlem. Egyszer, csoportterápián azt mondták, hogy ha ilyenkor azt gondolod, hogy eltávoznak a rossz érzések, akkor úgy is lesz. Nem hiszek ebben, főleg mert Robi mondta, de eléggé elkeseredett vagyok ahhoz, hogy még ezt is kipróbáljam. Ahogy azt előre sejtettem, nem működik. Felkapom a pillantásom, amint az előttem ülő férfi megszólal. A kijelentésére halványan elmosolyodok, de válasz helyett csak végigmérem. Kissé összezavarodva várok tovább a forró csokimra. Ha hirtelen nem őrültem meg az esküvő hírétől, akkor valószínűleg nem mondtam ki hangosan az aggályaimat. Így belegondolva el sem tudom képzelni apámat az oltár előtt. Aztán a férfi újra megszólal, mire kezdem felfogni, hogy a szavai felém irányulnak. Legilimencia, hasít a tudatomba a felismerés.
- Nyilván nehéz, ha az ember apja egy f*szfej - vonok vállat, édesen mosolyogva, merthogy tényleg az. Én már hozzászoktam, de a menyasszonynak még új lehet. Előfordulhat, hogy fel kellene hívnom és figyelmeztetnem, hogy amennyiben gyereket szül, készüljön fel egy hozzám hasonló egyedre. Valószínűleg örökre lemondana a családalapításról. Emmával nem jövünk ki túl jól. Legalábbis nekem nincs bajom vele, csak fogalmam sincs, miért pont az apám mellett kötött ki. Jó, azért annyira nem nehéz kilogikázni; közel ötvenes, szingli és emiatt elkeseredett, ámde pénzes angol férfi. Könnyű préda volt, az biztos. Emma valamiért mégis konkurenciát lát bennem, ami amúgy felettébb szórakoztató. Mintha már azt hinné, hogy el fogom mondani apámnak, mennyire nevetséges ezt a szituációt kívülről nézni, de egyrészt rohadtul nem érdekel az életük, másrészt biztosan azt felelné rá, hogy ez "true love". Well, daddy ki tudja? Még a végén kiderül, hogy a nő nem csak az örökségre hajtott. Mondjuk felőlem vihet mindent.
Szál megtekintése
Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. május 31. 12:48 | Link

Zlatan
Már nem akarom becsapni magamat, pontosan tudom, hogy ha közel engedem apámat magamhoz, akkor megint el fog taszítani egy idő után. Kicsiként nehéz volt, mert ugyan hogyan magyarázod meg egy kislánynak, hogy az apukája egyszerűen nem áll készen olyan elköteleződésre, amit egy gyerek jelent neki? Anyu is tudta ezt, amikor kiderült, hogy terhes, de sosem gondolta volna, hogy egyszer annyira meg fogja elégelni a helyzetet, hogy inkább otthagy csapot-papot és visszaköltözik a világ másik felére. Na, igen a távolság sem tett jót nekünk, de néha úgy gondolom, ő csak időszakokra vállalja apai mivoltát. Régen minden nyáron megígérte nekem, hogy eljön és meglátogat. Tudom, milyen három hónapot várni egy emberre, aki augusztus végén közli, hogy, oh sorry, sok volt a munka. És minden egyes évben elhittem, hogy akkor majd most, végül mégis csak akkor láttam, amikor én voltam Londonban. Azóta nem várok el tőle semmit, így nem is csalódhatok. Most pedig koszorúslányt akar belőlem, én viszont nem tudom, hogy megérdemli-e, hogy betartsam az ígéreteimet. Itt már nem számít, hogy az apám vagy nem, szerintem nem tartozok neki ennyivel, főleg miután ő sem tett semmit azért, hogy nekem talán egy kicsivel is jobb legyen lelkileg, sőt. Mindig a pénzzel akarta kompenzálni, és teljesen elhitte, hogy engem meg lehet venni. De azért mégiscsak magamat minősíteném, ha nem mennék el, hiszen akkor az ő szintjére süllyednék.
- Erről jó lett volna, ha valaki felvilágosítja őt is, úgy tíz éve. Vagyis inkább arról, hogy ez mivel jár - ezzel nemigen volt tisztában sose. Olyan volt, mintha fogalma sem lenne arról, hogy egy apának mit kell tennie. Amikor veszekédesekben megemlítettem ezt neki, csak annyit válaszolt, hogy reméli, anyámnak is ilyeneket mondok, mert ő sem mintaanya. Annyi a különbség, hogy neki nem csak akkor kellettem, amikor neki kedve volt hozzá, daddy. Közben elém rakják a forrócsokimat, és bár kedvesen megköszönöm, nem vetem rá magam rögtön. Jól esik egy kis csend, szinte egész nap ordibálás megy a rendelőben, amit igazából semmiért nem cserélnék el, de ezek után hazározottan felszabadít, amikor nem kell kiabálnom, hogy meghalljanak.
Szál megtekintése
Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. június 23. 17:43 | Link

Zlatan
Rengeteg furcsa szülő-gyerek párost látok nap, mint nap, a rendelőben és az előkészítőben egyaránt. Sokakat nevel egy szülő, vannak mozaikcsaládosok, és rengeteg, akiknek egész életemben csak az anyukáját vagy apukáját láttam. A szüléseknél pedig néha meg sem jelenik az apuka. Kislányként mindig azt hittem, hogy csak nekem van ilyen furcsa családom, hiszen a körülöttünk lévők legtöbbjének egyben volt a családja. Akkor nagyon haragudtam apura, nem hittem el, hogy olyan nagy kérés, hogy ne engedjen el minket, de ez nyilván nem csak az ő döntése volt. Ez az egész dolog nem tett jót nekem, de sosem ezért voltam igazán mérges rá, hiszen tisztában voltam vele, hogy egy váláshoz két fél kell. Az már inkább feldühített, ahogy anyámról vagy anyámmal beszélt, holott ő állandóan azon volt, hogy a körülményeket figyelembe véve a lehető legjobb kapcsolatom legyen az apámmal. Ha anya úgy beszélt volna apámról, ahogy ez fordítva történt, akkor valószínűleg nem tanított volna meg angolul, csak azért hogy tudjak vele beszélni és apa nem emlegethetné büszkén a meetingjein, hogy a lánya gyógyító, mert egyszerűen nem tudna róla. Nagyon régóta nem élnek együtt, de még mindig képes fröcsögni anyáról, amiért már egypárszor kiabáltam vele, de láthatóan nem értett belőle. A makacsságomat egyértelműen tőle örököltem. De azért remélem, nem hasonlítok rá túlságosan. Az biztos, hogy mindketten karrieristák vagyunk, de én előbb adnám fel a rendelőt, a végigtanult egyetemi éveket és mindent, ami ezzel jár, mint a családomat.
- Rengetegszer. Egyszer azt mondta, hogy ha valaha szülő leszek, olyan elviselhetetlen lesz, hogy a gyerekem maga akarja majd, hogy egy óceán válasszon el minket - és konkrétan ez a kapcsolatunk daddy-vel. Én leb*szom, ő elmondja, hogy én sokkal szarabb ember vagyok, mint ő, én meg sem hallom, ő boldog, mert most aztán megmondta a tutit. Aztán mindketten elfelejtjük, mert úgy könnyű. Utána mivel azt is elfelejtette, hogy mit mondtam neki, kezdjük előröl. Ez egy ördögi kör, amit csak úgy szakíthatunk meg, ha eljátszunk, hogy amúgy minden f*sza, és havonta egyszer vagy kétszer bájcsevegünk olyan triviális dolgokról, mint az időjárás vagy a munkánk. De legalább gyakorlom az angolomat. Rá is fér, mert bár szeretem Magyarországot, a második anyanyelvemet szinte sosem tudom itt használni, a mondatokba szúrt angol kifejezéseken kívül.
Kicsit meglepődöm, amikor a férfi megkérdezi tőlem, hogy mit ennék, de tulajdonképpen már gondolkodtam azon, hogy rendelek magamnak az egyik süteményből, amit befele jövet láttam az üveg mögött, úgyhogy kihasználom az alkalmat.
- Abból a fügés tortából kérnék szépen - biccentek a pult felé, és bár fügéből nehezen lehet rosszat csinálni, azért remélem, csak egyféle van, mert fura lenne most elkezdeni magyarázkodni, hogy hogy nézett ki. De szerencsére nem kérdez vissza, csak bólint, jegyzetel és a férfire pillant.
- Köszönöm. Majd megmondom neki, hogy egy igazi kerítőnő - úgysem fogom. Mire felhív, addigra vagy elfelejtem, vagy egyszerűen nem akarom majd megosztani vele. A mi beszélgetéseink - mily meglepő - nem túl személyesek, inkább csak megpróbálunk a lehető legfelszínesebben letudni azt a negyed-fél órát, amennyit muszáj. Mindketten tudjuk, hogy a személyeskedésből egyenes út vezet a veszekedésig, legalábbis nálunk. Miután realizálom, hogy én alig ittam a forró csokimból, nekiállnék, de félúton inkább meggondolom magam, felemelem a táskám, és a csészém, átsasszézok pár üres asztal között és leülök a férfivel szemben. Nem véletlenül kerültem anno az Eridonba.
- Amúgy Blossom vagyok - bököm oda, mellékesen mielőtt belekortyolok az italomba. Semmi doktor, semmi Miles, csak Blossom. Azt hiszem ez vagyok én. A Milest mindig utáltam, de anyám vezetékneve és az én keresztnevem sosem hangzott jól együtt, így maradt az, amit születésemkor kaptam. A doktort pedig kizárólag formális szituációkban használom, egyébként csak sznobságnak tartom.
Utoljára módosította:Blossom Miles, 2019. június 23. 17:44 Szál megtekintése
Blossom Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 159
Írta: 2019. július 22. 13:36 | Link

Zlatan
Amint kényelembe helyezem magam, arra sem sajnálom az időt, hogy közelebbről megnézzem a férfit. Még ha nem is vagyok legilimentor, a meglepődöttséget fel tudom fedezni. Hozzászoktam már ahhoz, hogy az emberek nem feltétlenül nézik ki belőlem mindazt, amire képes vagyok. Csak azok ismerik igazán azt a személyiségemet, amit mostanában inkább mélyre elnyomok, akik a Bagolykőben velem jártak. Őket sem biztos, hogy érdekeltem, egyszerűen elég sok hülyeségben benne voltam, sőt a legtöbbet én találtam ki. Szerintem Návay pezsgőt bontott, amikor megtudta, hogy nem maradok mestertanoncnak. Néha az is eszembe jutott, hogy lefizette Felagundot, hogy győzzön meg, több van bennem, mint az a porfészek. Akárhogy is történt, azt hiszem megérte, csak út közben valahol elvesztetettem a balhés önmagamat, ami a gyerekeket nézve nem is baj. Ha a szülők ismernék az előzményeket, nem sokan hoznák a pöttömöket hozzám.
- Már ha lesz - vonok vállat. Nem azért, imádom a gyerekeket, egyszerűen nem vagyok anyuka típus, főleg nem egyedül. Talán, egyszer jön valaki, aki meggyőz, hogy az évekig nem alvás, a gyerekek mellett fellépő problémák és az a sok áldozat megéri, de apám elég sokat beszélt arról, hogy hiába verem a mellkasom, k*rva szar anyuka leszek, így már én is elhiszem. Vagy csak nem akarom, hogy igaza legyen, ezért meg sem próbálom. Azt sem tudom pontosan, hogyan kell normálisan nevelni egy gyereket, én csak fura megoldásokat láttam. A rendelőben ellenben gyakran mondják, hogy igazán lehetnék már én is anyuka, mert mennyire jó lenne, ha a doktor nővel együtt lennének terhesek. A kisvárosi emberek élnek-halnak az "akasztják a hóhért" szituációkért. Plusz minden pletykáért, számtalanszor gratuláltak már nekem a faluban, én meg majdnem megőrültem.
- Majd igyekszem - mosolygok vissza a férfire. Nem lesz könnyű dolgom, apámnak még az is a fejébe szállt, amikor azt mondtam, hogy jó illata van a gyertyának, amit tőlük kaptam.
- Te is a faluban élsz vagy csak átutazóban vagy itt? - kérdezem, miközben legyőzöm a késztetést, hogy egérlyuknak nevezzem Bogolyfalvát. Azt hiszem, egész népes rajongótábort szerzett magának ez a kis falu, és bár nekem nem a szívem csücske, a legtöbb páciensemnek ennyi a világ; egy apró, eldugott mágusfalu, egy középszerű iskolával és épphogy mindennel a túléléshez.
Szál megtekintése
Czukorvarázs Cukrászda - Blossom Miles hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed