Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Drinóczi Babett Mirtill
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=778817#post778817][b]Grünwald Olivér Dávid - 2019.10.23. 14:36[/b][/url]

Két hét leforgása alatt megfordult velem megint a világ. Nem lett szar a gyógyszerek cseréjéből, senki nem volt fasz a csapatból, és még Eugén se terhelt a lovardában pluszban, ez most máshol ütött meg. Éreztem a tompa fájdalmat a tarkómba attól, hogy megint nem aludtam, de ennek nem volt köze most hozzám. Nem voltam megint rosszul, nem ingadoztam, nem volt olyan sok és nehéz súly, amit vinnem kellett volna. Egyszerűen izgultam. Azt hiszem hat éves kölyök lehettem, talán kicsit nagyobb, mikor komolyabb verekedésbe keveredtem pár idősebb sráccal. Megmondtam nekik, hogy nincs igazuk, hogy úgyis megtalálom a családom, én nem olyan leszek mint ők, akik sosem tudják meg. Honnan? Hogyan? Miért?
Kapitány hallgatás után kivételesen elő is hozakodott valamivel, ami érdekel. Belefutott egy árvaházi dokumentumba, amit Cinkén keresztül meg is kaptam. Neveket. Ha minden igaz az édesanyámé és édesapámé. Sosem kértem különösen semmit se Mitzingertől, se Kreßlertől, így értettem a meglepődést, mikor megkerestem, hogy tudna-e nekem elérhetőséget szerezni. Végül annyit küldött, hogy az egyik gyermekük ide jár. Megkaptam a nevét és egy képet. Az utóbbi most nincs nálam, a nevet meg már eleget gyakoroltam, hogy az se kelljen. Mély levegőt véve ittam bele a papír kávéspohárba, amiben fehércsokis, kókuszos forrócsoki volt. Tudtam, hogy késésben vagyok, de ez most jól jött, ha igaza van Hattienek, ő már bent ül.
Hiszek a nőnek, és jól teszem.
- Helló, kölyök, leülhetek? - kérdeztem rá a szabad székre meredve magam elé, nem pont így terveztem, de indulásnak jó, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=778819#post778819][b]Grünwald Olivér Dávid - 2019.10.23. 15:54[/b][/url]

Az arcomon széles mosoly terült el, sokkal nagyobb, mint általában ide belépve, pedig kedvelem ezt a helyet. Ha van hely, ahol még szívesen eszem süteményt a konyhán kívül, az ez. Igazából szerintem Bonnie már szerzett receptet Hattietől, mert múltkor az az isler kísértetiesen egyforma volt ahhoz, amit venni szoktam. Imádom, mindkét nőben tehetség van, csak az enyémben több - nem vagyok elfogult!
- Bocs, öcskös. Megzavartalak? - kérdeztem a furcsa reakcióra, mert isten lássa lelkem - nem vagyok hívő bassza meg, de most lássa! -, jól akartam indítani. Kis sóhajjal végül le is ültem, intettem a kék hajú nő felé és az islerre is letettem már fejben a voksom, de az egyelőre ráér. Kint kavargott a levegő, pedig mikor sétál az ember nem érezni, sőt, meleg van őszhöz képest, olyan szar ez a sok változás az időben. Még a térdem is megérzi.
- Ez a kérdés most egy kicsit meglepett - néztem rá őszintén, leginkább csendre vagy arra számítottam, hogy megkérdi, miért ide ültem, vagy bármi. Ez most olyan eltervezetten kívüli. Nem hoztam a cetliket, de azért emlékszem mit írogattam fel. - Ha javasolhatom, az isler világbajnok a pite levezetésének - mutattam a sütemények felé vigyorogva, hogy aztán még mindig kicsit izgulva járjon a lábam az asztallap alatt. A közepébe akartam vágni, de azt amúgy is tartják rólam, hogy nem vagyok túl kedves látvány, így megpróbáltam lazán. Mert biztos megy ez!
- Olivér vagyok, egyébként, sokat járok ide, te is jól teszed. Egyébként Bárány Farkast keresem, te vagy, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=778825#post778825][b]Grünwald Olivér Dávid - 2019.10.23. 18:55[/b][/url]

Lehet, hogy sok ember vesz körül, akik a magányt és a személyes teret mítosznak tekintik, én ezért sem értem meg elsőre, mikor a probléma maga a megjelenésem. Sóhajtva intézek inkább pár szót a pincér lány felé a süteményigényemmel, de mire visszafordulok legalább nem néz ki úgy a srác, mint aki szellemet látott.
- Ja, persze, de nem erre gondoltam. Általában az ember előbb problémázik, majd feldobja, hogy baszki, mit is akarsz itt - közöltem egyszerűen, hogy én miként szoktam ezzel foglalkozni. Nem mintha ez megfelelővé tenné. Végül csak vakargattam a tarkóm ahogy előbb a süteményről beszéltem, majd a nevem is sikerült így többek közt kimondani. Na, eddig nem haladtunk papírforma szerint. Ideje visszaterelni magunkat.
- Ja hát igen, a lovas lánynak meg a csapatának arany keze van, jót tett ennek a helynek, sokkal finomabb is minden azóta - bólogattam nagy egyetértéssel a megerősítésre meg egyből az asztalra könyököltem, és már kezdtem volna bele a betanult "Azért kerestelek, mert..." dologba, mikor jött a kutyás kérdés.
- Hogy mi? - néztem körbe. - Nem hinném, van kutyám, már a nejemen kívül is, de éppen otthon van, egyedül akartam jönni ehhez.
Nem nagyon akart lankadni a boldogságom, még a kis kutyás dolog se akasztott meg eléggé, az érkező süteményem meg csak még inkább felvillanyozott. Hát bassza meg, fél lépésre vagyok attól, hogy megismerjek valakit, aki... hát a saját testvérem. Igazából nem neheztelést érzek, nem akarok elégtételt venni a múltért, én csak szeretnék része lenni annak, aminek nem lehettem eddig. Öreg vagyok én már csatázni, erre ott volt a homokozó.
- Szóval, kölyök. Téged kerestelek, elég régóta már, és beszarás, hogy itt voltál pár méterre az utóbbi időben - forgattam el a karkötőket a kezemen, hogy ne mártsam végig a kajámon még eszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=779098#post779098][b]Grünwald Olivér Dávid - 2019.10.27. 00:12[/b][/url]

- Ja, én általában az vagyok, aki akar - bólogattam nagyon önegyetértően, még össze is dörzsöltem a tenyereim az asztalra téve a kezeim. Nem volt ezen mit szégyelljek, volt az életemnek szakasza, mikor ez volt a természetes. De ma nem pont ez vezérelt. Jó, nem teljesen így. Tényleg önző vagyok ezzel a kényszeres kutatással, de szeretnék pontot tenni a dolgok végére, és végre itt volt a lehetőség, ha Gabe nem téved.
- Én sem, mikor kölyök voltam nem annyira mozgatott meg a falu, aztán meg elkerültem - vontam vállat, mert bár nem kérdezte, már többet közöltem, mint talán név nélkül illik. Inkább bemutatkoztam, meg akkor már rá kellett kérdezzek, mert kibaszott kellemetlen lenne 10 perc után ráeszmélni, hogy ő nem az a Farkas. Már ha Farkas egyáltalán. Pedig elvileg értek minden négylábú, kutyaszerű állathoz.
- Jaja, Mogyoró. A nejem, mármint Mogyoró a kutyám, de a kutyám a nejem is - röhögtem össze meg vissza, imádtam az emberek arcát ilyenkor. A sajátom azért nem tenném erre  alapra, mikor kiderült. Arról kevésbé vidáman beszélek. - Mit mondtál?
Pillanatok alatt olyan voltam, mint a kivéreztetett állatok fellógatva. A szemem rángva rúgta az utolsókat, ahogy szinte mereven bámultam a srácra. Ez nem olyan dolog, amit bárki, bárhonnan tudhat, teljesen össze is zavarodtam.
- Ja, én... anyád, anyád miatt - próbáltam magam összeszedni, aztán kiszedtem a zsebemből egy papírt, ami valami kórházi cuccból volt, meg se néztem eddig. - Ő az, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=781769#post781769][b]Grünwald Olivér Dávid - 2019.11.25. 01:24[/b][/url]

Meglepett, hogy ennyire nyugodtan állt hozzá, hogy egy idegen pasas zargatja. Lehet én már odabasztam volna kettőt magamnak, de ugye ez egy cukrászda, meg egy falu. Mindenki szeretet, béke meg bárányfelhők körében él. Általában.
- Ja, ezt ismerem, rengeteg helyen éltem, jártam kiküldetésen és itthon a katonasággal, az aurorokkal is. Laktam a híd alatt is, tök nagy bulik ezek, de ez nem olyan lényeges - legyintettem is, mert nem azért jöttem, hogy elmeséljem mi meg mennyire nagy szám. Egész el is nevettem magam azért ezen a besűrítésen. Az alapján amiket mesélt olyan nagyviláginak tűnt, az jó. Nehéz azokkal, akik így se erre, se arra. Értitek, mit kezdjek valami olyannal, mint akik a nejemnek próbáltak korábban udvarolni.
- A nejem animágus, egy kutya az alakja, úgy találkoztam vele először, vicces sztori, szeretem ezt, ünnepekkor van az évfordulónk is - bólogattam magam elé, aztán megláttam Hattiet meg a kék loboncát és kértem tőle egy fehércsokiból készült forrócsokit. Egész rákívántam itt ülve az isler mellé. - Dávid? -  a kérdésemkor az a kis vidámság elpárolgott, a mosolyom inkább döbbenet vette át. Megköszörülve a torkom végül csak igyekeztem átlépni ezen. Zavart lettem azt hiszem, éreztem a verejtéket a tarkómon és a homlokomon, meg is dörzsöltem a halántékom, majd megrázva a fejem éreztem a zsibbadást, ami régebben a csengés jöttét adta. Sosem volt csengés, te fasz. Aztán az az ugatás szerű hang mozgatott ki, egyből rá is néztem értetlenül.
- Ez mi volt? - teljesen elvonta volna a figyelmem ha nincs előttünk a papír és nem erősít meg.
- Nem volt? Nem beszéltek már? Nekem nem volt szerencsém még megismerni őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=786249#post786249][b]Grünwald Olivér Dávid - 2019.12.28. 00:55[/b][/url]

- Nem, az annyira nem. Bár tanultam pár dolgot, meg voltak vicces sztorik - röhögtem magamon, ahogy felrémlett bennem pár dolog, de tudtam, hogy a magam szórakoztatása most egy kisit eltúlzott lenne, ha kitartana. Igazából nagyon nagy volt bennem az izgalom, hasonlóan éreztem magam mint annak idején az első küldetésemen. Azt a jót, ami kellemesen végigfut az egész szervezeteden, mikor várod, de a kiszámíthatatlansága az eseményeknek doppingol. A gyógyszerek, az életem alakulása vagy a sok nyűg sokáig ezt nem hagyta, hogy előjöjjön. Aztán jött ez a vörös szerelemnő, és megint volt egy nagyobb berobbanásom. Olyan vagyok mint egy hetvenből csórt berobbanó motor, ami néha meg, néha meg bele kell rúgni kettőt.
De ezt a hangulatot hamar elhagytam, kicsit meg is állt bennem az ütő meg a vérem is elment valamerre, mert a lesápadásom megmondtam volna tükör nélkül is. Kirázott a hideg, a lehető legrosszabb értelemben, főleg az ugatáskor, addig csak dolgoztam fel a Dávid nevet meg a bilétát.
- Igen, figyeltem - közöltem lesokkolva. Nem tudtam erre mit kellene mondani, tenni. Azt hittem itt ma maximum én okozok bárkinek meglepetést és az is jó lesz. Ezt viszont nehezebb feldolgoznom, mint gondoltam elsőre. A hideg végigjárta a gerincem és nem is akart elmenni, olyan érzésem lett, mintha figyelnének.
- Meghalt? - néztem rá tág pupillákkal az asztallapra nyomva a tenyereim, azt hiszem az arcomon lévő értetlenség előbb csalódottságba majd keserűségbe csúszott. A tartásom megereszkedett, a szék támlájához dőltem és az ölembe bámultam. Percek telhettek így, mert nem igazán tudtam megszólalni. Azt hiszem nem erre vártam. ERRŐL NEM VOLT SZÓ.
- Mikor?