36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Emerald Stone hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 1. 09:12 | Link

Eleonore Santos



 Nem igazán kell féltenem, alig mondja ki amit gondol, már cselekszik is rögtön. Ahogy belépünk engem ugyanúgy magával ragad az illatár, ám én visszafogottan csupán egy mély lélegzetvételre redukálom örömöm kimutatását. A cukrászda termékei íncsiklandóak, sorra venném őket én is szívem szerint, de nem árt némi önfegyelmet gyakorolnom így majd csak fagylaltozni fogok, ahogy elterveztem. - Egy nővér feladata nem csak a betegek ellátása. Rendben tartjuk a rendelőt, kijárunk a kismamákhoz, védőnői tevékenységet folytatva. Emellett kapcsolatot tartunk azokkal akik tartós ellátásra szorulnak - vázolom fel, hogy azért nem csak üldögélni fogok a babérjaimon, hanem nyár ide vagy oda tele leszek munkával, aminek most nagyon örülök. Közben leülünk egy asztalhoz és a pincér szinte azonnal meg is érkezik hozzánk, majd miután kölcsönösen köszöntjük egymást leadom neki rendelésem. - Szeretnék kérni egy gombóc gesztenyecsodát - nézek a fagylalt lapra - Egyelőre ennyi, köszönöm -közlöm vele kérésem, majd ezután megvárom míg a velem szemben ülő is rendel, majd kigombolom blúzom nyakát, némiképp lazítva megjelenésemen. Kezeim ezután az asztalon pihentetem, szemeimet pedig előbb körbejáratom a helységen, majd Eleonore-ra függesztem átható, hűvös tekintetem. - Nálad a tanári hivatás új keletű igaz? Melyik egyetemen oktatsz? - érdeklődöm őszintén, mert való igaz, hogy kíváncsiság ébredt bennem. Nem azért mert nem érzem őt erre alkalmasnak, sőt, sokkal jobb, ha van élet abban, aki tudását adja át a felnövekvő nemzedékeknek. Gondolkoztam régebben én is az oktatói pályán, de túl szigorú és kimért, már-már kőszívű voltam akkoriban éppúgy, mint manapság. Ennek fényében másként döntöttem és megkíméltem a nebulókat magamtól.
Szál megtekintése

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 2. 05:02 | Link

Eleonore Santos


 Arcom rezzenéstelen, nem adom jelét semmilyen érzésnek, vagy gondolatnak. Annak ellenére, hogy tudom milyen érdeklődő is barátnőm, néha nem értem, hogyan képes ilyen nyitott lenni olyasmikre, amik valójában tökéletesen érdektelen információk számára. Ettől függetlenül készséggel beszélek neki a téli időszakról. - Többen vannak, kisebb nagyobb meghülésekkel, influlenzával, kiváltképp ha enyhe az idő. Ezen kívül zúzódással, töréssel járó eséseket kezel főleg a gyógyító, ezekben nyújtok neki asszisztenciát - hangom kissé lágyabb, már-már kedvesnek mondható. Nehezen oldom le hűvös álarcom, s engedek teret természetem érzelmes oldalának. Hiába szándék, ha a tapasztalat nem ámít, s megbéklyózza lelkemet. Akinek kitártam szívemet az majd' mind csalárd. Csoda hát, hogy féltve óvom bensőmet? - Egy invito elég lett volna - mutatok rá a történet problémájának pofon egyszerű megoldására. Boszorkányként használjuk ami adatott. Bár hazudnék, ha azt mondanám én soha nem gondolkodtam, vagy épp cselekedtem mugliként. Főleg anno, a hoteles időkben.  - Még mindig kutatod a sötét dolgokat? - kérdezem, majd megízlelem a közben kiérkezett fagylaltomat. Szemem egy pillanatra lehunyom finomságának adózva, de ezt leszámítva csak magamban ismerem el, hogy isteni, hiszen ha nem így volna akkor is megenném, de így meg fogok kóstolni egy másik ízt is ez után.
Szál megtekintése

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 4. 21:05 | Link

Eleonore Santos


 Fizetésemre vonatkozó kérdésére szemöldököm enyhén megemelkedik. Azt hiszem ez nem olyan fontos dolog, de ha érdekli, hét beszámolok neki róla. Furcsállom azonban, hogy felmerült benne, hogy engem érdekel a pénz. - Ahogy néha a nevelőapám mondta "Éhen halni sok, megélni kevés". Valójában sosem motivált a pénz, de ezt szerintem te is tudod. - mondom és folytatom fagylaltom fogyasztását. A varászigére tett megjegyzését egy halvány mosollyal nyugtázom, hiszen mi mást is mondhatnék. Nem kezdem el oktatni arról, hogy ha már boszorkány tartsa mindig magánál a pálcáját, főleg az ő érdeklődési területe miatt. Felnőtt nő, aki tudja mit csinál és nincs szüksége útmutatásra. - Volt egy időszak az életemben, amikor elragadott engem is a sötét oldal, de valahogy nekem a segítséggel ez nem összeegyeztethető. Paradox módon értelmezed a fogalmat, de az is lehet, hogy én gondolkozom csak feketében és fehérben a világról - fejtem ki véleményemet azon a hangszínen melyet már jól ismert. Minden ítélkezéstől mentes tónussal csengtek szavaim - Ártatlanokat megmenteni a dementor csóktól vagy épp a börtöntől sem feltétlen az az igazi segítség, de a nővérség valóban az, és ez vitathatatlan - folytatom , s közben eszembe jutnak legutolsó ügyem részletei, melytől megkeseredik az édes fagyos íz is a számban. Igazlátásom durván megcsalt, pedig sosem történt még ilyen velem. Vakká váltam és ez megbosszulta önmagát - Nem tartasz tőle, hogy ez a sok gonoszság, amit felkutattál egyszer visszahat majd rád? - kérdezem őszinte érdeklődéssel, fennhang vagy hátsó szándék nélkül, s elmém tovább sorjáz az elmúlt idők képei közt. A tárgyaló teremben látom magam ismét. Justicia is vak, de tévedhetetlen, mondják, ám akkor, ott, még ő is elhagyott engem. A bíró végszava után jöttem rá, hogy mit tettem, s akkor meghasonlottam önmagammal. Elvesztettem hitem, pedig másom már akkorra nem maradt. Most kezdem csupán lassanként visszanyerni, a bűnbocsánat reményével együtt.  
Szál megtekintése

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 7. 23:15 | Link

Eleonore Santos


Szavain, ha természetem nem volna olyan higgadt, mint amilyen, talán még fel is háborodnék, de csupán magamban forgatom meg és gondolom át jelentéstartalmukat. Valójában azonban jobb ha kimondom, amire jutottam, mert biztosra veszem, hogy így elkerülhetjük a félreértést és a tüskéket.  - Úgy vélem az emberek gyógyítása, ápolása megfizethetetlen cselekedet. Nincs az a pénz, ami elég volna azért a sok áldozatért, amit a nővérek és orvosok tesznek a betegekért - fejtem ki kissé talán túl rideg éllel hangomban véleményemet. Nem szeretem, ha úgy nyilatkoznak egy ügyről, hogy nem látnak bele megfelelő mélységben vagy szemszögből. Amikor hajnaltól napestig, vagy épp egész éjszakán át ápolnak valakit, megtesznek érte mindent, ami tudásukból erejükből és képességeikből telik, azzal rengeteg dolgot áldoznak fel a saját életükből. Ezért is hivatás ez és nem szakma. Legalábbis én így gondolom, s emellett a nézetem mellett lelkem mélyén rejlő összes szenvedélyemmel kiállok, ha szükséges. - Engem a hitem hajt, tudván, hogy jót tehetek minden új napon, vagy így vagy úgy - reflektálok szavaira. Értem mit szeretne mondani, csak ahogyan kifejezi, az furcsa és félreérthető. Határozottan úgy érzem a sok év, ami csupán levelek váltásával telt el felettünk, eltávolított bennünket, a nézeteinket egymástól. Ellenpólusokként ülünk itt ennél az asztalnál és ez lehangoló, mi több reménytelennek tűnő helyzet, mely szakadékká is válhat, ami áthidalhatatlan. Nem ő az egyetlen, de ő a legrégebbi barátnőm. Ám az idő sodrása sajnos úgy tűnik megártott nekünk. -  Inkább ételtesztelőnek - közlöm egyszerűen egy halvány mosollyal, ahogyan én is a tányérjára pillantok - A sötétség bekúszik az emberbe, megmérgezi a lelkét, beleég a szívébe s végül megfojtja az elméjét. Erre én már sajnos rájöttem, de úgy hiszem, még van remény, hogy megtisztuljak. Azonban te semmit sem veszítettél elszántságodból, remélem lényed és a benned lévő fény elég erős lesz és végig ellenállsz majd mindennek, ami bajt hozhat rád - nézek megenyhülve a nőre. Bízom benne, hogy ő tényleg nem jár úgy soha, ahogyan én és nem kényszerül felégetni maga mögött mindent, hogy azután a semmiből kényszerüljön újjáépíteni mindazt, ami az életet jelenti.
Szál megtekintése

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 16. 15:45 | Link

Eleonore Santos


Valamiért az az érzésem, hogy mostanában jobban ad a szavaimra, bármily pőrén és tárgyilagosan is tolmácsolom általuk nézeteimet. Jelen pillanatban, ahogyan beszél mintha átértékelte volna előbbi nézetét, s szavaiból ez csendül ki felém. A szépséges szőke nő, akit alig húsz évesen, a szállodánkban végzett munkámnak köszönhetően ismertem meg, most olyan jelzőkkel illet, melyek furcsán sajgón érintik meg vastag, érzéketlenség-falak mögé zárt lelkemet. -  Ne mond ezt, hiszen te is jó vagy, én meg inkább Lucifer lehetnék - rázom meg finoman fejem ellenkezésem jelzése gyanánt, majd folytatom - Az utóbbi időben néha úgy éreztem, hogy egyenesen a pokolra szállok alá, hogy egy-egy ártatlant megmentsek - ezalatt felénk kószál a pincér és elviszi Ellie elől a már üres tányért - Az utolsó ügyemnél nagyot hibáztam. Talán túl korán mentem vissza a nevelő szüleim halála után és túlságosan felkavartak azok a dolgok, amik kiderültek rólam, róluk, mindenről...Nem láttam tisztán az igazságot... - kicsit elmerengek, hangom lágyabbá válik komorságomtól, balommal egy kósza hajtincset fonott kontyomba simítok, csak, hogy kezem lefoglaljam, mivel én már az első adag fagylaltommal végeztem. Néhány pillanatnyi nyomasztó csend után ismét ő kezd beszélni, s ekkor már figyelmem újra tökéletesen az övé. - Tévedsz, ha azt hiszed, hogy én nem ismerem a sötétséget és a gonoszságot - reagálok érvelésére - Akkor is, ha azt hiszed, nem veszek tudomást róla. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ott van szinte mindenütt és akkor is ott lesz, ha elfordítjuk a fejünket, vagy tagadjuk - iszom egy korty vizet mielőtt tovább beszélnék rám jellemzően érzelmektől mentes, de nyugodt tónusban - Rég nem vagyok már naiv. Megértelek téged. Te azon kevesek egyike vagy, akik magukra vállalják azt a nehéz terhet, hogy a jeleket keresik, amiket ha felismerhetővé tesznek mindenki számára, akkor talán elkerülhetők lesznek a tragédiák - nézek rá egyenesen, s zöld szemeim színét a szomorúság felhői árnyalják - Aggódom érted, mint a barátnőd, de ez a tény egyáltalán nem zárja ki, hogy egy részemmel ne helyeselném azt, amit és ahogyan teszel - remélem így már érti miként is vélekedem az egész sötét mágia tanulmányozásról és arról, ahogyan ezt ő végzi. Tudom, hogy képes helyesen ítélkezni és nem belevonódni az ármányokba, átállni a sötétség oldalára. Az elmém így értékeli és el is fogadta, de a szívembe néha beólálkodik az érzés, hogy elveszítem őt és ez arra késztet, hogy néha rákérdezzek olyasmikre mint az imént. Nem tudom kimutatni az érzéseimet, sem helyén kezelni az emocionális megnyilvánulásokat a magánéletemben. Önző módon attól tartok, hogy ha vele történik valami, akkor egyetlen nő nemű lény sem marad, aki olyan régóta ismer, mint ő és, aki képes így elviselni engem. Emiatt sem vagyok én angyal, csupán egy gyarló ember.
Szál megtekintése

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 22. 22:35 | Link

Eleonore Santos


 Az idő felettünk jócskán elszaladt, torkunkon lassan lecsúszik már az utolsó falat, s ajkaink is elhagyják a legvégső szavak. Nagyon sok dologról beszélgettünk és számos téma felmerült ma köztünk, hogy a jó sorsunk, s Isten akaratából itt összejöttünk. Barátságunk újra biztos révében kikötnöm jól esett, mondhatom, ilyen érzésem régen keletkezett. Az első percek kínjain hamar átbuktunk, mint hullámon az erősre épített hajó, mely dacol minden széllel, s a hatalmas erejű vizekkel. Fontos volt tisztáznunk kikké is váltunk és mihez miként állunk most, ennyi év után. Az ami volt még él, barátságunk alapja sértetlen, őszinteségünk záloga romolhatatlanságának. Nem vagyunk már fiatal csitrik, kikben a vér még izzik, de vének sem, kik remegnek az élet múltán. Élünk mindketten a magunk módján. Búcsúszavamban ígéretet tettem elhívom majd magamhoz, ha jól berendezkedtem, majd elváltunk szép csendeben. Ha visszafelé vezető úton még mindig szavai jártak fejemben. A Lucifer megnevezést, mint jelzőt használtam, ezt persze meg is magyaráztam. Egyszerre érzem a jót, s a rosszat magamban, mint a Bukott Fényhozó, a kettősség itt a kulcs nem maga a puszta szó. Amit pedig ő mondott, hogy nyomot hagyni vágyik, megértem. Valahol mindenki erre áhít, s ki így, ki úgy éri el a célját. Neki a kötetek, a felfedezett sötét területek jelentik az idő szövetébe tett lenyomatot, nekem pedig, hogy vétkeimért a megbocsátást, s végül a megváltást elnyerjem. Ez fontos nekem. Belépve a patika ajtaján felsietek és leülök ágyam sarkán. Magamba mélyedek, majd pennát, s pergament keresek, hogy velük levelet készítsek.
Szál megtekintése

Czukorvarázs Cukrászda - Emerald Stone hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed